2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az idő ködös volt. Bár tejfehérnek enyhe túzás lett volna nevezni, egy halvány szürkés árnyalat mégis belengte az egész pályát. Korán volt még és a köd lassan szállt fel. A fiú a hollóhátas csapat ruháját viselte és csak a seprűje volt mellette a földön. Csodálattal nézett körbe, s bár a köd miatt a pálya egészét nem láthatta, azonban a fejébe voltak annak az adatai. Ötvenöt méter széles és százötvenkét méter hosszú. Függőlegesen nem volt megszabva határ, ugyanakkor az őrzők által védett három – három oszlop csak tizenöt méter magasan voltak. Kyle hajtó volt. A feladata bár egyszerűnek tűnhetett, mégis okozott már megannyi kellemetlen percet a számára. A csapatjáték, az őrző és a többi hajtó kijátszása, olykor – olykor a gurgó elkerülése, a kvaff labda visszaszerzése. A fiú nem volt profi, sőt. Bár kiemelkedő eredményt mutatott mind repüléstanból, mind a seprűn való lovaglásból, ugyanakkor a játékosok többsége is hasonlóan tehetséges volt, ha nem jobb tőle. Nehéz volt tartani velük a lépést. Talán ezért is volt itt, talán ezért is lett megbeszélve egy külön óra Ms Spinnettel. A lány – hisz húsz éves volt csak – igazán kedvesnek látszott, s bár nem volt tanár, a személyzet egy fontos tagja volt. Legalábbis a kviddics oktatás miatt Kyle a személyzet legfontosabb tagjaként tartotta őt számon. Kyle egy kisebb csodálattal tekintett fel rá. Tagadni sem lehetett, hogy mind a munkáját illetően, s mind a szépségét tekintve motoszkált benne valami, de ő csak tiszteletnek nevezte, nem többnek. Emiatt is érezte most magát kicsit kellemetlenül, hisz csak egy két személyes gyakorlás, egy edzés volt megbeszélve, másra nem várt jelenleg. A jobbját oldalra tartotta és mosolyogva szólt. - Fel! - a hangja visszhangzott, a seprű pedig egy pillanat alatt ugrott fel határozottan a tenyerébe, s markolt rá a nyélre.
