Jacob & Shanna

Hát igen. Mindig a Griffendél és a Mardekár versengett a kupáért, epikus csatározásukat figyelte az egész iskola, a másik két szak meg általában csak örül, ha nem a kígyók nyernek, és ennyi. Igaz, múlt évben azért végre már nagyon közel voltunk.
- Múlt évben öt ponton múlott. Öt ponton, és végre miénk lett volna a kupa és minden csodálatos kékben úszott volna. De ebben az évben érzem, hogy meg lesz. - mosolyodok el bizakodóan, lassan már igazán unalmas a Mardekár sorozat. Pedig néhány éve, mikor a nagy Harry Potter megjelent az iskolában, néhány évig arany-vörösben úszott az évzáró ünnepség, de úgy tűnik, hogy kikopott a lelkesedésük.
Előveszem a finom kis órát és kicsit megingatom a fejem a hülye feltételezésre, hogy amiatt nézem, mert le akarom koptatni. A kérdésem hallatán érezhetően változás áll be Jake-ben, amire szinte riadtan kapom oda a fejem. Azonnal egy sürgető nyomást érzek, hogy közelebb lépjek és az érintésemmel vigasztaljam, de mielőtt a tettek mezejére lépnék, felhangzik a csengő. Kissé összerezzenek, és gyorsan válaszolok a kérdéseire.
- Ötkor, az alagsori üres teremben, kaptunk engedélyt a használatára nyolcig. Hozd a tankönyveid és a pálcád, semmi más nem kell. - darálom, aztán egy gyors intéssel és egy megértő, szinte anyaian aggódó pillantással kísérve elfordulok tőle, és hagyom, hogy beáramoljanak a terembe. Magabiztosan indulok el a folyosókon, de a gondolataimban kicsit elmerülve visz a lábam, még nem tudom, hogy hová...

Fürkészve pillantok végig rajta, próbálok a szeméből kiolvasni valamit, de vajmi keveset sikerül a pajkos csillogáson kívül. Kicsit elnevetem magam a simításon, aztán rosszallóan csóválom meg a fejemet arra, hogy nem akarja elmondani, mit látott.
- Természetesen, hiszen megriadok egy árnytól, azért megyek Aurornak, véletlen sem szoktattak már hat éves koromtól sötét teremtményekhez. - felelem csípőből, kissé még csípősen is. Megenyhülök persze, amikor a becenevemen hív. A beszélgetés érzelmi hullámvasút tud lenni, de valami folyamatosan vibrál alatta, ami ha megsért, megsértem, elszomorodom, elnevetek, vagy bármilyen érzelem ér, nem tűnik el. A barátságunk ereje, hogy számíthatok rá és számíthat rám, ami mindig megnyugvással tölt el.
- Nem kell nekem, hogy plusz pontot szerezzen mindenki, csak ne csináljanak mínuszokat. Mondjuk azt pontosan nem tudom, hogy kihágás volt, vagy csak egy tanárnak olyanja volt, hogy levonjon öt pontot. - vonom meg a vállam, végül is ha utóbbi, akkor annyira nem okolhatom a lányt. Csak kicsit. Természetesen a pontverseny nem a világ, nem is túl gyakran nyerik meg a Hollósok, még is elismerést érez, amikor a pontjaival gazdagítja a szakot. Szeret a rivaldafényben lenni, és nagyon is szeret győzni. Hát, az ellentétek vonzzák egymást, ez biztosan igaz a barátságukra. Könnyedén széthúzza a talárját és kigombolja a blúzának a felső gombját, majd a kivillanó aranyláncot meghúzva elővesz alóla egy mesésen szép, kecses kis aranyórát. Egy-két pillanatig kedvtelve nézi, aztán kipattintja és leolvassa az időt.
- Három perc. Van kedved délután csatlakozni az auror tanulókörhöz? Lesz ott néhány ismerős arc neked is. Vagy... eldöntötted mi lesz a szakosodásod? - teszem fel az óvatos kérdést, ugyanis a szüleink talán azt hiszik, hogy ez eleve elrendeltetett, de Jake-nek igen is van joga eldönteni, hogy mi akar lenni. Ha pedig úgy dönt, hogy marad az Auror pályán, akkor azt magáért csinálja, és nem kötelességből.

Nagyon el van varázsolva, de ez nem zökkent ki engem abból, hogy lerángassam a földre. Majdnemhogy szó szerint, hiszen az ölelésemre tűnik úgy, hogy tényleg feleszmél a bambulásból. Mikor eltávolodok tőle fürkészni kezdem az arcán, de nem kérdezek rá, kivéve, amikor elkezd kekeckedni. Félmosolyra húzom a számat, kissé megdöntöm a fejem, utánozva az ő mozdulatát.
- Például azt, hogy mit láttál az imént. - tekintek fel rá várakozóan, és kicsit magam mögé biccentek. Én úgy se láthatom, amit ő látott, vagy sejtett, bár titkon kissé szívfájdalom, hogy nem tudhatom magamnak ezt a képességet. Persze, másnak meg átok.
Nem reagálok a mugliismeretre és a mágiatörténetre, csak megingatom a fejem. Nekem semmi problémám nincsen velük, végül is tudnunk kell, hogy mi van a világban és hogy mi mozgatja azt. És egészen más mozgatja a mugli világot, mint a varázsvilágot. Kicsit elkerekedik a szemem, amikor ilyen nyíltan kezd el a professzorról ilyen kompromittáló kérdéseket feltenni, persze megszokhattam volna már.
- Ne beszélj így róla! - suttogom egy kicsit halkabbra véve a hangom, de aztán normál hangerőn folytatom. - Tudod, meg kéne adni a tiszteletet, végül is egy tanár nélkül, aki mutatja az utat, nem brillíroznánk akár milyen tehetségesek vagyunk. Maximum a konyhában főzőcskéznénk. De páratlan lenne a barnamártásunk. - mosolyodok el a gondolatra, aztán kicsit felsóhajtok. - Tudom, hogy lényegében én már egyetemi évfolyamra járok, de kicsit kiakaszt, amit Lacey művel. Megint kapott egy pontlevonást, a Hollók zuhanórepülésben süllyednek. - mesélem vontatottan, kicsit bánkódva. Azt meg se említem, hogy mindeközben a Mardekár szépen elhúz. Körbepillantok, hogy kik vannak még a következő csoportból, néhány ismerős arcra rámosolygok halványan, aztán persze visszafordulok Jake felé, hiszen nem véletlen jöttem ide hozzá, vele akarok beszélgetni.