2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Trinity Weasley Születési hely és dátum: 1984. január 8. Lexington, Kentucky, USA Csoport: Hollóhát Patrónus: Mosómedve Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (Elemista) Képesség:Nimfa Mágikus adottság: Földmágus 1. szint Familiáris: Szurikáta Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő Kihez tartozol: Devan Nott, Weasleyk, írókör (Freya)
Jellem: Azt hiszem a legtöbben, ha keresniük kell egy szót, ami jellemez, akkor azt mondanák rám, hogy szertelen, vagy legalábbis néhány évvel ezelőtt még biztosan így volt, habár bevallom azóta se változtam sokat, igaz nem értik a legtöbben, hogy miért nem fordultam be. Alapvetően tehát felettébb jókedélyű lány vagyok, kissé talán túlzásba is esem, ami az életigenlést illeti. Devan legalábbis gyakran forgatta a szemét, hogy lehetnék kicsit nyugodtabb. Kicsit olyan vagyok valóban, mint egy túlpörgött kölyökkutya. Minden érdekel és gondolkodás nélkül mondom ki azt, ami először eszembe jut, vagy kérdezem meg, ami érdekel. Ezt sajnos azért akadnak, akik nem viselik jól. Végülis vannak nagyon visszahúzódó emberek is, én pedig pont az ellentétük vagyok, rendkívül kitárulkodó. Nem tudok titkot tartani, nem is voltak soha titkaim, szóval ne mondd el nekem a sajátodat se, mert biztos, hogy nincs nálam biztonságban. Imádom a zenét, azóta, ami történt csak még inkább, viszont rémes hangom van, úgyhogy mindenki jobban jár, ha nem kezdek el énekelni. Minden érdekel, de komolyan minden! Ha azt mondod tanuljunk meg sakkozni benne vagyok, ha síleni hát abban is! Na jó, jelenleg sajnos vannak korlátaim, de igyekszem őket áthidalni. Még mindig nagyon érdekel például az írás, csak meg kellett próbálnom másképp csinálni, mert amúgy elég jó vagyok benne, legyen az vers, vagy próza. Könnyen barátkozom, úgyhogy remélhetőleg itt a Roxfortban se lesz majd gond a baráti köröm kialakításával.
Kinézet, megjelenés: Azt hiszem a többség azt mondaná tipikus Weasley külsőm van. A hajam vörös hosszú, kicsit göndörödő, eléggé feltűnő jelenséggé tesz úgy általában, ami nem is árt, hiszen elég alacsonynak szánt a sors, úgyhogy a magasságommal nem tűnhetek ki a tömegből. A szemem kék, a bőröm pedig mindezekhez nem túl meglepően nagyon világos. Nem vagyunk jóban a napsütéssel. Életemben nem barnultam még le érdemben, inkább leégek, de azt sajnos nagyon gyorsan. Egyébként kifejezetten szeretem a jó időt, csak kell egy kiló naptej. Sokkal jobban szeretem a laza, vékony ruhákat, mint a téli felszerelést, bár tudom, hogy akkor marha nagy hülyeség volt Angliába jönni tanulni, de hát Devan ide jött és annyit mesélt erről a Roxfortról, hogy egy próbát megér. Ha majd nagyon fázom, akkor veszek két kabátot, vagy ilyesmi. Egyébként a testalkatom átlagos, nem vagyok vékony, sem különösebben testes, izmos sem egyébként, pedig szerettem mindig mozogni. A ruháim pedig a jellememet tükrözik, elég változatosak és színesek. Feketét, szürkét totál nem hordok, kifejezetten nem szeretem az egyszerű színeket, amivel bele lehet olvadni a tömegbe.
Előtörténet: Az életem mondhatni eléggé átlagos volt eddig ahhoz képest, hogy boszorkány vagyok, bár egyszem szülővel "büszkélkedhetek" és híján vagyok a testvéreknek, de cserében a rokonságom eléggé kiterjedt unokatestvéri szinten. Apa Bilius Weasley néven látta meg a napvilágos. Elég sokat utazott és anyát (Alexandra Nott) már Amerikában ismerte meg. Nagyon gyors és viharos szerelem volt az övék, nagyjából fél év és összeházasodtak, aztán jöttem is én, aztán... apa sajnos két éves koromban meghalt. Nem emlékszem rá, csak képekről láttam. Anya szerint túlságosan kalandvágyó volt, talán ezt tőle örököltem, vagyis hát biztos. Egyébként nem panaszkodom, anyával mindig jól meg voltunk. Sokat mókáztunk, nevettünk és rengeteg közös élményünk van. Bejártuk Amerikát együtt, jártunk párszor Angliában is, meglátogatni az unokatestvéreimet. Van néhány, mert apa testvérte Arthur bácsi nem tétlenkedett, ami a gyerekeket illeti. Anya nem házasodott sosem újra, úgyhogy apukám nincs. Voltak kapcsolati, de valahogy sosem volt senki hosszú távon, aki mellette maradt volna, vagy anya küldte el őket. Bevallom nem bántam, hiszen így legalább mi voltunk ketten egymásnak, de most hogy eljöttem kicsit aggódom, hogy egyedül érzi majd magát. Az iskolát az Ilvermoryban végeztem el. Néhány éve költözött Amerikába az unokatesóm Devan is a szüleivel, így sokat voltunk együtt, hiába az egybként komoly ellentét közöttünk, hiszen ő sokkal csendesebb, hallgatagabb, mint én. Ettől még bírom amúgy. A suli végeztével viszont úgy döntöttem, hogy miért ne próbálhatnék ki valami újat? Devan a családjával visszatért Angliába és mivel sokat mesélt a Roxfortról, hát miért ne? Szóval az egyetemet már itt kezdtem el most szeptemberben és remélem, hogy tetszeni fog és könnyen beilleszkedem majd. Van mondjuk egy kiadós hátrányom, ezért kénytelen vagyok különórákra is bejárni, ugyanis néhány, pontosan három éve megvakultam. A részletek nagyon homályosak, de komolyan bevertem a fejemet, majdnem egy hónapig feküdtem kómában és amikor felébredtem nem láttam semmit. Szinte semmit, mert valamelyest az árnyékokat látom. Sötétben persze ez már nem segít, de normál fényviszonyoknál a körvonalakat kitudom szűrni. Így a közlekedés nem gond és könnyebben ráfókuszálok arra, akivel beszélek. Így nem feltétlenül lehet elsőre észrevenni, hogy nem látok. Az orvosok szerint nincs egyelőre magyarázat a problémára, így lehetséges, hogy egyszer magától megoldódik. Az agy bonyolult azt mondják mindig, én pedig nem kételkedem, hiszen ő az okosak, és biztosan jobban értenek hozzá nálam.
