ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 20:58-kor
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Kalandmester
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Dwight Jennings
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Alison Fawley
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Grayson Paisley
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Adrien Meyers
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Daphne Jennings
A Foster-kastély I_vote_lcapA Foster-kastély I_voting_barA Foster-kastély I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 45 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 45 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 A Foster-kastély

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2016-01-06, 19:46




Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Szomorkás mosollyal simogatom meg az arcát, mindig olyan aranyos jókislánynak hisz, holott elképzelhető, hogy a szüleim nem feltétlenül azért dobtak ki, mert medimágusnak megyek. Sokkal inkább azért, mert meglátták bennem, hogy valahol pont az aurorok hitvallását nem szeretem túlzottan. Szeretek ugyan segíteni másoknak, de hogy nyomozó legyek, az nem az én világom. Mi van akkor, ha én szeretem a sötét dolgokat? Ha drukkoltam a halálfalóknak, mert az olyan... menő dolog? Én magam nem tudom, hogy akarnék-e ártani bárkinek, ám bármikor is a tükörbe néztem, nem csak a csinos szöszit láttam, igenis gondolkoztam azon, hogy ha nem jön össze az egyetem, akkor nyakamba veszem a lábamat, és felkeresek a sötét nagyúr egykori híveit. Végtére nekik is szükségük lehet gyógyítóra. Darius vajon hogy reagált volna? Hogyan fogadna el, ha tudná, hogy nem feltétlenül csak egy aranyos lány vagyok, hanem titkon bizony vonzódom a sötét dolgokhoz? Igaz, hogy ő is nagyon komor tud lenni, és szeretem a rosszfiús külsejét, viszont érzékeny, és akar engem, szeret is, ahogyan kimondja, és én is őt, de ez vajon elég minderre, vagy el fog hagyni, ha kiderül, hogy nem vagyok annyira cuki? A medál mindenesetre nagyon tetszik, így elvagyok a pillanat örömével, majd később ráéerek eltűnődni rajta, hogy pontosan ki is vagyok én. Az biztos, hogy valaki, aki most éppen nagyon szerencsés. Hagyom, hogy a nyakamba akassza a medált. Immár nem nézek vissza többet a szüleim birtoka felé, nincsen értelme, nem látom többé őket.
- Bocsánat, akkor... lassítok. Szóval... Azt jelenti, hogy másokat segítek a tanulásban. Ki szokták plakátozni, ha valaki rászorul. És még pénzt is adnak érte. – Nagyon aranyos Dariustól, hogy mindent be akar vállani helyettem, de felnőtt emancipált nőként akkor is akarnék előremozdítani valamit a sorsomon. Nem érezném komolyan önállónak magamat, ha rászorulnék teljesen a páromra.
- Da, Dariusom. Azaz igen. Addig megelégszem a medállal. – Ismét odahajolok, hogy megcsókoljam, és bár fáj a szívem a múlt miatt, már nem tekintek vissza, hátralévő életem első napja most kezdődik. Ha nem is szó szerint most, hiszen már órák óta megy. Megfogom a kezét, és elindulunk vissza az állomásra, immár valóban felnőttként.

//Köszike, édes volt, és irány a bál!! pig //






[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Darius Benedict
Reveal your secrets
Darius Benedict
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-27, 20:01




Missycica & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Tényleg úgy ejtem ki a nevét mintha az valami kincs lenne, egy finom falat ami után az ember megnyalja mind a tíz ujját, vagy egy varázsige, egy csodás tündérkisasszony igézete. Csak vigyorogva bólogatok, mindegy, hogy ki adta neki a nevet, az övé, hozzátartozik és most már hozzám is. Persze nekem mindig is Missy marad, de abban is biztos lehet, hogy ezek után úgy fogom ízlelgetni ezt a nevét ahogy az édességet szokás. nem tudom jó hasonlat-e és ő mit szólna ha ezt elmondanám neki, nem biztos, hogy tetszene, de ezért jó néha, hogy nem tudok rendesen angolul, nemes egyszerűséggel lemondok a magyarázatról és a jövő felvázolásáról. Ő persze elmondott nekem mindent, az összes tervét amin agyaltam rendesen hogyan cselezhetném ki anélkül, hogy megsérteném, a legegyszerűbb azonban nem jutott eszembe, legalábbis nem ebben a formában, nem hoztam összefüggésbe az eljegyzést és a tandíj kifizetést. Miért is tettem volna? Volt két problémám amit meg kellett oldanom, nem vagyok olyan gyakorlatias mint a nők, mint Missy, nekem két gond volt, holott az egészet letudhattam volna egyszerre. szerencsére Missy kimondta a végszót és így már én is reagálhattam rá kellőképpen. Igaz nem így akartam, kint a szabad ég alatt a poros út végén, szomorkásan és egyetlen megoldásként előkapva, azért van nálam már egy ideje mert kerestem a megfelelő alkalmat, gondolatban már szerveztem is, de közbe jött ez a költözés meg tandíjas dolog és úgy gondoltam ez a mai fontosabb. De ha már belekezdtem nem hagyom, hogy félbeszakítson, mert érzem, hogy egyben van minden a fejemben és ki kell mondanom míg meg nem akaszt, különben elfelejtem az egészet. Már nem a szándékot, hanem a szavakat és akkor megint gondolkodhatom rajtuk egy órát, addig meg elillan a varázs, amúgy is kicsike. Nem könnyíti meg a dolgomat, ízig-vérig nő, a nyakamba ugrik, toporog mint akinek pisilnie kell, de csak próbálja magában tartani a lelkesedését, mert az van,látom, viszont nem hagyhatom, hogy félbeszakítson. Nehéz a nyakamba ugró Missyvel romantikusnak lenni, pláne csók közben de szerencsére nm nyújtja hosszúra így a gondolatok is megmaradnak, a helyszín amúgy sem alkalmas rá, szóval eléggé megizzaszt, de ha nehezen is veszem az akadályt és végzek. Addigra már toporog és majd` kiugrik bőréből. Az eddigi reakciói az ajándéknak szóltak, a végére hagytam az idétlen, gyűrűmentes lánykérést, arra nem tudom mi lesz a válasza, pláne a tandíjas dologra ebben a formában. Már az anyanyelvemen sem megy igazán a gondolkodás, érdekes módon a kezem remeg mikor átnyújtom neki a dobozkát, de a félelmeim alaptalanok voltak. Annyira édes ahogy lelkesedik, mégis romantikus voltam, hát kész vagyok tőle. Büszkén húzom ki magam, aztán megyek össze mikor megcsókol. Most már nem bánom, elmondtam mindent hagyom, hogy elvegye az eszem. Igyekszem kihúzni a dobozos kezem kettőnk közül, hogy ne nyomjam meg vele és karolom át a derekát. Lövésem sincs hogyan tudnak a nők ilyen hirtelen váltani, Missy is ezt teszi. Csak kapkodom a fejem. Az előbb még csókolt és alig ocsúdtam fel az élvezetéből, most meg egy rakás kérdést és gondolkodnivalót vág a fejemhez. Válaszoljak és döntsek is, közben kapcsoljam be a nyakán a láncot. Hát nekem nem megy ennyi minden egyszerre. Pláne angolul.*
-Missycica, lassan. A fele nem érteni. Nem furcsa, én lenni családod és segíteni. Te nem dolgozni, csak tanulni és jó medimágus lenni. Korpet….kopretel…az mi? Milyen kicsi?
*Kimondani sem tudom nemhogy megérteni. Inkább rátérek a lánckapcsolásra, az még megy, nem kell közben kitörni a nyelvem, a fene is megette ezt az angolt. A nyakába akasztom a láncot és vigyorgok a válaszától mint a vadalma, az ujjaim gyengéden érintik a bőrét, beakasztom a kapcsot a helyére és végigsimítok a nyakán, megigazítom a medált majd szembe fordítom magammal és megszemlélem.*
-Csodálatos. Szép lenni Melissa. Gyűrű nem adni ilyen helyen. Egyszer kapni, ha lenni időm szép helyet találni, szép időt és gyertyát meg vacsorát. Nem poros útvége. Da?
*Annak rendje és módja szerint kérem majd meg a kezét, hogy igazi legyen és emlékezetes és szép. Úgy kell, úriember úgy tesz és Missy megérdemli. Csak arról a dolgozásról feledkezne már meg. *


Vissza az elejére Go down
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-22, 20:09




Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

- Tetszik? – Kérdezek vissza szomorkás mosollyal. Ez is valami, amit a szüleimtől kaptam, és igenis meg fogom tartani. Nem úgy fogok dicsőséget hozni a névnek, ahogyan ők képzelték. Medimágus leszek, a saját utamat járom majd, és ha eddig aurordinasztiának hitték a családunkat, hát mostantól máshogyan lesz. Én aztán nem fogom ráerőltetni a gyerekeimre, ha lesznek, hogy azt a pályát válasszák, amit én gondoltam a magaménak. Végtére is miért kéne mindenkinek egyazon gondolati síkon dönteni. Ha nekem a gyógyítás megy a legjobban, nem pedig a nyomozás, akkor az az én döntésem, a kicsiknek pedig majd megadom a választás lehetőségét, hogy akár csodabazárt nyissanak, ami Fredéknek is a tervei között szerepel. A kastélytól immár jó távol öleljük és csókoljuk meg egymást, oly jóleső most mindez, hogy itt van, és átölel. Mondjuk ki; jó valakihez tartozni. Magam sem tudtam sokáig eldönteni, hogy mennyire kéne félnem Dariustól, hiszen szinte mindenkiben csalódtam korábban, alig alakultak ki barátságaim is, srácokról pedig ne is beszéljünk, Darius viszont barátom is egyben, és be kell ismernem, hogy a szerelmem is, noha ezt nem mondtuk még ki. Nem akartam volna én elsőként közölni, nehogy megriadjon az érzelmeimtől, talán majd ha benne megérett mindez, majd viszonzom, őszinte szívvel. Így, hogy nem jövök többet haza, talán többet leszünk együtt. Még akkor is, ha a kocsmában kell dolgoznom egy évet, a Roxmorts mégis közelebb van, mint Kent. Igaz, hogy hoppanálhattam is volna, de most sajátítottam csak még nem volt rá alkalmam, most lettem tizenhét tavasszal. Már nem is kell használnom, a Roxfort lesz az otthonom, Roxmorts pedig a munkahelyem, jól is van ez így.
Meglepődve veszem észre, hogy valamit előhúz. Egy ajándék... nekem?! Pont erre az alkalomra hozta? Ez annyira... édes! Elpirulva vetem magamat a nyakába, mert ismét sírok, csak most éppen az örömtől. Már éppen megszólalnék, amikor belémakasztja a szót, így csak törölgetem a könnyeimet, és megkönnyebbülten felnevetve fogom be a számat, azaz az övét egy csókkal, hogy aztán tovább beszéljen. Ismét közbefűznék valamit, de csak bólogathatok, amire a végére ér, már toporzékolok.
- Jajistenem... Ez olyan... nem is tudom milyen... romantikus. Én is szeretlek, csak féltem, hogy te még nem vagy magadban biztos. – Fonom a nyaka köré a karijamat, hirtelen minden gondom elszáll, és elmélyítem a csókunkat, muszáj így is kifejeznem, nem csak szavakkal. A kis dobozka most valahogy közénk nyomódik, mindjárt elveszem én, ám csak szépen sorjában. – Aranyos vagy, de akkor is... furcsa lenne, ha te adnád a pénzt. Ha nem tetszik, hogy kocsmában dolgoznék, legalább azt engedd meg, hogy kicsiket korreperáljak az iskolában. Az nem hoz annyi pénzt, de akarok dolgozni, legalább valamennyit. A maradékot... elfogadhatom, ha ilyen komolyak a lovag úr szándékai. Ez pedig gyönyörű. És igen! Ez ez nem is lehet kérdés! A gyűrűt meg majd egyszer? – Kérdezek rá, ezt nem teljesen értettem, ez lényegében amolyan előeljegyzés? Akár igen, akár nem, Darius teljesen meg tudta fordítani a mai hangulatom. Hát ezt nektek Fosterék! Átveszem immár a dobozt, és a medált nézegetve megfordulok, hogy a nyakamba tudja akasztani. Közben nagyokat sóhajtozok.








[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Darius Benedict
Reveal your secrets
Darius Benedict
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-20, 18:37




Missycica & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Nem tehetek róla, de még ebben a halotti hangulatban is vigyorognom kell amikor Dar-nak szólít. Missy édes pofa, bár azt hiszem ezt inkább gyerekekre szokták mondani vagy a srácokra, és Missy a legrosszabb indulattal sem mondható egyiknek sem. *
-Melissa.
*Mondom ki újra a nevét és hihetetlenül élvezem ahogy a nyelvem forog közben. A jó kedvem nem tart sokáig, látva a bőröndöt és Missy készülőben lévő könnyeit. Csak miatta fogom vissza magam, ha nem lennék rá tekintettel már törnék-zúznék, hogy a szüleinek emlékezetes legyen a lányuk kitagadása. már mesélt róluk, arról is miért vagyunk itt, pontosan mindent elmondott és hálás voltam amiért megosztotta velem, nem csak a tényeket de a bánatát is. Akkor tudtam meg azt is, hogy dolgozni akar amit roppant mód helytelenítettem de akkor még nem szóltam róla egy szót sem. Még volt időm egy gyors bagolyváltásra a nagynéném felé és noha felnőtt vagyok és én rendelkezem a pénzem felett, jobbnak láttam annak idején rájuk hagyni a kezelését, úgy sem vagyok olyan nagy igényű, csupán a gitárom volt fontos mikor eljöttem a Roxfortba. Azóta nagyon sok minden változott, Missy pedig berobbant az életembe egy szöszke, mosolygós, pirulós és kacér nő képében. Most már más is fontos volt, példának okáért, hogy ne kelljen elviselnie egy büdös kocsma mindennapjait csak azért, hogy eltartsa magát és kegyelemkenyéren végezze el az iskolát. Missy lelkiismeretes munkát, hivatást választott amit én csak támogatni tudok, s mivel tudom, hogy szívvel-lélekkel végzi majd, örülök, hogy ő van mellettem, egy csupaszív lány aki viszont szeret.
Kiterelgetem jó messzire a kastélytól és csak ott ölelem magamhoz, mondom amit a szívem is súg, kissé nyersen megfogalmazva. Hiába még nem megy az ékesszólás angolul. Ám most pont ez menti meg a sírós helyzetet, vigyorgok amikor Missy kínjában felnevet és csak vállat vonok. Nem tudom mit kellene tennie, én úgy érzem mindent megpróbáltam, majd csak lesz valahogy, de igazság szerint ellustultam amikor rájöttem, hogy Missy minden gondolatomat érti abból a pár „remekül” ragozott szóból amit képes vagyok összerakosgatni. Amit mond az egyszerre aranyos és tölt el rossz érzéssel. Én a családomhoz sorolom őt, bár sosem mondtam de így van. Azt hiszem ideje lenne már kifejteni mit is érzek iránta, csak azért halogattam mert nem tudnám elmondani szépen. Most is beleizzadok, pedig a medál ott van nálam, napok óta hordozgatom, tulajdonképpen azóta, hogy megkaptam mikor Kevint hívtam raportra a bagolyházba. Az ékszer nem gyűrű, de olyan jelentést hordoz magában én úgy érzem és úgy is gondoltam. Csupán előlegnek szántam, de már amikor megírtam a levelet kérve anyám medálját, gondoltam a gyűrűre is csak nem akartam elijeszteni Missyt. Nagy lépés lenne de hát felnőttek vagyunk és tisztában vagyunk az érzéseinkkel, minek halogatni. Zavarban vagyok és egy kicsit rosszul is esett, hogy nem tekint a családjának, főleg azok után, hogy sajátja már nincs, de végül is betudom annak, hogy én neki csak férjként jelenteném a családot. Nem is neheztelek rá, csak meresztem a szemeimet arra a kérdésére, hogy mi lesz ha ráunok. Az arcomra van írva a kételkedés, hogy ezt komolyan gondolta-e. Eltolom magamtól gyöngéden és a zsebemben kotorászva húzom elő a kis lapos dobozt amiben a medál van, valódi rubin kő, ezüst foglalatban, míves, régi munka melyhez ezüst lánc is jár. *
-Missy. Melissa. Én szeretni lenni a családod. Nem mondani mert angol nem szép és nekem lenni nehéz, de én szeretni téged és nem hagyni, hogy te dolgozni büdös kocsma és fáradt lenni minden nap. Nem! Nem szólni most, da? Én mondani, beszélni csak! Én szeretni Missy nagyon, szívemben..ban…ből …. *némi bolgár szitokkal fűszerezem a kínomat*-Én szeretni nagyon és adni most ezt, lenni régen én anyám és Missy-nek illik mert rubin is olyan tüzes és lángol mint Missy és olyan szép lenni. Da? Nem beszélni még. Ez lenni kicsi ajándék és én lenni te családod és ha te igent mondani én lenni boldog és adni neked gyűrű, hogy velem lenni örökké. Érteni? Da? Most beszélni.
*Azt nem mondanám, hogy klasszikus lánykérés volt ez a javából, de mindenképpen rendhagyó és büszke vagyok magamra, hogy mindezt végre el tudtam mondani. Nyitom a dobozt és nyújtom Missynek, hogy fogadja el, vagy most üldözzön ki a világból. *


Vissza az elejére Go down
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-18, 15:16




Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem hiszem, hogy az jelentené a megoldást, ha szembeszállnék a szüleimmel oly módon, hogy vitázunk, érvelünk. Velük nem lehet kommunikálni. A fejükbe vették, hogy ilyen végletesek, és nincsen apelláta. Azt reméltem, hogy ahogyan telnek az évek, majd megenyhülnek, de ennek semmi nyoma nincsen. Inkább csak elfogadták hogy akkor nem lesz lányuk, és elmegyek. Azt azért nem gondoltam volna, hogy egy kicsi bőrönd lesz az összes holmim, amit vihetek, és még a szeretett dolgaimat sem vihetem. Hogy miért jó ez nekik, azt nem tudom. Hiszen a szemétre dobnak majd mindent, vagy pedig elégetik. Nem várnak vissza, ha elmentem, akkor többé nem gondolhatom meg magamat, hogy visszatáncoljak. Aranyvérű család, aki ha egyszer hoz egy határozatot, akkor az úgy is van. Éppen ezért Dariust sem vihetem fel a szobámba, vagy hogy megmutassam a kastélyt, rá még annyira sem kiváncsiak, mint rám. Kész csoda, hogy nem állták az útját, és legalább a nappaliba bekísérhet engem. Ha arra számítottam, hogy majd segítenie kell a cipekedésben, hát ez most szintén csalódás, a kis bőröndöt még én is elbírom. Tényleg csak pár ruha van benne, semmi más. Az emlékeim, a képeim, könyveim mind oda. A babakészletről nem is beszélve. Igazi szettem volt már, de hát fel kell nőnöm, áldozatot hozni az álmaimért. Dariusra most nem is nézek nagyon, nem akarom hogy lássa, mennyire össze vagyok törve. Határozottan jól esik, ahogyan megszorítja a kezemet, a könnyeimet nyeldekelve viszonzom a gesztusát, hiszen a szüleim előtt nem akarok összetörni, ezért visszafogom amennyire csak lehet.
- Hívhatsz Mellisának Dar. – Bólintok rá, és megtörölgetem a szememet, hogy még csak egy könnycsepp se menjen kárba, amit akár a szüleimre pazarolnék.
Meglepődve, s mégis hálásan látom, hogy a srác megelőz, és maga kapja fel a böröndöt, így bólintok, nem fogom játszani az emancipált nőt, aki csakazért is cipekedik. Kiérünk, ő azonban nem áll meg, igaza is van, a végén még elkapna a nosztalgiavonat, s sírva borulnék a szüleim keblére, ha már itt vagyok. Később valóban igen hálás leszek, hogy most itt volt mellettem, és erősködött, hogy menjünk, nem is kell nagyon noszogatnia. Amikor elértük a földút végét, ami visszavisz a vonatállomáshoz. Hagyom magam megölelni, vagy elfogódott pillantással hümmentek, ahogyan odabújok hozzá.
- Érteni. Kedves mit tegyek, hogy végre megtanulj angolul? – Kérdezem nyekergő nevetéssel, majd a kardigánomból előveszem egy zsepit, és trombitálva kifújom az orromat. A puszik határozottan jól esnek, így feljebb emelem az arcomat, és az ajkaimat is odatartom, hogy ne hagyja ki. Csak amikor meghallom, hogy mit mond, akkor kerekedik el a szemem.
- Neeem, ezt nem engedhetem. Aranyos vagy, hogy megtennéd ezt értem, de te nem vagy a családom. Mi van ha rám unsz? Nem vagyok a feleséged, hogy eltarts. – Nyilván akkor már lenne a helyzet, hiszen immár áldást sem kell senkitől kérni, na de így csak a barátnője vagyok, igaz, hogy ez egész jól alakul köztünk, de talán túl korainak érezném, hogy ilyen kötelezettséget vállal értem.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Darius Benedict
Reveal your secrets
Darius Benedict
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-13, 10:36




Missycica & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Még mindig van köztün némi probléma a kommunikáció terén, természetesen az én részemről, mert amit ő mond azt mindig megértem, igaz néha több időbe telik míg magamban lefordítom, de sikerül, viszont egyszerűen nem tudok angolul gondolkodni és nehéz szavakba öntenem azt amit érzek. Ilyenkor Missy sajnálkozik és van, hogy megismétlem ugyanúgy de semmi értelme és inkább adok neki egy csókot mosolyogva. Most is ez történik, ha nem érti hát nem érti az a lényeg, hogy itt vagyok vele és támogatom ha úgy alakul, hogy szüksége van rám a szüleivel szemben. Mielőtt meglátnám őket gyarló módon sikerül megutálnom a szüleit, már csak azért amiért olyan mostohán bántak a lányukkal, nem való ez, de megértem Missyt amiért nem akar bonyodalmat és ő aztán minden csak nem bosszúszomjas. Emlékszem arra a napra amikor elkísért, vagyis inkább _elvittem_ magammal Whitehaven-be, én sem akartam semmit sem megtorolni az apámon, felesleges lett volna, hiszen semmit sem segített volna a helyzeten. Látom mennyire bántja az egész és utálom az egész helyzetet ami elszomorítja, muszáj egy kicsit jobb kedvre derítenem, de nem szeretném ha félreértené és azt hinné, az egész nekem csak egy vicc. azért mikor rám néz és nemet mond, lebiggyesztem az alsó ajkamat ahogy az unokahúgaim szokták csinálni mikor valamit nem kapnak meg és biztatásképp megszorítom a kezét. Cseppet sem érdekel, hogy levegőnek néznek, ezért nem is nyújtom a kezem mert csak a levegőben maradna míg vissza nem húzom és ezt az elégtételt nem adom meg, viszont tökéletes úriember vagyok, Missynek egy szava sem lehet. Köszönök és bemutatkozom, ennyi elég is, csak Missy számít és megyek utána alaposan körülnézve, már csak azért is, hogy egy kicsit képben legyek a gyerekkorával, milyen lehetett itt élni. a kastély gyönyörű és elegáns, igazi főúri lak, ám hiába a sok szép bútor, az ízléses és drága berendezés, az egész olyan személytelen, mint egy múzeum. Egyedül Missy portréjánál ragadok le és azt nézegetem, kíváncsivá tesz a nevében lévő rövidítés, de már a Melissa is tetszik. Sosem kérdeztem, hogy mi a teljes neve, valójában nem is tudtam, hogy a Missy csak becenév és most ízlelgetem a Melissát, aztán a másikat is.*
-Joaenne…Joaenne….Melissa, a Melissa jobb lenni.
*Értek vele egyet abban, hogy a Joaenne nem igazán jó, túl….sok? nem illik hozzá, Missy tüzes és bájos, a Joaenne pedig pont az ellenkezője, hűvös és rideg, akár az apja. A Melissa viszont nagyon tetszik, olyan dallamos és érdekes ahogy a nyelvem formálja. Amíg ezzel vagyok elfoglalva nem is tűnik fel, hogy a nappaliban véget ér az utunk, szívesen megnéztem volna a szobáját és ha nem kér meg arra, hogy ne csináljak balhét és csak gyorsan intézzünk el mindent s menjünk, minden bizonnyal ragaszkodom ahhoz, hogy felmenjünk. Ám talán mégis szerencsésebb, hogy befogom a számat, azt az egyetlen kis bőröndöt látva felmerül bennem a gondolat, ha a szülei csupán ennyit adnak az itt eltöltött évekből, akkor az is előfordulhat, hogy a szobáját már teljesen ki is ürítették. Dühösen összehúzom a szemöldökeimet, a tekintetem villámokat szór amiért a lelkébe tapostak, még nem sír, de látom rajta, hogy nem sok választja el tőle és minél gyorsabban ki kell mennünk ebből a sírkamrából, hogy ők ne lássák. Elveszem a bőröndöt, hát nem ő fogja cipelni, bár elég könnyű. Átkarolom a vállánál fogva és gyorsan terelgetem kifelé, ekkor már én sem köszönök el. Odakint már könnyezik, de nem állok meg vigasztalni csak terelgetem tovább szorítva a vállát és ujjaim a bőrönd fogantyújára szinte fehéredésig szorulnak, mérgemet most ott vezetem le, különben visszamegyek és rájuk borítok valamit. Minél előbb ki akarok érni a birtokról vagy legalább a látótávolságból, hogy csak akkor öleljem át letéve bőröndöt a földre. Egészen magamhoz szorítom, arcát a mellkasomra vonva, hogy a ruhámat áztassa el a könnyeivel.*
-Én tudni neked fáj de ők nem érdemelni meg Missy könnyeit. Nem érdemelni, Missy érteni?
*Simogatom a haját és puszikkal árasztom el a feje búbját míg meg nem nyugszik.*
-Én lenni Missy mellett társ és segíteni minden. Da? Nem kelleni rájuk gondolni, csak élni boldog és nem menni dolgozni sem büdös kocsma. Én majd segíteni tandíj meg minden és Missy boldog és mosolyog.



Vissza az elejére Go down
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-10, 19:58




Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 


Miközben szállunk le a vonatról, átkarolom a nyakát, hihetetlenül jól esik, hogy itt van. Nem gondoltam, hogy valaha is lesz valakim, akitől szeretetet is kapok, amit a családom nem volt képes kimutatni. Az más kérdés, hogy Darius-szal együtt járunk, és kedvel, mint lányt, viszont ezek a gesztusok olyan meghatóak, többről szólnak, mint hogy imádunk csókolózni, vagy hogy az ágyban is egymásra találtunk. Valahogy lelkileg is fontosak vagyunk egymásnak, csak még nem sikerült szavakba önteni. Így várok a dologgal, mert nem akarok elijeszteni, sokkal fontosabb most nekem már az is, hogy itt van velem.
- Nem igazán értem Darius, de kedves tőled, hogy itt vagy. – Bólogatok, hát láthatóan nem volt természetes a szüleimnek, hogy mindenképpen mellettem legyenek. Csak addig számított ez az egész, amíg úgy táncoltam, ahogyan ők fütyültek. Sőt, ha belegondolok, előtte sem voltak velem túl gyengédek, odafigyelőek. Mintha az én hibám lett volna az, hogy nem született fiú örökös. Mi persze butaság, lányként is tudtam volna öregbíteni a családi hírnevet, nem feltétlenül kell ahhoz fiúnak lenni, vagy éppen aurornak menni, de ők máshogyan gondolták, s most már nincsen visszaút. Ezt a mai találkát is gyorsan le akarom tudni, és csak annak köszönhetik, hogy nem dobom el még a nevemet is, mert a sajátoménak érzem, s nem az általuk rám aggatottnak. Azért furcsa lesz, hogy ha majd egyszer medimágus leszek, Foster doktornőként fognak rám hivatkozni, az viszont már csakis az én érdemem lesz, senki másé. Bár ha nem lesz családi örökségem, akkor keményen kell azon dolgoznom, hogy valóban ki tudjam fizetni a tandíjat, anélkül ugyanis nincsen egyetem.

- Nem, én nem akarom bántani a családomat. Csak... pakoljunk össze, és menjünk. – Rázom a fejemet, bizonygatom azt, hogy semmi szükség erre. Már eleget gondolkoztam rajtuk ahhoz, hogy feleslesnek érezzem azt, hogy még távozásul beléjük rúgjak. Én nem akarok olyan lenni, mint ők, másokat bántani. Remélem Darius is megérti ezt, és nem csinál belőle mókát. A szüleim tökéletesen levegőnek nézik, nekem sem köszönnek egy árva szóval, csak intenek hogy hova menjek. Meglepődök, hiszen azt hittem, hogy felmehetek majd a szobámba összepakolni, ehhez képest a nappaliban egy kis börönd vár. De előtte még válaszolok a páromnak, aki a festményeket nézegeti.
- Köszi. Joaenne. De elég lesz a Missy, nem annyira úrias. – Most már talán értheti, hogy miért akarok én minél egyszerűbb lenni, s nem az aranyvérű szüleimre hallgatni. Tehát mindössze a kis bőrönd vár, amiben néhány ruhát kapok, semmi mást az emlékeimből. Jobbnak látom nem is vitatkozni, csak bólintok, és elindulok Darius kezét megfogva kifelé. Az arcomon megindulnak az első könnycseppek. Hát ennyi volt, árva lettem, és még csak el sem búcsúztak tőlem. Az sem érdekli őket, hogy akkor innentől örökös nélkül maradnak.





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Darius Benedict
Reveal your secrets
Darius Benedict
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-06, 13:28




Missycica & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Nem is értem amit mond, a szavak rendben vannak de a gondolat már annál inkább sántít. Mégis hogyan gondolta, hogy egyedül jön ide és birkózik meg a feladattal amit a sors a szülei képében rámért? Miért érzi magát kellemetlenül attól, hogy osztozom a fájdalmában, elvégre ez a dolgom, ezt jelenti az a sok érzelem ami a szívemet feszíti. Nem mondtam még ki , hogy „jóban-rosszban, holtodiglan-holtomiglan”-t de attól még úgy érzek. Mellette a helyem, ő is minden bizonnyal megtenne bármit és velem lenne ha nekem támadna valamilyen problémám, függetlenül attól, hogy tud-e segíteni vagy sem. Elég, hogy mellette vagyok. *
-Kell nekem látni, Missycica baja az én baja is. Da?
*A szülőnek az a feladata, hogy támogassa a gyerekét bármit is tesz vagy szeretne tenni, még akkor is ha hülyeség. Persze megpróbálhatja lebeszélni róla, de ha végképp nem megy, akkor álljon mellette. Az én anyám sosem hagyott el, bármit is csináltam mellém állt, megvédett másokkal szemben ha úgy alakult. Az apám kicsit hasonlít Missy szüleihez, csak épp nem ő tagadott ki engem hanem egyszerűen kivonta magát az életünkből. Van is meg nincs is. Ha nem éri őt az a fura betegség amiről Katherina beszélt s amiben nem hiszek igazán, ugyanezt tette volna az ikrekkel is. az, hogy Bell meghalt neki csupán egy gonddal kevesebb volt. Missy pedig ott volt velem amikor szembesültem az újabb árulásával, pedig akkor még igazán nem volt köztünk semmi. Most már Missy hozzám tartozik és ha itt letudjuk a dolgunkat, már a családomhoz is. Megértem, hogy nem mesélt rólam, talán hosszú ideje már semmiről sem beszélnek, nem tudom mióta tart ez, talán nem is akkor kezdődött amikor bejelentette, hogy szakít a családi hagyományokkal és nem tesz eleget az elvárásoknak, hanem jóval azelőtt. Talán már régóta sejtették, hogy Missy nem alkalmas aurornak, csak önző mód reménykedtek abban, hogy mégis megpróbálja, hogy legalább egy kis szösszenet legyen ott a neve mellett a családi krónikákban.*
-Meglepődni. Mi csinálni nekik kellemetlen perc, sok. Visszaadni rossz érzés amit Missynek okozni.
*Igen, ezen a ponton kárörvendő vigyor terül szét az arcomon, nem fogom olyan könnyen adni magam, megemlegetik az ittlétemet. Talán Missynek is elégtétel lesz, bár ő biztosan mindennek ellenére szereti a szüleit, olyan jó lelkű, hogy mást nem is feltételezek róla. Bólintok és intek, hogy mehetünk, aztán fejest ugrunk a nagy családi pocsolyába. Fülig érő vigyorommal lépek be Missy mellett, szorítva a kezét. Eléggé nemesnek néznek ki, ami azt jelenti, hogy valószínűleg Griffendél Godric kardja a torkukon akadt. Megállok előttük és durmstrangosan dobbantok egyet, én is kihúzom magam de a tartásomról egyáltalán nem a karótnyeltség és az indokolatlan büszkeség sugárzik, hanem erő és némi pimaszság. Katonásan hajtok fejet.*
-Darius Benedict, örvendek.
*S már megyek is Missy után, senki nem mondhatja, hogy nem köszöntem és mutatkoztam be. Én eleget tettem az udvariasságnak, ezek után pont annyira levegőnek nézem őket mint ők engem. A portré előtt újfent megállok, Missy csodaszép, de persze élőben sokkal bájosabb.* -A mester béna lenni. Missycica szép lenni képnél. *Morgom, majd a feliratot nézem és betűzöm, tagolom, és meglepve fordulok felé.* -Me-lis-lissa J. Foster. Mi lenni „J”? Melissa mi lenni „J”?


Vissza az elejére Go down
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-12-03, 21:27




Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Rossz érzés ez így, hogy én már voltam is Dariuséknál, és többé-kevésbé jól is éreztem magamat, fordítva erre nem kerülhetett sor, és már nem is fog. Egyirányú út ez, s nem tudok rajta változtatni. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy Darius nem csak egy srác, aki a magáénak akart, mármint hogy az ágyába cipeljen, bár azzal sem volt semmi gondom, sőt. Ám az többet számított, hogy meg akart ismerni, a családjának bemutatni, és úgy összességében figyelt rám, meghallgatott. Holott nagyon is szeszélyes tudok lenni, olykor én magam sem tudom, hogy mit akarok. Ebben a percben éppen gyors távozást szeretnék eszközölni, semmi bonyolítást. A szüleim leszögezték, hogy nem lehet maradásom, így nem fogok velük veszekedni. Miután egy knútra sem számíthatok az örökségemből, saját számlát fogok nyitni a Gringotts-ban, és oda fogom kérni a pincérkedésből megkeresett pénzeket, hogy a Roxfortban még véletlenül se költsek semmire, minden egyes érmét meg kell becsülnöm. Kissé hallgatagon ülöm végig a vonatutat, és inkább Dariust bíztatom arra, hogy beszéljen, hozzá dőlve, bújva hallgatom, ha eszébe jutna esetleg valami.
- Aranyos tőled, hogy eljöttél velem. Nem hiszem, hogy túlzottan cipekednem kell, de már az is jó, hogy tartod bennem a lelket. Sajnálom, hogy neked is látnod kell ezt. – Tényleg nem szívesen terhelném őt azzal hogy ráaggatom a sorsom súlyát, valahogy mégsem azért érzem rosszul magamat, mert lelkiismeretfurdalásom van miatta. Csak... nehéz elszakadni a családomtól, még ha ilyenek is. Egy kitagadott árva leszek, és ha valaha is lesznek gyerekeim, sosem fogják megismerni az én szüleimet. Vagyis az anyai nagyszüleiket. Hát ezzel immár nem tudok mit kezdeni, nem gondolok bele, hogy ha majd mégiscsak lesz gyerekem, megenyhülnek. Nem, ez részemről is végleges, életreszóló döntés, innentől én is felnőtt vagyok, és a saját életemet élem, meglépem a nagy hátraarcot.
- Ne haragudj... de nem. Nem láttam értelmét, úgysem értékelték volna. Nem tudnak rólad. Lehet, hogy most meg fognak lepődni, de már nem érdekel. Arra a pár percre úgysem számít. Legalább nem kell megismerned őket. – Nem, most még tartom magam, nem sírok, biztosan lesz majd belőle bőven része, ha távoztunk. Leszállunk a vonatról, amikor megérkezünk Yorkba, és megindulunk az úton. A gondolataimba temetkezem, s pár percen belül már meg is látjuk a kastélyt. Fényűző, én azonban mégsem lettem elkényeztetve, az volt mindig, amit a szüleim diktáltak. Miután tudják a vonat menetrendjét, kiszámolták, hogy mikorra érkezhetek. Azaz érkezhetünk, noha nem tudnak Dariusról. Már ránézésre is mindketten nagyon karótnyeltek, világos hajú aranyvérű britek, apám némán int, s belépünk. Dariust szóra sem méltatják. Ahogy haladunk a folyosón, amely majd a nappaliba vezet, felfedezheti a portrémat az egyik falon, oda ki van írva a teljes nevem: Melissa J. Foster.







[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Darius Benedict
Reveal your secrets
Darius Benedict
Varázshasználó

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-11-30, 06:20




Missycica & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]




*Amikor eljöttem otthonról egy kicsit felejteni, még nem gondoltam arra, hogy nem sokára az életemet két olyan édes hölgy tölti majd ki mint a húgom és Missy. A húgomról nem is álmodtam volna, rég lemondtam a családom azon ágáról, csak azért, hogy ők békében élhessenek és ne veszítsenek el szinte mindent amit én. Fájdalmasan érintett az egyik húgom halála, azzal, hogy Katherina megjelent az iskolában ifjú boszorkányként, reményt adott arra, hogy mégis lesz családom az elveszett helyett, de az öröm mellett szomorúság is várt rám. Azóta Katherina védelmét és pátyolgatását magamra vettem és hihetetlenül élvezem azóta is annak ellenére, hogy a kis boszorkány rengeteg melót ad. Missy pedig, nos ő egészen más magaslatokban helyezkedik el az életemben, nem terveztem, hogy szerelmes leszek Roxfortban, hogy a nénikémmel megbeszélt második féléven túl nem maradok ott tovább, ám már Missy színrelépésekor eldöntöttem, hogy visszatérek a nyári szünet után. A családom tökéletesen megértett, noha nem voltam még tisztában a hosszú távú szándékaimat illetően, ők már tudták és a bácsikáimmal töltött végtelen éjszaka alatt míg megittunk pár üveg jófajta házi vodkát és megettünk két nagy üveg uborkát, sűrűn veregették a vállamat. Missyt látva és engem ismerve pontosan tudták mit fogok tenni, amikor a kis csomag megérkezett a bagollyal a mellékelt levélben  az állt, hogy anya gyűrűjét is előkészítették, be van csomagolva és azonnal tudják küldeni ha kérem. Az első pillanatban megkedvelték Missy-t, csupán pár napig maradtunk, mert Katherina miatt siettem vissza, őt is szerettem volna elvinni magammal Bulgáriába de nem úgy jöttek össze a dolgok és Camrise puhítása még hátravolt. Missy azonban belopta magát a szívükbe nem véletlenül. A Foster-kastély felé vezető vonatúton egész idő alatt a kettőnk életén töprengtem, nem akartam Missy-t elijeszteni, nem akartam végleges döntésekbe taszítani és választás elé állítani, mégis meg kellett oldanom valahogy a problémát ami a családja miatt ránk borult. Ránk, mert az ő baja az én bajom is volt, a különbség csak az kettőnk között, hogy míg ő az elutasítástól szenvedett mégis erős határozottsággal tekintett a jövőbe, addig én azon agyaltam hogyan lenne a legjobb mindkettőnk számára úgy, hogy ne sértsem meg. Próbáltam úgy válaszolgatni a kérdéseire és belefolyni a beszélgetésbe mintha semmi bajom nem lenne, nem tudom mennyire sikerült mert javarészt hallgatag voltam és csak néztem ki az ablakon de nem láttam a mellettünk elsuhanó tájat. Jobb lett volna hoppanálni vagy zsupszkulcsot készíteni, hamarabb ideértünk volna és nem kényszerülök zakatoló gondolataim palástolására, de egyrészt én még nem jártam itt, Missy pedig nem volt biztos magában. magamban nagyot sóhajtottam mikor leszálltunk a vonatról, elkísértem mert nem akartam egyedül hagyni, nem akartam, hogy egyedül álljon szembe a szüleivel, hogy csomagolja össze nem csak a ruháit és néhány személyes tárgyat hanem az egész eddigi életét, egyetlen bőröndbe. Fájt a szívem őt látva, nem akarta kimutatni de a szemeiben végtelen szomorúságot láttam. Hiába próbáltam volna a szüleit meggyőzni arról, hogy mindaz amit Missyvel tesznek nem jó és gondolják át még egyszer, még ha hallgattak volna rám, akkor sem lett volna ugyanolyan már soha mint rég. Kezemet Missy derekára csúsztattam és magamhoz húztam, megcsókoltam a nyakán, beleszuszogtam a bőrébe és közben próbáltam rendezni gondterhelt arcvonásaimat.*
-Nem szükség semmi Missycica. Én mondani nem jönni ide, fájni szíved csak, látni régi otthon és aztán eljönni örökké. Én lenni itt neked és venni mindent amit te szeretni, más nem kell.
*Valóban felajánlottam neki, hogy amit otthon hagyott és kell neki azt inkább megveszem Londonban vagy az Abszol úton, de nem fogadta el. Nem csoda, hogy dilemmáztam, hiszen ennél sokkal többet akartam neki adni és ha ennyit nem fogad el, akkor hogyan fogom „ráerőszakolni” azt amit terveztem. Nem akartam, hogy dolgozzon, legalábbis valamelyik kocsmában vagy hasonló helyen. Ha letölthette volna előre a gyakorlatát medimágusként, hagytam volna az egészet a fenébe, végül is ezt fogja tanulni, ez az élete, és ezt nem akartam tőle elvenni, de már akkor amikor először megemlítette, bekattantam a gondolattól, hogy másokat szolgáljon ki. Olyanokat akikkel együtt jár a Roxfortba, az egyetem előtt álló végzősöket akiknek semmi sem szent, Mardekárosokat akik még ennél is szemetebbek. A fejemben sem állt össze a gondolat arról hogyan tárjam elé a tervemet, nem hogy tökéletesen érthető angolsággal megfogalmazva. Nem engedtem el a derekát, így indultam el arra amerre mutatta, hogy készülünk. Egy kis séta, talán fél óra vagy még annyi sem, hogy kitaláljam mit és hogyan mondom. Persze még a szüleivel is meg kell küzdenem, legalábbis a lesújtó pillantásaikkal. Fogalmuk sem volt milyen családból származom, talán még rólam sem tudtak, nem hogy arról, hogy nem vagyok aranyvérű.*
-Te mesélni rólam szüleid….nek? Hmmm? Missycica? Mondani, hogy vagyok és jönni veled? *Azért nem árt tudni mire készüljek.*

Vissza az elejére Go down
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-11-27, 11:39




Darius & Missy

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
Mindenképpen vonattal akartam eljönni búcsúzóul, hiszen még nem vagyok mestere a hoppanálásnak, még ha Darius ügyes is már benne. Valahogy a megszokás, hogy eddig így utaztam haza, és most utoljára is így teszek. Már nincs mit tenni, a szüleim egyértelműsítették, hogy mivel nem adtam be a jelentkezésemet az auror szakra nem hogy nem finanszírozzák tovább, de engem sem szándékoznak a gyermekükként kezelni innentől kezdve. A szép az egészben az, hogy én eddig azt hittem, hogy egy családként működünk, még ha eddig is vasfegyelem volt, reménykedtem benne, hogy ha felnövök, lesz választásom. Hát nincsen. Legalább annyi pozitívum van, hogy Dumbledore elé tártam az ügyemet, aki megértette, és az árva gyerekek alapjából tudott biztosítani könyveket, és a tandíjból is el tudott engedni. Mivel dolgoznom kell ettől az évtől, megkérdeztem, hogy dolgozhatok-e nővérként az ispotályban, ám az első évben még nem, hiszen komoly alapot kell szereznem, úgyhogy most marad a pincérkedés, még le kell mennem Roxmortsba, hogy valahova felvesznek-e, hiszen a tandíjra valót meg kell keresnem, viszont fizethetek részletekben, az első éppen egy hónap múlva esedékes, így ha gyorsan munkába állok, akkor be tudom majd fizetni, addig pedig lakhatok az iskolában. A csípős nyelvű mardekárosok, akik nem olyan kedvesek, mint Darius, biztosan élcelik majd a nyelvüket rajtam, hogy nekem az aranyvérű Fosternek majd leesik a gyűrű az ujjamról, hogy asztalokat kell súrolnom, vagy wc-t pucolni, hiszen ezek bőven benne lesznek a munkakörömben. Én a munkát nem sajnálom, medimágusként egyébként is kell gyomor a koszhoz, és a kemény megpróbáltatásokhoz. Csupán azt fáj látni, hogy a szüleim mennyire ridegek velem. Leszállunk a vonatról, York közelében, hiszen a családi birtok úgy húsz perc sétányira van innen.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. Nem hiszem, hogy sok holmim lesz, anya azt írta, hogy csak a legszükségesebbeket vihetem. – Egy kézitáska van nálam, bőröndöt majd otthonról hozok. Nagyot sóhajtva fogom meg a kezét, miközben lépdelünk a macskaköves úton, majd majd a földúthoz vezet a Foster-kastély felé menet.






[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Missy B. Foster
Reveal your secrets
Missy B. Foster
Személyzet

TémanyitásTárgy: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty2015-11-27, 11:39


[You must be registered and logged in to see this image.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
a hízelgők pedig
jó tanácsot.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bajban a barátok
segítséget adnak,
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: A Foster-kastély   A Foster-kastély Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Alszik a Kastély - mesélői verseny "pályamű"
» Missy Foster
» Missy Foster házikója

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Otthonok-
Ugrás: