Kaszárnya

 

Viccen kívül, de igencsak meg lettem volna lepődve, ha a kettőnk összecsapása pár másodpercnél tovább tart. Csak abba nem gondoltam bele, hogy ha én hülyéskedek, akkor rajtam mutatja be, hogyan kell komolyságra nevelni valakit, mert hát ez történik. A rossz az a dologban, hogy őt tényleg tisztelem, nem megbántani, vagy nevetséges helyzetbe akartam hozni, csak kitört belőlem az a komolyalan én, akit nem tudok csak úgy kordában tartani, a következő pillanatban pedig már összetörve fekszem a földön, azt sem tudom, hogy mihez kapjak, annyira fáj minden tagom. Vagy szerencsém volt, vagy a Bestia tényleg nem akarta a csontomat törni, mert így még egyben van minden, noha úgy odakoccantam, hogy azt sem tudom, hogy a gravitáció melyik irányba húzza le az embert. – Meg sem merem kérdezni, hogy még döntetlenre jó vagyok-e. – Mormolom fémes ízt érezve a számban, fene tudja, hogy hol vérzek, de jó eséllyel több helyen. Na ezért nem vagyok én auror, inkább medimágus, mert jól lehetett cicázni az ispotályban a helyes kis doktrinákkal, máskor meg életet mentettünk, na de hogy én test a test elleni küzdelemben vegyek részt? Vékony, de szálkás izomzatom nem éppen arra van kitalálva, hogy csak így földhöz vágják. Affrancba! Emelgetem az ökleimet, hogy jőjjön csak, de úgy fest, most tényleg fair playt játszik. Bólintok, de már a mozdulattól is majd’ leszakad a fejem. Előkapom a pálcámat, legalább az nem tört el. Végighúzom a varázseszköz végét a halántékomon, aztán körkörösen beazonosítva a sebesülés forrását. Most nem fogok bájitalt főzöcskézni, sima felszíni gyógyerő, aztán majd ha vége az edzésnek, akkor leülök valami teljes kvatációba, befordulva a legbelsőbb valómba, hogy tisztán, gyógyultan jöhessek a felszínre ismét. – Megtanultam a leckét. Ha bármiben segíthetek, itt leszek. – Felelem, hiszen nem kell túlrizsázni a dolgot, ha szükséges, beállok a többiekhez gyakorolni, vagy keresek valakit, aki páratlanul lenni. Jobbtól különben sem szégyen kikapni. Azért Dereknek ezt nem fogom elmesélni, mert még kiröhögi a belét.

 

Talán nem kellett volna bedobnom, hogy Reese és én együtt vagyunk, de a bálványának mégsem hazudik az ember. Ráadásul igyekszünk ezt diszkréten intézni, eddig még csak Reese csapatába sem kerültem be. Az más kérdés, hogy most csúnyán kiütöttük magunkat éjszakára, aminek nyilván ő is megissza a levét. Egy segítőnél, kiképzőnél nem túl motiváló, ha karikák vannak a szeme alatt, miközben másokat ugráltat. – Nem is gondolom magamat holmi papucsférjnek. Eleve mások segítésére tettem fel az életemet, ez már korábban eldöntetett. Apám érvei viszont Reese meglátásainak a fényében.. És Ön is azt mondja, hogy a kettő nem zárja ki egymást. – Nem, nem döntöttem még el, hogy mennyire veszem komolyan az akadémiát, de azt igen, hogy legalább átgondolom. Hiába gondolja a bestia azt, hogy hülyeség ebben gondolkozni, lehet, hogy neki nincsen olyan, akire ilyen döntéseket merne alapozni. Hát nem vagyunk egyformák, én legalább próbálkozom. – Biztosan régóta űzi az ipart.. – Dünnyögöm, nem is belegondolva, hogy esetleg kétértelmű lehet a vélekedésem, lévén egy ősibb foglalkozásra is gondolhat, remélhetőleg nem, mert akkor még rosszabbul járnék. Holott csak arra értem, hogy kiképzőnek nem akárkit választanak. Az első mozdulatsornál érzem, hogy van még itt keresnivalóm, ezért aztán gyorsan rálendülök, jelezve a többikenk, hogy mindez csupán gyakorlat, eszembe sem jut, hogy ő mindezt durván meg fogja torolni. Úgy csapódok oda a földnek, hogy még a fogam is összekoccan, csoda, hogy nem törik ki a helyéről. A nyakam ellenben akkorát roppan, hogy az egész testembe belenyilal a fájdalom. A karomat alig birom emelni, mégis próbálkozom, de ez az egyetlen testrész, ami még mozdítható. Felemelem a hüvelykujjamat az égbe, és elhaló hangon hördülök fel. – Gyö..győztem..? – Motyogom, tisztára szédülök, nem tudom, hogy hol vannak az irányok, csoda, hogy nem vérzik a fejem. Ez annak köszönhető, hogy a nő bizonyára nem megölni akart, így hagyta, hogy maradjon bennem még egy cseppnyi erő. Meg sem fordul a fejemben, hogy ezek után vicceskedjek. Végül összeszedem magamat, hiszen nem is férfi az, aki nem tud egy ilyen után felemelkedni. A térdemre támaszkodva kiegyenesedek, tiszta maszat a képem a csapódástól, még mázli, hogy nem csurrantottam be. – Ezt megérdemeltem. De azért, jó kis csihipuhi volt. – Ismét feltartom a kezemet, amolyan boxállásba, és intek, hogy ezúttal képes vagyok korrekten végrehajtani a mozdulatsort. Bár rámnézve nem biztos, hogy állva tudok maradni, ha csak egy ujjal is hozzám ér. Így is dülöngélek rendesen, azt, hogy mi tart most talpon, én sem tudom.

 

Szerencsére nem szakad le a karom attól, hogy így paskolgat, pedig érzem, hogy betonból vannak az ujjai is. A vámpírlétnek ez mindenképpen előnye, hogy állom a sarat. Lenne keresnivalóm az aurorok között is, csupán a dac, amiért másképpen döntöttem, valahogy nem tudom elképzelni magamat afféle nyomozóként. Holott az apám egyértelműen karizmatikus alkat, a törvény oldalán áll, még a nagybátyám is vezetni akarja a közösségünket, noha aljasabb módszerekkel. Felmerült már bennem a gyanu, hogy utóbbi sugallta az eltávolításomat, legalább erre a nyolc hétre, hogy ne legyek láb alatt. Remélem, hogy nem akar tenni semmi durvábbat, hogy átvegye a hatalmat, mert akkor biztosan sötét kor jönne el azokra, akik az én iskolámból származnak. De még a Roxfort is megsínylené. – Nos igen, ki nem állhatom azokat, akik holmi mondvacsinált hatalommal kérkednek, élnek vissza. – Ennyi erővel én is ezt tettem, hiszen a parkolóház őreként megtehettem volna, hogy a fenyegetése ellenére elhajtom. Valahogy elpattant nálam valami, s Beast jól mondja, ha az autókat nekem kellett volna kifizetnem.. Még mágiával sem lehet helyrehozni annyira, hiszen ott ripityára tört minden. A házimanók mágiáját pedig nem pazaroljuk ennyire, s nem lehet mindenki olyan hatalmas varázsló, mint Dumbledore. – Igen, kezdek már ezeket gondolkozni, ha apám és Ön is lát erre megoldást.. Leginkább viszont Reese miatt, ő az egyik segítő. Szeretné, ha helyrejöjjenek a dolgok, mivel az apja is kómában van. Ha van rá esély, hogy mellé álljak, megsegítsem.. akkor auror leszek igen. – Nem mondom, hogy biztosan ez a végleges döntésem, de már nem vagyok teljesen elutasító. Mellette pedig ugyanúgy fogom szivatni a szőke, német „tisztet”, aki valahogy provokálja azt, hogy kenjék be kakival a székét. Ha nem is feltétlenül akarom kirugatni magamat, a vicces helyzeteket nem hagyhatom ki! – Pusztakezes harc? Király! Mondanám, hogy nem ütök meg egy hölgyet, de azt hiszem félnivalóm nekem van! – Nevetek fel, azért ez durva, hogy magával a bestiával kerülök szembe, öt évvel ezelőtt ha valaki bedobja ezt, jól kiröhögöm, hogy fel sem merülhet ilyen, hogy az ember a poszteren lévő legendától kap instrukciókat. Még ha ez úgy is néz ki, hogy belepaszírozzák a talajba, mint a falevelet. Összezárom a lábamat, ahogyan söpri, a vállamnak viszont nem tudok ellentartani, aminek az lesz az eredménye, hogy hátraesek a seggemre, kiterülve, mint valami béka.. – Awww... – Nyögök fel a szemem előtt futó csillagokat hajkurászva a kezemmel a levegőben, hiszen a tarkóm is csattan a földön. Elfogadom a kezét, de csak azért, hogy fürgeségemet kihasználva igyekezzem úgy lendülni, hogy a térdhajlatába félhátulról beletaposva a hátán teremjek. Ha sikerül, akkor se kezdem fojtogatni, csak átkarolom a kulcscsontja környékén, a másik kezemet pedig diadalmasan a levegőbe emelve ostorcsapásokat imitálok. – Gyiaaaa!

 
Nem várom tőle, hogy hozza a szexis formát, még akkor sem, ha egyébként egy erőteljes, karizmatikus nőről van szó, mégiscsak lehengerlő lehetne, ha éppen azzal foglalkozna, hogy a lábai előtt heverjenek a férfiak. Valahol meg is teszi az a réteg, aki hozzám hasonlóan bálványozza. Így csupán megilletődve bólintok, részemről ez maximális udvariasság, és tisztelet volt, a megszólítás mindössze kedveskedés, nem pedig a lenézése az én szememben legalábbis a gyengébbik nemnek. Valójában sosem gondolnám gyengébbnek őket, Reese is olyan kemény tud lenni, hogy gatyába kell ráznom magamat, ha lépést akarok tartani vele. – Beast őrnagy, ez tetszik, alkalmazni fogom. – Valamiért még tisztelgek is, holott nem is biztos, hogy szabályos. Ráadásul auror se esélyes, hogy leszek, de mivel most ilyen minőségben próbálkozom, beleférhet. Ha azt hitte, hogy szájalni, lázadni fogok a tegnapiak ismeretében, most téved, nem tudhatta, hogy ő nálam a fali poszterre való bálvány, akihez én sosem fogok felnőni. – Más esetben igen, Önnek semmiképpen sem őrnagy. Ha elhiszi, hogy lehet a jelentkezőkből auror, nem tudom megcáfolni, nyilván van hozzá szeme. – Na nem magamra értem, de azért valahol Reese-zel értettem egyet, hogy teljesen felkészületlen újoncokat a kómát hozó pisztoly elé belökni rohadtul felelőtlenség. Ám az őrnagy hisz ebben az oktatásban, ezért legalább a mai napot a keze alatt egy szó nélkül fogom végigcsinálni, az elhivatottsága engem is inspirál. – Egy mugli parkolóban dolgoztam, leraktam a luxi verdákat, és jött egy igazi seggfej, a főnök valami lekötelezettje. Odadobta a kulcsot, mondván parkoljak be. Jeleztem első udvariasan, hogy tele vagyunk, nincsen hely. Erre fölényeskedett, hogy kirúgat. Hát beparkoltam a kocsiját, két másikra. Végülis befért.. – Foglalom össze nevetgélve, tudom, hogy nem az ilyen komolytalan alakokra van itt szükség, de az apám szerint ideje, hogy rendet tanuljak, mert medimágusként talán már késő másokért tennem, eleve meg kéne védenem őket. – Én ezt megértem, de nem akarom megosztani a figyelmemet. Apám azt szeretné, hogy mindkettővel foglalkozzak. Azt hiszem ez a munkám rovására menne. Ön szerint hogy működne ez? – Kezdek már barátkozni a dologgal, de ezzel valahol fel kéne adnom a bulizós partiarc dokibácsi szerepét, azért amolyan igazságügyi orvosszakértőként lényegesen komolyabban kéne vennem az életet, s a hivatást. Nem eshetek be helyszínelni, hogy másnapos vagyok, és mosott szar.. Végül nem ússzuk meg a mai ugrabugrát, így hát szájhúzva intek a többieknek. – Bocs a késéssért, nekem személyes ébresztőórám van. – Mosolyodom el, és emelem fel boxállásba a kezemet, azért kissé fel is húzom az ínyemet, a nő nyilván azzal is tisztában lehet, hogy vámpír vagyok. Támadjon csak.. Úgyis földbe paszíroz, de nem adom olcsón a bőrömet.