2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha a múlton rágódunk, nem megyünk előre. Engem az foglalkoztat, mi lesz holnap, és nem az, hogy mi történt negyvenkilencben meg ötvenben."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Savannah Elinor Harper Születési hely és dátum: 1966. december 8. Bristol, Anglia Csoport: Személyzet Patrónus: Egér Foglalkozás: Könyvtáros Képesség: Bejegyzetlen animágus (őz) Kiemelkedő tudás: Mágiatörténet - Kiemelkedő, Mugliismeret - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Az a típus vagyok, aki ha megkedvel valakit, aki tűzön vízen át megy érte, és finoman szólva is talán túlzóan ragaszkodó válik, de talán ezzel nem feltétlenül van baj. Ilyen emberek is kellenek nem? Olyanok, akik minden áron kiállnak mások mellett, akkor is ha hibáznak, akkor is ha nem jót tesznek, akkor is, ha... más nem teszi. Ha valakit igazán megszeretek, akkor nem ronthat a szememben, legalábbis ahhoz nagyon nagyot kell, hogy aztán már ne érdekeljen. A mának élek és nem temetkezem be a múltba, ettől talán kicsit eltér, hogy szeretem a történelmet. Azt hiszem inkább az a helyzet, hogy más múltjával nincs gondom, csak a sajátommal nem foglalkozom, mert az nem olyan szép, hogy emlékezzek rá. Egyébként nyitott jellem vagyok, szeretek beszélgetni, bár az iskolában azért nincs nagyon sok kolléga és azért az olyanoktól, mint pl. Piton még én is kellőképpen tartok, hiába nincs olyan nagy körkülönbség köztünk. Ellenben a diákokkal mindig kedvesen viselkedem, és szeretek is segíteni. Nem azért van a könyvtáros, hogy csak a könyveket pakolássza vissza. Igaz, hogy még nem vagyok itt régen, de szeretném a könyvtár minden szegletét kiismerni, hogy ha bármi kérdés van akkor csuklóból jöjjön a válasz.
Megjelenés
Azt hiszem ezt láthatod te is. Barna hosszú haj, gyakran lófarokban, főleg, ha dolgozom, de azért időnként kiengedve lazábban. Barna, sokat mondó szem, bár már mondták rám, hogy olyan szomorú őzike szemeim vannak. Valahol azért erre is jó okom van, de ezt azért igyekszem leplezni. A mosolyom azért lehengerlő, főleg ha rá tud venni valaki, hogy előkapjam. Többnyire a könyvtárban találhatsz meg, viszonylag laza ruhában, plusz persze a talár. A farmert részesítem előnyben, meg a könnyedebb blúzokat, de nem vagyok azért kifejezetten divat bolond.
Életed fontosabb állomásai
- Ma megint nem jött suliba, mint ahogy múlt héten is legalább két napot. - adja meg szinte azonnal a kérdésemre a választ az osztályfőnököm, amikor arra kérdezek rá, hogy vajon hol lehet Morgan. Nem egy osztályba járunk, de mégis láttam már elégszer és beszéltem is vele párszor, de ma nem láttam a suliban egy pillanatra sem, ennyire pedig senkit se lehet elkerülni. Pedig... hoztam neki valamit, mert úgy gondoltam, hogy illene hozzá, és oda akartam adni. De talán majd megtalálom, mint máskor is az erdőben. Elég sokszor bújik el arra. Milyen jó is lenne, ha helyette átjöhetne hozzánk... de sajnos nem néznék jó szemmel a szüleim, és nem is akarnám, hogy lássa, ami nálunk folyik. Suli után az első gondolatom az, hogy eleve az erdő felé veszem az irányt, de aztán végül elvetésre kerül a lehetőség, mert tudom, hogy csak bajom lenne belőle. Így is elég nagy baj, hogy azt a matek egyest alá kell íratnom. De ha egyszer nem megy... akkor nem megy, nem tehetek róla. Persze apu ugyanúgy levegőnek néz, mint mindig. Tudom, hogy mit gondol. Tíz vagyok... nem pedig hülye. Utál, gyűlöl, mert tönkre tettem az életét. Nem nehéz erre rájönni, hiszen már pont elégszer mondta el nekem, vágta a fejemhez, amikor eleget ivott, hogy átmenjen őszintébe. De nem tudok mit tenni vele. Igen, miattam ment tönkre az életük, mert én megszülettem, mert a nagyszüleim kényszerítették, hogy vegye el az anyámat, akin pedig minden áldott nap látom, hogy iszonyatosan boldogtalan. Az egyesem persze meghozza a várt gyümölcsét. Egy újabb sérülés... nem nagy ügy. Van már néhány, olyanok is, amik soha se múlnak majd el, még akkor se, ha nőni fogok még és a bőröm is változik ennek hála, maximum halványodnak majd valamelyest. Összeszorítom a fogamat, ahogy az apu keze ügyébe eső könyv csattan egyet a hátamon miután megkaptam a pofont is előtte. Van egy szint ami után már a sírás olyan automatikus dolog, csak a fájdalom miatt van és nem is azért, mert annyira ki lennél borulva. Gyorsan lekapok a pultról egy almát, és csak aztán tűnök el a szobámban. Talán egy óra se telik el és én már odakint vagyok. Profin begyakoroltam már hogyan másszak ki az ablakon, hiába vagyok az emeleten. Nem olyan nehéz, a súlyom pedig elég kicsi ahhoz, hogy a rózsalugas gond nélkül megtartson. A rózsalugas kifejezés persze túlzó, már rég elszáradt, csak maga a lécszerkezet van meg és a vad borostyán, ami tavaly elkezdett felfutni rajta, de az még elég csenevész. Talán egy fél óra gyaloglásba se telik mire elérem a célt. Nincs messze a házunktól az erdő, ahol a szokott helyen találom meg Morgant. Neki se a legjobb az élete, de azt hiszem neki még rosszabb az enyémnél is, sokkal rosszabb. Én legalább elmenekülhetek a szobámba, ha arról van szó de neki még ez sincs meg. Az arcomon mosoly játszik, amikor meglátom a szokott helyen a kis farönkön ücsörögni. Nem érdekel, hogy az arcom még mindig fel van dagadva és jó eséllyel holnapra csinos kis monokli lesz belőle. Apu mindig így időzít, hétvége lesz, hétfőre már nem látszik majd annyira. Szépen lehuppanok mellé és szó nélkül a kezébe nyomom az almát első körben, aztán még kutakodok egy kicsit a zsebemben és végül előkerül, amit a suliban akartam odaadni neki. - Csak ezt tudtam elhozni otthonról, de még nem túl érett, szerintem finom lehet és... ezt tegnap találtam a kertben. Igazi kincs! - lelkesen nyújtom neki a kis dobozt. Nem nagy dolog, csak egy kis üveggolyó van benne. Talán még valami gyerek ásta el, aki előttünk lakott a házban, mielőtt a nagyszüleim megvették nekünk, de akkor is valami. Találtam, valakié volt, talán van valamilyen különleges története, tehát... igazi kincs!
Már van egy órája ülök a papír felett, hogy megpróbáljam megfogalmazni a jelentkezést az állásra. Roxfort... könyvtárosi állás. Sokkal jobb lenne, mint a mostani. A minisztérium nem rossz, a muglikat is jól ismerem, az én szüleim is azok, köztük nőttem fel, de mégis... attól még nem biztos, hogy felvesznek, pedig vissza mennék. Mindig is a Roxfort volt az egyetlen olyan hely, amit igazán az otthonomnak éreztem.
A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
Először is csodaszép a PB-d, nekem személyes kedvenceim között van számon tartva, az őzikeszeműt én is így ismerem, így az animágiája több mint természetes. Azt, hogy bejegyzetlen, hogy itt fog ugrabugrálni a birtoknak, nagyon viccesnek tartom. Mivel viszonylag kevés személyzeti tagunk van egyenlőre, szép kis színfolt leszel az életünkben, mindenki biztosan örömujjong, hogy rád tudtuk lecserélni madam Czikkert. Szegény őzikének elég kakin indult az élete, de bízhatunk benne, hogy egy ilyen szép fiatal nő, remek jellemmel könnyen beilleszekedik, és olyanokra talál, akik elfogadják, és szeretik! Avatár- és patrónusfoglalj, majd mehet a játék^^
