2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Hagyok neki időt, hogy mérlegeljen magában. Vagyis inkább döntse el azt, hogy akar-e beszélni erről. És hogy akar-e velem beszélni erről. Sokan tartanak tőlem, hogy úgyis mindent elmondok mindenkinek. Jaj a sok sötét! A pletykákat ellenőrizni jó dolog. Elég sokakat védtünk már meg a csajokkal azáltal, hogy elhallgattattuk a külső informátorokat. Olyanok vagyunk inkább mint egy cenzúra. No meg persze, nem árt tudni, hogy mikor mi zajlik a Roxfort falai között. Mikor végre megszólal, inkább nem a szemébe nézek. Tapasztalatom szerint, így mindig könnyebb a beszélő félnek. Kicsit olybá tűnhet, mintha magának mondaná ki a problémáit, nem pedig valaki másnak. - Lehet, hogy prűd, mert előfordulhat. Azonban valamivel mégis teljesen megfogott. Hiába van ott az az óceán...ami lényegében a testiség iránti rajongásod óceánja, van köztetek egy kapocs. Így látod őt még a túlsó parton is.- mondom végül. Lehet hogy a tópart hozza ezt a sok vizes hasonlítási dolgot? Ki tudja? Tovább hallgatom, és próbálom magamban összerakni a képet. Magamban elmosolyodom a bálos történeten. Jaj Leo! Hát ennyire nem érted a nőket? Az álomvilágban élő lányokat azonban nagyon is jól ismerem. Valaha én is abban éltem. Elhittem, hogy a kis világomban minden fehér vagy fekete és igyekeztem a feketéről nem tudomást venni. A szürke meg egyszerűen nem létezett. Egy nagy pofáraesés kellett ahhoz, hogy kinyíljanak a színek. Persze azért ezt nem mondom ki. Az ilyen módszer nem mindenkinél ugyanazt a hatást eredményezi. Lehet, hogy Abi még jobban magába fordulna a dologtól. - Annyira még sem mimóza, ha bekapcsolt a területféltő ösztöne.- mosolyodok el- Közöd volt a barátnőjéhez. Még akkor is, ha csak egyetlen csókról van szó, nem helyes valahol, hogy ő veled van. Ki tudja, hogy a barátnője hogyan viszonyult az egészhez. És most hogyan viszonyulnak egymáshoz... Itt meg is fogalmazódik bennem még valami más. Noha Abigaillel nem állok egyébként kapcsolatban, talán pont amiatt amit Leo elmesélt róla..nem tudom, mindenkivel én sem haverkodok azért. - Mi van, ha Abi pontosan tudja mibe vágott bele?- nézek rá kérdőn- Gyanítom szűz is még, és lehet hogy te vársz el tőle hirtelen túl sokat. Neki is biztos nagy lépés a suli bugyivadászával együtt lenni. Mivel szerintem már mindenki elkönyvelte azt, hogy Edgecombe és Miller miféle dolgokat művelnek kettesben. Ha szereted, adj neki időt. Van mit feldolgoznia.- kuncogok végül. Most végülis Leo nem csalta meg őt, hiszen én léptem, ő meglepődött. Senki sem látta, tehát Abival ezen már nem kell balhéznia. De a múlt mindig visszatér akár akarjuk akár nem. És talán Leonak kell a leginkább megküzdenie azokkal az árnyakkal, amik Abi körül fognak kavarogni. - Élvezd azt, amit választottál. Hozd ki belőle a legjobbat. Ne a kangörcsödön izgulj. Ha Abi készen áll majd rád, azt tudni fogod. Kérdés, hogy kitartasz-e. Na ezt se gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet a mai napon. De hát, mint mondtam..a lányokat meg kell védeni néha a sok trutyitól ami kavarog. A srácok ellenállása sokkal erősebb.
Alexis kérdése őszintén meglep ha más nem hát azért mert ezen még én sem gondolkodtam. A válasz ugyanakkor baromira nyilvánvalónak tűnik. - Azthiszem mindkettő játszik - jegyzem meg majd megköszörülöm a torkom. Fura, hogy pont a suli pletykahálózatának megálmodójával beszélek ilyesmiről. Mindeközben mégsem érzem azt, hogy egyszerűen csak fogná ezeket az infókat és nagy betűkkel kiírná a faliújságra. Van valami a szemében, a hangjában ahogy ezt az egészet előadja. Ahogy megérint. B@sszameg, ez is biztos valami tökélyre fejlesztett női praktika. Mikor a vállamra teszi a kezét és azt mondja működni fog halvány, féloldalas mosolyra húzódnak ajkaim. Elfordítom a fejem és további mondandóját a tó felszínét kémlelve hallgatom. - Azért a különbözőségnek is van határa. Egy egész óceán húzódik meg köztünk amit nem tudok átúszni mert túl messze van a túlpart, elfáradok és félúton megfulladok bąsszameg- sóhajtok majd tekintetem ismét Alexisre téved. - Azthiszem sikerült beleszeretnem a suli legprűdebb csajába. Mi ez ha nem áldás és egyben átok? - húzódnak keserű mosolyra ajkaim. Nevetséges helyzet. - Hónapok óta együtt vagyunk és ha csak kiejtem a számon, hogy sz€x Abi kapásból két szívrohamot szenved el. Érted? Őrület... aztán ott van az a bálos balhé. Megcsókoltam a legjobb barátnőjét még akkor amikor Abit nem is ismeretem és ezen is kiakadt? Pedig tudta, hogy ilyen vagyok. Elmondtam neki. Szerintem álomvilágban él mert egyébként ezt is az orra alá kellett dörgölnöm, nem tudta. Sokszor azt gondolom csukott szemekkel jár a folyosón miközben a kezeit a füleire tapasztja. Egyszerűen csak lebeg a bűn mocsara felett mint egy kis pihe, dalolászik és mindeközben cseppet sem érdekli az igazság - itt sikerül szünetet tartanom. Ez az egész annyira bonyolult, én nagyon igyekszem de... hogy mehetne ez nekünk ha Abi még csak fel sem fogja mibe vágott bele? - Tisztára kivagyok már - túrok a hajamba gondterhelten. Ez az egész annyira csodás érzés, tartozni valakihez, egyszerűen csak jólérezni magad attól, hogy ő mosolyog vagy megölel. Máskor meg olyan szörnyű kínszenvedésnek érzem mintha valaki ott és akkor élve nyúzna meg. Sz@rügy.
Oh igen. Leo Miller, nem tud megszólalni a döbbenettől! Ki hitte volna hogy ez előfordulhat? Mondjuk ha rákérdezne, hogy mégis miért csináltam...hát passz. Mert éppen ilyen kedvem volt. És mert kíváncsi voltam. És mert én vagyok Alexis Treyforne, szóval ha valami az agyamba villan, akkor megteszem. Néha ugyan nem ártana gondolkodni, és az össze is jön...de ez most pont nem olyan helyzet volt. Bocsi Leo! Végül csak kinyög egy "Kösz"-t, mert hát..tényleg hülyén jönne ki, ha most magyarázatot várna. Főleg mivel ő sem egy túlmagyarázós alkat. Vártam tőle valami életjelfélét, hogy leolvassam mit szól a dologhoz. Bár ez a várakozás nagyon nagyon mélyen van, szóval élvezzük tovább Miller a délutánt ahogy eddig, ha már így véletlen belémakadtál egy ilyen hülye helyen, mint a tópart. - A nincs mit, erre elég közhelyes lenne. Ez csak egy telefonszám.- mondom félmosollyal ajkaimon - De azért, nincs mit! - nevetem el magam végül. Hazudnék ha azt mondanám, nem hökkenek meg, amikor mégis reagál a szavaimra, és megemlíti Abigail-t. Persze, alsó hangon vaknak, vagy legalább is süketnek kellene lennem ahhoz, hogy erről ne értesüljek. A párokat nem árt nyomon követni, nehogy az ember lánya valami rosszba botoljon bele. Meg hát mert ez mégis csak egy zárt közeg, szóval alapból sem maradna semmi titokban. A rendes érzelmeket nem lehet leplezni. A bánat úgy lengi körbe az embert, mint egy sötétszürke felleg. A boldogság azonban...hát igen, mint egy ragyogó rózsaszín vattapamacs. Amikor azt hiszed minden rendben, minden szép és minden jó, szeretsz és szeretve vagy...na akkor kúródik el mindig minden. Elgondolkodó arcot vágok. - Az nem feltétlenül baj, ha más mint te.- merengek el a víz látványán.- A kapcsolattal járó kötöttségtől tartasz, vagy benned van a félsz, hogy Abigail tűsarkúban fogja összetörni az annyira védett szíved?- pillantok rá félszemmel. Oscar óta ösztönösen kerülöm a mélyebb dolgokat. Azokat nem tudom irányítani. Többnyire az ahogy esik, úgy puffan elveket követem. Arról pedig, hogy mit dédelgetek piciny lelkem hamvas pirítósán, nem kell tudnia senkinek. Oda lenne a hírnevem..vagy mi. - Ha szereted őt, akkor még ha elbaszottul is, de működni fog.- teszem a vállára a kezem...ma nagyon átmentem érintgetősdbe.- Arra kell rájönnöd, hogy mit akarsz, mire vágysz. Ha sikerül megfogalmaznod és ki tudod mondani a magad csendességében hangosan, akkor már ráléptél az útra. Elveszem a kezem a válláról, talán már így is épp eléggé belegyalogoltam mind az intimszférájába, mind a lelkivilágába a tanácsaimmal. De bocsánatot kérni meg hülyeség lenne, hisz nem tettem semmi rosszat. Persze Abigail erről nyilván másképp vélekedne, és több mint valószínű, hogy nem lennék megkérdezve az igazságról. Most azonban ennek a srácnak a lelke a fontos. Ki tudja, lehet hogy beenged valamennyire, és tényleg megnyílik. Ne félj tőlem, nem bántalak.
-Tudod rutinos fantáziálgató vagyok, rólad már vagy hmmm... nem számolom de elalvás előtt gyakran segítesz nekem álomba merülni - húztam tovább Alexis agyát vigyorogva. Éppen reflektálnék a megjegyzésére amikor Abit hozza szóba. Valójában számomra ez egy elég érzékeny pont. Úgy értem két hónapja együtt vagyunk már és ez a puszilkodunk, ölelkezük téma nekem elég... gyenge. Igyekszem jófiú lenni, nem hozni a szokásos szintet és nem rámászni mindenkire ami eleve nehéz. Pláne ha az ember már csak a sz€x gondolatánál is piroslámpát kap. Már ott tartok, hogy oké talán pont a suli pletykahálózatának főnökétől kérek segítséget amikor valami elég megdöbbentő dolog történik. Először megadja a számát aztán se szó se beszéd megcsókol. Épp csak lereagálnám, hogy javítsak a döbbenet okozta siralmas teljesítményemen amikor elhúzódik és lekever nekem egyet. Az arcomhoz kapom a kezem és elkerekedett szemekkel, tátott szájjal bámulok Alexisre. Ez most mi volt? Mi? Mi? De miért? És hogy? - Őőőőőő...- kezdtem frappánsan a csevegést, remek vagy Leo. Eddig semmi h"lyeséget nem mondtál, mondjuk értelmes dolgot sem. Végül egy-két kövér pislantást követően elmosolyodok és lehúzom a pulcsim ujját. - Kösz - zárom le végül ennyivel a dolgot. Éppen ott tartottam, hogy jófiú leszek ésatöbbi. Úgyhogy kivételesen nem kaphatom az ölembe Alexist. Pedig legszívesebben... jó inkább nem mondom el mit tennék, ne legyek már ilyen kiszámítható. Ő egyértelműen nem az. - Nem tudom menni fog e ez az Abigail dolog. Ő annyira más mint én - köszörülöm meg a torkom s lopba tekintek Lexire. Kicsit fura, hogy erről beszélek vele de mint nő talán tud nekem segíteni. Tekintsünk el ettől a csók dologtól, a formás kis fenekétől és telt ajkaitól. Tekintsünk el testi tökélyétől és... b@sszameg, sz@rban vagyok.
Elmerengek ezen a telefonszám dolgon. Legalább tök őszintén megmondja, hogy miért kéri. Semmi hazudozás a nem létező dolgokról. Semmi megjátszás. Csalódást is okozott volna, ha most leáll vetíteni. - Honnan is tudhatnád te hogy én mit akarok?- teszem fel az amúgy teljesen költői kérdésemet. Erre néha még saját magamnak is nehezen tudok választ adni...a legtöbbször csak szép hosszú körfutások vannak belőle, és a végén nem jutok sehová. A szenvedést pedig nem engedem meg magamnak. Senki és semmi miatt. A hajtincseim maradványai teljesen eltűnnek. Mintha ott sem lettek volna. Még mindig jobb hogy nem látok türköt szerintem. Majd ráérek a magyarázatokra meg mindenre a többiek felé. Néha azért macerás tud lenni hogy ennyi mindenre kell odafigyelnem...nem is tudom melyik a jobb...ha mindenkit ismerek, vagy épp az, ha senkit sem ismerek? Igazából..nem is tudom mit akarok hallani Leotól. Valami lelkizést? Lehet. Azért...eléggé megszoktam már hogy figyelem az embereket. És nála valahogy sorozatosan úgy érzem, hogy több minden lapul a felszín alatt mint amennyit mutat az embereknek. Talán egy pillanatig mintha...látnám a szemében, hogy igazam van. De bumm...jön a szokásos Miller mosoly, és a Miller féle válasz is. - Akkor elég szegényes arckifejezéssel fantáziálsz...- jegyzem meg szárazon.- Legalább a csillogó tekintetet produkálni kellene ilyenkor...vagy az elsötétülő tekintetet, nem? Meglepődöm egy kicsit a kérdésén. Persze, én tálaljak ki mindent, ő meg nem mond nekem semmit? Ohh, hát az információs hálózatok sajnos nem így működnek a világomban. Plusz...a sokminden miatt, amit felőle hallani, még meglepődöm, hogy talál magának játszópajtikat. Nem elhanyagolható jelenség a Roxfortban, annyi bizonyos. Elmosolyodom. - Azt gondolod, terjesztünk bármit is és nem az amúgy is kétes híred előz meg mindenfelé?- húzom fel és ölelem át a térdeimet. Mindehhez olyan angyali arcot vágva, hogy a mártírok könnyek között futnának a máglyára...- Vajon a kis szöszi meg tud téged tartani? Vagy erősebb a többi csaj vonzása? Oscar óta kicsit furán reagálok ha ilyen szitukba botlok. Ez többnyire be is igazolja, hogy pasiban nem kel megbízni. Mármint barátként oké, de amúgy...bahh! Egyébként a miértjére nem fogok válaszolni, így csak elegánsan vállat vonok. Miért nedves a víz? Miért hideg a jég? Miért pletykálnak az emberek? Csupa égető kérdés, amikre nem tudok válaszolni magam sem. Bár talán... A kabátom zsebéből mugli tollat veszek elő, felhúzom a pulóvere ujját, és ráírom neki a is számsort amiről korábban szó volt. Mert miért ne? Amíg felocsúdik, magam felé fordítom az arcát és megcsókolom szépen szenvedélyesen és elég energiával amint pedig reagál elhúzódok és...és képen törlöm, nehogy valami rajongó libájának nézzen. Ahhoz azonban nem elég erősen hogy azt higgye, teljesen hidegen hagy a létezése. Inkább nem mondok semmit, nem választom le az élményt azzal, hogy szavakat teszek hozzá. Hogy is mondja az a régi dal? Let it be.
Válaszára csak halványan elmosolyodok, úgy tudtam. Nem könnyíti meg a helyzetem. A számával kapcsolatban sem. Mikor közli, hogy h"lyére akarjuk venni őszinte értetlenséggel pillantok rá de azért megvárom amíg befejezi. - Már régen is ez volt, nem értetted. Fogadunk, hiszen te is szereted a versenyeket. Csak most egy számsor a tét... tudod mit? Ha megadod a számodat békén hagylak. Ezt akarod nem? - pillantok beszélgetőtársam szemeibe hosszan majd végül vigyorogva fordulok el tőle. Ekkor úgy dönt eltünteti a hajkupacot aminek olyan förtelmes szaga van, hogy kénytelen vagyok az orrom elé kapni a tenyeremet. - Ez elég szörnyű - forgatom meg a szemeimet s csak eztán csatlakozom Alexishez a nevetésben. Tényleg elég hajléktalan feelingje van a dolognak. - Ja, a szagélmény néha elég brutális - bólogatok majd kissé hátrébb húzódva a sziklán végül elveszem a kezemet az orrom elől. Ismét beleszívok a cigarettába épp akkor amikor Lexi közelebb hajol hozzám és megérintve a karomat rákérdez a gondolataimra. Kifújom a füstöt és egy pillanatig komolyan nézek a lány szemébe. Nem sokon múlik de végül csak elmosolyodok. - Csak azon filozofáltam, hogy nézhetsz ki teljesen pucéran - kacsintok majd arckifejezésén elröhögöm magam. Még mit nem majd pont neki fogom elmondani amire gondolok. Felejtsd el Lexi, nincs szaftos pletyka a suli nőcsábászáról. - Inkább te mond el, hogy éppen milyen pletykákat terjesztetek rólam? Úgy vettem észre az új arcok elég óvatosak mostanság... nem mondom, hogy ettől aztán sokkal nehezebb lett a dolgom. De azért elmondhatnád miért csináljátok - nézek a lányra homlokráncolva aztán az utolsó slukkot követően a tóba pöckölöm a cigarettacsikket. Szemeim megszokott módon sunyin csillognak miközben ajkaim szélén szintén valamiféle csínytevési kísérletet sejtető mosoly jelenik meg.
A morgása csak még jobbá teszi az egészet. Nem tehetek róla, imádok nyerni. A másik fél kárára meg pláne. És jobban szeretem ha nekem tartoznak, mintha én tartoznék neki. Bele se gondolok inkább, hogy mit találna ki...szóval bocs Miller, ez van! Most nálam a labda...te pedig majd szépen elkapod amikor kell. - De rossz sem vagy belőle. Így maga a fegyvernem választásom tökéletes volt! - vigyorgok rá. Mintha elismerést vélnék felfedezni az arcán a whiskytől...nem is tudom...szerintem nála beragadtam valahol 12 éves korom környékén, és még valahol mindig olyannak hisz...ilyen az, amikor egy helyen élünk de nem ismerjük egymást. Bár emiatt nem fogom megkövezni, hisz sokakkal én is így vagyok. Léteznek, látom őket...de van hogy nem jegyzem meg a nevüket, és sokukról semmit nem tudok. Miért kéne hát neki bármilyen szinten nyomonkövetnie az én dolgaimat? Ennyi. Örömmel látom, hogy nem a kis lanyha napsütést választotta a napozásra, hanem felöltözött. Elnevetem magam a nagy kiskutyaszemeket látva, és megrázom a fejem. Végül átveszem a kis flaskát, hogy az az italnak nevezett láva végigfolyhasson a torkomon. Leülök a sziklára, és isten bizony ezért utálom a szoknyát...ad ugyan bizonyos szabadságot...de nem éppen ilyen helyekre való. Bezzeg ugye ő, nyugodtan terpeszthet fetrenghet a nadrágjában. Még messziről se mondhatja rá senki, hogy fúj..illetlen! - Nem. Abban nem lenne semmi izgi.- mondom sejtelmesen- Nem kell állandóan ezen kattognod a jövőben, de tartsd észben Miller, mert bármikor megjelenhetek a dologgal. Te pedig...- hajolok hozzá közelebb- nem mondhatsz majd nemet. Újra visszaegyenesedem az előbbi helyzetembe. A kérdését hallva meglepődöm. Arcélét nézem, ahogyan a vizet kémleli. Még hogy a számomat...na hiszen...minek az neki? Ezt a dolgot pár pillanatig futtatom magamban. - Egyszer mondom el, tehát jegyezd meg. Nem szeretem ha hülyére próbálnak venni!- lövöm a villámokat a nyakába képzeletben- Idejössz a haverjaiddal, valami telefonszámról dumáltok, nyilván fogadásból is fürödtetek. Most pedig az én számomat kéred...ejnye Leo, azt hittem ennél azért többet nézel ki belőlem!- ingatom a fejem. Nyilván nem szakadna le az ujjam, ha megadnám neki a számomat. De a hülye haverjai pont elégszer találnak be a baromságaikkal, még egy felületet nem fogok adni. Pluszban igenis sérti az egomat, hogy önmagától nem kérné. Csak ilyen háttérkavarással. Mélyet sóhajtva a hajkupacomra nézek, előveszem a pálcámat és ráirányítom. - Piroinito! - mondom határozottan. Ahogy a tűz fellobban és a tincseim lángra kapnak, valahogy megkönnyebbülök. Más kérdés, hogy Miller tud róla, hogy mi történt, de legfeljebb betitulálta átmeneti elmezavarnak. Vagy valaminek. Mondjuk a szag elég halálos...fúj! Nevetni kezdek. Atyaég, akár két hajléktalan! Fürödtünk mert éppen volt rá lehetőség, laposüvegből lélekmelegítünk és még tüzünk is van! A szag, már csak amolyan extra adalék. Tüsszentek egyet. - A hajléktalan módi, nem mindig király. Azért...láttam az elgondolkodó arckifejezését. Olyan nehéz nem rákérdezni, hogy mi jár a fejében. Igen...én és a kíváncsi természetem már csak ilyenek vagyunk. - Min gondolkodtál el ennyire? Gyanítom nem a versenyünk miatt.... - érintem meg a felkarját- Csak bátran, kedvelem az elb.xott lelkeket.- dobom meg egy mosollyal, már ha hajlandó rám nézni persze.
Na ezt hívják úgy, hogy oltári nagy szívás. Persze Lexi régen is jó volt de azt gondoltam ez csak korabeli gyakorlatlanságomnak köszönhető. Téves, egyszerűen nem vagyok az a vizipatkány fajta. Vigyorogva mászok ki a vízből követve a formás popsi tulajdonosát aki nem átall még egy kicsit beletaposni az egómba. - Oké le lehet állni, a fegyvernem nem volt tökéletesen testhezálló számomra- húzom fel az orrom sértődötten de aztán persze csak elvigyorodok. Nincs értelme ezen lovagolni már azon túl, hogy így legalább könnyen megnyerhettem volna kapásból két versenyt is. Most azonban egyelőre úgy tűnik megint úszni fogok miközben a szívozó megjegyzéseket hallgatom. Szegény haver, ennek bizonyára nem fog örülni. Még akkor sem ha Reykjavíkban éltem le az életem nagyrészét, ergó nagyon is hozzá vagyok szokva a hideghez - jobban mint ahogy az a mi Lexink gondolná. Visszatérve a pimasz leányzóhoz nemsokára előkerül egy dugi laposüveg az egyik szikla alól mire elismerő grimaszba torzul az arcom. - Az igen - biccentek s kinyújtva a kezem elkapom a whiskyt. Nagypapa whiskyje, szuperjó. Szabad kezemmel letörlöm az arcomró a maradék vizet majd egy kicsit sem habozva bizony húzok egyet az üvegből. Juhúú, na ez aztán király szesz. Amíg Lexi elidőzik én is kihasználom az alkalmat és gyorsan felöltöm a száraz ruhadarabokat megválva a vizesektől. Király, most mit csináljak ezzel a gatyával? Mindegy... vállat rántok majd a törölközőmhöz dobom és felugorva a sziklára rátapadok az üvegre. Persze Lexi rögvest lecsap a whiskyre, úgy nézek fel rá mintha bűntadatom lenne. Kiskutyaszemek meg minden majd elvigyorodok és átnyújtom neki az üveget. Jómagam is előhalászok egy blázt s épp akkor gyújtok rá amikor figyelmeztet, hogy bizony ezentúl tartozom neki. Ajkaim között a cigarettával halványan elmosolyodok majd homlokráncolva tekintek fel rá. - Nem tudhatnám le a tartozást most azonnal? - kérdezem ám az arckifejezéséből úgy ítélem meg, hogy a válasz nemleges lesz. - Oké akkor más ötletem van. Mi lenne ha megadnád a számod? - teszem fel a kérdést a legkülönfélébb kertelésektől mentesen majd rákacsintok s csak eztán fordulok vissza a víz tükrét kémlelni. Megajándékozom magam egy slukkal majd kifújom a füstöt képzeletemben valahová nagyon messzire, a tó és az egész tiltott rengeteg fölé. Eszembe jut Lexi kérdése, hogy vajon hol vagyok én köztük? Nyilvánvaló, hogy ezt magam sem tudom és igazán sosem gondolkodtam még ezen. Beérem a pillanatnyi érzéssel mely azt súgja, hogy fontos vagyok és szeretnek. Más igazából nem is számít... na jó azért az is kell, hogy jól érezzem magam. Élvezet szempontjából is bőven kettőn áll a vásár.
Igen. Persze. Csak azért gubbasztok egy sziklán a fura időben, hogy hátha éppen erre téved és leül mellém, ahol aztán rávethetem magam. Nyilvánvaló. Viszont persze, értem én, hogy viccnek szánja, annak is veszem. - Ennyire látszik rajtam? Kívánlak, imádlak, légy az enyéém! - mondom jó vaskos megjátszással, de végül elnevetem magamat. Ja...népszerű. Mondjuk inkább, hogy minden csaj bugyijába vagy szájába megpróbálja magát behízelegni, ami a legtöbbször sikerül is neki. Csupán valamire még nem jött rá...egy feldühödött csaj hordánál kevés rosszabb dolog van a világon. És noha a csajok maximum egymás között pletykálkodnak, elég ha az egyik hall pár dolgot, máris kész van a botrány. A kör közepén a vasvillás amazonok között pedig ott fog állni Miller egymagában...de van egy olyan érzésem, hogy még ott is csak vállvonogatva röhögne, hogy hát ez van. A lélekjelenléte maximális. - Bizonyos testrészeid valóban népszerűek, de vajon a sok liba között hol vagy te a képben? - kérdezem, bár igazából nem várok rá választ. A magányosságát úgyse vallaná be..vagy ha mégis, hát akkor sem nekem, szóval megkímélem mindkettőnket inkább a fölösleges köröktől. Ahogy gondoltam, igent is mond. Versengeni mindig szeretett. Hogy mirét pont az úszást választottam? Mert rengeteg időt töltöttem Brightonban, és még többet Skóciában. Profin úszok, és mivel origin brit vagyok, a hideghez is hozzá vagyok szokva. Nem mondom hogy nem sikerült beszerezni párszor egy nagy adagnyi megfázást, vagy épp tüdőgyulladást, de hát a szervezetünk csak úgy erősödhet, ha több próbának is kitesszük. A bókját hallgatva elnevetem magam. - Te sem vagy utolsó látvány. - kacsintok vissza kacagva, és elindulok a víz felé. Most nincs időm röhögni. Presztízskérdés, hogy legyőzzem Millert. Imádnám, ha tartozna egy szívességgel. És mivel nem mondtam ki konkrétan, hogy mi legyen az...akármit kérhetek tőle. A hideg víz hirtelen élesen hatol a testem minden pólusába. Igen, nem készültem fel előtte megfelelően, de ez már csak így szokott lenni. Leo is belehúz, szóval nekem sem kéne serénykedni. Bár nem az oda a lényeg, hanem a vissza. Kis szerencsével nem jól osztja el a tempóját, és akkor a végjátékban le fog maradni. Jó tempóban haladok előre. A bennem tomboló győzni akarás pedig elfeledteti a hideget is teljesen. Előbb fordul mint én egy kicsivel. A fenébe! Visszafordulok, és rákapcsolok. Valószínűleg a karom meg a lábam meg fogja érezni holnap a megfeszített tempót, de nem baj. Nem koncentrálok az ellenfelemre, csak a túlpartot látom, és a saját testemre figyelek. Végül elérem a köves fövenyt, és lihegve kapaszkodom meg az egyik szikla tövében. Pár másodperccel utánam Leo feje is felbukkan a habok közül. Mégis mikor fejlesztette fel magát ennyire? Ha nem vigyázok, legközelebb veszíthetek is ellene. - Istenem, mennyire jó volt. - mondom elégedett sóhajjal és még mindig némi lihegéssel - Egészen komoly ellenfél vált belőled Miller! - mondom egy szusszra, és kimászok a vízből. Még érzem egy kicsit a remegést. Még nem ürült ki a drukk belőlem. Megrázom a hajamat, és áldom magam azért mert még ezelőtt levágtam. Így sokkal jobb. Visszamegyek a ruháinkhoz. Az egyik szikla alá nyúlok, és kihorgászom a laposüveget. Hmm, na igen...ki mondja hogy nekem nincsenek titkaim. Odadobom neki. - Lélekmelegítő. A nagyapám zug whisky-je. Erős, de jótékony hatású. - besprintelek a fák közé gyorsan...azért még se nézze már végig ahogy átöltözök. Lefejtem magamról a vizes body-t, belebújok a szoknyába, harisnyába és a többi cuccba is. Kicsavarom a vizet abból amiből kell, cipő fel, és visszamegyek. - Ne szlopáld be az egészet, az én lelkemnek sem árt a meleg. - vigyorgok rá. Addig kitúrok egy cigit, és jólesően gyújtok rá. Huh, mit ne mondjak...tényleg átmozgatott ez az egész. Élveztem. - Szóval...tartozol egy szívességgel, ami bármi lehet..és amit bármikor kérhetek. El ne felejtsd Miller! - pillantok rá mosolyogva - Jó verseny volt. Régen élveztem ennyire ilyesmit.
- Hát ismersz, szeretek új fajokat felfddfszn... - hoppá összeakadt a nyelvem, egy pillanatra grimaszoltam egyet kiöltve a nyelvem majd folytattam - asszem elvette a poén élét, hogy nem tudom kimondani. Fel-fe-dez-ni - szótagoltam majd elnevettem magam. Persze Treyforne sem bírta ki, odarakta a levágott "hátszőrét" az arcomhoz s ahogy beszélt jómagam felvéve a poén fonalát pillegni kezdtem és csücsörítettem. - Úgy gondolod? - kontráztam majd elvigyorodtam. Persze ezután Treyfrone elkezdte bírálni a stílusom mire vállat rántottam. - Ne szórakozz Treyforne. Hiszen mindketten tudjuk, hogy te rám vártál - kacsintok rá ismét vigyorogva. Szórakoztató a visszavágási kísérlete és a savanyú pofikája. - Hát igen, tudod ilyen ha az ember népszerű - sóhajtok s szabad kezemmel a hajamba túrok, eztán egy újabb slukk és füstkifújás alatt végighallgatom Treyfornet. És igen, még le is vetkőzik. Ezt ugye nem hagyhatom ki, elpöckölöm a cigarettát s már le is dobom a textilt - csak a gatyám marad, hogy bele ne pirujon szegény. - Oké Treyforne, túl nagy a kísértés de mielőtt még indulunk jobb ha tudod - azzal kissé oldalra hajolva szemügyre veszem a lány szebbeik felét s elismerően biccentek. - Neked van a legjobb s€gged a suliban - kacsintok rá s azzal indulhat is a verseny. Pillanatokon belül a vízben vagyok és gyorsúszásban igyekszünk megközelíteni a túlpartot. Valahogy a víz most nem érződik olyan hideg mint az imént, talán pont a bennem tomboló adrenalin miatt. Van mi hajtson ez tény. Megtartjuk a kellő távolságot, nincs egymásba könyökölés vagy rúgás ez tény. Alexis nem győzhet, egyszerűen nem hagyhatom. Egy darabig még sikerül figyelnem, hogy hogy állok de amint megtörténik a forduló s visszaindulunk a cél irányába már csak a bennem lüktető adrenalin és a hullámok, a csattogó víz marad. Valószínűleg egészen addig nem fogom tudni ki győzött amíg meg nem érkezek a célegyenesebe. Egy biztos, most kapóra jön, hogy sok időt töltöttem a tengerparti haveroknál. Veszteni fogsz Treyforne, csúfosan.
És leül, és csak mondja és mondja...mintha kérdeztem volna. Vagy mintha érdekelne a véleménye. Vagy éppen bárki másé. Nem vagy egyszerű eset Miller, és annyira vagy visszafogottan tapintatos mint egy gorilla az első randiján... - Szabadidőmben én vagyok a helyettes bölény az állatkertben. - mondom sóhajtva - Igazi kis Sherlock vagy Miller, leleplezted a titkom. Magamban jót kuncogok a meleges felvetésén. Néha lehet, hogy egyszerűbb lenne a másik oldalon játszani. Kár, hogy egyáltalán nem érdekelnek a lányok. Lepillantok a hosszú tincsekre. Hmmm, akinek pár hajcsomó jelenti a szexepilt, akkor valószínűleg érdemtelen is lenne a részemről bármennyi figyelemre. Felemelek egyet, és a fejéhez teszem. Elkezdem halál komoly arccal méricskélni. - Azt hiszem, ha felrakatod őket magadnak, akkor az én szexepilem ereje, téged fog ékesíteni. Így szép leszel Leoka, és lehet végre pasid is. - vigyorgok rá bárgyún. És még ezek után sem..nem, nem megy el. Sőt, még inkább kényelembe helyezkedik, mintha meghívtam volna, vagy kértem volna hogy csatlakozzon...mi van ha éppen rituálisan áldozni akarok? Vagy netán tanulni jöttem ide...vagy ne adj isten randim van valakivel? - Ja, ami másoknál alap dolog, az nálad valahogy nem létező. Például megkérdezed, hogy csatlakozhatsz-e ahhoz, amit éppen csinálok...vagy mi van ha várok valakit? Itt fogsz ülni harmadikként és tartod a gyertyát? - pillantok rá. Nem mintha köze lenne neki, vagy bárkinek a magánéletemhez persze. És nem mintha momentán randipartnert várnék..vagy akárkit, de tételezzük fel, hogy így van. Jóízűen kacagok fel a szövegét hallva. Mennyire kár, hogy az ilyen szövegek már leperegnek rólam. Az pedig, hogy később én hogy dolgozom fel, vagy hogy oldom meg, hogy elfelejtsem amit mond...vagy mondanak, szintén az én dolgom. Ez az Alexis már nem depressziózik a kispárnájával éjszakákon át, csak mert valaki leblamáló megjegyzést mond róla. - Milyen kár, hogy nem tudtam lefényképezni... - mondom tettetett sóhajtással - A kis követőid biztos sokat fizettek volna a meztelen látványodért. - elgondolkodva nézek rá végül, mert igazat mond. A sok kamus álszent ember után még üdítő is hallani a saját igazát hallani. - Ki hitte volna, hogy őszinte dolgok is ki tudnak folyni a szádon, nem csak a bájolgás! Egészen elképedek! - felállok - Szóval hisztis picsa vagyok igaz? Hmmm. - nézek a tó felé. Eszembe jut egy régi történet. Valamikor harmadik környékén, amikor még valami...furcsa barátságban voltunk mi ketten, persze nem nyilvánosan, sokszor találtunk ki hülye versenyeket. - Fogadjunk, hogy a hülye picsa még mindig jobb úszó mint te! - mondom vigyorogva - Régen is jó párszor lenyomtalak Miller. Előrébb sétálok a sziklán, leveszem a kabátomat, a pulcsimat, és az ingemet is. Kész mák istenem, hogy body-t vettem fel. Így olyan mintha fürdőruhában lennék. Kérdőn nézek hátra a vállam felett. - Fél táv és vissza. Csalás nélkül. Ha lenyomlak, tartozni fogsz nekem egy szívességgel, amit bármikor kérhetek. Ha esetleg nyernél...te is kérhetsz valamit. - basszus, még mindig imádok vesengeni - Szóval Miller, készen állsz vagy játszod a hisztis picsát?
Miért is godoltam, hogy ez ilyen k1rva egyszerű lesz? Naná, hogy nem. Alexis valahogy kívül esik számomra a levadászandó csajok listáján, ő valamiért soha nem is szerepelt rajta. Annak idején megfontolt volt és tiszteletteljesen hallgatott, oké egyszóval nyomin szürke kisegér volt. Nem mondom, hogy ez így nem oké csak megnehezíti a dolgomat. - Hé nem kell ám rögtön leharapni a fejem - vetem oda neki szemforgatva. Valahogy nulla perc alatt képes teljesen lelombozni, szörnyű. Akkor kezdjük. - Na ne szivass pedig a csajok azt mondták durva bozontot ápolsz ám a hátadon - húzom félre a számat undorodva majd az arckifejezését látva hangosan felnevetek. - Na jó, visszatérve a hajra. Világos a dolog. Szóval meleg vagy, nem akarsz tetszeni a pasiknak. Tudtad, hogy az volt ott az egyetlen szexepiled? - kérdezem tőle halálosan komolyan. Bocs Treyforne, ezt nem hagyhattam ki. A cigaretátt egy slukkot követően az ajkaim közé csippentem majd felhúzva mindkét lábamat törökülésbe helyezkedek. - Mond csak Treyforne, látod te ezen a sziklán valahol a neved? Mert én nem.. .ergó nyugodtan letehetem ide a seggem. Bármikor - közlöm vele tökéletesen egyensúlyozva ajkaim között a bagót. Folytatom hát csak mert egyszerűen nem bírom megállni. - A live showal szerencséd volt, más ölni tudna ezért. A haverjaimat illetően némileg igazad lehet, elvégre gerjednek rád. Aztán a megjegyzésért sem kérnék bocsánatot elvégre szívből jött. Szerintem egy hisztis p'csa vagy Treyforne és ezt a feltevésem egyelőre csak alátámasztod. Nézzük sikerül e megcáfolnod - fúrom tulajdon kék tekintetem az övébe. - Ja és a bocsánat azért szólt, hogy nem vettük figyelembe a létezésed - és Miller vs. Treyforne 5:0. Ulláláááá.
Nem lehet igaz! Az ember lánya nem lehet magában egy ekkora birtokon sem! Jah igen, magányomat és a hőn áhított nyugalmamat megzavarták az idióták. A tipikus fogat: Dean, Eric, Miko és Leo...ezek mindig mindenhol ott vannak. És mindig mindenhol történik valami, ahol megjelennek. Kellett ez nekem? Jobb lett volna inkább a Tiltott Rengetegbe mennem. Oda nem özönlik ki minden hülye. Csak egy részük. Hm. Némi örömmel nyugtázom, hogy nem vettek észre. Addig jó. Fogalmam sincs hirtelen, hogy mit tudnék nekik mondani. Ami már csak azért is különös, mert nem szoktam elnémulni egyáltalán. Sőőt, az utóbbi években kiválóan treníroztam magam arra, hogy minden helyzetet megfelelően tudjak uralni. De hát ilyen ha meglepik az embert, amikor éppen önváltoztatáson esik át. Meglehetősen perverz dolog saját magamról hallgatni a véleményüket. Oooh, de tudnék mit mondani a nagyszájúaknak! Még hogy Dean...meg Joseph...egyikük se mert még csak hozzámszólni se soha! Max idióta arccal bökdösték egymást amikor találkoztunk. A kedves Miller, szóval hisztis picsának tartasz? Mennyire nem ismersz...lesz ennek még később böjtje kis barátom! Kíváncsiságom afelől, hogy mégis mi a fenét keresnek itt, hamar kielégül. Nyilván megint valami ostoba fogadás, vagy ostoba játék szokás szerint. Halkan kuncogok amikor a két - vélhetően - vesztes elkezd levetkőzni. Remélem a világegyetem legnagyobb hala úszkál majd a kis kukacaik felé...de minimum beszednek egy tüdőgyulladást. Mindenesetre, ha most elrohannék innen mint valami liba, beigazolnám Miller szavait, hogy tényleg az vagyok, aminek gondol. De csak nem olyan hülyék, hogy ezek után ide is jöjjenek.... Elnyúlt arccal tekintek az égre, amikor összerakom..hogy de...Miller mégis van akkora hülye, hogy ezek után képes legyen idejönni. Még hogy "Lexi"..ki engedte meg neki, hogy bárhogy becézgessen. - Neked Alexis, Miller... - fújom rá felfelé a füstöt - És amint látod igen...cigizek. A tekintetemet a mellettem lévő hajkupacra vonom. Baszki! Hát ezt bizony elfelejtettem elégetni. Oké, most azt fogja gondolni mint amit én saját magamról: Bekattant! Fenébe... - Nos...nem is a hátszőröm. - nézek fel rá még mindig barátságtalanul. Kérdésére mély sóhajjal válaszolok. Újból átsimítom megkurtított tincseimet. Mit is mondhatnék neki? Hogy unom, hogy senki nem képes a felszín alá betekinteni, megelégszenek azzal amit látnak? Hogy néha úgy érzem, mást akarok mint amit elértem? Miért is akarná ezt megérteni... - Mert ezt a béna trendet, hogy viselj hosszú, enyhén hullámos...netán egyenes hajat...halálosan unom. Csak a gond van vele, idegesít...ráadásul az egyéniség létezésének a legkisebb szikrája sem látszik rajta. Ez viszont...tetszik. És mivel a saját kétbalkezem kreációja...biztos hogy egyedi. - mondom végül. Ez tartalmazza egy kicsit az igazságot, hiszen így gondolom, de mégsem tárom fel neki a furcsa gondolataimat magamat illetően. Meglepődve veszem tudomásul, hogy úgy ül le mellém, mintha nem is tudom...süket, vagy legalábbis retardált lennék hogy nem hallottam az előbbi megjegyzését. - Látom már szenilis is vagyok. Megkértelek netán, hogy csatlakozz hozzám? - nézek kérdőn. Valaha ismertük egymást mi ketten. Együtt kezdtük el a Roxfortot. Ő már akkor is nagyszájú és hiperaktív volt...én meg? A szürke egér, aki menekült a társaság elől. Azt hiszem a magunk el.bszott módján, barátok voltunk. Aztán elment és én is éltem tovább az életemet itt. Visszajött, de már semmi közünk nem volt egymáshoz. Valaki mást talált itt. - Mármint miért bocs? A sötét haverjaid miatt, a megjegyzésed miatt, vagy a live show miatt? - gyújtok rá még egy cigire, ha már ő is - Megérdemelnéd hogy belevágjalak a tóba...egyébként, mi ez a hirtelen érdeklődés irányomban? Ha jól rémlik...kb. 3 éve nem vagyunk a biccentésen kívül semmilyen viszonyban...
Lecsörtettünk a haverokkal a tóhoz merthogy a fogadáson én és Miko vesztettünk. A tét egyszerű volt, meg kell mártózni a tóban és 2 teljes percig nyakig bele is kell merülni. Egy köztudottan félős és egyébként sokak által melegnek tartott lánynál kellett elérnünk, hogy adja meg nekünk a számát. A szivacs az volt a sztoriban, hogy túlságosan egyidőben fűztük szegényt. Minekután Dean, Joseph és Eric részesült a kegyben jött Miko aki már nem tudta kicsikarni a lányból a számot. Tudtam, hogy nekem is végem - besokallt szegény. És akármennyire zseniális vagyok is nem jött össze, szóvla mi ketten mártózunk. - De megszívtátok, huhúúú. Hoztam stoppert - ugrándozott Eric jókedvűen mi persze komoran néztünk magunk elé Mikoval. Száraz törölközőinket magunkhoz szorítottuk - iménti tulajdonságuk nemsokára nagyon fontosnak bizonyul majd számunkra. - Hát ez nem épp egy Rocher lány volt - bök oldalba Dean vigyirogva épp amikor megérkezünk a partra. - Persze Dean, ő már nem adná meg neked a számod. Tudod... a minőséghez van szokva - mutattam végig magamon szabad kezemmel mire a többiek röhögésben törtek ki. Hiába nyomtam le azonban szópárbajban Dean barátunkat azon tényen nem változtathattam, hogy mindjárt totál nagy sz@rban leszek. - Nemtudom ti, hogy vagytok vele de én beérném Treyforneal - kontrázott erre Joseph disznómód vigyorogva. Közben Mikoval megszabadultunk a kabátunktól és a pulcsinktól. - Alexis? Őt én is bevarnám - csatlakozott Dean. - Treyforne? Na ne szívassak az egy hisztis p'csa - húztam félre a számat s már le is került rólam a póló. - Nem kevésbé mint a te kis Abigailed - szúrta be Eric mire kénytelen voltam bólogatni. - Ilyenek a nők nem igaz? - zárta le a témát Miko. Jómagam közben fél lábon egyensúlyozva levettem az egyik majd a másik bakancsom. Jött a gatya aztán már csak az elsógatyám maradt. - Nagyon hideg van embeeer, nem lehetne holnap? - nyöszörgött szőke barátunk ám a fiúk hajthatatlanok voltak. Akkor zoknit meg gatyát le és nyomás. A sort Miko kezdte aki lassan evickélt be a vízbe végig esedezve a fiúknak, én meguntam a műsort s úgy voltam vele jobb ha túlesek rajta. Uzsgyi hát nekilódultam és befutottam a tóba aztán el is tűntem a jeges habok között. Nagyjából olyan érzés volt az egész mintha valaki szanaszét szurkálna az éles kis tőrjeivel. Végül feljöttem a víz alól, addigra már Miko is csípőig bemerészkedett. - Huu... csessz€meg - káromkodtunk szinte egyszerre mintha az valamiféle abszurd védőpajzsot képezne a testünk köré. Persze, nem így volt. - Megy az óra, nyakiiig! - ordította oda Eric mire Mikoval összenéztünk és hát belereszkedtünk a "kellemesen hűvös" tóba. A végére már úgy kocogtak a fogaink mint valami csapat tórpusokról érkezett óvodásnak. - És 3...2....10... - számolt vissza Dean. - Bązdmeg! - ordítottam oda neki mire visszatért a normál számoláshoz és végre vége volt. Persze minket mintha ágyúból lőttek volna ki rohantunk kifelé a tóból. A fiúk persze a hasukat fogva röhögtek s úgy kellett kikönyörögni tőlük a törölközőt. - Krvára nem fogok többet ilyet csinálni, esküszöm az égre - mondtam miközben próbáltam dörzsöléssel felmelegíteni átfagyott testem. Épp Ericre pillantottam amikor az elkerekedett szemekkel mutogatott a nem messze lévő szikla felé. - Treyforne! - hebegte elhűlve, pedig még csak nem is fürdött. Azthiszem rajtam kívül mindenki nyelt egy r0hadt nagyot. Én meg persze elvigyorodtam. - Ezt nem hagyhatom ki, ha meglesz.... fürödtök - szabadultam meg a törölközőmtől s már fel is kaptam a fél outfitemet. - Asszem ehhez nem csatlakozom haver. Megint meg fogod szívni - makogta Miko mire leintettem. - Csak figyeljetek - súgtam oda nekik s magamra kapva a pulcsimat is kezembe vettem a kabátomat. A fiúk fejüket csóválva néztek utánam de azért láttam némi félelmet a szemükben. Tudják jól, hogy túl sok ilyen jellegű fogadást nyertem már meg. Mondjuk nem javít a helyzeten, hogy épp az imént hisztis p'csának neveztem őt de hátha nem hallotta. Reméljük... belebújok a kabátomba s mire odaérek a cseppet sem barátságosan pillegő lányhoz a fiúk lelépnek. Nem zavarhatják az akciót - ez szabály. - Hé Lexi! Mi a.. te cigizel? - nézek rá döbbenten. Oké, ez tényleg lesokkolt. - Én még senkit nem... Bąszki az a hajad? - nézek a sötét kupacra elkerekedett szemekkel. - Oké ez egy nem túlzottan jó indítás de miéééért vágtad le? - kérdezem. Ez persze még az első sokk, egyelőre nem tudatosul bennem valójában mennyire tetszik, hogy nincs amolyan "biztosra megyek a hosszú hajzuhatagommal" viselete. Egyedi, merész és kissé kihívó. De bąszki ezt most vágta le? Megbomlott ez elméje vagy mi van? Jut is eszembe. Előveszek egy cigarettát és jómagam is rágyújtok majd szó nélkül letelepedek Lexi mellé. - Hát az iménti jelenetért bocs... - mondom miután az ég felé fújva a füstöt a lányra pillantok.
Néha már saját magamba veszek bele. Annyi ember tud rólam annyi félét, amelyek fele nem igaz...vagy épp csak félig igaz, hogy már én se tudom, mi az ami tényleg megtörtént és mi az ami nem. Ehhez persze foglalkoznom kéne az esetekkel, amit nyilvánvalóan nem teszek meg. Viszonylag kevés időt tudok egyedül tölteni. Valahogy lételememmé vált a társaság. Egyszerűen megszoktam, hogy emberek vannak körülöttem, hallgatom a csacsogást. Viszont nagyon is bennem él még a régi Alexis, aki szerette a csöndet és a magányt is. Aki sokat volt egyedül, és minő meglepő...jól is érezte magát barátok, ellenségek, utálkozók és mindenki nélkül. Néha pont erre való tekintettel szükségem is van arra, hogy egyedül legyek és ne vegyek részt a világon semmiben. Talán minden képes működni nélkülem is pár órát. Próbálok feltűnésmentesen kislisszolni az épületből, hogy végre a szabadban legyek. Közben azért szétnézek, hogy biztos nem jön-e valaki. Van a tó partján kicsit lentebb, egy furcsán kivájt szikla. Mostanában ide járok le, ha valami nyomaszt, vagy ha csak szimplán elegem van az emberekből. Egyiknek se lenne eszében hogy itt keressen. Addig jó. Elgondolkodva fésülgetem a már lassan hátközépig érő hajamat az ujjaimmal. Mióta fekete, sokkal jobban érzem magam. Világos hajjal, mindig úgy néztem ki, mint valami gyp-s jókislány. Csak a hülye otthoni szokások miatt nem olyan, mint szeretném. Nyissz... Vágok le egy jó hosszú tincset. Elgondolkodva nézem, ahogy leesik előttem a mohás sziklára. Jó lesz ez... Nyissz... Folytatom tovább. Ki a fene mondta, hogy magamnak nem tudom megcsinálni? Sokan azt hiszik, akik még életükben nem beszéltek velem, hogy valami ostoba liba vagyok aki semmire sem képes egyedül. Akinek szüksége van a szülei pénzére még ahhoz is, hogy kettőt lépjen. Aki mindig mindent úgy csinál, hogy azt előtte biztosan jóváhagyták. Na nem! Amikor úgy döntök, hogy így már jó lesz, szaggatott sóhajjal engedem ki a levegőt. Néha tényleg nem vagyok komplett. Kissé félve túrok bele a megkurtított fürtjeimbe. Nem a bölcs döntéseimről vagyok híres az elmúlt másfél évben. De mint mindennel, ezzel is meg kell tanulnom együtt élni. A táskámból előtúrok egyetlen cigit. Pedig elméletileg nem dohányzom...gyakorlatilag hajlamos vagyok, ha éppen rossz a hangulatom. Mint pl. most. Összébb húzom magamon a kabátot, és beledobok egy követ a tóba. Valahogy túl festői a lemenő nap látványa. És hogy kivételesen...nem esik a hülye eső sem.
