2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Milyen kár, hogy Lee kommentárjának leginkább a Mardekár örül és fogad szót, így Fred mutatványának szóló felzúgó taps és füttyögés az említett ház lelátójáról, nos, nem mentes némi gúnytól és kárörvendéstől és biztatástól a leesést illetően. Nem mentes... gyakorlatilag erről szól! Pechükre Fred vissza tud mászni a seprűre, de már késő, a következő tapsvihar már a Hugrabug fogójának és az egész csapatnak szól, tegyük hozzá megérdemelten. A Griffendélesek is tapsolnak, de elég visszafogottan, illemből. Hát nem lesz ma nagy buli a klubhelyiségben, az biztos. Leszáll a seprűvel a földre az öltözőhöz vezető járat közelében, s gyalog indul meg befelé. Fel sem kellett néznie a lelátókra, hogy tudja, McGalagony már nincs a helyén, lefelé tart az öltözőbe, s ilyenkor valahogy a szélnél is sebesebb a tanárnő. Az a baj, hogy most viharos szél lesz, ami lecsap majd rájuk. Fred mégsem őt várja, éppen csak belekezdett dörgedelmeibe a tanárnő és már Fred kerülne sorra, mikor megérkezik George is. Na több se kell Frednek, ikertestvérét is meg tudja néha lepni, most például azzal, hogy a kezébe nyomja a seprűt és majdhogynem félbeszakítja McGalagonyt is. - Tudom-tudom, tanárnő, ilyen nevetségesen borzalmas szereplést még nem látott tőlem! Megyek is vissza a büntetésbe, ahova Ön küldött korábban. A többit George majd elmondja, remekül vissza tudja adni az Ön stílusát! Bocs, mindenki! - Szegény George erre csak egy kényszeredett mosolyt tud villantani a tanárnőre, mert Fred már ki is sietett az öltözőből vélhetően nem egy elképedt csapattársat is hátrahagyva és fárasztó meccs ide vagy oda, futólépésben megy vissza a kastélyba, a Gyengélkedőben letöltendő büntetésére. Na, nem azért, mert az egyik Weasley-iker ilyen bűnbánó típus lett hirtelen.
//Én is köszönöm a játékot, jó volt és jókat szórakoztam az njk Lee Jordan és a tanárnő civakodásán //
Jessamine Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-05-02, 18:27
Egészen jól tudnak összedolgozni Frederick-kel, ami kellően megnyugtatja ahhoz, hogy legalább azon ne aggódjon, hogy miatta maradnak őrizetlenül a Hugrabug karikái. Feltehetően soha többet nem szállt volna vissza seprűre tétmérkőzésen – vagy csak kimerítő lelki támogatást követően –, ha az ő sérülése, majd alkalmatlansága miatt pillanatok alatt fordítani tudott volna a Griffendél. Ez azonban nem következik be perceken belül se, így efelől megnyugszik a szőke őrző. Helyette csak enyhe szívszélhűdést kap Fred légtornászokat majdnem megszégyenítő magánszáma láttán. Levegő után kap ijedtében, ahogy a fiú lábai a levegőben kalimpálnak, ettől aztán – nem a Weasley iker tornamutatványa miatt – megint fényes csillagokat lát a fájdalomtól. Levegő utáni kapkodás tehát egyelőre kihúzva a listáról. Igyekszik ismét a lélegzésre koncentrálni, lehetőleg apró, szabályozott kortyokkal oldva meg ezt az alapfunkciót. Ezt megkönnyíti a tudat, hogy Fred visszakapaszkodott a seprűjére… vajon hogyan csúszott le róla? Jess lecsúszott az ütközés pillanatáról, majd kénytelen lesz a csapattagoknál rákérdezni, vagy magánál Frednél. Mintha Grace megérezte volna Jess kigondolt kívánságát és a cikesz sikeres üldözésébe fog. A többi játékost nem figyeli már olyan árgus szemekkel, a Hugrabug fogóját nézi és buzdítja, s mikor keze az aranylabdára fog, úgy lendül Jess seprűnyelet fogó keze is a magasba. Innen már fordul is Frederick felé egy magas-pacsiért, majd bevárja a többieket is. Szolid tiszteletkört tesz csak, habár szíve szerint látványos dugóhúzókat és/vagy szaltókat csinálna seprűnyélen. Amikor legközelebb járnak az öltözőkhöz, kiválik a csapatból és a többiek ünneplését egy pillanatra se megszakítva célozza meg a földet. Irány a Gyengélkedő! Ugyan nővérét nem látja meg rögtön, de tudja, hogy alig várja, hogy Madame Pomfrey-hoz vigye. Jess nem fog ellenkezni, minél hamarabb gyógyul meg, annál hamarabb csatlakozhat az ünnepléshez. Az a gondolat épp csak átsuhan rajta, hogy végül nem a meccs napját követően, hanem konkrétan aznap fogja meglátogatni ezek szerint Fredet a Gyengélkedőn… habár a fiú nincs is ott, vajon így számít? Nem. Habár, ha ott fogja a javasasszony, akkor már igen, csak hát nem így tervezte a szőkehajú lány a látogatást, igaz, így okokat se kell keresnie, miért is járt arra. Végülis mindegy, a lényeg, hogy csapata nyert!
//Köszönöm a játék szervezését, vezetését, és magát a játékélményt is mindenkinek! //
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-04-18, 17:39
Igazából azt se hittem volna, hogy Bonnie kijön egyáltalán a meccsre, de nagyon úgy fest, hogy mégis csak kezd beilleszkedni. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire rosszban voltunk mostanra tényleg testvérek lettünk és ez azért elég jó érzés. Nem mondom, hogy mindent maradéktalanul meg tudunk beszélni vele, de azért sok mindent igen. Nem lehetünk egyből olyanok, mintha együtt nőttünk volna fel, de tényleg kezdem úgy érezni, hogy igazi testvérek vagyunk és ez a helyzet csak egyre jobb lesz. Talán egyszer tényleg olyan lesz, mintha mindig is együtt lettünk volna, főleg hogy e miatt még a kviddicsben se tud csak a saját házának drukkolni, folyamatosan váltogat, pedig én nem vártam el tőle, hogy Hugrabugos színekben jöjjön ki. Meg is lepett vele úgy istenesen. - Jól van, jól van, akkor nem vagy világmegváltó, csak kicsit. - azt nem teszem hozzá, hogy fejlődik és változik ő is pozitív irányba nagyon is. Elég szépen alakul, pedig nem vártam el tőle, hogy változzon, csak hogy legalább ne legyen bunkó, de nagyon úgy fest, hogy egyre jobban alakul a kapcsolatunk és ő is. Akármit is mond szerintem akar segíteni annak a srácnak, maximum egyelőre még nem vallja be magának. Ebben talán mégis hasonlítunk, rossz sorsú Mardekárosok tetszenek nekünk, pedig nem is együtt nőttünk fel, mégis úgy fest, hogy azért van hasonlóság kettőnk ízlésében. - Igen, a kviddics a mi terepünk, de azért csak óvatosan... - mert magasan vagyunk és hát a tériszonyomat át tudom ragasztani másra is, szóval ne hajolgasson így ki nekem, mert tuti, hogy rám jön a frász csak mg jobban,a mi nem hasznos. Nem kéne sikítoznom, csak akkor, amikor... Felpattanok, mikor láthatóan Grace megindul a cikesz után, még hozzá nem is kis lendülettel és ez nem elég még önmagában. Hamarosan fel is pörög és nagy visításom és éljenzés közepette kapja el a cikeszt. Én is sejtem, hogy McGalagony nem lesz oda most a meccs eredményéért, de Bimba professzor igen és a házam többi tagja is. Kitörő az öröm és a lelkesedés a szurkolók között, én is fütyülök és tapsolok, és ha tudok, akkor le is megyek gratulálni a csapatnak mielőtt még Bonnieval visszamennénk a kastélyba. Kár, hogy ő nem jöhet be a klubhelyiségünkbe, mert tuti, hogy nagy ünneplés lesz most majd, olyan éjszakába nyúló, legalábbis amennyire majd a házvezetőnk engedi.
//Köszönöm szépen én is a játékot és a kezdeményezést is! Remek volt, nagyon élveztem, jöhet majd még ilyen. //
Még csupán pár hónapja ismerjük egymást úgy igazán Charlene-nel, és nem tudok olyan könnyen megnyílni előtte, mintha az anyaméhtől kezdve mindent megosztottunk volna. Nehéz csak úgy kibökni a valódi érzéseket, ezért fokozatosan teszem. Már tudok rá számítani, előtte nem sminkelem magamat állandóan, és nem dacból vagyok lekezelő, tudom, hogy akkor is megért, ha csak szimplán rossz lábbal keltem fel, és rossz kedvem van. Jó, a hugom mindenkivel viszonylag nyitott, megértő, de velem a furcsa múlt ellenére mégiscsak elfogadóbb, és ezt értékelem. Nem véletlen, hogy elég sok időt töltök a társaságában. Tudom, hogy nem éppen divatos a stílusom, sokan utálnak, de ő hajlamos lenyelni a szeszélyeimet, így nem is élek vissza túlzottan a bizalmával, viszont meg sem nyílok előtte még túl mélyen. Majd egyszercsak. Miközben nézzük a meccset, beszélgetünk, nekem végtére is mindegy, hogy melyik csapat nyer, mindkettőhöz van kötődésem. Úgy tűnik McGalagony sem rivall rám, hogy olykor az ellenségnek drukkolok. A játék hevében az ember hajlamos váltani, főleg, hogy ha az ikre annak a másik háznak a tagja. - Imádok... Na persze, te meg hülye vagy hugi. – Vigyorgok vissza, elengedem ezt a Noeles témát, végülis itt úgysem terem számomra babér, a brit pasik úgy ahogy vannak, tiszta hülyék, úgyhogy ha nagyon pasizni vágyom, akkor a nyári szünetben magammal rángatom Charlene Franciaországba, legalább pár hétre, és úgy kiélem magamat, hogy egész évre betankolok előre, és hátha ő is elfelejti a maga búsképű mardekárosát, valahogy nem tudom felmérni, hogy ez köztük mennyire lehet komoly. Előrehajolok, látva, hogy Fred mit művel a gurkóval, és most már sejtem én, hogy Jessamine lehetett az a bizonyos szösz. Végül amikor Charlene felsikkant, és visszahúz, le is ülök, és megrántom a vállamat. - Jól van na, ne félts ennyire. Állati jó ez a hugrabugos csapat. Nem gondoltam volna. – Lee Jordan közben torkaszakadtából kommentál, úgy látom teljesen magával ragadta a hév, mint ahogyan a lelátókon ülő összes diákot, még a tanárok is nagyokat néznek, annyira kiélezett a helyzet, de csak a cikesz terén, mert a hugrabug teljesen kézbentartja a meccset a dobott gólokkal. Aztán nyelek egyet, mert a híres fogónk minden esélyét elveszíti, ahogyan Grace egyre ügyesebb bukfenceket bemutatva megszerzi a cikeszt. Ezen mégiscsak felállok, és tapsolok, jó meccs volt. Ideje befelé indulni, meginni egy vajsört a hugrabugosokkal, remélem, hogy ma nem keresztezem McGalagony útját, nem hiszem, hogy jókedvében lenne. Ennyit a kviddicskupáról. Noelt meg csakazért sem fogom megkeresni.
//Köszönöm szépen a játékot házvezető néni, aranyos tőled, hogy megszervezted, és levezényelted, szeretem az ilyesmit^^//
♪ Uptown girl ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ A kviddicsmeccs
*McGalagonynak nem csak a Griffendélesek szörnyű játéka okoz gondot hanem Lee Jordan kivételes és menetrendszerinti közvetítése is. A pályán a diákok és gurkók között megy a harc, míg a lelátó fő helyén a professzor és Jordan között. Néha behallatszik a tanárnő méltatlankodó hangja is ami nagy derültségre adhat okot, de mindez nem zavarja meg a Hugrabug mostanra összeszokott csapatát. Mindenképpen nyerésre álnak, ha nincs a cikesz, akkor is elég nehéz harc lenne megszerezni a vezetést, főleg a jelenlegi lelkesnek egyáltalán nem mondható játékukkal. Ha ez nem lenne elég, minden egyes Hugrabug által dobott pont egyre inkább lelombozza őket, amit nem lehet nem észrevenni. * -DEMELZA ROBINS PASSZOLJA A KVAFFOT, TOVÁBBMEGY A LABDA, ÉÉÉÉÉÉS NEM ÁLL MEG! ÚGY TŰNIK KEDVES DIÁKTÁRSAIM, HOGY MA A GRIFFENDÉL NAGY NYOMÁS ALATT VAN. TALÁN NŐ VAN A DOLOGBAN! *Lee nem hagyja abba és fogalma sincs arról, hogy ezzel ő sokkal jobban betalált mint az említett játékosok az ellenfél gyűrűibe. McGalagony csak egy szúrós pillantást vet rá, mire Lee vigyorogva felé nyújtja a megafont, majd vissza is húzza. Némi derültség harsan fel Fred mutatványa miatt ammit csupán a professzor nem tud mosolyogva nézni. * -FRED WEASLEY GYÖNYÖRŰ MUTATVÁNYÁT LÁTHATJUK! A SEPRŰN VALÓ EGYENSÚLYOZÁS KÜLÖNLEGES FORMÁCIÓJA, NAGY TAPSOT KÉRÜK NEKI! *Fred meg is kapja a tapsot, de mindez már egybecseng a hatalmas ovációval, ami Grace felé fordítja a figyelmet. Nem pontot szereztek – megint – hanem valami más váltotta ki mindezt az éljenzést, sajnálatos módon a Hugrabug oldaláról. Amint a tanárnő is odapillant, látja, hogy Grace már becélozta a cikeszt, nem sokkal később Harry is, de neki már késő. Bármennyire is hasít a pálya felett a levegőben és éri be O`Harát, a cikeszt nem tudja elkapni.* -ÉÉÉÉS O`HARÁNÁL A CIKESZ, BÁMULATOS MIT TUD EZ A LÁNY. ALIG NŐTT KI A KVIDDICS ÖLTÖZŐBŐL ÉS MÁRIS AZ ÉLRE TÖR. *Nem, McGalagony nem díjazza a pártatlan közvetítést sem, főleg ha az a Griffendél csapata ellen szól, de már olyan mindegy mit mond Jordan. A Griffendélesek felzúdulnak, Grace boldogan viszi körbe a pálya körül az elkapott cikeszt, Madame Hooch pedig lefújja a meccset. Ahogy az már lenni szokott a vesztes csapat tagjai egy kupacba gyűlve lebegnek míg a Hugrabugosok elrepülnek a saját házul lelátója előtt. McGalagony professzor csalódottan hagyja el a lelátót, várható némi fejmosás is a részéről amit majd az öltözőben kapnak meg a csapattagok, vagy némi felduzzasztott házi feladatot a hétvégére. *
//Én ezzel zárom is a játékomat, természetesen aki még kedvet érez hozzá és szeretne egy lezárást írni, megteheti és örülnék is neki. Természetesen elolvasom. Sajnos nem tudok a részvételért jutalmat adni, legyen a játék izgalma a jutalom, hogy összejöttünk ennyien. Köszönöm a szép és élvezetes hozzászólásokat és várok mindenkit a következő meccsen. Amennyiben sok Griffendéles csapattag ráér és jelentkezik, nekik kötelezően McGalagony köré kell majd gyűlniük //
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-04-10, 15:23
~ Hátával?! Merlinre...~ Sápad le rögtön Fred, ahogy Lee barátja harsogó kommentárját hallja, s sovány vigasz, hogy valóban nem azt a csinos arcot találta el a gurkóval. De akkor is, miért nem a seprűt? Nem mintha jobb lenne, hogy leessen Jessamine és a nyakát szegje. Alapesetben jót derülne a szokásos Lee Jordan vs. McGalagony szócsatán, de most hátrapillant a Hugrabug karikáihoz és az őrzőhöz. Ajjaj, Jessamine az oldalát fogja szinte folyamatosan... Hát ez legfeljebb csak annyiban segít, hogy segítséget hív oda a karikákhoz, azt a Fredericket... S ekkor durva rázkódást érez, ahogy seprűje odébb rántódik az ütközésnek hála, ő meg úgy kilendül az egyensúlyból, hogy vagy fél percig kénytelen azzal szórakoztatni a közönséget, hogy két kézzel kapaszkodik a seprűbe s lóg le róla, miközben az kellemesen lassú pályakört ír le, nem lebeg egy helyben. Sokáig nem tartható az állapot, az ütközésnek hála vagy a hirtelen megkapaszkodásnak köszönhetően szépen rándult egyet a válla, de most még az adrenalinnak hála nem okoz komoly fájdalmat. Hála a kiadós edzéseknek sikerül felhúznia magát vissza a seprűre és már azon lenne, hogy a leejtett ütője nyomába eredjen és felkapja a fűről röptében, de alighogy sikerül ez a manőver a Hugrabug lelátója úgy felkiált, hogy ez nem lehet szimplán egy gól. Fred lassít a seprűjén és felpillantva látja, ahogy O'Hara magasra emeli az elkapott cikeszt az ujjai között és diadalmas kört ír le a kviddics-pályán, elsősorban a Hugrabug lelátóknál. - Szerinted remélhetjük, hogy McGalagony csak cicaként fog fújni ránk? - Lebeg oda seprűvel Ginny mellé, miközben tesz pár vállkörzést úgy, hogy karját nem emeli hozzá, csak válla mozog. - Jól küzdöttél, hugi... - Mosolyog Ginny-re. Hát ezt most a csapat többi része bénázta inkább el, valahogy nem volt meg az összhang, a Hugrabugnál meg túlságosan is. Lopva keresi tekintete Jessamine-t, vajon mennyire van jól? Máris viszik a Gyengélkedőre, vagy ennyire nem súlyos a dolog?
Demelza Robins
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-04-01, 19:10
Hugrabug vs. Griffendél
Amennyire töretlen volt a lelkesedésem, úgy kezdem egyre rosszabbul érezni magam, mikor látom, hogy szinte minden hiába: a hugrabug őrzője, most olyan szinten jó formában van, hogy tényleg szinte esélyünk sincs. Az meg a másik, hogy a hajtókkal is eléggé „meg kell küzdenünk” azért, hogy egyáltalán megszerezhessük a labdát. Ráadásul Ron sem tudja most úgy védeni a karikákat, hogy ne legyen gól a vége, ami most már számomra is kezd elkeserítő lenni. Ez már a vég. Ha már én elkeseredek, kviddicsezés közben, ami akár meccs volt, akár edzés, amikor mindig lelkes vagyok… - Igazad van. Gyerünk. – Mondom Ginnynek egy apró sóhajjal, majd megpróbálom összeszedni a maradék erőmet és folytatni a küzdelmet. Legalább annyit érjünk el, hogy ne nézzen ki ennyire szánalmasan a végeredmény, bár még mindig reménykedhetünk abban, hogy Harry megmentheti a helyzetet. Mert, hogy a pontokat már nem tudjuk behozni, az egészen biztos.
Igazából ezek után már csak szerencsénk volt. Nem mondanám, hogy örülök annak, hogy Jessamine megsérült, de azaz egy gól, amit Ginny végül sikeresen átjuttatott a karikán, igazán remek dolog. Kicsit fel is ráz a végtelen letargiámból, ami hirtelen rám telepedett. Próbálom ezt lerázni magamról, és ugyanolyan lelkesedéssel játszani, mint amivel eddig, de ezúttal nem járok valami nagy sikerrel. Hiába koncentrálok, ugyanolyan eredménytelen maradok, ezt pedig igenis a szívemre veszem, hiszen az előző meccsünk sem volt túlságosan jó. Ezek után gondoljam azt, hogy legalább a kviddicsben jó vagyok, ha másban nem? Azt hiszem, nagyon el vagyok tévedve. Az elkeseredés szinte olyan, mintha láncokba verne és lehúzna, így egy hugrabugos terelő által küldött gurkót, még épp hogy csak ki tudok kerülni. Még szerencse, hogy a reflexeim még működnek.
Muszáj összeszednem magam, ha nem akarom a gyengélkedőn végezni, ezért kicsit feljebb irányítom a seprűmet, hogy jobban belássam a terepet, hátha adódik lehetőség arra, hogy újra megszerezzük a kvaffot. Közben rajta tartom a szemem Ginnyn és Haydenen is, hátha sikerült nekik megszerezni a labdát. Végül megint távol tartva magamtól minden borús gondolatot, mikor látok egy kínálkozó lehetőséget, hirtelen lefelé irányítom a seprűmet és így sikerül is eloroznom az egyik hugrabugos hajtótól a kvaffot. De úgy látszik, már feleslegesen, mert a közönség felzúg, jelezve ezzel, hogy valamelyik fogó meglátta a cikeszt. A kvaffot úgy szorítom magamhoz, mintha az életem múlna rajta, de ez már nem sokat segít, hiszen nem csak egy gurkó süvít felém, hanem az ellenfél egyik hajtója is, ezért, tekintetemmel megkeresem a legközelebb lévő társamat, majd egy szinte alig látható mozdulattal, már passzolom is át neki a kvaffot. Talán még van egy kis időnk, hogy még egy gólt sikerüljön beszerezni, mielőtt véget érne a mérkőzés.
Grace A. O'Hara
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-26, 15:34
Nem igazán figyelek ilyenkor túl sok mindenre, a nézőkre a legkevésbé, főleg hogy tudom, hogy Eugene most nincs itt. Nekem már az is épp elég, hogy sikerült rendezni mindent, legalábbis annyiban, hogy már nem öljük egymást és nem kell arra gondolnom, hogy mindennek vége. Így azért sokkal jobban meg van bennem is a lelkesedés, hogy tényleg és igazán jól teljesítsek a meccsen. Remélem, hogy sikerül is, mert lássuk be a Hugrabug nem éppen a legkörülrajongottabb ház, viszont ha megnyernénk a házkupát az mégis csak emelné kicsit a nívónkat mindenki körében... legalább egy kicsit. Az előző meccs is elég jól sikerült úgy hogy nagyon remélem, hogy ezúttal is sikeresek leszünk majd. Én biztos, hogy mindent megteszek az ügy érdekében és van épp elég Hugrabug drukker a lelátókon ahhoz, hogy meglegyen a kellő hajtóerő. A meccs nagy része alatt persze leginkább figyelek. A pályát, a cikeszt lesem, és időnként azért Harry-t, hiszen ha netán ő látja meg előbb a cikeszt, akkor a nyomába eredek, ez már csak így megy. Meg aztán a terelőkre is oda kell figyelni, mert időnként megnehezítik rendesen a fogók helyzetét is egy-egy elkanászodott gurkóval, főleg akkor ha látják, hogy kiszúrtál valamit a pályát, de végül is pont ez a dolguk. Egyelőre nyugodt a helyzet, gurkókkal sem találkozom, csak időnként az állás bemondó Lee hangjára figyelek, hogy tudjam, hogy mi is a helyzet. Nagy tud lenni a fogón a nyomás, mert ha jól áll a csapatod, akkor nem szabad elszúrnod, hogy miattad bukjátok el a meccset, miközben mindenki remek. Ha viszont rosszul álltok, akkor neked kell megmenteni a helyzetet. Nálunk most az első van érvényben, úgyhogy nem lehet végül az én hibám, ha még sem győzünk. És akkor látom meg a távolban a fényesen cikázó kis apró pontot a levegőben. Nem vetődöm azonnal felé, inkább csak lassan poroszkálok, mintha még mindig keresnék, mert ha Harry túl korán észreveszi, hogy mit csinálok abból akár még baj is lehet. Csak akkor fekszem rá a seprűre, amikor már elég közel vagyok, hogy az előny nálam maradhasson. Akkor viszont rágyorsítok. El kell kapnom, nekem kell elkapnom!
//Nem kell rám várni egyik körben sem, csak beugrom, valószínű ezen kívül csak még egy hszre //
♫ Hangulatkeltő ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Cikeszre fel!
Az a helyzet, hogy én még mindig úgy gondolom, hogy Bonnienak ez a Noel azért nem teljesen közömbös. Nem hiszem, hogy csak úgy azért, mert jótét lélek napja van bevállal egy ilyen büntetést mondjuk, ami kosszal jár és kicserepesedett kézzel, de ő mégis bevállalta és biztos vagyok abban, hogy ez azért jelent valamit. Én nem ismerem ezt a Noelt, de ezek alapján Bonnie lát benne valamit, még ha undok is és mindenféle rossz fiúnak állítja be. Shane is a legtöbbek szemében elég nehéz eset, de én nem így látom, mert nekem lehetőségem volt jobban megismerni és én már tudom, hogy miért viselkedik úgy, ahogy és ez szerintem különleges dolog. Neki is ezt kell majd látnia, ha sikerül megismernie azt a fiút, akkor majd minden más lesz. Ki tudja talán még áldozatot is képes lesz hozni valakiért, tehát jó hatással van rá. - Lehet, hogy imádsz rendes lenni, csak eddig még nem tudtad magadról. Végül is miért ne? - mosolyogva rántom meg a vállamat, de sokáig nincs rá lehetőségem, hogy húzzam a nővérem agyát, mert az a gurkó... hát bakker azért nem a nézőket kellene szétbombázni és még a kommentátori fülkében is megy valami haddelhadd, mert csak részelteket hallani abból, hogyan időnként McGalagony rászól Lee Jordanre, de az se piskóta. Nem szívesen lennék a helyében, de komolyan. - Hát ki tudja, de lehet hogy tévedek. - kósza megjegyzés már csak, mert már ekkor is azt figyelem, ahogyan Grace suhan el a pályán és vadul ered a cikesz után, vagy hát a jó ég tudja, hogy mi az, ami ennyire üldöz, de hogy valamit kinézett magának az holt biztos, főleg hogy minden bizonnyal lassan Harry is megindul majd, én pedig izgatottan figyelek, míg ... meg nem látom, hogy Bonnie mi a fenét művel. Ijedten sikkantok fel és azonnal elkapom a derekát, hogy visszahúzzam a székre. - Rám hozod a frászt! Iszonyú magasan vagyunk, ki... is... eshetsz! - nem förmedek rá, de még helyette is megijedek. Hát na az ilyen akciók tényleg marhára ijesztőek és nem tetszik, hogy ennyire bevadult, vagy mi a meccs miatt. Jó persze tetszik is egyben, de akkor se nagyon számítottam rá. Azért csak legyen óvatos, nincs másik ikertestvérem, legalábbis... nagyon remélem, hogy nincs belőlünk titkon egy harmadik. Azt hiszem már ketten is épp elegek vagyunk ebbe a kastélyba.
Nem is értem, hogy Charlene miért kezdi el ennyire feszegetni a témát, bezzeg én nem kérdezek semmit Shane-ről, nem szoktam meg ilyen szempontból, hogy van egy ikertestvérem, akinek a pasiügyeiről tudhatok. A Beuaxbatonban ha felmerült, hogy valaki jár egy pasival, azt egyből zsarolási alapnak vettem, imádtam titkokkal visszaélni, most pedig itt van valaki aki vér a véremből, és nem élhetek vele vissza, akkor inkább nem is ártom bele magamat. Ám az itteni pasik túlzottan nyomott lelkivilága nekem sok, pláne hogy még Charlene is faggat, tanácsokat ad. Tisztára úgy érzem magamat, mintha kezdenék felnőni, holott eddig nagyon kerültem az ilyesmit. - Ahha... mintha én imádnék rendes lenni. – Borzongok meg, ez amúgy nem én vagyok, de a szerencsétlen sráccal kivételesen tényleg figyelmes voltam, még mindig ég a kezem a tisztítószertől, és izomlázam van. Ezt Charlene a maga romantikus lelkivilágából egyből jelnek veszi. Pedig tulajdonképpen ő is fiús jellem, nem értem, hogy akkor nálam mert miért emeli ki, hogy mennyire jó fej vagyok a sráccal. Mindegy, igazából szót sem érdemel. Az viszont igen, hogy mennyire pocsékul teljesítenek a házam tagjai. Előtte Európa szinten azt lehetett hallani, hogy a Griffendél mennyire ügyes, azt hittem, hogy egy győztes csapatba jövök. Még akkor is, ha most nagyon nem komálom a Weasley-ket. És nem érdekel, hogy majdnem telibekap a gurkó, úgy vélem, hogy ez benne van a pakliban. Azért majdnem a gyengélkedőre kerültem, és talán még Charlene-t is elvitte volna a gurkó. - Szöszi... egy másik szösziért... Jessamine? – Esik le az állam, ahogyan beugrik, hogy mit mondott nekem Fred az erdőben, amikor olyan látványosan méregette a kivillanó derekamat, lábaimat. Akkor csak szimplán álszent dolognak tartottam a dolgot, és most kiderül, hogy végtére is tényleg kerülget valakit, de közben azért engem is megnézett magának. Pasik... És még Noelt gondolom bonyolult léleknek. Amolyan ördögi mosollyal nyugtázom a Charlene-től kapott információt, amolyan „na ezt még felhasználom” arckifejezéssel meredek Fredre, majd visszaülök a fejemre. De csak egy pillanatig, hogy utána egyszerre pattanjunk fel, ahogyan Grace nagyon rápörög valamire, ami talán a cikesz is lehet. A kezemet is összecsapom, már mindegy, hogy melyik fogó kapja el a cikeszt, de maga az egész helyzet rohadtul izgi, majd kiesek a korláton át. McGalagony és Jordan veszekedése már csak hab a tortán, még azt is el tudom képzelni, hogy mindez megrendezett.
♪ Uptown girl ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ A kviddicsmeccs
Csak úgy záporozik az égi áldás a griffendélesekre a gurkók személyében, minek láttán inkább elkapom a fejem, hogy ne is kelljen látnom ezt az egészet. Komolyan jobban jártam volna, ha fenn maradok a Hollóhát-tornyában és készülök az órákra. Na, nem mintha olyan sok tanulnivalóm lett volna, minden anyagot kívülről fújtam, de akkor is... Sokkal szívesebben görnyedtem volna a könyvek és pergamenek halma felett, semmint ezt kelljen néznem. Nagy eséllyel, most a griffendélesek többsége is ezt érzi, a játékosokról már nem is beszélve. Nekik fizikailag is fájhatott a dolog. - Áúcs! - nyögtem fel fájdalmasan, egy különösen ragaszkodó gurkó láttán, mely egyenesen a Griffendél egyik játékosát vette célba, és rövidesen el is kapta a karját. Szerencsére, nem szenvedett súlyos sérülést, hiszen igen hamar összeszedte magát, de nekem már a látványtól is eszembe jutott, mennyire tudhat fájni ez a dolog. Sosem kellemes, ha az ember egy gurkó útjába kerül, ezt magamban be kell látnom. Sokan kerültek már a gyengélkedőre ennek a dolognak köszönhetően. És vajon ma hányan fognak? Ha a Griffendél továbbra is így teljesít, akkor minden bizonnyal egytől-egyig mehetnek látogatóba az ápolóhoz. Ginny-re pillantottam, akivel évfolyamtársak voltunk, és aki pont akkor szerezte meg a kvaffot, majd indult el egyenesen a Hugrabug karikái felé, hogy újabb gólt követeljen ki a csapatának. Eközben felcsendült Lee Jordan hangja is, aki mindig közvetítette a mérkőzéseket, de most nem volt olyan lelkes, amilyen általában lenni szokott. Ilyen teljesítmény láttán nem is csoda. Habár, a tanárok elvárják a közvetítőtől a pártatlanságot, ez lehetetlen volt, ha azt vesszük. Bárki is ülne a mikrofon mögött, nem tudna pártatlan maradni, ha a saját csapata játszik. Elvégre, a mi érdekünk is, hogy a kviddicscsapatunk jól teljesítsen. Ezért is elnézőbbek a tanárok a csapattagokkal szemben a házi feladatokat illetően a szezon ideje alatt. Minden professzor nagyon jól tudja, hogy mennyire fontos az edzés, és ennek megfelelően próbálják meg belőni a beadandók hosszát. Mondjuk, Piton olyankor tripla hosszt ad ki, amikor a Mardekár mérkőzése van soron. Persze, a saját házába járókkal mindig kivételezik, de akkor is bosszantó a dolog. Ráadásul, a határidő is sokkal rövidebb, mint rendes esetben. Nehogy akadjon olyan ember, aki sikeresen veszi az akadályokat, és mellette még a kviddicsre is marad ideje. Mondjuk, a hollóhátasok inkább nem edzenek, hanem nekiülnek tanulni. Sokszor maradt el amiatt edzés nálunk, mert Piton már megint kiszúrt a csapattagokkal. Az élet kegyetlen. Főleg akkor, ha a bájitaltan tanárod egy tahó. - Hajrá Ginny! - kiáltottam el magam, ezzel is bíztatva a Weasley-lányt, noha semmiképp sem hallhatja a dolgot. Tudtam, hogy jó játékos, így legbelülről felvillant bennem egy halovány fénysugár. Talán pont a lány fordítja meg a mérkőzést. Sikerült is neki gólt dobnia. Remek, talán mégis összekapják magukat... Lee Jordan, és McGalagony szóváltása hallatán csak elmosolyodok, miközben néhányan hangosan nevetnek rajta. Ha más nem is, ez sokat dob a hangulaton. Sokszor hallottam, hogy Jordan remek közvetítő, van egy sajátos stílusa, ami szinte mindenkinek bejön. Állítólag az elődje rém unalmas volt, talán Binns professzorhoz lehetne hasonlítani. Monoton hangon adta elő a dolgokat, semmi izgalom nem érződött ki a hangjából, mintha nem is egy versenyt figyelne éppen. Ott a mérkőzések dobtak a hangulaton, itt azonban Lee Jordan és McGalagony civakodása volt a fénypont. A Griffendél bénázása mellett legalábbis mindenképp. Ismét a játékosokat figyelem, de azért fél füllel a közvetítést is hallgatom. Egy hugrás srácnál volt a labda, akit annyira nem ismertem, inkább csak látásból, de Lee jóvoltából azt is megtudtam, hogy Dean a neve. Pompás. Nem mintha szükségem lett volna erre az infóra, egyébként sem tudom fogni két percnél tovább megjegyezni. Ginny bátyja szerencsére sikeresen kivédte a próbálkozást, így a griffendélesek hátránya nem nőtt tovább. Mégse olyan béna az a srác, mint amilyennek sokan beállítják. Ha jobban odakoncentrálna a dolgára, és nem a mardekárosok versikéivel lenne elfoglalva, akkor egészen ügyes lehetne. Nem sokáig élvezhetik azonban Ron teljesítményét a társai, ugyanis időközben újabb pontot szerez a Hugrabug, minek láttán csak elhúzom a szám szélét. Katasztrófa. Azt hiszem, ezzel mindent össze is foglaltam magamban. A hugrások vérszemet kapnak a pontelőnytől, és eléggé be is durvulnak, ami azt illeti, amit Lee Jordan nem igazán díjaz, de ami azt illeti, én sem. Valóban nem túl szabályszerű a dolog, ezt Madam Hoochnak vissza kellene szorítania. Különben is: mi ütött a hugrabugosokba? Ez a stílus nemigen jellemző rájuk. Talán taktikát váltottak? Sok szükségük nincs rá, hiszen enélkül is nyerésre állnak.
Minerva McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-21, 07:01
*Hihetetlenül felgyorsulnak az események miután Fred olyan bámulatos pontossággal célozta meg Bonnie-t. A gurkók mintha ma különösen elemükben lennének, szinte minden Griffendélest kicseleznek és mindenki kap egyet valamelyik testrészére. McGalagony már azon mereng, hogy talán valaki megbűvölte őket és vet egy pillantást a Mardekár lelátója felé, majd rövid gondolkodás után megrázza a fejét.* ~Nem, azt nem merik megtenni.~ *Majdhogynem követhetetlen a mérkőzés, legalábbis a nézők és a Griffendél csapata számára, utóbbiak ugyanis úgy játszanak mintha most először repülnék körbe a pályát. Lee Jordan sem közvetít olyan lelkesen, bár a hangja nagy és bezengi az egész környéket, kihallani némi elégedetlenséget.* -….ÉÉÉÉS GINNY WEASLEY-NÉL VAN A KVAFF, CSAK SZÉPEN KISLÁNY, ÜGYESEN VÁGD ODA NEKI! -Mr. Jordan csak közvetítsen, ne szurkoljon! -De tanárnő! …..igenis, értettem. ÁÁÁÁÁ, MICSODA GYÖNYÖRŰ DOBÁS ÉS JASSAMINE FINDLEY BALSIKERŰ VÉDÉSE A HÁTÁVAL. SZERENCSE, HOGY NEM A CSINOS POFIJÁVAL VÉDETT! -Mr. Jordan nem szólok még egyszer! -Igen tanárnő, de mi lett volna velünk fiúkkal…. *A szúrós pillantásra már Lee is behúzza a nyakát a vállai közé és tovább közvetít.* -A HUGRABUG CSAPATA MINTHA MEGTÁLTOSODOTT VOLNA, DEAN HUTTONNÁL VAN A LABDA…..TALÁN HA FRED LESZEDNÉ ÉS A FÖLDBE DÖNGÖLNÉ MÉG NYERHETÜNK IS! -Mr. Jordan adja ide azt a megafont! *Lee azonban vigyorogva lép arrébb és magához öleli a megafont, majd amikor Ron egy védéssel megszabadítja a Griffendél csapatát egy újabb megalázó ponttól és ugyanazzal a lendülettel fejen találja a kvaffal Huttont, vigyorogva néz McGalagonyra, vesz egy nagy levegőt és….* -ÉÉÉÉS IGEN, EZ SZÉP VÉDÉS VOLT RON, A TÖBBINEK IS NYOMJ AZ ARCÁ….! *A többit már nem tudja kimondani mert McGalagony elveszi tőle a megafont és megfenyegeti a pálcájával, Lee-t azonban nem kell a Mardekárba küldeni ha érvekről van szó.* -De tanárnő, ez a szólásszabadság súlyos megsértése! -Ne szemtelenkedjen Mr. Jordan mert leváltom és élete további részében Flitwick professzor kórusában kornyikálhat. *Míg a lelátón folyik a harc a megafonért, addig a pályán is zajlik az élet és McGalagony sajnálatos módon már csak a végeredményt látja amint a Hugrabug lelátó elkezd hullámzani az újabb pontszerzés után. Lee kezébe visszakerül a megafon de nem igazán akaródzik neki lelkesen tolmácsolni a látottakat. A tanárnő jelentőségteljesen emeli meg a szemöldökét mire Lee széttárja a karjait. Hooch professzor egy sípszóval tovább engedi a meccset és a Hugrabugosok még nagyobb elánnal indulnak támadásba.* -ABIGAIL-NÁL VAN A LABDA ÉS ÁTADJA HUTTONNAK, MAJD VISSZAKAPJA, HIÁBA A SZÉP LÁNYOKNÁL NAGYOBB BIZTONSÁGBAN VAN! *Leenek igaza is lesz, újabb pontot szereznek és már behozhatatlan az előnyük. A két hugrás bolondot csinál Fredből majd Drew Witcherből, a két terelőt Ginette és Taly löki odébb nem túl finoman, sőt mondhatni mardekáros hidegvérrel, amit Lee Jordan kevésbé tolerál.* -EZ CSALÁS, ALJAS TÁMADÁS, SZABÁLYTALANSÁG, A BÍRÓ NEM… -Ki ne mondja Jordan! *Fred épp csak meg tud kapaszkodni a seprűjében és újabb pont kerül a Hugrabug számlájára. Amint újrarendezik magukat a csapatok és megindul a támadás, kivételesen most a Griffendél részéről, oldalt nagy felbolydulás keletkezik és két pillanat múlva megindul a harc a cikeszért Potter és O`Hara között.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Jessamine Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-13, 18:51
Jól indul a meccs, hamar elkapja a játék ritmusát. És ezzel nincs egyedül, az egész csapat jó formában van, megérte az a rengeteg edzés. Egymásra hangolódtak. Persze nem szabad elkiabálni, bármikor fordulhat a játék menete vagy épp a szerencse. Még Abigailéken van a világ szeme, gólokat kell szerezniük, hogy ha esetleg Harry elorozná Grace elől a cikeszt, akkor is nyerjenek. Ez a spekulálás persze korai és nincs is rá idő, Jess-nek figyelnie kell, hogy a griffendéles hajtósor ne legyen túlságosan eredményes, így csökkentve a hamar kialakult hugrabugos előnyt. Nem hagyja el posztját, a három karika körül cirkál, pillantása csak néha akad meg hosszabban a legidősebb Weasley-n, már azok közül a legidősebb, akik épp a pályán játszanak. Nagyon koncentrál a játékra és arra is, hogy ne figyelje túlságosan sokáig Fredet. Egyszer persze felmerül benne a gondolat, hogy gyakorlati előnye is lenne, ha figyelné Fredet, elvégre nagyon jól tudja használni azt a terelő-ütőt, amit a kezében tart, ezért nem szabad ennyire megpróbálnia kizárnia. Egy jól irányzott gurkót kikerülni, ha Ginették épp a pálya másik oldalán vannak, akkor problémás, ha nem veszi észre idejében, mert azzal van elfoglalva, nehogy rápillantson a griffendéles terelőre. Bolondság, egy meccsen vannak, nem zárhatja ki az egyik ellenfelet csak mert rózsaszín érzelmeket táplál titkon iránta évek óta. Innentől kezdve nyugodtan rajta felejti pillantását Freden is, pont úgy ahogy Drew-n is, mikor épp a griffendéles karikáknál folyik a meccs, hogy figyelni tudja a terelők útját. Nincs túl sok dolga egyébként, Ginette és Taly ugyanis alig hagynak neki munkát. Mikor a két, ezen a meccsen megkerülhetetlen terelőn mégis átjutnak Ginnyék, akkor megtesz minden tőle telhetőt, hogy kivédje a gólokat, ami viszonylag nagy százalékban sikerül is neki, de sokszor csak hajszálhíján. Fifikásan dobják sokszor a kvaffot Demelzáék, de most valahogy minden összejön a Hugrabug csapatának, Jess bemutathat pár sikeres védést. Épp Ginnynél van a kvaff és kicselezi Frederickék kísérletét, hogy megszerezzék tőle a piros labdát, vagyis már csak Jess van a vörös hajú hajtó és a Hugrabug karikái között. A pálya többi részével ideiglenes nem foglalkozik, arra koncentrál, hogy ismét sikeresen védhessen. De nem az élete árán, némi költői túlzással persze. Így aztán amikor az utolsó pillanat után egy másodperccel észleli a felé közelítő gurkót, akkor hirtelen már nem az foglalkoztatja, hogy Ginny vajon melyik karikát célozza meg, hanem az, hogy melyik irányba vetődjön az agresszív labda elől. Nincs idő tervezgetni, ösztönösen mozdul, de már a mozdulat megkezdésekor tudja, hogy elkésett. Ezt a gurkót sokkal korábban ki kellett volna szúrnia, így már esélytelen. A felfelé indulással legalább azt elérte, hogy nem a fejét éri az ütés. A félfordulatnak, amire ideje volt még, pedig azt köszönheti, hogy nem melleit éri a gurkó, hanem a hátát… habár mellkasát legalább jobban védte volna a mez és a védőfelszerelés, igaz, mindezek ellenére, talán mégis az fájt volna jobban. Nem veszti el eszméletét, de egy pillanatra szeme nem látja a kviddics-pályát csak vakító feketeséget… vagy fehérséget?! Mindegy, a lényeg, hogy újra levegőt vegyen, ugyanis a gurkó ütése kipréselte tüdejéből az összes levegőt, emiatt aztán nem is sikíthatott. Az említésre se méltó, hogy pár méterrel odébb is lökte a labda lendülete. Mégis először ezt érzékeli és rögtön őrhelye felé irányítja seprűjét. Nem adja fel a meccset, habár a levegővétel most egyet jelent a beléhasító fájdalommal. Nem gyógyító, de tippje szerint elrepedhetett pár bordája. Talán törött is? Majd Madame Pomfrey a meccs után helyre rakja. Baljával átkarolja magát, hogy egyben tartsa magát… legalábbis így érzi ettől, míg jobbjával kormányozza a seprűt. - Frederick, nem, nincs nagy baj, de maradj a közelben, kérlek! Csak egy karikát tudok őrizni.. Mivel Frederick volt a legközelebb, így ő ért leghamarabb is oda hozzá. Elhárítja az esetleges aggódó kérdéseket, arra most nincs idő, de nem akar hősködni, ezért kér segítséget, miközben mostantól csak arra koncentrál, hogy ne essen le a seprűről és hogy Grace-nek drukkoljon, hogy mielőbb kapja el a cikeszt és legyen vége a meccsnek. Legalább azt sikerült elérnie, hogy már nem az a legnagyobb problémája, hogy figyelje-e Fredet vagy sem. Azt nem is tudja, kinek „köszönheti” a félelmetes pontossággal megütött gurkót.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-13, 13:39
Igaz ugyan, hogy a Griffendélnek szurkoltam teljes szívemből, de jelen pillanatban nagyon úgy néz ki, hogy valaki laposra átkozta őket a közelmúltban. Soha életemben nem láttam még ennyi kétbalkezes emberkét egy rakáson, pedig jól tudtam, hogy ez nem jellemző rájuk. De akkor mégis mi történhetett velük, hogy ennyire nem boldogulnak? A hugrások ma a toppon voltak, sorra védték ki a griffendéles hajtók próbálkozásait, kikerülték a terelők gurkójait, sokat készülhettek a mai versenyre. Talán már kezdték unni a más házak által rájuk aggatott jelzőket, és komolyabban vették a versenyeket, amelyeken bizonyíthatnak az iskola szeme láttára? Nagyon úgy tűnt számomra, hogy itt bizony ez a helyzet. Mindenesetre, amennyire ismertem a házvezető tanárukat, nagy eséllyel nem fog örülni ennek a gyér teljesítménynek, és igaza is van. Nem ezért készültek annyit az utóbbi időben, hogy a Hugrabug a földbe döngölje őket. - Ezt még nézni is rossz... - szűröm fogim közt a szavakat, mintegy magamnak, de azért nem megyek el. Megígértem, hogy végignézek egy mérkőzést, habár Tom nagy eséllyel nem pont arra gondolt, hogy egy ehhez hasonlóra jussak le. A Griffendél általában jól teljesít, mi ez a bénázás most a részükről? Mintha egy emberként keltek volna ki bal lábbal az ágyból, habár ez nagyon is lehetetlen feladat volt részükről. Hogy ilyen sikertelenek legyenek? Hihetetlen számomra. Hirtelen megcsapja a fülem a mardekárosok dalocskája, és egy fintor kísértetében tekintek feléjük. Persze, most elemükben vannak, hiszen a Griffendél minden bizonnyal veszíteni fog, ha továbbra is így folytatja... Bezzeg olyankor csendben vannak, amikor nem nekik kedvez a dolgok alakulása. Most azonban egyre hangosabban zeng a dalocska, amit reményeim szerint nem hallanak a magasban lévő játékosok. Így sincsenek a toppon, ez csak még inkább rombolná a teljesítményüket. Hiába eresztik el a fülük mellett a rímeket, bizonyára akkor is zavarja őket mindez. Nem lehet könnyű így játszani, annyi szent. Jómagam ezért sem jelentkeztem a Hollóhát csapatába. Már a földön is végtelenül ügyetlen voltam, nem csak a levegőben. Ha egyszer seprűre szállok, onnan nagy eséllyel darabokban hoznak le, így inkább nem is kockáztattam a dolgot. Az egyik gurkó pont a Griffendél leghíresebb tagját veszi célba, a céltalanul keringő Harry Pottert. Feszülten figyelem az eseményeket, miközben a griffendélesek szidni kezdik a Hugrabug terelőjét, addig a Griffendél másik játékosa egy ütővel a kezében indul el a fogójuk felé, és még az utolsó pillanatban sikerül más irányba terelnie a labdácskát, ezzel is megmentve Harry-t a súlyos csonttöréstől. A ház tagjai örömujjongásban törnek ki, azonban nem sokáig tart a lelkesedés, hiszen egy gól hamarosan besiklik Ron Weasley mellett, a mardekárosok pedig rögtön élnek is a lehetőséggel, és egy újabb dalocskára gyújtanak rá, miközben csalódottan huppanok vissza a helyemre. Idén csak egyszer jövök ki a pályára, és akkor is laposra verik azt a csapatot, amelyiknek szurkolok. Lehet, az ő érdekükben kerülnöm kellene a mérkőzéseket. Hallom McGalagony fenyegetését, miszerint mire számíthat a Weasley testvérek tagja, ha nem szedi össze magát, és ártatlanul elmosolyodok. Úgy tűnik, a tanárnő sem örül a dolgok alakulásának, és szóban bíztatja a csapattagokat, habár ez a fenyegetés nem éppen a legjobb módszer a dolgok elsimításának érdekében. Szerencsére, a védő nem hallja a szavait, hiszen továbbra is lemondó képpel lebeg egy helyben, minden figyelmét a következő próbálkozásra összpontosítva. Nem sokáig volt alkalmam azonban nyugodtan szemlélődni, hiszen egy gurkó egyenesen a lelátónk felé közeledett. Egy hollóhátas évfolyamtársam felsikkantott ezt látva, és gyorsan lehajolt, azonban még éppen szerencsénk volt, hiszen az egyik griffendéles terelő észnél volt, és sikeresen elterelte a gurkót egy szőke lány közeléből. - Ez se a mi napunk – sóhajtottam fel csalódottan.
Charlene Carols
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-12, 21:23
A nem túl messze ülő McGalagony megjegyzése még hozzám is eljut és határozottan szórakoztatónak vélem, aminek következménye a korláton való átesés helyetti kuncogás lesz, hogy aztán tovább figyeljem a kialakuló eseményeket, amik egyértelműen nekünk kedveznek. A csapatunk jelenleg tényleg brutálisan hasít, épp csak pislogni van időm, hogy felfogjam milyen gyorsan repkednek. Nem lehet valahogy kigyógyulni a tériszonyból? Az azért elég jó lenne, mert tetszik nekem ez a sport nagyon is, csak hát nem vehetek részt benne úgy, hogy közben halálfélelmem van, hogy túl gyors ütemben ismerkedem meg mondjuk a talajjal. Az azért nem valami kellemes kilátás, hogy mit ne mondjak. - Nem biztos, hogy hiba volt csak... rendes voltál vele. - és az nem mindig olyan rossz. Persze vágom én, hogy ez a Noel nehéz eset, de nekem van egy olyan érzésem, hogy a testvéremnek nagyon is tetszik, hiszen ha nem így lenne, akkor nem mozdult volna rá ilyen szinten, már pedig ő nem az az önfeláldozó alkat, hogy valaki helyett még padlósikálást is vállaljon, de nem fogom én ezt erőltetni és magyarázni neki, mert a végén még tuti biztos, hogy leszedi a fejemet, hogy ne mondjak neki olyanokat, amiket nem akar hallani. Ennél azért óvatosabb vagyok, a végén még komolyan kifiléz, vagy valami és tudom, hogy milyen vele rosszban lenni, nem akarom megint kipróbálni. Főleg, hogy tudom, hogy Shane sem egy könnyű eset, legalábbis az elején nagyon nem volt az, de azért azóta jelentősen sokat sikerült fejlődnie. A pálfordulás viszont elég rendesen meglep, de végül mégsem leszek miatta mérges, csak egy futó mosollyal konstatálom a dolgot. Nincs ezzel baj, hiszen... mégis csak róla van szó, nála az is nagy dolog, ha drukkol a saját háza csapatának, főleg hogy nincs valami jó tapasztalata a Weasleykkel kapcsolatban. - Azt a roha... - elharapom a szót, mert itt vannak olyan tanárok, akiknek valami radar lehet a fülük helyén és a végén még kapok valami csúnya nézést. Azért elég durva, hogy majdnem kapunk egy gurkót a nyakunkba, én is rendesen ledöbbenek, hogy mit ne mondjak. Kész csoda, hogy sikerül behúzni Bonnienak a nyakát, de hogy még ezt sem kiborulással reagálja le... Hm... egyértelműen sokat fejlődött. - Azért egészen jó fej is tud lenni, de látványosan kerüli az őrzőt. Nem lehet, hogy... - bökök az állammal a pont hozzánk közelebb lévő karikák előtt poroszkáló lány felé. A Hugrabugos őrző eddig nem sok gurkót kapott, hogy azok netán akadályozzák őt a védekezésben, legalábbis nekem így tűnt. Ugyan két terelő van, de Fred látványosan csak a pálya másik felén tevékenykedik és nem igazán jár a szőke lány környékén, talán mer... - Hajrá Graceeee! - visítva pattanok fel, sőt még fütyülök is egy fülrepesztőt, amikor meglátom, hogy a fogónk pont elhúz a fejünk felett nem sokkal. Talán észrevett valamit, mert mintha Harry is mozgásban lenne most, vagy a jó ég tudja, én az ég világon semmit nem látok, de a fogóknak olyan szemük van hogy ihaj, meg gondolom a magasból - ahová én semmi pénzért nem mennék - könnyebb is belátni a terepet.
Biztatóan mosolygok Demire, majd szép lassan elkezdődik a meccs, felszállunk. Jó érzés, imádok a seprűn ülni, repülni és játszani. Ez az ami éltet, azt hiszem. A véremben van, már kiskorom óta próbálkozom és érdeklődöm e játék iránt. Sajnos meccseken nem sokon voltam, a Világkupán és még maximum kettő-három eseményen, ami nem volt annyira felkapott mint a világkupa. Szeretek tanulni másoktól, profiktól, mindig megpróbálok ellesni pár trükköt, amit aztán természetesen az edzéseken megpróbálok kivitelezni is. Több kevesebb sikerrel általában. Elég elhatározott vagyok ilyen szempontból, szóval legtöbbször sikerül megoldanom az elképzeléseimet. Most azért próbálok biztosra menni. Elkezdődik a meccs, az elején kicsit még visszafogottabban játszom, hajtóként nincs könnyű dolgom és jól össze kell dolgoznom a csapattársaimmal is. Amikor észreveszem, hogy a Hugrabug egyre jobban játszik, Ron nem tudja jól kivédeni a labdákat, csak elhúzom a szám majd Demi és Hayden felé fordulok. -Srácok, próbáljunk kicsit jobban összedolgozni! Ez így nem lesz jó... - Azzal el is repülök, tovább a kvaffot keresve. Útközben azért még egy szúró pillantást vetek testvéremre is, amolyan figyelmeztetés, hogy szedje már össze magát kicsit jobban, ne engedjen be minden labdát. Talán ha egyszer vagy kétszer sikerül jól kicseleznünk a Hugrát, akkor az szuper. Nem törik le a lelkesedésem, de azért nem mondanám, hogy már olyan elhatározott vagyok, mint amikor elkezdtük a meccset. Harryben bízom, szememmel figyelem őt is, próbálom megkeresni, remélem, nem esik neki semmi baja a meccs alatt. Ő az egyetlen reményünk, de nem becsülöm alá a Hugrát sem, hiszen elég jók az idei évben.
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-09, 21:35
Hugrabug vs. Griffendél
Be kell vallanom, hogy habár pozitívan akarok gondolkozni, most ez nem igazán jön össze. A legutóbbi vereségünk is elég kiábrándító volt és a hugrabugosok csapata erős. Próbálok úgy gondolni a mai meccsre, hogy sikerülni fog, de most, hogy itt állok arra várva, hogy végre kirepülhessünk a pályára, egyelőre csak gyomorgörcsöt érzek. Egyedül az vigasztal, hogy amikor már a levegőben leszek el szoktam felejteni azt, hogy mennyire izgulok és az elkeseredettség sem fog vissza tartani. Ismerem már magam ebből a szempontból is. - Ha már végre fent leszünk a levegőben, nem fogok izgulni. – Mondom én is elmosolyodva, és szerencsére erre a pillanatra már nem is kell sokat várni.
Nemsokára már a seprűmön ülve élvezem a szelet és most is, mint mindig, hatalmas mosollyal nyugtázom a griffendéles szurkolótábort, ráadásul még tűzijáték is van. Ez feldob, és ahogy sejtettem, már egyetlen nyomasztó érzés sem maradt bennem, csak a puszta tenni akarás. A tekintetemmel akaratlanul is végigpásztázom a lelátót Liant keresve, és hihetetlen, de tényleg itt van! Mielőtt túlságosan is belemerülnék az álmodozásomba és abba a lehetetlen feltételezésbe, hogy talán miattam jött ki, hogy nekem szurkoljon, sípszó hallatszik, én pedig kiürítek minden kviddicsen kívüli gondolatot a fejemből és belevetem magam a játékba.
A Hugrabug csapata elképesztően jó, ezt mindenképpen el kell ismerni. A meccs első felében még csak a közelébe sem sikerül kerülnöm a kvaffnak, pedig azaz egyik legnagyobb erősségem, hogy gyors vagyok. Az ellenfél csapata folyton újabb és újabb pontokat szereznek, olyannyira, hogy behozhatatlanná válik a pont különbség, hacsak Harry el nem kapja a cikeszt. De végre kezdem úgy igazán jól érezni magam a pályán, annak ellenére is, hogy ennyire vesztésre állunk. Biztos vagyok abban, hogy később mikor lent fogunk állni, akkor már cseppet sem fogom ennyire jól érezni magam, főleg, ha el is veszítjük ezt a meccset, de ez a gondolat még nem zavarja meg a fejemet. Az, hogy élvezem a játékot, abból is látszik, hogy most már többször is meg tudom szerezni a kvaffot, sőt még a karikákra dobni is sikerül egy-egy jobb passz után, bár a Hugrabug őrzője mindent kivéd. De ez nem töri le a lelkesedésemet, egy alattomos gurkót kikerülve, újra megpróbálom megszerezni a kvaffot.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-08, 11:28
Értetlenkedve húzom vissza magam mellé a klónt, azért nem lenne túl szép látvány saját magamat palacsintává lapulni. Szeretnék békés öregkort megérni, hogy még akkor is bombázó legyek, és egye fene, adasson ez meg a testvéremnek is. Legalább nem unom magam halálra egyéb társaság hiányában. Ő az akivel ha olykor fricskázva is a másikat el tudunk beszélgetni, nem egyedül megyünk a programokra. Habár amióta van neki az a mardekáros pasi, ez lényegesen kevesebb, de legalább több a semminél. A barátai is egészen jó fejek, most is itt ülnek körülöttünk a hugrahugnak drukkolva, akárcsak én árulóként. - Megtennéd, hogy nem emlékeztetsz rá megint? Én is követhetek el hibákat. – Rántom meg a vállamat, ebbe most ilyen nagy tömegben nem akarok belemenni. Nem számít, hogy elsőre jó fejnek tűnt a srác, hamar kiderült, hogy az itteni pasik kivétel nélkül össze vannak zavarodva, és fogalmuk sincsen, hogyan kell bánni egy igazi nővel. Noel ráadásul még idegbeteg is, aki lecsap, ha zavarom a köreit. Hát köszönöm, ilyet még ismerősnek sem. Segítettem volna neki, de nem mindenáron... Tudom, hogy gonosz dolog tőlem, hogy direkt úgy váltok témát, hogy bántom is vele Charlene-t, ezt már megszokhatta tőlem, nem tehetek róla. Valahogy nekem a támadás a védekezésem, ezzel terelek. Legbelül hiába vágyom én is arra, hogy legyen társaságom, valahogy nem hiszek abban, hogy valakinek csak úgy önmagamért kellenék. - Jó igazad van, akkor inkább megfagyok, de jól nézzek ki. – Vacogósan vigyorgok rá, miután végre rá tudtam ülni a pokrócra. Azért valami meleg tea sem ártana, de meccs közben már én sem akarok olyan bunkó lenni, hogy elküldjek valakit érte. Biztos vagyok benne, hogy többen is megtennék, de nekem már ez a tudat is elég. Végül vacogósan kezdem hallgatni, ahogyan Charlene magyarázza a csapatösszeállítást. Na persze a mieinket ismerem, de mivel ők most nem érdekelnek, nem is figyelek rájuk, kivéve ha mondjuk Ron vagy Fred kap egy gurkót az arcába, akkor csilingelően felnevetek. Aztán a tüzijáték jön, és örülök neki, hogy Charlene is fújol, legalább ebben velem van. Aztán a hugrabug úgy tűnik felszívja magát a gonosz tüzijátékon, mert látványos gólsorozatba kezdenek, míg Jessamine szinte mindent hárít, a kőkemény terelők mindenkit leütnek, és mintha Grace is közel lenne a cikeszhez. Végül gondolok egyet, és szépen leveszem a borzos sálat, és felpattanok. - Hajrá Griffendél! – Kiáltom bele a szélbe, végülis nem szép dolog egy-két srác miatt megtagadni a házat, ahova jár az ember, ha úgy vesszük, a süveg valamit csak tudott, hogy ide osztott be, és nem oda, ahova sokan várnák, a Mardekárba. Egye fene, drukkolok a saját csapatomnak, bár elég gyászosan játszanak, talán a cikesszel még lehet esély. Ezen a ponton pattan felém a gurkó, amelyet Fred küldd, legalábbis nagyon úgy rémlik, hogy pont ő üti ide. Arébb kapom a fejemet, bár így is csak súrolt, és már éppen ráznám az öklömet, amikor megütközve látom, hogy a srác még csókot is dobál felém. Leülök gyorsan Charlene mellé, és igenis elvigyorodok. – Hát ez tiszta hülye. A múltkor meg azt mondta, hogy neki egy másik szöszi kell. Ki érti a pasikat... – Rázom a fejemet üdvözülten, azért mégiscsak jól esik a gesztus. Charlene persze biztosan nem ért semmit a dologból, neki még Ront se mondtam, Fredet pláne nem, csak Noelt. De hát mindegyikkel csak a baj volt eddig. Vagy én várok túl sokat?
♪ Uptown girl ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ A kviddicsmeccs
Már előre hallja McGalagony értékelését, amit az öltözőben kapni fognak: "Gyenge kezdés után erős visszaesést mutattak! Weasley, nagyot csalódtam ma... Ne nézzenek így egymásra, mind a hármukra értem!" Fred nincs ma a toppon, s Ron sem remekel, pedig többször is próbálta Fred a Hugrabug hajtója felé terelni a gurkót, hogy kizökkentse, de ez sem segített, ahogy Ginny-nek sem tudott különösebben segíteni, sőt, az egyik gurkója pont elszáll a Hugrabugos hajtó mögött, semmint előtt, s a nézőket veszi célba. Persze Fred is utánanéz a gurkónak, mert hát na, Hugrabugosokról van szó. Ha a Mardekár lenne, nos, az a gurkó nem véletlenül tenne arra egy tiszteletkört, az egészen biztos. Így viszont legalább kiszúrja Bonnie-t, s nem tudja megállni, hogy el ne vigyorodjon. A gurkó szele biztosan megcsapta a lányt s kicsit megkócolta szőke tincseit, de szerencsére komolyabb baja nem történt. Ma jós-napot tarthat Fred, mert biztos benne, hogy nagyon fog rá morogni a lány ezért, amire ő csak hanyag eleganciával csókot dob neki válaszként, hadd vörösödjön a szöszi. - Fred! - A másik terelő kiáltja nevét figyelmeztetőleg, s szerencse a rutin segíthet, meg a még mindig jó reflexek, mert időben veszi észre a gurkót, ami felé száll. Jó, az hogy időben, az erős túlzás, az utolsó pillanatban tudja hátrébb rántani a seprűt és nem is figyelve, hogy hova, merre suhint, célzás nélkül üti el a gurkót más röppályára. Lehet így kellene ma a továbbiakban játszania, mert e célzás nélküli ütés félelmetes pontossággal veszi célba Jessamine-t, aki megoszthatja a figyelmét, ha kiszúrja a gurkót, mert Ginny is ekkora szerzi meg a kvaffot és indít támadást... S Fred még csak meg sem nézheti, hogy vajon lesz-e ebből pont a Griffendélnek, pláne lezúzta-e a Hugrabug őrzőjét vagy a seprűjét, mert a másik gurkó is Fred közelébe kerül egy röpke időre, s azt ezúttal az ellenfél fogója felé irányítja, hogy Harry előnyhöz juthasson. ~ Csak sikítás ne legyen, csak sikítás ne. Bár ha fejbe találtam, akkor nem is tudna...~ Nem tesz jót a lelki állapotának ez a meccs, főleg, hogy a gondolatai hát ha egészen máshol nem is járnak, mert a pályán lévő egyik játékosnál kalandoznak, de nem tud eléggé koncentrálni a feladatára, hiába próbálkozik erősen.
Minerva McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-03-02, 15:11
*Már a kezdet nem jó, az első öt percben kiderül, hogy szinte senki nem végzi jól a dolgát. A Hugrás őrző viszont topon van és McGalagony tekintete egyre jobban elsötétül ahogy próbálja követni a Griffendéles csapat tagjait. Mintha szemmel verné őket, de persze erről szó sincs,hiszen erre nem képes és nem is tenné, főleg most, hogy ilyen sok múlik ezen a meccsen. Az előzőben sem remekeltek, ha valamennyire fel akarják hozni a csapatot, muszáj lesz Harry-nek elkapnia a cikeszt, különben minden esélyt elveszítenek arra, hogy megkapják a kupát. A Mardekárosok egyelőre csendben vannak, csak szemlélik az eseményeket, figyelik a következő ellenfelüket, ám amint a Hugrabug vezet már több ponttal, és úgy tűnik, hogy behozhatatlan lesz az előnyük a cikesz nélkül, már vigyorognak és a Mardekárt éltető zengésbe kezdenek. Ezzel persze egyik csapatnak sem tesznek jó, mert a Hugrásokat előre idegesítik, a Griffendélt meg csak úgy általában, és ezzel csak jobban aláássák az amúgy sem túl nagy önbizalmukat. A professzor szája pengevékonnyá préselődik, majd egy nagy "Ó"-t formáz mikor az egyik gurkó Harry felé repül, de szerencsére Drew ott van és megmenti egy súlyos sérüléstől, ám a csapatot egy újabb ponttól már nem tudja. Átmegy az a karikán simán, Ron csak szomorúan néz után. * -Ron Weasley szedje össze magát mert pókot teszek a nadrágjába! *Persze nem saját kezűleg hanem pálcával, de ez sem sokkal jobb, viszont nem valószínű, hogy Ron meghallja, legfeljebb Lee Jordantől értesülhet majd később a klubhelyiségben mire számíthat a házvezetőjétől. Lee oda is fordul meglepetten a professzor felé és a tőle megszokott hamiskás mosollyal szól rá a tanárnőre.* -Na de McGalagony professzor! *Ingatja a fejét, a professzor meg a pálya felé mutat, ahol gyors egymásutánban történnek az események.* -Ne rám figyeljen Mr. Jordan hanem a mérkőzésre! *Ahol természetesen Fred sem igazán remekel, úgy tűnik az egész Weasley családnak hasfájása van ma...pont ma! Frednek úgy sikerült elterelnie a gurkót a következő percben, hogy az pont a Hugrabug lelátója felé süvített, épp csak elsuhant Bonnie Michaels füle mellett, mielőtt visszafordult volna, hogy újabb támadást indítson valamelyik csapattag ellen. Az egész lelátó felzúdult, valaki a Hollóhátból még sikított is. McGalagony már készítette a pálcáját hátha segítségre lesz szükség, esetleg életmentésre, csontnövesztésre, de végül nem kellett. Persze ez nem azt jelentette, hogy megpihenhet és minden rendben van, a mérkőzés alig egy pillanatra torpant csak meg, a kis közjáték után még nagyobb lendülettel vetették bele magukat a Hugrások, a Griffenélhez képest túl sok kiváló seprűlovaglóval erősítve a csapatot. Úgy tűnik ez a tanév nem kedvez a Griffendél amúgy bátor és ügyes csapatának.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-02-18, 10:56
Kviddics meccs
Bárki is találta fel a kviddicset, istenként kellene imádnunk.
Aggaszt egy csöppet, hogy idén a Hugrabug sokkal jobb lett kviddicsben mint mi. Nem is értem, hogy csinálják, valami újfajta edzésmódot folytathatnak? Talán nekünk is ki kellene találni valamit, amivel felbuzdítjuk a népet és hatékonyabbá tesszük az edzést. Mondjuk nekem már így is jó, általában nem szoktunk csődöt vallani, de mostanság... a csapatot elnézve igazából nem is csodálom. Mindenki ugyan olyan bágyadtan és lelankadva indul neki az egésznek. Talán nem kellene ennyit izgulnunk. Tétje ugyan van a meccsnek, de végül is ha nem nyerjük meg, akkor hát nem nyerjük meg. Csak ugye sokak versenyszelleme nem elégszik meg ennyivel. Nem mondom, én is inkább küzdő fajta vagyok mintsem feladjam gyorsan. McGalagony mondata csak egy félmosolyt kap válaszul, és visszatérek a cuccaimhoz, elrendezem amit kell és a seprűmmel az induláshoz készen állok. Demi jön mellém, amire elmosolyodom és örülök neki, hogy itt van ő is, talán ketten együtt jobban leszünk. -Menni fog. Nyugi. Csak ne izguljunk olyan nagyon mert akkor biztos elrontjuk. - Mosolygok barátnőmre, majd bólintok egyet, és már az egész csapat felállt, a meccset pedig elindították. Seprűre ülök, és amint a házam nevét hallom, csapatommal együtt kiviharzunk a pályára, szemben a Hugrabugosokkal. Ilyenkor mindig érzek egy kis dühöt a másik csapat felé, de ez nem komoly, csak amolyan 'úgyis le fogjak nyomni' érzés, ami nem mindig jön be. Körülnézek a kilátókon, mindig sok ember van itt, sok barát és ismerős, aminek örülök, hisz van aki biztassa a csapatot. Testvéreim tűzijátéka is igazán menő, mindig sikerül valami jó dolgot összehozniuk. Csak elmosolyodom, és visszafordulok a pálya felé. Madame Hooch már indítja is a meccset, mind szétszéledünk és végezzük dolgunkat. Közben persze Harryt is figyelem, nem szeretné senki, hogy valami baja legyen fogónknak. Úgy érzem, nem teljesítek valami jól, ez pedig látható a Hugrabugnak már a meccs elején megszerzett pontjairól is.
Nem kéne és mégis kilesek kicsit a lelátón, pedig tisztában vagyok vele, hogy nem bírom a magasságot. Jól van no, olyan ez mint valami teszt, hátha azóta elmúlt. Akkor még akár a csapatba is beállhatnék... de tudom, hogy az úgy se nagyon lenne esélyes. A tériszony nem olyasmi, amiből csak úgy ki lehet gyógyulni. Szép is lenne! Meg is szédülök kicsit, csak azt veszem észre, hogy elkap egy kéz, még hozzá Bonnie. Pár hónapja még nem gondoltam volna, hogy megmenteni akar és nem mondjuk ilyen esetben inkább lelökni a magasból, hogy ne zavarjam többé a köreit. - Csak kipróbáltam valamit. - hátrébb is ülök és próbálom a kétszázra felugrott pulzusomat emberi mértékűre visszavarázsolni. Nem mondom, hogy könnyen megy, de azért megnyugszom, főleg amikor pasi témában tovább beszél. Bonnie... nehéz eset. - Aha persze, csak úgy beszéltél róla... mint egy idióta bunkóról és azért akartál neki minden áron segíteni. Bonnie... fel se nyomtad, pedig ő kapta volna a büntetést nem te. - engem nem ver át. Szerintem bejön neki a srác. Persze ettől még tarthatja idióta bunkónak, de szerintem inkább csak bánja, hogy nem közös büntető munkát kaptak, vagy valami. Erre ezek után még persze beleköt az én kapcsolatomba is. Tudom, hogy nem tökéletes, de... attól még kapcsolat és kész, csak bonyolult. - Igen vannak fontos dolgai is. Nem fontosabbak, de... fontosak. - kicsit azért elhúzom a számat miközben válaszolok, mert nem tetszik nekem a hozzáállása. Nem kell valakire mindig ráakaszkodni és egyébként is, amikor mindenki itt kint szurkol, akkor könnyebb a suliban körülnézni és kicsit nyomozgatni. Az viszont feltűnő lett volna, ha én nem jövök, ő meg úgy tudta intézni, mintha elment volna a suliból, hiszen egyetemistaként megteheti, viszont nem ment, hanem inkább körbeszaglászgat olyan helyeken, amik ilyenkor panganak az ürességtől. - Jesszus! Van azért divatos is, nem olyan rémes minden téli ruha, de így meg megfagysz. - lemondó sóhajjal csóválom meg a fejemet. Elég buta egy hozzáállás, de most komolyan. Nincs értelme fagyoskodni, majd öltözzön divatosan a nyáron. Amúgy is, ha ennyire rossz véleménnyel van a fiúkról, akkor mégis kinek, vagy minek akar annyira jól kinézni? Egyébként sem a külső a lényeg. Ha valaki szeret, akkor magadért szeret, nem azért, mert be van lőve a hajad, vagy tökéletes ruhákat hordasz, ez ilyen egyszerű. - Ez nem hiszem, hogy a háztól függ, csak tudod... áh... hagyjuk. - nem akarok beleszólni az életébe, de lássuk be azért Bonnie nehéz eset, nem rég még megtéptük egymást és undok volt, szóval nem könnyű vele kijönni, aztán nagyon magabiztos is, amivel elriasztja a pasikat. Nem biztos, hogy mindenkinek ez jön be, talán akikkel próbálkozott nekik nem, meg amúgy is lehet csak úgy barátkozni is minden több nélkül, aztán majd abból alakul valami. - Persze! Hát ott az őrzőnk, Jessamine, ő elég jól játszik, bár azt mondják ma Ron is nagyon elemében van. Hallottam ilyen susmust. Aztán az a szőke lány, Abigail, ő nagyon jó, talán még hivatásos is lehet, irtó profi! De a többi hajtó is jól játszik tényleg, bár a kínai... japán... szóval a húzott szemű srác valami Chin... nem tudom, szóval ő még új, de elég jó és... Ja igen a fogónk, a vörös lány, Grace. Az előző meccsen is elkapta a cikeszt, úgyhogy reméljük most is így lesz! - és nagyjából itt robbannak a tűzijátékok, úgyhogy betársulok szépen a fújolásba, főleg hogy ez totál átverés, hiszen azt hittük, hogy a miénk majd sárga lesz és borzos, erre... Nem baj, akkor is mi nyerünk!
Immár második éve őrzi Jess a Hugrabug karikáit, ez nézőpont kérdése, hogy hosszú vagy rövid idő. Maga a lány nem érzi magát sem veterán kviddicsezőnek, de azért újoncnak sem. Egy adag természetes drukk van benne, gyomortájékon érződik furcsa, néha kissé remegő érzésként manifesztálódva. Általában megjósolhatatlan, hogy ez az adag drukk mégis mekkora, eléri-e a szinte rosszullétet súroló állapotot – lásd: első meccse, mikor pót-őrzőként ugrott be – vagy csupán kellemes felspannoltságot érez. A viszonylag bőséges vacsora feltehetően elegendő lenne még egy jó darabig, de szerencsére most tudott reggelizni. Valamennyit legalábbis. Az ünnepek körüli nagy reggeli, kontinentális menüt értve alatta, most szóba se jöhet, de két szelet vajas pirítós egy kis lekvárral, azután egy gofri majd a végére egy kis sült bacon az újabb szelet pirítós mellé azért lecsúszott. Az biztos, hogy nem az éhségtől fog lefordulni a seprűnyélről… kivéve persze, ha rekord-hosszúságú meccsnek néznek elébe. Pillantása a griffendél-pirosba öltözött csapatra rebben. Most fog másodjára Fred ellen játszani, nagyon reméli, hogy ugyanúgy fog játszani, mint akkor, két évvel ezelőtt. Az érzései nem változtak, a helyzet tulajdonképpen szintén változatlan, reményei tehát nem alaptalanok, hogy ugyanúgy tud játszani - plusz az elmúlt két év tapasztalatai remélhetőleg. Mindenesetre nem fog Fred miatt leesni a seprűről… kivéve persze, ha egy gurkót röpít felé, amit sem Ginette, sem Taly nem védenek ki és ő maga sem veszi észre. De bízik terelőtársaiban, nem lesz ezzel gond. Miután kölcsönösen buzdították egymást a csapattársaival, megigazítja kesztyűit és most már kizárja a külső ingereket, még utoljára feltűnnek neki a feltűnően túlnyomó részben piros tűzijátékok és a Griffendélt buzdító feliratok, de ezzel befejezi. Most már csak a labdákra és játékostársaira figyel, és a saját képességeire no meg a Szerencse kegyeire bízza magát, meglátja majd most mire lesz elég. A múltkori meccs után félig nehéz szívvel foglalja el helyét, rosszkor jut eszébe, hogy akkor túl magasra emelte a lécet, amit most át kéne repülnie… ha ez korábban kúszik be gondolatai között, nem reggelizik, de mostanra már elrendezte volna magában. Most már csak imádkozni tud, hogy idejében rendbe tegye a gondolatait, mire érkezik az első griffendéles hajtó-roham.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Griffendél vs. Hugrabug 2016-02-13, 11:14
McGalagony elindul vissza a páholyba, nem húzom be a fülem-farkam, dacosan állom a tekintetét. Szerencsétlen öreglány nem tehet róla, hogy ennyire megorroltam a saját házamra. Igazság szerint az egész meccs nem érdekelt volna, ha most Charlene nem jön ki, inkább vele vagyok, mint a saját szobámban. A hátam már nem fáj annyira, és végülis neki el sem mondtam, hogy mi történt. Szeretem szurkolni, nem véletlenül tettem azt az eredeti francia iskolában is. Jó dolog közösségben lenni, tombolni, most erre van lehetőségem, s közben a testvéremmel is tudok beszélgetni. Jobb, mintha a szobámban ücsörögnék, még mindig szédülök kissé, jobb akkor a szabad levegőn. Fél szemmel nézem csak a pályára kivonuló Ront, és Fredet. Tudom, hogy ennek a csapatnak kéne szurkolnom, hiszen egyik sem rosszindulatú, Fred még segített is, amikor kifordult a bokám, mégis az egóm nem engedi, hogy csak úgy egyszerűen túllegyek a dolgon. Különben pedig elvonatkoztatok most a házak színétől, a hugrabugban most bámulatos játékosok vannak, mintha ez az év egy tökéletesen összeszokott csapatot mutatna. Azt azért nem hagyom, hogy Charlene kiessen a korláton, nem csak a hangommal rántom vissza, hanem a kezemmel is. - Naaa... mit csinálsz? Noel? Ő nem a pasim, hogy jön ő ide? Egy idióta, bunkó... – Rázom a fejemet, nem sajnálom, hogy neki jó alakulnak a dolgai. Elmúltak már azok az idők, hogy féltékeny legyek rá. Igaz, hogy megint szőke a haja, és külsőleg nagyon hasonlítunk, de már leszűrtem magamban, hogy melyikünk miért is egyedi. Furcsa módon jó érzés valakihez tartozni, még ha ezt a Noeles verekedést nem mondtam el neki. – Fontosabb dolga, mint hogy veled legyen? Hát ti tudjátok... – Talán igen, én csinálom rosszul hogy teljesen ki akarom sajátítani a pasikat. Végtére is itt vagyok elmúlva tizanhat évesként, és még egy árva komoly kapcsolatom sem volt, a fiús ikertestvérem meg nagyokat vigyorog azzal a mardekárossal. Hát igen, mintha valami pechsorozat részese lennék, mostanság semmi nem sikerül. Lehet, hogy valaki tényleg rámtett valami rontást, egyedül Charlene-nel működnek a dolgaim. - Láttál te már nagykabátból divatosat? Inkább befagy a seggem, de nem veszek fel valami orkánt... – Rázom a fejemet, és miután megkaptam a hátsó szekciótól a pokrócot, lecsüccsenek rá, így már lényegesen jobb a közérzetem. Sál is van rajtam, csak a harisnya olyan vékony, hogy szinte teljesen átlátszik, ezért volt olyan hideg a pad. Meg hát a kabátkám is inkább szép, mint meleg. - Meg Fred is. Bár ő csak hülyéskedett, vele nem mentem bele semmibe. Végeztem a griffendéles pasikkal. Na nem mintha Noel jobb fej lenne. Mindegy. Szóval mutatod, hogy kik a sztárok a hugrabugban? – Az előttünk elszáguldó Fredre vetek egy bosszús pillantást, a szám elé téve a kezeimet tölcsért formálok, és hangos fújjolással adom tudtára, nem lett a szívem csücske. Gonosz mosoly is társul hozzá. Viszont a griffendéles tüzijáték tetszik, azért tud a gyerek!
♪ Uptown girl ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ A kviddicsmeccs
Úgy tűnt, még éppen időben foglaltam helyet a lelátón, hiszen a tömeg egyre nagyobb és nagyobb lesz, mintha az emberek sosem akarnának elfogyni. Valaki lehuppan a közelemben, de nem sok figyelmet fordítok rá, helyette a pályára kiözönlő játékosoknak szentelem minden figyelmemet. Mind a griffendélesek, mind a hugrások hatalmas tapsot kapnak szurkolóiktól. Nem meglepő a dolog, általában egy sima iskolai meccs is kitörő hangzavarral jár, akárcsak annak idején a Világkupa Döntő tette mindezt. Miért ne lehetne ez is izgalmas? A griffendélesek füttyszói itt-ott hallatszottak, a hugrások pedig idétlen hangú kereplőkkel bíztatták sajátjaikat. Végül elhangzott a mérkőzés kezdetét jelző sípszó, melyet Madam Hooch feladata volt leadni. A játékosok ezt hallva lábaik közé kapták a seprűiket, a levegőbe emelkedtek, majd mindenki elfoglalta a saját posztját, a lelátón pedig még inkább megélénkült a hangzavar. Volt, aki tanácsot osztogatva kiáltott fel, nem törődve azzal az aprócska, de sokkal inkább zavaró ténnyel, hogy a játékos ezt aligha fogja meghallani, ráadásul nem is segít neki sokat a dolog. Mások énekeltek, és ha jól vettem ki a szavakat, akkor a Griffendélnek szurkolt a dalocska. A mardekárosok felé pillantottam, akik most kivételesen csendben voltak. Szóval, mégsem ők azok. Mondjuk, a versecske nem gúnyos hangnemben szólt, inkább buzdítóan. Persze, ilyen zajban örül az ember, ha hall egyáltalán. Hirtelen újabb érkező emberek hangja üti meg a fülem, majd valaki belehajol a személyes intim szférámba. Zavaromban elvörösödök, de semmit sem tehetek, mivel a másik oldalamon is ülnek, így csak épp egy arasznyival tudok arrébb vándorolni, nem többel. Természetesen, a helyzeten ez semmit sem segít. Végül az idegen – legnagyobb megkönnyebbülésemre – ismét kiegyenesedik, majd helyet foglal eredeti helyén. - Semmi gond – szólalok meg nyugodtan, tényleg nem szoktam ilyesmi miatt felkapni a vizet, bunkóság is lenne a részemről. Szerencsére eltűnik a pír az arcomról, én pedig szemügyre veszem a srácot. Hugrás volt, szóval nagy eséllyel ezért is nézett ki a mérkőzésre. Hosszú haja a derekát verdeste, tipikus művész-alkat volt. Legalábbis nekem ez ugrott be róla. Nem tudom, mit ténykedhetett szabadidejében, de a kinézete magában hordozta a művészlelkek minden vonását. Ami azt illeti, már a hosszú hajával is kirítt a többi diák köréből. A fiú kérdését hallva elszakítom a tekintetem róla, majd mosolyogva szólalok meg: - Hát, nem vagyok drukker, szóval nincs kedvenc csapatom – válaszolom, majd szélesen elmosolyodok. Nyilván elég furán mutat, hogy hollóhátas létemre az oroszlánokat bíztatom, bár ilyenkor senki sem szokott pártatlan maradni. - Ritkán járok le a meccsekre, most is csak a bátyám miatt jöttem. Ő nem játszik, de a Griffendélbe jár, és megígértem neki, hogy egyszer kinézek az egyik mérkőzésükre. Tekintetemmel körbenéztem a tömegen, de Tomot semerre sem találtam. Intettem volna neki egyet, hiszen ő nagy eséllyel a haveri körével jelent meg, az istenért sem szerettem volna zavarni őket. Volt ugyan egy nagyobb griffendéles csoport a közelben, de ő nem ült köztük. Talán ki se jött? Nem hiszem, hogy ez lehetséges lett volna, hiszen ő – velem ellentétben – lelkes szurkoló, a háza egyik meccsét sem hagyná ki. Végül ismét a fiú felé fordulok, majd megszólalok: - Gondolom, te a Hugrabugnak szurkolsz – jegyeztem meg, bár elég érdekes lenne, ha a srác a saját háza ellen drukkolna. - Játszik valakid? Osztálytárs, barát, barátnő. Az emberek emiatt a három típus miatt szoktak leginkább kijönni a meccsekre, habár a srác nem tűnt túl izgatottnak. Mintha éppen csak erre lett volna dolga. Ismét a játéktérre pillantottam. A fogók a magasban köröztek, mindketten abban reménykedve, hogy nemsokára megpillantják a cikeszt, és viszonylag hamar letudják a mérkőzést. Eközben kissé lejjebb zajlott a mérkőzés. A hugrás védő épp egy gólt védett ki, aminek az eddiginél is nagyobb hangzavar és taps lett a jutalma. Tőle nem messze az egyik griffendéles játékos épp bravúrosan kitért egy makacs gurkó útjából, mely eszeveszetten zúgott tovább, egyenesen egy terelő felé. A srác – ezt látva – felemelte az ütőjét, hogy másik röppályára állítsa a kitartó golyóbist. Ismét a fiú felé fordultam, kinyújtottam a kezem, majd bemutatkoztam: - Lacey Stewart vagyok. Benned kit tisztelhetek?
//
//
//
Természetesen elolvasom. Sajnos nem tudok a részvételért jutalmat adni, 
legyen a játék izgalma a jutalom, hogy összejöttünk ennyien. Köszönöm a szép és élvezetes hozzászólásokat és várok mindenkit a következő meccsen. 
Amennyiben sok Griffendéles csapattag ráér és jelentkezik, nekik kötelezően McGalagony köré kell majd gyűlniük 
