2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Adam Gilroy Születési hely és dátum: 1979.10.25. San Francisco, USA Csoport: Hugrabug Patrónus: Vérszívó denevér Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. látványmágus Képesség: harapott vámpír Mágikus adottság:Akrobata Familiáris: Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Keresett (Madison)
Jellem: Hogy milyen lehetek valójában? Fogalmam sincsen. Jelenleg csalódottnak érzem magamat, hogy nem tudok semmit, viszont mégis valami furcsa kötelességvágy hajt, mintha meg kéne felelnem valakinek, vagy valaminek. Talán egy régen tett ígéret hajt ennyire? Vajon mi lehetett az? Egy biztos, nem vagyok olyan alkat, aki csak úgy feladja, tudom, hogy tenni akarok, csak éppen rá kell jönnöm, hogy mit. Nem gondolom azért, hogy amolyan kedves, cuki srác lennék, lehet, hogy azért vagyok itt, mert túl sokat gondoltam önmagamra, és ez visszahullott rám. Bármi legyen is a bűnöm, ki kell derítenem a miérteket, hogy a jövőben elkerülhessem az ilyesmit. Vagy akár megváltozzak, ha annak van értelme.
Kinézet, megjelenés: A külsőmet tekintve magas, nyúlánk, és izmos srác vagyok. Ha lepillantok magamra, az emlékeimtől megfosztva is tudom, hogy rettentő mozgáshiányom van, a bokáim be vannak álva, és mintha állandóan táncolni támadna kedvem. A nyakamat körzöm, a karjaim különös lendítésekre vágynak, magam sem tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy nézhetek ki, de a pár napos borostát leszámítva nem vagyok különösebben szőrös, rövid a hajam. Az izomzatom rendben van, de közelebb állok a vékonyhoz, mint a nagydarabhoz, mintha éppen hogy megrekedne rajtam a hús, hogy egy csepp felesleges se legyen. Valami komoly mozgást folytathattam, hogy így megszokta a testem, hogyan is kell építenie magát. A hangom kedves, baráti, viszont ahogyan játszom vele, van benne némi cinikus felhang. Ismerve a jelenlegi helyzetemet, ez mondjuk nagyon nem meglepő.
Előtörténet: Fogalmam sincsen, hogy ki vagyok. Csupán arra emlékszem, hogy állok vagy féltucatnyi szétmarcangolt test felett? Én tettem volna? Meglehet.. Tűhegyes fogaim alapján valami szörnyeteg lehetek, de bármennyire is erőltetem a tudatom, csak ez a momentum tér vissza újra és újra. Körülöttem öltönyös alakok, aki a pálcáikkal varázslatokat lőnek rám, amitől elveszítem az eszméletemet. Űzött vad lennék, olyan bestia, aki nem képes uralni az ösztöneit? Vajon ki lehettem? Egy fiú? Egy unokatestvér? Egy szerelmes vőlegény? Ha végigmérem magamat egy izmos, fiatal férfire ismerek, de ettől még nem sok következtetést tudok levonni. Telnek az éjszakák, s a szörnyeteg nem tér vissza, nem érzem magamban a vérszomjat, amelyet a holtesttek felett körbepillantva éltem meg. Elképzelhető, hogy az alakok, akik elkaptak, valahogy megreguláztak. Hiába zörgetem a láncaimat, nem fog senki jönni, aki csak szóljon hozzám. Napjában kétszer varázslatos módon élelem, és víz jelenik meg a semmiből, ám hogy ki küldi, és miért, arra még nem derült fény. Napok telhettek el csupán, de már azok is kezdenek összefolyni. Félhomály hatol át a rácsokon, s egy folyosót látok, amely ki tudja, hogy hova vezet. Nincsenek válaszok, engem pedig lassan az őrület kerget. Az egyik ébredés alkalmával mégsem egyedül vagyok. A sötétben mocorog valaki. Valaki, akin szintén láncok vannak. Egy sorstárs volna? Szintén egy bestia? Együtt.. igen, együtt talál kijuthatunk. De hol van az a ki? És miért? Ha nem tudom, hogy ki vagyok, hova is tarthatnék?