2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
*Tisztában voltam azzal, hogy néha nehéz megérteni engem de azzal nem, hogy mindez mókás szituációkat eredményez, bár Kevin nem rejtette véka alá a derültségét, azt nem gondoltam, hogy rajtam nevet. Érthető módon nem nagyon kerestem más társaságát a Roxfortban töltött időm első felében, így az ilyen érdekes helyzetektől mentesen éltem az életem, Missy szinte az első pillanattól fogva ráérzett a gondolkodásomra, az elméje olyan volt mintha teljes egészében az enyémre csavarodott volna, kiszűrte a lényeget. Az már más kérdés, hogy én meg őrá csavarodtam és gyakran nem is volt szükség szavakra. Kevin azonban sokat beszélt, sőt, rengeteget és alig tudtam követni, nem hogy megérteni mit mond, ráadásul ő sem a klasszikus angolt beszélte, tele volt szlengekkel melyek kimaradtak a lányos gyerekmeséken edzett angolomból. A zenélgetést viszont értettem.* -Te gitározni? Da, én is, jó kis rock. Vágom? Én nem….vágom. Vágom….ne, vörös boszorkány vágni gitárom, mert nem csókolni többet. Kicsi…pszichopata sárkány. *A hangfalaimat tönkrevágta, de a gitáromat sikerült megmenteni, pedig többször is próbálkozott, a kis fúria. Szép párbaj lett volna ha nem tör ki belőle a sértett nő, de mint tudjuk mi férfiak, annál rosszabb nincs mint ha egy nő büszkeségén esik csorba én pedig pont azt tiportam bele a szőnyegembe. Kevin megint nevetett, nem tudtam eddig, hogy a bolgár nyelv ennyire menő, és humoros, nekem az ő kiejtése volt nagyon fura, de gondolom ugyanazért amit ő hallott az én számból. Vele nevettem, irtó mókás volt, reméltem, hogy jól értettem amit mond és nem akar meghalni heveny röhögő görcsben, bár akkor letudtam volna a korábbi terveimet aziránt, hogy távol tartsam a húgomtól. Igaz már rég nem erről volt szó, s bár még mindig nem bíztam volna rá Katherinát, az indok megváltozott. egyszerűen nem akartam, hogy a húgomat hülyeségekre tanítsa, arra elég vagyok én is.* -A jó öreg angol nekem lenni nyelvemet eltörni. Te sem beszélni jól angol, nem igazi angol. *Néha olyan volt mintha Shekaspeare-i nyelven beszélne, annyira kicsavarta a szavakat, vagy csak én hallottam másképp, de néha tényleg mintha lenyelt volna hangokat, egyszerűen nem votlak ott ahol lenniük kellett volna. A lényeget megértettem és az ivászatban nem kell semmit sem ragozni, ahogy a bunyóban sem. Tök mindegy, hogy horoggal kóstoltatod meg az ellenfeledet vagy egyenessel, esetleg kirúgod a térdét alóla, az eredmény ugyanaz. Ennek a bizonyítására készült Kevin is, én is de jóval későbbre datáltam, ám ebbe most nem volt beleszólásom mert a másik asztaltársaság is mésképp látta a dolgokat. Talán összekeverték Kevint valaki mással, én nem tudom mert a felét sem értettem annak amit közben karattyoltak, csak amit leszűrtem azt közvetítettem a srácnak, amire ő hevesen ellenkezett. Ám ez nem gátolta meg abban, hogy rövid és velős vállvonogatásom után belevesse magát a sűrűjébe. Ahogy elnéztem olyan volt mint egy tornádó, nem nézte mit és hova üt csak pörgött mint a búgócsiga, én viszont módszeresen ütöttem, minden ütésem telibe talált, persze én is kaptam de az nem igazán érdekelt és mivel csontom nem tört, fel sem vettem. addig egész szépen ment a dolog míg Kevin át nem változott, na azon a ponton veszítette el a szépségét a kocsmai verekedés filingje, az egyenlőtlen küzdelem már nem az én tisztem. hagytam is, hogy rövid úton lerendezze, én addig félreálltam és elmartam a pultról egy kupa akármit és égő, lüktető arcomra szorítottam a hideg ónkupát. Hát ennyit a mai napról, azt nem mondom, hogy nem volt sikeres, de nem is lett kellemes a vége. holnap meg majd kapok Missytől amiért kék a szemem alja, talán ha szépen nézek rá nem veszi észre. Gyorsan kiürült a fogadó, a pusztítás nyomai azonban nem sokáig maradtak meg, a fogadós néhány pálca suhintással helyre rakott mindent, úgy tűnt gyakran előfordul az ilyesmi, rezignált arcából ezt olvastam ki. Persze aki kétes elemeket enged a fogadójába az ne számítson másra. Az egyetlen gondom az volt, hogy ki támogat vissza a Roxfortba, kivételesen egyedül kell megtennem az utat, pedig az úgy eléggé unalmas. az biztos, hogy Kevinnel nem megyek többé kettesben inni mert megint eltűnik mint vad a dzsungelben…..~a francba, még jól berúgni sem volt időm.~ *Elmartam az asztalról a vodkás üvegemet és magammal vittem mint egy alvóbabát, legalább lesz társam a hazaútra.*
Kevin Holt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kevin & Darius 2015-12-14, 15:14
Darius & Kevin
Zene ‡ Aktuális viselet ‡ Megjegyzés: Bocsi, hogy megvárakoztattalak ^^" ‡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tök fura volt, hogy Darius néha nem értette, amit beszélek. Nem is vágom teljesen, mert például Rain olyan könnyedén megértette, amit mondtam, pedig hadarok, akcentusom van, mégis jól elvihogunk. Bár, lehet, hogy ő korábban tanulta a nyelvet, vagy nem t’om lehet pusztán jobban a hallása… Mindenesetre azért elég érdekes szitukat szült a dolog. ‒ Hát izé… ‒ túrtam a hajamba, majd nagyot levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam, és megfékezzem a nyelvemet. Igyekeztem nem túlságosan túl pörögni, mert az sose jó, ha elkezdek a zenéről fecsegni. ‒ Néhány haverommal együtt szoktunk zenélgetni. Semmi komoly, de azért remélem, egyszer lesz belőle valami. Vagy dobolok, vagy gitározok. Bár mostanában átszoktam a gitárra, mert azt mindenhová lehet cipelni, szóval mostanában a griffes klubhelyiség tőlünk zeng, na, nem mintha alapból nem tőlünk zengene, de… Hát vágod, nem? ‒ magyaráztam. Amúgy, tényleg, eddig a vihogásomba rezonáltak be a torony ablakai, most meg attól, ahogy a srácokkal gitározgatok meg énekelgetek. Rain nem mindig szokta például értékelni, de hát olyankor teszek a véleményére. Na, kellett a röhögésre gondolni, most is elfogott, amint Darius kimondta az anyanyelvén a „nem”-et. Számomra kifejezetten röhejesen hangzott, és leginkább az jutott eszembe, amikor kiskoromban összefutottam a tejesemberrel, és ő adott ki ilyen hangokat, amikor meglátott. Sose szeretett, pedig imádnivaló gyerek voltam, na mindegy. ‒ Bocs, de ez oltárira hülyén hangzik. A „da” még oké, az menő, de ez a „nye”… ‒ fulladoztam a röhögéstől. Kész, ennyi végem volt. ‒ Azt hiszem, sose fogok megtanulni ezen a nyelven, mert előtte halok meg a röhögéstől ‒ mondtam, miután sikerült picit lenyugodnom. A térdeimre támaszkodtam kapkodtam levegő után, de sajna egy nyüszítés kíséretében újabb roham tört rám. Bár most nem épp a „nye”-n készültem megfulladni, hanem a térdkalácson, így fel sem tűnt, hogy szerencsétlen fickót sikerült zavarba hoznom a féktelen vihogásommal. A koccintás után persze próbálkoztam még az anyanyelvének szépségeivel, majd a tapsra zavartan és a dicséretre megvakartam a fejemet. ‒ Asszem ezt a nyelvet se nekem találták ki‒ jegyeztem meg, hátradőltem a széken, és felszusszantottam. ‒ Maradok a jó öreg angolnál, abba legalább nem törik bele a bicskám. Le a kalappal előtted, hogy tudod ezt beszélni. Nem éreztem magam bolgárnak, sőt, egyre inkább megbizonyosodtam afelől, hogy pocsék nyelvérzékem van, mármint a beszédhez nem értek, mert amúgy remek smárolási technikáim vannak, de ezt nem fogom Dariusnak prezentálni. Míg ezeken meg hasonló baromságokon merengtem, láttam, hogy a srác gondolatai is elkalandoztak, szóval inkább nem csesztettem. Inkább iszogatással vezettem le a feles energiámat, és talán kicsit a fejembe is szállt az ital. Épphogy meghallottam Darius szavait. Igazából nem kell engem annyira félteni, de a következő szavakra felhökkenve szóltam. ‒ Mi? Én nem szoktam csajokat részegre itatni ‒ ráncoltam össze a homlokom, de mielőtt folytathattam volna, elhajoltam az egyik fickó ökle elől, és a kitérésemmel sikerült belerohanni a másik ütésébe. Elrikkantottam magam, majd belevetetem magam a csata hevébe. Ütöttem-vágtam, kitérni már kevésbé tértem ki, így gyakran megtántorodtam, nekiestem valaminek, de nem izgatott, jóízűen nevettem. Amint kiütöttem valakit, egy másik ugrott a helyére, de amikor egyszerre hárman jöttek rám, nem tudom mi a franc történt velem, mert azt vettem észre, hogy oroszlán alakban rávetődtem az egyikre. A kótyagos oroszlán is oroszlán, sz’al egy-ketten berezeltek tőlem. Páran el is hagyták a Vadkant, én meg meg akartam viccelni azt a vörhenyest, akinek állítólag leitattam a húgát, így lemásztam róla, majd utána poroszkáltam, amikor elhagyta a fogadót. Sajnáltam, hogy csak otthagytam szerencsétlen srácot, majd amint kihevertem a másnaposságot, megkeresem, és bocsánatot kérek majd, amiért leléptem, de egyelőre nem érdekelt más, mint a prédám, a záporozó átkok elől való elszökkenés, és az a tény, hogy becsiccsent állapotban talán nem kéne oda-visszaváltozgatnom, így ha sikerül majd visszajutnom a kastélyig, akkor majd Hagrid kunyhójánál fogok éjszakázni.
*Csak néha zavart, hogy nem igazán beszélek angolul, iagz sok mindent megértettem, főleg ha lassan és tagoltan mondták ki a szavakat és nem nyelték le a végét mint általában az anyanyelvükön beszélők, akik már minden hangot ismernek. Egy-két helyzetet leszámítva, mint például Missynek szerelmet vallani vagy Katherinával zöld ágra vergődni a "Mit nem szabad tenni egy elsős húgnak" téma, nem volt gondom, igaz nem is nagyon beszélgettem senkivel. Számot adni a tanulmányaimról lényegesen egyszerűbb volt, pláne, hogy nem jóslástant vagy bájitaltant tanultam, hanem látványmágiát ami sokkalta inkább a gyakorlatra alapul mint beszélőkére, ráadásul az eredeti tervek szerint csak az év végéig maradtam volna, a `97-es tanévet már ismét a Durmstrangban töltöttem volna el. Missy alaposan beleszólt az életembe de a sors nem csak miattam sodorta az utamba, meg voltam róla győződve, hogy Katherina miatt is. Nos ha már itt maradtam és aktív része lettem a Roxfort életének, akkor nincs az az isten, hogy egy jó ivászatból és verekedésből kimaradjak, ahhoz nem kell különösebb nyelvtudás még jól is jön ha nem értem mit zagyválnak az anyámról, különben nem csak némi orrvérzés jönne szóba hanem kiterjedt májszakadás, lépkárosodás, agyi ödéma, fejenként 132 csont törése harminc másodpercenként. Kevin szerencséje, hogy nem akart semmit a húgomtól éss azon felül már jó arcnak gondoltam, az együtt ivászat megalapozza a barátságot, ha már bunyózunk is egymás oldalán akkor az örökre fog tartani, mert egymásnak vállvetve csak az igaz barátok harcolnak. Esélyes volt, hogy ez hamarosan bekövetkezik.* -Próbálni? Te mit próbálni? *Ezen az egy szón akadtam meg, tudtam mit jelent nem is erről volt szó, de kíváncsi voltam, hogy mire értette. Feltételeztem nem ruhapróbára szokott járni de hát ki tudja, amennyire idétlenül bolond, még azt is kinéztem volna belőle. A szókincsemen sürgősen javítanom kell, Kevin sokszor túl gyorsan beszél és ha még iszik is akkor végképp nem értek majd semmit abból amit mond. Jobbára ha valamit nem értettem a szövegkörnyezetre támaszkodtam, Kevinnél maximum a pultra tudok támaszkodni. A szleng már más kérdés volt, azt menet közben is elsajátíthatom és már el is kezdtem a kurvára és a bebasz szavakkal. A kettő nem zárta ki egymást és többféle jelentésük volt, együtt azonban csak egy valamire utalt, mégpedig arra amire éppen készültünk. Nagyokat bólogattam, megértettem végre, a kérdés csak az, hogy holnap is emlékezni fogok-e rá. Kevin az angol szlengre tanít én mejd bolgárul tanítom, bár szerintem nekem könnyebb lesz mint neki, félő, hogy beletörik a nyelve.* -"Nye", a nem lenni nye. *Azt hiszem a "nemet" majdnem minden nyelven megértenénk, nem sok különbség van, ám az összes többi szót igen nehéz lefordítani, főleg ha az ember nem is azon a nyelven gondolkodik. Kevin éktelen röhögésére elmosolyodtam és megvakartam a fejem, nem sokkal öregre ráncolt homlokom felett. Akkor hagyjuk a térdkalácsot, láb és kész és az összes családtagot szimplán rokonra degradáltam. Koccintottam Kevinnel s mikor az egészségemre akart kívánni bolgárul, még az ujjaimmal is szorítottam neki, egyre előrébb hajoltam, hogy szurkoljak, fog az menni, de még az utolsó sem sikeredett tökéletesre, hiszen azokat a hangokat melyek fontosak, úgysem tudta volna ugyanúgy képezni mint én. Nem baj, a lényeg megvolt, ezért letéve a poharamat tapsoltam neki.* -Braaaavvvo! Te lenni tiszta bolgár. *nagyot vihogtam és lehajtottam a vodkámat, jólesően nyammogtam el az uborkán. Pár hosszú pillanatig magára hagytam Kevint a gondolataival, muszáj volt kiderítenem, hogy a másik asztal társasága mit és mikor tervez, de arra amit megtudtam nem gondoltam. A vörhenyes arcú srác emlékei között Kevint láttam, valószínű ő nem emlékezett annyira különben már kitepert volna a kocsmából. Kevin gyerek nagy nőcsábász. Mikor ismét ráfigyeltem egy hosszú szöveget vágott nekem le aminek a felét nem értettem, de annyi leesett, hogy inni és szórakozni fogunk. Szerinte. Na oké, ma is borogatással fekszem le. * -Da, inni, utána bunyó.....*Én feleannyit ittam mint Kevin mert szeretek lassan inni, annak nincs értelme, hogy egymás után nyomjak be négy pohárral, ahogy ő csinálta, közbe kell iktatni az uborkát is és nem árt ha legalább az elején még tudom miről van szó. Kevin alaposan felöntött a garatra, bátornak érezte magát tőle és ez némi felelőtlenségre kárhoztatta. Mielőtt visszatarthattam volna már be is indult a másik asztal felé, ahol látva mozdonyiramát, mindannyian felálltak. Megingattam a fejem, mentem én is.* -Kevin gyerek, te ma meghalni vagy sok tartozni nekem. *Közel léptem hozzá, gondoltam felvilágosítom a lényegről, hogy tudja miért verik széjjel. Kicsit ártott az egómnak, hogy kivételesen nem miattam szívták fel magukat, én csak a hab voltam a tortán, viszont úgy tűnt nincsenek tisztában a képességeimmel, ez még lehet előny a számomra. * -Kevin gyerek te látni vulkánarcú? Ő barát lenni szép szőke lány akit te bebasztani. *Szélesen rávigyorogtam és roppant büszke voltam az újonnan tanult szóra, aztán készítettem az öklömet.*
Kevin Holt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kevin & Darius 2015-11-23, 07:03
Darius & Kevin
Zene ‡ Aktuális viselet ‡ Megjegyzés: Bocsi, hogy megvárakoztattalak ^^" ‡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egy vállrándítással ráhagytam a dolgot. Az övé. Da, da. Ettől függetlenül nem biztos, hogy tudta mi a jó egy ilyen kislánynak, aki csak az év elején bukkant fel. Nem tudom, hogy a bolgároknál, vagy a ruszkiknál, vagy a tököm tudja hol milyen nevelést kaptak a lányok, de Katherine véleményem szerint elég érzékeny kislány volt. Biztos megrázná, ha a szeme láttára aláznánk meg Camrise-t. Azzal talán már problémáim lettek volna, elvégre, én Dariusszal ellentétben igyekeztem tekintettel lenni a csöppségre, és nem hinném, hogy egy ilyen fiatal lánynak már most meg kellene ismerkednie a világ árnyoldalával. De nem én voltam a testvére, így hát úgy döntöttem, nem feszkózok tovább a dolgon, hiszen nem éri meg. Ettől függetlenül arra a megállításra jutottam, hogy a drága keleti spanom nagyon nem vágja, hogy a brit kislányok milyenek. Gőzöm sincs, mondom, hogy náluk milyen nevelést kapnak a lányok, de vélhetően akadtak különbségek a két nemzet között. Néha elég gázos volt közöttünk a kommunikáció, már megint sikerült félreértenem, pedig esküszöm, nem szándékosan voltam ekkora balfasz! Igazán megtaníthatták volna otthon angolul, elvégre, öcsém, az angol egy kicseszett világnyelv volt! Ő meg kajak eljött az Isten háta mögötti országából nulla nyelvtudással? Egyrészt, taps, taps, nagy respect neki! Másrészt, jó hülye volt, gondolhatta volna, hogy itt nincsenek nyelvórák… ‒ Ó, ha nem zsákot kell, és nem is én leszek a célpontod, akkor nincs gáz ‒ vigyorodtam el. Voltam már pár bunyóban, néha már azért is belekeveredtem egy-egy ilyen kocsmai verekedésbe, hogy aztán a csajoknak előadhassam a nagymenőt. Ők meg olyan készségesen ápolgatták a monoklijaimat, és sajnáltak, hogy dagadt a kis egóm, amiért velem foglalkoztak. Szóval, ha Darius bunyózni akart a Vadkanban, legyen, én örömmel vetem bele magam a harcba. A gondolatra, hogy Alicia és Rain elé vetem majd magam, hogy sajnáltassam magam picit nekik is, vigyorognom kellett. ‒ Oké, oké, csak szólj mikor akarod… A haverjaimmal sokat mászkálunk erre-arra, aztán próbálni is kell meg minden, szóval kész mázli, hogy most ráértem ‒ bólogattam. A magam társaságában elég ismert voltam, bár leginkább a griffendéles háztársaimat örvendeztettem meg a hülyeségeimmel. A suli szinten való ökörködést meghagytam a Weasley-ikreknek, ők úgyis találékonyabbak voltak nálam. Mindenesetre a Vadkanban szereztünk asztalt is, piát is, azonban láttam Dariuson, hogy még mindig nem nagyon vágta, hogy miről beszélek. Zavartan a hajamba túrtam, majd a homlokomra csaptam. ‒ Na, figyi. Amikor valaki azt mondja, hogy kurvára bebasz az azt jelenti, hogy nagyon, de nagyon részeg lesz. Így már érthető? ‒ próbáltam tényleg leegyszerűsíteni a mondandómat, azonban mégis folyton elfeledkeztem, hogy Dariusszal nem egy angolt beszéltünk. Eh, elég gáz volt. Aztán magyarázni kezdett valamit, hogy az apám anyjának a testvére az az ángyom, vagy mi a tököm, de nagyon nem értettem a dolgot. Sose értettem ezt a sok zavaros családi kapcsolatot meg ilyen szarságokat, szóval a „da” visszakérdezésre megvontam a vállamat. ‒ Hogy van a nyelveden, hogy „nem”? ‒ érdeklődtem, hiszen ha már a „da”-t olyan jól megtanultam, akkor talán ezt se ártott volna tudnom. Majd, amikor megmutatta, hogy mi az a térdsütemény, mintha kis lámpát gyújtottak volna a fejem felett. ‒ Hja, hogy a térdkalácsra gondolsz! Kajak nem arra asszociáltam… ‒ röhögtem fel. Eskü, nem gondoltam arra. Azt hittem, hogy valami borzalmas keleti sütemény lehetett, amit ennyire emlegetett. Aztán koccintottunk. Megpróbáltam minél gyorsabban alkoholba fojtani a bánatomat, majd a magyarázatra felhorkantottam. ‒ Naz… Nazdrazsé… Nazdrave? ‒ próbálkoztam kimondani. Te jó ég! Micsoda borzalmas nyelvet beszélt ő? Egy külön élet nem lenne elég ahhoz, hogy ezt elsajátítsam, és a legrosszabb az egészben az, hogy voltak olyan emberek, akik ezt beszélték. Magamban szörnyülködtem egy sort, és arra jutottam, hogy ha a ma estéhez nekem tényleg be kell rúgnom. Épp ezért a piámmal voltam elfoglalva, csak néha-néha pillantottam Dariusra, de mivel ő olyan meredten bámulta azt a társaságot, inkább hagytam. Eskü, ha nem mondta volna, hogy van csaja, azt hittem volna, hogy buzi. Bár ki tudja! Lehet, hogy tényleg az volt, csak nekem kamuzott, és most épp azt a másik asztalnál ülő fickót stírölte. Ez volt számomra sértő lenne, ugyanis én jobban néztem ki, mint az az ürge, de mindegy. Szóval, töltöttem, és ittam még egy pohárral. Elkeseredésemben lassan én leszek buzi, de az nagyon durva lesz, és nem akartam megélni. ‒ Inkább egy üveg, mint négy pohár‒ húztam el kelletlenül a számat, majd mikor rám szólt, hanyagul megrándítottam a vállamat. ‒ Nem akarom, hogy lassan hasson, hiszen berúgni jöttem ide, sőt, full részegen viccesen bunyózom, sz’al… Hidd el, tudom mit csinálok. Meg amúgy is, szórakozni jöttünk, nem?‒ kezdtem el ismét hadarni, és a piálási tempómon se változtattam. Amikor már úgy éreztem, hogy készen állok a balhéra, kirúgtam magam alól a széket, és Dariusra pillantottam. ‒ Na, most már bunyózhatunk ‒ vigyorogtam rá, még nem voltam annyira beállva, mint amennyire lehettem volna, de a pia alaposan meghozta a harci kedvemet, így aztán az ujjaimat ropogtatva, néha kissé elvesztve az egyensúlyomat, elindultam ahhoz a társasághoz, akikkel korábban Darius szemezett. Egyszerűen képtelen voltam a seggemen maradni, bárki a megmondható annak, hogy alapból kezelhetetlen voltam, de olyankor különösen, ha még piáltam is. Azért a másik bagázst se kellett félteni, egy-két ember hasonlóan cselekedett, mint én, és feltápászkodtak az asztaluktól. Na, csak most kezdődik az igazi csihi-puhi!
-Az enyém, da. *Ezzel le is zártam Camrise és Katherina témáját, ha Kevinnek nincsenek gondjai a szívatással, akkor nem is kell tovább ragozni, az, hogy mit gondolok a kivitelezés mikéntjéről és Katherina lelkivilágáról, már az én dolgom. Nem hiszem, hogy Camrise-nél jobban bele lehet taposni a lelkivilágába, erősödjön csak a szentem, tanulja meg, hogy nem minden tündérmese. Persze attól még azt is tudni fogja, hogy mindig ott állok mellette és megvédem ha kell, nem az a célom, hogy bedobom a mélyvízbe és hagyom fuldokolni. Én is túléltem, ő is túl fogja élni, nem törik össze a kicsi szíve ha tizenegy évesen ilyeneket lát, fog látni sokkal rosszabbakat is, legalább nem éri váratlanul. Attól még megmarad cuki kislánynak akinek az a legfontosabb, hogy játsszon és szórakozzon, hogy vidám legyen. Értetlenül néztem Kevinre mikor hevesen ellenkezni kezdett, nem tudtam miért teszi, miért nem akarja, hogy verekedni tanítsam, de rájöttem, hogy valamit megint félremagyaráztam. Előfordul ha az ember nem beszéli a klasszikus angolt és mesékből meg autodidakta módon tanulja a kommunikációt, lám a kocsmai szlenget sem ismerem, úgy alapjában véve egyik szlenget sem, szóval bőven volt még behoznivalóm ezen a téren. azt sem értettem mi az az „elpunnyadtam”, próbáltam kitalálni a szövegkörnyezetből és valami olyasmire asszociáltam, hogy puhány lett amiért nem kviddicsezik. Szó se róla a kviddics kemény sport, csoda ha a meccs végén van valaki akinek nem tört el valamije, ezért is maradtam csak edzőpartner, egyik poszton sem voltam annyira kiváló, hogy csapattag legyek, bár a seprűvel nem voltak gondjaim. * -Itt nem zsákot kelleni….ütlegelni? Ütlegelni…..püfölni, ugyanaz lenni. Da?! *Az már egy nagy előny volt ha tud verekedni, tudjon is ha velem van, mert nálam menetrendszerűen előfordul ahogy beteszem a lábam egy kocsmába. Mintha vonzanám magamhoz az erőfitogtatókat a puszta megjelenésemmel, mert nem azzal kezdődött, hogy se szó se beszéd behúztam valakinek. A nagybátyám azt mondta a tekintetem az ami kinyitja a bicskát és a pálcát egyaránt az ember zsebében, szóval ördögien tudok nézni. A lányoknál is bejött, bár ők nem megverni akartak, hagytam is nekik.* -Okkké! Én mutatni majd Kevinnek fogás, meg ütés. *Ezt gyorsan lebeszéltük, a reményeim arra nézve, hogy a gyakorlati oktatás nem ma este lesz, gyorsan elszálltak, bár most tudatosan néztem „csúnyán” mert szeretem ezt az asztalt. Kellőképpen távol van a bejárattól de nincs elzárva, ergo nem esem csapdába, jó rálátás nyílik az egész helyiségre és közel van a pulthoz is, nem kell sokat ugrálni és ha már eléggé részegek vagyunk, fel sem kell állnunk, hogy újabb kört kérjünk. Kevin szóhasználata nem volt benne a szókincsemben, a magyarázatból is annyit értettem, hogy részeg, de azt már nem, hogy mindennek mi köve van a kurvákhoz, de biztosan ő tudja jobban. Azt azért mégsem szerettem volna ha részegen kurvára kell mennem, de majd ha elérünk odáig, szót emelek miatta. Bólogattam hát, hogy megértettem de egy időre félretettem ezt a témát is. Az sokkal jobban izgatott, hogy Kevin képes más italába beleinni, úgy látszik itt Angliában ez a divat, Shane sem tartóztatta magát bár akkor nem láttam senkit sem beleköpni, viszont bunyóval végződött az este. Ma sem számítok másra, elvégre nem volt véletlen, hogy elcsíptem az undorító tettet, hiszen szándékosan látványos volt arra alapozva, hogy majd megtorlom, ám a bunyóhoz még volt bőven időnk, meg kell alapozni egy kis ivászattal mert úgy az igazi. Az alkoholtól némileg szédülten, karcos hanggal óbégatva provokálni a másikat és a lehető legtöbb poharat és üveget hozzávágni a jobb egyenes előtt, maximálisan hangulatot ad az este lezárásának. Ez viszont most nem jött be, Kevin is vigyorgott én sem maradtam le mögötte, a buli még váratott magára. Szerény számításaim szerint a másik társaság részéről a türelem úgy a mi harmadik poharunk tájékán fog elfogyni, én az ő helyükben megvárnám a hatodikat, hogy jobbak legyenek az esélyeink de hát nem adhatok tanácsot, hülye lennék. Mindjárt jobb kedvem van ha átkulcsolhatom a poharamat, Kevin szerencséje, hogy nem tökölt sokáig és uborkám is van egy üveghez elég, szóval még egy ideig boldogítom Kevint. Egész jól összehaverkodtunk, nem hiába a közös kocsmázás és az, hogy nem akarja a húgomat rossz útra vinni, elég nagy motiváció. * -Apád anyád testvére. Ángyom. Da? Ez lenni térdsütemény. *Gyengébbek kedvéért mutatok a térdemre, ott is a kis korong alakú csontra, amit az öregasszonyok szoktak sűrűn emlegetni, ki tudja miért. Kevin meg csak ne öregezzen le, mert nem csak a haját kócolom össze hanem a fogait is. Az apám hülye, ebben egyetértünk ezért nem is iszom rá, bár Katherina előtt nem mondok rá rosszat, sokszor nem, de attól én még utálom. Amiért idejöttem megtudtam mégsem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna, ezzel még nincs is semmi baj, ezért még nem utálnám. nem lehet bepótolni tizenhat évet, nem is vártam, hogy tárt karokkal fogad, de Katherinát is bántotta mindezzel és bántotta volna ha nincs az a baleset ami miatt most kész van az ősöm. * -Nazdrave! Te neked egészseggedre! Te inni! *Rávigyorgok nagy elégedettségemben és újra töltök, neki is és magamnak is, mindenki megkapja a maga italát én meg közben nyammogok az uborkán. Ráérősen, mert a srácok a másik asztaltól nem fognak elmenni, sem nekünk esni a harmadik pohárig, addig forr bennük a méreg. A legközelebb ülőt célba is veszem, míg a vodka nem homályosítja el az agyam, kicsit belenézek a fejébe. Hosszan tartom bilincsben a tekintetét és míg ő a megmagyarázhatatlan fejfájással küzd én sorra veszem a szánalmas emlékeit. Mikor megvan az amit kerestem elengedem, ő meg mint aki lefutott egy maratont az asztalra borul és liheg.* -Négy pohár? Elég lenni Kevinnek? Te ne gyorsan inni mert fejre állni. Enni citrom és só Tequilához akkor lassan hatni alkohol. Da? Azért lenni uborka vodka mellett. *Úgy tűnik az ivászathoz is keveset ért nem csak a bunyóhoz, az este végére kiderül melyik megy neki jobban. Már csak az a kérdés, hogy seprűn megyünk haza vagy gyalog és hogyan lógunk vissza kapuzárás után. *
Kevin Holt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kevin & Darius 2015-11-15, 19:31
Darius & Kevin
Zene ‡ Aktuális viselet ‡ Megjegyzés: Hát ez tényleg egy nem várt meglepi volt :DDD ‡ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem nagyon akartam belepofázni a dolgaikba, elvégre, az ő családjuk volt, de attól függetlenül nem gondoltam volna, hogy egy tizenegy éves kislánynak azt kéne látnia, hogy a bátyja meg egy haverja cseszegeti a nővérét. Nem értené meg, hogy miért büntetnénk meg a testvérét, és könnyen lehet, hogy meg is utálna minket érte. Szóval, én határozottan azon a véleményen voltam, hogy Katherine-nek ki kellene maradnia ebből. Nem értettem, hogy Darius miért akarná ilyen korán szembesíteni azzal a ténnyel, hogy az élet kegyetlen, de hát nem volt beleszólásom a dologba. Nem az én családomról volt szó. A következő szavaira megvontam a vállamat. ‒ Azt egy szóval nem mondtam, hogy lelkifurdalásom lenne tőle, szimplán… Nem tartom jó ötletnek. Nem gondoltál arra, hogy ha a kislány előtt bántod a nővérét, akkor nem az jön le neki, hogy a sarkára kell állnia, hanem az, hogy bántod a másik testvérét? ‒ pillantottam rá kétkedve, majd felemelt kezekkel hozzátettem: ‒ Természetesen, a te döntésed. Nem kotyogok bele, csak annyit akartam mondani, hogy te sem tudhatod miként reagálná le, ha előtte szívatnánk meg Camrise-t ‒ vontam meg a vállamat, és a szabad kezemet a zsebembe süllyesztettem. Amúgy se szerettem nyilvánosan megalázni másokat, gyorsan, a háttérben lerendezni a dolgokat, oké. De, hogy kisgyerekek előtt tartsak erődemonstrációt… Az nem az én műfajom volt. Hagytam, hogy hátba csapkodjon, annyira nem zavart, Rain is állandóan porrá akarta zúzni a gerincemet, szóval már csak poénból hülyéskedtem. Volt időm megszokni, hogy mindenkinek az a mániája, hogy az én hátamat csapdossa. ‒ Óóó, álljon meg a menet! Én nem leszek senkinek a személyes bokszzsákja… Vagy izé… Arra gondoltál, hogy edzenem kéne? Lehet nem ártana, amióta nem kviddicsezek, azóta kissé elpunnyadtam ‒ húztam el a számat. Bár, nem volt olyan gáz a helyzet. Futni még mindig nagyon jól tudtam a dühös exek, és a még dühösebb pasik elől, akiknek az exeim nyávogtak. ‒ Nyugi, verekedni azért tudok, bár nem szokásom zsákokat ütlegelni ‒ vigyorodtam el. Természetesen, egy kis csihi-puhiban mindig benne voltam. Az sose ártott, de az, hogy napi rendszerességgel franc tudja mennyi ideig ütögessek egy zsákot. Na, az már nem kötött le. ‒ Bár, talán mutathatsz egy-két fogást ‒ tettem hozzá elgondolkodva. Talán el tudná érni valahogy, ha ne legyen annyira beverve a képem. Felröhögtem. Hát, jó, ha ennyire le akartak itatni, egye fene, nem fogok ellenkezni. Amúgy is felejteni akartam, kiverni bizonyos dolgokat a fejemből, így csak jól jött, hogy Darius kitalálta az ivászatot. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy vállon veregessem. ‒ Sok jelentése van, de ez esetben arra gondolj, hogy kurvára részeg ‒ terült szét egy széles vigyor a képemen. Észre sem vettem, hogy már megint káromkodom. Amúgy se volt értelme egy kocsmában megválogatni a szavaimat, meg aztán nem volt itt egy csaj se, akinek a kedvéért ügyelnék a beszédemre. Reméltem, Darius így már értette mit akartam, bele sem gondoltam, hogy lett volna egyszerűbb magyarázat. Nem, az nem én lennék. Noha Darius figyelmeztetett, hogy ne igyak mások poharából, mégis megtettem. Engem nem zavart az se, hogy beleköptek. Ilyen téren nem voltam egy kényes alak. ‒ Hát, remélem, szórakozott, engem nem izgat ‒ röhögtem. Ugyan, ennyitől nem fogok betegen a gyengélkedőn dögleni, sőt, inkább csak erősíti az immunrendszerem, legalább is, szerintem. Amilyen gyorsan lehetett, lerendeztem a dolgokat az öreggel, majd ismét helyet foglaltam Darius mellett. Nemigen beszéltem, pedig ellenkező esetben be nem állt volna a szám, de nem voltam jókedvű. Most is csak tettetett vidámsággal ültem mellette, mert újra és újra elszorult a torkom, ahányszor eszembe jutott az én romba dőlt családom. Szóval, inkább csak figyelmesen hallgattam, így is voltak néha még köztünk kommunikációs nehézségek, így nem kellett volna még az, hogy beleugassak a beszédébe. Tényleg szerencsés fickó volt, hogy végül is jól alakult az élete. ‒ Fingom sincs arról, hogy ki az az ágyom, vagy milyen az a térdsütemény, de ok. Biztos finom lehet ‒ röhögtem fel talán kissé erőltetetten. De amúgy tényleg gőzöm se volt arról, hogy miről beszélt. ‒ Apád egy hülye, már bocs ‒ jegyeztem meg miközben töltöttem magamnak. Az enyém is az volt, szépen lelécelt, szóval csak gratulálni tudtam nekik. Nem akartam továbbkommentálni a dolgot, mert lett volna egy-két keresetlen szavam, és azért mégse akartam az apját szidni. Koccintás közben gondolatban én is elküldtem apámat egy melegebb éghajlatra. ‒ Persze, persze, rájuk is. Némi szünet után hozzátettem: ‒ Te… Haver, mi az a naz… nazo, nazizé? ‒ pillantottam rá felettébb értetlenül. Megjegyezni sem bírtam, nemhogy kimondani, de ettől függetlenül irtó fura egy szó volt. Biztos valami bolgár, vagy honnan származott. Aztán arról kérdeztem, hogy mit méreget másokat, majd kissé morcosan kaptam fel a fejemet a bunyó említésére. ‒ Mi? Olyan hamar? Ne mááár, hadd igyam már meg ezt a kicseszett tequilát előtte, mert még széttörném valaki fején ‒ grimaszoltam, és gyorsan töltögetni meg iszogatni kezdtem, hogy minél hamarabb elfogyjon, bele se gondolva arra, hogy talán kicsit túl gyors a tempó.
*Kevin egy kicsit sokat aggodalmaskodott Camrise szívatásán, nem értettem miért baj az ha Katherina is látja, azt nem mondtam, hogy láthatóan jelen lesz. Más környezetben nőttünk fel Kevin és én, úgy gondoltam ez lehet az oka annak, hogy Katherinát nem akarja a közelben tudni amikor Camrise megkapja a magáét, ám nálunk az a szokás és kifejezetten jó hatással van a jellemfejlődésre, ha látjuk mi a következménye egy-egy gonosz tettnek. Nem azt mondom, hogy feltétlenül a rosszra való tanítás a célja annak, hogy a húgomat beavatom majd a dolgokba, bár valószínűleg elégedett lesz, inkább elgondolkodtató a jövőre nézve. A húgom jólelkű lány, de a körülötte való világ nem az és bele kell nőnie amit nem lehet elég korán elkezdeni. Már az is hátrány volt a számára, hogy nem tudta magáról, hogy boszorkány, minden bizonnyal voltak furcsa képességei, tettei melyekről nem tudott számot adni és őt is frusztrálta.* -Ha neked lenni lélek furdalás akkor hagyni fene. Katherina én húgom, én tudni mi a jó neki. *Ebből nem engedek, engem így neveltek és egyszer elviszem a családomhoz, akkor is ha Camrise sápítozni fog miatta, és ha megismeri a családomat, fel kell készülnie egy másfajta világra is. Különben sem terveztem a másik testvérrel olyan dolgot ami Katherinának rosszul esne, csupán meg akartam leckéztetni a csajt, ha Kevin azért aggódik, hogy Camrise-nek baja esik, akkor nagyon téved, bár sok nő megérdemelné, én nem bántok egyet sem, tettleg legalábbis. A legnagyobb parasztság egy férfitól ha egy nőt megüt, annyira még én sem vagyok állat. Kevinnek morális problémái ugyan voltak de vigyorogva tűrte a baráti lapogatást, ez pedig még a nagybátyámnak is tetszett volna.* -Te edzeni leszel Kevin gyerek. Falap? Nem falap, bokszzsák. Én azt püfölni minden nap. Ha akarod én megtanítani neked hogy kell verekedni….ha te még nem tudni. *A mondat végén kérdőn felhúztam a szemöldököm, ha esetleg nem jártas a kocsmai bunyó terén, itt az ideje, hogy tisztázzuk az erőarányokat. Mert ha csak magamra számíthatok akkor nem iszom annyi vodkát, különben én is padlóra kerülök és annyi a renomémnak. Az asztalra való dobásomon jót mulattam és tényleg kíváncsi lettem hogyan próbálkozik, már csak ezért is provokáltam tovább, ha eddig nem volt kemény legény, akkor azt csinálunk belőle ma este.* -Akkor Kevin ma eléggé be lesz baszva. Mi az a „baszva” ? *Na én vagyok az egyetlen ember a földön aki egy számára idegen nyelvből nem a káromkodást tanulta meg először és legkönnyebben. Kevin a hasát fogná a röhögéstől ha tudná milyen szókinccsel kezdtem. Walt Disney mesefilmjei nem éppen egy magamfajta srácnak valók, de abból főztem amit az unokahúgaimtól kaptam, az pedig kimerült Hamupipőkében és Csipkerózsikában. A többit könyvekből szedtem össze na meg a vonaton amikor először jöttem Angliába. A kocsmai stílust mostanában csipegettem fel, de a „baszva” eddig még nem hangzott el, viszont azt már nem egyszer láttam, hogy sokan beleköpnek a maradék italukba, azt nem tudom miért de biztosan jó móka. Azok közül akik nem rég még a mi asztalunknál ültek de hirtelen más hely után vágytak, az egyik is ezt csinálta, éppen azzal az itallal amibe Kevin beleivott. Megvontam a vállam és a feléről hanyagul odavetettem neki a választ. * -Az aki ott ülni nem rég. Te tudni. *Egy pillantást vetettem az új helyre üllőre majd vissza Kevinre. Én szóltam, de ha whisky volt benne akkor talán nem kap el semmit. kényelmesen hátradőltem a székemen míg Kevin az italokat és az uborkámat intézte, látszólagos érdektelenséggel néztem körül, majd mikor visszatért minden figyelmem az övé volt. Értékeltem a harcát, ügyes gyerek, úgy gondoltam ma már másodszorra, hogy megtartom. Épségben. Csak vigyorogva bólintottam, mielőtt kifejtettem volna neki a családom történetének zanzásított változatát. Az, hogy idejöttem egy nehéz és napokon át tartó dilemma eldöntése volt, nem szívesen hagytam el az otthonomat és a Durmstrangot, de akkoriban ott sem volt maradásom. Az apám megtalálása óriási csalódás volt és ha nincs Missy, akkor már vissza is mentem volna Bulgáriába, akkor nem tudom meg azt sem, hogy a húgom boszorkány és nem lennék itt, hogy vigyázzak rá. Egyszóval már két nagyon nyomós és bájos okom volt maradni.* -Igen….ö-r-e-g-e-m. Öreg az ángyod térdsüteménye. Én megtudni, én apám nem akarni boszorkány és varázsló, ördög dolognak tartani mint papok. Bűnösnek. De Katherina nem lenni bűnös és anyám sem. *Kissé dühös lettem de nem Kevinre, csak a helyzetre és arra, hogy mennyire paraszt apám van. A poharamat emeltem és az övéhez koccintottam, a másik kezembe a kapott uborkákból kaptam el egyet.* -Rohadna meg ott. Nazdrave! Katherinának és Missynek! *Lehajtottam a vodkámat és ráettem egy falat uborkát, majd Kevin kérdése miatt újra a fickók felé néztem és némi csalódott ábrázattal beavattam őt a gondolataimba.* -Három pohár. Aztán lesz picsipacsi.
Kevin Holt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kevin & Darius 2015-11-13, 20:55
Darius & Kevin
Tényleg sokkolóan hatott rám, hogy automatikusan kijavítottam, és képes voltam értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért ragozzuk másképp. Talán mégse voltam olyan menthetetlenül hülye, talán akadt olyan az exeim közül, aki némi értelmet tudott verni a fejembe, csak akkor ez még nem tűnt fel nekem. ‒ Jó, jó, vágom. Közös szívatás, nekem tökéletesen megfelel. Egyedül úgyse mókás ‒ vigyorogtam, majd összeráncoltam a homlokomat, amikor a csöppséget is szóbahozta. Nem értettem, hogy neki miért kéne ott lennie. ‒ Te, izé… Nem gondolod, hogy Katherine-t ki kéne hagyni belőle? Egyrészt, mit gondol majd rólunk, más részt azért mégis csak a nővérét aláznánk meg… Meg aztán tuti nem örülne neki, és a csaj a végén miattunk megint Katherine-t bántja majd… ‒ túrtam zavartan a hajamba miközben magyaráztam neki. Szerintem a kislányt távol kellett volna tartani az ügytől, elvégre ki tudja mit művelt volna vele a csaj. Aztán ki tudja mi lenne, én vélhetően nem takarnám be Camrise-t, de Darius lehet megtenné. Azonban szerettem volna elkerülni az utálkozást, vagy legalább is, kimaradtam volna a családi viszonyból. Az ő dolguk, nekik kellett volna leharcolniuk, én amolyan szárnysegéd persze szívesen lettem volna, ha csak egy könnyed szívatásról lenne szó, de másba nem keverednék bele. Meg aztán, Katherine is olyan naiv, gyermeki lélekkel rendelkezett… Nem kellett volna egyből összetörni, majd idővel magától úgyis belátná, hogy az élet nem rózsaszín. Addig meg miért ne élhetne ebben a hitben? ‒ Hát, kösz, imádnivaló a bátorításod ‒ nevettem fel keserűen, amikor hátba vágott. ‒ Meg amolyan gerinctörő is. Hé, nindzsa, azért ne engem nézz széttörhető falapnak! ‒ röhögtem továbbra is, bár nem voltam benne biztos, hogy a nindzsák szoktak-e széttörni dolgokat, de ez most jól hangzott, szóval… Utánanézni meg úgyse fog, kijavítani meg max akkor fog, ha ért a harcművészetekhez, amikhez én egy kicsit se konyítottam. Úgy tűnt, jól szórakozott a megjegyzésemen, sőt még vissza is beszélt, bár azért nyilván nem terveztem jelenetet rendezni. Vagyis, ha mattrészegen balhézni támadna kedvem, tuti nem ő lenne az első, akinek nekiugranék. ‒ Ja, simán ‒ vigyorogtam rá. ‒ Ha eléggé be leszek baszva, akkor lehetséges, hogy meg fog történni, de csak nem ‒ feleltem szórakozottan. Volt egy olyan érzésem, hogy ha rávágom az asztalra, utána eltörné az orromat, azt meg azért nem kellett volna… Mindenesetre, helyet foglaltam annál az asztalnál, ahonnan Darius elüldözte a vendégeket. Én ritkán jártam a Vadkanba, nem is volt akkora hírnevem itt, bezzeg a Három Seprűben Madam Rosmerta ismerte a díszes társaságomat, és mindig tudta, hogy mire vágyunk épp. Szórakozottan szaglászni meg méregetni kezdtem az otthagyott poharakat, majd Darius szavaira vigyorogva vállat vontam, miközben kiittam a maradékot. ‒ Ugyan már, nem lesz tőle semmi bajom. Meg aztán ki köpne bele a saját poharába? ‒ Még mindig levakarhatatlan volt a vigyor a képemről, ugyanis a kellemetlen gondolatokat szép lassan sikerült visszazárnom az agyam egy hátsó szegletébe. Felröhögtem, majd Darius pofákat vágott, és jól oldalba könyököltem. ‒ Na, azért nem olyan undorító, mint amilyennek tűnik. ‒ Már fel is tápászkodtam, hogy elmásszak a pultig, közben meg biccentettem, hogy jelezzem, felvettem a rendelést. Le is huppantam menten , magyaráztam egy sort, győzködtem a pasast, hogy márpedig nem mehetek vissza uborka nélkül (volt képe azt hazudni, hogy nincs neki), mire végül sikerült mindent elintézni. Amíg Darius a vendégeket bámulta, addig én elterpeszkedtem a széken, és az ő arcát fürkésztem. ‒ Remélem, boldog vagy, kiharcoltam neked, hogy kapj uborkát is ‒ jegyeztem meg. Egy ilyen helyen tökre érthető, hogy a tulaj mindennel igyekszik spórolni. Végül is, eltereltem a témát az uborkaszerzés körülményeiről, és arról kezdtem faggatni, hogy miként keveredett ide. Már épp szólni akartam, hogy nem a mód érdekelt, hanem a körülmény, amikor folytatta a magyarázatot. ‒ Ó, értem… Ez így tök gáz. Részvétem, öregem ‒ húztam el kelletlenül a számat. Tudtam milyen érzés volt egy pótolhatatlan embert elveszíteni, noha nekem az anyám még életben volt, de hasonlóan fájdalmas lehetett neki a dolog, mint nekem az ikertesóm elvesztése. ‒ És végül megtudtad? ‒ kíváncsiskodtam. Közben meghozták a piánkat, így én biccentettem egyet a csaposnak, majd Dariusra pillantottam, és megemeltem a poharamat. ‒ Hát, akkor igyunk az elvesztett szeretteinkre, és rúgjunk be alaposan, hogy ma már ne beszéljünk ilyen szomorú témákról ‒ „koccintani” akartam vele. Ittam egy keveset, majd mielőtt a tequilás üvegért nyúltam volna, ismét Dariusra szegeztem a pillantásomat. ‒ Az előbb miért méregetted azokat a tagokat? ‒ intettem a fejemmel a sarokban ülők felé.
*Nem tűnt fel, hogy meglepődött, így azt sem tudtam, hogy mi volt a döbbenet oka, én csak tudomásul vettem, hogy megint nem jól ragoztam de csak vállat vontam erre a tényre. Legközelebb tudni fogom hogyan ragozzam a húgomat. Camrise szívatása már más tészta volt, nem is gondoltam, hogy egyedül csinálja, nem csak nézője hanem aktív résztvevője is akartam lenni. Mindez persze csak akkor aktuális ha újra valami gonoszságot művel Katherinával. * -Te meg én, mi ketten csinálni megszívatni Camrise. Én is akarni nevetni, de! Katherina is lenni ott. *Természetesen a húgomat sem hagytam volna ki a mulatságból, annál is inkább mert meg kell tanulnia, hogy büntetlenül semmit nem lehet csinálni. Ha őt bántják vissza kell vágni arra az időre hagyni a kis hablelkét elbújni. A húgom bájos volt és aranyos, egy léleknek sem tudna ártani, de a nagy törvény az volt, hogy mindig a jókat és gyengéket bántják. Csak egyszer kell állcsúcson vágni valakit ahhoz, hogy többé eszébe se jusson belénk kötni. A Vadkanban is volt már hírem, biztos voltam abban, hogy lesz szabad asztal, csak csinálni kell. Ahogy tudtam elmagyaráztam neki a családunk bonyolult történetét röviden, ennél jobban belekeveredni nem volt érdemes, ami elmúlt azzal nem kell foglalkozni. Gondolom Katherina is erre az álláspontra jutott, a húgom a korához képest elég sok mindent rugalmasan kezelt. Nem tudom mennyit találkozott Kevinnel azóta, hogy Camrise magára hagyta és Kevin rátalált, de mindenről csak napokkal az évnyitó után értesült. A seprűtárolóban csak annyit beszéltünk meg, hogy testvérek vagyunk a többit később mondtam el neki részletekben, hogy legyen ideje emészteni és az apánkról még így is sok mindent kihagytam. Persze amilyen okos úgy is rájött már a lényegre gondolom. Jól eltettem az ékszeres dobozt és vigyorogva bólintottam Kevinnek majd amikor siránkozni kezdett a hisztérikák miatt, együtt érzően hátba vágtam. Nem akartam olyan közhelyekkel ostromolni mint például a „Rá se ránts öreg lesz ez másképp is” szövegűt, mert úgy sem tudtam volna angolul megfogalmazni. Úgy látszik a bátorításom helyet talált a lelkében mert már nem állt minden pillanatban ugrásra készen arra várva mikor töröm be az orrát, még vissza is beszélt mikor beljebb taszigáltam a Vadkanba. Nevetve visszahorkantottam neki.* -Te rávágni engem asztal teteje? Azt én megnézni, próbálni csak ki. *Nem az arcom nagy, hanem a lelkesedésem amikor nap mint nap a bokszzsákot püfölöm a szobámban. Ma este azonban másokat fogunk az asztalra dobálni, úgy sem kerülöm el és nem is akartam. A kérdés csak az volt, hogy Kevin mennyire tudja majd bedobni magát. A hírem megelőzött és lett asztalunk, de míg én félretoltam a megkezdett poharakat addig Kevin arra készült, hogy beleigyon az egyikbe. nem értettem ezeket a srácokat, Shane is beleivott más poharába, én bár az alkohol állítólag fertőtlenít, nem bíztam az itteni babapancsokban. A vodka, az igen. * -Te ne inni meg. Más beleköpni. *Már késő volt, pont lehajtotta. Elfintorodtam és diszkréten kirázott a hideg. Sok mindent benyelek, és ha úgy jön ki a lépés eléggé igénytelen is tudok lenni, de más piáját nem iszom meg. * -Jöhet neked tequila, fertőtleníteni. Nekem vodka, egy tál uborka. *Bólintottam a rendelést illetően és amíg távol volt körülnéztem. Volt pár fazon akik érdekesen néztek ki, de ártalmatlanok míg egy kisebb csoport a szemben lévő sarokban esélyesen befizethettek a bulivégi bunyóra. Reméltem, hogy legalább a negyedik pohárig hagynak eljutni, addigra talán Kevin is kicsit felönt a garatra, őszintén mondom szívesen megnéztem volna a srácot tajtrészegen, és ha Katherina is ott lenne a kapuban amikor visszaviszem Kevint a suliba, még segíthetne is becsempészni. * -Én idejönni. Sok vonattal és hajóval jönni. *Hogy kerültem ebbe az iskolába, nekem ez annyit jelentett, hogyan érkeztem. Nem azért folytattam mert időközben rájöttem mit is akart, csak szimpatikus volt és egyébként Katherina ha olyan sokat beszélget vele mint ahogy sejtettem a beszélgetésünkből, úgy is elárulná neki. Végül is nem titok csak szomorú beszélni róla.* -Kelleni nyugalom, otthon lenni szomorúság mikor anya meghalni. Minden emlékeztetni rá. Én akartam megkeresni apámat, hogy tudjam miért hagyni el. *Szeretem a családom, az anyám családját, mindenkit. Öt unokahúgom van, és bácsikáim, nagyszüleim, nénikéim. Jó otthon lenni, de volt idő amikor nem annyira és inkább menekültem onnan. Most jó egy kicsit távol lenni de sokszor írunk egymásnak és az ünnepekre hazamegyek, remélhetőleg Missyvel és Katherinával együtt, Camrise meg egyen seprűt.*
Kevin Holt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kevin & Darius 2015-11-10, 04:21
Darius & Kevin
Úgy tűnt, hiába segítettem ki a ragozásban, mert sokkal másképpen ejtette a kislány nevét, mint én, vagy bármely más angol. A fejemet rázva ellenkeztem, bár nem értettem, hogy miért akadtam fenn ezen az apróságon. Talán csak nem akartam, hogy később belekössenek. ‒ Nem, úgy már Katherinának. Ha úgy ejted a nevét, ahogy a te nyelveden van, akkor más a ragozás ‒ magyaráztam, aztán egy pillanatra elnémultam, és homlokráncolva meredtem magam elé. Hogy mit mondtam? Honnan a büdös életből tudtam ilyeneket? Pislogtam párat értetlenül, majd megrándítottam a vállamat, és Dariusra szegeztem a tekintetemet. Végül is, nem beszéltünk meg semmilyen szívatást, igazán nagy kár, én élveztem volna pedig. Azonban kaján mosoly kúszott az arcomra, amikor azt mondta, hogy majd szólni fog. ‒ Oké, de egyedül nem buli megszívatni, sz’al csak akkor, ha te is benne vagy. Aztán majd kitalálunk valami okosat ‒ vigyorogtam. Ilyen téren elég kreatív tudtam lenni, szóval Camrise cseszegesse még egy kicsit Katherine-t, aztán meglátja, hogy milyen az, ha Dariusszal összeállok egy csíny elejéig. ‒ Ó, értem. Erről nem nagyon beszélt. Vagyis, nem igazán került szóba ‒ biccentettem. Váó. Ezek a gazdagok aztán tudnak valamit! ‒ Valahogy sose került szóba ‒ ismételtem eltűnődve. Ilyenekről sose dumálunk, én se hozom fel a családomat, sőt, szerintem a Roxfort falain belül még sose meséltem róluk, vagyis csak az anyámról. Aztán a baglyos incidens után szóba került a barátnője. Missy, Missy… Ízlelgettem magamban a nevét. Ismerős, de mégse. Akkor tuti nem kavartam vele. Minden exem nevére emlékeztem. Samantha, Tracy, Violette, Wendy és még sorolhatnám. Sose ártott tudni ezeket, meg tudni, hogy éppen melyik ki az aktuális pasija, aki beverné a képem. ‒ Akkor tényleg szerencsés vagy. Becsüld meg ‒ pillantottam rá egy leheletnyi féltékenységgel a tekintetemben. Neki minden összejött. Család, barátnő… Én meg egy csődtömeg voltam, talán nem ártott volna változni egy kicsit… Talán majd pia mellett átgondolom az életemet. ‒ Én sajna eddig mindig hisztérikákat fogtam ki, azokra meg nem vágyom, sz’al… ‒ Jól van. Aztán, ha te jobban be lennél baszva, mint én, akkor ne lepődj meg, ha én cipellek fel ‒ kacsintottam rá, bár szerintem inkább az volt az esélyes, hogy mindketten kifekszünk. Gáz, nagyon nagy gáz lett volna, elvégre a Vadkanban előfordulnak zsebmetszők. Mindenesetre elrugaszkodtam a földtől, és a sanyarú sorsomat elemezgettem magamba, vagyis, hogy mit tudnék cseszni vele, mert ez nem volt állapot. Mivel a gondolataimmal voltam elfoglalva, épp ezért nem igen voltam beszédes kedvemben, de a landolás után ismét a hangomat hallattam. ‒ Nekem meg szükségem van arra, hogy jól berúgjak, szóval menjünk ‒ tettem hozzá műmosollyal. Amúgy tényleg szükségem volt rá. Mostanában sokszor játszottam meg magam, és hitettem el másokkal, hogy jól vagyok, holott nem így volt. Amikor beljebb taszigált, röhögve felhorkantottam. ‒ Ha tovább baszogatsz ráváglak az egyik asztalra, aztán még az előtt kitör a balhé mielőtt ihatnánk ‒ fordultam felé, miután letettem a seprűmet. Érdeklődve figyeltem, hogy mit művelt. Nem értettem, hogy minek kellett üldözni őket onnan, miközben volt más hely is, de jól van. Magabiztosan követtem, majd kifordítottam a széket, és leültem rá. Az asztalon hagyott poharakat méregettem, egyik-másikba bele is szagoltam. ‒ Szerinted lehet benne valami cucc? Mert, ha már nem kell senkinek, akkor ezeket is bevedelem, azon ne múljék ‒ kérdezett szórakozottan, majd óvatosan beleittam az egyikbe. Hm. Lángnyelv whisky. Megvontam a vállamat, és magamba döntöttem az egészet. Darius kérdésére szintén vállvonogatással válaszoltam. ‒ Azt iszom, ami van… Ez asszem… Valami likőr ‒ emeltem meg a másik poharat, és ismét megszaglásztam. A likőröket nem szerettem, szóval szépen áthelyeztem a szomszédos asztalra. Ezután összecsaptam a tenyereimet. ‒ Na, most jön jöhet a tequila. Tekintetemmel a vendéglátóst kerestem, majd az asztalra támaszkodva megemelkedtem, és kijjebb toltam a székemet. ‒ Neked akkor vodka uborkával? ‒ kérdeztem, megvártam, hogy mit akart inni, majd szépen odabattyogtam a pulthoz, bájcsevejt folytattam az öreggel miközben leadtam a rendelést, utána pedig szépen visszahuppantam Darius mellé a helyemre. ‒ Egyébként, ha nem személyes. Hogy kerültél ebbe az iskolába? Oké, elég sok a bevándorló meg az, aki direkt idejön tanulni, de én tuti nem jönnék el ilyen messzire, hogy tanulhassak ‒ érdeklődtem miközben az italainkra vártunk.
*Míg a levegőben voltunk, természetesen nem beszélgettünk, elég hamar odaértünk a Vadkanhoz és mikor leszálltam már nagyon jó kedvem volt. Kevinnek nem annyira, láttam rajta, hogy elbizonytalanodott, pedig a vadkannál nincs jobb hely ha az ember iszogatni és mulatni akar. Nálam a mulatozáshoz hozzátartozott az ökölpárbaj is, az adok-kapok, ebben mindig lelkes ellenfélre és merész társra találtam. * -Ahogy te mondani. A pia az pia. *Nem vettem a lapot, elég volt nekem megérteni a szavait, a szlengekre és utalásokra már nem terjedt ki a tudásom, de gondoltam nem ezen fogunk összeveszni. Mikor belépett, egy baráti hátba veregetéssel beljebb taszigáltam, letettem a seprűmet és körülnéztem, kiszemeltem az asztalunkat, ami éppenséggel foglalt volt, de ahogy Shane-el is tettem , most sem volt ez akadály. Zsebre dugott kezekkel, magabiztosan indultam a legjobb helyen lévő asztalhoz és a velem szemben ülőt fixíroztam. Volt némi néma szópárbaj testbeszéd formájában, és mire Kevinnel odaértünk, már tolták is el a székeket. Az asztalon hagyott poharakat félretoltam az alkarommal és leültem, a srácnak pedig mutattam a helyet magammal szemben. * -Te lenni biztos, hogy tequila inni? Kevin gyerek te nem élni sokáig.
*Szomorúan ingattam meg a fejem, de vigyorogtam rajta, végül ráhagytam. Ahogy a rendelést is.*
