2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Én már születésemkor is magamon sejtettem, hogy kemény dió leszek. A szüleim számára a folytonos ellenkezésem pokoli, Madison számára pedig a bunkó stílusom az ami elkeserítő, de sokban nem tudok megváltozni, ez vagyok én, ha teljesen megváltoznék akkor az olyan lenne mintha kapna egy új embert helyettem. -Hohó, ezt nem így játszuk Szöszi, ha harapok és te csipkedsz, nos akkor én csikizek is. - Nevetek fel majd magamhoz húzom, hogy megcsókoljam, a mai nap során már vagy ezredjére is. Bármennyire is szeretné, ha picit visszafognám magam ilyenkor érzem rajta, hogy nincs is annyira wellenére, ha kicsit rosszfiúskodom. Jó bevallom kissé érdekesen közeledtem felé, a lopott csók viszont kis gonoszkodás volt még akkor és a törülközős eset, hát ott azért be kell vallanom, hogy magamat is sikerült meglepnem. Nem terveztem, hogy a törölköző majd csak úgy letekeredik rólam. Az állapotom, hát az viszont be volt tervezve. Zuhanyoztam mikor láttam bejönni és ahogy ott hajolgatott a tükör előtt..igen, beindult az a mocskos fantáziám, de hát melyik valaminek való pasinak ne indult volna be. Tény, hogy Maddie nagyon dögös lány, és hát nem fogtam vissza magam mert nem is akartam, na persze a távozása után akadt a fickóval egy kis elintézni valóm, de ezen kívül egy igen klassz kis találkozás volt. Még most is emlékszem a kipirult arcára, nem tudta eléggé elrejteni előlem, hogy a látvány nem is volt annyira ellenére. -Ohh, ebben biztos vagyok Cicám, mindenki meghunyászkodhat előtted, erős kis boszorka vagy, bár néha elviselhetetlenül fontoskodó...- Sorolom majd elnevetem magam és egy cuppanós puszira magamhoz húzom. Igen, szeretem ezt a boszorkát, egymás idegeire tudunk menni, de mi, ez ha nem szerelem? Végül is sikeresen tudtuk rendezni a nézeteltérésünket amiért egy pöcs voltam. -Csibém, én belőled mindent kinézek, kivéve, hogy férfi lennél. - Kacsintok rá. Mi tagadás olyan bomba jó teste van, hogy azért élni-halni lehet, bár még én sem kaptam meg ami igen elkeserítő. De ami késik az nem múlik ugyebár. Türelmes vagyok...vagyis próbálok az lenni, én már csak ilyen vagyok, amit akarok azt szeretem megkapni méghozzá hamar, így hát nehéz várnom Madison-ra, hogy rábólintson végre, végül is nem akarom leteperni..ekkora görény azért nem vagyok és szeretek a nőknek örömet szerezni, az, ha ráerőltetném az akaratom abban semmi élvezetet nem lelne. A ruha szaggatása csak apróbb incselkedés, rávezetés, de azért kissé elszalad velem a ló és az incselkedés hamar átmegy más ötletbe, de még milyen jó kis ötletbe. -Igen..és ez csak terv..vagy képes is vagy rá? - Vigyorgok. A kezeimet tényleg nem én irányítom, esküszöm..csak úgy maguktól csúsznak arra a formás kis fenékre. Tényleg nem bánnám, ha valaki benyitna, jelenleg semmi sem tud komolyabban foglalkoztatni a vágyamon kívül aminek ismételten akadt kézzel is fogható jele, mintha tehetnék róla, hogy ennyire kivagyok éhezve a barátnőmre. Ahogy elhúzódik tőlem morcos képet vágok. Na, ez már a második alkalom, hogy valami félbe marad, eléggé kiábrándító. A ruháink ismételten rendben vannak, mintha az előbb nem történt volna semmi..ja, mert nem is történt! -Jaj Maddie...oké, értem, visszafogom magam. - Lemondóan zsebbe süllyesztem a kezeimet. Mikor azonban megcsókol és a kezem után nyúl hát megfogom apró kezét. -Örülök, ha csodás volt az estéd! - Halovány mosolyt varázsolok az arcomra. -Jobb, ha visszakísérlek a klubhelyiségedbe. - Indulok meg vele. Ma éjjel is király lesz álomra hajtani a fejem, a francba is!
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-06-25, 19:29
Halkan felnevetek, ahogyan megrezzen, amikor az oldalába csípek. Hát no legalább tudom, hogy ez a kezemben lévő fegyver, hogy ne legyen olyan könnyű dolga ellenem. Én legalábbis tuti, hogy ki fogom használni, ha valamire sikerült ilyen módon rájönni, mert Keith tudom jól, hogy tipikus rossz fiú, aki ellen azért fel kell vérteznie az embernek magát, ha épp valami rosszaságon járna az esze. - Nem harapunk, mert csipkedek. - öltöm ki rá a nyelvemet még az előtt, hogy magához húzna egy csókra. Hát na azt hiszem már eljutottunk erre a szinte bőven, láthatja a nyelvemet, hiszen érezni is érzi utána. Azért kár lenne tagadni, hogy oda vagyok érte a rosszfiús kis énjéért, még annak ellenére is, hogy az elején mennyire rosszul indult köztünk minden. Elég nehéz olyan valakivel, aki úgy fest, hogy utál és egyébként baromi undok veled. Arról már nem is beszélve, hogy én már láttam is őt egészen kitárulkozva, mondhatni anyaszült meztelenül, sőt... ez még nem is elég, olyan állapotban is láttam, amilyenben egy lány nem igazán szeret látni valakit, akivel nincs jó kapcsolatban és akkor én még vele kicsit sem voltam jóban, kifejezetten ki nem állhattam. Úgy kezdtük, mint az ovisok, amikor még azzal fejezik ki a fiúk, ha tetszik nekik valaki, hogy meghúzzák a haját, csak épp Keith kicsit másképp csinálta, megfélemlítéssel, meg engedély nélküli csókkal. - Oh, szóval ilyen keménynek gondolsz? Reméljük, hogy... tényleg meg tudnám védeni magam. - mondjuk remélem, hogy nem kerül ilyesmire sor, hiszen mindig suttognak rossz dolgokat, rossz dolgok közeledtéről. Nem hiszek én sem abban, hogy örökké minden békés és tökéletes lesz majd, maximum abban lehet reménykedni, hogy ha esetleg rossz dolgok következnek, akkor azok nem a mi életünkben következnek majd be és nem kell átélni olyasmiket, mint a szüleinknek. Mármint nem az enyémeknek, ők muglik... nem sokat tapasztaltak meg abból, amikor még Tudjukki hatalmon volt. - Hát ha ez kell... Na persze, mert kinézed belőle, hogy maffia kapcsolataim vannak. - rázom meg végül nevetve a fejemet. Áh jó eséllyel, ha a szülei undokok lennének, akkor előbb lépnék le mint hogy bármi rossz történhessen, vagy jönne a védelem. A szüleimet pedig tuti, hogy nem hívnám segítségnek, mert csak ők járnának rosszul, miután nem értenek a varázsláshoz, nem lenne semmi esélyük. Viszont már nem nagyon tudok odafigyelni erre az egész családi dologra tovább, ahhoz túlságosan elkalandozik a keze és túlságosan öli a ruhatáramat, pedig szép ez a szoknya. Jó persze meg lehet oldani egy egyszerű varázslattal a dolgot tudom én, de minden más nehezebb, teszem azt ellenállni neki, na az kifejezetten nagy kihívás. - Hát akkor majd... kénytelen lennék én leállni. - oké ez még sem annyira egyszerű, mint ahogyan mondom. Már arra is felsóhajtok, hogy a fenekemre csúszik a keze, és közben érezni a hátán megfeszülő izmokat, miközben a csókjától is már majd elalélok... hát nagyon nem könnyű. Lehet, hogy még azt se venném észre, hogy benyit egyáltalán valaki. Végül mégis ráveszem magamat, hogy elszakadjak tőle. Sejtelmem sincs, hogyan csinálom, talán az a legendás akaraterőm teszi, de ráveszem magamat, és kicsit még hátrébb is lépek, hogy a táskámból előhalásszam a pálcát. - Ez most istentelenül nehéz, de... - pár gyors suhintás és az ing épen kerül vissza rá, a szoknyám is mindjárt rendes állapotba kerül. Oh, jesszus, szívesen letépném róla újra, de tényleg nem akarom, hogy valaki ránk nyisson. - Én nem akarom, hogy itt... tudod én még... szóval... - bizonytalanul rázom meg a fejemet, de talán érti, hogy mit akarok. Volt már pasim, tény, és volt már tapizás is, de nem jutottam még el addig, és azért nem vagyok annyira bátor, hogy mindezt egy bulin tegyem meg, ahol a tetejében bárki bejöhet. Szóval közelebb lépek és megfogom a kezét, hogy még egy csókot lopjak tőle. - Menjünk jó? Csodás volt ez az este, komolyan! - és hosszú is és eseménydús, ez abból jól látszik, hogy még most is elég intenzíven emelkedik a mellkasom újra és újra.
-Ohh, hát igen, megesik néha. - Vigyorgom. Azért nem tudom magamról teljesen levetkőzni a tulajdonságaimat, a rossz szokásaimat, a viselkedésemet. Maximum csak farigcsálni tudok belőlük, hogy ez mennyire lesz elég, nos azt még nem tudom. Tény, hogy ma sem voltam egy bűbájos szerető, inkább egy hisztis 5 éves. De Madison számomra többet jelent bárki másnál, kicsit elborult az agyam annak lehetőségére, hogy elvehetik tőlem. nem vagyok egy osztozkodós típus. Sosem kellett osztoznom senkivel semmin, hát főleg nem a barátnőmön fogok. Ez van, talán valamennyire képes leszek változni, de csak épp annyira, hogy Madison számára jobb legyen. Azt hiszem képes leszek a féltékenységemen is csökkenteni, azt hiszem, ami persze nem garantált eredmény, mert épp eléggé ismerem magam, hogy tudjam, jókora csökönyösség és makacsság is szorult belém, csupa pozitív tulajdonság. -Aúú, na, nem csipkedünk, mert harapok. - Vigyorgok rá és magamhoz vonom egy csókra. Tudom én, hogy van benne egy csipetnyi rossz kislányos jellem, és ezt tagadni se tudnám, hogy tetszik. Bár így, hogy az ördög vagyok, Ő pedig az angyal, eléggé passzolunk egymáshoz. De ellentétben vele, én nem tudom felvenni a hivatalos álcám és olykor valóban jófej, komoly emberként viselkedni. Ez a kettőnk közti különbség, nem szégyenlem bevallani, hogy én még mindig inkább vagyok egy vásott kölyök, mint egy komoly, lassan felnőtt férfi. Madison már inkább hajazik erre, de addig nincs baj, míg elviseli gyermeki énem és a kissé neveletlen viselkedésem. -Nem hagynám, hogy bántsanak téged, bár szerintem vagy olyan kemény lány, hogy senki se tudna hozzád érni és mindenkit megtépnél. - Puszilom meg a homlokát. Jó, azért egy ilyen küzdelmet megnéznék..nem tudom eltitkolni, hogy lenne bizonyos lelkesedésem, de Madisont akkor sem hagynám, hogy egy ujjal is bántsák, mégha maga a pankrációs összütközés nagyon is érdekelne. -Szóval a családomra szabadítanád a mugli maffiát? - Nevetek fel. Jó, most viccelődünk, de a helyzet valóban elég komoly. A szüleim igen aranyvér fanatikusak és a családunkban a rokoni házasságok sem voltak ritkák még a mostani időben sem. Az, hogy haza készülök vinni egy sárvérű lányt..valószínűleg megpecsételem örökösi rangom. De nem érdekel, van elég pénzem is, a szüleimtől pedig sosem vártam semmit, nálunk a család csak a papírokig terjed amin rajta van visszavezethetőleg minden Waldemard. Nálunk a szeretet igen érdekes, meg nem ismert fogalom. itt csak a vérkötelék számít és a vagyon családon belüli tovább örökösítése. -Nem, valóban nem sajnálom és az, hogy eljátszam sem menne jobban. - ohh, hát ebben a helyzetben sajnálni bármit is? Nem, ez nem az én hatásköröm, én inkább az a fajta vagyok aki még gonosz, ördögi kacajt is hallatt mellette miközben élvezi a dolgot. -Öhmm, az lehet, hogy észreveszem, de nem garantált, hogy le is állok. - Vigyorgok. Az, hogy végig simít a mellkasomon és a csók..egyik sem azt ígérgeti, hogy csak úgy letudok majd állni. Veszélyes nőszemély az én Csibém, de hát azt hiszem tudtam mire vállalkozom. -De nem fognak bejönni, ha pedig mégis, sebaj, majd szépen kimegy, nem fogunk semmit sem félbe hagyni mások miatt. - Sunyi mosoly terül szét az arcomon. Újra birtokba veszem az ajkait és szorosan ölelem magamhoz, kezeim vándor útra indulnak, hogy a derekán lejjebb végül a fenekét is megsimogassák. Ki érdekel, ha bejönnek? Mert engem ugyan nem.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-06-06, 18:07
- Pedig az néha még most is megy. - nem tudom megállni egy kis csipkelődés nélkül. Persze azért dukál mellé egy mosoly is, mert természetesen eszem ágában sincs őt már bántani semmivel. Elég rosszul indult ez az este, pedig nem erre számítottam, úgyhogy most már tényleg én is azt akarom, hogy minden rendben menjen. Ehhez viszont természetesen mindketten kellünk. Én sem fogom őt piszkálni ezzel, és ő sem fog féltékenykedni, legalábbis remélhetőleg ma már nem. Azért teljesen elnyomni saját magát nem fogja tudni, ebben is teljesen biztos vagyok, de ha legalább igyekszik, nekem az is sokat számít. Nem akarom én gyökeresen megváltoztatni őt, tényleg eszem ágában sincs, csak azt hiszem főképp fejleszteni lenne jó rajta, rajtam... hogy rendesen működhessünk együtt, hiszen ez erről szól, két ember csiszolódik egymáshoz, akkor lehetnek igazán jók együtt. - Pedig a vadabbat annyira nem is ismered, de nehogy azt hidd, hogy annyira vad, mint amit elképzelsz. - egy apró kis csípés az oldalába azért simán belefér. Tudok én gonoszkodni, de tényleg nem vagyok egy tipikus rossz kislány. Egyszerűen csak időnként azért én is el tudom engedni magamat. Nem túl gyakran, hiszen fontos nekem a tanulás, meg az előrejutásom nagyon is, de azt már az előbb is láthatta, hogy ha kihúzza nálam a gyufát akkor tudok én kellemetlenebbül is viselkedni, mint amit megszokott már eddig tőlem. - Ez már jobban hangzik, nem lenne szép tőled, ha iszapbirkózást akarnál. - mosolyodom el. Hát na, biztosan ő sem értékelné, ha felrepedt szájjal toppannék elé, mert nem tudta megállni, hogy végignézzen egy igazi kis csajbunyót. Egyébként is ezt igazából soha sem értettem, hogy miért is jó az, ha az ember ilyesmit néz, hogy a pasiknak miért érdekes, ha két lány tépi egymást. Abban komolyan, mi az érdekes? - Azt nagyon reméltem. Amúgy is elmondom mindenkinek, hogy hová megyek. Ha megennének... tudnák, hogy hol tűntem el! - persze csak viccelek, és azért nem hiszem én azt, hogy el akarnának fogyasztani komolyabban ebédre, vagy vacsorára. Én inkább lelkileg tartok Keith szüleitől, mert hát... lássuk be, hogy nem tudni hogyan reagálnak majd rám, sőt inkább sejthető, hogy nem jól. Valószínűleg nem lesznek majd kifejezetten kedvesek, sőt inkább bántóak, de remélem Keith tényleg megvéd majd és segít, hogy átvészeljem valahogy ezt az egészet. Mondjuk témát egészen gyorsan sikerül váltani, sőt... meglepően gyorsan, bár a ruhámra a végén még pipa leszek. Oké pálcával megjavítható könnyedén, de na akkor sem számítottam rá, hogy le akarja szaggatni rólam. - Úgy se hittem volna el, hogy sajnálod. - nevetek fel és gyenge próbálkozást teszek rá, hogy megszabadítsam az ingtől, vagyis az inget a gomboktól, de persze esélyem sincs rá. Ennyire nem vagyok erős, vagy épp a cérna nem ennyire gyenge, pedig nagyon igyekszem ám. - Nem vagyok sikongatós típus, maximum észreveszed, hogy mikor kell leállnod. - de az nem azonnal van, mert igenis most már a helyzet, mint amikor "véletlenül" esett le róla a törölköző. Muszáj végigsimítanom a mellkasán, muszáj közelebb hajolnom, hogy nekisimuljak és megcsókoljam. - Tudod, hogy ide bármikor bejöhet bárki igaz? - és talán a rossz kislány ettől még izgalmasabbnak gondolja ezt az egészet. Így is tilosban járunk és ez a Szükség szobája, ide nem toppan be bárki, azt se tudom, hogy a többi résztvevő nem ment-e még haza.
Lényegében csak most döbbenek arra rá, hogy Madison végtelenül türelmes hozzám. Még csak le sem kiabálja a hajam a fejemről. Pedig igazán megérdemelném a kirohanásomért. Viszont így, hogy nem teszi még inkább bele szeretek. Sajnos vagy nem sajnos, inkább a második, Madison nem menekülhet tőlem. Most, hogy már szeretem, el se tudom képzelni a folytatást nélküle és a vitatkozásaink nélkül. Valahogy hozzá szoktam a csipkelődésekhez is. A mi kapcsolatunk jó kedvel sem nevezhető szokványosnak. Nehezen indult, nehezen halad és ki tudja mennyire lesz sima az útja. Eddig rengeteg gödörbe léptünk, mondjuk ki is másztunk belőle, ez határozottan pozitív. -Tudom, tudom, de mentségemre szóljon akkor még nem voltak komolyabb szándékaim, csak az őrületbe akartalak kergetni. - Sütöm le a szemem, mint egy kiskutya, aki éppen elrágta a gazdája kedvenc papucsát. Igen, tényleg rémesen viselkedtem, de akkor még nem is akartam többet Maddie-től, mint egy kellemes estét ahol megkapom amit én szeretnék, igen, rémesen önző is tudok lenni, ez valahogy velem jár egy csomagolásban. -Igazából én a vadabb és a szelídebb énedet is imádom. - És ez így igaz. Mint az ilyen helyzetekben amikor barom vagyok, jó, ha valaki képes ésszerűen gondolkodni, de ha például olyan helyzetben vagyunk, ahol nincs rajtunk kívül senki más, nos ott szeretem, ha Maddie megmutatja milyen tüzes is tud lenni, ha valaki megvadítja. -Segíteni? Nem..én magam szedném darabokra a csajt és nem érdekel, hogy nem volna igazi ellenfél, nem hagynám, hogy bántson. - Tudok én lovag is lenni, ha éppen arra van szükség, a sokoldalúság élő szobra vagyok. Jó, persze a negatív oldalaim túlnyomó többségben vannak, de hát nem lehet mindenki egy kész angyal, mint Madison. Így szerintem jobb is, mondhatni kiegészítjük egymást. A rossz és a jó amúgy is mindig függőt valahogy egymástól. -Hát a türelem játékokban nagyon alul tudok maradni. - Kacsintok rá. Lehet, hogy most is direkt piszkálódik, mert tudja, hogy a tűrés határom rémesen alacsony, de még akkor is, imádom, hogy ezt teszi. Így legalább, ha teszek valami nem illő dolgot akkor nyugodtan foghatom arra, hogy Ő hergelt fel, én csak reagáltam, tiszta ügy, mosom mancsaimat. De persze olyan könnyen ezt nem fogja megúszni. -Éppenséggel nem kannibálok úgyhogy látok némi esélyt arra, hogy életben maradsz. - Vigyorodom el. Azért nem kell ennyire drámaian eltúlozni. Lehet, hogy a szüleim rémesek és az elit legnagyobbjainak tartják magukat, de mégis a szüleim, ha olyan kegyetlenek volnának egy percig sem gondolkodnék azon, hogy oda vigyem-e Maddie-t. Ha nem érezné jól magát nekem az sem okozna gondot, én egyszerűen csak be akarom mutatni a szüleimnek. Egy kicsit bosszúból, mert elakarnak jegyezni egy ostoba tyúkkal, és egy picit büszkeségből is, hogy tessék-lássék az én nőm csodaszép, okos és rátermett is. Azt hiszem minden fiú szeret eldicsekedni a családjánál a szerelmével, ez alól én sem volnék kivétel. -Úgy bizony, alkalmazkodó vagyok. - A nevetésére belőlem is kitör a kacagás. Jó, szerintem senkit nem tudnék becsapni azzal, hogy alkalmazkodó vagyok. Sajnos még nem adódott olyan helyzet ahol én képes lettem volna alkalmazkodni, szeretem, ha minden az én irányításom alatt zajlik. Én már csak ilyen uralkodó típus vagyok. De az, aki az apámmal nő fel az tudja, más út nincs, mint uralkodj, különben összetipornak, ezt korán megtanultam. A következő pillanatban már a ruháját szakítom széjjelebb a combjánál, mint mondtam, nem fogja könnyen megúszni azt, hogy incselkedett velem. -Valóban? Ohh, nagyon tudom sajnálni..várj..még sem! - Vigyorodom el. Nem érdekel, hogy bárki meglátna minket, szégyenlős sem vagyok, és amit látna, az csak a tökéletesség lenne, pont. Leesik egy gomb az ingemről ahogy megpróbálkozik az ingem likvidálásával. -Ohh, szép próbálkozás, gratulálok. - Tapsolom meg majd önkényesen leveszem én az ingem. Amúgy is, túl "meleg" van idebent, sok rajtam ez az ing. -Na meddig mehetek el, míg nem fogsz sikongatni, hogy túl neveletlen vagyok? - Nyújtom ki rá a nyelvem, mint egy két éves. áhh, sose fogok felnőni, semmi nem tud majd arra rávenni, hogy felelősségteljes felnőtt legyek. Épp ezért tartom kizártnak, hogy valaha is apa legyek, mellettem egy gyerek alighanem lekókadna, mint egy virág amit hetek óta elfelejtettem meglocsolni.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-05-28, 22:02
Mindig is úgy gondoltam, hogy ha szeretünk valakit, akkor érte érdemes változni, hogy neki jobb legyen és hogy... nem is tudom minden jobb legyen. Ez nem azt jelenti, hogy ha valaki fontos, akkor teljesen át kell alakulni a kedvéért, egyszerűen csak figyelni kell rá, hogy ne bántsuk meg szándékosan. Ez sem mindig sikerül, hiszen akárhogy is, de rosszul esett nekem az, ahogyan az elején viselkedett velem és akkor még finoman fogalmaztam, ha nem próbálok meg türelmesebb lenni vele, akkor nem biztos, hogy ez az este most itt folytatódott volna és nem valami határozottan rossz vége lenne. Azért annak örülök, hogy csak zöld ágra tudtunk vergődni. - Jó kislány is vagyok, de... te képes vagy kihozni a rossz oldalamat is. Főleg az elején... komolyan rémesen viselkedtél. - kiborított vele és annyira én sem vagyok gyenge, hogy ezt csak úgy annyiban tudjam hagyni. Az még tőlem is nagy érvágás lett volna, ha így teszek, mert ennyit azért igenis vissza kell szólni, ha valaki olyanokat művel, mint ő velem. Lényegében letámadott, bántott és még élvezte is azt, hogy leesik róla a törölköző is... azt hiszem érthető, hogy nem értékeltem a helyzetet és könnyedén előjött a keményebb énem, amikor igenis ki kellett állnom magamért, mint ahogyan most is megtettem, amikor ezzel az egész féltékenység maszlaggal jött. - És mi lenne, ha a másik bántana engem? Akkor azért csak segítenél ugye? - bár persze nála a jó ég tudja, hogy végül így lenne-e... nem mondom a dolgot biztosra. Tényleg kinézem belőle, hogy az utolsó pillanatig elnézegetné azt, hogy megtépek valami csajt, akihez köze van, vagy akihez azt hiszem, hogy köze van, aztán persze utólag próbálná meg menteni a helyzetet, hogy kiengeszteljen. Engesztelésben nagyon profi... tudom én, hogy így van, ezt az oldalát most is ügyesen megvillantotta. - Szóval nem vagy az a várakozó típus. - rázom meg a fejemet, mintha csak minimum rosszallanám a hozzáállását, de őszintén szólva nem így van. Tény és való, hogy én vagyok az, aki most is hergelem őt aktívan. Nem szép tőlem, de az az igazság, hogy... egyszerűen nem tudom megállni. Azért mégis csak imponál az, ahogyan rám néz, ezt nem is tudom tagadni, kár is lenne. Azért attól tényleg félek, hogy mi lesz majd a szüleivel, mert biztos, hogy nem fognak majd könnyen fogadni, de azért mégis remélem, hogy nem lesz majd igazán nagy baj. - Jól van és végső soron majd... valahogy kimentesz, ha nincs más mód a túlélésemre. - legalábbis remélem, hogy ha bántani fognak, maximum gondolom szavakkal, akkor majd segít és nem sértődik meg, ha el akarok jönni. Én igazán toleráns tudok lenni és igazán megértő is, ha arra van szükség, de azért én sem viselek el mindent. Nagyon remélem, hogy ő sem enged majd nekik mindent és nem csak most mondja ezt, ott meg majd homlok egyenest megváltozik. - Alkalmazkodó... te? - jó azért ezt nem tudom megállni egy rövid nevetéssel, mert ez lenne nagyjából az utolsó szó, ami eszembe jut róla, bár azért tényleg remélem, hogy hajlandó lenne odafigyelni, hogy ne húzza ki a gyufát a szüleimnél, aztán majd meglátjuk, ez a jövő... vagy legalábbis a nyár zenéje. Amikor viszont simán végigtépi a ruhámat, és felszakítja a ruhát a combomnál finoman szólva is meglepődöm. - Héj... ez egy... drága ruha! - és egy szimpla varázslattal fel lehet javítani, szóval ez a kisebb gond, de... most komolyan, mi van akkor, ha valaki még be is nyit ide? Akkor aztán rendesen padlót fogna, hogy mit lát meg. - De, ha így... - szélesedik ki a mosolyom és egy mozdulattal rántom meg a rajta lévő ing két oldalát. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős is tudok lenni, vagy most csak valami ismeretlen erő hajt, netán a cérna gyenge, de az első gomb enged és simán lepattan. Talán csak azt használta gyakran, mert a második már naná, hogy nem enged, pedig még kettőt rántok rajta. - Az elhatározás meg volt. - nevetem el magamat, bár attól még a szoknyám mindig nem néz ki a legjobban... szegény.
Megértem én amit mond, ezt a csiszolódós dolgot, tényleg. Csak hát lássuk be, hogy eddig is egy lehetetlen alak voltam. Persze nem minden esetben, mert akikre szükségem volt lányok mindig normális bánásmódban részesültek, de ezen kívül minden voltam csak nem rendes és kedves. Rögtön itt van az az eset is amikor Marie-vel a toronyban ragadtunk én pedig elvarázsoltam a környezetünk, hogy azt láthassa zuhog odakint az eső és nem tud kijutni onnan, na persze ez még csak egy kisebb szemétség volt a hatalmas rakásból. Számtalan esetet tudnék felsorolni ahol akkora bunkó voltam, hogy csoda, hogy még nem utálom magam. Ez valóban csoda, egyszerűen nem tudom utálni magam, de még csak megbánni sem tudom a cselekedeteimet, ez lehet nem szép, de nem érzem akkor sem úgy, hogy azok nem voltak szükségesek, élveztem akkor mindet, na meg a múlton kár keseregni is, megváltoztathatatlan tényező. -Mikor megismertelek Maddie, azt hittem te egy olyan nagyon jó kislány vagy akivel el lehet szórakozni, de persze hamar kiderült, hogy igazi vadóc vagy, ez volt az ami megfogott benned. - Igen, ha nem sikerül kiugrasztani a nyulat a bokorból akkor soha nem szeretek bele Madison-ba. Azt hiszem akkor még most is egymás szekálásából állnának a napjaink, ami lássuk be egy ideig mókás, de utána már unalmas lenne, viszont egyikünk sem hagyná abba, mert nehogy más a másikunké legyen az utolsó szó ugyebár. -Szóval ne kísérletezzek? Biztos ezt akarod? - Nevetem el magam. Közben persze szinte alig tudom levenni a szemem arról a szinte semmi ruháról amit visel. Egy részről roppant idegesít, hogy más is látta így ma este, másrészről pedig még mindig idegesít, hogy nem téphetem le róla és...basszus. Madison direkt arra játszik, hogy felhúzzam magam, de addig játszik a kisegér a macskával míg a cirmos kiugrassza abból az egérlyukból és elkapja. Illegetheti magát, de jegyzem ám ezt egy képzeletbeli táblán és ha betelik az a tábla akkor megmutatom én neki mire is gondoltam. Felmorranok a szavain, szóval így játszuk? Ejnye, na jó, hát nehogy már kimaradjak a mókából. -Ohh, megnyugodhatsz Csibém, nem tolódik az semeddig sem. Hülye lennék kivárni ezt a marhaságot. - Egy gonoszkás, kaján vigyorral a képemen mérem végig, a hosszú, formás lábaitól a feje búbjáig. Közelebb lépek hozzá, lángok táncolnak a szememben, ez a lány a tűzzel játszik, megégetheti magát a végén. -Szerintem egy nagyon finom falat vagy. - Vigyorodom el. Nem áltatom azzal, hogy a szüleim szeretettel fogják fogadni. Biztos, hogy nem lesz így, de megfogom védeni, mert mindennek van határa, nem fogom hagyni, hogy az apám a szarkasztikus viselkedésével belé kössön. A szüleimnek el kell fogadniuk a választásom vagy..vagy bekaphatják, de tényleg! -Ne idegeskedj, nem kell másnak lenned, mint ami vagy, bízd rám a dolgot, rendben? - Ha más nem, bemutatom nekik és soha többé nem kell látniuk egymást. nem fontos a számomra, hogy a szüleim kedveljék a lányt akit szeretek, elég ha én szeretem. Egyszerűen csak akarom, hogy lássák egymást, utána meg már semmi sem számít. -Alkalmazkodó típus vagyok, vagyis tudok az lenni, nem lesz gond. - Már, hogy is volna, az Ő szülei szerintem garantáltan értelmesebbek, mint az enyéim. Még közelebb lépek hozzá majd a vörös ruhát megfogva szakítok rajta egy jó nagy rést. És közben vigyorgok. -Mondtam, büntetlenül nem lehet velem szórakozni. - Vigyorgok és tovább szakítom az anyagot.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-05-21, 12:06
Minden kapcsolat erről szól, legyen az baráti, vagy szerelmi, az ember változik és alakul egy kicsit a másikhoz, mert nagyon ritka az, amikor két ember tökéletesen egymásra tud hangolódni, hiszen más környezetből származunk, más nevelést kaptunk, más értékek fontosak nekünk. Épp e miatt, ha igazán szoros kapcsolatot akarunk kialakítani, akkor egy kicsit, vagy néha többet muszáj változni, ha nem is teljesen, de egy kicsit csiszolódni. Egyébként sincs tökéletes ember, mindenkinek vannak hibái és az az igazán életképes, aki képes a hibáit felismerni, elismerni és akár javítani rajtuk. Én is rengeteget változtam már azóta, hogy ide jöttem tanulni, és azt hiszem Keith is hozott ki belőlem olyasmit, amiről nem tudtam, hogy bennem van. Akaratosságot és erőt, amit azért nem vettem elő magamból ilyen erővel, mint ahogyan eddig tettem és ez még azért valahol számomra is új, de miatta igenis változom. Jobban elfogadom azt is, ha neki még valami nehezebben megy, vagy hogy kiakadt ezen az egészen. Lehetett volna ennek a vitának sokkal rosszabb vége is, ha mindketten makacsul állunk hozzá és nem vagyunk hajlandóak engedni. - Azt hiszem főleg nem értettelek és... igen, nem utáltalak végig, igazad van. - széles mosollyal rázom meg a fejemet. Tud ő kedves lenni, ha akar, sőt még humoros oldala is van. Tény, hogy ez az elején egyáltalán nem mutatkozott meg, sőt csak azt láttam, hogy ártani akar, hogy bántani, hogy mintha minden áron csak kínozna. Visszagondolva azt hiszem hasonló volt a helyzet, mint az ovisoknál, hogy a kisfiúk annak a haját húzkodják, aki tetszik nekik... csak Keith kissé drasztikusabb volt, mint egy szimpla hajhúzkodás. - Szóval nem visszafognál, vagy megmentenél? Szép! De... egyáltalán nem meglepő. Azért még se kísérletezz. - nem tudom megállni, eljutottunk eddig, hogy nevessek, miután olyan pocsékul indítottuk az estét. Azért ez is valami, mégis csak miatta vettem fel ezt a ruhát. Nem öltözöm én gyakran kihívóan, de most igazán kitettem magamért és villantok a szép hosszú lábaimmal, mert azok azért jócskán vannak. Azért lássuk be nem áldott meg a sors kifejezetten kellemetlen külsővel, nem vagyok én hülye, tudom, hogy ez is közrejátszik abban, hogy megakadt rajtam a szemem, de azért a külsejére ő sem panaszkodhat, sőt! - Hú, most nagyon félek, szóval régi aranyvérű család vagytok, de az első együttlét azért nem tolódik a nászéjszakáig igaz? - nem tudom megállni, hogy ne legyek egy kicsit azért igenis kárörvendő. Élvezem a helyzetet a fenébe is. Tetszik az, hogyan néz rám, tetszik az, hogy tetszem neki, és hogy igenis élvezi azt, ha rám nézhet és hogy mondhatni csorog a nyála. Azért ez azt hiszem bárkinek imponálna, főleg hogy ő már kapott tőlem hasonló pillantást, még ha próbáltam is palástolni, amikor illegette magát előttem szándékosan törölköző nélkül. - Remélem is, mert... tuti, hogy nagyon rágós lennék. - és egyébként is ragaszkodom még az életemhez, nem szeretném, ha a szülei teljesen ki akarnának elemezni, vagy csak azért néznének le, mert nem vagyok aranyvérű, a szüleim pedig muglik. Kiemelkedő tanuló vagyok, jó boszorkány és kiválóan teljesítek gyógynövénytan órákon is. Nem vagyok kevesebb, mint azok, akiknek nagy varázsló felmenőik vannak és ha valaki ebben próbál megkérdőjelezni... hát olyankor elég erőteljesen hajlamos előbújni belőlem az a bizonyos kisördög. - Majd mindent megtanulok, mint a leckéket és akkor talán menni fog a bevágódás. - legalábbis nagyon remélem. Fel tudtam készülni mindig még Piton bájitaltan óráira is, akkor ennek is mennie kell igaz? Talán a szülei nem rosszabbak nála, bár... persze ki tudja. - Azt hiszem... csak azt kell elfogadnod, hogy ők muglik, nekik sok minden fura, szóval azt hiszem lesz otthon sok minden, ami neked is az lesz. - de nem baj, megoldjuk. Nem hiszem, hogy látott tv-t és nem gondolom, hogy gyakran mosogat puszta kézzel, vagy látott már mosógépet. Nekem ezek teljesen átlagos és hétköznapi dolgok, de majd neki is megszokhatóak lesznek, legalábbis nagyon remélem.
Még ha akarnám se tudnám teljesen kicserélni önmagam. Persze Madison sem így értette, de látom rajta, hogy azért lenne még mit csiszolni rajtam. És oké, érthető, tekintve, hogy Ő előtte milyen is voltam, na nem mintha, most annyira átértékeltem volna bármit is és hirtelen minden múltbéli cselekedetem fatális hiba lenne. Mert egyszerűen képtelen vagyok megbánni amiket tettem, jók voltak, csínyek, csajok, bulik, ezeket, hogyan is lehetne megbánni? Mondhatjuk úgy is, hogy kiéltem az életem, hogy aztán Madison mellett folytassam ameddig tart, nem mondhatnám, hogy ebből hosszú távon is lesz valami, most úgy gondolom lesz, de ki tudja még. Ahhoz, hogy ez hosszan eltartson rendesen ki kell kupálnom magam, ami egyrészről nehéz, másrészről nem igazán van ínyemre, olyan ez, mintha felvennél egy kabátot, sokáig hordanád, megszeretnéd aztán fognád és lecserélnéd egy másikra, hát nem is tudom, nehéz lesz, az egyszer biztos. Viszont ismerem magam annyira jól, hogy tudjam, Madison-on kívül nincs még egy olyan személy aki ismerné a kedvesebb, kissé sem tragikusan bunkó oldalam. És ez így is marad, nem kell, hogy elterjedjen a folyosó falai között, hogy Keith Waldemard-ot megszelidítették, a szellemek pletykásak. -Ohh, hát több volt ez, mint érdekes kezdés, de nyugodtan bevallhatod, hogy volt egy két pillanat mikor nem utáltál. - Kacsintok rá. A mosdós jelent egy ilyen volt pont. Ott az utálat felett volt egy kis csipetnyi szenvedély is. le se tudná tagadni, látszott rajta. Igaz, szemét húzás volt az a részemről, viszont visszavágásnak meg tökéletes a terembéli kis bűbájgyakorlásunk után. Madison harcias, erős, akaratos lány, nem hiába tudott magához láncolni, nem tudok ráunni, ez az amire szükségem van, hogy egy helyben maradjak, hogy valamilyen szinten harcoljak azzal akit szeretek. -Hajaj, csajbunyó is lenne? Mert azt az első sorokból nézném. - nevetem el magam. Igen, kétség sem fér hozzá, hogy Maddie képes volna ezt megtenni. És nem is olyan biztos, hogy megállítanám benne. Végig nézek a vörös, egy cseppet sem takaró ruhadarabon és nyelek egy nagyot, a jóbüdösfrancokat, hát igen, ez is beindítja a fantáziámat, sőt mi több, mást is beindít aminek nem kellene, hogy a macska rúgja meg! -Madison, ha nem akarod, hogy így egyszerűen rád vessem magam, akkor nem illegeted itt magad a formás lábaiddal, értve vagyok? - Nyelek egy újabbat. Ez határozottan nem volt szép húzás tőle. Tudja nagyon jól, hogy kívánom, erre még piszkálódik is, vagy nagyon szeretem ezt a nőt, vagy nagyon bosszantónak találom, nem is tudom e kettő közül melyik is a vágy keltőbb. -Nem hagyom, hogy megegyenek, vigyázok rád. - Mosolyodom el. Legyen bármekkora aljas az apám, rá ütöttem, ha egy rossz szót mer szólni a szerelmemre, hát nem teszi zsebre azt, amit tőlem kap. Utálom, hogy folyton próbálnak kereszteb tenni nekem és irányítani. Úgy vélem kezdenek túlzásba menni, lehet csak azt akarják, hogy olyan életem legyen, mint nekik volt - ami szintén nem valami jó - de akkor sem fogom eltűrni, hogy Madisonra bármi nemű sértést tegyenek. -Persze, segítek, elmondom majd mit kell tudnod kettejükről és amit még csak lehet, mindent elmondok. - Puszilom meg a homlokát. Én is parázok ettől a találkozótól, de beakarom mutatni a szüleimnek, visszavágás gyanánt is, és mert akarom, hogy lássák, tehetnek akármit, nekem csupán Madison kell. -Hát ha mégis így történne, se gond, tudok én csendben lenni és jól viselkedni, ha hiszed, ha nem, rém jó gyerek is tudok lenni. - nevetem el magam. Jó, azért annyira jófiú sosem leszek, hogy elfogadjanak Madison szülei, de próbálkozni fogok. Nem lenne valami szívderítő, ha mind két oldalról ellenségesek lennének a szülők.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-05-14, 20:09
Nem várom tőle, hogy gyökeresen változzon, ahogyan én sem tudnék teljesen elvonatkoztatni attól, aki vagyok, tőle sem várhatom el ezt, de... azért mégis csak szeretném ha megpróbálnánk jobban összecsiszolódni, ennek pedig az első alappillére az, hogy nem féltékenykedik, ahogyan én sem teszem. Jó persze... azért minden bizonnyal tudna rá okot adni, hiszen az embernek ha valaki elég fontos és azt érzi tőle, hogy a figyelmét nagy arányban rá irányítja, majd ezen változtat... hát meglepődik a dolgon és talán még kellemetlenül is érzi magát. Biztos vagyok benne, hogy ha Keith most hirtelen valakivel elkezdene kedvesen viselkedni... mint velem, akkor zokon venném. Nem érdekel milyen nőügyei voltak régen, amik csak a szexről szóltak gondolom én, de az érdekelne, ha rendesen viselkedne rajtam kívül másokkal is. Önzés talán, de... ezt igenis ki akarom sajátítani, mert úgy érzem, én értem el azt, hogy most ilyen, akkor ne más kapja meg helyettem, vagy velem együtt, az nem fair. - Szóval szerinted érdekesen indult? - mosolyodom el. Azt hiszem ez azért enyhe kifejezés, de azonnal oda is cuppantok egyet a szájára. Nem akarom én ezzel piszkálni, hiszen már így is kellemetlenül indult ez az egész, és most csak viccelek vele. Igen elég érdekesen, vagy mondjuk úgy rosszul indult a kapcsolatunk, enyhén szólva. Bántó volt velem, nagyon is, de tudom, hogy ez már nem így van, remélhetőleg nem viselkedne így velem... tényleg remélem, hogy nem. - Tudom és nem is érdekel, hogy mi volt régen. Legalábbis... igyekszem én is függetleníteni magamat ettől. Maximum, ha meglátlak valakivel, vagy pletykát hallok, akkor... olyan gyógynövény masszával kenem be a lány haját, hogy egy évig nem nő vissza. - jó persze a végére nem tudom megállni, hogy ne szélesedjen ki a mosolyom, és már-már halk kuncogássá fajul a dolog. Nem tudok én komolyan fenyegetni, de azért na... legyen vele tisztában, hogy én is tudok ám átmenni pusztítóba, ha úgy érzem, hogy arra van szükség, vagy ha tesz azért, hogy tényleg féltékeny legyen. A múlt nem érdekel, de a jövő, vagy a jelen igen, de remélhetőleg jól viselkedik majd. - Szóval az ápolás indította be a fantáziádat, ez a ruha nem? - incselkedni én is tudok azért, nem vagyok annyira prűd, mint amit talán kinéz belőlem. Még szórakozottan körbe is fordulok egyet előtte. Hát na azért lássuk be a ruhám dögös. Élénk piros, a kivágása sem utolsó, az egyik vállam teljesen csupasz, a szoknya pedig igen rövidre sikeredett. - Remélem, hogy nem esznek meg majd vacsorára, de ha velem leszel, akkor nem félek majd... annyira. - főleg mert azért sejtem én, hogy nagy elvárásaik vannak. Keith jó családból való, az én szüleim pedig egyszerű muglik, nem hiszem, hogy ilyen lányt szántak neki. Na nem arról van szó, hogy mi máris... nem vagyunk jegyesek, vagy ilyesmi. Azt is hihetik, hogy ez csak egy hóbort nála, de azért nem szeretném, hogy ha ott leszek, akkor majd mindenbe belekössenek és direkt olyasmiket kérdezzenek, amire nem tudom a választ. - Majd felkészítesz rájuk? Nem is tudom... melyik oldalon van a sütis villa, meg ilyenek. - bizonytalanul vonom meg a vállamat. Biztos vannak szokások, amiket tudom kellene, de gyorsan tanulok, szóval menni fog, csak szépen mondjon el mindent. - Örülnék neki, a szüleim kedvesek és biztos, hogy nem fognak beléd kötni. - jó... mondjuk az apró nehézség ott van, hogy anyának sok mindent elmeséltem a kezdeti dolgokból, de... már az újról is meséltem neki, hogy Keith változott sokat és, hogy e miatt ne nehezteljenek rá.
Nem hiszem, hogy gyökerestül megtudnék változni, de azért lehetetlennek sem tartom, hogy valamennyire átformálódjak Madison kedvéért. Kezdem most érezni, hogy tényleg elvetettem a sulykot azzal ahogy letámadtam, törzsgyökeres tapló vagyok. De legalább ad még egy esélyt, nem gondoltam volna, hogy így lesz, de tényleg fontos lehetek neki, ha még is így gondolta. -Értem, így lesz, és igen, fontos vagy nekem, bármennyire is érdekesen indult az egész. - Hát elég csak a Prefektusi fürdőre gondolnom, az igazán forró helyzet volt. Nem kicsit akasztottam ki, de most mondhatnám, hogy nem élveztem, de mókás volt, és szerintem valahol még neki is tetszett. A féltékenységtől igazán örültem volna, ha mentes maradok. Nem tetszik, hogy a gondolataimba állandóan bemerészkedik az, hogy valaki csak úgy elhappolja előlem a barátnőmet. Madison is féltékeny? Nem, szerintem nem, olyan hűvös nyugalommal hallgatta amit Rosemary-ről mondtam, hogy kizárt, hogy az volna. nem mintha oka lenne rá, tényleg nem, azért nem vagyok akkora szemét, hogy megcsaljam, azért ennyi tartás van bennem, ha amúgy meg egy igazi féreg is tudok lenni. -Hát, itt majdnem minden lányt hírbe hoztak már velem..de az régen volt. - Komolyan is gondolom. Madison előtt jó volt az amit csináltam, élveztem, hogy nincs kötelezettség, egy-egy éjszaka és ennyi, de Madison-nal addig idegesítettük egymást míg több lett a szememben, mint egyszerű kaland. tetszett a határozottsága, az ahogy szembe szállt velem és nem tudtam elbájolni ahogy azt a többi lánnyal könnyen megtettem. Szinte kérnem sem kellett és mind az ágyamban kötött ki, sőt, még Ők voltak hálásak, hogy oda jutottak. Madison viszont minden tekintetben az ellenkezőjük volt, ez felkeltette az érdeklődésem, mi több, úgy éreztem Ő csak az enyém lehet. Most már semmiképp nem bújnék ágyba senki mással csak Maddie-vel..de vele nagyon szeretnék. Ám ha letámadom sacc/ kb arra számíthatok, hogy nem csupán szakít velem, de még el is látja a bajom. Vele türelmesnek kell lennem bármennyire is nem vagyok a türelem élő szobra. -Ápolás? Hmm, tudod mit, nyugodtan megtaposhatsz, az ápolás valahogy beindította a fantáziám. - Kacsintok rá vigyorogva. De természetesen a lassúzás ötlete talán még jobb, mint a tangóé, mondjuk úgy a tangó az egy erotikus tánc, míg a lassúzás az mélyebb érzéseket takar majd hoz felszínre. Azt hiszem nekünk a másodikra van szükségünk, valahogy jóvá kell tennem, hogy úgy rárontottam. -Nem fogom őket fényesíteni, valószínűleg nem fognak örülni neked, az apám legalább is, az anyám kicsit másabb. És igen jó ötlet, akarom, hogy tudják, hogy van valakim és, hogy Ő kicsoda, ne aggódj, ott leszek végig veled, nem lesz semmi baj. - Puszilom meg a homlokát. -Persze, hogy van kedvem, egy nyári kiruccanás. - Miért ne? Gondolom az Ő szüleinek nincsenek akkora fenntartásai, mint az enyémeknek. És úgy fair ha már én elviszem a kígyó fészkébe akkor én is ellátogassak az Ő szüleihez. Csak remélem apám tartja magát és nem kezd Madison előtt vitába velem. Szokása a kioktatás, szinte már a védjegye.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-05-06, 10:40
A szavaira csak halkan sóhajtok egyet, csak aztán rázom meg finoman a fejemet. Nem várok el többet tőle, mint amit tehet, tényleg nem. Egyszerűen csak... remélem, hogy máskor nem lesz ilyen, mert nem akarok egy jó napot, egy jó pillanatot olyasmivel elrontani, ami igazából teljesen értelmetlen. Vártam, hogy együtt legyünk, ő meg az egészet majdnem sikeresen elszúrta és azért ez nem valami kellemes érzés. - Nem akarom, hogy megváltozz. Jó érzés, hogy így érzed az, hogy féltékeny vagy, mert mutatja, hogy fontos vagyok, csak... ne vidd túlzásba és bízz meg bennem, ez a lényeg. - tudom, talán kissé bonyolultan fogalmazom meg a dolgot, tudom, talán nem tökéletesen közelítem meg, de attól még így érzem. Fontos ő nekem nagyon is, de nem kell elszúrnia egy estét azért, mert rosszat feltételez. Egyébként is önálló ember vagyok és meg tudom oldani a gondjaimat. Ha féltékenységgel nincs baj, azzal van, ha az ember túlzásba viszi. Én is biztosan kellemetlenül érezném magam, ha mondjuk elmenne egy lány barátjával inni Roxmortsba, meg szórakozni, de nem láncolhatom magam mellé, és bíznom kell benne, hogy az csak iszogatás lenne és semmi más, ahogyan neki is bennem, hogy ha egy Leo típusú srác be is próbálkozna nálam, akkor nem érdekelne, ha meg mást tenne, hát úgy felpofoznám, mint annak a rendje. Jó dolog, ha meg akar védeni mindentől, de nekem is meg kell tudnom védeni magamat azért bizonyos dolgoktól, hogy érezzem, hogy én is érek valamit. - Köszönöm! És én sem fogom csúnyán méregetni azokat a lányokat, akikkel hírbe hoznak. - mosolyodom el szélesen, mert hát na azért amilyen módon indult a mi ismeretségünk nem vagyok hülye, tuti, hogy azért jó pár lánynak megfordult már az ágyában, és biztosan vannak olyanok, akik azért elég csúnyán néznének rám, ha tudnák hogy velem nem csak futó viszonyt ápol, vagy majd rájönnek idővel, de... én bízom benne, bízni akarok benne, hogy ha valaki mondjuk vissza akarna férkőzni a kegyeibe, akkor már nem érne el az illető nála semmit sem. Legalábbis... nagyon remélem, hogy így van. - Akkor jó, mert félő, hogy ha valami bonyolultabb táncba kezdenénk, akkor agyontaposnám a lábadat és az fájna. Nem akarlak ma még a gyengélkedőn is ápolni. - mert ha már rosszul indítottunk, akkor legalább a folytatás legyen csodás és most úgy fest, hogy tényleg az lesz. A lassúzásnak amúgy is meg van a maga hangulata. Hozzásimulhatok, érezhetem az illatát és az egész olyan kellemes és meghitt és nyugodt. Nekem ez sokkal többet ér, mint valami vad és szenvedélyes tangó. Tuti, hogy annak is meg van a maga előnye, de mivel egyáltalán nem értek hozzá, számomra jó eséllyel inkább csak botladozás lenne, az meg azért nem valami szexi. A következő kérdése viszont meglep, főleg mert azért... akárhogy is nézzük, de eléggé tartok egy ilyen találkozástól. - A szüleidet? Ez... ez szerinted jó ötlet? Mármint persze egyszer meg kéne ismernem őket gondolom, ha mi... szóval érted, csak hát közben meg tuti, hogy nem örülnének nekem. Mugli szüleim vannak és semmi híres felmenőm nincs és... - összeszorítom a számat, mert azt hiszem sikerült kissé átmennem ijedt hadarásba. - Azt hiszem rám hoztad a frászt, de ha mellettem leszel... és persze te is eljöhetnél hozzánk mondjuk nyáron, van kedved? - persze az én szüleim mások. Komolyak azért, de viccesek is tudnak lenni és még a varázsló világ elég távol áll tőlük. Persze már értik, de azért... nem nagyon lehet velük mondjuk sárkányokról beszélgetni. Ők egyszerűbb emberek ahhoz képest, mint ha jól sejtem mondjuk Keith szülei.
Hatalmasat sóhajtok, valahol még bennem van a feszültség, de Maddie elég őszintének hangzik és igaza van abban, hogy bíznom kell benne. Csak nem tudom ez miért esik ennyire a nehezemre. Folyton úgy érzem mindenki ellenem cselekszik, szeretem Madisont és nem kellene ilyeneket képzelnem róla, a francba is, össze kell szednem magam, de gyorsan különben Madison kisétál az ajtón és el is felejthetem. -Sajnálom Maddie, ígérem megváltozom, komolyan. - Muszáj lesz, mert ha így folytatom akkor tényleg elhagy. A féltékenységet is valahogy le lehet küzdeni, nem? Vagyis remélem le lehet, mert egy részről nekem is rossz érzés, másrészről Madison-t is kiborítom vele. Úgy vélem még egy ilyen kirohanásom véget vet mindennek. -Rendben van. - Ígérem meg kurtán, hogy ezentúl odafigyelek a tényekre is és nem csak a féltékenységem fog irányítani. Igaza van abban, hogy még jó sokan fognak a közelébe kerülni, mint betegek, nem lehetek folyton féltékeny mindenkire, vagyis lehetek csak ezt ne mutassam ki. Ő valamiért sokkal nyugodtabb pedig hát ha úgy nézzük a fél iskolát vagy már az egészet behatóan ismerem. Tényleg jobb lesz, ha kicsit odafigyelek magamra, mert kezdek bekattanni. -Nem, nem nézek csúnyán ha netán beszélgetésbe elegyedsz egy sráccal. - Ígérem meg már-már ünnepélyesen. Kicsit mókás az egész, de hátha ettől Madison is megnyugszik. Persze csak azt ígértem meg, hogy nem nézek csúnyán..de azt nem, hogy utána nem dumcsizok el a sráccal egy icuri-picurit sem. Nem megy olyan könnyen a jófiú dolog, akadhatnak a változás közben mellékhatások, néhány srác felettébb színes árnyalatot fog ölteni.. Elnevetem magam. -Nos, igen, miért is ne? - Vigyorogva fogadom a cuppanós puszit. Végre nagyjából minden a helyére került. Ezután vezetem be egy ajtón ami mögött egy gyönyörű bálterem található. -Az nem baj, örömmel lassúzom veled. - Ölelem át a derekát és finoman húzom közelebb magamhoz, a zene azonnal alkalmazkodik a táncunkhoz, azt hiszem bírom ezt a szükség szobáját. Pár percig csak csend honol kettőnk között, egyedül a lágy zene az ami ad valamilyen zajt, nincs is ennél kellemesebb. -Van kedved megismerni a szüleimet? - Kérdezem halkan. hamarosan haza kell látogatnom és akkor már miért ne mutassam be az apámnak azt a lányt akit szeretek? Lehetséges, hogy nem lesz oda az örömtől, főleg, hogy már találtak nekem menyasszony jelöltet, de ez engem nem érdekel, beakarom bizonyítani neki, hogy nem rángathat zsinóron akár egy bábot, nem fogok feleségül venni egy olyan lányt akit nem is ismerek.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-04-25, 20:08
Nem értem én őt, hogy miért viselkedik így, hogy miért tesz úgy, mint ha nem is tudom attól kéne tartania, hogy én mást keresek. Ha ne adj isten így is lenne, akkor sem tenném a háta mögött, akkor sem tennék ilyet úgy, hogy elárulom őt, mert én nem vagyok olyan és ezzel igazán tisztában lehetne magától is nem? Eleve rosszul esik a feltételezése, hogy azt hiszi, ilyen vagyok, meg egyébként is annyira vagyok erős, hogy leszereljem Leot, ha tenni akarna ellenem bármit, ami nem tetszik nekem. - De hát... komolyan Keith! Azt hiszem épp eleget szenvedtünk azért, hogy most itt legyünk és pont ezzel a féltékenykedéssel szúrod el. Egyszerűen csak fogadd el azt, hogy veled akarok lenni és kész érted? - és nem mással és nem találok mást, aki jobb. Ha így is lenne, biztos, hogy tájékoztatnám róla és nem egy Valentin napi buliban változtatnék a dolgokon úgy, hogy nem tud róla, no meg úgy, hogy közben Leo is mással jött ide. Ez igenis rettenetes feltételezés a részéről és én akkor sem tennék ilyet, ezt pedig fogadja el, mert... mert tuti, hogy nem fogom ezt még egyszer csak úgy elnézni neki. A féltékenység talán egy bizonyos szintig még jó dolognak mondható, de a felett... egyáltalán nem az. A felett nagyon is rossz. - Oké, de akkor... máskor ne csináld ezt oké? Én sem akarok más szájában keresni semmit, szóval ne is feltételezz rosszat rendben van? - mert nem tetszik nekem a dolog, nagyon nem és igenis bánt az, hogy így viselkedik velem, mert nem adtam rá neki okot. Amúgy is ahogyan mondtam lesznek majd betegeim, ki tudja, hogy hány pasi lesz netán köztük, nem lehet majd féltékeny mindenkire, mert lehetnek ott fiatal, jóképű aurorok is akár... szóval értékelném, ha megkapnám azért a nekem járó szabad teret, ahogyan én sem feltételezek róla rosszat, pedig ő azért sokkal rosszabb hírrel rendelkezik, mint én igaz? - Tehát nem nézel csúnyán, ha netán beszélgetek pár szót egy sráccal igaz? - mert akkor el tudom ezt nézni neki. Nem várom el, hogy egyik pillanatról a másikra menjen neki a változás, de azért igenis próbáljon meg igyekezni, akkor nekem is könnyebb lesz a dolog. Vele lenni, meg úgy általában, kellemesebb az egész. Nem kéne elszúrnia ezt a bulit teljesen nekünk, mert mégis csak egy jó este kéne hogy legyen a mai, én legalábbis azt reméltem tőle. - Héj, én varázsoljalak el, miután te... - húzom el a számat egy pillanatra, de aztán csak megrázom a fejemet, és a két kezembe fogom az arcát, hogy odacuppantsak a szájára. Vessük el a kezdeti pocsék részt és kezdjük el a bulit rendesen. A tánc még jó ötlet is, és én jól akarom érezni magam, mosolyogni akarok és boldog akarok lenni vele, remélem, hogy most már így is lesz. - Tangó? Sosem tangóztam még, de... ez a hely mesés! A keringő túlságosan snassz igaz? De mit szólnál mondjuk egy szimpla lassúzáshoz? Az az igazság Keith, hogy életemben nem jártam tánc órákra. - nevetem el magam a végén. Totál béna vagyok, állati sokat tanultam, és tanultam és fejlődtem és a Gyengélkedőn segítek be, nem tanultam szambázni, vagy rumbázni, vagy tangózni, a keringő is csak a karácsonyi bálok miatt megy, de annak is főként csak az alaplépései, szóval... nem hiszem, hogy menne nekem valami bonyolult figura. A végén még rálépnél szegénynek a lábára.
Nem tudom mi ez a hirtelen rám törő düh és kétségbeesés, mert ez az. Leo semmivel sem jobb parti nálam, de ez is sok mindentől függ, például attól, hogy melyik lánynak ki jön be jobban. Madison-nal amúgy is viharosan indultak a dolgok, hogy úgy mondjam. Nem akarom én az ördögöt a falra festeni, itt vagyok én helyette, de Maddie bármikor dönthet úgy, hogy kiadja az utam valaki másért. És igen, szeretem ezt a lányt, még ha nehéz is bevallanom magamnak ezt a tényt, nem csak tetszik, de szeretem is, az, hogy valaki másé legyen azt nem bírom még csak elképzelni sem. Ő az enyém, és teszek róla, hogy az is maradjon. Hallom, hogy mit mondok Madison és bevallom kicsit elragadtattam magam, nyilván tudnál ellene tenni, csakhogy én ebben a helyzetben inkább azon aggódom, hogy nem akarnál tenni ellene, nehogy félre érts és azt hidd könnyű nőcskének tartalak vagy ilyesmi, csupán felmerült bennem, hogy esetleg, jobbnak tartod...nálam. - Nyögöm ki a végét kissé elgyötörten. Hát ja, épp ezért nem akartam szerelmes sem lenni, mert mi ebben a jó? Úgy őszintén? Semmi sem, mert akármelyik pillanatban dühös lehetsz vagy csalódhatsz. Egy egy éjszakás kaland pedig nem okoz fejfájást, nem lesz benned gyomorgörcs vagy hülye birtoklási vágy sem. -Jó, van azért előéletem amiből erre is következtethettél volna, de én nem Rosemary szájában kotorásztam volna, hanem a tiédben Csibém. - Mosolygok rá azzal a mosollyal ami általában nyerő nála. De persze ez se megy mindig ennyivel. És most alighanem az első igazi nagy veszekedésünk közepén vagyunk. És mondhatnám azt, hogy a kettőnk hibájából, de itt én fújtam fel a dolgokat és Ő csak jogosan mondja a magáét. Apám mindig mondta, egy nővel vitába szállni olyan mintha kviddicsezni akarnál egyes egyedül egy felkészült csapat ellen, esélytelen a nyerés. Lényegében semmi sem változott rajtam azon kívül, hogy megjelent életemben a féltékenykedés, továbbra is képes vagyok elviselhetetlen, önző és bunkó lenni. Madison úgy hiszem ezeknek a tulajdonságoknak a legkisebb mértékig sem örül. -Én látom őket és roppantul idegesítenek. - Mormolom. Lényegében igaza van, ha Őt nem érdekli engem se kéne, hogy érdekeljen, de mégiscsak ez a helyzet áll fenn. -Rendben, arra fogok törekedni, hogy ne figyeljek másokra. - Ünnepélyes hangnemben ígérem meg, persze az más tészta, hogy ez menni is fog-e. Most éppen úgy érzem lehet, hogy igen, de aztán később meg lehet élből elvetem ezt a lehetőséget. Nem tudhatom mit hoz ki belőlem a féltékenység. -Azon vagyok Maddie, de ez sem megy egyik pillanatról a másikra, varázsolj el, úgy talán könnyebb lesz. - Vigyorodom el. Ohh, hát már épp eléggé elvarázsolt. Úgy mond túlzottan is. Nem is tudom ez milyen mértékig jó avagy rossz. -Hát az majd kiderül, szereted a tangót? - Nevetek fel és húzom magammal, hogy találjak egy kevésbé zsúfolt helyet és ahol nyugodtan táncolhatok vele egy aprónyi kis megzavarás nélkül. Benyitok egy szobába és lám-lám. Egy hatalmas bálterem nyílik a szemünk elé. Szinte káprázatos ahogy fest, majdnem olyan, mint otthon. A zene szinte azonnal megadja az ütemet a tánchoz. Kezdem kedvelni a Szükség szobáját. -A csendes zúg várhat, táncolj velem Maddie. - Lépek hátrébb és nyújtom felé a kezem, hogy kövessen. -Mit szeretnél táncolni, mondj bármit! - Azt hogy tudok táncolni azt úgy is értettem, szinte mindent. Felgyúlnak a gyertyák fényei ami hangulatot ad és a zene egyelőre egy semleges szám, ütemes, de semleges, bármit is szeretnék majd arra fog váltani, király nem?
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-04-16, 17:52
Nem tetszik nekem az, ahogyan ehhez az egészhez hozzááll. Nem szabadna rólam rosszat feltételeznie, mert ezzel igenis rólam feltételez rosszat, bennem nem bízik meg, pedig én sosem adtam okot rá, hogy ne tegye. Ő az, aki most is rosszat mond magáról és mégis engem állít be nem jónak? Arra vártam, hogy együtt töltsük el ezt az estét, erre... ezt kapom, hogy képes eljátszani itt a halálosan féltékenyt, és még csak meg sem hallgat engem? Egyébként is, egy másik sráccal vakrandiztam, ha tánc lett volna, akkor is ugyanúgy rajtam ragad talán a parfümje, ez még nem jelenti azt, hogy vad hempergésbe kezdtünk az elmúlt egy órában, vagy nem is tudom, hogy pontosan mennyi is volt. - Hallod te, hogy mit mondasz? Nem tehetnék ellene semmit? Elég erős vagyok, varázserőm is van, és... hagosan sikítok. - húzom el a számat a végén. Mi az, hogy nem tehetnék semmit? Leo olyan rettentő erős, vagy durva sármja van, hogy nem tudnék neki ellenállni és beadnám a derekam, vagy hang nélkül rám tudna nyomulni, amit nem venne észre amúgy senki sem? Ez... totál lehetetlen és nem hiszem el, hogy tényleg így gondolja. És ezzel igenis engem sért meg... nem is kicsit! - Én is rád gondoltam, de... nem arra, hogy esetleg bevonszolod valamelyik sarokba azt a lányt és már a szájában kotorászol. - sóhajtva rázom meg a fejemet. Nem tudok ezen olyan könnyen túllendülni, pedig tudom, hogy kellene, de akkor is. Rémesen tud viselkedni és akkor még finoman fogalmaztam. Nem tetszik nekem az, hogy rosszakat gondol rólam és hogy azt hiszi én tennék ellene bármit is. Hát olyannak ismert meg? Kettőnk közül nekem kéne féltékenynek lennem és nem pedig neki, az lenne a reális, de én még sem vagyok és nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert tudom, hogy ha szeret, akkor nem tesz ellenem semmit, ha pedig nem, akkor... amúgy is menjen a fenébe igaz? - Én nem láttam, hogy olyan sokan csorgatják a nyálukat és... ez engem akkor sem érdekel. Légyszíves tanulj meg bízni bennem és nem foglalkozni másokkal. - mert én is megtehetném, de én sem teszek ilyet igaz? Akkor neki sem kéne. Biztosan vannak olyan Mardekáros lányok, akiket én még csak nem is ismerek és tuti oda vannak érte, meg minden és szívesen dobnák hanyatt magukat előtte... de attól még nem fogok minden éjjel álmatlanul forgolódni az ágyamban e miatt, mert attól még bízom benne, mert ez az egész csak így működhet nem igaz? - Egy picit próbálj kevésbé nehéz eset lenni. - azért itt már legalább egy halvány mosoly megjelenik az arcomon. Nem kéne túlzásba vinnie és főleg nem akarom, hogy elrontsa az estét, pedig most nagyon is azon van. Csak legyen egy kicsit türelmesebb, vagy... nem is tudom. Nem akarok én ellene semmi rosszat sem tenni, ezt kéne minél előbb elfogadnia és akkor nem lesz semmi gond, és ilyen viták sem. - Szóval most figurák is lesznek? Benne vagyok! - szélesedik ki a mosolyom és a kezemet az övébe csúsztatom. Akkor keressünk egy olyan helyet, ahol van zene is és ahol ebben a piros ruciban is tudok úgy táncolni, hogy nem hal meg a lábam a magassarkúban és azt sem akarjuk,hogy a rövid szoknya túlságosan felcsússzon teszem azt a combomon igaz? Akkor aztán tuti, hogy végképp helyben meghalna féltékenységében. - Csendes zugot? Nem is sejtem, hogy mire gondolsz. - nevetek fel halkan, de aztán átadom magam neki, a csókjának, no meg, hogy aztán elvezessen és keressen tényleg valami táncra alkalmas helyet. Ha jól sejtem, akkor ez most nem egy unalmas és szolid keringő lesz majd igaz?
Rosemary szép csaj, nem az a lenyűgöző szépség, de szép, ennek ellenére nem borít be a parfümje és még hozzá se értem basszus, csak azért, hogy ezzel se gerjesszek kettőnk között konfliktust. Erre azt kell látnom, jobban mondva szagolnom, hogy pont Leo parfümje teríti be teljesen. Hát akkor hogy is működik ez? Madison-ra nem haragszom, valahogy nem megy, nem is érzem úgy, hogy elárult volna, vagyis nem eljesen érzem úgy. Egyedül az az egyetlen érzés most a legerősebb, hogy a saját farkát etessem meg Leo-val. Madison az enyém és örülhet ha következmények nélkül ránézhet. Nem tudom honnan jön ez a birtoklási vágy, de jött és maradt. Madison az én barátnőm és amíg együtt vagyunk legyen az bármeddig, addig nem akarom Leo közelében látni. -Most ezt úgy mondod mintha tehetnél ellene bármit. - Grimaszolok. Jó, nem mondom, hogy Madison nem erős lány, sőt, van, hogy úgy érzem jobb ha meghunyászkodom, mert úgy lehetséges elkerülni a vihart. Most azonban én tombolok, mert úgy érzem elveszik tőlem ami az enyém. -Az én vakrandim borzasztó volt, lényegében percről-percre rád gondoltam. - Na ennyit a bizalom kérdéséről. Azt mondja bízik bennem, most mégis azzal jön, hogy esetleg én elárultam és hetyegtem Rosemaryvel. Nem rossz csaj, sőt, csinos a maga módján, de akkor is, nekem csak Maddie kell. Ami fura mert sose volt olyan, hogy egy csaj kellene csak, most van, nekem is fura, másnak is fura, ennyi, nem lehet mit tenni ellene. -Nem tiltok meg semmit sem Madison. Viszont mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy csinos lány vagy és, hogy már most ketten csorgatják a nyáluk mögötted hiába áll ott a csajuk is mellettük. - Világítok rá a tényekre. Nincs kedvem vitatkozni. Szerintem magától is láthatja, hogy nagyon is vannak itt olyanok akik dobnák a csajaikat érte se perc alatt. Végül nehezen, de sikerül lehiggadnom és kissé értelmesebb emberi lénynek tűnni. Nem akarok rosszban lenni Maddie-vel, már csak azért sem, mert mire megszereztem már azt hittem megőszülök. Magamhoz ölelem, mert testének melege megnyugtat, mert Ő az enyém és csak is kizárólag hozzám tartozik. -Jó, értem én, de tudod, nehéz eset vagyok. - Vigyorodom el. Miközben nyakam köré fonja karjait úgy ered ki belőlem a feszültség is,na meg pont úgy kerül helyére a vágy is...A csók sajnos nem tart örökké pedig igazán megtehetné, tényleg. -Nem tudok Dartsozni és biliárdozni sem. - Röhögöm ki magam. Sok mindenhez értek, de ez a kettő szerencsén is múlik, abból meg nekem sosem volt valami sok. Én a szerencse helyett is tapasztalatra támaszkodtam. -Inkább táncolj velem Maddie. Most az egyszer nézőközönség előtt is megmutatom mire vagyok képes. - Mondom mosolyogva majd egy apró puszit adok az ajkaira. Táncoltam már vele a bálon, de az más volt, abból semmit sem mutattam meg. -Utána pedig keressünk egy csendes zugot ahol kettesben lehetünk. - Súgom még a fülébe azelőtt, hogy megcsókolnám újra.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-04-05, 10:00
Nem értem, hogy miért kell ezt ennyire túlzásba vinnie. Egyszerűen... kiborít vele, amikor én azért siettem, hogy végre vele lehessek, ő meg... képes így reagálni rá? Az lenne a lényeg, hogy örüljön nekem, ahogyan én is neki, nem pedig elkezdeni féltékenykedni, csak mert az elején valaki mással voltam. Ez így egyszerűen nem jó és kész, és én bármennyire is próbálom ezt könnyedén kezelni nem valami jól megy, mert nem akarom, hogy a jövőben ez így legyen, ha beszélek valakivel, akkor ő kiakad és elkezd olyan dolgokat feltételezni, amik teljességgel irreálisak, mert ez... az, teljességgel irreális. - De engem ismersz nem? És... nem érdekel, hogy Leo milyen, ha én nem engednék neki semmit sem ugye? - és ez a lényeg, és ezt nem érti meg. Leo... Cameron... teljesen mindegy, hogy minek nevezzük bajban van. Én pedig segítek neki, mert szeretnék és nem tetszik, hogy ő meg e miatt így kiakad, vagy csak mert beszéltem vele. Ez nem így működik, nem fogom magam távol tartani mindenkitől, csak mert ő ezt várja el tőlem. - És ha ilyeneket mondasz magadról is, akkor inkább nekem kéne tartanom attól, hogy neked milyen volt a vakrandid! - most már azért kissé morcosabban fonom össze a kacsóimat magam előtt. Hát na, ne ő legyen már féltékeny, amikor elvileg magát mondja el mindennel és akkor miért ne én legyek morcos? Ő is mással volt most, attól hogy én nem szaglászom a parfümjét még igenis lehetnék féltékeny, de nem vagyok, mert bízom a másikban nem? Ennek így illene működnie! - Nem lengnek körül Keith, de... lehetnek barátaim, akik esetleg nem lányok és kérhet tőlem segítséget akárki. Ezt... nem tilthatod meg. - és nem is fog tetszeni, ha mindig kiakad, ha beszélek valakivel, aki nem lány véletlenül. Ezt így akkor sem fogom annyiban hagyni, mert nem vonhat el mindentől, amit szeretek, vagy akivel szeretek lenni. Gyógyító leszek és igenis nagyon sokakhoz lesz még közöm e miatt, és kész, ezt muszáj lesz elfogadni, mert ha nem teszi, akkor... akkor ennek az egésznek nincs értelme. A szavaira végül csak sóhajtok egyet, és persze nem is kérdés, hogy visszaölelem, csak... igenis lehetne egy kicsit nyugodtabb. - Keith... egyszerűen csak bízz bennem oké? Ez lenne a lényeg. - nem érdekes más, hogy más milyen, vagy kivel beszélek, csak az, hogy bízzon bennem, mert én igenis nem vagyok olyan, hogy ártanék neki, vagy átverném, vagy bármi. Ezt ne feltételezze rólam, mert azt teljes joggal fogom zokon venni. - Jól van. - enyhülök meg végre. Én nem akartam ezt az estét így kezdeni és főleg nem akartam vitatkozni vele, mert... nem és kész. Csak fogadja el, hogy nem mindig minden úgy van, ahogyan akarja. Viszonozom a csókot, közelebb is simulok hozzá, a kezeim átfonják a nyakát közben. Tudtam én az elején is, hogy nehéz menet lesz ez, de... valahol reméltem, hogy talán nem ennyire azt hiszem. Van még min dolgoznunk az biztos. - Nem is tudom, mit szólnál valamilyen játékhoz? Darts? Vagy biliárd? Láttam, hogy itt sok minden van. - de akár mást is tehetünk, csak ki kell találni, ha esetleg más ötlete van, amit csinálni szeretne én nem vagyok ellene, csak... az a fontos, hogy fogadja el, hogy én vele vagyok és vele is akarok lenni.
Valahol, nagyon-nagyon mélyen tisztában vagyok vele, hogy talán túl reagálom, de most nem érdekel, egyszerűen megőrjít a gondolata, hogy ilyen közel volt Leo-hoz. Lehet, hogy Madison nem olyan lány akinek egyszerre két srác is kell vagy egyik pillanatról vált és dobja az előzőt, de Leo pont egy ilyen fickó, onnan tudom, hogy hasonló cipőben járunk. És ha van barátnője? Őt mikor akadályozta meg ez bármiben is? Tudom én, hogy Maddie-nek nem tetszik a kirohanásom és különösebben nekem se, mert általánosan én egy nyugodt, megfontolt srác vagyok aki mindent meggondoltan tesz rosszul, nem pedig hirtelen meggondolásból. Javarészt azzal is tisztában vagyok, hogy a kirohanásom nem azt bizonyítja mennyire utálom Leot hanem, hogy nem bízom Madison-ban, pedig hát erről szó sincs..vagyis hát..nincs és kész! -Nem ismered úgy Leot, mint én! Pontosan tudom mire gondolhat, háztársam és pont akkora pondró, mint én. - Ezzel nem szállhat vitába, tudja milyen vagyok, illetve még nem ismer mindent. Arról meg igazán nem tehetek, hogy nem akarom, hogy valaki más közelítsen a barátnőmhöz. Ez van, senkinek semmi köze hozzá. -Mert szerinted az úgy jó, ha mindenki körül leng és akkor én azt nézzem végig karba tett kézzel? Most komolyan? - Csattanok fel. Ezt nem gondolhatja komolyan! Még szép, hogy utálok minden srácot akihez csak köze van, netalán kedvelnem kellene őket? Nem tudom, hogy ez hogy foganhatott meg a fejében, kész elme baj. Lassan, vészesen lassan nyugodok le, de így sem teljesen, kissé feszült a testtartásom és még valószínűleg órákig ideges leszek. Ha ebből áll egy kapcsolat akkor nem gondoltam át az elején mire vállalkoztam. Kár, hogy nem olyan dolog amiből könnyen vissza lehetne táncolni, na meg nem igen hiszem, hogy akarnék is. Magamhoz húzom és kissé enyhültebbé is válok rögtön. Nem akarok veszekedni mert annak tényleg semmi értelme sincs. A szüleim is állandóan összevesznek valamin és ettől ugyanúgy nem oldódik meg semmi. Egyet sóhajtok még mielőtt válaszolnék neki. -Sajnálom, egyszerűen csak...azt hiszem féltékeny vagyok. - Igen, erről lehet szó, és talán nincs okom rá, mégis ez a helyzet. Csak ölelem egy darabig amíg újra meg nem szólal. -Majd igyekszem visszafogni magam, jó? - Hajolok le és csókolom meg. A tömeg közepén állunk mégis olyan mintha nem lenne itt senki, mert jelentéktelenek. -Mihez lenne kedved? - Kérdem miután elváltak ajkaink. Nekem mindegy mit csinálunk csak legyen mellettem. Ha van valami ötlete akkor vevő vagyok rá. Az én ötleteim túl mocskosak ahhoz, hogy felhozzam, mint lehetőség, azt hiszem ezzel nem szereznék plusz pontot egy velős veszekedés után.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-03-24, 10:35
Nem tetszik az, ahogyan most viselkedik. Eleve tele van most a fejem gondolatokkal, próbálom őket rendszerezni, mert bármennyire is undok volt velem, attól még sajnálom Cameront és szeretnék segíteni neki, erre Keith... féltékenykedik, mert ez egyértelműen az, pedig én nem vagyok olyan lány. Nem adtam neki okot rá, hogy így viselkedjen és nem is értem, hogy akkor miért kell ezt tennie. Nem vagyok az a típus, aki megbántaná őt, tudja jól, hogy ha bajom van vele, akkor egyszerűen megmondom neki és kész, nincs ebben semmi bonyolult, nem fogom átverni és játszadozni sem szokásom. Az viszont az én dolgom, hogy kivel beszélek, vagy kinek segítek, ebbe neki nincs egyáltalán beleszólása. Nem fogom azért távol tartani magam mindenkitől, mert ő féltékenységi rohamot kap tőle. Egyébként is ez egy Valentin napi buli, ahová vele jöttem és ahova Cameron... Leo is a párjával érkezett, akkor meg miért feltételezi, hogy bármi olyasmi történt, ami rá nézve kellemetlen lehet? Szóval jó hogy megsértődöm és felhúzom az orromat erre az egészre. Igenis nagyon rossz néven veszem már csak a feltételezést is és baromi rosszul esik, hogy ezt hiszi, és ilyen téren nem érdekel a kifogás, hogy ez nem rám vonatkozik, hanem Leora... mert mindig kettőn áll a vásár. - Ha feltételezed, hogy bármi olyan történik, ami ellened van... az két ember által történhet csak. - szögezem le azért, mert hát na. Ha Leo olyat tett volna, ami nekem ellenemre van, akkor érthető módon szóvá tettem volna, netán eleve felpaprikázva érkezem ide, miután minimum egy pofont lekevertem neki teszem azt. De nincs erről szó igaz? Nyugodt vagyok, nem történt semmi sem, egyszerűen csak egy erős parfümről van szó, nem kellene ennyire komolyan vennie mindent. - Ki nem állhatod? Szerintem... bármilyen pasit utálnál, ha szót váltanék vele. - húzom el kicsit a számat. Nem tetszik a hozzáállása és ezt igenis meg fogom neki mondani, mert azt nem akarom, hogy átmenjen itt őrült féltékenységbe. Ő is beszél más lányokkal és én nem fogom egyből azt feltételezni, hogy már kapásból a szoknyájuk alá is akar majd nyúlni. Ez... baromira rosszindulatú hozzáállás és kész. Végül csak sóhajtok egyet és már enyhültebben szólalok meg, amikor közelebb húz magához. Nem is értem, hogy egyáltalán hogy merült fel benne ilyesmi. - Azt... el is várom. - bököm ki végül. Nem tolom el magamtól, nem vagyok olyan, főleg, amikor újra megszólal. Legalább őszinte azt hiszem ez is nagy lépés és bár nem hiszem, hogy értékelné, ha ezt nyíltan kimondanám, de egyértelműen féltékenységről van szó. Végül csak megjelenik egy halvány mosoly az arcomon. - Keith... tudod, hogy sose csinálnék olyat, ami neked fáj. Nem vagyok olyan típus, akit el lehet venni, csak... te tudsz ellökni magadtól... pont az ilyenekkel. - ez az, amit meg kéne értenie, mert én nem akarok e miatt veszekedni és főleg nem akarom, hogy átmenjünk őrült féltékenységi rohamokba, ha hozzászólok valakihez. - Vannak tudod barátaim, és olyanok, akikkel jóban vagyok és ott a Gyengélkedő. Én... nem akarom, hogy mindig kiakadj, ha két szót váltok valakivel. - netán többet. Nem vagyok hozzákötve. Persze valahol imponál ez az egész, de e mellett nem is tetszik, mert nem szabad túlzásba vinnie. Nem valami tárgy vagyok, ami az övé. Én én vagyok, saját akarattal és saját döntésekkel és ezt nem veheti el tőlem.
Eszméletlenül oda vagyok Madison-ért és persze ezt szeretném érzékeltetni a nagyérdeművel is. Nincs kedvem senkivel sem megverekedni ha szemet vet rá, de ha szükséges akkor nem leszek rest kicsinálni a srácot. Még nem teljesen vagyok tisztában azzal, hogy mit érzek Madison iránti abban viszont nagyon is biztos vagyok, hogy neki mellettem a helye, az enyém és nem osztozom rajta senkivel sem. Épp ezért leszek roppant dühös mikor megérzem Miller parfümjét rajta, csak úgy árad belőle és ez nagyon nem tetszik. A saját kellemes illatát elnyomja annak a..a.. szót se találok rá, hogy minek a "szaga". És ez dühít, nem tudom megmondani az okát, de egyszerűen úgy érzem rátette a kezét arra ami az enyém. Egy hajszálvékony cérna választ el attól, hogy megkeressem és leüssem. Épp ezért kezdek fel s alá járkálni idegesen, mert ha egy helyben állok akkor tuti biztos, hogy előbb jutok arra az elhatározásra, hogy kidekorálom a képét. Madison-ra nem haragszom, egyszerűen amúgy sem tudok rá haragudni, ha magam előtt látom akkor teljesen más kép tárul elém..khm..és nem tudok haragudni rá, valami más veszi át a helyét. Az, hogy féltékeny lennék? Nem hiszem, nem tudom, ezt az érzést nem ismerem ahogy a szerelmet sem szóval ezen a téren vakon tapogatózom és az új dolgokból próbálom meg kideríteni, hogy akkor vajon melyik-melyik. Látom Madison-on, hogy egy újabb olyan cselekedetről tettem tanúbizonyságot ami nem illik a nézeteibe, gyanítom, hogy egy kicsit túlreagálom, de nem tehetek róla, Ő hozzám tartozik és akkora nagy probléma, hogy nem akarom más srácok illatát érezni rajta? Szerintem nem akkora probléma, de sejtem, hogy ettől még Maddie ki lesz borulva és tessék, alig telik el egy perc és voala, Maddie valóban megsértődik. -Maddie, rólad nem gondolok semmit, az már más, hogy mit gondolok Miller-ről. - Húzom el a szám. Lehet, hogy most egy durcás gyereknek nézek ki és lehet tényleg így is van, de valami belülről mardos és rosszul érzem magam tőle, főleg akkor amikor elképzelem, hogy..na jó, ezt jobb ha most az elején abbahagyom. -Vagy bármi? Nekem semmi sem tetszik amit vele csinálhatsz. Ki nem állhatom azt a srácot! - Fakadok ki, mint egy Óvodás, ez kezd rémes lenne, egyre rosszabb. Az a valami mardos belülről, nem tudom mi, de arra késztet, hogy mérges, ideges és..szenvedélyes legyek, hogy épp annyira kerüljek közel Madison-hoz, hogy az én illatom elnyomja azt a másikat és csak az enyém legyen Madison, csak az enyém. -Jó, hiszek neked, bízok benned. - Lépek közelebb és húzom magamhoz szorosan, hogy aztán csodás szemeibe nézzek. -Megőrülök érted, ezt érzed? - Nem mondom ki, hogy pontosan mire gondolok, de nem nehéz kitalálni. - Egyszerűen van bennem egy fura, maró, fojtogató érzés ha arra gondolok, hogy valaki más, nem éppen Miller, de valaki más elvehet tőlem. - Nagyon komoly vagyok, mert ezúttal tényleg olyan dologról van szó ami komolyságot igényel. Lassan simogatom a hátát, fel és le, közben nem veszem le tekintetem az arcáról. Fogalmam sincs mi van köztünk, de az biztos, hogy többé el nem eresztem, önként sohasem.
Madison Fisher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith & Maddie - A zöldszemű szörny 2015-03-19, 13:38
Finoman szólva is érdekesen alakult az este első része. Mit érdekesen... meglepően, izgalmasan, olyasmiket tudtam meg, amit még emészteni kell és ezek után még rendbe is kellett tennem Cameron... Leo... kezét, mert sikerült rendesen elintéznie magát. Még jó, hogy pirosban jöttem, mert ha került is volna vér a ruhámra, akkor se lenne különösebb bajom. Azért annak határozottan örülök még így is, hogy nem látta Keith a jelenet egyetlen pillanatát sem, hiszen lássuk be volt olyan része, ami esetleg kellemetlenül érintett volna úgy, hogy csak távoli szemlélőként nézi. Mondjuk a kezdeti falhoz szorítás ide sorolható, vagy aztán az, hogy kissé túl közel hajolt magyarázat közben, netán a tény, hogy össze-vissza vagdosta a kezét, én meg rendbe tettem. Keith azért még tudom, hogy nem mindent kezel teljesen tökéletesen. Persze még én sem vagyok ebben az egészben profi, de... nem is számít, most már nincs gond. Persze a gondolataimat még így is nehéz elrendeznem, kavarognak rendesen, ezért is tud úgy meglepni, amikor megérkezik. Beleborzongok, amikor belecsókol a nyakamba és magához szorít. Tudom én, hogy ilyen, ez nem is volt kérdés. Ki akarja mutatni, hogy az övé vagyok és igazából nincs is ezzel gondom, na persze addig a pontig, amíg ez nem csap át valami rosszabba, hiszen azért önálló ember vagyok, akinek van saját élete is és nem tartozom neki minden lépésemért beszámolási kötelezettséggel igaz? Meglepetten fordulok meg, szinte nem is kell fordítania, amikor meghallom a szavait. Most... komolyan ez lesz? Szótlanul figyelem, hiszen látszik rajta, hogy eléggé... morcos hangulatba került egy pillanat alatt. Ez neki pont elég arra, hogy már-már szinte kifakadjon, ahogy nekem szegezi a kérdéseit és ez nekem is épp annyira nincs ínyemre, ahogy neki az, hogy érzi rajtam Leo parfümjét. Nekem fel nem tűnt volna az az igazság. Halkan sóhajtok egyet, ahogy eltávolodik tőlem és idegesen kezd el fel s alá járkálni, mintha bármit is tettem volna ellene. Talán nem rám mérges, de őszintén szóval ebben a helyzetben ez most nem teljesen jön át. - Nem ért hozzám, nem úgy, ahogy... gondolod. Keith... mégis mi a fenét gondolsz te rólam? - kicsit talán még a hangomat is megemelem, de talán nem rám mérges, de mégis mit képzel? Én nem vagyok olyan, nem is hagytam volna, hogy bárki bármit tegyen velem. Ha Leo engedély nélkül tett volna bármit is tuti, hogy idegesen hagyom ott a fenébe és kész. Nem pedig nyugodtan várom a saját páromat. - Amúgy is úgy tudom, hogy Leo jelenleg jár valakivel, miért kell egyből rosszra gondolnod? És ha csak táncoltunk? Vagy... bármi? - nem fogok azonnal magyarázkodással kezdeni, mert nem tetszik az, hogy eleve így áll hozzá... hozzám... mert talán nem rám mérges, de attól még ezzel engem is rossznak állít be és én nem vagyok ilyen. - Ne csináld légyszíves... nem történt semmi. Beütötte a kezét és én segítettem neki, ennyi. - lépek kicsit közelebb, immár egy fokkal enyhültebben. Nem így akarom kezdeni ezt az estét és nem is értem, hogy miért kell ezt csinálnia. Az tuti, hogy ha nem fejezi be, akkor tuti, hogy én is morcosabb leszek. Nem szeretném, hogy rólam véletlenül is rosszat gondoljon, vagy... nekiálljon féltékenykedni, hiszen medimágus leszek, napi szinten rengeteg emberrel kerülök majd fizikai kontaktusba.
Nem mondom, hogy rémes volt ez a vakrandi előkészítő vagy minek nevezzem, mert hát egy elég csinos partnert kaptam magam mellé és még csak idegesítő sem volt, ami egy griffendélestől tényleg csupa plusz pont. És hát mégse valami nyálas nem tudom én mit kellett néznünk, az ízlése legalább kiváló, ezt el kell ismernem, túlélhető volt így az első fele a mai napnak. DE most már csak egy dolgot akarok és az egyértelmű, hogy micsoda vagy éppen kicsoda. A csajomat akarom abban a falatnyi csinos kis ruciban amit miattam vett fel vélhetőleg és mégsem élvezhettem egy ideig, ez a nélkülözés eléggé felnyomta bennem a pumpát. Elég csak azt hozzá tennem, hogy ha én nem akkor ki élvezte. Leo, az a szoknyapecér örülhet ha holnap nem két foggal kevesebbel lépeget majd a folyosókon. Erélyes lépésekkel indulok meg arra amerre még nem régiben láttam a csinos barátnőm és azt a csótányt. Nem sokára meg is lelem és nem is kell több, megfokozom a lépéseim tempóját majd hátulról ölelem át Madison és magamhoz szorítom. Belecsókolok a nyakába és egyértelműen kinyilvánítom, hogy Ő az enyém és rohadtul elfelejtheti mindenki. Egyszerűen megőrjít az illata, persze Leo is rajta hagyta a "szagát" és ez baromira nincs az ínyemre. Ahhoz, hogy ez ennyire érezhető lehessen hozzá kellett érnie Madison-hoz. Több sem kell, hogy féltékenységi rohamot kapjak már ha ez az ugyebár, nem igen vagyok még ezzel ennyire tisztában. -Maddie, miért van rajtad Miller parfümje? - Igen, kissé fagyos hangulatba kerültem és ezt nem is titkolom. Elengedem és magammal szembe fordítom. Előbbi lángolásnak a tekintetemben már nyoma sincs. Igen, borzasztóan bosszant ez, talán más ezen kicsit sem kapná fel a vizet, de én nem vagyok más. Nekem ez épp eléggé idegesítő. Akarva, akaratlan, de képek villannak a fejembe amik nagyon nincsenek az ínyemre, az egyikben, Leo fogdossa a másikban meg is csókolja Madisont. A rohadt életbe, ez így nagyon nem ász! -A francba! Hozzád ért?! Válaszolj! - Hallhatja, hogy nem rá vagyok dühös hanem a Miller gyerekre. Csak egyszerűen robbant bennem a bomba és nem tudom csillapítani a káoszt, nagyon nem. Mi más lehet ez ha nem féltékenység, birtoklási vágy? A hajamba túrok és idegesen járkálok fel alá, ha most meglátnám Millert, azt hiszem annak véres eredményei lennének, de még mennyire. Ezt le kell vezetnem különben valakinek ma komoly baja fog esni azzal pedig magam alatt vágnám a fát.
