2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
“You cannot heal in the same environment where you got sick”
[You must be registered and logged in to see this image.]Minden olyan idegen és új. Egy teljesen más világ, hiába nőttem fel mugli körökben, sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen pénzes közegbe kerülök majd a végén. Ráadásul a nagyszüleimről van szó, akik dúsgazdagok a hotelláncaik miatt. A fejem is hasogatni kezd, ahogy várom az érkezőket. Túl sok titok lepleződött le előttem túl rövid időn belül. El sem tudom hinni igazáb, hogy mindez velem történik meg. Mintha odafent valaki megírta volna a forgatókönyvet és most jót szórakozik főszereplője helyzetén. Csak összébb vonom szemöldököm, amikor egy ismerős arc köszön vissza rám érkezésénél. Közönyös tekintettel mérem őt végig, mialatt nagyszüleim és anyám is széles mosollyal üdvözli őt. Roxfortból ismerős, ez kétségtelen, de mégis mit keres ő itt? Kezdek egyre gyanakvóbb lenni, ahogy az események pörögnek szép sorjában. Anyám felé intézek egy kérdő pillantást, bár inkább dühös szemeket meresztek rá, amiért ebbe cibált bele. Lesz egy-két szavam hozzá, amint csak négy szem közt leszünk. Mindenesetre próbálok nem túl feltűnően zavart lenni, ezért felállok helyemről, hogy üdvözöljem én is háztársamat, mialatt ő helyet foglal velem szemben. Miután ez megtörtént, biccentek egyet és visszaülök a seggemre. Mondhatnám, hogy repesek az örömtől, de egyelőre sejtésem van a szituáció súlyosságáról, ami nem fog tetszeni. Még nem tervezek kibukni senki előtt, mert az eléggé hazavágná a bulit. Egyelőre csak figyelek és fülelek, hátha elcsípem a lényeget, bár ahogy elnézem nagyapám már áll is fel, hogy összefoglalja a ma este bejelentését. Yana is kidugja kis orrát zsebemből, mire elhangzik a köszöntő szó. - Üdvözlöm Mrs. és Ms. Gilmore! Köszönöm, hogy ilyen hamar elfogadták a meghívást és bízom benne utuk zökkenőmentes volt. Nem is rabolnám tovább az idejüket, szeretném, ha megismernék unokámat, Alioth O'Keefe-t! - mutat egyenesen rám, így esélyem sincs igazán kihúzni magam a dolgok mögül. Felhorkannék, ha tehetném, hiszen már nem is tudom, hogy O'Keefe vagy McGalagony vagyok igazán... Ez az egész szituáció röhejes, ráadásul fogalmam sincs arról mi a tervük ezzel a lánnyal. Valami céges találkozó és neki is köze van ehhez? Mégis mi mást keresne Dániában? A világ se lehet túl kicsi ahhoz, hogy az egyik háztársamat pont erre fújja a szél. Familiárisom ismét elbújik, amikor nagyapám egy nem túl kedvező befejezés után ismét megszólal.- A mai nap alkalmával megköttethetjük az O'Keefe és Gilmore család szövetségét, melyet e két fiatal képvisel. A cégünk és családjaink nevében. Szeretném, ha a vacsora alatt megismernénk egymást és egyeztetnénk a részleteket. - bajsza alatt úgy vigyorog, mint a vadalma. Közben vet egy pillantást felém is, s ha ezt megteszi, láthatja, hogy nem tetszésem ül arcomon. Ekkor állok fel az asztaltól, mint akit ágyúból lőttek ki. - Na ne röhögtess.- szűröm fogaim között hitetlenkedve, ahogy épp egy kényszerházasságba rángatnak bele. Így kell fogadni oly' sok elvesztegetett év után? Nem. Ők semmivel sem jobbak az anyámnál, s nekem ez volt az utolsó csepp a pohárban. Anyám arra int, hogy üljek le. Nem terveztem jelenetet rendezni, de ami sok, az sok. Meggyötört arccal fordulok sarkon és veszem célba a kétszárnyas ajtót, hogy eltűnjek ebből a földi pokolból. Persze még hallom, ahogy anyám motyog valamit a hollóhátas lánynak, s csak remélni merem nem azért, hogy jöjjön utánam. Viszont ha a családom bármely tagjával kell beszélnem, annak nem lesz jó vége, tehát Gilmore a legjobb döntésük. A folyosóra érve hátamat a hideg kőfalnak vetem, míg Yana is felszalad vállamra, hogy apró kis fejét arcomnak döntse. Kezdek besokallni ettől az egésztől, kell egy kis friss levegő.
Elég nagy fejtörést okozott a szüleimnek, hogy találjanak valakit Brandon helyett, miután a családja képes volt csak úgy visszalépni. Még mázli, hogy nem volt nagydobra verve a közelgő eljegyzés, így nem volt annyira kínos, mert ha így lett volna, akkor tuti hetekre elbújdosok, mert az aztán igazán kellemetlen élmény lett volna. Így viszont muszáj volt találni valaki mást. Egyelőre még nem sokat tudok róluk, csak hogy a srác az egyik házvezető rokona, legalábbis a neve alapján biztos. Gőzöm sincs róla, hogy milyen alak, bár egy házba járunk, tehát már biztosan láttam, de így névről egyáltalán nem rémlik. Nem esélyes, hogy egy körben mozognánk, valószínűleg eléggé más lehet, mint én, ami nem könnyíti meg, hogy jól kijöjjünk, de nem kötelező jól kijönnünk nem igaz? A szüleim is meg vannak egymás mellett, sose láttam őket komolyabban romantikázni, vagy ilyesmi. Előttem nincs ilyen kép, ezért nem is különösebben van meg bennem a vágy, hogy valami nagy szerelem toppanjon az utamba. - Miért érzem úgy, hogy nem mondtak neki semmit? - pillantok az anyámra, miközben az asztal felé lépdelünk és nagyon úgy fest, hogy ez az Alioth olyan bambán néz, mint aki most lát először embert. Gőze sincs az egészről, szóval még most kell elmagyarázni neki, hogy ez bizony egy eljegyzés, egy érdekházasság, ahol ő címet és elismerést kaphat, mi pedig... hát mondjuk csak ki nyíltan pénzt. Na persze soha nem verte a családom nagydobra, hogy kissé sikerült a vagyon fenekére nézni, egyszóval a kutya se tudja, hogy nem úgy állunk anyagilag, ahogyan azt mutatjuk, de ez így van rendjén. Nagyon kellemetlen lenne, ha bárki megtudná. - Üdvözletem! - hajolok meg egy kicsit tisztelettudóan az édesanyja felé először, hogy aztán valahol Aliothtal szemben foglaljak helyet az asztalnál, miközben a nagyszülők és persze az én szüleim is leülnek szépen sorban. Gyorsan érkeznek is a pincérek, a személyzet, először mindenkinek italt töltenek, minden bizonnyal tudják, hogy mi a rend. Előbb néhány szó és majd amikor a házigazdák jeleznek akkor érkezhet minden más sorban, ahogyan kell. - Igazán szép ez a ház! - pillantok egy kedves mosollyal a két idős alak felé, akikről annyit tudok, hogy a srác nagyszülei és persze azt is sejtem, hogy nem számoltak be neki, hogy miért van itt. A külseje sem éppen olyan, amire számítottam volna, de az én helyzetemben nem lehetek válogatós mi? A rendezetlen haj és a különc ruházat nem igazán a kedvencem, de nincs mit tenni, ettől még lehet normális és mint említettem nem kell, hogy odalegyek érte. Elég, ha semleges. Az kellemetlen lenne, ha egyáltalán nem lenne szimpatikus, bár akkor sincs mit tenni, majd az idő megoldja.
A becsület ész nélkül ostobaság. Nemes ostobaság, de akkor is csak ostobaság.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Dánia 2020-11-19, 16:54
Brienna & Alioth
“You cannot heal in the same environment where you got sick”
[You must be registered and logged in to see this image.]Beköszöntött a nyári szünet. Sok fiatal repesett az örömtől, hiszen hazatérhettek otthonaikba, vagy épp egy haveri körnek köszönhetően végigbulizhatják majd a nyarat. De nekem mi jutott? Egy levél. Egy meglehetősen előkelő, aranyozott viasszal megpecsételve, mintha nem is e világi volna. A levél tartalma viszont annál nagyobb meglepetés volt, ugyanis ismételten anyám keze által íródott. Egy invitáció volt nagyszüleim megismerésére. Maga a szöveg oly' hihetetlennek hangzott, hogy elsőre egy rossz viccnek hittem, ám amint hazatértem skóciai kis házunkba, ahol egy nem túl higgadt vacsora közben fény derült újabb titkok halmazára, melyeket anyám hosszú éveken át bőszen rejtegetett előttem. A halottnak vélt nagyszüleim élnek és virulnak, méghozzá egy hatalmas birtokon valahol Dániában. Mint később kiderült és anyám is hosszú órákon át mesélte családjának fontosabb részleteit, az O'Keefe család generációk óta bányászattal foglalkozott még a régmúltban. Nagyapám édesapja viszont olyan drágakövekre tette rá a kezét, melyekből pillanatok alatt meggazdagodott és mára már hotelláncot építettek fel a világ minden pontján, ám legfőképp Dánia fővárosában, Koppenhágában. Mondanom sem kell, hogy a repülőn ülve gondolataim mindenfelé cikáztak a rengeteg kapott információ miatt. Anyámhoz viszont azalatt a rövid repülőút alatt se szóltam egyetlen egy szót sem. Volt képe eltitkolni apám kilétét és még a nagyszüleimet is kizárta az életemből? Mintha csak magának akart volna, ez pedig roppant nagy önzőség. Tehát most itt ülök az étkezőasztalnál, nyakig felöltözve valami öltönyben, a hajamban lévő zselé szinte már csöpög fürtjeimről és a púder sem segít sokat tüsszögésem elmulasztásában. El sem hiszem, hogy egy ilyen kastélyszerű építmény a nagyapám tulajdona legyen. Érkezésünkkor úgy bántak velem, mintha már évek óta ismernének, de bennem csak idegen érzések hada kavargott. Roppant kényelmetlen volt a helyzet, hiszen' nem igazán tudtam mit felelni hatalmas örömükre. Mindeközben anyámat is jól lehordták és az éjszaka folyamán nem is láttam már többé. Azért remélem nem rakták ki a szűrét, az tényleg elég szívtelen volna, ám az, hogy ő maga eltitkolt még a saját szülei elől is, igazán nagy csavart von az életembe. Nagyanyám igazán gondoskodó, előkelő nő, aki egész tipp-toppnak tűnik, mellette tiszteletet parancsoló nagyapám, mint ég és föld. Ahogy egyre jobban körbepislogok, annál hihetetlenebb az egész. Egy idegennek érzem magam valaki más birtokán, s bár próbálnak családtagként kezelni, ez mégsem érezteti velem a bizalmat, amit kellene. Yana is nyugtalanul fészkelődik a zsebemben. Ő most nem bújhat elő, még a végén valami vadállatnak tartják és elszabadulnak az indulatok. Ujjaim hegyével simogatom meg a kis fejét, de nyugtalansága nem szűnik, mint ahogy nekem sem. Tenyereim izzadnak az ismeretlen érkezésétől... Csak akkor kapom fel fejem és ülök fel székemen, amikor nagyszüleim is csatlakoznak az asztalhoz, ám sarkukban egy idegen család menetel be a csillárokkal teli terembe. Arcom kifejezéstelen, ahogy a velem egykorú fiatalra szegezem tekintetem. Mégis mi folyik itt?
