2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Nicholas Smith Születési hely és dátum: 1980.01.01., Plymouth Csoport: Griffendél Patrónus: farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik évfolyam, Auror Képesség: - Mágikus adottság:Inkvizítor Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kiemelkedése - Kiemelkedő Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Nem vagyok érzelmes alkat, leginkább csak olyasvalaki, aki szereti kihasználni mások gyengeségeit és mindent a sárba tiporni, ami eddig fontos volt számukra, hogy érezzék, itt az én szavam a szent, nem másoké. Ha valaki önként hódol be számomra, akkor azzal szemben nem lépek fel keményen, mint mindenkinek, nekem is vannak barátaim, akikért bármit megtennék. Az ellenségeim azonban nem sok jóra számíthatnak tőlem, bosszúálló alkat vagyok, semmit sem hagyok szó nélkül. Az iskolában azért visszafogom magam, nem hiányzik számomra a kicsapatás, főleg azért sem, mert apám nagy jövőt jósol nekem a Minisztériumban... Sablonos munka ugyan, eleinte csak papírtologatás ide-oda, de kitartó vagyok, véghezviszem a vágyaimat. Szeretem a nőket, szeretem meghódítani őket, elég népszerűtlen is vagyok a köreikben a számos hódításom miatt. Vannak ugyan olyan lányok, akik fogják magukat és hátradőlnek nekem egyetlen szavamra, de akadnak olyanok is, akik kéretik magukat, gyanakodnak, nem szeretnének csalódni... Őket időbe telik meghódítani, szinte élvezem, amikor képes vagyok elhitetni velük, mennyire fontosak számomra, hogy ők az egyetlenek... Persze, ez mind-mind hazugság, az első alkalom után ejtem is őket, nem érdekelnek többé.
Kinézet, megjelenés: Magas testalkatú vagyok, eléggé kiemelkedek a többiek közül az iskola folyosóján, amit néha bánok, hiszen így sokkal nehezebb számomra elkerülni a kellemetlen helyzeteket. Sötétbarna hajam és ugyanilyen színű szemem van, mellé világos bőröm. Sokan kölyökképűnek neveznek, annak tartanak, én viszont csakis lehengerlően sármos vagyok, semmi más. Amikor öltönyt öltök magamra, akkor képes vagyok egészen komoly embernek tűnni, olyasvalakinek, akinek hatalma van. Sok érzelem nincs az arcomon, de ha valakit nem kedvelek, azt egyértelműen kimutatom az irányába, nem habozok megtenni a dolgot.
Előtörténet: Olyan családba születtem, ahol teljesen természetes, hogy a tagjai életveszélyes küldetéseket vállalnak el a Mágiaügyi Minisztérium megbízásából és felügyelete alatt. Gyermekkoromtól kezdve megszoktam már a halál jelenlétét a rokonságomban, szinte minden héten újabb temetésre kellett mennünk, hiszen aki óvatlan, meghal. Apám ennek ellenére szerencsére igyekszik olyan feladatokat elvállalni, amelyről nagy eséllyel épségben tér vissza, hiszen – amióta anyám életét vesztette -, sokkal óvatosabb, nem kockáztat. Nem is volt számomra kérdés, hogy követem-e őket... Imádom a kémkedést, az izgalmat, ami vele jár, és azokat az érdekes embereket is, akiket munkám révén ismerhetek meg. Szeretek mindenkit megfigyelni és elemezni, azt hiszem, ezt nyugodtan nevezhetjük szakmai ártalomnak, amely mostanra a hétköznapokban is rám ragadt. Néha azon kapom magam, hogy amíg más beszél, én csak hallgatok, miközben fejben már egy kész regényt írtam róla. Igen, erről minél hamarabb le kellene szoknom.. Az iskolában kiemelkedően jól teljesítek, ez talán már nem is meglepő. Elvégre, már most biztos helyem van a Mágiaügyi Minisztériumnál, épp csak a szerződést nem írtuk még alá, de ami késik, az nem múlik, ugyebár... A figyelmem nem lankadhat órákon, igyekszem a lehető legapróbb részleteket is megjegyezni, fontos lehet még a későbbiek folyamán. Nem is hinné az ember, mekkorát lehet bukni, ha figyelmen kívül hagyja az apró dolgokat. Apropó, anyám... Annak idején, pár éve egy sárvérű ölte meg őt és a húgát, aki vele tartott egy bevetésre. A férfi nem habozott, mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül ellőtte felé a halálos átkot, amely a későbbiek folyamán az egész életemre rányomta a bélyegét. A minisztérium elítélte a gyilkost, azonban még mindig élénken él emlékeimben az a mosoly, melyet az arcán láttam, miközben kikísérték a teremből. Boldoggá tette a tudat, hogy elvette egy családos nő életét! Mindezek előtt semmi gondom sem volt azokkal, akik nem tiszta vérű mágusok, de azóta a nap óta gyűlölet él bennem velük szemben, valami olyasmi, amit nem vagyok képes figyelmen kívül hagyni. Pont emiatt lepett meg annyira az, amikor apám egy éve bejelentette, hogy egy mugli nőt fog feleségül venni, aki nemsokára hozzánk is költözött a lányával együtt, aki sárvérű... Remek, nagyon jó. Nem kedvelem se a lányt, se a nőt, ezt éreztetem is velük rendesen, de így is vannak alkalmak, amikor le kell nyelnem a békát és egy asztalhoz kell ülnöm velük, mintha minden annyira jó lenne... Hát, nem az. Utálom őket, utálom a fajtájukat, hogy tehette ezt apa anyám emlékével? Mindenesetre, igyekszem minél hamarabb elmenekülni otthonról egy olyan helyre, ahová már nem követhetnek...