2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "I speak my mind, Because it hurts biting my tongue."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név:Ryan Blackstone Születési hely és dátum: Oxford, 1986.08.14. Csoport:Hollóhát Patrónus:Császárpingvin Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik. Kiemelkedő tudás:Számmisztika - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Nos, ha bárkit megkérdeznél milyen vagyok... valószínűleg azt sem tudnák sokan, hogy létezem. Egy kicsit csendesebb, visszahúzódóbb szobakukac vagyok, aki remekül elvan a könyvei társaságában is és nem sokat beszél a többiekhez. Néha kicsit olyan érzés mintha szellemként járnám a folyosókat, még ha vannak is barátaim. Igen, mindenki ezt mondaná, mert ezt látják, azonban ez csak a felszín. Ha mélyebbre hatolsz azt kell mondanom, talán a legperverzebb egyén vagyok az iskolában. Sajnos a dolgok a már fentebb említettek miatt leginkább gondolataimban okoznak kielégülést, de várom azt a bizonyos valakit, aki előtt egyszer felfedhetem ezt a csontvázat, mely kellemes elmém egy kis szekrényében van elzárva. Bár az is lehet, hogy szexbaba az... No nem mintha ilyen nagyon beteg elme lennék, félreértés ne essék. Nem fantáziálok én minden szembejövő lányról vagy lopok fehérneműket.... abból már kinőttem khm. Van egy romantikusabb oldalam is, ami miatt várom az igazit, aki elfogadja, azt is amilyennek a nagyvilág felé mutatom magam és azt is aki zárt ajtók mögött előbújik belőlem. Vagy máshonnan...
Megjelenés
Elég nagy méretekkel áldott meg a sors. A magasságom ugyanis már most 180 centi körül mozog. A lábam meg... nem véletlenül hívtak anno óriáslábnak. Egyéb testrészemről meg nem szeretnék nyilatkozni. Az alkatom az nagyjából olyan mint Rocky-é... kiskorában. Nem szeretek sportolni, ha tehetem inkább bent bűzlök egész nap a szobámban, csak ne kelljen arrébb mennem. Ennek megfelelően nem sok izom van rajtam, mert azért túl sokat kéne dolgoznom, ahhoz nekem meg nincs kedvem. Bízom benne, hogy a genetika előbb-utóbb ezt is elintézi és pakol rám még muszklit. Már nagyon unom, hogy csak álmodozok a perverz dolgokról, de sosem valósíthatom meg őket. Minden lány szemében egy majom vagyok. Általában feláll. Ja, mármint a hajam! Mert ugye úgy van vágva, hogy oldalt valamivel rövidebb mint a fejem tetején. Így van, amikor felfelé zselézem, ha van rá energiám reggel. Ha nincs, akkor olyan séróval megyek órára, amilyennel keltem. Ilyen egyszerű a képlet... nincsenek négyzetre emelések és gyökök. A szemem színét a haldokló zöldmoszatéhoz tudnám hasonlítani. Igaziból olyan kékes-zöldes. De ugye minden a fényviszonyoktól függ. Az arcom... hát passzolom. Mit mondhatnék róla? Az megfelel, hogy sokan már csak az arcom miatt sem vesznek komolyan? Állítólag nagyon gyerek fejem van. De ez még mindig jobb egy seggfejnél. Az öltözködésem szerintem átlagos. Vagy átlagon felüli? Minden nézőpont kérdése. Nem mindegyik majom járja a folyosókat Roxfortos egyenruhában. Komolyabbra fordítva a szót, iskolán kívül általában próbálok alkalmazkodni az éppen aktuális trendekhez, több-kevesebb sikerrel.
Életed fontosabb állomásai
„Mesélj magadról és arról, hogy milyen családban születtél” Hát, nem én vagyok a parti lelke, ha épp erre gondolsz. Ez viszont nem jelenti, hogy nem is szeretnék. Annyi mindent szeretnék.. néha csak nézem a többieket és ábrándozom, milyen jó is lenne a helyükben lenni. De gondolom ezzel mások is gyakran vannak így. Nem mintha olyan rossz lenne az életem egyébként. Az anyám boszorkány az apám pedig varázsló volt. Túl sok korábbi felmenőmről nem tudok... általában azt mondom aranyvérű vagyok, de egy tiszta aranyvérű család talán jobban emlékeiben őrizné az ősöket. Kitudja milyen kilengéseknek hála ülök most itt. Mint észrevehetted, azt mondtam az apám varázsló volt... de már sajnos meghalt. Hat éves lehettem, mikor balesetet szenvedett, azonban nem kellett sokáig nélkülöznöm a férfi példaképet. Alig három évbe telt, hogy anyám ismét rátaláljon a szerelemben, egy szintén özvegy varázsló képében. Őszintén tudom, hogy szinte már- már klisé, hogy az ember nem szereti a mostohaszülőt, de én lehetek a kivétel aki erősíti a szabályt, mert imádom a fickót. Kedves, segítőkész, mindig úgy kezelt mintha a sajátja lennék, ráadásul behozott valamit az életembe amire mióta eszemet tudom vágytam. Egy tesót. „Hol élsz jelenleg? Hol töltötted a gyerekkorodat?” Oxfordban és mióta eszemet tudom itt is éltem. Pontosabban Oxford egy külsőbb részén, agy amolyan magánbirtokon. Nagy ház, nagy kert, nagy szoba... minden amire egy gyerek vágyhatott. „Melyik iskolába jársz és hova jártál? Miért volt szükség a váltásra?” Egy mugli előkészítő iskolába jártam, amíg el nem értem azt a kort, hogy megkaptam azt a bizonyos levelet. Igazából sosem értettem mi értelme. Szóval a mostohanővérem három évvel idősebb nálam és minden alkalommal mikor hazalátogatott, csillogó szemekkel figyelve ittam minden szavát amit arról a csodás helyről mesélt. Az óráiról, a rengeteg dologról amiket tanult , a barátairól. Ahhoz képest nap mint nap muglik közé járni és unalmas dolgokat tanulni unalmas emberekkel unalmas emberektől... eltaláltad, unalmas volt. De a szüleim ragaszkodtak hozzá, mert ez segít beilleszkednünk a környéken, ráadásul barátokat is szereztem akikkel elszórakozhattam. De amint tizenegy évesen megkaptam azt a várva várt kis levelem, alig vártam, hogy következő évben imádott nővérkémmel szállhassak fel a vonatra, melyre oly sokszor láttam már őt felszállni és integettem utána. Végre én is a Roxfortban tanulok. Öregem el sem hinnéd ha elmesélném milyen varázslatos az a hely. Hollóhátasként talán nem tartozom épp a legmenőbb társaságba, de ha azt nézzük, milyen kis könyvkukac vagyok... nos megértem a kedves süveg miért is pakolt oda. „Volt valami meghatározó élményed vagy éppen kudarcod az évek során?” Hát... egy dolog van ami azt hiszem örökre megváltoztatta az életem. Elég kellemetlen. Nem mintha olyan nagy dolog lenne. Szóval szerepel benne egy nagy dolog de, nem tudom. Mindegy jobb ha simán belevágok. Szóval tizenkettő voltam, a második évemet tapostam a Roxfortban és épp karácsonyi szünetre látogattunk haza. Egyik este arra ébredtem, hogy nővérem benyitott a szobámba az éjszaka közepén és megkérdezte ébren vagyok e még. Rosszat álmodott és mióta egy családba kerültünk gyakran megesett, hogy egy egy rém álom vagy ijesztően borús éjszaka hatására bekéredzkedtünk a másik ágyába, hogy ne féljünk. Igaz ilyesmi akkor már pár éve nem fordult elő, de örömmel engedtem be szeretett nővérkémet az ágyamba. Mindig is ő volt az az egész családban akivel leginkább kijöttem. Mindig megvigasztalt, megvédett, a tökéletes nagy tesó volt nekem. Miután bebújt a takaróm alá szorosan hozzám bújva megölelt én pedig vidáman bújtam hozzá. Kicsit megremegtem ahogy hideg lábai hozzám értek, de elveztem a meleg ölelésében. Már majdnem elnyomott az álom, mikor kezeivel gyengéden simogatni kezdett. Először nem zavart, de aztán kezei lassan olyan helyekre vándoroltak, ami... elég kényelmetlenül érintett. Vagyis... igazából jól esett, de nem tudtam... szóval eléggé zavarban voltam meg maga a helyzet is. Mocorogni kezdtem, de nem eresztett. Halkan súgta a fülembe, hogy minden rendben lesz, csak azért teszi, hogy megmutassa mennyire szeret. A következő pillanatban mélyen a szemeimbe nézett és megkérdezte szeretem e. Egy kis habozás után igent mondtam... imádtam a nővérem, még ha nem is vér szerinti volt a kötelék. Erre csak egy kacér mosolyt láttam megvillani arcán a bevilágító hold fényében, majd kezét a pizsama alsóm alá csúsztatta... innentől azt hiszem el tudod képzelni mi történt.. „Hogyan kezelted?” Az első alkalom volt szóval leginkább ő irányított és... jaa, hogy utána. Eléggé szégyelltem magam. Elmondta, hogy nem mondhatjuk el anyuéknak, ami világos is volt... de senki másnak sem mondtam el. Időről időre, újból és újból megtörtént a dolog, amikor azt akarta, ráadásul társaságban is képes volt kacérkodni velem... igaz vigyázott rá, hogy senki ne lássa de akkor is. Utána ha lehet kicsit még jobban magamba fordultam és inkább magamnak való lettem. Persze az eset után... hát finoman szólva máshogy néztem a körülöttem lévő lányokra. Nem azért... tizenkettő voltam nem idióta, már nagyjából hallottam a dolgokról, de miután át is éltem... Nyilván emiatt lettem titokban olyan amilyen... ami nem szerencsés ha azt vesszük a jellemem, alapból nem volt olyan soha, hogy nagy nőcsábász legyek. Ráadásul a nővérkém is előszeretettel tett róla, hogy megmaradjak a kis játékának, még akkor is ha épp barátja volt, így próbált a szeretgetésével, néha zavarba hozni iskolatársaim előtt. Nem mintha olyan nehéz lenne engem zavarba hozni bármivel. „Elégedett vagy a jelenlegi életeddel? Ha lenne egyetlen esélyed és visszamehetnél a múltba, akkor mit változtatnál meg?” Nos lehetne jobb is,de ezzel szerintem megint csak... mindenki így van. Különösebben semmin nem változtatnék... bár múltkor volt az a romlott fasírt a menzán. Na azt lehet nem enném meg újra.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Ryan Blackstone 2014-12-10, 22:00
Elfogadva!
No hát volt így olvasás közben egy ilyen köpni-nyelni nem tudok állapotom, amikor főként csak pislogtam és igyekeztem felfogni, hogy... hű! Szóval jó kis kari lett, felettébb érdekes ezzel a pofozni való nővérkével. Szépen fogalmazol, ez most is kiderült, szóval ilyen téren nem leptél meg és a pb választás is remek, pedig először nem is tudtam elképzelni ennek a karinak GG-t, de olyan tuti hozzá illő gifeket válogattál össze, hogy nagyon is passzol. Szóval nem húzom a dolgot, foglalózz, ha netán még nem tetted meg, aztán kész is vagy. ^^ És külön köszönet a profil csontra kitöltéséért.
Szóval jó kis kari lett, felettébb érdekes ezzel a pofozni való nővérkével. 
Szépen fogalmazol, ez most is kiderült, szóval ilyen téren nem leptél meg és a pb választás is remek, pedig először nem is tudtam elképzelni ennek a karinak GG-t, de olyan tuti hozzá illő gifeket válogattál össze, hogy nagyon is passzol. 
Szóval nem húzom a dolgot, foglalózz, ha netán még nem tetted meg, aztán kész is vagy. ^^ És külön köszönet a profil csontra kitöltéséért. 
