2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott!"
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Marisol Naceri Születési hely és dátum: 1980. augusztus 31. Northwich, Anglia Csoport: Hugrabug Patrónus: Kolibri Évfolyam: Hatodik Képesség: - Kiemelkedő tudás: Jóslástan - Kiemelkedő, Legendás Lények Gondozása - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Harsány vagyok és elég sokat fecsegek. Vagyis... nagyon sokat fecsegek. Imádok beszélni, bármiről és bármikor és gyakorta csak úgy random elkalandozva a témák között. Ne lepődj meg, ha néha csak úgy közbe vágok valamit, ami amúgy eszedbe se jutott volna, hogy ide kapcsolódik, mert.. nem is kapcsolódik ide. Szeretek mindent, ami színes, a kedvencem a vattacukor... nem a pónik... nem a mondókák... nem a szivárvány! Na jó, sok kedvencem van. Szeretek pörögni és szórakozni és még jobban szeretek táncolni és énekelni. Nem mondom, hogy sokan kedvelnek, de aki szereti a hozzá hasonló kissé fura, kissé talán butácska enegriabombákat az általában elég könnyen elvisel. Igazából jó társaság vagyok, mert tuti, hogy könnyen feldoblak majd és nem igazán veszem le a cinikus megjegyzéseket, vagy a beszólásokat. Ahhoz elég csúnyán kell viselkedned velem, hogy értsem és meg is bánts vele. Ez kifejezetten nagy kihívás, de ha sikerül, akkor eléggé ki tudok akadni, és jön a sírás és a totális kétségbeesés, afféle gyenge hiszti roham, mint egy öt évesnél. Ne akard kipróbálni. Suli terén a kedvencem a jósmágia. Hiszek is benne és számomra Trelawney a legjobb tanár a világon! Én magam is szoktam időnként kártyát vetni, és szeretek jósolni is a magam még nagyon kezdő módján és egyszer igazi jós szeretnék lenni! Ebből értetődően szeretek mindent, ami természetfeletti, a muglik ezotériája pedig kifejezetten lenyűgöz. Az álomfogó és a mindenféle babonák... fantasztikus, hogy miben tudnak hinni egyesek!
Megjelenés
Eléggé látványos jelenség vagyok élénk vörös hajammal és enyhén szólva is rikító ruházatommal. Szeretem a feltűnést, meg a színeket, meg a... a szivárványt! Jah és a fagyit, meg a plüssállatokat, és mindent, ami cuki. Nem vagyok túl magas, mondhatnád, hogy kissé töpszli vagyok, vagyis nagyon, alig súrolom alulról a 155 centit, de a hangom és a megjelenésem a magasság hiányában is elég jól kiemel a tömegből. Még akkor is van rajtam valami extra, valami színes, amikor kénytelen vagyok azt a rút fekete talárt viselni. Szeretem a kiegészítőket is, nyaklánc, karkötők, gyűrűk, hajpánt és a többi, aztán persze a cipőket. Imádom a cipőket! Van is pár, és magassarkúban egészen emberi magasságot tudok elérni. Egyébként helyes lány vagyok a többség szerint, mondhatni cuki. Sokat mosolygok és nevetek, ami akad olyan, akit egy idő után irritál, de nem igazán szoktam ezt magamra venni.
Életed fontosabb állomásai
Elég egyszerű életem volt és van is, szerencsére eddig nem sok hatalmas drámára került sor. Egy volt... de egy talán mindenkinek kell, viszont azon is sikerült túltenni magam. Egy csendes kisvárosban jöttem a világra egy nővér mellé, és egy évvel utánam megérkezett az öcsénk is. Elég szép kis család voltunk így a kezdetekben öten. Nem kellett soha sem unatkoznom és valahogy nem éreztem negatívnak azt sem, hogy én vagyok a középső, mert imádom az öcsémet. Stram kiskölyök, mert hát sokat bohóckodtunk vele, és állati jókat hülyültünk mindig is. Egyébként a testvéreimmel egészen mások vagyunk. A nővérem inkább csendes gondolkodó, apára ütött, nem hasonlít egyikünkre sem. Az öcsém is vadóc, mint én, bár ő inkább az a bajkeverő típus, aki szeret mások orra alá borsot törni, míg én pont hogy kifejezetten kedves és jólelkű vagyok, csak a magam kissé fura, kissé hóbortos módján, de ezzel sincs baj igaz? Az életem elég szépen telt egészen öt éves koromig. Nem volt valami kellemes. Anya a szülinapom előtt pár nappal egyszerűen eltűnt. Sasha szerint volt valami benne már előtte is hetekkel, de én ezt nem nagyon vettem észre. Talán ő idősebbként jobban leszűrte a jeleket. Szóval anya csak úgy elment, én pedig egy ideig azt hittem, hogy miattam van, aztán azt hittem, hogy majd visszajön, aztán... idővel biztos lettem benne, hogy erre természetesen nem került sor. Feladtam a várakozást szép lassan és elfogadtam a tényt, hogy négyen maradtunk. Persze változtak a dolgok, apa eléggé maga alatt volt, én pedig egyre többször vettem fel a még bohókásabb stílust. Sasha próbálta a dolgokat elfojtani, ő inkább csak tanult, olvasott, az öcsém több csínyt követett el, mint valaha, én pedig ott voltam apának mindig. Egész jól átvészeltük az anya mentes időszakot, azaz azóta az életet. Vártuk a leveleket, mert hogy apa varázsló és tudtuk, hogy megyünk majd a Roxfortba. Még az is megfordult apa fejében - később elmondta -, hogy anya mugliként ezt a varázsló dolgot nem tudta kezelni. Azt hiszem ezt már soha sem tudjuk meg. Nem számít, végül jött a suli nekem is. Nem zavart, hogy Sasha Hollóhátas lett, én meg Hugraburos, az öcsénk pedig egy évvel később Griffendélet. Nekem így is tökéletes. Szeretem a házamat és igazából nem is lógok ki közülük. Eredetileg egyébként barna a hajam, de immár három éve rászoktam erre a szinte már piros vörösre. Egyszer az öcsém festette be tréfából és megtetszett, szóval maradt ez, és szinte már a jellegzetességemmé vált, mint ahogy a színes ruhák is, no meg a kártyavetés és persze a bohókás hangulat. Akik ismernek többnyire azért kedvelnek a házamból, mások beszólogatásaival pedig igazából ritkán foglalkozom. Én szeretek ilyen lenni, nem érdekel, hogy más mit mond, hogy milyennek kéne lennem inkább. Azok, akik másokat méltatnak folyamatosan csak azért teszik, mert önmagukkal sincsenek igazán megelégedve, szóval... az ő bajuk.
