2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Valentin napi álarcos buli 2017-02-05, 17:47
First topic message reminder :
Valentin-napi álarcos bál
A szükség szobája jelenleg talán a Nagyteremre hasonlít leginkább. Egy nagy egybefüggő területet formáz, ahol néhány hosszú asztal húzódik a fal mellett, középen pedig méretes táncparkett húzódik meg. Egyelőre még nem túlságosan hangos zene szól, de akad zenegép, természetesen mágikus, amit az érkező diákok állíthatnak mind hangerő, mint dalok tekintetében. A zenegép hangerejének változásakor a fények is változnak, minél erősebb a zene annál villodzóbbak és változatosabbak a fények. Elég sok természetesen a rózsaszín és a piros, szívecskék sok felé, időnként apró konfettik is hullanak a plafonról, persze kellemes rózsaillatúak. A falak mellett lévő asztalokon édességek, rengeteg, süti és torta, de a kevésbé édesszájúaknak azért néhány szendvics is akad. A halk beszélgetésre vágyóknak az egyik sarokban párnákkal kipakolt kuckó rejtőzik, ahol még a függönyt is el lehet húzni, ami mágikusan zárja ki a zajt.
Megy a pörgés és a szaladgálás, és ez az én lételemem, tehát minden tökéletesnek tűnik, most hogy Elijah felkérte Sophie-t, én pedig Peterrel táncolhatok és elfeljtettük a korábbi kellemetlen témát. Már nem pillantok annyit a rejtélyes idegen és Sophia felé hogy elemezgessem a kapcsolatot közöttük, inkább konferálok aztán visszaperdülve halkan kuncogva nézek Peterre. - Már is kifújom magam, egy perc, aztán jöhet a tánc! - válaszolom lelkesen, és látványosan kihúzom magam és felé nyújtom a kezem. Egy csepp gátlásom sincs, ahogy összeér a kezünk már húzom bele a táncba és a dinamikusan ugrálva, nevetve táncolom körbe, ha esetleg úgy akarna állni, mint a cövek. Mint a legtöbb pasi. Pedig az az igazi, ha szabadon táncolunk, mozgunk, érezzük a zenét és riszálunk balra-jobbra vidáman. Az az igazi szórakozás! Néha együtt énekelek a berakott dallal, persze csak egy-egy refrént, de ebből is hallatszik, hogy tényleg nem voltam beképzelt, amikor azt mondtam, hogy énekelek. Egy ideig nem is törődök azzal, hogy Peter Elijah-tól akar lépéseket lesni és Sophia-val beszélgetni, miközben velem táncol, de amikor észreveszem, akkor sem törődök vele túlságosan. Én tudom, hogy kitől jött a szám, és csak az orrom alatt kuncogva figyelem az eseményeket. Rajtam haladnak át a Cupido-levelek, és olyan izgalmas érzés tudni, hogy ki mit érez valójában! Mert Peter számkérése akár jegyesek, akár járnak, akár nem, elég őszintének tűnt. Vagy csak én akarom annak látni? Mindegy is, a lényeg, hogy én táncikálok és az orrom alatt vidáman kuncogok rajtuk, egészen addig, ameddig a titokzatos idegen, akire az utóbbi időben nem pillogtam, egyszer csak megjelenik előttünk. - Mi? - bukik ki belőlem egy értetlen nézés, és reflexszerűen fogadom el a kéznyújtást, hiszen sose hátráltam meg, ha bárki táncba akart vinni, mindig nyitott voltam az ismerkedésre és az új emberekre. Ez a reflex elfelejteti azt, hogy azt hittük Sophia tetszik neki, hogy Peter mennyire fújt rá, pedig azt állította nem is tudja ki ez... Azért a szavam sokáig nem akad el, ahogy elvon Petertől és utolsó pillantást ejtek a srác felé, azt üzenve, hogy még visszatérek és hogy "Aztakurvamostezténylegfelkért?", aztán az idegenre függesztem a tekintetem. - Hatásos lekérés, adhatnál tippeket kezdő sármőröknek. Amúgy Jade, és te? - mosolygok rá, a lendületességemet megtartva, bár látszik a tekintetemen, hogy kicsit talán fürkészem őt. Túl merevnek tűnt, túl zárkózottnak, és még is mellettem kötött ki. Miért? Vagy inkább ne törődjek az okokkal, csak érezzem jól magam? - Köszönöm, aranyos vagy, nem túl gyakran szokták az emberek kiszúrni, hogy mennyit pörgök a háttérben, de hát szívesen csinálom. Az a lényeg, hogy itt és most mindenki jól érezze magát. - válaszolom, és csöppet sem akadok meg rajta, hogy tudja, hogy énekelek, igazából tekintve, hogy az iskolában mindig gitárral a hátamon mászkálok és minden adandó pillanatban dúdolgatok, ez nem annyira titok. Még ha nem is ismerős a srác, azért ő még láthatott engem. – Persze, attól függ, hogy mit akarsz táncolni... - említem meg, vagy inkább kérdezem, aztán a pálcám a kezembe csúszik, de úgy, hogy senkinek se bökjem ki a szemét és a mágikus hangosítók felé bökök. - Ugrálós, rock, pop, diszkó, lassú összebújós? - kérdezem, bár a végével csak viccelek, de amelyiket választja, olyan zene csendül fel végül, egy finom átváltással. Nem hátrány, ha én befolyásolom a hangokat, azt táncolunk, amit mi akarunk. Csak ha a fiú elképesztően jó ember ismerő, akkor érezheti, hogy minimálisan ideges lennék, amúgy meg semmi se változott, nyílt vagyok, partira kész, csak egy icipicit fürkészőbb és kíváncsibb felé. De csöppet sem bátortalanodtam el vagy szeppentem meg, azt már nem.
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Érdekesen alakul az este, de legalább Jade vevő a humorra és persze elég jól kezeli még a bemutatásomat is. Jó fej a csaj, annyi már biztos és talán Petert is ki tudja lendíteni ebből a fura állapotából, ami gőzöm sincs, hogy mért is tört rá, de annyi biztos, hogy nem úgy viselkedik, mint ahogyan szokott. Ennyire azért nem vesz túl komolyan mindent, mint most és nem az a fajta, aki elrángatja az embert egy buliból, ami tényleg most kezd csak beindulni, hiszen megérkezik Elijah is, én pedig most úgy érzem jobb is, ha kicsit eltávolodom Petertől, no meg ha az a titokzatos idegen rám kacsintgatott, akkor ezzel megnézhetem vajon lekér-e, vagy félreértettem a dolgokat. - Hű, ezek a részletes bemutatkozások fiúk! - nevetem el magamat, mert a végén még a családfájukat is felsorolják. Én azért ennyire nem megyek bele a dologba, amúgy is táncolni szeretnék már, nem pedig a tejes nevem lediktálásával, a házammal, a szakommal és minden egyébbel foglalkozni. Így legalább Peter tuti, hogy nem tud elrángatni a buliról, még ha akarna sem. Úgyhogy Jade bemutatása után már libbenek is táncolni a Griffendéles sráccal, csak akkor állok meg, amikor elhangzik a nevem. Szóval a pontos bemutatkozás máris felesleges, hiszen a titkos hódoló megteszi helyettem. Persze rájöhetnék, hogy csak olyan küldhette a dalt, aki tudja is a teljes nevemet, de mégis csak sokkal izgibb, ha a titokzatos idegen volt. - Tudod ezen még én is meglepődtem, vajon ki küldhette? Ugye nem te voltál? - széles mosollyal perdülök egyet Elijah keze alatt, amíg újra fel nem tűnik Peter is a látóteremben. A kérdésére csak a vállamat vonom meg. - Te mondtad a múltkor, hogy sok a rajongóm nem igaz? - vagy hát valami hasonlóra célzott legutóbb és végül is igaza van, ha nagyon akarnék tudnék találni magamnak valami pasit, csak hát már épp elégszer csalódtam, hogy csak "valami pasival" akarjak együtt lógni. Most amúgyis a szórakozásé a terep, nem azért vagyok itt, hogy felszedjek valamit. Persze jó lenne, ha nem vinném túlzásba az ivászatot, mert annak valami hasonló lenne a vége, de még a puncsomat se ittam meg teljesen, szóval nem lesz gond, remélem. - És te hogy hogy csak így egyedül... - azért nehéz így beszélgetni, de nehezen maradok csendben ezért csak próbálkozom a táncpartneremnél. Csak az a mozzanat akaszt meg, amikor meglátom a titokzatos idegent, hogy pont Jade-et kéri le és nem engem, pedig azok a jelzések olyan egyértelműnek tűntek. Akkor... a dalt nem is ő küldte? -... jöttél? - sikerül visszatalálnom önmagamhoz végre és befejezni a mondatot is és persze elszakítani a kissé ott ragadt pillantásomat a Jade-Dane párosról. Talán igen, kicsit csalódott vagyok. Van abban izgalom, hogy megtetszel egy titokzatos idegennek, aki csak úgy figyel azokkal a sokat mondó szemeivel... erre nem is engem figyelt, hanem talán végig Jade volt a célpont, csak ő meg nem vette észre? Remek... És tudom a féltékenység csúnya dolog, nem szabad foglalkoznom az egésszel, Elijah jó fej és helyes srác, bár nem egy titokzatos idegen, de kit érdekel?
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Érdeklődve méri végig Theresát, akiből csak úgy dől az őszinteség. A férfi szemei különösen villognak a maszkon át, egyenlőre csupán felméri az erővsizonyokat, s annyi már bizonyos, a farkaslányban valami komoly sértettség ül. Mellőzöttség, kitaszítottság talán. Ahogyan a fajtájából sokaknál. Újra és újra félreérti őt, ami nem meglepő, hiszen Dane jelenleg nem mutatta meg az igazi arcát, játsza a szende széplelket, amiből Theresa viszonylagosan megjátszást vél, talán nem is túl rosszul, legalább a szimata megvan hozzá, ha már a logikai buktatókba szépen be lehet vezetni. Ragadozószerűen megmerevedik az állkapcsa, miközben nézi a lányt, majd elmosolyodik, mintha csak felengedne a feszes tartásból. - Nem úgy tűnik, hogy élvezni próbálod. Eltűröd. Én volnék ilyen rossz társaság? Kárpótoljalak valahogy? – kérdezi szinte hangsúlytalanul, holott tudja, hogy a lány jelenleg kitér minden elől, a barlang említése is egyértelmű célzás volt, hogy most bárki is közeledne felé, lazán lepattintaná. Ám Dane nem szokott veszíteni. Azt ugyan tagadja, hogy alfa lenne, mégis maradásra bírta a kicsit. - Ilyen jó oknyomozó lennél? Arra nem gondoltál, hogy nem akarlak zavarba hozni az örökös szemezéssel? Azok ott érdekesnek tűnnek, de nem a lány. Oh, nem. A kislány csinos, azt meg kell vallani, de aki miatt most itt vagyok az én kedves barátom. Beszélnünk kell egymással. S lám, itt vagyok veled. – Kacag fel halkan, szinte hangtalanul, ahogyan Theresa felé fordul, s roppant titkosnak tűnő konspriációt mímel. Ha a mélykék szemekbe néz, érdeklődő csillogást fedezhet fel, a férfi valóban úgy fest, nem szándékozik féltékenységet generálni senki számára sem. Azért marad, mert maradni akar. Mindezidáig. Ahogyan felcsendül a dallam Jade tolmácsolásában, oldalt pillant a táncba indulók felé, az ő lába is mocorogni vágyik, egyenlőre viszont mégiscsak elnyomja magában, másféle szórakozásra éhes. Félmosollyal mered Sophiára, akár az ő érdeme is lehetne a szám küldése, de tudja, hogy ilyen olcsó megoldásra csakis Peter lehet képes. Ez alátámasztja Theresa állítását. – Valóban? Az se rossz, ha végre talál magának egy rendes lányt. Vagy nem is volna olyan rendes? – Pillant vissza most a farkas irányába, észrevétlenül hintve el a gyóntatás magvait, Theresa eddig is készségesen vágta az arcába kéretlen-keresetlen igazságait. Sosem fog tudni felengedni, ezúttal is pattanásig vannak feszülve az idegei, ahogyan Dane látja. Peter marad Jade-del, aki talán majd őt viszi táncba. A fiú mindig is végletes volt, eljátszotta a sármőrt, mellesleges olyan merev mint egy ruhafogas. Egyedül Lorelai mellett volt oldott, ám mindannyian tudják, hogy mi is tőrtént a lánnyal.. A kis szőkének annyi, és Peter most profilt váltott.. Sophia lényegesen karakánabb lány, ráadásul még sötét a haja is. Egykori barátja azt hiszi, ezzel megváltást nyer az örök kárhozat helyett? Ugyan, a színjáték elő van készítve, a végső jelenet talán már itt is a küszöbön. - Nos akkor nem untatlak tovább, remélem még találkozunk. – Nyomja a saját, immár üres poharát Theresa ujjai közé, s elrugaszkodik. Járása magabiztos, Petert leszámítva aligha lehet ismerős bárkinek, hogy teljes bizonyosságot nyerjen. Csupán sejthetethet valamit. – Oh nem, elnézést, de a hölgyet én néztem ki magamnak. Ha megbocsájtasz. – Nyúl Jade keze után, s vonja magával a tömegbe. Tömegről lehet beszélni, lévén nem maroknyian vannak ott, a Valentin-nap sokakat bevonz. – Igazán szép gesztus tőled, hogy így a társaság lelke vagy. Lássuk, hogy az éneklés mellett a tánc is megy. – Lassan azért el fog jutni Sophiáig is, ám úgy illő, hogy ha végigeszi az étlapot. És szép lassan romba dönti vele Peter világát. Addig viszont hadd egye Sophiát is a kínzó kérdés, miért nem ő lett lekérve? Betudható ez udvariasságnak is, hogy aki már foglalt.. Azt nem illik hamar elrabolni. Az más kérdés, hogy a vérfarkas sosem volt az illem bajnoka, ebben legalább Theresának igaza volt.
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-22, 21:17
Láthatóan nem zavarják el, sőt, kifejezetten pozitívan fogadják, aminek kifejezetten örül. Ez mindig jó. Peter domináns viselkedésének is egészen örül, hisz nem zavarja el, és még viccesre is veszi a figurát, aki a srácnak kifejezetten bejön. Sophia lelkesedése egyből átragad rá, és finoman biccentve nyújtja a kezét a kinyújtott kéz felé. - Azért meghalni nem kell, annyira nem vagyok jó, de remélem, megfelelek. Elijah. - viszonozza a maga kissé bársonyos hangján a bemutatkozást. Igen, rendes állapotban nem ilyen kis búgó hangja van, de trükközött vele egy picit, mégis csak álarcos bál van, vagy mi, ezért úgy volt vele, hogy ne ismerjék fel. A hangja ezért picit búgóbb, bársonyosabb, mint lenni szokott. Persze a bemutatkozás nem csak Sophia, hanem Jade, és nem utolsó sorban Peter felé is szól, de tekintete egy kis ideig megállapodik Jade-n. - Hosszú még az este, nem hiszem, hogy lemaradtál volna bármiről is. Amíg a zene kitart, szívesen felkérlek téged is. - aztán Peterhez fordul, hiszen illik viszonozni a hosszabb bemutatkozást is, csak ugye szépen sorban illik haladni, és hölgyeké az elsőbbség. - Griffendél, leendő ereklyevadász. Ne félj, nem rabolok el senkit tőled, és épségben visszahozom. - dönti oldalra a fejét, utalva az előbbi háremes megjegyzésre, hiszen tényleg csak egy tánc, és ennyi. Bár az elég érdekes, milyen "háremet" választ magának a srác, de ízlések és pofonok, a változatosság pedig elvben gyönyörködtet. Amikor pedig megvoltak a bemutatkozó körök, akkor szépen elvezeti Sophia-t, és táncolni kezdenek, pontosabban kezdenének, amikor megjelenik a rózsaszín reflektor.. amire a srác csak somolyog, majd odahajol a leányzóhoz. - Nem tudtam, hogy egy ilyen pompás virágszálat sikerült lekérnem. Gratulálok a hódolókhoz! - mosolyog, majd kacsint, és a pörgősebb számra egészen jól mozog táncol egyet a lánnyal, amennyire engedi, alaposan megpörgetve. S mikor Peter hátra forog és kérdezget, majdnem elneveti magát, tényleg egész vicces.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-18, 15:44
Ahogy érzem a vállamon a kezét, feláll a szőr a hátamon, de nem a félelemtől, vagy ilyesmi, egyszerűen nem igazán szeretem, ha idegenek nyúlkálnak hozzám. Érezni is, hogy megfeszülök egy pillanatra, ahogy hirtelen támadó ösztöneimet fojtom el, de végül apró sóhaj mellett fordulok vissza, és meghallgatom, hogy mit is reagál. Lényegében szabadkozik, és valami bocsánatkérést regél el, de a válaszom leginkább egy elhúzott száj, és egy magam előtt összekulcsolt kar. De legalább figyelek rá, és nem hagytam ott kapásból, szóval ha csak ez volt a cél, azt elért. Nem csapatjátékos, és nem kedveli a Griffendéles srácot a két csajjal. Anyám, egy elbaszott szerelmi háromszögbe csöppentem? Nem nézek a biccentése irányába, tudom kiről beszél. - Igazából csak idegesít a megjátszottságod, és a sütik az asztalon finomnak tűnnek. - válaszolom kissé unott arccal és hangon, ahogy rám fogja, hogy rögtön feltálalnám. És éhesnek valóban éhes vagyok, meg hát édességnek mindig van hely. Ismét fölmerül a kérdés, hogy egyedül vagyok-e, de egy cseppet sem üt szíven, nem szoktam az ilyesmivel foglalkozni. Minden esetre kislánynak hív, mire furcsa arcot vágok, mintha csak azt akarnám mondani, hogy nem igen értem, mit akar elérni ezzel, de végül megvonom a vállam, és válaszolok. - Nem nagyon érdekel, hogy hol van, nem azért jöttem, hogy megkeressem. Terveim szerint most pezsgőfürdőzöm kéne békés magányomban, de a szobának más fogalma van a kikapcsolódásról. Nem tudom feltűnt-e, de nem nagyon köt le a Valentin-nap. Ahogy az emberek sem. Nem éppen társaságot keresni jöttem ide, épp csak így alakult. Ha meg már itt vagyok, próbálom élvezni, vagy valami. - nem nagyon látszik rajtam, hogy most több kedvem lenne beszélgetni, de őszintének őszinte vagyok, az biztos. És megint a hármast kezdi bámulni. Nem igazán értem, hogy mi a fenének beszél velem, ha közben minduntalan arra pislog, és ezt végül tudtára is adom. - Gondolom a lány van a dologban, de ha megfogadsz egy tanácsot. Ha akarod magadnak, nem sokat érsz el azzal, hogy úgy csinálsz, mintha velem beszélgetnél, közben meg minden második mondat után bámulod őket. Akkor már elegánsabb, ha odamész aztán felkéred táncolni, mint az a másik gyerek. Nem vagyok egy társasági pillangó, de ennyi még nekem is megy. - halkan beszélek, amitől az amúgy is mélynek mondható hangon lassan inkább orr alatti morgásra hasonlít, és hogy nyomatékosítsam is a dolog roppant titkosságát, kicsit előre is dőlök, hogy közelebb legyek, imitálva a nagyon privát beszélgetés légkörét. - Amúgy sincs a srácba esve, hidd el nekem, inkább egyirányú a dolog. - na igen, ez az egyetlen, amit értek az emberekhez, hogy remekül tudom olvasni a testbeszédüket. Elég sok alkalmam volt kívülről figyelni társaságokat.
Egyelőre: Jade, Sophia, Dane, Elijah - Kösz, de nincs túl nagy étvágyam – csóválom meg a fejem kissé ingerülten. Rendben, idegesítem Sophiát, ezt most elég nyíltan ki is mutatja, de mi mást kellene tennem? Dane van a maszk mögött, erre már sikeresen rájöttem magamban, szinte az első pillanattól kezdve. Jade-re pillantok, némileg komor arccal, amiből azon nyomban leszűrheti, hogy a kezdeti jókedvem is elpárolgott. Nem akartam megsérteni, fogalmam sincs, mennyire jó az éneklésben, de magamban azt hittem, ha most megbántom a vörös rigót, akkor ő és Sophia sértetten kivonulnak a teremből, nekem pedig lesz időm lerendezni Dane-t anélkül, hogy még rájuk is figyelnem kellene. - Bocs, nem akartalak megbántani, csak vannak dolgok, amiknek nem kellene itt lenniük... Kissé zavaros a magyarázatom, nagy eséllyel Jade sem igazán érti, mit akarok ezzel mondani, magában nyilván lököttnek is nézhet, ezzel azonban jelen pillanatban kár is foglalkozni. Tudom, amit tudok, mindezek mellett pedig nem lenne jó ötlet beszámolnom a régmúlt eseményeiről. Dane-en kívül senki sem volt szereplője a történetnek, nem is szívesen beszélnék róla. Az értetlenkedő kérdésektől azonban megment egy másik háztársam felbukkanása. - Á, szia, az én háremem – karolom át mindkét leányzó derekát, majd jobbról is, balról is közelebb vonom őket magamhoz, miközben szélesen mosolygok. Nem ismerem a srácot, de nem sok kedvem van még egy ember kedvét elvenni a mai naptól, okoztam már kárt eleget. Sophia még mindig durcás, így nem láncolom magamhoz erőnek erejével, ha kibújni lenne kedve, menjen nyugodtan, nem akarok magamnak még nagyobb bajt okozni. Vesztünk már össze annyira apróságokon, hogy napokig nem szóltunk a másikhoz, még egy ilyet nem akarok eljátszani vele. Főleg úgy nem, hogy Dane is a közelben van és láthatóan fel is keltette Sophia érdeklődését. Jellemző. - Egyébként a nevem Peter – nyújtom a kezem a srácnak, nem hiszem, hogy egy évfolyamon lenne velem, tekintettel arra, hogy az arca nem igazán ismerős. - Griffendél, tizedik évfolyam, látványmágia-szak. Az utolsó mondatnál azért megrándul a szám széle, köztudottan nem szeretem a látványmágiát, olcsó szemfényvesztésnek tartom, csak ugyebár nem jutott jobb tantárgy számomra. Sebaj, leszek én még auror az akadályok ellenére is, ezt biztosra veszem. - Felőlem – vonom meg a vállam, nem visel meg, hogy az újdonsült sráccal megy el táncolni, addig sincs Dane közelében és még le is foglalja magát. Jade-re pillantok, akinek Sophia pont ebben a pillanatban libbenti meg a haját, majd kissé idétlen módon mosolyodok el. Sokat csajozok, de még mindig zavarba tudok jönni, amikor a fülem hallatára kínálnak fel egy lány számára partnerként. Természetesen, Jade nem az ágyba fog jönni velem, csak a táncparkettre, de attól még lehetek kissé zavarban, nem igaz? - Akkor tukmáljam rád magamat? Mondjuk, tény ami tény, velem százszor jobban jársz, nem gondolod? A táncban nem vagyok valami profi, de ha már csörgedezik benned némi muzsikus vér, akkor majd te vezetsz. Átveszem a Sophia által kezembe nyomott italt, majd figyelem, ahogy a páros eltávolodik, végül Jade pedig egy kis türelmet kér és a színpadra pattan, hogy felkonferálhassa az általam kért számot. Imádatom titkos alanya nyilván aligha sejti, hogy én vagyok az illető, de számomra ez egyáltalán nem gond. Majd rájön, ha itt az idő és lesz elég bátorságom bevallani mindent. Gyorsan lehajtom hát az italt, leteszem a poharam, ennek hatására pedig immár üres kézzel várom vissza a vörös tornádót. Szimpatikus csajszi, csinos is, semmi kifogásom ellene, ha együtt látnak minket lassúzás közben. - Fújd ki a levegőt, aztán menjünk – kacsintok az energiabombára, majd a kezem nyújtom neki, arra várva, hogy belémkaroljon. Ha teljesíti a kérésem, akkor felvezetem őt is a parkettre, egyenesen Sophiáék mellé, akik még mindig a rózsaszín fény középpontjában ropják. Szembefordulok partneremmel, majd némileg tanácstalanul pillantok rá: - Nos, mi legyen? Várom, hogy táncolni kezdjen, én nem vagyok jó az ilyesmiben, nem szeretném beégetni magam a lányok előtt. Persze, utánozhatnám Elijah-t is, akinek látszólag nagyon megy a dolog, de elég hülyén nézne ki, hogy minden másodpercben kitekerem a nyakam annak érdekében, hogy a srácot lessem. - Van valami tipped arról, hogy ki küldte a számot, Sophy? - teszem fel a kérdést, miközben Jade-el már javában táncolni kezdünk, igazán viccesen festhetek, de hát ez van. A zenét természetesen túl kell harsognom ahhoz, hogy a lány meghallja a kérdésem.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Jade Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-18, 10:43
Egyáltalán nem ismerem Petert, még csak pár perce beszélünk, de akkor is akkora pálfordulás ez az akaratoskodás ahhoz képest, hogy milyen vicceskedő és kedves volt az elején, hogy már én is igen csak meglepődöm, és elámulva tátom el a számat, amikor ilyen könnyedén hozzám vágja, hogy biztos rossz a hangom, ne járassam le magam. Úgy ledöbbenek, hogy Sophianak sikerül előbb megvédenie engem, minthogy én észhez térjek. - Hé, hogy mondhatsz ilyet? - nyögöm kicsit, értetlenül, de megrázom a fejemet, levetkőzve egy pillanatnyi csüggedtséget. Ezek szerint még hírből sem ismer, nem tudhatja, hogy mindig is a zenével foglalkoztam, és hogy ha ezt komolyan gondolta volna, nem csak gyors érvelésként odavágva, akkor lehet beletapos a kicsi lelkembe. De mivel levezetem magamban, hogy ezeket nem tudhatja, gyorsan túllendülök rajta. - A lényeg, hogy maradunk. - mondom ki én is a véglegeset Sophia után, aztán a röpke színpad és zenepult felé pillogok, persze csöppet sem olyan, mint a muglik felszerelése, nem is fest úgy és nem is áram működteti, hanem mágia, de éppenséggel ugyanarra jó, mint azok. Zenéket berakni, vagy átvenni a stafétát és játszani élőben. Közben befut egy nagyon aranyos Griffendéles srác, és táncra kéri egyikünket, Sophia le is csap rá. - Szia, Jade, és asszem én már le is késtelek. - nevetek kicsit, hiszen gyorsan le lett rendezve, hogy Peter marad nekem, így én egy kedves mosollyal felé fordulok, és újdonsült barátnőm bemutatását csöppet sem veszem sértőnek. Inkább felkuncogok és játszom a próbababát, megdobom a tincseimet, pukedlizek aztán pörgök egyet a tengelyem körül, olyan kis elegánsan, bár ez tőlem inkább egy tornádó lendületes fordulása. - Én benne vagyok egy kis táncban, ha el tudsz szakadni az idegen ócsárolásától, mert az nem valami vidám program. Gyere már, Peter, felejtsd el, és főleg ne akard rám tukmálni, szerintem hiába narancssárga a hajam, észre se vette a létezésem. Meg amúgy is, olyan komoly, nem lehet felszabadultan nevetni egy ilyen fickóval, gyere, nevess velem! - fogom meg a kezét fesztelenül és kicsit elpirulva, percek alatt el tudom felejteni a korábbi sérelmeket, ha látom az esélyét a jó szórakozásnak. A zene egyébként egészen kis pörgős most, pont nekem való, talán még menni is fog egy kis tánc és nem leszek halál ciki. Nem vagyok egy jó táncos, csak olyan tipikus színpadi mozgásokat, ugrálásokat szoktam nyomni, de majd visszafogom magam és nem leszek olyan mint egy nikkelbolha. Viszont, ha Sophia és Elijah azonnal ropni kezdi, akkor én még egy pillanatot várok, aztán egyetlen perc türelmet kérek. - Már is itt vagyok, csak nagyon fontos dolgom van. De hát tudod te azt. - toldom hozzá, ami utalhat arra, hogy mondtam, hogy menni akarok énekelni és a zenével foglalkozni, de utalhat másra is. A lényeg, hogy felpenderülök a kis pódiumra, a pálcámat elővéve megbűvölöm a hangom és a zenét pedig lehalkítom, aztán lelkesen, szikrázó szemekkel szólalok meg, mindenki felé. - Eljött a szerelmesek napja, a legtökéletesebb nap a turbékolásra, remélem mindenki megtalálja a párját és jól fogja érezni magát! Néha-néha felbukkanok, és adom a hangulatot, ne felejtsük el, hogy a szerelem jegyében vagyunk itt, ééés... Egy titokzatos hódoló küldi a következő számot Sophia Osborne-Shors-nak, igen, igen, neked, ott, a kedves cuki sráccal! - kezdek el mutogatni és egy fény varázslattal még reflektorba is állítom a lányt, rózsaszín reflektorba.- Szóval ez a szám a te szívednek üzen! - fejezem be, és elindítom a számot, aztán lepattanok a színpadról és visszasietek Peterhez. - Jelen! - pihegem, mert oda-vissza szaladva tettem meg az utakat, és közben el is kezdődik a megrendelt zene.
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Fogalmam sincs, hogy mégis mi a fene baja van Peternek, de nagyon jól látszik, hogy kimondottan nyűgös ma. A végén még én magam nyomok bele a szájába valami habos muffint, hátha egy nagy adag cukortól jobb kedve lesz. Nem szokott ennyire... féltékeny lenni, vagy mi a van most. Persze az elején még megértem, hiszen azt játszottuk el, hogy jegyesek vagyunk, de egy idő után már kevésbé tetszik a dolog. Persze tudom elég sok problémás kapcsolatom volt már ,ezzel ő tökéletesen tisztában van. Mindig olyan pasikat találok, akik a végén rendesen átejtenek, de lehetnek kivételek, kell, hogy legyenek! - Na jó, gőzöm sincs, hogy mi a bajod, de Jade tuti, hogy jól énekel, én pedig szórakozni jöttem, szóval... egyél egy sütit Peter. - próbálok még én is mosolyogni, de azért kevésbé viselem jól, ha megmondják mit tegyek, mint úgy látom Jade. Na igen épp elég nekem, hogy a szüleim igyekeznek kordában tartani, nincs rá szükség, hogy még Peter is megpróbálja megmondani, hogy mit tehetek és kivel. Ha nekem az az ismeretlen idegen tetszik, vagy épp neki én... mi ebben a rossz? A Roxfortba azért csak nem engednek be veszélyes sorozatgyilkosokat. Oké ott van Dane, de... ő más tészta, pár napja már nem láttam, talán volt annyi esze, hogy szépen eltűnt, mert rájött, hogy eszem ágában sincs vele semmit sem kezdeni és jobb, ha békén hagyja Petert. Tudom nem vagyok egy ijesztő alak, de lehet, hogy csak sikerült elérnem nála, hogy végre békén hagyjon. Amikor Elijah megérkezik még kapok egy pohár emelést is az idegentől, amit egy mosollyal konstatálok és biccentek is neki. Nem fogok én odamenni, amúgy se szeretem az ilyen célozgatásokat, ha az ismeretlen akar valamit, akkor majd lép, úgyhogy el is fordítom utána a fejemet és inkább az érkező Griffendéles srácra pillantok. Láthatóan az idegen amúgy is el van azzal a másik lánnyal, lehet hogy csak féltékennyé akarja tenni, vagy valami taktikázás ez és nem is kell komolyan vennem. - Na jól van, azért nem bánod, ha mondjuk elmegyek táncolni, te meg akár rophatsz egyet Jade-del. Nem mondhatod, hogy nem kezelte jól a kis füllentésünket és ez a hajszín... - mint ha csak valami próbababa lenne még meg is libbentem Jade haját, csoda, hogy körbe nem fordítom Peter előtt, hogy felkínáljam neki. Remélem lenyugszik, ha Elijah lesz a táncpartnerem és egy kicsit ő is lemozogja ezt a nem tudom honnan jött idegességet, vagy paranoiát, vagy mi a fene van vele. - Előtte ezt azért hajtsd fel, ártani nem fog. - nyomok a kezébe egy pohár pezsgőt, elkapva a közeledő tálcáról. Én a puncsomat hajtom fel és leteszem a poharat az asztalra szépen, meg a tányéromat is, miután az utolsó falat sütit is benyomtam az arcomba, csak aztán nyújtom a kezemet Elijahnak. - Ha megfelelek és nem mindenképpen valaki mást szeretnél, akkor szívesen. Élek-hajlok végre egy kis táncért! Egyébként Sophia. - mutatkozom be. Azért nem tudom megállni, hogy egy pillantást ne vessek az idegenre, amikor Elijahnak nyújtom a kezemet. Így Peter is örülhet és persze azt is tesztelhetem, hogy vajon az ismeretlen mennyire érdeklődik valójában utánam. Nem érdekelnek a célozgatások és a pillantások, lépjen valamit, vagy ne lépjen. Nem vagyok szívbajos, de jobban szeretem, ha valaki bátor és úgy fest, hogy van akinek megy ez, hát akkor olyannal táncolok. Peter is felkérhetett volna, ha nagyon akar, de ő inkább csak nyafogott, amit persze remélem befejez, főleg ha kicsit levezeti a feszültséget egy kis mozgással.?
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
A férfi kimérten áll, és a kismonológ végén egész egyszerűen megrázza a fejét. Óha, hát ő mennyire félre lett értve. Ideje szétoszlatni a tévképzeteket. Miközben a karfán csücsül, óvatos mosolyra nyílik az ajka, s elszakítja pillantását a hármasról, ebben a pillanatban még Sophia sem érdekes, el fog jönni az az idő is, amikor főszereplője lesz a színjátéknak. Majd egy igen közeli momentumban. Theresa felé indít hát egy intést, szabadkozva emeli fel a kezét. - Erről szó sincsen. Bocsánatkéréssel tartozom, hülye voltam, amiért a rossz kedvemmel téged akarlak bűntetni. Amolyan pocsék szokás a régi ügyeim miatt, megszoktam az állandó versengést. Főleg azzal ott. – A szeme sarkából Peter felé villan a tekintete, ám a feje nem mozdul, így csak Thess láthatja a jelzést. Olybá tűnik, hogy a két említett lány jelenleg nem szerepel a terveiben. – Falka? Aligha érdekel az ilyesmi, és nem tukmálom magamat senkire. A csapatjáték egyébként sem az én műfajom. – Finom ráfog a lány vállára, ám csupán egyetlen érintésnyi időre, miszerint ne menjen. Nincsen ebben semmi könyörgés, fájdalmat ugyan nem okoz, mozdulata viszont határozott, lehelletnyi parancs is van benne, ez mindössze csak férfias jelzés, nem kötelezi a lányt semmire. - Döbbenet, hogy máris feltálalnál a lányoknak. Mindig minden erről szól, ugye? – Kérdezi gunyoros nevetéssel, csak halkan, harsány felhang nélkül. Cinkosan emeli meg, majd ejti le a vállát, jelenleg nem szándékozik távozni, sőt, mulattatja, hogy Peter ennyire retteg attól, hogy mi történhet, s máris kimenekítené akit csak lehet. Egy igazi gáláns hős lovag. Pedig ha bárki is tudná róla, hogy valójában a vérfarkasnál bizonyos tekintetben sokkal sötétebb szörnyeteg.. Nem ölelgetnék ennyire. - És ha már farkaspofi, olyan otthonosan mozogsz itt.. Tényleg él a kérdés kicsi lány, hol van az, akinek te tetszel? – Ez talán egy kicsit intim kérdés, mondhatnánk meztelenségig lecsupaszítónak, ám Dane sosem a tapintatáról volt híres. Lustán végighordozza a tekintetét, amely végül ismét Sophián állapodik meg. Bármi is fog történni pillanatokon belül, előbb Jade szerepe kerül majd napvilágra. A férfi csinos arcán továbbra is a játékos, lehengerlő mosoly játszik, provokatívan állja Peter dühös testtartása által kivetített dezintegráló nézést is. Tudja, hogy a vadász valami bosszúra éhes a kocsmában történtek miatt, ám Dane mindig is előtte járt egy komoly lépéssel. Sophia ellenben éppen célkeresztben van, akármi is történik.. Elsiet mellette egy házimanó, tálcáján kristálypoharak, a férfi erről ragad el egyet, s megízleli a tartalmát. Pezsgő. Ráemeli a kiszemelt ártatlankára újabb üdvözlés gyanánt. Érdeklődő pillanatást vet a meginduló másik hősies griffendélesre, ez vajon milyen irányba mozdítja a cselekményt?
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-15, 15:49
Nem éppen azért lépett be a terembe, hogy bűnbak legyen, ennél valahogy jobb programot is tudna az estére. Könnyed, laza léptekkel sétál végig a terem szélén, miközben a kezével felkap néhány süteményt, amiket gondosan megkóstol, nehogy valamelyik is mérgezett legyen, és más esetleg megbetegedjen, vagy rosszul legyen tőle. Közben fél füllel még hallja azt a mély, bársonyos éneket, és a tekintetét szépen végigjáratja a társaságon. Valami feszültséget érez a levegőben, éppen ezért a léptei mintha óvatosabbak lennének a megszokottnál. Tekintete hosszasan időzik el a furcsának tetsző fiúnál, akit nemsokára kikosaraznak. Halvány félmosoly suhan át a srác arcán ennek láttán. Aztán halk sikkantást hall, mire odakapja a fejét, de láthatóan semmi komoly, csak egy srácnak hirtelen két lányra fájna a foga,és lehet, hogy valahol máshol. A griffendél vér megmozdul az ereiben, de nem lesz ott se balhé, így nem áll neki keménykedni. Minden esetre mozgalmasnak ígérkezik ez az este, ha jobban megfigyeli a helyieket. Nem baj, legalább történni fog valami. Finoman beletúr a hajába, mégiscsak egy jó kiállású, közepesen magas srácról van szó, aranyos mélybarna szemekkel, barna hajjal, és ha már egyszer ki is öltözött, és bál is van, és egyedül is jött, akkor lehet, hogy nem ártana partnert kerítenie magának. Ha mást nem, legalább egy táncra, éppen ezért - és mivel az egyik sütis pult nincs messze a másiktól, továbbá egy adott ponton kezd megnövekedni a lány-sűrűség - elindul a kis kompánia felé (Jade, Sophie, Peter, Theresa) majd egy könnyed, lovagias mozdulattal bevágódik melléjük. - Remélem nem zavartam meg semmi fontosat, de nem tudtam elmenni ezen csinos hölgykoszorú mellett. Szabad esetleg egy táncra elrabolnom valamelyik virágszálat? - sármos félmosoly, udvarias szöveg apró biccentés, aztán legrosszabb esetben erélyesen le lesz küldve melegebb éghajlatra. De zene szól a háttérben, amire még valami értelmes társastáncot is lehet járni, még nem tartunk a buli zúzósabb részénél, úgy fest.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-15, 13:12
Hallgatom a fickó szavait, figyelem mozdulatait, és nem nehéz megállapítanom magamban, hogy bizony egyre kevéssé szimpatikus a figura. Ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy mit akar tőlem, így veszek egy nagyobb levegőt, mosolyt erőltetek az arcomra, és belekezdek, miközben kicsit lejjebb halkítom hangom, hogy lehetőleg csak ketten halljuk. Nyilván jó a füle, nem lesz nehéz dolga. - Figyelj Farkaspofi. Nem nagyon van kedvem ehhez, mondhatni nem megfelelő a hely és az idő, de máskor sem lesz az. Szóval menj, és zaklasd magaddal azt a vérfarkast, aki vevő rá, vagy a két csajt, akik láthatólag teljesen oda vannak érted. Mehettél volna hozzájuk is, de engem találtál meg, szóval viszonylag nyilvánvaló, hogy a falka-meghívódat akarod az arcomba tolni, mert nincs itt senki más, hozzánk hasonló, de bocsi, hidegen hagy az ilyesmi. Úgyhogy szörnyen hálás lennék, ha keresnél valaki mást, engem pedig hagynál szépen békén. És hogy lásd, milyen kedves vagyok, neked is adom a helyet, ami nyilván téged illet. Szóval ha megbocsájtasz... - majd egyszerűen felállok, és ha nem akar valahogy megfogni, visszatartani, békésen faképnél hagyom. Persze a mosolyom megmarad végig, valójában csak a tenyérbemászó megjátszottságát hivatott gúnyolni, de nem nagyon érdekel, hogyan reagál rá. Ha érdekelne, bele sem kezdtem volna a lekoptatásába. Nyilván hamar le fog esni neki, hogy sincs róla, hogy nem vettem volna észere, hogy olyan, mint én, csak éppen nem érdeket. Nekem van falkám, jól meg vagyok benne, az más kérdés, hogy nem itt, hanem otthon. Így ha Dane hagy, én nem igyekszik visszatartani, el is megyek, amint hátat fordítok neki, leolvad rólam a mosoly, és viszonylag semleges arccal indulok meg a feltűnően fura hármas felé, de csak úgy visszafogottan. Nem tudom milyen viszony lehet közöttük, de kb tutinak érzem, hogy a srác a fekete hajú lányba van esve, a vörös meg csak úgy belecsöppent ebbe az egészbe. Hála istennek a sütipult mellett állnak, így ha már erre tartok, könnyű lesz harapni is valamit, plusz nem is kell odalépnek hozzájuk egy az egyben, álcázhatom ártatlan édesszájúságnak. Ahogy keresek valami ehetőt, aminek a színétől nem leszek rosszul azonnal, felpakolom a tányérra. Hallom, ahogy a srác a Jade nevű lányt kívánja odaküldeni a fura alakhoz. Hát persze. - Nem éppen egy szimpatikus teremtés, én a helyedben hagynám... - jó, talán béna módja annak, hogy becsatlakozzak a beszélgetésükbe, de talán beválik. Plusz a fiú tán hálás lesz, láthatólag igyekszik menteni a menthetőt. Meg nyilván tényleg így gondolom.
- Édesebb, mint a lekváros fánk – kacsintok Sophiára, miközben azt magyarázza, miért is jött külön erre a rendezvényre, nélkülem. Az ujját természetesen azért már nem nyalogatom le, ennyire ne vaduljunk be, valahogy nem az én stílusom mindenki más előtt ilyesmit művelni, de a lány tekintetét azért elkapom a maszkja alatt, nyilvánvalóan Danet figyeli. A rohadék hamar elérte a célját, annyi szent... - Ez az, nem is ismeri! – vágom rá Sophia kijelentésére, majd kap egy szúrós pillantás Jade is, csak hogy lássa, mihez is kellene tartania magát. A lányok szeretik a romantikát, nagy eséllyel tetszik is neki, ahogy én itt féltékenykedek, miközben a kiválasztottam iránt valaki más is érdeklődik. Igazi, romantikus dráma, amiben én, Sophia és Dane vagyunk a főszereplők, Jade pedig e kegyekben részesített hölgyemény, aki szintén közel ül a tűzhöz. Csak annyi a gond, hogy ők nem tudják azt, amit én... Dane bosszút akar állni rajtam, ehhez pedig Sophiában látja a fegyvert. Ha kell, megöli a lányt, nem sokat fog szórakozni vele, ha egyszer odamegy hozzá. Még azt is el tudom róla képzelni, hogy itt és most is kettétörné a nyakát egyetlen hanyag mozdulattal és mellé még elegáns is maradna, miközben körülötte kitörne a pánik. Láttam már Danet embert ölni az évek folyamán ember alakban is, sohasem okozott neki gondot, végig hidegvérrel járt el. - Nem! - felelem Jade felvetésére, Sophia csak ne bámulja itt Danet, még az lenne a legjobb eset, ha csak féltékenységből vágnám rá a dolgot, de ez nem így van. Az az alak veszélyes, különösen azokra nézve, akiket kedvelek, Sophia pedig igen előkelő helyet foglal el nálam. Emellett a másik lány is veszélyben van, mert a srác az én társaságomban látja, neki ennyi bőven elég... Nem fogja érdekelni, hogy csak pár szót, ha váltottunk életünk folyamán, habozás nélkül kioltja Jade életét is. Na és az, akivel éppen beszélget... Nyilvánvaló, hogy neki sem kedveztek a bolygók állásai, ha Dane belefutott. - Ha már a kezdet ilyen unalmas, akkor nagy eséllyel a vége sem lesz valami szórakoztató – mormogom, amikor mindkét lány megtorpan. Természetesen, Sophia teszi meg a heves ellenkezést, Jade csak sodródik az árral, ő talán még benne is lett volna, ha kicsit kimegyünk innen. De nem, mert a másiknak ellenkeznie kell, még abban az esetben is, ha én csak jót akarok neki. Lorelai is így volt ezzel annak idején, mindig afelé húzott, ami csak rosszat tartogatott számára. Vacillált köztem és Dane között, később ebbe is kellett belehalnia. - Szörnyű hangod lehet, hallani sem akarom, meg ne járasd le magad feleslegesen, talán mégis jobb lenne lelépnünk – igyekszem viccesre venni a figurát, hátha a kisasszonyok hamarabb meggondolják magukat, de érzem én, hogy veszett fejsze nyele az egész, semmi több. Dane már eléggé felkeltette Sophia érdeklődését ahhoz, hogy a lány még csak távozni se akarjon. Amikor Jade belebokszol a vállamba, nem szólok semmit, még csak nem is reagálok, helyette komor tekintettel nézek a fiú irányába. Miért pont most kell felbukkannia? Eddig olyan jól megvoltunk mindketten, jártuk külön-külön az utainkat, egyikünk sem foglalkozott a másikkal, akkor meg? Lorelai meghalt, nincs értelme a kakaskodásnak. - El ne cseppenjetek itt nekem, mert mindjárt rosszul leszek... Hallom ám, mit súg – vagyis hát én ezt nem nevezném annak – Jade Sophia fülébe, nagyon úgy néz ki, hogy elég kíváncsi természet, miért is bátorítaná arra, hogy menjen oda hozzá? - Sophia, eszedbe ne jusson odamenni, különben bevágom a hisztit – szólalok meg kissé lányos hangot utánozva. Elvégre, nem csak ők sértődhetnek meg, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnék, most az egyszer lehetek én is ennek az áldozata, nem? - Te meg Jade, ne noszogasd, tudja ő is, mi neki a jó... Az az alak látványosan veszélyes, már innen érzem. Valami őrült gyilkos, úgyhogy te csak ne szemezgess vele, jó? Jade nyilván észrevette, miért teszek ilyen kijelentéseket, Sophia már kevésbé, elvégre állandóan szórakoztatjuk egymást ilyen hülyeségekkel, ami jó is, de ebben a helyzetben nem nagyon van segítségemre a dolog. Leginkább megnehezíti az egész, mást nem is tesz. - Különben is: látom rajtad, hogy te is érdeklődsz iránta, akkor miért nem mész oda te, Jade? Eszem ágában sincs a lányt a halálba küldeni, ha a kijelentésemen felbuzdul, és elindulna Dane felé beszélgetni, akkor úgysem hagynám neki a dolgot, de nagyon úgy néz ki, hogy őt annyira nem fogta meg a fiú. Mindenesetre, még ebben a helyzetben is képes vagyok magam elé képzelni a két lányt, ahogy iszapbirkózva esnek egymásnak, ringó idomokkal... Jaj, nekem.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Jade Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-13, 20:42
A fiatal pár tovább játssza az esküvősdit, és én simán elhiszem nekik, főleg, mert tényleg egész aranyosan évődnek és viccelődnek. Nekem egyáltalán nem tűnik fel, hogy túl megjátszott vagy szirupos lenne, hiszen a dalokban, mesékben, filmekben is éppen így viselkednek a fülig szerelmes fiatalok. Nevetgélés, nyalakodás, éssatöbbi. És amikor Sophiának bizalmasan megtippelem, hogy az az idegen talán bele van zúgva, hát Peter mérges hangjára nagyon is összerezzenek. - Hát hogy mi? Én? Sehogy... Biztosan csak a szemem csalt. Vagy Sophia hasonlíthat egy ismerősére azért bámulja, ez tök logikus, nem? - kérdezem vissza, kicsit köhintve és jócskán elpirulva. Akár jegyesek akár nem, ez a Peter tuti bele van zúgva ebbe a Sophiába és nagyon rosszat szólhattam. Még is elkezdett piszkálni engem a dolog, hogy vajon ki ez a fickó és tényleg egy szerelmi háromszög bontakozik-e ki a szemem előtt. Nem merek válaszolni a lány kérdésére, hogy valóban belé lehet-e zúgva, inkább csak költői kérdésként hagyom lebegni, mert valószínűleg a jegyese engem áldozna fel az esküvő szent szertartásán a lagziban jól átsütve. - Figyi, ne is törö... - kezdenék bele az elsikálásba, amikor Peter megragadja mindkettőnk kezét és én majdnem orra bukok a hirtelenségtől. Nem vagyok egy magas lány, még annyira se vagyok megáldva idomokkal, hogy ármi súlyom lenne, így úgy ránt maga után, mint valami libbenő plüssfigurát. - Hé! - lepődök meg, de a meglepettségtől kicsit felnevetek. Egészen máshogy hat rám ez a ráncigálás, mint a másik delikvensre, aki ellenkezni kezd. Viszont mikor Sophia megálljt parancsol a menetnek én is megtámasztom a lábikómat, még ha egy nádszál is vagyok a viharos szélben. De a szándék a fontos, és a szándékom, hogy megálljunk, bár az arcomon mosoly van és nincs harag Peter felé, mikor igazat adok a lány szavainak. - Jó dolog a levegőzés, de még jobb dolog a buli, ráadásul negyed óra és a színpadon akarok lenni és énekelni. Én se lépnék le, bocsi srác. - válaszolom, és kicsit játékosan belebokszolok a vállába. Nem közelednék hozzá semmi "lányossal", mert hát, foglalt, meg minden, hiába ilyen aranyos, még mérgesen és bosszúsan is. Aztán persze összedől ez az elképzelés, mikor meghallom, hogy nincsenek is együtt. - Vagy úgy! Nagyon viccesek vagytok ám, átverni az idegen csajt! - sóhajtok fel drámaian aztán felkuncogok, így legalább szabadabban lehet beszélni a rejtélyes idegenről. Halkabbra fogom a hangomat, és csak a lány fülének szánom a következő szavakat, de nagyon is feltűnő a gyermeteg sugdolózásom. - Ki tudja? Nem hallottál még első látásra szerelemről? Én tuti kideríteném, akármilyen fura fazonnak tűnik. Tudod, a regényekben mindig a különös idegenekről derül ki, hogy vajból van a szívük és őrülten szeretnek. - a hangom ábrándosba csak át, a szememben ott csillog az álmodozás és még magas hangon fel is sóhajtok. Aztán pislogok egyet és kihúzom magam. - Vagy hogy pszichopata sorozatgyilkos vámpírok. De ebben az esetben itt vagyunk backupnak. - gondolok itt magamra és Peterre, és jövök rá, hogy az első néhány szó után csöppet sem sugdolóztam. Jó, de ha nem jegyesek, akkor csak a végére járhat szabadon, nincs ami megkösse a kezét, csúnya lenne kalitkába zárni, nem? Én meg csak... közöltem a véleményem, na. Még ha a romantikus idegen és az első-látásra-szerelem képe lebeg is előttem.
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
- Még nem tűztük ki az időpontot, tudod itt a suli, meg minden. - egészen igyekszem beleélni magamat a szerepbe, csak belül érzem, hogy lassan remeg a gyomrom, már mint nem az idegességtől, hanem a nevetéstől, ami fel akar törni. A vöröske olyan kis cuki, hogy ilyen lelkes, de én meg a házasság... Peterre ez duplán él, szereti két kézzel habzsolni az életet, meg aztán auror szeretne lenni és lássuk be az aurorok nem arról híresek, hogy nagy családot alapítanak, hiszen eléggé bizonytalan állásról van szó úgy életben maradási szempontból persze. - De a nyarat én is bírom. - vágom rá azonnal, amikor Peter mégis csak valami válaszélével rukkol elő. Persze tök jogos a kérdés, hogy miért jöttünk egyedül, ha van valakink, ezt Peter nem gondolta át teljesen. - Oh hát tudod Peter pasiból van, nincs különösebben oda az ilyesmiért, azt hittem nem is jön, de meglepett. Hát nem édes? - és persze esze ágában sincsen az ujjamat elkapni. Így hát nem marad más, mint hogy én magam nyalom le az ujjamat, direkt kicsit rájátszva, és csak az utolsó pillanatban veszem észre, hogy az a srác még mindig figyel és egyértelmű jelét adja annak, hogy ő bizony gond nélkül megtette volna. Még jó, hogy az álarc az arcom nagyobb részét takarja, mert bár nem jövök egy könnyen zavarba, de mégis csak halványan pír fut végig az arcomon. Megköszörülöm hát a torkomat és inkább elvonom róla a figyelmemet, amit nehéz, hogy közben eleve róla beszélünk. - Zavarba jöttél mi? Más előtt az ujjam is tabu és még féltékeny is vagy. Milyen dolog ez? - cukkolom egy kicsit Petert ,ennyit megérdemel, ha már nem vett részt a színjátékban teljesen. Végülis mondhatjuk, hogy én nyertem, pedig ő kezdte, de még se volt elég bevállalós. Ejnye Peter! - Belém van zúgva? De hát... nem is ismerem, legalábbis egyáltalán nem ismerős, még csak távolról sem. Pedig a szeme... - messze van, de még így is van benne valami, amitől úgy érzem, hogy egészen libabőrös lettem. Különös egy alak, főleg hogy pont Theresával van, aki láthatóan nem az a buliztós fajta, legalábbis nem olyan laza és lelkes, mint ez a Jade. Akkor viszont megtorpanok, amikor Peter húzni akarna elfelé. Láthatóan ez nem tetszik annyira, mint a kis színjáték. - Héj, de hát most jöttünk és még szinte el se kezdődött semmi, igaz? - Jadere pillantok. Kétlem, hogy ő le akarna lépni most így hirtelen, amikor még csak most jöttünk. Van egy csomó kaja, meg süti és egyre jobb a zene, eszem ágában sincsen elmenni. - Na jó, Peter nem a vőlegényem, csak jó barát és azt hittem nem is jön, de az a srác... Szerinted tényleg tetszem neki? Elég helyes és olyan titokzatos nem? - nem tudom mire vélni Peter fura viselkedését, ezért inkább csak figyelmen kívül hagyom és a jegyesek témát is dobom egyelőre. Tudom, megint nem a legjobb ötlet valami ismeretlen alakkal kezdeni, akiről semmit sem tudok és aki kissé hátborzongató is a maga különös stílusával és pillantásával, de a fenébe is, pont ettől tűnik olyan izgalmasnak!
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Érdeklődő mosolyt vet a keresztbe tett virgácsú lányra, aki most felnéz rá, s úgy fest, egymás kiszaglása mégsem olyan egyértelmű, sőt, tulajdonképpen egyirányú. A lányka ezek szerint sokkal tapasztalatlanabb, mint elsőre hitte. Egyrészt kár, hiszen mozgatható bábu lett volna a játszmában, ám egy kezdővel is tud azért mit kezdeni. Évődően bólint, s csupán a fotel karfájára csüccsen le, így is határeset, hogy zavaró-e a jelenléte. Természetesen nem arra a karfára, amelyen a lány könyököl, a másikra. Összenéznek, Dane állja Theresa tekintetét, megállapodik a pillantása a holtfehér szemen, amely vonzó, oh, hát hogy is ne lenne vonzó. Sejti ő, hogy mit takar a maszk, vért idéző sebhelyet, marcangolás nyomait. Az ő makulátlan bőre nyilván nem visel ilyesmit, ám tudja, a lány bizony már olyan veszély közelében járt, amelyből éppenhogy megmenekült. Mindeddig.. - Csak így kísérő nélkül? Sajnálatos. Feltételezem, alig vártad, hogy csatlakozzak. – Rebegi bársonyosan simogató hangon, s Thessnek feltűnhet, tökéletesen játszik minden mozdulatával, egy jól megkomponált jelenet ez, amelyet talán sokszor gyakorolt az illető, mégsem tűnik mesterkéltnek. Érzékeny fülét megüti a közelében beszélgetők hangja, s oldalvást pillant, amint Sophia az ujjait nyújtja kóstolásra a lángoló tekintetű Peter felé. Nocsak.. hát mégiscsak igaza volt. A lány különleges. Erősebb, mint azt tudná magáról, az a szerencsétlen ifjonc pedig úgy vág fel vele, mintha bármilyen módon is meg tudná tartani. Most éppen elvonszolja a vérfarkas irányából a másik lánnyal együtt. Dane mégsem moccan meg egyenlőre, csupán egy cinkos mosollyal nyitja el az ajkát, sőt, mintha egy pillanatra a nyelve is látszódott volna, ahogyan jelképesen mutatja, ő bizonyos megízlelte volna a karcsú ujjjakat. Ám vissza a kisfarkasra.. Hogyan vonja hát magával, mivel keltse fel az érdeklődősét? Egy könyöklés bizony még nem elég, több kell ennél.. Igazi vérszomj. Talán egy áldozat? Az igazi áldozat, a vöröshajú lányka talán bevonható Peter arrogáns bűvkörébe, de még nincsen veszve minden. Ki legyen.. a bűnbak? Talán az a fiú, aki éppen most lépett be? Vagy az másik, a ferdeszemű? Kezd izgalmassá válni a terv, szinte magától íródnak könyve lapjai, bárcsak az utolsó oldalra ugorhatnánk!
Ahogy elmerülök az éneklésben, és becsukom a szemem, valaki női hangon kiált, hogy ne hagyjam abba. Azaz feltételezem, hogy nekem szól, abból, hogy más embert nem hallok énekelni, és pár másodperccel ezelőtt sem történt semmi a hangok alapján, amiből azt feltételezhetném, hogy valaki más ne hagyja abba, bármit is csinál. Még szerencse, hogy nem is terveztem, így nem is fordítok nagy figyelmet a kérésre, csak finom mosolyt láthat átsuhanni ajkamon, de lényegében teljesítem. Addig, míg meg nem érzem, hogy valaki közelebb lép hozzám. Dalom lassan halkul, ahogy közeledik hozzám, de még bővel hallhatja mélyebb tónusú, kissé szomorkásnak mondható énekhangom. Fogalmam nincs ki az, de érdekel, így ép szemem kinyitom, hogy felpillantsak rá, azelőtt, hogy megszólalna. Elég nyers. Állapítom meg egyszerűen magamban, miután közli, hogy a helyén ülök. Egy cseppet sem ismerős a fickó, nem igazán láttam még, ahogy vissza tudok emlékezni, bár így álarcban lehet akkor sem ismerném fel, ha már beszéltünk volna egyszer pár szót. Plusz a világítás is inkább a hangulatért, nem pedig a látási viszonyok kedvező alakulásáért vannak. Végig sem mérem, nem veszem le a tekintetem arcáról, szemeiről. - Elég kínos lehet. - mondom egyszerűen, minden gúny és egyéb nélkül, pont ugyan úgy, ahogy ő is tette. Ténymegállapítóan. Közben felnézek rá teljesen, így észreveheti fura felemás szeme, és ha nagyon megfigyeli, azt is, hogy a jobb oldalon nincs szempillám, a kevés látszódó bőrfelület pedig kicsit sötétebb, mint máshol. Jelenleg csak ennyi utal a hegeimre. Minden esetre kicsit félre billentem a fejem, miközben a karfára könyökölök, és megtámasztom arcom a tenyeremben. Kíváncsian figyelem. Nem igazán tudom, hogy mit akar és nem tudom hogyan fog reagálni arra, hogy lényegében leoltottam. Talán érti majd a viccet, talán felkapja a vizet, talán el is megy azonnal. Annyi biztos, hogy az ölembe ülni nem lesz valami kényelmes, mert keresztben vannak a lábaim, úgy voltak akkor is, amikor ideért hozzám. Igazából csak azért, mert így a lábfejemet könnyen tudtam a zene ütemére billegtetni, de most már nem figyelek a muzsikára. Végül mégsem teljesítettem a lángoló hajú lány kérését. Ez van, remélem túléli majd. Közben egy srác idegesnek tűnve kezdi húzni magával a két lányt, akik a sütis-asztalnál álltak. Egyenlőre nem foglalkozom velük, csak szemem sarkából látom, és ha veszekedés kerekedne, nyilván közbelépek majd. Már ha szükség van rá. Amúgy valószínűleg simán elverik a srácot ketten, ha kell.
Jade eléggé aktív, már-már hiperaktivitásra hajlamos csajszi, szinte süt róla az energia, nem nehéz észrevenni a kislányt, főleg a lángvörös haja az, ami miatt kiemelkedik a sorból. A két lány eléggé egymásra talált, pont beszélgetnek, amikor fenséges személyem megjelenik, de ugyebár én csak feldobni tudom a hangulatot, levinni a színvonalat velem egyszerűen lehetetlen. Amint belépek, kezdenek szállingózni az emberek, habár nem mindenki érkezik párban, de semmi gond, én is egyedül vágtam útnak. - Mikor is lesz, drágám? - nézek le egy százkarátos mosolyt villantva Sophiára, miközben ő szabad kezét a mellkasomra helyezi. Nem zavar, nem szokásom ennyi miatt felizgulni másokra, meg hát az egésznek a móka a lényege, Jade igazán bevette a dolgot, amitől csak még szélesebb lesz a mosolyom. Csillogó tekintettel mered ránk a lány, választ várva valamelyikünktől. - A nyár a kedvenc évszakom, mit gondolsz? Nem hinném, hogy Sophia ezen felkapja a vizet, elvégre nem szokása ilyesmin fennakadni, maximum kapok tőle egy szemforgatást, le is tudva ennyivel a dolgot. Jade viszont továbbra is kíváncsian szemlél minket, a lányon múlik hát, hogy folytatja-e a mókát. Nekem igazán nem akadály a dolog, bármikor megcsókolom a színjáték kedvéért, ha megköveteli a szerepem. - Drága ára lesz annak, ha én most a számba veszem az ujjaidat – kacsintok Sophiára, miközben ő elém tolja a kezét, arra várva, mit lépek erre a dologra. Nem, ennyire talán nem vagyok bevállalos, legalábbis nem idegenek előtt. Ha kettesben lennénk, gond nélkül megtenném a dolgot, talán még messzebb is elmennék, mindenféle határt figyelmen kívül hagyva, itt és most viszont nincs helye ennek az irányzatnak. - Hm? Milyen srác? Eddig nem vettem észre, kik jönnek-mennek a teremben, habár Jade kiabálása pár pillanattal korábban magára vonta a figyelmem, és észre is vettem egy furcsa lányt, aki kissé mintha idegesen viselkedett volna. Nem foglalkoztam azonban vele, Sophia hangját hallva újra rá összpontosítottam, most azonban kénytelen voltam a lány tekintetét követni. Elsőként ismét a furcsa lányt pillantottam meg, akinek az arcát sebhelyek szelték, majd utána vettem észre őt... Dane. Igen, egészen biztos, hogy ő az, de mit is keres itt? - Hogy érted, hogy bele van zúgva? - kérdezem kissé mérgesen Jade-et, habár az indulataim nem ellene szólnak, hanem a férfi ellen, ezt ő azonban nem tudhatja. Le sem sem veszem a tekintetem a kérdés közben Dane-ről, miközben tudtomon kívül még erősebben magamhoz vonom Sophiát, nehogy eszébe jusson a közelébe menni. Valamiért érdeklődést mutat régi barátom irányába, ez pedig kimondottan zavar engem. Ugyanez volt a helyzet Lorelai esetében is, személy szerint azonban nem szerettem volna, ha a végkimenetel is ezzel egyezne meg. - Biztos valami roxmorts-i lakos, talán őket is meghívták. Különben is: kit érdekel? Idegesen vonom meg a vállam, miközben az agyam azon kattog, miként tartsam távol Sophiát Dane-től. Egyértelmű, hogy miattunk jött ide, ez nem is kérdés. Pár napja combon szúrt egy késsel, most pedig érzelmi fronton óhajt támadni, és meg kell mondjam, nagyon is jól csinálja a dolgot. Fogalmam sincs ugyan, miként jött rá arra, hogy mik a gyengéim jelenleg, de megtudta. - Kezd unalmas lenni a buli – szólalok meg nagyot ásítva, miközben könyökömmel kissé megbököm Jade-t, majd amikor a lány rám pillant, folytatom: - Nem lenne kedvetek sétálni egy kicsit a friss levegőn? Olyan rossz ez a bezártság, nem igaz? Igen, mindkét lányt távol kell tartanom ettől a vadállattól, hiszen ez képes unalomból is szórakozni másokkal, márpedig, amit ő mókásnak tart, az nem túl sok embernek nyerné el a tetszését. Megesküdtem ugyan, hogy megölöm, de emberként gondolkodik, amikor vérfarkassá alakul, akkor az ösztönei vezérlik, olyankor némileg könnyebb dolgom lenne. - Egy kis mozgás sohasem árt – fogom meg Sophia és Jade kezét, majd lágyan magam után vonom a két lányt a kijárat felé. Természetesen, ha szabadulni akarnak, könnyen megtehetik, nem fogom őket annyira erősen, de mindenképp távol kell tudnom legalább őket ettől az alaktól.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Jade Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-08, 21:06
Sophia maszatolására és pofitömésére kicsit felkuncogok, a szemeim vidáman villannak meg és kivárom, ameddig lenyeli a falatot. Én se akarom, hogy miatta purcanjon meg valaki a szerelem napján, na jó, más napon se. Kicsit eltúlzott csüggedtséggel veszem a szavait, de azonnal felvillanyoz a kérdése. - Hát, önteltség lenne erre igent mondani, de nagyon is szeretek énekelni és ezzel örömet okozni mindenki másnak is. - válaszolom lelkesen mesélve, de most tényleg, most mondjam azt, hogy mióta járok azóta énekelek és gitározok és hogy már volt számtalan kisebb fellépésem erre-arra? Ugyan, maradjunk csak a tárgynál. Csillogó szemekk fordulok vissza a lányról az asztalra és nézem végig a süteményeket. Végül egy szívecske alakú brownie-szerű csokit veszek el, amiben ugyan van töltelék, de az cseresznyepiros és puncs ízű, ami azonnal elkezd lefutni a szám szélén, de gyorsan elkapom az ujjammal. - Na jó, ezt nem tudom ki csinálta, de ezzel a pirossal inkább nézek ki valami horror vámpírnak. - kuncogok fel, aztán egy elképesztően aranyos kiskutyaszemű matróz lép oda hozzánk. Azonnal elpirulok és látványosan megbámulom, de már a köszönés után a srác át is öleli Sophia derekát és bejelenti, hogy a menyasszonya. Azonnal megrázom a fejem mintha valami igézetből ábrándultam ki és így is van, ha a srác foglalt, akkor nem fogok rá nyálcsorgatni. - Azta, szia Peter, és jézusom, gratulálok! Ez milyen király már! Mikor lesz az esküvő? - kérdezem, mint a búgócsiga pörögve kettőjük között, egyáltalán nem esik le, hogy ez valami vicc lett volna. Mikor hallom a lekváros megjegyzést a sráctól kicsit elkerekedik a szemem az egybeesésektől. - Ha az, akkor stipistopi az enyém. - toldom be, aztán elkezdek tovább majszolni és egy pohár puncsot is szedek magamnak. Nem sietek, nem habzsolok, de folyamatosan van valami a kezemben. Egy picit el is bambulok eszegetés közben, így felkapom a fejem, mikor Peter megszólít engem. - Egyedül? Nem úgy volt, hogy jegyesek vagytok? - kérdezem először, aztán leküzdve az értetlenséget válaszolok is. - Egyedül. Elhívtam egy srácot... azaz kettőt... jó, talán hármat, de senki se akart velem jönni. - vallom be teljesen őszintén, de azért kicsit elpirulva a szégyentől. Olyan gyorsan koppintanak a srácok, hogy a barátnőimnek nem is szoktam elmondani éppen ki tetszik, úgy se jegyzik meg a nevüket. Sophia kérdésére megrázom a fejemet, egyáltalán nem ismerős a srác, akiről kérdez - Dane -, de ahogy végignézek rajta semmit se találok benne ismerősnek. És hogy őszinte legyek egy kicsit túl elegáns is ahhoz, hogy akár odamenjek hozzá vagy megragadja a fantáziámat. Biztos, hogy nem volt még rajta a listámon és túl rideg ahhoz, hogy rákerüljön. Viszont miközben hallgatok és nyammogok a zenegép hangja mellett kihallok egy másik hangot, így elkezdem vizslatni a diáktársaimat, hogy kinek a hangja is lehet ez. Ahogy kiszúrom a lányt aki a fotelben ül - Theresát - nem is olyan távol, azonnal egy nagy integetéssel és tuti-ami-tuti alapon kiabálással vonom magamra a figyelmét. - Csak így tovább, abba ne hagyd!- kiáltom, bátorítva, bár lehet, hogy pont emiatt fog elhallgatni, de erre nem gondoltam. Visszafordulok Peterhez és Sophiához, és újra visszatér a tekintetem a vörös-fekete-ezüstös alakhoz. Kicsit halkabbra fogom a hangom, de a mimikám és gesztusaim elrejtésében nem vagyok jó - tehát folyamatosan bámulom a srácot. - Egy csomószor feléd néz, beléd van zúgva vajon? - kérdezem, és kicsit köhintve fordulok Peter felé. Eddig az volt, hogy jegyesek, jó, akkor nem jegyesek, de akkor is egy pár. Azt hiszem.
» Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! «
Nagyjából abban a pillanatban érkezik meg Jade és érdeklődik a lekvárról, amikor beleharapok a muffinba és nincs benne semmiféle lekvár, vagy hasonló rejtett tartalom a közepében, igenn! Így viszont a lánynak nem tudok azonnal válaszolni, mert sikerül rendesen összemaszatolnom magamat a sok krémmel és mázzal, szóval feltartom a mutatóujjamat, hogy jelezzem pár pillanat és amennyiben nem fulladok bele a túlzott cukormennyiségbe azonnal válaszolok neki. - Szia! Én meg Sophia és nem tudom, nem vagyok od a a lekvárért, azt hiszem átsiklik a tekintetem minden felett, ami lekváros. Tudsz énekelni? - elég látványos a csaj külseje annyi szent, ez alapján simán kinézem belőle. Én nem vagyok profi éneklés terén, ellenben imádok táncolni, szóval nagyon remélem, hogy lesz majd rendes hangulat, mert a mostani még nem az igazi egyetértek vele benne. Sokáig nem cseveghetünk, mert hamarosan megérkezik Peter is, aki persze hozza a formáját. Hagyom neki az első pár pillanatban, hogy eljátssza a kis játékát és még a mellkasára is simítom a szabad kezemet, amelyik nem mázos a sütitől. - Nem lekváros, tudod, hogy ki nem állhatom, tessék, kóstold csak meg. - most már elveszem a kezemet a mellkasáról és a mázba mártva az ujjamat tartom oda a szájához, ha kell kicsit feljebb tolom a maszkot, hogy ne kenjem össze. Na Peter, ha már ennyire vicces kedvedben vagy ezzel a menyasszony dologgal mennyire vagy bevállalós? Persze láthatja a szemem csillogásán, hogy csak szórakozom, de végül is ő kezdte. Közben kiszúrom a nekem köszönő alakot is, bár inkább elismerő kalapemelés lehet ez. Pár pillanatra magára is vonzza a tekintetemet, főleg mert egészen szépen sikerül összeöltöznünk, ahogy látom. Peter reakciójára várva az ujjam a levegőben marad, miközben a szempárt figyelem pár méterrel arrébb. - Tudjátok ki az a srác? - én nem ismerem, legalábbis első ránézésre gőzöm sincs, de talán Jade vagy Peter tudnak róla valamit? Tudom maszkban nehéz felismerni a másikat, de ha elég jól ismered... Peter is gond nélkül idejött hozzám, hiszen épp eléggé ismer már ahhoz, hogy még így is simán rájöjjön, hogy én vagyok az.
Party time Ruha Good girls [You must be registered and logged in to see this link.]
Megtehetné, hogy eleve úgy keresi fel Sophiát hogy bocsánatot kér a nyers, már-már lényegre törő stílusért, aztán el is veti ezt az ötletet. Sokkal jobb játszmát talált ki a lány és Peter számára, hiába is tagadta Sophia annyira, hogy a kishaver barátnője lenne. Dane éles fülei meghallják Peter arrogáns bemutatását, és még ha nincs is így, érdekes szókapcsolat, amivel a szörnyeteg még kezdhet valamit. Jól sejtette, kötődnek egymáshoz, és mindezt megfúrni maga lesz a mámor. Legutóbb Peter azt hitte, hogy már igazán erős vadász, aztán végre rájöhetett, hogy még a nyomában sem jár annak, ami egyébként lehetne. Dane azt nem tudja, hogy az a másik kettő most együtt jött, vagy csak itt futottak össze, de egyre megy, most mindkettő itt van, kínozható. Amit őt illeti, szépen lenyiratta a haját, hogy a terv mindenképpen jól sikerüljön, megborotválkozott, a szakállnak annyi, ezúttal a nyersen lehengerlő csáberőn felül valamennyi kisfiús bájt is kölcsönzött a külsejének, hiszen a maszkban nem ismerhető fel. Lényegre törő módon a Hold és a Vénusz szimbólikus kapcsolának stílusára haja a maszkja, misztikusan ezüstösen csillogó arcmaszk, amely alól csupán az igéző ajkak villannak ki. Na és persze a fogak, de erről majd később. A ruházata egy tollas kalappal kiegészített vérvörös zeke, s fekete köpeny, fehér kesztyűk, alulról pedig szintén fekete vászonnadrág, csizma. Magában azon mulat, hogy merő véletlenségből a kesztyűt leszámítva hogy öszeöltöztek Peter kis bájos szívszerelmével. Már éppen lépne közelebb, hiszen az arcát elfedő maszkból a lányka bizony úgysem fog rájönni, hogy ki is rejlik mögötte, Peter azonban az ösztöneiből kifolyólag egészen biztos. A lassan sokasodó diákseregben viszont érzékeny orra felfedez valami ismerőset.. Egy farkaslány? Nocsak.. Eltéríti mindez az eredeti haladási iránytól, igaz, még így is közelebb léphet kiszemeltjeihez, de előbb még. - Ez az én helyem. – Picit elváltoztatja a hangját, hogy ha Sophia felfigyelne rá, akkor ne legyen még csak gyanus sem, hogy ki az idegen. Thess felé a stílusa ellenben nem arrogáns, csupán ténymegállapító. Nem teszi nyilvánvalóvá, hogy a farkaskának fel kell pattannia, avagy Dane szimplán az ölébe fog ülni. Sophia felé a távolról a kalapjához érinti az ujjait, amolyan üdvözlés gyanánt, mint egy távoli hódoló.
Sosem voltam valami romantikus alkat, a szívecskés, rózsaszín köd pedig abszolút nem az én stílusom, de miért is hagynék ki én bármilyen bulit is, amit megtartanak? Naná, hogy elmegyek, ha törik, ha szakad. Én vagyok Daisuke, akinek mindig mindenhol ott kell lennie, így már az elejétől fogva nem volt kérdés, hogy elmegyek e a partyra. Ha kell végigszenvedem, csak hogy ott boldogítsam a népet jelenlétemmel. Meg amúgy is, rám fér egy kis kikapcsolódás így a nagy nyüzsgés után, ami év eleje óta tart nálam. Valamiért úgy érzem kezdek közelebb kerülni apám gyilkosához, csak egyelőre még nem tudom, hogy mik a nyomok, s hogy mit takarnak. A Hugrabug klubhelyiségen átvágva haladok a lépcsők irányába. Az öltözetem egyszerű, mégis elegáns. Fekete öltöny egy vékonyabb fehér csíkokkal díszített fekete nyakkendő kombójával. Álarcom ugyan nem volt kéznél, ezért megkértem az otthoniakat, hogy küldjenek valami hozzámvalót bagolypostán keresztül. A küldemény ma reggel érkezett meg, aminek azért hálát adok, mert legalább nem kell azt az ócska kerek keretes szemüveget viselnem. Bár, azt hiszem az álarc alatt nem lesz túl kellemes sokáig időzni, úgyhogy a biztonság kedvéért elpakolom a szemüveget is, amolyan B tervnek. Jól áll, kicsit stréber külsőt kölcsönöz nekem, de legalább nem olyan borzalmas, mint amilyen Potternek van. Amint elérem a szükség szobájának ajtaját, felteszem a matt fekete álarcot, végül benyitok a rózsaszín ködbe, ami körüllengi a ma esti bulit. Azért el kell ismerjem, nem olyan rossz, mint amilyennek elsőre gondoltam volna. Vannak ételek és azért a díszítés sem utolsó, csak valahogy mégsem az én világom. Pláne, hogy nincsenek ismerős arcok, még csak a szobatársaim sem vették a fáradtságot, hogy eljöjjenek. Ch, milyen gyáva dolog, pedig egész biztos jól ellettek volna. De hát, nem én tehetek arról, hogy akik a ma estét kihagyják, azok hígagyúak. Ingyen pia, kaja, zene, kell ennél több? Egy pezsgővel töltött poharat emelek fel az egyik asztalról, míg a zene ütemére ujjaimmal dobolok az üvegen. Körbenézek a kis társaságon, van aki az ételekkel foglalatoskodik, akad, aki a táncparketten ropja és van, aki csupán élvezi az egészet. Szinte mindent tisztán kihallok, ahogy tekintetem végigszáguld a klikkekbe tömörült diákokon. Persze a nagy ricsajból ki tudom hallani a fotelben lévő csaj éneklését. Vagy ő most srác? Elsőre kicsit bezavar rendkívüli öltözékével. Nyakkendő? Oké, lehet lemaradtam a divattal. Lehet, hogy nekem meg szoknyában kellett volna jönnöm? Fene se tudja már. Fintorgok egyet, míg szám elé emelem a pezsgőspoharat.
szószám: 393 ♚ zene: Baepsae ♚ Bring it on! ♚ [You must be registered and logged in to see this link.] ♚
Elijah Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-06, 23:02
Bár nem nézné ki senki a srácból, tud ő elegantos is lenni, ha akar.. de ma valahogy inkább nem.. picit Velencei Karneválosra vette a figurát, és barna zakója alá színes, kockás inget vett fel, mely ki-kilóg, mintha csak valami régebbi színdarabból leakasztott elfuserált szereplő lenne. Nem néz ki rosszul, de nem az a vasalt, jól fésült valaki, sokkal inkább egy bolond, vagy intrikus szerepét lehetne rá illeszteni. Arcát pedig egy könnyed, kissé nagyobb orrú maszk fedi. Nadrágja és cipője persze harmonizál a zakóval, nem kockás inggel, így mindkettő szintén kellemes barnában játszik. Könnyed léptekkel suhan végig a terem szélén, a zene ütemére lépkedve, miközben tekintetével ismerősök után kutat, egyelőre nem éppen nagy sikerrel, de mivel egyedül érkezett, és csak most, ez nem jelenti azt, hogy bármennyire is elszomorodna ezen. Inkább elemel egy pezsgőt poharat, könnyedén megemeli a többiek felé, majd kissé félreállva belekortyol, és onnan nézi, kik is jelentek meg. Szívesen táncolna valakivel, de nem akar senkire se rárontani, így inkább megfigyeli, ki az, aki szabad, egyedül érkezett, és aki miatt éppen ezért nem fog nagyot kapni.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Valentin napi álarcos buli 2017-02-06, 18:42
Kicsit fáradtan sétálok a hetedik emeleten, hogy a szükség szobáját vegyem célba. Nagyon szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra, mert a sok tanulás lassan kikészít. Egész héten mást sem csináltam, csak legendás lény anatómiát jegyzeteltem, hála a kihagyott pár hónapnak, be kell pótolnom. Végül némi sétálgatás és magamban ismételgetés után megjelenik az ajtó, amin be is lépek, de ami odabent fogad, egy cseppet sem az, amire számítottam. - Mi a fene? - mondom magam elé csak úgy, miközben megtorpanok az ajtóban. Felnézek a keretre, mintha csak magának a szobának beszélnék. - Nem ismersz túl jól, te szoba. Egészen más kikapcsolódásra gondoltam... - igazából nem is jutott eszembe, hogy Valentin nap van, az meg főleg nem, hogy nekem ilyesmit ünnepelnem kellene, de ahogy végül végignézek a dekoráción, nyilván leesik, hogy mi folyik itt. Némiképp tanácstalanul állok az ajtóban, miközben próbálom felmérni a lehetőségeim. Nem látok egy arcot sem, akit barátomnak mondhatnék, és többé-kevésbé semmit, ami megragadná a figyelmem, mármint a jó értelemben. Mert a szörnyű rózsaszín giccses dekorról nem tudom levenni a szemem, annyira borzalmasan néz ki, hogy még fintorgom is egy kicsit. Ekkor valaki egy kicsit meglök hátulról, nyilván csak el szeretett volna menni mellettem, de én lecövekelve álltam az ajtóban, így kicsit beljebb tántorodom, miközben lerendez egy gyors bocsival. Annyira meg vagyok illetődve, hogy egy aha jön ki a számon, majd újabb sokkos álldogálás következik. Mi a fenét keresek én itt? Mélyet sóhajtok, és végül némi gondolkodás után megrántom a vállam. Jobb ez, mint a dohos Mardekáros kanapék, és a zene igazából egész tűrhető. meg vannak ott valami sütik is... Ahogy megszemlélem a jelenleg még nem túl népes társaságot, az egyetlen értelmes következtetést vonom le. - Azt hiszem szükségem lenne egy maszkra... - és ebben a pillanatban, mintha csak parancsot teljesítettek volna, magasból leesik egy, és puhán landol a vörös színű szőnyegen előttem. Lehajolok érte, és megszemlélem. Fél arcot takaró álarc, fehér színű, arany mintával, és csodák csodájára pont sebhelyes felemet takarja. Ezen persze nem tudok nem elmosolyodni, és felnézek, ahonnan lepottyant. - Nem is tudtam, hogy egy szobának lehet humorérzéke... Az Operaház Fantomja, mi?... - csóválom meg a fejem egy kicsit, majd hajamat félig összefogva, alatta kötöm meg a fekete szalagot, ami a fejemen tartja majd. Pontosan illik, és pontosan eltakar minden heget. Csak fakó, fehéres szemem mutatja, hogy valami azért nincs rendben. A ruhámmal nem foglalkozom, nem érdekel, hogy kilógok a sorból. Amúgy is viszonylag elegáns szoktam lenni, hála a ténynek, hogy a fiúk egyenruháját viselem, ami leginkább fekete vasalt nadrágból, fehér ingből, fekete mellényből, nyakkendőből és fekete zakóból áll, bár a legutóbbi nincsen rajtam. Nyilván nem igen áll fent a veszélye, hogy ne adj ég fiúnak néznek, tekintve mozgásom nem annyira férfias, ahogy fényes göndör hajam sem. Az egyik kabáttartóra teszem hajszálcsíkos kalapom, és elindulok befelé. Sajnálatos módon mindenki az élelem köré csoportosul, egy srác két lánnyal flörtöl egyszerre, én meg próbálom felmérni jobban a terepet, de nem, senki, aki jobban is ismerős lenne. Jobb lesz, ha egyenlőre lehuppanok egy fotelbe... Elhatározásomat pedig tettek követik. Kinézem magamnak az egyik, kaja-pia pulthoz megfelelően közeli kényelmesnek tűnő fotelt, és elhelyezkedem benne. Nem nagyon tudom, hogy mit fogok itt csinálni, így csak hátradőlök, és csukott szemmel élvezem a zenét, miközben csendesen énekelem a zenegéppel együtt. Meglepő módon a hangom egyáltalán nem rossz, bár jóval mélyebb, mint egy fiatal popsztárnak. Próbálom azt tenni, amiért amúgy is jöttem. Kikapcsolódni.
Fogalmam sincs, miért döntöttem úgy végül, hogy én is részt veszek ezen a Valentin-napi marhaságon, hiszen se párom, se hitem. Mármint, soha életemben nem voltam oda az ehhez hasonló rendezvényekért, mindet kerültem is rendesen, elvégre a Valentin-nap nem éppen olyan dolog, aminek nagy hagyománya lett volna. Most komolyan, csak ilyenkor kell szeretni valakit? Nem. Akkor meg, miről is beszélünk? Mindenesetre, Sophia felemlegette a dolgot, konkrét választ nem adtam neki arra, hogy akkor most ott leszek-e, de ha már ő is megy, akkor én sem hagyhatom ki a bált. Talán, meg tudom vele beszélni a dolgokat, ha már eleget ittam és nem fogok félni attól, hogy bevalljam az érzelmeimet. Még most kellene, amíg nem zúgok belé menthetetlenül, utána csak még nehezebb lesz minden. Ha esetleg nemet mond, túlélem, semmi bajom nem lesz belőle, maximum pár napig kerülni fogom őt, ciki is lenne utána rögtön ismét barátkozásba kezdeni. Átlépem hát a Szükség Szobájának küszöbét, fess tengerésznek öltözve, rám aztán senki se mondhassa, hogy slampos vagyok. Körbenézek, most még nem Sophiát keresem, egyszerűen csak szemügyre veszem a terepet, mi merre található. Első pillantásra olyan az egész, mintha a Nagyterembe lépnénk, hacsak nem számoljuk a rózsaszín dolgokat, márpedig abból jelenleg is elég sok van... Elég giccses, de hát ez a szerelmesek napja, nekik kell mindent így feldíszíteni, másként nem tudnak kellőképpen romantikázni. Végül megunom a szemlélődést, majd Sophia után kezdek el keresgélni, akit szinte rögtön meg is pillantok... Nem messze tőlem áll, egy asztal előtt egy ismeretlen lány társaságában. Remek, nehezítse csak a Sors a dolgom, biztos, ami biztos, ne legyen olyan egyszerű az a szerelmi vallomásos dolog. Mondjuk, nem mintha most azonnal akartam volna rávetni magam, erre aligha lett volna bátorságom, ezt azért illik belátnom. - Sziasztok! - lépek oda a lányokhoz, miután kellőképp kifújtam magam, majd beláttam, hogy az ajtóban való álldogálással senkin sem fogok segíteni, főleg nem szerény személyemen. Végigpillantok rajtuk, mindketten igazán kitettek magukért, elég csinosak, ami azt illeti. Sophia kissé szokatlanul néz ki a maga fekete-vörös ruhájában, a kesztyű sem mindennapi látvány rajta, a másik lány pedig... Narancssárga hajjal virít mellette, tökéletes duó, mindjárt ágyba cibálom őket, de komolyan, hiszen csak ma van Valentin-nap, nem igaz? Végül lemondok eme szándékomról, túlzásokba nem kellene esnem, helyette kinyúlok bal kezemmel, átfonom Sophia derekát, majd magam mellé vonom, jobbomat pedig az ismeretlen energiabomba felé nyújtom: - A nevem Peter Greenwood, Sophia pedig a menyasszonyom. Vicc, ez az egész szöveg csak hülyéskedés, semmi közöm a lányhoz ilyen szinten, de mivel ő már megszokta tőlem ezeket a dolgokat, nem látom semmi akadályát annak, hogy elsüssem ezt a poént, hiszen úgyis ki fog javítani, nem hagyjuk a kislányt ekkora tévhitben. Azért az már mekkora lenne, ha tényleg ez lenne a helyzet... A Roxfortban úgyis ezt pletykálják rólunk, mármint nem azt, hogy jegyesek vagyunk, csupán annyit, hogy együtt vagyunk. Én nem bánom a dolgot, Sophiát sem viseli meg túlságosan, jókat nevetünk rajta, ennyi az egész. - Mit eszel? - pillantok le barátnőmre, akinek kezében egy habos-babos muffin virít, miközben karom fogságában álldogál. Széles mosoly jelenik meg az ajkaimon, majd kissé kárörvendően szólalok meg ismét: - Remélem, lekváros... A lekvár és Sophia viszonya nem éppen bizalmi kettős, hiszen a kisasszony nincs oda túlságosan a nagyon édes dolgokért, márpedig, ez bombaédes lehet, hiszen már kinézetre is cukormérgezést kapok, annyi mindennel be van vonva az az idióta fánk. - Azt tudom, hogy Sophia egyedül érkezett, és te? - fordulok ismét a másik lány felé. Nem sok embert láttam még a teremben, talán a lány párja is itt van valahol, vagy nem tudom. Néhányan már nagyban táncoltak a zenére, míg mások – hozzánk hasonlóan – félrevonultak beszélgetni.
Mint a hurrikán olyan energiával robbanok be a Szükség Szobájába, tőlem szokatlanul igen egyszerű ruhában, de a jelenségem ugyanúgy maga a nevető, vidám káosz. A hajam élénk narancssárga, az arcomon kacaj, szememben jókedvű csillogás, ahogy magamba szívom a díszítés magával ragadó hangulatát. Nem hagyom, hogy elkeserítsen, hogy egyedül érkeztem a bálba, az semmit sem segítene, ha keseregnék azon, hogy a fiúk mekkora bunkók és hogy csak nem talál rám az igaz szerelem. Engem valahogy mindig kikosaraznak, hiába árasztom el őket a szeretetemmel és nyitom meg előttük a szívemet és lelkemet. Nem is értem, mi a hiba bennem? Mindegy, ahogy belépek és néhány pillanatra csak körbenézek körbeforogva, aztán a felsőbb dekorációktól elszakítva a tekintetemet meglátom a büfé asztalt. A ruhám hó fehér, de ez nem állít meg abban, hogy odamenjek és hezitálás nélkül kezdjek el enni-inni. - Szia, miket kóstoltál már? Van lekváros fánk? - kérdezem mosolyogva Sophiától érdeklődve az asztal fölé hajolva körbeszaglászva. Minden olyan jól néz ki, lehet csak szimplán egy tányérra rá kéne pakolni mindenből egyet és végig kóstolni. Aztán meg majd gurulva ugrok fel a színpadra és úgy csapok a húrok közé. Jó, azt talán nem kéne, teli hassal egyszerűen nem lehet lenyomni egy show-t. Nem ismerem a lányt, még csak nem is ismerős, szóval biztos nem Hugrabugos, és valószínűleg alattam is jár néhány évfolyammal, de ez nem lehet akadály abban, hogy ismerkedjünk. - Amúgy Jade vagyok, még elég csendes a buli, na majd ha felpattanok és énekelek valami jó kis pörgőset megmoccan a tömeg.
Ruha 
