2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "I'm not spending any time, wasting tonight on you."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Charlotte Felicité Autenberry Születési hely és dátum: Anglia, South Yorkshire - Doncaster, 1982.06.25 Csoport: Hollóhát Patrónus: Berki nádiposzáta Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 5. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Bájitaltan - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Egész eddigi életem során mindig nyitott személyiségű ember voltam, igaz voltak időszakok mikor bezárkóztam és inkább magányos farkasként töltöttem el a legtöbb időt. De ezen az apró időintervallumon kívül ugyanolyan vagyok, mint a legtöbb ember: barátságos, kedves, megértő, szerető, empatikus, türelmes, könnyen barátkozó és a szórakozást pártoló. Extrovertált személyiségű vagyok, bárkivel szívesen elbeszélgetek, de akadnak olyan pillanatok mikor magamba fordul és olyankor jobban hasonlítok egy melankolikus személyhez. Az érzelmeim gyakran vívnak harcot az elmémmel, elég hangulatfüggő ember vagyok. Szeretek csapatban ugyanakkor egyedül is megállom a helyemet, ha arról van szó. Kissé szétszórt vagyok szóval lehet találkoztál már az egyik könyvemmel, talán a gitáromon átestél már párszor vagy hozzám vágtál egy kottát, amit véletlenül az asztalon hagytam. Néha szitaként működik az agyam, így hamar elfelejtettem merre is hagytam a dolgaimat. A szüleimnek hála, jobban mondva az édesapámnak és nevelő anyámnak köszönhetően megtanultam rendesen, tisztelettudóan viselkedni, ami miatt sokszor visszahúzódónak tűnhetek, olyannak, aki minden körülmények között betartja a szabályokat. Ez nem mindig van így, és akadnak momentumok mikor mindenkit egy melegebb éghajlatra kívánok. Nem mindenkinek nyílok meg, főleg azóta nem mióta a nevelő édesanyám lánya meghalt. Félek attól, hogy mi lesz, ha megint közel engedek magamhoz valakit és itt hagy. A sok pozitív tulajdonság mellett megtalálhatóak a negatívak is, mint például az, hogy hamar felkapom a vizet, néha türelmetlen vagyok, és amit utálok, azt sose tudják megszerettetni velem. Amit a fejembe veszek azt többnyire el is végzem, de vannak azok a bizonyos lustálkodós napjaim is mikor még az ágyból is alig tudnak kirángatni. Ugyanakkor, mint jó Hóllóhátashoz hűen én is bújom a könyveket, szeretem művelni magam és szomjazok a tudásra is, természetesen normális körülmények között. Kíváncsi és kalandvágyó személy vagyok, ugyanakkor szeretek egy helyben ülni órákat és beszélgetni, meghallgatni a többieket és tanácsot adni, vagy csak simán gitározni.
Megjelenés
Vállig érő, egyenes néha loknis szőke hajam keretezi ovális arcomat, melyen egyenlő távolságra ülnek mandulavágású szemüregeimben kék íriszeim. Orrom formás, nem túl nagy és nem túl kicsi, szerintem arányos a fejméretemhez képest. Ajkaim telt rózsaszínűek, csókra hívogatóak és mindig felfelé görbülnek. Apa mindig azt mondogatja, hogy az én mosolyom az a tipikus fogkrém reklámba illő fajta. Lényegében elégedett vagyok a külsőmmel, nem vagyok túl magas és alacsonynak sem mondanám magam a 168 centimmel, de ez nem is bánt, hiszen a családomban sosem voltak két méter magas emberek. A testalkatom nőis, a derekam vékony, ott domborulok, ahol kell és teszek is annak érdekében, hogy az alakom megmaradjon ilyennek. Természetesen akadnak időszakok mikor nem vigyázok magamra, mert nincs értelme. Karácsonykor csak megérdemlem a bűnözést… Általában a kényelmes és nőies ruhákat preferálom, nyáron természetesen a rövidnadrágokat, szoknyákat és ujjatlanokat, míg télen egyszerűen megveszek a csizmákért, barna kardigánokért meg a sálakért. A kiegészítők terén nem igazán vagyok otthon, nem szeretem magamra aggatni megszámlálhatatlan mennyiséget belőlük, viszont imádom a napszemüvegeket és gyűrűket. Egyetlen olyan kiegészítő van az ékszeres dobozomba, amit állandó jelleggel viselek, az pedig a nagymamámtól megörökölt medál. Egy vékony ezüstláncon csüng a kb. 5 centis kör alakú medál, amiben apró kövekkel kirakott minta található. A nagymamám a férjétől kapta, akinek az édesanyja adta át mielőtt elvette volna feleségül. A családunk címerét formálja meg a medálon található minta. Különleges számomra. Az iskolai egyenruhát kedvelem, nem esik nehezemre abban lenni, mert szeretem a talárt, a szoknyát és a házam színében pompázó sálat és nyakkendőt.
Életed fontosabb állomásai
1982. június 25-én születtem Anglia egyik legszebb városában, Doncasterben, ahol anya elmondása szerint hétágra sütött a nap és nevetett a világ mikor megérkeztem. Édesanyám, Eléanor Autenberry és édesapám, James Autenberry társaságában nevelkedtem, szerető körülmények között így nem állíthatom azt, hogy a gyerekkorom egyenlő volt a szenvedéssel, hiszen ez helytelen kijelentés lenne. A gyerekkori emlékeim nagy része nem maradtak meg, elfújta őket a szél, csak néhány foszlány maradt meg a tökéletes családunkból. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy minden rendben van a szüleim között. Olyan 6 éves lehettem mikor veszekedést hallottam a konyhából és mire leértem addigra anya kilépett az ajtón. Az volt az utolsó alkalom mikor láttam. Végleg kilépett az életünkből, így már csak ketten maradtunk apával. Elég nehéz volt felnőni egy anya nélkül, de szerencsémre az apámmal való kapcsolatom szorosabbá vált és mindenben támogatott, így hát nem panaszkodok. Talán jobb is volt ez így. Szerintem apát sokkal jobban megviselte anya elmenekülése a közös életükből, mint engem. Furcsa belegondolni abba, hogy egykor, akiért mindent megtettél volna egy csettintésre eltűnik az életedből. Apa újraházasodott, amikor olyan 8 éves lehettem, talán egy kicsivel nagyobb. Szerencsémre nem a mesékből már oly jól ismert mostohaanyát kaptam meg a gonosz testvérrel, hanem egy kedves, szerető nő lépett az életünkbe. Hirtelen népességnövekedés történt a kéttagú családunkban, már nem ketten ültünk az asztalhoz, hanem négyen ez pedig boldoggá tett mindenkit. Egy új család, melynek tagjai Annabeth, az új anyukám, Destiny, a lánya és mi ketten apával. Eleinte nem igen jöttünk ki Destinyvel, de ez hamar megváltozott mikor megvicceltük a szüleinket és rájöttünk arra, hogy nem is különbözünk. Izgatottan vártam a 11. Születésnapomat, mert tudtam ez mit jelent: megérkezik a várva várt levél és elkezdődik az életem következő szakasza. Amit még lehet nem említettem azaz, hogy a családomban mindenki varázsló volt, ahogyan az igazi anyám ágáról is. Ami viszont meglepett azaz, hogy Des is birtokolta ezt a képességet így együtt vártuk a levelek érkezését. Mivel két héttel hamarabb születtem, mint ő az enyém evidens módon hamarabb érkezett meg, s tudva azt, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolájába alig vártam a szeptembert. A napok csak úgy elrepültek és ott találtuk magunkat a pályaudvaron, ahol a jegyet a kezembe tartva kerestem a 9 és ¾ vágányt. Hitetlenkedve néztem körül és magamban kérdőre vontam a levél írójának épeszűségét pont akkor, mikor Anna bevezetett minket egy érdekesebb világba. Együtt léptük át a varázslat ajtajának küszöbét Destinyvel. Izgatottan integettünk a szüleinknek, majd annál nagyobb örömmel és kíváncsisággal vetettük bele magunkat a társadalmi életbe és ismerkedtünk a körülöttünk lévő elsősökkel. Az út végére rengeteg új barátot szereztünk és egészen a Nagyteremig mindenki be volt sózva, én főleg, mert azt szerettem volna, ha abba a házba osztanak be amelybe apa is volt. Mégpedig a Griffendélbe, de nem így történt, a Hollóhátba kerültem de nem bántam meg. Destiny sajnos a Hugrabugba került, de ez nem állított meg minket. Ugyanúgy kötődtünk egymáshoz, s bár nem voltunk vérszerinti rokonok mi akkor is úgy tekintettünk egymásra. A legtöbb dolgot együtt csináltuk, szakkörökre jártunk, nevettünk, barátokat szereztünk és fejlődtünk. Harmadik után viszont minden megváltozott. Boldogan léptük át a Roxfort küszöbét mikor hazafelé tartottunk a nyári vakációra, akkor még nem tudtam, hogy egyedül fogok visszatérni a suliba. Sajnos Destiny a nyáron, egy balesetnek köszönhetően életét vesztette ez pedig hatalmas törést okozott a családunkban. Sokáig szótlanul ültünk egymás társaságában egészen augusztus utolsó hétvégéig, amikor is Anna rendezett egy kis családi pikniket Des kedvenc helyére. Akkor mosolyogtunk újra, s bár mindenkinek fájt az elvesztése tudtuk, hogy nem maradhatunk örökre szomorúak. Szeptemberben egyedül vonatoztam vissza Roxfortba és akkor tudatosult bennem az, hogy a jobbik felemet elvesztettem. A legjobb barátom itt hagyott ez pedig kiborított. Féltem a negyedik évtől, mert egyedül voltam, legalábbis addig míg nem találkoztam egy bizonyos személlyel. Merlin. Negyedik évemet tapostam mikor megismerkedtem vele és szomorú módon addig nem is tudtam, hogy Ő is az évfolyamunkon van. A megismerkedésünk igazán vicces, hiszen nem voltam találós kérdést megoldó hangulatban így inkább kint várakoztam a klubhelység előtt egészen addig, míg nem jön valaki és segít bejutni. Ekkor jött Merlin és a végére együtt oldottuk meg a feladványt. Sikerült bejutnunk a többi pedig jött magától. Egyre több időt kezdtünk el egymás társaságában tölteni, együtt csináltuk a házi feladatokat, könyvtárba jártunk, a meccsekre és szépen lassan átvette Destiny helyét. Merlin lett a legjobb barátom, de a húgom emlékét senki és semmi nem fogja kitörölni.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlotte Autenberry 2015-10-01, 21:15
Elfogadva!
Kis csúszással, de megvagyunk. Ugyan nem mi beszéltünk levélben egymással, olvastam korábban is az ET-t és látom a változásokat, melyek csak jót tettek az egésszel. Sokkal összeszedettebb lett és tartalmasabb, a fogalmazás is tetszetős. Én azt hiszem már minden meg van ahhoz, hogy játszhass, csak az én szavam hiányzik hozzá, amit most meg is adok. Jó játékot kívánok te elfogadott!!
