2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A bejárati csarnokból nyílik, Harry és Hermione is ide bújtak el, mikor az Időnyerőt használták, Ron és Harry is ide zárták be Crakot és Monstrót, mikor a Százfűlé-főzettel felvették alakjukat.
Magában már szépen felállította, mivel bünteti a lányt, akiben egyébiránt csalódott - tényleg. De még mielőtt elhangzana a büntetés, még mielőtt igazán elkönyvelhetné, hogy mindez a lány hibája, amit talán ő maga sem hisz el teljen, előbújik Weasley. Nem is akarja tudni inkább, ezek ketten mit műveltek odabent édes kettesben, főleg, ha utána a lány magától falazni akar a srácnak, aki persze épületes barom, másképp aligha csörtetett volna elő a seprűtárolóból: legalábbis nem addig, amíg ő is itt van. Akárhogy is, így a büntetés megváltozik: nem csak a célszemélye(i), de a mértéke is jelentősen átalakul, igaz, ezt senki sem tudja: hivatalosan. De egyébként aligha sejti mindenki. Weasley pedig csak legyen hálás, hogy ennyivel megússza, ha az ő házába járnának, már repülne is az iskolából! Persze ez talán nem igaz, akkor talán sok minden máshogy lenne, de azért szép elképzelés. Nem kéne elviselnie ezt a két önjelölt elmeroggyantat, kész felüdülés lenne. A végén már kezdene unatkozni nélkülük talán, de még azt sem bánná... Akárhogy is, a fiú pimaszságát hallva elsötétül tekintete. - A házvezetője minden bizonnyal nagyon szívesen... Segédkezik is majd a kísérletek során. - teszi hozzá epésen. Persze, ez ki van zárva, de legalább zaklatják egy párszor a sületlenségeikkel a jó öreg McGalagonyt, aki egyébiránt meg is érdemli. Kellett neki hagynia elkanászodni ezt a kettőt, hát akkor gyerünk, foglalkozzon csak velük! Az indokok egyébként sem izgatják. A legkevésbé sem érdekli, a lány miért falazott Frednek, ahogyan az sem, hogy a fiú egyébként miért is lépett végül elő búvóhelyéről. Igazság szerint egyiket sem tartja a legépelméjűbb tettnek a lehetséges lépések közül, de hát mit lehet tenni: nem lehet mindenki olyan, mint ő. Kész szerencse. Weasley röpke kuncogását nem reagálja le, habár egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy rádörren, mégis, mi oly' vicces - de még mielőtt megtenné, rájön, hogy aligha akarja hallani a választ. Ebben az esetben pedig nem túl bölcs döntés hangosan is megfogalmazni a kérdést. Belátás kérdése ez, no. A fiú közbevetésére elsötétül tekintete viszont, ezt már nem hagyja szó nélkül. - Nem kérdeztem, hogy hol tartózkodik jelenleg a testvére, Weasley! - dörren rá a fiúra tehát. Na és ,ha büntetőmunkán van? Őt ez aztán egy cseppet sem érdekli, sőt. Ez csak amolyan alibi, attól még tudott a dologról, sőt, alighanem ő maga is részt vett a kidolgozásban. Gyenge kifogás ez, vagy csak túl kérdőn érkezett, nem lehetne megmondani, de itt és most már nem éri el célját: így George valóban büszke lehet magára, sikerült úgy büntetőmunkát kapnia, hogy valóban ott sem volt az adott eseményen. Erre mondják, hogy a profizmus ára? Eztán viszont valamivel figyelmesebbé válik. O'Leary. Nos, vele még eleddig nem volt különösebb elbeszélgetésben része, igaz, nem is volt rá szükség. Mondhatni, ismeretségük felületes kollegiális viszony, de abból is a tökéletesen semleges fajta. Eddig, de ez a közeljövőben olybá tűnik, változni fog. - Csakugyan? Valami... Nagyszabásút, értem. Fogalmam sem volt, hogy így rajong a színekért, de... Biztosíthatom, nem fogom elfeledni. - jegyzi meg, és ez nem sejtet túl sok jót, alighanem az elkövetkezendő órák alatt a Weasley ikrek mindkét tagja örülhet, ha nem hupililát fog vizelni a bájitaltan órák után. - A harmónia-elméletét legyen oly kedves, és O'Leary professzor asszonnyal tárgyalja meg, Weasley. Alighanem felettébb nagy... Érdeklődéssel fogja hallgatni. - jegyzi meg lesajnálóan. Az új kollegina máris leírta magát nála, szép teljesítmény. S már épp úgy döntene, időszerű neki is mennie, de a fiú kérdése mégiscsak marasztalja. - A házvezetőjével és az igazgatósággal egyeztessen, Weasley, O'Leary nem dönthet felőle - ez komolyabb kérdés annál. - közli hűvösen. Persze, ő maga is megmondhatná, hogy felejtse el a fenébe, de hagyja, hogy az igazgató és az igazgatóhelyettes had szenvedjenek egy kört a kérdés miatt - néha igazán megérdemlik, nem? - Biztosíthatom, ha engedély nélkül érne hozzá, megengedjük Friccs úrnak, hogy a heréiknél fogva lógassa fel magukat valamelyik harang nyelvére... Érthető? - fűzi hozzá, mintegy kedves gesztusként, érzékeltetve, igencsak ajánlott az az engedélykérés. Ami persze eleve kudarcra van ítélve. - Igen. Vigye magával Weasleyt is, és ajánlom, ma már egyikük se kerüljön a szemem elé! - biccent végül Findley kérdésére. Menjenek csak, sőt, takarodjanak innen! Elég volt mára belőlük. Mindkettőből: a lánynak nincs szerencséje, aligha javított az megítélésén a tény, hogy kivel bukott le.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-12-09, 22:10
Georgiana & Fred
& nem várt látogató
- Ígérem, legközelebb nem felejtek el engedélyt kérni rá. *Szóval lehet ezt engedéllyel is? Annyira úgy nem izgalmas, de attól még érdekes. Majd McGalagonytól megérdeklődi, mikor első haragja elmúlt és érződik, hogy fogékony egy kis humorra, ami az ő esetében egy szinte észrevétlen szájsarok-mosolyként jelenik meg.* ~ Lovagiasságért tíz pont.~ *Nem tudja megállni, hogy ne döccenjen meg a válla egy röpke kuncogástól, amit a helyzet okoz. Talán emiatt nem népszerű a Mardekárosok között a lovagiasság és bátorság... ami sokszor szembe megy az egyéni érdekkel és rációval. A többi büntetésre nem reagál, magában számolgat csak, összeadogat. Hetven pont egy perc alatt. Ez negyvennel kevesebb az összesített rekordjuknál, de George rekordját öt ponttal megelőzte. Hogy Georgiana is meg lett büntetve, arra sem reagál. Igazából azért jött elő, hogy ne a lány szenvedje el a súlyos pontokat és a Mardekárosok utálatát. Igaz, lehet belőle pletyka, a titkok kamrás Mardekár utódos balhénál is kiderült, mennyi hülye jár ebbe az iskolába, szóval simán lehet ebből pletyka is, meg utálhatják is a lányt, de hátha pár értelmesebb levágja, hogy az egész mögött Fred van. Így legyen az ember lovagias... Na mindegy. Nem ellenkezik a lány büntetése ellen. Egyrészt tudja, ha megszólal, azzal csak rontana a lány helyzetén. Másrészt piszok mód meg akarja nézni, ahogy a mindig elegánsabb Findley-iker felsúrol valamit. Azt latolgatja éppen, hogy egy óra vajon elég lenne-e, míg kiélvezi ezt a látványt, hogy aztán közölje, mivel lehet percek alatt eltüntetni a festéket még mágia nélkül is? De ekkor hallja meg, hogy a büntetés-sorozat nem merült ki ennyiben, Piton ma igazán elemében van és kitesz magáért.* - Ne már! Ő McGalagony professzornál van büntetőmunkán! *Azért az nem járja, hogy a jelen nem lévő George is büntetést kapjon. Igaz, nem az igazságérzete nőtt meg ennyire Frednek, hiszen tudja, hogy George ebből nem csinálna problémát. Inkább csak nem akarja napokig hallgatni testvére hencegését, hogy ő úgy kapott büntetőmunkát, hogy végre egyszer tényleg ártatlan volt! Ezzel George egy orrhosszal vezetni fog. S legalább akkora orral, mint amekkora Pitonnak van. Hát na, a Weasley-ikrek nem lesújtó dologként élik meg a büntetőmunkákat.* - Alapvető látványmágia órán, Felicia O'Leary professzornő adta. A héten a színekkel foglalkoztunk, s valami nagyszabású, látványos szín-mágiát kért, habár lehet itt kicsit sok a zöld, nem elég harmonikus, s egy kis fekete is kellett volna a kontraszthoz, de abból dolgozik az ember, ami van neki. *Beszéd közben az átszínezett festékfoltos falakat és padlókat szemléli meg kritikusan, és hangszíne, szemei villanása egészen olyanok, hogy nehéz eldönteni, komolyan beszél vagy szokás szerint komolytalanul? Hát még mikor kérdéssel fordul Pitonhoz.* - Jövő heti anyag a hangokkal kapcsolatos. Az óratorony harangjaihoz meg az órához engedélyt a professzornőtől kérjek? Csak hogy elkerüljük az ilyen... kellemetlen félreértéseket. *És hogy hova ne menjen Georgiana, aki máris menekülni készül. Hagyja. Ha megy, csak hűvösen biccent neki - elvégre ő még bosszús a pofon miatt, nem? - és várja itt holnap négykor. Bár küldhetné a tiri-tarka húgocskáját is maga helyett. Mindegy. Azt tudja, hogy Piton beszélni fog az új professzornővel, aki még nem ismeri eléggé a Weasley-ikreket, hogy tudja, mit indított el egy ilyen házi feladattal. Legalább így megismerheti az ikreket, meg Pitont is. Kérdőn néz a professzorra, hogy mehet-e vajon előkeríteni testvérét, hogy megmutathassa neki a háziját, na meg elújságolja neki, hogy a pompás házi ellenére George vezet.*
Nem mondanám, hogy lélegzetvisszafojtva várom a büntetésképp kiszabott penitenciát, nem tudom, ki várná az ilyesmit szívrepesve. Mondjuk Jessie biztosan, ha Freddel együtt kéne büntetőmunkára mennie, de én határozottan nem vagyok a húgom, ráadásul szerencsére a sunyibb iker sem került képbe. Egyszerűen csak túl akarok lenni ezen az egészen. Azért nem veszem túlságosan nemtörődömre a figurát, még a végén tiszteletlenségért járhatnék bónusz büntetőmunkára, habár az az egy legalább jogos büntetés lenne. Megdermedek. Nem, nem Piton professzor ítéletétől, az még el se hangzott. Valami nagyon úgy hangzott, mintha a seprűtárolóból jött volna. Ó, mondd, hogy ez az agyalágyult nem most mászik elő. Erőnek erejével fegyelmezem magam, hogy még véletlenül se fordítsam az ajtó felé a fejemet, de még csak a pillantásom se rezzenjen az seprűtároló felé. Legszívesebben a kezeimbe temetném az arcomat, hát erről ennyit. Elvihetném én itt a balhét, sóbálvánnyá is válhatnék, nehogy leleplezzem a rejtekhelyet, de ha magától mászik elő, akkor kivédhetetlen, hogy kiderüljön, hogy a seprűtárolóban kuksoltam az egyik Weasley-ikerrel. Nem mondom, jól adja elő a történetet, a lesújtó pillantás is hatásos, amit természetesen egy fintorral „hálálok” meg. Egyébként kiváló ötletet is ad. Szinte viszket a tenyerem, hogy igazából is felpofozzam, az úgyis kimaradt a berángatás során. Ugyanúgy pontot vonnak le miattam is – amúgy ez jogos, habár nem szívjóságból falaztam, de az indokok feltételezem nem tartoznak az enyhítő körülmények közé, ezért sem szólok közbe, no meg megnézem én azt, aki Piton professzor szavába vág –, büntetőmunkát is kaptam és még elindulhat az idióta pletyka is. Ennyit a láthatatlanságomról az iskolában… remélhetőleg ez is hamar lecseng majd, mint mindegyik hasonló. Azt hiszem már most elkezdem visszaszámolni az időt addig. De a legfontosabb, meg kell keresnem Jessiet és elmondanom neki. - Én elmehetek? A házi feladat kiszabás-kérdése már igazán nem tartozik rám, a büntetésemet is megkaptam, a jelenlétem tovább nem szükséges szerintem. Természetesen addig nem lépek le, míg erre nem kapok engedélyt házvezetőmtől.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-24, 00:16
Georgiana & Fred
Nem várt látogató
Georgiana válasza gyors, rövid és egyértelmű: elvállalja, hogy mindez az ő tette. Valami talán nem klappol, efféle móka nem volt jellemző a lányra eddig, de mindenkinél előfordulhat, hogy megzakkan ezért, vagy azért: egy fogadás, egy fiú, egy akármi. Így különösebben ő nem is töri magát, hogy mást is előkerítsen, mást, akire ráverhetné az egész balhét. Ez a lány tökéletes bűnbak, s ha nem is kedvvel, de a büntetést kirója épp őrá is, ha már így adódott. Egyes dolgokban nem tekinthet el ettől: vannak helyzetek, amikor azok megkövetelik a gyors és pontos reakciót, az azonnali retorziót, akkor is, ha az ostor a házából valón csattan. Mert csattan az rajtuk is, épp elégszer, még, ha tán nem is akkorát, s úgy, mint ahogyan tenné ezt bárki máson. Így hát ajkát nyitja, hogy kijelentse, ez 40 pont lesz a Mardekártól, és a lány kézzel fogja feltakarítani az egész mocskot, amit csinált, amikor meghallja a seprűtároló felől a hangot. Először odakapja tekintetét, majd gyanakvóan a lányra: gyerünk, ki vele, mielőtt késő lesz! Arról meg nem ő tehet, ha a diákjai hülyék, vagy meg sem próbálják kimagyarázni a helyzetet. De, mielőtt az igazán megszólalhatna, alighanem máris késő... Előlép ugyanis valaki. Valaki, akire ugyan már az elején is gyanakodott, de nem hitte volna, hogy van ekkora idióta: ilyen közel elbújni, vagy épp elősétálni a biztos rejtekhelyből. Látja ugyan a festéknyomokat, és azt is, milyen egyedi mintázatban helyezkedik el, sejti, mire is utal mindez: nos, nem arra, hogy a festékek elöli vad menekülés nyomait látná épp. - Weasley. Miért is nem lep meg... - jegyzi meg epésen. Majd csak összeszűkülnek szemei amaz szavait hallva. Fred? George? Igazából kicsit sem izgatja a kérdés, az a nagy helyzet. Egyre megy, egyiket jobban utálja, mint a másikat, és gyakran ő maga sem tudja eldönteni, hogy épp melyiket is szeretné a heréinél fogva fellógatni a rengeteg közepén egy fára. Sőt, igazság szerint ez még a legenyhébb lenne, amit szívesen megtenne velük... De sajnos nem lehet. - A háziját, hm? - visszhangozza. Nem hiszi el, ó, de még mennyire nem... Sőt. Nem is kérdez rá elsőre, hogy ki adta fel, láthatóan az izgatja a legkevésbé. Persze, ha a fiú megnevezi, talán elbeszélget a kérdéses kollégával is, merő kedvességből persze... És alighanem a fiú házvezetőjéhez is intéz majd egy-két baráti jó szót arról, hogy hol is lenne a Weasley ikrek helye igazából. Nagyjából öt méterrel a föld alatt, és lehetőség szerint nem egy folyosóban, hanem egy kriptában. - Lássuk csak, szóval a házi feladata... 30 pont, amiért engedély nélkül felrobbantotta a számláló órákat, Weasley, további 30, amiért nem figyelmeztette a diáktársait, és 10, amiért csak Findley kisasszonyt óvta meg ettől. - ezzel máris közel megduplázta az eredetileg tervezett pontlevonást, de hát, van, aki sikerrel kiérdemli ezt - erre mondják, hogy az évek és a tapasztalat? -, majd csak a lány felé villan tekintette - Findley, 10 pont magától is, amiért falazott neki. De ha már így egymásra találtak... Kézzel fogják felsikálni a művet, mágia nélkül, minden egyes délután, amíg csak nem végeznek, megértették? Továbbá Weasley, az ikertestvére fogja kitisztítani mindenki ruháit holnap estig, aki csak kéri, függetlenül attól, hogy a festék miatt lett-e koszos, avagy sem. - közli, elég hangosan, hogy az itt maradtak hallhassák; és láthatóan az sem zavarja különösebben, hogy a kérdéses iker itt sincs: ettől ő még nem hiszi el, hogy nem vett részt mindebben így vagy úgy, így hát részese lehet a büntetésnek is. Nos... Örüljön, legyen büszke, kevesen kapnak úgy büntetést, hogy látszólag kétségen felül álló bizonyossággal benne sincsenek a balhéban! - És vajh ki is adta EZT fel háziként, Weasley? - mintegy mellékesként kérdi, mint olyan sokad rangú kérdést, ami amúgy senkit sem érdekel, de a fiú érezheti, hogy a kérdéses tanár sem fog örülni annak, ami eztán jönni fog. Mert az biztos: vele is el fog erről diskurálni azért alkalomadtán... De talán Fred fog a legkevésbé örülni, ha esetleg mindezért az ominózus tanár szintén megbünteti így vagy úgy.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-22, 22:48
Georgiana & Fred
& nem várt látogató
~ De, köszi szépen az érdeklődést, én remekül szórakoztam idebenn. Még most is jó a műsor.~ *Vigyorog a válaszon gondolatban odabenn Piton kérdésére, és csak lelkesen bólogat arra, hogy igen, ő élvezte azt a sikítást, amit lerendeztek az áldozatok, pedig csak festék. Ráadásul hamar le is szedhető, már ha rájönnek a megoldásra.* ~ És most jön a lényeg: mínusz száz pont a Mardekártól és Georgiana egy hétig az előcsarnokot pucolja egy fogkefével! Félelmetes Piton oknyomozói érzéke.~ *Fojt el egy sóhajt odabenn, bár elején mosolygott, mert azért elképzelte, hogy a lány súrolja az előcsarnokot. Hát na, nem különösebben kedveli a csajszit, és Fred tervének e csínnyel része volt, hogy a Mardekár pontjait lefogyassza. Igaz, eleinte úgy képzelte, hogy csak festékké alakítva tünteti el őket, ideiglenesen, mert hát ezek a gaz, ünneprontó tanárok helyreállították volna a korábbi eredményt, de a helyzet demoralizáló jellege akkor is meglett volna. Felvonja a szemöldökét, mikor Georgiana válaszát hallja. Még mindig nem árulja őt be? Ennyire a lány se lehet szőke, hogy ne hallja ki Piton hangsúlyából, hogy itt büntetés jön, márpedig Piton nem vacakol azzal, hogy az igazi tettest megkeresse. Ha az bűntudattól vezérelve előbújik, akkor oké, ha nem, akkor is van egy bűnbak, akivel elviteti a balhét s meg van oldva a dolog. Hát no, a Mardekár-ház sose az igazságérzetéről volt híres. Ugyanakkor nem is az önfeláldozásáról, így nem érti, Georgiana miért nem köp?* - Suvickus... *Suttogja odabenn halkan, szándékosan csapva némi zajt az egyik partvisnyéllel megigazgatván azt, és nyitja az ajtót sétál ki a legtermészetesebb módon, picit színes talárban, hiszen azt dugták a küszöbhöz, hogy a festék ne jusson be.* - Ön csalódott, mit szóljak én? Á, jó estét egyébként, professzor úr! Nem látta, ki állította le a házi feladatomat? Itt akartam megfigyelni, erre nem elég, hogy egyesek belegyalogolnak a közepébe... *Itt feddőn pillant a csapat színes áldozatra.* - ...de az elején az első belesétálót épp időben berántom ide, hogy ne rontsa el és ne legyen színes, erre még fel is pofoz érte. Nők... *Kap szegény Georgiana is egy ellenségesebb, lesújtó pillantást a "sértett" "hős" "lovagtól", habár talán a lány láthatja a barna szemek mélyén megbúvó csibészséget is. Majd mint aki most eszmél, pillant körbe, pofátlanul elégedetten mosolyogva.* - Váó, sokkal jobb lett viszont, mint gondoltam előtte! Csúcs! *Láthatóan ő nem tart semmiféle büntetéstől, holott tudja, azzal, hogy kijött, máris megadta Pitonnak az óhajtott bűnbakot. Már csak az kérdés, hogy ő most melyik iker? Az amelyik legalább tehetséges bájitalban - és akinek köszönhető az összes Maximuláns-termék -, vagy amelyik nem? És vajon melyiküket utálja jobban Piton?*
Felelni akarok, szólásra is nyitom ajkaimat, végül mégis anélkül csukom be, hogy bármit mondtam volna. Lesütöm szemeimet, nem hazudhatok a házvezető tanáromnak, márpedig most nem tudnék olyat mondani, ami igaz is lenne és ki is mentene a helyzetből. Mert hát igaz, inkább kuporogtam benn a seprűtárolóban a műsor kezdete előtti percektől kezdve egészen mostanáig, csak hogy ne legyek festékes. És hát tudtam is, hogy mi lesz, mert Fred, az a sunyi széltoló, elmondta, szóval nem mondhatom azt sem, hogy nem tudtam róla. Megkockáztatok egy pillantást Piton professzorra, de teljesen egyértelmű, hogy engem gyanúsít. Azt hiszem már felesleges lenne az apróságokba kapaszkodnom, például, hogy nem tudtam pontosan, mi fog történni vagy csak alig pár perccel ezelőtt szereztem az egészről tudomást, mert akkor nem csak az elkövető lennék a szemében, de ráadásul agyalágyult is, amiért hirtelen felindulásból ilyesmit csinálok pontos és alapos tervezés helyett. Persze utóbbi valamennyire így is megbukik, mert hát „lebuktam”, voltam olyan idióta, hogy a tett helyszínén maradjak. - Nem volt az. Felelem az az újabb kérdésre – még ha talán nem is várt felelet –, felemelve tekintetemet a Bejárati Csarnok padlójáról. Ez igaz, míg benn voltam, inkább voltam bosszús, de nem szórakoztam a kintieken. Persze megmenteni se siettem őket, de az nem kérdés. Meg az se, hogy miután kiléptem, igenis megállapítottam, hogy viccesen néznek. Weasley piszok mázlista, hogy a professzor így tette fel a kérdéseit, árulkodni pedig csak azért nem árulkodok, hogy legalább ne derüljön ki, hogy kivel kuporogtam benn, ugye. Abba bele se akarok gondolni, hogy akkor mennyire csalódott volna bennem a professzor. Felszegett állal várom, hogy kiszabja a büntetésemet, aztán eltűnhessek innen. Az biztos, hogy Jessiet eltiltom Weasleytől, őt nem keverheti bele ilyesmibe.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-14, 23:56
Georgiana & Fred
Nem várt látogató
Az ajtó nincs eléggé nyitva, és csakugyan, bár kint világos van, bent kellően sötét ahhoz, hogy az odabent lapuló egyelőre kellően álcázva maradjon ahhoz, hogy ne észlelje őt: így ha Fred nem csap zajt, egyelőre elégséges menedéket nyújt számára a hely. Főleg így, hogy Georgiana a puszta jelenlétével is elrejti, több értelemben is: egyfelől kitakarja testével eleve az ajtónyílás által láthatóvá tett rész nagyját, legalábbis abból a szögből, amelyből ő maga odalát, másfelől a lány sokkalta érdekesebb egyelőre, mint egy üresnek vélt seprűtároló. Potter, Weasley. Ezek gyanús nevek, elsőre az ember agyába fúrják magukat egy hasonló helyzet tapasztalásakor. Rájuk jellemző az ilyesmi, sőt. Belőlük kinézné az ember az efféle magatartást, és leírhatatlan örömmel veri le rajtuk a dolgot, újra, és újra, és újra. Ha nem unják meg, hát rendben, nem kell: de a büntetés legalább olyan változatos és már-már durva lesz, mint az elkövetett bűn. Vagy csíny, ki minek nevezi. De nem most - most a helyzet számára sokkalta inkább úgy tűnik, hogy az elkövető... Georgiana? Ez valahol meglepi, hiszen a lányt nem úgy ismeri, mint aki ilyesmiket csinál szabadidejében, de a dolgok ilyetén alakulása nem változtat az alapvető helyzeten: ez olyasmi, amit le kell vernie valakin, lehetőség szerint az elkövetőn. Akkor is, ha az az ő házába jár. - Nem, magam is túlzásnak érezném, hogy puszta szerencsének nevezzük. - ért egyet vészes lassúsággal - Nem nagy élmény, de ha az ember előre tudja, mi lesz idekint, mégiscsak vállalja inkább a bent kuporgást, nem igaz? - kérdi sötéten, egyértelművé téve, hogy a lány vált az elkövetővé: Piton legalábbis kétségkívül őt gyanúsítja. Itt már nincs igazán jó válasz: a tagadást aligha hiszi el, az egyetértés pedig... Hát igen. Annak meglesz a maga következménye. A lány kérdésére felszalad szemöldöke. Talán tudja rá a választ, nem derül ki, arca kifejezéstelen marad, efféle mellébeszélés őt nem győzi meg, és nem is hatja meg. Mielőtt ráengedi bárkire is a festéket, talán célszerű lenne ellenőrizni, lejön-e. Vagy legalábbis a fedezéket festék-biztossá tenni... Ha valaki bolond, az már nem az ő hibája! S bár érzékeli, hogy a lánynak igencsak mehetnéke van, ő ezt a bűnösség újabb jeleként értelmezi, nem máshogyan. De most már kár lenne menekülni. Késő. Ezt alighanem a többiek is érzékelik: ha el is szállingózik egy-egy diák, sokak maradnak. - Felteszem, a kuporgás mellett sokkalta nagyobb élmény volt a kint tartózkodók megalázásának hallgatása, kétségbeesésük, tehetetlenségük megfigyelése? - kérdi, de erre már nem vár választ különösebben: a lány maga is érezheti, ha nem mond valami hatásosat, akkor innen már csak egy lépés a büntetés, ami ezúttal rajta fog csattanni: hiszen a Weasley-gyerekről nem tud. Neki még mindig élmény a kuporgás. - Csalódtam kegyedben, Findley... - jegyzi meg, mintegy mellékes tényt. Magában közben kigondolja, hány pont, vagy épp milyen jellegű büntetés is dukál mindezért.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-11, 22:23
Georgiana & Fred
& nem várt látogató
- Az mugli dolog. *Rázza meg a fejét röviden, magában lemondva a nőkről. Mindig ez a nyafogás a ruha, a haj meg a mindenféle flinc-flancuk miatt, ami tönkremehet egy fuvallatra is! Egy tűzijátékhoz elég pár Filibuster-csillagszóró. Ja, meg egy szalamandra, mint ahogy azt ki is próbálták George-dzsal még első évben.* - Hölgyem... *Pár csuklókörzéssel parolázik a kifáradni óhajtó Mardekáros előtt. Igazi, gúnyos meghajlásra nincs hely, így is örülhetnek, hogy tudnak odabenn forgolódni. Szerencse, hogy egyikük sem tartozik a túlsúlyosak kategóriájába. Maga aztán gyorsan visszahúzódik a háttérbe, hogy az ajtórésben ne látszódjon. Talán nem is fog, elvégre a seprűtárolóban sosem ég gyertya, mágikus fényt sem alkottak, s magára öltve az egyetemistaként is szívesen viselt talárját nem tűnik ki onnan, nem világít ki egy fehér ing például. Vörös haja meg annyira nem vörös, hogy sötétben foszforeszkáljon. Így hát odabenn várakozik, kíváncsian arra, hogy mit fog lépni a mufurc-Jess. Ami azt illeti, Fred elveszít magával szemben néhány csokibékát, amit gondolatban poénból tétként feltett. A lánynak nem volt az első három mondatában, hogy odabenn van egy gonosz-Weasley-iker, valamelyik a kettő közül, hisz' oly egyformák!* ~ Minő jóindulat!~ *Kuncog magában odabenn Piton enyhe előítélességén, hogy nem lehet Georgiana szerencsés. Az most mindegy, hogy amúgy a professzornak igaza van. Aztán felvonja egyik szemöldökét, vajon kiböki a lány, hogy minek vagyis inkább kinek köszönheti a szerencséjét. A folytatásra viszont elmosolyodik.* ~ Ügyes kislány...~ *Georgiana kérdésére meg csak tovább szélesedik a mosolya. Naivsága bája a hubrabugos tesójához teszi hasonlóvá, ki hitte volna, hogy lehet ilyen egy mardekárosban is! Ő továbbra is kivár odabenn. Nem áll neki magát sóbálvánnyá változtatni, mintha ő is áldozat lenne, esetleg pont a mardekáros lányé. Senki se hinné el, ráadásul csak nem fog úgy feltűnni, hogy egy kiscsaj legyőzte! Az eltüntető bűbájjal sem próbálkozik, mert érzése szerint Piton átlátna az álcán. Egyelőre kivár, mit lép a tanár. Ha közeledni kezd az ajtóhoz, akkor Fred nem várja be, elébe megy a dolgoknak, s talán Fred az egyetlen itt jelenleg, akire nem hat Piton jeges tekintélye. Ha nem jön a seprűtároló felé a tanár, nos, akkor majd kiderül, mi csalja ki a fiút innen. Jó eséllyel Georgiana-n áll vagy bukik a dolog, még ha ehhez a lánynak meg sem kell szólalnia. Minden a tanár döntésén múlik.*
Azt hiszem félbevágtam valamit, akkora nagy lett a csend. És mindenki engem néz. A francba, lehet mégiscsak bent kellett volna maradnom a seprűtárolóban. Hátrapillantok, hívogatóan nyitva az ajtó, de azt hiszem már mindegy. Úgy látszik Fred sem gondolja úgy, hogy ki kéne jönnie… biztos ebben reménykedett, hogy én jöjjek ki, lehet ez már valami kitapasztalt forgatókönyv, ami mentén megúszhatja. A többiek, az élő festékpárnák – nem tagadom, tényleg viccesen néznek ki – már elkezdtek beszélni, de Piton professzor is az lett, szóval nincs kedvem nevetni. Emlékeztetem magam, hogy én nem csináltam semmi rosszat, szóval ennek megfelelően nem vágok bűnbánó arcot, sokkal inkább megkönnyebbültséget fejeznek ki arcvonásaim. Elvégre jó hírt kaptam, vége a műsornak. Elkezdem közben letörölni a kezemről a festéket, kevés sikerrel persze. Úgy tűnik ezt bezzeg letesztelhették, mert meg se mozdul. Most kissé megrémülök, négy napig színes paca leszek mégis. Ugyanúgy nem kezdek el elpárologni, ahogy a többiek sem. Mindenesetre felpillantok a kézdörzsölésből, mikor a professzor láthatóan felém tart. Megállom, nem pillantok a nyitva hagyott ajtóra, ami előtt állok, így nagyjából kitakarom a nyitva hagyott rést. Nem kéne, hogy kiderüljön kivel töltöttem ott az elmúlt perceket. Nem lepődök meg azon, hogy házvezetőm máris rátapint a lényegre. Ez a jellemzőm nem elképzelhetetlen, hogy nagyban fejlődött az ő hatására. - Nem nevezném szerencsének. Válaszolom és most, talán először, nem mondok el mindent kapásból. Hazugságról persze szó sincs, minden szavam igaz. - Egy seprűtárolóban kuporogni nem nagy élmény. Ha nem muszáj, nem fogom elmondani, hogy Fred Weasleyvel voltam a seprűtárolóban, még a végén valami idióta pletyka kapna szárnyra, márpedig arra semmi szükségem. Persze, ha rákérdez a professzor, akkor nem fogok hazudni, nem ment el az eszem, hogy hazudjak, annyit nem ér egy pletyka megakadályozása. - Vajon vízzel lejön a festék? Kockáztatom meg az újabb kérdést és ugyan nem indulok el, elvégre velem beszél a professzor és még nem adott engedélyt a távozásra, de testsúlyomat áthelyezem egyik lábamról a másikra, legalább közelebb kerültem elméletileg a pincefolyosóhoz.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-06, 23:05
Georgiana & Fred
Nem várt látogató
Ahogy beáll a csend, ő maga némán várakozik. Feltette a kérdést, választ vár. Majd nyílik a seprűtároló ajtaja, és kilép Georgiana. Alighanem ez lesz az a pont, ahol az eddigi néma csend felbolydul: ahogyan az lenni szokott. A hirtelen, nagy hallgatást, mintegy közös lélegzetvételt, úgy töri meg az egyszerre induló pusmogás, és bár senki sem üvölt kifejezetten, mégis érthetetlen katyvasszá, szinte cél nélküli hangkavalkáddá válik az egész. Nem foglalkozik vele, nem üvölt, harsogva túl az egészet, és vezényelve csendet. Had zajongjanak, tárgyalják ki a történteket, ha akarják. Igyekszik minél többet kihallani a beszélgetésekből: ki mit látott, ilyesmik, hátha akad némi támpont ezek között. Persze stabil, biztos választ nem kap a feltett kérdésre, habár az is jó kérdés, hogy onnan, ahol ő maga áll, a nyitva hagyott ajtón át beláthat-e? Láthatja-e, hogy lapul ott még valaki? Ha igen, ha nem, ő maga közelebb indul a lányhoz, lassan, nyugodtan haladva, a diákok utat fognak nyitni neki. Végigmérte már az áldozatokat, szinte biztos benne, hogy a kiváltó nincs közöttük. Ha van esze, akkor itt sincs, valójában, hanem valahol egészen távol lapul. Ez a lány pedig... Alighanem nem az okozó, csak egy élelmesebb tanuló, aki időben bújt el. Ámbár... Ennyire? Mégis mit csinált ott épp? A pacákból ítélve már eleve odabent lehetett, mikor az egész történt, vagy olyan hamar és gyorsan suhant be oda, hogy az... Nos, igencsak csodálatra méltó. Valami nem stimmel hát. - Csakugyan vége van, Findley. - szól hát, de hangja nem sok jót ígér. Nem szokta ő igazán megbüntetni a sajátjait - ha nem muszáj. De ha gyanúba keverednek, hát velük sem tud kivételezni. Akárhogy is, egyelőre nem tart fel senkit, aki el akar menni, bizonyos benne, hogy a nagy többség maradni fog magától is. Bőven elég, ő maga nagyjából megjegyezte, hogy kik voltak itt. De amíg elegen maradnak itt, még mindig lesz esélye újra feltenni a kérdést: ki mit látott? Mi történt pontosan? Abban pedig biztos, hogy a komplett tömegnek alapvetően bátorsága se lenne csak úgy meglépni, erre - egyelőre - nem kell külön utasítást adnia. - Kegyed igencsak... Szerencsés, hogy ilyen bámulatos sebességgel sikerült fedezéket találnia. - jegyzi meg nyersen. - Előfordulhat, hogy talán... Több,mint szerencse? - kérdi vészesen lassan. Nem sok jót sejtet maga a kérdés sem. Ahogy közelebb ér, persze jó kérdés, hogy az ajtó nyitva marad-e? Mert ha nem, az nem sok jót jelent a bent maradóra nézve... Ha becsukódik, akkor viszont egyelőre megvan az esélye, hogy nem tud róla, hogy bárki is lapulna még odabent.
Úgy vigyorog, mintha olyan nagyon vicces lenne a válasza, pedig egyáltalán nem az. Inkább nem is válaszolok neki, ahogy a következő kérdése sem érdemel választ. Míg annak igenis lehet reális valóságalapja a korábban felsorolt tények alapján, hogy érdeklődik a húgom iránt, annak hogy én érdeklődjek iránta, hát inkább nem is próbálok keresni illő kifejezést, mert szerintem még nem találták ki. Egy lesajnáló pillantást kap és ennyi. Persze ezután árgus szemekkel figyelem, ha csak Jessie felé pillant, hát még ha a közelébe is megy. Azt hiszem kezdem megbánni, hogy egyáltalán társalgást folytattam vele. Ahh, tagadhatatlan, elpuhultam, mi az, hogy még csak most kezdem megbánni? Gúnyos megjegyzésére jobbnak látom megint csak nem szólni. Most az egyszer fején találta a szöget, de hamarabb megyek ki a festékcsatába önként és dalolva, mint hogy ezt beismerjem. Hallgatásomat ugyanolyan fensőbbségesnek szánom, mint az utóbbi fél perc csendjét. - Nem lehetett volna festékcsata nélkül csak szimplán a tűzijáték? A kérdésben van némi nyafogó felhang, de ez abszolút jogos. Ha nincs festékes csíny, akkor nem kellett volna Jessienek néznie és berángatnia ide. Már rég a klubhelyiségben lehetnék és nem itt kuporognék. Megkönnyebbülnék, hogy ritkán használják a helyet, vagyis megúszhatjuk, de mielőtt kifújnám nagy, megnyugvó sóhajjal a levegőt, rögtön elveszi reményeimet. - Mi az, hogy le fogunk bukni? – Teljesen egyértelmű, hogy én nem csináltam semmit, habár ha arról van szó, hogy mindketten itt kuporgunk és ez a tény derül ki és erre gondolt, akkor valóban le fogunk bukni. – Mindegy. Legyintek, most inkább a hogyan továbbot kell kitalálnom. Átrágom a felvetését, egyik se tetszik. - Hát az biztos, hogy nem fogok itt bujkálni meg kuporogni, mintha én csináltam volna az egészet, még mit nem. Én kimegyek. Hogy marad-e vagy kijön, az ő dolga, nekem édes mindegy. Egyedül azért örülnék, ha nem derülne fény a jelenlétére, mert akkor az ő szavával élve nem buknánk le, hogy egy sötét és szűk helyen voltunk összezárva édes kettesben. Óvatosan nyitom ki résnyire az ajtót, sose tudni, hátha Piton prof.-ot csak bekamuzta, hogy mégis színes paca legyek. De nem, már látom is, itt van, valóban a házvezetőm az. Jó füle lehet Frednek, én nem hallottam, hogy ő beszélt. - Vége van? Kérdem a biztonság kedvéért, nagy a csönd, vajon mibe szóltam közbe? Mindegy, kilépek az ajtón, de nem lépek el tőle, nem is csukom be magam mögött, ha újra kezdődne a műsor, jó, ha van hova elbújni. Az ajtó igazi színkavalkáddá változott, mint a modern mugli festészet, az néz ki így. A rések és a kulcslyuk a legélénkebb, lepillantok kezemre, jobb kezem ujjai – a kisujjam kivételével – színpompásak, de legalább ennyivel megúsztam.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-03, 11:51
Georgiana & Fred
& nem várt látogató
- Ti tényleg testvérek vagytok? *Vigyorodik el válaszként vagy válasz helyett Fred. Hogy különbözhet két testvér ennyire egymástól? Habár, jobban belegondolva, ő is letagadná Percy-vel való ismeretségét, nemhogy vérségi kötelékét.* - Miért, te érdeklődsz irántam? *Ne is próbáljuk megérteni a férfi-logika micsoda útvesztőkön át jutott el erre a következtetésre, hogy nem is Jess, hanem Georgiana akarna próbálkozni nála. S mint mindenen, ezen is csak derül, nem véve komolyan se Georgiana, se a saját kérdését. Alapvetően magát Georgiana-t sem tudja komolyan venni.* - Jaj, várj, ne sorolj fel ennyi mindent, nem győzök jegyzetelni! *Jegyzi meg ironikusan, mert átlát a lány válaszán. Pontosan olyan a mardekáros lány, amilyennek látszik: nem tudja igazán elengedni magát. A kastély leamortizálása nem számít. Pár varázslat, néhány pálcasuhintás és minden olyan lesz, mint volt. Ez a kastély elpusztíthatatlan!* - Igen, eredeti tervek szerint a maradék homokszem felszökik a plafonig és tűzijáték szerűen szétrobban, majd lehull a földre. *Magyarázza a tűzijáték-kategóriába való besorolást, aminek már időszerű lenne bekövetkeznie, ám épp csak futólag elmosolyodik a Frics-szín elhangzásakor, mert hirtelen nagy lesz odakinn a csend a várt pukkanás helyett. Vágni lehet a csendet típus, ami rendszerint nem jelent sok jót, habár ez Fred-et nem szokta izgatni, vagy nem olyan értelemben, ahogy az elvárható lenne.* - Ritkán használjuk. Zsákutca. *Adja meg az okot suttogva és fülét az ajtónak tapasztja. Kellett volna hoznia egy Telefület! Hülye ötlet persze zsákutcában elbújni, de innen tudta a legjobban nyomon követni az eseményeket, s nem volt belekalkulálva, hogy a festmények is célpontok lesznek, meg őket is érzékelik a festékké vált homokszemek ajtón át. Kívülről nézve ez valóban csúnya bukta, s ezt ő is tudja, mégis a félelem vagy az aggodalom szikrája sem látszódik rajta.* - Nos Georgiana, van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír, hogy le fogunk bukni. *Igen, így többes számban, s van képe ezt pimasz mosollyal közölni, mintha valami jó muriról lenne szó.* - A jó hír, hogy Piton van odakinn. Mondjuk ez csak neked jó hír. A kérdés csak az, hogy maradsz idebenn, elbújva, míg Piton lenyom a torkomon valami rettenetes bájitalt, amitől két hétig zöld-kék-piros-sárga nyelvem lesz? Vagy én bújok el és te mész ki? Dönts jól! *A benti félhomály ellenére is jól lehet látni Fred átható, ravaszan csillanó tekintetét, ahogy várja a próbára tett lány válaszát. Ő kiválóan szórakozik, szó se róla. Ha Jess-szel osztaná meg a seprűtároló meghitt felmosórongy-szagát, akkor egészen másképp állna a helyzethez, de a mardekáros lány nem Jess, hiába hasonlítanak külsőre. Ha előbbi mellett dönt a lány, akkor megvárja, míg elbújik - amennyire lehet itt partvisok mögé behúzódni - és óvatosan nyitja a seprűtároló ajtaját, mintha ő is csak a rosszkor rossz helyen járt, beszorult diák lenne. Ó nem, nem az ő műve! Rágalom! Még a festékes talárt is felvette a hatás kedvéért.* ~ Muszáj lesz szólnom George-nak, hogy fejlesszünk ki egy őzikeszem-nézés terméket is. Lehetne a neve Ártatlan vagyok!-termékcsoport.~ *Ha viszont a lány az utóbbi mellett dönt, akkor Fred bentről várja ki, hova fog kifutni ez a dolog, mi sül ki a mardekáros lány és Piton találkozásából. Beárulja-e például házvezető tanárjánál?*
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-11-03, 00:27
Georgiana & Fred
Nem várt látogató
Az elsők közt vacsorázott meg, és távozott a Nagyteremből. Az igazgatónál járt, onnan tér most vissza. Jó ideig nem szeretett ott járni, és az esetek többségében rosszat jelentett, mára megbarátkozott a dologgal, még, ha ma sem jelenti mindig a legjobbat, ha arra jár. Akárhogy is, így némileg gondolataiba révedve baktat visszafelé, de gondolatait hamarost megakasztja a hangzavar. A diákok mindig is zajosan ettek, na de nem ennyire. Szerencsére, mert akkor nem lenne hajlandó eltűrni őket napjában többször is. Ahogy közelebb ér, már a felfordulás okát is látja, habár elsőre nem érti teljes bizonyossággal. A homokórák... A pontgyűjtők, pontosabban, szabadjára engedték a homokot, ami volt kedves megvadulni. Megtorpan ott, ahol épp járt, így van némi ideje alaposabban tanulmányozni a helyzetet. Világos, hogy a festék csak a diákokat és festményeket vette célba, nem különösebben foglalkozik a talajjal, fallal. Kivéve a seprűtároló ajtaját, azt érdekesnek találta, talán jobban is, mint mást. Alighanem valakik oda menekültek... Leleményes. Azt egyelőre nem is feltételezné, hogy a kirobbantó maga bújik itt, hisz ki lenne olyan idióta, hogy a tett közvetlen közelében lapuljon meg? Kicsit közelebb suhan, túl közel, őt is célba veszi néhány szemcse, pirosas-kékre színezve talárjának jobb ujját, ahogy figyelmen kívül hagyják első búbáját a megállításra. Összevonja szemöldökét, de az újabb szemcsék már megtorpannak az újabb varázslat nyomán. Igaz, ezek egyébként is lassabbnak hatnak már: mintha kicsit lassulnának, talán kezd besülni a varázslat. Meglehet, az újabb varázslat is csak ezért fogott rajtuk... Akárhogy is, időszerű hát most lépni, mielőtt esetleg újult erőre kapnának. A pillanat adta lehetőség feltűnik másoknak is persze, nem egyedüli érdem ez... De jól esik úgy beállítani. ~ Potter... Vagy Weasley. ~ pillant közben körbe, miközben megállásra készteti hát a festékké vált port; csak ez a kettő lehet. Alighanem a talárját ki kell dobnia... Kár érte. Már épp készülődik, hogy csendet vezényeljen, hangosan, parancsolón, de a festék lenyugvása magától is kiváltja a hirtelen, drámai csendet. Egyelőre, de persze, csak idő kérdése, hogy újra felbolyduljon a tömeg, ahogy egyértelművé válik a beállt helyzet. Még közelebb suhan hát, kihasználva a pillanatnyi csendet. - Kinek a műve EZ?! - kérdi. Nem üvölt, csendes ő, a beállt, pillanatnyi csendben hangja így is kettészeli a teret, mondhatni, habár talán az ajtón túlra nem ér el, ki tudja. Tudja jól, hogy senki sem fog előlépni, meglapulókat keres... És persze tipikus bajkeverőket. Potter. Weasley. Ha nem ők voltak, akkor is megbánják ezt még, igazság szerint, de hangzatosabb lenne, ha benne lenne a mancsuk. A seprűtárolót egyelőre békén hagyja egyébként, de fél szemét azért ott tartja.
- És neked aztán mi közöd ahhoz, hogy kivel törődök vagy kivel nem? Puffogok félhangosan, hát hogy jön ő ahhoz, hogy örüljön hogy törődök Jessievel. A mardekáros megjegyzés nem igazán hat meg, hát valahol adni kell az ilyesmire, hogy ne csorbuljon a zöld-ezüstös sálasakról kialakult sztereotípia. Mégis hogy nézett volna ki, ha bátran és/vagy háztársaimért önfeláldozón és/vagy valami hihetetlen intelligens tervet követve kirontok és megpróbálom kimenteni őket, akiket igazából nem is tudom, hogy kicsodák. Szóval visszatérek Jessie-hez, a fényviszonyok korlátai között próbálom alaposan szemügyre venni Fredet, miközben neki szegezem a kérdést. - Te érdeklődsz a húgom iránt? Előbb a megmentő akció, most meg ez a fura megjegyzése, mintha szívén viselné a kettőnk közti testvéri viszony sorsát. Az esetleges nemleges válaszától függetlenül is figyelni fogom, attól, hogy érdeklődik a húgom iránt, az én szemembe még simán hazudhat. Kivéve ha komolyak a szándékai, mert a leendő sógornő az más kategória, de azért ennyire nem hinném, hogy előre kéne szaladnom. - A fél kastély módszeres leamortizálása biztosan nem szerepel a lehetőségek között. Vágok vissza, ugyanakkor nem is tudnék mást mondani. Fogalmam sincs, hogyan vidítanék fel valakit, aki nem Jessie… habár az ő felvidításával nincsen nehéz dolgom, csak a megfelelő témára kell terelnem a beszélgetést és annyira fellelkesül, hogy lényegében saját magát vidítja fel. Más felvidításával még nem próbálkoztam. - Még ezután lesz tűzijáték is? Kétlem, hogy a kinti közönség értékelni fogja ezek után. Megborzongok, mikor elképzelem a talán több, mint négy napos vesszőfutást színes pacaként… egész biztosan nem élvezhető úgy a tűzijáték, más meg ugye nincs jelen, hogy lássa a finálét. Kivéve mi. Vagyis hát mi se látjuk, mert most már azzal vagyok elfoglalva, hogy egy tapintásra csupa szutyok rongyot beleerőszakoljam a kulcslyukba, nem sok sikerrel. Túl nagy a rongy, a lyuk túl kicsi, így ott kell tartanom, remélem nem fogja átitatni a rongyot a festék, hogy aztán a kezem mégiscsak olyan legyen. Lebuknék, hogy itt voltam... - Szerintem néhány tanár még vacsorázott, szerintem nem fok túlságosan sokáig tartani, hogy kiérjenek, aztán felszámolják a zűrzavart. Nem érdekel, hogy reménykedő szavaim tökéletes ellentétei lehetnek a vörös iker reményeivel. A dühös nyávogás hallatán elfintorodok, talán kicsit elaludtak a tanárok, ha már Mrs. Norris is megjelent ennyi idő alatt. - Friccs úr kitekeri a nyakad színe van szerintem. Elvigyorodok, végülis szerintem nem kell tartanom a büntetéstől, egyértelmű, hogy nekem ehhez az egészhez semmi közöm. - Kiértek a tanárok vagy elbénáztál valamit és tüzijáték nélkül ért véget a „nagy muri”? Idézőjelet rajzolok a levegőbe, így elengedem a rongyot, ami leesik a földre, de nem bánom, elvégre megszűnt a támadás, minek szorongatnám még mindig? Fülelek én is, újrakezdődik-e a sikítozás vagy sem. A legjobb az lenne, ha valamelyik professzor felszámolta volna a zűrzavart és tíz perc múlva szépen elillanhatnánk. - Mennyire gyakran szoktátok használni a seprűtárolót ilyesféle búvóhelynek? Kérdem, egyértelműen éreztetve, milyen választ is várok. Elvégre, ha még soha nem használták, akkor nem lesz okuk ellenőrizni ezt a helyet és akkor ez a rémesen kínos közjáték soha nem derül ki.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-10-28, 22:18
Georgiana & Fred
- Örülök, hogy legalább a tesóddal törődsz, ha már mardekáros összetartásról nem beszélhetünk. *Jegyzi meg csípősen, utalva arra, hogy mióta Georgiana itt van vele s egyértelmű lett nemcsak a tévedés a cseréről, de Fred szándékai is a kinti mardekárosokat érintően, a lány a leghalványabb jelét sem adta annak, hogy kimenne figyelmeztetni őket vagy egyéb módon megakadályozná a csínyt. Most meg már késő lesz menteni a zöldszín becsületét. Az meg hogy bármelyik Weasley-iker (vagy úgy általában bármelyik Weasley) mihez tartja magát és mihez nem, nem éppen egy hatodikas kislányon fog múlni.* - Miért, te hogyan szoktál felvidítani másokat? *El nem bírja képzelni Georgiana-ról, hogy ő maga vidám valaha is, nemhogy másokat vidámítson.* - Majd a fináléban lesz az, de ez egyébként is csak egy főbb kategória megjelölése a terméknek. *Magyarázza türelemmel a lánynak, de izgatottsággal a hangjában. Élvezettel figyeli a kinti eseményeket.* - Nagyjából. A bőrtől is függ. A sötétebb bőrön és hajon hamarabb elmúlik, a világoson lassabban. A négy nap az átlag. *Nem bírja ki mosoly nélkül, milyen készséges lett hirtelen a lány. Amúgy meg pont fordítva igaz, a világos bőrről hamarabb lekopik, de ezt Georgiana-nak nem kell tudnia. Hadd aggódjon finom kis porcelánbőréért. Egyébként a kinti csapat is afféle fél-reprezentatív felmérés részei, van odakinn mindenféle bőrű és hajú diák.* - Én tömködnék oda is valamit. *Felel a lánynak a kulycslyukra vonatkozóan. Hogy a talárja odalenn vizes lett, nos, nem fogja érdekelni éppenséggel. A réshez érő részei amúgy is színesek lesznek.* - Mondtam már, hogy tesztelés alatt álló termék? Egy-két perc, óra vagy nap. Bőségesen vacsoráztál? *A lányra bízza, hogy eldöntse, mennyire ugratja most őt Fred, vagy mennyire beszél komolyan. Hátrébb lép, na már amennyire itt lehet ilyent csinálni és körbeméri az ajtót. Oké, szigetel rendesen, talán megússzák. Kintről még mindig hallani pukkantást, sikongatást, és a végére egy dühöst fújtató-nyávogást is.* - Ez az! Mrs. Norris! Szerinted milyen színű lett? *Piszok mód sajnálja, hogy még nem nyithatják ki az ajtót, mert érdekelné a zöld-sárga-piros-kék macska. És érzése szerint Friccs sem járhat messze. Aztán egyszer csak csönd lesz odakinn, mintha elvágták volna a varázst egy hirtelen mozdulattal. Fred összevonja szemöldökeit, egyértelmű jeleként, hogy ez nem szerepelt a tervekben és vacillál: kilessen esetlegesen felfedve magukat vagy beszerezve egy találatot, ha mégis folyna odakinn a festék-háború?*
Inkább nem reagálok arra, hogy jól állna nekem a tollas csoda… vagyis természetesen kap egy lesújtó pillantást, de azt ebben a kevéske fényben biztosan nem látja. Persze én ettől nem igazán nyugszok meg, mert hát egy seprűtárolóban egészen biztosan nincs semmi, ami nekem jól állna,de mivel közben Jessieről folyik a szó, nem kérem ki magamnak verbálisan, még a végén kicsúszna, hogy szívesen feldugnám neki a tudja hová azt a fanyelet… és akkor biztosan kinn találnám magam az ajtón kívül. Fred szavai meglepnek, már olyan értelemben, hogy ezek szerint tényleg figyel a húgomra. Jessie ettől a választól biztosan a fellegekben járna, arról nem is beszélve, hogy ilyen kellemetlen közelségben lehetne fura szerelme tárgyával. De hogy is mondjam, idáig azt hittem, csak az ő lázas vágyálmaiban szerepel a vörös srác és annyi, nem gondoltam, hogy ez kölcsönös lehet. Oda kell figyelnem ezután. - A jövőben is tartsd magad ehhez az elvhez, különben is annál jobb, minél távolabb tartod magad tőle. Remélem tényleg maximum ilyen esetben kerül vele kapcsolatba, de a legjobb a soha lenne és akkor végre elfelejtené Jessie ezt a butaságot, hogy egy Weasley-be szerelmes. Csak felsóhajtok George tartózkodási helye hallatán. - Gondolhattam volna. Mondom ki véletlenül hangosan a gondolataimat. - Furcsán gondolkodtok ti a felvidításról. Igazából nincsen túl nagy tapasztalatom benne, de ha erről lenne szó, egészen biztos nem olyasmit terveznék, ami kikövetkeztethetően több szabályt is megszeg és gyámoltalan hatodéveseket kell megmenteni tőle. Már majdnem elveszíteném az érdeklődésemet a kinti események iránt, mikor elkezdődik a visszaszámlálás. Nem rezzenek össze a hangos pukkanással levágódó homokóratetőktől, jóformán nem is pislogok, utána se, ahogy elkezdődik a műsor. Hangosan be nem vallanám, de egy tűhegynyit hálás vagyok, amiért összekevert a húgommal és nem kell kint lennem. Ezek biztos utolértek volna a folyosón a klubhelyiségbe menet, hát még a festményeket se kímélik. - És ez hol tűzijáték? Ez inkább festékgolyó csatának tűnik, ahol nem kérdés a csata kimenetele. Na, az ajtó csapódására most kissé összerezzenek, meg ahogy támadás alá kerül a védelmünket jelentő ajtó. - Hogy mi? Négy napig? Nincs az a pénz, hogy én egy fél hétig színes pacaként járkáljak, a franc egye meg, hogy nincs rajtam a talárom. Valami felmosórongyot keresek, azt tömködöm a réshez, az nem nagyon érdekel, hogy kissé nedves még és Fred talárához ér. - A kulcslyukon nem férnek be, ugye? Nagyon remélem, hogy pár percnél nem tovább ez a műsor, így is kezd elegem lenni ebből a helyből. Egy újabb tompa puffanás az ajtón, és átértékelem a helyzetet, egyelőre még nem kívánkozom ki innen. - És várhatóan meddig tart a festék-háború?
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-10-19, 12:57
Georgiana & Fred
- Én ráérek. *Vonja meg a vállát Georgiana-ra csak annyi ideig pillantva, míg megnézi, mi után tapogatózik a keze.* - Jól állna. *Jegyzi meg gonoszan a tollseprűt meglátva, mert ő abban a remek helyzetben van, hogy láthatja azt, amit a lány csak később tud kitapintani biztosra.* - Nem belerángatni akartam. Vagyis ide a seprűtárolóba igen, ide be akartam rántani, hogy ne legyen baja. Egyébként csak rosszkor lett volna rossz helyen. *Nagyon kelletlenül vés fel egy haloványka pirospontot a mardekáros lánynak, amiért aggódott testvéréért, mi rosszba akarta Fred belekeverni. Ki hinné, hogy egy mardekárosnak is van szíve?* - Büntetőmunkán. *Jelenti ki olyan természetességgel, mintha csak azt mondta, hogy testvére éppen eszik vagy alszik. Annyit voltak ők már büntetőmunkán, hogy is túlzással napi rutinnak felel meg.* - Én is azon voltam McGalagony-nál, de hamarabb végeztem, s George nem szereti a tétlenkedést. Ez biztos felvidítja majd. *Magyarázza halkan, s felcsillanó szemei jelzik, hogy közeleg a nagy pillanat.* - És három... kettő... egy... *Ahogy besoroltak a mit sem sejtő diákok a bejárati csarnokba és eléggé eltávolodtak a főajtótól, hogy ne tudjanak elég gyorsan visszaugrani, a homokórák Fred visszaszámolás alatt kerregni kezdtek, s az "egy" után hirtelen, hangos pukkanás kíséretében robban le egyik homokórának a teteje, másiknak az alja, s a színes homokszemek ömlenek kifele onnan, de nem le a földre, hanem gurkó módra sebesen repülnek a célpontok felé: a mardekáros diákok felé. Ha egyet is elérnek, színes festékként terülnek el ruhájukon, arcukon, bőrükön s hajukon. Mivel épp a Mardekár vezet, a zöld szín dominál majd rajtuk, de színes pacaként ott van a kék, a sárga és a piros is. Láthatóan minden megállító bűbáj nem hat a megvadult homok-festék ellen, amivel próbálkoznak a diákok.* - Ó, ez igazán érdekes! Úgy tűnik mindent észlel, ami mozog...*A festék nemcsak a diákokat vette célba, hanem a portrékon szereplő alakokat, újra és újra, ahogy egyik festményről a másikra menekülnek. Olykor éppen úgy futnak át egy másik képre, hogy ezzel pont közéjük kerül egy-egy már amúgy is színes diák, aki így még több festéket szerez be. Nevetséges színes papagájként festenek, s a festmények elleni támadások miatt az előcsarnok is úgy néz ki, mintha egy őrült modern művész randalírozott volna itt.* - Hoppá! *Gyorsan rántja be a seprűtároló ajtaját, s a következő pillanatban hallani az ajtónak csapódó festéket. Gyorsan ellenőrzi, vajon vannak-e rések az ajtón vagy körülötte?* - Na, most drukkolj, hogy ne jusson be, három-négy napig lemoshatatlan a festék! *Közben lekapja magáról a talárt és alul a küszöbhöz tömködi lábbal. Közben viszont ott a mosoly a szája szegletében, láthatóan az események nem tervek szerinti alakulását is élvezi.*
A francba, lebuktam! Franc, franc, franc! Hol van már a pálcám? A kezem beleütközik valami nagyon furcsa valamibe, nem seprű, nem is rongy, olyan mintha toll lenne… vagy pókháló… mi a fene lehet ez? Felgyújtani kéne vagy savval felmaratni? Megadóan sóhajtok egyet az átok hallatán, most már mindegy a pálca után kapkodnom. Duzzogva fonom keresztbe mellkasom előtt a karjaimat. - Azt ítélet napig lesheted, hogy én valaha hálás legyek neked. Ha átkot egyelőre nem is tudok rászórni, kedveskedni még tudok. Hm, vajon meddig tart ennek a megelőző varázslatnak a hatása? Vagy ha most próbálnék varázsolni rá valamit, az természetesen nem sikerülne, de a második átok már sikerülne? Oda kellett volna figyelnem, mikor erről tanultunk. A biztonság kedvéért kitapogatom a pálcámat a szoknyám zsebében, csak a biztonság kedvéért. Egyelőre mondjuk nyugton maradok, nincs kedvem kint találni magam a bejárati csarnokban. - A tűzijáték nem hangzik azért annyira veszélyesen, hogy a seprűtárolóban kelljen kuporogni. És miért akartad ebbe belerángatni Jess-t is? Nem érdekel kifejezetten a showműsor, inkább a környezetemet vizsgálom. Végre rájövök, hogy az a tollas valami, amibe az előbb elakadt a kezem, az a portörlő. Az a régi fajta, fa nyéllel meg mindennel. Nem akarok benne elképzelni a gondnokot, nem akarom benne elképzelni a gondnokot, nem akarom benne elképzelni a gondnokot. – Jut eszembe, hol hagytad a drágalátos másik feledet? Azt hittem, ti totál össze vagytok nőve, sehova nem mentek egyedül. Még mindig halkan beszélek, sőt, most kipillantok a résen, mert végre van mit nézni, kinyílik a bejárati ajtó. Na lássuk, mi sül ki ebből.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-10-12, 16:33
Georgiana & Fred
- Mmm, de kis tüzes, tetszik egy lányban! *Kacag fel halkan Fred, elkapva a kezét, még ha igazán fájdalmat nem is okozott a harapással Georgiana. Mindazonáltal gyanút itt még nem fog a fiú, betudja az ijedtségnek, és na, lássuk be, meg is érdemli valahol, hogy megharapják egy ilyenért első reakcióként. Legalább nem sikított és nem rúgkapál ezen a szűkös helyen, mert egy halom seprűt és egyéb tisztítóeszközt leverne, fejükre ejtene és le is buktatná őket.* - Nem én tehetek róla. *Somolyog a bosszankodó reakcióra, hogy ne szokjon hozzá a csendestársi viszonyhoz. Nem, nem veszi komolyan a prefektus fenyegetését, tudja, hogy legközelebb is ilyen helyzetbe kerülnek.* - Sss, halkabban! *Inti le a lányt, aki rájön, hol van, mialatt Fred továbbra is a résen át kémlel ki feszült várakozással. A Georiana által megütött hangnem lesz az, ami gyanút ébreszt benne ahhoz, hogy elszakítsa tekintetét a homokóráktól és "Jess"-re nézzen. Vagyis nem is Jess-re.* - Ó. Mellé. *Könyveli el könnyedén, de ugyanebben a pillanatban pálcát ránt.* - Mimble Wimble! *Mondja ki az átkot, s Jess-re való tekintettel csak egy ilyen egyszerűt választott. Csak meg ne bánja. Pedig gondolkodott a Petrificus totalus-on is, s hagyta volna itt betámasztva a lányt a seprűk között pár percre. Nem tudja, Georgiana tervezett-e valamit, de jobb az óvatosság.* - Légy hálás, szívem szerint kiraknálak az előcsarnokba, aztán magadra vethetnél. Ne kelljen drasztikusabb megoldásokat alkalmaznom. *Közli a lánnyal a játékszabályokkal, érezhetően nyersebb modorban, mint ahogy az előbb "Jess"-hez beszélt. Legalább Georgiana sem hülye, halkabbra fogta, így legalább Silencio-t nem kell rávarázsolnia.* - Nahát, igazán kedves az érdeklődésed, azt hittem már sosem fogod megkérdezni! Ez kérlek egy történelmi pillanat is lehet, első nyilvános tesztje a legújabb Weasley Varázsvicc Vállalat termékének. Mostanában különleges tűzijátékokkal és bűbájokkal foglalkozunk... Már csak pár pillanatot kell várnod és első sorból nézheted, mi jó fog történni azzal a csoportnyi társaddal, akik épp most léptek be a bejáraton...
Hirtelen nem kapok levegőt, pedig sikítani akarok. Persze nem csak amiatt nem tudok sikítani, mert elakadt valahol a torkomban a levegő, hanem mert valaki egészen egyszerűen befogja a számat. Legszívesebben toporzékolva tépném ki magam a keze közül, de sajnos támadóm már a derekamnál fogva beránt valami sötét és szűk helyre. Nincs érkezésem körülnézni, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy lehetőleg minél mélyebbre mélyesszem a körmeimet a derekamon lévő kezébe. El is enged, de lehet nem a karmolás miatt, csak hogy becsukja az ajtót. Ez egy rossz álom, ilyesmi nem történhet a Roxfortban! Már épp a kezébe harapnék, mikor megszólal végre. Tudom, hogy hallottam már, de nem tudnám megmondani, ki lehet az, ezért aztán csak beleharapok a kezébe, hacsak nem vette el idejében a kezét a számról. Mikor végre teljesen elenged, ellököm magam tőle és a falhoz préselem inkább magam. Sajnos elállja az utat az ajtóhoz, így nem tudok kifelé menekülni. Egy keskeny fénycsík beesik a résnyire nyitva hagyott ajtón. Végre ráismerek, ez valamelyik Weasley iker. Szívesen rúgnám érzékeny ponton, de most értelmezem, hogy mit mondott az előbb. Tök egyértelmű, hogy összekever Jessie-vel, ő is, remek, mostanában ez a divat. Pedig most nem is rózsaszínben vagyok, a harisnyám sem piros pöttyös, hogy össze lehetne keverni a húgommal. Legszívesebben üvöltve közölném vele, hogy 130 pont a Griffendéltől, de akkor nagyon hamar lebuknék, mert az ékkövek meg se moccannának az én utasításomra, és akkor lebuknék. Márpedig jelenlegi igencsak sarokba szorított helyzetemben ennek nem nagyon örülnék. Tuti összekötözne és itt hagyna reggelig… ráadásul ha ez Fred, akkor tekintettel kéne lennem Jessie túlrózsaszín érzelmeire. Bosszankodva fújok egyet. - Ne szokj hozzá túlságosan. Vajon mire gondolt azzal, hogy mostanság? Jaj, Jessie, mit csináltál? - Te a seprűtárolóba rángattál be engem? Végre ráismerek a helyre, amiről már hallottam, de az elmúlt években még sose jártam itt. Nem vagyok túlságosan halk, és igazán átverekedném most már magam rajta, mikor lepisszeg. - Ne pisszegj le! Jessie túl sok mindent megenged nekik, nem lenne szabad, na majd most kis jómodorra tanítom. Egyébként meg ismerem az ikreket, ha valami nagyot fog szólni, akkor biztonságosabb, ha idebent várom ki. És ha emiatt engem is büntetőmunkára akarnának fogni, hát elmondom, hogy kérem szépen én el lettem rabolva. Addig is halkabbra veszem hangomat, úgy kérdezek. - Mi fog nagyot szólni?
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Seprűtároló 2014-10-11, 19:53
Georgiana & Fred
*Kicsike résnyire nyitja éppen a seprűtároló ajtaját hallván a lépteket, s szőke tincseket lát villanni. Rögtön komisz vigyor terül szét az arcán, de tudja, hogy sietnie kell, ha cselekedni szeretne. Nem is habozik, "Jess" kettőt sem tud lépni a fülbemászó belső dallamra, egy tenyér fonódik ajkaira hátulról és egy simul a derekára, finoman, de kérlelhetetlen határozottsággal, s egy lendülettel húzza (na jó, inkább rántja) is hátrafelé a lányt, egyenesen be a seprűtárolóba. Itt engedve csak el a derekat húzza vissza az ajtót vékonyka kukucskáló résnyire (rálátással a homokórákra), de az ajkakon még ott tartja a kezét. Egy fiú keze, magasabb és erősebb fiúé, ezt a méretből és szorításból megállapíthatta "Jess", s ahogy a kis helyiségben háta hozzáér "támadója" mellkasához a méretbeli viszonyokra is lehetett következtetni.* - Kimondottan élvezem, hogy nem vonhatsz le pontot, mert mindig csendestárs leszel mostanság. *Mondja halkan, jól kivehető derűvel a hangjában, s csak most engedi le a kezét "Jess" szájáról - amennyiben előbb nem szabadult valahogy a lány -, gondolván, felismeri a lány a hangját és nem akar majd sikítani innentől, ami előbb esélyes volt. Talán kézenfekvőbb lett volna valami mágiával elnémítani a lányt, de ez a klasszikus mugli-módszer most egyszerűbbnek tűnt. Ráadásul szereti a hatásos belépőt, még ha szegény "prefektus-lányra" a frászt is hozhatta ezzel.* - Nagyot fog szólni, már csak egy-két perc, csss! *Kuncog, már ha hátulról félrenézett nem-Jess nem veri ki a biztosítékot idebenn.*
Ismét majdnem utolsónak állok fel a vacsoránál. Nem mintha, idáig ettem volna. Most sem érkeztem túl korán, sőt, talán az elsőnek érkezőket már csak távozni láttam. Még visszanyúlok a serlegemért, kiiszom a maradék három kortyot, majd visszateszem az asztalra. A tányéromon meghagyott maradékkal értelemszerűen nem kezdek semmit, ha nagyon akartam volna még enni, akkor azt azért ülve fejeztem volna be, bánom is én, hogy alig hárman-négyen vannak még rajtam kívül itt. Vagyis most már végképp nem érdekel, elindulok kifelé. A bejárati csarnokba lépve nem indulok rögtön a klubhelyiség felé, előbb elsétálok, megnézem a homokórákat. Elégedetten elmosolyodok, a Mardekár szép előnnyel vezet, nagyon helyes. Lassan megfordulok, nem sietek sehová. A házi feladataim készen vannak, már amivel készen kell lennem, Binns professzor által feladott könyvet még nem fejeztem be, de az csak jövő hétre kell, addig még van időm és már a felénél tartok. Talán kerítek valakit, aki szívesen sakkozna egyet. Ezen a terven elmosolyodok, igen, lenne kedvem sakkozni. Elindulok visszafelé a pince felé. Kibontom kuszán feltűzött hajamat, amit a vacsora miatt fogtam így össze. Nem szeretem, ha szőke hajszálakat kell kerülgetnem evés közben. Fekete ingblúzt viselek betűrve az egyenruha-szoknyába, a fehér iskolai blúzt átcseréltem vacsora előtt, tintás lett az ujja, nem viselhettem a vacsorához. Az utolsók még mindig benn vannak, csak az én lépteim hallatszanak a bejárati csarnok kövén. Halkan dúdolok egy dallamot, egész nap ez ment a fejemben, fogalmam sincs mi lehet, meglehetősen bosszantó. Lehet Jessie egyik kis melódiája, nyáron folyamatosan mutatta az újabbnál újabbakat, egyik-másik tényleg nagyon fülbemászó, itt a bizonyíték, még hónapok múltán is kínoz. Elmosolyodok, igazából nekem tetszik a dallam, majd a karácsonyi szünetben megmondom Jessie-nek.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Seprűtároló 2014-09-28, 21:10
Seprűtároló
A bejárati csarnokból nyílik, Harry és Hermione is ide bújtak el, mikor az Időnyerőt használták, Ron és Harry is ide zárták be Crakot és Monstrót, mikor a Százfűlé-főzettel felvették alakjukat.
