2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
London külvárosában található kis vegyeskereskedés, ahol szinte minden megtalálható. Nem nagy bolt és nem is mondható gyakran látogatottnak, inkább a környékbeliek járnak ide, no meg akik már megszokták a helyet, esetleg egy-egy erre tévedő turista, aki még nem ismeri. Ma már egyre kevésbé, de régebben pletykálták, hogy az eredeti tulaj igen furcsa körülmények között lelte halálát, de ennek ellenére a jelenlegi tulajjal viszonylag kevesen ellenségesek, maximum a háta mögött suttognak néhányan, de sokan inkább sajnálják a miatt, ami történt. A férfi leesett ugyanis a lépcsőn, de néhány szomszéd szerint előtte dulakodás hangjai is kiszűrődtek az éjszaka közepén az épületből, azt pedig sokuk nem érti hogyan alhatott Eleanor olyan mélyen, hogy nem hallotta az esést, hiszen csak reggel jelentette a halálesetet. Ám végül elült a pletyka nagyja, hiszen a nőn azért látszott, hogy mennyire megrázta a hőn szeretett férfi halála. Eleanor Bonesé jelenleg az üzlet, aki a kis bolt felett lakott sokáig, amíg férjhez nem ment néhány évvel ezelőtt. Bár a környéken mindenki tudja, hogy a férje is halálát lelte néhány héttel ezelőtt, ezért jó eséllyel visszaköltözik hamarosan a bolt feletti kis lakásba.
Végtére is lássuk be már nem vagyok húsz éves, hogy egy kapcsolat után, aminek halál lett a vége és még csak gyerekem sincs, no meg házas sem voltam, ne jöhessen semmi a későbbiekben, úgyhogy igen próbálkoztam, bár persze nem a saját ötletem volt ez sem. Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy én már nem igen lehetek boldog, az a kevéske idő is ami adatott és ami olyan hirtelen és tragikusan ért véget talán csak valami kósza álomkép volt és talán nem is volt valóságos. - Persze, megértem, én csak... Azt hiszem annak a szép emléknek a megcsúfolása számomra csak gondolni is efféle átfedésre. - főleg ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy sosem voltam igazán boldog a férjemmel, azaz most már csak az ex férjemmel, akit tény nem sajnálok azért olyan nagyon, hogy meghalt. Nem volt kedves ember, se nem volt jó ember. Hogy meghalt... hát meg halt, talán még meg is érdemelte. Csak azért, mert valaki auror, ez még nem jelenti azt, hogy isteníteni kellene őt vagy a tetteit. - Már akkor is elmondtam az auroronak... Elnézést, tudom, hogy nem azért van itt ,hogy aktákat olvasgasson. Tehát nem igazán, én aludtam, aznap nem történt semmi különös, egyszerűen csak... megtörtént - rövid szünetet tartok, majd elgondolkodva pillantok rá a teám kortyolgatása felett. - Úgy véli tehát így látatlanban is, hogy az az eset sem szimpla baleset volt. De hát... ő volt a legkedvesebb ember, akit ismertem, senki nem akarhatott ártani neki. - nem is gondoltam arra, hogy a nagy szerelmem halála sem valamiféle véletlen volt. Talán tényleg átok ül a helyen? Nem tudom, hiszen nem hallottam semmit sem az előtt, hogy ide érkeztem volna, hogy olyasmi történt volna itt, ami különös.
Tulajdonképpen nem is csodálkozom, hogy egy ilyen gyönyörű nőnek már több komoly kapcsolata is volt, biztosan csak én vagyok ennyire magamba fordulva, hogy Anna halála óta senkit sem szándékoztam engedni magamhoz. Még Agnese-t sem, még annak ellenére sem, hogy neki gyermekei voltak, ami azt jelentheti hogy képes az érzelmi kötődéshez. Elváltak útjaink, ahogyan ő fogalmazott, és ezt végérvényes lezárásként kezeltem, hiszen azelőtt visszaléptünk, hogy bármi komoly megindult volna. Eleanor viszont magán viseli a fájdalmas sebeket, amiket már két férfi halála is jelentett. Egy újabb özvegy, ahogyan Agnese és én is vagyok. A világ ennyire tragikus lenne, hogy a halál ott lohol az élők nyomában? - Elnézést ismételten, nem szándékoztam pimaszkodni. A provokatív kérdések nagyban segítenek feltárni az érzéseket, és rávisznek arra az útra, amelyen elindulva a megoldáshoz juthatunk. – Nem mentegetőzöm, viszont tudatni akarom, hogy nekem a módszerem az, hogy fájó sebeket is feltépek, hiszen legtöbbször éppen azok, amik közelebb visznek a titokhoz . Az ember elrejtett érzelmei gyakorta a leginkább mozgatórugói bizonyos eseményeknek, még ha amúgy a két esetet balesetként kezeljük, azért Eleanor mégiscsak felmerült gyanúsítottként. Talán a kettő összefügg, a lépcső enyhén szólva is gyilkos azok számára, akik rálépnek. - Ezt értem. És amikor a másik úr az épületben volt, akkor igen. Látott esetleg valamit? Bármilyen apróság érdekes lehet. Magát az esetet megelőző órákra is értem, hátha beugrik valami. Járt aznap itt valaki? – Próbáljunk visszaugorni a korábbi esetre, hiszen a férje alig halt meg most, de ha a kettő összefügg, akkor talán érdemes a korábbira koncentrálni. Érdekes lehet még a hely alaprajza, de most inkább a teámat kortyolgatom, s elgondolkozva várom a választ.
Azért megrezzen az arcom, de mégis mit mondhatnék? Találhat olyat, ami túlságosan fájdalmas? Igen, de el is mondom neki, mert tisztában vagyok azzal, hogy azért van itt, mert olyan képességei vannak, amikkel észrevehet, megtudhat olyasmit is, amit mások nem. Persze az aurorok is ismerik az előzményeket, de nem mentek bele mélyebben, hiszen nem volt semmiféle bizonyíték ellenem akkor sem és Philip sem fog a fejemben olyasmit találni, hiszen én nem emlékszem tényleg semmire, ami előjöhet, ha csak nem villannak be neki olyan múltbéli képek... de a banya bizonyára ez ellen is megpróbált tenni valami. - Nem, dehogy! - nem mondom, hogy felháborodok, de azért mégis csak meglep a kérdés, hiszen olyan nagyra tartja a képességeit, mégsem érzékelte, hogy az a férfi mennyire fontos volt nekem, míg a férjem... nem igazán? Miért is lett volna ennek fényében bármiféle átfedés? Az ember pont fordítva tehetné maximum, olyat csal meg, akit nem szeret azzal, akit igen, nem pedig a fordítottja nem igaz? Akármennyire próbálhat jeleket észrevenni, akkor is azt érzékelheti, hogy igazán mély fájdalommal járt a szeretett férfi elvesztése, míg a férjem halála nem rendített meg ilyen szinten. Van az úgy, hogy az ember inkább van valakivel, akihez nem kötődik annyira, mint egyedül, nálam is erről volt szó inkább az ex férjem esetén, de előtte egészen más volt a kapcsolatom, ott tényleg meg volt a kötődés, nem is kicsit. - Igen, mindketten, de én nem tartózkodtam az épületben, amikor a férjem meghalt. - balesetet szenvedett, a hivatalos adatok alapján. Egyébiránt Philip akármennyire kutakodhat a múltban, nézhet a harmadik szemével, tényleg nem fogja azt látni, hogy bárhol felsejlene az alakom egy haláleset kapcsán, ellenben ha elég jól keres és kutakodik, úgy sejtem a banya által szándékosan itt hagyott nyomok olyan tévútra vezetik majd, ami csak még inkább érdekessé teszi számára az ügyet. Az sem lenne meglepő, ha magát a banyát vélné felfedezni, mint itt ténykedő sötét alakot.
Nem akartam megsérteni az érintésemmel, de ez most így jött ki belőlem. Nincsenek barátaim, viszont ismerem az illemet. Szokásom mindenkivel úriemberként viselkedni, pedig nem születtem azzá. Munkáscsaládból származom, és keményen fel kellett kapaszkodnom, hogy az aranyvérű társadalom elfogadjon, ráadásul a szüleim muglik voltak. Úgy vélem, hogy úriembernek az ember nem tanul, hanem ha megvan benne a belső tartás, akkor minden körülmények között tud viselkedni. Azért most kissé átléptem az alap illem határait, ezért a megkövetés. - Valóban. Remélem nem találok olyat, ami túl fájdalmas. – Ez valahol figyelmeztetés is, hiszen ha ő rejteget valamit, még véletlen látomások formájában is a tudomásomra juthat, remélem ezzel tisztában van. Nem akarok olyan mélyre ásni, ami nem köthető az ügyhöz, de igenis felmerülhet. Még nem ülök le, noha biccentéssel köszönöm meg a teát. Behunyom a szememet, hogy egyéváljak a hely aurájával. Érzek a sötéten kívül némi vidámságot is, ami vélhetően nem a férjéhez köthető. Immár helyet foglalok az asztalnál, és szimplán tejjel kezdem felkeverni a feketeteát. Szép világos színt ölt, elmerengek a folytonosan kavargó körökben. - Ez még a férje előtt volt? Vagy volt.. némi átfedés is? – Nyilván nem elítélhető, hogy ha egy ilyen szép nő akár több vasat is tart a tűzben, aztán lehet, hogy kikéri magának, de így már érthető a fájdalom ilyen mértékű jelenléte a szemében, szinte látni, hogy még beszélni is nehezen tud a helyzetről, a fejébe pedig nem látok bele, de biztosan komoly viharok dúlnak legbelül. Talán még mindig szereti az elhunytat? Így pedig már ketten haltak meg.. Egy erőszakos halál, és egy baleset. Ez utóbbi se lenne baleset? A nő körül csak úgy gyűlnek a halottak. Amilyen bájos személyisége van, olyan baljós, ami a nyomában jár. - A férje is leesett a lépcsőn, jól emlékszem? – Lassan már meg kéne vizsgálni azt a lépcsőt.. Vajon mindkét esetben ő merült fel, mint gyanusított?
Gyermekáldásra utaló jeleket nem találhat itt egyáltalán sem lent az üzletben, sem odafent, már csak azért sem, mert ugyan van gyermekem, de erről én sem tudok, csak a banya és Alice, de ezt az apró részletet, az életem egy igen régi szeletét soha sem közölték velem. Azt mondták a baba halva született, és már olyan rég volt, hogy erre már gondolni se nagyon szoktam. Azért az eléggé meglep, amikor a fickó egyszerűen elkapja a kezemet. Persze tudom, hogy milyen képességei vannak, de ettől még szokatlan egy ilyen gyors reakció, amire reagálni sem tudok, csak pislogok párat, kissé ledermedve és próbálom megtalálni a hangomat, ami elsőre nem sikerül. Kis torokköszörülés után csak, amikor már elengedte a kezemet és szinte óvón húzom vissza magamhoz a karomat, pedig nem tett semmi rosszat, meg se szorította igazán erősen. - Hozom a teát és nincs semmi baj. Azért önt hívtam, mert olyan kellett, aki többet tud, mint mások. Én vállaltam. - na igen lássuk be sejthettem, hogy ilyesmi is történhet itt. - Jöjjön, az emeleten le tudunk ülni is. - és nem utolsó sorban a konyha is közelebb van. Hellyel kínálom a kis szobában, ami egybenyílik a konyhával, így dönthet, hogy az asztalhoz ül székre, vagy az egyik kis fotelt választja, ennek fényében ülök le én is teszem le a teákat. Végül csak kiteszem az ízesítéshez valókat, citrom, cukor, tej, amit szeretne, aztán a magamét ízesítem egyelőre csendben, és csak az első korty után, a kezemben a meleg bögrével szólalok meg újra. - Úgy sejtem minden részlet számít, akkor... essünk túl rajta. Az üzlet eredetileg nem az enyém. Egy férfié volt, még évekkel ezelőtt, aki nagyon fontos volt számomra és aki... meghalt. Egy reggel úgy ébredtem, hogy ő már nem volt életben és minden csupa vér volt a házban és körülöttem. Én... nem emlékszem semmire, mélyen alhattam és azzal zárták a dolgot, hogy leesett a lépcsőről, én pedig talán alva jártam, ezért lettem véres. - fejezem be végül és igen minden egyes szónál érezheti a fájdalmat, láthatja az arcomon is, hiszen kínoz az egész még mindig, annak ellenére, hogy milyen régen is volt már és igen sokkal komolyabb ez számomra, mint a férjem halála, ami nem történt csak néhány napja.
Bár angol vagyok, igen alacsony sorból kapaszkodtam fel, ráadásul rendkívül sokat töltöttem inkább a franciák köreiben. Egy jó tea viszont mindig jól eshet, ezért habozás nélkül bólintok, pillantásomban benne van a köszönet, s a hála érzete is, még ha nem is szólalok meg, most kiterjeszteném az érzékeimet, hogy minél inkább egyé váljak a hellyel. A nő elsietne teáért, de azért előtte még válaszol. - Igen, érzek valami.. sötétet. – Kapom el ösztönösen a karját, félretéve az úriemberséget. Két dolog villan be azonnal. Vér, méghozzá sok vér, no meg fájdalom is. Ám valóban nincsen köze Eleanor férjéhez az ügynek. Ez valami… régebbi lenne? Ekkor ócsúdok fel, hogy kibújt belőlem a látó, magától mozdult a kezem, s ujjaim most a nő karján, remélhetőleg nem szorítottam meg olyan nagyon. Gyorsan vissza is rántom, hogy ne sértsem meg még jobban. – Elnézést, szakmai ártalom, nem akartam.. Alkalmatlankodni. Inkább teázzunk. – Egyezek én is bele, és ha nem dob ki, akkor helyet foglalok, hogy ezzel is mutassam, visszavonulok a passzivitásba. Majd együtt körülnézünk, úgy az ildomosabb ezek után, ha ő mutat meg minden olyan helyet, ami érdekes lehet. Például azt, hogy hol is halt meg a férje. Kétlem, hogy már találok vérnyomokat, de ki tudja, a helyzetből beugorhat valami. Leveszem a kalapomat, s egyelőre az ölemben tartogatva várom a továbbiakat. Jelenleg csupán azt nézem, hogy találhatok e gyermekáldásra utaló jeleket. Jó eséllyel nem, hiszen ez az üzlet lakrésze.
Oh hát persze, azért mesélt róla a banya, ha nem is sokat, de annyit azért tudok, hogy tényleg igen jó nyomozó, de itt ez most igazán nem számít. Nekem csak annyi a feladatom, hogy a bizalmát elnyerjem, és pont azért nem lát semmit sem, amikor keresgél, mert nem avattak be a terv részleteibe, és mert ténylegesen én nem vagyok rossz ember, ellentétben Alice-szal, aki mint tudjuk nagyon is az, viszont elég jól rejtőzködik ahhoz, hogy bár Philipnek ott a harmadik szeme, de azért őt nehezen tudja egyelőre kiszúrni. - Igen tudom, ezt már említette, akkor nézzen körül először. Esetleg készítsek addig egy teát? - igazi úriember, aki biztos vagyok benne, hogy szereti a teát és persze tejjel, ahogyan az angolok, habár könnyedén tévedhetek is. Legalább nem leszek neki "útban", amíg körülnéz az üzletben és odafent a lakrészben, bár természetesen, ha inkább azt választaná, hogy kövessem, akkor nem vagyok ennek sem ellene. - Átokverte? Nem, erről nem tudok, de... azt érezheti, hogy halt már meg itt más is, még évekkel ezelőtt. - és igen azt is nagyon jól érezheti, hogy erről az esetről sokkal nehezebb beszélek és sokkal több fájdalom hallatszik a hangomból, mint a férjem esetében, aki nem régen lelte halálát és sokkal frissebb az élmény, mégis egy múltbéli évekkel ezelőtt történt eset még mindig sokkal jobban elszomorít és fájdalmat küld a szívembe.
Próbálom lopva megérinteni a nő auráját a harmadik szememmel, ebből elméletileg nem érzékel semmit. Én viszont annyit igen, hogy valami nagyon nyomasztja, aminek nem sok köze van a gyászhoz. Az eddig is kiderült számomra, hogy nem fűzte túl sok érzelem a néhai férjéhez, noha az arcáról számomra az süt, hogy kedves, sőt, nagyon is anyáskodó típus, hiszen nem állt volna érdekében visszakérdezni az én munkámat illetően, és aligha hiszem, hogy csupán a régi ismeretségre való tekintettel, udvariasságból tette. Amint megállunk a taxival, gyorsan kipattanok, amint fizettem, s megkerülve a járművet, kisegítem belőle a nőt, ahogyan a vonatról is nyújtottam a kezemet. Régi vágású erkölcsök szerint élek, s bár Leticiánál sok elvem kudarcot vallott, de az más tészta. - Volna, hogyne volna, mégis hagyom őket ülepedni, nem kell mindent azonnal tudnom. Inkább a hely hangulata érdekel. Tudja, nem véletlenül hívnak kémvadásznak, valahogy van érzékem ahhoz, hogy szavak nélkül is a dolgok mélyére lássak. – Oldalt pillantok, ahogyan észreveszem, hogy valaki az eddigi lépéseinket folyamatosan követte. Bizalmi kapcsolatot nem fedezhet fel köztünk, bárki is legyen az illető, így legalább a pletykáknak elejét vesszük, ne kelljen szárnyra olyan szóbeszéd, hogy az özvegy máris új férfit hoz a házhoz. – Igen, érzek valamit.. mintha maga a helyből áradna valami.. Rossz dolgok színhelye volt már számtalan alkalommal. Netán átokverte a környék? – A hangom csevegő, cseppet sem olyan minőségben beszélek, mintha valami ördögűző lennék. Nyugalmat sugárzok, mint aki még a sötét, és félelmetes alagsorba is úgy lépdel le, mintha karneválba menne berúgni. Még kedves mosoly is játszik az ajkaim tövében, pedig sok szörnyűséget láttam, de Anna halála után eleget kínoztam magamat ahhoz, hogy próbáljak a mának élni, és nem gyomorgörcsöt kapni mindentől.
A talán kissé különös eseményekkel megtűzdelt vonatút után végül megérkeznek a célhoz, azaz első körben Londonba, ahonnan a pár taxivel érkezik meg a külvárosba, ahol az üzlet és egyben persze a nő lakhelye is található. Különös lehet talán, de a férje annak ellenére itt lelte halálát, hogy egyébként nem ez a közös házuk. Vajon mit kereshetett itt egyáltalán? Az talán érthető, ha bár az üzlet Eleanoré, de a férfinek is volt bejárása annak ellenére, hogy auror. Talán valami után kutatott, vagy csak szimplán összerúgták a port és ez volt az ok,hogy azt az éjszakát külön töltötték és ezért is kevésbé volt gyanú épp a feleségen a férje halálát illetően? Sok a kérdés. Annyi egyértelmű, hogy az aurorkollégák nem ásták mélyen bele magukat az ügybe, kérdés, hogy vajon Philip többre jut-e náluk, ha már olyan nagy híre van nyomozó körökben és persze kérdés, ha talál akkor vajon mit? - Itt is volnánk, ha bármi kérdése van még... az eddigieken kívül... - Philip még éppen láthatja, miközben Eleanor belöki előtte az ajtót, hogy elhúzódik egy függöny a szomszéd épületben, tehát szomszédok vannak, szemtanúk is lehetnének, de vélhetően nem voltak, vagy legalábbis az auror kollégák nem igen jutottak velük semmire sem, de mint tudjuk egy összeszokott közösségben, egy kis környéknek az emberek sok mindent pletykálnak, de nem mindig szeretik azt csak úgy kiadni akárkinek, vagy az sem biztos, hogy merik... - Igazság szerint nem is kellett volna itt lennie. - teszem még hozzá, hiszen bár volt róla szó, hogy a férjem leesett a lépcsőn, tehát baleset volt, ám arról nem, hogy mindez itt történt és arról sem meséltem, főképp mert igen fájdalmas pont, hogy ebben a házban már valaki más is meghalt, hiszen olyan valaki volt, aki sokkal fontosabb volt nekem, mint egész életemben bárki. Azt mondják egy nagy szerelem van csak az életben. Az enyémet elvették tőlem és ha ez így van akkor már nem is lesz több soha.
London külvárosában található kis vegyeskereskedés, ahol szinte minden megtalálható. Nem nagy bolt és nem is mondható gyakran látogatottnak, inkább a környékbeliek járnak ide, no meg akik már megszokták a helyet, esetleg egy-egy erre tévedő turista, aki még nem ismeri. Ma már egyre kevésbé, de régebben pletykálták, hogy az eredeti tulaj igen furcsa körülmények között lelte halálát, de ennek ellenére a jelenlegi tulajjal viszonylag kevesen ellenségesek, maximum a háta mögött suttognak néhányan, de sokan inkább sajnálják a miatt, ami történt. A férfi leesett ugyanis a lépcsőn, de néhány szomszéd szerint előtte dulakodás hangjai is kiszűrődtek az éjszaka közepén az épületből, azt pedig sokuk nem érti hogyan alhatott Eleanor olyan mélyen, hogy nem hallotta az esést, hiszen csak reggel jelentette a halálesetet. Ám végül elült a pletyka nagyja, hiszen a nőn azért látszott, hogy mennyire megrázta a hőn szeretett férfi halála. Eleanor Bonesé jelenleg az üzlet, aki a kis bolt felett lakott sokáig, amíg férjhez nem ment néhány évvel ezelőtt. Bár a környéken mindenki tudja, hogy a férje is halálát lelte néhány héttel ezelőtt, ezért jó eséllyel visszaköltözik hamarosan a bolt feletti kis lakásba.
