2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Távol még a cél..."
Főkarakter: Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Ryan Jacobson Születési hely és dátum: 1974.10.25. Alabama, USA Csoport: Griffendél Patrónus: Tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam, auror szak Képesség: Vélaszármazék Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő, Legendás lények gondozása - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
A naív és a hősies keveréke vagyok, talán azért, mert burokban nőttem fel életem első tizenegy évében, és állandóan éreztették velem, hogy nem illik oda. Mindig én voltam az új fiú, a kívülálló, akinek már nem jut hely a játékokban. Imádok rohangászni, világot megváltani, mint valami nagy gyerek, mert a szüleim annyira imádtak, bár nem vagyok vér szerint az övék, hogy ebből úgy véltem, majd mindenki kedvelni fog. Ez sajna nem lett így, én mégis lelkesen vadásztam a lehetőséget, hogy barátkozzak, és ami mindennél fontosabb, állandóan arról álmodtam, hogy senkiből valaki leszek. Hogy nevet szerzek magamnak, hiszen attól eltekintve, hogy az igazi apám nevét viselem, nem érzem jogosnak, hogy a családjába tartozzak, hiszen sosem láttam, és csupán annyit tudok a szüleimről, hogy nagy tudású varázslópár. Imádok zsizsegni, ami sokakra idegesítő hatással lehet, keresem a kalandot, mert nem tudok a fenekemen megülni, még tanulás közben is elkalandozik a tekintetem. Csak az ösztönönös dolgokban hiszem, mert a józan ész és a megfontoltság borzasztó távol áll tőlem, egy nálam sokkal erősebb bestiának is nekimegyek, és mindeddig hatalmas mázlim volt, vagy talán a bennem rejlő mágikus vér miatt lettem mindig én a győzedelmes, azt nem is tudom. Lányok? Szépek és aranyosak, de azon túl, hogy imádom megmenteni őket, nem tudom, hogyan kéne bánni velük...
Megjelenés
Már kicsiként sem voltam törékeny, de amióta a szüleim javasolták, hogy az iskola mellett járjak még auror magántanárhoz is, aki külön edzi a testemet is, akkora izmaim vannak, hogy csoda, hogy nem reped szét a ruha. Nem vagyok az a testépítő, de lássuk be, manapság a varázslótársadalmak nem a nyers erőt részesítik előnyben, míg én igen, és mire odajutna valaki, hogy előkapja a pálcáját, hát én már rég fejbevágtam egy bumeránggal. Vagy karddal. Bántani nem szeretek senkit, a bestiák persze kivételek, de engem csak arról lehet meggyőzni, hogy valaki sötét varázsló, ha lerí róla. A kedves, cuki alakokról el sem tudnám képzelni, így aztán bőven átvertek már ilyesmivel. Arcra kifejezetten csinoska vagyok, ha egy kicsit magabiztosabb lennék, még akár férfiasnak is tarthatnának, így viszont amolyan pajkosan nagybaba fejem van. Alkatra ugyan sugárzom az erőt, és a magabiztosságot, ami a tetteket illeti, de könnyen zavarba tudok jönni, ilyen visszasüpped a vállam, és nem értem, mit tehetnék. A külsőmet sosem használom bájolgásra, vagy megfélemlítésre, csakis az erőmmel élek, ott és amikor kell.
Életed fontosabb állomásai
A szüleim nagyerejű aranyvérű aurorpár, akik nem érezték azt, hogy biztonságban lennék, amikor megszülettem, ezért jobbnak látták, hogy ha rábíznak egy mugli családra, akiknél nem születhetett gyermek. Szerető szülőkként neveltek fel, mintha a sajátjuk lennék, és volt pár komoly meglepődés, amikor elkezdtek megmutatkozni a mágikus adottságaim. Miután nem tudták, hogy létezik a mágusvilág, kiválasztottként kezeltek, ráadásul amerika nagyon szegényes részében laktunk, a körülöttem fellelhető furcsaságok csak még jobban elmélyítették azt, hogy mennyire kívülálló vagyok. Én magam sem tudtam, hogy mi a baj velem, csak görcsösen próbálkoztam, mígnem meg jött a levél, felvételt nyertem egy amerikai mágusiskolába. Itt már jobb volt a helyzet, mert velem azonos származásúak között mutathattam meg, hogy mire vagyok képes, itt viszont az örökös győznivágyásom miatt utasítottam magam mögé mindenkit, így maradtam egyedül. Csak az vigasztalt meg, hogy a szüleimet megkereste egy auror mentor, aki látott bennem fantáziát. Beszélt a nevelőszüleimmel, és a védőszárnyai alá vett. Így már nem voltam annyira egyedül, de az iskolában ez is csak irigységet szült. Úgy véltem, hogy távol van még az, amire igazán vágyom, megismerni, hogy kik is az igazi szüleim, hiszen időközben anyáék megmondták, hogy talán ez nyugtalanít belülről, és ideje lenne, hogy kiderüljön, hogy kik is adták a Ryan Jacobson nevet, hiszen anyáék Woodburry-k. Furcsa módon nem is gondoltam bele, hogy a különböző név nem jelent vérrokonságot. Azt mondták, hogy menjek Angliába, ott tudom folytatni a tanulmányaimat, és jó eséllyel a szüleim is errefelé élnek valahol... Így hát átutaztam az óceánt, és kíváncsian várom, hogy mikor lehetek végre egyszer... igazi hős? Évek teltek el, amióta elvégeztem a mágusiskolát, és kicsit talán öreg vagyok már diáknak, hiszen az elmúlt időszakot a mentorom mellett töltöttem, de muszáj csiszolnom a tudásomat, hiszen korántsem biztos, hogy felkészültem arra, ami rám vár.
update: Ryan már 2. második éve jár a Roxfortba, lassan végez a 9. évvel. Már korántsem az a szűzike. Szerzett gyakorlatot terepmunka téren is, és volt már pár kapcsolata. Jelenleg ott tartunk, hogy egy gonosz szellem megátkozta, aminek lényege, hogy az összes érzéke megkavarodott, például érzékeny a szeme a túlzott fényre, nem érhet hozzá senkihez, mert túlságosan felkavarja, és a hangos zaj is komolyan árthat neki.
