2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort legmagasabb és egyben legvékonykább tornya, ami nem szolgál másra, mint arra, hogy remek belátást biztosítson a birtokra. Innen tényleg ellátni a hegyekig, látni a tavat, a kviddics pályát, amit csak szeretnél. Persze hűvös időben kifejezetten szeles, ilyenkor azért jól öltözz fel. A kilátó is természetesen kőből épült, de körben sok helyütt nyitott, nagy üvegtelen ablakokba könyökölhetsz ki nézelődni.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kilátó 2019-01-07, 21:32
~Tim & Cody~ ***KHMmm***
Igen, én is tudom, hogy nincs közöm a manőverhez, de azért még alaposan rám hozta a frászt és majdnem tragikomikus lett az egybeesés. Arra, hogy a fülembe... dorombol? kilel a libabőr és kicsit odébb húzódom. Nem túl feltűnő a mozdulat, de a fülem érzékeny az ilyesmire, szóval kéretik nem borzolni a kedélyeket! Meg is dörgölöm a fülemet, igazából csak mozdulat amivel átsimítok a fülkagylómon meg a nyakamon elűzve az érzetet. - Hát eddig arról sikerült csak biztosítanod, hogy veszélyes vagy önmagadra... - piszkálom egy kicsit, felé fordulva, minden különösebb él nélkül. Majd felhívja a figyelmet arra, hogy még a karom is libabőrős én meg készségesen támogatom azt a verziót, hogy mindez a hidegtől van így. - Mi a legközelebbi úti cél? - kérdem egyszerűen és arra az arckifejezésre, csak egy kacér, kajla vigyorka a válasz, majd megingatom a fejemet és követem.
[You must be registered and logged in to see this image.] Ahogy érzi a srác kezét, meg közelségét, a szívverése ismét a megszokott gyorsaságúra vált, és egy sunyi félmosoly jelenik meg az arcán, miközben hagyja magát felsegíteni a földről, és feláll. Finoman meg is paskolja Cody vállát. - Nem akarlak alábecsülni, de én téptem ki a korlátot, ehhez most nem sok közöd van. Talán a legközelebbi pontot neked véssük. Mondtam, hogy veszélyes vagyok. - suttogja még bele az utolsó mondatot a srác fülébe, majd csattint egyet állkapcsával, és közelebb sétál a falhoz,felkapva a piknik kosarat. - Gyere mielőtt nagyobb bajba keverlek, majd a manók kijavítják. Menjünk le. Mielőtt megfagysz. - int a srác karja felé, ami csupa libabőrt, persze nagy kérdés, hogy ez a hirtelen adrenalin löket meg stressz oka, vagy tényleg fázik. Minden esetre a srác hangulata mintha erősen helyrebillent volna, talán ez a hirtelen jött esemény kiugrasztotta az őrjöngésből,így még szerencsésen is alakult. A sármos, jófiús arc most kifejezetten kacéran int a hugrás gyógyító felé.
Mikor a korlát roppan, már mozdulok, és egy pillanat alatt az egekbe ugrik a pulzusom, mire azonban elérhetném, már hanyatt esik a lábam előtt/lábfejemre. Így csak nézek le rá pár nagyon rövid döbbent pillanatig, majd kezet nyújtok neki és ha elfogadja felhúzom a földről. Kiengedem a levegőmet, mert fel sem tűnt, de egy ideje már vissza tartom. Nézek a korlát helye után, aztán vissza fordulok a sráchoz. - Eskü nincs telekinetikus képességem és kinyírni sem áll szándékomban. - közlöm már valamivel higgadtabb arccal. Aztán újra a korlát hűlt helyére nézek és nyelek egy nagyot mert eszembe jut az a remek este. - Soha többé nem jövök senkivel a kilátóba. Hacsak az illető nem tud repülni! - eddg mindenki leesett, vagy majdnem leesett akivel itt jártam...! Nyugi Cody.... ne most válj babonássá!
[You must be registered and logged in to see this image.] Előbb vagy utóbb talán lesznek abban a bizalmi viszonyban, de ez túl mély seb és túl meghatározó a srác számára, hogy olyan könnyen kiadja magát ilyen téren bárkinek is. Már az is nagy szám, hogy a családjáról többet mondott a srácnak, és utána életben hagyta, nem törölte az emlékeit, vagy nem tűnt el az életéből csak úgy simán. Amikor felmerül a gyakorlás ötlete, akkor finoman elmosolyodik, ezt persze Cody nem láthatja, de Tim pontosan tudja, hogy ez nem így működik. Az őrjöngés sajnos a teljes értékű, és született vérlényekre is hatással van, és bizonyos érzelmi túltengéseknél simán megtörténhet, hogy eluralja valami és akkor bekattan. Hiába van az, hogy átváltozáskor ő teljesen ura marad a testének, meg az elméjének,, hiszen nála a fenevad nem parazita, hanem az is ő maga, ha elborítja az őrjöngés, a düh, a harag, akkor nem lát, és szerinte ez így van jól. Olyankor nem is akar. Ám mielőtt ezt kifejthetné, ahogy hátrasandít a srácra, és látja, hogy az éppen lő, érzi, ahogy megroggyan alatta valami. Lendületből löki el magát a korláttól, amivel természetesen eléri,hogy az ki is szakadjon a helyéről, és lefelé zuhanjon a mélybe, ő maga pedig egyszerűen elterül a hideg kövön, pár centire a szakadék szélétől.
Tim született szóval ha valaki megkérdezne, inkább számít számomra egy emberekhez alkalmazkodott varázslénynek, a szó nemes és nem lenéző értelmében, mint mondjuk Ivor. A legtöbb Timhez hasonló, ha őszinte akarok lenni, szerintem régebb óta léteznek, mint az ember, és az hogy kevés számuk ellenére még mindig léteznek, zseniális túlélő képességeiket bizonyítják. Igen, ő is hamar belátta, hogy nincsenek abban a bizalmi viszonyban még amiben ilyesmikkel dobálózhatnának, vagy Cody egyáltalán ilyen kérdéseknél válaszra tarthatna igényt. De... talán el jön az az idő is. Mikor látja, hogy lehiggadó félben van, majd meghallja a szavait, rámosolyog és felveti a gondolatot, bár a végét már inkább poénnak szánja. - Ha gondolod gyakorolhatunk, hogy lehetőségekhez híven, mindig te legyél a testedben, akármilyen formában is vagy. Ígérem, minden alkalommal össze fércellek majd.~ majd tesz egy olyan mozdulatot egy kacsintással, mintha Timre lőne és ekkor... A korlát amit Tim megnyomorgatott, meg is adja magát a srác alatt.
[You must be registered and logged in to see this image.] Egy vérlény gyakran nem úgy reagál dolgokra,ahogyan kéne, és talán a mellékelt ábra is pontosan jól mutatja, mennyire akarja cafrangosra tépni az egész családot, a legkisebb csecsemőig, de talán tényleg nem ez a legjobb alkalom. Hiába vannak kifejezetten jóban a srácok, meg talán Tim még érez is valamit Cody iránt, de az tény, hogy annyira a bizalmába még nem fogadta, hogy ilyen nyíltan beszéljen vele ezekről, vagy ilyen könnyen. De az is igaz, hogy elég közel áll hozzá ahhoz, hogy ne tépje ketté csak simán, vagy ne hagyja itt csak úgy. Tehát nem egyszerűen csak egy srác, akivel üzletel. Ami kifejezetten pozitív. És úgy fest, hogy a hugrás szavai lassan eljutnak a tudatáig, mert mintha lassan kezdene visszatérni ebbe a világba, és az emberek közé. Bár a szemeiben még ott a sárga fény, elégedett morgást hallat,mely szerint Cody nem fog az útjába állni - és ha így van, akkor már nem is kell megölnie, hiszen nincs a listán, tehát akár meg is nyugodhat. Lassan fordul vissza a kilátó korlátja felé, hogy megrázza magát, és hosszan előre felé nézzen. Egy laza mozdulattal vált testhelyzetet, és támaszkodik rá a korlátra, karjait keresztbe rakva, meg egyik lábát is a másikon, mintha csak turistáskodna, és az előbbi esemény meg se történt volna. - Nem akarlak bántani. De nem mindig én irányítok. Veszélyt jelenthetek rád. - súgja halkan, de érthetően.
Okéééé hát ez minden csak nem úgy sült el, ahogy terveztem. És kissé félre gondoltam valamit azt hiszem, amit majd érdemesebb lenne akkor elő szedni, amikor nem akarja Tim letépni a fejemet. Mert biztos vagyok benne, hogy lenne olyan időszak amikor akár még erről is lehetne vele beszélni... Noha egy csepp sértettség sincs bennem mikor azt mondja semmi közöm hozzá, mert... amúgy valóban nincs közöm hozzá. Miért akarom hogy közöm legyen hozzá? Látom, hogy sárgán villannak a szemei, és és bevallom itt azért egy kissé megrándul az arcizmom. - Nem akarok az utadba állni. - már csak az kéne! Nem vágyom ilyesmire. A szándéka érdekelne, hogy mennyire akarja cafrangosra tépni McCaine-éket. - Tim... - nem láttam még szemtől szemben átalakulni egyetlen vérfarkast sem, születettet meg főleg. Persze, ha vérfaskat látsz pucolás van, vagy pálca a kézbe... Ehhez képest nekem most csak egy teával teli rézpohár jutott. - Ejtsük a témát!... Jól vagy? Az jobban érdekel. Nem kezelem állatként, nem kezdem degradálni, sem tutujgatni, csak érdekel hogy épp még itt van-e egyáltalán.
[You must be registered and logged in to see this image.] Az egy nagy kérdés, hogy minek tartja magát, és az is nagy kérdés, hogy mi ő valójában. Amikor Joyce-ra néz, akkor egyértelműen egy farkast lát, amikor magára, akkor tulajdonképpen egy szerencsétlent, aki szeretne valahogy túlélni, miközben maga sem tudja, hogyan illeszkedjen bele ebbe az egészbe. Cody szavaira - bár a srác nem akarja felhúzni - csak még idegesebb lesz, és ahogy elfordul a korláttól, finoman meg is hajlítja azt. Majd a manók kiegyenesítik. És sajnos hiába gondolja úgy Cody, hogy rossz családdal kezdtek, mivel aurorok, ők meg csak egyszerű vérlények, hiába több a fizikai erejük, rengeteg más téren esélyük sincsen. - Meg se próbálj az utamba állni, vagy beleavatkozni ebbe az ügybe. Nem rád tartozik, és nem akarom, hogy megsérülj. - mondja, sőt, szinte vicsorogja és morogja a szavakat, és érződik, hogy most nagyon erőteljesen vissza kell fognia magát,már csak azért is, hogy ne támadjon rá a srácra, és ne essen neki a torkának. Ahogy kifordul, Cody felé, az egyik kezével még fogja a korlátot, mintha abba kapaszkodna, szemei azonban már nem a megszokott, sármos, békés valamik, hanem kegyetlen sárgán villannak meg.
Nem mondhatni, hogy megijedek, pedig lehet jobban tenném. Hosszan nézek a szemébe, hosszan emésztek gondolatokat. Olyanokat, mint például, hogy a született lények minek tartják inkább magukat? És rögtön eljutok fejben kismillió társadalmi faji és egyéb kérdéshez. Majd leállítom magamat és figyelem tovább Timet. Ahogy beroppantja a korlát csövét... És azért azt meg kell hagynom, hogy a McCaine család meglehetősen rossz családdal baszakodott... Főleg, ha valami nagyon csúnya dolgot varrtak a nyakukba, holott mondjuk maximum megélhetési bűnözést folytattak... Egyik sem jobb... Sóhajtok, nem megyek bele mélyebben. - Ha gondolod eltolhatjuk ezt a kérdést Újholdig. - dobom be, bár tudom, nem ez a legjobb felvetés most. - Nem tudom hogy fel akarlak-e húzni ennél jobban... A kérdés viszont nem fogom elengedni véglegesen. - nem ez nem fenyegetés, csak felhívom a figyelmét, hogy még megkaphatja ezt tőlem valamikor máskor is.
[You must be registered and logged in to see this image.] Amikor Cody a vállának dől, majd elkezdi a dolgait mondani, akkor egy aprót sóhajt, és csak vár, amíg ez az egész elmúlik. Majd, amikor felegyenesedik, akkor még barátian megveregeti, megsimogatja a srác vállát, és dob egy sármos félmosolyt. - Látod, megmondtam. - és bizony, az ő képe is teljességgel komoly, bár azért nem faarcú, de a lényege ugyanaz. És hagyja is ennyiben a dolgot, mert bizony eszébe jut a családja, aztán pedig ahogy Cody elkezdi kérdezgetni, benne is megmozdul valami, de az nem olyan pozitív dolog, mint a hugrás gyógyítóban. Bár a nevetés oldja a feszültséget, Tim minden esetre kifejezetten ideges kezd lenni. Meg telihold is most volt, azt se felejtsük el. Ahogy találkozik a tekintete Codyéval, egy kis ideig állja, de valami mérhetetlen, félelmetes gyűlölet jelenik meg benne. - Ne akard, hogy előjöjjön belőlem a fenevad. - morogja tulajdonképpen cseppet sem kedves hangnemben, majd egyszerűen feláll, és a korláthoz sétál, kezeivel megfogva a hideg fémet, és ahogy megszorítja, szinte beleroppan. Előbb a családja, és rá a McCaine-k története olyan erős érzelmeket váltott ki belőle, amit nem feltétlenül tud kordában tartani.
Erre a mondatra meg a feltartott kezekre néz rá egy két pillanatig fa arccal, majd... a hozzá közelebb eső vállára borul a srácnak csak úgy haverilag, semmi rávetődés. Zokogást imitál. - A kedvenc növényem megette a hörcsögömet és mindketten megdöglöttek! És utálom a mogyoróvajat! - felegyenesedik megkönnyebbülten és vissza dől a kilátó falának. - Ah! Köszi ez tényleg működik! Megkönnyebbültem.~ közli elérzékenyült hangon, tökéletesen fa arccal, nem röhögi el, de érezhetően nem volt komoly a manőver. Kitöröl jelképesen egy könnycseppet a szeméből. És félre téve az ökörködést figyel Timre továbbá. Nézi ezt az ábrázatot és szívből kívánja, hogy beteljesüljön. Ahogy így nézi a srácot, mintha valami megmoccanna benne, de nem tudja hová tenni épp melyik rész fogta meg. Maga a hangulat, vagy a jelenség ami mellette ücsörög. Arra, hogy bedobja a teát meg a sonkát, a komoly témafejtés közepébe, határozottan újabb nevetés szakad ki belőle. Aztán még fején a vigyorral teszi fel a kérdést, és közben megtalálja Tim tekintetét, vissza néz rá, valamennyire az ábrázata is vissza komolyodik - Úgy értem... Mit érzel a McCaine család felé? És miután egyesült a családod is jelen lesz-e ez?
[You must be registered and logged in to see this image.] Finoman felemeli maga elé a kezeit a fiú válaszára. - Érezd magad teljesen szabadnak erre. Nem köt hozzám semmi. - toldja oda még azt a félmondatot, és nem is ejt meg semmiféle olyan megjegyzést, hogy mivel és hogyan jöjjön vagy ne jöjjön és boruljon a nyakába. Inkább elnéz a srác mellett egy kicsit. - Jah, az klassz lenne. Egy álom. - sóhajt afféle teljességgel őszinte félmosollyal,és ahogy elnéz a fiú mellett, a távolba révedezik a tekintete, és kellőképpen nosztalgikus hangulatba kerül. Régi emlékek sejlenek fel a lelki szemei előtt, valami mérhetetlen nagy szeretet érzése, és mintha ez tényleg valóság lenne, és egy lehetséges jövőkép. Nem szól bele semmiféle pesszimista vagy egyéb megjegyzés, hogy erre semmi esélye nincs, pár pillanatig tényleg elhiszi, hogy ez lehetséges. Úgy, mint rég. De persze soha, semmi nem lesz olyan és úgy, mint rég. És a vérfarkasos, aranyvérű mókázás zökkenti ki, főleg, amikor a srác felröhög. - Jó, minden hasonlat sántít. De született farkast nem nagyon ismerek, mármint akit ismersz és felemlegethetném. Analógiának megteszi. - és ha játékosabb hangulatban lenne, talán még nyelvet is öltene, de hanglejtése így is mindent elárul. A poharát pedig ő is magasra emeli, aztán le is húzza.. a teát, ami benne volt, semmi vadulás. A kérdésre pedig leteszi azt, felhúzza a lábait, és úgy kuporodik le a srác elé. - Jelen pillanatban a tea és a sonka.. - és a tekintete, meg a hangja olyan komoly, hogy elhiszed, éppen arról beszél, hány embert és hogyan fog megölni. Aztán egyik szemöldöke lassan feljebb kúszik. - Mit akarsz tudni pontosan? - mert elég sok minden kavarog benne most jelenleg. Főleg ami a beszélgetésüket illeti. Család idill,valami, amitől megfosztották, ezért szívesen feltépné pár ember torkát, és az is,hogy szeret Codyval lógni,talán túlságosan is.
Megmosolyogja. - Remélem nem jön el a pillanat. Leszarom ha mások gyengének látnak, de nem rég jöttem helyre, lehetőségeimhez mérten. Nem akarok hirtelen a nyakadba borulni önsajnálattal. De azért köszi az ajánlatot. - Valóban meg voltak a mély pontok, de nyár vége, a baleset óta sok minden történt. És igazából valahol jobban viselte mint gondolta. A Prince-es névadáson jót derül. Mondaná, hogy hát igen, az anyák már csak ilyenek, de fogalma sincs milyenek az anyák, úgyhogy ejti a dolgot. Komoly témák közepén, de most valóban sikerül oldódnia. Nincs nyomott hangulata, és egyszerűen hálás ezért. - Remélhetőleg vissza kapod a családodat. - valóban szép lenne. Tim anyját nemsokára kiengedik. Az apja bár a tengerentúlon van, így is több esély lesz az egyesülésre, mint Timnek egymagában, elzárva mindkettejüktől. Én a naiv kis lelkemmel, nem szeretnék arra gondolni, hogy egy született farkaspár miféle pusztításra képes, ha kellően bosszúra szomjaznak, ez után a jó pár évnyi "pihenő" után... Reménykedem, hogy a fiuk, és nem a bosszú lesz számukra az első. A Lupinos elszólásra felröhögök. - Bár Lupin professor nem is született farkas. - az meg már mellékes, hogy egyéb se tenné lehetővé ezt az opciót. Thonks nekem kiesik a képletből. De Timtől nem veszem utalásnak bármire is. Csak egy poénnak. - Szóval szabadon szeretsz. Ez jó.~ megemelem a poharamat, bár csak tea van benne, de ez senkit nem kell hogy felzaklasson! Az utolsó mondatra azonban elgondolkozva nézek Timre egy kicsit hosszabban, aztán magam elé, és ahelyett, hogy spekulációkba bocsátkozom, egyszerűen felteszem a kérdést. - Mi zajlik benned valójában?
A hozzászólást Cody Armstrong összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-01-07, 01:51-kor.
Tim Roberts
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kilátó 2018-11-29, 19:33
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Megnyugszik,amikor hallja Codytól, hogy nem nehéz kimondani ezeket a dolgokat, pusztán szokatlan a számára. Nem tudja, mit reagálna, hogyha egyszer csak a fiú elkezdene itt szipogni, vagy sírni. Bár falkában nőtt fel, de sosem olt testvére, így nem is nagyon van kihez kötődnie, és nem is tanulta meg ezeket a bizonyos érzelmi reakciókat lekezelni. Éppen ezért meg is könnyebbül, amikor Cody azt mondja, hogy ezek a dolgok inkább szokatlanok. Az jó, azzal tud mit kezdeni. A mondásra meg csak elmosolyodva csóválja meg a fejét, mert van benne valami, főleg szarkazmus. Nyugodtan ül le a srác mellé, miután egy kis ideig a combján nyugtatta a kezét, és elégedetten biccent, amikor meghallja azt a felháborodott hangot. - Helyes. Én is így gondoltam. - és a következő mondatra adott reakcióra ismételten csak elégedettség költözik belé, meg telepszik rá. Örül, ha meg tudja nevettetni a srácot, főleg úgy , hogy közben ugyanúgy gondolkoznak dolgokról. Bár tény, hogy ő nem beszélt egy pillanatig sem semmiféle Quinnről, mert nem is ismeri, noha szaktársa volt a srác, de nem fűződött hozzá semmilyen viszonya vagy kapcsolata, így hidegen hagyja a téma. Egészen addig, amíg verekedni nem kell persze.. De inkább nem mond semmit, főleg mert nem az a megnyílós fajta. Ám a mosoly megroggyanására, meg a szavakra utána csak felsóhajt, és finoman megemeli a poharát. - Bármi ilyesmi történne, hozzám jöhetsz sírni. Tudom milyen, ha kutyába vesznek. - ejt meg egy keserű mosolyt, majd beleiszik a poharába, utána pedig egyszerűen lerakja maga mellé, és felhúzza lábait, úgy válaszol a hugrás gyógyító kérdésére. Szája sarkában könnyed, játékos mosoly táncol. - Tény, hogy a második nevem Prince, de anyámon kívül senki sem gondolta komolyan egy pillanatig is az ilyesmit. - és bár tudja, hogy a fiú csak poénkodott a megszólítással, de azért egy apró info elfér tőle, főleg, mert Cody mellett sokszor érzi magát nosztalgikus hangulatban. - Mivel azonban családom darabokban, nem nagyon köt semmi sem. Meg egyébként is.. te képes lennél gátat szabni egy fenevadnak? Ugyan! Mi nem vagyunk olyanok, mint az aranyvérűek. Persze tiszta vérfarkasokhoz szükséges, hogy ilyes valaki legyen a párom, de nézd meg Lupin professzort. Nem hiszem, hogy panaszkodik. Bár nekem nem az esetem, de nem is nekem kell vele élnem.. - és, hogy most Lupinra, Tonksra vagy ámblokk a lányokra gondol, az egy nagyon izgalmas kérdés, de nem derül ki konkrétan a szavaiból. - Nagy ambíciók, helyes. Jó, hogy van célod. - mereng el a fiú felé pislogva egy kicsit, majd csak biccent a bizonyítékokra,amikor meg a tekergős mizériára kerül a sor, akkor nyújtózik egy nagyot. - Engedd el, engem nem zavar. Dumbledore még nem hívatott, hogy beadjon az Azkabanba, vagy kirakjon az iskolából, a helyi aurorok sem álltak rám, egyik tanár sem liheg a nyomomban, vagy gyakornok, úgyhogy rendben a dolog. Még Hagrid se akar elzárni, mint veszélyes állatot. Addig meg had pletykáljanak csak. - megvonja finoman a vállait. - Legalább sebet ejthetek a McCaine családon. - és van valami iszonyatosan őszinte és mély bosszúvágy a szavaiban, amik egészen szomorúvá teszik az egész mondatot és helyzetet.
Még nem tudom miféle figyelemmel is tüntettek ki tulajdonképpen, nem tudom, mennyire foglalkozik más emberekkel. Noha azt sem tudnám megmondani, mikor mozdult el az informálás, voltaképp az üzlet, egyfajta haverkodás felé. Nem mintha bánnám! Szerencsére nyugodt maradok végig. Még ha el el is akadok, akkor sincsenek különösebb érzelmi hullámzások, nincs kétségbe esés. Nem most döbbenek rá a kimondott dolgokra, csak egyszerűen igyekszem a bennem kavargó érzetek lényegét megragadni és viszonylag rövidre fogva közvetíteni. Arra, hogy nehéz elmondanom megcsóválom a fejem és megvonom a vállam. - Nem okoz érzelmi megterhelést, csak fura ezeket így kimondani. Szokatlan. - de valóban nincsenek bele bele pirulások, zavarok, vagy krokodil könnyek. Hiszen ebben élek tisztában vagyok a helyzetemmel. Csak eddig még nem sokakat érdekelt. - De ahogy egy ismerősöm szokta mondani "Egyszer mindent el kell kezdeni... Aztán be is kell fejezni." - megejtek egy kajla mosolyt. Mikor megtámaszkodik a combomon a szemem sem rebben kivételesen. Ami meglepő, mert bár roppant mód igyekszem, nem tud hidegen hagyni az érintése... Miért is?... Mielőtt azonban megválaszolhatnám magamnak a kérdést messze űzök magamtól minden gondolatot és érzetet. A csajos dologra csak kissé botránkozó arcot vágok minden sértettség vagy neheztelés nélkül. - Jó ég még jó hogy! Mint mondtam, nem űzök belőle sportot mert felér egy kisebb önmegerőszakolással. Eddig nem hagyott kifejezetten maradandó nyomot, és nem is akarom elmélyíteni. - közlöm mondhatni szertelenül. Mikor pedig leül mellém és folytatja, kis híja van, hogy nem sikerül vissza prüszkölnöm a teát, de kissé így is félre nyelek, úgyhogy pár köhintés közepette röhögök fel, ezúttal nem úgy, hogy kiszakadjon a dobhártyája, és nem is úgy, hogy a lovak megirigyeljék, sőt talán még a szarvasok sem értelmezik párzási hívószónak. Csak simán felröhögök, de hamar be is fogom. - Nem. Nem kívánok még egy Quinnbe botlani. - köhintek még párat, megforgatva a poharamat, aztán ha már úgy leült mellém, rá nézek Timre. - Tény, hogy nem baj, ha vagy le tud hűteni, vagy velem együtt tud égni, vagy nem kap agyvérzést, ha körbe rajongom mikor ketten vagyunk... - mondandóm közbeni mosolyom most kissé megrogy és magam elé nézek vissza kissé halkabban kimondva a következőket, pedig ezt kéne a világba üvöltenem! - De az is elég, ha nem használ ki, és kutya helyett emberként kezel. - lehet a földönkívüliekkel több szerencsém lenne... vagy... ja várjunk... mégsem! Vissza talál a tekintetem hozzá. - És te? Van bármi hagyomány amit egy született farkashercegnek tartania kell, vagy szabadon szeretsz? - minden vicc nélkül valóban érdekel, hogy van-e bármi elvárás vagy egyéb támasztva Tim felé, vagy épp ugyanúgy élheti a saját életét ahogy akarja? Arra, hogy a növényház nekem való elmosolyodom. - Aztán egyszer majd vissza jövök leváltani Bimbát. - a ki tudja mikori távoli jövőben! Az utolsókra azonban egészen elkomolyodom ahogy hallgatom Timet. Össze vonom a szemöldökömet. -Remélhetőleg valóban használhatóak lesznek ezek. - biccentek rá, mikor pedig meghallom hogy mivel gyanúsítgatják felszalad az egyik szemöldököm és megcsóválom a fejemet. - Ez hülyeség. Ginát ismerem és nemrég volt egy beszélgetésünk. -azt nem teszem hozzá, hogy Gina voltaképp összeomlott és kifakadt. - Ott volt a barátaival egyikőjük birtokán, mikor Sasha eltűnt. És lehet, hogy a társaságon kívül veled látták utoljára deee..... Kötve hiszem, hogy az egész társaság meg személyzet előtt törsz be a Morgan birtokra kitörlöd mindenki emlékéből, hogy ott volt és elhurcolod. - az arcomra rá van írva, hogy ha tényleg Timet gyanúsítják az borzalmasan gáz és értelmetlen. - Bár az tény, hogy fogalmam sincs a kölykök kinek mit mondtak erről az egészről... - és itt a torkomra forr a szó, mert... mi van, ha ők sem akadtak Sasha nyomára?! Gina annyira szét volt csúszva, hogy nem derült fény mi lett végül a történet vége... De mi van ha ők sem találták meg Sashat és inkább mindent elhallgattak... Ez viszont azt jelenti, hogy most súlyosan elszóltam magamat én is. De.... Bevallom, a francban nem merült fel eddig a másodpercig, hogy egy ilyenről hallgat bármelyik is... - Na jó remélem, hogy az egész egy rohadt nagy félre értés! Ginával meg muszáj leszek beszélni, hogy hogyan is volt pontosan.
[You must be registered and logged in to see this image.] Valamiért érdekli a másik srác, és bár magáról nem beszél sokat, Codyt szívesen hallgatja. Most már kezd bizonyos lenni, hogy a hugrás gyógyító több Timnek, mint egy egyszerű informátor. Annál sokkal többet foglalkozik vele, és sokkal jobban figyel rá. - Nem kell ám elmondanod, meg válaszolnod, ha túl nehéz, vagy nem akarsz. - siklik a keze egy pillanatra Cody combjára, ahogy leguggol mellé, aztán felkap egy almát, és feláll a srác mellől, és visszatámaszkodik a korlát széléhez. Bedob még egy biztató, sármos mosolyt, miközben hallgatja a másikat, főleg azt, mennyire szenved a szavakkal meg az egyéb dolgokkal, és milyen nehezen tudja kinyögni,hogy mit is érez. Timnek nem célja kínozni a másikat, ezért inkább csendben hagyja, hogy elmondja, ami benne van. Bár az exes témára oldalra dönti a fejét, és eléggé kétkedő arcot vág, hiszen számára utilitarista elvek alapján működik a világ. - Nyugtass meg, hogy ezt csak akkor csinálod, amikor valami információra van szükséged.. különben nem értem, mire jó. - mozgatja meg finoman az orrát is, mint aki kifejezetten rossz illatot érez. A kötődésre, meg ezekre az egy éjszakás kitörésekre Tim csak sóhajt párat, lenéz a toronyból a mélybe, aztán visszanéz Codyra, végül odaballag mellé és lehuppan a földre, a srác mellé, de úgy,hogy azért rálásson. - Hát ez elég szívásnak hangzik. Szar dolog függni valakitől. De ezek szerint kell találnod valami hedonista, nárcista valakit, aki még élvezi is, hogy rajta lógsz. Nehéz kör, tény. - hümmög egy sort, félig komolyan, félig poénkodva mondva a dolgokat, mert ez tényleg elég para helyzet. Aztán a szó átterelődik a növényes témára. - Hát, a sincs éppen a szomszédban. De szigeten belül van. Remélem sikerül a felvételid és tényleg klassz hely. Olyan neked való. - kacsint a srácra, aztán amikor az a keserédes, kissé ironikus hangnem feltör belőle, akkor csak somolyog, meg mintha egy kissé vicsorgás is lenne ez a bizonyos mosolya. - Kaptam pár tippet, melyik falkáknál kopogtassak, vagy milyen aktáknak, meg kapcsolódó ügyeknek nézzek utána. Lehet lesz pár enyhítő körülmény, ami segíthet. És van ez a kis nyikhaj banda, pár tini, akikkel Sasha is barátkozott, és megjelentem én, a vérengző fenevad, aki túl sokat szimatolt a családjuk körül. Most az a hír terjeng, hogy velem látták utoljára, és minden bizonnyal volt elég okom, meg lehetőségem.
Annyi gondolat, annyi érzés tódul fel bennem ez alatt a pár kérdés alatt, hogy elmondani nem tudom. Végig simítok a nyakamon felfelé és bele túrok a hajamba és a tartásom az előkelőkre oly jellemző mozdulatokat ölti fel. Ahogy tartom a poharat, ahogy épp csak támasztom a fejemet, miközben az állam leheletnyit felszegve, egy rég elfeledett büszkeséget hordozva, egyenes hát, mégis hanyag eleganciával féloldalasra ejtett vállak. A szám sarkában kimért mosoly, mit a szemeim nem követnek. - Nem sokan kérdeznek tőlem ilyeneket. Az egy éjszakások.. Nem erről szólnak. Az az egy... már kapcsolatfélének nevezhető dolog ami legutóbb volt meg... - megcsóválom a fejemet - Általában én hallgatok másokat és ha bele is kérdeznek, általában mindenki beéri azzal, hogy "persze jól vagyok". - nyelek egyet.. kettőt, hármat.. és kibámulok Tim feje mellett az égre. Nézem a szél kergette felhőket aztán Tim tekintetét találom meg. - Amikor kicsapongok, lányok nem jönnek szóba. - bele kortyolok a teámba. Nincs szürcsölés, de kisujj eltartás sincs. - Számomra olyan velük, mint... mint egy "exeddel", akivel már semmi kémia sincs, és ráadásul tudod, hogy nem lesz jó. De mindent megteszel, hogy ez számára soha ne derüljön ki.. - összegzem miközben fogalmam sincs milyen lefeküdni az exemmel újra, de ha megtenném, biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmi lenne. És közben arról sincs fogalmam, Tim tudja-e egyáltalán miről beszélek. Azt látom, hogy egy kis szívtipró, de... hogy ezt valóban használja-e ennyi idősen arra, hogy hódítson, és ne csak mindenkinek szimpatikus, vagy megnyerő legyen-e azt nem tudom. - És.. általában igyekszem takarékon tartani magamat. A lehető leginkább. Nem gondolni a suliból senkire, semmilyen formában. Igyekszem megtartani egy... egyfajta totális semlegességet. Legfeljebb haveri, baráti szálat felvenni. És mikor oda kerülök, az erre alkalmas helyen, az aktuális partnerre szakítok rá mindent. - nos igen... ott kő kövön nem marad. Amit szoktak is szeretni, de... mindig csak egy este. Utána vissza szuszakolom minden szívem a csigaház legmélyére. Nem egyszer volt, hogy egy egy este után reggel a hideg ágy másik fele fogadott egy cetlivel, hogy "Akárhol vagyok, zárj be ha elmész! Név". De számtalanszor volt olyan is, hogy én "szöktem el". Egy kissé magam elé nézek, majd ismét vissza találok Tim feje mellett a távolban a felhőkhöz. - Nagyon... vágyom szeretni ez tény - kissé elakadok mert rádöbbenek, ezt annyira nem szoktam hangoztatni, hogy még engemet is meglep, aztán erőt veszek magamon és folytatom. - És félek hogy nem tudnék egészségesen kötődni. - akárhogy is, az érezhető, hogy egyébként a felszíni komolytalanság, meg ökörködő haveri tartás, meg labda dobáláson túl, akad bennem tűz is, meg komolyság is meg a foglak-duglak alkalmakon túl mélység is. Csak voltaképp félek, hogy ha ezt valaki olyan tapasztalja meg aki nem egy estére tart velem, azzal ez a tűz semmi mást nem tesz, csak elriasztja, felégeti... Borzasztó, hogy képesek vagyunk ilyesmitől tartani. Végül szusszantok egyet és arra, hogy hová is jelentkeztem egy édes, valódi jóízű mosoly kúszik a képemre, amit már a szemeim is követnek és a tartásom is fellazul. - Dartmoorban vagy egy orbitális Gyógynövény Rezervátum- és Pálcafa parkerdő és... valami fergeteges lenne ott melózni.- álmodozó arcot vágok egy sóhaj erejéig a szemeimben is szivárvány és a tejút csillog.. so gay.. de tényleg nagyon boldog lennék! Aztán jön a válasza, és úgy döntök bele kérdezek, legfeljebb lepasszolja. - Nyomok? - igen arra vagyok kíváncsi mire vonatkozóan. Ezúttal nem zavartatom magamat. Mikor közli, hogy kellemes a társaságom azért ez melengeti a lelkem és ez egy szelíd mosoly képében ki is ül a fejemre. Ami le is fittyed mikor meghallom, hogy a McCaine ügyet a nyakába akarják varrni. - Mármint Sasha eltűnését? - ez mondjuk meglep. Tény, hogy utánuk is szaglásztam Timnek, de mikor Sasha eltűnt még nyár sem volt. És Timmel én közöltem, hogy Sasha, meg úgy az egész család széthullni látszik. A reakciójából ítélve pedig, ez határozottan meglepte... - Kik akarják a nyakadba varrni?
[You must be registered and logged in to see this image.] És most is kitűnik,hogy kettejük közül ki az, aki többet beszél, meg ki az, aki éhesebb. Tim egészen lassan és békésen falatozik, a korlátnak támaszkodva, mint aki kifejezetten kellemesen érzi magát. És ezen még az se tud rontani, hogy a korlát kifejezetten hideg állapotban van. Lassan falatozik, miközben hallgatja Cody szavait, és rakja össze a történetet, de nem kommentálja, vagy nem szól bele. Eléggé furcsa és izgalmas dolog ez, amiből levonhatja ismét azt a zseniális következtetést,hogy Rita Vitrol, és a hozzá hasonló újságírók nem szeretik a valóságot ábrázolni, csak valamiféle furcsa torz képet, meg olyan dolgokat, amik szenzáció vagy legalábbis hír értékűek. Bár nem tudja, miért akkor nagy szám, ha Codynak gyereke lesz, hiszen felnőtt férfi, valamilyen szinten. Meg, ha nem is direkt volt.. de mivel ettől nem kell tartani, gondolkozni is felesleges rajta. Amikor a fiúkra kerül sor, elmosolyodik, és megeszi az utolsó falatot, majd elfogadja a teát. - Köszönöm. És miért erőszakolod meg magad, ha egyszer bárkit megkaphatsz, az elmondások alapján? - kérdez bele, és a téma őt magát sem zavarja. Szívesen tud meg dolgokat Codyról,meg arról, hogyan és miért lát dolgokat úgy,ahogyan azt látja. Vannak ugyanis kifejezetten izgalmas ellentétek a fiú szavaiban. - És minek az egy éjszakás? Miért nem tartod meg az egyiket? - valahogy érzi, hogy a srác szeretne valami állandót,nem érti, mire fel akkor ez a kicsapongás, miért nem randizik békésen. És ha a válasz Quinn, akkor kérdés, mire jók az egy éjszakásak. Érzelmileg ugyanis semmit nem adnak, max csak rontanak. - Remélem, felvesznek. Hova mennél? Vagy távmunka? - érdeklődik tovább, belekortyolva a teába. Amikor azonban felé fordul a kérdés, akkor mintha még kevesebbet mondana el, mint amit egyébként elmond, vagy többet beszélni, mind egyébként szokott. És ahogy nézi a fiút, sejtelmes szemeivel, egy hosszú, nagyon hosszú pillanatig meg sem szólal. -Ez is közrejátszik. -ejti ki végül nemes egyszerűséggel. - De a levélben pozitív hírek vannak, és nyomok, amin el tudok indulni. Meg a társaságod is kellemes. És úgy fest, rám akarják verni egy McCaine lány eltűnését, úgyhogy a hírnevem is öregbedik.
Miután végre bele harapott, rekord sebességgel tünteti el és már csinálja a másikat. Közben figyel Timre, feltűnik neki, hogy a fiúnak nem tiszta a kép. Amin egyébként nem is csodálkozik. - Jade, aközül a kevés közül az egyik nagyon jó barátom. A Milleniumon a Varjúban adott koncertet és úgy volt, hogy együtt Szilveszterezünk. Aznap... a Varjú zsongott a leleplezéstől. Egy csapat gyanús alak miatt pedig képes voltam ott hagyni és cserébe a Westminsternél lelövetni magamat. - hallgatok egy kicsit, csak hogy ülepedjenek a hallottak. - Egy hónap kóma után Jade azzal fogadott, hogy babát vár és.. lényegében felkért, hogy legyek a keresztapjuk. - Timre függesztettem kékeszöld tekintetemet arcomon különös kifejezés ül, ami egyben közvetlen, bizalmas, mégis van benne valami egyszerű határ. - Ez áll amögött a remek cikk mögött, ami azt hirdeti, boldog apuka lettem. - megcsóválom a fejemet egy kissé ironikus mosollyal, közben befejezem a második szendvicsemet és abba is bele kezdek. Lenyelve a falatot pedig folytatom - Tény, hogy össze voltunk nőve, de csak mert szerettem volna támogatni és vele lenni, ha már az illetékes apa nem tette. - egy kis fricska Ivornak, remélem csuklik! Bár kezdek ott tartani, hogy lassan békén hagyjam, újabb falat, újabb nyelés. - És tény, hogy néhány helyzetben, el tudok vonatkoztatni, attól, hogy a partner lány... Azért... kell egy... - felfújom az arcomat, aztán megadóan engedem ki a levegőmet - Egy jó adag felkészülés, hogy ne úgy érezzem, mintha megerőszakoltam volna magamat. Úgyhogy, ebből azért sportot nem űzök. - széttárom a kezeimet, kicsit hadonászva a szendvicsemmel, de nem hullik ki belőle semmi és be is tolom ami van belőle. - És igen, a fiúk a zsánereim. - és feltűnően nem zaklat fel, hogy ilyesmiről beszélgetek valakivel, akit egyébként... annyira nem is ismerek. De... sebaj. Ő kérdezte. Megejtek egy szelíd mosolyt az utolsó gondolatra. - Jól hitted, szabad vagyok. Másképp nem... - pillanatra elgondolkozom hogyan is lehetne ezt kulturáltan megfogalmazni - Nem feküdnék össze, vagy szednék fel, többynire minden adandó alkalommal valakit. - széttárom a karjaimat egy vállvonással. Ezt követően az egyik termosz/karaf után nyúlok, és töltök két pohárkába mondjuk egyenlőre a teából. A két poharat tökéletesen gyakorlott barista mozdulattal tartom meg egymás mellett, holott annyira nem kis poharak, bár hosszú ujjaim mindig is segítségemre voltak etéren. Az egyiket, ahogy előzőleg a szendvicset, neki nyújtom. A Varjas gondolatra pillanatra össze szalad a szemöldököm, de inkább szomorkásan csalódott, mint egyéb a fejem egy pillanatra. - Jó pénzt hozott, ez tény. Sikerült is befektetnem egy részét. Ami gyakorlatilag vissza jön passzív keresetként. Jelenleg itt a gyengélkedőn ügyelünk, mármint a gyógyító szakosokkal, vagy a Szent Mungóban. Ezen kívül leadtam a jelentkezésemet Anglia egyik legnagyobb gyógynövény üvegházának, mint, növénygondozó.... Szóval... Remélem fel is vesznek. - mondom csak immár egy talán naivnak nevezhető de várakozó kidejezéssel a képemen. Megejtem a vissza kérdezést, és valóban szűkszavúan válaszol, de valahogy önmagához képest, mégis többet mondott. - Akkor, gondolom a levélben... Válaszokat kaptál, amik el tudtak indítani. Gondolom? - kérdezek azért vissza, hiszen csak feltételezem. - Vagy másról van szó?~ nem faggatom, csak kíváncsi vagyok. Ha már itt van előttem és nem rohan el meg főleg.
[You must be registered and logged in to see this image.] A szendvicset, amit a fiú készít neki, egy laza mozdulattal,meg egy biccentéssel veszi át és köszöni is meg egyben. Főleg azért,mert több húst tett bele. Elvégre, ki hallott már vegetáriánus vérfarkasról, nemdebár? ÉS noha nem dicsekszik vele, Codyn kívül nem sokan tudják, csak a csajok, akikkel a sivatagban volt. Ahogy kimondja a kérdést, és átveszi a szendvicset, bele is harap. A válaszra azért felszalad a szemöldöke, de nem mond semmit, egészen addig, amíg Cody bele nem harap végre a szendvicsbe, hiszen kettejük közül ő az éhesebb. Meg addig Tim is lenyeli a falatot. - Lehet, hogy lemaradtam valahol, de.. úgy tudtam, hogy alapvetően a fiúkhoz vonzódsz.. hogy jött a képbe egy lány a gyerekeivel? Azt hittem szabad állapotú vagy. - és érezhetően nem állnak össze a fejében a dolgok. Sem a flörtök, sem az afférok, sem a saját testének az árulása. - És mihez kezdesz, így a Varjú nélkül? Jó pénzt hozott. - harap újabbat a szendvicsből, és a kérdés csak ekkor érkezik meg hozzá, vagy egyszerűen csak ekkor óhajt rá válaszolni. Az, hogy Cody tulajdonképpen jól van, biztató dolog. Az, hogy ő maga hogy érez, már egy másik. - Elkezdett felfelé ívelni az életem, nincs okom panaszra. Hála neked, azt hiszem. - és ennyit Mr Szűkszavú érzelmi megosztásából.
Ő békességgel üt össze valami szendvicsfélét igazából mindkettejüknek automatikusan. Az övébe több a sajt meg zöldség, Timébe meg a hús. Egy szalvétával átfogva nyújtja Timnek azt amit neki szánt. Reméli átveszi, mielőtt kifújja a szél a zsömlét. Épp a sajátjába harapna bele amikor jön a nem várt kérdés és meg is torpan a mozdulatban, kissé bele is dermed. Becsukja a száját, érintetlenül hagyva, leeresztve a szendvicset és pillanatra csak néz Timre, mint aki nem tudja hová tenni ezt a kérdést és... nem mellékesen látszik rajta, hogy nem is gyakran teszik fel neki egyébként. Végül egy kajla mosollyal oldja fel és válaszolja meg a kérdést. - Az életem arra halad amerre szeretném. A tegnap estével felszámoltam a Varjas kalandot is. Lassan meg lesz a lakásom. Jade és a kicsik remekül vannak.... szóval... Nincs.. okom panaszra. - megdörzsöli a fülcimpáját. Nem hazugság jele, csak valamit matatnia kell, Tim pulcsijának a kapucnijának a zsinórját meg nem akarja megrágni, sem a cipzárját. Egy kicsit néz maga elé. - Az... más kérdés, hogy egyedül érzem-e magamat. De - vállat von rálegyint és vissza ölti szelíd mosolyát - egyébként jól érzem magamat a bőrömben.~ néz Timre aztán félszegen felteszi maga is a kérdést. - És te? -közben végre bele kezd a táplálkozásba mert lassan kezd megpurcanni az éhségtől.
[You must be registered and logged in to see this image.] Talán pont a sármja miatt élvezi ezt a fajta furcsa rajongást, amit Codytól megkap, vagy egyszerűen csak élvezi a srác társaságát. Még ő sem akar coming outolni, de tény, hogy egész sokat lóg vele. És nem mindegyik munkaebéd, és nem is mindig húzódik meg mögötte az a bizonyos hátsó szándék, hogy mivel építi a kapcsolatát a sráccal, közelebb kerülhet dolgokhoz. Pedig a srác alapvetően így működik. De jelenleg a hugrás mellett mintha ez kezdene feloldódni. Bár az is igaz, hogy az a zajos klubhelyiség nem vonzó a számára, cserébe majdnem bármi más igen. Ahogy felérnek, és Cody leteríti a pokrócot, meg kipakolja a kajákat, amiket meg akar enni, a srác egyelőre csak nézi a másikat, meg azt, ahogy pakol. Maga sem tudja, mennyire éhes, a fiú szavaira meg végül aztán elnéz a Torony felé, amin ott az a hatalmas óra is, és csak hümmög valamit. Nem, nem oltja be a srácot, és nem ábrándítja ki, hogy a reggeliről már azért erősen lecsúszott, és az ebédbe kezdenek belecsúszni, legalább kialudta magát. - Mondd csak Cody, neked ez így jó? Boldog vagy? - ötlik fel benne kamaszos egyszerűséggel a kérdés, miközben jól hallhatóan, de mégis halkan szólal meg, miközben még mindig a korlátot támasztja, tekintete azonban egyértelműen a fiún landol.
Másfelől, mivel az estére annyira nem emlékszik, csak nyomokban így fel sem merül benne, hogy tegye a szépet. Tim a megismerkedésük pillanatától olyan amilyen, így, úgy veszi neki egyszerűen ez a stílusa és mi tagadás jól is áll neki. Cody viszont totálisan haverilag viszonyul hozzá, úgy... konkrétabb, vagy komolyabb szándék nélkül egyenlőre. Persze a kétértelmű ökörködés egy dolog. Meg az is, hogy semmit nem tud mi a valódi gondolata az egészről a Mardekáros srácnak és valahogy nem érzi úgy, hogy feszegetnie kellene a témát. Nem zárja ki a tényt, hogy Timnek meg van a külleme, kisugárzása, de azért elvonatkoztatnia még megy.... Már amikor. Mondjuk amikor Tim előtte lépcsőz fel a ruganyos kis lépteivel, meg testével, nem tudja kikerülni a tekintete egyetlen porcikáját sem. De aztán inkább marad annál, hogy a lába elé nézzen, nehogy még a végén hasra vágódjon. Kár lenne a kajáért! Neki valahogy sosem kellett sok, hogy lenyűgözzék. Nem véletlenül áll bizonyos szempontból egy kis ribanc hírében. De sosem bánta. Pont nem érdekli. Szerencsére nem haldokol egyáltalán. A lépcsőzéshez hozzá van szokva. A piknik kosárba csapott még valami abroszfélét is, csak hogy ne közvetlen a kőre üljenek. Nem mintha sokat dobna a dolgon, de... a szándék ott van. Ő csak leterítette azt a rongyot, meg rátette a kosarat, de egyelőre nem ült le. Lekötötte a figyelmét Tim a korlátnál. Jólesően megborzong a friss magaslati levegőre. Nyújtózik ő is egyet. Arra a Freud-i elszólásra csak egy incselkedő vigyor kúszik a fejére. - Eddig még sosem volt rám panasz.~ végül is leteszi magát és elő kotor pár dolgot, amit feltétlen szeretne elfogyasztani. A vigyor a fején marad, de kiveszik belőle minden felhang. Csak simán a jókedvét prezentálja. - Ja igen... Reggelizni mentem, ha délig nem jönnék vissza, ebédelni is.
[You must be registered and logged in to see this image.] Semmi vész, nem lehetnek ugyanolyanok mindketten. Annyi bizonyos, hogy Tim használja a karizmáját rendesen, és nem átall akár mások ellen is bevetni, ha ezzel tud célba érni valakinél, vagy így tud valamit megszerezni. De ahogy elnézi a helyzetet, Codyval szemben nem kell nagyon törnie magát. Amint összeszedték a megfelelő mennyiségű élelmet, Tim már fordul is rá a lépcsősorra, mert egy laza, könnyed reggeli testmozgás kíséretében végül felérnek a Kilátóba. Ha esetleg Cody nagyon haldokolna, akkor átveszi a piknik kosarat, hanem, akkor könnyedén felsétál, és amint felérnek, megcsapja a hideg, magaslati levegő. De kifejezetten élvezi. Elsétál a korlátig, nyújtózik egy nagyot,és engedi,hogy az enyhe szél belekapjon a hajába, meg az arcába, becsukja a szemeit, élvezi egy kicsit, majd lazán megfordul, és a korlátnak támaszkodva néz vissza Codyra. - Akkor, egy kellemes délig reggeli? Remélem nem fogod elcsapni a gyomrom. - és, hogy a hibás egyeztetés Freud-i elszólás, teszt, vagy sima cukkolás volt-e, az egy remek kérdés, amire nem biztos, hogy választ fogunk kapni egyhamar. Tim minden esetre várakozóan pislog a hugrás fiúra.
Talán tényleg mondta annak a lánynak a nevét, már magam sem tudom, tényleg nem azzal voltam elfoglalva elsősorban, hogy vajon volt-e erről szó. Csoda, hogy életben vagyok, mert ha nem jön, valószínűleg megtettem volna és igen e miatt lehetnék neki hálás, de úgy fest helyette inkább sikerül rendesen kiborítanom szegényt, pedig tényleg nem állt szándékomban, de mit lehet tenni, ha nem épp a legjobb a véleményem más emberekről és a tapasztalatom sem cáfolt erre még rá. Ő pedig úgy fest, hogy nagyon is zokon veszi, hogy én így vélekedem róla, ami valahol végül is teljesen érthető, nem voltam vele túlságosan kedves. - Öhm... rendben van. - bólintok végül, hiszen igaza van és nekem gőzöm sincs, hogy mit mondhatnék, hiszen elnézést kértem, de láthatóan megbántottam annyira, hogy ez most ne különösebben érdekelje. Nem akartam rosszat és nem akartam így lezárni ezt a mai napot, de végül is miért is alakult volna jobban? Nem vagyok kifejezetten az a pozitív életszemlélettel megáldott ember, miért is jutna nekem több, vagy jobb, mint eddigi életem során igaz? Így hát végül csak sóhajtok egyet és felállok az asztaltól. Legalább nem hagy itt, ami szintén arra utal, hogy rendes valahol belül, csak el van veszve és azért él ilyen életet. Csendben lépkedek mellette, amíg el nem érünk a kastélyig, csak mielőtt még távozna akkor szólalok meg azért újra lehajtott fejjel. - Tényleg... sajnálom... ég veled. - búcsúzom, hiszen miért is akarna velem még bármikor máskor találkozni? És egyébként is sose lehet tudni mit hoz a holnap, már csak azért sem, mert nekem hamarosan vége az iskolának, jön a nyári szünet és még most is ugyanott tartok, hogy haza kell mennem, az apám viszont nem akarja, hogy visszajöjjek ide egyetemistaként, tehát... valószínűleg nem igen fogunk már találkozni többet az életben, már csak azért sem, mert ki tudja mikor adom fel végleg és döntök most már ténylegesen úgy, hogy véget vetek a szenvedéseimnek, hiszen neki is megmondtam, hogy nincs megoldás, akkor pedig...
//