2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Jeremy Frazer Születési hely és dátum: Glasgow, 1985. 11. 13. Csoport: Hugrabug Patrónus: dingó Évfolyam (szak): 6. évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: akrobata Familiáris: japán repülőmókus Kiemelkedő tudás: SVK - kiemelkedő, repüléstan - kiemelkedő Kihez tartozol: Keresett-saját
Jellem: Egészen szociális és karizmatikus személyiségnek tartom magam, könnyen szóba elegyedek bárkivel, tulajdonképpen bármiről - az a típusú egyén vagyok, akinek a feltöltődéshez a közösségi élet kell. Ebből kifolyólag nem nehéz kitalálni, hogy szívesen építek ki új barátságokat, vagy szimpla ismeretségeket. Ugyanakkor nem felejtek - a jogos kritikát még úgy-ahogy tűröm, illetve a gyengébb támadásokat még megpróbálom megbeszélni vagy elviccelni, de ha valaki rossz hangulatban talál, túlzottan rosszat szól be, esetleg a szeretteimet meri a szájára venni... az meg fogja szívni. Főleg utóbbi esetében, ugyanis a szeretteimet foggal-körömmel védem, meg úgy általában másokat, akiket megtalál egy-egy paraszt. Elég gyakorlatias tudok lenni, nem köt le hosszútávon az elmélkedés. Mindenből szívesen szerzek saját tapasztalatot, illetve más ezt szereti úgy mondani, hogy fejjel megyek a falnak. Van benne igazság, huh? Ragaszkodom a saját elveimhez, és nem kifejezetten rajongok érte, ha meg akarják mondani, mit csináljak és hogyan. Egyszerűen nem tudom elhinni a lehetetlen létezését, meg azt, hogy nekem valami ne menne. Hogy ehhez bátorság vagy inkább vakmerőség társul-e, azt mindenki döntse el maga... De ha ez azt jelenti, hogy fejjel megyek a falnak, hát legyen úgy. A mottóm a tedd, vagy ne tedd, de sose próbáld lehetne - elvégre ha valami érdekel, abban tényleg szívem-lelkem benne van, de ha valami nem igazán... abban kevésbé. Ehhez kapcsolódóan pedig tényleg a végletek embere tudok lenni, hiszen egyik percben még arról vagyok híres, hogy mennyire energikus tudok lenni, a következőben meg a lustaság koronázatlan császára. De az előbbi a gyakoribb. Egyébként van egy kis egóm, azt mondják. De nem tehetek róla, hogy egyszerűen menőnek születtem... Ráadásul ez jobb annál, mintha utálnám magam, nem? De komolyra véve a szót, egyelőre több barátom van, mint ellenségem, és hogy ezt melyik tulajdonságomnak köszönhetem leginkább... Nem szokásom rajta sokat filózni, csak élvezem és örülök neki.
Kinézet, megjelenés: Még nem egészen ütöm a 180 centit, de lassacskán ott járok - örülnék, ha ez minél előbb bekövetkezne, mert mindkét bátyám fölötte van és nem én akarok az lenni, aki kilóg majd. A magasságomhoz nyurga testalkat tartozik, és az utóbbi időben nekem is feltűnt, hogy tökre kezdek megvállasodni. Világosbarna (vagy sötétszőke? senki nem döntötte még el) hajjal áldott meg a sors, sötét kékeszöld szemekkel meg baba pofival. Vonásaimban le se tudnám tagadni a családom, fényképek alapján ijesztően ugyanúgy nézek ki, mint az apám ennyi idősen - ahogy anyám mondaná, ugyanolyan szépfiú vagyok, mint ő, de ezt az elnevezést letagadom, ha valaki kérdezi. Öltözködést tekintve a laza stílust kedvelem, póló, farmer meg deszkáscipő, semmi extra. Mozgásomat tekintve ugyanezt a lazaságot lehet rólam elmondani.
Előtörténet: Mit is mondhatnék...? Nem túl érdekes az életem. Átlagos muglik gyereke vagyok, de nem ért teljesen váratlanul a varázslók létezése: ami azt illeti, a nagynéném is boszorkány. A férjét a Roxfortban ismerte meg, az uncsitesóim úgyszint örökölték a géneket, úgyhogy ja, amúgy körbe voltam én véve a varázsvilággal, mióta az eszem tudom. A családom olyan természetesnek vette ezt, mint azt, hogy nyáron süt a nap, télen meg esik a hó. Az mégis tökre meglepett mindenkit - legalábbis engem, a bátyáimat, illetve anyámat és apámat -, amikor fény derült arra, hogy a mi águnkon viszont én vagyok az első, aki majd átlépheti a Roxfort kapuját. A nagynéném persze azt mondta, hogy ő ezt már legalább három-négy éve sejtette, jó szeme van az efféle jelekhez, csak nekünk nem kellett volna olyan szkeptikusnak lennünk. Hát, igaza lett, mi?
Szóval már az ide kerülésem előtt is sokat hallottam a kastélyról, mindenféle sztorik keringtek, de leginkább azután, amikor biztossá vált, hogy én is ide jövök. Szerintem ezen az évfolyamon nálam kevésbé lelkes diákot keresve se lehetett volna találni - mégis mennyire menő dolog hirtelen részesévé válni egy olyan világnak, amiről eddig csak a ritkán látott vagány nagynéni meg a családja mesél?! Amúgy elég sok kamusztorit is sikerült benyalnom a többiektől, mint például hogy beszélő sárkányok őrzik a kapukat - de most már sikerül azért megkülönböztetnem a kitalációkat a valóságtól, még ha az sokszor nehéz is így, hogy kicsit mindig is a két világ közt léteztem.
Egyébként a példaképem az idősebbik unokatesóm - ő aurornak tanul most, ettől pedig kevés királyabb dolgot tudok elképzelni! A legtöbb dologra ő tanított meg, ami nehezen ment, vagy ilyesmi, úgyhogy neki elég nagy hálával tartozom. Kicsit olyan nekem, mintha a harmadik bátyám lenne, ami jó is amiatt, hogy mindkét tesóm mugli. Félreértés ne essék, emiatt nem lesznek kevesebbek a szememben, de igencsak nehéz lenne velük LLG-t tanulni.
A varázslósportok kicsit később kezdtek el érdekelni, mint a mugli verzióik, de végülis egész tehetségesnek bizonyultam a kviddicsben, aminek köszönhetem azt is, hogy most a házam csapatának tagja lehetek - de bárki bármit mond, a gördeszkát akkor sem veri le semmi! Nem is értem, miért nem lett népszerűbb a mágikus változata a varázslók körében, pedig létezik ám. Bár ami azt illeti, én is szívesebben maradok a hagyományosnál, és az se nagyon rettent vissza, hogy rendszeresen kell Fricstől vagy valamelyik tanártól visszanyúlnom, miután nem igazán díjazzák a használatát a folyosókon, még akkor sem, ha némító bűbájt teszek a kerekeire. Pedig így aztán senkit nem zavarnak, az meg igencsak erős megfogalmazás, hogy balesetveszélyes lenne. Pff, miért válnak sokan egy bizonyos kor után ennyire begyöpösödötté?
Szóval a jelenlegi a hatodik évem a Roxfortban. A kis mesém itt véget ér, mert... az élettörténetem továbbra sem valami érdekes, mármint nekem az, de mit is tudnék mondani még? Ahogy a szüleim mondják, még előttem a jövő, úgyhogy én ezt szeretném mindenképpen izgalmassá tenni.
A hozzászólást Remy Frazer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-12-18, 20:26-kor.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jeremy Frazer 2019-12-17, 14:36
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Meg is jöttem, köszönöm a türelmet, remélem nem szaladt el sehova az ihleted idő közben. A profilodat már kitöltöttem a napokban, de színre és elfogadóra csak ma lett időm. Az előtörténet nekem nagyon rövid - de hát te magad is beleírtad, hogy egyszerű lesz -, legalább annyit beleírtam volna, hogy kinek is a keresettje, mert jelenleg csak egy srác a suliból és akárki lecsaphatna rá, a kis aranyos szomszédfiús mosolyával és kiskutyaszemével. Na de túlem nem kell félni, minden lányom túlkoros, Corvus pedig bizonyítottan a lányokat szereti.
Na de, ne felejtsd el beírni magad minden foglalóba, gratu a két sikeres dobáshoz, és jó játékot az oldalon!