2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mesékben jó vagyok. Mindig elvarázsoltak, talán pont azért mert egy olyan varázslatos világot mutattak be érzelmi téren, amit sose tapasztaltam meg, hiszen nem volt tartós kapcsolatom és a szüleimtől se láttam el kifejezetten jó példát, de valahogy a mesékben mindig minden végül jól alakul és beteljesedik az igaz szerelem. Jó ebben hinni, még ha távol is áll a valóságtól valójában. - Inkább a történet főgonoszát, ha mondhatjuk így. - mosolyodom el, mert hát Gaston pont hogy a rossz a sztoriban, aki mindenáron elakarja venni Bellet, csak hát a lányt cseppet sem érdekli egy olyan piperkőc alak, aki mindenkivel csak imádtatja magát. Aztán persze a végén még a szörnyeteget is majdnem megöli. Hát igen, azért érdekes történet, ahol az a rossz, aki megöli a szörnyet, de talán épp ez a legnagyobb tanulság is benne, hogy nem feltétlenül az a jó fiú, aki annak látszik elsőre. Igazán nem akarom elriasztani a ténnyel, hogy vélának születtem. Nem szokásom a képességemet másokon használni csak úgy, és már megtanultam irányítani és kontrollálni is. Nem mondom, hogy nem volt már néhány ballépésem e miatt, de azért nem tennék semmit ilyenformában az újdonsült lakótárs ellen, már ha emellett is szívesen beköltözne persze. Amúgy is varázslók vagyunk, nem ugyanaz itt a bizalom, mint a mugliknál. Bár persze esetükben is kockázatos összeköltözni egy idegennel mágia nélkül is. - Remélem azért ezzel nem ijesztelek el. Azért még se írhattam úgy a hírdetést, hogy "ártatlmatlan véla lakótársat keres". Tudom, hogy vannak, akiknek ez negatív jelző. - pedig lássuk be, nem kellene az embernek rosszul éreznie magát a születése miatt. Nem tehetek róla, hogy vélának rendelt a sors és nem élek csak úgy vissza sem vele egyébként. Nem kellemes, ha az ember úgy éli le az életét, hogy folyton aggódnia kell a visszajelzések miatt. A legtöbb varázslény nem véletlenül nem adja mások tudtára, hogy az. Jóval egyszerűbb és elkerülhető az esetleges előítélet is. - Szóval értesz a túlvilághoz. Az... bizonyos szinten nyomasztó lehet. - csúszik ki a számon az első gondolat ezzel kapcsolatban. Engem mondjuk nem zavar feltétlenül, de ha az ember úgy nő fel, hogy több holt lelket lát, mint más, az azért nem lehet kellemes. A látókat sem irigylem. Meg nem értett képességek ezek, amiktől mások inkább félnek, rossz esetben lenézik őket. A végén a kérdésén azért meglepődöm. Hát igen erről a fajta előítéletről beszéltem. Nem egyszerű együttélni vele. Azt gondolná az ember, hogy aki maga is különleges, az kevésbé rendelkezik ilyesmivel. - Nem igazán vagyok oda a tücskökért. - rázom meg a fejem azért egy félmosollyal és igyekszem azért nem teljesen magamra venni a kérdését. - Ez azért sok mindenben korlátoz. - emelem fel a karomat, amin ott pihen egy ezüst színű fonott díszítésű karkötő. - De nem szándékozlak rávenni, hogy ugorj le egy hídról. Nem lenne értelme, kereshetnék új lakótársat. - próbálom végül kicsit elviccelni a dolgot. Azért mégis csak az Auror Akadémián dolgozom és sejtheti, hogy az ott dolgozók azért mégis csak valamilyen szinten átvannak világítva. Meg aztán nem kontrázok rá, hogy remélem ő se szabadít rám valami ártól lelket, mert hát végülis mint kiderült nem csak én lehetek kettőnk közül veszélyes rá, hanem akár fordítva is lehetne így. //3 hónap várakozás után a játék lezártnak tekintett.//
Csak halkan bólogatok és próbálok bátorságot öntő mosollyal felé fordulni, mind az esküvő és a barátnője egykori lakótársával való kapcsolattartás miatt is. Az új helyzet miatt, nem könnyű ez az egész. Kiad egy szobát egy idegenek, akit nem igazán ismer és befogadja a házába és így az életébe is. Próbálom leplezni a feszültségemet, de egyre inkább elbájol és szinte teljesen feloldók, mikor a baglyaimról mesélek a szoba megtekintése közben. -A testvéremé volt Gaston, még az iskolában, de végül családon belül, megszabadult tőle és így lett az enyém. A szépség és szörnyetegben kit hívnak Gastonnak a lányok apját? - kérdezem meg érdeklődve, mert már nem emlékszem pontosan az egyszer elolvasott mesébe szereplő nevekre. Hallgatom, a Kelly rövid, de annál is velősebb mondatait. Nem néz ki negyvennek, sőt inkább harmincnak látom. Vajon a gének miatt ilyen? Lehet hogy egy véla? Villan be a gondolat, mikor rávilágít és megerősít engem Kelly is. Egy kissé hátrébb lépek és jobban szemügyre veszem. Hát, ezért múlt el mellette a kezdeti idegességem és kezdetem el igazán szimpatikusnak találni. -Véla vagy.- erősítem meg hangosan meg ismételve az elhangzó tényeket. Legalább taszítja a rám egyébként is nyomasztó hatást keltő sötét teremtényeket. Ha nem kezd rám befolyást gyakorolni. Ő lehetne a legideálisabb lakótársam, aki valaha is volt. Nem jönnének a lakásban vámpírok, ami megkönnyebbülést jelent számomra. -Bocsánat, Kelly, kissé meglepődtem. Nem számítottam ilyen fejleményekre.- mondom a legőszintébben neki -Tudod, én se vagyok mindennapi boszorkány. - sütöm le a szemeimet. -Tudod, én se vagyok mindennapi boszorkány. - vallom be a nőre pillantva, miközben a kezeimet tördelem -Kísértetvadásznak születtem, így elég sok szellemmel kerülök kapcsolatba. Talán gyerekként, nem éreztem nagy felelősségnek és átoknak a képességemet, de mára már néha túl soknak tűnik és nyomasztó a sok halál, ami körbe lengi az életemet. A Kaszás vérátka ez a Rovira családon, hogy fel-feltűnik ez a képesség a családom ezen ágán. "A halált látók és szellemekkel beszélők." -Tudom, ez sokak számára igazán ijesztő, hogy szellemidéző és -űző is vagyok. Olyan emberekkel is tudok beszélni, akik már nincsenek e világon.- taglalom el azt, amit eddigi húsz évem alatt megtapasztaltam. Ismerek olyanokat, akiknek szellem allergiájuk van, szóval jobb bevallanom most, mint hogy később tegyem meg. Talán most kaszálom el a lehetőségemet nála, hogy beköltözzek. -Egyszer szívesen kipróbálnám, a piros buszt. - Jegyzem meg a szokásos komolyságommal a hangomon. Az a kérdés jött, amit már számos tulaj megkérdezett az elmúlt napokban és a legtöbbre igazán diplomatikus és kitérő választ adtam. Most is azon törtem a fejem. -Szép és igényes a lakás, csendes a környék. Jó a szoba elhelyezkedése is. - halk lélegzetvételnyi levegő után -Igen beköltöznék, az eddig megtekintett lakások közül magasan a legjobb, de még sose volt vélaval huzamosabb ideig dolgom. Esetünkben, hogy együtt lakjunk. Ugye nem fogsz rá venni, hogy egyek meg egy földi gilisztát vagy tücsköt vagy ugorjak le egy hídról?- Ostobának tűnő kérdésekkel próbáltam az aggodalmamat leplezni. Hisz a vélák varázsa majdnem fel ér egy imperiusszal. Láttam már imperius alatt álló embereket, így jól tudom azt is, hogy erős akarattal kell rendelkeznem, ha nem kívánok egy véla befolyása alá kerülni.
♫ Zene ♫ • Note:- • [You must be registered and logged in to see this link.]
Kelly Anderson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kelly Anderson lakása 2021-04-23, 15:55
Ki tudja talán én is azért szeretem annyira ezt a sorozatot, mert a szüleim mindig is nagyon lazán kezelték az emberi kapcsolatokat, így aztán a gyereknevelést is és az anyám mindig is inkább egy ritkán felbukkanó barátnő volt az életemben, mint egy tényleges anya, egy támasz, amire szükségem lett volna azt hiszem. Nem akarom én őket hibáztatni, de lehet, hogy nem adom örökbe Gerardot sem, ha másképp éljük mi családként az életünket és akkor most a fiam nem csak egy idegen lenne, akit megpróbált megölni a nevelőanyja. Még mindig ijesztő belegondolni, hogy mindez az én hibám, az én felelőtlenségem miatt történt. - Köszi! Biztosan minden remekül sikerül majd és egyébként is az a lényeg, hogy ők boldogok legyenek. - bólintok egyetértően, és mindent meg is fogok azért tenni majd, hogy az esküvőn minden flottul menjen. Mégis csak a legjobb barátnőmről van szó. Olyan nekem, mintha a testvérem lenne, persze, hogy a legjobbat akarom neki. - Ez teljesen így van, bár mostanában több a dolguk sajnos. - egy pillanatra gyűlnek csak gondterhelt ráncocskák az arcomra, de gyorsan el is hessegetem őket, hiszen még nem ismerjük egymást olyan jól, hogy gondokkal terheljük a másikat. Lehet, hogy nem vagyok auror és csak azt tudom, amit az újságokból olvasok, de azért tudom, hogy az Akadémia nem véletlenül jött létre és persze a furcsa és megmagyarázhatatlan anomáliákkal is tisztában vagyok, főleg hogy azon a temetésen a fiam is ott volt. Nem árul el nekem sokat, és nem is várom el tőle, hogy kockáztassa az állását, de tudom, hogy sokkal nagyobb a baj, amint amiről mi átlagos emberek tudhatunk, ezt látom minden nap a főnök arcán is. - Oh nincs gondom a bagoly huhogással. Nem hiszem, hogy zavarnának. Gaston... a Szépség és a szörnyetegből? - bújik elő újra a romantikusabb énem, hiába beszél ő a baglyokról, engem mégis ez a része fog meg jobban, aztán könnyen lehet, hogy a névnek semmi köze nincs az ismert meséhez. Teresa valahogy nem tűnik egy romantikus alkatnak, bár az már kiderült, hogy rengeteg könyve van, szóval ki tudja, talán a meséket sem veti meg. - A fiam még kezdő auror, valójában eddig a Gringottsban dolgozott és nagyon fiatal voltam, amikor... De ez bonyolult történet. - nem térek ki a válaszadás elől, inkább csak elkalandozom kicsit. Valahogy furcsa érzés, de egyre szívesebben beszélek róla és büszke is vagyok rá, hogy ilyen szép karriert fut be, még ha nem is az én érdemem, hiszen nem én neveltem fel. - Mindjárt negyven leszek. - válaszolok végül, de látom én az arcán, hogy eléggé meg van lepődve. Azt hiszem ezt akkor muszáj lesz tisztáznunk, ha már így felmerült. Remélem, hogy nem ez lesz az a pont, ahol majd hátraarcot vág. Elég szimpatikus, nem szívesen keresgélnék tovább lakótrásat. - Véla vagyok. Nálunk kicsit... másképp mennek a dolgok. - magyarázom meg végül a dolgot. Persze foghatnám valami kiváló alapozóra is, vagy mágiára, de nem vagy profi abban, hogy elferdítsem a tényeket és amúgy is érdemes lenne őszintének lennünk egymáshoz. - Igen, az a piros is jár a környéken. Ha gondolod majd szívesen megmutatom az útvonalamat. Néha kifejezetten jólesik buszozni. A muglik olyan érdekesek tudnak lenni. - mosolyodom el elmerengve. Sose zárkóztam el a mugli világtól, sőt volt mugli pasim is, és nem sok híja volt, hogy a következő munkám is egy mugli cégnél legyen, de azért mégis csak jobban örültem neki, amikor kiderült, hogy megkaptam az állást az Akadémián. - Nos... akkor hogy érzed, beköltöznél? - kérdezek rá mostmár nyíltan, hiszen tervezgette már a könyvei helyét és a baglyok lehetséges szállását is, úgyhogy biztosan hajlik az igenre. Már csak a a kérdés, hogy esetleg a véla probléma nem riasztotta e el.
Hallgatom, ahogy Kelly a tévé műsoráról beszél. Anya-lánya. Már évek óta nem találkoztam anyámmal személyesen. Hiába szeret engem a maga módján. A kívülállók, szerint túl távolságtartó a kapcsolatunk. Talán van benne egy kis igazság. Anyám amikor felfedezte a Rovira vérvonal áldását, teljesen kifordult önmagából, akkor kezdett igazán sokat mesélni a családjáról. Vajon az előttem álló helyzet könnyű vagy nehéz lesz? Szeretnék jól teljesíteni a képzésen, de tényleg munkakört és szintet akarok váltani, hogy aurorok közt dolgozzak? Majd meglátom. Pillantnyilag unokatestvérem kérését teljesítem. -Igen-igen. - biccentek a lakótársának az új otthon képére. Valahol én is így képzelném el, ha családalapításba fognék. Ház kerttel, hogy a gyerekek tudjanak játszani futkározni vagy labdázni, de ez az élet nagyon távol áll tőlem. Sosem voltam angol esküvőn, így csak mások által megtapasztalt és elmesélt esküvők alapján mertem elképzelni, milyen hagyományokat tarthatnak az angolok. -Remélem én is, hogy minden úgy lesz, ahogy eltervezi a pár és egy örömteli napja lesz a násznépnek is.- jegyzem meg kedvesen a fiatal nő felé fordulva. A szoba ideális volt és talán ha hátul repülnek a baglyok annyira nem feltűnő jelenség, főleg ha madármegfigyelő és -védőnek gondolják a varázstalanok a varázslót. Igazat adva bólogattam a egyetértve a szavaival. -Van benne igazság, mert ahogy megtapasztaltam, a legtöbben ember a varázslatot szereti csodaként felfogni, ha nem tudja megmagyarázni a természettudományok segítségével vagy ész érvekkel felfogn. A maradékkal pedig meggyűlik a baja az mágus világnak, akik keresik az okokat és valami turpisságot titkot látnak benne.- jegyzem meg Kellynek. -Van két baglyom. Az egyik egy öregebb bagoly 25 éves Gaston nevet viseli, ő rövidebb távokat tesz meg. A másik Ash csak 7 éves, de őt hosszabb utakra küldöm. Nem igényelnek túl sok gondoskodást. Csak étel és víz kell nekik, a fárasztó útjuk után. Néha simogatom őket levél írás közben, de nagyon önellátó madarak. Ha zavar néha rájuk jövő éjjeli huhogásuk, tudok egy hangszűrő bűbájt, amivel nem hallatszik be a házba vagy a szobába, persze pár havonta megkell újítani a varázsigét, de hasznos egy bűbáj egy arab férfitól tanultam, akinek egy hatalmas columbáriuma volt Párizsban és galambokat tartott.- taglalom neki hosszasan, mert előtör belőlem a mesélő, ám mikor rájövök, hogy már túl sok információt osztottam meg be is fejezem a mondandómat. Ahogy meghallom, túl idős az egész aurornak és van egy felnőtt fia, elkerekedik a szemem. Meghökkenek. Nem lehet több harmincnál. Darren Morganstern nevén át is futok, hiába érdekes, hogy titkárnő nála. A legérdekesebb és megdöbbentőbb dologról kérdeztem -Kelly, hány éves vagy? Van egy auror fiad.- ismétlem meg az elhangzott mondatát, hogy tényleg felfogjam mondatatai. negyven-negyvenöt körül lehet ezek szerint. Milyen bűbájjal ilyen fiatal? Vetődik fel a kérdés bennem. -Nem is létfontosságú a kandalló.-mosolyodom el --Szóval buszozni szoktál és aza a piros is jár errefelé? - kérdezem megérdeklődve, aki nem ismeri mugli buszútvonalakat. Amióta Londonban élek eddig egy tucatszor ültem metrón. Gyalog, hoppanálva, seprűn, más mágikus módszerekkel utaztam városon belül. A telefon fülkés megoldást jobban szeretem, mint a wc kagylót, szóval talán egyszer-kétszer mehetünk együtt is dolgozni. Kipróbálva egy újabb londoni mugli közlekedési eszközt. Néha érdemes lelassulni a varázstalanok utazási szokásaihoz és élvezni az utazást. Már nagyon rég nem kirándultam egy jót és fedeztem fel valami csodás természeti szépséget. Bezárkóztam, amit egykori iskolatársaim és barátaim látnának, nem néznének jó szemmel. Egy viharmadár benne él a világban és nem csak szemlélője az egésznek.
Bár magam is vélaként varázslócsaládba születtem, de a szüleim gyakorlatilag nem csak a kapcsolataik terén igen nyíltak és rugalmasak, hanem úgy az egész világnézetük ilyen, így nem volt nehéz nekem is így felnőni. Nem ítélkezem mások felett, legyen az illető mugli, vagy sem, vagy épp kedvelje a mugli dolgokat, vagy sem. Bár persze ennek a nyílt tulajdonságnak köszönhető az is, hogy lassan negyven éves fejjel épp lakótársat keresek, amikor már a legtöbben jónéhány édes lurkóval és férjjel büszkélkedhetnek, bár gyerekem nekem is van, csak épp most került elő, amikor már gyakorlatilag ö maga is felnőtt. Kellemetlen igaz? - Csodás! Kiemelkedő alkotás, ami szintén azt mutatja, hogy a muglik találmányaiban rengeteg lehetőség van. Anyáról és lányáról szól, tele van szerelmi drámával és mindenféle vicces és könnyebb nehezebb élethelyzetekkel. Egyszerűen imádom! - talán egy kicsit olyan is, mintha ennek révén én magam is egy átlagosabb életet élnék, vagy pont hogy hétköznapibbat, amilyet élni akarnak a legtöbben? Megtalálni a nagy szerelmet, a tökéletes munkát és a többi. Valahogy még egyik se jött össze, bár talán nem is akartam eléggé. - Szerencsére nem, a városban maradnak, csak úgy döntöttek egy kertvárosi környéket keresnek. Tudod olyan családalapításhoz ideálsat. - mosolyodom el. Oh cseppet sem vagyok igazából féltékeny, pedig akár még lehetnék is, de örülök, hogy jól alakulnak a dolgaik és tényleg remélem, hogy nem cserél majd le idővel anyukba barátnőkre. Végülis én is anyuka lettem nagy hirtelen, csak nálam kimaradt teljesen a gyerek... gyerekkora. - Igen és persze koszorúslány. Biztosan csodálatos lesz, legalábbis teszünk róla, hogy az legyen! - bár nem könnyű Nancy dolga, hiszen a szülei már rég meghaltak, így nincs apa, aki az oltár elé vezesse, de már olyan régóta itt vagyunk egymásnak, hogy gyakorlatilag egymás családjává váltunk, mert bár nekem vannak szüleim, de miután igen kicsapongó életet élnek, azért nehezen nevezhetőek általános értelemben vett jó szülőknek. - Bevallom nem fogadtam még itt sok levelet, azt hiszem túl sok időt töltöttem mindig is az aktuális munkahelyemen, így nem hoztam haza sok munkát, az a néhány pedig nem okozott még gondot. Azt hiszem a muglik valahogy a mai napig is csak azt veszik észre, amit akarnak. - és valahogy pár naponta egy-egy bagoly nem szúrja ki a szemüket. Lehet, hogy ha megpróbálnám titkolni, vagy rejtegetni, akkor könnyebben észrevennék, így pedig hogy nem foglalkozom ezzel hiába van az orruk előtt, egyszerűen nem érdekli őket. - Nem, nincs, de nem zavarnak, ha neked esetleg van. De azt hiszem nem lennék jó benne, hogy gondoskodjak egyről. - vonom meg tétován kicsit a vállamat, bár persze ki tudja. Az is lehet, hogy tudnék mit kezdeni egy kisállattal, de a jó ég tudja, még sose fordult meg a fejemben. Bevallom előfordul, hogy én magam is rapszodikusan jutok el oda, hogy egyek, nem tudom mennyire tudnék figyelni egy kisállat szükségleteire. - Oh hát könnyen lehet, hogy a korom miatt utasítottak el, nem tudom, de igazán nem számít. Darren Morganstern titkárnője lettem, és így egy kicsit mégis féllábbal benne vagyok a dologban, talán ennyi pont elég is. - mosolyodom el, amiből látszik, hogy tényleg nem érintett rosszul, hogy végüis nem kerültem be. - A fiam egyébként is auror, azaz szinte már teljesen. Valószínű egy elég is a családban. - teszem még hozzá, hiszen Gerard még valahol a gyakornok és a rendes auror között helyezkedik el, hiszen még a Roxfort padjait is koptatja, de már nincs sok és ténylegesen a kötelékbe kerül majd. - Sajnos kandallónk nincs, bevallom én mugli módszereket követek e téren is. Egy sarokkal arrébb pont meg egy busz, ami után csak öt perc séta egy telefonfülke. Bevallom szeretek buszozni a tömeg ellenére is. - megfigyelhetem a muglikat és ez az új találmány, az a mobiltelefon valami csodálatos! Már elég sokszor láttam náluk, ahogyan pötyögnek rajta, ha jól hallottam valamiféle SMS-t és ha jól tudom még játszani is lehet rajta, pedig az se semmi, hogy bárhonnan bármikor felhívhatják a barátaikat!
A tévézési szokását megemlítve már úgy érzem, találtam egy másik érdekes boszorkányt, aki érdeklődik és használja is a varázstalan emberek tárgyait. Igaza van. Sokan rossz szemmel nézik mugli "kacatokat" használó mágusokat a minisztérium falain belül és kívül is. Ám arra nem gondolnak, hogy a muglik is üstökben főzték az ételt évszázadokkal ezelőtt. Sőt a világ némely területén még mai is használnak a kerámia fazekakat főzésre és technikai vívmányokat a jóval legényesebb muglik lelték meg. Ki találta fel a vonatot, amivel a Roxfortba mennek minden ősszel a kis diákok? -Sose nem hallottam még a Szívek Szállodájáról.- jegyzem meg felé. Ha esetleg itt laknék, akkor most már tudom, hogy csütörtökön ne este 8-kor kezdjek a konyhában vacsorát főzni csörömpölő edények társaságában. Talán egyszer-kétszer leülhetnék megnézni egy filmet vele, ha itt laknék és a mosógépet használatát is megtaníthatom neki, ha őt is érdekli. -Jó film? - kérdezek rá érdeklődve. Apró sejtéssel, hogy valami romantikus televíziós műsor lehet. Több ezer kilométerre kerültem bátyámtól, családomtól és egykori iskolatársaimtól, akik közt egy-kettő tényleg olyan volt számomra is mint, ha a testvérem lenne. -Igen, ez a rendje. - adok igazat halkan meg ismételve Kelly szavait. -Ugye nem költözik túl messzire a barátnőd és a vőlegénye? - kérdezek rá érdeklődve, mert azért én otthagytam a barátaimat az Akadémia végeztével és Franciaországig meg se álltam, megnehezítve a kapcsolattartást egymással. Talán ő még könnyen áthívhatja heti egy-két délutáni beszélgetésre. Egy aggodalmas gondolat fut át a fejembe, hogy talán én leszek a hiány pótló barátnő is és nemcsak a lakótárs, aki a lakás fenttartásához kell. -Az már nagyon közel van. Gondolom, sok e tenni valója. Te leszel a mennyasszony tanúja?- mosolyodom el a kérdésemet feltéve. Egyszer engem is ért egy ilyen megtisztelés, de végül tragikus módon az esküvőre nem került sor. Az utolsó pillanatokban faképnél hagyta a srác a lányt. Azóta is átkozza a fiú nevét az egyik barátnőm, mivel még mindig nem békélt meg, hogy visszalépett az utolsó pillanatban az exe. - Igen, szerintem is elférne itt minden cuccom. - állapítom meg Kellyre pillantva majd az ablak felé nézve. Cipő kollekcióm nincs. Jó magam el vagyok néhány pár cipővel és csizmával egész évben. -Ez kiváló. Ezek szerint úgy sejtem csendes mugli lakta környék. Nem szoktak furcsán nézni rád az ideérkező baglyok miatt?- kérdezem meg. Igazából engem nem nagyon izgat, ha furán néznek rám, de lehet, hogy őt érdekli a szomszédok figyelme. Persze a levelezések miatt a hátsó szoba ablaka alá telepíteni pár bagolyodúnak való dobozt átmeneti pihenőhelynek, talán nem vétek és a madármegfigyelő és rajongó álca alatt, már nem tekintik annyira diliházba valónak sem az embert. Már látom a magam előtt kitárulkozó lehetőséget. -Van háziállatod? - kérdezem meg érdeklődve az ablakon kipillantva. Tudom, hogy vannak olyan lakások, ahol nem tartható semmilyen állat sem. Van, akinek macskaszőr allergiája van vagy a kutyákat rühelli másoknak pókiszonya van vagy a csúszómászóktól fél. -Igen felvettek. - bólintok igenlően felé fordulva -Úgy tudtam, hogy a legtöbb fiatal érdeklődőt és jelentkezőt felveszik. Azért hirdették meg a képzést, hogy lehetősége legyen sok huszonévesnek megpróbálni újból az aurorkodás és hivatalos keretek között dolgozhasson az állományban. A másodikszint ezzel akarja pótolni a kiesett munkaerőt. Engem nem vonzott sosem igazán ez a része a társadalmunknak, még akkor sem, amikor a jelentkezésemet beadtam. Túl sok a dráma és úgy érzem nekem franciaországi eset után kijutott belőle megfelelő mennyiség egy időre. A hátamon lévő hegek is ezt bizonyítják. Jobban leköt a mágia elméleti és tudományos gyakorlati része, mint a varázsigék, az ész és az érzelmek közötti kapcsolata. Százannyi támadó varázslatot tanulmányoztam és elemeztem csoportosítottam már hatékonyság, nehézség és népszerűség végül eredet szerint. Számos új és még több feledésbe merült varázslatot nem értünk még, amiknek ha sikerül felfedni titkait, akkor megoldást találhatunk sokféle traumatikus betegségre. Kíváncsi lettem, de nem kérdeztem meg Kellytől, nehogy még kellemetlenebb legyen számára ez a frissnek tűnő kudarc, amit átélt, hogy miért nem vették fel és miért gondolja úgy, hogy nem lehet belőle auror? -Igen. Remek a szoba és a környék is igazán jó. Még egy olyan kérdésem lenne, hogy te hogyan szoktál bejárni dolgozni innen?- kérdezem meg tőle. Esetleg be lett kötve egy kandalló a hopphálózatba vagy más úton közelíti meg a munkahelyét. Seprűvel jár be dolgozni. Nem merem megmondani neki még, de én magamat a fura alakok táborához sorolnám a helyében, néha engem is kísértő más világi lelkek miatt. Hogy fogadná, ha azt mondanám, néha meglátogat pár "barátom"?
Bólintok és ezek után tényleg remélem, hogy a kis lakásbemutató végén nem az derül majd ki, hogy már elfogyott a narancslé, vagy épp csak két korty maradt a doboz alján. Az azért elég kellemetlen lenne, főleg ha már fel is ajánlottam neki. - Bevallom, hogy igen, bár azt hiszem akadnak, akik ezen megbotránkoznának a Minisztériumban, de imádom a Szívek szállodáját! Szóval minden csütrötökön este 8-kor biztos, hogy a tv előtt vagyok. Valami nagyon durvának kell ahhoz történnie, hogy kihagyjak egy részt. - mosolyodom el kissé azért zavartan, mert úgy fest ő sem veti meg a mugli elektronikát, de attól még egyáltalán nem biztos, hogy néz tv-t, főleg hogy olyan rengeteg sok könyvet akar magával hozni, ahogyan említette. Lehetséges, hogy inkább egyedül olvasgatna esténként a szobájában, bár sose hallgattam a tv-t annyira hangosan, hogy mondjuk zavarjam ebben. - Igen, nagyon nagy váltás. Azért tíz év hosszú idő. Szinte testvérek lettünk, de az életnek ez a rendje. - legalábbis elvileg, hiszen én közelítve a negyven felé még csak a közelében sem vagyok abban, hogy házasságot kössek. Sose ment nekem a hosszútávú kapcsolat, és miután a szüleim is eléggé kicsapongó életet élnek valahogy nehezen is hiszek benne, de persze sose lomboznám le Nancyt. - Augusztus közepén, úgyhogy már közel van és még rengeteg a megszerveznivaló! - válaszolok egészen lelkesen, mert bár én magam nem hiszem, hogy valaha is házasodni akarnék, de attól még maga a szervezés a kisujjamban van, szeretem is csinálni és biztosan csodás nap lesz majd. - Te tudod pontosan mennyi az annyi, de van itt azért hely, talán elférne minden. Nancy cipőket gyűjt, és neki se volt gondja a helyhiánnyal. - bár tudom, hogy a könyvek mások azért, de azok elférnek polcokon is, a cipőket meg még se teszi fel az ember a falra, bár azt hiszem Nancy akár még erre is simán képes lett volna annyira imádja őket. - Igen, de nincs idegesítő szembeszomszéd, aki kukkolna, vagy ilyesmi. - vágom rá gyorsan, mert hát ki tudja, hogy felmerül-e benne ilyesmi. Azért ez tényleg kellemes környék, nem kell félni zaklatóktól, meg éjszakai kiabálásoktól. Éjjel kifejezetten csendes erre minden, nappal pedig csak olyan átlagos a sürgés-forgás. - Hű, tényleg? Azért az nagy vállalkozás! Én is megpróbáltam, de nem vettek fel, sajnos. Talán tényleg nem nekem való, vagyis biztos, nem rég egyértelművé vált. - húzom el a számat egy pillanatra, miután gyakorlagilag az első napomon a főnök terepre vitt, miközben én csak titkárnőként jelentem meg nála, aztán csoda, hogy megúsztam a dolgot. Lehet, hogy tényleg nem nekem való ez az aurorosdi. - Szóval tetszene a szoba? Én szívesen látnálak, bevallom szimpatikus vagy, pedig volt már itt előtted néhány fura alak. - na nem mondom, hogy nagyon erősen szelektálok, mert nem voltak előtte sokan, de azért mégis csak megválogatja az ember, hogy kivel szeretne együtt lakni, főleg akár huzamosabb ideig, hiszen előtte már itt lakott valaki más tíz évig, úgyhogy én hosszútávra számolok.
Fel sem kell, mérnem hogy ez mostani lakásomtól sokkal színvonalasabb és igényesebb külcsínbe van öltöztetve. - Ha tényleg szívesen megosztod velem a maradék narancslédet, akkor elfogadom az italt. - Egyezek bele a körbevezetés utáni beszélgetésbe, végülis miért ne, ha rövidre sikerül a körbe vezetés, akkor valahogy szóval kell tartania, hogy jobban megismerjen ő engem és én őt is. Kérdésemre választ kapva megkönnyebbültem, hogy van áram a helyen és így lehet saját mosógépem is vagyis talán közös, és megtaníthatom a mugli mosás rejtélyeire. -Ó tévé.- csodálkozok rajta - és szoktad is használni vagy díszként funkciónál, mivel elég sok a mugli errefelé? Nem vagyok egy nagy tévé rajongó, de annál inkább szeretem a mugli háztartási elektronikai berendezéséket, mint a mosógép és a hűtőgép. - sorolom fel két nagy kedvencemet. -Gratulálok nekik. Tíz év?- Kerekednek el a szemeim. Annyit soha nem éltem egy helyen együtt senkivel, huzamosabb ideig, még szüleimmel sem. Anyám majd, hogy nem a munkának szentelte életét és utazott egyik helyről a másikra, amíg apám megint csak ingázott anyám, a munka és spanyol hon közt. Egyedül az Ilvermornys tanévek voltak álandók, de ott is sok volt a változó tényező. Egy férfi kavar be a barátságokba, mert lassan a párjával való kapcsolat fontosabb lesz, mint a többi emberi kapcsolat. Sosem tapasztaltam igazán meg a párkapcsolatot. Belekóstoltam, néha a flört mámorító izgalmaiba, de sosem jutottam tovább. Laktam már több sráccal is együtt és ahány ember annyiféle szokás ugyanúgy igaz a másik nemre is ahány férfiú annyi sztereotípia és meglepetés várt rám. -Ez, biztos mindkettőtöknek nagy váltás lesz, hogy elválnak útjaitok. Ti akkor nagyon jól összeszoktatok. Mikor lesz a nagy napja a barátnődnek?- kérdezem meg érdeklődve, miközben egyik arcomba logó tincsemet a fülem mögé igazítom. Ki is pipáltam, azt a pontot, hogy egy remekül kibírta az előző társbérlő a vele való együtt élés. Én kibírom-e őt? Ezt, nem tudtam megmondani. Ahogy belépek a szobába és körbe nézek, már látom is, ahogy a szoba meg elevenedik előttem és cuccaimmal telik meg képzeletembe. Ott a sarokban az egy személyes ágyikóm bújik meg mellette az éjjeli szekrény és az ágy előtt ládám, melyben minden féle kacatomat teszem el. Már látom magam előtt az egész falat beterítő könyves polcrendszer. - Aham, van egy-kettő-három fontosabb darab, amitől nem válok meg és szerintem el férne itt minden cuccom, ha jól sakkozom ki és rendezném be a szobát. Tudod, van egy tölgyfa 18. századi utazóládám, ami gyerekkorom óta elkísér engem mindenhova, egy tükör, amit diplomám után az első fizetésemből vettem és egy kékbársony szék és egy antik szekreter plusz az ágy és a tengernyi könyvem, amiket úgy gyűjtök, mint a méh a mézet. válaszolok őszintén a kérdésre. - Ez a szoba néz a hátsó részre ugye? - kérdezem meg még mielőtt kipillantanék az ablakon, nem számít, hogy merre néz ki csak be akarom lőni, hogy milyen tájolású a hely. Keleti vagy inkább nyugati. Melyik napszakban gyönyörködhetek a ház tetők fölötti néha színesre festett égboltba. Talán kitapétáznám, valami megnyugtató és világos színvilággal. A kérdése nem lep meg, sőt számítottam is rá. Kezeimet a zsebembe mélyesztem, mintha valami ott lapulna meg. - Mivel egyes ismerőseim szerint, rossz környéken élek és lehet hát, nem néznék jó szemmel az auror parancsnokságon se és a minisztériumban se, hogy egy "fertő" közepén élek. Annak idején, mikor London érkeztem, az volt az első, ami árban a belvárosi szobák túl árazott szállásai közül leginkább legkedvezőbbnek tűnt. Akkor még nem tudtam, hogy a Zsebpiszok köz, az Abszol út árnyékában élő rossz hírű utca. Ha ez áll minisztérium előre haladásom útjában. Be kell ismernem, hogy talán nekem is jót tesz a környezet változás és az hogy az ablakom nem egy szomszédház tűzfalára néz. Figyelj, három havi lakbért előre kitudok, fizetni kaució gyanánt. Igazából, ha beköltözök az első pár hétben, nem is találkoznánk majd csak a cuccaim foglalják el majd a szobát, mert az auror akadémiára is jelentkeztem és oda, pedig be kell költöznöm, amíg ki nem bukom a rostán. - Csak úgy folyik belőlem a mondandóm. Tudom, hogy nem lenne bölcs dolog el titkolnom és szépítenem se a történetemet, mert a hazugságok csak mérgeznék a további kapcsolatunkat. Szinte biztos vagyok, hogy a zsebpiszok benne is kételyeket kelt, mint számos rendes polgárnak, aki Angliában élte le egész életét. Hisz tolvajok, bűnözők, csavargók és körözött menekültek bujdosó helye.
Nem tudom mennyire ciki, hogy nem készültem vengédváró itallal, de ez van ha az ember sokat dolgozik és az Akadémián elég sok munka van, a főnök pedig nagyon komolyan veszi, amit csinálunk, amit végülis meg is értek. Azért nem kis dolog itt hirtelen egy kisebb csoportnyi auror kinevezni és kinevelni. Ez nem olyasmi, amiben hibázni lehet, mert az rájuk és a kötelkére nézve is eléggé rossz hatással lenne. - Akkor nézzünk körül, aztán megnézhetjük hátha van még narancslé. Becsó' szó nem romlott, ez az egy biztos, maximum már elfogyott. - mosolyodom el egy csepp zavarral, hogy nem készültem ennyire, meg aztán nem nagyon mutogattam még senkinek sem a lakást. Régóta lakom itt még akkor sikerült lecsapnom rá a szüleim segítésével, amikor elvégezhtem a Roxfortot és szerencsére elég rövid ideig éltem benne egyedül, úgy elég drága is lenne, mert azért mégis csak jó környéken van. - Igen, erre elég sok a mugli, úgyhogy eleve úgy vettem ki. Még tv-m is van! - bár igaz, ami igaz nem sokszor volt bekapcsolva, de úgy gondoltam, ha esetleg ismerősi viszonyba kerülnék egy szomszéddal, akkor mégis csak fura lenne, ha minden hiányozna a lakásból, ami elektromossággal működik. Nem értek mindenhez tökéletes, de azért tudom kezelni a kávéfőzőt is és még mosógép is akad a fürdőben. Mindig is úgy gondoltam, hogy a mugliknak azért elég sok hasznos találmányuk van, sose értettem azokat a varázslókat, akik nem hajlandóak még csak megismerni sem a mágianélküli világot. Közben elindulok, hogy megmutassam neki a kis étkező részt, a konyhát, aztán fel az emeletre, hogy megnézze magát a kiadó szobát. - Teljesen érthető a kérdésed. A lakótársam férjhez megy, már egy éve jegyesek és a házasság előtt össze akarnak költözni, csak nehezen szánta rá magát. Tudod egy fiúval lakni mégis csak olyan más... gondolom. - teszem végül hozzá egy zavart torokköszörülés kíséretében. Hát igen én még nem éltem együtt senkivel sem, aki ellenkező nemű lenne, úgyhogy erről nincs sok fogalmam, de holt biztos, hogy más egy barátnő és más egy pasi. - Majdnem tíz éve lakunk együtt, nagyon hosszú idő volt. - gyakorlatilag több, mint amennyit a Roxfortban töltöttem és mi már akkor is barátnők voltunk, úgyhogy tényleg nagyon furcsa lesz majd elszakadni még akkor is, ha gyakran igyekszünk találkozni. Azért látszik is rajtam, hogy egy pillanatra aggodalom jelei suhannak át az arcomon, ahogyan azon merengek vajon ezek a találkozások nem kopnak-e ki idővel. Remélem, hogy nem. Remélem nem lesznek majd idővel más házas barátai, meg olyanok, akiknek gyerekük van és én már nem illek bele a képbe. - Ez lenne a te szobád. Pont olyan, mint a másik méretben és persze ha át szeretnéd rendezni, vagy bármi, akkor nyugodtan. Vannak saját bútoraid? - na igen ez is jó kérdés, mert tudom, hogy akadnak, akik ragaszkodnak tárgyakhoz és bár van azért itt hely, de nem olyan nagy, hogy mondjuk kapásból hozzon magával 2 ruhásszekrényt és negyven cipőt, bár nem tűnik olyan cipőgyűjtő lánynak, aztán persze ki tudja. - És te miért keresel új albérletet? - passzolom vissza a kérdést, amíg felméri a terepet és körülnéz kicsit. Azért az is fontos, hogy ő meddig élt máshol és hogy miért jön el onnan. Nem szeretnék olyan lakótársat, akit pár hét múlva ki kell tennem, vagy esetleg magától megy el, mert nem tud megmaradni egy helyen. Nem akarnám hamarosan újra hírdetni és előről kezdeni a mutogatást.
Aki kedvesen beinvitál, egy velem egy idős kedves nő lehet. Bár, azt is tudom, hogy a világ képes meglepetéseket tartogatni számomra. Nem is fontos a nő kora, de azért azt mondják könnyebben egy hullámhosszon lehetünk, ha nincs köztünk, akkora nagy korkülönbség. Amint kissé beljebb lépek és egy jelentősebb részét megpillantom a háznak, egy csinos, rendezett, harmonikus női lakás belsejében találom magam. Még Párizsban laktam hasonló helyen. - Nem, köszi.- válaszolok a szerény ajánlatra. A vásárlásról eszembe jut, hogy nekem is kellene pár zöldséget vennem a vacsorámhoz. - Igen, szívesen venném, ha körbe vezetnél előbb.- megvakarom a fejem kissé kényelmetlenül feszengve, hogy feltegyem a kérdéseimet most, vagy a későbbiekre tartogassam. Végül megkérdezem tőle. - Lehet furán fog hangozni, de van áram a lakásban? - a legfontosabb kérdés, amit felteszek, hiába imádom a gyertyákat és a háztartás praktikai bűbájokat, mégis a ruháimat mosodába hordtam világéletembe, valahogy ez egy bevett szokásommá vált egyetemista éveim alatt. Vágytam mindig is egy remek mosógépre, talán itt teljesülhet a vágyam, de a varázslók többsége nem használ modern mugli eszközöket, mert bonyolultabb bájolást igényelnek. Sokak számára ismerős Hoover a porszívó "szörny" története. Sokkal egyszerűbb egy seprűn elvégezhető takarító bűbáj. Kíváncsian nézek körbe a közös egybe nyitott szobába. A nappalirészen, ahol kényelmesnek tűnő kanapét láttok. Mennyi mély beszélgetésnek adhatott kellemes helyszínt ez a rész? - Esteleg megtudhatom, hogy miért költözik el a lakótársad ? Meddig élet itt?- nem akarok belenyúlni kényes témákba, mégis érdekel, hogy mi az oka a kiadó szobának. Lakótárs pusztító-e Kelly, aki elviselhetetlen mások számra és így rövidtávú bérlők fordulnak meg itt. Nem nézem ki ezt belőle, mégis felteszem a kérdést, mert a legrosszabbra feltételezések jutnak eszembe, miközben tudom számos más tényező miatt, válthatott meg ettől a helytől az előző bérlőtárs. Valahogy kezd megvenni a ház elrendezése. Eltudnám képzelni itt magam, ahogy kevergetem a csészében lévő forró fekete teám reggel a konyhapulton és a Prófétát olvasom, közben a kolbászok sülnek a serpenyőben. Kelly kisugárzása is nyugtatóan hat rám, de nem vagyok még biztos, hogy elviselné sajátos viselkedésemet, míg hozzá szokom az új környezethez és megbízok benne oly annyira, hogy bevásároljak neki vagy fordítva. Milyen lakásátalakító bűbájok engedélyezettek itt? Nem mintha, átakarnám alakítani vagy rendezni esetleg színezni a közösteret, mégis örülnék, ha lenne erre lehetőségem saját lakrészemben, ha kedvem úgy tartaná. Több tulaj sem engedi meg az átalakítást, sőt a szakember által végzett tértágítás kifejezetten tiltják.
Tudtam én, hogy el fog jönni ez a pillanat, de mégis folyton reméltem, hogy még sem. Kirsten a legjobb lakótárs, már évek óta együtt lakunk és már úgy megszoktam, erre most nincs mit tenni elköltözik. Tudom, hogy nem várhattam mást, mert az is csúnya dolog, ha abban reménykedem, hogy mégis elválnak az útjaik és felbontják a jegyességet, de így meg valaki újat kell kerítenem, mert azért egyedül mégis csak túlságosan jó környéken van ez a lakás ahhoz, hogy fizesem. Feladtam hát egy hírdetést, hogy új lakótársra lenne szükségem. Kirsten már összepakolt, a hónap végén teljesen kiköltözik, addig pedig már csak pár nap van. A legtöbb cuccát már el is vitte. Tudom hülyeség is lett volna, ha úgy tűzik ki az esküvő időpontját, hogy még csak ki se próbálták, hogy milyen is az együttélés. Most mégis sóhajtozva nézem a már szinte teljesen üres szobáját, és kapom fel a fejemet, amikor a megbeszélt időpontban felhangzik a kopogás. A legjobb dolog volt vele mindent mindig megbeszélni és olyan sokat segített, amikor kiderült, hogy van egy fiam és az egész káosz, ami mostanában köszöntött, de most ennek vége. Jó persze így is találkozhatunk majd gyakran, de még sem lesz ugyanaz, mint amikor minden este együtt ültünk le vacsorázni. Azért az iszonyatosan hiányozni fog! - Igen én vagyok! Szia! Gyere csak beljebb! - simán letegezem, de ha jól sejtem akkor fiatlabb lehet nálam, habár tény, hogy a magamfajta vélák korát azért nem olyan könnyű belőni. A legtöbben általában nem nézik ki belőlem, hogy már bőven elmúltam harminc, sőt ha most bedobnám, hogy van egy fiam, aki elmúlt húsz akkor biztosan ő is akkorákat pislogna, mint a fene. Ez egyébként vicces tud lenni, de azért nem szívesen hozom kínos helyzetbe azt, aki esetleg megmenthet attól, hogy belefulladjak a túlságosan magas lakbérbe. Még se kérhetek kölcsön a nem rég felbukkant fiamtól, az azért hogyan venné ki magát? Még épp csak ismerkedési fázisban vagyunk egyébként is. - Megkínálhatlak esetleg valamivel? Víz van és talán egy kis narancslé. Ma terveztem vásárolni. - mosolyodom el kissé zavartan. A fenébe az ilyesmit mindig Kirsten intézte és mindig tudta, hogy mik a kedvenceim, aminek mindig jó, ha van itthon. Rá kell szoknom a bevásárlásra, főleg hogy egy új lakótárssal időbe telik, amíg rendesen összeszokunk majd. Talán Gerard is ideköltözhetett volna, de talán az még ilyen friss ismeretség után furcsa lett volna, mégis csak felnőtt, auror és hiába vagyunk vérrokonok, azért nem hiszem, hogy ne lettek volna kellemetlen helyzetek. - Vagy előbb körülnéznél? - adom meg a választás lehetőségét. Egyébként a lakásban rend van, attól függetlenül, hogy nem sikerült feltöltenem teljesen a hűtőt. Kirsten szobája teljesen tiszta, tényleg majdnem ki van pakolva, már csak pár apróság van a polcokon, amit még el fog pakolni, csak minden nem fért be elsőre. Tisztaság is van, én se szeretem, ha nincsenek rendben a dolgok, bár azért nem vagyok az a minden nap takarító valaki és ha egy pohár az asztalon marad másnapig akkor se omlik össze a lelki világom. Néha azért vagyok annyira szétszórt, hogy ilyesmi megtörténjen, de azért a mostani kis körbevezetésre mindent elpakoltam, hogy mégis csak jó benyomást keltsek.
Az egész lakás keresés úgy kezdődött, hogy jelentkeztem arra az auror parancsnokság által szervezet röpke pár hetes tanfolyamra, de ez nem volt minden, mivel unokatestvérem szerint a jelenlegi kis pár négyzetméteres szobám elég kétes környéken van, úgy vélte érdemes lenne elköltöznöm. Egy zsebpiszok közi antikvár könyvesboltja felett lakom. Nagyon meg vagyok elégedve vele. Igaz az elmúlt két és fél évben, többször is betörtek az üzletbe és sokszor, hallani arrafelé gyereknek nem való hangokat is, mégis jó árban van. A fizetésem alig egy ötöde megy el lakbérre és a bolt tulajdonosa kedvezményt ad a könyveire, mikor egy-egy számomra értékes példányra sikerült lecsapnom polcai közt nézelődve. Rossz hírű vagy sem a Zsebpiszok végül sikerült rábeszélni, hogy a munkahelyemen se fognak furán nézni a továbbiakban, ha "jobb" helyre költözök. Már napok óta nézem a Reggeli Próféta lakást kiadó és lakótárskereső hirdetés rovatait. Ami megfelelőnek tűnik egy hoponálás alatt az orrom elől viszik el. Sajnos a Szombati Boszorkányra is képes voltam előfizetni, hogy az ott megjelenő boszorkányok hirdetései közt esetlegesen megtaláljam az új otthonom. Már legalább tizenöt lakást és szobát néztem meg. Volt ahol a házi rend nem tetszett. Máshol a lakótársaktól rázott ki a hideg. Finnyás vagyok, de lehet inkább nem akarok költözni és keresem mindenben hol a hibát. Diana ismeri milyen okok tartanak és gátolnak költözés kapcsán. Ditől jobb lakótársat nem tudnék elképzelni magamnak. A nő 32 éves, siket és egy Abszol úti cukrászdában kisegítő. Néha hoz haza pár szelet süteményt is, aminek elfogyasztása közben elmeséli milyen emberekkel találkozott az nap. Mellette megtanultam értékelni az odafigyelést. Sok dolgot tanulhatok egy új személy mellett. Tudom, ki kell lépnem a megszokott légkörből és lehetséges, hogy igazán jól alakul ez a váltás, amit most készülök meglépni. Már nem emlékszem melyik újságból vagy boltban kirakott hirdetőtábláról maradt meg Kelly Anderson címe, de pár egy röpke gyors bagolyváltás után elérkezett az az idő is, hogy megtekintsem a környéket és a házakat és persze a lakást. Délután a munka után ugrottam el a címhez közeli szomszédos utcába. A környékre is kíváncsi voltam, nem csak a szobára. Jártam már úgy pont ilyen vidékies angol sorház városrészeken, hogy véletlen rossz utcába fordultam be, mivel egymás követő utcák mind hasonlóan néznek ki, ahogy a házak fele is ugyanúgy meg egyezik a szomszéd házával. Az ajtók, a kiskapuk színe se változik csak házakon lévő szám növekszik vagy csökken. Persze vannak kirívó esetek néhol beékelődve, ám azok egészen ritkák ezeket "angol giccsnek" szoktam nevezni. Lehet mások szerint nem tetsző az ilyen ház. Szerintem, ettől lesz igazán üde az egyhangú világ. Megtalálva a házat megállok és ellenőrizöm a cetlimre felírt számot a házszámával. Biztosra megyek, nem szeretnék rossz ajtón kopogtatni és magyarázkodni. Belépek a kapun, elfog egy fajta izgalom. Vajon milyen ember nyit ajtót? Kopogtatok az ajtón. Végig a járda lapot nézem, amin állok - Hello, Kelly Andersonhoz van szerencsém? - Köszönök, amint kinyílik az ajtó. - Teresa Artiza vagyok. Amint beinvitál, szíves örömest egy halovány mosoly kíséretében belépek. Több elvárást is felállítottam. A leendő szobámban legyen helye a könyveimnek, mások ruhák és cipőikkel vannak hasonló helyzetben, mint én a könyvekkel. Ha nincs elég hely egy megfelelő méretű tértágító bűbájjal szórt ruhásszekrény is megteszi a szolgálatot számomra. Kelly tisztán tartja a lakást egyébként vagy lusta eltakarítani maga után a konyhában is? Sok kérdés merül fel bennem, de szép sorjában fogok haladni. Biztos vagyok benne, hogy neki is lesz pár kérdése felém, amit meg kell válaszolnom neki, hisz neki is van bele szólása, kivel osztja meg a házat. Ha eltudom képzelni magam itt élve, akkor biztos lecsapok a felszabaduló helyre.
Tipikus angol sorházi lakás, egy kis előkerttel. Két emeletes, alul található meg a konyha, egy nagyobb fürdőszoba és egy kis nappali/étkező, ami a konyhával nyílik egybe. Az emeleten két kisebb szoba és egy kis wc helyiség bújik meg. Pont ideális lakótársak számára.
