2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az asztronómia órák alkalmával olykor gyakorlati feladatként a tanulók itt nézhetik meg az égbolt eseményeit, de olykor bizony romantikát élesztő párok is megtalálhatóak errefelé. Ne ítélkezzünk!
Tényleg nem tudom, hogy legyek-e őszinte, vagy írjak minden szépet, hogy mennyire frankó is az amcsi rokonoknál nyaralni... A barátaim tuti, hogy irigykednének, ha olvasnák, hogy milyen jól érzem magamat, de közben meg égne a bőr a pofámról, amikor visszatérek és ugye nem így volt. Viszont a teljes igazat sem írhatom el, mert az meg ugye szigorúan titkos. A fenébe is úgy szar az egész ahogy van! Erre még meghallok egy hangot is és amikor felnézek egy kifejezetten cseppet sem ideális külsejű srácot pillantok meg. Felszökik a szemöldököm, ahogyan végigmérem. Nem mondom én, hogy csak a tipikus szépfiúkra bukom és elég laza suliba jártam eddig, na de ez a külső azért rendesen kirí a tömegből. Na nem mintha amúgy itt ne láttam volna már épp elég furcsaságot. Ma reggel is simán magamra öntöttem a mázlimra csak meleg kakaót, amikor az étkezőben felbukkant az a Félig Fejnélküli Nick. Az egy dolog, hogy áttetsző, tehát ahogyan Hermi már ecsetelte szellem, de még a fejét is simán le tudta kapni a nyakáról, legalábbis úgy 99 %-ban. Rohadtul horror jelent volt az egész és mindez reggeli közben! Nem csoda, ha totál elment az étvágyam. - Bocs, de nem vagyok cirkuszi látványosság, te sokkal jobban beillenél annak, hogy mit ne mondjak. - szúrok oda egyből, hiszen itt-ott karikák lógnak ki belőle és már én is filóztam rajta, hogy tökre csini lenne egy köldökpiercing, na de ennyire tuti sose lyuggatnám ki magamat, mint ő. Pedig ha az ember megnézi egészen helyes arca van, de még mellé ez a fennhéjázó kutató pillantás is... Bár itt mintha valahogy mindenki így nézne, legalábbis rám. Ők a csodabogarak pedig, nem pedig én! Én vagyok a normális, ők meg furák ezzel a varázslás dologgal, ami amúgy tök érdekes és menő dolog lenne, ha nem kellene miatta kötelezően itt rohadnom ebben az iskolában, ahol baromira nincs helyem.
Világ életemben vonzódtam a magas helyekhez valamilyen megmagyarázhatatlan okból. Rendszeresen jártam fel valamelyik toronyba a csendesebb napszakokban, ha tanulni akartam vagy szimplán egy kicsit gondolkodni és elvonulni a világ elől - anno ugyanígy tettem a Durmstrangban, de még otthon is a mai napig. Gyerekkoromban fedeztem fel, milyen egyszerű kijutni a kúriánk tetejére az egyik teraszról, ahol a borostyánt tartó rácsok és az ereszcsatorna találkozik... Azóta sem sikerült kinőnöm ezt. Most alapjában véve a gondolataimat és a jegyzeteimet rendszerezni érkeztem ide, de a közelbe érve hallani véltem, hogy nem leszek egyedül. Az első gondolatom szerint egy másik tornyot kellett volna keresnem a csillagvizsgáló helyett, van még elég, de végül mégsem fordultam sarkon, az oka pedig egyszerű. Az elcsípett félmondatokból nem volt nehéz rájönni, hogy az illető hangosan gondolkodik, és hogy új lakója a kastélynak. Ez eddig még nem is érdekelt volna különösebbképpen, nem meglepő, ha valaki ide érkezik, én is voltam itt új még néhány éve, az viszont határozottabban érdekesebbé tette a dolgot, hogy hallottam egy kis szóbeszédet arról, hogy nemrég olyan vendégünk érkezett, aki legkevésbé sem boszorkány. - Hohó, a híres mugli csajhoz van szerencsém? - léptem közelebb a padon gubbasztó lányhoz, magam se tudva, mi vezérel ebben különösebben. Talán csak annyi, hogy a saját szememmel is látni akartam a legújabb hírek tárgyát, aki a hallottak alapján nincs annyira elragadtatva a helyzetétől. - Ezek szerint mégse kamu - állapítottam meg. Úgy tudtam, nem tudnak ide bejönni varázstalanok, de ezek szerint megszüntették rá nézve ezeket a bűbájokat. Először elég lehetetlennek hangzott, hogy beengedjenek ide egy muglit, de végülis... látott már a varázsvilág ettől cifrábbat is.
Annyira rettenetesen unatkozom, hogy el se tudom mondani! Nem tudom, hogy mit fogok tudni kezdeni magammal itt akár hetekig, vagy ha tényleg hónapokat kell ebben a suliban lennem. Az egész hely kihalt, amikor mások órákra járnak, én meg mint valami toronybazárt kisasszony várom, hogy mikor foglalkozik velem Hermi, mert ugye nem tehetek csak úgy akármit, mert azt nem lehet, mert a végén még bajt csinálok. Pedig nem is én tehetek róla! Annyira igazságtalan ez az egész így. Hiányoznak a barátaim, szeretnék szórakozni. Tuti, hogy egy csomó mindenből kimaradok! Ott volt Tommy, tényleg alakult már valami, meg aztán Becca sem fogja tudni elmesélni, maximum levélben, hogy mi lett a pályázata eredménye. És, ha megkapja az ösztöndíjat? Lehet, hogy mire hazamegyek ő elutazik és csomó ideig nem fogunk találkozni sem. Ez azért baromi nagy kiszúrás így. Nem is értem, ha ezek az emberek annyira fenemód okosak, akkor miért is nem tudnak kezdeni valamit velem és gyorsan megoldani, miért kell itt dekkolnom és arra várni, hogy majd kiszedik belőlem valahogy ezt az... izét. Szeretnék újra normális lenni! Egyelőre viszont nem tehetek mást, mint hogy egy kis kupac képregény társaságában, egy golyóstollal és egy üres papírral ledobom magamat a toronyban az egyik üres padra - mintha nem lenne mind üres amúgy is - és kitalálom, hogy megpróbáljak írni egy levelet, vagy inkább olvassak. Azt hiszem nem is hoztam elég képregényt, ha egyszer nem tudom meddig leszek itt. Mondjuk anyuék küldhetnek, legalábbis remélem, hogy erre van lehetőség és azt is remélem,hogy a levelem majd célbaér. - Kedves Becca! Azért írok... mert baromira utálom már ezt az egészet, pedig szinte még el se kezdődött. - motyogom magam elé és ezzel a lendülettel le is dobom magam mellé tollastól az üres papírt, ami végülis majdnem üres, mert a köszönést már sikerült felírnom az elejére. Totál nem vagyok ehhez hozzászokva, nem szoktam levelezni a barátaimmal, mert a szomszédban, vagy pár háztömbnyire lakik a legtöbb. Haza akarok menni!
Hát igen, Gregory szerencsecsillaga ma ragyog, habár – ha azt vesszük – az enyém is erősen fénylik odafenn, ha egyáltalán létezik ilyesmi. Elvégre, a srác nagy hasznomra lehet, ha jól forgatom a lapjaimat, nagyjából úgy, ahogy azt jelenleg ő teszi az asztalnál. Sokat segíthet számomra Jack ügyét illetően és már egyébként is hiányzott némi szikrázás az eddigi életemből. Beccaként ugyanis ügyelnem kell a látszatra, nem vehetem körbe magam férfiakkal, erről sajnálatos módon le kellett mondanom. Akad ugyan egy-két ismerősöm az ellenkező nemből az iskola területéről, de ők fenemód unalmasak. Ideig-óráig megfelelnek némi bájcsevejre, de engem nem ez éltet. Ellenben, az előttem ülő srác finom falatnak ígérkezik. - Úgy néz ki, ma nem sokra jutunk az ügyedet illetően – suhan végig egy halvány fintor az arcomon, hiszen azért igazán örültem volna annak, ha most végre sikerül némileg megcsillogtatnom női bájaimat. Egészen beleéltem már magam a csábító szerepébe, de az ukrán még kibontakozni se hagyott, olyan hamar elsietett az asztaltól. - Akkor marad a szórakozás – mosolyodok el, majd elfogadom a felém nyújtott karját, de azért a bosszankodó pillantás nem marad el részemről, amit a fegyverkereskedő üres széke felé vetek. - Túl jó lapjaid voltak, legközelebb alakítsd máshogy a dolgokat, ha lehetséges. Gregory elől sem áll szándékomban eltitkolni a csalódottságomat, hiszen már annyira belelovaltam magam... Egy izgalmas nyomozás cseppet se lett volna ellenemre, főleg nem vele. Jack ügye ráért volna holnapig, hiszen már hosszú idő óta nem vagyok képes használható eredményt felmutatni, miért türelmetlenkednék hát? Megigazítom a ruhám és a hajam is némileg rendbe teszem pár mozdulattal, még mielőtt belevetnénk magunkat az éjszakai életbe. Ám még el sem indulunk, egy öltönyös, elegáns úriember terem előttünk, aki arcra ismerős az ukrán férfi kíséretéből. Azt hiszem, ő haladt pont mögötte. - Kisasszony, velem tartana? Az édesapja szeretne pár szót váltani önnel - szólal meg urkánul, én pedig értetlenül pislogok. Nem beszélek azon a nyelven, így fogalmam sincs, mit szeretne tőlem, úgyhogy reménykedve pillantok Gregory felé, aki talán boldogul vele. Talán mégis felkeltettem a férfi érdeklődését? Elvégre, elég egyértelmű, hogy ő küldetett értem és vár rám valahol. Nyilván nem Gregory szeme láttára fog rám hajtani, ez tény. - Mit mond? - fordulok immár tanácstalan arcot vágva a fiú felé, miközben az idegen férfi türelmesen vár, habár némi csodálkozás az ő arcán is átfut pár másodperc erejéig. Az azért egyértelmű, hogy a nemleges válasz itt nem játszik, habár jelenetet se fog rendezni, ha esetleg úgy döntenénk, hogy mára elég a mókából. A kérdés csupán annyi, hogy mennyire nehezíti meg a dolgunkat abban az esetben?
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-10-28, 14:04
- Hátsó szándék? Tulajdonképpen nem hátsó szándék, hanem egyértelmű. De igen, tegyük fel, bízhatsz bennem, én nyiltan kimutatom, amit akarok. – És így is van, örökös sármom most is körberagyog, hű szolgája vagyok én a gyengébbik nemnek, hogy aztán behajtsam a tartozást. Nincsen ez máshogy a törékeny virágszállal, akinek a mosolyában azért mégis felfedezni a kacérságot, ami kellemes kettősséget kölcsönöz a stílusának. Mintha a visszafogott és a csábos oly bájos egyvelege lenne, amely számomra igencsak tetszetős. Éppen ezért segítek majd neki nyomozni, ma este pedig ő szegődik társamul. - Hogyne kicsi Becca.. Átlátom én folyamatában is, de vedd akkor úgy, mintha előlről kezdenénk, aztán majd gyorsan haladunk. Mindenben. – Simítok végig a vállán lágyan, egy ponton érdes férfiassággal megszorítva, csak hogy érezze az erőt, ami majd maga alá gyűrheti. Ez számomra is édes feladat, mert nyomozhatok, ráadául egy ilyen gyönyörű nő kegyeiért. Csakhamar az ukránnal találjuk magunkat szemben, s a lánynak félmosollyal bólintok, én is úgy vélem, hogy szerencsét hoz, meg hát a karmester tekintetét is elvonja a lapokról, aki végül bedobja azokat, így fölényes győzelmet aratok, igaz, így rövidre is záródik a meccs. Az ukrán feláll, és bosszúsan elsiet, a talpnyalói követik. Felszedegetem az asztalon heverő összes zsetont, és intek az egyik krupiének. – Adják akkor a számlámhoz, ha így alakult. – Vonom meg a vállamat, és felállok, ha Nora is helyet ad. Ez a mai este röviden végetér, holott azt hittem, hogy lesz esélyem nyomozni az ukrán után. Lehet, hogy a lány jelenléte zavarta meg valamiért, vagy netán korábban is találkoztak, ismerik már egymást. Ezt majd ráérek később is kideríteni. – Adják akkor a számlámhoz, ha így alakult. – Na csini, akkor változtathatunk a programon. Nézzük át az ügyedet, vagy maradjunk a szórakozásnál? – Kérdezem a karomat nyújtva. Ha már a derekát karolnám át, az túl direkt, korai lenne, és azért nem akarom elriasztani, még ha nyitott is bizonyos dolgokra.
- Szeretném, de tudod, sok férfi ajánlotta már fel a segítségét némi hátsó szándékkal, szóval hogy is mondjam... Tudom, hogy bízhatok benned és te nem vagy olyan, ne vedd magadra, csak eszembe jutott – zárom végül rövidre a témát, mintha már attól is zavarban lennék, hogy felhoztam és minden erőmmel azon vagyok, hogy viszonylag hihető zavart erőltessek Becca arcára. Ez talán megmagyarázza számára azt, hogy miért visszakoztam végül mégis a segítségétől, habár igazság szerint nem bánnám, ha csatlakozna. Hivatásos auror, aminek igenis vannak előnyei, én pedig elég ravasz vagyok ahhoz, hogy ki tudjam kerülni a kényes kérdéseket, ha esetleg felmerülnének benne. Jack még mindig van annyira fontos számomra, hogy vállaljam érte a kockázatot. - Igen, elég szövevényes, még én se igazán tudom, merre induljak el – sóhajtok végül, mintha annyira aggasztana a dolog, noha javarészt már rég tudom, merre kellene keresgélnem. - Talán az lenne a legtisztább, ha ismét az alapoktól indulnánk el. Felvázolom a tényeket és elmondom, én mire jutottam velük kapcsolatban, te pedig nyugodtan szólhatsz, ha valamivel nem értesz egyet. Igazság szerint még ez lenne a legjobb verzió, hiszen ebben az esetben nem kell hazugságokba bonyolódnom vagy legalábbis nem annyiba, mint az első opciónál. Fogalmam sincs, miként is zajlik az auroroknál a csapatmunka, de véleményem szerint még ez lenne a lehető legalkalmasabb a helyzetemet tekintve. Gregory nem kezdő játékos, ami számomra elég sok buktatót jelent, de pont annyi előnnyel is járna a dolog. Egyszóval, bármennyi hátulütője is van ennek az egésznek, szükségem van rá és a segítségére. - Úgy néz ki, én vagyok a kabalád – jegyzem meg egy csábos mosolyt villantva Gregory kijelentését hallva, miközben tekintetemmel az ukránt figyelem. Elértük, amit szerettünk volna, úgy tűnik, tetszik neki a látvány. Ez nem is csoda, hiszen Becca elég szép teremtés, ezt még nekem is be kell látnom magamban. Persze, amikor új álcát választottam, a külső is sokat nyomott a latban, hiszen világéletemben a női bájaimmal hódítottam. Képes vagyok fegyverként használni a külsőmet, erről pedig nem voltam hajlandó még itt sem lemondani. És lám, ezúttal ismét bejött... A karmester mosolya azonban konkrétan az őrületbe kerget. Mégis mi ez a fene nagy jókedv az arcán? Fogalmam sincs, Gregory észrevette-e a dolgot, de engem személy szerint eléggé nyugtalanít.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-09-15, 15:53
A visszafogott kacérkodása is tökéletesen bejön, ez a kezdeményező, de törékeny kombináció pont kedvemre való. Nem akarok én tartós kapcsolatot, de eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne minden nap mellette felébredni. Azon viszont meglepődöm, hogy így megijed attól, hogy már holnap segítenék neki. Most kihátrál abból, amiben tulajdonképpen segítséget kért? Vagy nem is kért, csak a lovagiasságom miatt én értettem úgy? Na sebaj, majd holnap reggel felkeresem, és kipuhatolom, talán nem is biztos, hogy van értelme tovább csomagolni ezt a kérdést. – Csak ha akarod. – Kacsintok vissza segítőkészen, nem erőltetem én, ha titokban tartaná már előttem is a nyomozómunkáját. Ha egyedül, vagy nélkülem akar boldogulni, hát tegye, ezt azért nem erőltetem. - Hogyne, ha ilyen szövevényes az ügy, azt osztasz meg velem, ami jól esik. – Döntöm oldalra sármosan a fejemet, mint aki egy személyben hős lovag, és szenvedélyes szerető. Helyet foglalunk a kártyasztalnál, az ukrán még nálam is jobban falja tekintetével Beccát, én pedig hagyom, hiszen nem ismerem még annyira, hogy kisajátítsam magamnak. – Lapot. Ma szerencsés napom van. – Fenéket, a játékot inkább arra használnám fel, hogy kifigyeljem, hogy miről folyik a diskurzus, több nyelven beszélek ugyanis, és a kártyapartnerei között kódolva lehet valami jelzés, ami a szóban forgó üzlettel kapcsolatos. Megnézem a kapott lapokat, drámaian jók, sőt, amikor cserélek, egyenesen mesések. Túl szép, hogy igaz legyen, mégis a lányra pillantok, majd emelem a tétet. A karmester tartja, és ráemel. Hm.. Közben pedig vigyorog a lányra, mintha tudna valamit..
- Ahogy gondolod – vonom meg a vállam egy bájos mosollyal, noha nem adok igazat a fiűnak, hiszen én és ő eléggé hasonlítunk egymásra és minő meglepetés, elég jól alakul az esténk. Természetesen, mellette nem Noraként villogok, ettől függetlenül azonban én vagyok az. A kacérságomból vissza kell vennem és őt se rángathatom ma vagy máskor az ágyamba, de az a szikra, ami eddig hiányzott, jelenleg elég szépen jelen van, én legalábbis így érzem. Mondjuk, ő Rebeccát látja bennem, de ha ez kell hozzá, alakíthatom őt, hiszen ő is én vagyok. Két test, egy lélek, hála a főzetnek. Soha nem riadtam meg a veszélyes helyzetektől, sőt, mi több, ezt is leginkább valamiféle desszertnek tartom az életemben. - Ezt most komolyan mondod? - ütközök meg a szavain, miközben némileg talán riadtan pillantok rá. Kutatómunka? Holnap? Ha ez igaz, akkor ki kell találnom valamit, méghozzá a lehető leghamarabb, mert ha nem teszem, lebukom előtte. A srác auror, seperc alatt észreveszi, ha valaki megpróbálja átverni és noha a történetem hihető volt számára, az bizonyára gyanús lesz, ha semmiféle háttérmunkát nem leszek képes addigra előásni. Egyszóval, a mai estém hátralevő része arra fog rámenni, hogy előásom a dobozom mélyén senyvedő, kezdetleges kutatóanyagomat és megpróbálok kissé profibb munkát kihozni belőle. Vannak jegyzeteim, újságkivágásaim, de nem túl sok. Ezzel most tényleg feladta a leckét. - Rendben – biccentek rá végül az ajánlatára, noha szívem szerint nemet mondanék, de valahogy vágyom arra, hogy ismét találkozhassak vele, még annak ellenére is, hogy egy szabad órám se akad majd a mai éjszaka után. - De a háttéranyagom nagyját otthon hagytam, ha nem gond. Nem kell ugyan az elejétől kezdenünk, de elég sok adatot fejből kell megosztanom veled. Remélem, beveszi a dolgot és nem kezd el gyanakodni, habár – ha esetleg a későbbiek folyamán így alakulna – ráérek még a kifogásokon agyalni. Jelenleg az a legfontosabb, hogy nőként a legjobb formámat nyújtsam, hiszen izgalmas események elé nézünk. Gregory valamiféle fegyvermágnás miatt jött ide, én pedig készségesen segítek abban, hogy megkapja a kívánt információkat. Talán velem könnyebb dolga lesz. - Rebecca Smith – lépek elő Gregory háta mögül, magamra öltve a legbájosabb mosolyomat, melyet csak képes vagyok elővenni. Előrenyújtom a kezem, miközben nagy eséllyel az asztalnál ülők orrába tódul a parfümöm, melynek révén mindenki a kedvenc illatát érezheti. Méregdrága lötty, de ma minden bizonnyal kifizetődik az ára. - A barátaimnak csak Becca, szólítson így nyugodtan. A barna hajú lány külsejével nem lesz nehéz dolgom ma összetörni pár szivet, de a legnagyobb célpontom az ukrán mágnás, akiről Gregory beszélt. Remélhetőleg ő is felfigyel a fiatal szépségre, aki megjelent az asztalnál és talán nem zavarja az, hogy egy másik férfival érkeztem.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-09-03, 14:27
- Nem feltétlenül. Egyrészt változik az ember, már nekem sem az kell, aki tíz éve. Másfelől lehet, hogy egy hozzám hasonlóval állandóan veszekednénk, és végül kinyírnánk egymást. – Simítok végig a lány karján, most valahogy az ő szende kacérsága jobban bejön, mint egy felvállaltan prostis alkat, aki csak úgy könnyen odadobja magát. Nem, így legalább megvan a játék a dologban, értelme az, hogy jobban egymásra tudunk hangolódni, mintsem könnyűszerrel ágybakerüljünk, meg is unva a másikat seperc alatt. Látom, hogy valamin nagyon elgondolkozott, nem tudni, hogy a féltestvérére vagy annak pasija merülhetett fel, de hát végtére is mindegy, most velem van, éppen kellemesen készülünk eltölteni az estét vagy az éjszakát. - Akkor legyen így. Holnap kissé átszervezem a teendőimet, és segítek őt megkeresni. Vannak komoly kapcsolataim, ráadásul én magam is többször eredtem már olyanok nyomába, akik valamiért kerülték azt, hogy felfedjék a kilétüket. – Sármos mosolyt villantok, noha nincsen ebben semmi rossz. Nem kötöm semmilyen egyéb feltételhez, ahhoz pedig pláne nem, hogy hogy alakulnak a közös dolgaink. Biztos vagyok benne, hogy Becca egyébként is hálás típus, de úriemberként nem lehetnek ezzel kapcsolatos elvárásaim. Beljebb lépünk a füstös kaszinóba, ahol elindulunk a karmester irányába, érdeklődő szemmel pillantok a lány irányába, amikor felajánlja, hogy női mivoltát fegyverként veti be, hogy segítsen nekem. Jól hangzik, én magam is szoktam csábítani, de vajon nem lennék féltékeny? Nem, biztosan nem. Sőt, izgalmasnak tűnik, amit most felvezetett. Lássuk! Bólintok, és leülök a kártyasztalhoz, kimérten biccentve a többieknek. – Mr. Fox.. Ki a bájos kísérője? – Kérdezi a karmester, mögém bámulva, ahova Becca sorol. Nem vagyok meglepődve, hogy máris tudják, hogy ki vagyok, de a lányra hagyom a bemutatkozást, én csupán intek, hogy lapot kérek, s a közben zsetonokra váltott pénzemből is betolom a tétet.
- Úgy érzem, ti ketten nagyon jól megértenétek egymást – vonom le a nyilvánvaló következtetést, amint a srác a mondandója végére ér. Szimpatizálok vele, hiszen ő egyike azon keveseknek, akik talán megértik, hogy Noraként miért tettem azt, amit, annak idején. Nagykanállal faltam az életet, miközben volt egy rendesebbik énem is, amit túlzottan unalmasnak találtam azokkal a szürke hétköznapokkal. A napi tanulószoba, majd a randik Jackkel... Egy idő után csak ismétlődött az egész, nekem pedig valami más kellett, izgalom. Gregory talán végre érti ezt és noha égető vágyat érzek arra, hogy itt és most belelovaljam magam a régi életem védelmébe, nem teszem. Beccaként valamilyen szinten én se értem ezt az életvitelt, ehhez pedig tartanom is kell magam. - Én csupán a miértekre keresem a válaszokat – vonom meg a vállam, miközben kézfeje végigsiklik a karomon, amely mozdulata kellemes emlékeket idéz bennem. Jack is sokszor tette meg ugyanezt, már-már szinte akaratlanul. Ez az érintés pedig felszínre hozza a régi érzelmeket, melyek egy időre leülepedtek bennem. - Miért tette azt, amit, ha tényleg ő tette. Talán Nora nem volt a legbecsületesebb lány, de akkor se érdemelte meg ezt a sorsot. Mindkét esetben meg kell találnom a fiút. Ha nem ő tette, akkor azért, hogy bocsánatot kérjek tőle, amiért ártatlanul meghurcolták. Ha pedig mégis az ő kezéhez tapad Nora vére, akkor a bosszúért. Fogalmam sincs, mit tennék vele ebben az esetben, de vannak elképzeléseim. Csak reménykedni merek abban, hogy hihetően alakítom az elfeledett hugica szerepét, aki ugyan nem kapott annyi apai szeretetet, mint a nővére, de szerette a családját. Rebeccának lenne ugyan indoka arra, hogy gyűlölje az állítólagos testvérét, hiszen ő nem abban a pompában nőtt fel, mint Nora, de én itt és most a jobbik esetet veszem elő. Két lánytestvér, távol egymástól, akik szeretik a másikat. Ha utálnám őt, nem lenne okom Jacket keresni. - Hmm... - tekintetem körbesiklik a termen, miközben az említett alakot kutatom. Sok emberre illene a leírás, habár elég hamar kiszúrok magamnak egy ötvenes, jóképű alakot, elegáns szmokingban. Gregory egy szóval se említette, hogy ő lenne az, ráadásul sokan is vannak, de szinte tehetségem van ahhoz, hogy észrevegyem a veszélyes alakokat. Végül a fiú is megerősíti az elképzeléseimet arról, ki is lehet tulajdonképpen az illető. - Nem játszom, de ha esetleg a női nem a gyengéje, akkor talán a segítségedre lehetek. Sejtelmes mosoly húzódik az ajkaimra, miközben ismét vetek egy futó pillantást magamra a tükörben. Egy kis flört a titka mindennek. Információt szerezni és figyelmet elterelni is alkalmas. Világéletemben manipuláltam másokat, ennek talán most is hasznát venném. Természetesen csak abban az esetben, ha ugyanez passzolna Gregory terveihez.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-08-14, 14:53
Nem gondolkozom el rajta túlzottan, hogy miért is akarja megtalálni azt a pasit, mondhatni nem az én dolgom részletekbe merülni, kivéve ha munkáról van szó. Ha önzetlenül segítek, vagy némi ágytornáért cserébe, akkor csupán az eredmény a fontos. De ezt nem ma fogjuk megvitatni, elég, ha mindez megmarad mindössze a flörtölős csevej szintjén. Bólintok, ennyi információ most elegendő, hiszen a lány beleborzong az érintésembe, az éjszaka kapuja tehát nyitvaáll előttünk. – Erről szól ez egész. Mondhatni hattyúdal. Hogy minél többet kihozzunk belőle, úgy élve, mintha minden perc az utolsó lenne. – Mormolom megértően, végigsimítva a belémkarolt kézfején. Mozdulatom bátorító, mégis oly gyengéd. Szeretem a törékeny virágszálakat, ráadásul ezt a lányt mintha valami különös titok övezné, amit nem tudok most beazonosítani, de a vágyamat ez még inkább tüzeli. – Nos a maszk, amit viselsz, sosem teljesen ugyanaz, mint amilyen vagy legbelül. Ahogy mondod, egy rendes ember álarca mögött is rejtőzhet fenevad. Talán sosem tudod meg, hogy milyen volt a fiúja igazából. – Mint ahogyan én is más vagyok, mint amit mutatok. Nehezen kötődöm, mert minek. A szüleim házasok voltak, de folyton rettegtek egymás elvesztésétől? Én is legyek ilyen? A ragaszkodás mindig rossz következményekhez vezet. Ahogyan belépünk, és a lány magát szemléli, akaratlanul is a karcsú derekára simítom a tenyeremet, és elmosolyodom. Jól mutatunk együtt. Adná magát a helyzet, hogy a teste takarásában még a hátsóját is kitapintom, de végül elengedem az ötletet. Olyan környezetben vagyunk, ahol egy csattanós pofon nem éppen szolgálná az érdekeimet. – Ő. Ivan Charmenko. Ukrán fegyvermágnás. Most éppen államellenes ügyben van itt. Valami félig mugli, félig mágikus fegyvert tervez, és azt akarja helyi üzletembereknek súlyos galleonokért eladni. Gondolom nem kártyázol. – Biccentek Becca válla felett az egyik VIP asztal fehér öltönyös főurára, aki egyértelmeűen dominálja az asztalt a külsejével, és a harsány beszólásaival. Ötvenes vékony férfi, amolyan szlávos beütéssel.
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-07-13, 07:43
- Ha ez tényleg így van, akkor pont emiatt kell megtalálnom – jegyzem meg Gregory szavait hallva. Kissé szokatlan számomra úgy beszélni Jack-ről, mintha mit sem tudnék, holott mindennel tisztában vagyok. A szerepemet azonban továbbra is játszanom kell, ezt pedig nem csak azért teszem, hogy a fiú előtt ne bukjak le. Itt és most mindenki elől bújkálok. - Nem szeretném, ha más is úgy járna, mint annak idején Nora. Ez azért nyilván teljesen érthető, habár Jack-et még akkor se lennék képes gyilkosként kezelni, ha történetesen tényleg megölt volna valakit. Mi több, a kissé kifacsart gondolkodásmódommal valamilyen szinten talán még jobban szeretném őt, mint jelenleg. A rizikófaktor elég sokat képes dobni egy férfi sármján a szememben. Mások számára talán beteges, de számomra teljesen elfogadott dolog, hogy veszélyes alakokkal lógjak. - Igen, ezt sokmindenkitől megkaptam – sóhajtok egyet lemondóan, amikor Gregory ismét megszólal. Az érintése nyomán kissé libabőrös lettem, amit nem vagyok képes hova tenni, de zavarba attól nem jövök tőle. Hamar napirendre térek a dolog felett és folytatjuk utunkat. - Csak élvezte az életet, gondolom én – feltételezem Beccaként, habár soha életemben nem értettem, miért szólják meg ennyien a Noraként élt életemet. - Természetesen ettől függetlenül lehetett volna óvatosabb is, de sosem figyelt oda ilyen apróságokra. Jack akkoriban Nora levelei szerint egy rendes alak volt, aki a légynek se lett volna képes ártani. Szerinted a féltékenység ennyire megváltoztathat valakit? Esetleg már a legelején is benne volt a hajlam csak leplezte? A rózsa betűzését a hajamba szótlanul tűröm, habár azért vetek egy pillantást a kaszinón belül a falon lógó egész alakos tükörbe, amint belépünk. Elég szép párt alkotunk külső szemmel szemlélve, ezt meg kell hagyni. A vörös virág pedig csak még jobban kiemeli Becca kissé sápadt bőrét, de ez teszi őt még szebbé. A barna haja ezzel együtt pedig szép keretbe foglalja az arcát. Gregory pedig olyasvalaki látszatát kelti, aki otthonosan mozog az ehhez hasonló környezetben. Gazdag fiatal benyomását kelti, akinek annyi vagyona van, hogy nem tudja mire költeni és unalmában jár kaszinókba. - És most mit teszünk? - teszem fel a kérdést. - Ki az, akit keresel?
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-07-07, 08:07
Kétértelműen mosolyodom el, a lány nagyon kacifántosan magyaráz, attól még előfordulhat, hogy megkapom, hogy nem próbálunk ki minden figurát az éjszaka során. Végülis tökéletesen elegendő, ha eljutunk valameddig, aztán lehet, hogy többet úgysem találkozunk, úgyhogy kár magunkat a továbbiakra bízni. Elhoppanálunk, utána tovább hallgatom az elképzeléseit a gyilkossággal kapcsolatban, erre már kissé kétkedően megvonom a vállamat. - Ugyan. Ha nem te magad nyomoztad ki, sosem fogod igazán tudni, hogy mi történt. Lehet, hogy ez a Jack ügyesen elhárította a gyanut, és most új prédára les. De történetesen te olyan mázlista vagy, hogy itt vagyok neked én, hogy megvédjelek. – Talán kissé cinikus vagyok, mivel alig ismerjük egymást, de finoman az álla alá nyúlok, amolyan simogató jelleggel húzom végig hüvelykujjamat az alsó ajkán, hogy kifejezzem tetszésemet, és egyúttal támogatásomat. Ám a mozdulat nem válik komolyabbá, hiszen elindulunk a város utcáin, s Becca tovább mesél, így lassan elkezd körvonalazódni a múltja, s ami a testvérével történt. - Jack, Brad.. csupa a betűs szerető. Ráadásul ha ennyi végén égette a gyertyát, már megbocsáss.. ez sok kérdést vet fel. Ha nem volt egy monogám alkat, amit megértek egyébként, akkor simán lehetett valami féltékenységnek a célkeresztjében is. – Ez akár a saját életemről is szólhatna, lévén az egyéjszakás kalandjaimat már számon sem tartom, de ha valaha összefutnék egy bosszúszomjas nőszeméllyel, akinek akaratlanul is összetörtem a szívét, hát nem lennék meglepve. Közben odaérünk a kaszinó elé, ahol Beccának egy közeli mobil virágárustól egy vörösrózsa fejet vásárolok, és beletűzöm a hajába. Lassan ideje bemenni, utánanézni a Karmester üzelmeinek.
Úgy tűnik számomra, hogy ismét egy Brad-féle alakba botlottam, ami nem jó, de nem is olyan rossz… Mi több, talán képes leszek jól kihasználni a helyzetet. Hiányoztak már számomra az éjszakai élet, a bulizások és a veszélyes alakok. Brad és köztem sohasem volt szerelem, inkább csak amolyan izgalom, amelyet egymás nélkül képtelenek voltunk kielégíteni. És ezalatt nem csak a szexuális oldalára gondolok. A lebukás veszélye sokkal többet nyomott a latban, mint a testi vonzalom. Jack már teljesen más tészta volt, őt tényleg szerettem, de egy idő után túl unalmassá vált a biztonságos kapcsolat. - Ne próbálgasd a kulcsot, mert lesznek ajtók, amelyek ma éjszaka zárva maradnak előtted – mosolyodok el bűbájosan, habár ez a mondat még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy később még lesz lehetősége ismét próbálkozni. Ha szeretne. Most azonban csakis egy dologra kell koncentrálnom, ami egy pár perces numeránál többet jelent számomra. - Nem tudom – csóválom meg a fejem Gregory kérdésére, majd hagyom, hogy elhoppanáljon velem. Csak akkor folytatom, amikor a lábam ismét földet ér. Meglepő módon nem visel meg a mágikus utazás eme formája, ugyanúgy folytatjuk utunkat mintha mi sem történt volna. Rengetegszer utaztam már zsupszkulccsal életem folyamán, ahhoz képest ez tényleg semmiség. - Még nem derült ki, de Jack már nem tartozik a gyanúsítottak közé. Persze, csak abban az esetben, ha helyesek az információim – A mondat közben kissé fázósan összefonom magam előtt a kezeim, majd egy pár pillanatra gondolkodóba esem, magamban azt mérlegelve, mit mondhatok el számára és mit nem. - Az apám egyetlen lánya hivatalosan Nora, a nővérem volt – szólalok meg végül, egy kis háttérinformációval szolgálva számára. - Én házasságon kívül születtem, 3 vagy 4 éves koromig felköszöntött levél formájában, de nincs más, ami hozzá kötne. Nora már más tészta volt… Voltak zűrös ügyei és főleg veszélyes alakok az életében, de Jack egyáltalán nem tartozott közéjük. Talán ő volt az egyetlen, aki mellett biztonságban lehetett. Apám viszont a gyilkosság után őt hucolta meg, mint lehetséges tettest. Helyes, hogy ennyi mindent megosztok vele? Fogalmam sincs. Az viszont biztos, hogy ha ezt a lépést nem teszem meg, nem beszélem ki magamból a történteket, akkor megőrülök. Nem cipelhetek egy ekkora terhet egyedül, egyszerűen képtelen lennék rá. Kell valaki, aki segíthet a későbbiekben. - Volt egy pasija, valami Brad – vonom meg a vállam, mintha nem lennék biztos a dologban, de nem is érdekelne annyira. - Értett valamilyen szinten az illúziókhoz. Nora sose mesélte, mennyire, de pár levelében említette, hogy érdeklik az ilyesmik. Talán ő volt a tettes. Talán nem is úgy történt a dolog, ahogy mi hisszük, hanem egy teljesen más helyszínen és csak Nora teste volt igazi. Szerinted valaki képes lehet ilyen magas szintű illúziót létrehozni? Nem féltem én Bradet, még ha Gregory nyomozgatni is kezdene utána, semmire se menne vele, mert már ő is rég megpattant. Más személyiséget és nevet vett fel, az ilyesmiben pedig mindig is profi volt. Elvégre, valójában nem is Brad volt a neve, habár az igazságot én se tudom róla. Volt és kész, nem faggattam az előzményekről.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-06-21, 08:06
Nem gondolom, hogy boldogulna egyedül is, hiszen itt sirdogál a korlátnál, és pusztán a lovagiasság mondatta velem, hogy akkor majd segítek, de ha nem szorul rám, ez is becsülendő. Egy erős nő. Legalábbis erősnek akar látszani, és lehet, hogy ő is az illedelmesség nevében hárít, de ha a későbbiekben a kudarcok hatására mégis meggondolja magát, azt szinte természetesnek tudhatjuk be mindketten. Nem azért, mintha a gyengébbik nem bénázna a pasik nélkül, egyszerűen több tapasztalatom van látszólag a nyomozások terén, ezért tudnék segíteni, de adnom kell időt, hogy ezt átlássa. - Ennyitől? Adod itt nekem a magas labdát, mert az azt jelenti, hogy még nem, de van az a szint, amit érdemes feszegetni. – Csibészes félmosolyom azt sugallja, hogy vettem én a lapot, ez a sejtelmeség azt sugallja, hogy tud bánni a nőiességével, és hozzám hasonlóan nehezen köti le magát. Ilyen szempontból tökéletes, hiszen védelemre szorul, és izzik köztünk a levegő, már csak tovább kell hevíteni. - Többet is jelenthetek mint hogy megteszem, de köszönöm a bizalmat. – Most már elnevetem magamat, hiszen ez a flörtölős duma azt jelenti részéről, hogy nem akar elgyengülni a közelemben, inkább amolyan búfelejtő társaságként gondol rám. Nincs is ezzel semmi baj, én sem vagyok az érzelmek embere. - Mi köze van mindehhez az apádnak? Akkor ki volt a gyilkos? – Bár úgy tűnik boldogul egyedül is, mégis ad kapaszkodókat, hogy tovább tudjam kérdezni. közben elérjük a birtokhatárt, a vaskapu előtt átfogom a karcsú vállakat, és Londonba hoppanálunk, méghozzá az éjszakai negyed központjának számító elég sűrűn járt utcába, közel a kaszinóhoz, de mivel pont hogy sokan vannak itt, úgysem hall minket senki, hogy miről beszélünk.
- Nos hát, ami az igazat illeti, én is auror szakra járok és rendes tőled, hogy felajánlod a segítséged, de szerintem boldogulok egyedül is – felelem, noha egyáltalán nem bánnám, ha valaki becsatlakozna a nyomozásba, mert egyedül nem igazán jutok semmire sem, de nem lenne kockázatos egy ismeretlent is belevonni ebbe? Jelenleg Rebecca vagyok, de ha ez a srác mellém szegődne és tényleg együtt derítenénk fényt Jack hollétére, az nem vetne fel útközben bizonyos kérdéseket? A fedősztorim már megvan, de még ezzel együtt is bukkannának fel kérdőjelek a sztorimban. Például, miért is érdekel annyira az állítólagos féltestvérem volt pasija? Mondhatnám ugyan, hogy a gyilkosság miatt, de ha szerencsésen Jack nyomára akadnánk, kiemelt figyelmet szentelnék neki, ami ismét csak gyanús lehet. A miértek itt sem elkerülhetetlenek, nekem pedig semmi kedvem újabb kifogásokat gyártani. Az érintésétől nem rezzenek össze, megszoktam már az ilyesmit, szinte mindennapos számomra. Egy ártatlan gesztus, semmi több, habár van azért mögöttes tartalma is, de ennek jelen pillanatban nem szentelek nagyobb figyelmet. Várható volt, hogy a srác belemegy a játékba, elvégre azért is vetette fel a dolgot és mi tagadás, nekem se lenne ellenemre egy szabadabb éjszaka. Ismerkedni, inni, oldódni kissé, hiszen a Roxfortban igyekszem tartani a látszatot, ami néha egyáltalán nem egyszerű. Vélhetőleg most is nehéz dolgom lesz, hiszen a fiú eléggé bejön és mindig is hozzá hasonló alakokkal voltam körülvéve, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetem. Ha a valódi alakomban lennék, nem állnánk meg ma este az ágyig, de mint Becca, ezt nem tehetem meg. Tényleg hiszek abban, hogy Jack még egyszer keresztezi az utamat és ha ez esetleg megtörténik, nem szeretnék semmilyen hibát sem véteni. Márpedig egy egyéjszakás kaland igen nagy hiba lenne olyasvalakitől, mint én. - Ennyitől még nem jönnék zavarba – mosolyodom el sokat sejtetően, de igaz, ami igaz, tényleg nehezen lehet zavarba hozni. Az igazat megvallva, nem is tudom, mivel lenne képes kizökkenteni. A bókokat és a füttyöket megszoktam már, noha valamilyen szinten tahóságnak tartom az utóbbit, de kétségkívül jól esik az elismerés. Még ha ilyen formában is jön. - Ne aggódj, te megteszed erre az éjszakára – kacsintok rá, majd megcsóválom a fejem. - Ez egy elég kellemetlen téma, de mivel ilyen szépen bókolsz, megadok pár infót – Hogy meggondoltam-e magam? Talán. Elsőként ki kell derítenem, mennyit tud erről az egész ügyről. Mert ha esetleg van valami köze apámhoz, akkor nem avatom be. Auror, bár nem tudom, mennyire van képben az amerikai eseményet illetően. - A féltestvéremet megölték és a fiú, akit a gyilkossággal gyanúsítanak, eltűnt. Mármint, csak gyanúsították, mivel időközben kiderült, hogy ártatlan. Ezért szeretném megtalálni… Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy fontos számomra. Egyszerűen csak bűntudatom van, hogy meglincselték apám miatt. Menekülnie kellett és talán még most is bujkál. Mindenesetre, szeretnék a szemébe nézni és bocsánatot kérni tőle, ezért meg is mozgatok minden követ.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-06-07, 09:13
Látom, hogy nehezen tartja magát, viszont nem fogok tapintatlanul belepofátlankodva a gondjaiba, nekem is van éppen elég, így pusztán félmosollyal megvonom a vállamat, amikor visszakérdez, ugyanis nem az volt a cél, hogy bármi érdemi témánk legyen. sokkal inkább az, hogy eltereljem a gondolatait. Úgy fest, megy a dolog, mert már nevetést is csaltam az ajkára, amit én is viszonzok. Már csak azért is, mert a szakmámon kívül ehhez értek legjobban, elcsavarni a gyengébbik nem fejét. Na nem mintha beskatulyáznám, de a törékeny csajszi is hajlik rá, hogy megenyhüljön irányomba, és a szomorúságát félretéve beszélgessen velem, legalábbis amíg itt vagyok. - Ne becsüld le az érdeklődési körömet, és ez nem az a bizonyos udvariassági kör. Én magam is elütöm most az időt, kicsit korábban sikerült készen lennem az öltözködéssel, és felesleges ilyen gyorsan ideérni. Eltűnt? Én talán segíthetek, bár nem éppen az ilyesmi a szakterületem, de történetesen auror vagyok. Vagyis sokkal inkább beépülni szokásom, de az mindegy, ismerem a nyomozó technikákat, ha úgy döntenél, hogy mindez érdekes lehet. – Érek finoman a vállához, amolyan sármos-vigasztaló jelleggel. Talán mondhatnánk azt, hogy ezt bármelyik lánynál megtenném, de azért mégiscsak a csinosabb, bájosabb lányokra vetem ki a hálómat. Az nyilván fel sem merül, hogy példának okáért a pasija tűnt el. Vagy ha igen, nem lehet olyan szoros a kapcsolatuk, hiszen valahogy van egy olyan érzésem, hogy a csaj majd’ felfal a tekintetével. Ez jó jel! - Valóban? Ez jól hangzik. – Szélesedik ki a mosolyom, és bólintva a korlátnak támaszkodom, hogy tovább fújjam a füstöt a levegőbe, ami a csajszit láthatóan nem zavarta. Amint elindul, még vetek egy pillantást a hátsójára, csak úgy megszokásból. Azért Kiváncsi leszek, hogy fog kinézni. Az a a bizonyos negyed óra gyorsan elröppen, addig a gondolataimba temetkezem, és azon tűnődök, hogyan fogom majd szórakoztatni. Vannak máris elképzeléseim, bár figyelnem kéne az est fő műsorszámára, a karmesterre, aki miatt a kaszinóba megyek. - Üdv Becca. Gregory. – Nem nagyon szeretem ha becézik a nevemet, akkor inkább legyen ez a hivatalos, aztán majd mindenki valami általa választott módon hív, ha eszébe jut rólam valami. – Ne viccelj, ha direkt zavarba akarnálak hozni, akkor még fütyülnék is a látványodra. – Persze jó dolog, ha készséges, bár szeretem, ha megvan az a tűz, hogy némiképpen dacos egy lány annyira, hogy igazi élvezet legyen levadászni. Viszont legalább van jelentéstartalma a mondandójának, nekem akar megfelelni, és nem másnak. A karomat nyújtom, és elindulunk lefelé, immár a nagykapu felé, hogy ott hoppanálhassunk. Alig titkolt mustrával mérem végig. – Ki az, aki eltűnt? Gondolhatom úgy, hogy most nincsen aki enyhítse a magányt? – Kérdezem apró kacsintással a végtelenségig provokálva őt. Talán kissé egoista vagyok, na de miért is ne? Kinek ártok vele?
Igazán hálás vagyok amiatt, hogy nem hozza szóba azt a kósza könnycseppet, noha értelemszerűen még valamennyire ott csillog az az arcomon. Soha életemben nem voltam az érzelmek embere, nem volt szokásom mások előtt kiteregetni a lapjaim, hiszen az erős kötelékeket mindig is gyengeségnek tartottam. Persze, mint minden emberi lény, én se mentesültem ezek alól, hiszen a Jack iránt érzett dolgok megváltoztattak valamilyen szinten, lett egy nyilvánvaló gyenge pontom, talán pont ennek volt köszönhető, hogy soha, egyetlen alkalommal se mondtam ki nyíltan Jack számára, hogy szeretem. Még most se tenném. Gyengének tűnnék miatta, azt pedig nagyon nem szeretem. A gyenge emberek felett uralkodnak. - Te most komolyan erről szeretnél beszélgetni? - nevetem el magam lágyan, nem túl őszintén, de most, hogy az ismeretlen srác felbukkant, egy kissé jobb a kedvem. Talán a társaság tenné? Mindenesetre, nem fogok ezen rágódni, ha már egyszer az ölembe pottyant a lehetőség. Nyilván siet, nem a semmiért öltözött ki ennyire, de pár percünk talán mégis akad. El kell terelnem a gondolataim, erre pedig egy csevegőtárs teljesen alkalmas. - Nem hiszem, hogy egy ismeretlen csajszi nevenincs ügyei izgatnának téged. Rendes tőled, hogy megkérdezted, de nem kötelező udvariasnak lenned – vonom meg a vállam nemtörődöm képet vágva. - Ha viszont nagyon kíváncsi vagy, egy számomra fontos ember eltűnt – Hogy Jackről beszélek-e? Természetesen. A részleteket viszont nem kell tudnia, ahogy azt sem, hogy maga a történet már évekkel ezelőtt történt. Így nem is hazudok, de nem is mondok teljesen igazat. Nagy eséllyel pár nap múlva már el is felejti az egészet. Vagy még ma, ha sikerül alaposan leinnia magát. - Talán velem jobban járnál – hozom fel, ha már egyszer feldobta azt a bizonyos labdát, majd gondolkodóba esem. - Kaszinózni sohasem szerettem, de jelenleg rám fér egy kis kikapcsolódás – jelentem ki határozottan. Igen, kell pár ital, meg zene, meg tömeg, hogy ne érezzem olyan kilátástalannak a helyzetem. - Sietek is átöltözni, várj meg itt – utasítom a srácot, cseppet sem foglalkozva azzal, hogy egyáltalán nem ismerem, ő se engem, de a régi Nora kibukik belőlem egy pillanatra. Mindig is szerettem parancsokat osztogatni, ezt pedig leginkább a pasikon alkalmaztam örömmel. El is tűnök egy kósza negyed órára a szeme elől, ami nem túl nagy idő, figyelembe véve, hogy ebben benne van a klubhelyiségbe való leérés és az átöltözés is. Kis sminkigazítás, más nem is nagyon kell, hiszen a nap minden pillanatában tökéletes vagyok, azt pedig nem szeretném kockáztatni, hogy a srác lelép, mert megunta a várakozást. Hamar vissza is érek a toronyba, ahol remélhetőleg még ott az idegen, majd belépek az új ruhámban. Nem túl kirívó, de nem is visszafogott, amolyan arany középutat képvisel és tökéletesen passzol a fehér öltözékhez. Igen, így az igazi. - Egyébként, a nevem Becca – mutatkozom be. Eleinte nehezemre esett kimondani ezt a nevet, hiszen mindig is Nora voltam, erősen kellett hát koncentrálnom, ha arra került a sor, de mára sikerült megszoknom. Mi több, mostanra a Norával gyűlne meg a bajom. - Megfelelek így vagy fussak még egy kört? - teszem fel készségesen a kérdést, de abban biztos vagyok, hogy ha esetleg valami kivetnivalót találna a kinézetemben, akkor ma hoppon maradna. A külsőmre mindig is allergiás voltam, órákat sminkeltem minden reggel a tükör előtt, nem szoktam hát meg a negatív kritikát.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
[/color][/i]
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-05-20, 16:50
A könnycsepp csillogását tapintatosan figyelmen kívül hagyom, nyilván zavarban van, hogy valaki más társaságában gyengébbnek tűnik a szokványosnál. Sokkal sunyibb megoldás lenne, ha gyorsan lelépnék, mintha direkt nem érdekelne más nyomora. Így aztán maradok, ha mást nem akkor egy cigi erejéig. Aztán utána nem vagyok köteles megindokolni a távozást, hiszen mindez nem egy előre leegyeztetett találka. A lány igen törékeny, de az is lehet, hogy csak valami súlyos, nyomasztó hírt kapott, ezért omlott ennyire össze. Kimértne biccentek a válaszát hallva, nem vagyok éppen vigasztalós típus, ráadásul sietek is, de most.. Van egy kis időm, úgyhogy akár a játék kedvéért meg is hallgathatom. – És mi az, ami ennyire… letaglózott? – Legfeljebb nem válaszol, nem vagyok én szívbajos, hogy azt higgyem, illedelmesen meg kéne várnom, amíg megered a nyelve. A proaktivitás fontos erény. – Esküvőre? Talán.. Valójában csak kaszinozni megyek, néha ilyet is kell. Társaság hiányában nyilván nehezebb lesz, szokásom ugyanis unatkozni, de most már késő bánat. Utánanézek egy ottani vendégnek, és egyszerűbb lett volna kísérővel. – Dobom fel a labdát, hátha van kedve, és akkor nem kell erősködnöm, de most nála a döntés. Ha továbbra is itt itatná az egereket, hát nem fogom magammal rángatni, noha ez jó figyelemelterelés lenne. Oldalt pillantok, a tekintetem találkozik a csinos lány pillantásával, mintha több lenne, mint az, amit most elsőre mutat, de felesleges teóriákat gyártanom, csupán várom a válaszát, ajkaim tövében sötét félmosoly ül. A tekintetem amolyan vesébe látó, de nincsen benne vetkőztető jelleg. Vagy ha van is, a kiváncsiságom most sokkal erősebb. Érzem én a burkolt bókot, amit igyekezett tényleg leplezni, de láthatóan megdöbbentettem kissé a ruházatommal. Na tessék! Akkor is sikert aratok, amikor magányos útra készülök.
A remegésem néhány mély levegővétel után lassan alábbhagy, a csövet azonban továbbra sem eresztem el, miközben a lenti mélységet kémlelem. Mi tagadás, egy röpke pillanatra eszembe ötlik, hogy ugranom kellene és véget vetni mindennek, de még mindig van célom, ami életben tart. Jack. Még a történtek ellenére is biztos vagyok abban, hogy van esély kettőnk számára, hiszen annyira szerettük egymást. Ő volt az igazi számomra, tudtam és éreztem már annak idején is, egyszerűen csak izgalomra vágytam. Holmi kamaszos kalandozásra, amit nem kaptam meg mellette, így máshol kellett keresnem, de ettől függetlenül imádtam őt. Most pedig, hogy pár évvel idősebb vagyok, már rájöttem, hogy hibát követtem el. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy nem hallom az ajtót, így igazán váratlanul ér a hang. Kissé talán össze is rezzenek rá, majd ujjaimmal automatikusan az arcomhoz nyúlok, mintegy azt ellenőrizve, hogy az a kósza könnycsepp eltűnt-e onnan. Száraz. Soha életemben nem sírtam mások előtt, ezt pedig nem is áll szándékomban pont most elkezdeni. Ha apám mellett erős tudtam maradni, akkor itt igazán nem kellene gondot jelentenie. - Nem teszem ki a polcra, annyi szent – felelem kissé még remegő hangon a fiú kérdését hallva. Noraként elhajtottam volna a fenébe, de az általam kialakított Becca személyisége nem olyan. Lehetnék ugyan seggfej, de az csak az álcámat veszélyeztetné, mást nem érnék el vele. A mostani énem kedves mindenkivel és noha nem keresi szándékosan mások társaságát, senkit sem üldöz el maga mellől. Megfordulok hát, hogy szembenézzek kéretlen társaságommal, majd pofátlan módon ugyan, de tetőtől-talpig végigmérem, egy fikarcnyit sem foglalkozva azzal, hogy észreveszi-e vagy sem. Ez az egyetlen olyan tulajdonságom, melyet még itt sem voltam képes levetkőzni. - Ejha! - jegyzem meg, majd folytatom: - Esküvőre mész, randid van, esetleg te vagy a vőlegény? Jöttél oldani a feszültséget? A cigifüst egyáltalán nem zavar, megszoktam már, hogy szívják a társaságomban, régebben én is cigiztem, de már rég leszoktam róla. Kis lépés az új életem felé és ha vissza szeretném kapni Jacket, akkor talán ez is nyom valamit a latban. Sohasem szerette eme szokásomat, mindig győzködött, hogy tegyem le végleg, de egyszerűen nem voltam hajlandó megfogadni a tanácsait. Helyette Brad karjaiba menekültem, aki teljes mértékben megértette ezt és nem akart változtatni rajtuk. Nevettünk egyet Jack hóbortjain, szeretkeztünk, végül szívtunk egy kis füvet és ismét egymásnak estünk. Nem tagadom, szép napok voltak, de nem hiányoznak annyira, amennyire néha Jack tud. - Esetleg egy elegáns partiba készülsz? - vonom fel szépen ívelt szemöldökömet. Nem szokásom a kérdezősködés, de mi tagadás, néha hiányoznak a partik és irigylem azokat, akik részt vehetnek egy-egy ilyen eseményen. Annak idején a Hamilton név Amerikában egyet jelentett az automatikus meghívással, de mint Rebecca Bennett, nem sok ilyesmiben lehet már részem. Szépen kiöltözni és bezsebelni a pasik elismerő tekintetét… Ölni is képes lettem volna érte.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-05-11, 09:04
Kissé túlöltöztem, tekintve, hogy hófehér szmokingot, és csokornyakkendőt viselek, de hát Londonba megyek hamarosan, a kaszinóban kell nyomoznom, legalábbis feltérképezni a helyzetet. Austrid Gane, a karmester a maga hímlőhelyes arcával sokak életét tette már tönkre, igazi nagypályás, állítólag valami varázslattal felturbózott tengermélyi mugli fegyvert tesztelget, mielőtt még komoly terveit valóra váltaná. De imádja a luxust, így gyakorta ilyen miliőben találni. Jelenleg még nem mehetek külföldre a moszkvai incidens után, de szerencsére a Karmester most gyakorta Angliában van, ezért ideje a tisztelemet tenni nála. Tehát kiöltöztem, esetleg valami társaság nem ártana, de most nincsen időm felhajtani valami régen lejárt kiscsajt, megyek magam, csak még fel a csillagvizsgálóba, hogy ott elszívjak egy cigit, merthogy a Roxfort folyosóin nem engedélyezett az ilyesmi. Lendületes lépteimmel szinte felszaladk a lépcsőn, és már útközben előkapom a díszes cigitartót, kipattintva belőle egyet az imádott bűzrúdból, s mire a korláthoz érek, már ég is, s élvezettel szívok bele, akkor véve észre a görcsösen rázkodó, a korlátot markolászó lányt. Kifújom a füstöt, és már azon gondolkozom, hogy visszaforduljak, ami lehet akár tapintatosság, de nem lenne inkább pont az ellenkezője, ha csak szó nélkül itt hagynám? Rápillantok az órámra, és beleszólok a csendbe. - Pocsék napod van? – Kérdezem érdeklődve, szinte kéretlen beszélgetőtársként. Be sem mutatkozom, lehet, hogy egyébként is felesleges. Csak ha már itt múlatom az időmet, akár lehet ezt társaságban is. Aztán ki tudja, hátha neki is jót tesz, ha megszólalhat, bár amennyire látom, most nem lesz ebből túl nagy beszélgetés. Mindegy, áthidalásként nekem is időtöltés.
Mostanában gyakran járnak a gondolataim Jack körül, amit újdonságnak ugyan nem neveznék, de mivel hallottam itt-ott felreppenő pletykákat róla… De nem, nem hihetek minden szóbeszédnek, hiszen szinte mindig elkövettem azt a hibát, hogy beleéltem magam a viszontlátás örömébe és mégis csalódnom kellett. Jack nem volt sehol, én pedig aggódhattam ismét heteket-hónapokat, mire újra hallottam valakiről, aki talán ő lehetett. Szörnyű belegondolni abba, mit élhet át miattam, miközben élek és virulok, az pedig még rosszabb, hogy én nem tehetek semmit sem az érdekében. Nem szambázhatok vissza Amerikába és leplezhetem le magam ismét, hiszen félek, rettenetesen félek apámtól. Anyámat a szemem láttára verte agyon valami mondvacsinált mese miatt, akkor velem mit tenne? Talán megbánná, de addigra már rég késő lenne és engem se támasztana fel vele. El kell űznöm a gondolataimat, erre pedig nincs is jobb megoldás, mint a tanulás. Amerikában is jeles voltam mindenből, a színvonalat pedig itt is tartom, hiszen csak a magolás az, ami bármiről képes elterelni a figyelmemet. Felmarkolom hát a jegyzeteimet, könyveket és írószereket pakolok a táskámba, majd útba veszem a Csillagvizsgáló-tornyot. A helyszín nem véletlen, nagyon is jól tudom, hogy ott a legnagyobb az esélye annak, hogy nem fognak zavarni, hiszen nincs még éjszaka, nem a csillagokat lesni megyek oda, egyszerűen csak lenni szeretnék valahol, ahol senki más sem bukkanhat fel. Az elmaradhatatlan Százfűlé-főzet is a tatyómban landol, gondosan elrejtve az esetleges kutató tekintetek elől, hiszen semmit sem szeretnék a véletlenre bízni. Apám úgy hiszi, halott vagyok, ez pedig maradjon is csak így. A folyosón természetesen sokan köszönnek rám, elvégre a mostani testemben is igen népszerű vagyok, habár nem pont abban az értelemben, mint Amerikában voltam. Nem lettem menő, szexi csaj, nem folytathatom ugyanazt az életet, de lemondanom se kell róla teljesen, nem igaz? A fiúk ugyanúgy megfordulnak utánam, még akkor is, ha a hajam most barna és a szemem teljesen szürke, én magam pedig igyekszem visszafogottabban öltözködni, mintha tényleg csak egy hétköznapi lány lennék, aki a hosszú párkapcsolatokra van berendezkedve, nem pedig az egyéjszakás kalandokra. Nem tagadom, néhanapján kiruccanok Roxmortsba egy-két éjszakára egy ottani szeretőmhöz, akivel lekötjük egymást, de mivel ez az élet sodort bajba pár évvel ezelőtt, így nem viszem hát túlzásba. Hiányzanak a balhék és az éjszakai élet, de a nyugodt életet jelenleg fontosabbnak tartom. Hamar felérek a toronyba, elvégre senki sem tart fel, hiszen mindenki a saját szakkörére igyekszik, én pedig az esetleges felkéréseknek elejét véve sietek. Mintha tényleg késésben lennék valahonnan. Szinte beesek az ajtón, majd becsapom magam mögött, végül pedig a korláthoz sietek, hogy nagy levegőt vehessek. Reszketve fogom meg a csövet, ujjaim görcsösen markolnak rá a hideg vasra, miközben egész testemben remegek és a torkomat a sírás fojtogatja. A roham nem újdonság számomra, elég gyakran megesik velem, én pedig időközben megtanultam kezelni, de néha még így is nehéz. Az állandó stressz, hogy apám rám talál, a Jack iránt érzett aggodalom sem könnyíti meg a dolgom. Egy könnycsepp időközben legördül ugyan az arcomon, de ennyi és nem több. Sikerül úrrá lenni a pánikon, de pár pillanatig még az udvart kémlelem odalenn, mintha várnék valakit. És igen, talán tényleg azt várom, hogy végre ő is felbukkanjon.
▲ music ▲ szavak ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-03-19, 09:37
Helyszín lezárva, új játék kezdhető!
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Csillagvizsgáló torony 2019-03-03, 23:06
Hamarosan kezdhetem a büntetőmunkát, amit Piton kimért rám, bár teljesen igazságosan, én is adtam volna magamnak. Nem így kellett volna cselekednem, bár nem mondom azt, hogy nem volt igazságos az, amit Danyvel tettem. Egy ártalmatlan Pofix senkinek sem árt, így legalább nem kellett azt mondogatnom neki, hogy légyszíves ne beszélj hozzám franciául. Nagyon idegesített, hogy nem értette meg és az is, ahogyan kiejti a szavakat, megértem én, hogy nagyon jó a nyelvekben, de... a francia nyelvnek külön lelke van és ezt a lelket nem mindenki szerezheti meg. Én mint született francia értem és tudom is, de ő... igazából lényegtelen. Szóval egészen addig nem volt baj, míg az a vörös lány meg nem jelent és el nem játszotta a mindenható észlényt és igazságosztó bajnokot. Azt meg nem értem, hogy egy lány miért mászkál késsel ebben az iskolában, nálunk ezért azonnali kicsapás járt, de már nem Franciaországban vagyok. Csak ki szerettem volna szellőztetni kicsit a fejem és mindig is érdekelt milyen lehet a naplemente a Csillagvizsgálóból, szóval arra vettem az irányt. Vajon mi lesz, ha ennek az egésznek híre megy? A legtöbben örültek és röhögtek, amikor meglátták, hogy Gina megkapta a magáét és sokan kerestek fel utána, hogy barátkozzanak velem. Kicsit fura ez az egész, meg hát nőtt a népszerűségi indexem, de valahogy nem igazán tudok ennek örülni. Azért mégis meghalt egy ártatlan familiáris, akinek nem kellett volna. Szegény állat nem vétett ellenem semmit és az az egészben a legszomorúbb, hogy olyan könnyedén semmisítettem meg a haragtól... Megijedtem, megijedtem attól a sötétségtől, ami bennem van. Felértem a lépcsőn és épp megpillantottam valakit. Először nem ismertem fel, így csak a korlát másik végéhez mentem. - Szép estét kívánok. - köszönök illedelmesen a férfinak, majd mikor jobban megpillantom felismerem a férfit. Ő az, akiről múltkor... vagyis akiről a vitakor szó volt, ő Daniel valamilyen rokona. - Elnézést, hogy zavarom. - mondom halkan és ha rám figyel, csak akkor folytatom, ha nem figyel fel rám, akkor csendben maradok és csodálom az eget. Azonban ha mégis figyel rám, szóra nyitom sötét vörösre festett ajkaimra. - Szeretnék elnézést kérni. - mondom halkan, miközben szemeibe pillantok. Biztosan hallott az esetről és arról is, hogy egy Pofix után egy sóbálvánnyal jutalmaztam a rokonát. Lehet mérges lesz rám és elküld a fenébe, de mégis úgy érzem, hogy bocsánatot kell kérnem.
Az asztronómia órák alkalmával olykor gyakorlati feladatként a tanulók itt nézhetik meg az égbolt eseményeit, de olykor bizony romantikát élesztő párok is megtalálhatóak errefelé. Ne ítélkezzünk!
