2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Charlotte Graves Születési hely és dátum: Los Angeles, 1982. február 12. Csoport: Hollóhát Patrónus: Hiúz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilencedik (Gyógyító) Képesség:Metamorfmágus Mágikus adottság:Természetes gyógyító Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Gyógynövénytan - kiemelkedő Kihez tartozol: Christopher Graves, Gillian és Lizzy Ollivander és a többi Grindelwald rokon
Jellem: Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy csak egy szőke kislánynak születtem, mégis többet érek annál, mint egy cuki babapofi. Jó tény, hogy azért a külső adottságaimmal is élni tudok, ha arra van szükség, de mégis mindig jobban vonzott a tudás, mint az agyatlan magamutogatás. Talán csak néhány éve kezdtem el a külsőmmel is többet foglalkozni, amire egyértelműen Gilly ösztönzött, hiszen ő aztán már nagyon ért a divathoz és neki is volt honnan felfejlődnie ugye. No, de most a belsőről beszélünk, nem a külsőről. Tehát mindig is szerettem tanulni, valahogy Chris és köztem mindig meg volt az a különbség, hogy míg ő inkább bohó és szeretelen, én sokkal jobban szerettem volna valami nagy dolgot véghez vinni. Hogy mit, na azt nem tudom, de mégis valami jelentőségteljeset tenni, ehhez pedig az embernek mégis csak okosnak kell lennie nem? A tanáraim szerint pedig van eszem épp elég, pont ez is adott okot arra, hogy bár a szüleinknek nem tetszett az ötlet, de igenis megpróbáljam jobban visszafejteni a családfánkat. Azért az elég gáz, hogy a családunk egyik ága teljesen ismeretlen számunkra és ki tudja, hogy ott talán vannak igazán kiemelkedő emberek, mármint persze nem azt mondom, hogy az Ollivanderek nem azok, de... még jobban! Szóval, ha röviden akarnám összefoglalni, hogy milyen is vagyok, akkor azt mondanám, hogy az egyébként határozottan csinos pofi egy igen okos és jó megfigyelő lányt rejt, aki általában előbb gondolkodik, mint beszél, épp ezért elég jól kiismerem az embereket. Na persze ezért is rázott meg annyira a legjobb barátnőm halála és, hogy a pont a srácot gyanusították, aki tetszett... de ez már egy másik bekezdéshez tartozik.
Kinézet, megjelenés: Ahogyan a családom tagjaira rám is jellemző a tejfölszőke haj, ami a nyári napsütésben még szinte fehérré is tud fakulni. Elég különleges annyi szent! Ehhez élénk kék szemek is társulnak, elég nagyok mindenki azt szokta mondani. Hát igen kislánykoromban ügyesen ki tudtam használni, hogy az egyébként is kerek arcommal és a nagy szemeimmel néhány bájos pislogással szinte akárkit letudtam venni a lábáról. És igen az arcom... bár ikrek vagyunk Chrisszel de ez igen nagy különbség közöttünk, az ő arca jóval hosszúkásabb, az enyém egészen kerek, és ehhez még hozzájönnek a telt ajkak... Ha olyan típus lennék és nem temetkeznék néha túl gyakran is a könyvekbe, akkor nem lenne gondom a pasivadászattal, főleg hogy ugye néhány éve már Gilly hathatós segítségével a ruhatáram is egészen felturbózódott. Régebben még inkább a kantáros farmert, meg az edzőcipőt részesítettem előnyben, de mostanában még megkedveltem a csinos sarabokat is és elég ügyesen ki tudom hangsúlyozni a külsőmet, ha arra van szükség.
Előtörténet: Az életem akár egy tinisorozatba is passzolhatott volna igen sokáig, amíg ugye nem változott meg minden, ami magával hozta a költözésünket is. A szüleim tök jó fejek, mindig is azon voltak, hogy zavartalan életünk legyen Chrisszel és mindent megkapjunk persze értelmes keretek között. Nekem például szinte már olyan volt a szobám, mint valami könyvtárhelyiség, hiszen tudták, hogy imádok olvasni és nem is vonták meg tőlem ezt, pedig igazán járhattam volna könyvtárba is ugye. Igazságszerint egészen zavartalan gyerekkorom volt, bár ahogyan cseperedtem azért egyre többször kérdeztem őket arról, hogy milyenek a nagyszüleink, hogy miért nem találkozhatunk róluk, hiszen csomószor volt olyan helyzet, amikor a baráti körömben felbukkant a téma. Persze sosem kaptam válaszokat és egy idő után rájöttem, ha én nem megyek ennek utána, akkor senki sem fog. Részben ez is volt az oka, hogy a suli elkezdése után annak ellenére, hogy sokáig Chris mindenféle módon pátyolgatni akart, nekem azért mégis csak sikerült kibújnom egy idő után a pátyolgatása alól és megismernem Pollyt. Akárki akármit is mondott róla, szerintem akkor is rendes csaj... volt. Tudom külső szemlélő számára kissé túl nyomulósnak tűnt, meg persze folyton körberajongták a srácok, még Jack is, aki amúgy nekem is tetszett titokban. Ezért is rázott meg annyira, amikor az utolsó évünkben Polly meghalt. Pedig azt is neki köszönhetem, hogy sikerült ellógnunk néhány héttel előtte New Yorkba és hogy kicsit igenis végre közelebb kerülhettem a családunkhoz, amiről a szüleim annyira nem akartak beszélni sosem. Polly támogatott és elintézte, hogy titokban lelépjünk, amikor persze anyuék úgy tudták, hogy náluk alszom. Mázli, hogy a jófej nagybácsija tudott segíteni az utazás elintézésében. Így ismerhettem meg a nagynénémet, amiről persze senki sem tud, pedig tök jó fej ez az Annabelle! Nem értem, hogy apu miért van ennyire ellene neki, meg a család másik felének. Szóval, amikor Polly meghalt és azt mondták Jack ölte meg totál kikészültem. Sírba szállt vele az utazásunk titka is és egyszerűen nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal itt, ahol mindent rá emlékeztetett. Képtelen voltam tovább lépni, ezért is kellett ez a levegőváltozás és jó volt, hogy leléphettünk egy másik kontinensre, egy másik iskolába. Kellett így is jó pár hét, hogy jobb legyen a kedvem és kiverjem a fejemből Pollyt, legalábbis annyira, hogy ne legyen minden emlék sírásközeli élmény. Mostanra már azért sokkal jobb a helyzet, az iskolába is sikerült beilleszkedni, jófejek a tanárok és a diákok is és persze még többet tanulok mint eddig! Sőt időnként még az újdonsült nagynénim is meglátogat. Már megkérdeztem párszor nem szeretné-e megismerni Christ is, de azt mondta, hogy egyelőre maradjon csak a mi titkunk ez az egész, mert lehet, hogy ha visszajut anyuékhoz eltiltanák tőlem. Ebben akár még igaza is lehet. Chris Pollyt se kedvelte, tudom és persze évekig igyekezett, hogy ne kerüljön olyanok közé, akiket nem kedvel, úgyhogy ha teljes mértékben saját döntéseket akarok hozni akkor az a biztos, ha egyelőre erről nem tud más, hogy ne beszélhessen le róla.
