2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Különös alak, de hát ember, így aztán ez cseppet sem meglepő, de akkor sem fogom megérteni hogyan lehet valakinek annyi sütnivalója, hogy egy zenegép miatt kockáztatja az életét. Számomra a tó nem veszélyes, számára viszont halálos ellenség abban az esetben, ha nem figyel oda arra, hogy mit csinál és nagyon úgy fest, hogy nem egy átgondolt alak. Mondjuk, ha innen nézzük akkor teljesen érthető, hogy bajba került és majdnem megfulladt. - Fürdőkádban? - igen, újra visszakérdezek. Az embereknek annyira furcsa szokásaik vannak, amit persze eddig is tudtam, de ettől még lépten-nyomon meglepnek apróságokkal, már persze nagy ritkán, ha hallom a beszélgetésüket, vagy kapcsolatba keveredem egyel, ahogyan jelen esetben ezzel a Rileyval sikerült. Bár persze hamarosan tényleg mennem kellene majd, mert nem maradhatok túlságosan sokat a parton, főleg mert lassacskán leesik neki, hogy sellő vagyok, ami úgy fest, hogy eddig nem volt számára egyértelmű. - Arról, hogy menjek? Nem... itt tényleg veszélyes és bajba kerülhetek. Főleg, mert nem tudok lábakon járni, én... már nem emlékszem rá. - azért ennek ellenére mégsem csúszom vissza a vízbe azonnal és tűnök el előle. A kis állatra pillantok, hiszen úgy mászik az ölébe most is... tényleg nem lehet rossz ember, de láthatja rajtam jól, hogy nagyon latolgatom, hogy mit is mondjak. - Jól van, beszélgethetünk néha... de nem jöhetek nappal, az túlságosan veszélyes lenne és nem beszélhetsz rólam senkinek sem, rendben van? - várom a megerősítést, addig nem moccanok és ha bólint, akkor már hátrébb araszolok a vízben, hogy teljesen elmerüljek benne. - Három nap múlva este ugyanitt. Igyekszem eljönni. - azért nem olyan egyszerű ez, de megpróbálom majd megoldani és tényleg itt lenni, ha ennyire egyedül van. Nem rossz ember és nem is olyan rossz beszélgetni vele. Vicces a stílusa és tényleg kedves is... talán nem lesz belőle baj. Végül még egy pillantást vetek azért a kisállatra, aztán elmerülök a vízben. Egy utolsó csapást még láthat a halfarkammal, kivillan a szépen csillogó uszony, aztán lassan tisztul a vízfelszíné, én pedig nem bukkanok fel újra.
//Köszönöm a játékot! Szuper volt! //
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Meg vagyok lepődve, hogy ennyire nem reagál semmire amit mondok. Valakinek vagy tetszik, vagy nem, de hogy ennyire semmibe vegye, az nem olyan reakció, amiből ki tudok indulni. Legalább villant egy visszafogott mosolyt, ez már legalább valami minimális kommunikáció arra vonatkozólag, hogy van értelme bombáznom. És az benne a szép, hogy ezek nem csupán üres szavak a részemről, igazából hálás vagyok, hogy megmentett a fulladástól, másfelől igencsak egyedinek gondolom, hogy egy ilyen szép lány a maga természetes külsejével ennyire dögösnek tűnik. Na nem minden a külső, itt azért komoly önfeláldozásról volt szó, hogy életet mentett, viszont nagyon tartózkodó, amit nem értek, lehet, hogy korábban rosszak voltak a tapasztalatai a srácokkal. - Az is valami. Én ugyan szeretek, de nem érzem, hogy tudnék, így csak élvezem. A fürdőkádban persze amikor senki nem hallja, hát előfordul, hogy valami ismertebb számot torkomszakadtából üvöltök. Saját magam közönségeként jól hangzik, másnak nem mutatnám. – Nevetgélek önirónikusan, és legalább valaki, akivel el tudok beszélgetni. Annyira az életem része volt már, hogy a központban vagyok, rengeteg baráttal körbevéve, és most magamra vagyok hagyatkozva, csak mert a nagybátyám ennyire nyomja ezt az aurorosdit. - Oh, kár.. – Ezek szerint nem itteni diák, de legalább hozzám hasonlóan viszolyog a helytől. Már éppen nyitnám kérdésre a számat, hogy miért is, amikor eltűnik a víz alatt, és meglátom azt a bizony halfarkat. Hát van mit emésztenem, ezért nem is nagyon aggodalmaskodok, amíg el van tűnve. Ha a víz alatt élte az életét, aligha kezd fuldokolni, amikor hozzám hasonlóan beleakad a hínárba. Biztos van valami kése, vagy a sikamlós kis teste könnyebben csusszan ki belőle. Hm.. Akkor ezért is sportos, jótestű lány, mert lényegében állandóan mozog. Azért a puszi jár, máshogyan nem akarok nyomulni, mert még itt hagy. Egyenlőre nem is nagyon tudom a szárazföldre csalni, pedig tovább folytatnám az ismerkedést. - Le se tudlak beszélni róla? Pedig találkozhatnánék még. A tánc nagyon jó, gondolom te is tudsz lábakkal járni a földön, és hát amikor a zene átjár.. ki kéne próbálnod. Megbeszélhetünk valami.. legközelebbi időpontot? Tudod nem rég költöztem ide, és senkit nem ismerek, sőt.. terveztem hogy valahogy kirúgatom magamat innen, olyannyira honvágyam van, de ha legalább egy kedves ismerősöm lenne.. – A macskamókus lelkesen bólogat az ölembe mászva, mintha értené, hogy miről is van szó. Mindegy, a lelki támogatást megadja a makogós miákolásával.
A bókjait tényleg nem igazán tudom kezelni, maximum visszafogott mosolyt kap, főleg mert mennem kellene már minél előbb lehetőség szerint, hiszen ha nem teszem abból csak baj lehet. Segítettem neki, de ennyi elég is lesz, mert csak valami balul sül el. Csak ne lenne neki annyira fontos az az zenelejátszó valami. - Igen, bár úgy sejtem másféle zenéket szerethetünk, inkább énekelni szeretek. - meg persze a saját zenénket, és ugyebár a sellők dala legendásan szép. Persze főleg víz alatt, de emberi alakban és ha nagyon akarjuk akkor a felszínen is ugyanolyan. Na persze nem szándékozom megmutatni neki, mennék már, csak hát ha nem hagyja annyiban, hogy megkeresse azt a valamit akkor kénytelen vagyok segíteni neki, különben csak baj lesz és még a végén tényleg megfullad annak ellenére, hogy próbáltam megmenteni. Ez se normális dolog, hogy kihúzol valakit a vízből, erre önként akar visszamenni, pedig tényleg nagyon közel volt a fulladáshoz. - Mármint oda? - intek a fejemmel a kastély irányába. Rémisztően nagy épület, sosem merült fel bennem, hogy megnézzem közelebbről. - Oda én biztosan nem megyek. - rázom meg a fejemet, aztán eltűnök a víz alatt, egészen hosszú időre. A gyöngyhalászokat is túlszárnyalom, úgyhogy arra sem tippelhet, hogy esetleg az vagyok és e miatt bírom olyan jól a víz alatt. Végül csak megtalálom, de tényleg elsodorta már a víz annak ellenére, hogy a tófenekére került, mégis ha ő kereste volna biztosan nem találja meg, csak ha nincs szerencséje megint megpróbálkozhat egy vízbefúlással. Szerencse, hogy végül arról sikerült lebeszélnem, hogy alámerüljön. - I...igen. - akad bennem majdnem a szó is, hiszen a puszi eléggé meglep. Hirtelen azt sem tudom mihez kezdjek a helyzettel, főleg, mert az emberek veszélyesek, de ő éppenséggel cseppet sem tűnik annak. - Táncolni? Nem tudok, sosem szoktam és mennem is kellene. Nem biztonságos idefent. - na igen azt eddig is érezhette, hogy ideges voltam a víz felszínén, ez továbbra sem változott, de még sem távolodom el azonnal, bár az látszik, hogy készülök rá. Egyelőre viszont mégis maradok, de jó eséllyel már nem sokáig. A meglepett kérdésre nem válaszolok, hiszen azt hittem eleve világos neki eddig is hogy sellő vagyok, talán az esés és az ijedtség miatt.
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Nagyon nem úgy reagál, mint a többi lány, amit elsőre nem nagyon értek, de nem zavar. Mondhatnám, hogy kihívást jelent, de miért is tenném? Nem kell minden lányt meghódítani, és ágyba vinni. Ő most megmentett, és nem az az elsődleges dolgom, hogy úgy viszonozzam a dolgot, hogy a saját élvezetemet nézem. Pedig kétségkívül nagyon megihlet, hiszen a testére tapad a bikinifelsője. Az egész teste sikamlósnak tűnik a nedvességtől, és hát mi más jutna az embernek erről eszébe, mint a szex? Smink nélkül természetes szépség, ami pedig azt jelenti, hogy neki nem kell kimeszelnie magát ahhoz, hogy karaktert adjon az arcának. Nem is nagyon tud mit kezdeni a megjegyézéseimmel, sem pedig a pillantásommal, így nem erőltetem, végülis nem kell minden helyzetet kihasználni. - De igen, fontos, mert a kedvenc zenéim vannak rajta, és nincs annyi időm, hogy megint összeválogassam. Amerikából hoztam, lényegében még emlék is. Te is szereted a zenét? – Nem igazán válaszol az invitálásomra sem, pedig viszonzoztam volna, hogy megmentett, vagy hogy segítene megtalálni a walkmant, de valamiért mindent ledob magáról. Sajnos nem szó szerint, csak a kezdeményezésemet. Pedig ha itt úszkál a tóban, egy szál fürdőruhában, talán nem kéne ilyen visszafogott teremtésnek lennie. Mégis az. - Szeretek a vízben lenni, de most tényleg balszerencsésen sült el. Na jó, visszamegyek. Te mikor jössz? – Még mindig azt hiszem, hogy ő is valami bentlakó diák, mint én, hiszen még nem ismerek senkit, lehet, hogy itt ilyen furcsán édesek a lányok. Aztán távolodik is tőlem az idegen megmentő, és ahogyan lebukik a víz alá, egy pillanatra látni vélem a halfarkát, amit hirtelen szimpla halucinációnak tudok be. Jó eséllyel még mindig a fulladás okozta sokk alatt állok, sellők csak nagyon ritkán láthatóak, nem hiszem hogy pont velem történne ilyen. Percek telnek el, és mire elkezdenék aggódni, hogy megfulladt, fel is bukkan, épen és egészségesen. A zeneszerszámmal a kezében. - Jóég.. sikerült, és te.. sellő vagy?! – Nem akarok kiabálni, meg elijeszteni őt, ezért kissé halkabbra is veszem a figurát. Viszont egy váratlan mozdulattal odahajolok, és az arcára nyomok egy puszit. A macskamókus is hálálkodva nyüszög, és néz rá fel gombszemeivel. – Ezt valahogy meg kell ünnnepelni. Gyakran jársz itt fent? Táncolni szoktál..? [/i]– Hátha most is kapható lenne ilyesmire. Mondjuk nem tudom, hogy emberi ruhát honnan szerzünk neki, de.. maximum kérek valakitől, ilyesmi. Az én villogó mosolyomra egyébként is buknak a lányok.
Azért meglep egy-egy megjegyzése szó se róla, ha nem lenne olyan aranyos ez a kis állat akkor már nem lennék itt. Megtettem, amit kellett, megmentettem őt, nekem ez volt a fontos, mert még sem nézhettem végig azt, hogy itt hal meg, de ennél többet nem igazán akartam tenni és még mindig nem változott ez, csak nem szeretném, hogy visszamenjen a vízbe és a végén még valami komolyabb baja történjen. Persze nem az én dolgom megvédeni, de ennyi emberség... sellősség azért csak van bennem. - Öh... oké, persze. - nem is tudom, hogy mit mondjak erre a cirógatás dologra, ezért inkább nem mondok semmit sem, meg a smink és a többi... Inkább arra próbálom rábeszélni, hogy elmenjen innen, hiszen nekem is vissza kellene mennem, ennyi kaland már épp elég volt mára. Nem kellett volna kijönnöm a partra, de mégis itt vagyok, úgyhogy jó lenne most már eltűnnöm és remélhetőleg ő is megteszi. Ahogyan láthatóan a kis állatnak sem tetszik, hogy vissza akar menni. Értem én hogy meg akarja keresni azt a valamit és zene van rajta... amit én is szeretek, de akkor sem éri meg miatta kockáztatni és ő most ezt teszi, hiába mondtam, hogy nem kellene. - Üdítő? Nem... inkább hagyd annyiban, a víz már elsodorhatta és nem találod meg. Ennyire csak nem fontos. - hogy komolyabb bajba kerüljön miatta, mert most épp arra készül, hogy visszamenjen a vízbe, pedig akár bele is fulladhat, ezt már kipróbálta és nem jött be, akkor... miért nem hagyja annyiban? Valahol persze értem én, amit mond, de akkor sem értek vele egyet. Ennyit nem érhet egy kazetta, hogy a fulladásos halált válassza érte igaz? - Akkor... várj. Nem fogod megtalálni, én igen, de utána visszamész? Ilyen későn nem biztonságos a vízben, a végén még elkap egy kákalag. - sóhajtva suhanok el mellette, most már a mélyebb vízben könnyebben lavírozva. Persze én gond nélkül merülök le és talán ezt már észre is veszi, nem is jövök fel a víz alól egy hamar. Talán még aggódhat is, ha azt hiszi, hogy szimpla ember vagyok. Hosszú percek telnek el, mire végre kibukkanok a víz alól és közelebb úszva a kezébe nyomom azt a walkmant, amit annyira keresett. Nem ismerem persze magát a szerkezetet, de nem lehet más, hiszen a közelben nem találtam egyebet, csak köveket és halakat. - Ez az ugye? - és most már visszatérhet az iskolába, ahol nem esik baja, remélem hogy ezt is teszi majd, mert nem az én dolgom vigyázni rá.
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Nem igazán értem, hogy miért ennyire óvatoskodik velem, hiszen most mentett meg. Elméletileg nekem kéne tartanom tőle, hogy eszméletlen állapotban vagyok, bármit megtehet velem. Na jó, ez azért kissé furcsa, aligha hiszem, hogy egy ilyen szép lánytól bármit sajnálnék magammal kapcsolatban. Igazi természeti szépség, semmi túlzás. Kifejezetten sportos alakja van, hozzám hasonlóan sokat úszhat, mert nagyon magabiztosan mozdul még félig a vízben, nem úgy tűnik, mint aki megijed attól, hogy elesik, és tele lesz a tüdeje vízzel, mint ahogyan nekem. Jó, esetemben némi bénázás is volt, mert nagyon nem jött jól ki az első nap. Minden más tekintetben imádom a vízet, és nem történne ilyesmi. - Akkor jó, kösz, hogy hiszel nekem, nem vagyok egy verekedős alkat, sőt, a cirógatás inkább az asztalom. – Most már a számra jön a mosoly, ami a sajátom, piszkosszőke hajam sem dől már a víztől. Sikerül kiköhögni az utolsó cseppeket is, amiket nyeltem, végre teljesen önmagam lehetek. Aki viszont olyan srác, aki kapva kap az ismerkedésen. Már persze akkor, ha olyan az illető, aki bőven az esetem lehet. És hogy lenne e tipikus zsánerem? Aligha. Kár lenne magamtól elvonni bárkit, aki nem fér bele egy kitalált álomképbe, inkább maradjunk annyiban, hogy aki igényes, és ad magára, azzal már szóba állok, és akiben ott az a bizony szexepil, hát vele már nem csak szavakat váltanék. És ebben a fiatal tündérben, aki még jól is úszik látszólag, na meg smink nélkül is gyönyörű, hát nem is találhatnék kivetnivalót. - Mindegy, az nem is kötelező. Sőt, akinek a hiánya is jól áll.. – Bólogatok, és már tápászkodok is fel, bár nagyon nem kell, csak el kell rugaszkodnom a víz felé, mire a mókusmacska panaszos miákolásba kezd, úgy látszik már nem mer kockáztatni, hogy végleg elveszít. Vélhetően fel sem fogja ép ésszel, hogy abba ő is belehalna, szimplán ennyire imád engem. Igen, ez érthető. De attól még cuki szőrös kis állatkáról van szó, nem csoda, hogy a lány is miatta kedves úgy ahogy. - Egy régi válogatás zenekazetta még a kedvenc időszakomból, amit nem akarnék csak úgy összevadászni. Mágia is ül rajta, hátha nem ment tönkre. Na de nem kérhetlek rá, hogy segíts így megint önzetlenül, akkor már duplán tartoznék. Na mit kérsz helyette? Legalább meghívhatlak valamire? Üdítő, ilyesmi? – Úszok most már én is beljebb, de még a víz felszínén tartva a fejemet, de meg kéne találni, ahol elmerültem. Forgatom a pillantásomat, ott a hínáros résznél akadtam bele valamibe.. Elindulok hát arra, végülis ez egy tó, nem folyó, hogy a durva hullámzás messzire hordja.
Szerencse, hogy elég gyors és óvatos vagyok, így azért komolyabb baj nem történik, de jobb óvatosnak lenni, mert lássuk be... sose lehet tudni. Amúgy is egy emberről van szó, tartom a távolságot, főleg ha az illető még ébren is van és ő bár egy kicsit talán elájult és hatott rá a majdnem vízbe fúlás, azért még sem dőlt ki teljesen, én pedig bár kíváncsi vagyok, de nem annyira, hogy túlságosan sokat kockáztassak, ezért is fognám mielőbb távozóra, csak a kis lény miatt maradok, hiszen annyira édes és nehéz elképzelni egy rossz emberről, hogy egy ilyen cuki kis lény kötődni akarna hozzá. - Semmi baj, fordított esetben én is ezt tettem volna. - mi az hogy, talán még erőteljesebb is lettem volna, ha ájult állapotban valaki megpróbál velem kezdeni valamit és közben én magamhoz térek és kiderül, hogy az illető ember. Biztosan ő is azért ijedt meg, mert sellő vagyok, bár mintha erről még nem lenne fogalma, ami furcsa, de bizonyára a fejét ért ütés miatt lehet. Egyelőre még mindig nem fogja fel a körülötte lévő dolgokat, ebben végülis van azért ráció, én pedig talán el is tűnhetek mielőtt még ráébredne. - Smink... - mintha csak ízlelgetném a számomra ismeretlen szót, mert igen lehet érezni, hogy még csak nem is találkoztam ilyesmivel eddig. - Nem ismerem. - még csak nem is azt mondom, hogy nem használok effélét. Azt sem tudom, hogy mi fán terem és mire jó, hogy az arcunkra kenünk valamit. Teljesen értelmetlennek tűnik. Ahogyan az is, hogy a víz felé indul, hiszen majdnem belefulladt, akkor most mégis miért akar megint oda menni? Ennek valahogy semmi értelmét nem látom. Nem csoda, ha eléggé furcsán pillantgatok rá. - De hát... tényleg meg akarod keresni? Elsodorhatta a víz, miért olyan fontos az a valami? - én persze nem állok fel, nem is tudnék, csak kicsit beljebb csúszok a vízbe a parton, hiszen lejt azért jócskán, Riley is azért fulladt meg majdnem. A Fekete tó nem kimondottan egy strandjellegű lassan mélyülő tó, épp e miatt olyan veszélyes. Egyelőre mégis a helyemen maradok, a csábos pillantásokra csak kissé furcsán nézek rá, mintha minimum azt hinném valami belement a szemébe, de végül bár azért sóhajjal de ellököm magamat és beljebb araszolok a vízben. Nem nagyon, csak hogy azért figyeljek rá, nehogy megint megpróbáljon nekem megfulladni, bár így is kétlem, hogy megtalálja azt a walkmant, amit annyira keres és amíg nem tudom miért olyan fontos... Egyébként is elvitte már a víz, kétlem, hogy elérné, ha keresni is próbálja.
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Elhúzom a számat, hogy milyen béna vagyok. Most eszméltem fel, és majdnem kiütöttem szegény lányt, aki fölém hajol, hogy megnézze, minden rendben van-e velem. Még szerencse, hogy ilyen jók a reflexei, hogy időben hátrahúzódjon, és csak a fogait koccantsam össze azzal a könyökléssel. Sajnálkozva meresztem a szememet, még nehéz megszólalnom, mert elszorul a torkom az előbbi fulladás okozta sokktól, azt hiszem a gégémet nem arra tervezték, hogy a vizet próbálja megszűrni, nem vagyok hal, nincs kopoltyúm. Csak az bosszant, mert amúgy imádom a vizet, hogy lehettem ilyen ügyetlen? Minden ami mozgás, kreatívkodás, az én vagyok, erre ez most majdnem az életembe került. Jobban kellett volna figyelnem, de ha ez nem történik meg, nincs akkor ez a csini lány, igaz, akkor a walkman is megúszta volna úszás nélkül. Csak pancsolni akartam, fröcskölni a vizet mondjuk térd alatt. Nem jött be. - Sajnálom, tényleg, hogy megütöttelek, amúgy nem szokásom ilyet lányokkal tenni. Smink.. tudod a festék, amit a lányok jó része vakolatnak használ. Te nem? – Kérdezem meglepődve, a kiscsaj valóban igen sportosnak tűnik, nem olyan divatmacának. Csurom víz ő is, de különös módon még vonzóbbá teszi, hogy a többiekkel ellentétben neki nem tapad a fejére a haja, hanem szétterül a vállán, mintha minimum egy szélgép fújná. Víztől csillog az arca, de még a szája is, ami így egyértelműen odavonzaná a tekintemet, ha a mókusmacska nem csimpaszkodna koala módjára a hátamra, így nevetve rázom le magamról, így méltatlankodva nyüszög kettőnk között, barátságos pillantásokat vetve gomb szemeivel a lányra, akinek még mindig a vízben van a lába, noha megvizslatnám a minden bizonnyal formás combokat. - Milyen különleges név. Olasz hangzású. Én Flinn vagyok. Ne aggódj miattam, most már jól leszek, noha egy kis plusz pátyolgatás nem ártana. De.. ami igazán gond az a gépem. A walkman-em elmerült, és attól félek tönkre is ment. Talán még javítható. Meg kéne keresnem. – A familiáris heves bólogatásba kezd, mintha értené a dolgot, vagy legalábbis azzel akarja marasztalni a szép, és kedves lányt, aki megmentette a gazdáját. Próbálok feltápászkodni, hogy elinduljak vissza a vízbe. Nem várhatom el, hogy velem tartson, de hátha. Sokat mondó pillantásokkal illetem, amolyan hálás-csábos nézéssel, hátha minimum zavarba jön tőle. Ha pedig nem, az még jobb!
Ha nem ájul el, akkor nincs is okom meghallgatni a légzését, maximum ha abbahagyja egy időre a kapálózást, de gyorsan elhajolok, épp csak elér a könyöke. Megtanultam már gyorsan mozdulni, bár itt a felszínen azért más, mint a víz alatt, ott megszokott a közeg. De úgy fest, hogy jól van, hiszen köhögni kezd, meg aztán aki ennyire vadul védekezik biztosan nincs más a halálán. Talán csak az államat találja el egy kissé, ez épp elég arra, hogy ne moccanjak meg azonnal, azaz ne tudjak elég gyorsan reagálni, pedig más esetben már a színemet se látná, de jobban nem tudtam kivonszolni és hát még mindig rosszul lehet, akkor pedig itt a parton is még baja lehet, ha visszasodorja a víz, vagy berántja egy erre kószáló kelpi, aki úgy gondolja a gyenge áldozatot még könnyebb elkapni, mint azt amelyik ellenkezni is próbál... Kissé azért furcsállva nézem a kis állatot, hiszen külsőre is elég furcsa szerzet és az még inkább, hogy ennyire ragaszkodik a gazdájához. Persze nem igazán ismerem a felszín élőlényeit, inkább csak hallottam róluk, ettől még nem kevésbé meglepő ez a kis állat, főleg a kis fura szőrös testével. - Smink? - kérdezek vissza enyhén szólva is értetlenkedve. Nem tudom, hogy mire véljem a szavait és azt sem tudom miről beszél. Minden bizonnyal eléggé beverhette a fejét és azért beszél össze-vissza, vagy csak még... - Fryalla vagyok, neked viszont menned kellene. Késő van, a víz ilyenkor nem biztonságos és a part sem igazán. - én magam arrébb húzódom, beljebb lényegében, mint aki határozottan távozni készül és így is van. Ő mégis csak egy ember, akármennyire is nem tűnik veszélyesnek, de attól még veszélyes lehet, nekem pedig jobb óvatosnak lennem, csak ez a kis szőrös állat ne lenne, hiszen ő az, aki érdekes igazán. Újra és újra rá téved a tekintetem. Határozottan aranyos, bár nem olyan szép, mint a halak nagy része odalent, de... határozottan aranyos.
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
A walkmant meg fogom tudni javítani, már ha túlélem. A familiáris jajongása panaszos sivalkodásba csap át, hiszen ha az egyikünk meghal.. Nos a kis jószágra elég rossz hatással lenne, ő eltűnne a semmiben, igen fájdalmasan szétoszlana. Fordítva csak én érezném azt, mintha a lelkemből kitéptek egy darabot. Jelenleg viszont mindez teljesen mindegy, a víz újra és újra elönti a tüdőmet, jeges tűkként marva a belső részemet. Az éltetető levegő helyett csak a fagyos halálból tudok kortyolni. Hiába köhögök, nem változik semmi, sosem tudok annyi időre kibukni a felszín fölé, hogy legalább egyszer érdemben vegyek levegőt. Elhomályosodik a tekintetem, szinte vérvörösen látok mindent, a familiáris alakját sem tudom kivenni, pedig úgy pattog már a parton mint valami kvaff. Egy pillanatra el is vesztem az eszméletemet, de még nem annyira rossz a helyzet, hogy teljesen magatehetetlenné válljak. Érzem, hogy valaki a karom alá nyúl, és kivonszol a partra, viszont fogalmam sincsen, hogy ki lehet az. Ösztönösen kapálózni kezdek, amint egy kicsit visszatér belém az élet, de a szememet még nem nyitom ki, a pilláim is tiszta vízesek, ezért amikor a lány a számhoz hajol, úgy vágom orrba a könyökömmel, hogy csak hogy nem reccsen a csontja. Gyorsan megrázom a fejemet köhögve, hogy felüljek, hogy kidörzsöljem a szememből a maradék vizet, ekkor nézek fel csak pislogva, s szabadkozva emelem fel a kezemet. - Oh, úgy sajnálom.. Kösz amit tettél.. én meg.. Kiütöm a hős lovagot.. – Kissé még fázom így, hogy a lábam a vízban, de nem lehet egy rossz szavam, hiszen éppen most húzott ki a fulladásból. A mókusmacska immár boldogan miákolva ugrál minket körbe, csoda, hogy nem ugrik fel a nyakába, de azért van annyira tartózkodó, és csak engem ölelget karmos kis mancsával. Vajon hol lehet a walkmanem.. Eltűnt a nyakamból.. kár lenne érte, pedig azt hiszem elsüllyedt. Most nézem csak meg jobban, remélve, hogy nem vérzik nagyon az orra, bár itt legalább van víz, hogy letörölgessük. - Nahát.. smink nélkül? Micsoda egyedi külső. Te aztán bátor vagy, de úgy látom, hogy van is mire. – Természetesen máris beindul nálam a flörtölés, de itt most őszintén meglep, hogy nem látok rajta még a víztől sem elkendődött szemfestéket, csöpögő rúzst, de még arcpirosítót sem. - Ki vagy megmentőm? – Kérdezek most már rá, miután lefejtem magamról a familiáris mancsait, kezet akarnék nyújtani, remélve, hogy nem hagy faképnél a lány, ha már ilyet bénáztam. Ilyen késő este a lehető legjobb helyen volt, talán a sors kezének is mondhatnám, hogy erre járt. Pedig úgy imádom a vízet, csak ez a hülye magány.. Lehet, hogy pár napot türelemmel kellett volna lennem, erre most majdnem meghaltam.
Óvatosan araszolok kijjebb. Ha gyakoroltam volna már milyen két lábon járni, akkor erre nem lenne szükségem, de évek óta nem volt rá példa, hogy ilyesmivel próbálkoztam volna, tehát ezúttal sem tehetem meg, mert jó eséllyel nem is menne. Marad hát ez a megoldás, ami persze jóval nehézkesebb és a parton se juthat el messze az ember így, bár nem is akarok, mert a víz a lételemem, nem szándékozom túlságosan eltávolodni tőle. Óvatos vagyok hát és viszonylag csendes, bár nem hallok senkit, ezért a dúdolás, ami megnyugtat mégis csak felhangzik. Az én fülem ellenben éles, ledermedek, amikor meghallom a lépteket és maradok, ahol voltam, csak igen óvatosan kezdek el visszafelé araszolni, hogy ellepjen a víz. A léptek viszont megváltoznak, csobbanást hallok, aztán a familiáris kétségbeesett zajongását, az újabb csobbanásokat, ami egyértelműen nem jó jel. El kellene tűnnöm innen, mert ki tudja, hogy mi történik a nádas másik oldalán, de végül mégis moccanok és arra veszem a víz felől az irányt. Elég pár erőteljesebb uszonycsapás és már meg is vagyok, hiába tudom, hogy nem okos ötlet. Távolról látom, ahogyan a fiúk újra és újra elesik a vízben. Na igen az iszap nem jó barát és ha még be is üti a fejét egy megbúvó kőben... Mégis várok, adok neki esélyt, hogy felálljon, de újra és újra elesik. Nem moccanok, nem tehetem... nem kockáztathatok, hiszen tudom, hogy veszélyes. Az emberek veszélyesek, bár ő nem tűnik annak és az a kis állat a parton is hűségesnek tűnik hozzá... biztosan ennek is jó oka van és akit szeretnek az állatok mégis hogyan lehetne rossz ember? Még sem merek megmoccanni egészen addig, amíg aztán már nem áll fel a vízből, talán megtörtént a fej beütése, vagy túl sok vizet nyelt, de végül moccanok, mielőtt a víz beljebb sodorná. Egy pillanat alatt ott vagyok, hogy óvatosan a partra vonszoljam. Hát nem könnyű, amikor már kint vagyunk, nekem sem így mozogni, és az ő súlya sem olyan, mint a vízben. - Ne hogy meghalj nekem... Nem tűnsz annyira rossznak... - a szájához hajolok, hogy meghallgassam lélegzik-e egyáltalán, és úgy hallom igen, aztán a mellkasához és igen úgy tűnik, hogy van szívverése is. Úgyhogy a fejét nézem meg hátulról, hátha tényleg beverte. Finoman piszkálom félre a haját és vizsgálom meg a fejbőrét a parton. A lába és az én uszonyom is még a vízben, hogy ha kell gyorsan tudjak távozni, nem kockáztathatom, hogy magához tér, bár amíg hátul a fejét nézem és nem figyelem az arcát... Ha megmoccannak biztos, hogy én is azonnal ez teszem és már rugaszkodom is el a víz felé, még ha így a parton, a sekély vízben ez jóval nehezebb feladat is lesz. De még sem nézhettem végig, ahogyan megfullad.
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
Igencsak rossz a kedvem, ahogyan kitekintek a Roxfortos Griffendél torony ablakán, elvágyódom, haza akarnék menni. A legjobb az lenne, ha máris kidobatnám magamat innen, akkor hátha megértené a család is, hogy nekem itt nincsen helyem. Ráadásul kijárási tilalom van, este nyolc után el se hagyhatom a hálókörletet, mert gyerek vagyok. Butaság, tizenhat éves elmúltam, nem fogok itt bent rohadni, vagy kérvényeket körmölni. Megvárom, míg a többiek elalszanak, aztán veszek valami hosszabb pólót, mert Kaliforniához képest is meg lehet fagyni. Pár nap alatt még nem sikerült úgy összebarátkozni a velük, mint az otthoniakkal. Lássuk be, én akkor tudok az elememben lenni, ha bulik vannak, és strand, itt pedig semmi ilyesmi. Unom magamat de nagyon. A Rick Astley kazi bekészítve, és már éppen indulnék, amikor szó szerint átesek Belsie-n, a macskaszerű mókus miákolva háborogva óbégat, így csak intek neki, hogy ne haragudjon, inkább ügessen a nyomomban. Olyan, mint egy megelevendett plüssállat, olykor még vele is alszok, úgy legalább nincs magányos éjszaka, ha éppen senkivel nem osztom meg az ágyamat. Kiosonok az alvó Dámán át, és lesietek a tópartra. A víz a mindenem, jó lenne úszni egyet, vagy legalábbis lógatni a lábamat.. Sötét van, de legalább a halovány holdfény megvilágítja az alakomat. Gyorsan ledobom a ruhámat, és bedugom a fülhallgatót. Mielőtt elindítanám, csobbanást hallok a közelben. Dúdolás is eljut a fülemig, de nem vagyok biztos, lehet hogy csak valami szárnyashal villyogott a közleben. A familiáris engedelmesen leül a parton, míg én a bokáig érő vízben rugdosódva indítom be az örökzöld slágerkazit. Hogy aztán a következő pillanatban az egyik sikamlós kövön akkorát csússzak, hogy békaszerű pózban essek egy hatalmasat. A walkman füllgalgatója a nyakamra tekeredik a kapálózásban, amitől pánikba esve próbálok taplra állni, de rosszkor veszem a levegőt, éppen akkor, amikor átcsap felettem a vízhullám, így az értékes lég-korty helyett víz jut a tüdőmbe. A köhögéstől már nem is látok, csak megint átesek magamon. A mókus-macska felpattan, és hangosan nyávogva tanácstalanul próbál segítséget hívni, de persze nem jár arra senki.
Az éj leszállt és ez az én időm igazán, amikor felmerészkedem a felszínre anyám szigorú utasításaival szembe menve, de néha muszáj. Szükségem van egy kis felfedezésre és egyébként is különleges ajándékot ígértem az öcsémnek. Mi lehetne annál különlegesebb, ha valamit a felszínről hozok neki? Persze anya nem fog örülni, de neki nem kell tudnia, hogy honnan van, mondhatom azt, hogy a tó mélyén találtam az egyik kis felfedező utam alkalmával. Persze nem túl messze az otthonomtól, hiszen abból csak gond lenne, nagyon gond, ha anya azt gondolná, hogy messze úsztam. Óvatosan emelkedem a víz felszínére. Odalent persze folyamatosan jár az uszonyom, hogy ne süllyedjek el. Nem olyan könnyű ám csak úgy egy helyben lebegni a víz felszínen még nekünk sellőknek sem, hiába hiszik azt az emberek. Elég fárasztó tud lenni, ezért nem is tesszük sokáig soha sem, meg aztán veszélyes is. A hold már odafent van, a parton egyelőre nem látok semmiféle mozgást és persze oda nem is igen szándékozom kimenni, nagyon veszélyes lenne, főképp hogy kisgyerekkorom óta nem használta a lehetőséget, hogy két lábon járjak. Talán nem is lennék már rá képes egyáltalán. - Hahó! - nem kiabálok ugyan, inkább csak halkan suttogok, hiszen ha valaki a közelben van, akkor bizonyára meghallja, ha valaki szólt, de tényleg nem látok mozgást. Közelebb úszom hát a parthoz és körülnézek kissé. Ideges vagyok, de ez afféle jól eső idegesség, amitől nem érzem magamat igazán rosszul, inkább valahogy felspannol és csak erősíti a kíváncsiságomat. Ettől még persze el nem múlik, nem csoda hát, hogy halkan dúdolni kezdek, ahogyan közelebb evickélek a parthoz. Csak egészen óvatosan és lassan teszem, amíg már nem ér le a kezem is a parton. Így az úszás már nehézkes lenne, így hát csak a kezemmel araszolok a part felé, a vizet és a vízpartot vizslatom, látok-e valami érdekeset, esetleg csillogót, ami jó lehet az öcsémnek.
▲ Invincible ▲ 355 szó ▲ [You must be registered and logged in to see this link.] ▲
//
