2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
-Talán egyedi, de nekem nem tetszik. - Hát tényleg nem, de a kékre festés ötlete nem válna be, anya addig sikálná a hajam míg olyan nem lenne, mint most, ismerem, megtenné. Szóval ez már most egy kudarc, vörös maradok életem végéig. Ennél nem is lehetne rosszabb szín és feltűnőbb se. Már messziről is kiszúr bárki és nem azt kiáltja, hogy Jé ott egy vörös hajú gyerek hanem Jé ott az egyik Weasley. Mintha csak a Weasley-k lehetnének vörösek.. -Most lebuktam, szörnyű. - Nevetek tovább, hát mit titkoljam, Piton ősi ellenség, maga a mumus, ha kiskoromban hallottam volna róla akkor tuti Ő lett volna az ágyam alatt rejtőző szörnyeteg. Persze, hogy félek tőle, nem is tudom, ha a mardekárhoz kerültem volna akkor is így rettegnék-e tőle vagy akkor kevésbé, ez egy remek kérdés amire nem lesz válasz sose. -Nem semmi, egy Hipogriffel? Gratulálok, én tartok azoktól az állatoktól, bár nagyon szépek. - Nemes állatok és hát lássuk be, hogy Ő is annak tartson engem ki van csukva. Messziről szép és ennyi, na, de hogy felüljek a hátára, az nem fog sose összejönni, félek és a félelmet érzik, hiába lenne meg a tiszteletem iránta az nem volna elég. Hát igen, én a z óriáspókokkal vagyok baráti viszonyban, na meg a háromfejű Bolyhoskával, mindegyik felakart falni, biztos azért mert ennivalóan cuki vagyok. Miután szépen bepaprikáztunk mindent s a mustár is a helyén volt csak be kellett bújni az asztal alá és kibírni vihogás nélkül, ez pedig nem könnyű feladat akárhonnan is nézzük. A srác szépen leégette a nyelvét kétszer is ami nem csak őrülten nagy poén volt, de valamelyest büszke is voltam magamra, hogy remek munkát végeztem, mert így is van. Aztán ahogy a mérges és csalódott srác elmegy jön a helyére maga a végzet, McGalagony túl okos és rafinált, ha megkóstolja a sütit vagy a másikat tuti rájön mi történt és akkor lebukunk. Nem csak, hogy büntetésben lesz részünk, de még a házainktól is levon pontokat aminek eredménye az lesz, hogy Hermione agyonüt engem. Ezt azért nem akarhatom, nagy a baj. Moccanni se merek addig míg Charlene el nem kezd kihúzni az asztal alól a túloldalt. Követem és már igazán leszeretnék lépni, jó buli volt, de a következő sütikóstoló lehet Piton is.. Következő pillanatban már arra eszmélek fel, hogy Charlene elengedi a kezem és elfut ki a teremből. Értetlenül állok a dolgok előtt, abba az irányba nézek amerre Ő is nézett még mielőtt elfutott volna, egy srácot és egy lányt látok, azért hülye nem vagyok, hogy ne tegyen össze a kirakós darabkáit. Charlene-nak bizonyára van valami köze ahhoz a fiúhoz. Király.. Át se gondolva a dolgokat a lány után futok. -Charlene!
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2015-01-22, 21:26
- Pedig a vörös egyedi, ne hallgass arra, aki leszólja a hajad! - mosolyodom el. Szerintem igenis jó a haja, nem hiszem el, hogy nem tudja, hogy ez így van. Oké kissé kócos, de tökéletes haj nincsen senkinek sem. Az enyém is néha olyan, mint egy igazi szénaboglya, hiába próbálom reggelente kifésülni, de én azért ebbe már nagyjából azt hiszem beletörődtem, sőt talán egyenesen a védjegyem ez a nagy mennyiségű szőke haj. - Tudtam! Kár kamuznod! - nevetem el magam. Igen, azt hiszem végül jól alakul ez a bál, pedig rettegtem a magassarkútól, plusz ha mér Pitont is megreptetnénk, de ennyire sajnos nem vagyunk bátrak és azt hiszem a suliból való kicsapást se lenne okos döntés megkockáztatni. - Tudod nem viselik jól a gyengélkedőn, ha mondjuk törött karral meglépsz és sárosan kerülsz elő, miután... mentél egy kört egy hipogriffel. - vigyorodom el egy kósza vállrántás kíséretében. Hát na, vannak furcsa kis kihágásaim, főleg olyanok, amiket aztán majd meg kell beszélnem apuval is, ez a nehezebb, mert nem akarom, hogy rossz legyen neki, tényleg nem, csak hát van amikor nem tudok ellenállni a kísértésnek. Így volt én próbáltam, de az a baj, hogy nem volt kedvem egész este ott ücsörögni a gyengélkedőn, sokkal szívesebben csináltam valami érdekeset és izgalmasat. A szavaira már csak bólogatok, miközben aktívan csípőssé teszek szépen mindent, csak hogy tényleg jól szórakozzunk. Azért nem egyszerű mindezt végignézni, pedig igyekszem én, befogom a számat is, meg minden, de így is azért jön egy kis kuncogás, amikor az első ember megszenvedi a dolgot. A sütő csíp, a puncs meg csak még jobban, én pedig nem is tudom, hogyan bírom, hogy ne legyen a vége prüszkölő nevetés, tényleg nem tudom. Amikor viszont közeledik McGalagony és meglátom azt a jellegzetes cipőt... ebből azért baj lehet, szóval inkább megfogom Ron kezét, hogy elaraszoljunk hátrafelé és kibújjunk az asztal alól a másik végén. Amikor immár távolról meghallom a Griffendéles házvezető szitkozódását azért elég rendesen lefagyok. - Puco... - itt akadok meg, mikor mindezek után sikerült kiszúrni a táncparketten egy ismerős párost, azaz Leo és Abbie és... táncolnak és... akkor még is ő az, akiről beszélt? Egy pillanatra konkrétan az egész rendszer leáll, csak aztán engedem el Ron kezét és egy árva szó nélkül hagyom faképnél, hogy rohanjak ki a teremből, valahova a folyosóra.
-Hát nem is hiszem el másnak, mondjuk senki más nem is mondott semmi pozitívat a hajamra. - Gondolkodom el rajta. Hát tény, hogy nem vagyok egy szőke herceg, inkább egy rozsdás fémedény..vagy nem is tudom mihez tudnám hasonlítani a hajam színét. Néha eljátszottam a gondolattal, hogy például kékre vagy sárgára festem, ha a vörös már oly megszokott, akkor mit szólnának valami extrémebbhez? Jó, az tuti, hogy anya kiakadna, de Harry és még Charlene is díjazná a humorom. Hermione meg valószínűleg csak sóhajtana és rám hagyná a dolgot. Ez ilyen, velem már vitatkozni is felesleges, még Piton is inkább fejbe csap valami mázsás tankönyvvel és ezzel meg van úszva a hegyi beszéd a bénaságomról. -Dehogy félek..inkább úgy fogalmaznék, hogy tartok tőle, mert jobb megelőzni a bajt..na jó, kit ámítok, be vagyok tojva tőle. - Röhögve vallom be, de hát ez nyílt titok, Piton egyik kedvenceként félelemben élek. Na jó, talán ez túlzás, de az a tanár ott próbál keresztbe tenni ahol csak lehet. -Sokszor voltál büntiben? Hát erről én is tudnék mit mesélni. - Ohh, de még mennyit. Csak én nem apró csínyek miatt, sakkoztam egyet és majdnem a nyakam törtem, de a büntit megúsztam, aztán a sok kilógás, na annak már volt eredménye, rengeteg minuszba került házpont ami miatt Hermione hetekig füstölgött, rosszabb volt, mint Charlie bácsikám sárkányai. Ahogy tovább figyelem Pitont és meglátom ahogy kiszúr a tömegből, máris leteszek róla, hogy ingyen reptetési órát adjak neki. Huhh, az a nézés, ölni lehetne vele, vagy már sikerült is neki? Végül is sok titok van a kastély falain belül..lehet van néhánynak Pitonhoz is köze. -Hát akkor a te tapasztalatodra építünk és remélhetőleg másnak is hasonlóan csípős lesz. - Ezzel az utolsó sütit és elhelyezem a tálcán és szépen lerakom, hogy ne keltsen gyanút. Igazán muris lesz mikor megláthatjuk az első fintorgó sütimajszolókat. A puncs meg külön élmény lesz. Egy unalmas bál hirtelen lesz egy nagy partivá ahol a nevetés a főszerep. Csak le ne bukjunk...bár azt hiszem még azt is bevállalnám. -De, muszáj csendben lennünk..jó, lehet én se fogom bírni. - Azért ha az emberre rájön a nevethetnék akkor annak nehéz gátat szabni. Felfigyelek Charlene hangjára és tényleg, jön valaki. Kíváncsi vagyok, hogy Charlene vagy az én művem lesz a kedvére, bármelyiket is válassza tuti, hogy jót fogunk röhögni. A srác a sütijeimhez megy és röhögve bekap egyet, az arca lassan változik egy torz maszkká és kezd el köhögni, na igen, rendesen pakoltam bele mustárt.. A puncshoz szalad, beleiszik és már nem csak köhög, de még a könnyei is folynak a csípőstől, szinte látom a lángnyelveket amik felcsapnak a szájából. A számat fogom, hogy ne röhögjek túl hangosan, de ez baromi vicces. Ránézek Charlene-ra amitől egy pillanatra belém fagy a mosoly, nem is figyeltem még annyira, de Charlene nagyon csinos lány..huhh, túlságosan is csinos. -Pszt..azt hiszem jön még valaki.. - és ekkor lép az asztal elé McGalagony...
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2015-01-14, 15:03
- Hát ez igazán megtisztelő! - vigyorodom el. Na azért nem gondoltam volna, hogy ilyen baromi nehéz valakit meggyőzni arról, hogy nincs semmi baj a hajával. Az ember azt hinné, hogy mások örülnek egy-egy bóknak. Bár én beszélek? Nem gondolom magamról, hogy olyan hű meg ha lennék. Ezért nem is értettem ezt a csók dolgot Cameron részéről, mert... egyszerűen fura volt a dolog és nem tudtam mit kezdeni vele, mert én nem vagyok... nem is tudom, nem vagyok Abi, én csak én vagyok, egy kis vadóc egy kazalnyi szőke hajjal, még csak nem is járok kihívó ruhákban, meg semmi ilyesmi. - Volt már pár büntetésem, de... azt hiszem szinte bármit, az a látvány mindent megérne! De te... már most félsz, pedig csak rád nézett. - szórakozottan bököm őt oldalba, aztán szolidan el is nevetem magam, mert hát na majdnem falfehérré vált csak mert attól fél, hogy Piton sejti, hogy mik járnak a fejében. Mondjuk ez a tanár... komolyan néha olyan érzésem van, mintha tényleg képes lenne belelátni a fejembe. Egyszer elmentem mellette a folyosón és épp azon gondolkodtam, hogy milyen vicces is lenne mondjuk élénk lila talárban menni az órájára a jól megszokott fekete helyett és olyan gyilkos tekintettel nézett rám, mintha minimum sejtené, hogy mi jár az eszemben... vagy ő szimplán csak mindig így néz? - Mustár! Meg van, ez ütős lesz, csípős, megkóstoltam. - igen még mindig úgy beszélek tőle, hogy majdhogy nem lihegést imitálok, ami érthető, mert hát na tényleg baromi csípős. Egy gyors mozdulattal kanalazok kicsit a puncsba, amikor épp senki nem néz oda. A következő mozdulattal még el is kever... ném, de a kanál be is esik, én pedig próbálom visszatartani a nevetést, ahogy eloldalazok a puncsos tál mellől. Nem mondom, hogy könnyen megy a dolog, finoman szólva is halálosan vicces a helyzet, főleg ha ebbe még netán valaki bele is találna inni. - Én nem fogom kibírni, hogy csendben maradjak. - már most alig bírom visszatartani a nevetést, attól hogy az asztal alatt leszünk még ugyanúgy nem lesz sokkal könnyebb. Mindenesetre bemászom szépen Ronnal együtt. Azért az én ruhámban ez macerásabb egy fokkal, főleg mert ő megy előre, én pedig a térdelő mászásnak hála elég szép belátást biztosítok neki. - Jön... jön valaki! - elfojtott suttogás, mert csak a lábat látom azt is alig, amikor kilesek az abrosz alól. Komolyan nem fogom kibírni! Már előre a szám elé teszem a kezemet, mert félek, ha most itt nekiálló hangosan nevetni, akkor az nagyon-nagy eséllyel kapásból lebuktat majd minket, és magassarkúban nem futok elég gyorsan.
Engem mindig zavart a vörös haj, persze hozzászoktam hisz azon nem lehet változtatni ami vagyok. És büszke vagyok arra, hogy Weasley vagyok, inkább vagyok ilyen, mint egy Malfoy. Csak ez a haj ne volna. Igaz nem kicsit lepett meg, hogy Charlene-t ez a legkevésbé sem zavarja, mert szinte minden lány furán néz rám emiatt. Mondhatni esélyem sincs a lányoknál a vörös haj miatt meg mert Weasley vagyok, az hogy Charlene kedvel teljesen új keletű. -Rendben, úgy döntöttem hiszek neked. - Bár kicsit még azért akkor is van bennem egy vészfék, a vörös haj az vörös haj és hiába döntök úgy, hogy nem veszem figyelembe még mindig olyan lesz. Persze nem azért vagyok itt, hogy a megoldhatatlan hajkoronámmal szórakozzam, és Charlene-nak sem ez a terve úgyhogy össze kapom magam. -Mégis mennyire durva büntetést viselnél el azért, hogy lásd? - Én bár gyáva tudok lenni azért talán még a kicsapást is bevállalnám, Piton ahogy a levegőben csapkod, mint egy megtermett pulyka...áhh, volna az álmom. A tömegben Piton-t pillantom meg és úgy néz rám mintha sejtené mi jutott az eszembe, esküszöm Ő a legrosszabb rémálmom. Friccs meg a macska se a kedvencem, de Őket sikerült átvernünk Charlene-nal ami adott egy kis bátorságot, de...annyit azért nem, hogy Pitonnal húzzak újat. -Bizonyára van valahol paprika, ha meg nincs csak találunk valami csípőset. - A logika kívánja meg, hogy így legyen. Kizárt, hogy egy ekkora bálon ne legyen semmi csípős, például Pitonról se tudom elképzelni, hogy édesszájú legyen, hozzá a méregerős paprika a jó párosítás. -Kutass! - Mondhatni engedélyt adok rá, de nem igazán figyelek oda, mert a mesterművemen dolgozom, egy süti aminek muszáj mesterien kinéznie ha már mustár a töltelék. Ha ezt egy tanár megkóstolja, azt hiszem egy életre elmegy a kedve a süteményektől. Bár azt hiszem Dumbledore szereti az édességeket...a bál után jobb lesz meghúznom magam legalább egy kis időre, de szerintem megéri. Egy újabb remek süteményt készítek el mikor visszaér Charlene is a szerzeményével. -Azért azt nem próbálnám ki. - Mondom mosolyogva miközben az utolsó süteményt is elkészítem és a tálcára teszem, a puncs is elkészül ami igazán jó. Ekkor látok meg egy párt az asztal felé jönni. Gyorsan döntök és még mielőtt meglátnának minket megrántom Charlene karját. -Be az asztal alá, ha nevetni akarsz és nem lebukni a végén. - Mondom suttogva és én már lent is vagyok az abrosszal megterített asztal alatt, a földig ér az abrosz így a lebukás veszélye minimálisra csökken, valamennyire ki lehet látni az asztal alól, épp annyira, hogy lássuk amint művünk beteljesíti a feladatát.
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-30, 22:40
Engem sosem zavart egy kis extra, mint mondjuk a vörös haj, meg hát egyébként sem vagyok én olyan válogatós típus, nem keresek a kákán is a csomót, vagy ilyesmi, sosem voltam ilyen és nem is leszek. Az én hajam is eléggé látványos. Ez a sok szőke nagyon feltűnő tud lenni. Azért a szőke haj ne olyan általánosan elterjedt, főleg akkor, ha sok is van belőle, mint esetemben. Úgyhogy én aztán bármikor borzolgatom itt Ron haját, ha épp ahhoz van kedvem, vagy látom, hogy rossz véleménnyel van saját magáról. - Dehogy baj! Szerintem az jó, ha valami nem átlagos, hidd el nekem. - a mosolyom levakarhatatlan, amúgy is, de most akkor is jól akarom érezni magam és nem akarok foglalkozni semmivel és senkivel sem. Mondhatni ez az én estén, vagy a miénk, édes mindegy! Jól elszórakozunk, csinálunk pár jó kis csínyt és kész, azért jöttünk ide, nem fogok foglalkozni senki mással és nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol, ő se foglalkozzon vele, ennyi. - Azért még valami durva büntetést is érdemes lenn bevállalni! - bólogatok szélesen vigyorogva. Az a helyzet, hogy talán még érdemes is lenne megtenni. Megreptetni Pitont, amit mindenki lát... jó talán durva következményei lennének és ennyire nem vagyunk bátrak és csak a szánk nagy, de hát... ez van, néha ezt is lehet. Friccset már kijátszottuk, majd jövőre kipróbálunk még több izgalmasat! - Igen! Félő, hogy hamar meggyógyítják, de akkor is. Állati jól csináltuk azt a kis akciót! - jó mondjuk ő nem remekelt annyira, mert hát na... az a helyzet, hogy ő nem sokat tett hozzá, de azért ezt nem tenném most külön szóvá. Nem kellett volna azt a hősi áldozatot bejátszania, a nélkül is megoldjuk, kész csoda, hogy meg tudtam menteni a irháját, hogy ne legyen belőle komolyabb baja. Szerencséje van, hogy olyan bátyjai vannak, akik ilyen fene mód jó kis dolgokat fejlesztenek ki, áldhatja az eget, de komolyan. A sötétség por mentette meg, meg engem is és... a miatt kárörvendhetünk most a macskán. - Csak van valahol, mondjuk a szendvicsekhez, vagy valami, miért ne lehetne? - csak jól körül kell nézni, aztán talán szerezhetünk, bár nem biztos, hogy ilyesmi ki van téve az asztalokra, mert nem túl jó egy bálon, ha valakinek tüzes lehelete van, de... na majd meglátjuk, hogy mit találunk. Figyelem, ahogy Ron kommandózik, én is megyek utána, amikor látom, hogy megleli közben a mustárt. - Oké! Addig tovább kutatok! - nem tudom eltüntetni a vigyort, nem megy. Szóval én tovább megyek, valami jó erős paprika kellene, aprított, vagy valami, vagy valami chili mártás, hátha van ilyesmi az asztalon, amit bele lehetne keverni a puncsba. Ront picit magára hagyom, egészen lelkesen alkot, és percek múlva térek vissza diadalittas mosollyal, immár a szerzeményemmel a kezemben. - Hű... a végén még jöhetsz velem sütit díszíteni, akár normálisat is, menne! - aztán már arrébb is oldalazok, és alig láthatóan öntöm bele a szószt a puncsos ibrikbe. Próbálom kibírni addig nevetés nélkül, amíg vissza nem érek Ronhoz, de akkor már jön a prüszkölő nevetés. Ez... komolyan isteni lesz!
Nem zavar, hogy a hajamat igazgatja. Sőt, tetszik. Így, hogy legalább Ő nem látja rémesnek az már jó. Utálom ezt a vörös színt, pedig hát Weasley vagyok, a vörös haj az hozzám tartozik, gyanús volna ha normális hajszínem lenne, akkor el kellene gondolkodnom azon, hogy vajon most örökbe fogadtak vagy sem. Charlene azonban nem mutatja, hogy nem tetszene neki a hajam és ennek örülök, számos ember nevetett már ki a hajam miatt. Örülök, hogy csínytársam nem úgy gondolkodik, mint azok. -És ez szerinted nem baj? - Kérdem érdeklődve. Majd inkább megpróbálok azzal foglalkozni, hogy kitaláljak valami jót. Persze mivel egy bálban vagyunk így abszolút csak arra tudok gondolni, hogy akkor most táncoljunk, de a magassarkús probléma miatt ez nagyon hamar kiugrik a képből én meg tényleg tehetetlen vagyok. -De gondolj bele, ahogy körözne a plafon körül, istenem, életem legszebb pillanata lenne. - Nyílt titok, hogy Piton kedvence vagyok, a legkisebb mértékben sem értek a bájitaltanhoz és persze Piton ezt a szememre is hányja amikor teheti. De nem tehetek én róla, hogy ehhez nekem semmi tehetségem nincs. Attól tartok ha egyszer sikerülne is valamit összedobni abban is csak valami boszorkányságot látna és ugyanúgy értékelhetetlenné minősítené a munkámat. Ő a kedvenc tanárom, az már tuti. -Ja, kb én is ennyire tudom sajnálni a ciculit, de az a kötés, fenomenális, elnézegetném még rajta egy ideig. - Naná, hogy nem sajnálom azt a sátánfajzatot. Talán még a kötés dobott is a kinézetén, Friccs persze azóta is úgy méreget, mint akit megakar ölni csak nem tudja milyen fegyverrel, viszont nincs bizonyítéka, Charlene sokkal okosabb volt nála és úgy tűntünk el, hogy semmi nyomot nem hagytunk ott, bár a gördeszka eltűnése, több volt, mint gyanús. -Ez egy remek ötlet. A paprikát észre se vennék, de honnan szerzünk paprikát? - A terv jó, mert tényleg az, de csak én érzek benne egy apró góc pontot? Nálam biztos is, hogy nincs paprika vagy egyéb tréfára való dolog, de ekkor látom meg a szomszédos asztalon a mustárt. -Elvigyorodom és a legészrevehetetlenebbül hozom vissza a sütis tálakhoz. -Míg a paprikás dolgot megoldjuk én feldíszítek pár sütit. - Ehhez olyan kedvem támadt, hogy el se hiszem. Charlene fura hatással van rám az egyszer tuti. De lehet, hogy az kétszer is tuti. Megfogom a mustárt és takarva a sütis tálat gyorsan munkához is látok, nem a legszebb lesz a töltelék, de nem is lesz gyanús. Még a végén cukrásznak állok amilyen profi munkát végzek.
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-16, 16:28
Azt hiszem pont az ilyen megnyilvánulásaim miatt van, hogy általában mindenki fiú haverként kezel. Gondolom a legtöbb lány nem borzolja össze a srácok haját, sőt gondolom a legtöbb lány többnyire nem retteg a magassarkútól és minden bizonnyal nem tudnak olyan trükköket csinálni a gördeszkával, mint én, de... nem érdekel. Szeretek én ilyen lenni, nem fogom megváltozni csak meg kissé - nagyon - fiús a viselkedésem. - Nem baj az. Egyszerűen csak a hajad nem alkalmazkodik az elvárásokhoz és ez mindig csak jó lehet. - rántom meg a vállamat egy széles mosollyal. Nincs szerintem semmi baj a hajával, nekem mindenképpen tetszik, egyébként is eleve elég egyedi ez a rikító vörös szín, e miatt ismeri szinte mindenki a családját a suliban, szerintem még azokat is Weasley-nek nézik, akik nem azok, mert a vörös haj már a védjegyükké vált. Táncolni pedig... szerintem ebben a cipőben lehetetlen. Minimum bokatörés lenne a vége, vagy még magammal is rántanék egy fél asztalt, ha elesnék és azt nem merem megkockáztatni, az is valami, hogy járni tudok nagyjából, de még az is eléggé körülményesen sikerül. - Az nem csak simán vicces lenne, az... fenomenális lenne! - Pitont látni repülni... hát naná! Csak mondjuk félő, hogy gyorsan le kéne lépni a bálról, mert a végén még elkapnak és na azért Pitonnal nem mernék szembenézni egy csíny után. Tuti, hogy minimum kifilézne, vagy rosszabb esetben ki is végezne, ennyire nem vagyok azért bátor. - Te voltál? Neee... szegény! - dehogy sajnálom, ez a nevetésemből is elég jól lejön. A macska megérdemelte, és az ahogy vinnyogott, na az valami eszméletlen volt, komolyan szakadtam a nevetéstől, amikor hallottam, és a bekötött farkas! Pedig mindig úgy csóválta idegesen, ha valami nem tetszett neki és most csak egy bekötözött izé van ott, vicces, rém vicces. - Vagy tegyünk bele valamit, mondjuk... amitől csípős lesz, hogy ne lehessen egyből észrevenni. A gyümölcs daraboktól úgyse látszana benne, hogy egy kis paprikát is tartalmaz. - kérdőn pillantok rá oldalra. Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye, hogy mennyire van benne a dologban, mert szerintem... tuti kis akció lenne, ehhez kétség sem fér. Ha benne van, akkor mindenesetre kibújok a cipőmből. Mezítláb... nem izgat, de nem tudok magassarkúban settenkedni, a végén az egész puncsot magamra rántanám.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-14, 15:24
Charlene & Ron
Csak elmosolyodom azon a kijelentésén, hát melyik lánynak ne tetszene, ha agya főbe dícsérik a ruháját vagy a szépségét. Mondjuk én nem az a fajta vagyok aki tényleg így is tesz, de azért vak sem, hogy ne lássam tényleg nagyon szép, csak hát Ő pont annyira néz engem egy helyes srácnak, mint én Draco-t a megváltónak. De mindegy is, végül is itt van velem a bálon, legalább egyelőre nem látszanak rajta az unalom jelei. -Azt mondod? Mindig ilyen össze-vissza áll, irányíthatatlan. - Sóhajtok. A hajam családi örökség vagy hívhatjuk ökörségnek. Sose tudtam beállítani, örültem annak ha éppen nem úgy néztem ki, mint egy kakadu. Csak próbál kicsit lazább embert faragni belőlem azzal amit mond, de tisztában vagyok vele, hogy borzalmas a megjelenésem, bezzeg Harry most is arat valahol, neki ez nagyon könnyen megy. Az meg persze most sem lep meg, hogy nem egyszerűen táncolunk majd, a csínytevés az élete. Most azonban fura mód nekem is kedvem volna valamivel feldobni ezt a bulit. A monoton zene nem nagyon izgat viszont a múltkor is jó volt amikor rávett a gördeszka visszacsenésére, bár Friccs azóta is feltűnően pislog felém én pedig próbálok nem feltűnő lenni és kerülni. Tudom, hogy megsejtett valamit, túl szemfüles. -Mondjuk...vicces volna ha láthatnám Pitont repülni. - Nevetem el magam, de azért tényleg ne esünk túlzásokba, ennek kicsapás is lehetne a vége, azt meg azért nem akarjuk megkockáztatni. Én legalább is nem, anya megkopasztana. -Ne is mondd, mikor először megláttam nevethetnékem támadt, de lebuktam volna, azt hiszem én voltam aki rátaposott a macska farkára. - Kicsit kihúzom magam, mert büszke vagyok magamra. Igaz, hogy nem szemtől szemben, de legyőztem Mrs. Norris-t. Elgondolkodom a lehetőségeken is bólogatok. Kíváncsi lennék arra mit szólnának ha az eper lekvár helyett csiliszósz lenne a sütiben. Be kell látnom, hogy ez tényleg egy remek ötlet és, hogy adni fog egy plusz hangulatot az estének. -Szerintem a puncsot kellene valami másra kicserélni, ahogy elnéztem annak van most a legnagyobb forgalma. - Nehogy már csak neki legyenek ötletei. Elég nagy lökete lenne ha sorban megkóstolnák a saját receptünket, bár lehet nevetés nélkül nem bírnám ki. Azt hiszem Charlene jó hatással van rám, hamarosan kicsapnak a suliból...de legalább jól érzem magam.
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-11, 16:22
Pedig komolyan, állati szívesen jöttem volna gördeszkával, vagy bicajjal, vagy... bármivel, ami nem ez a rémes magassarkú, ami komolyan ki fog készíteni. Ha na nem fogok legalább egyszer hasra esni, akkor tuti, hogy egyszer sem. Nem tudom, hogy meddig bírom majd, hogy ne vegyem le és maradjak mondjuk a mezítlábas változatnál, de egyelőre valahogy próbálok kitartani. Nem kéne már az első öt percben feladni ezt a kísérletet, Abbie szerint amúgy is jól áll, meg szerintem se olyan rossz, csak hát na nem épp nekem találták ki ezt a magaslati levegőt. Nincs nekem bajom azzal, hogy pöttöm típus vagyok, pont e miatt vagyok jó eséllyel tele energiával. Sokszor mondják, hogy a töpszli típusok általában sokkal inkább energia bombák, mint a magas emberek. Na persze nem szabad csak így általánosítani, de... néha azért mégis csak lehet. - Na így már jobban tetszik. - vigyorodom el. Nem komolyan gondoltam én, hogy piszkáljam ezzel a dologgal. Csak hát na, tényleg kitettem magamért, hogy azért elég jól nézzek ki és ha esetleg még nem említettem volna itt van ez a... magassarkú dolog is. Vagy esetleg már mondtam, hogy gyűlölöm? - Mondjuk ez... - itt összeborzolom kicsit a haját. - - ... úgy fest, mintha már más is összeborzolta volna, de nem olyan vészes, még jól is áll ez a lezser lazaság. - én is tudok ám bókolni és amúgy sem állna jól neki valami nagyon belőtt és lenyalt haj. Valahogy a fene tudja... nem ismerem még olyan jól, de szerintem nagyon meglepett volna, ha nagyon tipp-topp állapotban jelenik meg. Az is kész csoda, hogy talált öltönyt és nem egy szál ingben toppant be nyakkendő nélkül. - Oké, akkor a repülő embereket kihúzom a gondolatbeli listáról. - bólintok nagy komolyan, mintha tényleg lett volna ilyesmi talonban és ki tudja... talán volt is. A mosolyom persze ilyen téren kiismerhetetlen, nem lehet tudni, hogy mik járnak a fejemben, de azt látom én, hogy kicsit talán tart a fene mód remek ötleteimtől? Pedig remek volt a legutóbbi kis rohanásunk is Friccs elől nem? Szerintem azóta is átkoz mindenkit, hogy felforgattuk a szobáját, de talán elég gyorsan jött a sötét, mert nem hallottam azóta pletykákat róla, hogy látott egy vörös üstököt is. - Azt láttad, hogy Mrs. Norris farkas... végig be van kötözve? - vigyorodom el. Nem tudom, hogy mi történt ott a sötétben, de hogy a macska farkával valami igen, az tuti biztos. - Mit szólnál, ha első körben mondjuk csinálnánk pár trükköt... mondjuk kicserélnénk pár kiegészítőt másra. Tehetnénk a kókuszos sütikre tormát, vagy... málna szószt a ketcupos üvegbe. - aztán már csak a kajákkal megpakolt asztalok környékén kell maradni és persze lehetőség szerint egy ideig kibírni hangos vihogás nélkül. Ez utóbbi a nehezebb része, de ha túl hamar buktatod le magadat, akkor csak néhány embert lehet így megszívatni és akkor felesleges volt a sok munka és előkészület.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-10, 14:50
A lépcsőn lehaladva a hajamat bizirgálom, az oké, hogy általában össze-vissza áll, na, de hogy ma is így kell csinálnia ez már több, mint sok. Kétszer vagy háromszor neki megyek egy diáknak miközben a hajammal foglalkozom, de oké, ez még belefér. Meglátom a báltermet, már csak az kéne, hogy hóembert lehessen építeni, sose értettem minek ekkora felhajtás egy bál miatt, én nem is tudok jól táncolni...esik le a tantusz, huh, ebből még lehet probléma. Megpillantom Charlene-t. Elég csinosan néz ki, meglep, hogy nem gördeszkával jött, jó ez most gonosz volt, de tényleg, róla ezt is eltudom képzelni, erről igazán nem tehetek. Most olyan...nőies, na mindegy ezen jobb nem filózni. A kirohanásától meghökkenek, hát nem elég, hogy csinos? Boruljak le előtte és mondjak el minden bókot ami létezik? Ajajj, kicsit sokat akar a szarka, de nem bírja a sarka. Nézek le a magassarkúra, még, jó, hogy nekünk ilyesmi nincs kitalálva, elképzelni se tudom milyen lehet ilyen vackokba járkálni, szerencsétlen nők, viszont kimondottan jól áll Charlene-nak. -Mármint úgy értettem káprázatosan nézel ki, szinte kitűnsz a tömegből, gyönyörű vagy meg minden. - Több eszembe se jut. De hátha ennyi is elég lesz neki, igazán nem tudom mit mondhatnék még a zabos lánynak. -Hát, kösz. - Most ennél többet mit fűzhetnék hozzá? Szerintem a hajam épp elég bizonyíték arra, hogy rémesen festek, de mindegy is, ezen semmi se tud változtatni. Ötletem nem igazán van, hogy mit is csináljunk, mondtam neki, előre figyelmeztettem, hogy mellettem csak unatkozni lehet, hát ez nem világos? -Tréfát? - Eszembe jut a gondnokos eset és kiráz a hideg, de nem a félelemtől hanem az izgalomtól. -Jó, egy bizonyos kereten belül, nem akarok embereket látni repülve, oks? - Mondom elmosolyodva. Azért egy vagy két csíny még nem a világvége, ezt mondjuk nem is értem, hogy gondolhatom, én aki tényleg parázok a lebukástól, persze ez mind Hermione miatt van, ha elkapnak engem meg Harry-t valami miatt nagyon tud kiabálni, a mázsás könyvei meg tudnak fejet zúzni az tuti. -Mivel kezdjünk? - Kíváncsi vagyok, nekem nincs ötletem, de Charlene tutira felkészült. Harry-t még nem láttam eddig, külön jöttünk, de gondolom majd összefutunk valahol, végül is nem akkora ez a terem, hogyne tudjunk találkozni.
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-06, 21:53
Ez a magassarkú... szerintem a vesztemet fogja okozni. Vagy egy boka-, vagy egy nyaktörés formájában, vagy mondjuk a kettő együtt, az se lepne meg különösebben. Nem hiszem, hogy túl fogom élni. Nem szoktam én ehhez hozzá pedig baromi jó az egyensúly érzékem. A gördeszka, a korcsolya, a görkori, vagy a síelés... simán meg, de egy ilyen magassarkúban járni... Nem is tudom, hogy a fenében találhatott ki ilyet bárki is? Tuti, hogy csak azért jutott eszébe, hogy jól kiszúrjon a nőkkel, aztán az egész valahogy elterjedt, divatba jött és azóta... És még csak az enyém nem is durván tűsarkú, de mégis minden lépésnél rettegek, hogy szörnyet fogok halni benne. Komolyan, ha megunom, akkor marad a mezítlábas verzió, vagy leszaladok egy sportcipőért a kh-ba, mert ebben végigszenvedni az estét... hát az nem nekem való. Még jó is, hogy várni kell, mert addig is próbálom a nem nagyon meglévő önbecsülésemet összeszedni, miután volt egy elég kellemetlen majdnem bokatörős malőröm már az ajtó felé menet is és félek, hogy ez csak rosszabb lesz, ha elkezdek mondjuk fáradni. Rettegek... már előre nagyon! - Ennyi? Csinos vagyok? Tudod, hogy milyen rohadt nehéz ebben... állni is? - tettetett felháborodással nyitok, miközben persze a fejemmel a cipőm felé intek, de aztán mutatva, hogy csak viccelek előtérbe kerül a jól megszokott mosolyom. - Na jó, szia, te is elég jól festesz. - amúgy nem is rossz, de komolyan. Oké, azzal a vörös hajjal próbálhatott volna kezdeni valamit, mert kb. úgy fest, mint aki most kelt ki az ágyból a bál előtt öt perccel, gyorsan magára kapott egy öltönyt, aztán már indult is lefelé. Meg se merem nézni, hogy a cipője be van-e kötve, de... azért remélhetőleg igen, különben nem én leszek az aki az első nagyot fogja zakózni az este folyamán. Bár... ez ebben a színezetben nem is olyan rossz alternatíva. - Hű, te azért nagyon tudsz! - igen, várható volt, hogy fogalma sincs róla, hogy mi legyen majd most az este folyamán. - Először is add a karodat! - felszólítás, komolyan, erőteljes verzió, mert hát nem akarok én hasra esni, és nagy esélye van, ha nem karolok belé. - Több opció van, de a tánc egyelőre kizárt, mert ebben... a dologban tuti, hogy nem tudok járni, főleg nem táncolni. Szóval... iszunk, aztán eszünk valamit, majd mondjuk... mi lenne, ha csinálnánk pár vicces... tréfát? - vannak ötleteim és ezzel tuti, hogy el tudnánk ütni az időt. Teszem azt kicseréljük a letett italkat másra, vagy mondjuk fogjuk és a szendvicsek feltéteit machináljuk meg, netán egy kis csípős ketchup eperszósz gyanánt egy sütire? Annyi a lehetőség!
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-05, 16:21
Charlene & Ron
Na, hogy is van ez? Most tényleg elmegyek egy lánnyal a bálba? Ha nem tudnám, hogy igaz akkor most helyben vetném ki magam az egyik toronyból. Harry-nek mikor mondtam majdnem dobott egy hátast, na igen, nálunk nem valami gyakori ha olyannal megyünk a bálba aki csinos is meg értékeli is különc viselkedésünk vagy képes sikongatás mellett megmaradni Harry mellett. Mindig addig húztuk az elhívogatást míg a végén csak a maradék maradt akik közül már nem is akartunk választani. Most viszont egy elég csinos lánnyal megyek, igaz Ő hívott el engem ami nem is tudom, hogy számít-e, de mindegy, a lényeg, hogy nem akarok leégni, egy kicsit sem. Benézek a ruhásszekrényembe és kipottyan onnan az a förtelmes dísztalár amivel nem is olyan régen égettem magam. A régi kor divatja amiben úgy nézek ki mint egy öregasszony. Jézusom! Elborzadva gyűröm össze a barna, fodros, női ruhát és dobom a szekrény aljába majd letakarom valamivel ami éppen a kezem ügyébe kerül. Ki van zárva, hogy én valaha is még egyszer felvegyem, soha, soha és soha! Ám a szekrényem most se rejt semmi mást amit fel lehetne venni egy karácsnyi bálra...hogy én soha nem gondolok ilyesmire. Fél órával később Harry egy régi öltönyében parádézok egy tükör előtt, szerencsére harry-re nagy és rám meg pont passzol. A hajam igazgatom és igazgatom, na meg igazgatom, az eredmény 1000-0 a hajamnak. Próbáltam formába állítani, de olyan kesze-kusza. Azt, hogy vörös már megszoktam és ez ellen nem tudok tenni, na, de hogy most már megállíthatatlan és olyan rendetlen, hogy az már kész rém. Negyed órás szenvedés után feladom és mondhatni teljes harci felszerelésben indulok le a lépcsőn. Pár perces késésben vagyok, a hajam hibája. Leérek a nagyterembe és már látni is táncoló párokat. Szerencsére vagyok olyan magas, hogy ne kelljen nyújtózkodnom és hamar meg is találom a kék ruhában álldogáló zsarolómat. -Szia! Csinos vagy! - Kicsit idegesít, hogy én meg ennek teljes ellentéte vagyok. Adom a Weasley formát. Tudtommal Fred és George is itt lesznek valahol, kíváncsi lennék, hogy Ők vajon mennyire csípték ki magukat. -És most..öh.. mit csináljunk? - Ebben sose jeleskedtem, a partnereim vagy szerencsésen találtak valaki mást vagy halálra unták magukat. Nem is tudom melyik a jobb.
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Ron & Charlene - Buli vaaaaaan! 2014-12-02, 20:25
Szerintem nincs még egy ember... lány, aki annyit szórakozott a külsejével mint én. Na persze én nem azért, mert annyira ki akartam csípni magam. Egyszerűen csak... baromira nem vagyok hozzáértő és hiába segített Abbie, vagy kétszer leégettem a fülemet valami hajsütővassal, amit apu küldött. De nem is értem minek, amikor valami elemes izé, mert itt nincs rendesen áram és egyébként se akartam a megszokottnál göndörebb hajat... na szóval kész agyrém az egész. A ruhám legalább meg van, cuki kék darab, viszont szinte biztos vagyok benne, hogy minimum egyszer pofára fogok esni a magassarkúban. Mit egyszer... többször is szerintem, mert ebben totál lehetetlen járni! Én nem tudom, hogy ki a franc találta felé, de hogy nem volt teljesen komplett az tuti. Nem olyan, mint a görkori, ahogy Abbie mondta. Én szó szerint rettegek tőle, minden egyes lépésnél. Már a gyakorlásnál is ez volt de most hogy élesben fel kell vennem... nem hiszem, hogy túl fogom élni ezt a mai estét. Még jó, hogy nem a toronyban van a kh-nk, meg meghalnék, amíg le kell érni, így is a felfelé tartó távot Abbiebe karolva tettem meg, hogy ne essek össze valahol félúton, vagy ne essek le a lépcsőn lefelé, mert mindkettőre simán meg volt az esély. Mindenesetre itt vagyok, teljes harckészültségben, sminkben, meg csinos ruhában és nem igazán hasonlítok önmagamra. A tükörben minimum körberöhögtem volt egy hete még saját magamat, simán. Azért akkor már kissé megijedek, amikor a barátnőm távozik, hogy megkeresse azt a bizonyos Leot, én pedig nem nyújtogatom a nyakamat különösebben, csak megállok a bejáratnál, és... hát várok. Igyekszem egyensúlyozni, és arra koncentrálni, hogy majd az első lépésnél ne essek kapásból pofára... esélytelennek tűnik. De lássuk be Ron se az a tipikus profi ügyesség terén, szóval ez egyszer legalább annak is van haszna, hogy egy ilyen sráccal hívattam meg magamat. Ha pedig megunom... hát hagyom a magassarkút és marad a mezítlábas verzió.
