2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az ismerősünk nem igazán beszélt arról, hogy mégis mi az oka a barátja nyomott hangulatának, de azért elejtett egy megjegyzést, hogy lány van a dologban. Azért nagyon remélem, hogy nem nekem fog panaszkodni, elvégre azért vagyok itt, hogy eltereljem a figyelmét, nem azért, hogy lelkisegélyt játsszak. Különben sem vagyok valami jó kapcsolat-tanácsadó, ami nekem volt, az eddig sose fordult igazán komolyra. --Oké, szóval ezek szerint nem Stevennek hívják, de az elejét sikerült eltalálnom. Az is valami. – Bocsi, nem annyira jó a névmemóriám. De majdnem megvolt, nem? Andrew küldött? Mert akkor sajnos rád várok, - mondom egy vigyor kíséretében. Nagyon úgy néz ki, hogy nem az ő ötlete volt ez a dolog, amit mondjuk eddig is tudtam, de azért lehetne egy kicsit lelkesebb, ha már belement. Vagy csak azért lejött idáig, hogy elküldjön a francba? Ennyi erővel maradhatott volna fent is, előbb vagy utóbb bementem volna, bár akkor biztos leszedtem volna Andrew fejét. – Hát, a jó hír az, hogy éneklésre nem terveztelek megkérni. Nem is értem, hogy jön ide. Ez valami utalás? - A testvéreim állandóan mindenféle filmekből idézgetnek, ami gáz, mert mivel az év nagyrészét a Roxfortban töltöm, le vagyok maradva az összes sorozattal, és mugli mozi se nagyon van a közelben. – Repülni fogunk, természetesen, azt keressük itt. - Persze látom rajta, hogy nem lelkesíti az ötlet. Ha nagyon nem akarja, nem fogom ráerőszakolni, de ha már egyszer lejöttünk... Arrébb lépek, és felveszem a kitámasztott iskolai seprűt, amit kölcsönvettem neki. – Ha nem hoztál sajátot, akkor jó lesz ez is. Hidd el, a repülés tényleg felszabadító, nem lesz időd azon a sok hülyeségen gondolkozni... Te, ugye nincs tériszonyod? - Az igazság az, hogy arra voltam felkészülve, hogy nem tud repülni, nem arra, hogy egyáltalán nem akar. Így igazából nekem is megfordul a fejemben, hogy mi a francot keresünk itt, de azért lököm a dumát, ha már lejöttem idáig.
Zene || Megjegyzés || [You must be registered and logged in to see this link.]
Andrew egy igazi gyökér, de tényleg. Francnak sincsen kedve valakit mást pesztrálni. Ráadásul a kviddicspályán. Ginette lelépett Franciaországba, valahogy nem is tudom, hogy melyikünk mondta ki, hogy ezt nem kéne erőltetni, de mivel nem könyörögtem neki, hogy gondoljuk át újra, ő sem tette, így elhúzott. Kissé még fortyogok a visszafojtott indulattól, de majd csak túlélem. Ha nincsen a közelemben, legalább nem kell attól félnem, hogy szembetalálkozunk, és netán másvalakivel látom kavarni. Na nem, annyi egóm még nekem is van, hogy ha ő nem ment volna el, én teszem meg. Csak az a sors iróniája, hogy a szeszélyes lány nem azért távozott, hogy engem kerüljön, nyaralni ment, és bármikor visszajöhet, addigra nem ártana túllennem rajta, mert cseppet sem voltam fontos neki. Rühellem az olyan lányokat, akik pontosan tudják, hogy a lábuk előtt hever a fél világ, és hogy mennyi embert tesznek így tönkre. Jó, én sem vagyok egy szentlélek, egy időben direkt szórakoztam a lányokkal, és éppen ezért pocsék érzés pofára esni, hiszen szembesülök vele, hogy talán ugyanezt tettem másokkal. Nem csoda, hogy manapság mindenen morgok, még Andrew-t is elküldöm az anyjába, amikor beszervez nekem valami találkát, de esküszöm, nem viszek virágot, sem egyéb mást, hiszen ez nem randi, másrészt meg utálok repülni, nem is fogok, csak megmondom az ismeretlen csajnak, hogy felejtsen el engem, nem vagyok rá kiváncsi. - Nem éppen. Akkor csak remélem, hogy nem rám vártál. Stuart. – Rázom meg a fejemt zsebrevágott kezekkel. A sötét kapuncis pulcsim van rajtam, bakancs, és egy méregzöld vászonnadrág. Még csak nem is ismerős a kis bula, elképzelésem sincsen, hogy Andrew-nak ez miért jó. Elvileg a kicsi is mardekáros, de eddig alaposan sikerült elkerülni egymást. – Ahogyan nem énekelek, nem is szoktam repülni. Mit keresünk mi itt? – Legrosszabb esetben ha nagyon erőlteti, a tárolóból is vehetünk valamit előre, de nem túlzottan örülnék neki. Nem akarok direkt mogorva lenni, de ez nem az én napom. Vagy hetem? Hónapom? Mikor fogok visszatalálni önmagamhoz? Hát nem a kviddicsezés miatt, az tuti. A vakrandikban meg főleg nem.
Megbeszélt találkozóm van a pályán, de egy kicsit korán érkeztem, így egyelőre elég türelmetlenül várakozok. Azt mondom, "megbeszélt találkozó", de nem ennyire egyszerű a dolog... Először is, nem azzal van megbeszélve, akivel találkozni fogok. Egy közös ismerősünk említette, hogy az egyik barátja elég nyomott hangulatban van mostanában, és nem ártana neki valami figyelemelterelés, szóval megkért, hogy rángassam ki repülni a srácot. Persze azt is mondta, hogy... uhh... Steven? Stuart? Valami ilyesmi? Szóval az illető nem igazán szeret repülni, úgyhogy külön kihívás lesz. Először nem nagyon akartam belemenni, de történetesen tartozom eggyel ennek az ismerősnek, és azért házon belül mégse kellene megszegni az ígéreteimet... Na meg azt is említette hogy Talán Steven méregkeverő szakon van egyetemistaként, ami nekem külön jó. Lehet, hogy még arra is sikerül rávennem, hogy mutasson néhány felsőbb éves bájitalt vagy ilyesmit. Ha azokat tudnám gyakorolni, lépésekkel előrébb lennék. [You must be registered and logged in to see this image.] Végül feltűnik egy illető, akiről sejtem, hogy az, akire várok. Fogalmam sincs, hogy a barátai elmondták-e neki mi fog történni, vagy esetleg valamilyen trükkel csalták le ide, de ez már igazából mindegy. - Hé, szia! Steven, ugye? - Vagy nem. Gőzöm sincs, hogy hívják, de bízom benne, hogy legalább az elejét eltaláltam. - Amandine vagyok. Hoztál ki seprűt? Készültem rá, hogy talán nem, szóval kölcsönvettem egy bénábbat, de azért mégis.
zene || viselet || megjegyzés ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Amandine Earhart
Reveal your secrets
Tárgy: Amandine & Stuart 2016-02-26, 13:09
“The Guide says there is an art to flying", said Ford, "or rather a knack. The knack lies in learning how to throw yourself at the ground and miss.”
― Douglas Adams, Life, the Universe and Everything
