2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Érzem előre, hogy lassan vége a szerepjátékomnak, hisz elérte... Elérte, hogy lassan levessem magamról ezt az új jellemet, amit miatta kellett felvennem, jobban mondva azért, hogy megszerezhessem, de nem is tudom... Talán 2-3 napig kellett használnom, mert utána már nem kellett, hisz megcsókolt magától. Néha nem tudom megérteni, hogy mit miért csinál... De jobban átgondolva lehet, hogy nem is csókolt volna meg, ha nem adom ezt a hatalmas parasztot, ami neki nem tetszene. De a lényeg egy és ugyanaz... Megcsókolt magától. Nehezen tudom visszatartani a mosolyt, és ne mis akarom, most már mosolygok, hisz van miért... Majd szavait meghallva, elgondolkodom: "Igen, csak épp most nem tanácsokat adtál, hanem még ki is oktatsz, nem valami kellemes érzés, amikor segítségre lenne szükségem, vagy támogatásra... valamire." Nem szeretem, mikor ilyen kis duzzogós és önsajnálós pillanatában van, ez nem olyan... ez nem olyan Ice-os? - Hát akkor egy tanács: mosolyogj és adj egy csókot és ne agyalj annyit már azon a nőn, majd ketten együtt elüldözzük, ha azt szeretnéd, rendben? -Hát ha csókolózni akar, akkor nem leszek semmi jónak élrontója, de... Nem hiszem el, hogy ennyire nem sikerül lerázni azt a nőt.. Ha Ice valakire rászáll akkor általában ő nyer, és nem másik nő, nem tudom, lehet hogy az a nő valami robot, vagy nem tudom mi... De most nem ezen agyalok, inkább belemerülök a csókba, majd lesz valahogy, ketten megoldjuk majd. Bár az nem esik jól, hogy nem ígér meg semmit, csak azt, hogy próbálkozik. majd szavaira felhúzom a szemöldököm. "Szeretlek... ez egy nagyon nehéz szó. Nem tudom, hogy olyankor mit is kell érezni." - Nem szeretnéd, hogy minél többet csókolózzunk? nem sokkal különlegesebb velem csókolózni, mint mással? Szerintem képes vagy szeretni, csak meg kell mutatni, hogy milyen... Szeretnéd velem megtapasztalni? - Kezdem el neki magyarázni kérdések formájában, de félek, hogy azt fogja mondani, hogy nem... Nem akarja velem megtapasztalni, de mikor ismét elkezdünk csókolózni az kicsit megnyugtat, ha a szívem nem kell neki, legalább a csókom jól esik neki, és nem is az övé, bár ma többet csókolóztunk, mint mással egy hét alatt, és nem akarom, hogy csak ennyi legyen...Több csókot akarok, sokkal többet, mert... szükségem van az ajkaira, amik arra teremtődtek, hogy az enyémmel találkozzon nap mint nap. "Évek óta? Nem gondoltam volna, hogy te... tényleg nem." Nem gondolta volna, hisz nekem az a részeg csók, nem csak egy újabb semmi volt... Azóta akarom őt, de mindennél jobban és talán most meg is szerezhetem,de ki tudja... - Évek óta, nem csak egy egyszerű csaj vagy, te vagy nekem A CSAJ. Mindig is téged akartalak, voltak kalandjaim, de egyik sem tudott elfejtetni, hisz te.. Tökéletes vagy nekem! - Persze, hogy voltak nekem mások is, hisz gondoltam talán féltékeny lesz rájuk, de nem... Neki is voltak mások, és nekem nem esett annyira jól, hogy mással látom smárolni egy falnál, vagy akárhol. Nem tetszett, de nem hangoztattam neki, mert... Nem akartam, hogy tudja, hogy szeretem míg el nem jött ez a nap, bár nem hiszem, hogy ő... Vajon komolyan gondolhatja, hogy működjünk együtt? Most is úgy belemásznék a fejébe, de hát... És aztán megint egy csók, minden egyes csókkal egyre biztosabb vagyok abban, hogy ő is akar engem, nem csak én őt, majd kezem bejárja a testét, és láthatóan ő élvezi, a hasizmommal együtt. Most már azt is tudja, hogy azért gyúrtam ki magam, hogy élvezhesse a látvány. "Ha itt maradunk... nem tudom garantálni, hogy milyenné változik a hajam... vagy a többi." Igen, lassan indulni kell, és ez ellen nem tudunk mit tenni... Majd egy újabb csókot lop, és felül, megrázza a fejét és haja visszaváltozik... Én is felülök, és csókot nyomok a nyakára. - Engem kicsit sem érdekel mások véleménye, de ha szégyellsz, akkor nem kell felvállalni a dolgot... - Aztán felállok, felkapom az ölembe, hozom a cipőjét is és leviszem az ösvényre, ahol elkezdjük visszafelé az utat kéz a kézben...
***
- Holnap találkozunk, addig is bírd ezek nélkül... - Mondom neki a klubhelyisége előtt és nyomok egy csókot ajkaira, majd elindulok a szobámba letörölhetetlen mosollyal az arcomon. El sem hiszem, hogy végre együtt vagyunk, és addig várom, hogy újra lássam, de nekem ma tanulnom kell, hisz nem akarok megbukni...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
Hát na valahogy nem értek vele egyet. Ha valaki nem akar sértegetni, akkor nem mond olyanokat, amiket ő mondott nekem és nem teszi még hozzá azt is, hogy szimplán csak hisztis vagyok. Ő kezdte ezt az egészet, nem én voltam vele undok alapból. Azzal nyitott, hogy ha nem megyek vele akkor felkap és cipel... meg ilyenek. Ez nem pont a legkedvesebb dolog és én nem is tudom úgy értelmezni, mintha nem bántásról lenne szó. Ezért van, hogy az utolsó szavaira már csak szó nélkül felhúzom az orromat. Nem vagyok hisztis, csak pocsék napom van, ő pedig folyamatosan rátesz egy újabb és újabb lapáttal, amitől csak még rosszabbul vagyok. Kész csoda, hogy nem hagyom faképnél, talán azért, mert... a jó ég tudja, biztos nem a béka dalolászás miatt van, az amúgy is totál giccses. Egyszerűen csak még az undokságával együtt is jó legalább valakinek elmondani a bajaimat, még ha nem is pont úgy képzeltem, hogy az a reakció, hogy adjam magamat és azzal simán elüldözöm Nancy-t. Eddig se jött be, szóval.. az a nő úgy fest, hogy kb. minden kibír, elvisel még engem is. Igazán szomorú. - Igen, csak épp most nem tanácsokat adtál, hanem még ki is oktatsz, nem valami kellemes érzés, amikor segítségre lenne szükségem, vagy támogatásra... valamire. - esetleg figyelem elterelésre mondjuk egy csók formájában, vagy több csók formájában. Végül is így se rossz megoldás, sőt... Sokat fejlődött és szó se róla, hogy nagyon is vágyom az újabb ismétlésekre, még akkor is, ha úgy fest, hogy mindennek ára van. Ígéretet kellene tennem neki, pedig tudjuk jól, hogy nem vagyok az az ígérgetős fajta. Sose voltam és... nem is hiszek benne. Ha valaki meg akar tenni valamit, akkor megteszi, nem teszi meg jobban azért, mert megesküszik rá. Én se hiszem, hogy ettől függ, ezért inkább csak azt tudom megígérni, hogy igyekezni fogok, csak ehhez ne másszon bele a fejembe, mert azt tényleg nem értékelem. A gondolataim az enyémek, azokat nem adom csak úgy oda neki és másnak sem, csak ha én akarom. - Szeretlek... ez egy nagyon nehéz szó. Nem tudom, hogy olyankor mit is kell érezni. - esetlenül vonom meg a vállamat. Azt sem tudom, hogy képes vagyok-e effélét érezni, felületes vagyok hozzá, legalábbis mindenki ezt mondja és én is így álltam eddig magamhoz, most pedig máshogyan kellene? A jó ég tudja, hogy képes leszek-e változni, vagy hogy mennyit, de legalább nem hurrogom le, azt hiszem már ez is valami a részemről nem igaz? De a csókja jobban érdekel amúgy is, mint a beszéd most. Ígérgethetünk, de hogy jobban tetszik, amikor a nyelve az enyémmel játszik és nem pedig szavakat formál... az biztos. Jól csinálja, sejtem én, hogy már nem egy csajjal gyakorolhatott, de nem gondoltam sose, hogy ez baj lenne. Én is gyakoroltam már, legalább így átadhatjuk a tapasztalatunkat egymásnak és mindkettőnk számára kellemesebb az egész, sőt a hajam színének változásából látszik, hogy az enyhe kifejezés, hogy kellemes... inkább izgató, főleg hogy ezek után még a hasizmait is villogtatja. - Évek óta? Nem gondoltam volna, hogy te... tényleg nem. - hiszen voltak neki mások, nem volt nekem evidens, hogy rám máshogyan néz, vagy hogy ennyire akar és hogy évek óta akar és vár arra, hogy most így legyünk. Azért szó se róla, hogy jól esik és e miatt nem változik vissza a hajam sem, amit csak akkor veszek észre, amikor közelebb húz maga mellé, hogy újra megcsókoljon, de nem foglalkozom most vele, kicsit sem érdekel, hogyan festek, mert az fontosabb, hogy mennyire kellemes érzés, ahogyan a keze szánkázik végig a testemen. Újra csak próbálok levegőért kapkodni, amikor végül mégis elszakad kicsit tőlem. Még odacuppantok a szájára, mielőtt válaszolnék a szavaira. - Ha itt maradunk... nem tudom garantálni, hogy milyenné változik a hajam... vagy a többi. - szélesen mosolyodom el, miközben újra kicsit közelebb hajolok és újra csókot lopok tőle, hogy aztán kicsit végigsimítva az arcán tornásszam fel magamat ülésbe. Megrázom a fejemet, amire a hajam visszavált normális állapotúra. - Furcsállni fogja... mindenki, tudod ugye? - hát na és tuti, hogy furán fognak nézni rám főleg, de ránk is miatta és még nem tudom, hogy ezt majd hogyan fogom kezelni. Nem leszek hirtelen egész más... nem akarom, hogy bárki ezt higgye.
Már járt azon az eszem, hogy Ice-nak vajon mennyire tetszhet ez az új stílus, de minden bizonnyak utálja, hisz most nem az van, amit az én akaratos hercegnőm akar… Most kajak akaratos hercegnőmnek hívtam? OMFG?! Mi van velem?! Bár most egy olyan játékot üzők, amit eddig ő szokott, hisz nem igazán mondható el róla, hogy szereti, ha játékvezetőből játékos lesz, bár ezt ki szeretné? De az igazat megvallva nekem tetszik a mostani felállás, hisz végre nem ő játszadozik velem, hanem visszakap mindenr, amit eddig másokkal csinált, csak hát az az érdekes benne, hogy nekem nem az a célom, hogy őt sértegessem, hanem inkább az, hogy megszerezzem magamnak, egy nagyon érdekes és nem mindennapi módszerrel. Vajon gondolt rám valaha úgy, mint egy lehetséges "játékszer", vagy csak egész élete végéig csak egy jófej, éd segítőkész havernak tekint majd? Sajnos erre csak ő tudja a választ, és hiába másznék bele a fejébe, akkor sem kapnék válaszokat, hisz biztos, hogy nem ezen agyal szabadidejében… Majd rossz következtetést von le, hisz azt hiszi, hogy direkt és kész akarva sértegetem, pedig nekem nagyon nem ez a célom, hanem… hanem teljesen más, amit nem értene meg ő sem, és senki más sem, mert ki hinné el, hogy csak azért vagyok vele ilyen, mert megakarom szerezni? Senki sem hinné el, szerintem mindenki azt mondaná, hogy csak megadom neki, ami megjár… - Én nem akarlak sértegetni, csak mindketten feszültek vagyunk, és talán te még egy kicsit hisztis is. - Jelentem ki egyszerűen, bár rám nem igazán mondható el, hogy feszült vagyok, hisz az ég egy világon semmi gondom sincs, legalábbis jelenleg, csak egy kis gondom van, Ice nem az enyém még… Éd a kisasszony megint elhúzza a száját, amit személy szerint nagyon nem szeretek, hisz… Ne húzkodja a száját, inkább használja arra, amire kéne… Csókoljon meg! Persze ez egy olyan dolog, ami biztosan nem fog megtörténni, hisz miért is csókolna meg, ha egymás vérét szívjuk, ráadásul Ice nem olyan, hogy… na jó, Ice pont olyan, hogy valakit csak spontán lekap, de mindennek van célja, amit tesz, hisz ismerem őt, sose tesz semmit sem ok nélkül… "Akkor ne viselkedj úgy, mint Piton. Én csak... örültem volna, ha elmondhatom valakinek, hogy mi a baj, de mintha csak a hibákat látnád még ebben is." Én úgy viselkednék, mint Piton? Sajnos be kell látnom, hogy hozzá képest én néha egy kiscica vagyok, aki tehetetlen, de néha fordul a kocka, és én is letudnám őt teremteni annyira, hogy többet nem mutatkozna fényes nappal, de kihasználná a tanári lelehetőségeket és elküldeni büntetőre… - Nem vagyok olyan, mint az az öreg f*szfej, ezt szívd vissza… És tudod, hogy nekem bármikor elmondhatod, mert meghallgatlak és számíthatsz rám, nem vagyok valami pöcs, aki két perc múlva világgá kürtöli a problémát. - Mondom neki, és minden szavamat komolyan gondolok, hisz rám tényleg bármikor számíthat, nem kell félnie, hogy tovább adom a titkait, mert miért is adnám tovább? Nekem abból mi jó származna, ha mások is tudnák? Mindenkinek vannak magánéleti gondjai, és a másén nem illik nevetni, vagy csámcsogni. Persze van egy-két olyan ember, aki ezt nagy erőszeretettel teszi... Aztán megcsókol és olyan váratlanul ért, mi lehet vele a célja? Talán ki akar valamit próbálni? De nem érdekel, megcsókolt magától, és talán nem is valami hülye játék miatt, mert a békekuruttyolás és a romantikus környezet meghozza a kellő hatást, Ice lágyul. "Ezt meg honnan...? Te... héj, nem ér a fejemben turkálni tudod ugye?"vajon most az igazat akarja hallani, vagy ilyenkor kell a kegyes hazugság, gondolkodj Kris! Hát nincs mit tenni, inkább elmondom neki az igazat, mert hát azt akarta, hogy őszinte legyek, hát akkor az leszek... "Ha megígérek valamit, be tudom tartani, nem fogok más pasit csókolgatni, de... nem mászol a fejembe máskor rendben?" Elmosolyodom... Dehogy mászok, már csak azt kéne elérnem, hogy... - Nem fogok belemászni, legalább is megpróbálom,és már csak egy célom van, hogy... belém szeress és egyszer majd csak azt mond, hogy: SZERETLEK! - Érzem előre, hogy le leszek hurrogva, és valami nyálas csöpögős izének fog nézni, de már csak tényleg ez a vágyam... Nem tudom, hogy meg fog-e történni, annyit tudok, hogy mindent megfogok tenni ennek érdekében, mert hát én szeretem őt, minden hibája ellenére is. Nem csak a kinézete fogott meg, hanem a belsője is, hisz okos, ravasz, ügyes, furfangos és szeretni való...Igen most jön az a rész, mikor megkérdezed, hogy... Te normális vagy ember? Hogyan gondolhatsz ilyeneket? Erre egy egyszerű válaszom van, egyszerűen, hisz szeretem ezt a csajt úgy ahogy van, és elfogadom a hibáival együtt! Majd megcsókol, ami egy újabb élvezetet nyújt számomra, hisz a csókjai olyanok voltak, mint a mennyország egy kis darabja, imádtam, mikor csókolóztunk... Majd mikor hátradőlök és úgy maradok, haja színe hirtelen átmegy vörösbe, és arca is kicsit kipirult, csak nem ekkora hatással van rá az én hasizmom? Majd mellém ül, és kezét a hasamra teszi, majd még feljebb tolja a pólómat, élveztem az érintését, és el is mosolyodtam... De szavai megleptek: "Igen... a csajod, de erre ment ki ez az egész Kris? Azért voltál undok? Taktikai lépés?" Ezt miért most kérdezte meg? - Ohhh ezt jó hallani a szádból cica! Igen, arra ment ki az egész, hogy végre... egy pár lehessünk, tudod mióta várok erre? Évek óta... - Közben felkönyökölök, de csak annyi időre, hogy magamra tudjam húzni, és újra hanyatt vágódjak, miközben őt húzom magammal, és csókolom... megint megcsókoltam, mert egyszerűen nem jó az, ha ajkaink nem találkoznak, és az sem jó, hogy nyelveink nem tudják járni azt a vad táncot, amiért teremtődtek. Miközben csókolózunk tenyerem bejárja simogatva a testét, és megállapodik a csípőjén és a fenekén, majd még közelebb húzom magamhoz, így már centiméterek sem voltak közöttünk, testünk tökéletesen simultak egymáshoz, de megszakítom a csókot... - Sajnos lassan vissza kéne indulnunk... Maradjunk még egy kicsit? - Kérdezem tőle, bár én is jól tudom a választ, mert mindketten ugyanazt akarjuk, maradunk... De tényleg nem maradhatunk még tovább itt, hisz vissza kell mennem, még... még... olyan nehéz kimondani ezt a szót, de: tanulni. Bár lehet, hogy inkább itt kéne maradnunk örökre a semmim közepén.
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudom, hogy pontosan mi van a változás hátterében, de azért bennem van a gyanú, hogy nem lett ő hirtelen ennyire... ilyen, hanem ennek valami oka van és ez nem magyarázható csupán annyival, hogy mondjuk rossz napja van, vagy hogy eddig megjátszotta magát. Ilyen jól nem tudja az ember megjátszani magát és kész... azt nem hiszem el neki, csak lassan már tényleg idegesít ezzel. Jó lenne, ha inkább lenne bántó, de őszinte, mint ez a játszadozás. Erre mondják, hogy a fagyi visszanyal? De hát na, én eljátszadozom másokkal, de ahhoz nagyon nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ezt velem teszi meg, ez... furcsa és határozottan nem tetszik. - Pedig nagyon úgy néz ki, hogy az a célod, hogy sértegess. - húzom el újra a számat. Igenis jobb lenne, ha őszintén megmondana mindent, nem pedig ez a játszadozás, amit jelenleg lefolytat itt nekem. Ez nagyon nem tetszik. Jó lenne, ha befejezné, és igenis inkább hagyjon faképnél, vagy hagyom én őt, csak ne játsszuk tovább ezt a rettenetet, amit most folytat nekem. Rossz napom van és bármennyire is viselkedjek lazán, az most nem megy, mert még ő is a véremet szívja, miközben az apámtól is olyan leveleket kapok, hogy legszívesebben kibontás előtt égettem volna hamuvá. Mármint a levelet... nem az apámat, bár ahogy viselkedik, rá is rá férne egy kis pörkölés, hátha észhez térne és észrevenné, hogy az nőszemély csak a pénzére utazik. - Akkor ne viselkedj úgy, mint Piton. Én csak... örültem volna, ha elmondhatom valakinek, hogy mi a baj, de mintha csak a hibákat látnád még ebben is. - mert tuti, hogy mindig én látok rosszul mindent, legalábbis most ez jön le a szavaiból és persze én csinálok rosszul mindent, pedig most aztán semmit nem vétettem ellene, sőt nem is tudom igazán, hogy máskor mit vétettem. Nem hitegettem őt sosem, legalábbis nem fordult meg efféle szándékosan a fejemben. Most sem e miatt csókolom meg... nem ezért van, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy változik-e a helyzet, és igen... tényleg igazam volt. Valamiféle játék, vagy próbálkozás volt ez a részéről. Szó se róla ha azt nézzük, amit elért, akkor nem volt rossz taktika, de ettől még nem élveztem túlságosan a dolgot. A csókot igen... azt nagyon is, és nem nagy élmény, hogy a következőt még feltételekhez is köti, nem vagyok oda a feltételekért. Amikor viszont a békakuruttyolást említi kissé elkerekedik a szemem. Kimondtam volna hangosan is? Nem hiszem... nem rémlik, hogy ilyesmit tettem volna, nem szoktam elszólni magamat, de akkor... - Ezt meg honnan...? Te... héj, nem ér a fejemben turkálni tudod ugye? - jó azért kap erre egy morcosabb pillantást, ha nem is igazán vagyok rá mérges. Talán ha nem tudja, hogy mit gondolok, akkor nem vette volna a bátorságot, hogy kockáztasson, ez is benne van a pakliban és lett volna bőven logikája a dolognak, de na, akkor sem fair csak úgy turkálni az ember gondolatai között. Azok az enyémek és... okkal az enyémek, nem szeretem kiadni őket. Amit akarok, azt úgyis elmondom nem? Amit viszont nem akarok, azt nem szép tőle, ha csak úgy kihallgatja. Ezek után komolyan várok valamiféle kiengesztelést, de helyette nekem kellene még ígérnem is. Nem ígérhetek meg bármit, de... azt igen, hogy legalább próbálkozom. Jól sejti, tőlem már az is nagy szó. - Ha megígérek valamit, be tudom tartani, nem fogok más pasit csókolgatni, de... nem mászol a fejembe máskor rendben? - mondjuk úgy, hogy alku, de ez a fair, mert nem akarom, hogy csak úgy turkáljon ott bent. Nem arról van szó, hogy olyasmikre gondolok, amiket nem akarom, hogy tudjon, de az ember gondolatai az magánszféra. Néha elkalandozunk, néha jár olyasmi a fejünkben, amit nem gondolunk komolyan, vagy csupán fantázia és... azokat szeretjük is megtartani magunknak. Tuti, hogy neki is van ilyen és ő se szeretné, ha hallanám, hogy mi jár a fejében. Akkor ez a kis trükközés se ment volna neki, de ez egyszer egészen ügyes volt, jár neki egy újabb kis jutalom, egy újabb csók, mert túlságosan élvezem a dolgot. Volt már dolgom iszonyú béna pasikkal, nem is egyel, akik azt hitték, hogy profik, aztán valami rémes volt, de komolyan. Van amikor túl sok a nyál, máskor meg idegesítő harapdálás, amiről azt hiszik, hogy izgató, pedig inkább csak irritáló és még fáj is, ha a másik nem gondolkodik kicsit jobban, de nála ez nincs meg, egyik sem. Élvezetes, izgalmas és el tudok teljesen veszni a kis nyelvcsatánkban. Már-már rossz érzés, amikor elhúzódik és hátradől, azt pedig észre sem veszem, hogy közben a hajam színe egészen vörösesbe ment át. Hát igen, ez van akkor, ha valami ennyire jó hatást gyakorol az emberre, a bőröm is kipirult, nem csoda, ha a hajam színe is változott közben. Mellé ülök szépen és valahogy a kezem automatikusan csúszik a hasára, hogy kicsit még feljebb is toljam azt a pólót, ha már ennyire mutogatja a hasát. - Igen... a csajod, de erre ment ki ez az egész Kris? Azért voltál undok? Taktikai lépés? - erre gyanakodtam egyébként is, de most már végképp biztos vagyok benne. Játék volt, vagy inkább tényleg taktika, hogy máshogyan reagáljak rá, hogy máshogyan viszonyuljak hozzá, mint eddig? Végül is van benne ráció és ha azt nézem, akkor még be is jött.
Nem tudom, hogy mit gondolhattam akkor, mikor ezt az egész "rideg pöcs leszek" dolgot elkezdtem... Talán csak azt láttam magam előtt, hogy nekem Justice Simmons kell mindenáron. Az is egy jó kérdés lenne, hogy miért pont őt választottam magamnak, mert tudjuk milyen is Ice valójában.... Nem egy kis naiv kislány, aki popsiján ülve várna a padon, hanem inkább az a szexisen rossz csaj. Lehet, hogy ez fogott meg benne, vagy lehet hogy inkább egy kihívás, amit le szeretnék küzdeni? Régebben csak azért akartam felszedni, hogy bejuthassak azok a kis aranyos lábacskák közé, de mára... Nem is tudom, hogy mikor alakult ki az a bizonyos "SZERELEM", amiről most itt épp szó van. "Pedig ennél a folyamatos csipkelődésnél még az őszinte megbántás is jobb." - Tudom, hogy a vállamon szeretnél kikötni, de azért ne ennyire akaratosan szívi... Nem foglak én megbántani téged, nem azért vagyok itt. - Mondom neki mosollyal az arcomon, hisz tényleg komolyan is gondoltam azt, amit mondtam. Vajon meddig fog még menni ez a herce-hurca köztünk? Nekem személy szerint kezd egy kicsit unalmas lenni, de... Tudom, hogy rosszul érzi magát, mert van ez a helyzet az apjával meg valami nőcskével, és ha pont ez miatt nem akar majd velem összejönni? Akkor az a nőcske nagyon csúnyán fog járni, ezt garantálom! "Feszült vagyok igen, de... te még rá is teszel egy lapáttal... vagy kettővel." Hát erre csak két szó jut eszembe: Be coool! ~ Csak lazán! - Lazíts már egy kicsit... Nem Piton óráján vagyunk, hanem itt a szabadban szabadon. - Na ott aztán tényleg csendben kell lenni, aminek hatására engem felb*sz az ideg... Nem szeretek csendben maradni, és nem szeretem, ha az a vén dög nekem parancsolgat, vagy megpróbál lejáratni, de sajnos... Nem szabad visszaszólni neki, mert az a vén róka szeret visszaélni a hatalmával, és olyan büntetőmunkákat oszt ki, amik még nála is szörnyűbbek, és be kell látni, hogy Piton-nál nem nagyon más szörnyű dolog. Majd elkap a kíváncsiság, hogy mi is járhat abban a csodálatos buksijában, de nem... nem turkálhatok a fejében kényem-kedvem szerint, bár... Mindegy, szerencsére lefoglalnak a szavai: "És ha én töröm össze a tiéd? Ha nem akarom, de... mégis megtörténik? Mi van, ha képtelen vagyok érezni azt, amit szeretnél?" Ohhh én csak egy kérdést tennék fel erre, ami mindenre választ adna, de nem fogok így tenni... - Kit érdekel? Tudod mennyi ideje várok rád? És ha képtelen lennél azt érezni, ami én, akkor nem járna a békekuruttyoláson az eszed... - hoppá... Ezzel most elmondta, hogy picit turkáltam a fejében, de most komolyan... Ki ne használná ki ezt a képességet, hisz ha ő lenne a helyemben/helyzetemben, akkor tuti, hogy használná ezt a képességét... A gondolat meghallás nagy képesség, és annyira örülök, hogy magaménak tudhatom. De ha már egyszer bűnbe estem, akkor még egyszer megteszem, hát halljuk mire is gondol Ice: "Barátok vagyunk, én... a barátomnak tartom és pont e miatt nem akartam vele soha mást, mert nem akartam, hogy ő másnak érezze, aztán végül mégis vége legyen, végül mégis elveszítsem a barátságát is minden mással együtt, csak mert én képtelen vagyok arra, amit el vár tőlem. Egyet viszont tudok... megcsókolni, az megy. Pedig tennék én többet, de miért ígérjek olyat, amiben nem vagyok biztos, amire nem tudom, hogy képes vagyok-e egyáltalán? Mégis iszonyatosan nehéz elszakadni tőle megint, főleg miután ő az aki hevesebbre veszi a figurát és szó se róla felettébb ügyesen bánik a nyelvével is. Ha jól sejtem gyakorolt eleget tizennégy éves kora óta." Lehet, hogy ezt pont nem kellett volna meghallanom, hisz... Szóval sokat fejlődtem tizennégy éves korom óta? Még szép, hisz... nem csak ő volt az egyetlen csaj az életemben, csak hát... Egyik sem volt számomra tökéletese, nekem Ice kellett és nem más! - Hééé... Ha nem ígéred meg, akkor nincs több csók! - Talán ezzel sikerül rávennem, hogy azért mondja azt, hogy az enyém.. Csakis az enyém... Bár látom rajta, hogy kezd felengedni, hisz már mosolyog, halványan, de mosolyog... "Az a legegyszerűbb, ha nem balhézunk össze és... majd nagyon fogok igyekezni." Csak pislogok, mikor meghallom a szavait, most komolyan a nagy Ice próbálkozni fog? Ez tetszik, és értékelem is... Mondjuk egy csókkal. - A balhézás csak rajtad múlik, mert hogy én nem fogok más nőt megcsókolni, az biztos! Nekem eddig is egy kellett, ez nem változott. - Nagyon remélem, hogy tényleg nem fogom holnap látni az udvaron egy másik srác karjaiban csókolózni, mert akkor az a srácot addig verem, míg lélegzik... Az én nőmhöz senki sem nyúlhat, csakis én. Bár ki tudja, hogy Ice meddig tartja magát a dologhoz, lehet hogy mire visszaérünk, rá két órára már mással látom meg... "Egyébként is túl jól csókolsz." És még bókol is, a végén még el is pirulok... na jó, nem olyan fából faragtak, és mielőtt esélyem lett volna válaszolni, megint megcsókolt, és már nem fogtam vissza magam, nyelvünk heves táncot járt, és ölembe húztam, hogy még közelebb legyen hozzám, majd mikor sikerül megszakítani a csókot, akkor kicsit hátrébb csúszok a sziklán és hányat vágódom, és szintén felcsúszik a póló kockás hasizmomon... - Akkor te most a csajom vagy, igaz? - Kérdezem tőle, miközben ránézek és elmosolyodom, ennyi volt az álarcnak, nincs rá többet szükség, bár ki tudja...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
Sose gondoltam volna, hogy majd pont vele lesz ennyire nehéz és most úgy fest, hogy mégis pont erről van szó. Képtelen vagyok kiigazodni rajta, pedig én tényleg azt hittem eddig, hogy ismerem már eléggé, erre most úgy fest, hogy totál el voltam eddig tájolva. Nem tudtam, hogy van egy ilyen oldala is és hogy még csak észre sem veszi azt, hogyan viselkedik velem, meg úgy egyébként is általában. Igenis túlságosan komoly és bántó, amiket mond, nem tudok én ebbe semmiféle viccességet belelátni, ha meggebedek sem. El se nagyon hiszem neki, hogy bármivel is viccelne, maximum igen... azért nem mondja meg, hogy komolyan beszél, mert nem akar még ennél is jobban megbántani, mert akkor lehet, hogy tényleg faképnél hagynám. Még arra is simán képes lennék, hogy elgyalogoljak innen és faképnél hagyjam, miközben a cipőm sincs rajtam. - Pedig ennél a folyamatos csipkelődésnél még az őszinte megbántás is jobb. - húzom el újra a számat. Most csak szurkál, de nem hajlandó őszintén elmondani, hogy mi a fenéről van szó, pedig már komolyan érdekelne. Ha ennyire nem tud elviselni és ennyire nem bír, akkor semmi logika sincs abban, hogy itt van velem nem igaz? Igenis békén hagyhatna, a jelenlegi állapotnál még az is sokkal jobb lenne, ha egyedül lennék, nem pedig az ő kis dolgait kell hallgatnom, amikor úgyis csak arról szól az egész, hogy hogyan rúghat még belém. Bocs, ha erre annyira nem vagyok kíváncsi. - Feszült vagyok igen, de... te még rá is teszel egy lapáttal... vagy kettővel. - vagy még többel is és nem értem, hogy miért jó ez neki, főleg mert igenis, amikor végül megcsókolom nem vagyok én hülye, érzem, hogy ezt akartam. Nem csókolna vissza és nem úgy, ha nem erre vágyott volna. Valahol azért sejtettem én, hogy ez van a viselkedése mögött, azért ilyen, mert mást akar, csak épp... nem vallaná be nekem, mert ha jól sejtem akkor fél attól, hogy mi a reakció. Én csak... nem akartam sosem túlbonyolítani a dolgokat. Talán igen félek az egésztől, ez is benne van, nem voltak előttem jó példák és igazából sejtelmem sincs, hogy én képes vagyok-e arra, amit ő akar, képes vagyok-e szeretni bárkit is, hiszen az öcsém is miattam... miattam vitték el. Gyerek voltam, de attól még így történt, miért hiszi azt, hogy hirtelen jó tudok lenni, amilyet akar? Mégis a csókja túlságosan finom, és nehéz csak úgy abbahagyni, vagy betelni vele, bármennyire is tudom, hogy ezt kellene tennem. - És ha én töröm össze a tiéd? Ha nem akarom, de... mégis megtörténik? Mi van, ha képtelen vagyok érezni azt, amit szeretnél? - mi van, ha eleve rosszul vagyok bekötve és képtelen vagyok a szerelemre? Mi van akkor, ha nem nem merek belevágni, hanem amúgy is alkalmatlan vagyok rá? Barátok vagyunk, én... a barátomnak tartom és pont e miatt nem akartam vele soha mást, mert nem akartam, hogy ő másnak érezze, aztán végül mégis vége legyen, végül mégis elveszítsem a barátságát is minden mással együtt, csak mert én képtelen vagyok arra, amit el vár tőlem. Egyet viszont tudok... megcsókolni, az megy. Pedig tennék én többet, de miért ígérjek olyat, amiben nem vagyok biztos, amire nem tudom, hogy képes vagyok-e egyáltalán? Mégis iszonyatosan nehéz elszakadni tőle megint, főleg miután ő az aki hevesebbre veszi a figurát és szó se róla felettébb ügyesen bánik a nyelvével is. Ha jól sejtem gyakorolt eleget tizennégy éves kora óta. Ezek után beszélgetni... azért az nem egyszerű és persze mégis kell. Bár nem is értem miért gondolja, hogy könnyű a szavaira figyelni akkor, amikor a nyakamat kényezteti. Csak akkor megy a rá koncentrálás, amikor megáll szinte a szám szélénél. Nem szép tőle... komolyan nem szép! - Csak a tiéd... nehéz feladat. - azért most láthatja rajtam, hogy a mosoly ott bujkál a szám szegletében. Nem mondom komolyan, főleg ha ilyen csókokkal halmoz el, akkor miért lenne szükségem másra? - Az a legegyszerűbb, ha nem balhézunk össze és... majd nagyon fogok igyekezni. - ígérni érdemes, ha nem tudod, hogy mit tudsz belőle betartani? De azt megígérhetem, hogy igyekezni fogok. Nem akarom őt bántani és amúgy is, ha elég jól teljesít, akkor nem kell másnál keresnem semmit sem, no meg ha elvisel, mert lehet hogy ez a nehezebb része. - Egyébként is túl jól csókolsz. - suttogom még immár szinte az ajkaiba, ha hagyja, ha nem akar bővebb ígéretet és nem akar továbbra is megfosztani önmagától. Nem venném jó néven, túlságosan finom és... ha kell hát akkor erősebben húzom magamhoz, hogy ne ellenkezhessen. Úgy se tud nekem ellenállni igazán nem? Nekem is elég ügyes a nyelvtechnikám és ha nagyon rosszalkodna akkor még egy apró kis játékos harapással is illetem az alsó ajkát. Ice-nak nem szép dolog ellent mondani és ha valaki még is megteszi, hát számolnia kell a következményekkel. Csókot akarok!
- Azért annyira nem vagyok komoly, de ha te így gondolod akkor legyen... Nem, mégsem... Nem vagyok komoly. - Tényleg nem vagyok túlságosan komoly ahhoz, hogy lehessen érteni a viccet, vagy mégis? Nem tudom, sajnos nem látom magam kívülről, de lehet, hogy jobb is lenne ez most... Nem igazán ismernék magamra, hisz hát... Nem szeretem, hogy ezt a rideg f*szt kell adnom, de csak erre képes felfigyelni Ice, és ha ez kell ahhoz, hogy eléggé figyeljen rám, akkor megadom ezt... Talán, ha akkor tizennégy évesen nem csókolom meg hulla részegen, akkor most nem tartanánk itt, és nem beszélgetnénk itt, de én... Én örülök annak ellenére is, hogy azóta legalább ezerszer összekaptunk valamin... És látszik rajta, hogy épp eléggé elgondolkodott azon, hogy vajon hány szívet is tört össze, mióta elkezdte az ő kis játékait... Jó persze neki nem is jutott eszébe az, hogy annak ellenére, hogy megbeszéli a srácokkal, hogy nem lesz semmi komolyabb attól még simán összetörheti valaki szívét... Jó ilyeneken be kell látnom, hogy ilyeneken nem szokott agyalni, hisz minek is agyalna... Csak élvezi az életet, ami jár neki... Ezzel nem akarom őt leszólni, de nincsenek különösebb gondjai, talán az lehet a legnagyobb problémája, hogy melyik szoknyát vegye meg az ötszázból... Én ezt elfogadtam, és ezzel együtt szerettem belé, de néha azért gondolhatna másokra is, nem csak magára.... "Szóval olyan megerőltető lenne őszintének lenni." És megint azt hiszi, hogy azért nem mondom el őszintén, amit gondolok, mert nekem olyan nehezemre esik... Nem azért nem mondom el, hanem azért, mert... - Nem esik nehezemre elmondani az igazat... Hanem inkább nem akarlak megbántani az igazsággal, mert akkor kénytelen leszek a vállamon cipeljelek. - Igen, mert ha azt mondanám neki, hogy: Ja, hogy még tovább kihasználj, és szórakozz velem.. Akkor felkapná a vizet, és faképnél hagyna és nekem meg nincs kedvem utána rohanni, hogy felkapjam a vállamra, és úgy hozzam vissza ide... Lehet tényleg ideje lenne egy kicsit visszavenni ebből a stílusból, mert tényleg nincs jó kedve, és még én is szívom a vérét... Bár megérdemli néha, mert ő sem jobb, de nem bújok e béna indok mögé... "Csak tudnám, hogy akkor mégis mi a fenéért vagyunk itt Kris... mert ezt nem értem."Hát miért is vagyunk itt? Szívesen elmondanám neked Ice, csak nem lehet, mert... Mert minek? Csak kiröhögnél, ha elmondanám.... - Mert sétálni akartam veled, és... Csak ennyi Ice. Csak feszült vagy, és összekapunk mindenen, de jó lenne, ha ezt befejeznénk és végre normálisan beszélnénk. - Mondom neki, miközben ez egy ajánlat arra, hogy ma már lehetőleg ne veszekedjünk többet, mert már kezd unalmas lenni, és nem akarok haragban lenni vele... Ki akar azzal a csajjal haragban lenni, akit megakar szerezni? Majd véletlen belemászok a fejébe, és annyit hallok meg, hogy kiismerhetetlennek tart... Pedig ez inkább rá vonatkozik, majd megcsókol... "Te tudod, hogy milyen? Honnan tudod... hogy tudod? Az egész csak kihasználás, és csak azt hiszed, hogy érzel valamit. Ott van az apám, nem szerethette az anyámat is, hogy aztán félredobja egy fiatal idióta csajért... A suliban is az összes tanár tök egyedül van... Miért nem elég csak élni az életet és nem... bonyolítani?" Ohhh ez csak számomra egy kihívás, vagyis egy leküzdeni való feledat, és... Nem fog ki rajtam. - Hát amit én érzek irántad... Ne apáddal példázz Ice, én nem vagyok ő... És ne is gyere a tanárokkal, mert nem érdekelnek. Én csak veled akartam lenni, mert hát... De miért kell ennyire ellenkezni? Félsz, hogy összetörném a szíved? Biztosan kijelenthetem: NEM FOGOM! - Kezdek bele, de nem is tudom, hogy miért kezdem neki ecsetelni... Csak kifogások sorát keresi, mert megijedt és fél! A nagy Ice fél attól, hogy beleszeret valakiben, és élete végéig vele akar lenni,... És ezzel most sikeresen felhúzott... Miért nem lehet, csak simán rábólintani arra, hogy jó akkor próbáljuk meg a párkapcsolati életformát? Majd két keze közé fogja az arcomat, és lenyom egy ilyen dumát: "Nem ígérhetem meg, hogy... hirtelen tökéletes leszek tudod ugye?" És mielőtt mondhatnék rá bármit is megcsókol... A csók édesnek és érzelmesnek indul, de én kicsit megvadítom, és szenvedélyessé teszem, hisz nyelvem önálló életre kell és elkezdi az övét kényeztetni, majd megszakítom és légézem még midnig szapora... Micsoda csókokat kapok ma. - Cica nekem nem egy tökéletes sablon kell, hanem te, de... - Kezdem el, és hát... El kell neki mondanom, hogy mik az elvárásaim vele kapcsolatban... Nem sok, csak egyetlen egy dolog, vagy kettő... Még nem tudom...- Csak pár kérésem van... Holnap már ne csókolózz egy másik sráccal, ha összevesztünk ne más szájában keress vigaszt, és... Csak az enyém légy! - Mondom neki, és csípőjénél fogva még közelebb húzom magamhoz, majd elkezdem csókokkal belepni a nyakát, végig megyek tökéletes ívén, és az ajkai felé közeledem, majd szája szélénél megállok, és szemeibe nézek... - Mindössze csak ezeket kérem, teljesíthető? - Kérdezem meg tőle, de nem csókolom meg... Előbb válaszokat akarok, és csak utána találkozhatnak újra az ajkaink...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
- Túlságosan komoly vagy most, nem igazán lehet látni, hogy mikor viccelsz. - kétlem legalábbis, hogy eddig végig azt tette volna, legalábbis nekem egyszer sem jött át a dolog. Igenis minden szava bántó volt, vagy maró gúnnyal fűszerezte meg, nem volt abban semmiféle kedveskedés, vagy vicc... akkor meg miért vettem volna úgy, hogy most csak viccel ezzel a nagyképűséggel? Egyébként sem értem, hogy miért nem volt eddig önbizalma, azt az ember ritkán kap egyik napról a másikra és egyébként is jó pasi, ha jól tudom azért bőven voltak már mellette csajok és nem szokott azért túl sokáig egyedül sem lenni, akkor meg mire fel most ez a túlzott önbizalom? Legyen neki, nem arról van szó, csak ne vigye ennyire túlzásba, mondhatni... az az én reszortom és furcsa, ha más valaki veszi át tőlem. Az pedig végképp nem tetszik, hogy képes csak úgy simán belém fojtani a szót. Nem szolgáltam rá... nem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna. Törtem össze talán szíveket... de csak talán, de én sosem ígértem semmit. Jó esetleg ritkán igen, néha egy kis játék jól tud esni, de ennyi, attól még nem hagyok magam mögött folyton ripityára tört szíveket, bár őszintén szólva úgy érzem, mintha ezt inkább valahol magára értené, pedig én arról sem tudok, hogy az ő szívével csináltam volna bármit is. Érthetetlen, komolyan. - Szóval olyan megerőltető lenne őszintének lenni. - rázom meg a fejemet. Az orra alatt motyog csak és inkább piszkálódik a helyett, hogy elmondaná, hogy ténylegesen mi a fene a baja, mert hogy valami baja van az holt biztos, csak nem hajlandó az orromra kötni. És azt nagyon kétlem, hogy a holnapi vizsgája miatt van ilyen állapotban, máskor is volt már rá példa, hogy egy vizsga előtt mentünk el szórakozni és akkor sem volt ilyen, most viszont tényleg, mintha kicserélték volna. Velem akar sétálni, nem akarja, hogy elmenjek, közben meg mégis... folyamatosan csak belém rúg, és én tényleg nem tudom, hogy mégis mi a fenét vétettem ellene, amiért ez jár nekem, főleg amikor egyébként is kellően pocsék egy napom van. - Csak tudnám, hogy akkor mégis mi a fenéért vagyunk itt Kris... mert ezt nem értem. - érteni szoktam őt, érteni szoktam a legtöbbeket, én vagyok az, aki kiismerhetetlen tud lenni, de most mégis fordult a kocka és nekem valahogy nem megy az, ami mindig menni szokott, pedig tényleg igyekszem felfogni. Ezért próbálkozom, kísérletnek indul csupán a csók, amivel betámadom. Talán akkor tényleg abbahagyja ezt az egészet, és azt hiszem igen hatásos a dolog, bár arra nem számítottam, ami aztán jön, hogy engem akar... hogy egy újabb csók következik és még csak esélyem sincs visszakozni, vagy közbeszólni, pedig tényleg próbálkozom. Kezd tökéletesen összezavarni, pedig tényleg nagyon igyekszem kiigazodni rajta, de nem igazán megy. Az eddigi undoksága valahol akkor jól tippeltem, hogy valami trükk volt csak... talán, bár elég hatásosan játszotta, szóval teljesen nem vagyok benne biztos, de a mostani eléggé azt bizonyítja, hogy így van. De ismer, tudja jól, hogy én nem vagyok olyan... jellemzően romantikus típus, azt sem tudom, hogy az egész hogyan működik. - Te tudod, hogy milyen? Honnan tudod... hogy tudod? Az egész csak kihasználás, és csak azt hiszed, hogy érzel valamit. Ott van az apám, nem szerethette az anyámat is, hogy aztán félredobja egy fiatal idióta csajért... A suliban is az összes tanár tök egyedül van... Miért nem elég csak élni az életet és nem... bonyolítani? - a francba is, nem fair a részéről, hogy ezt csinálja, nagyon nem az! Még ellenkezni se tudok rendesen, csak akadozva, ha közben ennyire közel van hozzám és a fülembe suttog. Én szoktam levenni a pasikat a lábukról és most mégis fordítottnak érzem a helyzetet. Hátrébb húzódom kicsit, de épp csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni rendesen, hogy a két kezembe fogjam az arcát. - Nem ígérhetem meg, hogy... hirtelen tökéletes leszek tudod ugye? - csendes szavak, csak halk suttogás mielőtt még megcsókolnám újra. Túlságosan édesek az ajkai, nem tudok betelni velük, de most nem megyek át szenvedélyesbe, legalábbis az elején nem, csak finom óvatos és puhatolózó csók ez.
- Attól még, hogy valakinek van egészséges önbizalma, és viccnek szán valamit, attól még nem nagyképű... Bocsi, hogy kicsit több lett az önbizalmam, igazad van, eddig nem nagyon volt. - Közlöm vele "ridegen", ami inkább hasonlít a semleges állásponthoz... Egyszerűen csak kimondom a szavakat, és semmilyen érzelem nem olvasható le az arcomról, még az sem, hogy egyre jobban az idegemre megy az a csaj... Olyan, mintha megakadt volna nála a lemez, csak azt tudja hajtogatni, hogy én nem vagyok ilyen...Komolyan mennyire ismer jól, hogy ilyen kijelentéseket tegyen?! "Miért törnék össze szíveket? Tudják, hogy mire számíthatnak, nem ígérek, nem ígérek soha semmit, akkor meg miért dramatizálod túl?" Attól még, hogy tudják bakker még vannak összetört szívek! - Persze-persze... Mindegy, vegyük úgy, hogy meg sem szólaltam... Nem mondtam semmit sem. - ÉS ezzel lezártnak tekintem a témát, hisz hát... Nincs értelme elkezdeni vele vitatkozni, mert túl makacs és konok ahhoz, hogy belássa nem normális dolog az, amit csinál! Konkrétan csak valami eldobható játéknak tekinti a pasikat, és semmi többnek, ez pedig nem jó... Részben azért, mert én nem szeretem, ha valaki kihasznál, részben pedig azért, mert szeretném, ha megpróbálnánk együtt, de ez lehetetlen, mint az hogy a holdat a kezemben tartsam. "Akit ismertem a barátom, de téged... nem érzem úgy, hogy ismernélek, ez itt a gond. Akkor is más vagy, akármit is mondasz!" Ohhh... nehéz volt észrevenni a hasonlóságot... Konkrétan ráuntam az előző szereposztásra és reménykedem benne, hogy az új felállással sokkal több az esély arra, hogy egymásba szeretünk, de ezt neked nem mondhatom el ICE! - Hát... öm.. ok? - Nem tudom, hogy mi a fenét tudnék erre még mondani, ha úgy érzi, hogy nem az a srác vagyok, aki eddig voltam, akkor csak érezze úgy! Ez van... Most végre megtudja, hogy milyen az, amikor ő szórakozik mással, bár engem nem igazán a megleckéztetés inspirál. hanem jól tudjuk, hogy mi... Majd teszek egy kisebb dörmögést magamban, amiből egy kicsi ki is csúszik a számon, de szerencsére ha értet is volna belőle valami, akkor sem tudhatja az egészet... "Persze... morogj csak magadban, ki ne mondd, amit gondolsz." - Ha ilyen széped kéred, akkor nem is fogom. - Mondom majd egy újabb hamis mosolyt festek az arcomra, mert ilyenkor mosolyogni szoktak, és minden bizonnyal a mellettem lévő kisasszony azt hiszi, hogy ezt gúnyból teszem, eddig inkább kínból. "Az előbb meg még azt mondtad, hogy nem mehetek el, mert akkor felkapsz és... emlékszel?" Ez csak egy célzás akart lenni, nem gondoltam komolyan, és nem is engedném, hogy csak úgy megszökjön. - Emlékszem rá, hogy mit mondtam... - Miért ne emlékeznék arra, hogy megfenyegettem azzal, ha elmegy akkor felkapom a vállamra és úgy fogom cipelni. ÉS tényleg félreértette ezt a "megszoksz vagy megszöksz" dolgot... Új tanulság: nem szabad olyat mondani, amin két másodpercnél tovább kell gondolkodni... "Ettől leszel tökös és fasza gyerek? Az akkor lennél, ha őszintén megmondanád, hogy mi a bajod, miért változtál meg és nem szoktalak ugráltatni Kris. Ha valami nem tetszett... eddig is megmondhattad volna!" Ezt még ő sem hiszi el... Még hogy nem ugráltatott régen? Hát akkor ringassa magát abban a hitbe, hogy nem így volt, mert én eléggé máshogy emlékszem a dolgokra... De ha Ice ezt mondja, akkor biztos is, hogy úgy van, mert neki mindig igaza van... Veszek egy mély levegőt és próbálok higgadtan válaszolni... - Neked meg nem tök mindegy? Eddig sem érdekelt nagyon, hogy milyen vagyok, sőt egyáltalán nem is érdekeltelek, akkor ne is most kezdjen el érdekelni ez az egész... És gondolj azt, amit szeretnél, az az igazságon csöppet sem változtat... De mindegy nem akarok veled veszekedni, nem ezért vagyunk itt... - Mondom neki, és próbálok lenyugodni, bár a csókja igazán sokat segít... De utána meg én csókolom meg, és esélyt sem hagyok arra, hogy válaszolni tudjon, hát mit tudnék mondani? Ha egyszer már megízleltük a mennyország egy kis darabját, akkor utána csak még többet akarunk belőle. Miért vagyok legilimentor, ha nem használom ki az előnyeit... Szóval másszunk bele kicsit a fejébe... "túlságosan hamar csókol meg újra. Engem akar. Azért ennyire undok, mert engem akar? Na és akkor még a nőkre mondják azt, hogy bonyolultak igaz? A jó fenéket! Mégis a csókja túlságosan kellemes. Már nem az a béna kölyök, aki tizennégy évesen volt, attól már nagyon távol áll. Finom, kellemes és szenvedélyes és..." Ohhh nem is tudtam, hogy ekkora hatással van rá a csókom, és ezt jól esik "hallani" vagy mit is mondjak rá... Az ő légzése is szapora, nem csak az enyém... Kár volt megszakítani ezt a csókot, de hát nem tapadhatunk egymás ajkaira egyelőre... - Akkor miért nem engeded, hogy valaki megmutassa neked milyen is ez a dolog? Én önként jelentkezem... - Suttogom édesen a fülébe, és játékosan meg is harapom... Tudom, egy idióta vagyok, hogy elhiszem, hogy van esély a kapcsolatra... Bolond vagyok, de már kezd repedezni a maszk... Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megfog törni, de az igazt megvallva nem is nagyon zavar, csak meg kéne neki mutatni, hogy... A szerelem nem is olyan rossz, mint azt ő hiszi...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
- Ha nem lennél az, nem mondanál ilyeneket és... eddig nem is voltál ilyen. - és ezt nem értem. Rosszul esik neki? Hát de komolyan így viselkedik, nagyképű, mint akinek mindent lehet, mint aki azt tesz, amit csak akar, pedig ez nem így megy. Jó... én egy szót se szóljak, de hát tőlem ezt már megszoktuk nem? Tőlem ez már evidens, hogy játszom, hogy azt teszek, amihez épp kedvem van, hogy unok vagyok, vagy épp nagyképű, de ő eddig nem ilyen volt és a hirtelen váltását egyszerűen képtelen vagyok kezelni. Ha valakitől ezt szoktam meg, akkor meg,y de tőle nem... ő egyszerűen nem ilyen. - Miért törnék össze szíveket? Tudják, hogy mire számíthatnak, nem ígérek, nem ígérek soha semmit, akkor meg miért dramatizálod túl? - és miért most? Törött szívek... nem szoktam én olyan gyakran váltogatni a pasijaimat és egyébként is a legtöbb esetben tisztázom, hogy mi a helyzet. Jó, néha előfordul az is, hogy nem, mert épp nincs hozzá kedvem, de azért gyakorta igen, tudják előre és a legtöbbnek nem is szokott gondja lenni egy vad bulival, ami... ennyi csak egy vad buli. Más pedig örül neki, ha pár hétig velem az oldalán villoghat, amíg meg nem unom. Volt már, akit én emeltem fel a középszerűségből a népszerűségbe, igenis olyan is van, aki hálás lehet nekem, mert feltettem a térképre! - Akit ismertem a barátom, de téged... nem érzem úgy, hogy ismernélek, ez itt a gond. Akkor is más vagy, akármit is mondasz! - ne mondja nekem, hogy nem így van és ha nem tud ilyen jól játszani, akkor igenis változott. Persze az emberek változnak, csak hát nem ilyen gyökeresen és nem ilyen rövid idő alatt. Nála valami másról van szó, és talán érthető, ha nem tudom a dolgot egy könnyen feldolgozni. Nem vagyok jó passzban és most csak jó lenne visszakapni azt a Krist, akit ismerek, aki megpróbál segíteni és nem még inkább pluszban jól belém is rúg, mert azt tényleg nagyon nem élvezem. A motyogásából már szinte csak szótagokat kapok el, pedig tuti, hogy meglenne a jó válaszom rá. Miért használnám ki őt? Nem hitegettem soha semmivel... legalábbis én nem tudok róla. - Persze... morogj csak magadban, ki ne mondd, amit gondolsz. - húzom el a számat újra. Legalább lenne őszinte, mert most láthatóan még csak távolról sem az. Eddig az volt, most tényleg annyira más minden vele, hogy hihetetlen. Nem is akar szerintem most másmilyen lenni, csak akkor nem értem, hogy vajon miért is van itt velem, miért akart olyan nagyon sétálni. Mintha ő se nagyon tudná, hogy pontosan mit is akar. - Az előbb meg még azt mondtad, hogy nem mehetek el, mert akkor felkapsz és... emlékszel? - hát na most már az én hangomban is van egy cseppnyi gúny, ha már ő eddig folyamatosan ezt csinálta velem. Nem érzem úgy, hogy megérdemlem, vagy nem most, vagy... egyáltalán nem. Ha valami baja van, akkor mondaná a szemembe és kész, de nem az a megoldás, hogy szándékosan próbál meg felhúzni és még direkt újra és újra belém is rúg. Ha nem akar segíteni, hát ne tegye, nem kötelező. - Ettől leszel tökös és fasza gyerek? Az akkor lennél, ha őszintén megmondanád, hogy mi a bajod, miért változtál meg és nem szoktalak ugráltatni Kris. Ha valami nem tetszett... eddig is megmondhattad volna! - kicsit még fel is emelem a hangomat. Ezt is elérte, pedig nem akartam, de már kezd sok lenni és már tényleg nagyon ideges vagyok én is. Megoldásokat kéne találnom a bajaimra, nem pedig újabb bajokat szerezni melléjük, pedig most pont ez a helyzet. Pillanatok kellenek, hogy legalább egy kicsit lenyugodjak és talán a düh, talán az értetlenség az, ami kihozza belőlem azt a csókot. Itt a hülye romantikus kis környezet, erre mi öljük egymást és még csak nem is tudom, hogy miért. A csók persze jó... már-már tökéletes, de hogy szerelmes vagyok-e? Nem, ezt én sem tudom, csak valahogy úgy érzem, hogy ő ezt várja el tőlem, a szavaiból és a viselkedéséből. Nem vagyok szerelmes alkat, nem vagyok nyálas romantikus, sose voltam... hogyan lennék hirtelen az? - De... - nincs esélyem visszakozni, túlságosan hamar csókol meg újra. Engem akar. Azért ennyire undok, mert engem akar? Na és akkor még a nőkre mondják azt, hogy bonyolultak igaz? A jó fenéket! Mégis a csókja túlságosan kellemes. Már nem az a béna kölyök, aki tizennégy évesen volt, attól már nagyon távol áll. Finom, kellemes és szenvedélyes és... a kezdeti morcos pillantásom is ellágyul végül, ahogyan lehunyom a szememet. Észre sem veszem, hogy az ujjaim önálló életre kelve táncolnak a tincsei között. Talán egy perc is eltelik mire eljut a fülembe a béna békakuruttyolás. Igen, most már tényleg, igazából is hallom, nem csak az előbb képzeltem. Elszakadok tőle. Próbálok megálljt parancsolni a légzésemnek, túlságosan szaporán emelkedik a mellkasom. - Ismersz Kris... én nem... nem tudom, hogy mi az a szerelem, meg a romantika, meg a többi nyálas... izé. - de legalább már nem vagyok közel a kiabáláshoz, sőt kifejezetten halkan beszélek, alig hallhatóan suttogva csak magam elé, még csak a szemébe sem nézek közben. Mert ezt akarja nem? Romantikát, szerelmet, de... én nem vagyok erre alkalmas. Nem láttam soha jó példát és én se vagyok olyan jó ember, aki képes lenne ilyesmit érezni. Akkor miért zavart az, ahogyan viselkedett és miért nem hagytam ténylegesen faképnél?
- Undok, gonosz és most nagyképű... Tudsz még valami jellemzőt mondani? Esetleg beképzelt is vagyok? - Kérdezem tőle, igaz kívülről semmi sem látszik, de belül ez igenis szarul esett tőle... Tudhatná, hogy sose voltam nagyképű, mert teljesen tisztában vagyok azzal, hogy honnan is jöttem , bár ő nem tudja, és nem is tervezem, hogy elmondom... Egy gazdag és befolyásos családból származik, én meg egy kis családból... "Ez csak gúny volt, így nem is akarnék az álmaidban szerepelni." Hát akkor most döntse már el, hogy mit is akar hallani... Azt, hogy mások álmaiban szerepel, vagy az igazságot... Bár egyre jobban kezdem azt gondolni, hogy a nők bolondok, mindegyik az... - Kedves Justice akkor most mit szeretnél hallani? Azt hogy mások álmaiban szerepelsz, vagy az igazságot? Bár nem akarlak megbántani, de szerintem nem sok álomban szerepelsz, magad után csak törött szíveket hagysz... - Kezdem el neki, bár így is van... Annyi sráccal kikezdett már, hogy lassan nincs olyan pasi, akivel még ne járt volna, de példának itt vagyok én... Mi még nem voltunk együtt úgy, mint egy pár és minden bizonnyal sajnos nem is leszünk, sőt sajnos ideje belátni, hogy sose leszünk együtt... "Én nem... nem így értettem. Fontos vagy, a barátom vagy... de a barátok nem viselkednek így a másikkal." Na mert ő nem viselkedett velem eddig érdekesen... Mert az sokkal jobb, ha Kihasználjuk a másikat, és az orránál fogva vezetjük... - Bagoly mondja verébnek... Mindegy. - Inkább nem fejezem be a közmondást, mert most hirtelen egy másik jut eszembe: Aki megmondja az igazat, annak betörik a feje. És ez Ice-nál nagyon is igaz... Ha valaki megmondja neki a frankot, akkor addig harcol, míg a másiknak szar helyzete nem lesz... Mennyire örülök annak, hogy ő nem legilimentor. Most igazán nagy bajban lennék, ha hallaná a gondolataimat... "De te rövid idő alatt és homlokegyenest megváltoztál, vagy... eddig is ilyen voltál, csak mást hitettél el velem?" Istenem, hogy lehet ilyet kérdezni valakitől ennyi év ismertség után?! Bárki lehet bármilyen jó színész, akkor sem tud semmit sem másoknak hitelesen előadni... Annyi ideig nem lehet színészkedni, vagy lehet hogy csak én vagyok ilyen naiv e téren... Nem tudom. - Én sose játszottam meg magam, de miért érdekel ennyire, hogy milyen vagyok, hisz még azt sem tudtad az előbb, hogy a barátod vagyok-e... - Igen, ez most egy valódi szemrehányás volt valódi érzelmekkel a hangomban... Inkább ő hitette el vele, hogy a barátja vagyok, és most kiderül, hogy olyan barátféle valami vagyok, aki csak egy srác a sok közül és nem is kell másra, mint néhai unaloműzésnek, ha esetleg megkívánom az ajkait... Igen, most kiakadtam és veszek egy mély levegőt, hogy lenyugodjak picit. - Ja, hogy még tovább kihasználj, és szórakozz velem.. - Mondom olyan halkan, hogy már én is alig értem, hogy mit mondok... Ő neki még esélye sem volt meghallani, csak pusztán érzékelhette, hogy motyogtam valamit a bajszom alatt, ami valójában nincs is... Milyen gázul néznék már ki bajusszal az arcomon. "Oké, szóval csak velem viselkedsz most így és másokkal kedves vagy, legalább tudom."Esküszöm kitépem a hajam e a csaj mellett... Ice megint midnent tud... Nem ő az egyetlen ott van példának Camy, hisz vele is ilyennek kell lennem, ha hiteles akarok maradni a szerepemhez. - Azt hiszel, amit csak akarsz... Én tudom az igazat, és nekem ennyi elég. - Pusztán csak ennyit mondok neki, és hagyom a dolgot a fenébe... Nem fogok miatta felrobbanni, inkább nem is törődök azzal, amit mond... "És, ha nem akarom elérni? Nem az én dolgom megváltoztatni téged, ha ennyire ellenséges vagy velem."Hol egy fal, fejjel neki futok azonnal... Szerintem Ice még sose hozott ennyire ki a sodromból. Már nagyon nehezemre esik fenntartani a hidegfejűt, komolyan mondom mindjárt felrobbanok... Miért a legproblémásabb csajba kellett nekem beleszeretnem? - Akkor ne akard... Vagy megszoksz vagy megszöksz... Nem tudok mást mondani erre drága. - Mondom tök normálisan és higgadtan, ügyelek hogy a hangomban egyetlen kis idegesség vagy harag se hallatszón ki. Megy ez, csak nem kell felkapnom a vizet azon amit mond... Be cool, vagyis csak lazán. Inkább következő mondatára nem teszek semmilyen megjegyzést, elmosolyodom, egy igazi hamis mosoly, miközben szétb*sz az ideg belülről... - Vagy hasonló? - Kérdezem meg tőle, bár érzem előre, hogy jobb lett volna, ha meg sem teszem... Minek kell nekem ilyen hülyeségeket kérdeznem? Hisz tudom, hogy ő mit akar... Én pedig azt nem akarom... "De... akkor, ha nem leszel megint ilyen." Jó én már nem bírom tovább... Elegem van! - Milyen Ice? Ne legyek tökös és fasza gyerek? Legyek az a kis pincsi kutya, akit akkor ugráltatsz mikor csak kedved szottyan rá? Köszönöm, inkább kihagyom és utálj csak nyugodtan! - Mondom neki idegesen... Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy pincsit akar belőlem... Ha nem tetszik neki amilyen most vagyok, akkor hagyjon is békén... És megcsókol... A csók tökéletes, és olyan édesek az ajkai, mint négy évvel ezelőtt, de... Nem hiszem, hogy valódi lenne ez a csók, de ki kell derítenem, hogy mi is jár a fejében, és épp ezért kénytelen vagyok belemászni... A következőt hallom:" nem fogok neki hirtelen szerelmet vallani. A csók jó volt, de... mégis nem értem, hogy pontosan mit is vár el tőlem, főleg hogy az elmúlt percekben olyan szinten undok volt, amilyen még soha az életben. Ezt nem tudom csak úgy könnyedén tolerálni, nem megy, nem fogok hirtelen a nyakába borulni, nem a bunkó pasikra gerjedek, hiába hiszi azt." Elnevetem magam azon, amit hallok... Egyszóval szerelmes belém, csak még magának sem vallja be, vagyis magának már bevallotta, csak én vagyok vissza... De most mi legyen? Csak az elcseszett romantikus énem akar feltörni... Eszem f*szom megáll ettől a nőtől... - Jobb kérdés az, hogy kit! - Hirtelen közelebb húzom magamhoz, és megcsókolom szenvedélyesen... A fenébe is várni akartam ezzel a csókkal még, de nem tudom magam tovább türtőztetni, újra érezni akarom ajkait az enyémen, újra érezni akarom az édes és mámorító csókját, és addig csókolom, míg csak engedi... Bakker hiába húzza fel az idegrendszerem, akkor is szeretem és kell nekem!
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
- Tehát még nagyképű is lettél... igazán jó hír. - nem volt ilyen, eddig tényleg nem, és ez akkor is új nekem. Alkalmazkodnom kellene, de ez akkor sem olyan egyszerű, ahogy gondoltam. Nem... nem tudom őt úgy kezelni, mint mást, mert nem ezt szoktam meg tőle. Kedves és... azért vele én sosem voltam kifejezetten bunkó, vagy nem szántam annak. Persze mindig magamat adtam és persze arról nem tudtam, hogy őt az zavarja, ahogyan másokkal viselkedtem, vagy épp játszottam, mert az neki miért baj? Vele sosem játszottam úgy, vagy pont ez volt a gond? Halvány sejtésem sincs róla, hogy miért teszi ezt velem, de az tuti, hogy állati rosszul időzít. - Ez csak gúny volt, így nem is akarnék az álmaidban szerepelni. - rántom meg a vállamat. Úgy fest egyre morcosabb vagyok, a helyett, hogy helyes irányba terelgetnénk a jelenlegi állapotot. Inkább egyre rosszabbá kezd válni minden, amit tényleg nem értek, hogy miért történik. Jobb lenne eltűnnöm és itt hagyni, de a végén tényleg képes lenne felkapni és elhurcolni, csak nem értem, hogy miért ha láthatóan nem akarna igazából velem lenni és mindenben csak a rosszat látja, meg azt, amibe beleköthet. - Én nem... nem így értettem. Fontos vagy, a barátom vagy... de a barátok nem viselkednek így a másikkal. - nem, az én fogalomtáramban nem. Lehet, hogy nincs sok barátom és igen, nem vagyok tökéletes ember, nem is akarok az lenni, de én azzal, aki tényleg értékes számomra nem viselkedem így, főleg nem akkor, amikor eleve a másik nincs jól, és én most határozottan nem vagyok jól. - De te rövid idő alatt és homlokegyenest megváltoztál, vagy... eddig is ilyen voltál, csak mást hitettél el velem? - na azt végképp tuti, hogy baromira zokon venném, mert én játszom másokkal, de velem nem szoktak és azt tuti, hogy nem fogom csak úgy tolerálni. - Nem akarom, hogy elmenj, azt akarom, hogy... olyan legyél, akit ismerek! - igen... akarom. Ha fiatalabb lennék mondjuk egy tíz évvel, akkor lehet, hogy még mérgesen toppantanék is egyet mondjuk a lábammal. Komolyan... simán képes lennék rá egyébként, csak már túlságosan idős vagyok hozzá. Egyébként is, ha így viselkedik, akkor igazán elmehet innen, és békén hagyhat, mert most nem tesz semmi jót, csak még idegesebb vagyok tőle, pedig már épp elég ideges vagyok így is. - Oké, szóval csak velem viselkedsz most így és másokkal kedves vagy, legalább tudom. - húzom el a számat újra. Hát a fenébe is, ha neki olyan sok barátja van és olyan baromira szereti mindenki, akkor velem viselkedik így és ezt nem fogom csak úgy értékelni. Határozottan nem tetszik nekem a mostani jelleme. Lehet, hogy kihasználtam eddig azt, hogy kedves volt, de sose tette szóvá, sose mondta, hogy ez gond neki, akkor meg? Miért kell most homlok egyenest váltani és átmenni undokba, aki mindenbe csak beleköt? Én még a gondomat is elmondanám neki, de jelenleg kétlem, hogy olyasmit mondana, amitől jobban érezném magamat. - És, ha nem akarom elérni? Nem az én dolgom megváltoztatni téged, ha ennyire ellenséges vagy velem. - és e miatt tényleg azt nem értem, hogy miért akart velem időt tölteni, meg sétálni, ha úgy viselkedik, ahogyan most. Lehet, hogy épp unatkozott, de ez akkor sem elég jó indok, hogy most miért keseríti meg az életemet, mert ez már simán megkeserítésnek számat és igazán... abbahagyhatná végre, mert egyáltalán nem biztos, hogy sokáig hajlandó vagyok elviselni. - Volt kedvem, de nem... így. Csak... örülnék, ha olyan lennél, mint amilyennek ismerlek, vagy... hasonló. - megrázom a fejemet és csak sóhajtok egyet. A felhője... jó azt nem kéne folyton nézegetnem, tényleg nem, mert csak megzavarja a fejemet. Pont e miatt nem figyelek a karjára sem, mert most nem ez a lényeg. Undok és ezt az undokságot nem akarom bátorítani. - De... akkor, ha nem leszel megint ilyen. - átjöhet hozzánk, nem mondom, hogy nem lenne jó, mert nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a Nancy-vel és nyáron ott van az a rémes esküvő, de azt nem viselem el, ha még ott is piszkál engem tovább, az nekem tényleg sok lenne. Ez miatt nem nézem meg hosszabban a hasát sem, csak lopva egyszer, mert... nem akarom most és kész, nem akarok most ezzel foglalkozni, hogy ő mennyire felfejlesztette magát, velem pedig mégis milyen. A csók pedig... csak jön, hirtelen ötlet, mert itt ez a hülye mások által romantikusnak gondolt helyzet és én... a fenébe is, ha mindenki azt mondja milyen jó, hát akkor meglátjuk. Kár, hogy a - Unaloműzés? Te mondtad, hogy unatkoztál és azért akartál sétálni velem... Képtelen vagyok kiigazodni rajtad Kris. Mit akarsz egyáltalán? - nem fogok neki hirtelen szerelmet vallani. A csók jó volt, de... mégis nem értem, hogy pontosan mit is vár el tőlem, főleg hogy az elmúlt percekben olyan szinten undok volt, amilyen még soha az életben. Ezt nem tudom csak úgy könnyedén tolerálni, nem megy, nem fogok hirtelen a nyakába borulni, nem a bunkó pasikra gerjedek, hiába hiszi azt.
- Hát biztos, hogy van valaki... Bár én is sok csaj álmában szereplek a tökéletességemmel. - Mondom neki, és hát igen... Minden exem visszasírna, de én aztán egyiket sem fogadom vissza... Bár meglep, hogy utolsó is visszaakar kapni, miután majdnem minden csóknál Ice-nak neveztem... Baromi ciki volt, de hát mit tudok ellene tenni? Mindig is ezt a néha kiállhatatlan és bolond csajt szerettem, bár ő sose szeretett engem.. Na mindegy túl kell lépni a dolgon, egyszer csak észreveszi, hogy a tökéletes pasi az orra előtt van..Sose fogja, sose fogja belátni, hogy én vagyok neki a tökéletes... Túl makacs és bolond hozzá. Mindegy is, majd csak egyszer... Majd szavaira elgondolkodom: "Mert... mert így viselkedsz és ilyeneket mondasz, naná, hogy felkapom a vizet!" Ohhh... Ice sose szerette, ha visszakapja, amit ő szokott adni... Pedig ideje lesz megtanítani arra, hogy nem szórakozhat mindenkivel kénye-kedve szerint... - Hogy viselkedem? És miket mondok? Csak elmondom a véleményem, de akkor... Ice minden álmomban csakis te szerepelsz, te vagy az angyal, aki lejön hozzám a mennyből, te mentesz meg... Ez most jobb? - Ecsetelek neki valami béna hülyeséget és a végén felteszek egy gunyoros kérdést... Bár ott ismerve azt fogja mondani, hogy igen sokkal jobb, ha ez a szerepfelosztás az álmomban. Szerencsére nem álmodok, vagy ha igen, akkor nagyon ritkán... Mindegy, nem kéne ilyeneken agyalnom... "Mégis mit vártál? Lehet, hogy tegnap még azt mondtam volna, hogy barátok vagyunk, de... nem tegnap van." Fasza! Akkor most már nem is vagyok a barátja... Remek, bár nem bánom, hogy megváltozott a viselkedésem felé... - Igazad van, nem tegnap van... Bár kösz, hogy ennyire "fontos" vagyok. - Mondom neki érzelemmentes arccal. Ha most azt várja, hogy kiakadjak és elkezdjek hisztizni, hogy mi az már, hogy csak tegnap nevezett volna barátjának, akkor eléggé el van tévedve, csak egyszerűen megköszöntem neki, hogy ennyit jelentek neki, de most erős késztetést érzek, hogy itt hagyjam a p*csába egyedül.... - Hát tudod, ahogy telik az idő az emberek változnak... Nem mindenki marad ugyanolyan... Gondolom te sem voltál pont ugyanilyen kiskorodban. - Na jó... Szerintem akkor is ilyen makacs, akaratos és csodálatos lehetett... Be kell látni, hogy gyönyörű és csodálatosan néz, minden pasi álma lehetne, ha nem lenne ennyire... Mi is a jó szó? Picsás, vagy na... Érted. Szeretem meg minden, de van min változtatnia...- Ha szeretnéd elmehetek... - Ajánlom fel neki a lehetőséget és rá is kacsintok... Természetesen, ha azt mondja, hogy menjek el, akkor sem fogok elmenni... Nem fosztanám meg sose az én szerény személyemtől, hisz ha tehetném, akkor az egész napomat vele tölteném... De elég jól vissza vág: "Mert neked ezzel a hozzáállással majd szép öregkorod lesz, és olyan sokan vesznek körbe mi? Vagy csak velem viselkedsz így újabban?" Hát erre most mi a fenét mondjak... - Engem mindenki szeret, és sokan maradnak mellettem öregkoromra, hiába vagyok ilyen "rossz" az állításod szerint... Vannak olyan emberek, akikre bármikor számíthatok. - Válaszolom neki, és hát igaz is... Sok ember maradna velem öregkoromra, hisz sok haverom van, akikre bármikor számíthatok. Persze neki is van valaki.. Camy, eddig mindig mellette állt jóban-rosszban az a csaj, és... Ice szerencsés, hogy van neki, mert más nem igen akad Camy-n és rajtam kívül... - Hát ha ennyire nem tetszik, akkor változtass meg! Próbálkozz, hisz te mindig eléred a célod drága, vagy nem? - Teszek fel neki egy kérdést, bár erre mindketten tudjuk a választ. Ice bármit elér, csak akarnia kell, és ha képes lenne megváltozni csak egy picit is, akkor újra visszatérne az én régi kedves énem is. "Mi a fenéért akartál sétálni velem, ha ennyire ki nem állhatsz egyáltalán? Az a nő meg... immúnis mindenre." Azért, mert VELED akartam lenni, csak hát ezt mégsem adhatom válasznak, hisz akkor annyi lenne az egész tervnek... - Unatkoztam és azt hittem van kedved sétálni vele, de már látom, hogy kár volt... Hát figyelj valamilyen módszer csak van, hogy eltüntessük... Mondjuk a következő szünetben átmegyek hozzátok, és kieszelünk valamit, ok? - Egyáltalán nem érdekelt, hogy konkrétan meghívattam magamat hozzájuk, de ha annyira idegesíti az a nő, akkor segítek neki elzavarni... Vár nem igazán tudom, hogy hogyan is kellene ezt elérnünk... Majd mikor hátra dőlök, akkor csak egy pillantást vet rám, és inkább előre dől, hogy átölelhesse a térdeit... Ennyire azért nem lehet pocsék látvány a testem... Majd megkér, hogy üljek fel... Sóhajtok egyet és megteszem azt, amit kért, de mikor felkeltem, akkor közelebb búj hozzám, és mond valamit, aztán jön a kérdés, és búm megcsókol. Nem tudok magamon uralkodni, közelebb húzom magamhoz és az elején vad a csók, majd szép lassan kezd érzékennyé válni... Majd pár perc után megszakítom, és szemeibe nézek... - Bárcsak igaz lenne... Bárcsak tudnám, hogy nem egy újabb unaloműzés vagyok. - Mondom neki, és arrébb húzódom, ha engedi. Az az igazság, hogy nem bírom tovább és muszáj legilimáciát használnom, de nem... Még csak egy picit későbbre kell hagynom...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
- Jó hát akkor rajtad kívül van azért, akinek az álmaiban szerepelek. - vonom meg végül a vállamat. Nem tetszik nekem, ahogyan beszél és már komolyan nem tudom, hogy miért viselkedik így velem. Bántó és... nagyon az, pedig sosem volt velem ilyen. Nem tudom, hogy mégis mi a baja. Nem tettem ellene semmit, legalábbis semmi olyat, amit eddig ne tettem volna. Nem bántottam meg látványosan, vagy érezhetően igaz? Akkor mire a nagy pálfordulás, ami miatt, most még szándékosan igyekszik meg is bántani ezzel a rémálom dumával? Lassan akármennyire is fenyeget a végén tényleg faképnél hagyom, megérdemelné. Kapkodjon csak fel, maximum majd addig kapálózom, amíg tényleg kellemetlenül fájdalmasan nem érinti egy kósza rúgás, vagy bármi, aztán majd akkor érezhetem magamat kicsit jobban a mostani viselkedése után. - Mert... mert így viselkedsz és ilyeneket mondasz, naná, hogy felkapom a vizet! - nem vezetek én le rajta semmit, de eleve úgy indított, hogy megyek vele és pont, és ezek után mintha csak folyamatosan azon lenne, hogy megbántson. Eddig nem így viselkedett és amikor eleve pocsékul vagyok, akkor nem kellene még rá is tennie egy plusz lapáttal. Nem jó a kedvem, máskor ilyenkor szokott segíteni, most pedig mintha csak inkább még belém is rúgnak és nem tudom az okát, ami csak még jobban idegesít. - Mégis mit vártál? Lehet, hogy tegnap még azt mondtam volna, hogy barátok vagyunk, de... nem tegnap van. - és ő nem úgy viselkedik, mint tegnap, távolról sem. Nem ezt szoktam meg tőle, szóval igenis fel lehetek háborodva miatta és még valahogy az sem működik, hogy megpróbálom legalább tesztelni, hogy most ez maradandó változás-e, vagy mégis mi a jó ég. - Ne írd fel sehová, bár már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy akár csak kicsit is ismerlek. - valami nagy baj van vele, hogy mindenre így válaszol, mindenre valami negatív, vagy cinikus megjegyzés jön, vagy akár is-is. Ez most nagyon nem tetszik nekem, nagyon nem esik jól és nem is értem, hogy miért hiszi, hogy ha így viselkedik, akkor akarok egyáltalán beszélgetni vele, nem hogy még sétálni is. - Ha ilyen a valódi éned, akkor nem is akarom megismerni. - húzom el újra csak a számat. Hát nem, ha ilyen nála az általános és megszokott állapot, akkor nem akarok vele kapcsolatban lenni, se jóban, se rosszban. Lehet, hogy én is problémás vagyok, de nem vagyok szándékosan undok másokkal, ő viszont ma mintha csak sértegetni tudna, arra pedig igazán nincs szükségem. - Mert neked ezzel a hozzáállással majd szép öregkorod lesz, és olyan sokan vesznek körbe mi? Vagy csak velem viselkedsz így újabban? - mert ha másokkal is ilyen cinikus és bántó, akkor ne mondja nekem azt, hogy olyan nagyon sokan veszik majd körül öreg korában. Egyébként is nagyon távol állok még az öreg kortól, nem is értem, hogy miért kéne már most nagyban változnom. Csak, mert ő akarja? Amúgy is miért akarná? Átment bunkóba... én miért legyek akkor hirtelen jó kislány? Nem az a típus vagyok, aki élvezi ha beszólogatnak neki, vagy ha meg is alázzák mellette. Én nem az effélére gerjedek, erre más valakit kell találnia. - Nekem... jobban tetszett a kedves és kevésbé izmos, mint a mostani külsőd ezzel a szemét stílussal. - rántom meg a vállamat, próbálva kibújni a tény alól, hogy az előbb én voltam az, aki megdicsértem az elért eredményt. Nem szabad bátorítanom, se a hozzáállását, se a viselkedését, ez biztos, mert a végén még tényleg azt hiszi, hogy jó úton jár, pedig nagyon nem. Ellenben most is van egy-egy megjegyzése, tette, ami újra azt mutatja, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel. Ha olyan undok lenne, akkor mit jön a szív alakú felhővel egyáltalán? Furcsa... komolyan furcsa. - Mi a fenéért akartál sétálni velem, ha ennyire ki nem állhatsz egyáltalán? Az a nő meg... immúnis mindenre. - sóhajtok csak egyet. Egyetlen pillantást vetek csak rá, amikor hátradől. Szó se róla tényleg sikerült elég jól kidolgoznia magát, de ettől még a stílusa baromira nem tetszik. Inkább előre fordulok és átölelem szépen a térdeimet. Pillanatokra teljes csend áll be, komolyan még az említett romantikus kis békakuruttyolást is hallani vélem, bár már simán lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem. Végül mégis hátrafordulok felé, újabb szótlan pillanatok erejéig. - Ülj fel... légyszíves. - na igen ott van az első két szó végén az a felkiáltó jel, de végül mégis hozzáteszem a kérő szócskát. Legyen neki... most az egyszer. Mégis csak kíváncsi vagyok valamire és nem hagy nyugodni a dolog. Megvárom, amíg feltápászkodik és csak aztán húzódom közelebb kicsit hozzá. - Nem tudom, hogy miért vagy ilyen, de... oka van, és közben mégis idehoztál, meg hülye felhőd... szóval ez kellene? - nem nagyon hagyok időt neki, hogy választ adhasson, az utolsó szónál szinte már nyúlok is a feje felé, hogy a tarkójánál fogva húzzam közelebb magamhoz és ha már ennyire ecsetelte, akkor simán a szájába mászom. Az elején csak egy hevesebb, már-már dühös csókkal, de aztán mégis mintha másodpercek alatt enyhülne a dolog. Szó se róla azért elég sokat gyakoroltam már azóta, hogy tizennégy évesen próbálkoztunk, de mondjuk ő is.
- Nekem semmilyen célom sincs veled... És megnyugtatlak semmilyen álmomban nem szerepelsz szerencsére... Lenne egy édes álmom, és becsöppennél, akkor az egész átmenne egy horrorba, már bocsi. - Próbálok nem elmosolyodni, inkább komoly arcot vágok, de a végére csak elmosolyodom... Na jó talán ezzel tényleg megbántom kicsit, de hát ez van... Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy szép álmom lenne vele, maximum ha... Ezt nem fejtem ki, bár szerintem mindenki tudja, hogy mit álmodnék vele szívesen. Bár csak az a baj, hogy Ice sose becsülne meg engem, mert nem képes rá... Mindenkit puszta játékszernek és unaloműzésnek tekint. Ha sikerülne csak egy kicsit is megváltoztatnom, akkor... Akkor én valami istenség lennék, esküszöm ez a csaj néha reménytelen eset, és már csodálom a saját kitartásomat, de hiszek benne, hogy Ice-al majd valamikor a távoli jövőben boldog lehetek... - Pocsék napod van?... És ezt miért is rajtam kell leverni, csak egy egyszerű sétát kértem egy ilyen szép helyen, és te mindenre felkapod a vizet. - Jelentem ki neki egyszerűen, hisz tényleg egész eddig csak hisztizett, hogy én változtam meg... Pedig csak ő elviselhetetlen... Csak hogy apámat idézzem: "A nők fognak téged tönkretenni fiam... Ismered a közmondást: Hogyan csinálj a libából házi sárkányt... Vedd el!" Hát igen... Kicsit morbid az öreg, de hát mit tudok vele tenni? Azért be kell látni, hogy van valami igazság a szavaiban. Aztán a kérdésemre válasz helyet egy bizonytalan kérdést kapok, amire kérdőn felhúzom a szemöldököm. - A nagy és határozott Justice Simmons bizonytalan? Ezt fel kell írni valahova... Amúgy igen, valami olyasmi... - Kicsit gúnyosan kérdezek tőle, de a végére csak én is egy bizonytalan választ adok, pedig... igen mi barátok vagyunk, vagy mégsem? Most mi van? Milyen válasz az, hogy "Olyan... barátféle... nem?" Akkor most barátféle dolog... Na jó nekem ez magas... Inkább nem is agyalok ezen a marhaságon! Minden nőben ott van a hülyeség... Néha csak folyik belőlük, és Ice sem kivétel, hanem még inkább jellemző ez rá... Na jó én sem vagyok ekkora p*cs, de akkor is ez nem volt normális válasz. MAjd mikor kérdéseimre választ kapok, csak biccentek egyet... Nagy csoda, hogy tudja mikor születtem, mióta már lassan 5-6 éve ismer már engem... - Meglepetést okozol... Hova írjam fel, hogy tudsz rólam ilyeneket 5-6 év után?.. És kedvenc kajám nincs, mindent megeszek... - Még hogy a húsfélék... Gyerekkoromban nagy luxus volt, hisz nem tudtunk mindennap húst enni, csak heti háromszor maximum... És nem bánom, hogy nem voltunk gazdagok, mert csak rá kell nézni a gazdagokra... Sugárzik róluk, hogy a bagázsuk fele életképtelen... "De te is tudod, hogy nem így értettem. A viselkedésed... az változott meg." Egy hamis kacajt hallatok.. - Vagy csak most ismered meg a valódi énemet, nem tudhatod! - Kacsintok rá, és utána körbenézek... Mert kitudja, lehet hogy tényleg ez a valódi énem, csak eddig nem forrt ki.... Még én sem tudom, de annyi biztos, hogy tetszik ez az új stílus... Nem csak azért, mert kicsit bosszanthatom Ice-t... "Miért kéne minden áron mindenkinek elkötelezni magát? Mi van, ha én így érzem jól magamat önállóan?" És a papolásomra csak ennyi visszajelzést kapok, hát ez csodás, mondhatom. - Majd csak azt veszed észre, hoyg egyedül maradtál, és mindenkivel szórakoztál... Egyedül maradsz és keserű lesz az öregkorod. - Remélem azért ebbe belegondolt, hogy hamarosan már minden pasival szórakozott, akivel csak lehet és a végén már nem marad senki sem... Nem lesz kivel komolyan venni a dolgot, és egy öreglány lesz harminc macskával, és mikor majd meghal, akkor majd a macskái fogják felzabálni a testét... Bár miért gondolna ilyenre, hisz rohadt jó csaj, és mindig talál egy balekot, olyat mint én, aki még küzd is érte, annak ellenére, ha nem is látszik. - Mi másért edzenék, hogy bejöjjek a csajoknak... Ha nem vagyok, akkor már izmos legyek. - Mondom neki, és érdekel, hogy vajon mit is fog reagálni arra, amit mondok, bár tuti nem fogja azt mondani, hogy rohadt jó pasi vagyok, mert az hazugság lenne a javából... Majd a felhős mutatványra... Na jó nem hittem volna, hogy így fog reagálni, mert féltem hogy lebukok, de az egészet benyalta... A célom az csak az volt, hogy közel tudjam magamhoz és érezhessem mámorító illatát, bár sajnos arrébb fészkeli magát, nem akadályozom meg, engedem neki... - Elég, ha csak magad adod, és pár percen összecsomagol a nőcske és lelép... Nem kel eltenni láb alól. - Mondom neki, majd tarkóm alá rakom a kezem, és hátradőlök, hanyatt a szikladarabon, ami érdekes módon nem töri a hátam... Bár várható lesz, hogy a póló felcsúszik a hasamon, és így szabad látványt biztosít Ice-nak a kockás hasamra...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
- Nekem pedig úgy tűnik, hogy pont ez a célod. Jobban szeretek valakinek az álmaiban szerepelni, mint a rémálmaiban. - pedig én komolyan nem szoktam gyakran húzni a számat, de ma... nehéz esetében nem ezt tenni, tényleg nagyon nehéz. Jobban szeretek mosolyogni, jobban szeretek nevetni, de most amúgy is elég rossz passzban vagyok és mintha ő még szándékosan tenne rá egy lapáttal, vagy inkább többel, hogy még kellemetlenebbül érezzem magamat, ami nem igazán tetszik. Ez a nap komolyan nem alakul jól, az apám levele, aztán meg Kris ezzel az egésszel... amit csinál. Pontosan nem is tudom, hogy minek mondjam, főként a bosszantás lenne rá a jó szó azt hiszem. - Pocsék napom van... naná, hogy érzékeny vagyok! - a fenébe is, tényleg nem vagyok kifejezetten a toppon, szóval igenis megpróbálhatna rá egy kicsit tekintettel lenni. Pár hete még simán ezt tette volna, most pedig nagyon nem. A kérdésére választ találni viszont már jóval nehézkesebb, pedig én igazán igyekszem ám, de... Nem akárki, de hogy minek is nevezzem, az már nehezebb kérdés. - Olyan... barátféle... nem? - oké nem sok barátom van, ezért is ejtem ki ezt bizonytalanul kissé, de mégis csak sokat beszélgettem már vele és azért sok mindent tud rólam. Tudom, hogy nem vagyok egy tipikus mintabarát, de hát na... én ilyen vagyok és eddig úgy tűnt, hogy ezzel nincs különösebben baja, most pedig nagyon úgy fest, hogy mégis csak? - Március 17! Ezt látod tudom és a sötét színeket szereted, mindig abban jársz, szóval a fekete mondjuk? És... pasi vagy, gondolom a húsfélék. - jó na ebben nem vagyok biztos és persze oké nem tudok róla mindent, de akkor is ismerem, de ez nem jelenti, hogy minden apróságot tudok róla. - De te is tudod, hogy nem így értettem. A viselkedésed... az változott meg.- vagy csak a hozzám való viszonyulása? Nem tudom, azt eddig nem figyeltem, hogy másokkal hogyan viselkedik, de hogy velem elég más lett abban teljesen biztos vagyok és nem igazán értem még mindig az okát. Láthatóan pedig nagyon mennek neki a kitérő válaszok, abban tényleg profi lett, de engem azért ennyire nem egyszerű lepattintani, ha valamit tudni akarok. - Miért kéne minden áron mindenkinek elkötelezni magát? Mi van, ha én így érzem jól magamat önállóan? - nem is értem ezt. Egy csomó csaj van úgy vele, hogy minden áron akar maga mellé valakit, aki pátyolgatja, és ha nekem nem kell pátyolgatás? Oké magam alatt vagyok, de ezt is megoldom valahogy, ha eléggé akarom nem? Nem fogok összeomlani és nem fogok pánikba sem esni. Jó kibeszélni magamból, de ehhez... nem kell úgy pasi. A szerelemben meg egyébként sem hiszek. Nincs nekem jégből a szívem, de hát... most mondja meg valaki hogy van az, hogy az apám elvileg szerette az anyámat és most félretolja, amikor beteg és egy fiatal csajjal kavar... nem létezik, hogy mindkettőbe szerelmes. Ezek után még cikibb, hogy kicsúszik a számon az a kis... bók, vagy minek mondjam, de legalább mosolyog. Csak van a komor álcája mögött valami, csak jól igyekszik titkolni. - És mire fel ez a sok edzés? - kérdezem szinte azonnal, hogy próbáljam a kis elszólásomat feledtetni még magammal is, ha tudom. Hát azért ciki volt na... nagyon ciki, nem szoktam én ilyesmit mondani. Ezek után a felhőre tett megjegyzése miközben épp a lábujjaimat nyújtom ki kicsit és tornáztatom a hűvös kövön... végképp kizökkent. - Hogy... mi? - automatikusan követem a tekintetét, pedig tudom, hogy lehetőleg még csak meg se kéne néznem azt a felhőt, nem pedig azzal foglalkozni, hogy szív alakú. Mégis... kit érdekelnek a szív alakú felhők? Állati giccses az ilyesmi, én nem vagyok egy felhő nézegető fajta. - Aha... biztosan. - rántom meg végül a vállamat, belül megrázva magamat, hogy ne bambuljak tovább, mert amúgy igen, az a baj, hogy látom azt a szív formát, aminek nem kellene ott lennie. Főleg, hogy e mellett még ölel is... amit azért pár pillanat után felfogok végre és kicsit arrébb fészkelem magamat. Ez már kezd a romantikusan nyálas irányba elmenni. Már csak a naplemente kell és a háttérben megszólal egy békakórus... jó ég! - Mi van? Ezt ugye nem komolyan mondod? - azért ezt nem nézem ki belőle, hogy tényleg azt javasolja, hogy tegyem el a nőt láb alól. Ez... nem rá vall, bár ahogy ma viselkedik. Egyáltalán... tuti, hogy ő az? Már komolyan kezdek elbizonytalanodni.
Jó tudom, hogy laza vagyok és leszarom a holnapi vizsgát, de lehet hogy ráfázok, mint múltkor... Akkor Ice-al töltöttem a napom, ami nem is volt rossz, de a másnapi vizsgámról nem mondható el ez... Bár kit érdekel, hogy milyen lesz az a jegy, ha itt lehetek ezzel a kiállhatatlan nőszeméllyel. Remélem lassan meg jön az esze és képes lesz megállapodni mellettem, bár ki tudja, Ice-ot ismerve erre sose kerülhet sor, de én szeretem a kihívásokat, és ha Ice olyan könnyű eset lenne, akkor lehet hamar ráunnék, mint az exem-re... Na jó vele azért szakítottam, mert csókolás közben Ice nevét mondtam mindig... Bár szerencsére a csaj nem mondott semmi sem Ice-nak. - Én aztán nem akarlak megbántani drága... És miért, ha nem a rémálmaimban szerepelnél, akkor? - Húzom fel a szemöldököm... Magabiztos, hogy vele álmodok, pedig arra még nem volt példa... Más dolog, ha valakiről álmodom, vagy valaki után álmodozom.. A két dolog nem ugyanaz. Most így belegondolva mennyire, hogy Ice nem legilimentor, mert ha az lenne akkor nagy bajban lennék, hisz fuccsba menne az egész tervem, aminek nem igazán örülnék... Majd szavaira felhúzom a szemöldököm: " Jó, de... akkor is undok vagy valami miatt, ha nem is vagy akárki, de nem úgy viselkedsz, ahogyan szoktál." - Nem vagyok undok... Te vagy érzékeny... És ha nem akárki vagyok, akkor ki? - Na még a végén kiderül, hogy több vagyok számára, mint egy puszta játékszer... Na jó, most magamban röhögtem egy hatalmasat, de akkorát, hogy ha lenne egy asztal akkor azt is csapkodnám, sőt már fetrengenék... Ice minden pasit játékszernek néz csak csupán, semmi többnek, mint egy unaloműzésnek. Persze arcom kifelé komor, és csak egy halvány kíváncsiság hallatszik a hangomban... "Akkor sem így szoktál viselkedni, ennyire már ismerlek!" Ezt most komoly? HA ennyire ismer, akkor tudnia kéne, hogy mit miért teszek, és mi is a célom ezekkel... De nem, ő inkább nem fogja a lapot, hanem szemet huny felette, és szimpla "lázadásnak" tekinti. - Ha ennyire ismersz, akkor mikor születtem? Mi a kedvenc színem? Mi a kedvenc kajám? - Teszek fel neki pár általános kérdést... Ebből talán két dolgot tudhat... Azt, hogy mikor születtem és azt, hogy mi a kedvenc színem, mert a kedvencem a fekete, imádom a sötét színeket, és a szinte csak sötét pólóm van... Az étel már húzósabb dolog, mert simán rátippel valamire, de az igazat megvallva nincs kedvencem, hisz mindent megeszek. Kiskoromban nem volt igazán lehetőségem válogatni hat fogás között, mindig azt kaptam, amire pénzünk volt... - Hát sok sikert... Majd egyszer benő a fejed lágya és találsz egy olyat, aki mellett talán képes leszel megmaradni két hétnél tovább is... - Kezdem el neki ecsetelni a dolgot, de... Csak nevetni fog, és megkérdezi, hogy normális vagyok-e, hogy ilyeneket beszél a szám... Ennyire már ismerem Ice-ot, bár nem is baj, hogy eddig nem akart megállapodni senki mellett, legalább van egy kis halvány remény, hogy engem fog végül választani, de a dolgokat nézve, erre sose fog sor kerülni. Majd ölbe kapom, és sziklát mászok vele, miközben a karomban tartom... Majd mikor kijelenti, hogy erősebb lettem, akkor elmosolyodom, és ránézek. Ezt most tényleg hangosan kimondta? Már nehezen tudom megállni, hogy ne turkáljak a fejében... De nem szabad... - Sok edzés, futás, úszás után el szerintem elvárható. - Mondom neki, majd elmosolyodom. Annyit edzettem és sportoltam már, hogy nem is vettem észre a változást magamon... Sokkal izmosabb lettem. Miközben cipeltem meglestem a bicepszemet, és tényleg igaza volt, sokkal erősebb lettem, mint voltam. Majd leülünk a sziklára, és ő pedig leveti a cipőjét is... Majd belekezd a mondandójába, és én csak hallgatom, miközben az eget bámulom, és megpillantok egy felhőt, majd gyorsan magamhoz ölelem, és mutatok a felhőre... - Látod azt a felhőt, olyan, mintha egy szív lenne... - Mondom neki, majd megpróbálok ugyanolyan komor és érzelemmentes maradni, bár rápillantottam és a szél is elkezdett fújni és a látványa egyszerűen tökéletes volt, mint eddig, majd mielőtt kiakadhatna, azelőtt reagálok arra, amit mondott... - Hát akkor próbáld meg eltenni az útból a nőt, ha gondolod besegíthetek. - Mondom neki, miközben még mindig ölelem, bár ha már elakar húzódni, akkor engedem neki, hisz nem akarom, hogy lebukjak.
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
Komolyan úgy érzem, hogy változott valami, hogy undokabb lett, mint amilyen eddig volt. Jó persze kihasználtam azt, hogy kedves, de mégis ki ne használta volna ki? Ne hogy már azt mondjuk, hogy mindenki olyan igazán nagyon tökéletes, hogy soha nem él vissza azzal, ha valaki segít neki és ezt akármikor kihasználhatja? Jó persze tuti hogy akadnak olyan jó kislányok, akik nem tesznek ilyet, de tudjuk jól, hogy én nem ilyen vagyok, akkor meg ezen nem is szabad meglepődni, de az igenis furcsa, hogy valaki hirtelen megváltozik... taktikát vált? - Ma nagyon meg akarsz bántani Kris... még hogy a rémálmaidban szerepelek bármilyen módon is... - megrázom a fejemet egyre inkább nem értve az egészet. Azért ennyire ne legyek már egyből rossz ember, ő meg ne legyen ilyen komor. Szokott mosolyogni, most pedig csak azt a fancsali képét nézem azóta, hogy találkoztunk és nem igazán értem az okát. Lehet, hogy rossz napja van, vagy tudom is én, de még sem rajtam kellene levezetnie, nem tettem ellene semmit, amivel ezt érdemlem, legalábbis... nem tettem semmit sem máshogy, mint ahogyan szoktam igaz? - Jó, de... akkor is undok vagy valami miatt, ha nem is vagy akárki, de nem úgy viselkedsz, ahogyan szoktál. - és e miatt nem fogom egyből elmondani neki, hogy mi is van velem, mert ha valaki azzal jön nekem, hogy majd kiszedi a fejemből... hát az nem megnyerő hozzáállás. Elmondtam már neki sok mindent, de ha elvárja, akkor az már nem megy olyan könnyen, főleg úgy, ha még fenyeget is, hogy felkap a vállára, meg ilyenek. Nem értem, hogy miért csinálja és ezzel úgy istenesen összezavar, pedig ez az én reszortom és még a kis trükkjeim se hatnak rá, ami végképp érthetetlen. - Akkor sem így szoktál viselkedni, ennyire már ismerlek! - hát ha nem undok, akkor nem tudom, hogy mi a jó élet van, de hogy valami más abban biztos vagyok és ezért hagyom faképnél, mert igenis érdekel az, hogy ez most mi nála. Valami játék, vagy... most tényleg hirtelen így megváltozott? Azért ez nem mindegy, mert én szoktam játszani másokkal és nem pedig mások velem. Nem vagyok hozzászokva a fordított felállással, de hogy még azt sem reagálja le, hogy egészen közel hajolok hozzá és majdnem összeér a szánk... pedig tisztában vagyok vele valahol, hogy nagyon is értékelné, ha megcsókolnám. Okkal mondta és tudom, hogy mennyire élvezte azt a régi kis esetet, pedig nem ma volt. Pont e miatt nem értem a hirtelen jött változást. - Van, akinek tetszik. Majd... keresek olyat. - rántom meg végül a vállamat. Sőt eddig mintha ő is élvezte volna, ha szórakoztattam, de most valami miatt más a helyzet és nem igazán tudom, hogy miért lehet. Ezek után végképp meglep az, hogy csak úgy felkap és kész, mintha minimum tényleg úgy gondolná, hogy azt tesz velem, amit akar, pedig ez még mindig nincs így, felfoghatná végre. Fogjuk arra a kis trükkjét, hogy viszonylag magassarkú van rajtam és abban sziklát mászni nem a legjobb ötlet, szóval e miatt végül nem kapálózom. Egyébként is a királynőket is vinni szokták, csak épp nem karban, hanem kocsival. - Erősebb lettél. - valahogy csak véletlenül bukik ki belőlem ez a két szó, mert őszintén szólva azért nem tudtam, hogy csak úgy ilyen simán fel tud kapni és most hogy ilyen közel érzem magamhoz egyértelműen kitűnik a póló alól, hogy a karján bőven vannak izmok... szépek, hogy mit ne mondjak. Végre azért mégis csak helyet találok magamnak a sziklán és azért itt már kibújok a cipőmből, úgy mégis csak kényelmesebb, az idő pedig jó szerencsére. - A fenét szereti! Láttam rajta, tudom, hogy néz rám, csak apára nem, apa meg elhisz neki mindent. És igen Kris ki akar túrni. Apa más velem most... parancsolgat. Lehet, hogy ugyanaz a fura kór kapta el, mint téged. - újra csak elhúzom a számat. Durcás vagyok azért így is, mert hát na. Én szoktam másokkal játszani, én szoktam másokat irányítani és most alkalmazkodnom kellene? Kris is fura lett és csak úgy beszólogat és pakolgat és önálló véleménye van, apa meg... irányítani próbál, amit nagyon nem szoktam meg tőle. Lehet, hogy valami közös férfi vírus, amit mindketten elkaptak, de jó lenne minél előbb kigyógyítani őket belőle, mert nagyon nem tetszik.
Annyit agyaltam már azon, hogy miért pont ő fogott meg, mert hát mindenki tudja, hogy nem épp a hűségesség a jellemzője, sőt... Egyáltalán nem hűséges típus, talán azért rajta maradt a választás, mert egy nagy kihívás számomra, hogy megszerezzem? Nem tudom, annyi biztos, hogy nekem ő kell, és nem más, csak hogy hogyan legyen az enyém, az egy igen jó kérdés. Az biztos nem segít, ha azt hiszi, hogy könnyű préda vagyok neki, de mi baj van ezzel a csajjal? Itt vagyok én neki, hűséges lennék, nem dobnám el senkiért, sőt még mindennél jobban is szeretném, de ő csak srácról srácra mászkál... Lassan kezdem belátni, hogy a lehetetlen üldözőm feleslegesen... Nem fogok még sokáig "teperni" nála, ha esélytelennek látom a dolgot, akkor tovább lépek majd, azt megszerzek mást...Nem fogok életem végéig érte rajongani, lehet hogy jobban is járnék mással, csak az a baja, hogy nem tudom elfelejteni, ami roppantul idegesítő tud néha lenni, múltkor az exem szájába azt lihegtem, hogy Ice... NA az egy elég ciki pillanat volt. - Úgy csinálsz, mintha téged lehetne befolyásolni... Ohh szerintem nem az álmaimban, hanem a rémálmaimban szerepel ez a dolog. - Érzem előre a kiakadását, bár lassan meg kéne tanulnom. hogy Ice az ilyesfajta viccelődést nem szereti. De jó kérdés, hogy milyen viccelődést szeret, ami vele kapcsolatos? Sóhajtok egyet, majd inkább folytatom a sétát, és sóvárgok egy cigi után, már jó lenne rágyújtani, de míg Miss Puffogival vagyok, addig ez nem lehetséges... Minek kellett olyan ígéretet tennem neki, hogy nem gyújtok rá? Hova dobtam az agyam? Áhhh anyám szavai jutnak az eszembe: "Minden férfi a gatyájában hordja az eszét!" ha Ice-ról van szó, akkor nem is tagadom.. Majd szavaira csak felhúzom a szemöldököm... - Ez esetben ez az akárki... Nem vagyok akárki Justice! Ezer éve ismerlek, de ha nem mondod el, akkor nem is érdekel... Annyira nem si lehet fontos, ha nem mondod. - Higgadtan és átlagos hangszínnel beszélek, majd teljes keresztnevét használom, hogy tudja rossz fát tett a tűzre. Majd a végén meghúzom a vállam, ha nem akarja, akkor nem is mondja el, nagyon nem izgat, hogy hogyan cselekszik, hisz azt tudok meg, amit csak akarok... Bár nem fogok legilimáciát használni, mert őt ismerve hamarosan úgy is elmondja, hogy mi nyomja a csőrét, mindig elmondja, csak előtte kicsit kéretteti magát. Majd szavaira csak elmosolyodom: "Szerintem inkább te vagy túl undok, nem én vagyok túl érzékeny." - Én nem vagyok undok, ha undok lennék, akkor már nem sétálnánk... - Jelentem ki egyszerűen. Majd elviharzik melelttem, és tudom, hogy mit ígértem neki, de még korai lenne felkapnom a hátamra, mert nem visszafelé kezdett el sétálni, hanem tovább, arra pedig szabad. Minél messzebb kerülünk a sulinak nevezett börtönnek, annál jobb lesz csak. Majd mikor utolérem, akkor szavaimra csak elhúzza száját... Utálom, ha ezt csinálja! Majd magához ránt, és csak kevést választ el tőle... Az én reakcióm csak egyszerű szemforgatás lesz, és szavaira egyszerűen egy nevetés tör ki belőlem, majd fel nézek az égre... Uramisten, hogy én mire is vállalkoztam. Mikor elenged semmi sem látszik az arcomon, kicsit sem vagyok csalódott, hisz minek legyek az... - Béna játékaid vannak drága. - Jelentem ki egyszerűen, és eszem ágában sincs megcsókolni, csak szimplán engedem, hogy elhúzódjon... Mint mondtam szeretném elérni, hogy ő csókoljon meg, és ne csak játékból, hanem... Idióta vagyok, hogy ilyenekről álmodozom.... Szóval szavaira, csak felhúzom a szemöldököm... "Úgy fest, hogy az apám újraházasodik. Elvált anyától, aki amúgy is beszámíthatatlan, aláíratta vele a papírokat és elvesz valami... irritálóan buta csajt, aki maximum öt évvel idősebb nálam... és elvárja, hogy jópofizzam velem. " Tipikus Ice... Kötbepillantok és meglátok egy szikladarabot, amin mindketten kényelmesen elférünk, majd az ölembe kaptam gyorsan. - Lehetőleg ne visíts a fülembe, és mindjárt leteszlek, csak elmegyünk ahhoz a sziklához, hogy normálisan tudjunk beszélni... Két pillanat és ott vagyunk. - Mondom neki, és indulok is el a szikladarab irányába... Érzem előre, hogy kapálózni fog, és ha kapálózik, akkor próbálom kicsit erősebben megtartani, hogy nehogy kiessen a kezemből.. Majd mikor oda érünk, ahogy ígértem le is tettem, bár nem is értem, hogy miért cipeltem ölben... Mindegy is, leültem a szikladarabra, és levettem a pulcsimat, hogy arra üljön, nem akartam, hogy hogy felfázzon, és engem okoljon majd..- Na szóval apádnak van egy jó nője, és félsz, hogy elveszi tőled az összes vagyont, igaz?.. Szerintem apád ennél sokkal okosabb, bár ki tudja, lehet hogy az a csaj tök normális és szereti. - Mondom neki, bár tudom, hogy ki fog akadni a szavaimon...
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
Az tuti, hogy rossz néven venném ha elkezdene turkálni a fejemben és megpróbálna úgy információkhoz jutni. Érthető módon az ember nem kedveli az effélét, főleg hogy én őszinte ember vagyok... na jó persze azért tudok én taktikázni, ha épp arra van indok, vagy ahhoz van kedvem, de azért nem teszem ezt olyan gyakran. Egyenesnek lenni is van értelme, csak nem mindig, de akkor vagyok az, ha én akarok, nem akkor, ha muszáj, mert ki kutatják a fejemből a válaszokat. - Persze Kris, álmaidban! Tudok én a saját lábamon is menni és tudod nagyon jól, hogy nem szeretem, ha valaki megpróbál bármilyen módon is befolyásolni. - épp ezért vagyok olyan pipa az apámra, hogy lényegében rám kényszeríti ezt az egészet és ki akarja csikarni belőlem azt, hogy foglalkozzam az új nőjével, aki baromira nem érdekel és nincs is semmi közöm hozzá. Igazán felfoghatná, hogy nem akarok új anyukát, főleg nem olyat, aki igazából a nővérem is lehetne... De, ha mást nem tehetek, hát akkor vegye el azt a rémes nőszemélyt... csak épp lehetőség szerint ne kényszerítse rám azt, hogy még kedveljem is, meg jópoffizzak azon a rettenetes esküvőn... mert arra tuti, hogy nem leszek képes. - Mindig történik valami, csak épp nem szokásom kiteregetni a dolgaimat akárkinek. - rántom meg a vállamat, főleg akkor, ha az az akárki így viselkedik velem. Nem tetszik a mostani stílusa. Nem azt mondom, hogy csak a pincsiket viselem el, de azért mégis csak az jött be jobban, amilyen eddig volt. Kedves és... figyelmes és most meg undok és még minta direkt piszkálna is. És még arra se sok mindent reagál, amit teszek, sőt... nem is tudom, hogy mikor jött elő ez a domináns énje, amivel most viszonyul hozzám. Szó se róla baromi meglepő a dolog és hirtelen nem csoda, hogy nem tudom, hogyan is kellene kezelnem. - Szerintem inkább te vagy túl undok, nem én vagyok túl érzékeny. - húzom el a számat. Nem ezt a stílust szoktam meg tőle és azért elég éles a váltás és nem tudom, hogy mi az oka. Valamiért tuti, hogy van és az a helyzet, hogy kíváncsi vagyok, arra meg főleg, hogy vajon mit reagál akkor, ha tényleg faképnél akarom hagyni, mert rendben van, hogy nagy szavakat harsog el, de vajon tényleg megváltozott, vagy csak úgy tűnik és ezt akarja mutatni felém? Ezért viharzom el végül mellette, kíváncsi vagyok rá, hogy vajon erre mit lép, és valahol azt hiszem beigazolódik a sejtésem, legalábbis az első pillanatban úgy tűnik. És azért engem annyira nem egyszerű kiengesztelni, úgyhogy kap még egy csúnya nézést tőlem, mielőtt még megfogná a kezemet, de végül csak felé fordulok, ha már annyira ezt akarja. A szavaira először még elhúzom a számat, csak aztán mosolyodom el. Kicsit megrántom a kezét és egészen közel húzom magamhoz, épp csak annyira, hogy egészen közel legyek hozzá, konkrétan talán ha két centi választja el az arcát az enyémtől. - Ez az én játékom Kris, ne hidd, hogy jobb lehetsz benne nálam. - szolidan felnevetek, csak aztán lépek el előle, ha netán megpróbálna azzal a csókkal élni, akkor reflexből húzódom el, vagy maximum elfordítom az arcomat, hogy ne a számra érkezzen a rögtönzött merénylet, csak aztán indulok tovább arra a sétára. - Úgy fest, hogy az apám újraházasodik. Elvált anyától, aki amúgy is beszámíthatatlan, aláíratta vele a papírokat és elvesz valami... irritálóan buta csajt, aki maximum öt évvel idősebb nálam... és elvárja, hogy jópofizzam velem. - sóhajtva rázom meg a fejemet. Nem igazán vagyok oda még most sem a hírtől, főleg ha erre gondolok. A kezem egy pillanatra még ökölbe is szorul. Enyhén szólva is morcos vagyok... sőt nagyon, mert nem akarok ott lenni, mert nem akarok részt venni azon a rémes esküvőn és főleg nem akarom felvenni azt a rettenetes ruhát, amit Nancy akar rám erőltetni.
Talán itt lenne az ideje kicsit turkálni a fejében, de nem biztos, hogy örülne neki, hisz végülis Ice-ról beszélünk, aki szinte mindenen kiakad, és most nincs igazán sok kedvem végighallgatni egy hiszti rohamot. Egyszer sikerült már, és nem igazán van kedvem ismételni… ilyenekből elég egy dózis… Bár mondjuk szeretem, amikor idegesen ordibál, olyankor csak aranyosabb, bár mikor nem az? Igen, hiába vagyok néha vele egy pöcs, akkor is szeretem, de erről nem tud, és jobb is így, mert akkor megint csak egy egyszerű játékszernek nézne, és azt szintén kihagynám. Nem vagyok valami kis játékszer, ami akkor áll rendelkezésére, mikor ő akarja. Múltkor beszélgettem Camy-vel és nála használtam egy csipetnyi legilimenciát, aminek köszönhetően kiderült, hogy az apjának van valami fiatal csaja, akinek jó dudái vannak… Lehet meg kéne néznem magamnak azt a csajt, bár nem értem Ice problémáját… Hisz az apja jobban szereti a lányát, mint azt a nőcskét, vagy nem? Nem hiszem, hogy fontosabb lenne egy buksza a lányánál, szóval Ice dramatizálja túl a dolgot. - Annak veszed, aminek szeretnéd, de biztos vagyok benne, hogy élveznéd, ha cipelnélek, ne is próbáld tagadni. - mondom neki, majd rákacsintok. Na jó inkább én élvezném azt,ha cipelhetném a vállamon, bár minden bizonnyal olyan lenne, mint egy megvadult kis cica, akit az akarata ellenére valaki az övében tartana. Majd megint felhúzza a szemöldökét, kezdem úgy érezni, hogy lebecsül engem ez a csaj, pedig nem teszi jól, ha így van… Lehet hogy ő kapálózna, de én elég makacs vagyok ahhoz, hogy megtartsam és tovább cipeljem… De inkább csak figyelem, és nem teszek még egy megjegyzést, mert azért nem akarom, hogy tényleg itt hagyjon. "Egy ideje furán viselkedsz... máshogy, és nem hiszem, hogy ez a tanulás miatt van. Eddig is voltak kemény vizsgák... ez valami más." - Furán? Nem inkább te viselkedsz máshogy a szünet óta? Inkább te vagy fura a szünet óta… Történt valami otthon nálatok? - kérdezem meg tőle egy kis halvány érdeklődéssel a hangomban… Na jó igazából lehet, hogy nem is taktikaváltás az egész, hanem ez az én igazi stílusom, és nem a nyálas csöpögés, mint régen… És Ice megint megtalálja a módját, hogy kicsit bosszantson, hisz elkezd előttem lépkedni, majd megpöcköli az orrom, és újra mellettem van, de nem sokáig, hisz megfogom a csípőjét és jó közel húzom magamhoz, majd a fülébe súgtam, és… Várható volt a reakciója, hisz Justice Simmons-ról van szó. - Nem vagy te egy kicsit túl érzékeny ma? - Eddig mindig csak azt kérdezte, hogy nekem mi a fene a bajom, de mi van akkor, ha nekem semmi problémám sincs, csak ő látja bele ezt a dolgokba? Jó lehet, hogy kicsit más lett a stílusom mostanában, de nem valami miatt, hanem inkább valaki miatt, bár ez a valaki nem akarja venni a lapot, és nem akarja beadni a derekát… Majd szavai: "Senkivel sem szórakoztam, de te komolyan megérdemelnéd és... egyik sem szerencsétlen, akivel... teszem. Élvezni szokták és amúgy is tudják, hogy mi a lényeg, hogy nem én leszek az örök szerelmük, de te most... totál kiállhatatlan vagy. Mintha minimum összefogtál volna a világegyetemmel, hogy kínozz." Hát most erre mit mondjak? most már muszáj lesz levetni azt a maszkot, amit eddig hordtam, hisz nem akarom elveszteni… - Ice… - Mondom neki lágyan, hisz… Azt akarom, hogy forduljon hátra, majd mivel ez nem sikerült és gyorsan lépked előttem, ezért nem akarom, hogy faképnél hagyjon elkezdek kocogni utána, majd mikor utolérem, akkor megfogom a kezét, majd magammal szembe fordítom… - Következő alkalommal, ha ennyit beszélsz, akkor kénytelen leszek megcsókolni, hogy elhallgattadtassalak téged. - Mondom neki, egy valódi mosollyal az arcomon, majd elengedtem, és szemmel jeleztem, hogy folytassuk a sétát, mert mégis csak sétálni jöttünk nem pedig egy helyben állni az erdő közepén és veszekedni… - Inkább meséld el, hogy mi volt a szünetben, mert ha nem akkor kénytelen leszek kicsit turkálni a fejedben… - Jelentem ki komor arccal, miközben folytatjuk a sétát.
♫ Zene ♫ Aktuális viselet Reag for you *-*[You must be registered and logged in to see this link.]
Komolyan mostanában mintha mindenkivel elszállt volna a ló. Az apám is parancsolgat, azt hiszi, hogy csak mert azt mondja, hogy jópofiznom kell valakivel, meg is fogom tenni. A legrosszabb az egészben, hogy tényleg nem sok választási lehetőségem van, mert ha nem teszem a végén kivág a végakaratából és mindent az a rémes Nancy kap, aki tudom, hogy csak a pénze miatt van vele, csak épp apa ezt nem képes észrevenni, gondolom a csaj méretes kebleinek hála. Nem... képtelen vagyok elhinni azt, hogy olyan nagyon szereti, mert valamikor elvileg anyát szerette, és ez a csaj kicsit sem hasonlít rá. Sőt elvileg engem is szeret, és én sem hasonlítok erre a libára. Vagy eleve igaz, amit eddig is gondoltam, hogy a szerelem baromság. Nem szól másról, vagy vágyról, amit az emberek megpróbálnak romantikus tévképzetekkel párosítani, mintha csak valami béna mesében élnének, pedig a béna mesék nem szoktak valóra válni, hiába hiszik azt egyesek. - Szóval ezt most vegyem fenyegetésnek? Szerinted nem tudnék tenni ellened semmit? - újra csak kap egy kétkedő szemöldökfelhúzást. Azért lennének ötleteim, hogy mit tudnék tenni, ha felkapna. Oké erősebb nálam és amúgy is pasiból van, ez tény, de azért nem hiszem, hogy következmények nélkül tudna cipelni, meg amúgy is azért úgy nem valami kényelmes dolog sétálgatni, hogy a másik a válladon kalimpál. Arról már nem is beszélve, hogy jó eséllyel valaki idővel kiszúrná a dolgot és akkor végképp kénytelen lenne letenni, mert a végén még más érné el, hogy megtegye. - Egy ideje furán viselkedsz... máshogy és nem hiszem, hogy ez a tanulás miatt van. Eddig is voltak kemény vizsgák... ez valami más. - fürkészőn figyelem őt, ahogyan halad mellettem, aztán nem tudom megállni, hogy a cserfes énem legalább egy kicsit elő ne kerüljön. Nem megy... bármennyire is akarnám, szóval végül csak elé lépek, kicsit közelebb, hogy megpöccintsem az orrát. A reakció viszont végképp meg lep. Egy kicsit még le is fagyok, amikor immár úja mellé kerülve egyszerűen a derekamra siklik a keze és egészen közel húz magához. Ez már nyílt fenyegetésnek minősül, bár kicsit ellentétes azzal, hogy az előbb még fel akart kapni, hogy vele együtt sétáljak, most pedig már... mehetek egyedül, ha nem viselkedem jól? Mikor változott meg ennyire? Mikor lett ilyen... erőteljes vajon? Totál nem ilyennek ismertem meg. - Mi a franc bajod van mégis? - igen, azért kellően morcosan nézek rá, és csak másodpercek választják el attól, hogy ne én toljam el magamtól. Még pont előtt lép el mellettem, e miatt nem kerül végül erre sor, de pár pillanatra azért így is megállok és lemaradok tőle. Komolyan... szükségem van nekem arra, hogy undokoskodjon velem, amikor így is van épp elég bajom? - Senkivel sem szórakoztam, de te komolyan megérdemelnéd és... egyik sem szerencsétlen, akivel... teszem. Élvezni szokták és amúgy is tudják, hogy mi a lényeg, hogy nem én leszek az örök szerelmük, de te most... totál kiállhatatlan vagy. Mintha minimum összefogtál volna a világegyetemmel, hogy kínozz. - mérgesen húzom el a számat és kicsit gyorsítok a lépteimen, hogy beérjem őt, és el is siessek mellette, lehetőleg lehagyva egy kicsit. Oké, nem léphetek le, mert akkor felkap? Azért ne gondolja azt, hogy ettől annyira megijedek, viszont legalább félig faképnél hagyhatom, legalább egy kicsit, ennyi jár nekem, ha már ilyen undok módon viselkedik velem. Nem is értem miért akart sétálni, ha direkt piszkál.
Hát a napom sem úgy alakult, mint ahogy vártam. Reggel mikor felkeltem azt hittem egy újabb szürke hétfő lesz, ami mindig ilyen, ma is. Egyáltalán nem terveztem be, hogy elfogok aludni a Varázslójog órán, és holnap állítólag írunk is valamit, egyszóval produkálnom kéne valamit, vagy tanulni, de... Olyan jó idő van kint, és sokkal érdekesebb mint itt bent a könyv. Szóval inkább kimentem az udvarra és nem törődtem a dolgozattal, mit érdekel... Nem fogok megbukni, csak pozitívan kell hozzáállni. Aztán megjelenik Ice, és mondanom sem kell, azért a mellettem álló srácok érdekes becenevekkel illeték, pedig szerintem nem is egy riherongy, tudtommal még szűz, honnan tudom? Minden exét elkaptam egy beszélgetésre. Na jó, csak azokat amelyek azt állították, hogy lefeküdt velük, bár ki gondolta volna a nagy Justice-ról, hogy szűz? Először én sem akartam elhinni, de aztán beláttam, hogy lehet benne valami. Előre érzem, hogy nem fog neki tetszeni, hogy szinte parancsba adom neki a sétát, de mint mondtam, hát ha nem jön, akkor felkapom a vállamra és úgy cipelem majd, talán közölnöm kéne velem... - Előre szólok, ha nem jössz, akkor felkaplak a vállamra és úgy foglak cipelni. - jelentem ki egyszerűen, hisz képes vagyok rá, sőt minden bizonnyal még élvezném is, ha azt a csinos testet cipelhetném magammal, aztán véletlenül lecsúszna a kezem a formás hátsójára, és... Ideje gátat szabni az ilyesfajta gondolatoknak, mert még a végén tényleg elmosolyodom rendesen. Majd mikor felhúzza a szemöldökét, én is így teszek és értetlen fejet vágok.. Talán meg kéne néznem, hogy min is gondolkodhat? Áhh... nem most, majd kicsi később, még korai lenne. - Mi bajom lenne? Kéne valaminek lennie? Ohh most, hogy mondod van... Holnap írok Varázslójog-ból. - Az elején szemöldök felhúzva kérdezem meg tőle, de végére már az égre tekintek. Most megint sikeresen eszembe jutott, hogy holnap írok abból az istenverte tantárgyból. Bár kicsit furcsállom, hogy ilyen nyíltan rákérdezett, nem szokása, csak ha valami nagyon bántja... Lehet, hogy ennyire megviseli az új stílusom? Az igazat megvallva nekem nagyon is tetszik... "Na ki vele! Ha már elhívsz sétálni... sőt majdnem hogy parancsba adod, tudom, hogy meg akarod mondani." Mit akarok én megmondani? Ohh... nem akarod te még ezt hallani szívem, majd ha eljön az ideje, de ezt így nem mondhatom el neki, de mikor előttem lépked csak felhúzom a szemöldököm. Majd mikor mellém lép újra egy kis idő után megállok, és két kezemet csípőjére teszem, majd magamhoz húzom, úgy hogy testünk szinte összeér. Majd füléhez hajolok, és belesúgok a fülébe. - Ha nem hagyod abba ezt, akkor egyedül kell tovább sétálnod drága. - Majd elengedem és tovább sétáltam, miután elléptem mellette. Érzem előre, hogy ki lesz akadva, de nem is nagyon bánom, felőlem aztán tombolhat, attól csak szexibb lesz. - Na de mesélj a napodról, ma melyik szerencsétlen sráccal szórakoztál? - Kérdezem meg tőle, egy igazi mosollyal az arcomon... Bár erre biztos itt fog hagyni, de hát nem teheti meg... Hisz az ajánlatom mgé mindig érvényes. - Ne s gondolj arra, hogy meglépsz, mert akkor a vállamra kaplak, emlékszel? - Fordulok felé, és rákacsintok.
♫ Zene ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Reag for you *-* ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Naná, hogy kiszúrom, ha valaki megváltozik, vagyis főleg azt, ha a hozzámállása változik meg és ez Kris esetén nagyon-nagyon meg van. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy pontosan mi is van vele az utóbbi időben, de hogy már nem az, aki eddig volt az is tuti. A fenébe is kár lenne tagadni, hogy azért mégis csak imponáló volt a teperése. Persze néha fárasztó is volt egyben, de mégis csak tetszett. Bármelyik lány így lenne ezzel. Persze az elején nem gondoltam volna, hogy egy kósza buli és egy kósza smárolás ennyire megmarad benne, de az a helyzet, hogy végül csak kihasználtam a dolgot. Tetszett, hogy szinte már akármikor ugrasztható, hogy a unatkozom, akkor kéznél van, mint egy hűséges kiskutyus és erre minden megváltozott és még csak azt se nagyon tudom, hogy mi a fene az oka. Persze arról nem tudok, hogy mit látott meg Camy fejében és azt sem, hogy ez hozott benne változásokat, hogy csupán taktikát váltott. Nem arról van szó, hogy lebecsülöm őt, de még sem nézek ki belőle ilyen nagy csavart, vagy ilyen bonyolult észjárást. Mindezek mellett pedig így is van épp elég bajom. Teszem azt ott van ez a kis balhé az apámmal, meg a nőcskével, akit el akar venni és aki persze nem az anyám és aki... alig idősebb nálam pár évvel és totál evidens, hogy csak a pénzre utazik, de apának ez nem tűnik fel, én meg kénytelen vagyok az egészet lenyelni és még csak ki se mutathatom, hogy utálom a csajt, mert akkor kapom a megrovó pillantásokat, amiket előtte soha... kiborító! - Szia Kris! - és már megint kezdi. A jól megszokott mosoly és a kedvessége helyett ez a morcos tekintet, amivel mintha néha még át is nézne rajtam, de most valahogy még ez sincs meg, mert hát... nem néz át, mert mégis csak sétálni szeretne. Sőt nem csak megkérdez, hanem jó, hogy nem utasításba adja ki. Az első reakcióm persze az, hogy felszökik a szemöldököm és kissé kétkedőn pillantok rá. Azért na... ne hogy már a nyúl vigye a vadászpuskát, de aztán mégis visszafogom az eső kikívánkozó reakciót, mert most tényleg jól esne a társaság. Az apám mai kis szívhez szóló levele után meg főleg. - Mivel ez már kérdésnek sem minősül... azért oké. De... komolyan Kris mi a bajod mostanában? - nem tudom megállni, pedig nem vagyok az az ami a szívemen, az a számon típus. Általában megtartom a véleményemet, úgy lehet igazán trükközni, most még sem megy. Ki akarom mondani, mert nem értem, hogy mi a fene a baja és ha kiderül, akkor legalább ez tisztázódik. Így is van elég bajom a nélkül is, hogy ő még ezzel a nem tudom mivel is fáraszt. Lehet, hogy csak nehéz napjai vannak, de akkor se rajtam kéne levezetnie, nekem most van épp elég bajom e nélkül is és nem tetszik, hogy még direkt rá is tesz egy lapáttal az amúgy is pocsék napjaimra. - Na ki vele! Ha már elhívsz sétálni... sőt majdnem hogy parancsba adod, tudom, hogy meg akarod mondani. - egy pillanatra váltok a tőlem jól megszokott játékos stílusra. Még be is sorolok elé, háttal lépkedve párat és picit megpöckölöm az orrát, csak aztán sorolok be újra mellé. A fenébe is nem leszek letört és ha ő megpróbálja elérni nálam, hogy ne legyen jó kedvem, akkor a végén még nagyon rosszul jön ki a dologból, szóval csak óvatosan.
Egy újabb unalmas hétfő, ami másból nem fog kiállni, mint hogy a tanárokat hallgatjuk, és próbálunk nem elaludni az unalmas anyag felett - én nem próbálkozom-. "Véletlenül" elaludtam az egyik órán, nem is tudom, hogy melyiken, annyi rémlik, hogy a könyvet kinyitottam és utána képszakadás... Ahh beugrott, hát Varázslójog volt, bár lehet kicsit jobban kéne igyekeznem, mert így a végén még meghúz belőle a tanár, aztán leshetes, hogy átenged a tanár. mindegy túl éhes vagyok, hogy ilyeneken gondolkodjak, inkább elmentem az ebédlőbe megtömni magamat valamivel... Majd kaja után nem volt mit tenni, hisz délután szerencsére nem voltak óráim, hát elmentem egyet sétálni az Elülső udvarba, hisz jobb időtöltés bolyongani az udvaron, mint egyedül unatkozni a szobába. Odasétáltam az egyik falhoz, és elővettem egy szál cigit, majd a számba tettem és meggyújtottam, és pont ekkor pillantottam meg Ice-ot, mint mindig most is tökéletes volt, és most is bajban vagyok.... Múlthéten megígértem neki, hogy nem fogok cigizni... A p*csába is, eldobtam a szinte érintetlen cigit, és ellöktem magam a faltól, majd elindultam felé. - Hello Ice. - Üdvözlöm, majd kicsit jobban is megnézem, tetőtől-talpig. Most is dögös volt és szexy, de nem mutattam ki, csak egy érzelem mentes mosolyt festettem az arcomra, mikor üdvözöltem, és mivel taktikát váltottam erre szükség volt... - Nincs kedved sétálni? Ömmm... hülye kérdés volt, természetesen van, szóval gyere, és menjünk... arra. - Egy "semmilyen" mosollyal az arcomon kérdezem meg, hogy lenne-e kedve sétálni, de mint mondtam ez tényleg egy hülye kérdés volt, hisz persze, hogy van kedve sétálni, ha meg esetleg nem lenne, akkor felkapnám a hátamra és úgy mennénk arra a sétára, majd kicsit habozva kiválasztottam a sötétebb ösvényt és elhagyatottabb, hisz kinek van kedve úgy sétálni, hogy mindenki minket néz?..
