2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Akkor annak meg csak oka van. Bíznunk kell benne, hogy menni fog neki. - bólintok végül egyet, hiszen bár nem tudjuk Corvus milyen játékos, mert nem ide jártunk suliba, de azért az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy nem rossz. Hogy a maga tartózkodó stílusával milyen lesz vezetőnek... ez majd kiderül, ahogyan telik az idő. Végülis nem tudhatjuk azt sem, hogy mi milyenek lettünk volna, főleg hogy egyikünk se az a türelmes típus. Lehet, hogy pont Corvus visszafogott higgadtságára van szüksége a csapatnak olyan tagokkal, mint mi, vagy épp Elizabeth, aki szintén eddig nem úgy tűnt, hogy a visszafogottságáról híres, ha elkapja valami az agyát. Azért annak mindenképp örülök, hogy Roby mostanra leghiggadt és annak is, hogy jelenti ezt az egész vámpír támadás dolgot. Elég ijesztő a tény, hogy valami veszélyes garázdálkozik az iskola környékén, ami akár diákokat is megtámadhat és mi van, ha valaki tényleg komoly áldozat lesz a végén? - Ne kísér... - elharapom a mondatot, hiszen az már úgy túlságosan feltűnő lenne. Azt hiszem sokáig nem fogjuk játszani ezt a titkolózós dolgot, semmi értelme, de talán egy kicsit még érdemes, amíg legalább összeáll a csapat, vagy valamennyire beilleszkedünk. - Jól van, majd meséld el, hogy mit mondtak. Azért ez nem normális. - sóhajtok, hiszen az hogy valami lény embereket támad meg tényleg nagyon nagy gondnak számít. Azért egy pár pillanatra még feltöltődöm a csókból, aztán elengedem Robyt, én magam pedig várok egy kicsit, addig a szívverésem is csökken valamelyest. Fura dolog ez az érzés, annyira új és mindig azt gondoltam, hogy nincs rá szükségem, mert csak gyengeség és elvonja a figyelmemet az edzésekről, de most úgy érzem pocsék lenne, ha nem lenne.
//Én is köszönöm a játékt!^^Szerintem is cukik. //
Nekem már volt több futó kapcsolat az életemben, de senki komoly. Itt sem siettetem a dolgot, sikerül abban a tempóban, ami jól esik. Aztán más kérdés, hogy az első randink találkozásának pillanatában már csókkal indítottam, de ott már találkoztunk párszor személyesen, és a leveleink kapcsán tudtam, hogy ő kell nekem. Kár lett volna azon bénázgatni a randi alatt, hogy most mi legyen. Sienna pedig nem volt elutasító, sőt, többször is azt jelezte vissza, hogy nagyon is a kedvére való, hogy nem futunk felesleges köröket, hanem fokozatosan ismerjük meg egymást. Nyilván jó lett volna átszökni hozzá, amikor el vagyunk utazva a csapattal, de aláhúzom azt a tényt, hogy fontos, hogy a sportra tudjunk koncentrálni. – Nem, de igazad van, megyek is hamarosan. – Emlékszem én is nosztalgikusan, s közben megsimogatom azt a kezét, amelyik az enyémben van. Már akkor is alaposan nekifeszültünk egymásnak, azóta jelentősen tompult ez az erő, de csakis előnyünkre. Változtunk, csiszolódtunk, de a szenvedély, vagy az izgalom nem tűnt el. Szeretném azt hinni, hogy Sienna azért cicázik velem, hogy mindig megmaradjon a várakozás izgalma, de neki tényleg nagyon fontos a karrier, és ezt tiszteletben tartom. – Igen, mardekáros körökben kész kultusza van. A klubhelységben nem lehet öt percet anélkül tölteni, hogy ne merüljön fel Marcus Flint. – Igazítom ki, nem én végeztem ennyire aknamunkát, csupán megkerülhetetlen tény, hogy a kapitányunk bátyja mennyire törtető alak volt. Hozzá képest ez a Corvus egészen alázatosnak tűnik. Végülis elfogadtam, hogy ő mondja ki a stratégiát, hiszen nem annyira arrogáns, mint hittem! – Jól hangzik! Köszönöm, hogy benne vagy! Most viszont sikerült annyira lenyugtatnod, hogy megyek, és jelentem a vámpírost. Üzenek még a héten, és hétvégén mehetünk Londonba. Szia! – Húzom most magamhoz egy szenvedélyesebb csókra, és merő véletlenségből, vagy talán tudatosan egy picit a kebléhez is hozzáérek úgy a mozdulat hevében. Nem árt némi kezdeményező ismerkedés! Aztán fel is pattanok, hogy lelépjek én a seprűtárolóból, nehogy kiszúrják, hogy együtt közlekedünk.
//Köszi a játékot, cukkerek^^//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Mindketten szokjuk még ezt a helyzetet és ismerkedünk vele, de nincs ezzel baj. Nem lehet mindenki összeszokott páros, mi még keressük az utunkat és közben ott van a kviddics is, amiben teljesíteni akarunk. Ezért is nem volt eddig senkim, mert egyszerűen nem fért el a kettő. Pasi és sport, és mellette nem megbukni mindenből egyszerre. Az embernek azért vannak korlátai még akkor is, ha valamit nagyon-nagyon akar. - De azóta jelentetted? Mégis csak jobb, ha mindenki vigyáz, ha ilyesmi megtörténhet. Azért ez ilyesztő. Nem olyan, mint a farkasok. Az a mi hibánk volt nagyrészt. - mosolyodom el az első találkozásunkra emlékezve. Elég rendesen öltük egymást akkor még, főleg a feszültség miatt, amit a támadás okozott, de mi kerestük a bajt, hiszen nem kellett volna bemennünk az erdőbe és mi megtettük. De egy támadás egy vámpírtól... Na az egészen más, hiszen azt jelenti, hogy veszélyben lehet bárki, ha egy veszélyes lény, vagy akár egy kiszámlíthatatlan diák van az iskolában. Azért ezt nem kellene félvállról venni, randi ide, vagy oda. Odabújok hozzá, de azért akaratlanul is vetek egy pillantást a nyakára, hogy van-e ott csúnya seb még mindig. - A bátyja is kviddicsezik? - lepődöm meg, hiszen nem tudok érdemben semmit sem a csapattagokról, vagy a családjukról, de Roby netán utána nézett volna? Őszintén szólva háttérmunkában nem vagyok a legjobb, ahogyan a tanulás sem épp az erősségem. Próbálkozom, de sajnos csak ennyi telik tőlem. Azért a randi ötletére felemelem a fejemet és elmosolyodom. Furcsa, mert sokáig egyáltalán nem kapcsolódtam ki, anyu is ritkán tudott elrángatni valahová nyaranta, amikor otthon voltam. De most mégis jó ötletnek tűnik. - Menjünk! Én örülnék neki, még nem voltam vidámparkban. Egyszer elnéztünk anyával egy kis nyárköszöntő piknikre és ott volt körhinta, de inkább kicsiknek való volt. - emlékszem megpróbált felimádkozni rá, hogy legalább próbáljam ki, de nekem, aki seprűn érzem jól magamat egy lassú körhinta nem igazán volt vonzó. Azt hiszem sokszor nagyon undok vagyok vele és mindig csak utólag jövök rá. - Hullámvasút... na azt mindig ki akartam próbálni! - lelkesedem be és lássuk be egy kviddicsező gyomra még bírja is az ilyesmit, hiszen mi pont eleget repkedünk nagy sebességgel, fejjel lefelé is akár, vagy zuhanórepülésben. Nem hiszem, hogy gondot okozna az efféle adrenalin, sőt, elég király lehet!
- Én pedig senkivel nem kerültem még komolyabb kapcsolatba, hogy féltékenynek kelljen lennem. – Vallom be, hogy eddig nem vettem komolyan magamat, sem pedig másokat. De Sienna még véletlenül sem biztonsági játék, hogy fiús, vagány lány révén elriaszt minden érdeklődőt, ezért nem kell félnem. Aki igazán meg akarná magának szerezni mondjuk a külseje miatt, azt nem riasztaná el, ha esetleg kemény jellem. Ám valamiért úgy érzem, hogy van annyira következetes, hogy komolyan veszi akinek kiadta magát lelkileg is. Igen, egyértelmű, hogy számíthatunk egymásra, talán nem kell attól tartani, hogy az esetlegesen rosszindulatú pletykáknak alapja lenn. - Fájt igen, rohadtul, más azért ez, mint egy kartörés. Itt az egyetem miatt egyre több furcsa szerzet él, nem is igazán látja át senki. Elizabeth azt mondta, hogy jelentsem, de őszintén szólva.. Inkább hozzád rohantam utána. – Rántom meg a vállamat, nem vagyok egy nyafogós típus amúgy sem, most mit fújjam fel a dolgot. Végülis élek, nem azért akart valaki meggyilkolni, mert féltékeny, vagy anyagi érdeket sértek. Kétlem, hogy aurorok minden vámpír támadás esetén kommandót vezényelnének ki az iskolába. Azért kedves Siennától, hogy így aggódik értem, de leintem a dolgot. Kicsit végül közelebb ülök, és átkarolva őt a vállára teszem a kezemet, hogy akár össze is tudjunk bújni. Lehet, hogy így nem annyira látjuk egymás tekintetét, inkább előre arccal beszélünk, de most jól esik ez a közelség, hiszen mások előtt mindig tartani kell a távolságot, remélem ez egyszer azért változik. – Az edzőben igen, Flint viszont nem tudni, hogy csak a bátyja farvizén evezett-e fel. Meglátjuk majd, hogy milyen tanácsokat ad, milyen a stratégiája, de csak azért nem fúrom meg az ötleteit, mert ellenszenves. Nem vagyok hülye, én is győzni jöttem ide. – Nyugtatom meg az újdonsült hajtót, akit szintén ez a vágy hajt, és ha Sienna gólokat akar szerezni, akkor az én támogatásomra is szükség lesz. Viszont eszembe jut valami, méghozzá a kettőnk dolgát illetően. – Van kedved ismét randizni velem? Nem túl eredeti, de beszéltünk korábban Vidámparkról. Londonban kisebb eséllyel futunk valami ismerősbe. Ott egy kicsit felszabadultabban tudunk egymásra hangolódni. – Az első randink egy afféle hagyományos féle volt, vacsorával, és mozival, kicsit feszengtünk is még, de már lazíthatunk, tartalmas időt is tölthetünk együtt. És persze jó lenne megismerni egymás olyan oldalát is, amikor kviddics nélkül is ki tudjuk engedni a gőzt.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Igaza van, hát bólintok és elmosolyodom. Tényleg nem adtam még ki magam igazából senkinek sem. Még anyának se vallottam be sosem igazán őszintén mennyire pocsék érzés volt, amikor vártam apát és nem jött el, újra és újra, de mindig lazán vettem, legalábbis kívülről mindent. - Könnyebb volt úgy nem igaz? Nem kiadni magunkat. Biztonságosabb. - teszem végül hozzá kicsit elgondolkodva, hiszen azért lássuk be rizikót vállaltunk mindetten azzal, hogy kicsit kinyitottunk a lelkünket. Veszélyes terep, mert csúnyán megsérülhet az ember, ha végül mégis rosszul alakulnak a dolgok, de remélem, hogy ilyesmire nem kerül majd sor. Én legalábbis biztos, hogy nem akarom bántani Robyt és ő se tenné azt hiszem, szándékosan legalábbis biztosan. Habár sejtelmem sincs, hogy lehet-e bármit is biztosra venni egyáltalán. Mégis megpróbáltuk, már azzal is, hogy megírtam a levelet vállaltam ezt a kockázatot. Kerülhetett volna olyan kezébe is, aki visszaél vele. Akkor jártam volna igazán rosszul. - Azt hiszem értem, vagy legalábbis próbálkozom. Még mindig új nekem ez a dolog, de majd kialakul. Nem hiszem, hogy féltékeny típus lennék. - habár persze zavarna, ha elkezdenék körberajongani őt a lányok, ezt nem tagadom, de még nem tudom, hogy milyen mértékben. Ami biztos, neki nem hiszem, hogy oka lesz féltékenykedni. Én aztán sosem adtam senki alá a lovat és kétlem, hogy jó hírem lenne annyira, hogy bárki próbálkozna. Odahaza se tették és hát itt se hinném, hogy felmerülne ilyesmi. A legtöbben bizony nem az erős lányokat kedvelik. - Oh ez jogos, akkor el kellett volna mondanod mindent. Nagyon fájt? Rémes, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet egy iskolában. Odahaza nem volt jellemző, hogy bárkit megtámadjanak. A gyengélkedő nem volt másra, mint sport balesetek, vagy betegségek kezelésére. - legalábbis én nem nagyon hallottam másfajta pletykákat sem, vagy hasonlót. Itt viszont mintha már ejtettek volna szót más hasonló esetekről is. A jó ég tudja, hogy meddig viselik majd el a szülők, hogy a gyerekeik veszélyben vannak esetleges támadások miatt és tesznek esetleg panaszt, hogy a nem átlagos diákokat nem akarják elviselni az iskolában. Elgondolkodom kicsit, de végülis nem az én dolgom ez, és akárhonnan is nézzük az én anyám elég messze él ahhoz, hogy ilyesmin problémázzon. - Igen, szerintem rendben lesz, de ha még sem, hát már úgyis mindegy. Az edzőben bízol? Mert ha igen, akkor ő úgyis tudni fogja, hogy működik-e így a csapat. Hátha Flint hűvössége pont az, ami kell ehhez. - hiszen amennyire észrevettem a csapatban jelenleg elég erősen túlteng a hevesség. Roby se túl nyugodt típus és engem is eltud kapni a gépszíj, ha a pályán vagyok. Lizzy szintén nem a békés helyzetkezeléséről híres. Végülis ki tudná ezt jobban kezelni, mint az, aki az esetek nagy részében higgadt?
- Talán mert másoknak még nem adtad ki ennyire magad. Mázlista vagyok! – Lehetettem volna macsóbb, hogy úgy állítom be, én húztam ki belőle, de nem, pont hogy vele tudtam a félelmeimről, vagy az esendőségeimről beszélgetni, és kiderült, hogy a felszín alatt mindkettőnk keménysége védekezés. Azért vicces lenne elképzelni, hogy úgy akarunk együtt lenni, hogy nem is tudjuk, hogy most bújjunk, vagy bírkózzunk. Ez a kettősség szerintem még sokáig fentmarad, aztán majd kialakul, ha addig nem öli meg a hangulatot a mindkettőnk erőteljes stílusa. Hiszen Sienna is bőven tud számonkérő lenni, de mégis odafigyel arra, hogy ne érezzem lealázva magam, ha neki van igaza. – Nem teljesen így értem. A fiúk azért pályáznak egy szabad lányra, mert bőven elég az elutasítással megküzdeni, de ha az illetőnek pasija is van, akkor az már kész szarvasagancs háború, ahol számít az összehasonlítási alap. A lányok viszont tudnak csábítani, intrikázni, nem is tudom, aztán lehet, hogy teljesen rosszul látom. Én nem szoktam félrelépni. Ismerhetsz már annyira, bántóan őszinte tudok lenni, ráadásul egy erős lányt kerestem. – Ingatom a fejemet évődve, most, hogy van valaki, akivel komolyabban el tudom képzelni magamat, azt kár lenne bekockáztatni valami random szösziért. Talán az, hogy anyám mindig egyedül volt, sarkalt valamifére vágyra, hogy én találjak egy olyat, aki magamért szerethet, és kitart mellettem. Ezért is mondtam le a hajtó posztról, amolyan adni jó alapon, s lám Sienna is utánam jött, mert nem akarta, hogy magam alatt legyek. Ez már talán annak a megerősített ténye, hogy eddig jól okoskodtam. – Nem jelentettem, mert Elizabeth így is erősködött, hogy menjek a medimágusokhoz, vagy hogy mondjam meg, hogy kivel randiznék. Örültem, hogy leráztam, és különben is, a titkunkat védtem. – Ezzel nem akarom hárítani a felelősséget, de gondoltam úgyis mondom neki, ha lesz egy kis szusszanásnyi időnk, és a kapitány választás előtt sem akartam, hogy idegeskedjen még emiatt is. Magamhoz húzom, hogy egy puszit nyomjak az ajkára. – És most hogyan tovább? Flint megfelelő lesz, kibírjuk? Úgyis a játék a lényeg, nem?
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
- Érzékenynek se sokan neveztek eddig. - mosolyodom el, kicsit elviccelve a komoly téma élét. Persze igaz, hogy vele tényleg tudok az is lenni, de másokkal még sose ment és még vele is gyakorolnom kell. Bennem van az erre való igény, mindig is ott volt, de az apám hozzáállása azért eléggé megkeményített ahhoz, hogy ne menjen könnyen a dolog. Talán egyikünk se lesz soha úgymond normális, mint akinek nem szúrták el az érzelmi világát már gyerekkorában, de legalább amennyire lehet próbálkozunk és ez is valami. No meg ketten együtt defektesnek lenni sokkal könnyebb, mintha egyedül csinálja az ember. Lehet, hogy nem is lennénk működőképesek mondjuk olyan valakivel együtt, aki rendben van érzelmi szinten, mert mindig hátrányban lennénk. Így viszont fejleszthetjük egymást. - Úgy véled, hogy ez csak a lányokra jellemző. Mintha ez... valami védekezés lenne, hogy a pasik miért lépnek félre gyakrabban, már ha egyáltalán gyakrabban lépnek félre. - elmélkedem. Nem kötekedem, vagy ilyesmi, vagy veszem zokon a szavait, tényleg csak elméleti fejtegetés ez, semmi több, de azért amit mond, abból nekem ez jön le. Nem is tudom, hogy mennyire lehet általánosítani egyáltalán. Ha azt nézem az apám pont olyan típus, aki virágról-virágra száll, de ez ettől még nem jellemző minden apára, habár éppenséggel amennyire tudom Roby apja sem aprózta el a gyerekcsinálást a nagyvilágban. - Egy vámpír... de jelentetted? Azért ez csak nem normális, hogy a suliban megsérülhetünk, vagy akár... Oké, az erdőben magunknak kerestük a bajt a farkasokkal, de egy vámpír az más kérdés. És, ha egy diák volt? - valahogy úgy sejtem, nem tudja, hogy ki volt, hiszen ha hátulról támadta meg, mert a tarkóján van a sérülés, akkor jó eséllyel nem állt szemben az alávalóval. Azért örültem volna, ha elmondja, választás ide, vagy oda. Igenis jól esett volna és nem az aggodalom miatt, hanem mert Elizabeth többet tud róla, mint én, vagyis mostmár nem. Mégis ott látszik a tekintetemben valami furi kérdő él, mintha azt várnám van-e még valami, amit nem mondott el.
- Azt sem akarom, hogy úgy érezd, hogy valami anyakomplexust látok benned. Csak.. jól esik, hogy határozott, de érzékeny is tudsz lenni. – Ismerem el nagy bizonytalankodva. Elizabeth azt sugallta, hogy egy fiúnak férfiasnak kell lennie, de én merek hagyatkozni Siennára, s megvallani azt, hogy bizony legbelül roppantul elhagyatott vagyok. Volt ugyan egy anyám, aki felnevelt, de rajta kívül se egy testvér, se egy apa, se senki. És persze az anyámról kiderült, hogy nem is az igazi, csak elrabolt magának, így nagyon könnyű összezuhanni. Tartom magamat, de megvannak a démonaim, amikből most csak Sienna jelenti a kiutat. Még nem ismerjük egymást régóta, de miért ne lehetne egy hozzám hasonlóan kemény macsónak olyan kiszemeltje, aki valóban ismeri őt? Ha pedig befuccsol az ügy, akkor úgyis mindegy, kár lenne játszani itt a rendíthetetlent, hiszen Sienna is az őszinteség híve. Ha mindkettőnnek új ez az egész, és bénázunk, annak is megvan a varázsa, mert nem kell mindig valakinek dominánsnak lennie. – Oh, hát egyértelmű, de a lányok egy bizonyos rétege fordítottan működik. Nem arra repülnek rá, aki szingli, hanem akinek van valaki az életében.. Abban nyilván megvan a vágy, hogy adjon, és elfogadjon. – Ezt azért merem így kimondani, mert a gyengébbik nem ebből a szempontból igenis versengőbb, feléled bennük a végzet asszonya. Ha egy lány foglalt, egy pasi nem olyan hülye, hogy a szimpla elutasítás esélyét még hatványozottabban is vállalja. A mi esetünkben egy országváltásnak az volt az előnye, hogy mindketten tudjuk a másikról, hogy szinte biztosan nem hagyott ott a másik egy még aktív távkapcsolatot. A sportolók élete elég pörgős, hajtós, senkinek nem fér bele egy ilyen távolsági szerelem. Ha bizony le kell vezetni a feszkót, akkor a párunk legyen ott kéznél. – Az egyik randink előtt azért késtem egy keveset, mert egy vámpír úgy gondolta, hogy én legyek a vacsorája. Talán magamtól is túléltem volna, de az Ollivander lány, Elizabeth elijesztette. Nem szerettem volna, hogy aggódj, és látod, most elmondtam. – Mutogatok a tarkómra, ott ért a támadás, de szerencsére még időben le lett kezelve, így már semmi gond nincs, de tényleg kár lett volna akkor és ott terhelni Siennát, hiszen neki még fontosabb volt a csapatkapitány választás.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
- Akkor majd úgy tűnik közösen rájövünk hogy legyen, vagy majd egyszerűen kialakul. - vonom meg végül a vállamat most már csak mosolyogva a kis nevetés után. Talán jobb is így, hogy mindketten bizonytalanok vagyunk és nem tudjuk, hogy hogyan is kellene alakítani ezt az egészet. Ha az egyikünk biztos lenne magában, akkor a másik hátrányban érezhetné magát, így viszont bénák vagyunk mindketten, vagy legalábbis gyakorlatlanok. Lehet, hogy tényleg jobb, ha pont e miatt egyelőre nem kürtöljük szét, legalább egy ideig még nem érhet olyan vád, hogy direkt adunk előnyt a másiknak, vagy tudom is én. Lássuk be, Roby gyakorlatilag átadta a helyét nekem a csapatban a hajtók között, és ezt más is észrevehette akár a válogató során. Ha pedig egyértelmű lenne, hogy együtt vagyunk és terelőként gyakrabban véd engem, mint mást, még ha nem is szándékosan teszi, akkor biztosan megindulna valami pletykaféleség, vagy összesúgások a hátunk mögött. Senkinek se lenne az jó. - Ha nem adtál visszajelzést, akkor abból sejthették, no meg most már a vallomásod a falon elég egyértelművé teszi. - pöccintek az orrára szórakozottan, hiszen azt még véletlenül se beszéltük meg egymással, bár nem is haragudtam érte, sőt jól esett. Ettől még eléggé sokatmondó lehetett természetesen, hogy bizony nem érdemes futni utána, ha már eleve van valaki, aki tetszik neki. - Mi? Támadás? De... de miféle támadás? - kicsit azért el is sápadok, hiszen erről nem mesélte. Nekem persze az első gondolatom, hogy mondjuk a helyi drukkerek mentek neki, ami elég csúnya dolog lenne, de ki tudja, vagy... nem tudom. Értetlenkedve pislogok rá, fűszerezve nem kevés aggodalommal. Nem látok rajta érdemben külsérelmi nyomot, de ez semmit sem jelent, hiszen a könnyebb sérülések hamar rendbehozhatóak bájitalokkaol, ha pedig nem fizikailag, hanem lelkileg próbáltak ártani neki, akkor az nem is látszik. Az azért kicsit talán rosszul esik, hogy azóta nem is mondta el, de valószínűleg nem akart idegesíteni vele a kapitány választás előtt, vagy ilyesmi. Az persze hirtelen ki is esik a fejemből, hogy akkor ő kit gondolna jónak a kapitányi posztra. Ez most mellékesnek tűnik az új hír hallatán.
-Sajnálom, nem igazán tudom, hogy megy ez, eddig nem volt senki komoly.. – Értem ezt most úgy, hogy ciki vagy nem ciki, eddig amolyan időtöltő egy éjszakás kalandok voltak, de senki olyan, akivel így éreztem volna. Senki, akinek kitártam a szívemet. Ezért aztán bárhogy is teszünk, nekem az mindenképpen előrelépés, boldogító érzés. Határozottan szeretem, ha nevetni látom, előbújik belőlem valami önzetlen oldal, ami jó mélyen rejtőzködött eddig, hogy szeretek adni, s látni a másik arcán, ahogyan ezt fogadja. Abban pedig jól gondolkozunk, és még együtt is, hogy kár lenne magunkat egy másik párhoz mérni, és méretni, ez végülis rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle. Nincsen szükség vizslató tekintetekre, összesúgásra a hátunk mögött. Örülök neki, hogy kettőnket illetően egyetért, hiszen W.H. aki szerintem Winifred még bekavarhat. Vagy úgy általánosságban bárki. Azt mondják, csinoska vagyok, többen megnéztek már a folyósokon, és lássuk be, Sienna nagyon szép, egzotikus lány, nem csoda, hogy felmerül bennem, hogy netán próbálkoznak nála. Lehet, hogy elijesztheti a többséget a fiús vagány stílusa, de azért nem mindenkit. Valaki igenis kihívásnak veheti, hogy meghódítsa őt. Nekem azonban valahogy a közös, érzékeny oldalukon keresztül sikerült közel kerülni hozzá, és ez így van jól. – Oh, kedves tőled, hogy Krummal hasonlítasz össze, de nem. Egy-egy pillantás volt csak, lehet, hogy nem jól leplezem a titkunkat. – Értem itt arra, hogy Flint eléggé gyanakszik, méghozzá okkal, joggal, mert átengedtem a helyemet Siennának, másfelől olyan pillantásokat vetek rá, amit az ember csak a megtalált lelki társával illet. Hát igen, ilyen nekem Sienna, mellette nem kell csábosnak, erősnek lennem, sőt, még ő jön utánam, hogy ne legyek annyira magam alatt. Felsóhajtva simogatom meg a kezét, miután egy apró csókot nyomtunk egymás ajkára. Talán senki nem gondolná rólunk, hogy milyen cuki, visszafogott páros vagyunk. Esélyesen azért, mert olyan hirtelen, erős személyiségek vagyunk, de a romantikus érzelmekben még úgy érezzük, hogy csak zavartan bolyongunk. Bele sem gondolok, hogy hogyan tudnám Siennát megtartani, ha valaki más is bejelentkezne rá. – Igen? Ez figyelmes tőled. Én meg azt hittem, hogy mindenki rendezze le magában, de igyekeztem hallgatni rád, hogy esetleg majd kettesben. És.. nem is tudom, nem ismerek másokat, de elmesélek valamit. Pár napja, amikor késtem tőled, nem akartalak terhelni vele, de elég komoly támadás ért, és az Olivander lány próbált öszekaparni..
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
- Ezzel nem segítesz. - nevetem el magamat, de persze értem azt is, amit mond. Nehéz eldönteni, hogy mi a legjobb. Talán még várhatunk egy kicsit, hogy az egész mindenkinek egyértelmű legyen. Addig nekünk is van időnk még egy kicsit ismerkedni és összecsiszolódni. Végtére is eddig is működött ez a fajta megoldás, a titkos találkák, habár biztosan akad, aki nem annyira vak, hogy kiszúrja az esetleges összenézéseket. Nem vagyunk ebben azért annyira profik. - Akkor még egy ideig maradjon így. Talán előbb jobb lenne a csapattal összecsiszolódni és csak utána vállalni nyíltan. - hiszen, ha egy pár lennénk, akkor hasonlóan, mint Lizzy és Dany talán mindenki úgy is kezelne minket, mint egy személy. Nem lenne jó, amíg nem sikerült érdemben beilleszkedni a csapatba. Így is elég húzós volt ez a kapitány választás, valahogy muszáj lenne megoldani, hogy jóban legyünk a többiekkel. Kell az a csapaépítés és kész, nem kérdés. Másképp nem fog menni, hogy bizonyítsunk, mint válogatott. Hiába vagyunk jók külön-külön, ha együtt képtelenek vagyunk összehangolódni. - Oké, persze. Ha bármi van, akkor inkább beszéljük meg, mint hogy besértődnénk egy pletyka miatt. Ez szerintem is korrekt. - bólintok végül, megszorítva kicsit a kezét. Sejtelmem sincs, hogy mik terjedtek már a háta mögött, de tényleg nem lenne meglepő, ha valaki megpróbálna nekünk bekavarni. Főleg, ha még nem vagyunk együtt nyíltan. Vagy pont, hogy akkor lesz majd nehezebb? Gőzöm sincs! Az biztos, hogy nem lenne kellemes, ha nem is tudom fiatalabb diáklányokból rajongói kör alakulna ki. Roby mégis csak egy sármos, olasz kviddicsező, szóval ez nem lehetetlen. - És itt még nem... próbálkoztak? Úgy hallottam, hogy amikor Viktor Krum jött az iskolába a Trimágus Tusa miatt, akkor is sok lány megzakkant. - pillantok fel óvatosan, mert hát ki tudja, hogy Roby hogyan kezelné ezt, főleg akkor, ha mondjuk mi még titokban járunk csak. Ha voltak már futó kapcsolatai, gondolhatja ezt komolynak, na de mindennek ellent tud állni? Azért persze a csók jól esik, most különösen. Fura, hogy most is belepirulok kicsit és egészen égni kezd az arcom. Egész könnyű volt minden efféle érzelemtől távol tartani magamat eddig, de azt hiszem főleg azért, mert sejtelmem sem volt róla, hogy mit hagyok ki. - Igen, úgy gondoltam szükséged van rá... rám. Látszott, hogy nagyon rosszul érintett a dolog, pedig azt hiszem nem volt ez meglepő. Igazából sejtelmem sincs milyen lesz, mint kapitány. A többség ismeri, de nem tudok róla sokat. Ez majd talán nem sokára változni fog, vagyis muszáj, hogy jobban összetudjunk dolgozni. Te másnak örültél volna jobban, ha nem te, vagy én leszünk azok? - mert hát ha jobban belegondolok talán Dany túlságosan engedékeny lenne, Lizzy pedig hasonlóan Robyhoz elég heves természet az eddigiek alapján. Tori és Wini pedig nem is jelentkeztek, ami nem jelenti, hogy ne lenne bennük ambíció egyáltalán.
-Mindkettő igaz, nem akartalak összezavarni. Jó lenne, ha a zűrös időszakban nem kéne kivárni, hogy kiadhassuk magunkból a feszkót, másfelől izgalmas a bújócska. Nem is tudom, hogy melyik a jobb. Veled mindkettő! – Ingatom a fejemet mosolyogva, ez tényleg így van. Igenis fontosnak tartottam kijelenteni az üzenőfalon az érzéseimet, ha titok, hát maradjon titok, hogy ki is a választott, akivel amúgy nagyon izgalmas tartalmas időszakot élek át. Abban Siennának igaza van, hogy ne klónozzuk Danieléket, és feleslegesnek látom, hogy a csapat előtt még mi is drámázzunk. Arra meg semmi szükség, hogy valami dupla randi merüljön fel bennük, netán bárki össze akarja hasonlítani a mi szerelmi életünket a másik páréval. – Igen, én is így gondolom. Csak annyi a kérésem, hogy ne fussunk felesleges köröket, játszmákat. Én komolyan gondolom veled, akár a barátságot, akár bármi mást, amit szeretnénk. Nekem higgy, ne másoknak, akik esetleg hülyeségeket terjesztenek. Volt már rá példa, hogy valaki bekavart az életembe. – Siennával már nem akarnék félreértéseket, vagy hogy ki mit terjeszt rólunk. Ez az üzenőfalas W.H. kissé fura volt, de kétlem, hogy valaki jóakaró lenne, aki a boldogságunkat akarja. Most, hogy így elbújtunk egy kicsit a külvilág elől, egymás kezét fogjuk, nevetgélünk, ez is amolyan randinak tűnik. Lehet, hogy Sienna vagány, fiús, de én igenis látom az érzékeny oldalát. Nem csak barátkozni akar velem, csak nem éppen rohamléptekben. Lehet, hogy fura voltam neki, hogy az első randinkon máris megcsókoltam, de annak ott volt a sok levél, előzményként. Most pedig élőben ismerkedünk. – Nekem sosem jöttek be azok a kifent vélák, akik oda járnak. A művészlelkek amúgy sem a zsánereim. Nekem egy győztes kell. És hogy nekem otthonról? Nem igazán.. Sosem volt senki komoly, csak néhány futó, de egyik sem boldogító, úgyhogy ne csodálkozz, ha ebben én sem vagyok otthon.. – Intek végül nemet a fejemmel, ez amolyan magyarázata annak, hogy miért nem vagyok jó az időzítésben sem. Azért a helyzetre és a közelségre való tekintettel egy apró csókot, puszit nyomok az ajkára. Ha már az íreknél nem tudtam átszökni hozzá, akkor ez most a pótlás. Lehet, hogy nem is értékelte volna, főleg mivel nem egyedül volt a szobájában. Ha nem ellenkezik túlzottan, akkor fűzöm csak tovább a gondolataimat. – Úgy gondoltad, hogy utánam kell jönnöd, hogy lenyugtass? Szerinted Flint keze alatt ügyesek leszünk?
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Hümmentek egyet, mert ki tudja talán még igaza is lehet, és persze közben próbálom letolni mélyre a felbukkanni akaró féltékenységet, amiért az edző lehet, hogy tényleg őt támogatná és nem mást... nem engem? Nem akarom ezt az érzést, ezért próbálom ugyanolyan gyorsan elnyomni, ahogyan érkezett, hiszen Tori meg rám szavazott és azt hiszem kezd jobb lenni a viszonyom a csapat tagjaival is. Fejlődtem, remélem legalábbis, hogy így van. - Oh pedig én azt hittem, hogy szívesebben vennéd, ha nyíltan vállalnánk. Most kicsit összezavartnál - ráncolom a homlokomat. Tényleg nem vagyok ebben tapasztalt és amit most mond, hogy meg van ennek a helyzetnek is a maga izgalma, az totál ellene megy annak, amit az üzenőfalra tett ki. Most akkor mit szeretne pontosan? Én sem akarom, hogy a csapat e miatt másképp nézzen ránk és azt sem, hogy kibeszéljenek a hátunk mögött, de nem tudom, hogy megtennék-e egyáltalán. Második párocska se akarnék lenni, na nem mintha mindenből versenyt kellene csinálni, de hát Danielt és Elizabethet, mint valami álompár emlegetik az itteni újságban. Ezt a részt persze nem teljesen értem, hiszen mitől lennének többek, vagy különbek, mint bárki más, főleg ha azért amennyit én hallottam bőven akadnak, akadtak drámáik. - Azt hiszem nem is számít és igazából nem is fontos mit gondol más, nem? - hessegetem el kicsit ezt az üzenőfal dolgot. Az is lehet, hogy én értettem félre valamit, magam sem tudom. Viszont már az is valami, hogy kicsit eltereltem a figyelmét legalább és már nincs annyira kiakadva, mint még néhány perccel ezelőtt. Ez kifejezetten jó hír. Hiába nem vagyok jó ebben, talán azért valamennyire mégis csak megy. A kérdésére csak elgondolkodva rázom meg a fejemet. - Nem igazán. Nem voltam épp olyan, mint a többség a Bauxbatonsben, és azt hiszem épp eléggé el is riasztottam mindenkit. Időm se volt még barátkozni sem, vagy is nem szántam rá időt. Neked nem hiányzik senki otthonról? - kérdezem kíváncsian, hiszen igazából én se tudok sokat Roby életéről. Nem tudom, hogy voltak-e odahaza barátai, vagy olyan lány, aki azért jó emlékeket hagyott benne. Az alapján, amiket eddig mondott magáról, erre elég kevés esély van, de aztán ki tudja. Kellemetlen lenne, ha felbukkanna valaki, aki még most is odavan érte. Nem vagyok a fura cicaharcok híve. Közben azért kicsit közelebb húzódom hozzá így a földön ücsörögve, hogy megfogjam a kezét és összekulcsoljuk az ujjainkat, csak úgy a magam lassabb módján, hiszen még tanulom ezt az egész kapcsolatosdit.
Mindez nekem is új, mert az olasz lányok nagyon magamutogatóak, harsányak, a nőiességüket akarják kihangsúlyozni, de látszik, hogy nem találtam magamnak senki komolyat, nem is ilyen a zsáner. Sienna komoly, de mégis érzékeny, és odafigyel másokra. Szerintem jó kapitány lett volna, de erről most lecsúszott, és csak a Madonna menthet meg minket Flint öntörvényű döntéseitől. A többiek őt szavazták meg, ezzel kell együtt élnünk, de tekintve, hogy játékosnak jöttem, nem feltétlenül kapitánynak, első sorban a saját játékomat kell tökéletesítenem. Most óhatatlanul is az előbb történtekkel indítunk, meg kell beszélnünk a csapat, majd a magunk dolgát is. – Nem is tudom, talán az edző, hiszen emberszámba vettem.. Vagy rólam elhitte, hogy vagyok olyan erőteljes, hogy ennyi egót össze tudjak fogni, csiszolni. – Kétlem, hogy Dany, ő ugyanis már fintorgott párszor a döntéseimen, talán nem tart jó vezetőnek, csak mert ki merem mondani, hogy hogyan gondolom. Hát ha egy kapitány legyen képmutató, hogy mindig a békére törekedjen, akkor ezzel akkor megszavaztunk valakit, akiről majd csak az idő dönti el, hogy jó volt ez a klikkesedés. – Ez nem is olyan rossz ötlet. Sőt, nekem tetszett, hogy ilyen izgalmasan intézzük. Különben se hasonlítsuk össze magunkat másokkal. Semmi értelme, ha nyilvánosan éljük az életünket, drámáinkat.. – Valahogy ezzel a csapatnak nem szívesen teregetném ki, hogy ha valahogy egymáshoz bújunk Siennával, akkor ki tudja, hogy mennyire szemforgatnak, vagy netán beszélnek ki a hátunk mögött. Én ugyan nem beszélem ki Danielt és Elizabeth-et, de hát ki tudja, hogy fordítja ők mennyire lennének diszkrétek. Különben is, a múltkori felvetésem kapcsán mintha elindítottam volna némi bizalmatlankodást a szőkeség fejében, amolyan mi van ha Gillian egyszer ismét helyet kíván Dany szívében? Ahogyan lehúz maga mellé, máris egy kicsit bizalmasabb lesz a légkör, mintha meg mennének a magunk titkai. Természetesen csak viccnek szánom, hogy egy lány unokatestvér sosem árt, de valahogy vele kapcsolatban meglepően erősek az érzéseim. – Winifred Hill.. Rajongó? Aligha. Csoda, ha nem utál, rajongóknak végképp nem gondolnám. Van olyan helyzet, amikor valaki azért szemét a másikkal, mert amúgy tetszik neki, csak tudja, hogy semmi esélye. Itt kétlem, hogy erről lenne szó. Mit írt? – Azért nem követem nagyon az üzenőfalat, kivéve amikor én magam írtam Siennának, vagy amikor felénekeltem azt a jó kis dalt. Most megfogom a kezét, ha már itt ücsörgünk egymás mellett. Tudom, hogy neki sem egyszerű az élete, és hogy bizonyítani akar a családjának. – Amúgy nem vagyok féltékeny alkat, de más nem próbálkozott nálad? – Ingatom a fejemet hitetenkedve, Sienna még akkor is dögös látvány lenne, ha amúgy nem akartam volna megismerni a történetét a leveleken keresztül. Jó, azért riasztó, ha egy lány esetleg sportos, határozott, de van egy fiú réteg, aki vagány lányokat akar ledominálni.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Nem vagyok túl jó ebben, a problémáimat is mindig magam kezeltem és nem is nagyon hagytam, hogy más segítsen benne, de ezúttal tudom, hogy segítenem kell Robynak. Azt hiszem kettőnk közül én változtam többet azóta, hogy ide jöttem, viszont benne eleve több a feszültség, hiszen nekem ott volt anya mindig, az ő anyja viszont... hát azért egész más. Aztán persze neki bejött a családi bonyodalom is, nekem meg legalább ilyen gondom nincs. - Pedig nekem nem volt kérdés. És ki lehetett a másik, van sejtésed? - hiszen két szavazatot kapott, vajon Daniel? Hiszen Lizzy nem kapott egyet sem, vagy az edző lett volna? Azért nyíltan rákérdezni elég necces, de az is lehet, hogy nem is számít, hogy ki volt a másik és jobb nem tudni. Az, hogy esetemben Tori volt, egyértelmű és jól is esik, pedig ő ide járt eddig, csak hát a háttere jóval bonyolultabb. Nekem pedig ő az a kivételes személy, aki a kórháznak hála közel került hozzám, ami aztán senkinek se sikerül előtte. - Igazából nem bánom. Én csak meg akartam várni ezt a szavazást és nem akartam egy másik párocskává avanzsálódni. Új még nekem ez az egész, de nem vagyok ellene. - mosolyodom el, ami igazából azt jelenti, hogy ha arról van szó azt hiszem vállalhatjuk a kapcsolatunkat nyíltan is, akár már a következő alkalommal, vagy hát úgy általában a suliban, hiszen úgyis hamar híre megy, ha mondjuk kézenfogva sétálunk végig a folyosón. Csak egy a kérdés, ki lehet az a másik, mert nagyon úgy fest, hogy valakinek tetszik Roby. Az a kérdés, hogy ő tudja-e, hogy kiről van szó. Motoszkál bennem a kérdés, cska hát egyelőre még nem tudom, hogyan is tegyem fel. - Tudtommal nincs. - nevetem el magamat az érzelmes szavak utáni viccelődését hallva. Hogy ne ácsorogjunk, simán lehúzom magammal, hogy leüljünk a földre a fal mellett. Nem a legkényelmesebb, de végülis egy kicsit elleszünk itt, ennyit kibír a hátsónk. - Persze az apám révén igazából nem tudhatom. - vonom meg végül a vállamat egy kis szájhúzással, hiszen tudom jól, hogy az apám nem éppenséggel a hűségéről híres. A jó ég tudja, hogy a sok utazgatás során hogyan élte az életét eddig. Lehet, hogy minden országban van egy testvérem, csak nem tudok róla. Elég ciki lenne, de hát valamivel biztosan tölti az idejét, hiszen velem egész gyerekkoromban csak ritkán találkozott. - És van sejtésed róla, hogy ki az a W. H.? Az üzenőfalon láttam. Valami rajongó? - bököm ki végre a kérdést, mert nincs mit tenni, akkor is ott motoszkál bennem és nem tudnám magamban tartani úgysem a végtelenségig. Azért az biztos kellemetlen érzés lesz, ha mondjuk egy lány az és esetleg Roby még ismeri is, főleg a cikk alapján, ami az újságban lejött a levelekről, amiket körbeküldtem. Elég kellemetlen lenne, ha minden kitudódna, vagy az lenne a legjobb? A titkok csak károsak úgyis?
Egyértelműen értékelem, hogy beszélni akart velem a történtekről. Ebből látszik, hogy ez nem csak valami felszínes, külső vonzódás. A leveleink alapján megismertük egymást, és ez sokat számít. Amint belép, várakozóan nézek fel, jó lesz most egy kicsit kettesben lenni, de mivel tudom, hogy ő eléggé visszafogott alkat, felesleges lenne most letámadni. Sőt, esélyes, hogy nem is hatékony. És vajon nekem arra van szükségem, hogy csókolózzunk? Talán. Esélyes azonban, hogy inkább az kell, hogy valaki éreztesse velem, hogy számítok. Aztán a többi majd jön magától. Végigfuttatom a pillantásomat a csinos arcélen, hogy türelmesen felsóhajtsak, ma úgy érzem, kár bármit is erőltetni, hiszen egyértelmű, hogy a csapattal nincs meg az összhang. – Mondhatni igen. Azzal vigasztalom magamat, hogy nem barátkozni jöttem. Rád sem számítottam. – Csóválom a fejemet halvány mosollyal, amint megfogja a kezemet. Tudom, hogy részéről még ez is nagy lépés, én viszont nem érzem magamat visszafogva a csiga tempó miatt. Már az is nagy szó, hogy van egy lány, akinek nem kell a dominancia, és a véleményem érdekli. Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset, fordított szempontból nekem meglepően bejön a fiús vagánysága. – Köszi, nem akartalak vele zavarba hozni, most már nyilvánvalóvá tettem, hogy van valakim. Csak a hülye nem fogja kitalálni. – Lényegében kettőnk helyett döntöttem, de be kell látnia, hogy a fiúknak kell kezdeményeznie, és talán romantikus gesztusnak is elmegy. Hiszen ha valaki nyíltan énekel egy lánynak, akkor egyértelműsíti, hogy senki más nem érdekli. Amikor közelebb lép, és megölel, belesimulok az érintésébe, és a vállára helyezem az államat. Kicsit ő a magasabb, úgyhogy érdekes, hogy lábujjhegyre kell kissé állnom, de sebaj. Bent tartom a lélegzetemet pár másodpercig, hogy aztán elengedjem őt. – Szerettem volna, hogy tudd, nem rohanunk sehova. Ez most nekem is új. Tudod az anyám miatt sokszor éreztem úgy, hogy nincs igazi családom, és mondhatni.. kiéltem magamat. De már nem hiányzik az olyan kapcsolat. Már az is elég, ha csak beszélgetünk. Jó? – Most mellé lépek, mert bár kicsit így a hely, de valahogy mégiscsak elférünk egymás közelében. Kisvártatva folytatom a gondolatmenetet. – Látod, az unokatestvérem meg a szőke őrző állandóan drámáznak, és mint kiderült, Daniel előtte a másik Olivander lánnyal volt. Ő aztán tényleg két végén égeti a gyertyát.. Ugye neked nincs lány testvéred? – Kérdezem viccelődve, mintha máris arra hajtanék, hogy ki lesz a következő Sienna után. Ám a bizalmas közelségből kiindulva ez csak amolyan feszültségoldó hülyéskedés a részemről.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Bár elsőként indulok el, de aztán megvárom, amíg Roby valamerre elindul a kastélyban, én pedig követem. Nem meglepő, hogy két kviddicsező a seprűtárolóban ügyködik, de azért behúzom magam mögött az ajtót, amikor én is belépek. Nem nagy itt a hely, de egyébként sem gondolom, hogy szükség lenne a távolságra, még ha a kapcsolatunk eléggé kezdeti fázisban van is és én nem vagyok olyan vehemens olasz, mint ő. Hirtelen igazából nem is tudom, hogy mit mondjak, vagy tegyek. Nincs ebben gyakorlatom és ezzel ő is tisztában van. Még barátot se vígasztaltam sosem, nem hogy olyat, aki több ennél. Ezért csak sóhajtok egyet és beharapom a számat, hogy végül közelebb lépek és megfogjam a kezét. - Talán nem baj, hogy így alakult. Megmutathatjuk, hogy mennyit érünk egy plusz poszt nélkül is. Lehet, hogy a helyiek nem is örültek volna neki, ha nem egy itteni kapja meg és... talán igazuk is lett volna. Ne szívd mellre annyira. - kezdek bele, bár nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb indítás, mert ez a tipikus nyugodj meg duma csak bővebben kifejtve és ha valaki épp ideges, akkor nem ez a legjobb megoldás a megnyugtatására. Csak hát nem igen van előttem jó példa, hiszen az anyám is világéletében egyedül volt, még csak szülők sincsenek előttem, akik megmutatták volna hogyan kell vígasztalni a másikat. Az meg azért más, mikor anya próbálkozott nálam, főleg hogy szegényt sokszor utasítottam el, ami tudom, hogy nem volt fair tőlem, hiszen nem az ő hibája volt, hogy az apám annyira elhanyagolt, én meg mégis mindig rajta vertem el a port. - Nagyon tetszett az a dal. Ha nem kviddicseznél, akkor ez is jól menne neked. - próbálkozom inkább a figyelemeltereléssel, mert a vigasztalás nem biztos, hogy a legjobban megy nekem. Ez lehet, hogy jobb út lehet. Bár igazából csak néhány futó csókunk volt a moziban, ezért ez még nem jön olyan automatiksan, ezért szorongatom csak a kezét, hogy aztán végül kis tétovázás után lépek még közelebb és öleljem meg. Tudom én, hogy ideges még mindig, annak ellenére, hogy nem rohant el és talán azt is sejtem, hogy mit várna tőlem, de még mindig nem tudom, hogy felkészültem-e rá. Nem tudom, hogy miért félek annyira attól, hogy felvállaljuk a kapcsolatunkat, hiszen ott van a szöszi, meg a hugrabugos srác is, csak hát... Én mindig én voltam, nem pedig valakinek a valakije, és végképp sose voltam egy minek a tagja. Gőzöm sincs, hogyan kell ezt kezelni, vagy nem jelentene-e valami hátrányt, habár külön poszton játszunk a csapatban, de ha Roby terelőként mondjuk engem védene jobban a többiek helyett, még ha nem is így lenne, vagy nem lenne szándékos, akkor is rossz vért szülhet. Túlgondolom?
Miután a semmitmondó beszélgetés, és dobálgatás a végéhez ért, távozóra fogom. Látom Sienna sokatmondó pillantását, hogy vonuljunk el beszélgetni egy kicsit. Most még nem együtt, sokkal inkább egymás után, ezért nem sietek el nagyon, hanem olykor hátranézek, hogy tudjon követni. Nem kinti helyszínt választok, mert messziről is kiszúrhatnak minket együtt. Visszalépdelek a kastélyba, hogy a seprűtárolót célozzam meg. Azt akár magunkra is húzhatjuk, ha szükséges, és aki arra jár, hiheti azt, hogy valamilyen technikai okból zárva van jelenleg. A sajátomat ott behelyezem, és megvárom, amíg az egzotikus szépség is utolér. Keserédes mosollyal vonom meg a vállamat. – Egyikünknek sem sikerült. Meglátjuk, hogy mire megy Flint. Azért köszönöm, ha rátermettnek gondoltál. – Egyértelműen kiszámoltam, hogy ő volt az egyik, aki rám gondolt. Ez most inkább a szakmaiság, semmint a vonzalom. Legalábbis én úgy gondoltam, hogy Sienna érdemelné meg, ha már nem én lennék. Ám Flint valahogy maga mellé állította a minket nem ismerőket, de kár ezen a hitvány kampányon tovább gondolkoznom, ez lett a vége. Ettől még jó képet nem kell vágnom hozzá. Viszont nagyon is érdekel, hogy Sienna mit akar mondani. Nem fogom meg a kezét, hiszen ő mindig olyan komoly, lehet, hogy pont azzal akar előrukkolni, hogy félreismert, és nem akar engem. Nem lennék meglepve, amióta megérkeztem, csupa olyan történik velem, amit nem láthatok előre, s nem alakulnak fényesen a dolgaim. Azt felvállalom, ha a többség utál, a stílusom olyan, amilyen. Nem fogok a sanyarú gyerekkorom mögé bújni. A tetteim majd beszélnek helyettem. Csak éppen most Sienna szavaira vagyok kiváncsi, ezért kérdőn méregetem, hogy hova is akarunk kilyukadni. Ha kettesben vagyunk, nyoma sincsen a gőgnek, ami általánosságban jellemez. Vele tudok önmagam lenni, és bízom benne, hogy tudja, hogy mélyen legbelül több vagyok annál, amit mutatok.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Daniel nyilván nem tapasztalta még, hogy mennyire lehetséges rajongani valakiért. Már egyetlen pillantásától úgy érzem, a fellegekben úszom, mindezt pedig pusztán azért, mert rám nézett. Rám! A lányra, aki soha életében nem foglalkozott azzal, miként áll a haja, vagy hogy pont aznap reggel melyik ruhát is kapja fel magára. A Beauxbatonsban egyenruhát kellett viselnünk, ott sminkelést is tanultunk, de amióta eljöttem onnan, igazán ritkán veszem elő a fiókom mélyéről a szépségápolási kellékeimet. Szépség... pfff.... Mintha nekem bármikor is lett volna olyanom. Sokkal inkább vagyok olyan, mint egy srác. A csajos dolgok soha életemben nem passzoltak hozzám. - Oké, ez most nem nyalás lesz, nehogy azt hidd, de baromira illettetek egymáshoz - osztom meg vele a véleményemet, noha eszem ágában sincs magam ellen beszélni egy cseppet sem. Mégis, az a szőke fergeteg és Daniel álompár voltak sokak szemében. Mint amikor az animékben shippelik a rajongók a párokat. Bár, őket annyira még összeboronálni sem kellett, hiszen egymásra találtak maguktól is. Akkor és ott egyszerre örültem és voltam nagyon, de nagyon szomorú. Szívás, amikor valaki olyasvalakibe szerelmes, akiről tudja, hogy soha a büdös életben nem lehet az övé. - Egy rajongód? - tippelgetek, miközben döbbent pillantásokat vetek rá. Ezek szerint egy hozzám hasonló lánnyal jött volna össze? Hát, akkor a fene megette az egészet. A mi fajtánk elég vérmesen képes védelmezni a becserkészett áldozatot, annyi szent. - Pozitív rival... Mi van? - hápogok, amikor elkezdi hosszabban fejtegetni a mondandóját, én pedig egyszerűen képtelen vagyok összeilleszteni a kirakós darabkáit. Fogalmam sincs ugyanis azt illetően, hogy mégis mi a fészkes fenét szeretne kihozni ebből. - Hogy miii??? - bukik ki végül a számon valamiféle döbbent nyikkanás, amint közli velem a nevet és legszívesebben hangosan el is röhögném magam a helyzet abszurditásán, de inkább nem teszem. - Ő nem Gillian Ollivander húga? - kérdezem meg azért óvatosan, hátha csak valamit félreértettem akkoriban. Az ehhez hasonló családfákban soha életemben nem voltam valami penge. Oké, Ollivander 1, Ollivander 2, de mégis... Ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy testvérek vagy unokatestvérek lennének, nem igaz? Vagy Daniel úgy döntött valamikor, hogy mindkét szőkeség esetében kapura lő? - Gillian szebb - jelentem ki végül fapofát vágva, több szót nem is pazarolva a témára. Ha a srác így boldog, hát legyen. Különben is... még egyáltalán nem biztos, hogy ő és a lány olyan nagyon sokáig együtt maradnak majd és akkor én is a színre léphetek. Egyszóval, él bennem még némi remény ezzel az egésszel kapcsolatban, ez tény. - Csókokkal és randival sokkal, de sokkal hamarabb célba érnél nálam - forgatom meg a szemem a magyarázata hallatán. - Akkor lenne némi értelme az igyekezetemnek is, nem gondolod? - szegezem neki a költői kérdést. Tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy soha az életben nem fog megcsókolni. Barátnője van és nevetségesen hűséges típus. Ami mások szemében rohadt módon romantikus, de nem az enyémben. Inkább felettébb bosszantó, ha őszinte szeretnék lenni. - Mit értesz egészen pontosan a szórakozás alatt? - fordulok felé csillogó tekintettel. Mert ha esetleg azt, amit én, akkor mi ketten nagyon jól ki fogunk jönni egymással. A titkos légyottok baromi izgalmasak lehetnek két szerető életében és hát én világéletemben szerettem izgalmasan élni. Jó, tizenhat évesen nem sok kalandban lehetett még részem, de ami késik, az nem múlik, mint a mondás is tartja. Dany pedig ebben partnerére akadhat szerény személyemben. Ne is kerülgessük a forró kását, essünk egymásnak! - Mivel engem ők érdekelnek - vonom meg a vállam a szurkálódás hallatán, majd a Christ érintő hírre elkámpicsorodik kissé a szám széle. - Értem - biccentek végül egyet letörten. - Na és a gyógyítótok? Cody? - húzom elő végül a kalapomból az utolsó nevet, amely megmaradt bennem. Ő is helyes volt és talán még szingli is. Adná az ég, hogy így legyen! - Ne aggódj, a családomért én is ölni lennék képes - felelem. Még abban az esetben is, hogy tudom velük kapcsolatban az igazságot. Elvégre, magukhoz vettek és felneveltek, ennek révén pedig van köztünk kötelék, ez tagadhatatlan. - Na jó, nekem most mennem kell - sóhajtok egyet, amint az utolsó mez is a szennyesbe kerül. - Mr. Palmer már izgatottan vár - próbálom meg viccel elütni a dolgot, noha a hangomon kiérződik, mennyire, de mennyire nincs ínyemre a büntetés és a tanári kar egyik tagjának társasága. - Szia! - köszönök el, a szempilláimat rebegtetve, majd indulok is el a bűzölgő mezek társaságában annak a teremnek az irányába, ahol elvileg már várnak. Hogy én mennyire rühellem az ilyesmit!
Engem viszont zavarna, ha ilyet tennék. Mármint a lelkiismeretem úgyis közbe szólna. Egyszerűen nem ilyennek neveltek, és azt hiszem mindig is nagyon távol állt tőlem az ilyesmi. Alapvetően tisztelem annyira a lányokat, hogy ne akarjam kihasználni őket. Tulajdonképpen már egy kicsit azt is bánom, amikor egyik egyéjszakásból ugrottam a másikba. Még akkor is, ha előre megmondtam, hogy ebből sosem lesz több. Mindenki megérdemli a normális párkapcsolatot, valaki olyannal, aki önmagáért értékeli. Miley számára pedig nem tudnám megadni, amit akar. Főként mert Lizzybe vagyok szerelmes, és egyikükkel szemben sem lenne fair belemenni egy ilyen játékba. Tehát nem is teszem. Ahogy a nyáron Pondrónak is mondtam, ez csupán egy kis gerinc, és némi erkölcsi tartás kérdése. Amiből ő nyilván hiányt szenvedett, de én nem. - Igen, az. - mosolyogva figyelem, ahogy találgat, és könyörög egy névért. Ennyire fontos lenne, hogy kivel vagyok együtt? Miért is? Nem mondom, hogy nem aranyos, ahogy próbálkozik, hogy érdemi információt szedjen ki belőlem. Kicsit Alexre emlékeztet. Tényleg. Ő szokott így faggatni, ha tudni akar valamit. És hát igen, hamarabb tudnám Mileyt Alexhez, és a húgi képhez azonosítani, mint Lizzyhez, és a barátnőhöz. Bár ezt általában nem szívesen hallják a lányok olyan srácoktól, akik bejönnek nekik. Szóval egyenlőre ezt az eszmefuttatást megtartom magamnak. Inkább egy következő kérdésre válaszolok. - Megcsalásról nem volt szó. Csak rá kellett jönnünk, hogy hosszú távon nem működünk jól, akármennyire is szeretnénk. Van ez így. - nem igazán akarok ennél jobban belemenni, hogy jah... rájöttem, hogy a barátnőm lezbi, ezért képtelen voltam kielégíteni. Vagyis az ex barátnőm. Szerencsére azonban azóta itt van Lizzy, és vele tökéletesen jól működnek a dolgok. - A VMS-en ismertem meg őt is. Egy olyan személy, akiről ha kiderül, hogy együtt vagyunk, azok után az újságcikkek után Gilliennel... nos nem hiszem, hogy pozitív rivaldafényt hozna számomra. Nem mintha érdekelne az ilyesmi. Hozzászokhattam volna volna már, hogy folyton valami pletyka tárgya vagyok. De igazad van, előbb-utóbb úgyis ki fog derülni, és én sem akarok bujkálni. Nem szégyellem az iránta való érzéseim. - és nem is fogok bocsánatot kéni értük senkitől. Legfeljebb Gilliennel lesz egy kínos beszélgetésem. De ez megint csak mi kettőnk dolga. Nem sajtóé. - Elizabeth Ollivander. - adom meg végül a nevet egy kis sóhajtással. Remélhetőleg megelőzve a további kérdéseket. Persze, tudom, hogy ciki az exed húgával kikezdeni, de megtörtént, és nem bántam meg egyáltalán. - Nos ez esetben... hmm.. csütörtökön délután? 5 óra körül ráérek. - ajánlok neki egy időpontot. Nem, még mindig nem áll szándékomban kihátrálni a saját ajánlatomból. Nevezzük ezt kellemetlen, rossz prefi beidegződésnek, amivel mindenkin, folyton csak segíteni akarok. - Ugyan. Egy szóval sem mondtam, hogy megtagadom tőled, amit szeretsz. Pusztán így akarlak ösztönözni, hogy gyorsan és hatékonyan végezd ki a kötelező házifeladataid. Minél előbb letudod a kötelező köröket, annál előbb szabadulsz, és annál több időnk marad a kviddics trükkökre, és szórakozásra. - kacsintok rá, bár a hangomban van némi játékos évődés. Bár ami azt illeti, ez a szabály élt egész gyerekkoromban. Akkor is amikor még minden rendben volt, és apa figyelt oda a jegyeimre, és akkor is amikor végül Lucához költöztem. Ez valahogy nem változott. Igaz, az olasz mentalitáshoz valahogy hozzá tartozik, hogy komolyan veszik a sulit, és a tanulmányokat. Paulo barátom esetében ez egészen odáig fajult, hogy ő már akkor is kikapott otthon, ha véletlen 9-est kapott valamiből. Tudjátok, az olasz ált. sulikba 1-10-ig osztályoznak a 1-5-ig bukás. A 10-es a mi kiválónknak felel meg. A 9-es még nagyon jó jegynek számít. Valahova a Várakozáson felüli és a Kiváló közé raknám talán. Közelebb a kiválóhoz. De az ő apukája nem elégedett meg, csak a tökéletes teljesítménnyel. Én azért ennél mérföldekkel szerencsésebb voltam, meg kell hagyni. Bár volt, hogy engem is leszidott a bácsikám a jegyeim miatt, de komolyabb büntetést sosem kaptam értük. Legalábbis úgy nem, mint Paulo. Szóval igen, hamar megtanultuk, hogy a kötelesség az első, és csak utána jönnek a mókás részek. - Áhá. Szóval csak a fiúkat jegyezted meg a VMS-ről. - vigyorgok némi játékos szurkálással. Bár sajnos, ami Christ illeti, nos vele kapcsolatban is van egy rossz hírem azt hiszem. - Nem. Neki mennyasszonya van. Eljegyezte Titanille Blunt a nyár végén. Sajnálom. - tudom, ez is kiábrándító hír lehet. De a VMS valahogy összehozta a párokat. Elég sokan találtak valami romantikus szálra a verseny közepette. Ami azért a körülményeket tekintve elég ironikus. - Azért erre nem fogadnék. Igaz, Gina mindig mondja, hogy ne fogadjak semmire, pocsék vagyok benne. Azt hiszem igaza van. - nem tudom, hogy melyikük lehet a keményebb dió, de hogy Ginába nem tanácsos beleállni azt már tapasztaltam. Miley nem tudom milyen lehet ebből a szempontból. Mármint ő is elég karakán, kemény csajnak látszik, és ebben ritkán tévedek, de egy dolog itt beszélgetni, és más dolog egy esetleges tényleges összetűzés. - Én azért nem becsülném alá az itteni tanárokat. Tapasztalat. - Dubledore többnyire tudja mit csinál. Nem vesz fel dilettánsokat. Vagyis hát... ez a jóslástan esetében kérdéses, de ettől most tekintsünk el. Nem ismerem ezt az új számmisztika tanárt, de nem lehet ostoba, ha Dumbledore felvette. Bár a mágikus hetesre azért sikerül elnevetnem magam. Bár nem tudom, hogy az emlegetett feleség mit szólna ehhez a poénhoz. - Hát, én többnyire igyekszem a jó fiú lenni. Csak nem mindig sikerül. Aki a családommal kezd, hamar megismerheti a rosszabb énem is. - mint tavaly Jenkins, akit sikerült felküldeni a gyengélkedőre. Bár nem hiszem, hogy annyira súlyos lett volna az állapota. Inkább csak megjátszotta magát Piton előtt. Bár azért volt ott némi adok-kapok. Ezt el kell ismerni. Ahogy azt is, ha Alexről, vagy a családomról van szó, akkor hajlamos vagyok elveszteni a fejem. Méghozzá túl könnyen. - Az utolsó, de a legfontosabb. - kacsintok a lányra vigyorogva. Tudom, lehetnék kevésbé gonosz, és legalább a saját mezem kimosásától megkímélhetném, de lássuk be. Fiú vagyok, és lusta az ilyesmire.
ϟ”Akkora ügyet csinálnak a szerelemből, pedig barátokat szerezni legalább olyan nehéz.”ϟ
Ó, hát én nem hiszem, hogy besértődnék azon, ha kihasználna. Utálom ugyan, amikor lányként kezelnek, de itt és most azt hiszem, benne lennék a dologban. Mert hiába viselkedem sokszor úgy, mint egy fiú, attól még az ellenkező nem tagjai érdekelnek. Daniel pedig igazán szemrevaló példány, ezt meg kell hagyni. Már a VMS folyamán is megfogott benne valami, de élőben még inkább mellbe vág a közelsége. Szerelmes lennék? Nem, azt nem hiszem, de egyértelműen tudnék vele mit kezdeni, ha oda kerülnénk. - Griffendéles? - lepődöm meg az újonnan jött információn, miközben igyekszem minden egyes lány arcát végigpörgetni a fejemben. - El kell mondanod, ki is ő pontosan! - kezdek el hirtelen erősködni, habár egyáltalán nem erőszakos hangnemet ütök meg vele szemben. Sokkal inkább a türelmetlenül kíváncsit. - Kérleeek... - nyújtom el a szavacskát, miközben hatalmas, kíváncsi tekintetek vetek rá. - Előbb-utóbb úgyis kiderül, felesleges hát titkolnod - viszem be - a remélhetőleg - végső találatot, amivel meggyőzhetem őt. Elvégre, neki is be kell látnia magában, hogy ha eléggé figyelek, hamar ki fogom tudni szűrni azt, hogy kivel is van együtt. Mégis, jobb szeretném ezt tőle hallani. A lány neve érdekel, semmi más. - Megcsaltad? Vagy ő csalt meg téged? - bukik ki a számon a kérdés, hiszen a magam tizenhat évével elég tapasztalatlan vagyok a párkapcsolatok terén. Nálam az, hogy valaki nem boldog a másikkal, rögtön egyenlő a megcsalással. - Ha az utóbbi, akkor jobbat érdemelsz nála - igyekszem lelket önteni belé, noha esélyesen már rég túltette magát a történteken, hiszen barátnője is van, az istenért! - És az új barátnődet hol ismerted meg? - terelem inkább gyorsan a témát, hiszen, ha olyasmibe sikerült beletenyerelnem, amibe nagyon nem kellett volna, akkor esélyesen ez a legjobb megoldás rá. A végén még kihajít engem innen mindenestül. - Óh! - nyílnak el csodálkozva az ajkaim, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy még fel is ajánlja a dolgot. - Biztos vagy benne? - kérdezek azért még vissza, hiszen tényleg nem áll szándékomban olyasmibe belerántani, amit ő nem szeretne. - Egyébként pedig... - ráncolom a szemöldököm töprengve, mintha olyan fenefontos személy lennék, majd folytatom: - Hét közben bármikor - felelem végül, magamban azért leszögezve, hogy ez csakis Daniellel kapcsolatban van így. Mindenki mást elhajtanék a picsába, aki a szabadidőmet szeretné rabolni. Daniel azonban más. Fontosabb. - Egyszer össze kellene kötnöm téged Mr. Palmerrel - vesztek egy fikarcnyit a lelkesedésemből, amint meghallom a feltételeit. - Egész jól kijönnétek egymással. Ő is azt hiszi, hogy azzal lelkesít, ha megtagadja tőlem azt, amit szeretek... És fogalmam sincs, ezt honnan a fenéből veszik. Komolyan. Inkább akkor lennék lelkes, ha mutatna egy-két olyan trükköt, amelyhez kiemelkedően ért. Így, hogy tiltanak tőle, csak az ellenkezőjét érik el, semmi mást. Nos, nem gond. Legfeljebb majd megkérek erre valaki mást. - Na, Christ például ismerem - csillan fel a tekintetem a név hallatán, miközben a Gináról szóló információkat mélyen elraktározom magamban. - Mond, hogy neki nincs barátnője - vetek egy reményteli pillantást Daniel arcára. Ha ő nem jött össze, akkor majd a sárkánylovas sráccal talán sikerem lehet. Nagyon helyes ő is és talán még szingli. Elég komolytalannak tűnt egy párkapcsolathoz. Bár, mintha pletykáltak volna egy lányról a verseny folyamán, de ezeknek nem szabad felülni, nem igaz? Legalábbis nagyon szeretnék ebben hinni. - Nem félek tőle - jelentem ki higgadt magabiztossággal. - De csak mert eddig még nem volt hozzám szerencséd - vigyorgom bele szélesen az arcába. - Kenterbe verem azt a Ginát bármiben. Utálom, ha valakit egy szintre emelnek velem. Lány vagyok, de én se tartozom azok közé, akik sírva fakadnak, ha letörik a körmük. Bármennyire is kemény ez a bizonyos vöröske, én keményebb vagyok. És ha szükséges, készségesen bizonyítom ezt tettekkel is, nem csupán szavak tömkelegével. - Nincs olyan sok esze, hidd el nekem - csóválom meg a fejem. - A számmisztika élteti, semmi más. Szerintem a felesége egy mágikus hetes - vigyorodom el szélesen a saját poénomon. De amúgy meg tényleg... Ennyi erővel egy szorzótáblát is oltár elé vezethetett volna annak idején. - Ne szégyelld, ez kifejezetten izgalmas benned - legyintek egyet. Elvégre, valamiért kissé csalódott lennék, ha az derült volna ki róla, hogy egyébként tiszta a múltja. - Szeretem a rosszfiúkat - kacsintok rá egyet. - Titokzatosak és szenvedélyesek és... - harapom el végül a mondatot, még mielőtt túlságosan is beleélném magam. - Ez volt az utolsó? - bökök kérdőn a fejemmel a kosárka irányába, amint belehajít még egy mezt. Remélem, hogy igennel válaszol majd, mert már így is baromi rengeteg ruha van benne....
Viszont, el kell hogy mondjam az igazat. Látom, hogy ez mennyire nem esik jól számára. De még mindig kisebb ez a csalódás, mintha azt állítanám, hogy van esélye, amikor nincs. Sosem voltam az a fajta, aki kihasználni akarta volna a lányokat, és esetlegesen egyszerre többel kavart volna. Na jó, akadt egy rövid időszak, amikor egyik egyéjszakástól, a másikig vetődtem, de nekik is megmondtam, hogy ez egyetlen éjszaka nem több. Amikor pedig komolyan jártam valakivel, akkor soha nem kevertem mellette másokkal. Most sem lenne tisztességes elkezdeni, és nem is fogom. - Nem tudom, hogy ismerheted-e. Bár a klubhelyiségből lehet. - időzik el egy pillanatra a tekintetem az egyenruháján. És hát Miley személyiségéből következtetve, nem is lepődőm meg a címeren. Bár ez eddig sem volt titok. A legtöbbekről az egyenruha rögtön elárulja, hova tartoznak. De ebben az esetben a személyiség is elég árulkodó. Na és persze nem mondom ki a nevet. Szándékosan. - A képeken boldogok voltunk. De néha van, hogy annyira akarod, hogy műkődjön valami, hogy nem akarsz tudomást venni róla, hogy ez hosszú távon nem jó. Azt hiszem rá kellett jönnünk, hogy nem tudjuk megadni a másiknak azt, amire valójában szüksége van. - nem bántam meg a kapcsolatom Gillyvel, de idővel be kellett ismernünk magunknak az igazságot. Nem ment. Én nem voltam elég neki, és hát hosszú távon ő sem tudta volna nekem megadni, azt amire szükségem van. Lizzy viszont teljesen más. Testvérek, de egész mást szeretek, és értékelek bennük. Felesleges lenne összehasonlítani őket. Még akkor is, ha ezt újra, és újra el kell mondanom Lizzynek. Furcsa, hogy ebben mennyire bizonytalan, amikor minden másban annyira erős, és határozott. Például a kviddicsben. Amiért tényleg csodálom. - Igen. Elég sok minden. - hagyom rá végül a dolgot. Valóban eléggé összekovácsolódott a csapat. Azonban sok olyan dolog árán, ami nem került nyilvánosságra, és amiről nem is nagyon akarok beszélni. Elena koponyája még most is kísért. Tudom. A többiek megmondták. Helyesen tettem. Ha nem pusztítom el, akkor ő pusztított volna el minket. Már amúgy is csak egy testrabló szörnyeteg volt, akinek rég meg kellett volna halnia. De ettől nem könnyebb ez a teher. Még ha egy sötét entitás volt is, még is én voltam aki elpusztította, amíg a többiek feltartották. Ez a sötét titok pedig örökké össze fog kötni minket. Ami még mindig nyomja a vállam. - Nekem kicsit lazább az egyetemi órarendem. Mikor érsz rá? - teszem fel a kérdést. Nem. Nem fogok kihátrálni a feladat elől. Bár azt tényleg nem állítom, hogy elő tudom adni a számmisztikát sokkal izgalmasabb formában, mint az a Mr. Palmer. De ha őszinte akarok lenni, akkor egész jó lett a RAVASZ-om, szóval akár meg is próbálhatom. Egyébként is talán rossz prefektus beidegződés, de úgy érzem kötelességem segíteni. - Szívesen, de csak ha megbirkóztál a számmisztikával. - vigyorgok rá szemtelenül, bár elég nyilvánvaló a cél, hogy így ösztönözzem, hogy szedje össze magát. Mert hát itt első a kötelesség, és csak az után jöhet a móka. A tanulás nagyon fontos. És persze az is, hogy a leendő kviddics csapatagok megbízhatóak legyenek. Ne büntetőmunkán töltsék az edzésidőt. A csapattagokra mindig nagyobb figyelem hárul a kelleténél, és fontos, hogy megfelelő példát mutassanak a többieknek. - Úgy van. Ő is kint volt, és versenyzett. Nagyjából majdnem minden számban. De a legjobb az őrült akadályfutásban, és a sárkánylovaglásban volt. Chris és ő egymásra licitáltak, hogy ki várja jobban a számot. Azt hiszem csak ők ketten képesek lelkesedni ilyesmiért. - adok némi plusz információt. Egyébként tényleg. Kissé elvontan őrült párosnak tartom azt a kettőt, amiért annyira oda vannak a sárkányokért. Össze kéne kötni őket. Vagyis nem. Chris Titát jegyezte el, de na... értitek hogy értem. - Az újságcikk képeden a hátsó sorban a harmadik vöröske Cody és Hiro közt. - könyörülök meg rajta végül. És hát igen, ha kicsit visszaemlékszik azokra a számokra, meg a benga vérfarkasokra a sárfociban, akkor rájöhet, hogy Gina elég keményen tolta a VMS-t, és nem az az anyámasszony fajta. - Ebben biztos vagyok. De Ginát se éri meg alábecsülni. Ez a mondás rá is igaz. Sőt ami azt illeti, nála keményebb, makacsabb, öntörvényűbb embert nem ismerek. Ennek minden jó és rossz vonatkozásával, és értelmével együtt. De éppen ezt csodálom benne. Nem roppan össze, akármilyen rossz is a helyzet. Erős tud maradni. - a Vöröske valami elég sajátos helyet foglal el a barátaim körében. Vagyis nem tudom, hogy ő annak tekint-e, vagy mi? Néha annyira összezavar a viselkedése, hogy az valami félelmetes. De at erejét, ahogy vert helyzetből is mindig képes felállni, azt igen is csodálom. Ahogy azt is, hogy árvaként is tudott boldogulni, egyedül. Azt hiszem neki ezerszer nehezebb lehetett, mint nekem. - Ha Gináról van szó, akkor nem az. Egyébként pedig ez az igazság. - vonok vállat, amikor közli, hogy picit ciki, hogy Gina jobban verekszik nálam. Nos, ha más lányokról lenne szó, talán annak érezném, de az ő esete azért kicsit más. És hát a vereséget is el kell tudni ismerni. - Igaz, de azért sejtheti, hogy a legtöbben lusták erre. És tényleg. Még én is, pedig otthon a bácsikámnál volt alkalmam gyakorolni. - na igen, a a legtöbb játékos nem veszi a fáradságot, hogy saját maga mosson. Pláne kézzel. Nekem pedig éppen elég, ha otthon kapok valami efféle büntetést valamiért. Ami elég régen volt utójára, de nah. Egy pimasz vigyorral hajítom a saját mezemet is a gyűjtőkosárba. - Azt hiszem most szégyellnem kéne magam, mert lebuktam. - vakarom meg a tarkóm egy kis kínos vigyorral. - Maradjunk annyiban, hogy többször a kelleténél, és mint amennyi megengedhető egy éltanuló, prefektus, kviddics kapitánytól, akinek jó példát kéne mutatnia. - oké, és ez tényleg lehet ciki. Főleg mert általánosan büszke vagyok a diplomáciai érzékemre, de a tény hogy három év alatt 3 büntetőmunkát is összeszedtem prefektusként, és ebből kettő verekedés miatt volt... hát tényleg ciki. Jó ebből kettő ötödikben volt, és egy tavaly Jenkins és Alex miatt. De hát na. A család az család.
ϟ”Akkora ügyet csinálnak a szerelemből, pedig barátokat szerezni legalább olyan nehéz.”ϟ
- Viszooont? - nyújtom el kíváncsian a kérdést, miközben a szívem lassan zuhan a mélybe. Tudom jól, mire is szeretne pontosan kilyukadni és már előre hideg zuhanyként ér a hír. Szerelmes valaki másba... Hát persze, hiszen a hozzá hasonló, népszerű fiúk mindig találnak magukhoz hasonló, népszerű lányokat. Ezen egyáltalán nem lenne szabad meglepődnöm, de mégis... igen kellemetlenül érint, annyi szent. - Ó! - tátom el a szám egy pillanatra, majd - latba vetve minden udvariassági szabályzatot, amit csak sikerült belém nevelni a Beauxbatonsban - szólalok meg ismét: - Ki az? Ismerem? Mikor és hol jöttetek össze? Ide jár? Hány éves? - darálom lelkesen, teljes mértékben meg is feledkezve az iménti világvége-hangulatomról, amelyet a hír okozott egy röpke másodperc erejéig. A lány közelébe férkőzve sokkal, de sokkal többet megtudhatok Danielről és igen, idővel esélyesen el is hódíthatom előle. Éljenek a vadászösztönök! Soha életemben nem érdekelt még egy srác sem ennyire, kivétel ez alól még talán Chris. Ő vajon merre kóricálhat? - És megkérdezhetem, hogy miért szakítottatok? - terelem végül más vizek felé a beszélgetést. - A képeken annyira boldognak tűntetek - állapítom meg csacsogva, miközben felidézem magam előtt a csókjukat. Egyáltalán nem tűnt megjátszottnak. És remélem, hogy ezért a kérdésért Daniel nem fog megorrolni rám, majd faképnél hagyni. Sokan érzékenyek az ilyesmire. - Gondolom, sok minden történt a kulisszák mögött is - mosolyodom el pajkosan. Persze, itt és most nem a szexre gondolok... Sejtem ugyanis, hogy a csapat összekovácsolódott a verseny füolyamán és esélyesen rengeteg dráma volt ott is kibontakozóban. Ha csak a feléről is tudomásom lenne! Azt hiszem, kissé koppanna az állam a padlón, ha Daniel fogná magát és minden egyes élményéről őszintén beszámolna. Hiszen a lapok egyáltalán nem tudósítottak arról, min is ment keresztül a brit válogatott. Banya, életveszély, miegymás... Még egy extra okom lenne arra, hogy Daniel ismét a bálványommá lépjen elő. Nem faggatom tovább a srácot az apjával való viszonyát illetően, hiszen látom rajta, mennyire nem áll szándékában tovább fejtegetni ezt a témát. Pedig én szívesen meghallgatnám. A családon belüli drámához nagyon értek, tekintettel ama aprócska tényre, hogy az én életem is épp most készül fenekestül felfordulni. Egyelőre csupán jobbra-balra billeg, enyhén kilengve, de ha tovább nyomozgatok, esélyesen magamra rántok mindent, válogatás nélkül. És ha egyszer ez a - magukat - szüleimnek kiadó emberek tudtára jut... Nos, azt hiszem, nem teszem zsebre azt, amit kapok tőlük. - Különórák Daniel Paisleytől? - csillan fel a tekintetem, miközben az arcomra olyan széles mosoly költözik, amilyen előtte még soha életemben nem virított rajta. - Meg kell beszélnünk egy alkalmas időpontot! - kapok gyorsan a hirtelen jött alkalom után, még mielőtt meggondolná magát és visszakozni kezdene. Egy helyen, kettesben... Csak én szimatolok itt romantika-illatot? - De, ha gondolod, mutathatsz egy-két trükköt a pályán is - ajánlom fel számára. Ő a hugrabug csapatkapitánya, legalábbis mintha egy alkalommal őt láttam volna a pályára vonulni a sárga mezben. Biztos nem lehetek benne, de hogy van valami köze a kviddicshez, az ezer százalék... És hát olyasvalakitől ellesni néhány fogást, aki részt vett a VMS-en... Hát, mit ne mondjak, nem pont mindennapi lehetőség. - Ó! - tátom el ismét a szám, immár sokadjára a mai nap folyamán. - Ő is kinn volt? - kérdezek ezért még rá, csupán a biztonság kedvéért. - Versenyzett? - Rendben, talán nem voltam elég figyelmes, de hogy nem emlékszem senkire sem ezen a néven, annyi szent. Különben is, én a csapat pasi tagjaiért voltam oda, nem a nőkért. Ők annyira sohasem hoztak lázba, hogy utánuk olvasgassak vagy a neveiket jegyezzem meg. Nem, nem... Bármennyire is fiús vagyok, még mindig az ellenkező nem tagjai kötik le a figyelmemet a nap minden egyes pillanatában. - Ismered a mondást, miszerint kicsi a bors, de erős? - vonom fel a szemöldököm, miközben be is feszítem a karom, hogy láthassa a nem létező izmaimat is. - Rám illik - öltök nyelvet. - Azt a Ginát seperc alatt csomagolom össze és küldöm vissza postán oda, ahonnan jött - engedem le végül a kezem. - Sokan alábecsülnek, de eddig mindig sikerült az ellenkezőjét bebizonyítanom - vonom meg a vállam. Lány vagyok, na és? Csak gyere nekem és kaphatsz pár nyaklevest, ha éhes lennél esetleg. - Ez rád nézve egy picit ciki - döntöm oldalra a fejem, amikor kijelenti, hogy az a Gina jobban verekszik, mint ő. - De ne aggódj, ettől függetlenül továbbra is imádlak - kacsintok egyet Danielre. Istenem, annyira helyes, hogy az már fogalom! Kell. - Nem tudhatja, mégis hány játékos adja le mosatlanul a mezét vagy viszi el magával kimosni - tárom szét a karom. Tudtommal nem kötelező összegyűjteni a piszkos mezeket, el is vihetik magukkal kitisztítani. Egy-két lány esélyesen jobban is szeretheti ezt a megoldást. - Ha az első nem jön be, akkor esélyesen megpróbálom - hagyom helyben Daniel javaslatát. - De elég rutinosnak tűnsz az ilyesmiben - üt egy újabb gondolat szöget a fejembe. - Hányszor kaptál te már büntetőmunkát valami baromság miatt? - bukik ki belőlem ismét a kíváncsi énem. Daniel Paisley lebukott! Nagyszerű. Egy újabb közös pont bennünk.
Háát, én még soha senki bálványa nem voltam. Elég fura érzés. Nem mondom, hogy rossz. De igazából nem is tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel. Szóval, csak próbálok normális lenni Miley-val. Bár azért valahol hízelgő, hogy én lehettem az első lépés egy célja, vagy inkább álma megvalósításában. Szerintem, ha jelentkezett volna a VMS csapatba talán még esélye is lett volna bekerülni. Bár nem tudom pontosan hány éves lehet. 16-17? Azt hiszem 15 év volt a korhatár. Gina is éppen csak betöltötte előtte decemberben. Igen, talán a kora miatt nem jelentkezett. Amikor viszont a barátnő téma kerül elő kicsit kínosan elmosolyodom. - Akkoriban tényleg összejöttem Gillyvel. Együtt jártunk egy darabig. De végül szakítottunk. Viszont... - nézek rá, cuki barna kiskutya szemekkel - bocsi, hogy talán ki kell ábrándítsalak, de együtt járok valaki mással. Van barátnőm. - azt hiszem ezzel le kell törnöm az irányomba táplált kamaszlányos lelkesedését. De így fair. Jobb, ha nem is táplál hiú reményeket. Igaz, hogy együtt voltam Gillian-nel. Ebben véletlen nem hazudtak az újságok, épp már csak a szakításunk nem került nyilvánosságra. Nem mintha ehhez bárkinek bármi köze lehetne, rajtam és Gill-en kívül, mert nincs. Viszont az igazsághoz hozzá tartozik, hogy együtt vagyok valakivel. Akit szeretek. Úgy tisztességes, ha sem Lizzyt nem bántom meg azzal, hogy egy seprű tárolóban kamasz lányokkal cicázok, se Miley számára nem nyújtok felesleges, hiú reményeket, amikből úgysem lesz soha, semmi. Még akkor is, ha kicsit sajnálom, ha tényleg elveszem ezzel a kedvét. De muszáj őszintének lennem. - Azt hiszem nagyon sokat változtam. És ennek köze van a versenyhez is. Azt hiszem felnőttebb lettem. - bólintok végül. Persze. Azt hiszem végül el kell ismernem, hogy a VMS igen is meghatározó élmény volt. Minden tekintetben. Első igazi nagy szerem, életveszély, társak, nyomozás. Elég húzós volt, és fel kellett nőni hozzá. Nem is kicsit. Talán ezért is olyan fontos, hogy megértsem az apám. Hogy rendezzük a kapcsolatunkat. Nem élhetek örökké haraggal a szívemben. Nem lehetek olyan, mint Elena, aki a saját gonoszságát dédelgetve, még a saját unokáját is megátkozta. Márpedig a harag is egyfajta lassan ölő átok. Ezt ott tanultam meg. - Nem könnyű. Ez pedig egy hosszú, és nagyon bonyolult történet, amit még én sem mindig értek meg. - vonok vállat egy kis szomorkás mosollyal. Ennél jobban most nem akarok ebbe belemenni. Nem kell, hogy ilyen témákkal rontsuk el a hangulatot. Amúgy meg ha Miley kicsit figyel az iskolai pletykákra, akkor még szembe jöhet vele erről egy-két érdekes hír. Rólunk folyton van mit pletykálni. Akár van alapja, akár nincs. Többek közt ez is a népszerűség egyik hátránya. Nem tudsz elbújni a kellemetlen pletykák elől. - Semmi. Talán épp ez lenne benne a jó. Rendben nem örökké, de néha egy kis unalom kifejezetten pihentető lehetne. - nevetem el magam. Azt hiszem igaza van. Úgysem tudnék túl soká történések nélkül létezni. Hosszú távon az unalom is gyilkos lehet. De szerencsére Alex és a családom úgyse hagyná, hogy ez bekövetkezzen. - Értem. Engem még Vector professzor tanított. Szóval ezért nem ismerem. De legalább nem lett annyira tragikus a RAVASZ-om belőle. A bájitaltannal, és gyógynövénytannal sokkal több vért izzadtam. Szóval, ha esetleg segítség kéne hozzá... bár nem állítom, hogy kevésbé unalmas tanár vagyok, mint ez a Mr. Palmer, de azért megtalálsz. - ajánlom fel a segítségemet. Elvégre tényleg elég sok diákot korrepetáltam már ebből-abból. Ez sem lehet akkora kihívás. Ezen kívül tényleg szívesen segítek bárkinek bármiben. Már amikor nem éppen én úszok el teljesen a saját lehetetlen időbeosztásomban. Bár amióta egyetemre járok ez kicsit lazult, és normalizálódott. Mondjuk. Fogjuk rá. - Nem? Pedig azt hittem VMS rajongó vagy. - vigyorodom el, és egy kis cukkolás van a hangomban. Kíváncsi vagyok mikor is esik le neki, hogy kire is gondolok. Ha már azon az aláírt újságkivágáson a hátsó sorban ott díszeleg a vöröske is. - Vagy ő hagyott volna helyben téged. Ő nem olyan udvarias és jól nevelt mint én. Egy ideje már nincs legközelebb. Inkább csak szóban csesztet, ha rosszabb napot fog ki, és idegesítem az olasz locsogásommal, hogy az ő kifejezésével éljek. - vonok vállat. Nem igazán tartok egy újabb bunyó eshetőségétől Ginával. Egy ideje béke van. Legfeljebb a nyelvét köszörülni néha, de ha róla van szó, akkor kin nem? - Igen, valami ilyesmi. - nevetem el magam a szabálykönyvre. - Ne tud meg hányszor kaptam meg ezt kiskoromban, ha a húgommal civódtam. Szinte mindig én kaptam büntit, és ő sírt. Talán ezért van, hogy nem szívesen ütnék meg lányokat. Bár Gina esetében néha elég nagy a kísértés. A baj csak az, hogy jobban verekszik, mint én. Minden gyávaság, és elfogultság nélkül. - rázom meg a fejem egy kis nosztalgikus mosollyal. Ez az igazság. Gina tényleg jobb ebben mint én. Talán mert neki sokkal kegyetlenebb élete volt, mint nekem. Hiszen bár nekem is megvannak a magam tragédiái, de nekem mindig volt családom. Én mindig szeretve éreztem magam. Ő pedig eldobva, árván. Ez pedig hatalmas különbség. - Az attól függ. Elsőnek adod le a manóknak, vagy elsőnek próbálod meg túl forró vízbe áztatni, hátha összemegy kislány méretre, és megtarthatod szuvenírnek? - cukkolom tovább a kérdéssel. Egyáltalán nem komolyan véve ezt a kis játékot. - Nem akarlak amúgy kiábrándítani, de ha számmisztikát tanít, akkor esélyesen elég jó a számokkal. Vélhetően ki tudja következtetni, hogy hány kviddics csapat van, és az hány mezt jelent. Esetleg próbálkozz egy öntisztító bűbájjal. Mindegyiket belemártogatod a vízbe látványosan, de egyiket se kell percekig suvickolni. Nincs erőkifejtés. Csak egy tipp. - vonok vállat. Mintha profi büntetőmunka megúszó lennék. És hát, szó mi szó, előbb Pitonnak, majd az apának köszönhetően volt is min gyakorolnom a dolgot.
ϟ”Akkora ügyet csinálnak a szerelemből, pedig barátokat szerezni legalább olyan nehéz.”ϟ
Hát, a hely mindegy, ha az ember lánya egy hőn szeretett bálványával fut össze, nem igaz? Márpedig Daniel Paisley az én szememben az, elvégre az angol csapat kiemelkedően jól szerepelt azon a versenysorozaton. Az pedig, hogy ennyire helyes, már csupán hab a tortán számomra. Soha életemben nem voltak bálványaim, nem vagyok az az őrülten elvakult rajongó, mint a legtöbb kamaszlány, de az ő esetében teljesen más a helyzet. Igazság szerint, feltett szándékom, hogy a VMS összes versenyzőjének aláírását megkaparinthassam valamilyen úton-módon. És végre megtehetem az első lépést is a célom teljesítése érdekében! - Gondolom, ki minek fogja fel - harapok tűnődve az ajkamba, majd vonom meg a vállamat. - Ó, ezek szerint nincs is barátnőd? - ragadom meg a lényeget a szavaiból csillogó tekintettel. - A cikkek szerint a hírhedt pálcakészítő legidősebb unokájával jársz, Gillian Ollivanderrel - darálom, mintha csak betéve tudnám Daniel életútját. - És hát a képek egyikén is pont megcsókoltad őt... - idézem fel végül magam előtt a pillanatot, majd engedek le hirtelen, mint egy lufi. A szemeim csillogása is köddé lesz a következő másodpercekben. Már megint túl hamar éltem bele magam olyasvalamibe, amibe talán nem is kellene. - Esetleg szakítottatok azóta? - firtatom tovább a témát, noha az újság szerint már egyenesen eljegyezte őt, miközben volt egy-két kisebb afférja is más lányokkal. Bár, Daniel pont most jelentette ki, hogy a többségük kitaláció, semmi több. Én pedig reménykedem abban, hogy a bálványom szabad, mert abban az esetben itt és most vetem rá magam. - És sikerül is annak maradnom? - vonom fel a szemöldököm. - Semmiben se változtál az elmúlt két évben? Még a verseny hatására sem? Lehetetlen ugyanis elképzelni számomra, hogy ez a rendezvény nem hagy maradandó nyomot az emberekben. Még ha csak a legkisebbet is. Az állandó életveszély mindenkit megvisel, hiszen anyám is kemény asszonnyá vált azalatt, amíg vadászként ténykedett. Cseppet sem az a finomkodó úrinő, akinek lennie kellene a rangja révén. Nem hord finom, méregdrága ruhákat és kézzel gyúrja a tésztát. Én pedig emiatt felnézek rá. Nem veti meg a kétkezi munkát, mint az előkelő kisasszonyok többsége. - Nem lehet könnyű, ha tanár az apád - vonom le a következtetést. - Megkérdezhetem, hogy mi történt köztetek? - teszem fel kíváncsian a kérdést. Nem hallok pletykákat a folyosókon vagy ha mégis, akkor teljes mértékben ignorálom őket, pont a félreértések elkerülése végett. Esélyesen hamarabb belefutottam volna a Danielt érintő szóbeszédekbe, ha kicsit is jobban figyelek, de jobb lenne, ha tőle hallanám. Így legalább nem hülyeségekkel tömik tele a fejem mások. - Azokban mi az izgalmas? - teszem fel vigyorogva a költői kérdést. Engem esélyesen megenne az unalom, ha a családom nem azzal foglalkozna, amivel... Így viszont mindig van mit hallgatni apámtól és arra várni, hogy végre elvigyen magával egy normális vadászra. Tizenhat vagyok és már teljes mértékben felkészültnek érzem magam. Indulhat a vérfarkas-les! - Számmisztikát - húzom el a szám szélét, az arcom pedig undorodó fintorba rándul össze egyetlen szempillantás alatt. - Ne sajnáld - legyintek egyet. - Baromi unalmas tantárgy egy unalmas tanárral - vonom meg a vállam egyszerűen, mintha nem is lenne annyira fontos. Pedig nagyon is az. Ennyire még Pitont se rühellem, pedig ő is igyekszik már az első napom óta kihúzni a gyufát. - Nem ismerek semmiféle Ginát, de az tuti, hogy ha velem próbálkozott volna, akkor esélyesen helyben hagyom - szegem fel az állam. - Te meg legközelebb üss vissza vagy védekezz, ha neked esik - tanácsolom. - Ne bújjatok folyamatosan a "nem bántunk lányokat"-fejezet mögé. Van erre valamiféle szabálykönyvek vagy mi a tököm? - pillantok rá érdeklődve. Olvassák valahonnan, hogy mindegyik srác ezt szajkózza? Inkább hagyják magukat laposra verni? Nekem ugyan mindegy, de az biztos, hogy én csak emiatt nem fogok kisebbet ütni. Azért eléggé meglepné őket, ha megtudnák, mennyi erő szorult a karjaimba. - Nem - felelem könnyedén, miközben bal karommal elkapom a felém lökött szennyestartót. - De van egy tervem arra vonatkozóan, miszerint párat Mr. Palmer irodája felé tartva leadok a házimanóknak mosásra. Egy csókért cserébe a tiéd lehet az első - kacsintok rá bájosan. - Néhányat azért magammal viszek, hogy ne keveredjek gyanúba, de nagyon nem mindegy, hogy tízet vagy harmincat kell kimosnom, nincs igazam? A számmisztika professzora pedig esélyesen nem gondol erre, vagyis miért is gondolna, hiszen nem sok diák kísérletezik ehhez hasonló dolgokkal. Emberére akadtam benne, ez tény és való, de ő is bennem. Mindketten kihívást jelentünk egymás számára, én pedig igyekszem megfelelni ennek. Egy röpke pillanat erejéig felötlik bennem ama gondolat, miszerint lekapom egy csókra a srácot, de végül elvetem magamban az ötletet. Pedig olyan édes kis ajkai vannak! Életemben nem smároltam még és tök poén lenne pont vele átélni az elsőt... A bálványommal...
//
