2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az Akadémia Nagyterme. Itt van zajlik a megnyitó és a későbbiek folyamán a nagyobb központi eseményeknek is helyet ad, mint például az esemény végén a záróbuli lesz majd és az eredményhirdetés, vagy épp az auror kinevezések. A terem az akadémia legnagyobbja, igen nagy beltérrel bír és természetesen van akkora befogadóképessége, hogy itt minden újdonsült diák, segítő és kiképző elférjen, a záróeseményen pedig a kinevezettek családjai is már akár. A terem természetesen kellően díszes, de nem túlzó, valószínűleg ez részben annak is köszönhető, hogy az Akadémia vezetője Darren Morgenstern sem a cicomázás híve. Amikor nincs semmiféle különleges esemény, akkor a Nagyterem az étkező szerepét is betölti, olyankor sok-sok asztal kap itt helyet. A kadétok a kiképzés ideje alatt itt fogyaszthatják el a reggelijüket, ebédjüket és a vacsorájukat is. Az étkezések közötti időkben pedig bátran használhatják a Nagytermet tanulásra, pihenésre, társasági életre is.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-18, 20:06
Auror Akadémia & Eileen
Ahogy elmézem, mindenki egész máshogy áll hozzá ehhez az egészhez, de azt legalább meg tudom állapítani, hogy annyival könnyebb dolgunk lesz. Talán. Persze tudom, hogy kímélni akkor sem fognak, ha rajtunk kívül egy csomó idióta jelentkezett, de az tény, hogy elég sok olyat látok, aki egész egyszerűen nem lehet vetélytárs. - Néha úgy letagadnám egyes háztársaimat - jegyzem meg szemforgatva a srác akciója után, de ezen kívül túl sokat nem szentelek neki, inkább a lányokkal foglalkozom, semmint ilyenekkel. - Jaj, köszönjük - mosolyodom el Padma gratulációjára. Még mindig nem szoktam meg, hogy néha befut pár hasonló, mivel alapvetően nem sportolóként működöm, egy szerencsés-szerencsétlen véletlen, hogy végül kikötöttem a csapatban. A szokatlanság ellenére is azért mindig jólesik. - Menjünk - bólintok Tita ötletére, valóban jó ötlet meglesni a beosztást, aztán meg pihi. Korán eljön az a reggel hét, nem kéne már az első nap zombiként lézengeni. Miközben a beosztásokkal kapcsolatban informálódunk, kis csapatunk lassan még két fővel gyarapszik. Nem ismerős a kissé félénknek látszó szöszi lány, de kedvesnek tűnik, úgyhogy viszonzom is a mosolyát. - Szia, Eileen vagyok. - Kérdése szinte egyszerre érkezik Seráéval, így a válaszom mindkettőjüknek szól. - Ó, én már nagyon kíváncsi vagyok, mi vár ránk. Egyelőre még nagyon biztosnak érzem magam a dolgomban, aztán majd meglátjuk, mennyire esem pofára - jegyzem meg. Valóban eléggé túl tudom néha becsülni a képességeimet, de ha azon múlik, akkor a mágikus tudásom és a fizikai erő helyett igyekszem inkább kilogikázni a dolgokat; ha pedig a fifika nem működik, akkor erővel megyek neki a témának, de az tuti, hogy nem hagyom magam már csak dacból sem. De ezúttal tényleg nagyon eltökélt vagyok, szerintem ez látszik is a fejemen. A beosztáson a további ismerős neveket keresem, és mit ad Merlin, újabb arc csapódik hozzánk - pontosabban Titához -, aki szintén ismerősen fest a klubhelyiségből, és velünk együtt került beosztásra. A korábbi akciójából ítélve, nem is értem, hogyhogy itt van, de ahogy elnézem, pechje lesz, mivel pont a Rosemberg-csajnál vagyunk az első körben. - Úgy látszik, gyűlik a kis csapatunk - állapítom is meg, bár nyilván csak a legalább arcról ismertekre gondolok. Hülyén is nézne ki, ha már most mind a huszonöt-harminc fő megtalálná egymást.
Don't stop until you're proud
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-16, 20:47
A Halálosztag
Minél többet izzadsz a kiképzésen, annál kevesebbet vérzel a csatában.
Az első percekben biccentek néhány ismerős arcnak, aki nagyon elszántan keresi velem a szemkontaktust, ám néhány pillanattal később már csak meredten és hidegen nézem a kiképzőket és csak türelmesen várok, hogy az egésznek vége legyen. Nem vagyok különösebben izgatott, legalább is nem úgy, ahogy illene, pedig alapvetően az, hogy ennyi ember akar csatlakozni a kötelékhez, még ha a nagy részüknek még a jelentkezését is visszadobtam volna, ha tehetem, minden auror szívét megdobogtatná. Már akinek nincsen olyan ripityára törve, mint az enyém. Nem véletlenül üres és hideg az a tekintet, ugyanis ahelyett, hogy a közvetlen környezetemmel törődnék a kadétokat pásztázom felülről, egészen pontosan jórészt Ronan tarkóját figyelve, és persze Blaine akcióját Petrával, néhányszor Adora megnyilvánulásait, és persze számtalan névtelen, de érdekes alakot a tömegből. Amikor lényegében elkezdenek az emberek szállingózni és átrendeződni és jó néhányan a beosztásról kezdenek beszélni, akkor átsuhanva a termen megüti a fülemet Justice csacsogó hangja és a három pár szárnyammal lendületesen és villámgyorsan irányt váltva fülsiketítő vijjogással kapok a hajába és verem ki a kezéből majdnem a poharat, csupán csak oktató célzattal. Mármint a viharmadaram, nem én. A tekintetemben visszatér az élet, ahogy felnyújtom a kezemet és a ruhám visszább csúszik, hogy kibukkanjon az alkarvédőm, amire a nagytestű mágikus lény végül leszáll, miután ráhozta Justice-ra a frászt. A kék szemeimmel kihívóan bámulok a csinibabára, a szám sarkában még ott is van egy nem sok jót ígérő mosoly. Üdvözlet a Halálosztagban. - hallhatja visszhangozni az elméjében a szavakat. Nicolassal és jó pár segítővel ellentétben én nem keresem fel azokat, akikhez közelebb állok, Janette-tet se környékezem meg és Seraphine-nak se köszönök külön, inkább azt célzom meg, akivel valójában a legkevesebb kedvem van beszélni. A familiárisom felröppen a kezemről, ami nem kis izommunkát jelent nekem, hogy ellen tartsak, aztán Ronan és Adora párosa felé suhanok az egyre ritkuló, de még így is tekintélyes tömegben. - Rég vártam már ennyire a holnapot, illene megköszönnöm a csapat felosztását a parancsnokoknak. - mosolyodom el, de a mosolyban van valami veszélyes, valami hamis, ahogy most testközelből nézek bele Ronan szemeibe, felvéve a szemkontaktust, amit röviddel utána meg is szakítok. Adorához lépek és a füléhez hajolok, hogy miközben gyengéden egy pillanat erejéig megfogom a kezét, halkan, de érthetően a fülébe suttogjak. - Semmi kivételezés. Készülj fel. - aztán amilyen könnyedén jöttem, olyan könnyedén el is fordulok tőlük, hogy elvegyüljek és néhány perccel később távozzak a teremből, hiszen elő kell készíteni a holnapi kiképzéss feladványait, márpedig azt hiszem egyértelmű, hogy nem fogom félvállról venni az egészet.
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-16, 16:25
To the team
Auror Akadémia
Galen bunkó beszólására inkább nem reagálok semmit, tapasztalat, hogy a hozzá hasonlók még örülnek is, ha konfliktus bontakozik ki, és ezt az örömet nem adom meg neki. Tita már jóval harciasabb, ezen csak elmosolyodom, majd folytatom a vele való beszélgetést, a fenyegető fiú úgyis távozik. Üres szavak… ha annyira kemény lenne, mint a szavai, akkor már nekünk esett volna. – Szia – üdvözlöm Eileent, miközben kezet fogok vele. – Padma vagyok. Gratulálok nektek a versenyhez, hallottam, mindketten részt vettetek benne – utalok a VMS-re, a dicsőség híre eljutott ide is, de még nem sikerült azóta összefutnom senkivel, aki jelen volt. Kíváncsi lennék néhány részletre, de ekkor még többen csatlakoznak hozzánk. – Ó, már alig várom – válaszolok Seraphine kérdésére. – Jó ez a megnyitó, de már inkább csinálnék valamit. Ha a végén is lesz valami buli, azt jobban élvezném – teszem hozzá, majd Dorina felé fordulok. – Én Padma vagyok, örülök, hogy találkoztunk – mosolygok rá. Nagyon szeretek új embereket megismerni, ezért örülök, hogy ekkorára növekedett itt a társaság. – Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen feladatok lesznek. Te melyik csapatban vagy? – kérdezek vissza, mert úgy érzem, kicsit félénk, de talán így sikerül megnyitni, és jobban érzi majd magát.
o
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-16, 15:50
Justice & Nicolas
A segítők főszervezőjeként ott kussolok én is az emelvényen, megvárva, hogy Morgenstern felvezesse a holnapi napot, s az előttünk álló heteket. Próbálok megnyugodni, mert mostanság minden olyan sűrű. Az eredeti szervező lányt megölte valaki, s egyébként is sokan meghalnak, vagy kerülnek kómába a titokzatos pisztolyos gyilkos kapcsán, aztán a fene tudja, hogy a lány ebbe a profilba illett, vagy valaki más bántotta. Ráadásul Sasha is megkerült, most már teljesnek érezhetném a családot, de miután felfedtem a titkomat, meg Seraphine is vámpír, gyakorlatilag átmentünk teljesen darkosba, Sasha se már az a kicsi gyerek, akire emlékszem. Lioneah az egyetlen, aki következesen járja a maga sötét útjait, de még mindig reménykedem benne, hogy egyszer majd megenyhül irányunkba. Így, hogy tudja, hogy nem vagyunk mi hárman se makulátlanok, talán közvetlenebbek tudunk lenni egymással. A legidősebb hugihoz lépek, hogy megölelgessem, s már kérdést is kapok tőle. – Nem ismered? Ő is hollóhátas volt. Szerintem a segítők mindegyike szakmailag kifogástalan auror. A német precizitás alapján nála a szabályokat szó szerint be kell tartani. – Tűnődöm el Seraphine kérdésén, én valahogy ösztönösebb vagyok, talán mert túl sok inger ért az elmúlt években, a megérzések számomra többet jelentenek holmi auror erkölcsnél. A hivatalos utat én is követem, Esther halála óta különösen, de nem hiszek már abban, hogy egy auror legyőzhetetlen lenne, vagy éppen tévedhetetlen. Tágra nyílik a szemem, amikor meglátom az érkező Justice-t. Nem csoda, hogy mintha keringőre hívnám, nyújtom a kezem, és intek, hogy forduljon is körbe. – Szia Justice. Hát nem mondom, nem takar túl sokat a ruha. Bálkirálynői poszta törsz? – Azért már kerülgetjük egymást a lánnyal, de most itt az ideje, hogy be is mutassam a testvéremnek. – Seraphine McCaine, Justice Simmons. Csupa hollóhátas. Örülök, hogy végül eljöttél, és sok sikert kívánok. Szükséged lesz rá. – Biccentek a lánynak, elengedve a kezét, csupa magas, elszánt férfi mellett azért vannak páran, akik ugyan tényleg nem illenek ide, de fogalmam sincsen még ezen a ponton, hogy Justice mennyire elhivatott. A végső huszonötbe bekerülnie nem lehet csupán csinos pofival. A metamorfmágiája viszont segíthet neki.
Nem szamitottam semmi attrakciora a mai alkalommal, hisz ez csak egy megnyito. Formalis, informalis, semmi extra, de annak aki olyan mint en es szeret megfigyelni megis jo terep. Ha unalmas is, azert jo. Es raadasul meg az unalom is elkerul, hiszen Blaine ad a hajgyuloletnek, ami azon tul hogy sok mindent elarul a srac jellemerol es elhivatottsagarol is, meg multtato is szamomra. Amikor eszleli, hogy szorakoztatott a cselekedete en magam is viszonozom a kacsintast, de ennel tobb figyelemre nem meltatom, mert jon a tavgyaloglo vakeger (Galen) es belesetal az intim szferamba. Aztan meg van pofaja fenyegetozni is. - Hagyjuk mar! Amelyik kutya ugat az nem harap. - legyintek latszolag hideg nemtorodomseggel. Eszemben sincs negszerezni azt az oromet neki hogy berezeljek vagy felhuzzam magam. Nem rajzolok celtablat a “versenyen” a sajat hatamra. Sokkal inkabb kedves mosollyal fordulok Padma fele. - Koszi, minden oke. Je! Szia Eileen! - integetek a korunkbe toppano egykori versenytarsamnak. - Amondo vagyok lessuk meg azt a beosztast aztan pattanjunk. Nem hiszem hogy jo lenne utolso itt lebecolonak maradni. A vegen meg erdemtelenul megkerdojelezik az elhivatottsagunkat. S szavaimnak tettnyomatekot adva elindulok, remelhetoleg a ket lany tarsasagaban. Oke, tegyuk el magunkat hopnapra. De az csak nem tilos, hogy egyutt induljunk meg a beosztas/szobak fele. Ekkor viszont eljut hozzam a vicces fiu (Blaine). - Ertekelni ertekelem, az biztos. - mosolygok ra mert nem fogom letagadni hogy talaltam humort abban amit csinalt. Az ajanlasara viszont kedvesen megrazom a fejem. - Ne hari, de ezt most passzolnam. Gaz lenne mar elso nap bajba keveredni. - jegyzem meg s hogyha nem tartoztat akkor elkoszonok tole es megindulok a “halokorletek” fele. Igazabol varom hogy mit talal meg ki, de nem akrom kihajittatni magam azert mert reszt veszek benne. Hiaba poen a poen.
A társasági eseményekkel sosem volt problémám. Talán mert ilyen rendezvényeken nőttem fel. Gazdag, és híres család velejárója talán. Már egész kislánykoromban is vettem részt jótékonysági bálokon, és egyebeken. Ez is pusztán csak egy protokolláris megnyitó. Formaság. Mert ugye a tökéletes kivitelezésre adni kell. Azonban az, hogy ki mit képes elérni, és kinek van itt valójában a helye, és kinek nincs, azt a következő nyolc hét tartalmi időszaka határozza majd meg. Kár volna előjáróban sok következtetést levonni. Azonban arra azt hiszem joggal számítottam, hogy felnőtt, legalábbis némiképp komoly, és érett gondolkodású emberek jelentkeztek. Még abban az esetben is, ha sokuk számára pusztán légvár az aurori szakma, és ilyen-olyan okokból, de ki fognak esni a rostán. A frizurám ellen elkövetett csíny viszont cseppet sem erről árulkodik. Mégis hol vagyunk, az óvodában? Ha valaki nem akar itt lenni, akkor nos, arra az ajtó. Nem kötelező senkinek sem. Úgy érzem, hogy Blaine Mitchell csak az időnket vesztegeti feleslegesen. De majd holnap úgyis kiderül nemde? Vélhetőleg úgyis direkt megbukik az első próbán, és ezzel az ügy letudva. Na, nem mintha nem bosszantana a kis játéka. De nem engedhetem meg magamnak, hogy ez az arcomra is kiüljön, vagy bármi módon kizökkentsen. Vélhetőleg úgysem lesz itt a srác holnap ilyenkor, tehát nem érdemes rá a szükségesnél több időt, és energiát fecsérelni. Így miután elmondtam a magamét az említett srácnak, könnyen hagyom magam Reese számára elterelni. - Igazad van. Hosszú lesz a holnapi nap, és még elő kell készülnünk. - bólintok a lánynak, miközben elindulok a kiképzők felé, hogy felvegyem a saját listámat, és összegezzem a teendőimet. Érdekes nap lesz a holnapi. Egyenlőre nem tudom, hogy örüljek-e, vagy bosszankodjak annak, hogy Blaine Mitchell pont hozzám került. Akárhogy is miután lefutottam a szokásos udvariassági köreimet gyorsan elhagyom a helyszínt.
Janette Troops nem különben korán távozik, miután saját szűk családjával váltott néhány szót. Ő is azok táborába tartozik, akik úgy gondolják, jobb ha kipiheni magát a holnapi megpróbáltatások előtt.
Dorina viszont barátságosan int vissza Nicolas számára. Majd kissé bátortalanul indul el a teremben, és mivel szinte senkit sem ismer, ezért ötletszerűen áll oda egy kis csoportosuláshoz (Seraphine, Eileen, Padma) hátha új ismeretségekre tehet szert. - Üdv! Dorina vagyok. Hogy vagytok? Ti is izgatottan várjátok a holnapot? - mutatkozik be kissé félénk hanghordozással, és némi akcentus is kiérezhető a szavain, és a kiejtésén, de ettől eltekintve barátságosan mosolyog.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-15, 11:34
Akadémia & Justice
Vegyülni, vagy nem vegyülni, ez itt a kérdés. Egyelőre a háttérben maradok, sokkal jobban fel tudom mérni, hogy ki milyen alak, hogy ha figyelem, mit művelnek. Az például hamar kiderül, hogy a dudva dobáló sráctól nem kell tartani, mint konkurencia, mert nagyon igyekszik kigolyózni magát és az is feltűnik, hogy a Segítők nagyrésze olyan rettenetesen karótnyelt, hogy az valami szörnyű! Szomorúan konstatáltam a tényt, hogy nem Nicolashoz kerülök elő körben, ami azért nagyban megnehezíti majd a dolgomat, de még mindig bízom magamban annyira, hogy ez se jelentsen gondot, sőt! Végülis bizonyára a feladatok egyre nehezebbek lesznek majd, ahogyan előre haladunk, tehát még jobban is járok, ha később kerülök az ő csapatába, amikor már jobban számít majd. Azért vetek irányába időnként egy széles mosolyt és még oda is intek, hogy aztán a beszédek végén magamhoz vegyek valami italt és mégis csak elinduljak felmérni jobban is a terepet, mint a háttérből szemlélődés. Így sikerül épp Teresa mellett elmennem, amikor lelép a teremből és kap a nyakába egy adag valamit egy pohárból. Nem tudok elnyomni egy mosolyt és csak megcsóválom a fejemet. - Talán bizonyos kor felett mégsem kellene ide bárkit beengedni. - jegyzem meg szinte csak úgy magamnak, hiszen a nő látszik, hogy idősebb az itteni átlagnál, még csak nem is diák, hanem bizonyára valami átlag dolgozó lehet, aki most akarja megtalálni élete hivatását. Nem késő ez már egy kicsit? De amúgy simán tovább ballagok, ha csak az említett Teresa nem állít meg. Ha csak simán visszaszól az úgyis lepreg rólam. Megcélzom hát Nicolast, hiszen épp a húgát ölelgeti, tehát már nem annyira hivatalos személyként van jelen megközelíthetetlen Segítőként gondolom. - Szia! Mi még nem is ismerjük egymást, Justice vagyok. - nyújtom a kezemet Sera felé, de azért egy igen kihívó pillantást vetek Nicolas irányába is. - Mondd, hogy tudsz valamit erről a rengeteg emberről, vagy ismeritek azt a bizonyos Shanna Griffint? Valami rettenetes frigid nőszemélynek tűnik azzal a hideg tekintetével. - veszem egészen csacsogósra a figurát, időnként kortyolva egyet az italomból és próbálva felmérni, hogy vajon holnap abban a hajnali időpontban kikkel fog majd összehozni a sors, akiket le kell majd nyomnom valami versenypályán. Egyébként természetesen a megjelenésem, mint mindig most is kifogástalan. Tökéletesen belállított haj, férfi szemeket csalogató, de mégsem kurvásan túlzó dekoltázs, mint mindig.
A részletek már lényegében elhangzottak és utamat követve szelem át az embertömeget. Vagyis szelném, ha nem botlanék egy-két akadályba (Tita, Padma), amik jócskán visszatartanak abban, hogy elérjem az egyik segédet, de hamar fel is hagyok a keresésükkel, hiszen a két lány felcsendülésére kénytelen vagyok visszafordulni. Egyetlen pillanat... Egyetlen pillanatra veszem le tekintetemet a célpontról és mire vissza is fordulnék, már hűlt helyük van. Csodás! Morgok egy sort az orrom alatt, mielőtt még visszalépnék a két akadályomhoz és beszóljak egy-két nem szépet. - Kösz, ezt most jól elintéztétek.- panaszolom fintorogva, rögtön azután, hogy a további információkat is kiadták számunkra.- Még számolni fogunk!- bökök kettejükre amolyan fenyegető jelleggel. Ha tetszik nekik, ha nem, ígyis-úgyis számolni fogunk. Selejtező van, győzzön hát a legjobb! Lényegében minden el is hangzott, aminek kellett, a korai kelést egyáltalán nem csodálom, ezért is célzom be a nagyterem kijáratát. Menetközben még lekapok egy-két szendvicsszerű katonát és valami furcsa pezsgős löttyöt, ami egyáltalán nem alkoholos, csak elegáns. Ezzel a kettővel próbálok ismét nem eggyé válni az embertengerrel, nehogy még én végezzem alul. Csupán akkor ül ki arcomra egy "nanemondd" arckifejezés, amikor egyenesen az italát sürcsölgető prefektus (Adora) előtt kötök ki. Úgy teszek, mintha meg se láttam volna, majd egy elegáns lépéssel kerülöm meg őt, hogy végre a kijárat felé masírozhassak megállás nélkül. Hosszú lesz a holnapi nap. Jót fog tenni egy kiadós pihenő előtte.
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-14, 21:56
A magasságom, az alkatom, meg az arcberendezésem miatt nagyjából mindenki idősebbnek néz, pedig Blaine-el vagyok csak egy idős. De néha megesik az ilyen. Nem lehet mindenki cuki szálkás kissrác. Nem mintha nekem amúgy nem lenne kiskutyafejem jobb napjaimon. Most azonban a humorom kevésbé van velem. Próbálok vegyülni de az alig egy hete megesett veszteségek miatt ez egyáltalán nem megy olyan felhőtlenül. Blaine kézfogását mindenesetre még viszonozom. Határozott, erős kézfogás om van, de érezhetően nincs benne pöcsméregetés, csak egy kézfogás. Látom a tekintetében a kérdést, hogy ki a fene is lehetek, de ahogy Sera, úgy én sem itt nyolcszáz ember között fogom kiteregetni a szennyest. A legszebb, hogy pont Sera pirul el, pedig pont nem rá értettem a kis "szurkálódásomat". Bár nem tűnik túl határozottnak, de valahogy a szemeiben több elszántság van mint a legtöbbekben. Aztán Petra már jön is hogy rendet tegyen. Várható volt. Hideg nyugalommal konstatálom az egészet, talán még némi leplezett káröröm is van bennem de hogy pontosan ki felé, az kérdéses. Végül a beszéd második fele alatt Shannara vándorol a tekintetem és bár esélyes ennyi ember között messze nem fog kiszúrni, az őszintén meglepne, mégis úgy érzem ez egy nehezebb első kör lesz mint bármikor. Hosszasan nézek rá, cseppet sem ment felhőtlenül egyik találkozásunk se. Egyikünknek sem fog változni annyit az álláspontja belátható időn belül, hogy jóban legyünk. Noha... miért is akarnék jóban lenni? Hiszen nem kötelező hál égnek... Ugyanakkor ott motoszkál bennem, hogy ha valaha is a bizalmába tudnék férkőzni, az egyértelműen hasznomra lenne... ezek a dilemmák... Mindezek ellenére, vagy talán pont ezek miatt lángol bennem az elszántság, a tettre készség és a "bizonyítás". A beszéd után a hevenyészett kis társaság pedig szét is széled de a kajás asztaloknál Adoraba botlok - Az arcod annak, szól, hogy amit iszol, az nem alkohol, vagy annak, hogy inkább máshol lennél a dudvás-sráchoz hasonlóan? - a képemen egy barátságosabb félmosoly van. De érezhető, hogy maximum társalogni áll szándékomban.
Tudod mit okoz az;
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-14, 19:28
Mikor meghallom Adora közbeszúrt megjegyzését egy kicsit összevonom a szemöldökömet és ugyan minden kertelés nélkül, de halk szavakkal fordulok felé. - Jól vagy? - bukik ki belőlem, hiszen nem éppen a tettrekészség sütkérezik a fiatal lányból. Most csapódott le benne, hogy mire is vállalkozott és visszakozna? Nem hiszem, hogy ne lehetne önként elmenni, ha így dönt, bár gondolom árgús szemmel figyeli mindenki, mint a legfiatalabb jelentkezőt. Ronan megjegyzésére egy kicsit elpirulok, hiszen engem is ebbe a kategóriába sorolhat egy gyors bélyeggel a homlokomon, hiszen mindenki tudja, hogy a segítők között ott van a bátyám, aki most végzett az auror szakon és a szüleink is aurorok voltak. - Biztosan. - nyugtázom, nem kezdek el ellenkezni, bár látszik rajtam, hogy lenne mit mondanom, csak nem akarom kiteregetni az életemet nyolcszáz ember között tömörülve, mint a heringek. Nem családi nyomásra vagyok itt, Lioneah biztosan utálja a gondolatot és Nicolas sem éppen repes, talán nem is bízik abban, hogy egy-két napnál tovább húzom, ki tudja. Magamért vagyok itt, azért, mert szükségem van a kihívásra, a tapasztalatra, hogy megerősödjek, hogy végre elkezdjem élni az életem. Kicsit szomorkásan nézem, ahogy Blaine beleveti magát az önpusztításba, már ami a negatív szavakat illeti és azt, hogy Petránál szándékosan ki akarja húzni a gyufát, nem sok sikerrel. Az a lány egy földre szállt gólem tud lenni, olyan hideg és nyugodt, mintha nem érintené meg az evilági... hát, lényegében semmi. Nem tudom, hogy a németországi gyökerei miatt van, de ő még az angolok között is jeges és ez nekem igen csak taszító, hiába tudom pontosan, hogy ő is emberi lény, hiszen csak egy évvel járt felettünk Shannával a Hollóhátban. Titanille-ban cinkosra lel a srác és már ébredne fel az anyai ösztön, hogy rájuk szóljak és a helyes útra terelgessem őket, de aztán megrázom a fejemet, felsóhajtok és nem szólok semmit: meg kell tanulnom, hogy senki más nem az én felelősségem, csak a saját boldogulásomért felelek és kész. Amikor felpillantok a bátyámhoz és látom, hogy lassan szabadul könnyedén ellépek a többiektől és minden szégyenérzet nélkül ölelem meg, nem gondolva arra, hogy be kéne tartanunk már is a segítő és kadét viszonyt, hiszen még csak a megnyitón vagyunk. - Petra von Rosemberg... jó hír vagy rossz hír? - kérdezem, egy kis mosollyal, hiszen ő valamivel jobban ismerheti a lányt, akivel együtt végezték el az öt éves képzést. Ha nem árulhat el semmit, akkor is megköszönöm, hogy nem akart lebeszélni az egészről és a tekintetemmel elkezdem Eileent és Padmát keresni, hiszen Blaine-nel már váltottam néhány szót, még ha nem is arról, hogy egy csapatban leszünk. - Hogy érzitek, készen álltok a kiképzésre? - szólítom meg először a háztársamat aztán Eileent, többekkel ellentétben én még nem igazán szeretnék távozni a megnyitóról, ugyan alkoholt nem veszek magamhoz, de a hetes kezdés egyáltalán nem hangzik olyan vészesnek.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Artiza 2021-01-14, 17:22
Tess belépése
Ahogy körbe néztem, a megcsappant tömegen, a lelkem egy része is felszabadult, jobban éreztem magam. A közérzetem jobb lett, mint mikor készülődtem a megnyitóra. Nagyanyám szerint, meg kell adni a kellő tiszteletet egy "ünnepi" eseményre, legyen az bármilyen alkalom. Még mindig úgy éreztem, nem sok esélyem van, hogy befejezem ezt a kiképzést, hiába kaptam meg a kellő szóbeli támogatás kollégáimtól és még az unokatestvéremtől is, aki miatt végülis itt vagyok. A teremben sok tőlem fiatalabb maradt még, akinek ez egyfajta második esély volt arra, hogy álmai szakmáját végezze, amíg nekem sosem voltak ehhez fogható céljaim. Még egy ideig bent időztem és figyeltem, a közelemben folyó beszélgetések. Egy frissítővel kínáltak meg, amit el is fogadtam. Egy férfi közeledtére figyeltem fel, ami következtében megcéloztam egy másik részét a teremnek. Ahhoz nincs kedvem, hogy egy idegentől a külsőmre tett bókjait hallgassam az este további részében. Menekülőre fogtam. Talán el kellene indulnom a hálókörlet felé, mert a pihenés kincs. A holnapi nap, pedig ha jól sejtem fárasztó lesz. Amint elindulok a tizedik lépés után egy beszélgetés közben hevesen gesztikuláló fiatal nő a poharának tartalmát a ruhámra öntötte. - Bocsánat, úgy sajnálom, hagy segítsek ki venni a foltot a ruhádból - kért elnézést tőlem. - Áh, hagyd megoldom magam is. - válaszoltam majd tovább indulva és a teremből a folyósóra kilépve alváshoz készülődtem.
Az ismeretlen srác szavaival nagyon egyet tudok érteni. Mintha csak ismerne. A másodperc tört részéig azon is elgondolkozom, hogy vajon belelát-e a fejembe. De egy gyors „körbe nézés” után, ami nálam annyit tesz, hogy csekkolom vannak-e a fejemben, elvetem az ötletet. Egyedül vagyok az elmém ellen, mint általában. - Vagy hullává. – Jegyzem meg nem túl fényesen, bár szerintem vicces volt. A maga sötét, félig igaz módján. Amióta bekerültem ott kattog az agyam leghátsó szegletében, hogy mennyire hülye ötlet volt ez. Simán lehet, hogy akár a kiképzés alatt nagyobb bajom lesz. Egy ideje eléggé majrés vagyok, bár azóta kevésbé feltűnően, hogy tudtam Emmával beszélni.
Megnyugtatta a lelkemet, most már csak elkéne felejtenem milyen érzés, amikor szó szerint forr a véred az ereidben, mintha ki akarnák marni magukat a bőröd alól; ékes bizonyítékot szolgáltatva arról, hogy nem vagy több egy halandó embernél. Szánalmas. Bár nem annyira, mint a rágós bűntett. Nem azt mondom, hogy nem jó ötlet, félre értés ne essék. De, mint lány, aki éves óta növeszti a haját nem tartom fairnek, hogy pont a szőke lobonc ellen indít támadást. Egyes kultúrák szerint, az embernek a hajában rejlik az ereje így, ha le kell vágni, akkor elveszti azt. Ám amikor az ismeretlen hegyomlás megemlíti, hogy a jelenléte már magában rosszabb, mint amit a másik srác tett, érdeklődve mérem fel négyesünk legújabb tagját. Látszatra nem mondanám meg, hogy problémás. Majd elválik, mit értett ez alatt.
A hajkorona tulajdonosának kiborulása jogos, de nem érint engem, így amíg ezzel foglalatoskodik körbe pillantok és lekapok egy poharat a körben járó pincérek egyikének a tálcájáról. Belekortyolva elrejtek egy fintort. Ez nem alkohol. Mindegy, majd máskor. Morgenstern szavaira figyelve iszogatom a szomorú italomat. Szóval reggel hét. Kicsit korábban kezdődik, mint az iskola, de legalább nem kell éjjeli őrjáratoznom. Annak kimondottan örülök, hogy Shannahoz kerültem, bár látom benne a rációt, hogy kivételeznek velem a korom miatt, de inkább félre teszem a szokásos rosszmájú megérzéseimet. Majd holnap bosszankodok. A csoport látszólagos feloszlásának nyomán, Blaine Titanillához áll és Sera McCain tesós pillanatot él át, elindulok nézni valami ennivalót. Nem szándékozom elhatárolódni, de tényleg nem ismerek olyan sok embert és nem vagyok annyira nyílt ember, hogy csak úgy ismeretlenekkel keveredjek. Ahhoz koránt sem innék keveset.
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-09, 15:49
Az akadémia & Mark
Nem ismerkedni és nem is haverkodni jöttem, szóval nem igazán állok oda másokhoz csevegni. Magányos farkas vagyok, noha a Roxfortban mindig körbevettek a barátaim. A szüleim halála óta azonban volt alkalmam megtanulni, hogy néha sokkal jobban teszem, ha saját magamra hallgatok. Mia halála pedig arra ösztökélt, hogy egy teljesen más irányba induljak el. Aurornak állni pedig egy magamfajta számára igazi kihívás lesz. Gyilkosként parádézni a hivatásos szervek előtt egyszerűen fenomenális. Ők természetesen mit sem tudnak arról, hogy mit is követtem el mások ellen, ettől függetlenül azonban nem változik az ebben rejlő irónia. És ha mégis aurorként helyezkedem el a későbbiek folyamán, talán Gemma is megbocsát számomra. Ezzel képes leszek jóvátenni a szüleink halálát és Miáét is. Vámpírként jóval nagyobb előnnyel indulok másoknál. Éhes ugyan nem vagyok, de egy italt azért lekapok az egyik felém nyújtott tálcáról, majd unott képet vágva kortyolok bele, miközben továbbra is a felhozatalt veszem kissé alaposabban szemügyre. A többség igazi zöldfülű, némelyikük még az iskola padjait koptatja, számukra nem jósolok túl nagy jövőt ezen a helyen. Gyorstalpalóról van ugyan szó, hiszen néhány hét csupán maga a képzés, de pont emiatt számítok igen erőltető és megterhelő kurzusokra. Úgy fognak hullani, mint a legyek, ebben biztos vagyok. A legtöbbnek csak a szája jár és azt hiszik attól, hogy az elméletet bemagolják, már a gyakorlati oldalon is kiemelkedően teljesíthetnek. Hát, hölgyeim és uraim, ez nem így működik. Állóképesség kell ide, nem pedig a házimanók által gyártott ételekkel felvett plusz kalóriák. A lányok többsége pedig egész egyszerűen nevetséges. Tipikus nebántsvirágok, egyfajta jaj, koszos lett a ruhám-hozzáállással. Nem mondom, van egy, esetleg kettő is, amelyik érdemesebb az aurori pályára, de a felhozatal nagyobbik része esélytelen. Itt fognak vinnyogni, ha korán kell kelni és elfekszik a hajukat vagy egyszerűen csak nem jut idejük zuhanyozni. Mindenesetre, nem lenne ellenemre, ha kellemeset csalódnék bennük, de továbbra is úgy érzem, hogy kár volt még megjelenniük is. A nő neve, aki az én kiképzőm lesz, nem túlzottan ismerős, mármint... Mintha hallottam volna már, de egyszerűen nem ugrik be, hogy honnan. Nem agyalok azonban sokáig rajta, hiszen az utasításokat már megkaptuk, nekem pedig nem áll szándékomban a kelleténél tovább itt tartózkodni. Amióta vámpírrá váltam és elkövettem azt a szörnyű tettet, más ember lettem. Nincs szükségem hát a társaságra, se a további üres fecsegésekre. Magamban elraktározom az információt, majd indulok el én is a szállásom irányába, igazat adva a férfi szavainak. Talán jó mókának tűnhet enni és inni, de ennek leginkább holnap lesznek meg a következményei. Fáradtan érkezni egy ilyen felmérésre már alapból nem túl bölcs dolog.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
- Sziasztok. Én sem értem, hogy mi vonz ide ennyi embert.. A buli? – Csóválom a fejemet Adora és Seraphine mellém csapódására. Szeretek lányokkal barátkozni, nagyon is, ám az utóbbi időben, amióta megsemmisült az iskolám, hanyagoltam a témát, csupán Reese volt az, akire felfigyeltem. Kevés időt tudtunk együtt tölteni, mert neki az auror, nekem pedig a medimágusi szakmai előmenetel volt fontos. Na meg az, hogy a Roxfortban ne nézzenek ránk úgy, mint a véres rongyra. Vannak más vámpírok és vérfarkasok is, csak mert máshonnan jöttünk, vállaltan természetfeletti lényként, ettől még nem kell kifúrni minket. – Nem az, hogy rossz. Lenne más dolgom is, mint itt bohóckodni.. – Én is tudok küzdeni, sőt, én magam is megvédem az embereket, ám úgy, hogy az apám erőlteti rám, ennek nem sok értelmét látom. Elveszi az időt a gyógyítás elől. – Hőssé? Kétlem. Ez inkább lehetőséget ad sokaknak, hogy felálljanak a fotelből, és pár hétig aurornak tetessék magukat. – Nem vagyok cinikus, még véletlenül, sem, ám ha nincsen semmilyen felvételi, az hiteltelenné teszi az egészet. Lehet, hogy a végén huszonötöt választanak ki, de addig mindenki a jelölt szerepében tetszeleghet. Rá kell valahogy kényszerítenem a rendszert, hogy megválljunk egymástól. Ezért aztán a megtervezett akció közepette dobom bele a szöszi tincseibe a rágós varangdudvás zsepit. Összeakad a pillantásom Titanille-lel, aki legalább értékeli az akciómat. Kacsintva jelzem számára, hogy én már csak ilyen vagyok, hátha benne cinkosra lelhetek? – Pontosan! Köszönöm! – Bólogatok a vállamat megkocogtató óriásnak. Azért nem árt, ha tényleg van mögöttem valamilyen durva arc, ha mégis maradni vagyok kénytelen. A fickó tényleg olyan, mint valami toronyház. A neve lassan ugrik be. – Idriss! Sz’asz. – Nyújtok neki kezet, aztán mielőtt még a szöszi hozzám érne, odabököm Seraphine-nek. – Fingom nincs. Úgyis kidobnak, tök mindegy. – Azért mérlegelem, amit Ronan mondott, miért, ő kicsoda, hogy valami ellenére beengedték ide. Petra odaér, és kioszt mindenki előtt. Felháborodottan keresem a hangomat, de csak akkor találom meg, amikor már elment. – A francba. Ki se dobhat.. Tisztára csapdában vagyok! Valami durva kell, igazatok van. Estére kint leszek innen! – Vágom zsebre a zsepit, hogy aztán felemeljem a hüvelykujjamat Preston felé, amolyan sztáros pózolással. A szőkeség viszont pont Reese-hez megy vissza. Lehetnék bűnbánó, de végül csak egy mosolyra futja tőlem. Ha legalább hozzá kerülnék.. És nem, megkapjuk a beosztásokat, a szöszi jut! Ez legalább jó hír, esküszöm gyorsan kicsináljuk egymást! Egyre több mardekáros toppan be, ami végülis érthető, a griffendélesek már eleve aurorok a mentalitásukból adódóan, most pedig az próbálkozik, aki amúgy nem ilyen beállítottságú. – Reggel hét.. Durva.. Mondom én, tiszta börtön. – Egy kicsit arébb lépek, hogy az előbb vigyorgó Titanille felé induljak. – Látom te is értékeled a poént. Ha már kénytelen vagyok maradni, akkor késő este valami nagyobb durranás? – Legrosszabb esetben a reggel hét órás cuccról elkések, és már fenn is akadok az első rostán, ki se csomagolok.
Nicolas is ott van a segítők között, már irkálja a saját csapatbeosztását, egyeztetve a kiképzőkkel, hogy mi lesz első rostáló versenyszám. Legnagyobb bánatára Justice nem hozzá került, bár erre kicsi esély volt ennyi ember esetén. Hátha a lány továbbjut, és lesz még lehetőség megnézni, hogy mit is tud. A fiú mindenesetre bátorítóan int a tömegben ácsorgó Dorinának. A saját hugához viszont odamegy, megölelgeti, puszi-puszi, pár támogató szó, de többet most nem tehet érte.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-06, 17:50
Akadémiai Megnyitó
A többség szépen lassan elvegyülni látszik. A Kiképzők persze és a Segítők egyelőre nem úgy fest, hogy bele akarnának folyni a társasági életbe. Végülis ez most az ifjoncoknak szól, hogy kicsit ismerkedhessenek és eldönthessék, hogy kivel érdemes, vagy nem érdemes barátkozni. Blaine akciója azért von maga után egy csúnya nézést Solomon Prestontól is, de úgy tűnik, hogy annyira nem kelti fel a mogorva fickó figyelmét, hogy közbeavatkozzon, főleg hogy úgy gondolja ezt a Segítők dolga elintézni. Hamarosan be is toppan Petra mellé Reese, bár igyekszik hasonlóan szigorúan nézni, de azért a tekintetében egy csepp kérlelés is látszik, hogy Blaine ne csináljon máris felfordulást a megnyitó alkalmával. - Azt hiszem ideje lenne elindulnunk, hogy mi is felvegyük a holnapi nap beosztását. - javasolja, amikor megáll Petra mellett, ezzel is elvonva a lányt, hogy esetleg Blaine csúnyábban szóljon vissza neki. Egyébként időnként egy-egy pincér körbejár, frissítővel kínálják a diákokat, a falak mentén szenvdicsek, egyszerűbb sütemények is akadnak, amiből bátran fogyaszthatnak a diákok. Egy kis idő elteltével moccan meg csak újra Darren Morgenstern, az Akadémia vezetője, hogy újfent megköszörülje a torkát és a pulpitushoz álljon. - Értesüléseim szerint a holnapi napon már reggel hétkor kezdetét veszi az első komolyabb felmérés, de bizonyára megkapták a pontos beosztást. A Nagyterem még nyitva tart néhány órán keresztül, de javaslom, hogy ne időzzenek sokáig és inkább pihenjék ki magukat és készüljenek fel testben és lélekben is, mivel az első felmérésükön vesznek majd részt, ami valószínűleg már majdnem megfelezi a jelentkező számát. - végül biccent egyet a közönsége felé, hogy aztán ellépjen a pulpitustól és most már a többiek is felálljanak vele együtt és szépen elszállingózzanak.
//No közben kidobtam azt is random generátorral, hogy az első körben ki kihez fog tartozni:
A Segítőkkel meg fogjuk beszélni, hogy milyen legyen az első versenyszám. Ha esetleg van rá kedv/igény simán játszhattok akár még itt ismerkedőset akár magától a versenytől függetlenül is, vagy azzal párhuzamosan, ezt rátok bízom. A határidő tehát ezúttal főleg annak szól, hogy akkor indul majd maga a csapatonkénti külön verseny. Természetesen a többi segítő is kapott njk-kat, ők se fognak unatkozni.
Határidő: január. 16, következő hozzászólás: január 17.//
mesélő: Luna Lovegood
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-06, 16:00
Auror Akadémia & Eileen
Mikor először megláttam a hirdetést az akadémiával kapcsolatban, nem volt kérdés, hogy még a héten beugrom és szépen leadom a jelentkezésem. Emlékszem, szakválasztásnál már hetedikben is mennyire gondolkodtam ezen... Hónapokig vacilláltam az aurorszak és az alkímia között, aztán végül a második lett a nyerő. Győzött a filozofikus, ősi háttér, a rejtélyes rúnák és jelek, a gőzölgő bájitalok és az ezek keverékéből kialakuló transzformáció, és természetesen a mai napig élvezem, ahogy egyre inkább belemegyünk ennek tudományába. De a véletlen úgy hozta, hogy mégis el kellett gondolkozzak azon, vajon nem lett volna-e mégis hasznosabb, ha aurornak állok. Túl sok katasztrófa történt mostanában, amit végre beláthatott a minisztérium is, különben nem lennénk most itt, és mivel akaratom ellenére is sikerült valamelyest ebbe belekeverednem, szinte kötelességemnek éreztem, hogy jöjjek. Veszítenivalóm nincs; ha mégis alkalmatlannak bizonyulok, azt meg fogom tudni. De ezt kétlem. Bennem van a mardekárosok örök küzdőszelleme. A többi kezdő kadét közt állva egész picinek érzem magam (na nem a méretemből kifolyólag, az teljesen átlagos), sokkal inkább az jut eszembe, hogy hűha, mennyi ember, és mindannyian úgy gondolják, hogy valamiért alkalmasak lennének a feladatra. Van, akiről szinte látásból megmondom, hogy az első egy-két körben ki fog esni, főleg ahogy elnézem a kiképzést végző fickókat. Egyik sem tűnik olyannak, aki majd puszipajtáskodni akarna velünk, inkább jut róluk eszembe egy katona, ami nem is lep meg, elvégre valamilyen szempontból azt is kell belőlünk faragniuk. Azonban nem csak őket nézem így meg közelebbről, a segítők közt ki is szúrok egy ismerős arcot Shanna képében, aminek kissé meg is örülök, bár nyilvánvaló, hogy ő sem haverkodni érkezett. Aztán ahogy a beszéd után van egy kis lehetőségünk vegyülni és társalogni, egyre több ismerőst és amolyan fél-ismerőst vélek felfedezni a tömegben. Van, aki még meg is lep, hiszen például Ronan volt az, akivel összefutottunk a katedrálisban és az utolsó pillanatig gyanakvással kezeltük, hogy mégis kinek az oldalán áll... Érdekes. A többi Mardekáros - Ansley, Blaine, Janette és Galen - ismerős a klubhelyiségből, ha máshonnan nem is, és persze a VMS kapcsán Tita is... Ilyenkor tud leesni, hogy a Roxfort néha olyan tud lenni, mint egy nagy család, vannak a közelebbi rokonaid, meg azok, akiket egy évben csak néhányszor látsz és csak egy-egy nevet tudsz hozzájuk kötni. Na, ez is valami ilyesmi. - Húha, nem számítottam ennyi ismerősre - vetődöm is is oda Titához, aki épp valaki más társaságában cseverészik, de a másik lányhoz nem tudnék most nevet kötni hirtelen. Az előbbi lökdösős incidens kapcsán csak felhúzott szemöldökkel pillantok a srác után, aki mintha célirányosan haladna valamerre és legkevésbé se zavarná, ha valaki az útjába kerül. Pff. - Sziasztok - köszönök aztán utólagosan hozzátéve, majd az egykori sajtós-csapattárs társaságában álló Padmának nyújtom a kezem: - Veled még nem találkoztam szerintem. Eileen - intézem el a bemutatkozást egy nyílt mosoly kíséretében.
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-04, 13:04
To the team
Auror Akadémia
Biztosan ahányan vagyunk, annyiféle motivációval érkezett ide mindenki. A legutóbbi auroros küldetés után úgy éreztem, a sors akarja azt, hogy ezzel (is) foglalkozzam, mikor megláttam a felhívást. Természetesen azonnal jelentkeztem, mert úgy gondolom bőven van még mit tanulni, és most legalább igazi kiképzés is lesz. Én magam fizikailag nem vagyok jó formában, nem sportolok meg ilyesmi, de itt talán lesz lehetőség ebben is fejlődni. Rá akartam venni Parvatit is, hogy jöjjön, legalább lett volna egy jó tesós kalandunk, de annyira nem szerette volna, hogy végül nem erőltettem. Azért sajnálom kicsit, mert amennyire tudom, nem igen van itt senki, akit jól ismerek. Az összes résztvevővel persze még nem találkoztam, érhet még kellemes meglepetés. Az akadémiára érkezve úgy éreztem, itthon vagyok. Persze, a Roxfortot is annak érzem, de jó az, ha van egy kis környezetváltozás, az ittlétünk pedig el fog tartani egy darabig szerencsére. A szobám nagyon tetszik, viszonylag hamar kipakoltam és berendezkedtem. A megnyitó előtt sokáig töprengtem, hogy mennyire hivatalos, mit vegyek fel, mert nem akarok rossz benyomást kelteni, de aztán úgy voltam vele, hogy úgysem az érdekel senkit, mi van rajtam, ezért egy sima fehér blúzt és fekete nadrágot vettem fel egy kényelmes cipővel. Hajamat egy copfba fontam be, elég hosszú így is, lehet, hogy nem ártana majd vágni belőle, mikor elkezdődik a kiképzés. A nagyterembe érve jó nagy tömeg fogad, nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. A beszédet végighallgatom figyelmesen, de utána igazából nem tudom, mit csinálhatnék. Néhány ismerős arcot meglátok, oda is intek Ronannak, mikor észreveszem, de a következő pillanatban meglöknek. – Hoppá – szalad ki a számon. Nem akarom, hogy úgy hangozzon, hogy még magamat tartom hibásnak, mert biztosan nem voltam senkinek az útjában, de azt sem feltételezem, hogy az illető szándékosan jött nekem. – Találkoztunk már valahol? Ismerősnek tűnsz – jegyzem meg, ha már így egymásba botlottunk, és tényleg ismerős valahonnan, csak nem tudom beazonosítani. Azonban látom rajta, hogy siet, ezért nem hiszem, hogy megállna velem csevegni, úgyhogy inkább Titához fordulok, aki amúgy is a háztársam, vele többször találkozhattam, mint az előbbi fiúval, aki őt is fellökte. – Szia, minden rendben? – kérdezem, mert ahogy látom, őt jobban megviselte a dolog.
o
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2020-12-31, 18:23
A Megnyitó & Petra
A mi családunkban mindig a kötelleség volt az első. Ezt már nagyon korán meg kellett tanulnom. A nagyobb hatalom, nagyobb felelősség is. Szóval számomra nem volt kérdés, hogy részt veszek-e az akadémiai képzésben segítőként, avagy sem. Azt is mondhatnám, hogy egyenes parancsot kaptam. Ugyanakkor ha másért nem, de azért rendkívül örülök a feladatnak, hogy legalább a következő 8 hétben nem kell külföldi utakat terveznem. Az elmúlt egy év több, mint sok volt számomra. Jót fog tenni egy kis nyugalom. Már ha egy rakás zöldfülű képzése nyugalmasnak lesz mondható. A legtöbbjük úgysem megy át a rostán. Tulajdonképpen elég vegyes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban. Szükségünk van újoncokra ez tény. A gond csak az, hogy még én magam is újoncnak számítok, pedig az elmúlt öt évet kemény képzéssel, és szakmai gyakorlatokkal töltöttem. Annyi tapasztalatot igyekeztem szerezni, amennyit lehet. Ennek ellenére is követtem el hibákat, amikor meg kellett felelnem a bácsikámnak, rosszabb esetben Shanw Griffinnek is. A hírnév átka. Vagy csupán a családjaink közeli kapcsolatának átka. Tehát ezek fényében ha én sem mondhatom magam tapasztalt felkészült aurornak az elmúlt öt év fényében, akkor vajon ezek a jelentkezők pusztán 8 hét képzés után, hogyan lennének képesek elmondani magukrok ezt? Shanna mellé állok, amikor a segítőknek kijelölt helyre érkezem. Barátságosan üdvözlöm a barátnőm, de nem tart sokáig a pillanat, hiszen kezdődik a megnyitó. Türelmesen és figyelmesen hallgatom hát a megnyitó beszédet. Amikor is egyszer csak egy orvtámadás ér. Természetesen nem számítottam semmi ilyesmire. Evégre itt elméletben csupa felnőtt van, aki így vagy úgy de felelősséget kíván vállalni a társadalom szolgálatában. Elméletben. Nyilván azonban tévedtem, és a nagykorúság nem egyenlő a felnőttséggel. Igazán sajnálatos. Főként a merénylet elkövetőjének. Ahhelyett azonban, hogy a pódium és a kiképzők felé venném az irányt hangos hiszit csapva, könyedd eleganciával tűnök el a női mosdók irányába. Nem tellik el pusztán néhány perc, amikor azonban visszatérek. A hajam tökéletes copfba fonva ér a hátam közepére. Nyoma sincs az iménti gusztustalanságnak benne, ami egyébként tökéletes célt talált. Talán a srácnak lenne jövője hajtóként is. - Mi itt aurorokat képzünk Mr. Mitchell. Nem taknyos óvodásokat. Abban sajnálatosan nem áll módomban segíteni, hogy idő előtt kizárják, de abban igen, hogy önként akarjon távozni. Méghozzá inkább előbb, mint útóbb. - a hangom olyan hideg és nyugodt, hogy az már akár ijesztő is lehetne. Egy lesújtó pillantás kiséretében húzom elő a névre szóló zsebkendőjét és nyomom a kezébe. A ragacsos undormánynak már semmi nyoma rajta. Akármit is csináltam odakint a mósdóban, az könnyen tudatosodhat a fiatalemberben, hogy rossz célpontott választott. Még kap egy utolsó hideg lenéző pillantást, mielőtt egy kis semmi jót sem sejtető mosollyal állok tovább. Tökéletes német arisztokráciára jellemző eleganciával tovább lépve néhány kiképző felé, hogy üdvözölhessem őket.
A tömegben egyébként több ismert, vagy éppen ismerős is ácsorog. Többek közt Janette Troops is, aki még maga sem tudja biztosan, hogy a családi nyomás, a saját kötelsségtudata, vagy éppen valami egészen más hozta ide. De most leginkább a családtagjait keresi a tekintetével. Leginkább Shannáét a segítők közt. Őszintén reménykedik benne, hogy a kvázi sógornője alá osztották be. Az nagyon jó lenne. Noha Morgenstern szavai nem éppen arra utaltak, hogy díjazznák a személyes kötődéseket.
A terem egy másik pontján egy szőkeség Dorina Postolache ácsorog. Számára itt jószerével mindenki idegen. De egyetlen segító tekintetét igyekszik elkapni. Ha sikerül neki akkor egy kedves szégyellős mosolyt küld Nicolas McCaine felé. Hiszen a srác hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre. S ha már itt van, akkor talán illene köszönetet mondania érte nem? Csak lesz még alkalma a következő 8 hétben közelebbről is megismerni a srácot. Remélhetőleg.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2020-12-31, 14:22
Gyülekező & Blunt kadét
Amikor jelentkeztem, még jó ötletnek tűnt, de őszintén..? Most nem tudom. Így, hogy itt vagyok és megfellebbezhetetlenül belevágtam valamibe, aminek kolosszális szívás is lehet a vége, hát eskü jobban szepeg a hátsóm, mint a vércápa-vízilabdán, pedig az sem volt piskóta. Próbálom azt vizslatni, hogy a többi jelentkező milyen fizikummal van megáldva, s közben csak reménykedem abban, hogy nem én leszek itt a leggyöszösebb béka, mert hát valljuk be az azért gáz lenne. A pulykatojás csúfnevet a szeplőim miatt már ignorálja a fülem, de egyéb gúnynevekre nem szeretnék szert tenni, melyek abból fakadnak esetleg, hogy tök béna vagyok. Blaine akcióját látva először elkerekedik a szemem, majd el kell forduljak, nehogy szemközt röhögjem a pórul járt személyt. Nem szép dolog a káröröm, nem is azért nevetek, de azért valahol kellemesen meglep, hogy már az első pillanatban szórakoztató dolgokkal is szembetalálom itt magam. Oké, én nem vetemednék ilyesmire, mert tényleg el akarom végezni a képzést - hátha sikerül, bár.. azért vérmes reményeim nincsenek, de oda fogom tenni magam -, de ettől még nevettethet, hogyha más tréfarépát reggelizett. Amíg nem az én kontómra szórakozik még poén is, tényleg. Legalább nem unatkozunk. Nem csapódom egyik társasághoz sem, de azért odaintek a háztársaimnak, akiket látásból ismerek. Inkább a maradok a helyemen elvet vallom, s a sodródom az árralt, de ekkor valaki belém gyalogol - Galen - amitől kénytelen vagyok kizökkenni. - Hé! - förmedek rá amolyan "és bocsánatot kérni ki fog?" villanással tekintetem mélyén. Frankó. Még el se kezdtünk semmit, de már levegőnek vagyok nézve. Szép lesz, ha még egy csapatba is kerülünk az úthengerjanival..
Az, hogy itt lehetek, messze nem jelenti azt, hogy célegyenesben vagyok. A Griffin lánnyal többszörösen össze rúgtuk a port, csoda lesz, ha szándékosan nem fog kiszórni. De mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ezt ne tehesse meg csak úgy pofa alapján. Arra mérget vehet. Tökéletesen motiváltnak érzem magamat, már csak a legutóbbi találkozásunk után történtek miatt is. Ugyanis, Rebeca, aki a Milleniumi lövöldözés óta szintén kómában feküdt, névtelenül, egy magányos kórteremben a Nyugati Szárny többi kómásával együtt, gyilkosság áldozata lett. Természetesen mivel én voltam bent nála utoljára hát persze, hogy elő vettek, de inkább hagyjuk is most ezt. Itt vagyok és ez a lényeg. Mivel bőven meg vagyok 190+ így nekem annyira nem kell erőlködnöm, hogy bármit is lássak. Viszont iszonyatos a tömeg, csoda ha nem veszünk el úgy valójában így meg sem próbálok a kiképzők, vagy a segítők felé bármilyen gesztust intézni. Vannak ismerős arcok, hiszen nem olyan régen még én is a Hollóhát tornyát koptattam.. Padma-val és Shannaval pedig még egy ügy alkalmával is össze kerültünk. De ha ki is szúrom a forgatagban Padmat, meg teszem azt ő is engem, csak oda intek neki, de mikor meglökik, el is tűnik a szemem elől. Cserébe a Petra elleni merényletet sikerül kiszúrnom így szórakozottan Seraék felé veszem az irányt és pont elcsípem azt, hogy mindenki hőssé akar válni... - És biztosan sokan vannak, akik a rokonság kedvére akarnak csak tenni. - szúrom közbe oda érve hozzájuk. Csak megkoccolom Blaine vállát, minden durvaság nélkül, a gesztus haveri még annak ellenére is, hogy egyébként nem ismerem és még a nevét sem tudom, csak maximum, hogy Mardekéros és medimágus. Egy sanda feszes mosollyal osztom meg vele a véleményem - Hidd el, ha én itt lehetek, valami durvábbat kell alkotnod az ügy érdekében.
Tudod mit okoz az;
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2020-12-28, 19:24
Auror Akadémia & Galen
“A new path is a new beginning”
Ez a nap is elérkezett. Az apámmal való találkozást követően új célokat tűzött ki elém, melyeket saját javamra kovácsoltam. Egy auror tanonc bőrébe bújni nem is annyira pocsék dolog, de senki se higgye azt, hogy olyan nagy kedvvel vagyok most itt. Kezeimet zsebeimbe süllyesztve állok valahol a tömegben, ott is jóval az embertenger széle felé. Nem különösebben keresem az ismerős arcokat elsőre, bár az is igaz, hogy már egy ideje itt állok. Szeretek időben megjelenni, a levél érkezésekor -melyet apám bontott ki-, elégedettség öntött végig, tekintve, hogy ez egy új lehetőség, egy új kapu, melynek másik oldalán talán valami önös cél is bujkál. Határozott tekintettel és minden figyelmemet odaadva a megnyitónak nézek hát a minket üdvözlő vezetőre. Hangja tiszteletet parancsoló, legalábbis mindenféleképpen megadom neki a kellő tiszteletet és csendet. Ugyan nem hangzik el különösebben érdekes beszámoló, de jó tudni a részleteket. A kiképzés kereteit ugyan nem ismerem és nem is igazán fejtik ki ezt bővebben, ám bízom benne, hogy lesz valami haszna, hiszen ezért vagyok itt. Erőnlét, taktika, elmélet... Akármi, amivel a határaimat feszegethetem, majd túlléphetem. Apám addig is rövid pórázon tart, ráadásul egy újabb mesével kellett előállnom, ami még nem forrott ki teljesen. Az utószót követően ezúttal hajlandó vagyok végig pásztázni az embertömegen. Egy-két ismerős arc bukkan csak fel, pár Mardekáros srác tűnik ki a leginkább, na meg persze az a vörös lobonc... Hogy is felejthetném el a világ legidegesítőbb hajkoronáját? A prefektust kiszúrva rögtön el is kapom tekintetem mielőtt még ő maga is kiszúrna. Szépen elvegyülök azért a kadétok között, s leginkább az egyik segítő irányába sandítok, hátha sikerül elkapnom az egyiket pár szóváltás igényével. Jobb, ha tudom miféle körökben kell majd mozognunk és kik azok, akikre számítani lehet. Mielőtt még szerte-szét oszolnának kis csoportjukból, sietősen indulok meg feléjük, utat törve a tömegen keresztül, azt sem érdekel, ha valakit esetleg erősebben lökök meg a kelleténél, mint mondjuk egy indiai lányt (Padma), aki ismerős, de nem hiszem, hogy valaha szót váltottam volna vele.
Empty Crown ✩ kredit
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2020-12-27, 22:28
Auror Akadémia & Sarah
"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""
Lioneah utálja a tényt, hogy a szüleink aurorok voltak és másokért haltak meg, ahogy azzal sincs kibékülve, hogy Nicolas auror, ezt azzal tetézni, hogy még én is jelentkezek a képzésre… hát, ebben az évben (sem) leszek az év nővére. A bátyám persze ellátott néhány tanáccsal, azt hiszem nem bízik abban, hogy végül benne leszek a végső huszonötben, de az az igazság, hogy én is kétlem. Hiába a vámpír erősség, ha nincsen meg a gyakorlatom terepen, mert a szüleink halála után a nyakamba vettem mindent, amit csak el lehet képzelni és a háztartási bűbájok lettek a legjobb barátaim. Miközben a kiképző beszél a tekintetem elkalandozik az auror parancsnokra és mikor említi a segítőket, akkor a bátyámra, akinek küldök egy kicsit bátortalan mosolyt, afféle "csak belevágok tényleg" üzenettel és végül Shannának is röviden biccentek, hiszen évfolyamtársak és háztársak is vagyunk - és ő visszabiccent nekem is és utána másoknak is, Adorának is -, de a tekintetem Viggon állapodik meg végül. Egészen addig, míg Blaine nem szól hozzám meredten nézem a férfit azt latolgatva, hogy vajon miért is van itt, örömmel jelentkezett vagy kötelezték, vagy ő is bizonyítani akar, ahogy a kadétok között is annyian, csak mivel már aurornak minősül a segítők között a helye. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit gondoljak róla azon kívül, hogy a mágikus tárgyai, amiket villantott már nagyon érdekesek. - Tessék? Jajj, mit csináltál? - kérdezem, de nem nagyon kell megmagyaráznia, mert észreveszem az aljas támadását a von Rosenberg lánnyal szemben. - Tényleg ennyire rossz lenne, ha megpróbálnád legalább csak játékból, vagy csak hogy megerősödj, én is inkább azért... - elhallgatok, mert Adora mellénk kerül a tömegben és amikor megszólal elharapom a mondatot. Nem azért, mert attól tartanék, hogy elpletykálja, hogy nincsen nagy bizodalmam abban, hogy le is teszem a vizsgát és nem csak tapasztalatot szerzek és megerősödöm - amivel tökéletesen ki vagyok békülve -, csak még se érzem úgy, hogy reklámozni kéne már a megnyitón. - Hát látod, mindenki hőssé akar válni. Ti utána néztetek, hogy ki lesz az első segítőtök? - mosolyodom el és kérdezek vissza, miközben a kiképző úgy tűnik, hogy kissé elvonul és hagyja, hogy a tömeg a saját ütemében elkezdjen ismerkedni. De hát ennyi emberrel természetes, hogy kialakulnak a kis Roxfortos diák-klikkek, ahogy a miénk is. A tekintetem Adoráról újra Petrára tapad, hogy a segítő lány reakcióját kövessem, amikor megpillantom a fiút a kocsmából, bár talán még a bemutatkozásig se jutottunk el, hiszen egy pillanat alatt elváltak útjaink, mikor megláttam Sashát az ablakból, szóval nem vonom ide a hármasunkhoz.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2020-12-27, 17:31
A kiképzés & Adora
Jó korán érkeztem, hogy mindenre legyen időm; elsőként elhajtani a szüleimet, akik elkísértek, tekintve, hogy szokásos évi nyaralásunkat szakította meg az auror képzés kezdete. Örülök is meg nem is. Örülök, hogy anyáméknak lesz egy kicsit több idejük egymásra és nekem is magamra. Nem örülök, hogy kimaradok fontos eseményekből, amik akár formálhatják is a jövőmet. Ha már döntés jogom nincs, legalább a körülményekkel szeretnék tisztában lenni. Mindegy, remélhetőleg önkéntes jelentkezésem erre a programra elég tiszteletet vív ki őseimből, hogy mondjuk egy kisebb döntést magam hozhassak meg. Teszem azt az egyetemi szakválasztást. Jó is lenne. Szóval miután visszaimádkozom őket Párizsba, komótosan felmérem a terepet. A szobákat, sajátomban ki is pakolok, a különböző közösségi helyeket és bárkit-bármit, amit útközben találok. Kellemes a környezet, nem túl díszes, inkább letisztult, pont megfelelő egy kiképző táborhoz. Ugyan találkozok ismerősökkel, de a gondolataim túlságosan lefoglalnak ahhoz, hogy foglalkozzam is velük. Kétes érzelmeim vannak a kiképzéssel kapcsolatban. Ugyan fizikálisan magamhoz mérten a toppon vagyok, nyáron volt időm gyakorolni kedvenc sportjaimat, mentálisan kicsit szét vagyok esve. Azon az ominózus ügyön bekaptam egy Cruciot, ami teljes mértékben megváltoztatta a fájdalom fogalmát számomra. Félek, hogy újra eltalál egy olyan. Bármennyire is szeretem azt hinni, hogy kőből vagyok, elpusztíthatatlan vagyok, sajnos ez nincs így. Megingott a magamba vetett hitem. És akkor még az olyan triviális problémáimról nem is esett szó, mint a szakválasztás vagy hogy mikor vágnak hozzám egy vőlegényt, hogy nesze semmi fogd meg jól. Kissé gondterhelten nézem az étkezőbe beáramló ember tömeget. Nem hiszem, hogy nehéz lenne kitűnni közülük vagy hogy ne lennék képes eljutni a végsőkig, de szinte gyomron vág apró mivoltom. A legtöbben egyetemisták már vagy nagyobb darabok, mint én. Elkapom azt a kis akciót is, ami Petrát éri és felszisszenek. A hosszú haj átka. Nagyot nyelek egyet, amikor végre meglátok egy ismerős arcot. Mármint a pódiumon kívül. - Sziasztok. Durva ez a tömeg nem? – Lépek Sera és az ismeretlen srác mellé egy apró mosollyal, igyekszem palástolni a bizonytalanságomat kemény tekintetemmel és komoly tartásommal. Szemeimmel mindent felmérek és mérlegelek. A kiképzőkről hallottam már felmenőimtől, s a segítők sem ismeretlenek számomra. Shannára mosolygok is egyet, ha esetleg elkapom a tekintetét, de nem várok rá reakciót. Hermione is feltűnik a segítők között, igazából számítottam rá, hogy a lány itt lesz. Akire nem számítottam az Viggo. Persze, ha én is itt-ott dolgoznék akkor mindenbe beleártanám magam, amivel szimpatizánsokat szerezhetek mindkét oldalt. Okos ember, remélem lesz alkalmam beszélni vele. S Petrával is. Nos, róla bőven vannak rosszmájú pletykák, de én jobban szeretek saját tapasztalatán alapján ítélni. Arról nem is beszélve, hogy pozíciójából kifolyólag segítségemre lehetne egy projektben.
Why are you so serious
love
?
Don't you know how to have
fun
?
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2020-12-27, 15:26
Az akadémia & Mark
A bűntudat, amelyet Mia halála miatt érzek, valamiért nem csillapodik, még az idő múlásával sem. Fura helyzet ez, hiszen a szüleimet a mai napig sem sikerült megsajnálnom, a lány azonban teljes mértékben ártatlan volt és miattam halt meg. A vállalkozásomat azóta bezártam és eladtam, nem hiányzik számomra még egy ilyen szerencsétlen esemény. Több vér nem tapadhat a kezemhez. Helyette a családi üzletet igazgatom, habár lassan azt is rossz irányba sodrom az ostoba és tapasztalatlan döntéseimmel. Az általunk gyártott termékek kereslete csökken, aminek egyelőre nem értem az okát. Népszerű a Tűzvillám, de valamiért kezd feltörni előttünk a konkurens vállalat, holott eddig szinte mindig mi végeztünk az élen. Mégis mi folyik itt? Tisztában vagyok azzal, hogy nem állt módomban kellően kitanulni az üzleti világ alapjait, de mindig hallgatok azokra, akik már évek óta dolgoznak a cégnél. Esetleg új embereket kellene helyettük alkalmaznom? Hogy miért is jelentkeztem erre az Akadémiára? Igazság szerint soha életemben nem állt szándékomban aurornak menni, még egyszer se merült fel bennem ez a gondolat, de időtöltésnek tökéletesen megfelel és mivel mindenben maximalista vagyok, egy pillanatra se jut eszembe, hogy esetleg bármikor is kiesem. A bűntudat pedig, amely azóta is üldöz, így talán csillapodik idővel. Nem szeretnék a saját gondolataim rabjává válni, elég csak Gemma problémájával foglalkoznom. Mia meghalt, a húgom pedig életben van és a mai napig nem sikerült zöld ágra vergődnöm vele. Fél, retteg tőlem, látom a szemében, amikor rám néz. És igen, még az a lehetőség is felmerült bennem, hogy új életet kezdek, tiszta lappal indítok mindent. Ez a hely pedig remek ugródeszkának számít a szememben. Aurorként végezni, miközben elméletileg bűnös vagyok... A törvény szemébe nevetni. Gemma szerencsére sose vallott ellenem, így szabadon mozoghatok a minisztérium emberei között is. Nem kell attól tartanom, hogy az Azkabanba zárnak bármiért is. Végignézek a társaságon, miközben valamiféle mosoly bujkál a szám szegletében. A többség pillanatok alatt ki fog esni innen, ebben biztos vagyok. Szedett-vedett csürhe, ahol talán még én érek a legtöbbet, noha ezt az egészet még nem is gondolom valami komolyan. Játéknak fogom fel, holmi időtöltésnek, egyfajta búfelejtőnek. Játszunk hát! A beszédre csupán felületesen, fél füllel figyelek, hiszen sok lényeges információ nem hangzik el ebben a pillanatban. Senkit se ismerek még innen, de talán nem lenne rossz döntés részemről bevetni magam a sűrűjébe. A lányokra terelődik hát a figyelmem, a kecses formákra, a csinos pofikra. Talán ma este nem egyedül kell álomra hajtani a fejemet. Vagy – ha ez nem megoldható – hát minden bizonnyal úgyis akad egy-két sötétebb és elhagyatottabb beugró, ahova békésen elvonulhatunk kettesben.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
A határidő tehát ezúttal főleg annak szól, hogy akkor indul majd maga a csapatonkénti külön verseny. Természetesen a többi segítő is kapott njk-kat, ők se fognak unatkozni. 
