2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Megan Valery Smith Születési hely és dátum: 1981. 06. 23., London Csoport: Hugrabug (Három évre Varázshasználó) Patrónus: Kék sárkány (Glaucus atlanticus) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik évfolyam / Pennabolti eladó (2002. szeptembertől Nyolcadikos (Szimbolisztikus)) Képesség: - Mágikus adottság: Anyagmanipuláló Familiáris: (Rozsomák - Teleportálás, Időfagyasztás, Láthatatlanság) Kiemelkedő tudás: Mugliismeret - Kiemelkedő Rúnaismeret - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Mint mindenki a világon, nem csak fekete és nem csak fehér. Nem csak jámbor és kedves, sőt, legtöbbször szöges ellentéte a szakja leírásának. Még is akkor miért került ide? Mert gyáva mint a nyúl, a ravaszkodás nem az asztala és magolásból is nulla. Legalább is ezt hiszi magáról. Gyermekkorában erőteljesen elhanyagolták, vagy ha foglalkoztak vele akkor is csak verést és kiabálást kapott, így lényegében semmi se motiválja, csak sodródik az élettel és azt csinálja, amihez éppen kedve van. A vizsgákon átcsusszan épphogy, mert haza nem akar menni - nincs is hová -, de a szabadidejét inkább tölti valahol a természetben lustálkodva, mintsem klubhelyiségben könyv felett görnyedve. Ha valakit érdekesnek talál, odamegy, ha nem, akkor csak megbillenti a fejét és hümmögve visszafordul ahhoz, amit addig csinált. Általában képzőművészetben talál menedéket, apró fa tárgyakat farag, vagy agyagból, gipszből és egyéb anyagokból szobrokat. A hangulat mindig borús, de igazán ügyes munkák. Persze alapvetően kedves és ha nincsen más dolga érdeklődik a diáktársai iránt, de ha valahol egy párt lát, vagy egy szoros kapcsolatot, nevetgélő barátokat a szája azonnal legörbül és eluralkodik rajta a magány, a féltékenység, és ebből adódóan sokszor a rosszindulat.
Kinézet, megjelenés: A reményvesztett hugrabuggos lány édesapjától barna hajat és világoszöld szemeket örökölt, így nem szeret huzamosabban a tükörbe nézni, mert félő, hogy egyre több közös vonást fedez fel. Hosszú haja keretezi enyhén szív alakú arcát, amihez egy telt ajak tartozik a nagy szemeken kívül. A magasságában édesanyjára ütött, nőknél talán átlagosnak számító 165 cm-erével éli mindennapjait, és tekintve, hogy már 18 éves, valószínűleg ez a végleges magassága. Ritkán mosolyog valakire - inkább a természet és a képzőművészet szépségei tudják meghatni -, de ha valaki még is kiszakítja a szomorú gondolatai közül, igazán elbűvölő tud lenni. Ruháját tekintve általában lezser földszíneket, feketét és fehéret hord, nem az a csinoskodó fajta, inkább a kényelem és a mozgékonyság az elsődleges. Ha egyedül marad gyakran elréved, elgondolkozik és ilyenkor mindig fájdalom ül ki a tekintetére, az ajkai folyton lebiggyeszti, de társaságban ez nem feltétlen észrevehető. Ha észreveszi, hogy valaki figyeli, akkor a tekintete azonnal megkeményedik és egy átlagos póker arcot vesz fel, afféle pajzsként a világ ellen. Van egy tetoválása, amit 18 évesen tetováltatott a bal csípőjére, de eddig senki sem látta, még szobatársai sem.
Londonban verőfényes napsütés volt, csak néhány szaggatott felhő zavarta meg a kék eget, mikor első gyerekként világra jött. Úgy hinnénk, hogy minden családban öröm kíséri a gyermekáldást, az teszi boldoggá a szülőket és igazi, teljes családdá... De ez a család nem olyan. Négy év múlva egy húga is született, aki Nina Avery Smith nevet viselte. Garreth Smith és Margaret Palmer kapcsolatának "szerelemgyerekei", bár az, hogy világrajöttek volt életük legelső és legrosszabb döntése. Anyjuk legjobb tudomásuk szerint egy nincstelen volt, soha nem esett arról szó, hogy honnan származik, hol vannak a szülei, vagy hogy ki volt mielőtt férjhez ment Garreth-hez. Apjuk mióta csak az eszüket tudják tárgyként kezelte, jogosnak vélve, hiszen ha ő tartja el, azt tesz vele amit akar. És amiket elvárt, az csöppet sem képezték egy egészséges kapcsolat mibenlétét... Gyakori veszekedésektől, sőt, pofonoktól volt hangos a ház az első években, majd mire Megan hét éves lett, Nina pedig három, édesanyjuk belefáradt a kiabálásba és már csak tűrte a fenyegetést és az ütést, amit kapott. Az apró, ijedt gyerekeket is érte pár pofon, bár sosem akkora, hogy maradandó sérüléseket szenvedjenek. Édesanyjuk ahogy a férje eltűnt a szobából azonnal odaszaladt, hogy ápolja és vigasztalja őket, de előtte nem mert közbeavatkozni, megállítani a férfit. Nem is tudta volna, fizikailag hatalmas fölényben volt az erősebbik nem képviselője. Az egész korszakot átjárta a rettegés és a nyomorúság egészen 11 éves koráig, amikor megjött a levél, hogy felvételt nyert egy varázsló iskolába. Persze fogalma sem volt, hogy milyen az az élet, mugliként élt mindig is London egyik külvárosi részében, de felcsillant benne a remény, hogy kiszabadulhat innét. Apjának el sem mondták, az anyja szó szerint kimenekítette a lányt és minden pénzét odaadta, hogy eljusson első évben az iskolába. A kilenc éves kishúgának nem merte elmondani, hogy el fog menni, mert a naivabb testvér félő volt, hogy elmondja apjának, mielőtt elmehetne. A kicsi Ninát a férfi néha kedves szóval, vagy édességgel az ujja köré csavarta, másszor a semmiért pofonnal jutalmazta, és a gyerek képtelen volt felfogni a szívével, hogy ez a férfi megbízhatatlan, veszélyes és nem szabad apjának tekintenie. Mindenben megtalálta az enyhítő körülményt - "most fáradt, nehéz volt a munka, kirúgták, sokat ivott, szegény papa nem tudja mit csinál ilyenkor..." -, nem látta az igazat, amit Megan és persze az anyja. Sakkban voltak, és féltek szólni bárkinek. Így hát attól, akit legjobban szeretett, nem is tudott elköszönni, hiszen titokban ment el, egyes egyedül, mindenféle tankönyvek és felszerelés nélkül a vonat állomásra. Persze az iskolában azonnal segítettek utólag beszerezni mindent, amit lehetett annyi pénzből, amennyije volt, ami valljuk be, nem sok. Semmi hírt nem kapott egész tanévben otthonról, a szüneteket is a kastélyban töltötte és év végére nem volt hová hazamennie. Apja és a húga eltűnt, édesanyja pedig az egy év alatt a szomszédok elmondása szerint... öngyilkos lett. Megan, akinek egyetlen támasza igazából nem is az anyja volt - de szerette! -, hiszen az anyja legtöbbször csak némán sírt és rettegett, hanem a húga, a vidám és kedves Nina, teljesen magába zuhant a hírektől. A Roxfort igazgatója értesítette, hogy édesapja lemondott róla és a nyarakat innentől kezdve egy árvaházban kell töltenie. Innentől kezdve csak üres héjként sodródott egyik évből a másikba, az iskolából az idegen gyerekek közé és vissza. A tudását vajmi keveset gyarapította és baráti köre se alakult ki, hiába tette a Teszlek süveg a legbarátságosabbak közé, valószínűleg szánalomból és sajnálatból. Az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy megtalálja a húgát, de nem járt sikerrel, ami mélységesen elkeserítette, hiszen úgy tudja, hogy a családban csak ő a boszorkány, így különböző technikákkal és felsőbb évesek, felnőttek segítségével nyomkövető bűbájjal rájuk kellett volna találnia. De nem sikerült. Tehát legnagyobb valószínűség szerint minden szerette halott... Annyi kérdés tölti ki a szívét, hogy képtelen tovább lépni a nyomorúság érzésén, felülkerekedni mindenen, legyőzni a démonait.
Honnan származott az anyja? Miért lett öngyilkos? Tényleg az lett? Hová vitte az apja Ninát? Miért nem tudják megtalálni? Él még egyáltalán? Vajon találkoznak még valaha?
A hozzászólást Megan Smith összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-01-27, 09:20-kor.
Carmen Wilkes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Megan Smith 2016-09-17, 21:20
Elfogadva!
Először is, üdv az oldalon! Másodszor pedig, váó! Ritkán találkozni ilyen keserű sorsú karakterrel, legalább is én még nem sokat olvastam az oldalon. Viszont, az ilyen karakterekben nagyon sok lehetőség rejlik, példának okán, a húga vagy éppen az édesapja is bármikor felbukkanhatnak megint az életében, bár nem tudom, hogy mennyire örülne neki a karaktered. Mindenesetre, igaz, hogy nem vitted túlzásba az előtörténet hosszát, de így is benne volt minden, előttem legalább is előttem volt a kép az erőszakos édesapáról, a kétségbeesett édesanyáról és a gyerekekről. Nehéz élete volt a karakterednek, és ez a jellemén is nagyon jól meglátszik. Kíváncsi vagyok, hogy vajon merre fog fejlődni a jelleme, pozitív vagy éppen negatív irányba. A külseje is elég rövidre sikerült, de akármennyire is igyekeztél szomorúra festeni, valahogyan előttem akkor is mosolyogva jelenik meg, bocsi. Talán azért, mert látni, pontosabban olvasni szeretném ezt, ehhez pedig arra van szükség, hogy tovább engedjelek. Szóval, hajrá! Én személy szerint szurkolok, hogy a leányzó legalább egy barátot szerezzen. A patrónusodat kérlek még foglald le, és irány is a játéktér!
2016, szeptember közepe, Roxfort -> London, Szülőházam
Elkezdődött az újabb év, vissza ebbe a mókuskerékbe, amiből nem látok szabadulást. Mióta visszaértünk Actonból, a feszültség tapintható körülöttem, és az sem segíthet, hogy akárki hozzám akar csak szólni, metsző pillantást és méregtől csöpögő szavakat kap. Ariadneval való találkozás nagyon más lett, mint amire számíthattunk, hiszen csak körbe kellett volna mutatnom az iskolát. Ehelyett elmentünk az otthonomba, oda, ahol húgomon kívül semmi boldogságra sem számíthattam, csak gyötrődésre. Azok között a falak között járni, ahol édesanyám felakasztotta magát... Azt tanácsolta, hogy találjak egy célt, vagy egy másik személyt, aki segít felébreszteni bennem a vágyat az életre. De mi van, ha azért nem találtam meg ezalatt a hét év alatt, mert nem itt kéne keresnem? Mi van, ha nem tartozom ide, a varázsvilágba? És nem tudom feledni azt a sötét, természetellenes madarat sem...
2016, szeptember vége, Roxfort, Hugrabug, 6-os szoba, este
Azt hiszem végleges most már. Nincs itt semmi keresnivalóm. Hét éve csak bukdácsolok, rohadtul nem érdekel ez az iskola, és a tanulás sem. Lelépek, Lena az egyetlen, aki egy kicsit is számít, aki miatt maradnék, de tudom, hogy a terhére vagyok. Ő egy vidám, energikus lány és ha folyton szembe találkozik az én mindennapos önsajnáltatásommal, akkor csak lerántom magam mellé. Meg akarom találni Ninát és az apámat is, rájönni, hogy miért lett anyám öngyilkos, és nem látok rá módot, hogy ezt a kastély falai között intézzem el. Remélem tudja, hogy bármikor számíthat rám, akár az ő apjának a megkeresésében is. De azt hiszem nekem itt végeztek, év végén lelépek.
2016, október 14, Roxmorts, este, munkából hazafelé
Nem hiszem el, hogy pont akkor, amikor kezdek beletörődni, hogy a Roxfortos éveimnek vége, és hogy itt hagyok mindent, megjelenik ez a... nő. Biztos, hogy nem fogom azon a néven hívni, ahogy bemutatkozott, mert köze nincs hozzá, így jobb híján legyen Pikk Dáma. A legkevésbé se tudom, hogy bízhatok-e benne, de azt mondta, hogy előkeríti a húgomat, így bármit megteszek, amit csak kér. Ha ehhez maradnom kell ott, ahol vagyok, hát legyen. Vajon tényleg vannak olyan kiterjedt kapcsolatai, vagy csak játszotta a hatalmast és belesétáltam a csapdájába, mikor alkut kötöttünk...?
2016, október 15, Roxfort, Nagyterem, vacsora
Kezd elegem lenni ebből a porcelán goth-babából. Persze, hogy engem találnak meg azzal, hogy adjak át neki egy levelet, ki mást, legyek csak a nyomorult baglyuk. Nem érti, hogy miért rossz a büntető munka a taknyosok között? Képes megkérdezni két kaja-lapátolás között, hogy hol töltöm a karácsonyt? Hogy képes boldogan mosolyogni, ismerkedni, miközben ő is elvesztette a családját mint én, és engem minden este rémálmok gyötörnek és minden reggel könnyes szemmel ébredek, mert még álmomban is sírok a fájdalomtól? Persze Stella, éld csak az életed, ne is törődj azzal, hogy a halál jár a te nyomodban is.
2016, október vége, Roxfort, Könyvtár
Hetek teltek el és mit tudok felmutatni? Semmit! Az a nő azt mondta, hogy kell egy kis ellenszolgáltatás ahhoz, hogy segítsen a húgom dolgában, de a könyvek semmi konkrétumot nem árulnak el, és a Miss Harper se tudott semmiben segíteni. A zárolt részleghez engedély kell, ezt én is pontosan tudom, de olyan nehéz lett volna egyszer kivételt tenni? Többször lát, mint a szobatársam, és még se képes megtenni egyetlen egy szívességet? Menjek tovább a Misztikummágia szaktanáráig, mi? Hát ez fantasztikus. Kezdem úgy érezni, hogy totál felesleges volt elkezdenem készülni vagy akármibe beleélni magam, mert úgy se lesz belőle semmi. Rám csapják az ajtót, és akkor baszhatom, hogy az a másik nő segíteni fog nekem, nem tűnt egy jótét léleknek, akármit állított magáról. És még az egyik szobromat is összetörtem, amikor dühömben a falhoz vágtam... Koncentrálj, Megan, koncentrálj...
Nem nyílnak virágok, Sötétség vesz körül, Csillagot nem látok...
A hozzászólást Megan Smith összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-01-27, 09:01-kor.
Lena Youngmay
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Megan Smith 2016-12-31, 12:02
[You must be registered and logged in to see this image.] Szóval azt hiszem Lena nem fogja jól viselni, hogy Megan elmegy, mégis csak a szobatársa első óta és nagyon szereti is annak ellenére, hogy milyen marhaságokat gondol arról, hogy kinek van a terhére. Tökre ki lesz bukva, főleg most, hogy nénikéje is meghalt.
Amúúúgy Megan tényleg nagyon kiforrott és szerteágazó kari, nagyon jól sikerült! Bár persze nálad nem csoda, nem vitted túlzásba a karikat, hanem mindegyiknek meg van a maga szerteágazó sztori szála szépen és ezeket ügyesen ki is fejted. Azért remélem leveleket fog váltani Lenával, ha el is megy a suliból, hogy azért tudja mi történik vele, hogyan alakul az élete, mert arra kíváncsi lesz ám és úgy is utána küld majd valami baglyot, hogy akárhol is legyen megtalálja.
Magáért a PB-ért meg vagyok veszve, de az egy dolog^^ Sajnálom szegény csajszit, tényleg elég pocsék most az élete, és hát Ariadne se egy empatikus segítő XD Ettől függetlenül tényleg jó, hogy ennyire életút játékot játszol vele, és kiteljesedhet, figyelemmel kísérem a pályafutását
Pikk Dáma szolgálatra készen. Tartogatok még számodra pár pikáns meglepit.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Megan Smith 2017-01-21, 20:14
Újabb bejegyzés a Smith-Chronicles-ben, igazából a legelső, mert emiatt az út miatt gondolkozott el azon, hogy elhagyja az iskolát. ^^ Most egy picit pihentetve van a karakter, aztán újult erővel kezdem el Luna időmágiával kapcsolatos tanárját ostromolni, aztán igényt tartok Nox szolgálataira, megtalálni apucikát. : P És lehet, hogy szeretnék ahhoz még kompániát szerezni, még egy-két főt, hogy ne kettesben játsszuk le Noxie-val. ^^
~ Életút
2016, szeptember közepe, Roxfort -> London, Szülőházam
Elkezdődött az újabb év, vissza ebbe a mókuskerékbe, amiből nem látok szabadulást. Mióta visszaértünk Actonból, a feszültség tapintható körülöttem, és az sem segíthet, hogy akárki hozzám akar csak szólni, metsző pillantást és méregtől csöpögő szavakat kap. Ariadneval való találkozás nagyon más lett, mint amire számíthattunk, hiszen csak körbe kellett volna mutatnom az iskolát. Ehelyett elmentünk az otthonomba, oda, ahol húgomon kívül semmi boldogságra sem számíthattam, csak gyötrődésre. Azok között a falak között járni, ahol édesanyám felakasztotta magát... Azt tanácsolta, hogy találjak egy célt, vagy egy másik személyt, aki segít felébreszteni bennem a vágyat az életre. De mi van, ha azért nem találtam meg ezalatt a hét év alatt, mert nem itt kéne keresnem? Mi van, ha nem tartozom ide, a varázsvilágba? És nem tudom feledni azt a sötét, természetellenes madarat sem...
Miss Harper nem tudott segíteni abban, hogy elég információt szerezzek annak a furcsa nőnek, akit azóta már tudom, hogy Nox-nak nevednek, habár sikerült tucatnyi álnévvel illetnie magát először. A lehető legmélyebben beleástam magam a témába, ami egy időre reményt adott az életemnek és célt, amiért érdemes volt felébrednem hosszú, önsanyargató álmomból. Erősödtem, tanultam, rengeteg könyvet átolvastam, készültem a pillanatra, hogy Sheska Thorne-hoz érve ne érhessen meglepetés, mikor ellen akar állni a kérdéseimnek. Azt hittem mindenre van magyarázatom, hogy nem tud sarokba szorítani és el tudom hitetni vele, hogy az időutazás témájáról azért akarok megtudni mindent, mert erre a kutatásra akarom feltenni az életemet. Milliószor elgyakoroltam minden lépést, még is olyan csúfosan utasított el az a nő, mintha csak szórakozna velem. Talán átlátott rajtam, talán ő se tudta a válaszokat, de az egész beszélgetés hasznavehetetlen időpocsékolás volt! Legyél türelemmel, még a Misztikummágigiával foglalkozók se ismerik az időutazás titkait, törődj a jelenneddel és tanulj abból, amit elérhetsz a könyvtárból, minden titkosítva, csak egy kíváncsi gyerek vagy, hogy így sietteted... Legszívesebben nem a Misztikummágia szak jelentkezési lapját téptem volna apró fecnikre kiérve a folyosóról, hanem a nő arcát karmoltam volna össze. Elegem van a játszadozásból, elegem van abból, hogy remény ébredjen bennem, aztán ugyanolyan gyorsan el is hamvadjon... Nincs már miért maradnom, a Roxfort már nem adhat nekem semmit. Nagykorú vagyok és már csak pár hónap van a hetedik évből... befejezem, és nekem ebből ennyi elég is volt.
2017, június vége, Roxmorts - Mi vagyok én, Escort?!
Nem is igazán hiszem el, hogy átmentem mindenből. Lehet, hogy a tanárok csak annyira rühellnek, és úgy a homlokomra van írva, hogy én is rühellem őket, hogy nem voltak hajlandóak megbuktatni, nehogy még egy évig kelljen bámulniuk a fejemet, ahogy teljes nyugalommal szarom le az órájukat és folgalkozok akármi mással. Minden cuccom már bepakolva várta, hogy a Lénával közös szobánkból minden ingóságom - ami ugyan nem lenne olyan sok, ha nem cipelném magammal a szobraimat és az alapanyagokat és az eszközöket - átkerüljön a Calamus boltja fölött lévő kis lyukba, amit innentől az otthonomnak nevezhetek. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy jön egy jóképű srác és kiharcolja a figyelmemet, sőt képes annyira kiugrasztani a világ utálatából, hogy rávegyen: menjek vele, csinosítsam ki magam egy hogy is hívják... szalonban, és legyek a párja a vállalkozásának megnyitó és befektetővadász partiján. Valami csoda folytán sikerült egy éjszakára valami puccos csajnak kiadnom magam, ki se néztek - csak az a rohadt Zabini - és balhéba se keveredtem, ami már felér egy sikerrel. Viszont az igazi siker az volt, hogy Tommy képes volt elérni, hogy ne csak csinosan öltözzek fel, hanem legalább erre a rövid időre felejtsem el a múltam, az életem, minden keserűségemet, és tegyek valami jót. Még ha pénzért is. Mióta elváltunk számtalanszor gondoltam a különös, rejtélyekkel telt tekintetű fiúra, aki talán elkezdte gyógyítani a vérző, szikkadó szívemet.
2017, november eleje, London, Acton - Oli-Oli merre vagy?
Mióta eljöttem a Roxfortból még magányosabb az életem, senkit nem engedek közel magamhoz, soha nem hívok át a kis egyszobás lakásomba senkit, káosz van és mocsok mindenhol. Nem akarom a hangulatomat semelyik ismerősömre - megkockatnám, barátomra - rátapasztani, így inkább a szobrászattal törődtem és csak akkor moccantam ki a lakásból, amikor Calamushoz kellett lemennem dolgozni. Túl sok időt voltam négy fal között, és egyedül, ami miatt a múltam újra megkísértett. Levelet írtam a gyerekkori barátomnak, Olivernek, tele bűntudattal és fájdalommal, de egy idegen ribanc válaszolt vissza. Nem, nem vagyok féltékeny, tényleg egy ribancról van szó. Találkoztam vele, egy orosz kurva, akit totál véletlen hozott össze a szél Oliverrel, akinek azóta sincsen sokkal jobb élete, hogy hátrahagytam. Elmondta, hogy a srác Hollandia és London között ingázik, melózik fekete seftelésekkel és próbálja összeszedni a kiskorú tesóit, akik árvaházba kerültek, mikor a gyám kiment hozzájuk évekkel ezelőtt. Nővére még előtte dobbanthatott, mert sehol nincsen a képben...Meghívtam az informátorrá avanzsált csajt, Katya-t egy kajálásra és a kezébe nyomtam minden mugli pénzemet, miután kaptam egy szalvétát az infóval, hol találom a kicsiket. Ugyan nagyon úgy festett, hogy az "Atyuskája", aki megjelent behajtani a pénzt, amit melóból kellett volna szereznie, nem fog megelégedni néhány fonttal, de még azelőtt leléptem, hogy erre fény derült volna... Azt ígérte, hogy át fogja adni az üzenetemet a srácnak, hogy az elhagyatott, omladozó házunknál találkozzunk, de azóta sincs semmi hír róla, hiába várom.
2017, november eleje, Roxmorts, Calamus Pennabolt - Kísért a múlt?
Néha már csak arra vágyom, hogy ne cseszegessen tovább az univerzum és ne rúgjon belém, amikor már amúgy is úgy érzem, hogy a padlón vagyok. Elkaptam egy kis Griffendéles csitrit, aki el akarta lopni az én munkaidőmben az egyik legdrágább pennát. Kész röhej, hogy mennyit kérünk el egy spéci pennáért, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy az a liba úgy adta elő a hattyú halálát, hogy ő árva és neki senkije nincsen, és kitaszított és törvényen felül áll és hogy ő a kicsi szerencsétlenek Robin Hoodja, mintha azonnal valami bírósági beszédét hadarná. Be nem állt a kis önérzetes Ginácska szája, és észre se vette, hogy mekkora baromságokat beszél, mikor azt hiszi, hogy olyan egyedi és különleges a helyzete, és hogy ebből nincsen kiút, elfogadja és kész. Oké, a múltat nem lehet visszacsinálni, nem lesz már se apja, se anyja, ahogy valószínűleg nekem se, de a Roxfortban nem kell folytatni, amit a gettó és az utca belénk vert. Ha nekem sikerült, szánalmas szúklátókörű, műveletlen, érzéketlen taplónak sikerült, akkor neki is kéne. Nem mondom, hogy nem mindennapi kiegészítőm még ma is a pillangókés, de már nem zsebelek vele, csak forgatom unalmas perceimben. Na mindegy, a kis görccsel kitakaríttattam a boltot, hogy bűnbocsánatot nyerjen McGalagonynál és az én főnökömnél is el lehessen sikálni, de nem kell a hála, ugyan, hagyjad. Nem para, hogy egy hétig nem lett volna miből kaját vennem, ha lenyúlod azt a szart, hisztizz csak nyugodtan.
Viszont, az ilyen karakterekben nagyon sok lehetőség rejlik, példának okán, a húga vagy éppen az édesapja is bármikor felbukkanhatnak megint az életében, bár nem tudom, hogy mennyire örülne neki a karaktered. 
Mindenesetre, igaz, hogy nem vitted túlzásba az előtörténet hosszát, de így is benne volt minden, előttem legalább is előttem volt a kép az erőszakos édesapáról, a kétségbeesett édesanyáról és a gyerekekről. Nehéz élete volt a karakterednek, és ez a jellemén is nagyon jól meglátszik. Kíváncsi vagyok, hogy vajon merre fog fejlődni a jelleme, pozitív vagy éppen negatív irányba. 
