2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Wow, belevaló vagy! *Néz végig Mayán elismerően, mikor lány létére azt mondja, imádja a kígyókat. Ezt de ritkán hallani! S még a csúszó-mászók sem? Pedig azok ritka undorító kis lények még Fred szerint is, na nem mintha félne tőlük, vagy ne merné megfogni őket, de attól még nem tartana terráriumban egy adag mindenféle soklábú kis bogarat.* - Ron öcsémmel kezet foghatsz pók terén! *Mosolyog továbbra is jókedélyűen, az információt elraktározza, de nem eszel ki jelenleg semmit Maya ellen. A félelmeket amúgy is nagyon-nagyon ritkán használják fel, s akkor is igyekeznek a humoros oldaláról megfogni a dolgot. George-dzsal a cél nem a többiek ijesztgetése, hanem megnevettetése.* - Na ebben meg mi foghatnánk kezet! *Mosolyog, mikor szóba kerül Maya első hobbija, ők is sokat szekálják testvéreiket. Mondjuk azok is vissza, ha módjuk van rá, de testvéreknél ez már csak így megy, nem? Aztán több hobbi ki sem derül a lányról, komorabb hangvételű lesz a mesélés. Nem csoda, hogy Griffendéles lett Maya, igazán erős és bátor, hogy így foglalkozik a bátyjával.* - És... *Épp Maya felé fordul, hogy kérdezzen valamit, és őszinte meglepetésére ekkor ül hozzá nagyon közel a lány, amire az automatikus reakció fel sem fogva hirtelen a helyzetet, hogy kicsit hátrébb mozdítja a fejét, így csók nem csattan el, de a lány már bocsánatot is kér és enyhén szólva is sietősen távozik.* - Ma... Maya! *Szól utána, ha nem is kiált, megemelkedve a székről, s vacillál, hogy most utána menjen? Ne menjen?* - Azt pont nem láttam, hogy a csók megvolt-e, de ha igen, elég gázul csinálhatod, ha így menekül. *A hallott szavakra Fred savanyúan mosolyodik el és néz fel a mellé állt ikertestvérére, aki szintén a terem ajtaja felé néz, ahol Maya eltűnt. Fred felhajtja a maradék sütőtöklevet, majd feláll az asztaltól.* - Szerinted utána kéne menni? Szomorúnak tűnt. *Hát no, nehéz elviselni, hogy ők, akik mindig mások mulattatásán agyalnak, most egyikük miatt valaki szomorú lehet. De mit is lehetne mondani, ha megtalálná? Fel a fejjel, egyszer biztos találsz valakit, aki viszont szeret, mert én nem? Roppant szívmelengető antivallomás lenne.* - Amilyen gyorsan elinalt, szerintem még a Tekergők térképe sem mutatná meg, hol jár már. Megvigasztalhatod, ha bátorítani akarod, ha meg nem, akkor erre van a barátnők intézménye, vagy valami ilyesmi. Egyébként egész helyeske, jobb választás volna. Már csak miatta is. *Nem mondja George a nevet. Egyrészt a szőke hajú lány neve nemigen hangzott el közöttük ilyen témában emlegetve, de tudja, hogy Fred tisztában van vele, kire céloz, miközben kiérnek a nagyteremből, nem is sejtvén, hogy az előbbi jelenetnek a szóba forgó lány is tanúja volt. Legalábbis a jelenet egy részletének.* - Miatta? - Csak gondolj bele. Nekem sok pénzt megérne, ha anya szóhoz se tudna jutni, mert hazavittél bemutatni egy Malfoy-rokont, későbbiekben egy ilyen közös esküvőtől pedig a hitéből is kitérne. Mondjuk Fleur kifejezetten hálás lenne, mert anya végre leszállna róla... De az eszedbe jutott, hogy az ő családja mit szólna hozzád? Így is elég gáz neki, hogy nem Mardekáros, ahogy mesélted. *Fred Georgera pillant, s nagyon szeretne valami ellenérvet felhozni, de egy sem jut eszébe. George pedig nem mond hozzá többet, testvérére bízza a döntést, ő így is-úgy is kiáll majd mellette.* - Egyébként te hogyhogy visszajöttél Mayával? Nem felfele indultál a... FRED! Te aljas... - Folytasd csak, ma nagyon hízelgő vagy! *Vigyorog rá a csapdába közben belesétált minden bosszankodás ellenére fülig érő mosolyú Georgera Fred, ő maga szépen elsétált mellette, George pedig nem vette észre a tesztelés alatt álló padlócsapdájukat.* - De hogy kérdésedre válaszoljak, épp felállítottam ellened a csapdát, mire Maya sebbel-lobbal érkezett és véletlenül belelökött. A jó hír, hogy ő rájött a kiszabadítás módjára! Ezért meghívtam egy italra, hogy beszélgessünk kicsit, meg ígértem neki egy ajándék csomagot a termékeinkből. - Szerintem hagyd ki belőle a Boszibűbáj-termékek felét! *Nevet fel George egyértelműen a szerelmi bájitalaikra célozva.* - S mi a rossz hír? - Hogy nem mondom el, mi szed ki innen! *Fordul el Fred széles vigyorral és nem törődik George kajabálásával és méltatlankodásával, sőt nevetve ugrik félre a felé küldött inkább mókássá tevő, semmint veszélyes kis átkok elől - elvégre attól nem lenne baja, ha hirtelen kékké változna a haja -, s csak a lépcső tetején járva, szerinte elég nagy előnyre szert téve küldi testvére felé a szabadító varázst, majd aztán sprintel is el a bosszú elől, ami öles léptekkel közelít.
Másnap reggelre az ígért, már messziről felismerhető lila-narancs borítású csomag meg is érkezik a reggeli baglyokkal Mayának. Minden üzenetet mellőz, de talán nincs is rá szükség. A lány így gazdagodni is fog néhány válaszsúgó és tintát szerte szét spriccelő pennával, csalipálcákkal és csalizajgépekkel, mindenféle maximuláns termékkel, friss sütésű kanári kuglóffal, plusz egy grátisz egyedi pennával: egy a mártásmentes öntöltő pennáik közül, egyedisége abban rejlik, hogy a külseje egészen különleges: feketének tetsző barna sávok díszítik egyik felét, melyet Maya hajszíne ihletet, de maga a penna vörös, mint a Griffendél ház és arannyal díszített kicsiny címer és kacskaringós indaminta fut rajta a ház jelmondatával: "Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, / Házad Griffendél. / Oda csak az kerül, ki / Semmitől se fél." *
Jess elgondolkodott néha azon, vajon hogyan alakul át az ember a szerelem hatására. És most nem a teljesen nyilvánvaló lélekbeli átlényegülésre gondol, hanem a fizikai értelemben vett változásokra. Szerelem nélkül nem verne hevesebben a szíve, akárhányszor csak megpillantja szíve választottját, nem érezné a vonzást, ami arra készteti, hogy lehetőleg mindig a közelében legyen, a vonzást, ami mindig elárulja, ha épp közeledik. Vagy nincs is ilyen vonzás, csak a nagy romantikus regények fantazmagóriája lenne és azért pillantja meg minden egyes alkalommal, ha épp belép a terembe, mert addig is önkéntelenül mindig az Ő alakját keresi pillantása, már öntudatlanul is, s csak akkor ébred rá, amikor Ő belép? Mint most is. Nem tudja eldönteni, vajon tényleg megérezte Fred visszatérését a Nagyterembe, vagy annak ellenére is mindig a súlyos ajtóra rebbent pillantása, ahányszor mozgás támadt ott, hogy alig pár perce látta távozni a fiút. Mindenesetre szemrebbenés nélkül figyeli, ahogy egy griffendéles lány társaságában visszasétál a terembe és leül az oroszlános asztalhoz. Csöndben gratulál magának, amiért nem szakította félbe Doug lelkes beszámolóját az új seprűjéről és nem kelt föl még félig teli tányérja mellől, hogy Fred után menjen. Amiatt viszont komolyan megfedi magát, amiért mostantól csak félig tud figyelni Doug beszámolójára, de egyszerűen nem tudja megtagadni önmagát és pillantása minduntalan a vörös üstököt keresi, azt amelyik olyan kedélyes csevegést folytat a csinos, és Jessnél minden bizonnyal idősebb és komolyabb háztárssal. Maya félreérthetetlen közeledése láttán már nem csak fél szemmel néz a páros felé, szemei elkerekednek, figyelme olyannyira koncentrálódik, hogy nem is csoda, hogy olyan ügyetlenül könyököl az asztalra támasztékot keresve, nehogy leessen a padról, hogy végül villája köt ki a padlón. Összerezzen a mély csilingeléstől, ami elveszik a nagyterem zsivajában, de Jesst felébreszti. Lehajol a villájáért, és talán a szükségesnél kicsivel tovább lent is marad, ezt a jelenetet nem kell látnia. Elvörösödött arcszíne ráfogható a lehajolásra, ő legalábbis ezzel magyarázza, mikor Doug rákérdez. Egy pillantást vet a Griffendél asztala felé, így pont elcsípi Maya távozását. Vajon most Fred követni fogja? Minden bizonnyal. De vajon miért jöttek be ilyen rövid időre? Ha nem dobolna még mindig olyan hangosan a vér fülében, most lehet elsápadna. Lehet, hogy miatta? Lehet, hogy a karácsonyi bálon túl sokat árult el érzelmeiből és most ez a válasz? Ezt elveti, ha így lenne, Fred nem így közölné vele, legalábbis Jess szerint nem, de ahogy tovább gondolja, végülis eljut odáig, hogy biztosan nem árulta el magát, nem olyan feltűnő ő. Nem pillant többet a griffendéles asztal felé, nem akarja látni, ahogy Fred megdicsőült vagy romantikus arckifejezéssel távozik a csinos barnahajú lány után. Míg befejezi az étkezést, szépen elkönyveli a karácsonyi bált egy tökéletes estének, amit mindig megbecsült emlékei között fog számon tartani, de ideje visszatérnie a valóságba és magát is elhelyezni a világ dolgainak nagy rendjében. Csak hát olyan bolondul érzelmes volt, hogy már azt hitte, hogy azt gondolta, azt feltételezte merészebb álmaiban, hogy… Az lesz a legjobb, ha ad magának néhány napot, talán egy hetet, mielőtt visszatérne a rendes kerékvágásba és távolról csodálná tovább Fredet, mert hát egy barátnő nem tántorítja el a szőke hajú lányt, ahogy eddig sem és ki tudja még meddig nem is fogja. Az első szerelem makacsul ragaszkodik hozzá.
Ahogy, ezeket a felsorolásokat mondta, hogy pókok, kígyók stb..a Kopogó szellemektől nem is félek leginkább, az ami annyira megrémiszt a pók. De nincs pókfóbiám, egyszerűen félek tőlük. Madárpóktól leginkább, azoktól jobban...de, nem merem elmondani nehogy még a végén Fred megszívasson mert kinézném belőle. Bár...ha, én sikítanék akkor biztos, hogy Fred mögé bújnék vagy nem..kitudja. Minden megadódhat, vagy eljátszom hogy nagyon is félek és akkor kénytelen lesz engem megvédeni. Ezen, egy jót nevettem és lehet kissé furcsán nézett rám, de ez abszolúlt de, nem nem zavart. A pillantás után pedig ránéztem, és elmondtam mitől félek leginkább. -Nos..nézzük, amit eddig felsoroltál. Kígyókat imádom, pókokat utálom, kopogószellem? ezt most komolyan, tőlem kérdezed? Csúszó-mászóktól egyáltalán nem félek. Inkább a pókok. Nincs pókmániám de, leginkább azoktól félek.- Mosolyogtam Fredre és elmondtam mitől félek, hát ha kedvére leszek a szívatásnak. Hát persze...ha, a bátyám nem ismerné őket, akkor most nem lennék itt, hogy Freddel beszélgethessek. -Öhm..Nincs mit.-Köhögtem, egy kicsit majd hirtelen a Nagyterem felé néztem hogy elrejtsem az érzéseim. Nem nagyon szeretném kimutatni, hogy nem csak rajongok hanem szerelmes is vagyok. -Ajj Fred, ezt most muszáj volt elképzelnem.- Ismét egy hangos nevetésben törtem ki. Sose hittem volna, hogy ilyen jó ízűen tudok kacagni attól függetlenül, hogy teljesen beleszerettem. -[color=#FF0000]Hobbim, a kedves bátyám szekálása minden nap. Hát..szörnyű gyerekkorunk volt. Anyukámék alig törődtek velünk és...mindig a bátyámat féltettem, szinte majdnem a pót édesanyja voltam. Egyszerűen nem tudtam vele bírni, de...most is ugyan ezt csinálja habár itt jó bandába van benne leszámítva Malfoyékat. ezt kimondtam hirtelen közel ültem hozzá és megszerettem volna csókolni, de elkaptam a fejem és elfordultam, majd gyorsan bocsánatot kértem. -[color=#FF0000]Öhm..ne haragudj..jobb, ha most megyek.- Felálltam az asztaltól és végig futottam a folyosón, mint akit üldöznek. Elbújtam, egy helyre és zokogni kezdtem. Remélhetőleg itt egyedül tudok lenni és kisírhatom magam. Fogalmam sincs mi ütött belém..még én?? megakartam csókolni Freded és elszaladtam...ezek után, mi a fenét gondolhat rólam? Mondhatom szépen összehoztam, ezt a mai napot remélem megtud nekem bocsájtani.
- Semmi, de semmitől nem félsz? Kígyók? Pókok? Kopogószellemek? Csúszó-mászó kis bogarak, egerek? *Kíváncsian sorol fel pár népszerű élőlényt (vagy majdnem élőlényt), amitől rendszerint a csajok sikítófrászban törnek ki és a jelenlévő férfiak mögé menekülnek. Nem mintha gond lenne, soha könnyebben nem lehet hős megmentőt játszani, mint egy pókkal szemben. Már ha az nem trabant méretű, mint amilyenekről Ron öccse mesélt nekik egyszer. Jó, oké, az egerek és effélék kevésbé jelentenek veszélyt, de a kígyók és pókok között akad nem egy veszélyes.* - Igazán kedves tőled, hogy ennyire... rajongsz értünk. A bátyádnak is köszönjük a reklámot! *Néha azért zavarba tudja ejteni az ennyire őszintén kimondott rajongás. George már nehezebb falat lenne ilyen téren, ő imádja az ilyent.* - Ilyen korban? Ajjaj, pedig szerintem mi nyolcvan évesek is ilyenek leszünk. Addigra majd kifejlesztünk pár járókeretes tréfát is. *Mosolyog a lányra, majd kortyol párat a sütőtökléből.* - De most mesélj te! Mert az jól látható, hogy te már sokat tudsz rólunk, de szeretnélek én is jobban megismerni. Példáuuul, kezdjük az elején: hova valósiak vagytok? Milyen volt ott felnőni? Aztán hogy érzed magad itt a Roxfortban? Kedvenc hobbi?
S Elnevettem magam szinte tudom, hogy George is ugyan úgy fog járni mint szegény Fred. De, mivel ő az egyik kedvencem ezért nem tehettem mást, mint hogy kiengedtem és most itt együtt tudunk beszélgetni. Igen.. Noel egy nehéz eset, de majd úgy is megszokják mert ahogy látom most is mint, mindig a Mardekárosokkal lóg. Nem mintha, ez bosszantana engem, csak túl okos ahhoz hogy anyáskodjak. De, így most jó élete van mert leakadtam róla legalább egy kis időre. Néma csend után újra megtörtem a gondolataimat a beszédemmel. -Nos..ez igazán hosszú történet. Azét került be a Hugrabugba, mert túl okos. Ezért, nem vagyok vele ott és..én meg, azért kerültem ide mert a süveg, bátornak tart mert nem félek semmilyen veszélytől. De, azt megnézném, hogy George hogy fog majd beleesni a csapdába.- Újra elnevettem magam, ami tartott vagy két percig aztán abba hagytam. Tényleg magam is szégyellem, hogy most ismerjük meg egymást mert, általában minden Griffendélessel jóba vagyok, de akkor is ahogy most is most beszélek először Freddel, aki nem színpatikus számomra. Nagyon rendes és kedves volt tőle, hogy meghívott egy sütőtökre így nem is volt más dolgom mint hogy elfogadjam, a nagyszerű ajánlatot. -Természetesen elfogadom! Elvégre szeretek a társaságodban lenni és remélem nem nagyon csinálok, azzal feltűnést hogy nagyon rajongok érted, márt azóta mióta bátyám mesélt rólatok. Szavamra, mindig is megszerettem volna ismerkedni egy Weasleyvel mert nagyon viccesek vagytok, és még ilyen korba jó is. - Igen tudom, milyen az ha valaki a Weasley Varázsvicc vállalat csapdájából nem tud kiszabadulni. Nagyon jól elbeszélgetek Freddel és az a jó, hogy ő is meg én is nyitok szóval érdekeljük egymást. Ha majd megnyílik nekik a boltjuk első leszek aki meglátogatja őket. Tutit, hogy akkor nekem ingyen adnak de, csak első alkalom mert hát fizetni is kell érte. Mosolyogva néztem Fredre és bólintottam hogy nézzen ki. Addig bájosan ittam a sütőtök levemet ami, a kedvencemmé vált. Remélhetőleg, hogy George is fog csatlakozni hozzánk, mert őt is megszeretném azért ismerni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet ő is valójában. Tudom, hogy egyformák de szerintem mind a ketten nagyon viccesek. Nagyon jól elvagyok velük, szinte mindig feldobják a napomat és tudok egy jót nevetni. Leszámítva a rossz szokásaimat, meg a napomat és állandóan a bátyám utáni hajkurászást már meglehetősen unom. Tulajdonképen abban nem vetek semmi kivetni valót, hogy ők mindig felfogják dobni a kedvemet. Már, most jól érzem magam Freddel, na és George? Hát, majd kíváncsian várom a további fejleményeket addig , élvezem Fred társaságát.
- Még ma intézkedem és átküldök egy szép csomagot! *Ígéri meg Mayának, s így is fog tenni. Jó Fred memóriája, ha nem házi feladatokról van szó. Valami különlegeset is majd belecsempész a csomagba a lánynak, bár azt még nem tudja, hogy mit. Talán ha jobban megismeri majd, akkor jön majd a nagy ötlet.* - Noel Jones, igen, azt hiszem, tudom. *Bólint rá picit bizonytalanul. Van sejtése, melyik az a srác, normálisnak tűnt.* - Milyen érdekes, hogy ő másik házba került. Nem akartál volna te is Hugrabugos lenni? *Kérdezi a lányt azt gyanítván egyelőre, hogy emiatt volt nehéz gyerekkoruk, s közben kezével finoman int a Nagyterem felé s előre engedi a lányt.* - Persze, legalább megismerlek! Szégyen úgy is, hogy ennyi éve vagyunk egy házban és alig tudunk egymásról valamit. Szóval akkor meghívnálak egy sütőtöklére, ha szereted, vagy bármi másra. George úgy is erre fog kimenni és beragadni a csapdába, majd később nagy kegyesen kiszabadítom. *Kacsint hozzá egyet, mert hát ő már tudja Mayának hála a szabadulás módját, George pedig a testvérére lesz utalva. A Nagyterembe érve a Griffendél asztalához ülnek le, és a lenti konyhában serénykedő manóknak hála hamar feltűnik az asztalokon az áhított italok is, amennyiben azok alkoholmentesek.*
S[color=silver] Ledöbbenten néztem Fredet, ahogy mosolygott felém. Bár, ez inkább nem megdöbbenés hanem valami más...Nem szeretném azt tettetni magamon, hogy tetszik nekem mert igen nagyon is habár eléggé nem ismerem. Valamit tegyek érte? Hát.. inkább egy Weasley Varázsvicc Vállalat ajándék csomagot jobban elfogadok tőle, így legalább majd eszembe juttatja, hogy kinek is segíthettem és miben. Legalább majd a karácsonyi vagy éppen a nyári szünetben lesz miről és jobban mondva kiről beszélnem a szüleimnek. Elvégre, egy Weasleyvel állok szemben és..és...a szívem kalimpál már-már kiszeretne ugrani a helyéről azt érzem. Próbálom magam leplezni hogy teljesen odavagyok érte. Meglehetősen kicsikét elkalandoztam majd visszakanyarodtam hozzá és válaszoltam a kérdésére. -Ohh Köszönöm! Tudod mostanában sokat bújom a varázsigés könyvet és otthon is kell gyakorolnom, hogy jobban menjen. Szívesen elfogadnék egy Weasely Varázsvicc vállalat ajándékcsomagot. A bátyámat szívesen megtréfálom vele- Elmosolyodtam majd Fredre érkezett a tekintetem. Mindig mondtam magamba, hogy hallgasson el a szívem. Azért nem tartom magam hősnek de, hát ez van egyszer ezt is meg kell érnem nem igaz? Másrészt pedig örülök, hogy Fred rám mosolygott. Amikor a bátyámról kérdezett kissé elkomorodott az arcom. Hát igen..mint mindenki, ő róal kérdezősködik, ezért is sokan fordultak a bátyámhoz és nem hozzám. Talán, ezért is nincsenek barátaim mer mindenki, a bátyámat isteníti és ebből már totál elegem van. De, azért örömmel válaszoltam Frednek a kérdésére. -Nos, ami azt illeti igen van! Noel Jones Hugrabugos azért nem láthattad itt. Elég nehéz gyerekkorunk volt, ha szeretnéd szívesen mesélek róla nem sietek sehová.- Mondtam neki ismételten mosolyogva. Hiszen nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Tényleg nem sietek sehová, mert a szívem nem szeretné hogy elmenjek mellőle. Miért csinálja ezt velem? Miért kell, mindig úgy dobognia hogy kiessen? Vagy éppenséggel hallják, hogy mennyire zakatol és erre tudtára adják hogy tetszik nekem az az illető? Soha, nem értettem és talán nem is fogom megérteni mi rejlik igazán a szívem alatt. Most még Fredre és magamra koncentrálok és majd meglátom mi lesz a későbbiekben a sor. Így legalább addig is megismerhetem Fredet és nagyon jó szórakoztató és mókamester tud lenni mert őszintén szólva élvezem a társaságát. Nagyon jó fej határozott és kedves, aranyos olyannak amilyenek otthon elképzeltem és most tényleg itt áll előttem és vele beszélgetek.
*A csapdából való kiszabadítás megdöbbentően egyszerű volt, Fred csak pislogni tudott, márpedig az ritka dolog, ha ő sem kap hirtelen szikrát.* - Döbbenet. Varázslástan alapfokon, kb. hetedik oldal, s nem jutott eszünkbe a legegyszerűbb szabadító varázslat. Vissza kell mennünk az alapokhoz! *Porolja le magát, miután kijutott a csapdából, aztán rámosolyog Mayára.* - Még egyszer köszönöm szépen, egyszerű, de zseniális húzás volt! S inkább én kérdezhetném, én segíthetek-e neked valamiben? Avagy mivel hálálhatom meg? Egy Weasley Varázsvicc Vállalat ajándékcsomaggal? Van valaki, aki piszkál vagy csak egyszerűen ráférne egy alapos megtréfálás? Vagy tehetek érted mást? *Érdeklődik kíváncsian és mosolyogva, mert amit tud, szívesen megteszi bájos segítőjének.* - Egyébként... a bátyádat ismerhetem? *Jut eszébe a kérdés, mert a lányra emlékszik a klubhelyiségből, szokta látni őt, de sehogy nem tudja a Griffendélből az egyik srácot sem hozzápárosítani, mint bátyót. Lehet nem is Griffendéles? Vagy most meglepődik majd Fred, hogy nem is tudott a testvéri viszonyról. De, így legalább duplán megérte benne landolni a padlócsapdában.*
S[color=silver] Segítettem Fredet kivenni a csapdából, majd mosolyogva ránéztem. Lehet, hogy rajongok érte de tetszik is azt, meg nem mutatom neki. Majd ránéztem és mosolyogva megkérdeztem tőle, hogy kell valamit segíteni? Újra ránéztem, majd elmosolyodtam. - Segíthetek valamit?- Kérdeztem kedvesen mosolyogva. Mindenki jön ezzel, a Valentin nappal és már nekem nincs senkim. Kellene valakit szerezni, de hátha jön valami..hisz, ez a sors fintora nem igaz? Fred tök helyes, kedves és aranyos nem értem miért nincs barátnője? De, sebaj majd, egyszer úgy is összefog jönni valami.
*Maya végül megkerüli Fred csapdáját, s így szemtől szemben hát ha nem is állhatnak, de nézhetnek egymásra. Így hogy arc is párosul a hang mellé, rögtön világosság gyúl Fred elméjében is, de eddigre Maya is bemutatkozik és egy pillanatra meglepi a fiút a rajongás kifejezésével.* - Nagyon örülök, Maya és köszi szépen! *Mosolyog rá a lányra.* - Szuper! Akkor te vagy az én emberem! Oh, ez a csapda? *Pillant le fejmozdítás nélkül, mintha csak most venné észre a csapdát, amiben fekszik.* - Nos, van egy olyan termékünk George-dzsal, hogy mobil-mocsár, és egy kicsit átalakítottuk. Sikerült is létrehozni a tökéletesen láthatatlan padlócsapdát, ami a vártnál jobban vendégmarasztalónak bizonyult. Az egyetlen szépséghibája pont az, hogy ilyen remekül működik: még nem jöttünk rá, mivel lehet kiszabadítani belőle valakit vagy valamit. Van egy a szobánkban is, próbaképpen beletoltuk George ruhásládáját... azóta Invito begyűjtőbűbájjal kénytelen kihorgászni a cuccait a ládából, mert nem fér hozzá! *Vigyorodik el Fred a rá jellemző komisz módon. Azóta körbekerítették a csapdát, mielőtt reggel arra ébrednek, hogy egy takarító házimanó is fogságba esett.* - Szóval azért vagy te az én emberem, mert elég jónak kell lenni bűbájból, hogy találhass megoldást rá, mivel szedj innen ki, különben tanévzárókor is itt leszek. Kész szerencse, hogy a karácsonynak már vége, tuti kidekoráltak volna girlanddal, de aggódom azért, mert közelít a Valentin-nap! Segítenél? *Néz fel megnyerő mosollyal Mayára. Szüksége is van tényleg a lányra, mert különben befut George is befejezve az étkezést odabenn és betegre fogja nevetni magát Freden. Vélhetően ezt még nyolcvan éves korukban is felemlegetné. Pláne, ha Fredet kidekorálják valami rózsaszín szívecskéssel.*
S Igen! Eltaláltam a nevét, hogy ő Fred. Viszont, egy cseppet sem voltam arról meggyőződve, hogy engem nem ismer meg. De, azért megfordultam és persze azért illedelmesen bemutatkoztam neki. -Maya Jones 7.es és nagyon imádlak titeket- Mondtam majd Fredet figyeltem közben megkerültem ahogy kérte. Majd kérdeztem tőle pár kérdést, majd az övéire válaszoltam először s csak utána tettem fel a kérdésemet. -Igen jó vagyok bájitaltanból miért kérdezed?- Csodálkozva néztem Fredet annyira, hogy elfelejtettem mit szerettem volna kérdezni...de, mindegy addig is megvárom hogy őt mit mond nekem mert nagy Fred és George rajongó vagyok és el sem hiszem, hogy Freddel beszélek. Mindig is az volt a vágyam, hogy beszéljek az ikrekkel és barátkozzak és most végre eljött ez a nap. De remélem, hogy majd beszélek még azért Freddel. Közben addig néztem, hogy nem jött senki és eszembe jutott a kérdés.-Milyen csapdában vagy ha szabad kérdeznem?- Közben Fredet fürkésztem és tényleg olyan amilyennek elképzeltem. Szinte majdnem mindent tudok róla, hála a bátyusomnak Noelnek.
*Aki másnak vermet ás... Ez is lehetne a mai nap mottója, mert éppen George-ot és Lee Jordant várja idekinn, hogy kijöjjenek a Nagyteremből. Ő maga azt kamuzta, hogy előre megy valamiért mondvacsinált, de hihető indokkal, valójában csak elő akart készülni, na meg a terepet is készíteni. Úgy is az volt a bajuk, hogy az új termékükre valamiért nem nagyon jelentkeztek a diákok tesztelésre, pedig már felajánlottak érte ingyenes ajándékcsomagot a Maximuláns termékcsoportból összeállítva, de hasztalan. Na ilyenkor szokott jönni az, hogy egymáson tesztelik, s hogy ki az aktuális tesztalany? Aki lassabban lép. Jól bevált szabály és szokás ez már kettejük között. Csak ma nem jött össze, mert Fred nem gondolt rá, hogy valaki ilyen gyorsan kanyarodna be ide, vagy ennyire elgondolkodna. Azon kapta magát, hogy ő hasassal esik bele a saját csapdájába, s mivel a Roxfortban hopponálni sem lehet, hát még csak el sem menekülhet. Arra ügyel, hogy a fejét minél magasabban tartsa, így legalább az nem ragad bele a padlóba. Ha Maya jobban megnézi, akkor láthatja, hogy a padló kövezete két méter átmérőjű körben hullámos fodrokat vet, mintha csak Fred képében túlméretezett követ dobtak volna egy kicsi tóba, majd ahogy Fred nem izeg-mozog többet, úgy a hullámzás is alábbhagy és megint olyan lesz a kő-mintázatú kicsi "tavacska", mintha a rendes padlózat lenne. Míg nem volt benne Fred, tökéletesen láthatatlan csapda volt.* - Áh, hello, semmi gond! *Vigyorog, és próbálja nyakát nyújtogatni, fordítani hátrafelé, hogy lássa, ki is köszönt. A hangja egészen ismerős. Kisegíteni a fiút innen nem lesz egy egyszerű menet, mert a mágikus rejtett tó a futóhomok vendégszeretetével ragaszkodik áldozatához, éppen csak nem nyeli el őt szép lassan. Mintha ragasztóba lépett volna, vagyis pontosabban esett volna, mert feje, két alkarja kézfejeivel együtt, meg behajlított lábai térdtől lefelé kalimpálnak ki a csapdából a hasas következtében.* - Erre ötven százalék esélyed volt, de nyertél! A hangod ismerős, de megtennéd, hogy bemutatkozol, vagy ide jössz szembe velem? Kicsit akadályoztatva vagyok most, de kezet még tudunk rázni! *Azzal integet a semmibe a jobb kézfejével, ami kilóg a különös csapdából. Hangjában derű, mert ugyan jól beleesett a saját csapdájába Mayának hála, tud ő magán is nevetni és el bírja képzelni, milyen látványt nyújthat jelenleg.* - Viszont kicsit nagyobb ívben kerülj meg, kérlek, különben te is így jársz. Jut eszembe, mondd csak, egész véletlenül nem vagy olyan jó bűbájtanból is, mint sietésből?
SÉppen mentem, a nagyterem felé hogy beszéljek a bátyám fejével, mert állítólag van neki valami barátnője vagy nem tudom, na mind egy..szóval, a lényeg hogy a bátyámmal szeretnék beszélni. Elindultam a nagy terem felé, mert tudom úgy is ott fogom találni, hiszen együtt lóg a haverjaival. Mikor menni szerettem volna, ekkor ütköztem bele véletlenül, egy magas vörös haj srácba. Nem ismertem fel, így nem tudtam elképzelni, hogy melyik is az a "Weasley" testvér közül az egyik. A bátyus sokat, mesélt róluk meg igaz, hogy együtt vagyunk mivel én is Griffendéles vagyok és nagyon imádom őket. Csupa jót, hallok róluk na meg Ronnal is meg a barátaival is roppantul jóba vagyok. Csak, nem lógok velük annyit, mert nekik is meg nekem is van dolgom ami, kissé unalmas hisz nem szeretek egyedül lenni. Ekkor már segítettem neki felállni és bocsánatot kértem. -Ne haragudj, hogy fellöktelek. Csak, tudod sietek a bátyámhoz.- Mondtam neki, egy kissé mosolyogva de, együtt érzően. Hű...tényleg hasonlít Georgra le sem lehet tagadni. Bár, mondjuk ahhoz képest nem is nagyon sietek a bátyámhoz megtudja ő maga is oldani a dolgot, mert addig elcseverészek, egy kicsit ezzel a Weasley fiúval. Szerintem ő is a nagyterem felé tartott ahogy én. Majdnem mindig rájuk köszönök, mikor leülök az asztalhoz mert egyszerűen imádom, és nem tudom még most se felfogni hogy a bátyám után jöhettem. Komolyan, mintha egy álomba csöppentem sokszor, annak is szoktam elképzelni ezt az egészet aztán rájövök, hogy még sem álom hanem valóság. De ez mondjuk, csak az egyik Weasley a másik nem tudom, hol van mert még ma nem láttam őt. -Ha jól tippelek, akkor te lennél Fred ugye?- Mosolyogva mondtam és kedvesen. Persze remélem azért, még sokat megfogok tudni erről az aranyos fiúról, mert igazából tényleg az. Reménykedem, hogy nagyon jóban leszünk.
