2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Alejandro Vega Születési hely és dátum: 1980.02.10. Los Angeles, USA Csoport: Hollóhát Patrónus: Borz Évfolyam: 11. évfolyam, auror szak Képesség: - Mágikus adottság: Hangmágus lesz Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése kiemelkedő, bűbájtan kiemelkedő Kihez tartozol: Liesel
Jellem: Az egykori jellemem az az igazi kőbunkó, lekezelő. Tudtam, hogy milyen komoly szakmai tudással rendelkezem, és ezt nem fogtam vissza, megoszottam mindenkivel, durván lealázva a népet. Nem létezett számomra vesztes ügy, magabiztosságom, és gőgöm az eget karcolta. Amióta a baleset történt velem, mintha ezt elfújták volna, semmire sem emlékszem, így arra sem, hogy mihez kéne alkalmazkodnom. Ismét ki kell, hogy alakuljon a jellemem, azok a barátok, akik egykor körbevettek, rajongtak értem, most inkább megvetnek, sajnálkoznak, én pedig nem értem, hogy is tartozhattam olyan társasághoz. Igazából semmire sem emlékszem, csak próbálok felépülni, és egyben felépíteni mindent, ami egykor elveszett. De vajon tényleg az voltam én, vagy ez a sors keze volt, hogy változtatnom kell? Ha a tükörbe nézek, amit látok, cseppet sem ismerős, mintha egy idegen nézne rám vissza.
Kinézet, megjelenés: A jelen fizikai állapotom nagyjából egy roncsét mutatja. Nem számít, hogy egykor nyurga, és izmos srác voltam, ha az embernek meg kell tanulnia ismét járni, beszélni, cipőfűzőt kötni, akkor bizony nincsen lehetősége testedzésekre, a rehabilitáció nagyon lassú. A külsőmet illetően igazi latin macsó lehettem, sötét haj és szem, a bőröm is amolyan kreolos, jelezve, hogy spanyol nyelvterületről származom. Nem vagyok kifejezetten magas, de tekintve, hogy most még görnyedtebben járok, ez kihat az egész kisugárzásomra. Nem tudom, hogy valaha egészséges leszek-e, de most még beszélni is kifejezetten nehezemre esik. Gyorsabban tanulok, mint egy csecsemő, a testem valahol emlékszik, és csak újra be kell gyakorolni, de a lelki törés miatt sokszor úgy elhagyom magam, hogy ez rendesen visszavet a gyógyulásban.
Előtörténet: Varázsló apa, mugli anya. Így indult a pályafutásom. Apám volt az, az igazi nőcsábász, aki varázslónak született, és járta a világot, amolyan utazó jogászként. Amikor tizenegy éves lettem, éppen Amerikában éltünk, így az Ilvermory lett a befutó a varázslóiskolák tekintetében. Nagyratörő, törtető terveim voltak már az elején, és végig kitűnőként, évfolyamelsőként végeztem el, noha inkább irigyeim voltak, semmint barátaim. Rengeteg kapcsolatot építettem ki, és úgy döntöttem a vége felé, hogy ügyvéd legyek, a varázslójog érdekelt mindenekelőtt. Ez sikerült is, és úgy döntöttem, hogy leginkább sötét varázslókat védek, mentetek fel, amolyan ördög ügyvédje módon, mert nekik is kell védelem, ráadásul nem feltétlenül bűnösök, de az ilyen pereknek van leginkább nyilvánossága, én pedig imádom a rivaldafényt. Az iskola elvégzése után még egy évig ott maradtam, elkezdtem dolgozni, és azt kell mondanom, igen sikeresen, nem is vesztettem pert sem, pedig az elején az iroda, ahol indultam, még az eredményeim ellenére is félt igazi nagy ügyeket rám bízni, de hamar bizonyítottam, hogy én vagyok a nyerő. Egy év munka után úgy döntöttem, hogy átmegyek a Roxfortba, és kitanulom az auror szakmát, mert tudtam, hogy ha a nyomozók eszével tudok gondolkozni, akkor még inkább nyakatekert módon, de meg tudom védeni a sötét varázslókat. A Roxfortban már rengetegen hallottak rólam, a sikereimről, és hogy mennyire lenézek másokat. Itt eleve úgy vettem, hogy nálam úgysem lehet jobb, nem kevés ellenséget szereztem, de nem az angol iskola lett a vesztem. A szüleim is átköltöztek Angliába, és mivel anya mugli, Londonban volt egy lakásuk, én gyakran ott időztem a szünetekben. Az egyik ilyen alkalommal leszaladtam a közeli éjjelnappaliba cigiért, amikor valami állat ki akarván rabolni a boltot, azt hitte, hogy meg akarom állítani, pedig csak a zsebeimben kotorásztam, hogy bemondjam a cigi márkát. Közvetlen közelről fejbe lőtt. A golyó ugyan lepattant a homlokcsontomról, de mégis súlyos agykárosodást okozott. Azonnal hívták a mentőket, de miután nem tudták, nem tudhatták, hogy varázsló vagyok, mugli műtőbe vittek. Ott ugyan meg tudtak menteni, agyműtétet hajtottak végre, de ezzel teljesen le is nullázták az életemet. Elfelejtettem magamról mindent, még a nevemet is. Újra kell megtanulnom járni, beszélni, de még cipőt is kötni. Ezek után a szüleim amikor megtudták, hogy mi történt, örjöngtek, hiszen egy mágikus ispotyálban, a medimágusok varázslattal, bájitalokkal máshogyan tudtak volna megmenteni, nem vesztettem volna el az emlékeimet. Amint lehetett, átszállítottak a szent mungóba, hogy ott álljak talpra, szó szerint a nulláról.
