2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Vivanti-villa Olaszország délnyugati részén, a Nápolyi-öböl mentén helyezkedik el, a lehető legtávolabb a muglik által lakott résztől. Nincs ugyan rejtve a kíváncsi tekintetek elől, de ide még egyetlen varázstalan ember se tehette be a lábát a hosszú évek folyamán. Kívülről impozáns, gyönyörű, tipikus olasz épület, belülről pedig hatalmas tér fogadja az ide látogatókat. A padló márványozott, a mennyezetről pedig hatalmas csillárok lógnak alá, mintegy büszkén hirdetve, kik is lakják eme helyet. Itt-ott megtalálható a család címere is, amelynek középpontjában egy sárkány áll. Az épületben számtalan szoba és fürdőszoba található, némi fejtörést okozva azok számára, akik életükben először járnak itt. Az emeletre, ahol a szobák helyezkednek el, csakis a család tagjai mehetnek fel, mások elől mágiával védve van. Mrs. Vivanti ugyanis ragaszkodik a magánéletéhez és a kis titkaihoz, mint az már rengeteg szóbeszéd tárgya lett az elmúlt években. Mindenesetre, hála a védővarázsnak, eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie, hogy vajon mit is szeretne annyira elrejteni mások elől...
Nem tudom értelmezni, mi lenne az út aközött, hogy kimondja, hogy szerettem* és aközött, hogy ezzel megsérti az egómat. Ennyire nem vagyok bonyolult lélek hogy átlássam ezt. - Annak indult. Meg egy harmadik fél bosszantásának. És nem is tartott volna tovább esélyesen nyár végénél. De azért vannak tényezők amik képesek lettek volna változtatni ezen. És lehet hogy elég lett volna, hogy őszinte marad. - mondom ki egy vállvonással. - Másfelől igen, felcsesz, hogy nem hozzám jött. Nem tudom mit godnolt... mit csinálok? Hülyére verem, hogy ne legyen szükség már abortuszra vagy mi a fasz?! - nem volt őszinte velem. Nem bízott bennem és még hazudott másoknak is. Amikor pedig beközli, hogy nem vagyok apának való meg hogy lesz még alkalmam családot alapítani, egy kissé rezignáltan nézek rá, de nem kommentálom. Elmondtam mi a bajom, nem teljesen amit ő mellé lát, de ismételni nem fogom magamat. Nem igazán szokásom. - Ezt meg sem kérdőjeleztem. Az ő teste, az ő döntése. Soha nem kényszerítettem volna bele, hogy szülje meg. - mondom ki kissé élesen, bár a hangomat nem emeltem meg. Ezért utálok fiatalabbakkal kezdeni. Kurvára mindenért magyarázkodnom kell nekik meg bizonygatnom mert magukat sem látják át nem hogy a másikat... A következőkre csak fáradtan fújtatok egyet. - Ne vedd elő anyánk érveit! Neked nem állnak jól. - vigyorgok rá, bár inkább vicsorra emlékeztetheti. - Ha nem vágynál a szabadságra, te sem állnál mellettem semmiben, még lapítva sem. - nincs bennem vád. Tudom miért játssza a jófiút és megy bele anyánk faszságaiba és igazából nincs bennem hogy elítéljem érte, csak... ne próbáljon engem is meggyőzni. Ezt hagyja meg anyánknak. - Majd adok egy pofont a sztereotipiának, hogy egy hangoskodó igénytelen nőfaló vagyok aki még iszákos és pofozkodó is.... valószínűleg Lydia lesz az ütőkártya. Lelkiismeret nélkül fogok rámozdulni, ha ezen múlik hogy eltakarodjon az úri kisasszonyával vissza Bécsbe minden prüdériájukkal együtt! - összegzem a haditervemet. Elvégre reményeim szerint egy ilyen húzás pont elég lesz hogy megfutamodjanak. - A szirthez. - biccentek rá megerősítésképp. - Én sem. - elfogadom az öcsém kezét és felállva a kezünkre nézve konstatálom - Ugye tudod, hogy most fogtad meg közvetetten a farkam? - dobom be, csak hogy basztassam egy kicsit az ő agyát is és kimozdítsam a komfortzónájából. Meg aztán nehogy már elkenődjünk végleg, még rengeteg van a napból hátra! De aztán csak eleresztem. - A lovardánál találkozunk. - és én lényegében el is kezdek össze készülni, magamra kapni a lovas cuccaimat meg ilyenek. Már.. legalábbis a lovas nacit meg a lovagló csizmát. Ilyen szempontból jobban szeretem a hivatalosabb viseleteket. Bár kobakot biztos, hogy nem fogok húzni. Akármennyit estem is, azt kicsinek se tudták rám szuszakolni. Én hamar leérek és már nyergelem is azt a masszív appaloosat akit régen annyit hajtottam. Kiderül most melyikünk emlékszik jobban a másikra. Csodálom egyébként, hogy még meg van és nem adták el anyámék, vagy az ikrem, de örülök is. Sibyll jó szolgálatot tett mindig is és nagyon kedvelem, sajnáltam volna ha nem találom már itt.
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-22, 15:19
Hát, ha Rocco megszólna most bármi miatt is, akkor lelkiállapot ide vagy oda, de bizonyára nem hagynám magam. Különben is, az imént történtek fényében bizton állíthatom, hogy én vagyok kettőnk közül az, aki az eszét nem a farkában cipeli magával. Legdrágább bátyám pedig igen éles golyó elé ugrott Andreával és végül nem is sikerült kikerülnie azt. Na, nem mintha én a kapcsolata ellen lettem volna, hiszen, amíg úgy tűnik, boldog, mégis mi közöm hozzá? Andrea talán nem a leghűségesebb nő a világon, de ha Rocco szereti, akkor lelke rajta. És nem is hiszem, hogy a bátyámat bármilyen mértékben megcsalta volna. Amikor együtt vannak, akkor igencsak szerelmes pillantásokkal illeti. - Aha... - reagálom le ennyivel Rocco válaszát, enyhén félrebiccentett fejjel. Oké, ő még hosszú évek után is képes mindig meglepni valamivel. A fene se hitte volna, hogy ennyire odafigyel a csajszi szavaira. Elvégre, mindeddig az idősebb nőkre bukott, ha volt is mellette valami fiatalabb lányka, akkor az csupán pár napos időtöltés volt, semmi több. - Te tényleg szereted őt - állapítom meg végül, mintegy hangot adva a csodálkozásomnak, jóformán mit sem törődve azzal, hogy ezzel esetleg megsértem az egóját. - Tudod, amikor felszedted, azt hittem, ő se lesz több egy pár körös numeránál, de ezek szerint tévedtem - teszem azért még hozzá, majd végül megvonom a vállamat és legyintek egyet. Mindegy, már vége a dolognak, a csaj eljátszotta a lapjait, ebből a gödörből pedig aligha fog kikecmeregni. Rocco nem az a fajta, aki második esélyt ad egy ilyen hiba után. Bár, érhetnek még meglepetések. - Nagyon nem vagy az - javítom ki, na nem mintha biztos lennék abban, hogy Rocco nem apának való. A külső nem minden. - Egy ehhez hasonló helyzet senkit sem hagy hidegen és tisztában vagyok vele, hogy mennyire megrázhatott a dolog. Engem is megviselt volna. Mindenkit. De hidd el, lesz még esélyed arra, hogy családot alapíts, szóval ne kenődj el, rendben? - próbálom egy kis mosollyal ösztökélni, noha tisztában vagyok azzal, hogy ez nem így működik. Ezt Rocco csakis magában lesz képes lerendezni, én csak támogatni tudom őt, mást nem tehetek vele. De talán nem járunk rosszul, ha kezdetként felismeri, hogy nem ez volt az utolsó esélye arra, hogy gyereke lehessen. Egész egyszerűen csak rossz nővel kezdett, ennyi az egész. - És Andreának nyilván jó oka volt rá, hogy így döntött - sóhajtok. Hogy szólhatott volna-e? Igen. De akkor benne van a pakliban, hogy Rocco a gyerek mellett teszi le a voksát, ezzel olyasmibe piszkálva bele akaratlanul is, amibe nagyon nem kellene. Nem ismerem a szőkeség hátterét, talán még a bátyám sem, szóval nem tudhatjuk, mi zajlott le akkor és ott a fejében. - Arra még nem gondoltál, hogy mi van abban az esetben, ha tetszik a lány? - teszem fel a kérdést, amint észreveszem rajta, hogy kezd kissé összetörni a nyomás alatt. - Anyánk mindig is a tökéletesség megszállottja volt, tudod jól. Nem fog egy bányarémet szerezni melléd - csóválom meg a fejem. Oké, Roccónak egyértelműen nem ezzel van gondja, de akkor is... Vannak alkalmak, amikor érdemes a rosszban is meglátni a jót. - Talán, ha esélyt adsz neki és megpróbálod megismerni, még szeretni is képes leszel... Most az én állkapcsom szorul össze egy röpke pillanatra, hiszen nekem is volt alkalmam a kislány drága édes anyjához és hát, mit ne mondjak, nem hiszem, hogy valaha is egy ilyen nőt szeretnék magam mellé. Szépnek szép, de az a műkedvesség az arcán igen visszataszítóvá teszi, ami az igazat illeti. Megpróbált minket levenni a lábunkról, de Roccónak inkább csak az agyát húzta fel ezzel. Az ilyesmi pedig rohadtul nem szerencsés, ha valaki hozzá szeretné adni az egy szem lánykáját... - Ha tartod magad a tervedhez, akkor esélyesen nem lesz semmi gond - összegzem végül a véleményemet. - Csak tényleg borítsd ki őket és máris minden sínre kerül. Menni fog az. Mondjuk, szerény személyem továbbra is azon az állásponton van, hogy első körben talán tényleg érdemesebb lenne megismerkednie a lánnyal és csak utána végleg kiadnia az útját. Elvégre, ha tényleg olyasvalaki, akibe még szerelmes is lehetne, akkor kár lenne elszalasztani ezt az alkalmat, hiszen anyánk újra és újra keríteni fog mellé valakit, amíg be nem adja a derekát. - A szirthez? - vetek egy csodálkozó pillantást Rocco arcára, majd végül beleegyezően bólintok és felállok, végül a kezemet nyújtom a testvérem irányába, hogy segíthessek neki felkelni, ha igényt tartana rá. - Évek óta nem jártam arra - vallom be kelletlenül, noha kölyökként majdnem minden percünket ott töltöttük. Az iskola óta viszont egyre kevesebb alkalmunk nyílt arra, hogy kivágtassunk oda és egyszerűen csak elbújjunk a világ problémái elől.
Rocco Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 22:59
Talán a pult-koktél az egyetlen amit kihagyok a listámról. Az amikor végig törlik a pultot és vagy a megmaradt vissza jött italokhoz öntik és vissza kiadják. Na az az ami nem buli még nekem sem. Meg az ilyen "főzetes csodaszerek". Diegot se értem igazából hogy képes nap mint nap magába dönteni. De nem szólom meg érte, hiszen ez is olyan, hogy az ő döntése. - Szed gyógyszereket, de az autóimmun betegsége miatt. Nem azért, hogy ne legyen gyereke. - értem kissé félre a dolgot, de így sem rossz. Legalább levehető, hogy amúgy foglalkoztatott, hogy mi van Andreaval és nem csak úgy leszartam ezt a részt nála, hogy hát az ő baja, csináljon amit akar, vagy amit az orvos felír neki. Láttam mit össze küzd és sokszor felmerült bennem, mennyivel egyszerűbb lenne nyomorultnak ha boszorkány lenne. Nem kellene ezzel a szarral együtt élnie, mert... meg tudnák gyógyítani. Azt sem mondom, hogy nincs emiatt bűntudatom és nem kattogtam rajta csomószor, hogy valahogyan suttyomban megoldani neki. De hát idáig már nem jutottunk el. - Ez nem igaz, nem mindig csak "dugok". - de meg már nem kezdem megmagyarázni, hogy ezt mégis hogy értem. Diego azért tudhatja, hogy bár tény, hogy mindig jut valaki elég könnyen. Akár csak valaki, akit koncert közben felhívtunk a színpadra magunk mellé hogy bulizzon, bulizzanak ott velünk, akár más úton, de úgymond sosem vagyunk éhesek. És az is az igazság része, hogy azért az a nagyon durva hardcore rockstar-hangulatú egyik ágyból fordulok a másikba és se névre se arcra nem emlékszem valójában.. nos ezt azért messze nem igénylem. Az ilyesminek tényleg nem látom értelmét. - Andrea azért nem egy egy éjszakás numera volt. Másképp nem érdekelne mit csinált vagy hogy mi van vele. - nyilván mellette mellőztem a kis kalandjaimat, hiszen érzelmileg sem hagyott hidegen. Amikor próbál rám egy kicsit hatni, vagy vigasztalni bár nem mondom ki, de talán kiérezheti belőlem, meg úgy egyébként a fejemre is rá van írva, hogy mindezek ellenére akkor is veszteségként élem meg. És Andreanak talán volt ideje, alkalma meggyászolni a szituációt és Alexék ott voltak vele de én mi a faszt kezdjek?! Egyáltalán mit kéne éreznem? Vagy csak le kéne szarnom és mennem tovább? De tényleg... - Lehet, hogy nem vagyok egy tipikus apafigura, de ez nem jelenti, hogy egy ilyen helyzet hidegen hagy, vagy meghátrálásra késztet. És nem jelenti, hogy annak az álomnak ne lehetne a részesévé tenni egy gyereket. Elvégre, az álmok változnak. - mondom ki halkabban és a végén még az állkapcsom is össze szorul. Egyáltalán nem gondolom, hogy nem lehetne ezt össze egyeztetni. - Azért ne higgy el mindent amit anya mond rólam. - mondok csak ennyit végül mert egy kicsit azt érzem, hogy Diegora valahol hatással volt anyánk agymosása arról, hogy milyen is vagyok. De szerencsémre, anyám sem ismer annyira mint azt ő hiszi. És persze Diegonak igaza van ezt én is tudom. Valójában így jártunk jól. De lehettem volna én is akkor ott Andrea mellett. Mégsem hagyott esélyt rá. - Senki nem fog bemártani közülük. - csóválom meg a fejemet. Nem nevesítem őket, de sem Codyt sem Alexet nem gondolom olyannak akinek bármi érdeke származna abból, ha beköp. Mindenesetre díjazom a témaváltást. - Első körön, elő veszem a legszarabb, legmocsokabb oldalam. Lehet ráhajtok az anyósjelöltre.. Aztán meglátjuk mi sül ki belőle. - egy kissé azért megzuhannak a vállaim. Baromi fárasztó az egész és látványosan.. tehetetlennek érzem magamat. - Úgy érzem magamat mint egy sarokba szorított patkány. - bököm ki végül. Nálam pedig baromi nagy szó ilyesmit kimondani. Tényleg szarul vagyok. Aztán némi hallgatás után ránézve az öcsémre csak felteszem a kérdést. - Nincs kedved kilovagolni a szirthez? - A szirt a Nápolyi öböl egy a birtoktól távol eső eldugott kis pontja, ahova gyerekként lovagoltunk ki nagyon sokszor miután beavattam Diegot abba mit találtam a sziklás úttalan utakon felkaptatva. Ha "elszöktem" hazulról anno is mindig oda mentem. Hála égnek, az ikrem egy született analfabéta lovaglás terén így esélytelen volt hogy valaha is kövessen. Később építettem oda egy icipici faházat, ahova a világ elől el tudtam bújni ha akartam. Semmi nincs benne, csak egy kétszemélyes matrac, egy lemezjátszó, könyvek és mindenféle amit a parton gyűjtöttem kölyöknek.. Meg persze ki tudja még mi, amire nem is emlékszem már. Később kibővült Diego cuccaival is és kettőnk erődje lett. - Kíváncsi vagyok mi lett a várunkkal. - hosszú évek óta nem mentem oda.
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 17:52
- Igen, a bármit képes vagyok meginni rész stimmel - biccentek egyet, kissé gonoszkodva cukkolva ugyan ezzel, de akkor sem bírtam ki. Rocco majdnem mindent lenyel, ami elé löknek, ha alkoholról van szó. Habár, a szövegkörnyezetből tudom jól, hogy nem pont erre célzott, de elkél itt a humor, legalább egy-két helyen. - Hát, ha az a bizonyos mugli csaj gyógyszereket szed, akkor nincs gond - vonom meg a vállam. Mondjuk, azt nem tudom megmondani, hogy Andrea szedett-e azokból a bogyókból, amiből a varázstalanok szoktak, ha nem szeretnének idő előtt gyereket, ezt nyilván Rocco jobban tudja. A saját érdekében. - Te mindig csak "dugsz" - forgatom meg a szemeim a kijelentése hallatán. - Semmi érzelem, csak a szex. Én nem bírnám a végtelenségig - bököm ki a nyilvánvalót. Na, nem mintha nekem nem lettek volna egyéjszakás kalandjaim, mert igenis voltak, de csurrant-cseppent párszor olyan is, ahol már jelen voltak a mélyebb érzelmek is. Roccónak is akadtak ugyan kapcsolatai, de eddig mindig visszatért ehhez a "rocksztárleszek"-feelinghez és folytatta a csajok ágyba cipelését. Még csak sejtésem sincs, mennyit próbált már fel, de szerintem még húsz ujján se lenne képes megszámolni őket. Talán a menyasszonya lesz annyira jó csaj, hogy legalább a vágyait csillapítani tudja majd és nem lesz ennyire a falu bikája. - Nagyon vicces vagy - vágom vissza vigyorogva, cseppet sem magamra véve a szavait, majd elmélyülten hallgatom a magyarázatát. - Nem ismerem Andreát, de a nők sok mindenre képesek, ha el szeretnének érni valamit - összegzem a véleményemet, de végül nem fejtegetem tovább a történteket. Ahogy Rocco mondja: megtörtént és kész. Kár azon rugózni, hogy mégis mi minden vezetett ehhez, hiszen a képlet egyszerű. A gyereket nem a gólya hozza, ezt azért mindketten tudjuk jól. - Nem vagy pont egy apafigura - pillantok jelentőségteljesen Roccóra. - Mármint, egy gyerek és a te életmódod nem hiszem, hogy összeegyeztethető lenne... - fújom ki a levegőt. - Rengeteget utazunk erre-arra, sok buliban benne vagyunk, állandóan máshol ébredünk. Egy gyerek mellett ez nem menne számodra. Képes lennél lemondani az álmaidról? Ráérsz még családot alapítani. Sejtem, mennyire érzékenyen érinthette ez a téma, pont emiatt igyekszem kihangsúlyozni a negatív oldalát is, hátha észbe kap kissé. Még fiatal, rengeteg esélye lesz arra, hogy megállapodjon, de pont most, ráadásul egy jegyesség előtt... Nagyon nem lett volna szerencsés időzítés. - Higgadj le, tesó! - hőkölök kissé hátra a kirohanása hallatán, de azért egy jó időre lezárom a témát. - Bemárthat téged - jegyzem meg Rocco ellenvetése hallatán. - Bajod származhat még belőle, de ha te bízol benne... - vonom meg a vállam végül. - Na és? Van valami terved a házassági szerződésed likvidálására? - terelem végül más irányba a témát, hiszen sejtem, hogy a bátyám már erre is kigondolt valamiféle stratégiát...
Rocco Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 17:13
A más opciókat hallva csak szemet forgatok. - Igen, ismerem ezeket a főzeteket. És ismersz, bármit képes vagyok meginni. De nincs az a pénz, amiért erre ráveszel. Meg aztán... egy mugli csajnak mit mondasz, miért nem húzol gumit? - teszem fel a kérdést elvégre nem mondhatod, hogy jaa már megittam a bébiölő főzetemet ma ne parázz! - Még csak részeg sem voltam aznap, hogy esetleg ne figyeljek ilyesmire. Nem volt semmi. Csak dugtunk. - vonok vállat. Amikor lesarlatánozza a mugli dokit egy piszkálódó kis vigyor kúszik a szám sarkába, imádom ugyanis cukkolni - Na! Megszólalt az aranyvérű aranyifjú. - aztán komolyra fordítom a szót és én is vissza komolyodom - Andrea autóimmun beteg. Sokat beszélgettünk erről vele. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban hazudott volna, vagy az orvosai bármit benéztek volna... és azt sem hiszem, hogy bármilyen kibaszott csodát hoztunk volna össze. Egyszerűen megtörtént. - vállat vonok. Nem feltétlenül foglalkoztat az a része, hogy mégis hogy sikerülhetett. Ami utána történt, vagy jöhetett volna, az már sokkal inkább! Andreanak a mindennapjai rutinját képezte a gyógyszereit leszámolni reggel este, épp úgy mint kisminkelnie magát. Szóval abban biztos vagyok, hogy ez a része nem volt kamu. Egyszer már lezártam a szobát hangok terén, de Diego ráerősít. Ez sosem baj. Végül felteszi a nagy kérdést. - Lehet. Elvégre miért ne? - Mondom ki aztán amikor szóba hozza anyámat meg a hozzá állását idegesen fújtatok és még idegesebben túrok a hajamba majd intek a kezemmel megálljt. - Elég! Nem érdekel, ne hozd szóba mert csak újra felbaszom magam! Csak öt percre, had ne gondoljak arra, hogy miként mászna az életembe és irányítana ő mindent még e-téren is... Csak öt percre! - szeretném a saját gondolataimat és érzéseimet megélni ezzel az egésszel kapcsolatban és nem reflexből gyomorideget kapni azon, hogy még ehhez is mit szólna őnagysága. Arra, hogy az illetőket amneziálni kell azért pislogok egy sort meglepetten - Már miért kellene? Andreaval szétmentünk. Senkit nem érdekel a történetünk. Csak engem csinált ki. Meg gondolom az után hogy dobtam már őt is.
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 16:09
- Vannak más opciók is - osztom meg vele a véleményemet. - Léteznek főzetek, amelyeket napi szinten kell innod, de cserébe nem találod szembe magad egy ehhez hasonló helyzettel - folytatom. - Én is olyat fogyasztok és az íze ugyan kibaszott kellemetlen, de azt hiszem, egy aprócska "baleset" még több kellemetlenséggel járhat - mutatok rá a nyilvánvaló tényekre. Talán Rocco még nem hallott erről és ezért folyamodik a muglik módszereihez, ami még mindig sokkal jobb, mint a semmi, de - lássuk be - nem egy életre szóló garancia. A gumi sérül vagy lustaságból inkább fel se veszi valaki és máris kész a baj. Méghozzá nem is akármilyen. - Hát, ezt nyilván egy sarlatán közölte vele vagy ti ketten éppen egy csodát készültetek volna közösen a világra hozni - szólalok meg, amint kiejti a száján ama szócskát, hogy meddő. Nem mélyedek azonban jobban bele Andrea orvosi leleteibe, hiszen a doki nyilvánvalóan tévedett. Vagy... Andrea hazudott. Ráadásul, Rocco ramaty lelkiállapotát sincs szívem még ennél is jobban tetőzni. - Jó-jó, nyugi! - emelem fel a kezem megadóan. - Tudhatnád, hogy én vagyok az utolsó, aki bárkinek is beköpne - teszem azért még hozzá a saját védelmemben. Rocco ikertestvére azért már egy teljesen más tészta, szóval húzom is elő a pálcám, majd szórok is egy hangszigetelő-bűbájt a helységre. Elvileg az egész ház le van fedve vele, de hát a fene se tudja, mikor oldja fel bárki is. Példának okáért egy bizonyos illető... - Most úgy őszintén... - ülök le vele szemben én is törökülésben, hogy ne végig lefelé kelljen rá néznem. - Mit mondtál volna, ha eléd áll egy ilyen hírrel? Hogy tartsátok meg? Tisztában lehetsz vele, hogy ha anyánk tudomást szerzett volna arról a gyerekről, akkor úgy is elérte volna, hogy ne tudd velük tartani a kapcsolatot - sóhajtok egyet gondterhelten. Anyánk mindig is elég ambíciózus volt és nem rossz ember, egész egyszerűen csak a család hírnevét is szereti szem előtt tartani. Egy zabigyerek pedig elég nagy szálka lett volna a szemében. Andrea és Rocco is sokkal jobban jártak így, még abban az esetben is, ha egyelőre ezt egyikük sem ismeri fel. - Kinek még? - vonom fel a szemöldököm és nem is feszegetem tovább a másik lányt érintő témát. Majd egyszer mesél róla, ha szeretne, ebben biztos vagyok. - Rocco... Akárkinek is mondta el a történteket, amneziálnunk kell őket - szögezem le a lehető legkomolyabb hangon. Ebben a helyzetben senkiben sem bízhatunk, csakis egymásban. Kívülállók az ilyesmibe nem férnek bele. - Szóval, kivel osztotta meg még a terhessége hírét? - dőlök előre, egyértelműen magyarázatot várva a kérdésemre. Ha kell, majd megteszem én, de egy exmemoriant mindenképp el kell lőnünk az illetőre.
[/color][/b][/color][/b]
Rocco Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 15:42
Nem feltétlenül és főleg nem kódexbe vésve torkollik minden alkalom vita után abba, hogy ripityára zúzom a szobámat. Azért le tudom vezetni a feszültségemet és le is tudom kötni magamat kismillióképp aminek szintén az a vége hogy kisimulva megyek tovább és élem az életem. De tény, hogy néha jól esik ez az opció is és tény, hogy Diego gyakran lehetett fültanúja ennek is. Nem ismétlem el, minden bizonnyal tökéletesen hallotta amit kimondtam. A vissza kérdezésére azért össze szalad a szemöldököm de nem az elbizonytalanodástól, hanem a feltételezéstől. - Használtunk gumit. Mit csináljak még azon kívül? Húzzak még egyet? Arról nem is beszélve, hogy Andrea elvileg meddő. - osztom meg anélkül, hogy különösebben mélyre mennék a témában vagy bármilyen egyéb paramétert osztanék meg vele. - Csak te tudsz róla. És ez lehetőleg maradjon is így! - még csak az hiányzik, hogy anyánk valamit kiszagoljon ezzel kapcsolatban! Nem véletlenül takarodtam el a közeléből amikor feljött bennem bármi is ezzel az egész hülyeséggel kapcsolatban. Arra a kérdésére, hogy ez jó-e felszakad belőlem egy rövid - De. - de olyan hangon, hogy Diego felismerheti, vívódok. Nem is kicsit. Végül felülök. - Igazából fogalmam sincs. Nyilván az ő teste, az ő mindene, akárhogy dönt elfogadom, csak... Esélyt sem adott semmire. - tárom szét a kezeimet és ejtem őket a combomra ahogy közben törökülésbe húzom a lábaimat. Végül csak a homlokomnál fogva a kezembe ejtem a fejemet. - Nem. Ő egy teljesen másik lány. - de érezhető, hogy most nem róla akarok beszélni. Főleg nem az eljegyzés előtti pár napban. - Andrea ráadásul hazudott az egészről és nem csak nekem és nem is akármit költött hozzá. Ilyet nem csinálsz azzal, akire azt mondod hogy szereted. Ez kurvára tiszteletlen. - sosem voltam az aki különösebben érzelgősen képes lett volna magát kifejezni, legalábbis a zenei téren kívül, de Diego tudhatja, hogy elég mélyen érző élőlény vagyok.
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 15:00
Türelmesen megvárom, amíg Rocco végez a dolgával, hiszen nekem sem áll szándékomban szemezgetni a kígyóval, szóval nem sürgetem. Azért számára is szükség van egy kis Én-időre, főleg anyánk újabb kirohanása után. A kényszerházasság sohasem egy egyszerű dolog, ezt már volt alkalmam a saját bőrömön megtapasztalni. Rocco pedig még nálam is szabadabb lelkű... Az aranyvér és a rocksztár-fogalom valahogy nem passzol egymás mellé. Ő azonban mindenáron meg szeretné valósítani önmagát, ami szerintem teljesen érthető is, éppen csak nem passzol Mrs. Vivanti terveivel. És ez itt a legnagyobb baj, semmi más. Figyelem, amint rendet rak a szobájában és őszintén szólva csak most realizálom magamban, hogy mennyire szétvert idebenn mindent. Megszoktam már, hogy tombolással vezeti le a feszültséget, amikor itthon van, de ez még számomra is teljesen új... Majdhogynem minden egyes bútordarab ripityára van törve, amit pedig nem sikerült neki, azt felborította. Az asztal a fal tövében hever, nyilván ez volt annak a zajnak a forrása, amelynek hallatán átnéztem hozzá, hogy vajon minden rendben van-e vele. Fizikálisan igen, de a mentális állapota az már egy egészen más tészta. - Hogy mit csináltál? - kapom irányába a tekintetem a szavai hallatán, miközben érzem, amint a szívem kihagy egy ütemet. Ez azért elég komoly... - Ti nem védekeztetek? - hüledezek egy sort. Nem ismerem Rocco szexuális szokásait, nem is szeretnék róla bővebb tájékoztatást kapni, de feltételezem, van annyi esze, hogy gumit húzzon magára, főleg a mi életvitelünk mellett. Minden egyes éjszaka más-más lány, vagy éppen egyszerre több, ki tudja, mi az ő zsánere. De azért az, amit ő az imént közölt velem, elég egyszerűen elkerülhető lett volna. - Ha ezt anyánk megtudja, ki fog nyírni - állapítom meg a nyilvánvalót, még mielőtt tovább folytathatná a mondókáját. Pont egy eljegyzés előtt áll, nemsokára megismeri azt, akivel le kell élnie az életét, erre valaki teljesen mástól lesz gyereke. Elvégre, nem hiszem, hogy a mugli Andrea lenne anyám kiszemeltje Rocco mellé. Akkor mákunk nekünk nincs... - Elvetette? - kerekedik el a tekintetem, miközben Rocco arcát tanulmányozom. Soha életünkben nem beszéltünk még a családalapítási terveinkről és őt ismerve nem hiszem, hogy bármikor is lettek volna ez irányú gondolatai. - De ez jó... Nem igaz? - nyögöm ki némileg bizonytalanul. Hiszen ebben az esetben nincs mi miatt aggódnia... Anyánk jó esetben nem jön rá erre az egészre és akkor nem kell további balhéktól tartanunk. - Mármint... Te bevállaltad volna? Andreával? - hangsúlyozom ki a nevet, hiszen nyilvánvaló, hogy nem olyan régóta vannak csak együtt, a lány ráadásul mugli, így azért nehezebb lett volna beavatni a mi világunkba. Márpedig, ez elkerülhetetlenné vált volna, ha a lány Roccótól lett terhes. - És mi van azzal a lánnyal, aki annyira megfogott múltkor? - teszem fel a kérdést, hiszen pár alkalommal már említett egy csajszit, akire sokat gondol, de hogy ez szerelem-e vagy sem, azt ennyiből nem tudtam eldönteni. - Vagy ő lett volna Andrea? Nevet nem említett, de Andreával van együtt, vele is egy házibuliban ismerkedett meg és a szőkeség is csak egy numerának indult. Esélyes hát, hogy ő azt a titokzatos lány, aki annyira nagy hatással lett Roccóra és ezért is érintette őt ennyire rosszul ez az egész történet...
Rocco Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-21, 13:59
Ugyan már nem vagyok én őrült, csak szabadabban gondolok a világra, mint mások. Nyilván nekem is meg vannak azok az alapvető határok amiket nem lépek át, de kisgyerek korom óta az az álmom hogy rock star legyek.. persze, hogy többet engedek meg magamnak sokszor. Meghallva az öcsém hangját elsőre nem reagálok, csak végzek a hugyozással, rázok magamon szigorúan hármat, elcsomagolom magam és lejövök a párkányról. Az öcsém felé fordulva az a tipikusan semmit mondó arcomat veszem elő, amiből tudhatja, hogy igenis van baj. De azért a trágyázásra megvillan valami mosoly a fejemen. - Nem. Vissza tart a gondolat, hogy ha véletlen kiesnék közben, akkor nem csak anyánk rózsái állnának a seggembe, de még szaros is lennék... Ennyire nem szeretnék szánalmasan meghalni. - összegzem a szakvéleményemet. Arra, hogy van az épületben wc is csak vállat vonok és elő szedve a pálcámat rendet rakok a szobában. Minden amit szétvertem, úgy áll újra össze mintha semmi sem történt volna. Az utolsó vakolatdarabig minden a helyére kerül. Miután ez megtörtént, az ablakokat is becsukom egy újabb intéssel és elnyomok egy hangtompító varázslatot a szobán. Biztos ami biztos. Majd nemes egyszerűséggel elfekszem hanyatt a földön. Egy darabig csak nézek ki a fejemből, a plafonra, aztán Diegora és végül kibököm. - Felcsináltam Andreat. - a kezeimet össze fűzöm a mellkasomon - Ő meg elvetette anélkül hogy egy kibaszott hangot szólt volna róla, hogy egyáltalán mi történt.
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-20, 05:21
Csak a szemeimet forgatva hallgatom, amint Rocco egy éles beszólással zárja a vitát, a csattanás után pedig biztosra veszem, hogy nemsokára trappol is fel a szobájába anyánk közeléből. Mondhatnám, hogy tipikus olaszok vagyunk, de ez már azon is túl tesz... Drága jó édesanyánk pedig talán észre se veszi, hogy az egyik fia nem véletlenül kerüli az itthonlétet. A beszűkült látóterével egyszerűen csakis magának hajlandó igazat adni, azt pedig képtelen belátni, hogy mennyivel másabb lenne minden, ha legalább Roccót békén hagyná a faszságaival. Én megoldom magamnak, igyekszem békés úton kihátrálni ebből a helyzetből, annyi méltósággal, hogy senkinek se fájjon, de a bátyám már teljesen más tészta. Ő egy határozott nemmel felel a még fel sem tett kérdésekre, majd vágja Mrs. Vivanti orrára az ajtót. Ezt azért tisztelem benne, de a gyomorideg nem hiányzik számomra. A szobájából átszűrődő zajok igazság szerint már meg se lepnek. Általában mindig ez van, miután összeszólalkoznak. Még azt is le merném fogadni, hogy ha most mennék át, akkor finoman szólva is egy szovjet haditér fogadna odaát, néhány feldőlt szekrénnyel, az oldalára borult ággyal és szanaszét heverő kisebb kacatokkal. Ügyet sem vetek hát rá, gondolatban máris a délutáni programomat szervezem, amikor egyszer csak hatalmas csattanás üti meg a fülem, a szobám faláról hulló vakolat pedig biztosít afelől, hogy talán ideje lenne megvizsgálnom, miszerint legalább Rocco épségben van-e. Ki tudja, mire képes ebben az idegállapotban... - Hé, haver, azért a berendezést kí... - mantrázom, miközben nyitok is be a szobájába, ha azonban kulcsra zárta volna az ajtót, akkor a pálcával való bíbelődés helyett nemes egyszerűséggel rá rúgom, de mindkét esetben meg is torpanok a küszöbön, miközben úgy fagy belém a szó, mintha hirtelen székrekedésem támadt volna, éppen csak nem nyöszörgök mellé. Már pont ajánlanám fel számára, hogy beszéljük meg a dolgot ahelyett, hogy anyánk rózsái közé vetné magát, hogy azok szurkálják agyon, de pillanatokon belül fel is fedezem, hogy csak a virágokat locsolja. Hát, mit ne mondjak, nem pont vízzel... - Oké, neked meg mégis mi bajod? - sóhajtok fel, miközben becsukom magam mögött az ajtót, majd vetem hátam a falnak, mintegy magyarázatot várva tőle a viselkedésére. A balhéhoz volt időm hozzászokni, ha ő és anyám egy légtérben vannak, akkor ez elkerülhetetlen, de a párkányról való hugyozás azért teljesen új számomra. - Van ám WC is az épületben, nem muszáj itt elvégezned a dolgod - világosítom fel, ha esetleg véletlenül valami gond lenne a memóriájával. A fene se tudja, anyámból simán kinézem, hogy akkora ütést mért Rocco fejére, hogy megbolondult. Na, nem mintha eddig nem lett volna őrült, de azt hiszem, jelenleg egy teljesen másik szinten van az eddigiekhez képest. - Azért nyugtass meg, hogy legalább a trágyázást nem vállaltad magadra - vigyorodom el, amint meghallom a másik idióta hangját, amint nagy eséllyel Rocco anyját szidja, aki egyben az övé is, szóval sok értelme ennek sincs, de hát na... Mi már csak ilyenek vagyunk. Voltunk. Mindenesetre, nem hagyom most magára Roccót, hiszen láthatóan nincs a legjobb passzban és aligha hiszem, hogy a kényszerházasság baszta volna fel ennyire.
Rocco Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-19, 23:22
Zsibbad az agyam anyám szövegelésétől. De mint nagyjából minden alkalommal amikor bele fáradok mentálisan, hogy reagáljak rá, egyszerűen ignorálom. Kizárom. Szerencsémre mentálisan sem tud már belém mászni. Pechére épp ő edzett meg etéren. Már nagyon régen kizárom az életemből, ami egy anyának bizonyosan szarul esik. És időnként sajnálom érte és időnként rám tör amikor maga alatt látom, hogy oda lépjek hozzá és csak megöleljem... De ez valahányszor megtörtént, képtelen volt megnyílni. Képtelen volt elfogadni a közeledésemet. Csak az következett, hogy mennyire boldoggá tenné, ha szót fogadnék mint a testvéreim.. és ezt persze követték mindazon elvárások sorozata, ami az alatt a jelmondat alatt áll, hogy "ha szót fogadnál mint a testvéreid". És persze csak újabb vita lett az egészből minden alkalommal. Azért pedig hogy a kicsik ne állandóan ezt hallgassák az időm nagyon nagy részét már itthon sem töltöttem. Pedig itthon is le tudtam volna magamat foglalni.. Rengeteg jó emlék köt a birtokhoz és gyakran hiányzik. Mégis mindig, ha vissza kell ide térnem, kétnapos gyomorgörcs előzi meg. A vita fene nagy ignorálása és az ikrem körbenyaldosása közepette az agyamba úszik Andrea meg a történtek.. Igazából fogalmam sincs honnan a faszból mászott elő ez a gondolat, de kellően felcseszem magamat rajta. Amikor pedig ilyen rések keletkeznek a pajzsomon, akkor szoktam sürgősen eltakarodni anya közeléből. Még csak az kéne, hogy megneszeljen valamit abból, hogy felcsináltam Andreat.. Egy éles beszólással részemről le van zárva a vita és nemes egyszerűséggel lelépek az ebédlőből. Ahogy becsukom az ajtót, hallom ahogy csattan valami kerámia.. Nem különösebben hat meg, elindulok az emeletre és inkább rágyújtok menet közben, lehunyom a szemeimet, mélyet inhalálok ebből a szarból. Még lent tartom ameddig fel nem érek és magamra nem csukom az ajtót. Ott kinyitva a szemeimet az orromon engedem ki a füstöt és.. nos.. mivel a szobám Diegoé mellett van, tisztán hallhatja amint épp "átrendezem" a bútorokat olyan káromlásokat eregetve közben, hogy csak úgy zenghet a fala. Aztán egy masszív öt perc után valami élesen csattanhat a falnak, úgy hogy az ő oldalán gyönyörűen megjelenik egy repedés némi vakolathullás után. Ha netán úgy döntene, hogy rám néz, nos a szobám berendezése messze ripityára van törve és beazonosíthatja, a régi kottás tölgyfa asztalom okozta a falunk kárát. Én magam pedig.. nos a hatalmas két szárnyú kitárt ablakban állok a párkányon mezítláb. Mielőtt azonban nagyon pánikot kapna hogy mégis mi a faszt keresek ott, felfedezhet egy íves kis vízsugarat amit biztosan nem épp palackból ürítek anyám éj fekete rózsáira... Ha mégsem lenne egyértelmű, az ikrem harsány méltatlankodása is tanúskodhat a tettemről. Szegénykém... csak nem ő is kapott..? Eskü nem volt szándékos...
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Vivanti család otthona 2021-09-12, 16:32
Igazság szerint szívem szerint még mindig Londonban szórakoznék, hiszen a nyári szünetnek lassan vége, mi pedig térhetünk vissza abba a nívós iskolába. Roxfort... Nem igazán örülök annak, hogy ismét látnom kell a jövendőbeli arámat, akit anyám választott számomra, de majd kerülöm nagy ívben és csupán a kötelező rendezvényeken veszünk részt együtt. Eleinte ugyan adtunk a látszatra és igyekeztünk úgy tenni, mintha semmiféle kényszer sem lenne kettőnk kapcsolatában. Egymás kezét fogva sétáltunk a folyosókon, bemutattam őt a barátaimnak, nevettünk a másik viccein, de végül rájöttünk, hogy ez nem megy számunkra. Valamiért nem jövünk ki egymással. Két külön személyiség, két külön céllal a hátunk mögött. Maradt hát a terv, amely eredetileg is ott motoszkált bennünk: valamilyen úton-módon felrúgni ezt az egész butaságot. Ebben pedig még jobban megerősített az, amikor eljegyeztem egy lányt Janette mellett. Mindez természetesen visszajutott anyám fülébe és azt hiszem, ez volt az első olyan alkalom, amikor felemelte a hangját velem szemben. Minden eszközét bevetette annak érdekében, hogy felbontsam azt a jegyességet, végül pedig - természetesen - elérte a célját, amint közölte velem, hogy ne is számítsak semmiféle örökségre sem, ha őt veszem feleségül. Megtettem hát, amit kívánt tőlem, de akkor és ott komoly dilemmába kerültem, végül azonban a hatalmas vagyon döntött. Talán pont emiatt is kerültem annak idején a mardekárba... A kényelmes élet és a családnevem mindenek felett. A szobámban fekszem, a plafont bámulva, elterülve a hatalmas ágyon, miközben még a cipőbe bújtatott lábamat is feldobom. Csak feljöttem és levetettem magam, hogy ne odalenn kelljen lennem. Nemsokára ugyanis újabb eljegyzési vacsora várható a családban, immár Roccóval a középpontban, azt pedig mondanom sem kell, hogy rohadtul nem örült a hírnek. Napok óta áll a bál közte és anyám között, nyilván jelenleg is egymást fojtogatják, de Mrs. Vivanti nem olyasvalaki, aki bármiféle nemleges választ is elfogad a gyermekeitől. A bátyám pedig örökölte eme tulajdonságát, ha pedig ők ketten összekapnak, hát ott kő-kövön nem marad. Az első, hivatalos eseményen nem jelent meg a kisasszony, az anyja szerint valamiféle súlyosabb nyavalyával feküdt otthon, de most ígéretet kaptunk arra, hogy ő is jelen lesz a nagy eseményen. Anyám hazacsődítette hát az összes gyermekét, Roccóval az élen, hogy legyünk annyira kedvesek és tiszteljük meg őt a jelenlétünkkel. Ez alól tehát nincs kibúvó, a leendő ara pedig számíthat anyám elsöprő haragjára, ha esetleg most is meggondolná magát az ismerkedéssel kapcsolatban...
Diego Vivanti
Reveal your secrets
Tárgy: A Vivanti család otthona 2021-09-12, 16:06
A Vivanti-villa Olaszország délnyugati részén, a Nápolyi-öböl mentén helyezkedik el, a lehető legtávolabb a muglik által lakott résztől. Nincs ugyan rejtve a kíváncsi tekintetek elől, de ide még egyetlen varázstalan ember se tehette be a lábát a hosszú évek folyamán. Kívülről impozáns, gyönyörű, tipikus olasz épület, belülről pedig hatalmas tér fogadja az ide látogatókat. A padló márványozott, a mennyezetről pedig hatalmas csillárok lógnak alá, mintegy büszkén hirdetve, kik is lakják eme helyet. Itt-ott megtalálható a család címere is, amelynek középpontjában egy sárkány áll. Az épületben számtalan szoba és fürdőszoba található, némi fejtörést okozva azok számára, akik életükben először járnak itt. Az emeletre, ahol a szobák helyezkednek el, csakis a család tagjai mehetnek fel, mások elől mágiával védve van. Mrs. Vivanti ugyanis ragaszkodik a magánéletéhez és a kis titkaihoz, mint az már rengeteg szóbeszéd tárgya lett az elmúlt években. Mindenesetre, hála a védővarázsnak, eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie, hogy vajon mit is szeretne annyira elrejteni mások elől...
