2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jól indult, kevésbé jól folytatódott, de lehet ez még jobb is, ha igyekszünk javítani. Na persze nem azzal, hogy lemegyünk vacsizni. A kiborulása után sokkal szívesebben maradnék inkább idefent kettesben, az hogy Nancy-vel és az apámmal múlassam az időt nem valami hangulatos, főleg hogy a nőt utálom, az apám pedig mostanában enyhén szólva is furcsán és kiszámíthatatlanul viselkedik. Nem is értem, hogy miért nem maradhatunk itt és miért jó neki ezt erőltetni. Engem nem tud kibékíteni azzal a nővel, viszont az apámnál bevágódni... lehet hogy ez a cél, de ettől még nekem nem fog jobban tetszeni a dolog. Nem számít, majd valahogy kibírom, de ha már ő találta ki, akkor neki igenis megnehezítem a dolgát, ennyit minimum megérdemel. Tudom, hogy már régóta epekedik utánam, akkor kap egy kis előleget, persze főleg látványt, aztán menjen le így bevágódni az apámnál, teljes harckészültségben. - Szóval amit én szeretnék... és majd csak a vacsora után... bármit... hát... - nem, annyira azért nem könnyítem meg a dolgát, hogy ne hozzam akár kellemetlen helyzetbe is. Ismer, hogy milyen vagyok és e mellett, vagy ennek ellenére is oda van értem már jó rég óta, szóval kénytelen lesz lenyelni a békát. Az apámmal úgy is megismerkedhetett volna, hogy nekem nem kell azzal a rémes nőszeméllyel vacsoráznom, de nem, neki ezt az egészet össze kell vonnia, akkor nézzük meg, hogy vajon mennyire szúrják ki azt, hogy a nadrágja nem épp alapállapotban pihen. Naná, hogy zavar, hogy még a nőre is mosolyog. Én leginkább csúnyán nézek rá, ez nem fog változni, mert utálom a nőt és utálni is fogom akármi is történjen. Tudom, hogy mit akar és hogy miért van itt és nem fogom csak úgy annyiban hagyni. Igenis az ellenségemnek számít és az ember nem mosolyog az ellenségére, Krisnek sem kellene, de úgy látom állatira igyekszik azt a jó benyomást kelteni, amit akar. Most viszont hagyom, hogy beszéljen, legalábbis nagyrészt, még egy bájos mosolyt is villantok rá, amikor rám kacsint, csak aztán fordulok az apámhoz, legalábbis a pillantásommal, mert hogy a lábam az asztal alatt egészen mással foglalkozik. Kibújok szépen a cipőmből, és mivel az asztal köztünk vékonyabb, apáék ülnek egymástól messzebb, így nem okoz gondot ügyesen megtalálni Kris lábát. Finoman kitapogatom, és csúsztatom feljebb az enyémet. Egyetlen pillantást sem vetek rá, de egyértelműen az a célom, hogy felfelé araszolva eljussak oda, ahol már talán valamelyest lenyugodott, de ennyi bosszú jár nekem, ami miatt rákényszerít erre a vacsira. A végén még az is lehet, hogy élvezni fogja, bármennyire is kínos lesz netán, látványosan meg úgy se fészkelődhet. - Na és papa, milyen volt az utatok, már minden készen áll holnapra? Nem veszett el semmi? - ártatlan pislogással fordítom a fejemet Nancy felé, de persze összevillan a tekintetünk. Úgy, amit külső szemlélő nem igen láthat. Ő tudja, hogy mennyire utálom és ez így is van jól, nem fogom eljátszani milyen nagyon jóban vagyunk, miközben nincs így, mert szívből utálom a kis cafkát. - Igen, minden készen van, és jó időt ígérnek holnapra, úgyhogy biztosan rendben lesz majd, Nancy nagyon sokat tett érte, hogy tökéletes legyen. - na persze... hánynom kell. Sokat tett érte, mert fontos neki, mert... legszívesebben fejbe vágnám a tányérommal. Aztán persze apa újra Krishez fordul, legalább érdeklődik, ez is valami. Én viszont nem nagyon hagyom abba az eddigi áldásos tevékenységemet. - Tehát auror leszel, szereted a veszélyt, vagy miért választasz ilyen hivatást? Tudod ugye, hogy nem a legjobb életbiztosítás sötét varázslókra vadászni. - nem apa biztos, hogy nem sejt semmit, én pedig magamhoz veszek pár falatot, aztán ártatlan, kíváncsi tekintettel fordulok Kris felé, mintha csak én magam sem tudnám a választ és hát... nem is igen tudom. Őszintén szólva még valahogy nem beszélgettünk el életünk minden apró részletéről, sokkal jobb dolgokat is tudunk csinálni, sokkal élvezetesebbeket.
Running scared | |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem ezt mondtam Ice… - miért kell mindent ennyire túl bonyolítania a nőknek? Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy a francból szedhette ezt ki a szavaimból, de hát róla beszélünk, nem lepődnék meg semmin sem, főleg nem azon, hogy ilyet kitalál. Vajon ennyire hasonlíthat valaki Camyre, hogy ő is olyan legyen, mint ő?! Nem, Ice nem olyan mint ő, nem rideg, manipulatív kiscsaj, aki kihasznál mindenkit, de akkor mégis miért barátok? - Hát azt neked kell kiderítened. - öltöm ki a nyelvem és elmosolyodom. Nem értem, hogy hol bújkált eddig ez az oldala, bár nem is érdekel, a lényeg hogy már itt van és most elméletileg minden ok. Bár az igazat megvallva az nagyon is érdekelne, hogy mit is gondol rólam, vagyis inkább arról, hogy a medencés esetről, biztos hogy nem vette jó néven, de hát ez van és az igazat megvallva nem is tudom, hogy akarom-e azt a dolgot még vele… nem miatta, hanem kicsit mintha elsietnénk a dolgokat, szépen mindent lépésről, lépésre. - Erre most lesz egy jó esténk az apáddal. - tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de ennyire nehéznek sem gondoltam volna ezt az egészet, hisz lássuk be lehetne kicsit segítőkészebb is. Csak megakarom ismerni az apját és az állítólagos hárpiát. Semmi rossz szándék nem vezérelt, semmi olyat nem akartam tenni, aminek hatására valami megváltozna kettőnk közt, de ő csak azért sem akar együtt mükődni. Elhiszem, hogy nem szeretné az estét velük tölteni, de reménykedem abban, hogy sikerül majd rávennem, hogy érezze jól magát, vagy ne vágjon olyan képet, mint aki mindjárt eret vág. Talán számomra sem ez a legjobb ötlet, de nem érdekelt, nem akarom hogy az apja egy parasztnak nézzen, aki még be sem mutatkozott neki, szóval Ice tegye meg ezt nekem és honorálni fogom neki. - Vacsora után azt csinálunk, amit csak szeretnél, bármit. - kaján mosolyra húzom az ajkaimat és tudom, vagyis remélem hogy egy dologra gondolunk, én tudom mire gondolok. Na de készülödünk, majd cseles módon megszerzem azt, amit akarok és nem zavar kicsit sem, hogy talán ő nem akarja, szerintem ez már régóta nrm lehetőség köztünk. Szóval felöltöztem és készen voltam, ő is készen volt és lassan már indulhattunk is volna, de ő is megbosszulta és teljesen feltüzelte a testem egyik pontját. - Reménykedjünk… - nyögtem ki halkan és indultam is vele lefelé végre, majd mikor kijelentette, hogy teljesen készen áll arra, hogy legyen egy esténk négyesbe elindultunk, én pedig gyorsan leültem az asztalhoz, mert Ice gondoskodott róla, hogy ne maradhassak állva mindkét értelemben. Egymással szembe terítettek nekünk, kedvesen mosolygok az apjára és Nancyre is, gondolom ezért kapok egy rosszaló pillantást Icetól, de az még belefér, de mikor az apja kérdez meglepődöm. - Nyolcadikas vagyok és auror szakos tanuló. Szeretek olvasni és beszélgetni, emellett a lánya a mindenem. - felelem neki, amjd mikor Icet hozom szóba ránézek és rákacsintok. Tényleg ő a mindenem, bár nem igazán tudom, hogy mit mondjak az apjának magamról, eddig nem igazán volt részem ilyen találkozokban senkivel sem… szóval remélem nem nagyon szúrtam rl semmit sem…
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ez így úgy hangzik, mintha valami iszonyú felületes lennék, annak tartasz? - oké most kellene azt hiszem megsértődnöm és zokon vennem a szavait, de nem akarom elszúrni ezt az egészet most. Ettől még nem tetszik, amit mond, mert talán nem így gondolja, de attól még a jelentését vehetjük így is. Nem vagyok ilyen felületes, nem a kockái keltették fel a figyelmemet. Persze az elég jó kis plusz, de nem az a számít. Változott... a jelleme és azzal hívta fel magára a figyelmet, amit eddig nem sikerült neki. Ez a számít és nem a külseje. Annak is örülök persze, de... akkor sem akarom, hogy ilyen felületesnek állítson be, főleg nem ő. Mások nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, de az ő véleménye igenis számít, és ha ilyennek tart... az semmi jót nem jelent. - Másban is? Netán... a nyelved is? - nem vagyok én szívbajos, meg egyébként is csak azért, mert még nem voltam úgy pasival nem vagyok egy szende szűzike. Tudom mi hogyan megy és azt is, hogy a pasik milyenek, sőt a reakcióikat is pontosan jól ismerem, ha ez nem így lenne, akkor nem lett volna olyan baromi pocsék érzés az, hogy csak úgy leállított és otthagyott a medencében. - Jól van, csak... annyira vártalak, erre ez most... - esetlenül rántom meg a vállamat. Olyan pocsék volt az elmúlt két hét nélküle és most itt van és most jó lehetett volna, erre elszúrjuk, mert ő annyira akar hallani egy szót, hogy nem bírja ki nélküle... elég hülye egy helyzet. Ezek után már csak hab a tortán, hogy pont az apámékba botlunk és kialakul a legtöbbek számára kínos, nekem inkább utálatos helyzet. Nem tetszik... baromira nem tetszik az egész! Ezek után nem is értem, hogyan képzelheti, hogy jó kedvvel fogok lemenni vacsizni velük, meg jópofizni. Utálom azt a nőt, teljes szívemből, semmi kedvelem vele enni, inkább ettem volna itt a szobában kettesben. Folytathattuk volna azt, amit elkezdtünk a medencében mielőtt elpattant nála valami. De nem, helyette inkább ilyeneket talál ki és már megint nekem kéne jó kedvvel viseltetnem az ötlet iránt. Nem megy... tényleg sajnálom, de akkor sem megy. - De én... nem így akartam tölteni az estét. - nem fogja velem megértetni, hogy igaza van és hogy ez tényleg így jó. Én vele akartam lenni, bosszantottam már épp eleget Nancyt és totál minden lepereg róla, de komolyan... minden! Akkor meg mi értelme az egésznek. Naná, hogy rajta állok bosszút ezek után és szándékosan öltözöm át én is előtte, bár háttal, mert lassan már így is mindent látott rajtam, de azért még így is akar olyan apró részlet, amit még nem és nem is érdemli meg, hogy mindent lásson. A baj csak az,hogy közben igenis hatással van rám, főleg ahogyan a nyakamat csókolgatja és ahogyan a keze feljebb csúszik, hogy ismerkedjen kicsit a testemmel. És ezek után kell lemennem vacsizni... és ez fair? Naná, hogy megkapja a méltó bosszút, ezek után ennyi jár nekem. Persze már akkor, amikor felöltöztem, de közelebb sétálok. Jöjjön csak ő is feltüzelve vacsorázni az apámmal... megérdemli, ő akarta ezt az egészet. - El is várom! - pocsék vacsi lesz, ebben teljesen biztos vagyok, de remélem, hogy nem tart soká és ha nem tetszik feljövünk, főleg a kis ízelítő után, amit kap tőlem. Tisztában voltam vele eddig is, hogy készültségben van, így pedig csak még inkább. Szélesen elmosolyodom, aztán indulok csak el kifelé, de még így is visszahúz. Szorosan hozzásimulok. Ettől csak neki lesz még nehezebb. Csak aztán lépek kicsit hátrébb, hogy szenvedélyes csókokat váltottunk. - Szerinted nem tűnik fel nekik? - beharapom az alsó ajkamat, ahogyan lepillantok arra a cseppet sem szolidan dudorodó pontra. Azt hiszem gyorsan kell leülnie az asztalhoz, hogy ne tűnjön fel nekik egyből, hogy mi a helyzet. Bár... talán nem is érdekel, apa lássa csak, hogy az ő pici lánya felnőtt. - Na gyere! - szépen húzom magam után most már a kezét fogva és indulunk el lefelé. Érdekes egy vacsora lesz ez. Apa és Nancy már az asztaltál ülne, az asztalfőn persze, nekünk pedig egymással szemben van megterítve. Nem baj, így is jó lesz, így is lehet élvezetes ez a béna vacsi. Szépen megigazítva a szoknyámat huppanok le, apa kap egy mosolyt, Nancy pedig egy fintort. Eszem ágában sincs jópofizni vele. - No és... mit tudhatunk rólad kedves Kristofer? - meglepetten pillantok az apámra, hogy csak úgy lazán belekérdez a dologba, meg hogy egyáltalán tudja a nevét. Oké beszéltem róla, de nem gondoltam,hogy figyel, hiszen állandóan Nancy duruzsol a fülében. Krisre siklik a tekintetem, csak időnként intek a házi manónknak, hogy miből mennyit pakoljon a tányéromra.
Running scared | |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
- Látod, tudtam hogy kellenek ezek a kockák. - tudtam, már mikor megismerte, hogy sokkal helyesebbnek kell lennem, mint vagyok, mert ő olyan elérhetetlen lány... Jól tettem, hogy elkezdtem gyúrni és edzeni, mert ha nem kezdtem el volna, akkor talán most sehol sem tartanánk.... - Ohhh a szám másban is ügyeskedik ám. - kacsintok rá csábosan és elmosolyodom. de még mennyi mindenre, de nem legyünk ennyire perverzek, nem tesz jót a szűz kislánynak, ha itt kajánkodom. Bár igen, jól csókolok ezzel tisztában vagyok, volt időm gyakorolni, míg Ice-ra kellett várnom, mert nem kis időről van szó... évekig vártam, mire eljutottunk ide, hogy most kettesben legyünk és ingereljük egymást szexuálisan, bár talán nem gondoltam volna, hogy szűz... egy ilyen lány miért várna annyit az első alkalomra? Bármelyik pasit megkaphatta volna, hisz a lábai előtt hevert szinte az összes suliba járó, de ő neki egy sem kellett... nem értem a nőkét de szerencsére ezek szerint egy tisztességes a barátnőm és ennél többet nem is kérhetek. - Ice... - halkan mondom ki a nevét, mert nem akarom, hogy azt higgye haragszom, de nem épp kellemes vizekre evezünk, mondhatni nagyon rossz vizekre, hisz épp olyan dolog miatt hagytam ott, amik nem túl kellemesek, és igen bánom is, hogy ott hagytam, de mit tehettem volna? Nem akartam már azt csinálni, hirtelen el kapott a szar érzés és nem tudtam ellene tenni semmit sem... De talán megértheti ő is, hogy szar kedvem volt, kis betekintést nyert a családomhoz, ami lehet, hogy nem épp a legkellemesebb látkép, amit kapott. Hát igen, nekem már csak ilyen szar családom van, és nem tehetek róla, nem tudom lecserélni őket. De talán végre kicsit felenged és megbékél azzal, hogy hibáztam, de... nem... - Lehetnél egy kicsit derűsebb is, életem. - húzom félre a számat is kicsit. Jó talán nem épp a legjobb ötlet, hogy bemegyünk és felöltözünk, de ma igen beszólogatós kedvében van, mintha erre várt volna egész eddig, pedig nem hittem volna, hogy ennyire rá lesz izgulva a szex témára, bár egy szűz már csak ilyen... kis kiéhezett, beszólogatós, szexy ördögöm. Szóval épp be tartottunk, mikor belebotlottunk az apjáékba, ami hát ne volt épp a legjobb találkozó életemben... És látom, hogy nem akar lemenni az apjáékhoz, de ez a normális, ez a megszokott, hogy együtt fogunk vacsizni és beszélgetni, bár nem tudom, hogy miről, de valamiről biztos fogunk.. - Hidd el tudod, majd kicsit provokáljuk őket, biztos hogy kitalálunk valamit. - ma nagyon ellenkezős hangulatban van a kisasszony, de hát így szeretem, ilyen kis ellenkezősnek. Na ezt aztán jól megmondtad Kristofer... Elmosolyodom és csak nézem hátulról, hogy milyen csodálatos, én már felöltöztem és ő is elkezdte... DE hát én odamentem és hátulról hozzásimultam, amit szerintem kifejezetten is élvezett, főleg hogy nem lökött el és engedte, hogy a nyakát csókolgassam, letudom venni a lábáról, mindig is menni fog és nem is kell megerőltetnem magam, csakis önmagamat kell adnom, ezt szereti, az igazi Krist. - Szerintem megbirkózom a feladattal. - mondom neki mosolyogva és tovább csókolgatom, a mit ő nagyon is élvez, érzékelem. Még a hangja is ezt súgja, majd sunyi módon kezem felcsusszan a mellére és gyengéden rámarkolok, ami ellen ő nem ellenkezik, sok mindent megenged számomra. MAjd elhúzódom és ő nem fordul meg azonnal, mintha időt akarna nyerni magának, a kis huncut. - Így lesz cica. - hát akkor már lemenni sem lenne értelme, hisz ő már most nem érzi jól magát, hogy le kell mennünk, pedig egy vacsiba nem halna bele, poénra is lehetne venni, de erre ő tök komoly és merev. Kicsit lazítania kéne,d e hirtelen megtöri a köztünk lévő csendet és megcsókol, egyik keze a tarkómra, míg másik a legérzékenyebb pontomra csúszik... amúgy sem volt alapállapotban, de miután rámarkol, hát... én nyögök fel most. Majd ellép mellettem és elindulunk lefelé, de nem kézen fogva, inkább betekintést enged a szexy és nőies járásának megtekintésében. Majd mikor elérünk, azért gyorsan még visszahúzom és megcsókolom, miközben két kezem a csípője két oldalára tapad. Nem rövid csók volt, jó hosszú... Hát akkor show time!
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Semmi értelme, hogy erőltesse ezt az egészet. Idővel elfogadom én is majd azt, hogy mit érzek és képes leszek majd kimondani is, de ez biztos, hogy nem most azonnal fog megtörténni, ahhoz azért mégis csak idő kell, mert elég nagy változás lenne az eddigi életemhez mérten. Még sem volt eddig soha komoly kapcsolatom, még csak komolyhoz közelítő sem, ő pedig túl nagy lépést vár el tőlem rövid idő alatt, mert hát igen nekem a két hónap is mindenképpen rövid időnek számít, főleg egy olyan dologban, ami teljesen új és szokatlan nekem. - Nem viselném jól, ha a kockáid máséi lennének, szóval... örülök. - elgondolkodva, bólogatva válaszolok, de inkább csak viccelődő piszkálódás ez, nem szánom bántásnak. - És a szádnak is örülök, hogy az enyém. - kap még egy cuppanósat oda is, mert hát na állati jól csókol. Azért egészen más ez, mint gyerekként abban a buliban. Alig rémlik, de hogy azóta sokat fejlődött, nagyon sokat annyi holt biztos. Nekem pedig határozottan nagyon tetszik az, hogy ilyen lelkes és figyelmes velem. A legtöbb pasi nem ilyen, bár a legtöbb pasi nem is állna le vitázni, amikor a medencében ahogyan mondta majdnem szexeltünk. Ő meg elviszi az egészet érzelmi síkra és nem engedi nekem, hogy csak szimplán jól érezzem magamat, mert jobb az, hogy megsértődik egy buta szó miatt, pedig ő is jól érezhette volna magát velem, és biztosan élvezte volna a dolgot. - És látod mégis képes voltál csak úgy faképnél hagyni. - vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra. Jó azért már nem vagyok olyan megrovó, mert értem én az okát, hogy miért tette. Ki volt borulva rendesen és valahol így már értem a magyarázatot is. A szülei nem épp kedves emberek, és e miatt még inkább vágyik rá, hogy megkapja a figyelmet és a szeretetet is... de ettől még nem lenne rossz, ha megértene engem is. Csak egy kis idő kell, ha nem is sok, de még valamennyi, ebben viszont nem sokat segített az, hogy most lekoptatott, az meg főleg, hogy még az apámék is betoppannak. - Jobb lett volna, de... elmúlt nem igaz? - elmúlt és most befelé lépdel velem a házba, ahová az apámék is betoppannak és nekem semmi kedvem sincs hozzájuk. Ahhoz meg főleg nem, hogy még le is menjünk hozzájuk kajálni és dumálgatni. Nem akartam velük vacsizni. Már az egész esküvőkérdés is kiborít, nem hogy még egyek is velük, nem is érte, hogy miből gondolta, hogy lesz majd ehhez kedvem, akár csak egy kevés is. Szeretném jól érezni magamat a hétvégén, azért hívtam át, de az együtt vacsizás nem hiszem, hogy segítene ebben. - Bosszantottam már eleget Nancy-t, szerinted tudok még szórakozni rajta? - elhúzom a számat egy pillanatra, de a bosszúm már meg van. Nem fogom annyiban hagyni csak úgy, nem-nem. Akkor legyen neki is kellemetlen, ha már ilyesmit talált ki. Előbb a medence, most meg ez... nem leszünk jóban, ha folyton olyasmit talál ki, amivel kiborít és ezek után még a vacsi utáni kettesbenlevésről beszél? Hát na... azt azért ki kell érdemelni. Nancy olyan, hogy leperegnek róla a dolgaim, nem értem, hogyan csinálja, de így van. Félelmetes a csaj és épp ezért nem szeretek szórakozni vele, mert a végén még rosszul jövök ki belőle, az pedig csak a kedvemet veszi majd el. Az azért ettől még tetszik, hogy ahogyan hátulról hozzám simul egyértelműen érezni lehet, hogy hatással volt rá a kis bemutatóm. Látott már sok mindent, de eddig főképp a látvány volt meg. És a fenébe is haragszom rá, de nem fair, hogy még így is ellágyít, amikor a nyakamat kezdi el csókolgatni. - Ha kiengeszteltél... majd... akkor... - a szavaimmal csak a halk sóhaj nincs összhangban, ami egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon is élvezem, amit csinál, főleg ahogy feljebb csúszik a keze és rámarkol a mellemre is. Halkan felnyögök és pár pillanat még kell, hogy összeszedjem magamat és meg is forduljak. Nem igazságos, hogy le tud venni a lábamról, ez más pasinak még soha sem sikerült, neki pedig elég profin megy. - De ha idegesít az a nő és nem érzem jól magamat észreveszed és eljövünk igaz? - megtöröm a köztünk lévő távolságot, az egyik kezemet a tarkójára csúsztatom és vadul megcsókolom. Ennyi jár nekem, főleg a kis bevezetője után. Nem vagyok rest, ezek után ennyi jár nekem, a másik kezem is elkalandozik és finoman rászorítok a férfiasságára. Ha jól sejtem még mindig nincs alapállapotban és ezek után nem is lesz egy ideig. Hát... talán akkor majd előbb jön rá, hogy mielőbb el kell húznunk onnan és feljönni a szobába. Itt is ehetünk, bár inkább ráérne az az evés, én még nem is vagyok olyan nagyon éhes. Végül ellépek mellőle és egy kaján vigyor kíséretében indulok el kifelé a szobából. Nem fogom most meg a kezét, inkább szándékosan ringatom a csípőmet úgy istenesen, hiszen ebben a szoknyában egyébként is állati jól ki van emelve a fenekem.
Running scared | |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Most valami másra kell gondolnom, mert ha arra gondolok, hogy miket mondtam, akkor rájövök, hogy mekkora barom voltam, hisz nem kellett volna ilyeneket mondanom, de hát mit tudok tenni, ha egyszerűen ezt érzem és általában előbb jár az a lepcses pofám, mielőtt elgondolkodhatnék azon, hogy mit is mondanék ki, mert nagyobb átlagban többet jár Ice közelébenn előbb a szám, minthogy az eszem kapcsolna, hogy mi a frász karikákat beszelek, azonban most talán nem a szám járt előbb, hanem kimondta azt, ami a szívemben volt, ami talán nem is lenne rossz, de ebben az esetben igazán jónak sem mondanám, mert Ice nem valami megértő és tudom, hogy nem szereti, ha ezzel bombázom, de én ettől még nagyon is szeretném tudni, hogy akkor most mi a helyzet kettőnk között, mert nem akarok álomvilágban élni, de mégsem erőltethetem rá azt, hogy mondja ki azt a bűvös szót, melyre már hónapok óta epekeve várok, mert nincs is jobb érzés annál, ha a barátnőd azt mondja neked, hogy szeret. Vajon ő most mire gondolhat, mi járhat a csodálatos elméjében, amit nem derithetek ki, mert megígértem neki, hogy nem fogok túrkálni a fejében, azonban nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mennyire haragszik rám azelőbbiért, de valahogy megállom, hogy ne másszak a gondolataiba… inkább mással foglalom le magam, megnézem hogy milyen gyönyörű lány. - És annak örülsz, hogy én a tiéd vagyok, cica? - érdeklődöm, bár lehet hogy teljesen feleslegesen, hisz ha nem örülne neki, akkor én most nem lennék ebben a házban mellette, ilyen gyér ruházatban… na most ha erre gondolok, hogy milyen formás a feneke és milyen csodálatos keblei vannak, akkor mocorgok ott alul… jajj mikre nem képesek a nők. De nem is tudom, hogy miért tettem fel neki ezt a kérdést, már csomószor elmondtuk, hogy egymásaié vagyunk, de mégis kicsúszik a számon a kérdés, melyre őszinte választ várok. Talán pozitív megerősítésre van szükségem, hogy bolond agyam végre felfogja azt a tényt,hogy Ice az enyém és az enyém marad még jó sokáig. - Szóval ki vagy rám éhezve? Ez zene füleimnek… - kacsintok rá csábosan és elmosolyodom. Ha nem lenne Ice, akkor őt úgy kéne kitalálni, mert az biztos hogy nélküle halálra unnám magam, és nem tudnék mihez kezdeni, de mivel itt van nekem, hát… mindenem megvan amire csak szükségem lehet. Van pénzem, jófej nagybátyám, a világ legtökélesebb csaja és boldogság… bár egyre többet jár az eszem azon, hogy milyen lehet vele az ágyban, mivel szűz tuti, hogy óvatosnak kell lennem, és vigyáznom kell rá… de ha már itt tartunk, akkor ő miért is szűz? Miért nem feküdt le már valakivel? Annyi pasija volt már… bár nem mintha bánnám, hogy nekem adja eme megtisztelő feladatot, örülök is. Majd elkezdünk csókolozni, és én élvezem minden egyes pillanatát. - Jobb lenne, ha nem csak szinte lenne? - na jó… talán ebbe még én is kicsit belepirulok és zavarba jövök, pont ezért kezdem el a tarkómat vakarni… bár hát én jobban örültem volna, ha valóban megtörténik, de még korai lett volna, meg egy medence nem épp a legjobb hely az első alkalomra, az első legyen különleges és csodálatos… meg ha az apja ott talál meg vele, miközben azt csináljuk, hát tuti hogy azonnal elküldött volna haza a fenébe és eltiltott volna a lányától, amit én nem bírtam volna ki… de az sem jobb, hogy az ajtóban találkozunk, miközben vizesen és félpucéren sétálok a lányával a karomban… ajjaj… bár biztosra veszem, hogy az a hárpia bevizsgált, főleg hogy fehér boxer volr rajtam… de hát jobb előbb lelépni, mielőtt valami baj lenne… Felértünk a szobába és megosztom vele a hirtelen támadt ötletem, de ő nem nagyon örül neki, ami nem is lep meg annyira… Nem csodálom, hogy nem akar az apjával és Nancyvel vacsizni, de nekem mégis fontos lenne, hogy rendesen be tudjak mutatkozni az apjának, mert nem épp a legjobb pillanatban ismerkedtünk meg… Ice tiltakozására meg elmosolyodom… akkor is lemegyünk vacsizni… tehet bármit lemegyünk és vacsizunk!- De akarod! Szembenezünk velük… kicsit bosszantjuk őket és jót szórakozunk rajta… szóval te is öltözz fel. - leül az ágy szélére és engem néz, bár semmi sincs rajtam, hát a pillantása hatással van rám mindenhol… remélem érthető… szóval ja épp egy száraz boxerért kotorásztam, mire ő csak felállt és a szekrénye elé sétált, majd kilépet a bugyijából… én elkezdtem merevedni és öklömbe haraptam… nem, muszáj lemennünk vacsizni… nehézkesen de felveszem a boxert, a fekete farmert, mely rám simul és a fekete-piros kockás inget… közben fel-fel lesek Ice-ra, majd mire én kész lettem ő még a ruhát vette fel… Halkan odasétáltam hozzá és füléhez hajoltam… - Vacsi után kettesben leszünk, mindenre lesz időnk. - suttogom a fülébe, majd kezem a csípőjére teszem és miután befejeztem a mondandomat, nyakát kezdem csókolgatni és kezem a csípőjéről a mellére csúsztatom, melyekre gyengéden rámarkolok… ha már mutogatta, akkor miért ne vehetném birtokomban,nem igaz? Majd pár pillanat után hátrébb lépek és elengedem, ha megfordul, ha nem én kajánul mosolygok…
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tetszik, hogy erőltetni akar olyasmit, amire én még nem állok készen. Igenis ezt kénytelen lesz elfogadni. Nem vagyok könnyű eset, de ő ezzel együtt akart magának igaz? Azért igyekszem, hiszen itt van, azt hiszem már kimutattam, hogy fontos nekem, mégis csak be fogom mutatni az apámnak és nem csak azért, mert kell valaki, aki lefoglal, amíg ez az egész esküvői őrület zajlik. Egyszerűen igenis meg kell értenie, hogy azt teszem, amihez épp kedvem van és ehhez képes is érte már fejlődtem, változtattam, de nem fogok azonnal szerelemet is vallani neki. Majd igen idővel, ha képes leszek kimondani, bevallani önmagamnak is, hogy erről van szó, hogy az én szívem is elgyengült, pedig megfogadtam, hogy erre nem kerül majd sor sosem. Még sem tehetek ellene semmit, oda vagyok érte és nem csak a kocka hasa miatt. - Na látod, erről van szó és ez a lényeg, a tiéd vagyok. - halványan elmosolyodom, és finoman végigsimítok az arcán. Erre kell gondolnia, nem arra, hogy kimondok-e egy szót vagy sem. Senki sem gondolta volna, hogy vele leszek, senki sem gondolta volna, hogy ez tényleg hosszú távon is tarthat és mégis megtörtént igaz? Ez is már nagyon-nagy lépés a részemről, ezt be kell látnia. A csókjából érzem, hogy már nem haragszik és talán nem is rám volt mérges igazából, hanem az apjára, a helyzetre és valahol rajtam csattant, hiszen azt eddig is tudta, hogy én milyen vagyok és hogy mi az, amire számíthat tőlem. Így is megadom azt, amit tudok, sőt azt mondhatom, hogy többet is, hiszen nem vagyok éppenséggel egy nyílt és érzelmes típus, mint tudjuk, mégis ezúttal idejöttem, amikor kiakadt, hogy segítsek neki és igen már párszor kifejeztem, hogy nagyon is szükségem van rá, meg a csókjára is. - Ezt akartad nem? Hogy ki legyek éhezve rád, hát... ez ilyen. - széles mosollyal pillantok rá, és naná, hogy nem ellenkezem, amikor újra csókban fonódunk össze. Fenemód jól esik, csak az szomorít el, hogy fel akar öltözni és be akar menni. Én azért szívesebben maradtam volna, akár a vízbe is visszamehettünk volna, hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Mondjuk tény, hogy ha abban a helyzetben találnak ránk az apámék, akkor még kellemetlenebb lett volna a helyzet. - Hát igen... csak szinte. - nevetek ezúttal, főleg hogy ilyen édesen mondta. Szinte szexelünk, igaza van és ha visszamennénk a vízbe ez csak fokozottabban így lenne, jobb hogy nem tettük. Az ajtóban aztán szinte belebotlunk az apámékba. Én nem vagyok túlöltözve, most már félkézzel eltakarom magamat és próbálok nem arra gondolni, hogy milyen feszesek lehetnek most Kris izmai, hiszen nem lehet könnyű engem tartani még most is, aztán még felmenni a lépcsőn. De tény mindketten vizesek vagyunk, ruha alig és egyértelműen még ez az állapot is felettébb félreérthető lehet azért számukra. Na nem mintha ez engem érdekelne. Szívesen szúrok ki így az apámmal, legyen csak ideges a dolog miatt, megérdemli, hiszen hazahozott egy cafkát és még el is akarja venni. Nem akarom ezt a kis találkozást sokáig húzni, gyorsan köszönök nekik és remélem, hogy Kris is veszi a lapot és szépen felmegyünk mielőbb a szobámba. Nem akarok én most hosszasan cseverészni, főleg nem azzal a nővel. Kifújom magamat, amikor felérünk, csak a szavai lepnek meg rendesen. Ennyit a békés ölelésről. Pedig azt hinné az ember, ha egy pasi megölel úgy, hogy egyikőtökön sincs túl sok minden, akkor nem azon jár az esze, hogy menjetek vacsizni az apjával. Értetlenkedve lépek hátrébb és ölelem át magamat újra, nem érdemli meg a látványt. Még sem mérges vagyok, inkább kissé szontyolodott, hogy ilyen ötlete támadt. - Komolyan velük akarsz vacsizni, a helyett, hogy velem lennél? És ha én nem akarok? - csalódottan huppanok le az ágy szélére. Keresni kellene magamnak valami ruhát, hiszen ő is öltözik, amitől nem jövök cseppet sem zavarba, sőt kedvtelve nézem végig, ahogy száraz boxert vesz elő, és azt is, amikor épp nincs rajta semmi akármilyen irányból is látom. És ő le akar menni vacsizni... komolyan? Végül felpattanok, és... meglátjuk, hogy vacsizni akar-e. Bár háttal neki, de én is a szekrényemhez lépdelve kezdek el öltözni, de persze előbb a bugyiból kilépve, hogy hátulról teljesen megtekinthessen csupaszon, csak aztán keresek magamnak egy dögös vörös csipkés párosítást. Szóval öltözzek fel és menjek le vacsizni... hát jó, de akkor olyan dögös ruhát kap, hogy próbáljon meg közben az apámra és arra a cafkára figyelni. Hátha időben rájön, hogy butaság volt lemenni, majd meggyőzöm, hogy mielőbb hagyjuk ezt a kis akciót.
Nem is tudom, hogy mi van velem, talán tényleg kicsit hibás vagyok abban, hogy túl gyorsan akarok tőle dolgokat, hisz be kéne látnom, hogy sok olyan dolgot tett eddig, ami nem szokott rávallani, hisz talán nem véletlenül hívott át aludni magához és én ennek nagyon is örülök, örülök annak, hogy ott érintget, ahol tudja, hogy a legérzékenyebb vagyok, nem is tudom, hogy miért nem vagyok elégedett azzal, ami most van, vagyis.. na rosszul mondom, mert elégedett vagyok azzal amim van, csak más tempóban akarok dolgokat... Áhh... mindegy, inkább beszéljünk másról, mert ez a téma most kicsit kellemetlen számomra. Szeretem és inkább kussban maradok, nem sietek el semmit, bár akár már ma elvenném feleségül, mert szeretem mindennél jobban. - Szerintem mindenki tudta, hogy oda vagyok érted, meg hogy nekem csak te kellesz, bár sose hittem volna, hogy egyszer észreveszel, azonban most nagyon is jól érzem magam emiatt, hogy teljes mértékben az enyém vagy csak. - annyi minden történt már velünk, hogy nem is tudnám összefoglalni, hisz a történetünk eleje nagyon is zavaros és rossz. hisz csak arról szólt inden, hogy én futok utána, mint valami örült, mire ő csak tudomást sem vesz rólam és kihasznál, ha ahhoz van kedve. Míg nekem sokat jelentett az a buliban elcsattant részeg csók, neki szinte semennyit és ez mondjuk úgy ,hogy nem volt épp a legkellemesebb dolog a világon, de túléltünk és most együtt vagyunk. Már ezen csak Camy, az apja, Nancy és a többi srác tud változtatni, akinek úgy szint fontos Ice, mint nekem. Na de mindegy, mert jön az a pillanat, vagyis perc, amikor mindent elcseszek, mert nem is tudom, talán pillanatnyi gyengeségembe elmesélek neki pár dolgot a családomról, amit talán jobb lett volna elhallgatni előle, de nem érdekel. Úgyis megtudta volna idővel, hogy milyen szar életem volt eddig. De talán azzal sikerül visszaszerezni a hangulatot, mikor én megcsókolom miután olyan szépen kértem tőle.... Várnom kell arra az sz betűs sóra, de akkor várom... egyszer csak kimondja. - Te csókéhes bárányka. - öltöm ki villámgyorsan a nyelvem, majd megint csatázunk egyet a másik szájában, annyira jól eisk a csókja, annyira képes vagyok elszakadni a világtól, mikor puha ajkai az enyémeket érintik, olyan más minden, de nem ez a nyomorék rózsaszínes-ködös felfogás, hanem... csak szimplán minden más jó értelemben. Csókolgatom a nyakát, az arcát, mire ő csak felsóhajt, tudom hogy jól esik neki és nekem is baromira jól esik. Egész életemben erre vágytam most pedig megkaphatom. Nehéz tőle elszakadni, annyira rossz, de néha el kell, hogy mindent újra megélhessünk... szóval felöltözni. - Igen, tudod az apád és a hárpia bármikor hazajöhet, mi pedig itt félmeztelenül szinte szexelük. - bár tényleg nem olyan jó ötlet, de muszáj lesz, hisz bármikor betoppanhatnak és nem lenne jó benyomás rólam, ha épp egy szál boxerban, csókolózgatva a lányával ismerne meg, sőt. A lányán még melltartó sincs, biztos hogy elásnám magam előtte, szóval. Igen, fel kéne öltözni, bár ezt nehéz volt kimondani. - A te lovagod. - kacsintok rá egy mosoly kíséretében, és igen... Hát apám megtanított az etikettre és az illemre. Tudom, hogy hogyan kell egy nőt levenni a lábáról a tisztelet mutatással. Számomra a nők nem csak robotok, akiknek az a dolguk, hogy mindent megcsináljanak otthon, hanem olyan emberek, akik kínok között hozzák világra a gyermekeket. Nincs is szebb dolog, mint egy új kis porontynak életet adni. A férfiaknak nincs is különösebb gondjuk, berakják és kiveszik, majd megtöltik a nők hasát kilenc hónapra, bakker. Ez milyen gyerekes felfogás, de most megteszi... na de most miért is kötöttem ki ennél a témánál?.. Mindegy, lapozzunk. Majd hirtelen olyan dolog történik, amire álmaimban sem gondoltam volna, hisz miközben a karjaimban viszem fel Ice-t, akkor az apjába és a nőcskéjébe botlunk, ami számomra elég kellemetlen kicsit, és Ice meg olyan.. nyugodt, mint mindig. Én csak megszólalni sem merek, ő pedig sugározza az energiát, miközben piszkálja az apját, azonban mikor mutogatja, hogy mehetek felfelé, akkor megtalálom a hangomat. - Örvendek. - hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni, ami lássuk csak be, nem kicsit gáz és nem is tudom, hogy mi a fasz van most... Még mindig azon agyalok, hogy most az apja minden bizonnyal utál. Meg sem szólalok a szobájáig, majd csak akkor mondok valamit amikor lerakom a földhöz, magamhoz ölelem és eltűröm a fülétől a tincseket, hogy beletudjak suttogni. - Öltözzünk fel és utána menjünk le hozzájuk vacsizni, mit szólsz? - tudom, hogy nem fog neki örülni, vagyis nem akar majd egy asztalhoz ülni Nancy-vel, de ahogy láttam jobb, ha lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy Nancy már itt marad, mert az apja kötődik hozzá, és nem fogja hagyni elmenni... Na de tényleg jó lenne, ha együtt vacsoráznánk, szóval elengedem, nyújtózkodok egyet, majd a táskámhoz lépkedek és letolom a boxerem, mintha otthon lennék, nem szégyenlősködöm, megy amúgy is, egyszer úgyis fog látni meztelenül.. előkotortam egy boxert, majd felvettem.
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Tényleg megpróbálhatná valahogy elfogadni, hogy nem fogok egyik pillanatról a másikra megváltozni. Egyébként is engem szeret, nem pedig... valami mást igaz? Valami miatt én voltam az, aki megfogtam őt, és nem pedig egy jó kislány, aki romantikus, aki se perc alatt bevallja, hogy szerelmes és oda van és ódákat zeng a pasiról, akivel együtt van. Én másképp mutatom meg azt, hogy mennyire vagyok oda érte, én másképp mutatom meg, hogy mennyire fontos nekem, tettekkel, azzal, hogy láthatja tényleg oda vagyok, mert figyelek rá, mert elhívtam ide, mert gondolkodás nélkül paskolom meg a férfiasságát, csak úgy heccből és a szavaira most is széles mosoly ül az arcomon. Nem fogok elsietni semmit sem. Meg vannak a magam talán fura szabályai, amiket nem ért meg mindenki, és nem mindenki ért velük egyet. Nem fekszem le bárkivel, nem is tettem még meg eddig, de nem is hívok bárkit el a házunkba, ezt sem tenném. Tehát... megértheti, ha nem tudok mindenben változtatni. Majd ha úgy érzem, hogy annak a szónak jönnie kell, akkor ki fogom mondani, csak nem ilyen gyorsan. Nekem még a két hónap is gyorsnak számít. - Végül is érthető, a lányok erre érzékenyek, és még ha meg is mondtad az elején, talán reménykedtek, hogy mégis másképp van. - rántom meg a vállamat. Persze ettől még valahol rossz érzés a tény, hogy már olyan sok lánnyal volt együtt előttem. Nem kellemes arra gondolni, hogy kiket fektetett meg akkor sem, ha közben az én nevemet suttogta, ha én jártam az eszében, de nem mondhatok semmit sem, hiszen én is voltam mással, és közben még csak nem is rajta járt az eszem. Azért sikerül visszaszereznie a mosolyomat, amikor a két kezébe veszi az arcomat és úgy mondja ki mennyire vagyok fontos számára. Tudom, ezt már az elejétől fogva tudom és nem is akarom kihasználni őt, vagy az érzéseit. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem lehetett volna egyszerű neki végignézni a pasi ügyeimet, miközben rám gondolt, kellett neki valami, amivel lefoglalja magát közben. Nem kárhoztatom érte, amúgy sem a múlton kell gondolkodni, legalábbis nem azon kéne, mégis ahhoz jutunk vissza végül, amikor a családja merül fel, mikor nem mondom ki azt a várt sz betűs szót. Csalódott vagyok, hogy csak úgy elmegy és ott hagy, és nem értem, hogy mire fel a nagy kiakadás, még a kezét is kivégzi egy ökölcsapással, pedig annyira nem gondolom, hogy kiborító, ha egy kis türelemre intem. Tényleg olyan rosszat tettem volna? Azt hiszem az, hogy megpróbálok mégis bocsánatot kérni tőle, kiengesztelni őt nagy lépés tőlem, de igyekszem. Szeretném, ha megértene, ha megértené, hogy nem tudom azonnal megtenni, amit vár, csak szépen fokozatosan. - Ez már jól hangzik. - végre visszatér a mosolyom, amikor a csókomat kéri és nem is késlekedem, bár kicsit beelőz, amikor közelebb hajol. Halkan felsóhajtok, ahogyan a nyakamat érinti az ajkaival, majd a számat. Közelebb húzódom hozzá és arról is elfeledkezem, hogy eddig még én takartam a melleimet, már ez sem érdekel. Nehezen szakadok el tőle, az ötlet pedig, hogy fel kellene öltözni... komolyan rémesen hangzik. - Komolyan fel akarsz öltözni? - nem, ezúttal nem takarom magamat, amikor hátrébb húzódom, és a mosolyom sem csökken, de végül bólintok. Legyen akkor így, öltözzünk fel, amúgy is ki tudja, hogy mikor érnek haza majd apa és Nancy, nem biztos hogy az lenne a legjobb, ha így találnának meg, na nem mintha engem különösebben érdekelne, hogy apa mit gondol. - Igazi lovag vagy. - hiszen a lábam már nem éri a talajt, simán felkap, hogy egyszerűen bevigyen a házba, na és ekkor nyílik az ajtó, nekem pedig először kissé elkerekedik a szemem, aztán persze visszatér a mozdulat, ahogyan a karom a mellkasom elé csúszik, hogy eltakarjam magamat, mégis csak egy vadidegen nő ez a Nancy, előtt nem fogom mutogatni magamat, bár... sárgulhatna az irigységtől. Szóval az első meglepettség után széles mosolyra húzódik a szám. - Szia papa! - a nőt szándékosan figyelmen kívül hagyom és még csak nem is köszönök neki. Kap egy viszonylagos félodabiccentést és ennyi, ez is túl sok, ennyit sem érdemel igazából. - Papa, ő itt Kris, meséltem volna róla, ha nem folyton vele vagy elfoglalva. Elhívtam az esküvőre, szóval itt lesz pár napig. - apa rendesen lefagyva mered ránk, én pedig Krisre pillantok és jelzek neki az állammal, hogy mehetünk szépen felfelé. Azt hiszem az apámnak lesz majd min elgondolkoznia, de megérdemli, áh nagyon is megérdemli!
Nem is tudom még mindig felfogni, hogy kapcsolatban vagyok Ice-al, vagyis inkább az hihetetlen számomra, hogy milyen jól megvagyunk és haladunk, hisz sose néztem ki volna belőle, hogy majd így is leszünk, tévedés ne essék én nem akarom leszólni, csak nem kapcsolatairól híres. Nem is volt senkivel együtt sem normálisan és mondjuk ez engem nem zavar, legalább én lehetek az első, akivel komolyan próbálkozik és reménykedem is benne, hogy én leszek az utolsó is, akivel fog. Jó lenne mondjuk már megismerni az apját, hisz eddig nem volt rá lehetőségem, most azonban lesz. Vajon mi lesz, ha az apja nem fog elfogadni és utálni fog? Egyáltalán észre vesz, hogy itt vagyok én i, vagy le lesz kötve a hárpiával. - Vigyázok rá hidd el, és azt üzeni, hogy: akkor használsz, mikor csak akarsz cica. - kaján vigyorral mosolygok rá és várom, hogy mit fog tenni, de megpaskolja a férfiasságom, mire én mosolygok és nyomok egy csókot ajkaira. Reménykedtem is benne, hogy nem akarja, hogy leszáradjon nekem, mert az gonoszság lett volna, nem igaz? És itt lenni vele a nyár legjobb pillanata, hisz nem kell az otthoni helyzeten gondolkodnom, mert utálom az egész családot, csak a nagybátyámat tudom elviselni, ami igazából nem is nehéz feladat. sokkal normálisabb, jó fej és humoros, fiatalos, hisz múltkor csatlakozott az iszogatáshoz és nem égetett be, hanem versenyeztünk, hogy ki tud több pálinkát inni. Most is érdekelne, hogy mi jár a fejében, de megállom, hisz megígértem neki, hogy nem fogok turkálni a csodálatos fejében. - Kaptam pár pofont és hívtak már mocskos disznónak... - vallom be neki őszintén és kérdésére inkább nem igennel és nemmel válaszolok. Hát igen, kaptam már ezért pofont, ami nem igazán volt kellemes. De a mocskos disznó megszólítást nem igazán értettem soha, hisz nekik egyszer sem mondtam, hogy szeretem őket és szerelemből megyek lepedőt gyűrni velük, amit utólag meg is bántam rendesen, hisz sose azzal történt meg, akivel csak szerettem volna, mindig elkerültük egymást, vagy nem történt meg egyszerűen, mert nem jöttünk össze... Hát tanúsíthatom, hogy a szerelem egyáltalán nem könnyű, de legalább most meg van az esély arra, hogy minden más legyen, mint régen volt. - Ne ítélj el, de egyik sem jelentett semmit, nekem te vagy a világ Ice. - látom, hogy lebiggyeszti az ajkait, ami nem igazán tetszik, pont ezért fogom két tenyerem közé az arcát, és mondom a szemeibe a mondandómat, mert tudnia kell, hogy egyik sem jelentett számomra semmit sem, mert nekem a világ csakis körülötte forog és senki más sem jöhet többé szoba, nekem csakis rá van szükségem és ez így is marad, míg meg nem halok. Nem akarok semmit sem elrontani pont ezért fogom vissza magam, de nem tudom, hogy miért nem mondja ki azt a pici szócskát, mert... Talán már nem csak játékszer vagyok, hanem több, nem igaz? De ki tudja megérteni a nő elmét, azt hallottam, hogy az első férfi, aki megértette a nőket, belehalt a röhögésbe. - El sem hiszem, hogy ilyet hallok tőled, mióta is kívánsz ennyire? De én akkor is átszöktem volna hozzád, nem tudsz tőlem megszabadulni. - mosolygok és kiöltöm rá a nyelvemet, azonban a szavaiban van némi igazság, hisz ha félt volna, akkor tuti hogy átdob egy vendég szobába és nem épp az övébe költöztet be, csak az apja ne szóljon bele, hisz... ki is rakhat az utcára, ha annyira nem kedvel, bár biztos hogy egy jó szócsata alakulna ki akkor, mikor ez megtörténne, mert... Ice meg Nancy-t akarná kirakni, és szerintem én ezt a harcot nem akarom végignézni. Bár szerencsére, mintha ő is gondolatolvasó lenne, elkezd a medencéhez indulni, ahol egy olyan bemutatot tart nekem, melyről eddig álmodni sem mertem volna, és olyan nagy köztünk a pezsgés, hogy simán történhetne köztünk bármi, érzem hogy akar, hogy csókja arra sarkal ne álljak le és folytassam, de sajnos nem történt semmi, mert én nekem a legrosszabbkor törtek elő a legrosszabb emlékeim, amiket jobb lett volna eltemetve tartani magamban, hisz most boldognak kéne lennem... nem volt már kedvem semmihez sem, kisétáltam a medencéből és otthagytam, behúztam a falba és lecsúsztam a földre, ő meg persze utánam jött és ott volt velem. Nekem már ez is elég volt, nem kellett volna semmit sem mondania, már az is erőt adott, hogy nem utált meg egy életre, és nem küld haza. azonban elmesélem neki a kis történetet, mely épp nem illik az eseményekhez, nem is tudom, hogy miért jut eszembe és vág haza mindent, talán mert voltak változatos időszakaim, melyekre nem vagyok büszke... Voltam drogos és dohányos is, bár a cigiről nem igazán szoktam le, nem tehetek róla, de már megszoktam, hogy dohányzok.. Na de a lényeg, hogy magamhoz húztam és megcsókoltam, mert a csókjaira volt szükségem, semmi másra, csak érezni akartam, hogy itt van velem... majd a csók után mosolygok már és próbálom elfelejteni az előbbi rossz emlékeket. - Fogd be és csak csókolj meg még egyszer. - mondom neki, miközben kiskutya szemekkel nézek rá és a mondat inkább kérés, azonban kiszolgálom magam, mert közelebb hajolok hozzá és nyomok egy csókot meztelen nyakára, majd egyre feljebb haladva elérem az ajkait... Olyan jó itt lenni, hogy szavakba nem tudom önteni és nem is akarok mást, hisz nekem Ice a mindenem. - Öltözzünk fel, mit szólsz? - kérdezem tőle, bár megint nem foglalkozom a válaszával, hanem ölbe kapom és elindulok a lépcső felé, hogy megközelítsük a szobáját, mert ott vannak a ruháink, és jó lenne, ha felöltöznénk, mielőtt valaki így talál ránk és rosszra gondol, ami igazából nem is rossz, hanem természetes, de mindegy. Szóval épp az út közepén vagyunk, mikor a bejárati ajtó kinyílik és én úgy érzem, hogy mentem elsüllyedek, mert az ajtón előbb egy csinos fiatal hölgy lép be, majd őt követi egy jóval idősebb férfi, nem nehéz rájönni, hogy ki kicsoda, én meg inkább mosolygok. - Jó napot, Mr. Simmons és magának is Nancy. - Segítségkérően pillantok Ice-ra és érzem előre, hogy az apjára nem épp a legjobb első benyomást tettem, hisz itt állok a házában csurom vizesen, Ice is vizes és ráadásul az ő öltözete hiányos, mi lesz ebből, én nem tudom, de... Remélem Ice kitalál valamit, br előre érzem, hogy Nancy agyát fogja húzni és szórakozni fog.
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Eddig is tudnia kellett volna, hogy mennyire fontos nekem, csak mintha nehéz lenne elfogadnia, vagy felfognia, de ez most igazán nem számít. Nem fogom őt megbántani és átejteni sem és ezt tudnia kellene abból is, hogy itt vagyok vele, hogy ide hívtam a családi házba, hogy olyan dolgokat is tud rólam, amit az átlag emberek még véletlenül sem, és hogy tisztában van azzal van gyenge pontom is, van olyan oldalam, amiről csak ő tud, hogy tudok finoman csókolni, ölelni, mutatni, hogy mennyire fontos számomra. Ez a lényeg, ezt kellene megértenie és nem az a fontos, hogy mit mondok ki, vagy mit nem. Nem... nem tudom, hogy mikor fog sikerülni és nagyon remélem, hogy türelmes lesz és kivárja majd amikor készen állok arra az sz betűs szóra. - Oh hát én azt azért nem szeretném. Csak vigyázz rá. - nem vagyok azért én olyannyira prűd, vagy hasonló, hogy gondot okozzon, hogy épp csak egy pillanatnyi simítás erejéig majdhogynem megpaskoljam a férfiasságát, ha már amúgy is ilyen közel vagyunk egymáshoz. Nem olyan nagy dolog ez, és amúgy sem akarná, hogy leszáradjon a farka, de persze azt sem, hogy megcsaljon. Azért elég sok rosszat hallottam már a pasikról és a legtöbbel, akikkel dolgom volt, nem volt nehéz. A pasik fejét könnyű elcsavarni, elég velük egy kicsit szórakozni, elég szépen mosolyogni, elég eljátszadozni picit velük és kész, no meg esetleg egy kis ital bejátszik még és máris meg van a biztos recept. Nagyon remélem, hogy esetében ez nem menne másnak ilyen egyszerűen. Tudom, hogy a bizalom fontos, de én még nem bíztam soha senkiben sem, így azért nehezebb. - Komolyan? Na azért az kellemetlen helyzet lehetett. - nem tudok megállni egy mosolyt. Az én nevemet mondta csók után... más után is, bár ez utóbbi azért nehezebb téma, és tudom, hogy nem kellene jobban belemennem és nem kellene rákérdeznem sem a dologra, de mégis csak piszkálja a gondolataimat, hogy mégis hány lány volt vajon terítéken, akikkel foglalkozott, akikkel közeli kapcsolatba került. Ezek szerint azért, hogy engem verjen ki a fejéből, de ettől még nem valami jó belegondolni. - Szóval... öt... - csak kissé lebiggyesztett szájjal bólogatok, de nem azt láthatja rajtam, hogy ez annyira bánt, hogy nem tudom kezelni. Nem így van, csak talán maga a tény kellemetlen, hogy ezek szerint neki nem kis tapasztalata van már, nekem pedig e téren még nincs, de persze egy szavam sem lehet, hiszen nekem is bőven voltak előtte pasik, maximum nem mentem el tovább, nem jutottam el csóknál, kis tapinál messzebb, ő ellenben nagyon is. Fura egy helyzet, hogy ő volt belém zúgva és mégis én vagyok az, aki még nem volt senkivel sem. Inkább végre visszaköltözik a mosoly az arcomra, amikor tovább beszél. Tisztában vagyok azzal, hogy megy ez az egész és azzal is, hogy pasiból van és ha együtt alszunk, akkor nem lesz ebből csak alvás. - Igen, tisztában vagyok vele és ha féltem volna ettől, akkor hidd el... kaptál volna külön szobát. - a mosolyom nem csökken, ahogyan kap még egy csókot, szinte már hívogatót, amikor végül a medence felé indulunk. Azt hiszem ott nagyon is érezheti, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mi hogyan megy, sőt azt is érezheti, hogy én is kívánom és ez nem hiszem, hogy este másképp lesz, ha csak nem ad rá okot, teszem azt valami rossz lépéssel, húzással, hogy a dolog elmúljon. Mégis úgy fest, hogy megteszi, azzal, hogy faképnél hagy, amit nem igazán értek és nagyon nem tetszik nekem. Egy nyomorult kis szóról van szó és nem értem, hogy miért annyira fontos ez, hogy minden áron hallani akarja. Nem elég kifejezése annak, hogy fontos nekem, hogy itt van, vagy épp a tény, hogy talán már az estét sem kellett volna kivárnia, hanem a medencében... de nem, neki ki kellett akadnia ezen, és csak úgy faképnél hagyni engem, ami igazán nem fair a részéről. Miért kell elszúrni ezt a napot, amikor tényleg olyan jól alakult az egész és ő azért van itt, hogy ne legyen rossz az egész Nancy ügy miatt minden? Elképedve hallgatom a kis történetet, ahogy elkezd mesélni. Csak úgy dőlnek belőle a szavak és nem épp olyanok, amiket hallani akartam, mert nem akartam most rossz dolgokra gondolni, csak jókra, helyette pocsék emlékeket idéz fel, én pedig nem vagyok valami gyakorlott abban, hogyan kell az efféle helyzeteket kezelni. Most sem tudom először, hogy mit is kellene mondanom, bár mázlim van, hogy nem is kell azonnal. Magához húz, itt már elengedem a takarásból a melleimet is, hogy át tudjam ölelni rendesen és csókolhassam, hogy elfeledtessem vele ezt az egészet. Úgy lesz a legjobb, ha nem azonnal akarok válaszokat kipréselni magamból, főleg amíg nem tudom, hogy mit is kellene mondanom. Végül csak halkan sóhajtok egyet, a kezem viszont újra visszacsúszik előre, hogy meg legyen a takarás. Ez most nem az a helyzet, amikor azt akarom, hogy először így lásson. A víz más, áttetsző, de... nem olyan, mint így szemtől-szembe premierplánban. - Én... én tényleg sajnálom Kris, nem is értem, hogy tehetett ilyet az apád, de én... Komolyan nagyon kedvellek, de soha senkit nem láttam még, aki boldog lett volna hosszú távon a szerelemtől. Ez egy szó... tudom, hogy hallani akarod és fontos is vagy nekem, de adj egy kis időt, addig kifejezem mással, az nem elég? - legalább megpróbálhatna megérteni. Olyan nekem kimondani azt, hogy szeretem, mint másnak élete legnehezebb döntését meghozni. Meg tudom mutatni neki, hogy mennyire fontos nekem, meg tudom mutatni tettekkel, már azzal is megtettem, hogy most itt van, de ne akarjon tőlem egyszerre mindent, azt nem tudom megadni neki. Tudom, hogy már így is sokat várt, de akkor... mégis miért nehéz még egy keveset és engedni, hogy lépésekben haladjunk? Eddig még kapcsolatom sem volt soha, hosszútávú nem, ez már eleve egy nagy ugrás nekem.
- A végén még elpirulok… De legalább kellek neked cica. - jól esett minden egyes szavát hallani, hogy azt szereti, aki vagyok és nem azt az embert, aki lettem, de vajon ez meddig lesz így? Tudom, hogy nem kéne kételkednem benne, de annyi minden történt, és annyi év után most vett csak észre, nem mintha nem lenne jó dolog… de jobb félni, mint megijedni… azonban nem is tudom, de nem hiszem, hogy most már képes lenne elhagyni, vagy megcsalni, hisz pontosan tudja, hogy mi lenne a következménye, hiába szeretem jobban az életemnél, akkor se tudnék vele maradni azután… sajnos nekem sem kéne egy olyan lány, aki megcsal… de szerencsére végre rájött, hogy mi kell neki és én vagyok. Nyomok egy puszit a homlokára és megölelem, ő az enyém. - Ez a minimum! Szeretjük egymást és sose csalnálak meg… te is tudod! Inkább száradjon le a farkam, de nem csallak meg! - csattanok fel, bár… mégsem akarom, hogy leszáradjona farkam, az költői túlzás volt, de tényleg nem fogom megcsalni, Camy meg majd talál magának valakit, aki felnyitja a szemét, mint én Ice-nak, és akkor nem lesz mogorva kiéhezett picsa, hanem egy normális barátnő, aki a legjobbbarátját nem akarja majd megfosztani a boldogságától. Majd megint kapok az ajkaimra egy puszit én pedig elmosolyodom. - Igen… megesett már, hogy csókok után is s te nevedet mondtam… - vallom br neki sóhajtva… csomószor megesett,hogy az ő nevét mondtam, amin persze az aktuális lány kissé kiakadt, de hát nem tehetek róla, hogy ennyire beférkőzte magát a gondolataim közé. Van egy olyan érzésem, hogy nem zártuk le a témát és feltesz egy eléggé kellemetlen kérdést, amire én nem nagyon akarok majd válaszolni, és reménykedem benne, hogy nem is fog elhangzani, de nincs ekkora mákom, csak megkérdezi, hogy hány lánnyal feküdtem össze pontosan... - Összesen… öttel… - aztán mi lesz, ha ezek után nem akar velem lenni? Nem tehetek róla, hogy férfi vsgyok és akkoriban voltak szükségleteim, és néha lefeküdtem anyagért lányokkal. Bár most utolag visszagondolva már szégyellem, amit tettem, de most már nem tudom semmisé tenni, már megtörtént, már tudja és érdekel, hogy vajon mit fog rá reagálni, de nem értem, hogy ez mire volt jó… miért kellett erről tudnia? - Tudod mi merre hány méter? Akkor azt is tudod, hogy este kívánni foglak, mint a fene? És addig nem nyugszom, míg te is engem? - nagyon érdekel, hogy mit fog reagálni, bár meglep, hogy nem akad ki azon, hogy tudom, hogy még senkivel sem volt úgy, de mégis tudja, hogy mi merre… talán már érezte másnak is merev férfiasságát, nem tudom, de… nem is érdekel, most nem ezen fogok gondolkodni, hogy hányét érezhette és miért, nem is teszek fel semmilyen más kérdést… elég lesz ennyi, és nem leszek kis kérdező bajnok, vagy mi a franc… - Nancy megtehet egy szívességet, kitöri a nyakát egy tűsarkúban. - kezdek rl halkan kacagni, és örülök, hogy végre lezárhatjuk ezt a Nancy témát, bár félek tőle, hogy mi lesz ha esetleg szimpatikusnak találom és nem fogom utálni, akkor Ice biztos, hogy megharagszik rám és lever egy hisztit, hogy engem is elcsábított, meghogy nem kell már nekem, és stb… ahhoz meg nagyon nincs kedvem, hogy hallgassam… inkább utálom és akkor békesség van. - Helyes! - ő halkan válaszolt az én felcsattanásomra, ami elég jó dolog, és nem is akarok vele veszekedni, legalább neki több esze van, mint nekem. Azonban az érdekelne, hogy most vajon mire gondolhst, tényleg igaz az, hogy hisz nekem és elhiszi, hogy sose lennék képed megcsalni? Várom, hogy kimondja azt a rohadt sz betűs szót, de nem hagyja rl az ajkait… nem tudommiért, de nagyon is zavar és bánt a dolog, vagyis tudom miért, de… teljesen mindegy. Azonban szép lassan elkezdek hátrálni, nem viszonzom a csókját és ez őt zavarja, majd meg is szólal, de nem válaszolok, távolodom tőle szép csendben. Majd besétálok a házba, behúzok a falnak és ott maradok… hallom, hogy kiszáll a vízből, és szemem sarkából látom, hogy fél karjával eltakarja magát, de nem valászolok semmit sem… egy emlékkép van a fejemben… Talán tíz lehettem, mikor otthon szekrény cipelés közben ráejtettem a lábamra a bútort, és felkiálltottam, mire apám levert egy vázát és pár szilánkja a lábamba fúrodott… erős fájdalom és furcsa, lassú melegség töltötte el a lábamat… apám odasétált és megnézte, miközben azt kiáltotta, átkozott kölyök, még erre sem vagy jó… letépte a pólómat és bekötözte vele, majd fülemnél fogva elcipelt a szobámba és lelökött hassal az ágyra… tudtam mi fog következni, nem az volt az első eset, hogy megvert… hallottam, ahogy csatolja ki nadrágszíját és kihúzza, majd meglendíti és csattan a fenekemen… erős fájdalom, olyan szúró érzés futott végig abban a csíkban, ahol a nadrágszíj ért… miközben ordíbálta, hogy egy haszontalan dög vagyok, akit sose fog senki sem szeretni… és mikor Ice leguggolt mellém a szemeibe néztem, vettem egy mély levegőt és elkezdtem neki is mesélni… - Talán tíz lehettem, mikor otthon szekrény cipelés közben ráejtettem a lábamra a bútort, és felkiálltottam, mire apám levert egy vázát és pár szilánkja a lábamba fúrodott… erős fájdalom és furcsa, lassú melegség töltötte el a lábamat… apám odasétált és megnézte, miközben azt kiáltotta, átkozott kölyök, még erre sem vagy jó… letépte a pólómat és bekötözte vele, majd fülemnél fogva elcipelt a szobámba és lelökött hassal az ágyra… tudtam mi fog következni, nem az volt az első eset, hogy megvert… hallottam, ahogy csatolja ki nadrágszíját és kihúzza, majd meglendíti és csattan a fenekemen… erős fájdalom, olyan szúró érzés futott végig abban a csíkban, ahol a nadrágszíj ért… miközben ordíbálta, hogy egy haszontalan dög vagyok, akit sose fog senki sem szeretni… - mesélem neki és remélem megérti, hogy miért olyan fontos az a szó, hogy megtudjam mutatni apámnak, hogy igenis van, aki szeret,,van akit érdekel a hogy létem és ezt a valakit nem is érdekli, hogy mennyi pénzem van. - És nem ez volt az egyetlen alkalom… volt még pár ilyen… - majd sóhajtok egyet és magamhoz ölelem, miközben megcsókolom, menedéket keresve az ajkai közt…
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Bármibe is gondolok bele, attól még nem igazán tetszik az, hogy ennyire felületesnek állít be. Nem a kockái tetszettek meg és azért lett más ez az egész, erről szó sincs. Én magam sem tudom, de abban persze igaza van, hogy azért számított, hogy hirtelen máshogyan viselkedett, mint amit jól megszoktam, csak hát... e mellett az is benne van ebben, hogy nem tudtam mit kezdeni az új helyzettel. - Ez nem... nem azért van, ahogy kinézel, csak... A franc se tudja, fura volt, hogy átmentél bunkóba és... azt hiszem azzal tűnt fel, hogy hiányzik az, amilyen igazából vagy. Nem az számított, hogy változtál, csak hogy észrevettem, hogy milyen nem vagy és az kell... érted? - én magam sem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudom, hogy miről beszélek, inkább csak sejtem és e miatt felvázolni is sokkal nehezebb a dolgot, de azért próbálom elmagyarázni neki. Nehogy már úgy jöjjön ki annyira felületes vagyok, hogy csak azért jön be nekem, mert kocka hasa lett, meg mert bunkózott velem. Nem az a stílus tetszett, az a stílus idegesített és épp azért, mert azt akartam, amit megszoktam, csak ez kellett, hogy erre rájöjjek és ha innen nézzük akkor ügyes trükk volt a részéről, felnyitotta a szememet, hogy vegyem végre észre, hogy igenis tetszik, hogy mennyire oda van értem, még ha előtte látványosan nem is akartam a dologról tudomást venni. - Nem hagyom neki oké? Camy most nincs valami jó passzban, de nem fogom hagyni, hogy lebeszéljen rólad. - és ezt biztosra veheti, akármi is hangzik el a szájából, nem fog változtatni azon, amit... érzek? Végül csak biztatásképp elmosolyodom és újra a szájára cuppantok. Ez elég bizonyíték nem? Nem tudok betelni a csókjaival és ezt nem veszíteném el azért, hogy Camynek igazat adjak, hogy minden pasi egy tapló. A legtöbb pasi az, ebben teljesen igaza van, de attól még nem mind és nem egytől-egyig ezt még most is tartom. Azt viszont jól sejti, hogy nem értékelném, ha megint a fejemben kotorászna. Egy szinten belül még megtehette, de már nem, mert a gondolataim igenis az enyémek, nem pedig az övé, hogy akkor olvasson bennük, amikor csak akar. Amit el akarok mondani, azt úgyis elmondom nem igaz? - Komolyan? - oké ez most olyasmi, amivel hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek, hogy mi lenne a jó reakció. Majdnem kikívánkozik egy röpke kis nevetés, de a helyzethez még sem illik, mert közben meg mégis arról van szó, hogy összefeküdt valami csajjal és az én nevemet súgta a fülébe, de... attól még összefeküdt vele, és ez azt hiszem olyasmi, amiről nem kéne sokat tudnom. - És te már sok... sokakkal? - szerintem érthető a kérdés és bármennyire is akarom nem tudom befogni a pici számat és csak kicsúszik a kérdés. Oké persze én is sokakkal szórakoztam már, de azt nem feltétlenül tudhatja, hogy eddig még az ég világon senkinek sem adtam oda magamat. Volt már sok minden azon kívül, vad smárolások, bulik, tapi, de ennél sosem mentem tovább. Ilyen téren talán mégis maradi vagyok, no meg nem akartam soha sem az iskola cafkája lenni, az a szerep nem áll jól nekem és nem is igazán pozitív dolog. - Héj csak azért, mert én még nem... mármint erről te amúgy sem tudhatsz és attól még tudom, hogy mi merre. - vigyorodom el azért a végén, és próbálok visszatérni az eddigi kerékvágásba és jó kedvbe, nem fogom hagyni, hogy valami régi csaja elvegye itt a kedvemet. Amúgy meg tényleg tisztában vagyok vele, hogy mi hogy megy, főleg hogy mint említettem volt azért már közeli testkontaktus, csak a lényeg nem történt meg sosem. - Na jó, akkor szerencséd, Nancy mára tiltólistára kerül. - mosoly, igen, újra, mert jó ez a nap és én csak arra vártam, hogy itt legyen, szóval igaza van. Nem szabad beszélni sem Nancy-ről, sem a volt nőiről, semmi ilyesmiről, mert attól csak a kedvünk csökken és én most vele akarok lenni, vele akarom jól érezni magamat és persze vele fürdeni egy jót, amit naná, hogy incselkedéssel kezdek. Úgy sem meri csak úgy letépni rólam a melltartót, meg kell várnia, amíg én magamtól veszem le szépen. - Jól van, hiszek neked. - hiába csattan fel, az én szavaim halkabbak, csitítóak. Igaza van, tudom hogy mennyire oda van értem és nem vágna át, nem ártana nekem csak úgy, se Nancyvel, se senkivel, legalábbis tényleg nagyon remélem, hogy így van. A csókjaiból és abból, ahogyan néz rám legalábbis ez most egyértelműnek tűnik. Én pedig most úgy érzem, hogy nem is nagyon tudom visszafogni magamat, egyszerűen csak kívánom és kész, annak ellenére is, hogy eddig még nem volt példa ilyesmire, hogy senkivel sem mentem el eddig, senki sem fogdosott meg így ruha takarása nélkül. Még sem mondom azt ki, amit vár, pedig sejtem én, hogy mennyire szeretné, de nem gondolom, hogy siettetne. Én azért mégis csak én maradtam és nem tudom hirtelen meghazudtolni magamat. Épp ezért lep meg, amikor megáll és elszakad tőlem, és hátrébb lép és... ott hagy parlagon és mostanra már szó szerint feltüzelve, ahogyan ő is van és nem értem, hogy miért mászik ki a vízből olyan jól láthatóan felpörgött állapotban. Pedig a pasik... a pasiknál a fizikai dolgok a fontosak, ő meg... szóval kettőnk közül ő a lelkizősebb, eddig is tudtam, de ettől még baromira nem tetszik a reakciója. - Most meg mégis mi a fene... bajod van? - morcosan húzom el a számat és talán még az utolsó pillanatokban is reménykedem benne, hogy mégis megmoccan, hogy mégis visszajön, hogy... valami, de nem. Ellépdel, még hátrébb, és igen azt várta, hogy mondjam ki, de miért kell ilyen nagyon sietni? Ennél igenis lehetne megértőbb! Csak az lep meg, amikor ezek után meglátom azt a könnycseppet és beleüt a falba is, és nem gondolom, hogy ez túl jó tesz a kézfejének. - Szóval már feltételeket szabsz... miért nem mehet minden csak... a maga útján? - halk szavak, még talán alig jutnak el hozzá, de mégis elindulok ki a vízből. Persze ezúttal azért félkézzel átölelem magamat, mert most... nem is tudom, ez nem az a helyzet, hogy csak úgy mutogassam magamat, főleg hogy így hagyott faképnél. Lassú léptekkel megyek közelebb és végül csak egyszerűen leguggolok elé. - Figyelj én... Fontos vagy nekem, ha nem lennél, szerinted itt lennék most? Szerinted itt lennél most? Szerinted... vágynék rád, amikor én még soha senkivel... Miért nem elég ennyi egyelőre? Az csak... egy szó. - egy szó, amit ő nagyon várna, de nekem valami miatt nehezebb kimondani és ennyire igenis lehetne velem türelmes. Még nem vagyunk olyan régen együtt, csak két hónap, még... adhatna nekem időt, nézhetné a tetteket és a tetteimmel igenis már elég erősen kifejeztem, hogy mennyire fontos nekem. Ilyen sokat ér egy szó? Egy szó miatt képes elrontani egy tökéletes pillanatot?
- Cica az emberek változnak ez természetes... Nem is figyeltél rám, míg meg nem változtam... Szóval annak köszönhető a kapcsolatunk, hogy változtam... - és ha ebbe komolyabban belegondol, akkor beláthatja, hogy pontosan igazam van, addig fel sem figyelt rám, míg rendes és aranyos srác voltam, bár amikor azonban egy tuskó lettem, akit látszólag nem igazán érdekelt, hogy mi van vele, egyből megváltozott minden és annak köszönhetően vagyunk most együtt. A másik meg, hogy mindketten fogunk még változni, hisz szeretjük a másikat és bizonyos dolgokról ilyenkor le kell mondani, ami a másikat idegesití és az én esetemben ez pedig nem más, mint.... nem tudom pontosan, de az biztos, hogy nem nőhet meg az egom, mert mint azt le tudtam vonni, nem igazán csípi, ha több az önbizalmam, hanem jobban szereti, ha maradok az a Kristofer, aki eddig is voltam, de vajon mi lesz így velünk? Még mindig azon agyalok, hogy egyszer tuti fogunk veszekedni, csak nem tudom, hogy mi miatt, de jobb lenne elkerülni a veszekedést... - Akkor jó sokat fogok csuklani... jó lesz felkészülni rá. Bár remélem nem fog bekavarni... most minden tökéletes. - szóval kitárgyalni engem? Hmm... csupa jót fog mondani, vagy rosszakat is, talán bele kéne néznem a fejébe és kicsit érdeklődni, hogy mit is mond majd rólam, de az csalás és nem igazán szereti, ha így csalok... Lenni vagy nem lenni, de most nem ez itt most a kérdés, hanem hogy kutakodjak, vagy ne kutakodjak? Ahhh... inkább nem teszem meg, mert a végén még jobban kiakad, és csak rosszakat fog mondani. Bár attól is parázok kicsit, hogy majd a lepcsike beakar majd kavarni, talán kéne szereznem neki egy pasit, valaki aki nem cseszi át és nem töri össze a törött szívét? Most nem azért, de Camy nem arról híres, hogy kis érzékeny cukorfalat lány, sokkal jobban és többet használják rá az R betűs szót, vajon tényleg az? - NEm akarom, hogy kellemetlenül érezd magad... Sajnos reggel nem a csaj nevét súgtam a fülébe, hanem a tiédet... Vagyis... ömmm... szeretem a szemeidet, olyan szépek. - na ezt nagyon nem kellett volna a tudtára adnom, most valami béna ksi kukkolónak tart, én meg nem szeretném azt, hisz... miről hadoválok itt? Nem vagyok kukkoló, hanem csak állandóan ő járt az eszemben, egy lány sem tudta elfelejtetni velem, hisz.. Nem is tudom, hiába próbáltam, minden próbálkozás reménytelen volt, csakis Ice kellett, soha sem kellett más... Aztán próbálom elterelni a figyelmét a hibámról, de nem hiszem, hogy menni fog, olyan átlátszóra sikeredett... - Miért honnan tudod mi az? Kis perverzem... - nem tudom miért, de hirtelen egy kaján mosoly jelenik meg az arcomon. Szóval tudja, hogy az ott nem egy zseblámpa? Na de miért is akadok ki ezen? Biztos meséltek neki a barátnői, hogy mi is az ott lent és mire is használjuk mi férfiak, szóval... Remélem, hogy még nem látott olyat, mert ha igen, akkor félek, hogy már nem is szűz, de... Soha senkitől sem hallottam még, hogy meghúzta volna és ez fura lenne, ha Ice egy R lenne, de nem az és ha még az is lenne, akkor is - Ice... Hagyd ezt abba, én itt vagyok és nem róla akarok beszélni, én... nem ezért jöttem, miattad. - tényleg nem azért vagyok itt, hogy erről a picsáról beszéljünk, majd megpróbáljuk apóskát észhez téríteni és nem lesz itt semmi gond, csak arra kell figyelni, hogy... várjunk, most komolyan apóskának neveztem Ice apját? Kicsit parázok az öregtől, hisz mi lesz ha nem fogok tetszeni az apjának, ha nem fog elfogadni? Vagy az a Nancy csaj arról fogja győzködni, hogy nem vagyok megfelelő Ice számára, na akkor mi lesz? Majd kidob a lagzi előtt és el kell majd felejtenem Ice-t és... nekem az nem menne, inkább akasztom fel magam, minthogy lemondjak róla. Majd ezt a kockahas témát mér kicsit túl tárgyaltunk és inkább csak rákacsintok, mindemellett nem fogom másnak mutogatni, hisz minden porcikám ezé a kis boszié, és senki másé nem leszek soha, nem lehetséges, csak is őt szeretem és őt fogom. - Hát ha magadtól nem szeded le, akkor le is téphetem rólad. - egy újabb kaján mosoly és a szemeibe nézek, mert pontosan jól hallotta, hogy mit mondok, mindemellett teljes mértékben is komolyan gondolom, hogy simán letépem róla, ha ez kell ahhoz hogy leszedjem... Bár Nancyt tényleg nem venném el semmi pénzért sem. Bár mikor felteszem neki az én kis hülye kérdésem, akkor ő egyből rosszra gondol. - Átverni téged? Előbb metélem körbe magam és megyek el papnak! - csattanok fel és komolyan is gondolom, amit mondtam.. egyrészt tudom, hogy végem lenne és nem szép halál lenne, hanem egy csúnya és fájdalmas halál, de másrészt sose verném át, nem olyan pasi vagyok, aki képes lenne összefeküdni mással, miután megszerezte a tökéletes, azonban mikor a melltartó csattan a padlón és ő ott áll, olyan tökéletes és annyira gyönyörű, hogy el sem tudom mondani... - Ha lehetne megállítanám az időt, hogy örökké együtt lehessünk itt... - mondom neki és mosolygok, szóval nem is tudom, hogy jó dolog-e hogy ennyire magabiztos, hisz.. tudja pontosan jól, hogy oda vagyok érte és azért tudom, hogy ez fordítva is gaz és már várom, hogy kinyögje nagy nehezen azt, hogy szeret, de nem hallom... még csak meg sem próbálja, a csókjait még egy darabig élvezem, kezem még egy darabig elvándorol, de csalódtam picit, azt vártam, hogy majd azt súgja a fülembe, hogy szeret... Amit mondott nem rossz, de nem ezt vártam volna, talán túl sokra értékeltem a kapcsolatunkat, ha egyáltalán az? Nem tudok mit tenni, elengedem, kibontakozom és már nem csókolok vissza, hanem teszek egy lépést hátra és szemeibe nézek. - Most hagyj... - mondom neki, majd szép lassan kisétálok a vízből, nem tudom hogy miért.. De vártam, hogy kimondja azt a kurva szót, én vártam túl sokat, én gondoltam túl sokat... Nem tudom, hogy most mi van velem, hogy miért is csalódtam ennyire, de nem is érdekel... Majd felkapok egy törölközőt és a ruháimat, majd az ajtóból hátrafordultam... - Én is mindennél jobban kívánlak, de addig nem engedek a vágyaimnak, míg meg nem tudom, hogy mit jelentek számodra... - mondom neki, és nem tudom, de egy könnycsepp legördül, majd teszek pár lépést... behúzok egyet a falba... Mi a franc van velem? Majd lerogyok a földre, és várom, hogy mikor jön utánam...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
- Na azért! A végén még azt kéne hinnem, hogy teljesen megváltoztál és az nem feltétlenül jó. - szórakozottan mosolyodom el, mert hát lássuk be, az hasznos ha a másik fejlődik, az jó, ha a másik erősebb jellemmé válik, no meg határozottabb lesz, de itt én vagyok az, akinek olyan fene nagy önbizalma van, nem pedig ő. Ha átveszi a helyemet, a végén még félni kezdek attól, hogy esetleg rossz hatással volt rá az elmúlt pár év. Azok a pasik, akik nagyon nagyra vannak magukkal olyanok, akik nekem csak játékra jól, semmi többre, ha viszont erről lenne szó, akkor nem kellene most itt lennie a házunkban, nem mondanék el neki ennyi mindent az életemről és nem ő lenne az, akitől azt várnám, hogy megmentsen ettől az egész esküvő katasztrófától. Nagyon remélem, hogy Kris nem fog átejteni, mert ha megtenné... ha megtenné úgy, hogy benne tényleg megpróbálok megbízni, annak biztos, hogy elég ütős következményei lennének és kétlem, hogy azt ki akarja próbálni, vagy hogy bárki ki akarja. Én nem változtam meg gyökeresen, maximum kicsit, maximum vele szemben vagyok kicsit más, de ez nem tart feltétlenül örökké, főleg akkor nem, ha esetleg valami csúnyát csinál majd velem. - Legalább téged is ki tudunk tárgyalni, nem is lenne jó, ha itt lennél. - persze csak incselkedő most a mosolyom, nem bántani akarom vele, de azt úgyis sejtheti, hogy ki fogjuk beszélni. A nagyobb kérdés, hogy majd Camy milyen formában teszi ezt, hogy ő majd lebeszélni akar arról, hogy vele legyek, vagy képes lesz megérteni, hogy eléggé kezdek oda lenni érte, és valami brutális mértékben vonzódom hozzá. Nem fogom én azt nyíltan kimondani egyelőre, hogy szeretem, ennyire azért nem viszem túlzásba a dolgot, de az tény, hogy tényleg bejön nekem, a kockás hasa, meg a megváltozott stílusa. Azért az az önbizalom is számít, hiába van ebben egy kis félsz is, hogy esetleg túl sok lenne, azért nagyon remélem, hogy nem viszi majd túlzásba a dolgot és nem megy át e miatt rossz fiúba és ez nem valami játék, amiben csak át akar ejteni, mert az még senkinek sem sikerült ős ezért ő pótolni szeretné a hiányt. - Szóval aludtál már mással. Nem kell... úgy elharapni a mondatot, ez nem olyan eget rengető bűn. - rántom meg kicsit a vállamat, bár azért túlzás, amit mondok, valahol az. Persze, hogy nem jó erről hallani, de hát nem várhattam, hogy csak meg belém van esve ne is nézzen másokra éveken keresztül igaz? Maximum nem akarok hallani és tudni a nő ügyeiről. - Mintha egy zseblámpa bejátszásával nem tudnám, hogy mi van igazából. - oké, itt már szélesen elmosolyodom. Azt nem hiszem, hogy ha hozzá bújik mondjuk alvás közben és átölel hátulról, akkor nem lesz majd evidens, hogy mi lesz az a kemény közöttünk és nem olyasmi ez, amitől zavarba jönnék. Tapasztaltam meg már begerjedt pasasok állapotot, maximum nem ilyen formában, hanem tánc közben buliban. Tovább sosem mentem, nem véletlenül nem kiáltottak ki még sosem a suli kis cafkájának. Ha valaki valaha olyat terjesztett volna rólam, hogy megkapta Justice Simmonst... na annak csúnya vége lenne, nem szeretem a hazug pletykákat. - Hát... gondolom nem, de látod apának is elcsavarta a fejét az a némber... simán. - nem kellett Nancy-nek nagyon megerőltetnie magát, apu simán belement bele az egészbe, azt hiszi, hogy az a csaj oda van érte, ami teljesen irreális, hiszen egy csomó év van köztük, Nancy a nővérem is lehetne akár, szóval az egész teljes képtelenség, apu mégis elhiszi minden szavát. Ki tudja, hogy milyen erővel bír a csaj, az is lehet, hogy van egy nagy adag véla vér az ereiben és azért ilyen erős a hatás, és ha ilyesmiről van szó, akkor érthető, hogy én miért utálom és akkor Kris is nagyon is veszélyben van, mert ha rámozdulna csak azért, hogy velem kiszúrjon és engem kiborítson... - Na azért! Ha már ennyit dolgoztál a kockás hasadon, akkor ne mutogasd válogatás nélkül mindenkinek, én sem teszem. - ő sem hiszem, hogy értékelné, ha mondjuk brutális dekoltázzsal, vagy netán melltartóban mászkálnék a suliban, vagy mások előtt, szóval ilyen téren azt hiszem kvittek vagyunk. Ne mutogassa magát akárkinek, mert ha már ilyen sokat dolgozott a külsején akkor az legyen csak az enyém és ne másé. - Na azért! Akkor nem is lenne lehetőséged soha az életben leimádkozni rólam a melltartót. - imádkozni... na azt sem kell, hiszen olyan sokáig nem tart, amíg végül tényleg megszabadulok tőle. Első körben csak ő is láthatja, milyen mesésen festek akkor, ha az alakomat teljes mértékben láthatja immár persze fehérneműben és csak az akaszt meg egy pillanatra, amit mond, vagyis főképp kérdez. - Ha átversz Kristofer Marshall... tudod, hogy véged van, igaz? - azért itt talán egy pillanatra én is elkomolyodom. Megváltoztatni? A jó ég tudja, hogy vagyok-e már annyira belé zúgva, hogy ha kiderülne, hogy rossz fiú, akkor akarnék-e kísérletezni ezzel az egésszel, vagy hogy ha megpróbálja átejteni, akkor lenne-e esélye nálam. Inkább megmutatom neki, hogy ha mégis erről lenne szó, akkor mit veszítene. Ezért is landol a melltartó a medence partján és most még nem láthat sok mindent, de a körvonalak így is felsejlenek a víz alatt. Igen, ez most nagyon is szándékos, legalább tudja, hogy mit veszíthet, ha esetleg rosszaságon töri a fejét. - A vizet? Inkább majd a távolságot tünteti el, vagy azt majd te fogod? Úgy sem tudsz nekem ellenállni, ezt eddig is tudtam. - széles és immár igen-igen magabiztos mosolyra húzódnak az ajkaim. Kris oda van értem, ez nem is kérdés, ki mondta és már tettekkel is a tudtomra adta nem is egyszer, ez most csak azt mutatja meg, hogy tényleg így van. De persze nem fogom én olyan könnyen adni a bőrömet. Nem... főleg az előbbi kis elszólása után. Nem véletlenül nem gabalyodtam még úgy bele eddig senkibe sem. Talán nem vagyok az a szentéletű típus, de... nem bújtam ágyba eddig még senkivel sem, bár az is tény, hogy nem is jártam még eddig senkivel sem, maximum szórakozásból, unaloműzésből pár hétig, de most... valahogy nem erről van szó. Ezúttal még az sem zavar, mit kimond, még ha nekem még most sem sikerül a számra imádkozni azt veszélyesnek tűnő sz betűs szót, azt viszont nagyon is érzem, hogy milyen állapotba került attól, hogy a csupasz testeink összeérnek, hogy a keze elkalandozhat és hogy milyen vadul csókol. Csak egy pillanatra nézek a szemeibe és mosolyodom el, aztán hajolok előre pár apró csók és harapás kombinációjára, amit a fülén érezhet. - Akarlak... de én még nem... de most mégis... iszonyatosan kívánlak. - igen, egyértelműen érzem, hogy a bőröm szinte lángol, hogy cseppet sem zavar az, hogy ahogyan átölelem a lábaimmal a csípőjét érzem, hogy milyen szinten be van indulva, sőt iszonyatos módon akarom, hogy érezzem őt nem csak ilyen szinten testközelből.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd itt fogok állni, Ice teljes mértékben az enyém lesz és boldogok leszünk. Minden túl szép és jó, de hamarosan meg fog érkezni az első veszekedés is, mert minden kapcsolatban lesz olyan, már csak az a kérdés, hogy mi lesz a tárgya. Egy helyzetben tudnám csak kérdőre vonni, ha egy másik srác szájában találnám meg, de ilyenre nem volt példa és remélem nem is lesz… azonban ő mikor vonna kérdőre, mi lenne az első dolog, amin elkezdene veszekedni? Bár most tök felesleges ezen agyalni, az ajkai enyhítik a hiányát okozó fájdalmat, számom ő a gyógyír, melyet mindennap háromszor megkívánok. - Tudod mit? Rád hagyom, legyen neked több, van is mire. - mondom neki, majd még játékosan ki is öltöm a nyelvemet rá, és igaza van. Eddig mindig csak neki volt több önbizalma és felőlem maradhat is így, akkor én nem nyíltan, hanem titokban leszek egy egoista majom. Egyre jobban érzem magam és nem is tudom… hosszú utat jártunk be, hogy itt tartson a kapcsoaltunk. Az elején fura volt, hogy annyi év után, csak eljátszottam a bunkó, érzéstelen faszt és és csak úgy történt minden. Na jó talán túllőttem a célon ezzel a megnyilvánulásommal, de kit érdekel, nem tört ki a hisztirohammal együtt egy vulkán, nincs földrengés és semmi hasonló. Azonban kérdésére elnevetem magam. - Cica én jófej vagyok veled a kezdetek óta… de van némi igazság abban, hogy a lányos csacsogás és a fodrok, vagy mi fenék mennyiségéről való diskurálás, nem is az én terepem. Szóval két legyet egy csapásra. - mosolyogva rákacsintok és szemeibe nézek. Na jó, nem tudom miért, de picit bánt, hogy ilyen gyorsan elenged és még csak egy icipicit sem akarja, hogy vele maradjak. Talán fél attól, hogy Camy hogyan reagál a párosunkra? Tudom a csajnak nem valami szerencsés szerelmi élete van, de mi boldogok vagyunk, legalábbis én néha a föld fellett lebegek… ez de gáz duma, atyám. Majd két keze közé fogja az arcom és kapok egy nagy cuppanós puszit. Jó lenne kicsit belekukucskálni a fejébe, de nem fogom megtenni, inkább majd kibarkopázom, hogy mire is gondolhat, de biztos nem akarja, hogy unatkozzak, a haverokkal meg majd jól el leszek, csak ne jöjjön mégegy olyan tapadós fel akarlak csípni csaj, mert a falra mászok tőlük néha. - Egyszer sem zsibbadt el, aludtam már más… ömmm… jól van, majd vigyünk zseblámpát legyen mire fogni a… - nem hiszem, hogy jó ötlet volt beavatni abba, hogy nekem ebbe az együttalvásos sztoriban volt már részem, párszor. Sose zsibbadt el a kezem és jó lesz ez. Imádom magát a csajt és soha nem engedném el, na jó igen, én belátom, hogy szeretem és szerelmes is vagyok belé, nagyon is. Az együttalvás már csak egy hatos a lottón és annyira… más minden, mióta együtt vagyunk. Ha bulizni megyek nélküle, hiányzik, rengeteget gondolok rá és néha még álmodok vele, elég pikáns álmokat. Vajon egyszer az álomból valóság lesz? Végülis ezt majd az idő eldönti, hogy mi hogyan fog alakulni. - Szerinted képes lennék lecserélni egy Istennőt egy pénzéhes picsával, aki összevekszik egy gazdag faszival, csakhogy legyen pénze? - kérdezem tőle, de mindketten tudjuk a választ. Én soha nem fogom lecserélni, maximum ő fog engem, ami lássuk be nem épp a legjobb opció, de megeshet… bármi megtörténhet, csak tudom hogy mi lenne velem azután… újra visszaesnék, drogoznék és innék, tönkretenném magamat és… jóval a megszokott idő előtt látogatna meg engem a kaszás csávó. Ő meg biztos boldog lenne, hogy talált egy nálam jobbat és fazsom se tudja… nem kéne ilyenekre gondolni inkább… még a végén bevonzom a rosszat és megtörténik.Bár be kell látnom, hogy ez a Nancy egyed felkeltette az érdeklődésemet, de nem úgy ahogy gondolod… érdekel, hogx ki az a nő, akit Ice ennyire nem szeret és legszívesebben a sírban látná, vagy nem tudom hol. - Minden porcikám a tiéd, csak te fogod látni és nem fogok póló nélkül járkálni, hacsak nincs negyven fok… - mondom neki játékosan, és remegve emelem fel a kezem, hogy negadom magam, csak ne bántson, utána pedig jóízűen nevetek és már a hasamat fogom, lassan kicsordul a könnyem is. Ohhh Istenem mond, hogy miért nem előbb kaptam őt? Minden olyan tökéletes és jó, nincs semmi gond, jól megvagyunk… Még a végén ő lesz s feleségem. Majd mikor rátérünk arra, hogy a zuhany is nekem kedvezne, ártatlanul meghúzom a vállam, utána hevesen kezdek bólogatni, még szép hogy berántanám magam mellé, bár érdekes módon parázok kicsit, mert hát az első alkalomnak vele tökéletesnek kell lennie, nem szúrhatok el semmit sem. - Na jó, talán a minden kicsit túlzás, hisz Nancyt nem venném el azért, hogy láthassam tökéletes kebleidet megszabadítani, azoktól a csúnya ruhadaraboktól, melyek nem engedik, hogy szemem gyönyörködhessen benne. - ha már ő is viccesre vette a figurát, akkor én miért ne? Bár tényleg van abban igazság, hogy nem venném el Nancyt azért, hogy láthassam melleit. Azonban meglep, hogy milyen szépen és kötlöien fejeztem ki magam, megint nevetni kezdek, de most saját magamon, atyám micsoda barom tudok lenni néha, megváltoztat,és ez nem is rossz. - És ha kiderülne, hogy ez csak egy álca és velejéig romlott vagyok, és azt várom, hogy megváltoztass, akkor is kellenék? - teszem fel neki a kérdést és teljesen komoly voltam, érdekelt a válasza, remélem nem fogja elviccelni majd és ő is komolyan fog válaszolni, elvárom most tőle. Majd kapom egy csókot a levegőben és az én kis szeleburdi királynőm már indul is a medencéhez, majd mikor beleugrik és hallom a parton puffani melltartóját, nem tudom nem a melleit lesni. Szerencsére ő ezért nem ítél el, de most komolyan próbára akarja tenni a tűrőképességem? Mert nem tudom, hogy meddig bírok parancsolni ősztöneimnek… - Milyen tűz? Ismered szt a béna dumát, hogy a köztünk lévő tűz, majd eltűnteti a vízet? - kérdezem tőle, de kicsit sem vagyok komoly, bár most legalább felvettem vele a szemkontaktust és rámosolyogtam, majd szemem újra lejjebb csúszott. Elkezdek közelíteni felé, és ő erre lassan távolodni, de közel volt már a medence széle és nem menekülhetett örökké, bár nem is akart, majd közelebb húzom, erősen markolom fenekét. Kezeit a nyakam köré kulcsolja és kezem felfelé csúszik, nem akadályoz meg benne, csak megcsókolom, én meg elkezdek lent dagadni… - Meg és… nem érdekel, hogy nehezen mondod ki, vagy egyáltalán nrm fogod és irtozol tőle, de szeretlek Ice! - mindeközben a szemébe nézek és figyelem pillantását, nem érdekel, hogy elrontom s pillanatot, ki akartam már mondani és ha ő nem is teszi, nem érdekel, azonban már ölemben van és érezheti a reakciómat, ami a melltartó és szabad kéz váltott ki…
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Az biztos, hogy ha gyakran mászik bele a fejembe akkor a végén még rosszban leszünk. Na nem hosszú távon és ahogyan megbeszéltük a csókjától akkor sem tudok megszabadulni, mert arra szükségem van, de ettől még igenis tudnia kell, hogy hol vannak a határok. Nem szeretem, ha még a gondolataimat is kikutatja, azok azért mégis csak az enyémek, úgyhogy csak óvatosan. - Nehogy túlságosan elbízd magadat, nekem van több önbizalmam, ezt nem szabad hirtelen átfordítani. - nevetve rázom meg a fejemet. Hát na azért ne vigye túlzásba, csak mert szép kockás lett a hasa. Tény és való, hogy állati jól néz ki, de azért nekem is meg van még mindig az egom és habár igaza van,azért nyíltan beismerni még mindig nehezen tudom, hogy így van. Én azért mégis csak valakinek gondolom magamat és igenis azt szeretem, ha utánam döglenek jobban, nem pedig fordítva. Nem arról van szó, oda vagyok érte, nem bántanám meg Krist, de ezt nem kell ilyen erőkkel hangoztatni, mert azzal nem éri el a jó célt. Mégis csak ismer annyira, hogy néha túlságosan is dacos tudok lenni, óvatosan kell kimondania azt, amit gondol. - Szóval komolyan ilyen jó fej pasi vagy? Vagy csak unnád a lányos csacsogást, de ezt nem akarod kimondani nyíltan? - szórakozottan fogom a kezeim közé az arcát, hogy nyomjak egy jó cuppanós csókot a szájára. Viccelek persze, nem is várom el tőle, hogy itt unatkozzon, amíg Camyvel trécselünk és a ruhával foglalkozunk. Szerintem is unná és amúgy is azért az sem utolsó, ha kibeszélheted a barátnőddel mondjuk a pasidat, ahhoz pedig nem kellene jelen lenni. Nem azt mondom, hogy tipikusan kibeszélős vagyok, de most aztán bőven van miről mesélnem, még ha Camy nem is fog túlságosan pozitívan hozzáállni az eseményhez. De majd megértetem vele, hogy Kris más, ő nem olyan bunkó fajta pasi. - Szóval már is ott lehet a kezed, ahol szeretnéd egész éjjel? Hát... na jó, lehet róla szó, de ha elzsibbadsz esetleg beleférhet az is, hogy átölelsz hátulról. - igazság szerint nem aludtam még együtt soha senkivel, szóval a jó ég tudja, hogy nem zsibbadnánk-e el rövid időn belül, vagy mondjuk zsibbadna el minimum a karja, ha a mellkasán aludnék el, de a kiskifli-nagykifli megoldás is jó lehet, maximum nem közvetlenül a következő kis terveim után, mert nem biztos, hogy a medencézés után nem érezném kellőképpen, hogy mennyire hatással vagyok rá, bár ez lehetséges, hogy e nélkül is meg lesz majd. - Nancy? Nancynek az apám és a pénze kell elsősorban, de el ne áruld neki, hogy neked is van, még be próbálkozna, akkor pedig mindkettőtöknek vége! - kap mellé azért egy nyelvöltést, csak hogy ne tűnjenek olyan komolynak a szavaim. Nincs több párna a kezem ügyében, amit hozzá vághatnék az itt a gond, mert amúgy simán megérdemelné egy ilyen megjegyzés után. Azért na ne vigyük túlzásba a dolgokat, nem is nézhet rá arra rémes nőszemélyre, mert a végén még tényleg komoly következményekkel kell számolnia. De Kris már régóta oda van értem, szóval... nem ejtene át igaz? Amúgy is tudja, hogy csúnyán megkeserülné, ha megpróbálná. - De csak én bámulhatom, nem villantgathatsz mások előtt pusztán magabiztosságból. - hogy már miattam vannak azok a kockák, akkor el is várom, hogy csak az enyémek legyenek, remélem, hogy ezzel tisztában van. Nem hagyom, hogy másnak is villantgassa őket. Az enyémek azok a csini kis kockák, és főleg csak én érhetek hozzájuk! - Héj a zuhanyzás is neked kedvez, úgyis berángatnál magad mellé. - nevetek fel és a jó kedvem is csak egy pillanatig száll el, amikor a sztoriját meséli el a szülei kis akciójáról. Az tényleg nem nagyon tetszik nekem, sőt... nagyon nem. Oké én is eléggé taktikus vagyok, de nem tetszik, amikor valaki ellenem taktikázik, nagyon nem. - Mindent? Csak vegyem már le a melltartómat is mi? - tudom, hogy csak elviccelem, amit ő komolyabban is tudna kezelni, de én még ennyire nem vagyok gyors. Az a bizonyos sz betűs szócska nehezen csúszik ki a számon, annak is örülhet, hogy tudja, hogy nagyon is oda vagyok érte, hogy több ez, mint csak kedvelés, vagy hogy a kockái tetszenek, de időbe telik mire szóban is tovább tudok jutni. Viszont mást megtehetek, ha nem is szavakkal, de majd a medencénél máshogy kifejezhetem neki, egyelőre be kell érnie ennyivel. - Dehogy nem, mindig is romantikus voltál, maximum volt, hogy titkolni próbáltad. - dobok még egy csókot neki a levegőben, csak aztán indulok el lefelé. Kap egy kis bónusz is. Eszem ágában nem volt fürdőrucival szórakozni, simán beugrom egy szál csipkés fehérneműben is, hogy nem sokára már a melltartó a parton végezze. Ezt akarta nem igaz? Maximum nem kell most azonnal elhoznia azt a fátyolt, de majd úgyis elhozza nekem, főleg ha már megegyeztünk és egyébként is így a víztükrön keresztül messziről nem láthat sokat, megmarad a sejtelmesség. Persze arra azért széles vigyort kap, amikor esze ágában sincs tartani azt a bizonyos szemkontaktust. Végül is nem is várom el tőle jelenleg, érthető, hogy határozottan nehezen fókuszál most másra. - Tűz? Ez csak víz, nincs itt semmiféle tűz. - nevetek fel már akkor amikor közelíteni kezd felém. Persze az automatikus reakció az, hogy lassan hátrálok kicsit, de csak alig, amúgy is közel van a medence széle és én nem azért dobtam le a melltartót, mert úgy félnék tőle. Közelebb húz és már sokkal keményebben markolja meg a hátsómat, mint eddig. A két karomat szépen a nyaka köré fonom. Eszem ágában sincs ellenkezni, amikor felfelé indul meg a keze, egyszerűen csak magamévá teszem az ajkait. - Megszerzed azt a fátyolt igaz? Ezek után... elvárom. - az ajkaiba suttogom csak el a szavakat, bár most nem olyan határozottsággal, mint eddig. Azért lássuk be, finoman szólva is intim a helyzet és annál izgatóbb. Nem azt mondom, hogy nagy szájú vagyok, de titkon prűd, de igazság szerint ilyen nyílt módon ő az első, aki hozzám érhet. Volt már tapi ruhán keresztül, de nem vagyok egy ágyból-ágyba mászó típus. A szám nagy, de ennyi, így azért bőven elég nagy hatással van rám a helyzet, rá pedig nem kétlem, hogy szintén. Kicsit még el is rugaszkodom, hogy a dereka köré vonva a lábaimat csókolhassam tovább. A vízben ez könnyű, nem nagyon kell tartania sem.
Nagyon nehéz megállni, hogy ne turkáljak a fejében, és az igazat megvallva nem is tudom, muszáj, még ha csak egy picit, de akkor is... Érdekel, hogy mi járhat a fejében, csak nem szabad elárulnom magam: "Tényleg imádok vele lenni és tényleg nem tudom, hogyan viselném, ha nem lennék vele. Nem vele lenni egyszerűen csak rosszabb, mint vele lenni. Ez lenne a szerelem? Nem vagyok én elég bátor hozzá, hogy ezt ki is mondjam, úgyhogy egyelőre megtartom szépen magamnak azt, hogy mi jár az eszemben. Bőven elég a tény, hogy tényleg nagyon oda vagyok a csókjáért és hogy ezt a két hetet valami iszonyú nehéz volt elviselni." Uppssz... ezt talán nem szabadott volna elcsípnem, de mosoly ül ki az arcomra, és nyomok egy csókot homlokára, hát már tényleg belátja magának. - Hehehe... teljesen odáig vagy értem, és nem bírod ki, hogy ne lopj csókot, még ha haragszol is rám.. Fényezed az egómat cica, ez tetszik. - Hát mondhat bármit, már tudom, hogy odáig van értem, és az is biztos, hogy kinyír, ha megtudja, hogy a fejében turkáltam, de tudod milyen nehéz megállni, hogy ne pillants be a csajod gondolataiba? Ilyen képességgel születni és nem kihasználni az bűn. Biztos vagyok benne, ha neki is meglenne eme képesség, akkor ő is turkálna a buksimban, bár engem nem zavarna, nekem csak róla vannak szinte gondolataim, meg még pár dologról, de hát... Na... Most mit tegyek, ha már nem is tudom mióta belezúgtam ebbe a csajba és egyre jobban kívánom? Bár félek, hogy Camy szét akar majd szedni minket, Ice mesélt... nem is... Uppsz azt is véletlenül csíptem el, mikor Camy-ről beszéltünk. Hát nem irigylem a csajt és én tuti nem csinálnám ezt Ice-al. - Tuti szebb leszel! És... ha szeretnéd addig elmehetek innen valahova a haverokkal iszogatni, mi szólsz? - Bár megértem, hogy aggódik és kicsúszik a kérdés a száján, de erre is van megoldás, majd elmegyek a haverokkal inni egyet, és addig ők itt csinálhatják a csajos bizbazokat, miközben mi jól el leszünk, de nem tudom, hogy mennyire fogja értékelni eme felvetésem, hisz talán kicsit.... nem tudom, remélem picit felháborodik és nem fog elengedni, akkor tudom, hogy kellek neki, de minden bizonnyal elenged majd, hisz nem tart pórázon, mindkettőnknek meg van a maga élete, bár a közösen töltött idő kellemesebb, mint a többi. - Egész este a fejd a mellkasomon lesz, a kezed pedig a hasamon az én kezem pedig a fenekeden, és így alszunk békésen, miközben magamhoz húzlak, rendben? - Még hogy alvós teszt, nem lesz itt semmilyen alvós teszt, átmegyek rajta, ehhez semmi kétség sem fér, és tudom, hogy minden rendben lesz. Egész este összegabalyodva fogunk aludni, bár azt nem tudom megígérni, hogy a kezem nem fog önálló életet élni, és bizonyos testrészeire csúszni, markolni esetleg masszírozni... Megeshetnek és nem is bánnám, most már szívesen birtokba venném azt, ami az enyém, és ebben csak ő tud megakadályozni. Majd az szakít meg, hogy párnát vág hozzám.. és a számon kicsúszik egy "Héééé", bár nem tudok csúnyán nézni rá, inkább kiöltöm a nyelvemet. - Hmmmm... meglátjuk meddig bírod ki, ha egész végig pólót hordok és megvonom tőled a kockáimat, majd Nancy lehet jobban értékeli. - kezdek el nevetni, de majd elfagy a mosolyom és aggódva nézek rá... Remélem ezt most nem érti félre, mert ha igen, akkor lőttek mindennek és seprűvel kerget ki innen... Nekem csak ő kel, és mint mondtam egymásaié vagyunk, ő bebizonyította és én is, hogy hűséges vagyok. Nem bántásból, de nála ez a dolog egy külön érdem, hisz Ice-t ismerjük már... Tudjuk, hogy milyen és milyen volt, nagy változáson ment át, képes voltam megváltoztatni és enyémmé tenni. Majd jön a mosoly és a cuppanós puszi a számra, de szívesen húznám magamra, és engednék az elfojtott vágyaimnak, de még nincs itt az ideje. - Nem vagyok, csak pusztán tisztában vagyok vele, hogy tetszik... És ha csak bámulni akarod, én nem akadályozom meg. - Kacsintok rá, és elmosolyodom. Na jó, kicsit túl magabiztos vagyok, de az baj? Úgy érzem, már nem fognak kilökni a nyeregből, ennyi idő után már csak nem cserél le valaki másra, főleg amin keresztül mentünk, azért vicces végig gondolva, hogy ő volt az elérhetetlen álom, és most mégis olyan valós minden, többre már nem is vágytam, még a drogról is leszoktam... Jha igen, visszaestem ebben a két hétben sajnos, rossz szülői kapcsolat miatt, de amiről Ice nem tud, az neki nem is fáj... - Hát ha lekapod magadról, akkor megnézhetsz zuhanyzás közben... áll az alku? - kérdezem tőle, miközben folyamatosan mozgatom a szemöldököm fel-le. Hm... Mondjuk zuhanyozhatnánk együtt, én csak örülnék neki, megmosnám a hátát, a fenekét és a mellét.. azt jó alaposan, majd utána mennék lejjebb... Jó elég, már így is mocorgok lent, hogy nincs rajta felső, és így nem könnyű visszafogni magam, bár a sztorimra látom, hogy kicsit halványodik a mosolya. De minden meg lett oldva azzal, hogy elköltöztem otthonról és sokkal jobb az életem is. - Amúgy nekem már nincsenek elvárásaim, mindent megadsz ami csak kell... - mondom neki, majd megteremtem a tökéletes hangulatot, hogy kicsússzon a száján az az általa utált kis szócska, de menekül, inkább kitalál mást, pedig olyan tökéletes volt, ahogy a homlokaink egymáshoz értek, kicsit csalódott vagyok, hogy nem mondja ki, de még van remény, egyszer majd úgyis belátja, ha szüksége van rám... Reménykedem, hogy van. - Milyen, mi? Hééé... Én nem vagyok romantikus, csak ezt teszed velem cica! - kapok még egy puszit az ajkaimra és már indul is lefelé, vajon hol van a medence? Aztán mikor leérünk, és ki megyünk hátra, meglátom a hatalmas medencét, de figyelmem már rögtön Ice-ra koncentrálódik, mikor letolja a nadrágját és csak fehérneműbe áll ott, tökéletes látvány, egyből az agyamba ég. Tökéletes látvány biztosít és már ugrik is a vízbe, én is letolom a farmert magamról, de mikor felpillantok, hallom, hogy a melltartó csattan a földön. Ajjaj... Ez lehet, hogy nem volt épp a legokosabb döntés, hisz... Igaz nem látok sokat, de, máris érzem a bizsergést lent és a mozgolódást... Majd kiegyenesedek és ugrok is utána, majd pár lépésre állok tőle, és nem a szemeit lesem, hanem a vizen keresztül formás melleit. - Ne játssz a tűzzel, mert megégeted magad... - mondom neki, és elkezdek felé közelíteni, és ha nem elég gyorsa, akkor fenekénél fogva magamhoz húzom, és nyomok egy csókot ajkaira, majd kezem elindul felfelé, hogy magáévá tegye melleit...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel a szavaira. Ez nem is én vagyok és közben meg mégis? Annyira furcsa, szokatlan és őszintén szóval alig tudom, hogy hová tegyem magamban az egészet. Meglepő és az a baj, hogy még meglepőbb attól, hogy még igaza is van. Tényleg imádok vele lenni és tényleg nem tudom, hogyan viselném, ha nem lennék vele. Nem vele lenni egyszerűen csak rosszabb, mint vele lenni. Ez lenne a szerelem? Nem vagyok én elég bátor hozzá, hogy ezt ki is mondjam, úgyhogy egyelőre megtartom szépen magamnak azt, hogy mi jár az eszemben. Bőven elég a tény, hogy tényleg nagyon oda vagyok a csókjáért és hogy ezt a két hetet valami iszonyú nehéz volt elviselni. - Vicces vagy, azért ha mérges vagyok nehezebb, de meglátjuk, hogy mi lesz még itt, lehet hogy akkor se tudom megállni, hogy ne lopjak tőled csókot, ha kiborítasz. - finoman megpöckölöm az orrát, csak úgy szórakozottan. Már csak azt nem tudom, hogy Camy majd hogyan viseli ezt az egészet és hogy mennyire fog esetleg kiakadni rajta, ha mondjuk meglátja, hogy mit művelünk mi együtt. Ő nagyon szerelem ellenes, főleg azóta, ami azzal a kis szemét Kyrinnel történt. Végül is megértem, de a francba is talán nem minden pasi ugyanolyan szemétláda? Na persze, ha Kris megpróbál átejteni, akkor nem hogy csók nem lesz, de olyan szinten keserítem meg az életét, hogy hálát ad majd a világmindenségnek, ha utána még egyáltalán képes lesz más nőre nézni. De... ne fessük az ördögöt a falra. - De rajta lesz a nagy fehér ruha, de... tuti én vagyok a szebb. Amúgy szerinted Camy nem fog kibukni miattad? - bukik ki belőlem most már a kérdés, mert igenis simán benne van a dolog a pakliban nem igaz? Csak nem tudom, hogy ő vajon gondolt-e már rá. Mi van, akkor ha tényleg megpróbálja majd elzavarni innen? Nem akarok még több feszkót, azt hiszem már így is pont elég van ebben a házban, ha még több lenne azt már nem tudnám kezelni. Szóval ölelgessen csak éjszaka, a horkolásról pedig ne is beszéljünk, mert én olyat soha sem szoktam, meg egyébként is szépen és békésen alszom, mint ahogyan minden igazi kis úri hölgy, ne is feltételezzen rólam semmi rosszat. - Melletted nem, de meglátjuk, hogy átmész-e az alvós teszten, mert ha nem horkolsz, még mindig dobálhatod magadat és ha lerúgsz az ágyamról... véged! - és ennél a momentumnál még egy elkapott párnát is kap a fejére, csak a miheztartás végett. Tudja jól magától is, hogy elég harcias alkat tudok lenni, szerintem ezzel amúgy is tisztában volt. Ha kihúzza nálam a gyufát annak komoly következményei lehetnek, az ágyam az enyém, nem szeretnék a földön kikötni, mert ő nem fér el a saját térfelén, vagy álmában úgy mozgolódik, hogy lerúg innen. Én nem alszom a földön, maximum neki rendezkedhetünk be ott. Ágyról leesésről maximum akkor lehet szó, ha olyan vad helyzetbe keveredünk, amikor nem lehet kontrollálni, hogy hova lyukadunk ki végül. - Szóval már úgy gondolod, hogy neked mindent lehet és oda csúszik a kezed, ahová csak akarod? Hát... próbálkozz csak, de mindennek meg van az ára! - és ennek ellenére még is mosolyt kap és persze mégis csak széleset és még egy cuppanós puszit is a szájára. A fenébe is igaza van! Ő az enyém és én az övé és ez annyira nyálasnak tűnik, hogy én mondjam ki, hogy már-már tetszik, de ettől még nem szabad így is gondolnom komolyan, mert a végén még nem leszek képes kezelni ezt a meglehetősen fura helyzetet, mert nehéz rendbe tenni a fejemben már a dolgokat. A szerelem részt még mindig ki akarom konok módon zárni, de mintha egyre nehezebb lenne, főleg akkor, ha így néz, miután levettem a felsőmet. Mi lesz vele, ha mást is leveszek? - Túlságosan magabiztos lettél, ez a végén veszélyes lesz. - újabb röpke kis nevetés szökken ki a torkomból, ahogyan rá pillantok. Tény, hogy nagyon tetszik a látvány póló nélkül, de azért nem vagyok én olyan, hogy kifejezetten kötelezzem arra, hogy ne vegyen pólót. Meg amúgy is tetszeni akar nekem annyira, hogy magától is ezt teszi. - Talán, ha nem találod meg, akkor is kaphatsz valami kis engedményt. - széles mosoly, ami csak a kis sztorija hallatán tűnik el kicsit. Azért az nagyon nem tetszik, amit a szülei műveltek. Ez a dolog, hogy össze akarják boronálni csak azért is mással finoman szólva is kiborító és nagyon nem tetszik nekem. Örülök neki, hogy lelépett tőlük, főleg ha a nagybátyja még értelmes is, ha meg még pénzes is... talán még jót is tesz nekem ezzel, mert legalább nem fogom megszívni, ha az apám tényleg kitagad az örökségemből. Jó tudom... nem szép tőlem, hogy erre gondolok, de a fenébe is, ha megszoktál egy színvonalat, arról állati nehéz ám önként lemondani. - Ezt el is várom! - mosoly, csak aztán pattanok fel, amikor már azt hiszem túlságosan közelinek érzem ezt az egész mozdulatot, ahogy a homloka az enyémhez ér, olyan meghitt a pillanat. Nem tudom, hogy ez most baj-e, inkább csak szokatlan nekem és... valahogy nem akarok túlságosan elmerülni benne hirtelen, a fene tudja, hogy milyen érzéseket keltene bennem. - Na gyere kis romantikus lovagom. - pusszantok oda a szájára, mielőtt még elindulnánk lefelé. A hátsó kertben van a medence, az idő jó, úgyhogy nem fogunk fázni, ennyi biztos. Van kikészítve már eleve törölköző, szóval nem lesz rá gondunk. Egy mozdulattal dobom le a nadrágot is magamról, így már tényleg nem marad rajtam már csak a fehérnemű és eszem ágában sincs még ehhez képest pluszban át is öltözni fürdőruhába. Kap egy másodpercet, hogy megnézhessen magának, csak aztán jön egy jól begyakorolt fejes, amivel végül a medence vizében kötök ki és kb. két másodperc múlva már a partra is dobom azt a bizonyos melltartót. - Előlegbe... a fátyolért. - azért kap még egy szexi ajakbeharapást is, csak hogy húzzam még kisit az idegeit. Persze nem emelkedem ki a vízből, úgyhogy nem sok mindent láthat belőlem, de azért mégis más így, mint ha rajtam lenne nem igaz?
Itt állni mellette, előtte, a közelében sokkal jobb, mint elképzelni vagy álmodni vele, és igen... Sokat álmodtam vele mostanában, mióta összejöttünk, csakis ő jár a fejemben, és állandóan hiányzik, mikor nincs velem. Nem tudom, hogy ezt akartam-e, de most ez van és tetszik. Jó tudni, hogy tartozom valahova, és van olyan dolog, amibe nem tudnak beleszólni a szüleim, mert... Bármit tehetnek, én akkor sem fogom elhagyni ezt a bolond, dilis csajt, mert nem menne. Talán a hiányába bele is halnék, nem bírnám ki. Magam mellett akarom tudni, hogy tudjam biztonságban van, és senki nem bántja.Főleg nem ez az idegesítő picsa Nancy. már kezd elegem lenni abból, hogy kikészíti a csajomat. Elfogom kapni egy beszélgetésre a drágát, és elmagyarázom neki a szabályokat, mert nem akar velem packázni, abban biztos vagyok. - Bagoly mondja, és amúgy is... Nem tudnám megtiltani, hogy csókolózzunk, mert nem menne... Szóval egyezünk meg, hogy ha összeveszünk, még akkor is csókolózunk, okés? - kérdezem tőle mosolyogva, jobban mondva már szinte nevetve, de komolyan gondoltam azért....Ha összeveszünk, még akkor is csókolózhatunk kényünk-kedvünk szerint, bár... Reménykedem benne, hogy nem fogunk összeveszni, mert nem karok haragban lenni vele. Nagyon nem. Majd hüvelykujját végig húzza az ajkaimon, és újra megcsókol. Nem tudom miért, de szerintem függők lettünk, egymás függői... Vajon képes lesz Camy megmaradni mellettünk, ha átjön? - Szerintem te már így is szebb vagy nála, nem kell ahhoz szebb ruha. Az a csaj labdába sem rúghat melletted... De melyik csaj tudna? Ne parázz cica. - Kezdem el neki magyarázni, majd keze a derekáról a fenekére csúszik, amit óvatosan meg is markolok, és szemeibe nézek, miközben mosolygok. Bár Camy áthívása tényleg elég jó ötletnek tűnik, hisz tényleg ügyes a kis csaj. Van hozzá érzéke, hogy hogyan is csináljon jó ruhákat, szerintem Ice is kapott tőle egy-két ruhát ár, bár ki tudja... Ne mindegy is, inkább figyelek rá, és hallgatom szavait: "Én, horkolni? Ilyet még csak ne is feltételezz rólam! De az ölelésről lehet szó." Most komolyan ezen akadt fel? Ezt nem hiszem el... Remélem horkolni fog, és heccelhetem ezzel, bár nem akarom, hogy durcás legyen, mert akkor "oldalast" kapok vacsira, és nem lesz ölelés. - Csak vicceltem cica... Hát reménykedem is benne, hogy nem tudsz majd máshogy elaludni mellettem. - na jó talán nem volt épp a legszebb dolog azzal cukkolni, hogy lehet ő horkol, de nem kell ennyire kiakadni, mert csak egy hülye vicc volt... Bár hiába próbálnám megteremteni a tökéletes pillanatot, hogy elmondhassam neki, hogy szeretem, és hogy csak ő kell nekem, egyszerűen nem engedi, ami kicsit bánt. Talán ő nem így érez? Talán én is csak egy újabb srác vagyok? Majd bele csíp az oldalamba, és eltűnik a szemem elől, egy pillanat alatt, én pedig természetesen utána megyek, mert nem akarok itt maradni egyedül. Majd szavaira csak elmosolyodom. - Ohhh... Szerintem már teljesen a hatásom alatt vagy, és nem bánod, hogy hova csúszik a kezem, mert... Én a tiéd, te pedig az enyém vagy. - Rákacsintok, mert lényegében igaz is, egymásaié agyunk, és ezen semmi sem változtat, még az sem, hogy tartja magát, és nem akar könnyen megszabadulni a melltartótól, amit nem is bánok. Kaptam egy feladatot, ami elég izginek hangzik és épp ez kell, megdolgozom érte, hogy az a felesleges ruhadarab eltűnjön róla. Bár mondjuk ez igazságtalan egy kicsit, hisz a pasik nem hordanak melltartót, akkor neki sem kéne, vagyis... Előttem nem kéne csak hordania. Bár ahogy mesélt hárpiáról, valahol biztos, hogy jól el van dugva, de nem hiszem, hogy pont egy nagyon bonyolult helyet találna, mert Ice furfangos, inkább... Egy olyan egyszerű helyre rakta, ahol nem is keresnénk.... Hm... Ezen még gondolkodom, de most az első, az előttem lévő kisasszony. - nem jobb, ha megtiltod, hogy mikor veled vagyok hordjak felsőt? - kérdezem tőle egyszerűen, és nem vagyok annyira gonosz, hogy befeszítsem a hasam, hogy még jobban látszódhassanak a kockáim... Na jó, ilyen gonosz vagyok, bár az ő mellei látványa kicsit jobban leköt egy idő után, olyan tökéletes csaj..- De még mennyire... De megtalálom! - Jelentem ki határozottan, mert is kell találnom, mert le kell róla imádkoznom valahogy azt a ruhadarabot... Nem akarom még ágyba vinni, csak... Nem tudom, én érzem a vágyat, amit inkább elnyomok magamban, és nem hagyom, hogy a felszínre törjön, mert az csak minden elrontana, így inkább őszintén elmesélem neki, hogy mi is volt a nyáron... El kellett neki őszintén mondanom azt, hogy mit tettek a szüleim, de nem értem őket. Ennyi éven át hazudtak nekem, kihasználtak, és úgy bántak velem mint egy rabszolgával, és most... Összeakartak hozni valami kis libával, hogy elhagyjam Ice-t... Semmit sem tudnak az érzéseimről, és természetes volt, hogy azonnal elköltöztem. Majd mikor meghallom azt az igent, akkor megcsókolom, hogy.. Nem magamnak akarok bizonyítani, hanem neki, hogy nekem ő kell, és nem valami kis csitri. mindig is őt akartam, és ez mai napig nem változott, csak érte dobog a mellkasomban az a valami, szóval... Ez van. - Engem csakis te érdekelsz. - Amit kimondom, már közelebb is húzom magamhoz, két tenyerem közé fogom az arcát, majd homlokára nyomok egy apró csókot, és homlokomat ráhelyezem az övére. Ha az apja nem foglalkozik vele, akkor majd én fogok, bár... Sose fogom tudni pótolni azt az érdeklődést, amit az apja nem ad neki. Majd mikor felpattan és megrázza magát, ohh anyám.Minél előbb kell az a fátyol, és gyorsan ökölbe szorítottam a kezem, majd beleharaptam. - Úszni? Ha szeretnél. - felelem és nem kapom fel a pólómat, hanem mellé sétálok, kezemet a övébe csúsztatom és várom, hogy vezessen arra, amerre menni akar...Szóval úszni együnk, ami azt jelenti, hogy még kevesebb ruha lesz rajta...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Igazából magamat sem értem, hogy mit is érzek pontosan és nem akarom elhamarkodottan kijelenteni, hogy sikerült belé zúgnom, mert mi van, ha tényleg erről van szó? Én nem szoktam szerelmes lenni, az egy nagyon veszélyes játék, mert ki tudja, hogy mi lesz a vége. Azért mégis csak óvatosnak kell lenni, hiszen jó példát nem láttam még. A szüleim... Camy, nem igazán tudok olyat sorolni, akinek rendkívül boldog szerelmi élete lenne, meg hát amúgy is, ha egyszer mindenki akit ismersz eddig szakított, vagy átverték, vagy elvált, mint a szüleim, akkor nem csoda, ha nem hiszel abban a nagy örökké tartó és mindent elsöprő szerelemben. Nem is létezik, csak azért mondogatják annyit, hogy higgyen benne az ember, aztán jó nagyot lehet koppanni, amikor kiderül, hogy baromi nagyot tévedtél. Na én nem igazán szeretek koppanni, az a helyzet. - Túlságosan jó, túlságosan élvezem, nem hagyom, hogy csak úgy elvedd tőlem ezeket. - finoman simítok végig a hüvelykujjammal az ajkain, mielőtt még újabb csókot lehelnék rájuk. Hát szó se róla, nem tudok betelni vele és nem is igazán akarok. Ha már végre itt van, akkor pótolni kell azt a két hetet, ami kimaradt az életünkből, és eszem ágában sincs visszafogni magam. Amúgy is kell valami, ami elvonja a figyelmemet erről a rettenetes esküvőmizériáról, ő pedig tökéletesen alkalmas rá. Addig se gondolok Nancyre, meg a rettenetes ruhámra. - Majd írok neki odafent, küldök egy baglyot, hogy jöjjön minél előbb. Olyan ruhám lesz, hogy Nancy... megsárgul majd az irigységtől! - oh nem azt mondom, hogy minden áron túl akarom szárnyalni őt, vagy hogy szebb akarok lenni nála a saját esküvőjén, de... azért nem lenne rossz. Ennyi jár nekem, főleg azok után, ahogy az utóbbi időben szándékosan kínzott, mert ez erről szólt, hogy próbálta elérni, hogy kiboruljak, én viszont nem fogom neki engedni, hogy kiborítson, ebben tökéletesen biztos lehet. El fogom érni, hogy majd a végén ő legyen, aki nem bírja a gyűrődést, és majd szépen rájön, hogy el kell innen húznia, csak épp jó lenne, ha ezt még az esküvő előtt érném el. - Én, horkolni? Ilyet még csak ne is feltételezz rólam! De az ölelésről lehet szó. - a végére azért kap egy szórakozott mosolyt, de az elején persze ott a felháborodott hang, ami végül is érthető, nem szép olyat mondani épp rólam, hogy horkolnék. Soha senki nem említett még ilyet, és persze ha valaki megtenné, tuti biztos, hogy kiosztanám, biztosan csak rosszul hallana, vagy ilyesmi. Azt viszont nem hagyom neki, hogy csak úgy kimondja azt a szót, még ha csak eltátogásról van is szó. Szeretlek... ilyesmit nem mondunk ki csak úgy, mert ez egy veszélyes szó, és pont e miatt tűnök el a szeme elől egy villanás alatt, miután még bele is csíptem az oldalába. - Héj, szóval azt gondolod, hogy már is bárhová csúszkálhat a kezed? - azért azt hiszem a pillantásomból láthatja, hogy ezúttal viccelek és ki tudja, hogy ha egy heves csókcsatán esnénk át, akkor mennyire venném zokon, ha becsúszna a keze bárhová is. Azért olyan könnyen nem adom ám a bőrömet, vagyis a melltartómat. Kap érte feladatot, de nem egyszerűt, mert ellopni a fátylat... tuti, hogy Nancy hét lakat alatt tartja. De ha lenyúlja és kicsit megtépázzuk, és úgy veszi fel, amikor már nincs idő javítani... oh, na azt a sikítást szívesen megnézném! - Álmodozás? Dehogy! Ha kérem úgyis leveszed bármikor igaz? - és amúgy is láttam én már a kockáit, sőt tapiztam is már őket, de így egyben látva csak még jobban tetszik a dolog, szó se róla. Az biztos, hogy szívesen tapogatnám végig ezúttal is, így szabadon hozzáférve. - Szóval kéne a fátyol igaz? - nevetek, addig a pillanatig, amíg nem jön a kis sztorival a szüleiről. Na azért ezt már zokon veszem, mert milyen dolog, hogy szándékosan mással akarják összehozni? Amúgy is, nem teljesen mindegy nekik, hogy kivel van együtt? Akkor meg minek kell ebben az egészbe belekavarni? Csak akkor tér vissza a mosolyom, no meg a nyugalmam, amikor közelebb csúszik. - Igen. - halk suttogás csak mielőtt még az ajkaink újra találkoznának. Most sem fogja vissza magát, de nem is várom el tőle. Vad csókcsata, aminek a végén szaporán veszem a levegőt és immár rajta fekszem. Na igen... éppenséggel nem vagyunk túlöltözve és most még a kellő közelség is meg van, nem is kicsit. - Oh, ő nem. Totál nem is foglalkozik velem, mióta itt van Nancy. Na nem mintha arra vágynék, hogy beleszóljon a dolgaimba, de... konkrétan tényleg láthatóan nem érdeklem. - és ez elég pocsékul esik, de nem akarom, hogy most még a kedvem is elmenjen, arra tényleg nincs szükség. Ezért van, hogy végül feltápászkodom mellőle és kicsit még meg is rázom magamat. - Nem megyünk le úszni? - csak hogy csináljunk valami szórakoztatót, mert az tuti, hogy nem Nancy-n akarok gondolkodni.
Ice Simmons mondhat bármit, akkor is látszik rajta, hogy kezdj egyre többet érezni irántam, és ezt nem tagadhatja. Jó lehet, hogy még nem meri belátni magának, hogy ez szerelem, de valami olyasmi lehet, mert... Azért két átlag nem érez így egymás iránt, és tényleg a csókjai olyan édesek, mint a mennyország egy darabja, egyszerűen csodálatos és nem ereszt, ha egyszer megízleled. Remélem soha sem kell már megtudnom, hogy milyen az élet nélküle és a csókjai nélkül... De jó abba belegondolni, hogy már több mint két hónapja együtt vagyunk, és hűséges maradt hozzám, mint én is hozzá a szüleim béna próbálkozásának ellenére is, mert lássuk be... Lehet akármilyen jó csaj is, akkor sem fogom Ice-t megcsalni, hisz nekem ő a legjobb választás. Mondhatnak bármit apámék és csinálhatnak akármit, nekem akkor is ez a csaj kell és senki más... - Szóval nem hagynád, és miért is?.. Hát mit kellene mondanom, én nem tudok ellenállni azoknak az ajkaknak, amik egy dologra születtek... Hogy az enyémet érintsék, és csókolják. - szerencsémre megcsókol, mielőtt még tovább mondhattam volna azt, amit akartam... Annyira jó érzés az, hogy nem bír a csókjaim nélkül élni, és én sem tudok az övéi nélkül... mi lesz velünk majd az esküvő után? Akkor megint a nagybácsikámhoz kell mennem, és nem fogom látni egy csomó ideig... Hát nagyon nem várom, ezt elhihetitek. - Nem azért mondom, mert ezt várod el... Számomra egy lány sem lesz sse olyan dögös, mint te cica! És nem hiszem, hogy rajtad valami rosszul állna,majd írunk Camy-nek, idejön és átcsinálj a ruhát... Majd megkínáljuk tojáslikőrrel, asszem szereti... - mondom neki mosollyal az arcomon, de ha mégsem szeretné, akkor sincs gáz. Megisszuk majd ketten, aztán jól elszórakozunk..Bár tényleg nem tudok elképzelni olyan ruhát rajta, ami nem állna jól neki, még egy krumplis zsák is rohadt dögös lenne rajta, főleg mikor letépném róla...Az lenne a napom fénypontja, végre egy kicsit többet is láthatnék belőle. Majd megpöcköli az orromat, hát...mit szólna, ha én a melltartója pántját húzogatnám, majd elengedném, az sem találná viccesnek, de nem baj... Legalább ő jót szórakozik rajta, és viccesen utána tudok kapni, mint egy kutya, aki megakarja harapni, és elnevetem magam. "Hm... esetleg csókok is lehetnek, de ajánlom is, hogy ne horkolj. Aludni szeretek és főleg csendben. " Na majd meglátjuk, csak nehogy ő horkoljon... - És én mit csinálhatok, ha végül te fogsz horkolni? De nem fogok horkolni, ha átölelsz, és az ölemben alszol el... - öltöm ki a rám a nyelvemet, és tudom, is hogy mit kaphat büntetésképpen, ha horkolni fog... Addig fogom csókolni, míg fel nem kel, utána magamra húzom, és kiszívom a nyakát, nehogy már ne próbáljuk ki, talán még élvezné is... Tuti nem mond ellent neki, ismerem ennyire és tudom, hogy mit szeret. A csokros részre, csak nevet egyet, hát... Nem gondoltam én sem komolyan, egyelőre nem szeretnék elvenni egy nőt sem, egyelőre jó lesz a párkapcsolat pár évig, majd utána ha aktuális lesz, akkor beszélhetünk róla... Aztán Ice mit csinál? mielőtt kitátoghatnám azt a szót, amit ő utál, megcsípi az oldalamat.. Erről az jut eszembe, mikor egyszer kiskoromban visszabeszéltem apámnak, egy piszkavassal oldalba vágott, megrepedt egy bordám, nagyon rossz volt... Majd mikor végre utol érem, megint egy heves csókban lesz részünk, és az ajtó melletti falhoz préselem, pont úgy, mint az ajtónál érkezésemkor... "Úgy érted a melltartómat? Azt bármikor megfoghatod." Én is nevetek egyet, mert erre jól visszatudok szólni. - Miközben rajtad van, és kicsit becsúszik a kezem a szélénél, tudod kicsit megcsikizem... - öltöm ki rá én is a nyelvemet, majd elmegy mellettem és bemegy a szobájába. Nem lepődök meg nagyon, mert simán kinéztem volna, hogy ilyen szobája van Ice-nak, semmi különös. Talán egy kicsit lányosabb, mint amilyenre számítottam,d e hát ez van, nincs vele semmi gond. Majd nem is tudom, hogy mit reagál arra, hogy ledobom a pólómat és ledobom magamat az ágyára, de minden bizonnyal élvezi a látványt, mert az a bizonyos "hű" hagyja el a száját, majd elmosolyodom. " Az átölelve alvásról lehet szó." majd csak rákacsintok. - Tudom, hogy titokban erről álmodoztál... - Mosolyodom el, és mikor leveszi ő is afelsőjét, akkor köpni-nyelni nem tudok. Ez hirtelen ért, de a látvány felbecsülhetetlen, és még ezek után várná el, hogy ne zuhanyozzunk együtt, és biztos, hogy... na jó, elég a képzelgésből, nkább füttyentek egyet, majd elnevetem magam... - Hol is van az a buta fátyol? - kérdezem tőle mosolyogva, és jobban szemügyre veszem a szemrevaló kebleit... Az biztos, hogy csodálatos látvány. Majd mikor leül az ágy szélére, akkor a kezem a combjára csúszik és elkezdem simogatni, majd mikor elmesélem neki a sztorit apámék alkotásáról, akkor szembefordul velem , és el kezd beszélni. "Hogy mi? Össze akartak hozni valami csajjal? Miattam ugye? Mert... utálnak és nem vagyok jó melléd... de jól tetted! A szülők csak ne mondják meg, hogy az ember mit tehet és mit nem!" Elmosolyodom, és felülök, majd közelebb csúszok hozzá, és már majdnem összeér az ajkunk. - Én a tiéd, és te csakis az enyém vagy. - Mondom neki, majd megcsókolom hevesen, és kezem lesiklik az oldalán,de annyira nem vagyok még bátor, hogy rámarkoljak a tökéletes mellére, inkább a csípőjénél fogva húzom magamhoz közelebb, és végül hátradőlök, miközben magamra húzok... - Igen jó fej, és tök laza... nincsenek hülye szabályok. - mondom neki, majd nyomok egy gyors cuppanósat az ajkaira, és orromat az övének dörgölöm, majd szemeibe nézek. - na és a te apud megpróbált valamit?
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért lássuk be, nem olyan nehéz rájönni arra, hogy nem tudna nekem ellenállni, ha egyszer már évek óta oda van értem és ezt meg is mondta gond nélkül. Szóval... igen, biztos vagyok abban, hogy nem tudna lemondani a csókomról, mint ahogyan nekem sem menne a dolog. Na persze ez még nem jelenti azt, hogy csak úgy gond nélkül ki tudnék bökni olyasmit, amit várna. Az a szó, hogy szeretlek távol áll tőlem és félelmetes is egyben. Igen-igen a nagy Ice Simmons is félhet dolgoktól, mint az efféle heves érzelmektől, amik nem tudni, hogy mit hoznak ki belőle. Próbálok én bátor és eltökélt lenni, és tényleg nem tudok betelni vele, de hát ennyire megy, bárhogy is igyekszem. Majd idővel talán... de az még biztos nem röpke két hónap után lesz. - Tudom és... azt nem is hagynám. Azt pedig nem hiszem, hogy ha megcsókolnálak, akkor sokáig ellen tudnál állni, hogy ne viszonozd igaz? - és persze itt cselekvésben is megerősítem a szavaimat. Naná, hogy kell egy újabb. Túl hosszú volt a szünet, amíg nem kaphattam meg, ami nekem jár. Két hét... sok idő, ennyi alatt sok-sok csók maradt ki az életünkből, tehát most itt az idő, hogy ezeket szépen fokozatosan pótoljuk, ahhoz pedig minden adandó alkalmat meg kell ragadni. - El is várom, hogy ezt mond és tudom is, hogy így van, de az a ruha... komolyan nem láttad még, addig nem tudsz igazi véleményt mondani róla. - szórakozottan pöccintem meg az orrát. Oh igen a pasim igaz? Az a dolga, hogy mindig szépeket mondjon nekem és rólam és tényleg úgy érezzem, hogy igazán és nagyon oda van értem. Így is van és tudom, hogy viszonozni is illik. Nem is azt kéne mondani, amit ő már nem egyszer a tudtomra adott, de nekem ez még nem megy olyan könnyen. Azt hiszem... talán kimondhatom, hogy ámor nyila már eltalált, de vajon ha már direkt nyílként ábrázolják ezt, akkor az nem azért van, mert ez a lövés fájdalmas is lehet? Én pedig nem szeretem a fájdalmat. Én okozom, az megy, de hogy én szenvedjem el... na azt nem szeretném kipróbálni. Ámor dolgozhatna mással is, mit tudom én az esik szerelembe, akinek a vállán végigsimít egy tollpihével. Mennyivel emberségesebb lenne, mint az a nyíllal lövöldözgetős verzió. - Hm... esetleg csókok is lehetnek, de ajánlom is, hogy ne horkolj. Aludni szeretek és főleg csendben. - a csokros kis megjegyzésére viszont már egy röpke nevetés a válasz. Elkapni a csokrot én? Férjhez menni? Oh... na azzal már végképp előre rohannánk. Nem is reagálok rá hirtelen semmit sem, mert a fehér fátyol, meg az örökké tartó hűség... na az tényleg totális félelmet szítana csak bennem. Lépésről-lépésre kell haladni egy olyannak, mint én és az esküvő emlegetése is inkább nagy ugrásnak számít, mint kis lépésnek az ugrásokat pedig egyelőre jobb inkább hanyagolni szépen. Már az is elég nagy dolognak számít, hogy itt vagyunk együtt, hogy bemutatom az apámnak, hogy együtt fogunk aludni, nem lehet azért mindent egyszerre. Ezét kap inkább egy csípést az oldalába, mielőtt még tényleg eltátogná azt a bizonyos veszélyes szót. Amúgy is elég profi vagyok benne, hogyan vonjam el a figyelmét, ez most is megy, elég hozzá egy heves csókváltás, miután elkapott az ajtónál. Azért ennek én sem vagyok ellenére annyi szent. - Úgy érted a melltartómat? Azt bármikor megfoghatod. - öltöm ki rá a nyelvemet, csak aztán slisszanok el mellette, hogy végre bejussunk a szobámba. Tényleg lányos, bár nem annyira durván, de minden bizonnyal a suliban ezt nem sokan néznék ki belőlem. Annyira viszont már bízom benne, hogy tudom, hogy nem adná tovább senkinek sem azt, amit itt lát, igaz? Az talán azért kicsit meglep, amikor gond nélkül lekapja a pólót és úgy dobja le magát az ágyamra, de... annyi biztos, hogy így csak még inkább látszik, jót tett neki az a sok edzés, amiről beszélt. Még a rajta lévő boxer is kivillan egy pillanatra, mielőbb ledobná magát az ágyra. Hm... lemehetnénk mondjuk úszni, az egész jó ötlet lenne, akkor nézegethetném a kis izmait még egy ideig. - Hű... - nem tehetek róla, de azért meg kell néznem magamnak rendesen, szépen feszülnek azok az izmok, főleg ha még mozdulat közben is vannak. - Az átölelve alvásról lehet szó. - főleg ilyen látvány mellett, nem is kérdés. Pár pillanatnyi hezitálás után aztán én is lekapom a felsőmet. Marad alatta a szimpla fekete melltartó. Ez még nem nagy cucc, ennyire azért vagyok laza és bevállalós, no meg már egyébként is elképzelhette, hogy milyen is a felhozatal a ruha alatt, elég sokat voltunk már elég közel egymáshoz. Aztán le is dobom magamat az ágy szélére, csak akkor torpanok meg, amikor a kis sztori elhangzik. Szembe fordulok fele, egyelőre csak szimpla törökülésben elhelyezkedve. - Hogy mi? Össze akartak hozni valami csajjal? Miattam ugye? Mert... utálnak és nem vagyok jó melléd... de jól tetted! A szülők csak ne mondják meg, hogy az ember mit tehet és mit nem! - na igen mondom ezt pont én, aki az örökségem miatt igyekszem behódolni az apámnak. De az a baj, hogy nekem nincs semmiféle nagybácsim, akihez elmehetnék lakni. - És akkor ez a nagybácsid jó fej? - ha hozzá költözött, akkor gondolom minden bizonnyal igen.
És végre eljött a nyár legjobb pillanata is, amit egész eddig vártam. Végre nem kellett tovább távol maradnom Ice-tól, végre élvezhettem az ajkait, amik életerőt adnak, amiktől úgy érzem, hogy van miért tovább élni, és elviselni a szüleimet, vagyis már őket nem kell, de kit érdekelnek? Végre itt lehetek vele, és minden egyes pillanatot ki akarok élvezni, amit vele töltök. Bár, miközben csókolózunk, máson sem tudok agyalni, hogy mennyire hiányzott, mert tényleg baromira hiányzott az, hogy érezhessem a csókját, az érintését, és mindent ami az övé. Természetesen minden porcikája csak az enyém, és ennél jobb érzés nincs is, mert egy tigrist megszelídíteni elég nagy feladat, és úgy látszik nekem sikerült,a minek roppantul örülök. Egészen a nyár kezdete óta csakis ezt a pillanatot vártam, azt vártam, hogy végre érezhessem mindenét. "Nem is menne, túlságosan finom, te pedig nem mondanál nekem nemet." Szavaira csak nevetek... - Szóval megcáfoljam a szavaidat, és ne csókolózzunk addig, míg el nem jön az esküvő napja? Ha gondolod már most kezdhetjük... De igazad van, nem tudok nemet mondani neked... - kérdezem tőle, és míg az elején viccelődök, addigra a végén minden teljesen komolyan gondoltam. Egyszerűen nem menne az, hogy ne élvezzem az ajkait, és még az vicces szavaimat az is megcáfolja, hogy szinte már átszakítjuk az ajtót a csókunkkal. Azt biztos, hogyha a közeljövőben dobni fog, akkor teljesen taccsra tesz, és tönkre megyek. Bár már nem félek annyira, mint az első két hétben, kibírta, hogy ne csaljon meg, és én is... Igaz ő nem használja azt a szót, hogy szerelem, de... Majd úgyis rájön, hogy azt érzi. Majd szavaira felnevetek... "Oké, ez teljesen jogos, de jobban szeretem a dögös ruhákat, mint azt, ami előnytelen, de... ez jó ötlet! Nancy tuti, hogy kiakadna! Végül is azt a ruhát venném fel, csak épp... kicsit átalakítva. Áh kit hitegetünk? Nagyon átalakítva!" Azért ennyi szerintem kevés lesz Nancy idegei ellen, de egy próbát megér, mert ha kiakarjuk akasztani, akkor ez egy igazán jó módszer, bár nem tudhatjuk, hogy igazából mennyire is hatásos. - Camy tök ügyes, biztos kihoz belőle valami dögöset, és amúgy is te vagy mindenhol a legdögösebb cica. - Jelentem ki, mert ez tényleg így van. Ice mindenhol dögös, vagyis mindenhol ő a legdögösebb, és ez ellen, ha akarna se tudna tenni, mer ő ilyen és így szeretem, de nem a szépsége miatt lett a barátnőm, hanem a belsője miatt is, hisz én nekem úgy tetszik, ahogy van. Semmit sem váltóztatnék meg benne, mert ő úgy tökéletes, ahogy van... Majd nevetek még egyet, mikor azt hiszi hogy horkolni fogok, hisz életemben nem horkoltam még, vagyis én nem tudok róla, de a haverok még sosem panaszkodtak volna arra, hogy horkolok. - Párna helyett inkább nem lehetnének csókok az eszközök, bár megnyugtatlak, hogy nem horkolok, és nem lesz szükség egyik módszerre sem... És egyre kérlek meg még, ne kapd el azt a csokrot, mert még nincs elég pénzem arra, hogy elvegyelek. - Hangosan felnevetek, és elmosolyodom. Természetesen ő is hallotta azt a babonát, hogy aki elkapja azt a csokrot, az a következő évben meg fog házasodni, bár... Erősnek érzem az érzelmeimet, de még korai lenne elvenni, a másik meg az, hogy a kisasszony sose jönne hozzám, mert nem igazán az a szerelmes alkat, aki hozzám jönne... De nézzük a jó oldalát, ha nem jön hozzám, akkor nem kell elválnunk majd egyszer, ami nagy macera lenne... De miért is gondolok olyanra, hogy egyszer majd kifog lépni az életemből, mert ilyen nem történhet meg, SOHA! Majd mikor készülnék neki elmondani azt, hogy mit is érzek iránta igazából, akkor megállítja és nyom egy gyors puszit az ajkaimra, majd felszalad a lépcsőn, és én elindulok utána.. - Akkor is utolérlek cica! - jelentem ki, és szerencsére a szobája csukva van, így időben utolérem, és már csókolom is, miközben a falhoz nyomom... Nem tudom megállni, hogy tovább csókoljam, lehetetlen feladat lenne, ha az életem múlna rajta, akkor is megcsókolnám, mert nem tudok élni az ajkai nélkül. Majd előre hajol, és elkezd csókolni ő is... Istenem, hogy miért nem jöttem ide előbb... Vagyis tudom, hogy miért nem, mert nem akartam pofátlannak tűnni, hogy olyan hamar ide toljam a képemet, biztos hogy nem nézte volna jó szemmel Ice apja. - Áll az alku, de akkor nem lesz szégyenlősködés, és mivel mindened az enyém meg is foghatom... - öltöm ki rá a nyelvem, és ha azt hiszi, hogy nem teszem meg azért, hogy az a fránya felesleges ruhadarab eltűnjön róla, akkor téved. Bármit megteszek a cél érdekében... majd kislisszan a fal mellet, és nem akadályozom meg, mert most már tényleg ideje lenne megmutatni a szobáját... - Hát ha szeretnéd, akkor alhatok a földön is. bár jobban esne, ha úgy aludhatnék el, miközben magamhoz ölellek. - mondom neki, majd körbe nézek a szobán, és olyan átlagosnak tűnik. Szerintem tök normálisan néz ki, és ráadásul csaj... Bár azért mégis meglepő, hogy ilyen szobája van, ha jobban belegondolok. Majd pólóm aljához nyúlok, és lehúzom magamról... Rohadtul melegem van, és már indulok is az ágyához, hogy rádobjam magam... - Valamit még nem mondtam el... Anyámék rendeztek nekem egy randit valami csajjal, és azt tervezték, hogy majd megcsallak, de természetesen, mikor a csaj próbált lesmárolni, ellöktem magamtól, majd elmagyaráztam nekik, hogy ez volt az utolsó csepp, és elköltöztem otthonról a nagybátyámhoz. - Mondom neki, miközben felkönyökölök, és meg lesem, hogy éppen mit csinál...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem gondoltam volna, hogy bármikor is ilyesmit mondok ki, hogy ennyire hiányzott nekem valaki, no meg még a csókjai is. Egyszerűen hihetetlen az egész. Úgy érzem, mint akit teljesen elvarázsoltak. Eszméletlenül rossz volt nélküle, de minden bizonnyal csak azért, mert egyedül pocsék most itt, miközben az a rémséges némber a nyakamon van. Tuti, hogy erről van szó. Nem vagyok én egy szerelemes típus. Az, hogy valaki ennyire eszméletlenül jól csókol csak egy dolog. Más is van, aki jól csókol, meg hát volt is már ebben részem, de... a fenébe is miért érzem úgy, hogy ő valami miatt kimagasodik közülük? Tényleg csodálatos vele lenni, ha megölel, ha érezhetem a puha ajkait, amik óvatosan puhatolózóak, de közben vad szenvedéllyel tudja kifejezni, hogy mennyire oda van értem és kár lenne tagadni, hogy ennek már csak a gondolatától is megremeg a térdem. Most pedig hogy végre itt is van és meg is tapasztalhatom csak még inkább oda vagyok. Le kellett volna lépnem itthonról és... tudom is én elmenni hozzá, vagy elszökni vele valahova. De ezt akár még most is megtehetem nem? Hagyhatnám a fenébe mondjuk ezt az egész esküvőt és eltűnhetnék mondjuk a színről. Milyen szép is lenne! - Nem is menne, túlságosan finom, te pedig nem mondanál nekem nemet. - széles mosoly még mielőtt újra az ajkaira tapadhatnék. Hát igen kár lenne tagadni, mennyire hiányzott nekem a vele töltött idő igaz? De neki is, ez pontosan és tökéletesen látszik rajta és érzem is nagyon jól, hiszen ha nem így lenne, akkor nem épülne be a hátam kis híján az ajtófélfába. Jó ég, komolyan totál oda vagyok érte! És iszonyatosan nehéz egyáltalán rövid időre is elszakadni most tőle. De nem is kell, végre itt van, az apámék nincsenek itthon és ha mégis itthon lesznek, hát akkor csak még inkább meg fogom mutatni, hogy az utóbbi két hét pocsék állapota után most igenis én is jól vagyok és az a nő szépen... forduljon fel! - Oké, ez teljesen jogos, de jobban szeretem a dögös ruhákat, mint azt, ami előnytelen, de... ez jó ötlet! Nancy tuti, hogy kiakadna! Végül is azt a ruhát venném fel, csak épp... kicsit átalakítva. Áh kit hitegetünk? Nagyon átalakítva! - kicsit megszabva itt ott, vágva belőle jó sokat, hogy ne legyen rajta annyi tüll, meg mindenféle fodrok, meg a többé értelmetlen rémség. Oh igen, sokkal jobb lesz, és a nő ki fog akadni, ha meglátja, hogy a ruhám jobb lesz, mint az övé és én is szebb leszek mint ő... bár ez persze amúgy alapból is meg van, szóval annyira nem nehéz elérni a dolgot. - Az meg lesz, ott leszek veled, de ha horkolni mersz... tuti, hogy kapsz egy állast a párnával! Vagy elcsenem a rémes nőszemély dobócsokrát és azzal kapsz egyet, hogy felébredj. - persze csak viccelek, a rövidke nevetésből ez tökéletesen látszik és hallatszik. Nem akarnám én őt eltalálni semmivel sem. Ha nagyon horkolna, akkor vannak jobb ötleteim arra, hogyan tudom felébreszteni, bár akkor lehet hogy egyikünk sem aludna... Hát jó azért ez az együtt alvás jelent majd kihívásokat, ha egyszer már a csókjaink is olyan szenvedélyesek, amilyenek eddig is voltak. Ez a kis szeretlek eltátogás viszont tényleg megijeszt. Én... nem vagyok egy szerelmes típus, de tudom én, hogy nem esne ez jól neki, ezért kapja a gyors puszit, aztán persze irány fel, hogy erről az apró kis bakiról elvonjam a figyelmét. Mármint az ő bakijáról az én szemszögemből persze, részéről jó eséllyel ez pont fordítva van. - Héj! - nevetek fel, miközben már iramodom is meg felfelé. Csak az lassít be, hogy a szobám ajtaja pont be van csukva. Az azért nagyban akadályozó tényező, e miatt ér csak be és egy pillanat múlva már újra koccan a hátam, ezúttal a falnál. Még alig ért ide, de már így is vágytó túlfűtött csókokból állt az utóbbi pár perc nagy része és ezek után még a melltartómat is le akarja imádkozni rólam? Hogy a fenébe lesz ebből nyugodt alvás, hogy felkészüljek arra a rettenetes rémálomra, amit Nancy esküvő néven emleget? Ha nem lenne mögöttem a fal kicsit még játékosan el is húznám a fejemet mielőtt megcsókol, de aztán naná, hogy én hajolok előre, hogy megtegyem. Mint említettem... iszonyat nehéz élni a csókja nélkül, elviselhetetlenül nehéz! - Van egy ajánlatom. Ha lenyúlod Nancy fátylát az esküvő előtt közvetlenül... akkor leveszem a melltartómat. - kérdő tekintettel pillantok rá, csak aztán slisszanok ki a fal mellől, hogy belibbenjek most már a szobába és neki is mutassam az utat. - Gondolom az evidens volt, hogy... csak egy ágy van. - incselkedő mosollyal fordulok körbe, hogy megmutassam neki a szobát. Tényleg elég lányos, vannak poszterek kviddics sztárokról, meg persze néhány rózsaszín cucc és persze a már a polcokra száműzött plüssállatok is. Ha elsőre néz ide be valaki, tuti biztos, hogy nem gondolja, hogy ez Justice Simmons szobája, a Roxfortban lévő ágyam egy kicsit sem hasonlít ehhez. Itt még meg vannak a kislányos vonások is, virágok, meg nagy adag rózsaszín.
|Clothes
Aktuális viselet 
