2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egyre jobban idegesít, hogy mégis mit akarhat tőlem igazából Felicity. Arról ne is beszéljünk, hogy akad itt még jó pár "jótét lélek", akiknek le kell verni az egoját a plafonról. Legyen itt szó most Corvusékról. Alisonnal sikerült pár szót váltanom, bár egész vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mintha egy pillanatra kifordította volna a saját személyiségemet. Magamra se ismernék, ha azzal a figurával sétálnék szembe a folyosón. Azért viszont be kell vallanom, hogy egész pöpec érzés volt újra látni, s mintha nem is neheztelne semmi miatt. Milyen idióta... Bár ha szőkékről van szó, akkor valóban nem tagadhatják le a sztereotípiákat. Ahogy szépen kanyarodok be az egyik fordulóból, már vetődik is felém az egyik bandatagunk. Néha az agyamra tud menni és legszívesebben a beleinél fogva lógatnám fel az egyik toronyra, de azért a hűsége mégis csak kompenzálja a barom énjét. Mélyen felsóhajtok, amikor megszólít a maga energiabomba módján, amitől már most fejfájásom lesz. Épp eleget baszakodok a sárvérű korcsok csapatával, eléggé le tud fárasztani az, amikor hat oldalról pattognak neked, mint a bolhák. Komolyan mondom, alkothatnának valami klubbot is. - Nézzenek oda! Téged is merre evett a fene.- tettetett döbbenettel kerekednek el szemeim, na persze rögtön ezután egy fölényes vigyorral egyensúlyozom a stílust.- Minden frankó, haver. Csak a szokásos. Viszont valami bűzlik a korcsnép körül. Egyre gyakrabban látom őket együtt. Biztos valami pusztító alpáriságon törik a fejüket.- nevetséges kép ugrik elém, hogy az ő pizsipartijuk milyen lehet, ha már ennyit lógnak együtt. Az én bulijaimon legalább van kaja, pia és mindenki jó arc, na de ők... - Mi lehet annyira fontos, Kuroda?- vonom összébb szemöldökeimet gyanakvón. Hallgatok rá ettől függetlenül, majd a klubhelyiségbe érve le is vetem magamat az egyik fotelbe, aztán várakozóan nézek fel rá. - Ki vele. Hallgatlak.- dobom fel lábaimat a fotel előtti kis dohányzóasztalra, hogy azért kényelembe helyezhessem magam a kiselőadása előtt.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy miként fogok ennek a témának nekiugrani, de örökre nem matekozhatok csak úgy kérdőjelekkel a fejem felett. Szerintem aznap tök tisztán láttam valamit ami valószínű csak a szememet kápráztatta el. Lehetséges már csak bele akarok látni a dolgokba valamit mert Prairie-vel próbálok zöldágra vergődni? Pfú, de nem tudom! Na jó lehet túlfeszülöm ezt a dolgot, hiszen nem mintha annyira tartanom kéne egy kérdéstől. Igaz Noah-ról beszélünk aki nem igazán szokott ilyesmikről beszélni. Legalábbis ami az érzelmeket illeti, de még akkor is furának találom mi a francot keresett Felicity körül. Főleg, hogy kézen fogva menjenek el ők ketten valamerre. Talán nem tartozik rám, de barátok vagyunk így mégis csak érdeklődhetek, nem igaz? Meg kezdjük ott, hogy Prairie lefogja tépni a tökömet, ha valami történik a barátnőjével. A zsebembe süllyesztve kazeimet nézek szét, hogy mikor dugja már erre az orrát Noah. Amúgy is mostanában tök furán viselkedik ami lehet csak nekem szembetűnő mert valami néma megfigyelő vagyok az esetek nagyobb százalékába mint valami verő ember. Igaz a magam kis érdekei miatt lettem bandatag meg a hülye fejem miatt, de az már részlet kérdés. Nem lenne Noah rossz ember, ha alább adna ebből az egész menő vagyok és kész vagy utálom a sárvérűeket témából. Olykor lefolyik a fejemben vajon mi lenne, ha kiderülne az én kis családi titkom. Lehet nem lenne kellemes a következő egy pár évem, ha rám szállnak vagy éppen az unokatestvéreimre vagy a családom más tagjára. Necces, de igazából most tényleg őszintén érdekel mi is történik körülötte. Nekünk fiúknak is szükségünk van valami dumapartyra. Egyik kezemmel végül a hajamba túrok, úgy érzem a gondolataim csak csaponganak jobbra-balra. Ekkor látom meg közeledni végre Noah-t mire kifújom a levegőt, ahogy közelebb ér oda intek neki és egy vigyort megeresztek. Csak lazán! Szimpla beszélgetés nem fog semmi nagy durranás történni és a fejedet sem tépi le. - Hey! Már azt hittem a föld is elnyelt. Mizu? – tudakolom tőle. Jobb lenne beljebb tolnunk a seggünket körülbelül záros határidőn belül. Amúgy is a falnak is füle van, de mégis valahogy biztonságosabbnak érzem a klubhelyiségben ledumálni ezt, ha nincsenek ott vagy a hálókörletben ahol biztonságosabb a csevej. Emellett pedig ideje lenne a humorzsákot felvernem magamban mert marhára bealudt. - Menjünk beljebb mit szólsz? Nem folyosóra való téma. – nevetek bökve a klubhelyiség felé így, ha beleegyezik megindulunk. Azt hiszem elég sok szarság tolult a nyakunkba mostanság. Ez alól sajnos a fenegyerekek se kivételek. Igaz én plusz pontnak striguláztam a nyaramat, hisz Prairie-vel valami elkezdődött. Ez, hogy a viharba ne lenne pozitívum?!
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Még ha el is engedtem, hogy vezető legyek, netán alfa, a stílusomon nem tudok változtatni. Anyagilag is én vagyok a saját életem kovácsa, van egy gyerekkoromtól kialakult parancsolgatós stílusom. A túlerő sem szokott érdekelni, lazán nekimegyek bárkinek, legyen szó egy két méter magas óriásszármazék vámpírról is. Most a fiatal lány legalább egy fejjel alacsonyabb nálam, de nem csupán ez, vagy a fiatalsága hökkent meg, inkább az, hogy nyilvánvalóan friss vérfarkas, de olyan nagy a szája, hogy ha felhúz, letépem a fejét, és a kvaff tárolóba teszem a jövő kviddicsezőinek ajándékképpen. McGreeny biztosan nem örülne mindennek. Veszek egy nagy levegőt, amikor szájalni kezd, hogy aztán megjelenjen lelki szemeim előtt Emma, aki mint valami kisangyalként a vállamra ül, és nyugalomra int. Sóhajtva becsukom a szememet, hogy aztán amikor kinyissam, lejjebb engedjem felhúzott vállaimat. – Hagyjuk most a hírnévvel dobálózást. Bajban vagy. Kurva nagy bajban. – Visszahúzom a fogaimra az ínyemet, mert hajlamos vagyok még emberi alakban is úgy morogni, mint fenevadként. Túl sokan járkálnak a tömlöcök környékén, mindenki a furcsa rélmálomról beszélget, az egész kastélyt érinthette. Van egy vérszomjas oldalam, ez egyértelmű, nem is tudok vele mit kezdeni, de talán ma éjszakára már kiéltem magamat azzal, hogy a baltával betörtem a rémálomember tükreit. Az lett volna az igazi, ha őt magát agyalom trutyivá. Ez elmaradt, ezért a hiányérzet elkísér. Az is pluszban felhúzott, amit előbb a griff, majd a mardi klubhelységben láttam. Két hugom van, de egyik sem százas. Ha nem néznék a körmükre, akkor már régen feldarabolta őket valaki. Oldalt pillantok, ahogyan Cordelia, ahogyan az illetőt figyeljük, most kivételesen tetszik az arrogáns stílus, amivel lekoptatja emberünket. – Ez nyilvánvaló, ne tegyünk fel hülye kérdéseket. Megismétlem, a hozzád hasonló friss kiscsibék célpontot jelentenek. Amit nem is csodálok, szinte provokálsz mindenkit, feltételezem így is haraptak meg. Hogy történt? – Ismét bennem van, hogy nekiugrok, még lendülök is, ám megtörik a mozdulatom, próbálom visszafogni magamat, ám a szaga olyan irritálóan más, mint griffendéles társaimé. Ezt csak két módon orvosolhatjuk. Vagy megtépem, vagy társulunk valahogy. Szikrázó tekintetemből látszik, hogy én sem vagyok békés alkat, szinte vágyok a harcra, ám az emberi oldalam na meg Emma törékeny nyugtatása mégis hatással van rám. Ha én magam találtam meg a Red Riding Sisterhood egykori elsárgult pergamenjét, akkor nekem is változnom kell, hogy működőképes szövetséget alakítsunk.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Hevesebb reakciót váltok ki, mint elsőre hittem - általában hallgatnak rám, két okból. Az egyik az, hogy tartanak tőlem, a másik pedig az, hogy felnéznek rám, illetve sokszor vegyül a kettő, de a csaj ezek szerint egyik sem. Úgy látszik, sikerült kifognom, aki a saját közegében szintén valaki? - Először is, nem vagyok kislány - préselem ki a fogaim közt flegmán a választ, az arcom rideg, nem ingat meg a fenyegetőzése. - Másodszor. Miért, kivel beszélek? Esetleg elárulnád? - mosolyodom el halványan, némileg fellengzősen. A tekintetét állom, sőt, még jobban belefúrom az enyémet, úgy nézünk farkasszemet, mintha tényleg bármelyik pillanatban képesek lennénk egymásnak ugrani. Komolyan érdekel, ki ő, ha már így viselkedik, és hogy miért kéne épp nekem visszafognom magam, amikor láthatóan ő van rossz helyen. Hogy ki az a Jennifer és miért keresi, az per pillanat jelentéktelenné válik, valamelyik háztársam lehet, ha erre jár. Közben a közelünkbe ér valaki, kicsit le is lassít érkezés közben, láthatóan a kibontakozó konfliktust várja. Emiatt egy pillanatra leveszem a tekintetem Joyceról és az alakra pillantok amolyan "húzz már el" fejjel, és erre gyorsan el is szelel. Ahogy gyorsított lépteivel elhalad mellettünk, kicsi légáramlat keletkezik, amitől felém szállingózik a lány parfümjének illata, és... valami más is. Valami más, ami eddig ismeretlen volt számomra, mégis azonnal leesik, mi ez a szag. Nem igaz, már az érzékeim is mindenképpen szeretnék, hogy egy pillanatra se verhessem ki a fejemből ezt a rémálmot! Mielőtt gondolkoznék, előbb nyílik a szám, minthogy a tudatom rám parancsolna, hogy ezt nem kéne. Nem itt, nem most és nem neki. - Te... te vérfarkas vagy? - bukik ki belőlem. Ez megmagyarázná a heves, pattogó természetét, és hogy azonnal nekem akart esni. - Francba - suttogom, miután rájövök, hogy ezt valóban kimondtam hangosan is. Leolvad az arcomról az eddigi magabiztos ábrázat, ő is biztosan rájött már, sőt... biztos jóval hamarabb is, mint én, aki még csak ismerkedik a gondolattal, hogy mi várja hátralévő életében.
Felvonom a szemöldökömet, nem volt túl jó éjszakám, arcomon még mindig ott vannak a szilánkok ütötte felszínes sebek, amiket Emma nem tudott ilyen gyorsan eltűntetni. Pár napon belül nyomuk sem lesz, hála a regenerációmnak. Nincsen jó kedvem, amit tetézett még az is, hogy fent Annát Wyattel láttam szinte összebújva diskurálni. Az eszem megáll, hogy a két idióta ennyire összeillik. Talán a sértettség beszél belőlem, hiszen nekem végülis ott van Peter, de a kudarcélményeket nem szokásom elfelejteni. És különben is, Wyatt baja, hogy ennyire életképtelen korcs! Az is bosszant, hogy mellette még Emmát is hülyíti. Hát ember az ilyen? Jó, nyilván nem, lévén hozzám hasonlóan született farkas. Férfinek viszont nem nevezném. Ha bárkit bánt, akit kedvelek, minimum letépem a fejét. Gyengébb napjaimon csak a szemét nyomom ki, na. Így hát Cordelia flegmasága csípős szélviharként ér, nem csoda, hogy a szemem forgatva csípőre vágom a kezemet. – Mit akarok? Felpofozzalak kislány? Érdeklődtem, hogy jól vagy-e. Mellesleg Jennifert, de ha jobban felhúzol még te is, falhoz kenlek, mint valami majonézt, gondold már át, hogy kivel beszélsz. – Fújtatok, de tekintve, hogy szokásom mostanság hallgatni Emmára, aki örökkön örökké nyugalomra int, változom én is. Mivel Jenny sehol, én pedig nem tudok bemenni a mardekáros klubhelységbe, lehet, hogy ezt a mardekáros madárijesztőt küldöm majd be érte. Már az előbb is éreztem rajta, hogy hozzánk hasonlóan farkas, ráadásul még friss, lehet, hogy ezért is ilyen nagypofájú, mert azt hiszi, hogy most erősebb lett, bárkinek beszólhat. És még engem figyel gyanakodva. Ha tovább kekeckedik, menten a nyakát töröm, és betudjuk annak, hogy a rémálomban leesett az ágyáról. Sima ügy! Érezheti belőlem, hogy a fajtársa vagyok, magabiztosságom betudható a tapasztaltságomnak, vagy bármi egyébnek. Ráadásul minimum egy fejjel fölé magasodom, korban lehet köztünk négy-öt év az én javamra.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Lassan készültem volna inkább elengedni a témát és visszamenni a klubhelyiségbe - lassan úgyis ideje lenne az esti rutinomnak, aztán jöhet a szépítő alvás; de alig fogalmazódott meg a fejemben a gondolat, egy hang szakított ki belőle. - Tessék? - pillantok rá a hang tulajdonosára, a szöszi lányra. Ennyire látszana, hogy nem vagyok formában? Sajnos tisztában vagyok vele, hogy nem egészen sikerül önmagam hozni semmiféle tekintetben, mióta megtörtént az, és azt hiszem, aki ismer, annak ez fel is tűnhet, de azért nagyrészt van bennük annyi, hogy ne hozzák fel, még ha nem is tudják, mi pontosan az oka. Nem úgy ez a csaj, így csak megrázom a fejem, nem akarok ismeretleneknek magyarázkodni. - Inkább... hagyjuk - mondom, ezzel részemről máris lezárva a témát. Remélhetőleg. Még az ismerőseim sem tudják, hogy megharaptak, és azért vagyok ennyire készen. Nyilván jobb lenne, ha senki sem tudná meg, szóval egyértelműen nem fogom csak úgy valakinek az orrára kötni. - Mit akarsz? Esetleg... Keresel valakit? - kérdezem, most már felvéve a mások által kissé flegmának nevezett ábrázatomat, amit én inkább csak királynőinek neveznék. Nyilvánvalóan nem Mardekáros a lány, hiszen akkor ismerősebb lenne, egyértelmű, hogy azért jött ide, mert keres valakit vagy valamit és csak véletlen botolhatott belém. Nem a segítőkészség a kérdésem miértje, sokkal inkább az, hogy ez a mi felségterületünk, így ha akar valamit, akkor jobb, ha okosan teszi. Én pedig vagyok annyira hű a házamhoz, hogy ha az illető gyanús, arról szeretek megbizonyosodni... sokan akarnak ugyanis felérni hozzánk érdekből. Ugyan perpillanat simán be tudna menni a nyitott ajtón, inkább úgy néz ki, mint aki csak nézelődik befelé, szóval még mielőtt a tettek mezejére lépne, inkább kifaggatnám az ittlétének miértjéről.
Bosszúsan fújtatva sietek le a mardekár ház tömlőceihez. Annabeth, az az idióta a hátam mögött összeszűri a levet Wyatt-el, aki engem simán lepattinottt? Meg is érdemlik egymást! Közben Emmán is láttam, hogy jó eséllyel az én Wyattem az övé is egyben, úgyhogy az a srác jó sok lányt hülyíthet. Tényleg, mi van, ha Peter is itt volt a kastélyban? Vajon rá is hatott a rémálom? Talán őt is meg kellett volna néznem, ha már griffendéles, de közben meg ott van a tény, hogy ő már lediplomázott, jó eséllyel már nem is bentlakó. Mindegy, lássuk akkor, hogy mi a helyzet Jenniferrel. Ő még kevésbé van a szemem előtt, mert még csak egy házban sem járunk. Bizonyos szempontból jobban hasonlít hozzám, hiszen ő is szeret magabiztos lenni, másoknak tetszeni, igaz ő amolyan már-már prostis jelleggel, én pedig sosem adnám fel a fiús vagányságomat. Leérve a klubhelységük tárva-nyitva, az én drága kisebbik hugom a kanapén ül, körütte vagy négy mardekáros hím, akik isszák a szavait. Na igen, van Jenniferben egy nem kis adag Scarlette O’Harás. Bármennyire is szeretem titkon a kalandos, már-már romantikus történeteket, most enyhe hányinger fog el, hogy nem az a fontos számára sem, hogy a testvéreit megkeresse. Már bosszúsan vállvonva mennék fel vissza Emmához, amikor megcsapja az orromat egy fajtárs illata. Szaga? Merthogy vérfarkas, annyi biztos. Nem született, ennyi biztos, arról tudnék, már csak abból is, hogy a farkasgazda, aki maga mellé akar állítani vérlényeket, módszeresen öli azokat, akik nemet mondanak. A fiatal kislány tapasztalatlannak tűnik, noha ott az arcán a mardekáros gőg, ami oly nevetve szoktam eltaposni. – Nocsak.. te is belekerültél valami deliriumba? – Kérdezem bemutatkozás nélkül odaoldalazva. Ha úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy toborzunk, talán adjuk meg az esélyt a kicsinek. Hátradobom szőke tincseimről a piros kapucnit, s kijjebb nyitom a köntöst. Pillantásom egy ragadozó stílusát idézi, noha őt nem szándékozom becserkészni.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Az egyik folyosón térek magamhoz, közel a klubhelyiségünkhöz. Az utolsó emlékem az, hogy az egyik szaktársammal kicsit sokáig nyújtottunk egy közös projekten való ötletelést, aztán mindketten elindultunk, ő fel a toronyba, én meg le a pincébe. Ezek szerint itt is vagyok a közelben, de... mi történt? Ha az órát nézem, az csak méginkább összezavar, hiszen biztosan nem ennyi volt az idő, mikor elindultam. Még néhány ember elmegy mellettem, miközben megigazítom a ruhám és szemöldökráncolva igyekszem összerakni a gondolataim, de eszembe sem jut másokkal foglalkozni, saját magam jobban érdekel. Ha figyelnék, biztos feltűnne, hogy ugyanolyan zavart tekintetekbe botlok, de hát nem figyelek, így az agyam egészen mást kezd el összerakni. Lássuk csak! Kiesett némi idő, és bármiféle emlék nélkül a padlón ébredek fel. Ennek már köze lehet a múltkori éjszakához? De az lehetetlen, ez nem történhet meg velem, még egyébként is majdnem két hét van hátra a teliholdig és... egyszerűen nem! Teljesen abszurd ez a gondolat. Mióta megtámadtak, szinte mindent átnyálaztam, amit a könyvtárban találtam a vérfarkasságról, és semmit nem találtam róla, hogy az első átváltozás előtt, ráadásul csak úgy előfordulna ideiglenes eszméletvesztés. Vagy igen? Nem is tudom, mit kellene most tennem. Csináljak úgy, mintha meg sem történt volna? Az egyszerűen nem megy, annyira csaponganak most a gondolataim. Egyáltalán észrevette valaki, hogy ki tudja mennyi ideje itt fekszem, vagy képesek voltak elsétálni mellettem, és elkerülni, mint egy leprást?! Bárhogy is, valamiért gyanús nekem, hogy nem ez történt, de senkitől nem kérdezek semmit, amíg nem vagyok ebben biztos. Az kicsit sem fér bele, hogy bolondnak nézzenek. Így egyelőre a klubhelyiség folyosóján toporgok, karba tett kézzel sétálgatok és próbálom összerakni magamtól az elmúlt egy-két órát fejben.
A Mardekár ház klubhelyisége a pincében található. A bejárati csarnokból jobb felé vezet egy márványlépcső, innen pedig egy folyosón lyukadunk ki, ahová legtöbbször már a ház diákjai lépnek be leginkább, ahogy a klubhelyiségüket megközelítik, valamint innen vezetnek további lépcsők a tömlöcök felé is. A bejárat maga egy kőfal kiszögellései közt található elrejtve, nem sokkal mellette két lovagi páncél őrzi. A súlyos kőajtó jelszóval nyílik, amely két hetente változik, ezt elsőként a prefektusoktól lehet megtudni, ők hirdetik ki a többieknek. A jelszó továbbadása tilos más házba tartozó diákoknak, és ha a pletykáknak lehet hinni, már legalább hétszáz éve nem is lépett be a bejáraton senki más a Mardekárosokon kívül. (írta: Cordelia Mayfell)
Az egyik folyosón térek magamhoz, közel a klubhelyiségünkhöz. Az utolsó emlékem az, hogy az egyik szaktársammal kicsit sokáig nyújtottunk egy közös projekten való ötletelést, aztán mindketten elindultunk, ő fel a toronyba, én meg le a pincébe. Ezek szerint itt is vagyok a közelben, de... mi történt? Ha az órát nézem, az csak méginkább összezavar, hiszen biztosan nem ennyi volt az idő, mikor elindultam. Még néhány ember elmegy mellettem, miközben megigazítom a ruhám és szemöldökráncolva igyekszem összerakni a gondolataim, de eszembe sem jut másokkal foglalkozni, saját magam jobban érdekel. Ha figyelnék, biztos feltűnne, hogy ugyanolyan zavart tekintetekbe botlok, de hát nem figyelek, így az agyam egészen mást kezd el összerakni. Lássuk csak! Kiesett némi idő, és bármiféle emlék nélkül a padlón ébredek fel. Ennek már köze lehet a múltkori éjszakához? De az lehetetlen, ez nem történhet meg velem, még egyébként is majdnem két hét van hátra a teliholdig és... egyszerűen nem! Teljesen abszurd ez a gondolat. Mióta megtámadtak, szinte mindent átnyálaztam, amit a könyvtárban találtam a vérfarkasságról, és semmit nem találtam róla, hogy az első átváltozás előtt, ráadásul csak úgy előfordulna ideiglenes eszméletvesztés. Vagy igen? Nem is tudom, mit kellene most tennem. Csináljak úgy, mintha meg sem történt volna? Az egyszerűen nem megy, annyira csaponganak most a gondolataim. Egyáltalán észrevette valaki, hogy ki tudja mennyi ideje itt fekszem, vagy képesek voltak elsétálni mellettem, és elkerülni, mint egy leprást?! Bárhogy is, valamiért gyanús nekem, hogy nem ez történt, de senkitől nem kérdezek semmit, amíg nem vagyok ebben biztos. Az kicsit sem fér bele, hogy bolondnak nézzenek. Így egyelőre a klubhelyiség folyosóján toporgok, karba tett kézzel sétálgatok és próbálom összerakni magamtól az elmúlt egy-két órát fejben.
A Mardekár ház klubhelyisége a pincében található. A bejárati csarnokból jobb felé vezet egy márványlépcső, innen pedig egy folyosón lyukadunk ki, ahová legtöbbször már a ház diákjai lépnek be leginkább, ahogy a klubhelyiségüket megközelítik, valamint innen vezetnek további lépcsők a tömlöcök felé is. A bejárat maga egy kőfal kiszögellései közt található elrejtve, nem sokkal mellette két lovagi páncél őrzi. A súlyos kőajtó jelszóval nyílik, amely két hetente változik, ezt elsőként a prefektusoktól lehet megtudni, ők hirdetik ki a többieknek. A jelszó továbbadása tilos más házba tartozó diákoknak, és ha a pletykáknak lehet hinni, már legalább hétszáz éve nem is lépett be a bejáraton senki más a Mardekárosokon kívül. (írta: Cordelia Mayfell)
Aktuális viselet 
