2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Chloe Blackmore Születési hely és dátum: Gloucestershire, 1985.05.10. Csoport: Hugrabug Patrónus: csincsilla Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam, tanár szak Képesség: Tűznimfa (hivatalos kiskapu) Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Számmisztika - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Sebastian O'Keefe
Jellem: Nem vagyok éppen egy motivált lány, mert meg szoktam elégedni azzal, amit dob az élet. Ha mások szeretnek kiemelkedni, vagy vezetni, rám ez egyáltalán nem jellemző. Lehet, hogy mindez azért van, mert egykor a Hugrabugba dobott a süveg, ezért nem voltak felém olyan elvárások, hogy bátor, okos, vagy hatalomvágyó legyek, mindig a jó hangulatra törekedtem. Hoztam a kötelező elvárásokat, de számomra mindig fontosabb volt a jó hangulat, semmint az, hogy tényleg aktívan kövessem az eseményeket. Nem mondom, hogy buta vagyok, de szórakozott igen, hajlamos vagyok nagyon elveszíteni a fonalat. Gyakran gyorsabban beszélek, mint átgondolnám, ezért aztán a következményekkel nem számolva kimondom, ami csak az eszembe jut. Hogy ezt megfejeljem, meglehetősen kiváncsi vagyok, ha látok valami furcsaságot, bármit, ami nem megszokott, nem nyugszom, amíg utána nem járok.
Kinézet, megjelenés:>Biztosan voltak írek a felmenőim között, mert természetes vörös vagyok, halovány bőrrel, és rengeteg szeplővel. Zöldeskék szemem a kelta tündérek smaragdját idézi. Kifejezetten szép arcú lánynak tartanak, ezt fel is vállalom, nincsenek önértékelési zavaraim. Legfeljebb az alkatom miatt, ugyanis kínszenvedés tartani a súlyomat, a legkisebb nassolás után is durva kilók rakodnak le a fenekemre, combomra, pocimra. Igyekszem ezért sokat mozogni, hogy tükörbe tudjak nézni. Fontosnak tartom az elegáns megjelenést, ezért mind a minisztériumban, mind az iskolában elengedem a sportos vagy laza stílust, ha már titkárnő vagyok, vagy legalábbis ez voltam.
Előtörténet: Természetesen nem tudtam róla, hogy a szüleim egyike nimfa, és még most sem tudom, de túlságosan a közepébe vágtam. Talán mert ilyen csapongó vagyok, nehezen fókuszálok, pedig nagyon nem ártana. Azt tudom, hogy a minisztériumból távoznom kell, gyanakvó főnököm ugyanis rendkívül ferde szemmel néz rám, amióta épen, és sértetlenül úsztam meg azt a raktártüzet, amiben minden bizonnyal szénné kellett volna égnem. Hogy hogyan sikerült túlélnem? Hát lövésem sincsen. Az biztos, hogy egy sajtótájékoztatót akart tartani a hetekben, legépeltette velem a beszédét, én pedig ügyesen bent hagytam az irodában. Amikor visszamentem érte a munkaidő után, akkor egy érdekes dossziét találtam az asztalán, amibe hát nem is én lennék, de belelapoztam, nem tudtam a kiváncsiságomat legyűrni. Mivel ő is visszajött még valamiért, észrevette, hogy az anyagot bújom, és akkor már késő volt. Faggatott, hogy meddig olvastam, de végülis azt hiszem már nincsen jelentősége. Eldöntötte, hogy túl sokat tudok. Előtte persze honnan is tudhattam volna, hogy rendszerint sötét üzelmekben vesz részt? Az auror osztag egyik köztiszteletben álló fejese, csomó kitűntetéssel, kiterjedt kapcsolati hálóval.. Elkábított varázslattal, és amikor magamhoz tértem, akkor csípte a füst a szememet, köhögtem, de nem volt különösebb bajom, viszont észrevettem, hogy valami csiklandoz. Szó szerint égtem, amin elsőre úgy megrémültem, hogy sokkot kaptam. Sikoltozva próbáltam oltani magamat, mire észrevettem, hogy semmilyen seb, feketeség nincs rajtam. Nem olvadt le a hús a csontjaimról, csupán olyan érzés volt, mintha felszabadulnék. A hajamba bele-belekapott a tűz, de csak meglebbentette, a tenyeremen táncoltak a láncok, és mielőtt egy tükör összetört volna előttem, belenézve láttam, hogy teljesen meztelen vagyok, a szemeim vérvörösen izzanak. Elképzelhető, hogy ahogyan éreztem a tüzet, valahogy, eszméletlenül aktiváltam volna valami hőpajzsot? A raktár közben teljesen leégett, én mégis sértetlenül tudtam elhagyni. Nem volt egyszerű hazaérnem, hiszen elég látványos volt, hogy lángolok, de még azelőtt elmenekültem, hogy kijöttek volna a tűzoltók, nem akartam magyarázkodni. Valahogy mégis hazajutottam, addigra már elaludt is rajtam a tűz. Amikor zuhanyoztam, szinte sistergett a bőröm, de végre visszanyertem az eredeti formámat. Másnap reggel gyorsan bementem mindenki előtt felmondani, mert úgy voltam vele, hogy nincsen kit megkeresnem, hiszen úgysem nekem hinnének, hanem annak, aki feddhetetlen. A saját szakállamra nem akarok nyomozni, ezért úgy döntöttem, hogy mivel évek szemeztem az egyetemmel, küldtem egy baglyot a szüleimnek, hogy visszamegyek tanulni. Mivel nem igazán tudtam hirtelen eldönteni, hogy mi állna nekem jól, ráadásul évek óta nem ültem iskolapadban, a tanár szakot választottam. Vicces volt ismét megigényelni a hugrabugos nyakkendőt, talárt, bár mondták, hogy egyetemistaként nincsenek kötelező iskolai rendezvények, és akkor mászkálok ki, amikor csak jól esik. Ez a szabadság furcsán jól fog esni, hiszen az iskolából lettem titkárnő, mindig volt valaki, aki megmondja nekem, hogy mikor mi a dolgom.
