2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Egy mosoly és egyből szebbnek tűnik a világ!"
Főkarakter: Titkos Teljes név: Katherine Benedict Születési hely és dátum: 1986. június 11. Guildford, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Még nincs, majd nyuszi lesz Évfolyam (szak): Első (szeptembertől) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Vannak olyanok, akiket a nagy tragédiák magukba fordítanak és vannak olyanok is, akiket sokkal nehezebb megtörni. Engem nem egyszerű, bármellyire is próbálkozott valami felsőbb erő. Nem lettem néma és nem zuhantam össze. Jó persze azért az első napokban más volt a helyzet, nehezen fogtam fel, hogy mi történt, de már jobb... sokkal. Ugyanolyan maradtam, mint voltam, sőt talán csak még nyitottabb és vidámabb, mintha csak az elveszett családomat próbálnám visszaszerezni minden áron azzal, hogy nyitok mindenki felé, kedves vagyok bárkivel és hogy könnyen megszeretek másokat, és persze van az a ragaszkodás, amit mondhatnál pióca effektusnak is, pedig szimplán csak, ha valakit kedvelek, akkor szeretek vele lenni. Persze én is olyan vagyok, mint a legtöbb korombeli. Szeretek bolondozni, játszani, még nem alakultak ki bennem igazán a gátlások, amik a korral jönnek elő, remélem sose fognak. Azt teszem, amit szeretnék és nem igazán vagyok oda érte, ha valaki irányítani próbál. A veszélyérzetem már kialakult ugyan, de még kissé csekélynek mondható, nem mindig tudom, hogy mi az, aminek komoly következményei lehetnek. Imádok mindent, ami színes és mesés és persze a varázslóvilág finoman szólva is lenyűgöz, egyszerűen oda vagyok érte! Természetesen nekem is van még bőven hangulatingadozásom, amikor egy apró kis változás miatt is jön a sírás, de ha egy kicsit kedves vagy velem, akkor gond nélkül jobb kedvre tudsz deríteni. Elég gyorsan tud változni a hangulatom, ebből már ez azt hiszem egyértelművé vált, de azért nem vagyok túlságosan fárasztó, vagy kiborító, becs' szó. Általában mindenki inkább szeretni szokott és persze az a bizonyos cuki jelző se marad el, ha engem emlegetnek.
Megjelenés
Nem vagyok túl termetes, de ez érthető, mivel még csak tizenegy vagyok, még bőven fogok nőni majd jó sokat. 130 centi vagyok, legalábbis a legutóbbi méréskor annyi voltam, és azóta csak nem nőttem még olyan sokat, de majd még változni fog ez, csak nem maradok törpe, az azért kellemetlen lenne. A hajam egyébként barna, egyenes szálú és elég hosszú de én így szeretem. Szerencsére a szüleim se vágatták le sosem a hajamat kicsire, hogy fiús legyen, mert úgy könnyebb karban tartani, hanem anya foglalkozott vele sokat, hogy szép legyek, tudjátok olyan igazi hercegnős. A szemem színe egyébként zöld, olyan kis mindent tudó, mindent megfigyelő fajta, de ez a korombelieknél nem meglepő, hogy így van. Az arcom kissé kerek, bár még nyúlhat majd minden mással együtt, olyan kis kedves fejem van szokták mondani, meg hát amúgy is sokat szoktam mosolyogni. Viszonylag vékony alkat vagyok, na nem azért, mert nem eszem eleget, vagy válogatós vagyok, inkább a sok mozgás és pezsgés miatt, no meg persze jártam ám én balettozni is még a nyár előtt, az is sokat segített, no meg az egyensúlyérzékemen is, mert az kifejezetten kiváló!
Életed fontosabb állomásai
Az életem igazából nem indult túlságosan bonyolultan. Apa és anya mindig is jó házasságban éltek, én legalábbis nem érzékeltem belőle soha semmit, vagyis... mi. Erről azért még nehéz így írni, hiszen még elég friss a seb. Tehát a szüleim jó házasságban éltek, amibe aztán ketten is érkeztünk egyszerre az ikertestvéremmel Isabelle-lel együtt. Minden szépen alakult, bár persze nem lehetett egyszerű velünk. Két gyerek egyszerre, az dupla sírás, meg dupla éjszakai kelés, meg dupla etetés és persze dupla aggódás, de egészen jól sikerült kivitelezniük a dolgot, én legalábbis nem emlékszem semmi nagy katasztrófára és nincsenek olyan fotók sem a családi albumban, amin törött testrészekkel szerepelne bármelyikünk is. Úgyhogy minden szépen alakult, egy szavam sem lehet. Hat évesen kezdtük el a sulit, persze sülve-főve együtt a húgommal, de ez nem meglepő. Mégis csak olyanok voltunk, mint két tojás, bár ő talán egy kicsit kevésbé nagyszájú és nyitott, de azért nem sokkal maradt el mögöttem. Mondhatni ő inkább az ész volt, többet olvasott, de legalább könnyebben segített nekem a tanulásban is. Minden elég jól ment egyébként, fel sem merült az, hogy mi bármi különlegesre képesek vagyunk egészen nyolcadik születésnapunkig. Hát ott aztán fene nagy káosz alakult ki, ugyanis a póni, amit apáék béreltek konkrétan elszabadult. Leverte az asztalokat, törtek a tányérok és majdnem annyi lett a tortának is. Belle mentette meg... és persze istenesen elképedtünk rajta, hogy hogyan, mert hogy a torta egy pillanatra felemelkedett, aztán szépen leereszkedett a fűre. És ezt más nem látta csak mi! A többiek a törött poharakkal foglalkoztak, a többi gyerek mentésével... de állati izgi volt az egész! Ez lett a mi közös nagy titkunk, és egyre többször próbálgattunk persze csak nagy titokban. Mozgatni a tárgyakat és reptetni dolgokat, pont mint a mesében! Fantasztikus volt! Persze nem ment mindig, ritkán csak, főleg ha nagyon odafigyeltünk és persze a szüleinknek nem mondtuk, mert nem tudtuk, hogy nem akadnának-e ki rajta, így egyszerűbb volt, meg hát olyan gyerek titok volt ez, mint mikor képzeletbeli barátod van, arról se mesélsz másnak igaz? Aztán nyár elején megkaptuk azt a bizonyos levelet. Hát volt elég nagy meglepődés mindenki részéről. Azt hiszem apáéról a leginkább, mintha... hát nem is tudom, nem tudta igazán kezelni. Olyasmiket mondott, hogy nem lehet, hogy megint ez történik, meg ilyesmi. Nem igazán értettük a dolgot. Utána valahogy magába fordult és inkább anya foglalkozott ezzel az egésszel, legalábbis addig amíg... Belle beteg lett, nagyon beteg. Az egész varázslóiskola dolog elsikkadt a mellett, hogy milyen rosszul volt. Apa se tudta, hogy mit tegyünk, de legalább a levelekről kicsit elterelődött a figyelem. Aztán pár napja nagyon rosszul lett, olyan... ijesztően rosszul az éjszaka közepén a tetejében. Anya engem a szomszédainkhoz vitt át, aztán kocsiba pattantak és irány a kórház. A kórház... ahonnan már nem jöttek vissza, ketten nem, csak apa. Egyszerűen az éjszakai úton a kapkodás és az idegesség és... nem is tudom, de beléjük hajtott egy kamion. Már csak a hírt kaptuk meg reggel, hogy apa kórházban van, anya és Belle pedig... meghalt. Az első pillanatokban el sem hittem, fel sem akartam fogni, hogy mi történik, aztán szép lassan igazzá vált, amikor bementünk apához a kórházba. Nem akart velem beszélni, csak pár szó, egy pillantás... Pár hét múlva már arra eszméltem, hogy költöznöm kell. Apa valami szanatóriumba került, a szomszéd Mary néni azt mondta, hogy nem tud hazajönni, és úgy néz ki, hogy anyának... na itt jön a csavar a képbe van egy másik lánya, egy idősebb, akiről eddig még csak nem is hallottunk... azaz hallottam sosem. Nehéz megszokni azt,hogy már nincs a megszokott többesszám, csak én vagyok mindig, nem csak, amikor Belle olvasótáborba megy, vagy a könyvtárba... hanem mindig, örökké. De nincs más út, az új családhoz kell költöznöm, ehhez a Camrise-hez és az apjához, akiket nem ismerek, de menni fog ez is! Mary néni nagyon kedves volt, segített mindent összepakolni és nagyon erős volt, pedig láttam rajta, hogy majdnem sírt. Ez csak egy új kezdet, próbálom én is így felfogni és remélem, hogy az a lány majd kedves lesz és... aztán szeptembertől ott lesz az új iskola, méghozzá egy hatalmas kastély és addig még sok minden kell nekem. Elvileg ez a lány segíthet is, ő már eleve oda jár, és sok mindent el tud nekem mondani, remélem, hogy akar is majd.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Katherine Benedict 2015-07-12, 21:25
Elfogadva!
Drága pici húgom! Először is rettenetes cukiság vagy, annyira imádtam minden egyes sorodat olvasni. Meg kéne zabálni, mert annyira édes vagy, mindenki egyből cukormérgezést kap tőled, ha szóba állsz velük, azonban... Nem volt könnyű életed, és a húgod elvesztése... Olyan lehetett, mint ha meghalt volna a másik feled, valójában ez történt. Nagyon sajnálom, de nem lesz könnyű dolgod velem, nem foglak egyből imádni, mert... Emlékeztetsz arra, hogy anyu elhagyott, miattatok, vagyis miattad... De történhetnek csodák, és talán... idővel az a nővéred leszek, aki segít s szeretni fog, sose lehet tudni! Szóval még órákon át mondhatnám, hogy mennyire édes vagy, és hogy mennyire sajnállak, de nem tartalak fel tovább! Indulj hát utadra, gyere hozzám, és építsünk ki egy kapcsolatot, és szeressük egymást! Szökkenj be a foglalókba, és foglald le a kis nevecskéd, avatarod, patrónusodat és készen is állsz! Üdvözöllek itt, kicsi húgocskám!
Meg kéne zabálni, mert annyira édes vagy, mindenki egyből cukormérgezést kap tőled, ha szóba állsz velük, azonban... Nem volt könnyű életed, és a húgod elvesztése... Olyan lehetett, mint ha meghalt volna a másik feled, valójában ez történt. 
Nagyon sajnálom, de nem lesz könnyű dolgod velem, nem foglak egyből imádni, mert... Emlékeztetsz arra, hogy anyu elhagyott, miattatok, vagyis miattad... De történhetnek csodák, és talán... idővel az a nővéred leszek, aki segít s szeretni fog, sose lehet tudni! 
Szóval még órákon át mondhatnám, hogy mennyire édes vagy, és hogy mennyire sajnállak, de nem tartalak fel tovább! Indulj hát utadra, gyere hozzám, és építsünk ki egy kapcsolatot, és szeressük egymást! 
