2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A zene gyógyít... Nyugtat, békességet ad. A lágy dallam elvarázsol, békét hoz a szívedbe, elfelejtesz mindent. Árad feléd, árad beléd. Szétárad benned, feloldja a félelmeket, aggodalmakat, a fájdalmakat. Megnyugtat. Megnyugtatsz. Mert te vagy a zene. A dallam. A legszebb. Ez a dallam árad felém, amikor meghallom hangodat. És szeretem a hangodat. Szeretem hallgatni. (...) Betöltesz, megnyugtatsz, elvarázsolsz. Meggyógyítasz. A legszebb zenével. Önmagaddal.” ‒ Csitáry-Hock Tamás
Főkarakter:Titkos karakter Teljes név: Kevin Holt Születési hely és dátum: Swansea és 1979. 02. 03. Csoport: Griffendél Patrónus: Jaguár Évfolyam (szak) / Foglalkozás: ősztől a 9. évfolyamba jár (látványmágus) Képesség:Animágus (oroszlán) Kiemelkedő tudás: Bűbájtan ‒ Kiemelkedő, Repüléstan ‒ Kiemelkedő, Mágiatörténet ‒ Tehetségtelen, Rúnaismeret ‒ Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Ó, mennyivel könnyebb volt, amikor azt kérted, hogy mondjam el hogy nézek ki! Sokan egy idiótának tartanak, mert szinte minden hülyeségen képes vagyok hosszasan vihogni, viszont azt fontos leszögezni, hogy a balhékból igyekszem kihátrálni. Nem vagyok olyan bajkeverő, mint amilyennek elsőre tűnök. Jobb a békesség. Na, meg nincs kedvem az életemért futkosni, elég volt, amikor múltkor a rengetegbe megkergetett egy bazi nagy pók. Ja, hogy hogy kerültem oda? Néha alvajáró vagyok. Tudod, felkelek, elbattyogok máshová, aztán ott kelek fel. Szóval gyerekek, ne legyetek alvajárók, mert a végén arra keltek fel, hogy valami csócsálja a karotokat! De egyébként csak akkor szoktam elmászkálni, ha épp nincs barátnőm. Ohó, eljutottunk ide is. Elég hamar. Nos, nem tudom mennyire tudják rólam mások, de kapcsolatfüggő vagyok. Mindig kell mellém valaki, mert ha nincs barátnőm, megőrülök az unalomtól. Csakhogy, épp ezért már jó ideje nem volt normális kapcsolatom, ugyanis egy-két hét után mindig rá kellett döbbennem, hogy az aktuális barátnőm egy hisztérika, vagy megcsal, vagy szimplán olyan ostoba, hogy nem éri meg mellette maradni. Így rendszerint szakítással végződnek ezek, de a többségtől sose haragban váltunk el. Mert amúgy tudok komoly is lenni, ha akarok, de nem akarok. Nem hiába mentem látványmágusi szakra. A varázslattal én többnyire játszani szoktam. Nem is értem, hogy miért járok amúgy varázslósuliba, amikor zenész akarok lenni. Na, mindegy. Majd sunyiban egy-két varázslattal feldobom a színpadot, ha eljutok a koncertezésig. Bár, az még messze van, mert hiába vagyok jó zenei érzékkel megáldva, egy dobos egyedül nem tud befutni. Szóval, most a nyári szünetben vettem egy gitárt, és azon próbálok megtanulni, aztán hátha találok valakiket, akikkel összeállhatok. Azon tűnődöm, hogy igazából nem tudok magamról sokat mesélni. Mivel a Griffendélbe kerültem, ezért feltehetőleg szorult belém némi bátorság, bár ezt még eddig senkinek nem kellett bizonyítanom. Aztán, a pontatlanságomat már említettem. Nagyon nehezen szánom rá magam a dolgokra, de ha vannak olyan dolgok, amiket el akarok érni, azokért képes vagyok a végsőkig küzdeni. Lehet kissé cikin hangzik, de imádom anyámat. Kiskorom óta csak mi ketten vagyunk egymásnak, ezért nagyon ragaszkodom hozzá. Néhány haverom cseszeget is, hogy miért nem költözöm el végre, de egyszerűen nincs szívem otthagyni, ezért inkább lemondtam a haverokkal való együttélésről. Ó, az majdnem kimaradt, hogy amúgy társasági ember vagyok, és imádok a középpontban lenni, bár a hülyeségem néha eléggé fájhat másoknak, de én így érzem jól magam. Nos, azt hiszem, hirtelen most ennyi. Ahogy önmagam „jellemzéséből” is feltűnhetett eléggé összeszedetlen is tudok lenni. Szóval, bocsi, de legközelebb ne kérj tőlem ilyet, jó?
Megjelenés
Hm. Milyen a megjelenésem? Várj egy picit, oké? Odaállok a tükör elé. Nos, viszonylag magas vagyok azt hiszem, amikor legutoljára méredzkedtem olyan 180-185 centi között voltam. Mivel nincsenek se néger, se indián felmenőim, ezért mondhatom azt, hogy fehér ember vagyok, bár, ha sok időt töltök a napon, akkor könnyen le tudok égni, vagy barnulni. (Attól függ, hogy elfelejtettem-e bekenni magam naptejjel, vagy sem. De pszt!) A hajam viszonylag hosszú és dús, azért hagyom megnőni, mert szeretek beletúrni. Meg rövid hajjal, fejkendővel elég hülyén festenék szerintem. A barna szemeket szerintem a fatertől örököltem, ugyanis anyunak kék szeme van, bár, ki tudja… Ha jobban belegondolok, a postásnak is hasonlóan barna szeme van. Na, mindegy. Amúgy, most hogy így nézegetem magam, arra kell rájönnöm, hogy néha egész nagynak tűnik az orrom. Vagyis, szélesnek. Tök durva. Viszont a mosolyom szívdöglesztő tud lenni, ha akarom. Ja, azt felejtettem mondani, hogy amúgy szemüveges lennék, de csak nagyon ritkán hordom, mert rendszerint kontaktlencsét használok. A kviddicsnél is kényelmesebb volt, aztán most már teljesen megszoktam, ezért ha tehetem, hanyagolom a szemüveget. Egyébként, ahogy így magyarázok magamról a tükör előtt állva, rájöttem, hogy folyton hadonászok, vagy a nyakamat masszírozgatom. Érdekes. Mivel nem szoktam magam sokáig bámulni, ezért csak most tűnt fel. Az öltözködésem… Nos, az igen változatos, mert a trikóktól elkezdve az ingeken, pólókon át a pulcsikig mindent felveszek. Kivéve az iskolai talárt és az öltönyt. Azokat utálom. Kiegészítőként a korábban említett fejkendőt szoktam használni, de a balomon szokott lenni egy óra is, hogy legalább megpróbáljam azt a látszatot kelteni, hogy igyekszem nem elkésni. Ó, meg néha összekeverem a pálcámat a dobverőkkel, ugyanis a dobverők menők, ezért mindig cipelem őket magammal. Mit említhetnék még? Mivel otthon sokat járok kondiba, suli időben meg az udvaron kocogok (régen kviddicseztem is), ezért egész jól bírom a megterhelést, más szóval: sportos vagyok na. Ó, elfelejtettem, hogy animágusi képességekkel is rendelkezem! Szerintem ez is a postástól lehet, ugyanis anyu nem képes állatalakot felölteni, szóval az öregemtől, vagy a postásunktól származik ez a képesség. Szóval, ha átváltozom, akkor rendszerint egy oroszlán alakját veszem magamra. Tudjátok, olyan leszek, mint az idős Szimba. Nagy, testes, edzett, óriási sörénnyel. Nagyon király.
Életed fontosabb állomásai
A swansea-i Sancta Maria Kórházban láttam meg a napvilágot az ikertestvéremmel, Josh-sal egy borús februári délutánon. Szóval, anyu elmondása szerint mi voltunk azok, akik beragyogtuk a napját, ugyanis, már akkor sem volt túl jó viszonyban apámmal. Az öregemről nincs is túl sok emlékem, két éves se voltam, amikor lelépett valami oxfordi nőcskével. Bevallom, cseppet sem hiányzik. Öt éves koromig jól meg voltam anyámmal meg a bátyámmal egy belvárosi kis lakásban. Igaz, nem éltünk túl jól, de a szomszédaink mindig kisegítettek minket, ha segítségre szorultunk. Ugyanis, anyu nem keresett túl sok pénzt, sőt, így is gyakran a mellettünk lakó Miss Johnson figyelt ránk, aki egy közeli mugli iskolában volt tanárnő. Szóval, az életem első öt éve viszonylag gondtalanul telt el, azonban egy júliusi délután elvesztettem a testvéremet. Anyu éppen túl órázott, ezért ismét Miss Johnson ügyelt ránk. Szegényt addig nyaggattuk, míg el nem vitt minket a közeli játszótérre. Ha akkor nem megyünk el otthonról, Josh talán most is élne. Nem akarok nagyon belemenni a halálának a részleteibe. Legyen elég annyi, hogy néhány nagyobb gyerek elvette tőle a kedvenc labdáját, és addig ment a huzavona, míg a labda az úttestre esett. Josh utána szaladt, nem figyelt arra, hogy egy kisteherautó közelített. Hiába kiabáltam neki, nem figyelt. Csak akkor pillantott rám, amikor már a labda a kezében volt. Boldog vigyorral az arcán integetett nekem, aztán… Elütötte a teherautó. A szemeim előtt halt meg. Még mindig emlékszem milyen keservesen üvöltöttem, ahogy arra is, hogy a vezető megpróbált elhajtani, de kidurrantak a jármű kerekeit. Így visszagondolva, lehet, hogy én lyukasztottam ki azokat a kerekeket… Mindegy. Josht nem lehetett már megmenteni, meghalt. Azóta pedig úgy érzem, mintha elveszítettem volna a másik felem, és ezért keresek olyan keservesen valakit, aki kárpótolhatná az okozott űrt. Persze, erről az esetről rajtam, anyán és a házunk lakóin kívül senki nem tudott. Néha a temetése megjelenik álmomban, de valami mindig más benne. Csak egy biztos pont van: az, ahogy látom a sírok között derengeni, és ahogy mosolyogva, a labdájával nekem integet. Két-három évig nem is tudtam feldolgozni a halálát. Visszahúzódó lettem, és egyre több időt töltöttem anyám mellett, de anyu végül beíratott egy mugli iskolába, mondván, hogy neki a sok munka mellett nincs ideje tanítani engem. Mert, amúgy anyu félvér volt. Apám meg egy iszákos marha. Szóval, az iskolába egy-két hónap után megnyíltam a többieknek, magamba temettem a keserűségemet, és nevetéssel próbáltam palástolni a fájdalmamat. A régi osztálytársaim közül néhánnyal a mai napig tartom a kapcsolatot. Sőt, anyu segítségével még üzenni is szoktam nekik, mert ők úgy tudják, hogy egy távoli rokon felkarolt, és beíratott egy elit iskolába. Tulajdonképpen csak annyiról volt szó, hogy tizenévesen megkaptam a levelemet a Roxfortból. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e neki, vagy inkább anyának könyörögjek, hogy itt maradhassak. Mindenesetre, nem sok kedvem volt menni. A varázsláshoz se volt akkoriban sok közöm. Persze, az elmúlt évek során történtek velem furcsaságok, de úgy, hogy én akartam varázsolni, úgy sose történt semmi. Ritkán jártam az Abszol úton, így mindig lenyűgözött az ottani színes forgatag. Anyu már korábban el kezdett spórolni a Roxfortra, ezért meglepődtem, amikor egy kis, de mégis tele lévő erszénnyel indultunk vásárolni. Nem sokra emlékszem abból a vásárlásból, csak néhány dolog maradt meg. Például, amikor kiújult az allergiám az állatkereskedésben, mert nem bírom a macskaszőrt, vagy amikor majdnem felégettem Ollivander pálcaboltját egy meggondolatlanul suhintással, de még a talárszabászatban előadott hisztim is emlékezetes volt, ugyanis akkor szembesültem vele, hogy egyenruhát kell majdnem hordanom. És nem is akármilyet! Rondát. hogy pozitív dolgot is említsek, a könyvesboltban láttam meg az első barátnőmet, akivel úgy negyedikben kezdtem el járni. Amint lapozgatni kezdtem a könyveimet, annál izgatottabb lettem, viszont közben mardosott a bűntudat, mert nem akartam elmenni itthonról. Anya is látta rajtam, és miután megbeszéltük a dolgot (ez szeptember elsején olyan hajnali négy körül történt), néhány órával később sírva váltunk el egymástól a pályaudvaron. Majdnem le is késtem a vonatot, annyira lefoglalt minket egymás ölelgetése és a csoportos bőgés. De, mint láthatjátok, nem késtem le a vonatot, sőt most lesz a kilencedik éve, hogy azzal fogok utazni. Na, de visszatérve az első évemre! Ó, Merlin! Már megint csapongok. Szóval, elsőben megismerkedtem a varázslás alapjaival, megutáltam a mágiatörténetet és a bájitaltant, de talán még a gyógynövénytant is. Azonban megkedveltem a repülést, a bűbájtant és az átváltoztatástant. A házvezetőmért annyira nem rajongok, mert túl szigorúnak tartom, de igazából a választási lehetőségek közül még ő a legjobb. Az évek során a haverjaim párszor bajba kevertek, amit vagy megúsztam, vagy nem. Frics jó párszor megzavarta a lelki békémet, ahogy Piton prof is kiakasztott a hülye beadandóival. Azonban, bekerültem a kviddicscsapatba, mint hajtó, de amint egyetemista lettem (megjöttek az újoncok is), kikerültem a csapatból, és ismét a zene felé fordultam. Mert amúgy imádom a zenét, dobverőket is cipelek magammal, hogy random helyeken, random dolgokon, random ütemeket üssek. Meg amúgy mindig dúdolok valamit, amivel a szobatársaim agyára szoktam menni, mert gyakran elalvás előtt is így teszek. Sőt, sokszor onnan tudják, hogy elaludtam, hogy befogtam a pofámat. Szóval, említettem, hogy kapcsolatfüggő vagyok, és azt is, hogy az első barátnőmmel negyedikben jöttem össze. Azóta jó sok barátnőm volt már, egy lány volt, akivel másfél évig tartott a kapcsolatom, aztán kiiratkozott az iskolából, mert elköltöztek. Azt mondta, nem akar távkapcsolatot, így hát hagytam a fenébe. Azonban azóta csak keresem azt a lányt, aki mellett meg tudnék maradni. Egyelőre nem túl jó a helyzet, de hát ez van. Csak találok valakit. Most éppen a swansea-i színházban dolgozom kisegítőként, vagy anyának segítek be otthon. Ha van egy kis időm, akkor azt a barátaimmal, vagy a zenéléssel igyekszem eltölteni.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kevin Holt 2015-07-11, 18:30
Elfogadva!
Először is bocsáááánaaaat. Ha 24 órán belül nincs elfogadva egy kari, akkor bátran lehet visítani, mert valami miatt meg volt a felette való átsiklás, mint most, de még egyszer elnézést. De akkor a kari. Alapíthatnak Choval majd kapcsolatfüggő klubot. Bár neki nem volt sok pasija és ő épp próbál kigyógyulni, de nem megy neki azért könnyen. Egyébként nagyon tuti lett! A pb tökéletesen passzol a karakterhez, és látszik, hogy jól átgondoltad, hogy mit akarsz kihozni belőle, de hát ez nem lep meg az eddigi karaktereid fényében. A kiskölyök nagyon cuki lett, kész csoda hogy sikerült feldolgoznia a vele történteket. Vicces amúgy, mert a leendő kis elsős karimnak szintén meghalt az ikre, tisztára meg vannak itt az összefüggések. No, de nem húzom tovább az időt, így is régóta vársz már és pöpec lett mindened, foglalózz, ha netán még nem került rá sor, aztán mehetsz is játszani.
Ha 24 órán belül nincs elfogadva egy kari, akkor bátran lehet visítani, mert valami miatt meg volt a felette való átsiklás, mint most, de még egyszer elnézést. 
Bár neki nem volt sok pasija és ő épp próbál kigyógyulni, de nem megy neki azért könnyen. 
A kiskölyök nagyon cuki lett, kész csoda hogy sikerült feldolgoznia a vele történteket. Vicces amúgy, mert a leendő kis elsős karimnak szintén meghalt az ikre, tisztára meg vannak itt az összefüggések. 
