2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-09-05, 00:05
Shanna kérdésére biccentek. - Quinn még élt. - nyelek egyet, nem sok reményt fűzök hozzá, hogy ez még mindig így van. Aztán össze szedem magamat és kicsit többet mondok a részletekről. - Petert megvágta egy... háborús öltözetű Brit katona... aztán ott hagyta. Épp csak láttam a mozdulatot és mire Peterhez léptem... már - csak megcsóválom a fejemet. - Utána egyszerűen eltűnt. - Jake kérdésére a fiúra nézek - Kilenc, hét, öt. De... Gina a hetes, ő nem tűnt el és meg sem halt. - azt nem teszem hozzá, hogy ki tudja mi lett volna vele, ha az apja alakja után rohan a susnyásba... Luna szavaira meg úgy az egész lénye végett elönt valami megmagyarázhatatlan. Semmi aminek bármiféle mágiához köze lenne. Egyszerűen csak eszembe juttatja, mennyire könnyen elfeledem időnként az élethez a halál épp annyira hozzá tartozik, mint a kávés süteményhez a keserű íz... Egyszerűen, kimondatlanul is emlékeztet arra a tényre, hogy sem Quinnért, sem Peterért nem tudtam volna semmit sem tenni valószínűleg, és még ha meg is tudjuk a megoldást sem érdemes most a cselekvés ideje alatt ezeken rágódni vagy akkor a feleszmélésnél utólagosan. Mert ezek nem rajtunk múltak. Az viszont, hogy most teszek-e a kijutáshoz hozzá, vagy sem, az már rajtam múlik. És bár patrónust nem fogok idézni hirtelen támadt reménytúltengésemben, arra pont elég, hogy össze szedjem magamat. És Luna apró gesztusa elég hozzá, hogy egy kicsit helyre kerüljek. Szegény lányt egy pár másodperces ölelésre magamhoz vonom. Ha tudnám, hogy ő meg az édesanyjáért aggódik, én is kicsiholnék valami biztatást. Így csak annyit nyögök ki. - Köszönöm.~ el is eresztem utána. Bármit mondanék az innentől értelmetlen lenne. Nem energiavámpírkodok egy pillanatot sem, magam is igyekszek vissza tölteni és beszállni Luna mellé. Még ha rajtam kívül más nem is érzékeli azt az érzelmi turbót amit a lány hirtelen megtestesített. Hiszen nem lehetek picsa ha úgy jön ki a lépés! Még megkérem, hogy lessen rá az én számomra, ha már körbe járjuk a kérdést. Jake, Harryhez intézett szavaira furcsállva nézek egy pillanatra hol az egyikre, hol a másikra. Végül igazából mindkettőjükhöz szól a kérdésem, hiszen én ismerem Harry történetét. - Gondoljátok, hogy Harrynek, amiatt mert túlélte a halálos átkot.. kapcsolata lehet a függönyön túli résszel? - a hangomban semmi vádaskodás nincs, kíváncsiság annál inkább. Nekem Jake fél szavai nem mindig egyértelműek, márpedig nagyon értelmes gondolatai vannak amikre ezekkel csak épp utalgat, holott lehet épp most adott meg még egy lehetséges irányt az egésznek. Nyilván nem Harry miatt van az egész, hiszen évek óta tart, és sejtet még további eseteket is, viszont ha hallottam volna a férfitól azt a bizonyos "valaki akinek meg kellett volna halnia" részt, ahhoz kapcsolnám hozzá az aktuális esetet. A szétválósdira, Jakel, illetve Ginával kell most nekem is egyet értenem, ha mindenképpen külön megyünk, akkor mindkét csapatba jól jöhet egy egy gyógyító is meg tank is, és bár Gina nem tanulta, tudom, hogy megvan a képessége, és láttam, mikor szedtük össze a sérülteket a baleset után rögtön, hogy elég erős is neki. Mielőtt azonban állást foglalhatnék, Gina felhívja a figyelmemet egy nőre... én pedig megpördülök a sarkamon és minden további nélkül oda megyek hozzájuk. -Franc...- szűröm a fogaim között, holott nem ez a bizonyos nőnek a neve. Féltérdre ereszkedem és most, alaposabban megvizsgálom Noxot, bele véve a száma lecsekkolását neki is,, mert mikor legutóbb eleresztettem, esküszöm nem végeztem fél munkát! Lehet nem sikerült valamit rendesen össze forrasztanom pálcával? Pillanatra megrettenek a gondolattól, hogy nagyobb kárt tettem a saját simán nyafka állapotom miatt Noxban mint, inkább helyre raktam volna és most totális rá koncentrálással végzem el a feltáró varázsigét, amit nem egyértelmű, vagy kritikus belső sérülések esetén szoktak. Ezt követően aszerint járok el, mit találok. Ha valamihez bájital kell, segítséget kérek Ginától, mert nekem még nyomokban remeg a kezem és nem mindegy hogy valamiből két csepp vagy tíz kerül a kritikus területre... Amint sikerült Noxot észhez téríteni. Neki szegezem a kérdést. - Nox mit találtál? - láthatóan ismerem. Komolyan nézek rá és nem is értem magamat, ezt a kérdést miért nem tettem fel neki hamarabb! Minden bizonnyal nem voltam magamnál... és ez igen súlyos hibának is bizonyulhatott volna. Ha Nox nagyon nem akar semmit mondani, vagy kitérő választ ad mondhatni hátra csapott fülekkel nézek rá és walesyre váltva adok neki némi bíztatást. - Ha egy kicsit is érdekel az az entitás, akit oly nagy hévvel magadhoz kötöttél, akkor légyszíves működj velünk együtt! Mert láthatóan ez a hely őt is meghaladja, hogy megközelítsen téged... És ez a hatalmát figyelembe véve igen aggasztó! - ezt követően vissza váltok rendes angolra. - Szóval.. tudsz valami említésre méltót?
///Belső sérüléseket feltáró varázslat és ellátása -> Gyógyító szaki ismeretek: Élettan-kórtan modul: A diákok megismerhetik a szervezet helyes működését, ennek feltételeit, valamint természetes vagy mágikus eredetű zavarait, elemi szintű terápiás lehetőségeit. Gyógyítás modul: A diákok megismerkednek a gyógyító varázslatokkal, azoknak különböző hatásaival, mellékhatásaival. Az iskolán belül kialakított ispotályban pedig gyakorolhatják a megtanult gyógyító varázslatokat. Néhány mugli gyógyító módszert, alapvető kötözést is megtanulnak az évek során. ///
Valahogy egész furán érzem magam, ahogy Luna, és Harry is rám mosolyog a gyógyítási kísérleteimre. Valahogy jó érzés a képességemmel hasznosnak lenni. Ámbár még mindig nem tudom biztosan, hogy hat, és hova fejlődhet ez a gyógyító képesség. Egy ideje már gondolkodom rajta, hogy gyógyító is lehetnék mint Cody. Csak hát, én nem jövök ki olyan jól az emberekkel, mint ő. - Meglehet, de minden esetre remélem ez egy kicsit több szimpla placebo hatásnál. Egyébként az első világháború 1914-1918-ig, míg a második 1939-1945-ig tartott. - jegyzem meg a fiúnak végül. Nem mintha ezzel olyan sokat segítenék. - És ha nem is az 1950-es dátum a lényeg, hanem, hogy bizonyos időközönként, azaz 10 évente eltűnnek egyes emberek... azaz jelen esetben mi? - teszek fel egy sokkal lényegre törőbb kérdést, amikor végre mindenki összeverődik egy kupacba. - És, ha számok mondjuk a személyiség jegyeinkre utalnak, mint a számmisztikában?- folytatom az elméletgyártást, bár fogalmam sincs van-e értelme bármely kérdésemnek. Ámbár közben mivel Harry van hozzám a legközelebb, így az ő tarkóját nézem meg, hogy lássam az ő számát. Már ha a fiú hajlandó úgy fordulni, hogy láthassam. Ez esetben hangosan be is mondom a számot. A szétválás ötletére elgondolkodom mielőtt megszólalnék. - Szerintem vagy ne váljunk szét, és nézzük meg együtt egymás után a két dolgot, vagy ha szét vállunk, akkor egyenlően kell osztóznunk. Mármint úgy hogy mindkét csapatban van auror, gyógyító stb. Így Cody mehetne Potterrel szikla, barlang vagy mit tudom én mi nézőbe, én meg a másik csapattal a távcsőhöz. Én vészhelyzetben thesztrál nélkül is tudok repülni, és segítséget hívni. Bár kedvelem a thesztrálokat. Sokkal jobban, mint az embereket, ha őszinte akarok lenni.- osztom meg a társasággal a véleményem a dologról. Ahogy viszont Jake Potterre tesz megjegyzést, bezsebelhet egy igen csúnya nézést tőlem, sőt magamat nem meghazudtolva máris beleszólok abba, amihez semmi közöm. - Potter épp annyira nem tehet erről az egészről, ahogy egyikünk sem!- csattanok fel. Na nem mintha a fiú nem tudná megvédeni magát, csak hát én is Griffendéles vagyok, és nem szeretem, ha háztársaimba kötnek bele. Pláne ilyen helyzetben. Ez most nem az az idő, amikor csak úgy egymásra mutogathatunk... Így egyszerűen egy másik thesztrál felé veszem az irányt, ami kissé távolabb más irányban bóklászik. És ekkor látom meg a nőt a földön. -Cody! Itt egy sérült nő! Segíts!- kiáltom a gyógyítónknak, és megvárom, míg odaér hozzám, és a nőhöz. Ez után, ha segíthetek, akkor Cody utasításai alapján próbálkozok meg egy esetleges gyógyítással...
//Gyógyító 4. szint: Törött csontot is képes összeforrasztani, kisebb törést, tehát szilánkosra tört lábat minimális mértékben csak. Vírusos, hosszú lefolyású betegségeket is képes meggyógyítani, természetesen utólagos pihenéssel, ld. 3. szint. Képes már régóta meglévő hegeket eltüntetni.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-09-03, 18:42
Jake & a túlélök
Iszonyatosan rossz előérzete van, ahogy hallgatja a férfit, ahogy nagy nehezen válaszol a szavaira. Ez mind azt mutatja, hogy nem csak az élet és halál van, amikben ő maga is képes valamilyen szinten megállni a helyét, hanem itt van ez a bizonyos árnyékvilág, ami felett semmi hatalma, és amibe semmi belátása nincs. Ez kifejezetten zavarja, sőt, valahogy.. mintha egy kissé bele is remegne legbelül, de nem hagyja, hogy a félelem egy pillanatig is eluralkodjon rajta. Cody érkezése, Harry szavai, majd Luna ötlete és Shanna hozzá lépése arra sarkallja, hogy ötvözzön pár dolgot. Hagyja, hogy a lány megnézze a tarkóját, majd ő is megnézi a lányét, és ha más nem, bemondja ő a számot. - Lehet rossz gondolat, de tudjuk, milyen sorrendben tűntek el? A számok sorrendje lehet még egy furcsa kód ebben az Árnyékvilágban. - néz erősen Codyra, aki nincs jól, de talán emlékszik ezekre a dolgokra, aztán jelentőségteljesen Harryre néz. - Utálom ezt mondani, de remélem, hogy nem te hoztad létre ezt a kaput, öntudatlanul és akaratlanul, túlélő.. - a szavai egyszerűek és hidege, ahogy a fiúra néz, mert ez a szöveg eléggé rá vall. - Meg kell találnunk, aki ki akar jutni, de bizonyos, hogy nyakig merülünk a fekete mágiában. Remélem senki sem retten vissza majd tőle. És a szétválást én sem támogatom. Túl sokan hullottak így is el, külön sebezhetőbbek vagyunk. - néz itt Griffre mint egy bocsánatkérően, hogy ellene mond neki, de így gondolja. Ha Luna sikerrel jár, akkor egy thesztrálhoz lép, felül rá, és Harry iránytűje után a kis csapattal megindul a távcsőért, sőt, ha tud, feljebb emelkedik,ahonnan rálát a helyre, meg esetleg a pentagrammára, közben figyelve, érez-e valahol túlvilági dolgokat, vagy lát-e szellemeket, érzi-e a gonoszt.
Itt ragadtunk és azt sem tudjuk hol és tudom, hogy most arra kellene koncentrálnom, hogy együtt oldjuk meg a problémát, de közben csak azon jár az eszem, hogy talán anyával is találkozhatom, ha csak rövid időre is, vagy elvihetem innen, ha itt ragadt a lelke és valamiféle fogságban van, mert nagyon úgy fest erről van szó. - Igen, de ez nem valami kellemes hely, nem itt kellene lennie... örökké. - mondom azért Shanna szavaira. Persze mindig gondolkodik rajta az ember milyen a függönyön túl, milyen odaát és ez a hely cseppet sem olyan, ami egy örökkévalóság idejére jó hely lehet bárkinek is, anya pedig főleg nem érdemel ilyen komor világot, hiszen kedves és jó ember volt. Nem szabadna itt lennie. Nem csoda, ha kapkodom a fejemet még mindig és maximum csak a bokám miatt nem állok neki egyedül keresgélni. Habár a boka kérdés egészen hamar megoldódik, így nem csoda, ha meglepetten pillantok Ginára, aki olyan ügyesen és könnyedén rendbe hozta. - Oh, köszönöm! - és igen már rá is tudok állni, sőt még egy mosolyra is futja annak ellenére, hogy épp befut Cody közölve a rossz híreket. Csak hümmentek egyet. Ő láthatóan nagyon ki van borulva, de talán mind meghalunk, talán ennek így kell történnie, talán úgyis visszajutunk ide, vagy még kivihetjük valahogy Petert, vagy ő eleve itt volt és nem velünk érkezett, csak azt hittük... bármi lehet, hiszen így is épp elég különös a helyzet. Inkább felemelem a hajamat és Harry felé fordulok háttal, hiszen valószínűleg akkor nekem is van egy szám a nyakamon, ha Cody szerint mindenkinek. - Ha Peter volt az ötös, akkor legalább az biztos, hogy ez nem a halálunk sorrendjét jelenti. - vonom le a konzekvenciát, aminek valószínűleg az aggodalmasabb típusok nem fognak örülni, de ez most más tészta, én még mindig időnként a nyakamat forgatom anyát keresve, csak azért nem moccanok el, mert Harrynek igaza van együtt kellene maradnunk, bár hosszú távon ez nehéz lesz, így bólintok Shanna javaslatára. - Igen, úgy gondolom ő nem akar rosszat nekünk. - maximum a fejében vannak zűrök, ami okozhat még gondot, de az más tészta és bár Cody nincs a legjobb állapotban, de mégis csak ki kell jutnunk innen, így odalépek hozzá. - Tudom, hogy aggódsz, de talán a távcső olyasmit is megmutat, amit szabad szemmel egy sas sem láthat. - mosolyogva fogom meg a kezét egy pillanatra, ezzel arra célozva, hogy talán még Quinnt is megtalálhatjuk, akiért láthatóan annyira aggódik és bizonyára attól fél, hogy ugyanúgy halott, mint Peter. - Nos ültetek már thesztrál háton? - lépek hátrébb végül és újra az említett állatok irányába pillantok. Igen, az lesz a legegyszerűbb, ha nem mászunk hegyet, hanem egyszerűen felrepülünk azért a távcsőért.
//Druida 1. szint: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak. (Bár a thesztrál nagyobb az tény, de bestiamesterként velük elég nagy gyakorlata van. )//
Tegyük fel, hogy Jake szavai megnyugtatnak, hogy nem lesz semmi bajunk, bár az élet is lehet nyomorultabb a halálnál, ráadásul még csak sejti a dolgot. Felsóhajtok, kicsit gondterhelten, aztán figyelek az öregre és bőszen kattognak az agytekervényeim. Az tudom, hogy Luna édesanyja hosszú évekkel ezelőtt meghalt, de úgy tudtam, hogy robbanásban, márpedig… - Ha édesanyád nem úgy került át ide, mint mi, akkor… visszavinni már nem tudnánk magunkkal. Hiszen nem eltűnt, hanem egy robbanásban halt meg, ugye? - kérdezem, ezúttal csendesen a lánytól, semmi pattogó parancsolgatás, hiszen az anyjának a szelleméről van szó, ennyire még én se vagyok lényegretörő vagy tiszteletlen, annál jobban bánok az emberekkel. Jó, kivéve egy öreg ostoros vén bácsival itt szemben. A sasom végül visszatér hozzám, miután elrepült felderíteni a metszet irányát és halkan felvijjog abba az irányba, ahol embereket talál, de mivel sajnos beszélni nem tud, én meg nem tudok minden pillanatban a szemeire váltani, csak annyit tudok, hogy emberek vannak arra. Azt, hogy vajon tényleg ellenségesek-e, nem tudom, csak azt, hogy nem a mieink, hiszen közülünk senki se vetődhetett olyan távolra. - A familiárisom látta a metszetet a távolból, vannak ott valakik. Lehet érdemes lenne felderíteni, hogy vajon olyanoké-e, akik egy cipőben járnak velünk és ki akarnak szintén jutni innen. De egyben veszélyt is lehet, hiszen a két pentagramma itt ér össze. - mondom a többieknek, természetesen csak akkor, amikor az öreg nem beszél és minden információt, amit lehetett, átadott nekünk. Ekkor fut, illetve botorkál be Cody, egyedül, pedig nem egyedül távozott. Már többször találkoztunk, volt is mellénk osztva nyomozáson medimágusnak, így az az arc, amit vág… Felkészítem magam a szavakra, de így is pofon vág. Quinnt ugyan nem ismerem, de Petert elég jól, így elsőre nem is hiszek a füleimnek. - Biztos vagy benne? És egyszerűen… eltűntek? - kérdezek vissza, miközben Harry is befut, ő pedig az iránytű-adóvevő hírével. Ez most egy kicsit sok, át kell gondolni, egyáltalán nem akarom elrohanni a döntést - nem mintha megválasztottak volna vezetőnek. - Az ötszögek metszete, ahol biztosan van valami, de nem tudjuk mi, távol van, rendesen menni kell odáig. Az adóvevő el akar minket vezetni valahová, talán barlangba, és van egy távcső a hegytetőn, bár nem tudom, hogy mi többet mutathatna, mint amit a sasommal láthatok. Talán mágikus. És a szám a nyakakon… - elhallgatok, Jake mögé lépek, megnézem az övét, majd felemelem a hajamat és megvárom, míg megnézik az enyémet. Biccentek mindenkinek, hogy aki még nem tette, nézesse meg, ez a néma parancs is eléggé egyértelmű. Harry szavaira, miszerint össze kéne szedni mindenkit bólintok, bár igazából ahogy végignézek rajtuk, hiszen lényegében most mindenki körénk gyűlt - Jake, Luna, Cody, Gina, Harry és én - igazából ennyien vagyunk. Persze Noxról nem tudok, akiről Dumbledore azt mondta, hogy Graves, az elhunyt vadőrünk unokahúga, de… Nyilván nem az. Nagyon valószínű, hogy inkább Cody-hoz és a Martimorokhoz van valamilyen köze, de nem ástam bele magam a nő ügyeibe komolyabban, így ezek csak tompa sejtések, amiknek még hangot se adtam senkinek. - Ha úgy döntünk, hogy elébe megyünk a dolgoknak és megnézzük az egész központját, akkor is azt mondom, hogy előbb nézzük meg az adóvevő merre mutat és a távcsövön mit láthatunk. Luna, bízol az öregben? - kérdezem, ezzel arra utalva, hogy megy-e a hegytetőre. A mágiánk működik, nem kell falatmászni, majd felmegy pálcával. - Gina, Cody, vele tartotok? Mi pedig Harry-vel az adóvevőt követjük. Kapcsolattartásra pedig... - elvégzem azt a varázslatot Lunával, amelyiket az Auror küldetéseken is. Így ha egymásra koncentrálunk alap érzelmeket, minthogy veszély, félelem, vagy találtak valamit és találkozzunk, tudunk üzenni egymásnak. Nem lenne jó teljesen elveszteni egymást.
// Bűbájtan (mondjuk)- 30 pont - Telepátia: Kitalált Autot mágia, összeköti a varázslat elvégzőjét egy társával így tudnak egymásnak alap érzelmeket üzenni. Auror küldetésen is alkalmazta már kijátszva, és kijátszatlanul számtalanszor, Luna pedig legilimentor, szóval lehet, hogy még jobban tud üzenni, ha akar. //
Shanna familiárisa pásztáz, a közben, méghozzá a nagyon közelben érzékeli, hogy mintha valami tábor lenne, emberek tüzet ülnek körbe, de nagyon is élőnek tűnnek. A familiáris őket fenyegetésként pozicionálja. Ahogyan kérdezgetik az öreget, az zsebrevágja a tükördarabot, és némiképpen enyhültebben folytatja. - Nekem aztán oly mindegy, ugyanaz lesz a sorsotok. Olykor jönnek páran, aztán elbuknak. Teám az nincs, a távcső pedig ott van fent. – A zagyva válaszai hogy kinek, és miért szólnak, azt nem lehet tudni, de a sziklafal tetejére mutat. Nem arra az oldalra, ahol a Roxfort-expressz lezuhant, hanem a másikra, ahol most éppen Harry nézelődik. Fel lehet mászni rajta, ha valaki nagyon alpinistának képzeli magát, a kockázat persze adott. Jacob és Luna is egyre inkább azt érzi, hogy a függöny mögé kerültek, de az önmagában nem lehetséges, hiszen nem halottak, és nem tűnnek szellemnek sem, ahogyan az öreg sem. Ám élő emberként ez csak valamilyen nagyon sötét esemény bekövetkeztekor lehetséges, amire az öreg talán még válasszal szolgál. – Ismét megtörtént. Valaki, akinek meg kellett volna halnia, túlélte, és egy sötét ösvényt hozott létre, amin át Ő, aki szabadulni vágyik, újabb jelölteket hívhatott. Akárcsak egykor az anyádat. – Feleli Lunának. Még megcsóválja a fejét, aztán elvonszolja magát a fák közé, továbbra is zagyván motyogva, immár semmi mást nem lehet kiszedni belőle. Ezek szerint Luna anyja is itt lehet valahol, hiszen a sírja itt van, bár nem itt temették el. Ráadásul üres. Lehet, hogy a jelöltek ide térnek vissza a haláluk után, és afféle fogságba kerülnek, amíg nem oldódik meg a rejtély? Shanna a két ötszög metszéspontjában valamiféle tábort, vagy talán várost (?) érzékel, de jó messze van az erdőn keresztül, és ha valamilyen sötét mágia középpontjában vannak, lehet, hogy oda sem érnek, ha ilyen ütemben fogynak. Gina simán helyre tudja hozni Luna bokasérülését, és az újságból rájön, hogy nem 1950-ben vannak, hanem 10 évente történik itt valami szörnyűség, és mindig sokan eltűnnek. Ezúttal most pont ők. A kérdés csupán az, van innen visszatérés? Cody ki tudja logikázni, hogy vélhetően mindenki, aki itt van, rendelkezik valamilyen számmal a tarkóján, jól elrejtve, de az a kérdés, hogy kié melyik, és miért? Harry közelít a sziklafalhoz, az adóvevő rendesen be van gerjedve, és neveket sorol, de teljesen véletlenszerűen. A fiú viszont kihallja belőle Sirius nevét is! Néha egy-egy évszám is kihallatszik, de jövőbeni számok is, 2010, 2020. Mintha az idő itt máshogyan működne, és az is lehet, hogy ők itt mint balesetet szenvedtek, nem az utolsók, hanem lesznek még továbbiak is.. Nox elkezd távolodni a többiektől, de fogytán az ereje, mert nagyon durván összetörte magát. Végül összecsuklik alatta a lába, és elterül, mint egy béka. Gina és Cody is felfigyelhet rá, hiszen a nő nem túl ismert a Roxfortban, tehát jó eséllyel nem bentlakó, de mégis velük utazott. Ám teljesen másféle irányba kolbászolt volna, mint a többiek, lehet, hogy tud valamit?
//Mindenkit felkérnék egy szerencsedobásra, méghozzá úgy, hogy a szerencsétek duplája alá kell dobni.
határidő: szeptember 9. éjfél//
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-31, 23:52
Tükörország
Hosszú, tompa másodpercekig csupán félelmet, kétségbeesést, s aggodalmat vélek felfedezni. Ha nem lennék gondolatolvasó is tisztán látnám a jelenséget, ámde egyszer csak az enyémbe torkollik egy józan gondolat, egy élénk, elém vetülő kép, a szőke lány elméjében találtam rá... Sejthettem volna. Ő olyan tiszta, s áratlmatlan, talán önszántából is megosztotta volna velem. Nem tudom, de egyelőre ennyivel beérem. Még pár röpke pillanatig kémlelek, míg szépen elhalnak bennem a visszhangok, s a saját utamra kezdek koncentrálni. Egyedül, mezítláb, megmeredt holttestek ölelésében indulok el a jelenés feltételezhető irányába, a vonatroncsok irányába, egyszerű navigáló bűbajt alkalmazva. Kicsit még bicegek, még jó darabig fogok is, majd útközben kicsit kúrálom magam. De most egy a cél, s nem több: a fejpánt. Tudni akarom, mi több, érezni akarom ki áll mindezek mögött.
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-31, 22:27
Ahogy Gina engem idézett, megmosolyogtatott, és egyszerre azért reményt is adott. Amíg ilyen fiatalokat nevel ki a Griffendél, baj nem lehet! - Azt hiszem, de lehet, hogy placebó? - válaszoltam a lánynak a gyógyítási kísérletére, miután elvettem tőle az újságot, és amikor befejezte a gyógyítást, akkor pillantottam rá. - 1950. Mikor volt az első világháború? Tuti hamarabb... az előbb meg valami kínai vagy japánnak tűnő nyelven karattyolt valaki. - magyaráztam Ginának, inkább hangosan gondolkodva, mintsem neki címezve. Amikor a kezemben tartott adóvevőre nézett, tűnt csak fel, hogy az máshogy néz ki. - Iránytű! - kerekedtek el a szemeim, és azonnal elindultam abba az irányba, amerre mutatott, a sziklafal felé. Körbenézve feltűnt, hogy nagyon szétszéledtünk, így felemeltem a hangom, hogy mindenki hallhassa. - Az adóvevő egy iránytű, és valamit jelez a sziklafalon túl. Szerintem nem kellene szétválnunk, mert így is veszélyesnek tűnik ez a hely... - mondtam Shannának, Lunának, Jakenek, Ginának és Codynak, miközben feltűnt az is, hogy mások is elfoglaltak különböző... furcsaságokkal. Például Thesztrálokkal, egy idős emberrel, Cody pedig egyedül, Peter nélkül... - Szedjünk össze mindenkit! -
Látom Petert meghalni, és azt is, hogy eltűnik, épp úgy ahogy Quinn is.. Peter anélkül megy el, hogy akár esélyem lenne nála bármit helyre hozni.. Ami lezajlik bennem, az valami egészen egyszerű és emberi. Egy másik kontextusban, egészen lenyűgözne az ember mennyi mindent képes kibírni. Magam is tapasztaltam, mennyire szürreális helyzetekből képes vissza jönni, nem egyszer a saját bőrömön. Túléltünk egy vonatbalesetet, csodával határos módon, de fogalmunk sincs hol vagyunk, vagy miért. Peterért már nem tehetek semmit, és a zsigereimet össze rántja az érzés, megül még valami... Még pedig, hogy marhára elkeveredtem a többiektől. A számot bár látom, azért kell pár pillanat, ameddig el is jut a tudatomig. Ezer és egy érzés kavarog bennem, nyomást érzek a mellkasomban, a lövés helyétől kiindulva. És valahol felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy Peter csak alig egy fél évvel élt túl... Kissé kiüresedve indulok visszafelé a többiekhez, és ha ezt minden gond nélkül kivitelezni tudom, akkor figyelve arra, hogy hová lépek, Shannáékhoz botorkálok és két mondat között kibukik belőlem. - Peter meghalt. Quinn eltűnt. A tarkójukon számok voltak... - nyelek egy nagyot aztán folytatom. - És Gináén is volt. Quinn: 9, Gina: 7, Peter: 5... - megremeg az állam. A hangom rekedt és magamhoz képest végtelenül élettelen. Megegyezik az ábrázatommal is. Fal fehér vagyok és a bőröm nyirkos az idegességtől és nem mellékesen egy gyomorszorító félelemtől. Amennyiben nem sikerült vissza jutnom, mert feltartóztatott valami.... Az esetben nyilván semmit sem tudok közölni senkivel... A többi meg majd kiderül...
Mondtam már, hogy valami nincs rendben ezzel a hellyel? A frászt hozza rám. Pedig azt nem könnyű. Annak ellenére sem, hogy sosem szerettem a Halloween-t. Szóval igyekszem arra koncentrálni, amit megtehetek. Luna felé fordulok, és igyekszem a bokasérülését helyre rakni. Aztán már csak arra kapom fel a fejem, amit Shanna mond. - Akkor... akkor... Te is láttad az apám? A szellemét? Miféle hely ez? Valami átmenet élők, és halottak között?- teszem fel a kérdéseim, bár ezek igazából csak találgatások, és nem is túl pozitív irányba visznek. Össze kell szednem magam. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ez az egész eluraljon. Hogy eltereljem a figyelmem erről az egészről, a sírok közt kezdek botorkálni, magam sem értem mért, amikor felfedezek egy újságot. Leguggolok, és felveszem az elsárgult lapokat. Lerázom a rátapadt földet és koszt, vagy legalábbis megpróbálom. De így is alig-alig tudom kibetűzni az írást. Ekkor hallom meg Harry segítségkérő hangját valahonnan a hátam mögül. Feléje fordulok, és odamegyek hozzá. A kezébe adom az újságot, amit találtam. Talán ő többre megy az információval. -Nem biztos, hogy én vagyok az, akinek ez megy. Cody jobb nálam gyógyításban... de megpróbálhatom... a Háztársak segítenek egymásnak.- visszhangzom a mondatot, amit egyszer a fiútól hallottam a klubhelyiségben. Kitapogatom a sérült bordáját, és megkísérlem újra azt a gyógyítást, ami elsőre úgy tűnik nem ment elég jól. - Jobb már? Arra felé találtam ezt az újságot. Ezek szerint 1950. van, és az évfordulója valami Roxforti parafenoméneknek. Mond ez neked valamit? - kérdezem a fiút. Aztán az iránytűvé változott adóvevőre téved a tekintetem. -Ez egy iránytű! - állapítom meg a nyilvánvalót. Jó vagyok benne, hogy teljesen nyilvánvaló dolgokat közöljek. Előveszem a saját kis zsebbicskám, aminek a nyelébe egy kicsi iránytű van építve, hogy összehasonlítsam azzal, amit Potter tart a kezében. A tekintetem követi az irányt egész a szikla falig. Az arckifejezésemre kiül, hogy mélyen elgondolkodtat a probléma, ami jó, mert legalább leköt kicsit, és nem zuhanok össze... Azt most nem lehet.
//Gyógyító 4. szint: Törött csontot is képes összeforrasztani, kisebb törést, tehát szilánkosra tört lábat minimális mértékben csak. Vírusos, hosszú lefolyású betegségeket is képes meggyógyítani, természetesen utólagos pihenéssel, ld. 3. szint. Képes már régóta meglévő hegeket eltüntetni.//
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-27, 20:57
Jake & Griff & Luna
Lassan realizálja, hogy milyen helyre is érkeztek lassan, és egyre jobban nem tetszik neki. Kezd ugyanis rádöbbenni, hogy itt nincsenek lelkek, vagyis nem úgy.. nem szellemek vannak. A kalauzt sem sikerül elérnie, és a férfi sem szellem, aki előtte áll. Itt valamiféle furcsa élőhalottak vannak, olyan emberek, akiket életben tartanak, hogy energiát szívjanak belőlük.. és ettől tulajdonképpen megnyugszik, miközben feláll, és leporolja magát. -Ha jól sejtem, nem lesz semmi bajunk. Valakinek, vagy valaminek élve kellünk. - súgja oda félhangosan Lunának és Shannának, tulajdonképpen vigasztalásként, és a szeme sarkából megpillantja a thesztrálokat, de nem foglalkozik velük. Ha itt vannak, az is csak a balsejtelmét erősíti. Túl nagy itt a káosz, éppen ezért nem akarja elveszteni a csapat ezen részét, bár esélyes, hogy a többiek is nyomon vannak,de a kiáltások és hörgések, majd hirtelen csendek nem annyira biztatóak. Végül a férfi (bácsi) felé intézi a szavait, Griff információi alapján. - Nem akartunk jönni. Mondja, ezek a rúnák vonzanak ide minket, és tartanak fogságban? A tükör mit mutat..? - és lehet, hogy erre majd bedurvul, ezért a második kérdés előtt hagy egy kis szünetet. A keze ügyében van a pálcája, de az egész hely olyan, mint egy furcsa, torz létállapot élet és halál között.
Shannára pillantok, amikor a fickó végül úgy fest, hogy mégis csak békén hagy minket és támad tovább, ami már egyértelműen előrelépésnek számít. Na nem mondom, hogy olyan "én megmondtam" fejjel pillantok Shannára, de azért nem tudom megjegyzés nélkül hagyni, mert bár neki is igaza van, hogy védi a barátját, de közben akkor is hívatlanul jöttünk ide. - Viszont, ha valaki csak úgy betör a házadba hívatlanul, nem teával kínálod. - mutatok rá finoman, figyelve az öreget, ahogyan előveszi a tükröt is. Valami fontos lehet és persze az is benne van a pakliban, hogy nem csak önmagát látja benne, de kétlem, ha szép szóval elkérném tőle, akkor megmutatná, az erőszaknak pedig igazán nem vagyok a híve, amikor pedig még anyát is emlegeti el is feledkezem a tükörről. - Anya járt már itt és... azt mondod visszatért a lelke? - akkor viszont most is itt lehet valahol és nem csak a sírja, amit láttam az imént, ez pedig nem csoda, ha felkelti nagyon is a figyelmemet, ahogyan a thesztrálok megjelenése is, de egyelőre még nem jutok el oda, hogy velük is foglalkozzam. Ha sok itt a holt lélek, akkor cseppet sem meglepő, hogy ők is sokan vannak itt, bár kétlem, hogy ki tudnának juttatni minket, ha ezt az egész helyet lezárja valami. - Ha itt van valahol, megtalálhatom? - szegezem a kérdést az öregnek, és ha hajlandó esetleg válaszolni,akkor még maradok, ha nem, akkor jó eséllyel a felém forduló thesztrállal foglalkozom inkább, de amíg az öreg válaszait várom nem szívesen moccanok el, mégis csak az anyámról van szó. Így pedig természetesen végképp nem engedem, hogy bárki is ártani akarjon neki, hiszen talán tud valamit, ami fontos lehet, számomra mindenképpen, no meg ha azt nézzük mindenkinek, mert ha anya itt járt, akkor végül ki is jutott innen.
Nem feledkezem meg arról, amit láttam és amit megtudtam az egymásba fonódó ötszögekről, amik mutattak valamilyen helyet, de most éppen még se osztom meg az információt, mert nem aktuálus. Jacob már nem tud megállítani abban, hogy elvágjam azt, amivel ráncigálják, nem csak azért, mert lekéste a pillanatot, hanem azért is, mert biztosan nem fogom végignézni, ahogy egy öregember a földön végig ráncigálja ki tudja hová. Ha valamit mutatni akar és nem támadni, akkor mutassa, de ne támadjon ránk. - Luna, kérlek, a vendégeket teával illik kínálni és nem korbáccsal és már is én is kedvesebb leszek, ha nem támad ránk. - szólok rá a lányra, mert alapvetően nem vagyok egy negatív személyiség, sőt, de azért azt nem tolerálom, ha szó nélkül megtámadnak, nyilván. Viszont amikor már Jake talpon van és még a képességét is be akarja vetni, hogy letapogassa az öreget, nem támadok és nem rontom el az akciózásukat, ennél jobban bízok a társaimban. Jó, Lunáért néha egy kicsit aggódok, hogy valami olyanba tenyerel, amiben észre se veszi, hogy mekkora veszélyben van, csak mikor már késő, de valahogy mindig mellé pártol a szerencse. Elkapok valakit a tekintetemmel abba az irányba, ahova Gina akart elszaladni, tehát a kislány tényleg nem képzelődött, még ha nem is láttam pontosan, hogy kiféle lehetett. - Még ha kicsit zavaros is az egész, teljesen biztos, hogy igazat mond, nem vagyunk egyedül. Lehet egy olyan visszatért lélek volt a fák között, nem tudom, de láttam én is valakit, amikor Gina elszaladt. - biccentek a lány felé, ha közben szegény éppen magába roskadna, hogy biztos délibáb volt és kezd megőrülni, akkor legalább most megerősítem, hogy nem így van. Az öregemberrel Luna jobban megtalálta a hangot, mint én valaha fogom, így az információkat, amiket beszélnek elraktározom, de kihasználom az alkalmat, hogy ugyan elsődlegesen Jake-nek, de mindenkinek, aki hallótávolságon belül van elmondjam, hogy… - Akárhol is vagyunk, a két ötszög, ami metszi egymást visszatérő szimbólum, jelkép, vagy talán valami rúna, de a sasom szemével a terület fölött is láttam kirajzolódni ezt a formát fénylő sugarakból. Talán a metszetében találhatunk néhány választ arra, hogy hova is kerültünk, és hogy az elődeink mivel szemben is buktak el. - utalok ezzel az öreg történetére. Arról nem tudok, hogy Peternek baja esett, hogy Harry vagy Gina mit találtak, vagy éppen Cody a számokkal kapcsolatban, kicsit szétszóródtunk és csak Luna, Jacob és az öregember a közvetlen környezetem. Próbálok időt adni Jacobnak és Lunának, hogy feltegyék a megfelelő kérdéseket az öregembernek, de ha úgy érzem, hogy nem kaptunk még elég információt, majd úgy is közbelépek. Addig is egy tájoló varázslatot végzek el, hogy véletlen se veszítsem el az irányát a metszetnek, miközben a familiárisom visszatér a közelbe és a környezetünkben kezd el pásztázni, így talán idővel kiszúrja Cody-t és Petert - ha láthatóak - és hangosan elkezd vijjogva riadót fújni, hogy baj van. Ha látható helyen volt. Ha nem, nem, és nyilván tovább pásztázik, de a lényeg, hogy ha idegent vagy bajt lát, hát vijjog és jelez.
// Bűbájtan - 30 pont - Tájolj: A pálca hegyét észak felé fordítja. / vagy valami ilyesmi mágia, amit már kilencedikben ismerhetnek és az a hatása, hogy nem veszíti el az irányt és tisztán érzi hogy hova kell mennie. //
Shanna sikeresen levágja a korbácsot Jacob lábairól, az öregember pedig meglepetten pattan hátra, rikácsolva emeli égnek a kezeit, az egyikben mintha valamilyen sámánbot lenne, talán ezzel is ugyanúgy tud varázsolni, mint ők a pálcával? Nem hatja meg a lány fenyegetése, csak Jacobra emeli a botot, ám Luna szelid szavai végül csak célt érnek, s az őrületen keresztül megjelenik valami értelem is. - Nem állíthatjátok meg, és csak a vészt hozzátok rám, ti mind. Akárcsak a te szülőanyád! – Veti oda Lunának, és dohozva keres valamit a rongyai között, mintha valami tükördarabot húzna elő, ám hiába tartanak tőle a diákok, a tárgyat az élesseége ellenére nem fegyverként használja, csak belepillant, aztán megnyugodva teszi el. – Az idejét sem tudom már, mióta vagyok itt. És mindig csak jönnek. Aztán vesztenek. Ha el is tudnak menekülni, visszatér ide a lelkük, mind visszatér, mert a lélekrabló végül mindet bekebelezi. – Jacob nem érzi az öreget szellemnek, sem démonnak, csak egy ember, s meglehetősen tébolyodottnak tűnik. A fiú a kalauz lelke után nyúl, akit viszont nem tud elérni, csak annyit érzékel, hogy a lélekdarab száguld egy bizonyos irányba, hogy aztán már ne érzékelhesse tovább. Mintha feloszlott volna a semmiben. Vagy egyesült volna más lelkekkel... Shanna viszont tényleg láthat valakit, azon az ösvényen, ahol Gina az apját látta, ám az alak, akinek csak a körvonalait látja már, most eltűnik végleg. Luna viszont az érzi, hogy apró ujjak matatnak az elméjében, és erről beugrik neki valami, amit még az anyja mesélt egy különös kirándulásnak beállítva. Akkor csak úgy tűnt, az anyja kellemetlen vonatlerobbanásnak állítva be, de a lány most látja maga előtt a fémen való csikordulást, a robbanást, a zuhanást. Ezek szerint vele is megtörtént minden egykor? Luna körbejár lelki szemeivel, hogy milyen vadállatokat találhat. Szerencséje van, mert talál egy kisebb csordányi Thestrált, egyik kedvelt lényét. Az egyik egyed mintha csak érezte volna a hívó szót, ki is dugja a fejét a fák közül, kedvesen nyigova. A diákok nagy része ugye nem látja. Azt viszont Luna érzi, hogy ezen a terepen hihetetlenül sok Thestrál van, mintha maga a halál vonzotta volna oda őket. Cody ha maga felé fordítja Gina tarkóját, megtalálhatja tincsei között az áhított számot, a 7-est. Cody még az utolsó pillanatban ér oda, amikor a halálontúli brit katona még egy utolsót vág Peteren, és otthagyja, nem öli meg. Ám a fiú teste ettől függetlenül mégsem bírja a megpróbáltatásokat, s üveges tekintettel mered Cody pillantásába, végül nem moccan többet. Ám mielőtt eltűnne, a tarkóján kirajzolódik egy ötös. Nox igyekszik a diákok elméjében kutatni, de végül csak Lunáéban talál infót, méghozzá egy tíz évvel ezelőtti esemény jelenik meg a szemei előtt, egy hasonló vonatroncs, méghozzá nem is messze innen? Talán ott lenne az ékszer, amit keres? Az irányt nagyjából be tudja tájolni. Gina ahogyan keresgél sírok között, talán egy elsárgult újságot, amelynek főcíme alapján egy 1950-es évjáratú folyóiratot tart a kezében, a címoldalon pedig már csak azt tudja kivenni: Tíz éves évfordulóját ünnepeljük a roxforti parafenomének eltűnésének. Harry végre sikerrel jár, az adóvevő feltárja titkait, és iránytűként kezd el viselkedni. Az egyik oldalán megjelenik egy üveglap, és pontos irányt mutat, ám nem az ösvényen, hanem a sziklafal beljese felé. Talán utat kéne maguknak vágni befelé? Vagy csak van egy rejtett bejárat?
határidő: augusztus 31. éjfél//
A hozzászólást Kalandmester összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-08-26, 09:06-kor.
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-22, 23:52
Annyi minden történt egyszerre, hogy felfognom is nehéz volt. Miközben kopogtattam az adóvevőt, még idejében sikerült megragadnom ahogy Luna alatt beszakadt a talaj. - Jól vagy? - kérdeztem cseppet sem nyugodtan, de időm nem volt tovább a szöszi álmodozóval diskurálni, ugyanis a tekintetem Jakere tévedt, aki épp akkor vágódott el a földön, azután Ginára, akit Cody élesztgetett, majd Codyra, aki Nox támogatása után pont abba az irányba indult el, amerre én, nagyjából egy perccel előtte, amikor még láttam Petert eltűnni. - Cody! Arra! - Kiáltottam a fiúra, mutatva neki az irányt ahol utoljára láttam Petert, mielőtt köddé vált. Egy botra támaszkodva, másik kezemmel a pálcámat és az adóvevőt szorongatva tudtam, nem sok hasznomat vennék, pláne, hogy a levegővétel még mindig nem tartozott abba a természetesen végzendő kategóriába, ahová való volt. - Homenum Revelio! - jutott eszembe a bűbáj, ami akár hasznos is lehetett megtalálni Petert, és segíteni neki - Cody számára, főként, ha egyáltalán működött, igaz az adóvevővel a kezemben nehéz volt varázsolni. Eszembe jutott, hogy akár arra is használhattam a bűbájt, hogy végre kiderüljön, csakugyan nem az emberi alakunkban vagyunk-e, illetve, hogy más ember volt-e ott rajtunk kívül. - A rohadt életbe, mondj már valami mást! - kiáltottam ingerülten a tárgyra amit a kezemben tartottam, de utána le is tettem a földre inkább. - Tárd fel titkaid! - próbálkoztam tovább, hiszen az lehetetlen volt, hogy ne tudjon valami mást is és csak egy vacak rádió legyen inkább. - Gina, nem próbálnád meg még egyszer? Még mindig nagyon fáj minden egyes lélegzetvétel... - kértem a lányt, feladva ezzel a büszkeségemet, de a jó ügy érdekében, hogy használhassam mindkét kezem, muszáj volt valamit tennem.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-20, 20:28
Tükörország
Hiába a fizikai fájdalom, mentális jelenlétem megingathatatlan, s bár nem reméltem választ a jelenségtől, mégis kaptam, egészen konkrét követelést, méghozzá. Vagy mondjam inkább alkut? Cody mindenesetre láthatja rajtam, hogy ismét ezen a síkon létezem, tekintetem viszont drasztikusan megváltozott: személyiségem olyan oldala kerül előtérbe, melynek talán még sosem volt szemtanúja. A mérhetetlen elszántság, s kapzsi vágy lesz úrrá gondolataimon; olyasfajta késztetés ez, mely bárkit s bármit félreállít a nemes cél érdekében. Természetesen tudatomnál vagyok, de egészen konkrét szándékok látszanak körvonalazódni előttem; eszem ágában sincs egy marék diák után menni, fizikálisan legalábbis semmiképp. Ugyanazt a módszert követem mint eddig, csupán a jelenlévőkre kiterjesztve: az itt lévő tanulók elméjében igyekszem kutatni, az ő fejükben, az ő látottaik alapján keresni azt a bizonyos fejpántot. - Ezt én is nagyon szeretném tudni... - válaszolok Codynak, s oldaláról leválva önnön utamra indulok a terepen, változatlanul kémlelve, s kutakodva az élőkben.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-13, 14:06
Mikor Ginát magamhoz húzom még az átok alatt, megpillantom a hetes számot az ő tarkóján is, de csak az után fogom fel, hogy mit láttam, hogy szegény lányt már eleresztettem. Kissé azt hiszem szétcsúsztam. Amikor azonban Gina kimondja, hogy látta az apját hirtelen minden kiszáll a fejemből és erőnek erejével koncentrálok arra, hogy az élőkkel foglalkozzak, ne olyanokkal, akik eltűntek és a franc tudja mi van velük, vagy, hogy hogyan lehetne segíteni neki, hiszen.... annyi tényező hiányzik, hogy ha most Quinn után rohangálnék, bármekkora késztetést is érzek rá, semmivel nem tudnék segíteni azoknak akik előttem vannak, még lélegeznek, élnek, és maguk is kérdésekkel küzdenek és ki szeretnének jutni innen, vagy legalább megtudni, hogy mi is ez az egész. Mialatt össze szedtem magamat, Gina már tovább állt, én pedig vissza térek Noxhoz, és ezúttal azzal kezdem, hogy unokanővérem tarkójára is rá nézek. Ki tudja mit találok ott, ezzel egyidejűleg össze kaparom az állapotát, mielőtt befejezhetném, már felkel és nyomul ő is, hogy az ügy végére járjon, holott még láthatóan nincs toppon. A hóna alá nyúlok és átkarolom, hogy támogassam. Nem szólok bele abba amit csinál, de nem szeretném ha feldobná a talpát. Az esetben már nem hiszem, hogy menne, hogy kizárjam a bennem kavargó szart. Bár tudom, hogy Nox épp másra figyel, így a hangosan feltett kérdése után várok is egy kicsit, hátha sikerül neki. Majd halkan megjegyzem, miközben amúgy a többiek felé veszem vele az irányt. - Lehet, hogy találkozunk valakivel, akit odahaza jól ismertünk... - lelki szemeim előtt megelevenedik a foxim... akiből emlékeim szerint, mire elkerültem a birtokról, valami nagyon más lett, noha engem sosem bántott, azért lehet ha most meglátnám, halovány sikítófrászt kapnék... Megelevenedik bennem Raspith megkéselt gyermekalakja akit anyám nyírt ki mikor megtudta, hogy apám fattya, és felmerül bennem ő is, akitől a leginkább rettegtem annak idején... egy középkor táján kínjaiba bele halt mugli szolgáló akit a gyűlölete láncolt a birtokhoz, és... sajnos még sok más is eszembe jut... feltartott pálcával figyelek és leheletnyit közelebb húzódom Noxhoz. Amennyiben Nox hajlandó volt haladni velem, nem telik sokba és némi káoszra érünk be és kiabálásokra. Egy alak körül tömörülnek a legtöbben kisebb nagyobb felfordulás keretein belül, Shannát hallom ahogy számon kéri, mint valami közlekedési ellenőrt... Aztán egy kiáltást hallok valamelyik irányból, felismerve benne Peter hangját. Valamiért a Milleniumkor belém ivódott. Így Noxot eleresztem. - Ha a többiekkel nem is maradsz, ne halj meg.. és.. ha bármi van mindenképp jelezz! - értelmetlen félmondatok, de a nő ha egy szemernyit figyel felém, felfedezheti, azt a fajta iszonyt a tekintetem mélyén, ami viharok idején jellemző. Vagyis hogy mélységesen szét vagyok csúszva és félek legbelül. Ettől függetlenül bízom abban, hogy felgyógyulva, Nox egy igen életképes és leleményes bestia, akit ha remények szerint nem tép szét semmi, még akár valami eredményre is juthat, ameddig mi zombikkal vagy hasonlókkal parádézunk. - Csak tudnám ilyenkor hol a Szörnyeteged... Ha ez az egész ahol vagyunk, az Eskü ellenére sem engedi hozzád... akkor valóban nagy a baj. - tudok az Esküjükről hiszen én voltam aki a varázslatot elvégezte. Azonban ezzel a mondattal én Peter felé veszem az irányt, bár a kutyaösztöneimen kívül más nem igen vezethet hozzá, merthogy kiábrándító bűbáj van rajta, feltéve, hogy nem tört meg. Mindenesetre a hang után megyek ahol legutóbb Petert hallottam. Hogy ez azt eredményezi-e hogy eltévedek és pont a katonába futok bele, vagy valóban Peterre bukkanok rá, az már más kérdés.
Vajmi kevés időm marad arra, hogy eltűnjek az ismeretlen szörnyeteg szemei elől, de szerencsére még pont időben sikerül végrehajtanom a bűbájt. Másodpercre pontosan. Ha nem az lennék, aki, akkor minden bizonnyal már úgy sikongatnék, mint egy hisztis tinilány, de hatalmas mázlim van azzal, hogy vadásznak születtem. Hazudnék, ha azt állítanám, nincs bennem semmiféle apró rezzenés sem, de tapasztalataimnak hála, kordában tudom tartani mindezt. Találkoztam már veszélyes lényekkel, voltam már olyan helyzetben, hogy sokszor egy hajszálon múlt az életem, ezeket a dolgokat pedig itt is kamatoztatni tudom. Igyekszem hát úrrá lenni a szívem heves dobogásán és a kapkodó levegővételeimen is, hiszen ezeket mind-mind meghallhatja vagy érezheti az ismeretlen állat. Egy ideig leköti a figyelmem a mágikus jószág, hiszen egyértelműen látom rajta, hogy valamilyen úton-módon érzékel engem, emiatt pedig nem szeretném egy pillanatra se levenni róla a tekintetem. Ujjaim erősen fonódnak a pálcámra, mintha már csak ezzel képes lennék megakadályozni azt, hogy a bestia rám rontson, de időközben valami más is felsejlik mellette, ami eddig nem volt ott... Eleinte csak bizonytalan körvonalakat látok, mintha azon a helyen minden sötétebb lenne, majd lassan, de biztosan élesedik a kép. Egy férfi egyenruhában. - Maga meg mit keres itt? - teszem fel a döbbent kérdést, immár tudomást sem véve az állatról, miközben arról is elég szépen megfeledkezem, hogy elvileg ez az alak nem láthat a kiábrándító bűbájom miatt. Annyira meglep a jelenléte, a ruhája, hogy szinte minden más körülmény kimegy a fejemből, csak erre az egyre koncentrálok. Valamiféle auror? De nem, nekik nem ilyen ruhájuk van, ez sokkal inkább valamiféle háborús öltözékre hasonlít. Diáknak sem tűnik, de akkor miért van hát itt? Tudtommal csak a Roxfort tanulói utaztak a vonaton, másokról szó sem esett. - Öregem, szép kis kalamajkába... Ám mielőtt kimondanám a mondatot, az alak megragad, majd háttal az egyik közeli fának csap, belőlem pedig automatikusan kitör egy halk kiáltás. A hátamba nyilalló fájdalom valami elképesztő, szinte az egész testemen végigszáguld, mintha villámcsapás ért volna. Egy pillanatra a látásom is elhomályosodik, majd mire kitisztul, addigra az ismeretlen már háttal nekem áll és egyre csak távolodik. - Hé! - próbálnék utána kiáltani, de egy szó se jön ki a torkomon, csupán levegő távozik a tüdőmből, de semmi mást nem tapasztalok. Mintha egy kissé súlyosabb lenne a sérülésem, mint eleinte hittem. Mindenesetre, még tudok mozogni, habár némi fájdalommal jár a dolog, de feltápászkodom a fa tövéből, majd a távolodó férfi felé pillantok. Próbáljam meg utolérni? Nem, az én állapotomban az teljesen lehetetlen, elég nagy fájdalmakkal járna az egész művelet. Lőjek rá varázslatot? Használna egyáltalán? Ez valamiféle árny vagy kísértet csupán, korántsem biztos, hogy működne a dolog. Pár másodperces agyalás után azonban döntök és hoppanálok. Ha sikerül, akkor egyenesen az alak elé érkezem meg, ha nem, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Soha életemben nem voltam túl jó ebben az utazási formában, még a vizsgám sincs meg, de most az egyszer eltekintek eme hiányosságaimtól és a várható büntetésektől. Sokkal, de sokkal rosszabb is várhat ránk, ha most nem szedem össze magam és teszem meg a dolgot. Ki kell derítenem, mi folyik itt, ez az alak pedig tudhat valamit...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-10, 22:28
Valami nincs rendben ezzel a hellyel. Még pedig, hogy látom a halott apám, és már a józan eszem is elveszni látszik, amikor nem akarok mást, csak követni, megérinteni, csak egyszer... még sosem éreztem ilyen ellenállhatatlan késztetést semmire sem! Olyannyira, hogy fel sem fogom, hogy Cody eltalál egy sóbálvány átokkal... egyszerűen csak látom eltűnni az apám jelenését, és egyre távolodik a pont, ahol utoljára megjelent. Aztán mire észbe kapok már Cody ráz, mint egy rongybabát. Hallom, hogy beszél, talán még az indulatot is érzékelem a hangjában, de valahogy mégsem jut el teljesen hozzám. Még ahhoz is kábának érzem magam, hogy védekezzek, vagy megsértődjek, amiért a fiú megakadályozta, hogy megtaláljam az apám, és a válaszaim. Végül, ahogy Cody elenged, és irányba állít a többiek felé kell néhány perc mire magamhoz térek, hogy újra képes legyek gondolkodni. - Cody... én... láttam az apám... én... én csak... - rájövök, hogy nem tudok mit mondani, és egyszerűen elhallgatok. És ekkor hirtelen gyorsulnak fel az események a többiek körül. Mire észbe kaphatnék a szőke lány eltűnik a szemem elől, azaz beomlik alatta a föld. Felé veszem az irányt, hogy megnézzem jól van-e? Nem sérült-e meg? Csak hogy más probléma is támad hirtelen. Amikor Jake felé nézek épp elkapom ahogy hatalmasat vágódik a földre. Arról hogy ezt mi, vagy ki, vagy mit tudom én okozta jobb nem is szólni. Láttam már csúnya dolgokat, de ez mindent überel... az a pasas... csak bámulom a jelenetet, amíg Shanna pácát ránt, és Luna is elő kerül. Bár utóbbinak a bokája igen csak kimehetett. Így összeszedem magam és én is pálcát húzok. Végül Luna mellé megyek. Elegem van ebből a helyből! Mint valami pocsék horror film. Mindig utáltam a horror filmeket. -Láttam a halott apám. Sétálni. És ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kövessem. Rohadtul nem tetszik, hogy valami belemászik a fejembe és a legfájóbb érzelmeimmel manipulálja az ítélőképességem. Rudni akarom mi folyik itt? És még inkább kijutni innen! -mondom Shannának címezve, bár nem rá nézek. De remélem, ő több infót nyer ebből, mint én. És valóban semmi mást sem szeretnék, mint hogy a biztonságos Griffendél klubhelyiségben legyek, és ez az egész egy rossz álom legyen. Ha csakugyan az, akkor a legdurvább, ami eddig támadt. Már csak azért is mert kezdek instabil lenni, és kiborulni ettől az egésztől. Igyekszem mélyeket lélegezni, hogy lenyugodjak. Végül csak, hogy hasznom is legyen Luna felé fordulok, amikor ismét képes vagyok uralkodni magamon, és a hangomon. - Ha megmutatod a bokád, megpróbálom meggyógyítani, mint Jake vállát. - normál körülmények közt megeresztenék egy biztató mosolyt, de most még grimaszra se telik. Talán jobb is így. Ha mással nem is, de legalább a gyógyító képességemmel próbálok a csapat hasznára lenni...
//Gyógyító 3. szint: Nyílt sebeket is képes azonnal meggyógyítani, de ez nem vonatkozik a törésekre. Elfertőződött sebeket is mellékhatás nélkül gyógyít. Súlyos, de nem halálos és nem hosszú lefolyású betegségeket kézrátétellel gyógyít, utólagos pár órás pihenéssel. (Pl. malária esetén, ha a természetes gyógyító kézrátételt alkalmaz 7-8 óra alvás után a betegség minden tünete eloszlik.)//
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-10, 17:39
Fedezi Shannát, amíg tudja, aztán felfedez valamit, ami sokkal izgalmasabb ennél. Furcsa mód rá semmilyen hatással nincs ez a különös világ - olyan szempontból, hogy mélyen meghatná a halottak látványa, a testek kifacsart formája. Egyszerűen hozzá van edződve, és a képessége miatt sokkal durvább dolgokat is látott már. És most is lát. A férfi, aki valahogy se nem élő, se nem holt, egészen különös jelenség a számára. De a szeme sarkából megpillantja Lunát is, ahogy megzuhan, és a fejfák is felsejlenek előtte, és érzi, hogy valami nagyon durva indián-temető szerűségben lehetnek, ahol.. ahol nem tudja, mi is történik, de ha temető van, meg félhullák, meg démoni szörnyek, ott fix, hogy fekete mágia van és nekromanták. Shanna éppen a repüléssel van elfoglalva, de nincs veszélyben, így nem akarja kizökkenteni, sokkal inkább a férfi felé indul meg. De micsoda véletlen, nem csak ő akar ismerkedni a férfival, ez a gondolat kölcsönös! Minő öröm! Ahogy megindulna, a férfi máris felé fordul, és egy korbácsot dob a lábára. Jake-nek csak egy kérdése van, hogy ez démon, vagy szellem? Ha utóbbi, akkor egész jó esélyei vannak.. Ha nem, azt majd meglátjuk. A korbácsra minden esetre a földre zuhan, jó hangos puffanással vetődik a hátára. Látja, ahogy Griff megijed, és azonnal cselekszik, bár ő maga nem látja ennyire borúsan a helyzetet. De talán reálisabban. - Griff, ne! - kiált rá a lányra, majd lemegy alfába, elcsendesíti az elméjét, és valami belső, ösztönös cselekvéstől vezérelve egy kissé felgyorsul. Pontot akar tenni az ügy végére, és van egy tippje, hogyan csinálja. Megkeresi magában a megfelelő erőt, amit sikerül felébresztenie, és először teljes erejével a szellemre koncentrál, már ha szellem, hogy engedje el a korbácsot, illetve dermedjen meg. - Állj! Ki átkozott meg? - kérdezi, és igyekszik elméjének minden erejét bevetni, nem tudja, mennyire erős valamivel áll szemben. Kezdjük az alapokkal, ha ez megy, lehet durvulni. Nem felejti el közben, hogy nem a Minisztériumban van, hanem éles helyzetben, terepen, ahol simán lehet, hogy az életével játszik. Utána messzebbre nyúl, és a kalauz lelke után kutat, és ha sikerül megtalálnia, akkor visszahívja erre a síkra - bárhol is legyenek, hogy beszélhessen vele. - Ki bízott meg? - szegezi neki a kérdést, ha sikerül a trükkje, és bár érzi, hogy ez a mennyiségű mágia kifárasztotta, biztonságban érzi magát. Nincs egyedül, és egyébként is kemény fából faragták. Ha sikerülnek a varázslatai, akkor csak beszélgetnie kell és szinten tartania a képességével a szellemeket, reméli, hogy az nem fog belőle annyit kivenni. Na meg ez az árnyékkorbács se.
// Energiamágus 1. szint - emberi sebesség x2 -> 2 cselekvés Kísértetvadász vol 1 (öreg bácsi) : Azokra a szellemekre, akiket mindenki lát a kísértetvadász rá tudja kényszeríteni az akaratát. Ilyenkor a szellem azt teszi, amit kérnek tőle, válaszol kérdésekre akkor is, ha egyébként nem akarna. Szükség esetén pedig a nyughatatlan/ártó szellemeket is el tudják űzni. Kísértetvadász vol 2 (kalauz) : A kísértetvadászok képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön és odaát tartózkodnak, kapcsolatba léphetnek velük, hívhatják őket. //
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-09, 11:58
Morfondírozva nézegetem az adódvevőt, amit Harry tekerget, miután jeleztem Shannának a felfedezésemet. Még egy mosolyt is kap, annak ellenére, hogy milyen katasztrofális a helyzet, mielőtt visszasétálnék Harryhez. Tényleg nagyon különös az, ami az adóvevőből szól, nem passzol a mi időnkhöz, a mi világunkhoz. - Mindenhol ott voltunk, csak nem mindenhol ugyanolyan minőségben, de... talán ez egy más idősík, ha nem haltunk meg, vagy itt minden össze van zavarodva. - morfondírozom tovább és már épp lépnék, hogy induljunk segíteni Peternek és közben megnézzem az adóvevőt, de a mozdulat végül félúton megakad, ahogyan az adóvevőért nyúlok, mivel Harry eltűnik a szemem elől, vagy... inkább én tűnök el az ő szeme elől jobban mondva, hiszen beszakad alattam a talaj és halk roppanással a bokám is kimegy, amitől azonnal a földre huppanok. Nem vagyok egy nagy erővel megáldva, hogy azonnal felpattanjak, így végül csak lassan tápászkodom fel és keresem Harryt a szememmel, hogy milyen távolságban van odafent. - Jól vagyok, ha Peter bajban van, inkább segíts neki, itt minden... - na valamikor ekkor jelenik meg a morcos képű fickó, aki úgy fest nem valami barátságosan néz engem, viszont hamar átsiklik a tekintetem róla anya sírjára. A neve ott van, ellenben a sír üres... és hát nem is itt temettük el. ... rendben! - fejezem be végül a mondatot, hiszen jelenleg nem érzem, hogy veszélyben lennék, így ha kell elengedem Harryt segíteni és csak valószínűleg ez után csattan az az ostor, de akkor már anya sírköve mellett ülök le a földre a fejfára téve a kezemet lepillantva az üres koporsóba, hogy aztán felnézzek és őt keressem a szememmel. Ha itt a sír, akkor... talán ő is itt van. Ekkor veszem csak észre a távolabb történő eseményeket, az ostort és Jaket és ahogyan Shanna próbálja elszakítani azt a valamit, így feltápászkodom és bicegve kissé, de arra indulok. Ha sikerül a jelent lezajlása alatt odaérnem és Jake már szabad, ha Shanna varázslata sikeres volt, akkor óvatosan a lány mellé lépek és a kezemet az övére teszem, hogy szelíden lenyomjam a pálcáját, vagy legalábbis megpróbáljam. - Mi vagyunk itt a vendégek, ahol nem kellene lennünk, talán nem akar rosszat, de így nem mutatjuk magunkat túlságosan barátságosnak és még azt hiheti mi rosszat akarunk. - a fickó bár tényleg nem néz ki valami bizalomgerjesztően, de ha ez valami halott világ, ahová becsöppentünk valami módon és most akik itt vannak fenyegetve érzik magukat, akkor nem kellene erre még rá is erősítenünk. Talán az az alak csak mutatni akart valamit, de... nem a legjobb módját választotta a dolognak.
//Még mindig kicsit felmérné a terepet közben. Druida 2. szint: 100 m-en belül képes felmérni, hogy milyen vadállatok vannak, de pontos irányt nem.//
Mielőtt elkezdenék a sasom szemével felderíteni Luna kopogtatja meg a vállam és mivel tudom, hogy a mondandóiból néha nagyon is hasznos dolgokat lehet leszűrni eszemben sincs elhessegetni és a familiárisomra váltani, először megnézem, hogy mit akar gyorsan. - Pentagrammák…? Köszönöm Luna, nagyon jó, hogy ezeket észrevetted. - raktározom el magamban és természetesen tovább is adom Jake-nek, mielőtt a sasra váltanék. Felderítés, helymeghatározás, muszáj belőnöm, hogy hol vagyunk, mik a határaink és hogy merre lenne érdemes elindulnunk, hol reménykedhetünk valami segítségben. Ugyan embereket nem látok meg, de elég magasra repülök ahhoz, hogy észrevegyek valamilyen furcsa rajzolatot. Két ötszög, már megint! És ezúttal egy helyet is jelölhetnek, a kérdés már csak az, hogy oda kéne eljutnunk, vagy oda nem szabad bekódorognunk. Egy gondolatfoszlányt hagyok a familiárisom fejében, amivel visszahívom, aztán a Lélekállat kapcsolat megszűnik és már fordulnék a társamhoz, amikor… Arra leszek figyelmes, hogy mielőtt bármilyen információt megoszthattam volna vele, vagy akárkivel, a bástya, aki mindig engem védelmez, mikor kiszolgáltatott vagyok, most egyszer csak a földön hever és valamiféle korbács rángatja el, aminek a végén egy öregedő férfi áll egy temetőben, ahol Luna bóklászik, hogy… Hogy mi? Csak egy percre röpültem fel! Embernek tűnik a férfi, nem valami sötét démonnak első ránézésre így ahelyett, hogy rátámadnék, a korbács forrására, a korbácsot próbálom szétrobbantani, mielőtt még Jake-et sokáig rángatná a földön, természetesen nem földbe gyökerezett lábbal, hanem folyamatosan haladok mögöttük és ha sikerül a korbácsot elvágnom, akkor felsegítem a fiút azonnal. - Diffindo! - szegezem a pálcámat a korbácsra, aztán a férfira. - Azonnal álljon meg és tegye fel a kezeit! Igazolja magát és mondja el, hogy miért támadt ránk! - kiáltom utána, egyáltalán nem rémülten, inkább pattogó izgalommal, persze közben aggódom Jake-ért, hogy megsérült-e, de nem az első eset, hogy ránk támadtak, ráadásul határozottan túlerőben vagyunk - már ha a többiek is megmoccannak -, így nem érzem, hogy egy idősödő férfitól tartanunk kéne. A sasommal túl magasra repültem, még nem ért vissza, pedig ha megfagyasztaná az egész jelenetet, akkor már is könnyebb lenne az alakot lefegyverezni.
// Ez áll a legközelebb ahhoz, hogy el akarom vágni/szakítani a korbácsot, de 9.-es aurorként lehet, hogy van valami spécibb, amit a HP-ből nem ismerünk, de na...
Sötét Varázslatok Kivédése: Született tehetség, 45 pont Diffindo – Karmok: Az igézés segítségével szétszaggathatunk puhább tárgyakat, dolgokat. (Ruha, szivacs, stb.)//
Shanna felküldi a sast, de szerencsére nem olyan magasra, hogy annak bármi baja esne. Az állat szemén keresztül látva csupa ködös gomolyságra lesz figyelmes, mintha az egész hely csak a képzeletük szüleménye lenne a sziklafal alján, viszont a távolban a sűrű gomolygásban tíz apró fénysugarat lát felvillanni, amik mintha két egymásba fonódó ötszöget formáznának. Lehet, hogy a metszéspontjukban van valami? Luna mikor az adóvevőért nyúl, beszakad alatt a puha föld, amely vélhetően nem bírta a vonatroncsok súlyát. A lány beesik, ezúttal tényleg kimegy a bokája, de még mindig jobb, mintha csontja tört volna. Ha kisöpri az arcából a földdarabokat, egy temető közepén botladozik, amelyet már elmosott a párás-esős időjárás, és megsüllyedt a talaja. Kivehetőek még fejfák, legalábbis itt-ott. Ha közelebb lép az egyikhez, akkor a saját édesanyja nevét tudja kivenni rajta, viszont a sír nyitott, és az alján a koporsó fedele is felemelve, belül pedig üres. Gina követné az apját, egy ideig még sikerül is. Nem lehet halicináció, mert a férfi olykor feltűnik a bokrok között. Ám sosem derül ki, hogy mi is volt a jelenés, mert a lányt betalálja a gyógyító sóbálványátka. Cody nem igazán tudja összerakni a rúnák jelentését, ám amikor Ginát forgatja, akkor az ő tarkóján is felfedez egy számot, méghozzá a hetest. Lehet, hogy mindenkién van, aki most itt van? Peter még éppen fel tudja venni a kiábrándító bűbájjal az áttetsző láthatatlanságot, ám a lény feltűnik, és nagyon úgy fest, hogy még így is érzékeli őt.. Mintha nem látná, hanem az élet prinicipumát érezné. Viszont Peter ebben a furcsa alakban nem csak a lény szellemszerű körvonalait látja, hanem egy második világháborút brit katonát. Az alak viszont gyors, és nekirontva úgy nekivágja Petert az egyik fához, ám amikor fölé magasodik, látszik, hogy habozik, mintha nem ölhetné meg. Így csak visszavonul, s eltűnik a fák között. Jake próbálja átlátni, hogy mi is történt velük. Talán jó úton jár, talán nem, ám amikor Luna feltárja a temetőt, egyre erősödik a balsejtelme. Észrevesz a fák között egy nagyon is élőnek tűnő öregedő férfit, akinek szinte húsig le van nyúzva az arcbőre, mintha a világ folyamatosan szívná az életét. Döbbenten nézi, hogy Luna járkál a sírok között, aztán a semmiből egy árnyékkorbácsot ránt elő, Jake lábára dobva, aztán ránt egyet, s a fiú a földön is van. A vénség iszonyatos erővel kezdi bevonszolni maga mögött a fák közé. Nox döglődik rendesen, de megpróbál kapcsolatot teremteni a sötét alkotóval. Úgy fest, az állapotából fakadóan nem érdemes arra, hogy szolgálja azt, aki mindezért felel, ám tudatában felsejlik egy hang: „hozd el nekem a fejpántot. Akkor, és csakis akkor kijutsz innen, mert érdemes leszel a hatalmamra..” A hang még véletlenül sem klisésen ördögi, egy fiatal férfi hangja, aki mintha végtelenül csalódott lenne. Harry csak azért tarthatja meg az adóvevőt, mert Luna beesett a gödörbe. Ám ahogyan tekerget rajta, megint más hangok jönnek. Japánok kiabálnak rémülten, ám a háttérben mintha valami korabeli zene hallatszana, ami olyan hatvan éve volt Angliában.. Mi a fene történik itt?
Mindenkitől kérek egy mágiaellenállást, Nox -10, Jake +10-es módosítóval. határidő: augusztus 22. éjfél//
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-06, 20:23
Nem engedtem az agyamnak, hogy felfogja, mekkora bajban is lehettünk. Nem engedtem, hogy arra koncentráljon, élettelen testek tömege feküdt körülöttem. Egyszerre egy lépésben gondolkodtam, és a célom egyszerű volt: megtalálni az adóvevőt. Ahogy könnyebbé vált a levegővétel a többiek segítsége által, erre koncentrálnom is egyszerűbb volt. A hangokat, és mások szavait ettől függetlenül nem tudtam kizárni a gondolataimból, azok eljutottak hozzám, például Lunáé is, és a hatására egy groteszk mosoly futott át az arcomon, éreztem is az utóízét, és körülnéztem gyorsan, egyértelműen a szüleimet kutatva, viszont reméltem, hogy mások nem látták ezt meg. Senki sajnálata nem hiányzott, viszont képtelen voltam elhessegetni magamtól a gondolatot, mennyire jó lenne találkozni velük. Megpróbáltam megidézni egy patrónust, és esküdni mertem volna, hogy a szarvasom ugrott ki a pálcám végéből, de a következő pillanatban ahogy ránéztem, már seholse volt. Képzelődtem volna? Talán a fejemet is ennyire beütöttem? A következő próbálkozásom az adóvevő magamhoz reptetése volt, ami csodák csodájára sikerült is. Izgatottan zártam körül az ujjaimmal és hajoltam közelebb, hogy hátha elkapok valamit abból, amit mondanak - mert, hogy valaki beszélt benne. - Itt az adóvevő! - kiáltottam fel, miközben tovább füleltem, de csak furcsa szavakat tudtam elcsípni belőle. Benyomtam a gombot, hogy beszélni tudjak. - Halló! Itt Harry Potter beszél, kisiklott a Roxfort Expressz, segítségre van szükségünk! - mondtam el a rövid üzenetet, és vártam a választ, amikor Luna mellém lépett. - Még semmire... - válaszoltam, miközben hagytam, hogy elvegye a szerkezetet. A másik kezem így szabaddá vált, és így már ezerszer könnyebb volt a pálcámat is használni. Kopogtatni kezdtem a kütyüt, és ismét a füleimet hegyeztem. - Szerinted mi lehet ez? Olyan, mintha... mintha... de nem, ez képtelenség. Még a mugli suliban tanultunk a mugli háborúkról, és esküdni mernék, hogy az előbb Nagy Britanniáról és Belgiumról volt szó, mintha hadüzenet lett volna. De akkor ez azt jelentené, hogy az első világháborúról van szó benne... egy varázs adóvevőben egy főként mugli háborúról? Mi, varázslók, részt vettünk benne? - kérdeztem a lányt, mert a Mágiatörténet sosem volt az erősségem - sőt, semmilyen történelem, nem is értettem, ez, amennyit elmondtam neki, hogyan maradt meg bennem. - A kalauz! - vágtam ki a szavakat, és körülnéztem, hogy merre lehet, pont abban a pillanatban, amikor Peter köddé vált. - Luna, ott, nézd! Szerintem Peternek segítségre lehet szüksége, most szívódott fel. - mutattam az irányába, és el is indultam arrafelé, kivont pálcával, lévén még mindig a hollóhátas lánynál volt az adóvevő.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-08-05, 10:11
Amint a válla a helyére kerül, máris sokkal jobban érzi magát,az azonban, hogy ő nem lát semmiféle szelleme egy ilyen helyen, kifejezetten zavarja. Szerencsére a képessége passzív, nem kell aktiválni, így nem kell különösen rákoncentrálnia, csak néznie, és amint megjelenik valaki, reagálnia rá. Griff kezét megszorítja, még finoman át is öleli a lány vállát biztatásképpen, mert tudja, hogy nehezen viseli a sok halottat. Az apró beszélgetési társaságra, ami kialakul csak közepesen halk, de meglepően könnyed szavakat fűz hozzá. - Nem tudom, és nem értek mindent, csak azt, hogy ez itt valami nagyon durva, sötét mágia, és biztos vagyok benne, hogy nem élő rendelkezik a sorsunk felett. Nem vagyok biztos, hogy halottak vagyunk-e, vagy valamilyen anomáliába kerültünk, ahol a mágia megáll rendesen működni, és az élet és halál síkjai összemosódnak. Talán még az idők is.. De kifejezetten veszélyes hangja van. - ahogy Ginát látja elsuhanni, már éppen nyúlna utána, hogy elkapja a kezét, de a lány gyorsabb, mint Jake, és szerencsére Cody reagál, így nem kell utána mennie. Elnéz arra, merre a lány akart elfutni, hátha meglátja az okát. Nem tetszik neki a helyzet, de jelenleg nem igen tud mit tenni, igyekszik felmérni a helyet, hogy hol is vannak pontosan, és lassú léptekkel merészkedik közelebb a katlan széléhez, és a kivezető ösvényeket lesi meg, mennyire vannak és mit érez, mit lát. A vagonokat elegen kutatják át éppen. De figyel arra, hogy ne tévelyegjen el messzire. Most nem csak Griff társa, és nem csak vele kell együtt mozognia, hanem mindenkivel, aki túlélte a zuhanást, meg a balesetet. De ez nem változtat azon a tényen,hogy Griff a társa, és félszavakkal kommunikálnak. Pár lépés után visszatér Shanna mellé, amint az biccent neki, és amint a sas felszáll, és a lány mellől figyeli további az eseményeket, fedezve, nehogy valami akkor kapja el, amikor éppen körbenéz. Nem ül le, inkább lassan járkál, hogy jobban helyzetben legyen, és tudjon reagálni, meg azt se akarja, hogy a tagjaiból teljesen kiszálljon az élet, mg lezsibbadjon, úgyhogy egyik lábáról a másikra ácsorog.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött
)//
