2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A srácot egyáltalán nem zavarja, hogyha Griffnek vannak előtte titkai, hiszen két személyről beszélünk. Nem alkotnak teljes egységet, és mindkettőnek megvan a maga saját intim szférája, az a tér és az a hely, ami csak az övé, és Jake ezt teljes mértékben tiszteletben tartja. Főleg mióta az auror központban voltak. Valahogy akkor értette és érezte meg igazán, mit is jelent, hogy ők két teljesen más világ, és akkor látta meg, mennyire más a világ, amiben élnek, és akkor kezdte megérteni, mit is jelent,ha közös világban akar a lánnyal élni. De csak akkor jött rá, hogy valóságot választási lehetősége van, amikor ott állt az ajtóban, és ahogy pörögtek benne az emlékek, és azt mondta, hogy igenis megharcol és igenis hazajön. Aztán az a megszokott világ, amire haza akart volna jönni, egy pillanat alatt felfordul, ahogy Griff reagál. Az apró hang, ahogy kicsúszik a lány száján, a fiú keze szinte automatikusan mozdul, hogy finoman simítsa végig a lány arcát. Nem kérdez vissza, nem szól semmit, csak némán tükrözi a lány arcát, mint a tó sima felszíne. És ahogy Griff terelni kezd, és elfordul tőle, a keze lassan esik le az ölébe, és némán nézi a kifejezetten zavarban levő lányt. Ha lány lenne, minden bizonnyal az érzésein gondolkozna, de nem az. Ő egy srác, aki itt ült a legjobb barátjával, akit tényleg nagyon szeret, aki megcsókolta, és aki most elfordul tőle. Nem tudja hova tenni Griff viselkedését, így szép, lassú mozdulattal húzza fel lábait, karolja át őket, hajtja rájuk fejét, és csak nézi csendben a vizet. Nem tudja, örüljön-e, vagy szomorkodjon emiatt, az előbbiek miatt, a lány különös viselkedése miatt. Mert most pont úgy tesz, mintha meg sem történt volna. - Azt érzékeltem.. - suhan át végül egy halvány félmosoly az arcán, de nem biztos, hogy a boldogság miatt. Talán egy inkább cinikus, furcsa mosoly ez, amiben mindenféle érzelem van. De látja, hogy a lánynak ez most sok volt, és valahogy tényleg szereti, és éppen ezért hagyja, most is. Csak ül mellette csendben, és nézi a vizet.
Eszembe sincsen összevonni ezt a bizonyos előző életet azzal a Jake-kel, akivel én felnőttem, és akivel elválaszthatatlan csapatot alkotunk. Csak kell egy kis idő megemészteni mindezt, hogy leülepedjen és egy kicsit rájöjjek, hogy nem mindent tanítanak meg az iskolában és nem mindent írnak le a Könyvtár könyveiben. Ugyanis ilyet vagy ehhez hasonlót sem olvastam még, és pontosan tudhatja, hogy mennyire kínosan érzem magam, ha valamit nem tudok, vagy nem értek. Mert én mindig is mindent tudni akartam, bár nem túl őszintén, eközben nekem is voltak titkaim. De előtte csak egyetlen egy van, és azt is minduntalan ismétlem magamban, hogy nem változna semmi, ha tudná, nem fontos. Teljesen elöntenek a boldog érzések, amikor egy hegyomlás szalad le a szívemről és Jake magától, önszántából, véglegesen az Auror-pálya mellett dönt, amellett dönt, hogy együtt mentsük meg a világot. És a következő pillanatban, mikor kinyitom a szemem és eljut a tudatomig, hogy mit csináltam, és hogy Jake finoman visszacsókolt, aztán a forró arcomon érzem a kezeit... Nem kell eltolnia, mert hirtelen én is hátrébb rebbenek, és hirtelen teljesen elakad a szavam, fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Azt se, hogy mi volt ez az előbb. Még mindig érzem a kellemes érzést a számon, és a szívem is hevesen ver, de nem tudom megállapítani, hogy most én... most tényleg úgy gondoltam, ahogy gondoltam? Nem jellemző rám a tesze-toszaság, de mindig olyan büszke voltam rá, hogy Jake-kel ilyen közel állunk, a barátom, és sokszor párosítottak minket már össze, amin csak nevettünk, de most ezzel a csókkal mindez valóságos és lehetséges lett. Mert... végül is viszonozta. Próbálom tartani a szemkontatust és nem kihúzni az arcomat a kezéből, de sikerült jól összekuszálnom a dolgokat, és nem dobhatok be egy "csináljunk úgy, mintha meg se történt volna" taktikát, hogy ne legyen minden olyan bonyolult és új. Menekülnék, persze, hogy menekülnék, bár fogalmam sincs, hogy hová, hiszen ha menekülnöm kellett, mindig hozzá rohantam. - Én... - szökik ki egy szánalmas kis hang, amit legszívesebben letagadnék, aztán megköszörülöm a torkomat és kicsit kihúzom magam. Persze, én akarom megmenteni a világot, legyőzni a világ minden gonoszságát és megvédeni a bajba jutottakat, de egy érzelmi kirohanásomat már nem tudom felvállalni és kezelni. Kicsit a lélegzésemre koncentrálok és lecsitítom a szívemet, de mivel fogalmam sincsen, hogy mit mondjak, kitör belőlem a terelés. - Szóval, nagyon örülök, hogy jövő szeptembertől már Auror szakon fogsz tanulni és hogy eljössz velem gyakorlatozni. - mondom, és ezzel kihúzom az arcomat a kezéből és egy nyeléssel a tó felé fordulok. Nem akarok játszani vele. Nem akarom félrevezetni. De elrontani se akarom azt, ami közöttünk van, ezt az erős szövetséget, bár a szüleim is mind a ketten aurorok és még is egy párt alkotnak, szóval... A lényeg, hogy próbálom kikerülni, hogy azt a csókot meg kelljen magyarázni, és meredten nézek most a tó felé. Az biztos, hogy eszemben sincsen fázni, sőt, egészen felforrósodott a testem.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griff & Jake 2017-11-11, 08:34
Finoman, de határozottan tartja a lányt, ahogy mindig is szokta, és örül, hogy gátat tud szabni a sírásnak, azért ettől ő is megkönnyebbül, és megnyugszik valamennyire. Nem hiába, a lány nagyon fontos neki, talán még ő maga sem mondta tudatosította magában, mennyire. Ez az út és kaland azonban sok mindent letisztázott benne, és sok kérdést vetett fel, amire nagyon éles, határozott válaszokat tudott hozni. Jake sejti, hogy furcsa, amit mesél, és tudja, hogyan is áll a lány a vámpírokhoz, de az a fiú valahol ő volt, valahol mégis egy másik valaki. Nem azonos vele, és éppen ezért reméli, hogy Griff sem fog csúnyán nézni rá ezentúl. Csak azért, mert régebben vámpír volt? Ugyan.. hiszen a fiú még azt se teljesen hiszi el, hogy létezik ez a másik, régebbi élet. Nem tudja, mit kezdjen mindezzel teljesen, de azt tudja, és arra emlékszik, hogy van egy másik élet, ami teljesen más fele ment,ugyanezzel a belsővel. És rémlik neki az a sok-sok bevillanás, ami talán mágikus trükk volt, talán valóság, talán tényleg régebbi életek, és mind más és más. Akkor miért ne választhatna ő is? A fiúcska, akit Griff egy ifjú, másik világ beli Pitonnal azonosít, nincs messze az igazságtól. Tulajdonképpen ugyanaz, csak a világ, amibe került, alakított és változtatott rajta, de a lényeges pontokon ez az egyszerűsítés és sarkítás találó. Visszarendezi a ruházatát, mégiscsak hűvösödik az idő, és ekkor látja meg a lány arcán a kételyt és a kétségbeesést. Megtehetné, hogy igazat ad neki, vagy benne hagyja ebben a helyzetben, mert igaza van. A családja, a tanárai, és a legjobb barátja is valami olyasmi felé akarta lökni és tolni folyamatosan, ami talán egészen messze van a sráctól, és talán teljesen ellentétes vele. Könnyen megeshet, sőt, bizonyos. De Jake szereti Griffet, és a legjobb barátjának tartja, sőt, talán valami többnek is.. Éppen ezért mélyen a lány szemébe néz, és finoman megfogja a kezét, ezzel is biztatva, és jelezve neki, hogy igen, ő választott és a lány mellett akar maradni. Talán egy szerelmi vallomásnak is beillik ez az egész, pedig Jake alapvetően nem annak szánta. Ám ahogy Griff reagál, az kifejezetten meglepi. Érzi a lány ajkait az ajkain, érzi a kezét a nyakán, és a pillanat hevében azt se tudja, hogy mit reagáljon, egy kis ideig lefagy, visszacsókolja a lányt, de ez csak a pillanat tört része. Keze a lány arcára csúszik, és finoman próbálja meg eltolni magától, miközben ő maga hátrébb húzódik. A szíve felpörög az eseményektől, és nem tudja, mit is mondhatna, vagy mit is kérdezhetne. Csak nézi a lányt, és nem mond semmit, a szemeiben benne van minden ki nem mondott kérdés, ami a helyzetre vonatkozik. Nem tudja, mennyire veheti komolyan a lányt, vagy mennyire volt ez csak egy pillanatnyi érzelmi kitörés, és a srác nem akarja, hogy játszanak vele. Kezében tartja a lány arcát, és várakozóan néz bele annak szemeibe, mintha nem is a szemeit, de a lelkét kutatná - persze ha ezt Griff engedi és nem fut el vagy nem húzódik el, miután rájön, mit tett. Ha így lenne, Jake nem engedi el, határozottan, de finoman tartja vissza, ha menekülne..
Az egy dolog, hogy Jake milyen elnéző velem szemben, de én még is csak úgy érzem, hogy kicsit magamra akarom vonni a fényt és a drámát, miközben a srác az, aki mindezen végigment. És ezzel utólag már igazán nincs mit kezdeni, hiába vivódnék, hogy nem voltam ott, az nem változtat semmin. De azért rágódok még egy kicsit, csak mostantól magamban. Az ölelése elcsitít, és nem is törik el annyira a mécses, hogy ne lehessen gátat vetni neki, de azért még homályos tekintettel fordulok felé, mikor elválunk. A tippem félremegy, habár nem volt egy könnyű feladvány, és érdeklődve várom, hogy mi is az az egy, mi is az esszenciája a sok-sok életének. De ez nem jelenti azt, hogy az az egyetlen dolog, ami meghatározza. Nem, Jake sosem volt ennyire "egyszerű", ahogy egy ember sem az. Kicsit felvonom a szemöldököm Piton említésére, és biccentek. Persze, hogy emlékszem. Nem véletlenül beszélt vele, pontosan emlékszem, hogy tépelődött még a szakok között és nagyon szerette volna Pitont rávenni, hogy támogassa, hogy két szakot tudjon egyszerre elvégezni. Ahogy ez végigszalad az agyamon már hallom is az Alkimistát és értelmet nyer minden vívódása. Felébred bennem a kétely, hogy mindez azt jelenti, hogy azzal, hogy én és az egész családja az Auror szak felé csábítanánk, lényegében a legbelsőbb önmagát tagadná meg. Egyelőre minderről hallgatok, még ha a szememben meg is jelenik egy halvány kétségbeesés. De hallgatok még, kivárom, hogy milyen is volt az a fiú, tényleg érdekel, nem véletlen kérdeztem. Az aranyvérű és az Alkimista rendben van, hiszen Jake is az, így az egyetlen dolog, amin kezdetben fennakadok, az a vámpír. Nem mondom magam tősgyökeres előítéletesnek, de még is csak a családomban az lett belém plántálva, hogy a vámpírok rengeteg zűrt kavarnak a mindennapokban, sőt, még sok gyilkosságot is lehet hozzájuk kapcsolni, hiszen nem mindegyik akar beilleszkedni a normális társadalomba. Van aki vadászik és van aki öl. Így kicsit nyelek, de még se tudom elbagatelizálni, hogy bizalmatlan legyek afelé a fiú felé, hiszen Jake azt mondja, hogy ők végül is... ugyanazok valamilyen szinten. Vagy ilyesmi. Elvarázsol, ahogy mesél, szinte kialakul bennem a kép arról a magányos, de igen csak különleges fiúról, és akarva akaratlanul Piton professzorhoz hasonlítom, egy fiatal, tehetséges, másikvilágbeli hatalmakkal bíró Pitonhoz. Persze, ez olyanmódú sarkítás lehet, amit csak az én elmém követhet el, aki nem volt ott és nem látta a fiút, és csak annyit tud, amennyit most elmondtak neki. Ahogy Jake elkalandozik, úgy én is kicsit próbálom őt magam elé képzelni, egészen addig, míg Jake ki nem zökent a sebbel, majd azzal, ami engem is nyomasztott. Látom rajta, hogy komolyan beszél, ahogy a szemeimbe néz ha akarnék se tudnék elpillantani annyira vonzz, és annyira feszülten várom, hogy mi is lesz a vége. Kimondja a szavakat, miközben a szívem már ezerrel dobog, és másoknak hülyeség lehet, de ahogy kimondja, hogy velem marad és auror lesz, tudom, hogy ez a végleges, ez az igaz, és nekem ez a boldogság. Nem nagyon gondolom végig, amit teszek, de ahogy a tekintetünk összefonódott és ahogy eláraszt az endorfin már csak arra "térek magamhoz", hogy a számat Jake szájára tapasztom és szorosan átkarolom a nyakát.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griff & Jake 2017-10-08, 12:24
Egy cseppet sem gondolja, hogy Griff drámakirálynősködne, vagy drámázna bármennyire is, és ezt megpróbálja éreztetni is. Szorosan öleli a lányt, lassan simít végig a hátán, és addig nem is engedi el, amíg nem érzi, hogy megnyugodott volna. Szereti, és fontos neki, ezért ha neki ez sok - amit meg tud érteni - akkor itt van, és megvárja, amíg feldolgozza. Tudja, mennyire rossz lehet neki, hogy nem volt ott, és kimaradt valamiből, ami esélyesen Jake egész életét meghatározza, fenekestül felforgatja, és hasonlók. Ő is valószínűleg így érezne, bár ő nem sírna, de az csak azért lenne, mert fiú, és amúgy sem az a kifejezetten érzelmes típus. Vannak fiúk akik szoktak sírni, de Jake nem ilyen. Ő csendestárs. Nem enged magához közel sokakat, rejtegeti az érzelmeit, úgy bújik el, mint egy igazi Mardekáros. Amikor hallja, hogy a lány egyenletesen lélegzik, akkor lassan elengedi, de még akkor se szívesen húzódik el tőle, és nem is megy messzire. Finoman félredönti a fejét, és úgy hallgatja a tippeket, és csak egy keserű félmosoly jelenik meg az arcán, szája szegletében. - Túl egyszerű lenne.. és igen, valami, ami mindig itt volt, bennem, bennünk.. nem is tudom, hogy mondjam.. - ráncolja össze homlokát, kissé el is réved, majd ismét visszaemeli tekintetét a lányra. - Emlékszel, amikor olyan sokáig beszélgettem Piton professzorral? Nos, Griff.. én vagyok az alkimista. - enyhe keserűség van a hangjában, hiszen egész élete azzal telt és telik, hogy mindenki rá akarja kényszeríteni, hogy auror legyen. A családjának ez az elvárása, benne van a génjeiben, a képessége is nagyon hasznos és fontos, Griff is az lesz, és érzi, hogy mellette van a helye. Mindenki azt akarja, erre jön egy síkvándor, és azt mondja, hogy a lelke legmélyén ő nagyon nem ez. Ő valaki teljesen más, vagy csak részben. De az biztos, hogy sose lesz ugyanolyan auror, mint a többi, már ha van sablon. De az a tipikus nyomozó-harcos talán sose lesz. Elréved a tekintete. Igyekszik visszaidézni azt a furcsa álmot a temetőben.. a romos kúria mellett.. - Volt egy álmom. Egy fekete hajú , szürke szemű srác volt benne, annyi mint én. Aranyvérű. Vámpír. Alkimista. - finom mosoly suhan át arcán. - Ő is olyan házban volt, mint a Mardekár. Valamilyen szinten a házvezetője jobb keze volt, és különös kapcsolt fűzte nagyon sok emberhez. Remekül értett az anyagokhoz, a bájitalokhoz, és úgy mozgott a fiolák között, mint más a konyhában. Értette a rúnákat, a tárgyakat, az idéző köröket, a démonokat.. Nem nagyon voltak barátai, ahogy kivettem a szavaiból, de nem igen beszélgettünk. Próbálta megmutatni, mit tud, és nekem mit kell tudnom. Erős volt, és mérhetetlenül üres. Rengeteg titokkal.. - ahogy mesél, igyekszik Griffre figyelni, de az események még erősen élnek benne, így fel-felbukkan a srác alakja előtte, és ezért tekintete is el-elréved. Aztán megmutatja a sebet. Ahogy visszarendezi a ruházatát, csak bólogat, majd végül sóhajt egy nagyot. - Nézd Griff.. amikor be kellett lépnem egy ajtón, hogy megvívjak ezzel a rémmel a társaimmal együtt, akkor belém nyilallt valami. Megint ott álltam a házvezetőm szobájában. Meg akartam felelni valaminek, és akkor döbbentem rá, hogy ez lehetetlen, mert az nem én vagyok. - tart egy kis hatásszünetet, felnéz Griffre, belenéz a lány szemeibe. - Aztán beléptem az ajtón, és rádöbbentem, hogy választhatok. Rajtam áll, hogy mihez kezdek azzal, amim van. - Jake keze Griffére csúszik, és finoman megfogja azt, miközben még mindig a lány szemeibe néz. - És én úgy döntöttem, hogy mindig Veled akarok lenni. Auror leszek, ahogy te.
Nem tudom, hogy milyen volt mindezt átélni, az egész olyan volumenunek hangzik, mintha egy egész Auror-életet élt volna meg... mennyi ido alatt is? Hiszen egy hétig tunt el, de mindez, ami történt, sokkal több idonek tunik, másként telt volna ott az ido? Elkeseredett, epikus csata a gonosszal, a világ megváltása, erre egy életet szoktak feltenni, és egy élet kell, hogy ép ésszel túl is lehessen élni, de neki minden összesűrűsödött ebbe a kalandba. Elképesztő megterhelés lehetett mindez, és én nem voltam ott, hogy megosszuk ezt a terhet. Az ölelésébe belebújok, és mélylevegőkkel csitítom magam, nem lehetek én az, aki elsírja magát, miközben ő ment át mindezen. Az mi lenne? Drámakirálynőség, amit biztos, hogy most nem engedek meg magamnak. Tovább hallgatom, mikor elválunk az ölelésből, igyekszem értelmezni és feldolgozni a hallottakat. Sokat kérdeztem, de most tőlem vár feleletet, hogy mi is az a közös, a lelkének magja, ami minden életében ugyanaz lehetett. Azért, tekintve, hogy fogalmam sincs, hogy milyen volt az a másik, vagy hogy milyen jegyekről van szó, mint például "kedves", "őszinte", vagy ilyesmi, vagy a szakunk, mint "auror" vagy tudja a fene, jócskán habozok válaszolni. - Valami, ami minden életetekben jellemző volt rátok? - ismétlem és értelmezem, kicsit talán időt is húzva, hogy tovább gondolkozzanak közben a fogaskerekek a fejemben. - Talán a vadászságod? A Kísértetvadászságod? - tippelem, hiszen itt és most, a Roxfortban, ez egy olyan ritka adottság, ami nagyon is kiemeli Jacobot a többiek közül és szerintem nagyon befolyásolta a gyerekkorát és a jellemének fejlődését. Rengeteg diákot ismerek, de akinek ilyen kapcsolata van a holt lelkekkel... Mennyi lehet? Csak egy maroknyi, talán. Persze azokról, akik minden erejükkel titkolják és hallgatnak róla, én se tudhatok. - De milyen volt ő? Az, akivel találkoztál, az ottani éned? - ragadom ki ezt a mozzanatot, hiszen ha a többi élete nem is volt olyan fontos a számára, ez az egy ahhoz a világhoz kapcsolódott, ahova az a síkvándor berángatta őket, úgy tűnik, segítséget kérve. Ahogy elkezdi félrehúzni a ruháját a szemem aggodalommal és döbbenettel telik meg. - Egy átokseb. - bukik ki a számon, ugyan nincsen szükség diagnosztizálásra, Jake-nek is éppen olyan egyértelmű, hiszen ő kapta. Az ilyen sebek soha, soha nem gyógyulnak be, és néha nagyon furcsa dolgokat eredményeznek. Mint Harry Potter kapcsolata Voldemorttal, példának okáért, ami már nyílt titok, mióta elmúlt a veszély. Rengeteg minden nyilvánosságra került, amit addig csak a beavatott maréknyi szereplője tudott az eseményeknek. - Jacob, jól vagy? Biztosan jól vagy, te, ott, legbelül? - kérdezem meg újra, mert én mindig is erre vágytam, mindig is a kalandra, a nagyobb jóra, hogy mindent megtegyek azért, hogy segítsek, hogy jobbá tegyem a világot, hogy auror legyek és hős, de Jacob? Neki olyan karcsú lábakon állt a hite és az elhivatottsága, tudnom kell, most mit érez, hogy ezeken átment.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griff & Jake 2017-10-01, 16:24
Elmerülni a jelenben, az időtlenségben, kiélvezni minden rezdülését elmondhatatlanul jól esik neki. Amúgy is az a lassú víz - partot mos típus, úgyhogy egy cseppet sem sieti el a mesét. Zavaros, és néhány része még neki sem állt össze teljesen, pedig ő élte át. Mindezt pedig elmesélni.. még sokkal nehezebb dolog. A lány szavaira finoman ingatja meg a fejét, majd lassan húzódik el tőle, és ejti kezeit az ölébe, miközben próbálja legyűrni a fájdalmat, ami újra rátör. S közben persze hallgatni azt is, amit Griff mond neki, és arra is reagálni. Nem egyszerű a helyzet, az már bizonyos. Nem volt ott, ez így van, de Jake valahol nagyon is hálás, hogy a lány nem volt ott. Így volt miért küzdenie, volt miért hazajönnie, másfelől pedig nem érte a lányt semmilyen baj, mert azért ott volt nem egy rázós helyzet. Mondhatni csoda, hogy most itt van, és ép elmével, egészen tiszta hivatástudattal. Nagy szó, hogy ez az eseménysorozat inkább megerősítette, mintsem eltántorította vagy összetörte. Valóban mindig is egy csapatot alkottak a lánnyal, és tudta, hogy vissza kell jönnie ehhez a másik feléhez. Nem sietteti a lányt, tudja, hogy ezeket fel kell dolgozni, azért is nem beszél ő se gyorsan, vagy túl sokat, csak amennyi talán egyszerre bírható. Bár maga elé néz, hallja és érzi, ahogy Griffnek a hangja is fátyolos lesz, a szemeivel együtt. Szinte reflexből kapja fel a fejét, és ahogy meglátja az első könnycsepp szerűséget azon a számára oly szeretett arcon, átöleli a lányt, és szorosan magához húzza, s úgy suttog bele halkan a fülébe. - Nincs semmi baj Griff.. itt vagyok.. hazajöttem.. - esze ágában sincs hárítani. Még, hogy nem olyan, mint ők? De hiszen semmit se tud erről, hogy kik is ők, ugyanúgy került bele ebbe az egészbe, mint Pilátus a Credo-ba. Nem tudja, miért éppen ő, kik ezek a furcsa többiek, és igazából nem is érdekli, mi történt régen, mert az egy másik élet - ha létezik olyan. Ő azonban most itt van jelen, a saját életében, amiben Griff a legfontosabb, akár van hatezer múltja, akár csak kettő. Ahogy záporoznak a kérdések, Jake lassan simít végig Griff hátán, és próbálja nyugtatni,majd egy picit eltávolodik tőle, és finoman végigsimít az arcán, letörölve néhány kósza könnycseppet. - A síkvándor, aki elragadott minket, egy fekete mágus képzőbe vitt. - kezd lassan mesélni, gondolatait folyamatosan rendszerezve, hogy valami értelmes mese kerekedjen belőle. - Abban a korábbi életünkben mi is ott tanultunk, én és jó páran. Ott a mágia sokkal erősebb és vadabb, teljesen máshogy szelídítik meg. Először ezt a fajta mágiahasználatot kellett magunkban felébreszteni. Nem mondom, hogy megtanulni,mert előtte mindig is tudtuk. Én álmomban találkoztam azzal, aki egykor, ebben az életben voltam. - ahogy felidézi a találkozást a vámpírfiúval, kissé elréved a tekintete, de csak pár másodpercnyi szünetet tart, aztán ismét Griffre figyel, miközben még mindig szorosan tartja a lányt. - Amint mindenki találkozott magával, meg kellett küzdenünk a démonnal, amely annak az iskolának a létrejöttét, majd a pusztulását okozta. Ehhez fel kellett tárnunk, mi az, ami az összes életünkben közös volt, mi a mi belsőlényegünk. Tippelhetsz, ki vagyok én. - mosolyodik el, kissé oldalra döntve a fejét, és nem biztos benne, hogy Griff kitalálja. Neki is meglepő volt valahol. Aztán vesz egy mély sóhajt, és szabad kezével lejjebb húzza dzsekijét, majd félrehúzza a pólóját, hogy az a mágikus vállseb, amit szerzett, és amibe majdnem belehalt, látható legyen. - Hoztam egy kis emléket magammal. Ne aggódj, csak néha fáj. - erőltet félmosolyt az arcára, majd visszarendezi ruháit.
Ahogy kinyúl felém és a derekamnál átkarol rábillentem a fejem a vállára, nagyon finoman, csak hogy közel húzódjak hozzá. Tudom, hogy ez a néhány perc csend, ez csak egy küszöb, egy olyan állapot, amit jobb kiélvezni. Mondhatni, a vihar előtti csend, hiszen mindjárt kiderül, hogy mi történt, és akkor minden összezavarodik, nem lesz ilyen nyugodt, tiszta és egyszerű. Szóval nem siettetem sehová, hiába kérdezek, nem sürgetek és nem vagyok agresszív. Pedig a türelmetlenség nagyon gyakran kiütközik rajtam, mindent azonnal akarok, az Auror pályát is legszívesebben már ahogy végeztem a Roxforttal elkezdtem volna, csak a szüleim intettek rá, hogy csináljam párhuzamosan, tanuljak még, és kisebb rutint szerezzek csak a kapitánysági bejárásommal, diákként. Mikor végül belekezd, felemelem a fejem és minden figyelmemet ráfüggesztem, hogy tudjam követni ezeket a hihetetlen dolgokat. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszek neki. Ez csak annyit jelent, hogy bárki más mondaná, nem hinnék neki. Másik világ, másik idő, másik ének, ezernyi élet, síkvándor, erős mágia... jézusom. A szavakat hallgatva úgy érzemgörcsbe rándul a gyomrom, mintha hasba vágtak volna, ahogy elhatalmasodik rajtam az aggodalom. És egy értelmezhetetlen tehetetlenség, mintha még ott lennénk és akkor, pedig itt van mellettem, egyben és életben. - És én nem voltam ott melletted, hogy segítsek. - mondom halkan, elkínzott hangon és rengeteg aggodalommal. Miken mentek keresztül? Ez a néhány mondat, amit elmesél olyan sűrű, hogy azért egy perc alatt elég nehéz megemészteni. Nem is mondok mást, mikor leengedi a kezét és elenged akkor cseppet sem reagálok zavartan, hogy jé, még mindig hozzámért, annyira természetesnek érzem, hogy a testi kontaktus is kifejezheti azt, hogy most mennyire mellette állok, és hogy biztonságot jelenthet ez a kis belső körünk, amibe hiába van sok barátom, senki soha be nem kerülhetne. Mert mi egy csapat voltunk, vagyunk, és leszünk örökké. Az utolsó szavaival valami eltörik bennem, és a gyomromban a görcs átszökik a torkomba ami elszorul, és a szemem finoman elhomályosul. - Jake, nekem fogalmam se volt... - suttogom, elcsukló hangon, hiszen bennem van az érzés, hogy tényleg ott kellett volna lennem. Akkor is, ha most azzal hárít, hogy semmit se segíthettem volna, hogy én nem vagyok olyan, mint ők, akárkikkel is volt. - De hogyan történhetett mindez? Hogy ragadhat el egy másik világ gonosza? Kik voltak a társaid? És hogyan lehet ezernyi életetek? Emlékszel... mindegyikre? És hogyan.... hogyan éltétek túl, ha olyan erős volt az ellenség? És hogyan tértetek vissza? - bukik ki belőlem megannyi kérdés, de érezheti, hogy csak egyetlen dolog csillog a szememben: az, hogy végignézek rajta újra, meg újra, hogy épségben van-e, mert ez az egyetlen kérdés, ami igazán fontos. Visszajött hozzám, de vajon ugyanaz-e még, aki volt?
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griff & Jake 2017-09-23, 20:29
Két hét masszív szívás után, mely számára egy hónap is volt, ha nem több, jól esik neki elmerülni a lány jelenlétében, és egyszerűen csak kiélvezni ezt a pillanatot. Együtt minden jobb, együtt minden szebb, és együtt kerek az élet. Szinte érzi, ahogy a lány szívverése is lelassul, ahogy kezd megnyugodni, pusztán attól, hogy elmosolyodik, és amikor látja a viszont mosolyt, az ő szíve kezd el enyhén hevesebben verni. Borzalmas volt átélnie a lehetőséget is, hogy nem térhet vissza a lányhoz, és most érzi, ahogy teljesen átjárja a boldogság. Megéli a teljes viszonzottságot és egységet ebben a pár mondatban, szóban,és csak figyeli a lány arcát, mintha évek óta nem látta volna.. és talán tényleg nem is látta.. Ahogy elfordul a tekintete, és érzi Griff illatát, lehunyja szemeit, és lassan belélegzi azt. Keze a lány derekára csúszik, és finoman átöleli. Nem mintha szerelmes lenne belé, egyszerűen csak érezni is jó a lányt azután, ami történt, és főleg azért, mert újra fel kell idéznie. Érzi, hogy a lány pontosan tisztában van azzal, hogy nincs itt minden rendben. És valóban nincs annyira jól, testileg sem.. Az a csúnya seb a vállán még mindig megvan, és esélyesen sose fog elmúlni, a heg megmarad örökre és néha még fáj is. - Az egész egy furcsa levéllel kezdődött, ami egy báli meghívó volt.. és egy olyan zsupszkulcs volt, ami téren és időn át vezetett el minket egy teljesen másik világba. Egy múlt beli helyre, ahol olyan dolgokkal találkoztunk, amik mi voltunk.. - hangja lassú, révedező és megfontolt. Nem tudja, mit és hogyan mondjon el pontosan a lánynak, főleg, hogy neki is egész zavaros. - Sok rusnya szörnyet láttam, de ami itt várt ránk, az kifejezetten erős volt és démoni. Egyfajta síkvándor, amit egy még ősibb, átkozott entitás irányított.. és amit nekünk kellett legyőzni.. egy olyan világban, ahol a mágia sokkal erősebb, sokkal vadabb, és sokkal másabb.. ahogyan mi is.. - kicsit megborzong, ahogy átfut a hátán a hideg, és egész testét átjárja ugyanaz a borzalom, mint ami ott is érte. Önkéntelenül nyúl szabad kezével a vállán levő sebhez. - Olyan volt, mintha egy buddhista visszatért volna minden kezdetéhez, miután leélt vagy ezer életet, és az mind besűrűsödött volna abba a pillanatba és abba a világba. Rengeteg világ és rengeteg sík élete koncentrálódott akkor bennünk. És senki se kérdezte, elhisszük-e.. - a keze még mindig a vállán nyugszik, és csak pár másodperc múlva kap észbe, és akkor engedi le ismét a kezét, kissé zavartan, és el is néz a lánytól, maga elé. Újra és újra végigfut rajta az a félelem, amit ott és akkor is érzett. Előre dől, kezeit az ölébe ejtve, és szinte leheli a szavakat a tó felé, de Griff mégis tisztán kihallhatja őket. - Rettegtem, hogy nem térhetek vissza hozzád..
Nem tudom, hogy mi történt vele, és ez eléggé idegesít, hiszen biztos vagyok benne, hogy valami fontos. Ahogy közel húzódik egy kicsit alábbhagy az ideges várakozásom és kicsit nyugodtabban figyelem a rezdüléseit. Amint meglátom az arcán a mosolyt az én arcomra is azonnal kiül, eláraszt az a jóleső érzés, ami mindig a közelében. Együtt minden jobb, együtt minden biztonságosabb, együtt erősek vagyunk és semmitől se kell félnünk. Nem szakítom meg a pillanatot, hiába furdal a kíváncsiság olyan nagyon, csak engedem, hogy megnyugodjon a kicsi lelkem, és feloldódjon bennem a lelkiismeretfurdalás a múltkori miatt. Nagyon csúnya húzás volt, most már tudom és beláttam, de néha magamból indulok ki, hogy milyen tiszták a céljaim az életben, és csöppet sem teketóriázom, nem gondolom át, hogy mások másként élnek meg mindent. De most látom, hogy nem haragszik, ő keresett engem, és... - Te is hiányoztál nekem. - válaszolom érzelemteli halk hangon, és ezzel nem csak ezt a néhány nap eltűnést mondom, hanem egészen onnantól fogva, hogy a parancsnokságon kiosztottam a papírokat, egészen mostanig. Csak a szemébe nézek, először mosolyogva, majd újra várakozóan. Nem tudom, hogy percek telnek e el, vagy csak pillanatok, de egy kis idő múlva a tó felé fordulok és a fejemet rábillentem Jake vállára. - Azért még is tégy próbára. - utalok vissza arra, hogy még nem tudok semmit sem, és még ha most látom is, hogy semmi baja sincsen - testileg -, azért tudni akarom, hogy lelkileg is minden rendben van vele. Nem idegen tőlünk, hogy csak együtt üldögéljünk, csak úgy, de azért most még is kicsit máshogy tekint, mintha nem egy hetet hagyott volna ki, hanem nem is tudom, hónapok óta nem találkoztunk volna.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griff & Jake 2017-09-19, 23:05
Griff a legjobb barátja, és pontosa tudja, hogy időben ott lesz, nem is számít másra. Az elmúlt hetek eseményei picit felkavarták a lelkivilágát. Ahogy pörögnek az események a fejében, lelki szemei előtt látja a lázálmot, amikor semmi másba nem tudott kapaszkodni, csak abba, hogy a lány várja idehaza. Griff szemeit látta maga előtt végig, és a lány emléke éltette, amikor egy varázslat és robbanás felkente a falra. Ezekért a szemekért állt fel és ment tovább az úton, ez táplálta azt a furcsa, új erőt is, amivel megrengette az ezer éves fát és a benne élő furcsa, démoni lányt, vagy lényt. És ami előtte történt? Szinte már nem is emlékszik rá. Az életét ő is a másikra alapozta, és pontosan tudja, hogy meg akarja védeni, és nem akarja magára hagyni. De ahogy sarokba lett szorítva, az tényleg nem volt a legjobb érzés. Az elmúlt hétben mégis minden harag elpárolgott belőle, és ahogy megélte, hogy elveszítheti a lányt, átalakult benne az egész érzés. Mostmár biztos benne, hogy nem tud és nem is akar Griff nélkül élni. Hallgatja a víz lüktetését, halk hullámzását, és halvány mosoly suhan végig az arcán, amikor megérzi Griff közelségét, ahogy finoman hozzáér az oldalához. Közelebb hajol hozzá, nem sokkal, csak hogy jobban érezze a lány közelségét, majd felé fordítja a szemeit. - Ha elmondanám, nem hinnéd el.. - mosolyodik el, kissé félredöntve fejét, vörös tincsei az arcába hullanak, és néhány pillanatig némán figyeli a lány arcvonásait. - El sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál.. - tudja, hogy mesélnie kellene, de egyszerűen képtelen hirtelen rázúdítani mindent a lányra. Kiélvezi a pillanatot, hogy most itt van, és mivel nem annyira érzelmes, nem borul Griff nyakába, de hosszasan figyeli, csillogó szemekkel, némán. A végtelenig nyújtja ezt a pillanatot, és a lány érezheti, hogy bizony a srácban egy szemernyi harag sincs,
Mikor megkaptam a kis pergament azonnal tudtam, hogy kitől is jött és hogy ott leszek, pontban, amikor kell. Akármi is történt az elmúlt hetekben, még mindig mardos a bűntudat, hogy úgy sakkba szorítottam a jelentkezési lapokkal és nem tudok megbékélni azzal, hogy talán haragszik rám. Ő az egyetlen támaszom, a legjobb barátom, akivel az egész életemet elterveztem, hogy együtt megyünk végül az akadémiára, és egy csapatként fogunk dolgozni. Mi leszünk a legjobbak. De úgy tűnik ez a jövőkép csak az én fejemben élt olyan élénken, és bele akartam őt kényszeríteni abba, hogy ezt az utat válassza... Így lenne? Hiszen az elmúlt egy héten még csak a színét se láttam, minden előzmény nélkül eltűnt előlem, pedig évek óta nem volt olyan Roxfortos hét, hogy ne találkoztunk volna, legalább ebédeknél. A fejem felett könnyedén siklik a sasom, miközben a nyakamban lévő hollóhátas sálat szorosabbra fogom és megteszem az utolsó lépéseket. Ugyan az idő nem a legjobb, de szikrázó napsütés híján is könnyedén fel lehet ismerni azt a vörös hajat. Megszaporázom a lépéseimet és a következő pillanatban már minden előzmény nélkül mellette ülök, éppen csak hozzáérve az oldalához, de a tó helyett én az ő arcát nézem várakozóan és aggódva. - Mi történt? - kérdezem halkan, hiszen valaminek történnie kellett. Ha tényleg én voltam a baj, ha miattam ment el, akkor is történt valami, amiért visszajött és most üzent nekem. Mindenképpen történt valami. De mi? Látszik az arcomon a fürkészés és az aggodalom, mintha egy szemöldök ráncolásból tudhatnám minden titkát. Persze ez nem így van, de akkor is figyelem őt.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griff & Jake 2017-09-05, 21:37
Egy megpörkölődött pergamen, amin semmi más nem áll csak néhány szám, meg a Fekete tó neve. Ennyit hagyott csak a lány szobájában, mert ismeri. Régóta jóban vannak, és pontosan tudja, hogy a lány fel fogja ismerni, ki hagyta ott a lapot, és azt is tudni fogja, mit jelentenek a számok. Az persze már teljesen más kérdés, hogy vajon el fog-e jönni. A fiú hosszasan nézi a tó fodrozódásait, és érzi, ahogy a lelke mélyén minden egyes hullám visszhangot ver. Nehezen dolgozza fel az elmúlt időszak eseményeit, hogy az, amit ő átélt, és olyan hosszú, végtelen időnek tűnt, tele volt szenvedéssel és reménnyel, s amelyen egy arc vitte végig, egy arc, mely miatt vissza akart térni, csupán egy hét volt. Talán ez is sok volt a lánynak, hiszen eddig nem tudott róla semmit. S mikor visszatért, akkor sem futott hozzá. Várt még egy napot. Az esti szél kicsit csípősen söpör végig a tóparton, ezért Jake összehúzza magán dzsekijét, és, ha lehet, szorosabban öleli át lábait. Farmernadrág, sportcipő, pulóver és farmerdzseki. Megszokott öltözék nála. Vörös üstökébe bele-belekap a szél, miközben állát a térdein támasztja, és a szélütemére fújja ki hosszan a levegőt, és csak nézi a vízfodrokat, és hallgatja a visszhangokat magában.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Griff & Jake 2017-09-05, 21:27
***
Régmúlt hősök után egy héttel, november eleje
***
A hozzászólást Jacob Troops összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-09-05, 21:43-kor.
