2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo:Titkos karakter Teljes név: Andrew Benedict Születési hely és dátum: Varsó, 1967.09.12. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Tigris Foglalkozás: Dúsgazdag örökös Képesség: Hosszú élet: A nagyszüleitől örökölte, anyai ágon. A képesség egy generációt kihagyott és ő az egyetlen unoka, aki egyértelműen rendelkezik vele. Mágikus adottság: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján és ide írd be, mi jött ki. CSAK a Roxfortban tartózkodó karaktereknek! Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem:
Beképzelt, egoista barom. Ez a három szó véleményez azon nők szerint, akik valaha is mellém kerültek az ágyban. Hogy bánom-e? Nem. Okkal nem tartom velük a kapcsolatot, ennél azért többre vagyok hivatott, nem kenyerem a festett, üresfejű libák meghódítása. Egy éjszaka, semmi több, lételemem a szabadság, még 33 éves korom ellenére se érzem úgy, hogy meg kellene állapodnom. A tulajdon családommal sem tartok szoros kapcsolatot, hiszen megvan a magam kis világa, keresem őket, ha úgy érzem, szükségem van rájuk. Nincs munkám, hiszen a Gringotts-ban lévő vagyonom alapján nincs is rá szükségem... Élem a gondtalan életet, bulizok, ha kedvem szottyan, délig alszom, ha akarok és azt vágok gerincre, akit szeretnék. Kell ennél több? Mindenesetre, mostanában mintha kevésnek érezném ezt az életet... Talán kezd benőni a fejem lágya? Ezt nem jelenthetem ki biztosra, de tény, ami tény, volt mostanában egy két hónapig tartó kapcsolatom, ami számomra már igen komoly előrelépés. És a csaj dobott! Némi törést szenvedett lelkem kicsiny világa, be kell vallanom, de hamar túlléptem rajta... Ebben azért a pia és a haverok nagyban segítettek. Örök hálám, srácok!
Kinézet, megjelenés:
Nem a semmire vagyok beképzelt, ezt szinte első pillantásra levághatja magában az, aki szeretné. A gének hálás valamik az én szempontomból, hiszen nálam jobb pasit aligha kívánhatna magának az ember lánya. Az a tipikus modell-magazinok címlapjain pózoló valaki vagyok, aki mindenkinek bejön. Nincs olyan nő, akinek ne én lennék az ideálja. A hajam se nem sötét, se nem világos, a szemem azonban tengerkék. Csajok, kell ennél több? A megjelenésem egyszerre laza és elegáns, az ilyesmit senki se csinálja nálam jobban. Az általam viselt ruhák csakis a legdrágább anyagból készülhetnek, hiszen a bőröm már-már allergiás az olcsó anyagokra. Komolyan, kiütéseim lesznek tőle... Meg hányingerem a szaguktól, de ez már mellékes. Elég kényes vagyok a megjelenésemre, már-már női szinten űzöm a ruhatáram bővítését.
Előtörténet: Varsóban születtem, Lengyelországban, egy vegyes házasság első gyermekeként. Apám lengyel, míg anyám brit, noha mindkettejükben van egy közös pont: a házassági szerződés. Mindketten ősi, aranyvérű dinasztia tagjai, a brit és a lengyel társadalom által nagy becsben tartott családok. Persze, ők jól jártak... Apám annak idején már a Roxfortban felfigyelt anyámra és valamilyen úton-módon sikerült meggyőznie nagyapámat, hogy azt a lányt vehesse feleségül. Anyám is szerelmes volt apámba, szóval nem kényszerházasság volt az övéké, egyszerűen csak papírra lett vetve, hiszen a szabályok ezt diktálták. Na meg az illem... De térjünk is vissza rám: én vagyok a család fekete báránya, a tékozló fiú, akit évente, ha egyszer otthon látnak, de nem is nagyon hiányolnak, ami az igazat illeti. A lázadásom még tíz éves korom előtt kezdődött, akkoriban, amikor a húgom is megérkezett a családba. Anyám és apám szeme fénye, a legfiatalabb családtag, aki mindenkit levett a lábáról. Az addigi kis herceg – vagyis én – félre lett állítva, mindenki csak vele foglalkozott. Az elvárások azért természetesen meg voltak... Legyek varázsló. Hát, ez tudtomon kívül sikerült is. Legyek jó kisfiú. Hellyel-közzel ment a dolog. Legyenek kiemelkedőek a tanulmányi eredményeim. Szintén pipa. Végül azonban meguntam a jófiú szerepet, hiszen elég hamar leesett számomra, hogy a testvérem árnyékában nekem bizony nem sok babér terem... Bármit is tettem, nem tudtam olyan jó lenni, hogy egy napig csak rólam beszéljenek. Nem, olyan a világon nem volt, hogy körülöttem forogjon a kúria. És akkor kezdődtek számomra a kamasz évek, melyek aztán igazán katasztrofálisak voltak... Eleinte apró csínyeket követtem el, bandákkal lógtam, nem tanultam, tipikus 14-15 éves seggfej kölyök voltam. És élveztem! Be kell látnom, sokkal jobb életem volt akkoriban, mint amikor még a szüleimnek szerettem volna megfelelni. A barátaim elismertek engem, szóval ebben leltem rá a lelki békémre. Anyámék természetesen nem örültek a dolognak, mert hát nem viselkedtem örököshöz méltóan, de mindezt betudták a tini énemnek. Tévedtek. Tizenhét éves koromban kezdtek elfajulni a dolgok. Ahelyett, hogy benőtt volna a fejem lágya, csak még több bajba keveredtem. Ittunk, drogoztunk, csajoztunk, loptunk. Nem mintha az utóbbira szükségem lett volna, de az adrenalin miatt mindent megtettem. Kellett az izgalom, ennyi az egész. Végül egy hivatalos levél várt otthon, melyben a nagyszüleim bejelentették, hogy kivettek az örökségből. Rosszul érintett, hiszen mindenem a pénz, imádom költeni, de amíg a szüleimnek van, addig van kikhez fordulnom ebben az ügyben. Nem is érdekelt, egészen eddig. Nemrég ugyanis magukhoz hívattak a nagyszüleim. Ritka alkalom, nem sűrűn találkoztam velük és természetesen ők se igényelték a társaságom. Nem voltak rám kíváncsiak. De elvesztették a kedvenc unokájukat, Dariust, engem pedig megbíztak egy feladattal, hogy hozzam el a két dédunokájukat az anyjuktól. Hivatalos úton nem járhatnak el, mert rossz fényt vetne rájuk, de nekik mindenképp kell az a két gyerek. Mert az a nő tuti nem tud megadni semmit sem, amire szükségük lenne, meg hogy nem részesülhetnének a megfelelő neveltetésben, ami származásuk révén kijár nekik. Hát persze, hogy ezt szeretnék, hiszen Darius volt az örök kedvenc, de mivel ő meghalt, valamivel be kell tölteni az űrt... Mindegy, elvállaltam, hiszen akkor visszavesznek az örökségbe, és ez a lényeg. Az indulásom előtt pár nappal azonban nekem is felbolydult az életem. Kaptam egy levelet. Egy nőtől. Nem mintha nem lenne mindennapi, de a tartalma... Lenne egy lányom? A mellékelt kép kamu is lehet, hiszen a kiscsaj egyáltalán nem hasonlít rám, de mi oka lenne az anyjának pont engem behálózni ezzel? Vannak megbízható vizsgálatok, könnyedén lebukna, mégis vállalta a dolgot... A neve se rémlik, mindenesetre válaszút elé érkeztem: folytatom az eddigi gondtalan életem vagy felnövök végre és részt veszek az állítólagos lányom életében. A válasz egyszerű: utána kell járnom mindennek. Két legyet egy csapásra, hát nem remek?
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Andrew Benedict 2018-01-16, 20:04
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Hát ööö.. Most jó nagyokat nyeldestem! Van olyan, amikor valaki kitalál egy szemétke karit, aztán rak hozzá azért némi kapaszkodót, ami alapján mégiscsak megérthető a jelleme. Hát nálad nem láttam ilyet, csak reménykedhetek, hogy hatással tud valaki lenni a pasi lelkivilágára, mert nagyon gonoszkára találtad őt ki. Oké, van benne izgalmi faktor, csak aztán a kedves játszótárs (én?) győzze legyűrni az egoista dolgait. Nem lesz könnyű dolgom, az biztos, de hát miért is könnyítenéd meg a helyzetemet? A tőled megszokott hosszú és tartalmas ET sok energiát igényelt, ezt nagyon szoktam értékelni, hát lássuk, hogy mi is lesz belőle^^
Van olyan, amikor valaki kitalál egy szemétke karit, aztán rak hozzá azért némi kapaszkodót, ami alapján mégiscsak megérthető a jelleme. Hát nálad nem láttam ilyet, csak reménykedhetek, hogy hatással tud valaki lenni a pasi lelkivilágára, mert nagyon gonoszkára találtad őt ki. 
Oké, van benne izgalmi faktor, csak aztán a kedves játszótárs (én?) győzze legyűrni az egoista dolgait. Nem lesz könnyű dolgom, az biztos, de hát miért is könnyítenéd meg a helyzetemet? A tőled megszokott hosszú és tartalmas ET sok energiát igényelt, ezt nagyon szoktam értékelni, hát lássuk, hogy mi is lesz belőle^^ 
