2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Átlag nap a könyvtárban... igazából nem. Az év vége azt eredményezi, hogy kifejezetten megnő a tömeg, ami az én dolgomat is megnehezíti. Ilyenkor néhány házimanót is mondhatni kirendel mellém Dumbledore, így egy fokkal könnyebb dolgom van, hogy rendet tartsak, mert sajnos még mindig sok-sok diák van, akik nem igen szeretik visszatenni a könyveket a helyükre, én pedig egyedül nem mindig bírom, hiszen a könyvtár nagy és annak ellenére, hogy azért már gyakoroltam Ansley-vel, még mindig nem mondanám, hogy profi szinten űzöm a mágiát. A magabiztosságom nem nőtt meg nagy mértékben, viszont már tényleg egészen ügyesen tudom reptetni a könyveket és a helyükre pakolni. Így azért sokkal gyorsabb és könnyebb, mint a létrán egyensúlyozni és küzdeni a magaslatokkal. A nagyobb gondok viszont még mindig megnehezítik az életemet... nem is kicsit, így aztán mindig reménykedem, hogy a káosz elkerüli a könyvtárat, legalább nagy részt. Úgy tűnik viszont, hogy ez ma nem az én napom, mert a káosz lassacskán lecsap. Milyen szép is lenne, ha a szellemeket legalább az iskola bizonyos részeiről ki lehetne tiltani. Gyerekként nekem is meggyűlt a bajom párszor Hóborccal, nem lenne rossz, ha valaki végre tenne valamit az ellen, hogy ezeket a rémes húzásait ne tehesse meg újra és újra. Az első hangokat még nem is nagyon hallom meg, csak a lassacskán fokozódó hangzavart, az éles nevetést, amiből már sejtem, hogy baj van... még hozzá nagy! Több diák is sietősen távozik, aminek hála valószínűleg megint csak nagyobb rendet kell tennem, mint általában, de ez még nem lenne olyan rémes, viszont a dőlni kezdő polcok és a víz... a könyvek nagy ellensége mindkettő, hiszen az elsőben gyűrődnek, a másodikban pedig a tinta végződik ki. Hamar meg is talál egy diák, amikor már próbálok párakat kiterelgetni. Inkább, mint hogy még nagyobb legyen a káosz. Csak magamban sopánkodok és legalább a polcok dőlését próbálom megállítani. - Nincs... nincs gond, megoldom... valahogy. - Eva azért érezheti rajtam, hogy cseppet sem vagyok magabiztos, hiszen gyorsabban jön a káosz, mint ahogyan kézben lehetne tartani. Szárítani is kellene és abban nem vagyok profi... abban sem igazából, pedig muszáj lesz tennem valamit, mert ez így biztosan nem állapot és nem várhatom, hogy folyton mások vegyék le a vállamról a hasonló terheket. - Nem tudsz véletlenül egy jó szelleműző bűbájt? - a valószínűleg még mellettem álló lányra pillantok, bár az is lehet, hogy Hóbor magától elszelel, ha már elég nagy kalamajkát csinált és persze, ha már nem tud mást tönkretenni. Ha nincs szerencsénk még mi is kapunk egy nagy adag vizet a nyakunkba, főleg, hogy felénk közeledik én pedig magamhoz mérten határozottan szólok az elsuhanó szellem után. - Most már elég legyen Hóborc, ki a könyvtárból! - na persze a hangomnak nem kellene enyhén remegnie, akkor sokkal hatásosabb lenne a dolog... de az a helyzet, hogy már az is kész csoda, hogy legalább hangosan ki tudtam mondani ezeket a szavakat, nem hogy még ennél is határozottabb legyek.
♬ Wake me up ♬ ♦ Ruci ♦ Könyvkatasztrófa ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Közeledik az év vége, lassan elérkezik a felhőtlen, gondtalan nyár. Én is visszatérek a mugli világba egy pár hétre, hogy apával töltsek egy kis időt. Azonban mindezek előtt még vár ránk az utolsó nagy hajrá. Az évközi munkámmal már megalapoztam a jó jegyeimet, de az utolsó pillanatokig ki kell tartanom, hogy minél tökéletesebben zárhassam az utolsó előtti Roxfortos évemet. Ezért is döntöttem úgy, hogy a ma délutánomat a kedvenc tanulós helyemen, azaz a könyvtárban fogom tölteni. Bepakoltam egy táskába a tanuláshoz szükséges eszközeimet, átöltöztem kényelmes ruhába, mely ez esetben egy leggings és egy hosszú felső, majd elindultam a könyvtár irányába. Megérkezvén egy mosollyal az arcomon nyugtáztam, hogy mások is érzik az év végét, hirtelen megkétszereződött a könyvtárban tartózkodók száma. Azért elindulok a szokásos helyem felé, valamelyik ablakhoz közeli asztalhoz, mert jobban szeretek természetes fénynél tanulni. Van is egy hely rögtön az ablaknál, így sietve megindulok és lepakolom a táskám a székre. Kész, elfoglaltam, innentől az enyém. Napi apró győzelem, bár szerintem mást annyira nem foglalkoztat, hol foglal helyet aznap, de nekem igenis fontos. Gyorsan kipakolom a magammal hozott felszerelésem, mindent elrendezek, majd elindulok beszerezni a mai tanuláshoz szükséges könyveket, melyeket lusta voltam lehozni a szobámból. De azért könyvtár, hogy itt is meglegyenek. Már meglehetősen otthonosan mozgok errefelé, így viszonylag hamar sikerül beszereznem a hiányzó dolgokat és már sietek is vissza az asztalomhoz, ahol kellemetlen meglepetés vár. Amíg távol voltam Hóborc jó ötletnek látta szanaszét dobálni a cuccaimat és egy kancsó vízzel megöntözni a már két napja készülő és majdnem teljesen befejezett házidolgozatom. Szuper. Kezdhetem előről. Mindegy, úgysem tudok mit tenni, Piton nem fogadja el ezt kifogásnak, Hóborcot pedig esélytelen elkapni és felelősségre vonni. Miközben próbálok újra rendet rakni a helyemen, visszatér a drágaság, hogy megnézze tréfája hatásosnak bizonyult-e. -Most elégedett vagy? Kezdhetem előről az egészet. -jegyzem meg mérgesen a szellemnek, aki erre még inkább lázba jön és iszonyú hangos kacagásba kezd, megzavarva ezzel mindazokat is, akik eddig nem vették észre a történéseket. Miután realizálja, hogy most aztán minden szem rá szegeződik, vérszemet kap a csöppség és őrült ámokfutásba kezd. Polcokat borít le, vízzel áztat el több diákot és kreálmányukat, az általa beindított szélviharnak köszönhetően pedig csak úgy repkednek mindenféle papírok szerte-szét. Óriási fejetlenség alakul ki, aki eddig megúszta a dolgot, igyekszik mihamarabb pakolni és kereket oldani, a többiek pedig próbálják menteni a menthetőt. Azonnal a könyvtáros keresésére indulok, hátha ő tudja, hogy kell megfékezni Hóborcot. Amint megtalálom, gyorsan vázolom neki a helyzetet és mintaprefektusként természetesen felajánlom segítségem.
