2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Gabrielle Delacour Születési hely és dátum: Franciaország, 1985.10.15. Csoport: Hugrabug Patrónus: Lepke Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ötödik évfolyam Képesség: Negyedrészt véla (canon szerint) Mágikus adottság: (Druida) Familiáris: Egyelőre nincs Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Minden egybe
Jellem: Igen visszahúzódó, sosem kezdeményez beszélgetést elsőként. Még keresi önmagát, nem tudja igazán, hogyan képzeli el a jövőjét vagy hogy egyáltalán hol lenne szívesebben. Egyértelműen útmutatásra vágyik, a testvére pedig mindig gondoskodott róla és megadta neki ezt, egyrészt ezért is döntött úgy, hogy vele költözik Angliába. Ha sikerül megnyitnia az emberek felé, összebarátkozik valakivel, akkor viszont nagyon kedves, cserfes lány válik belőle. Mindig pozitívan gondolkodik, a rossz dolgokban is meglátja a jót valamiképp. Szereti a szépet, az állatokat, a természetet, ha teheti minden szabadidejét kint tölti. Igazi lányos lánynak mondja magát, aki szívesen megélne egyszer egy hercegnős 'boldogan éltek amíg megnem...' mesét. Nem a legokosabb a világon, de amiben jó, abban nagyon. Kissé naiv és könnyen befolyásolható. Nem szeret a középpontban lenni, de mindet megtesz azért, hogy az emberek megkedveljék őt és kicsit titkon arra vágyik, hogy majd egyszer népszerű lesz. Talán ezért is tudják belevinni mindenfélébe, meg akarja mutatni, hogy ő bátor - valójában nem - és már mennyi mindent kipróbált. Naplót ír, és szerencsésnek tartja magát, hogy franciául teszi, mert így, hogy négy szobatársa lesz neki a Roxfortban, legalább nem tudják majd elolvasni azt. Egyébként jól beszéli az angol nyelvet, akcentusa van és mindig is lesz.
Kinézet, megjelenés: Igen magas a lányok körében, 170 cm, de azt kívánja, bárcsak alacsonyabb lehetne. Váll alá érő hosszú szőke haja és hozzá igen jól illő kék szemei kiemelik a tömegből, mindig megmutatkozik rajta az a kis vélavér is ami benne csörgedezik. Átlagos testalkatú, arca még igen gyermeki, de nőiessége már kezd megmutatkozni. Szereti a divatot és a lányos dolgokat, a kötelező egyenruhából is kihozza a legtöbbet. Franciaországból magávalhozta az összes divatújságot amit az évek alatt összegyűjtött vagy testvérétől megörökölt, amikor nem tudja a szabadban elütni az idejét, akkor ezeket lapozgatja. Egyébként nem kényes még ha annak is tűnik, nyakig maszatosan is odaáll a tömegbe, ha arról van szó. Kiegészítőket ritkán hord, és ha mégis, akkor sem aggat magára ezüstöt, sem aranyat, inkább az egyszerűbb dolgokra esküszik.
Előtörténet: - Bonjour, ma chérie! - Anya szorító ölelése a szuszt is kinyomta belőlem, könnyei átitatták a sapkám. Válla felett apára néztem, kicsit megforgattam a szemem, mire ő valami vicces arcot vágott, így kénytelen voltam felhorkantani, de persze amennyire csak tudtam, visszafogtam magam. Nekem sem volt kellemes ez a búcsú, de tudtam, hogy a szünetekben úgyis hazajövök Franciaországba, és kicsit világot látok, megismerek egy másik kultúrát, másik tanulmányi rendszert, az egyetemi rész miatt pedig még inkább érdekelni kezdett a Roxfort. Nem bántam meg, hogy évekkel ezelőtt hallgattam Fleur-re és megtanultam az angol nyelvet. Azóta többször is igen nagy hasznát vettem, sajnos a franciát rengeteg helyen nem értik meg. - Anya, nem örökre megyek el, ez most pont ugyan olyan, mintha itt indulnék az iskolába. - Igyekszem megnyugtatni őt, mosolyogva, és látom, ahogy jön a felismerés, hogy valóban ugyan az a helyzet áll fent, mint minden évben... nem viszek magammal nagyobb táskát, sem más holmikat. A következő pillanatban már ő is mosolyog. - Igérem a szünetben hazajövök. Fleur-t is hozom. - Amióta a testvérem elköltözött Angliába, nem sokat láttuk itthon. Szinte minden másnap levelet írunk egymásnak, nagyon hiányzik nekem, de tudom, hogy a beilleszkedés, a munka, az új ház nem könnyíti meg a dolgát. Most elsőként hozzájuk megyek, majd ők visznek ki engem a vonatra, ami néhány nap múlva elvisz a Roxfortba. Persze hiányozni fog a Bóbáton és az ott megismert emberek, nagyon sok dolgot adott nekem ez a pár év amit ott töltöttem. Izgatott vagyok és kicsit félek is, hiszen mégiscsak ötödévesként fogok belépni azokon az ajtókon, és a már jól összeszokott évfolyamtársaim nem tudom, hogyan fogadnak. Úgyhogy igen, lehet, az izgatottság kicsit könnyed kifejezés arra, amit éppen érzek.
Fleur és Bill háza csodálatos a maga egyszerű módján. A francia otthonunkhoz képest igen minimalista, mégis a kilátás a partra és az otthonosság melege megtölti az ember szívét. Jól érezem itt magam, mintha mindig itt éltem volna velük. Persze soha nem akarnék a terhére lenni egyiküknek sem, ezért csak minimális időt fogok itt tölteni - persze ezt a testvéremmel még nem közöltem -. A kapcsolatunk nagyon jó, kisebb koromban mindig védelmező volt velem és ez mára sem változott, csak a beszélgetéseink komolyabbak lettek, több témát osztunk már meg egymással. Hiányoztak ezek a beszélgetések és szerintem neki is, hiszen első dolga betörni a szobámba és mellém feküdni az ágyra, miközben én a táskámat rendezgetem. - Izgulsz, az új iskola miatt? - Hangjában ugyan az az akcentus érezhető, mint az enyémben, de lelkessége miatt ezen teljesen átsiklik az ember. Nekem mindig is ő volt a példaképem, olyan könnyed, okos, szép... én is olyan akarok lenni mint ő! - Igen. Anya sírt amikor eljöttem. Azt mondta, veled együtt akar otthon látni a szünetben. - Fülig érő mosolyom elmondja a véleményem, főleg amikor meglátom Fleur arcát. A családunk nagyon összetartó, szeretünk időt tölteni egymással. Nagyon kivételesnek érzem magam ez miatt, hiszen sok mindent hallani manapság, ami miatt szétszakadtak. Minket a távolság sem tántorít el, ez inkább csak megerősíti a kapcsolatunkat.
A Roxfortba tartó vonaton sikerült összeismerkednem néhány évfolyamtársammal. Az aggodalmam szertefoszlott amikor ők kedvesen és érdeklődéssel fordultak felém, kíváncsiak voltak a történetemre, valamint az iskolára, ahonnan jöttem. Szívesen meséltem, persze inkább többet a Bóbátonról, mint a saját életemről, ahhoz még nem éreztem, hogy eléggé ismerném őket. Az idő szinte elreppent, de már alig vártam, hogy magamraöltsem az egyenruhát és átlépjem a Roxfort kapuját úgy, hogy immáron én is ide tartozom. Ez az érzés felemelő volt, a kastélyból vajmi keveset láttam még és már nagyon vártam, hogy felfedezzem - ahogy a történetéről is többet tudjak meg, valamint legfőképp a házakról. A Hugrabugba kerültem, innentől kezdve, ez a ház lesz a második családom.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gabrielle Delacour 2019-04-24, 18:30
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Először is, csinos kis PB-t találtál, kicsit még franciás is ezzel a konttyal a feje búbján, szépen stimmel. Az ET-d szép, összeszedett, olvastam volna még, bár én kicsit hiányoltam a személyes élményét vagy traumáját a Trimágus tusáról, de ha őszinte vagyok, akkor akármit olvastam volna róla, mert vártam már a betoppanását. Igazi kis francia kisasszonyka, aki megtalálja a különcségével is előbb-utóbb a helyét a Tekergők között! Rengeteg ötletem van hozzád, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül, így hát nincs más hátra, mint irány a Város széli dombokra hoppanálást tanulni!
Foglalózni ne felejts, és a Vélaszármazék canonságból be is röppent a profilodba. : )
