2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az első prioritásom azon van, hogy Nicolas ne haljon meg az öreg fószer testében, de azért ha kiszúrom, hogy Nicolas testében lévő öreg is döglődik, akkor azzal is törődni kéne. Nagyon ciki lenne, ha Paulot megragadva megmentenénk Nicolast, de nem lenne hova visszamennie... Valahogy az én életem mindig testcserékkel van teli, először Elena, aztán Cody halála és visszatérése sellőként, aztán most ez az egész. Lehet, hogy nem állatokkal kéne foglalkoznom, hanem lediktálni egy könyvet Titának... Titának... egy pillanatra kicsit megakad a folyamat a fejemben és még a mozdulatom is, de azért így is sikerül végigvinnem Paulo ráncigálását. - Komolyan? Racionálisan? Nem lehetne racionálisan priorizálni, hogy az életmentés fontosabb, mint hogy ki-kinek a testében van? - szállok be a kifakadásba nagy szavakkal dobálózni egyébként egészen hitelesen nyafogva Justice testében. Persze, elég cinkes, hogy a Camilla testben lévő alak is Chrisnek állítja magát, de előbb válaszolok a kis tanácstalankodására. - Koncentrálj, az istenért, mit tudom én, legyen meg a SZÁNDÉK! - fejezném be ennyivel a sürgetést, hogy átforduljak a kamu-Camillához vagy éppen a kamu-Nicolashoz, megnézni, hogy olvad-e már ki a fickó és hogy amúgy van-e komoly sérülése, vagy csak az Immobilus miatt hever, amikor érzem, hogy elkapják a kezemet, és a haldokló hirtelen magához ránt, hogy... megcsókoljon? Mi az isten? Nem túl nőiesen felhördülök a csókba és már tolom is el magamtól, végig se szalad a szőke fejemen, hogy hagynom kéne magam, mert lehet, hogy ez lesz Nicolas utolsó emléke a földi létből. Ennyire nem vagyok penge és talán még jótét lélek se. Más kérdés, hogy az igazi Nicolas-test brutál jól néz ki, bár évek tipródásával még mindig csak addig jutottam el, hogy Cody-ra elmondhassam, hogy bejön, más pasit még így tuti nem jellemeznék, de... de a haldokló öreg fószer semmilyen mértékben nem a zsánerem. Amikor elfogy az ereje és lehanyatlik döbbenten pislogok kettőt és miután lehunyja a szemét a fájdalomtól és a kimerültségtől eltátom a számat hogy a kinyújtott nyelvemmel nyögdécseljek, sőt, a kezemmel próbáljam ledörzsölni az érzést róla, mintha valami mesefigura lennék. - Fúj, fúj, fúj, fúj... - mantrázom, teljesen elfeledkezve arról, hogy visszacseréltük a pálcákat Justice-szal és az eredeti tervem az volt, hogy megnézem a két kivülállót, hogy ki is van Camillában és hogy mikor fog kiolvadni a Nicolas testű öreg, mert lassan már időszerű. Remélhetőleg Cody és az igazi Camilla becsörtet majd és megmenti a napot, mert én jelenleg a drámian eltúlzott hányingerrel küzdök.
// Varázserő+szerencse sikeres, de ha arra volt, hogy mikor olvad a muksó nyugodtan mocoroghat már. xd //
Rendes Justice-tól, hogy így próbál nyugtatgatni, mert azon túl hogy szenvedek rendesen, idegesít is az, hogy én vagyok, akit most menteni, gyógyítgatni kell. Viszont kezdem elveszteni végképp az öntudatomat, hiszen a gyógyító késik, csak tologatják egymást, meg pálcákat cserélgetnek. Az öreg test, amiben ragadtam, már aligha jó bármire. Óvatosan a szilánkhoz érek, megpöccintem, hogy érdemes-e kihúzni, de attól csak jobban fáj. Olyannyira, hogy már meg sem ismerem Justice-t így Chris alakjában, valami furcsa ötlettől vezérelve kirántom a kezemet az övéből, és az utolsó erőmmel előrelendülök, elkapva Christ, akiről azt hiszem, hogy Justice, és az öreg testében megcsókolom az ajkát. Talán ezek az utolsó pillanataim, már mindent felülír az, hogy szinte látni vélem a fehér fényt, így hát az egyetlen logikus dolgot teszem, amit még megtehetek. Éveken át agyaltam rajta, hogy semmi értelme együtt lennünk, hiszen csak lehúznánk a másikat, most ezt elvesztegetett időnek gondolom, és ha pillanatokra is, de ideje bepótolni. Az más kérdés, hogy Justice-nak csak a külseje az, és bizonyára nem fogja érteni aki benne van, hogy mit miért teszek. Ám ez már nem a tudatos döntések pillanata. A csók után pedig jöhet felőlem bármilyen gyógyítás, ugyanis megadom magamat annak, hogy beájuljak.
A dolog eléggé kezdenek elszabadulni, és hogy is mondjam, őskáoszba fulladni. Az ilyesmi pedig sosem volt ínyemre. Én a lassan, hidegen elemző fajta vagyok. Aki képes bármilyen helyzetet a maga javára fordítani kellő átgondolás után. Még ha ez többnyire nem is nagyon jellemző a legtöbb mediterrán emberre. Viszont alig hogy leérek nyomomban a Camilla testében rekedt Chrissel máris mellettem terem egy Justice testében ragadt Chris, és ráncigálni kezd az ellenkező irányba. Hogy mi van?! Hóhóhó... Itt álljunk csak meg itt egy röpke pillanatra! - Elég legyen! Csendet! - emelem meg kissé a hangomat, lecövekelve egy ponton, és eléggé szúrós pillantással illetve a Justice-Christ, aki csak úgy mindenféle random sérültekhez taszigálna. Mintha nekem bármi közöm lehetne bármiféle gyógyításhoz. Tőlem maximum egy ferula erejéig várhatnak el bármit is, az Isten szerelmére! Lehet, hogy ez a Cody vagy kifene legendás gyógyító, ezt nem áll szándékomban vitatni, de nekem közöm se volt soha ahhoz a szakhoz. Az efféle "szórakozást" világ életemben Guido Rossira hagytam. Játssza ő a medimágus hőst. Neki sokkal jobban áll ez a szerep, mint nekem. Ez pedig egyszerű tény. - Előbb gondoljuk végig racionálisan a helyzetünket. Ha te is Chris vagy, és te is Chris vagy, akkor az egyikőtök hazudik, és nekem jelenleg nincs idegzetem totózgatni, hogy melyikőtök. Úgyhogy csak semmi hülyeség. - nem teszi az sem az egyszerűbbé a helyzetet, hogy idő közben még a Chris testű Justice is kezdi elveszteni az idegei feletti uralmat, és sürgetőleg fakad ki. Plusz igen, tényleg van egy sérültünk, aki elég ramaty bőrben van. De én még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a dologgal. - Lehet, hogy a srác legendás gyógyító, de nekem halvány fogalmam sincs róla, hogy mit kéne csinálnom. Tegyem rá a kezem és várjam a csodát? - tárom szét egy kissé tanácstalanul a kezem. Szerintem még mindig gyorsabb lenne, ha az egyikük megszánna egy pálcával, megtörnénk a rúnákat, és aztán a Cody testű Cody meggyógyítaná az ipsét. - De azért némileg bizonytalanul a sérült mellé guggolok, és a sérülése fölé tartom a jobb kezem, mert rémlik, hogy a Cody testű-Chris is valami ilyesmit csinált a lánnyal. Próbálok egyszerűen csak arra gondolni, hogy "Gyógyulj meg!" mert nem igazán tudom, honnan kéne ehhez közelíteni, de hátha valami történik, és engem sem lincselnek meg. Sajnálom tényleg, de tőlem ez messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. - És most? - kérdezem kissé bizonytalanul, akármi is történik.
//Dobás: 68 38-80: nem gyógyul be teljes mértékben a hasán ejtett nagyobb sérülés, de arra elég a gyógyítás, hogy Justice ferulája és vérzéscsillapítása működjön. //
- Ne aggódj, megoldjuk! - nem igazán tudom egyelőre rávenni magamat, hogy Nicolas mellől elmozduljak, azt pedig nem tartom esélyesnek, hogy ő mozogni akarna, mert csak nagyobb esélyt adna az elvérzésre magának, ha megpróbálna mászkálni. Igazából nem is hagynám, csak szúrósan nézek Paolora Cody testében, hogy magyaráz a rúnákról, a helyett, hogy cselekedne. - A francba is, csináld már! - morranok rá, amikor Chris végre odavonja Nickhez. Ha rajtam múlna, ha már az én testemben van, akkor tuti, hogy ennél jóval komolyabb ráncigálásra került volna sor. A pálcámat gond nélkül kicserélem egyébként Chrisszel, nekem is logikus, hogy ezúttal is párban ment a csere, és a gesztusai alapján és sejthető, hogy tényleg ő van a testemben. Nem igen tehetek most mást, mint hogy Nick kezét szorongatom, törölgetem a homlokát és csúnyán nézek Paolora, ha nem próbálkozik eléggé. - Majd utána rúnákat törünk, de az öreg fickót se lenne értelme eltenni láb alól. Attól, hogy irritálóan ugráltatni próbált, még nem érdemli meg, hogy elvérezzen... - és lássuk be, azzal csak időt veszítenénk, ha előbb a rúna kérdéssel próbálkoznánk és csak aztán a gyógyítással, főleg hogy Cody egyelőre még azt se tudjuk, hogy pontosan hol van, meg kinek a testében és a szavaim után csak néhány pillanattal toppan be jó eséllyel, ha csak nem lett közben valami villámgyorsaság képessége is.
Az öreg valóban nincs valami jó bőrben, hála a Justice testében rekedt Chris varázslatának, bár hogy meddig tart ki a hatása, az már egy másik kérdés. Egyelőre azonban Nicolas teste a földön hever, miközben a kis helyiségben mindenfelé kisebb-nagyobb törmelékek hevernek a Bombadának és a bájitaloknak köszönhetően. A robbanások végre megszűnnek, egy halk kis pukkanás kíséretében törik össze az utolsó üvegecske is, de még így is akad néhány, amely csupán elgurult, kár viszont nem keletkezett benne. Justice sikeresen lejut, majd a mágia segítségével megkötözött öreget is képes kiszabadítani, akiben egyértelműen Nicolas tudata lakozik és hát a teste már elég közel van a totális összeomláshoz. Az öreg egyébként sem lehetett valami jó bőrben, tekintettel a korára, habár - Dumbledore esetéből okulva - néhány mágus igen magas kort képes minden különösebb gond nélkül megélni, de ez a tag a hatvanhatodik évét tapossa és már alapból úgy nézett ki, mint aki sokat betegeskedik. A ferula és a vérzéscsillapítás is működik ugyan, de a lány jól gondolja, ennyi nem lesz elég... Miután sikeresen kiszabadítják az öreg testet, Nicolas hamar megállapíthatja, hogy bizony akad belső vérzése is, habár hogy az mekkora mértékű, már nem lehet innen megállapítani. Egyelőre azonban kénytelen Justicera támaszkodni, hiszen minden egyes mozdulat elég nagy fájdalommal jár számára. Csupán egy nagyobb szilánk van, amely azonban pont a hasába fúródott, így kétrét görnyedve tud csupán közlekedni, ha esetleg sétafikálni támadna kedve, de ebben a pillanatban nyilván az a legszerencsésebb, ha nem igazán mozog. Paulót Camilla is követi lefelé a lépcsőn, habár jól láthatóan nem igazán ura a testnek, ami belekerült. Néha-néha megbotlik, mintha nem szokta volna meg a lábai hosszát, de még a fejét is beveri, mintha már maga a magasság is gondot jelentene számára, habár Camilla sosem volt éppen egy égimeszelő. A lányoknál kissé magasabb, az igaz, de az igazi Chrisnél semmiképp sem. - Nem tudom, hol van - ingatja meg végül a fejét a bátyja kérése hallatán, miközben fel is mutatja mindkét kezét, amiben valóban nem foglal helyet egy pálca sem, Paulo pedig emlékezhet rá, hogy amikor ismét testet cseréltek, Camilla nagyon keresett valamit a földön. Ezek szerint egy pálcát. A Justice testében rekedt Chris végül sikeresen tolja oda a Cody testébe került Paulót a sérült öreg test elé. Cody magas szintű gyógyító ez igaz, de kérdés, hogy Paulo milyen mértékben lesz képes helyrehozni egy igen súlyos sérülést? Elvégre, Cody már hosszú ideje birtokában van a képességeinek, majdhogynem úgy használja, mint a kezeit az evéshez, de Paulo... Mindenesetre, muszáj lesz egy próbát tenniük, különben ki tudja, mi történik a test halála után Nicolasszal.
- A kastély körüli pajzsot - egészíti ki végül a mondatot a manó-Camilla. - Hogy időt nyerhessen magának. Sejtette, hogy aurorok akarnak majd bejutni a kastély területére, ha a társuk értesíti őket vagy ha valami balul sülne el - céloz ezzel Nicolasra, azonban a robbanás hamar elejét veszi a további mondandójának. Cody rohanni kezd a szoba felé, ahol már nincs senki sem, de azt hamar észreveheti, hogy valaki a csapóajtót robbantotta be, az onnan felszűrődő hangokat is tisztán hallhatja. A manó-Camilla később éri be őt csupán, hiszen a házimanó mágiáját képtelen használni, így voltaképp sok előnyre nem tettek szert azzal, hogy ő került egy varázslény testébe, noha talán a maguk javára fordíthatnák azt. Ha Cody esetleg lemenne a lépcsőn, akkor hamar megpillanthatja odalenn a kis csapatot, Camillával a lépcső aljában, aki egyelőre az épségben maradt bájitalokat vizsgálgatja töprengő fejet vágva mellé. Pálca ugyan nincs a kezében, de ha valóban ő Rufus, akkor talán még az üvegcsék is bőven soknak számítanak. Ha talál valami használhatót, akkor kétségtelen, hogy egyből ellenük használja majd fel.
(Petra: dobj két tízoldalú kockával, ha Paulo megpróbálja meggyógyítani Nicolast. 01-37: sikeres a próbálkozás és teljesen rendbe jönnek a fizikai sérülései. 38-80: nem gyógyul be teljes mértékben a hasán ejtett nagyobb sérülés, de arra elég a gyógyítás, hogy Justice ferulája és vérzéscsillapítása működjön. 81-00: csupán a kisebb sebek jönnek helyre, de a hasi sérüléssel nem tud mihez kezdeni, mivel nem tudja használni a legmagasabb szintű gyógyítói képességeket. Chris részéről is kérnék egy varázserő+szerencse dobást ).
Oké, hát ez így meglehetősen érdekes. Hiába kezd nyugtatgatni a pálcát ugyanúgy rászegezve tartom és csak egy nyomokban feszült - Nyugodtvagyok! - morranás szalad ki a számon bár normál hangerővel. Csak épp a türelmem kezd nagyon távol kerülni. Kissé mereven hallgatom végig amit magyaráz. - Imperio-t - segítem ki, hogy melyikre is gondol és azért pislogok párat, hogy tejóég.. Nem szokásom lenézni az.. egyszerűbb lelkeket, de most nem vagyok toleráns hangulatomban úgyhogy azért kiül az arcomra, vagyis Paulo arcára, hogy “ember.. úgy beszélsz a megélt dolgokról, mint egy LSD tripp-ről…” - Oké, legalább megtört. Vélhetőleg amiatt mert egy varázslény testébe kerültél.. - végülis az az átok mentálisan befolyásolja, kényszeríti a célszemélyt nem fizikálisan. A manó kényszerítette, az ő testébe került.. kiütötte a kettő egymást. - Miért hozott létre pajzsot? - ütközök meg kicsit ezen és ragadom még ki, a többit csak elraktározom egyenlőre, aztán a kérdésére kapcsolok, hogy eddig mindig párosan cseréltünk helyet, szóval… - Paulo gondolom az én testemben van… De ha te itt vagy, akkor valószínűleg Rufus van a többiekkel! Picsába! - és ekkor ha minden igaz magam is meghallom a robbanást amit én voltaképp azonnal a manóhoz kötök és ezzel a lendülettel, futva meg is indulok a szoba felé ahol legutóbb hagytuk őket. Egyenlőre a festmény sem köt le, meg ami mögötte lehet. És ha bizony meglátom Camillat egyedül a szobában mert esetleg még nem ment le a többiek után, ráadásul a berobbantott csapóajtóval, és netán a már össze halászott pálcával a kezében, határozottan rá emelem a magamét, bár nem támadom meg. Régen forgattam már ténylegesen.. nagyon régen és a visszatértem óta én személy szerint nem is voltam rá képes, ráadásul most nem is a sajátomat tartom a kezemben.. Persze a hiányosságaimról másnak nem kell tudnia. Épp eléggé megtanultam blöffölni az évek alatt. - Mégis mi a fenét művelsz Rufus?! - szegezem neki a kérdést tökéletesen félre értve az esetleges helyzetet és közben azon hüledezve magamban, hogy Rufusnak tényleg jól elmehettek otthonról, ha egy varázsló, vagy boszorkány pálcáját így magához vette és csak úgy suhogtat vele… Persze azért ha a lenti zajok eljutnak hozzánk is, érzékelhetően a figyelmem oda terelődik. És nyilván ha tévedek azzal kapcsolatban ki van Camilla testében.. majd kijavít.
Azért nem mondom, hogy olyan rohadtul képbe lennék, hogy mi az isten történik körülöttünk, nem véletlenül fagyasztom meg a pasit a mozdulatban hogy legalább néhány másodpercem legyen átgondolni mindent. Ehhez képest jön egy lökés felülről, amitől a falakról megindulnak a bájitalok, amiket eddig még csak nem is vettem észre, annyira azzal voltam elfoglalva, hogy milyen csinos karcsú a lábam, milyen hideg a padló, Nicolas mennyire öreg és kötözött sonka és így tovább. Tegyük fel, hogy a fájdalomérzetünk inkább lelki, mint testi, vagy lehet, hogy Justice is kemény fából van faragva, mert ugyanannyira nem törődöm a vágásokkal, mintha a saját testemben lennék, gyorsan talpra kecmergek aztán meglátva, hogy az öregen átfúródott darabot azonnal meg kell kapaszkodnom. - Én igazán nem akarlak képen hányni, de a lehetőség adott. - jegyzem meg, ahogy elindulnék hozzá, de ekkor betoppan a testemben Justice. - Hé, láttad Cody-t? Vagy a testét? Vagy mindkettőt? - kérdezem azonnal, de aztán sietve válaszolok is, hiszen a dögrovás se kevésbé fontos, ráadásul mögötte kirajzolódik Paulo Cody testében és legalább egy kérdésemre választ kapok. Remélhetőleg kinyögi, hogy kicsoda, mert amúgy azt érzem a hanghordozásán, hogy nem Cody, de mivel Nicolas egy random öreg fószerbe került, lehet, hogy benne is olyan van, akivel eddig nem is beszéltem. Kivéve, ha nagyon brutális olasz akcentusa van, akkor kihallom és beazonosítom, hogy Paulo. - Nem én, én Chris, ő Nicolas! - mutatok a kötözött sonkára, csak a miheztartás végett, bár az még az én szőke agyamon is átszalad, hogy lehet ez egyértelmű volt, mert eddig mindig párosan cserélődtünk, nem keresztbe-kasul. - Igen, méghozzá rohadt jó, de egy kicsit para volt használni a képességét, eleredt az orrom vére is. - adok hozzá egy kis használati utasítást is, aztán lehet van aki ráérez és nem is lesz rosszul más képessége használatától, tudja a halál. - Figyu, amúgy nem lenne rossz, ha egy szinte legendás gyógyító képességű testben nem néznél végig valakit elvérezni. - fordulok Paulohoz, és úgy, ahogy van, Cody testét kézenfogva tolom oda Nicolashoz, akit Justice időközben eloldozott és a földre hanyatlott. Persze nyilván van benne egy kis túlzás, de tény, hogy a VMS győztes csapatának volt a gyógyítója és a tagja is, és hogy én speciel még nem láttam hozzá hasonló gyógyítót, mármint ami ezt a kézrátételes miafenét jelenti, meg a ragyogást, meg a vérátömlesztéses életek mentését, meg úgy az ilyesmit. Így, hogy nem a gyengeségem a vér se vagyok elragadtatva a mennyiségétől, de meg kell vallanom, hogy Justice testében kevésbé kerülget és ez jó hír. - Meg szólj nekem is, ha tudok valami hasznosat. - fordulok magam, mármint Justice felé, mert az már biztos, hogy a pálcáink igen hasonlítanak, ugyanúgy értünk az átkokhoz, ami azért elég hasznos volt. - Oh, tényleg, visszacsere? - nyújtom a pálcát Justice-nak, teljesen alapvetőnek véve, hogy elhiszi, hogy én vagyok én, hiszen ő van bennem, nem is törődve azzal, hogy az egyenletbe talán majd érkezik egy Camilla testű alak is, aki szintén azt mondta, hogy Chris. Remélhetőleg van annyi IQ-juk, ha keresztbe cserélt mindenki, akkor összerakják, hogy kamu, de én úgy se hallottam a hazugságot azt pedig még nem tudom, hogy tényleg lejön-e az unszimpatikus miss picsa.
Hiába rángatom a köteleket, vagy kiabálok Justice-nak, bármilyen testben is legyen, nem tudok kiszabadulni. Talán ha hatna a felmenőim között legendaként emlegetett vérfarkas gén.. De így esélytelen. Justice, vagyis Chris berobbantja a csapóajtót, hogy ismét hozzám férjen, a robbanásoktól ugyan elkapom a fejemet, s a szemembe sem megy semmi, de a gyomromra fúródik egy szilánk. Vagy akár több is. Kicsusszan belőlem egy fájdalmasabb hörgés, próbálok innentől nem mozogni, hogy ne okozzak nagyobb kárt, vagy netán belső vérzést. – A francbaa… - Nyögdécselek, remélve, hogy most már tényleg mielőbb itt vannak a közelben. Justice be is lép, Christopher testében, neki erőtlenül, bágyadtan bólintok, hogy aztán alaposan meg is zavarodjak, amint a lány is belép, nyilván megcserélődött a lelkük. El tudnak oldozni, én pedig lehanyatlok, de mivel nincs is nálam a pálcám, így azért elég nehéz lesz magamat meggyógyítani. – Igen, Nicolas vagyok, csak éppen vége lehetne már ennek a testcserének. – Némi nyálat köpök a tenyerembe, meg akarok vizsgálni, hogy véres-e a köpet, van-e belső vérzésem. Én sem vagyok gyógyító, fogalmam sincs, hogy van-e értelme kihúzni a szilánkot. A legjobb az lenne, ha visszakerülnék a saját testembe, hogy aztán az öreggel lesz ami lesz. – Jutottatok valamire, hogy mi az isten folyik itt? Hogyan kerülhetünk vissza? – Próbálok a Chris testében lévő Justice-ra támaszkodni, mert egyrészt ő a lelki társam, másfelől most pasi testben nyilván ellenállóbb. Azt sem tudom példának okáért, hogy a többiek hol vannak, de ha Cody például gyógyító, arra én is felkapom a fejemet. Nem szoktam meg, hogy én döglődök. Vagy ha igen, mások nálam sokkal jobbak. És különben is, kell már a testem vissza!
Megértem én Cody-t, hogy frusztráló lehet neki, hogy nem minden felvetésére válaszolok kimerítően, de az felérne egy családterápiával, amire se időm, se ingerenciám. Utóbbi több okból is. Senki se osztja meg a családi szennyest vadidegenekkel csak úgy. A lényeget már megmondtam. Camilla valamilyen befolyás alatt áll, ebben biztos vagyok. Sok butaságra hajlamos, de ez még tőle is túl meredek lenne. Ugyanakkor elég öntörvényű, hogy senkire se hallgasson. Még rám se. Pedig ez lenne neki a legjobb. Nem örömömben vagyok vele ilyen. Tényleg. De be kell látnia, hogy változtatnia kell az életén. Ez viszont már senkire se tartozik a családon kívül. Válaszolni azonban már nem sikerül Codynak a kifakadására, ugyanis már megint megtörténik a testcsere. Pazar, mondhatom. Minden esetre én a többet ésszel, mint erővel híve vagyok. Ennek fényében előbb elemezném a helyzetünket, mielőtt durrbele módszereket alkalmaznék. Ezért is nézek ki előbb az ablakon, majd keresek valami értelmes lehetséges megoldást erre a csere-bere körözésre. Elég volt belőle. A saját testemet akarom, és véget akarok vetni ennek. Ahogy felteszem mindenki. Tehát szemügyre veszem a könyvespolcokat is. Gyorsan rá kell jönnöm, hogy nem épp szórakoztató gyerek irodalom. Elég egyetlen pillantást vetni a könyvcímekre. Vajon mért nem lepődőm meg ezen. - Rúnamágiák nem is csak némi feketemágiával átszőve. - csóválom meg a fejem az egyik könyvespolc előtt. Végül le is emelek egy rúnaismereti könyvet. Amivel elég nagy mázlim van. Egy egész fejezetet találok a stabilizáló rúnáról. Ez pedig le is köt annyira, hogy ne figyeljek arra, hogy a másik két társam mit művel. Különben talán figyelmeztetném Justuce-t, hogy berobbantás helyett inkább valami egyszerűbbel, pl. alohomorával próbálkozzon. Már persze, ha ezen ő nincs túl. De legalábbis figyelmeztesse első körön a lent rekedteket, hogy vonuljanak fedezékbe a csapóajtó közeléből. Így azonban már csak a robbanás hangjaira kapom fel a fejem, és nyújtott léptekkel indulok el az események után. Justice nyomában igyekszem felmérni a történéseket. - Ez elég elhamarkodott lépés volt. - jegyzem meg, miközben a lány már a sérültet próbálja ellátni. Én nem vagyok gyógyító, nagy hasznom ebben nincs. Ellenben igyekszem rájönni, hogy miképpen vessünk véget ennek az egésznek. - A könyv szerint, ha megsérül a stabilizáló rúna, akkor gyengül maga a varázslat is. A húgom átkának köszönhetően megsérült a rúnád, így mindegyikünké. Ez eredményezhette az újabb ugrást is. Ha feltörjük a rúnát, akkor mindenki a helyére kerül. - lépek oda Justuce-hoz, aki jelenleg Chris testében foglal helyet. A hangom higgadt, és nyugodt. Nagyon sajnálom a sérültet, de érte sokat nem tudok tenni, de ha mindenki helyre kerül, akkor gyógyítói segítséget is könnyebben kaphat. Mondjuk a saját testéve visszakerült gyógyító sráctól. Ez pedig igen fontos lenne. Inkább előbb, mint utóbb. - Van egy ötletem. De kell a pálcám. - közlöm higgadtan, és leteszem a könyvet, hogy a húgom teste felé tartsam a kezem, egyértelműen a pálcámra várva. Elméletileg ő Chris, tehát semmi oka rá, hogy ne adja a kezembe a pálcám. Ha végre mindenki önmaga lesz, akkor könnyebb lesz a "rosszfiúkat" is nyakon csípni. Talán hiba, hogy csak Rúna megfejtéssel , és a testcsere visszacsinálásával foglalkozom, de ez az első lépés, hogy minden helyre kerüljön. Főleg, mert senkinek nem kötelező igazat mondani, egy esetleges újabb elfuserált kör után. Így egy kicsit ez azért teszt is, hogy Chirs tényleg Chris-e a húgom testében.
Eléggé meglep, hogy ilyen erős hatást ér el a varázslat, de a fő cél, hogy lejussunk végülis. Azzal most nem nagyon foglalkozom, aki Chris nevét emlegeti, amíg nem látom, hogy hátba akarna támadni, vagy ilyesmi, addig végülis édesmindegy. Úgyhogy hagyom, hogy Paolo az ablakon nézelődjön ki, de én abban biztos vagyok, hogy odalent elég nagy lehet a káosz, szóval nem nagyon tétovázom elindulok lefelé, amint szabad az út, főleg hogy hallom, hogy lent is robbannak dolgok, ami nem túl bizalomgerjesztő. Azért nem könnyű a mozgás a nyúlánk férfi testben, még ha már metamorfként gyakoroltam is utóbbit, de azért mindig szokni kell. Azért igyekszem kapkodni a lábaimat, vagy is Chris lábait, hogy minél előbb leérjek és felmérjem a terepet. Nem tűnik valami jónak a helyzet, főleg Nicolas sérülését látva az öreg testében, mert jó eséllyel, amit leérek hamar kiderül majd ki kicsoda. - Justice vagyok, Nick? - kérdezem azért és amint meg van, hogy mi ő az, azonnal odalépek, hogy kioldjam a köteleit első körben, persze ha van rá mód és nem kell előbb az öreggel Nick testében kezdeni valamit. Tehát az öreg elvileg amúgy is kábult Nick testében, úgyhogy az az első, hogy gyógyítsunk. A testemben lévő Chrisre pillantok, ha már tudom, hogy kicsoda, kicsit azért felszisszenve a sérülésektől, amiket elszenvedett nekem, de most elsősorban Nickre koncentrálok, mert elég pocsékul fest. - Francba. Vissza kell csinálni valahogy, ezt az egészet, mielőtt... A srác, akivel jöttél gyógyító? - mintha ők próbáltak volna segíteni fent is, de nem tudom figyeltem e eléggé, mert hogy akkor odafent van és az ablakon nézelődik ki jelenleg. Ez esetben viszont minél előbb ide kell hívni, hogy segítsen Nicolasnak, mert itt egyelőre a sima sebkötözés nem lesz elég. Én azért egy sima ferulát alkalmazok és vérzéscsillapítást is, de ez biztos, hogy nem elég. Nem gyógyítónak készültem. A bájitalokból se tudom mennyi maradt ép, hogy netán valami gyógyító főzetet keressünk a polcokon.
Paulo - amikor az ablakhoz lép - egyből megpillanthatja a pajzson ütött rést, amely ugyan igyekszik helyreállítani magát, itt-ott ismét bővül az erőtér, de egy újabb átok után már nem képes erre. A Cody csuklóján helyet foglaló pecsét pontosan ugyanott és ugyanolyan módon tört meg, ahol a Chris testén elhelyezkedő is. A keresgélésben viszont szerencséje van, hiszen - akárki is a szoba tulajdonosa - igen komoly könyvgyűjtemény sorakozik a falak mentén. A témák alapján a gyermek lakót már ki is lehet lőni, hiszen leginkább rúna-és feketemágiával foglalkozó kötetek sorakoznak a polcokon. És pont abban, amelyet Paulo az ujjai közé kap, egy egész fejezetet szentelnek a mágiaszilárdító rúnáknak, habár testcseréről egy szó sem esik. Mindenesetre, a könyvben leírtak szerint, a rúnák mintázatát ért sérülés a varázslatot is gyengíti valamilyen szinten. De vajon maga a pajzs miként kapcsolódik ehhez? - Én... - szólal meg zavartan a Camilla testében helyet foglaló ismeretlen, miközben végignéz magán. Láthatólag rémülettel tölti el az új test, amibe került. - Chris - böki ki végül a nevet, majd a Chris testében helyet foglaló Justice felé vet egy töprengő pillantást, de nem kommentálja tovább a dolgot. Inkább egy pálca után kezd kutakodni, hiszen a vörös hajú lány vagy elejtette vagy szimplán ő ejtette el, amikor ebbe a testbe került... Justice Bombardája eközben sikerrel jár és a csapóajtó egy hatalmas dörrenés kíséretében majdhogynem eltűnik, azonban szinte azonnal rájöhet, hogy nem számolt a lent összeszedett italokkal, hiszen hallhatja a kisebb-nagyobb robbanásokat is, ahogy azok is elsülnek és tisztán emlékezhet arra, hogy Nicolas zsebeit tömködte tele velük, vagyis - hacsak a fiú testében helyet foglaló valaki időben el nem hajította - akkor elég súlyos sérüléseket szedhetett össze.
A csapóajtó alatt
- Hé! Maga meg mégis mit.... - kezdene bele a Nicolas testében helyet foglaló alak a kérdésbe, azonban Chris mozdulatsora rögtön belefojtja a szót. Meglepődve terül el a padlón, miközben a bájitalok szétgurulnak, ám pont abban a pillanatban éktelen, fülsüketítő zaj tölti meg a kis helyiséget a csapóajtó alatt, Justice bombardájának köszönhetően. A bájitalok sorban robbannak fel, miközben a mennyezetből por száll alá és a bájitalos polc is leomlik, ezzel a többit üvegcsét is a földre sodorva és beindítva egy láncreakciót, ahol az eltört fiolák sorban adják meg magukat kisebb-nagyobb robbanások kíséretében. Néhány szilánk pedig itt-ott elsüvít mellettük, hogy aztán az öreg testébe fúródva álljanak meg, akiben jelen pillanatban Nicolas lakozik. Az auror tisztán érzékeli a fájdalmat, ahogy azt is, hogy ennek baromira nem lesz jó vége, hiszen még egy nagyobb szilánk is a hasába fúródott, amelyen át szó szerint ömleni kezd a vér, ennek hatására pedig egyre gyengébbnek érzi magát. Nem kétséges számára tehát, hogy a fickó teste már a végét járja, hiszen már előtte is érezhette, hogy az öreg egészsége igencsak gyenge. Ennek fényében tehát eléggé sürgeti őket az idő, hiszen ki tudja, mi lesz Nicolasszal, ha a test úgy hal meg, hogy közben az ő lelke van benne. Justice testében nem esik komolyabb kár, habár itt-ott azért szenved kisebb sérüléseket a szilánkok miatt, de voltaképp Chris és az öreg is jól vannak. A házigazda Nicolas testét egyelőre képtelen megmozdítani, de látszik rajta, hogy igencsak erőlködik szerencsétlen és egy-két ujját képes is mozgatni, de nagyjából ennyi. Egyelőre mást nem tud, habár hogy meddig tart a varázslat hatása, az igencsak kérdéses...
Cody és a manó-Camilla
- Hé-hé-hé! Nyugi, pajti! - emeli fel az apró kis lény a kezeit, miután gyorsan elhajítja azt a pálcát, amit még a manó újított be valamerre. Láthatólag esze ágában sincs fenyegetésnek mutatni magát. - Camilla vagyok, oké? - vigyorodik el szélesen, amely gesztus elég groteszkül hat a manó arcán. - És ez az egész... csak homályosan emlékszem, vágod? Azt a hülye átkot kaptam be még napokkal ezelőtt, amivel képesek irányítani másokat - darálja végül idegesen Rufus sipító hangján. - Onnantól képszakadás... Haveeeer, iszonyat durva volt - simít végig a manó kopasz fején, láthatólag rutin mozdulattal, nyilván a haját szeretné elsimítani a koponyájáról. - De arra emlékszem, hogy a pajzsot ő hozta létre - mutat végül a manó testére. - A többi azonban... Mindenki testet cserélt? - pislog egyet zavartan. - Paulo jól van? - teszi fel a következő kérdést immár aggódva és egyben zavartan, hiszen jelenleg is Paulót nézegeti, végül lassan megcsóválja a fejét, mintha legalábbis olyasmi jutott volna eszébe, amit nem tud hova tenni. - A festmény mögött van valami, ami talán segíthet - pillant végül nagy szemekkel a bátyja testében rekedt Codyra. - A hasonmásos festmény - pontosítja végül a mondandóját. - Úgy rémlik, elrejtett ott valamit. Hogy mit is konkrétan, az nem rémlik, de talán hasznunkra válhat.
- Hát nézd, még kijátszhatod az uszonnyal pofán verést ha valaki nagyon nem szimpi.. - vonom meg a vállamat, noha azért a vízzel való machinálás is jópofa, csak hát.. ahhoz gyakorlat is kellhet.. Azt persze elfelejtem, hogy mostanában meglehetősen természet közelbe kerültem.. Meg úgy a természeti varázslatok, amik mondjuk növényekhez kapcsolódnak egészen maguktól jönnek. Mondjuk valahol nem csodálom. A drága kis növényeim nagyjából olyanok mint másnak a macskája.. macskái.. Egyébiránt pedig, az hogy rutinosan használom a képességét.. egyetlen átkot sikerült eddig kivédenem vele, sokkal inkább ösztönösen, magától semmint tudatosan.. Mondjuk hozzá teszem, Lizzy és Sidney is sebezhetetlen volt a VMS-en. Én meg a csapat dokija voltam. Volt időm kérdéseket feltenni nekik és a képességük mechanikájáról vagy úgy ezzel kapcsolatban bármiről kérdezgetnem őket.. Az, hogy Chrisnél miért mostanság ütközött ki, fogalmam sincs de ez inkább passzív, semmint ki-be kapcsolgatós adottság.. A hoppanálást pedig bevallom nem kötöm külön képességhez. A varázsbúra miatt, ami alatt csapdába estünk pedig nem is próbáltam volna például… búrán kívülre menni.. Pedig lehet az lett volna az igazán vicces meglepetés! Ahogy hallgatom Paulo szavait egyre inkább körvonalazódik, hogy teljességgel használhatatlan minden amit velünk megoszt. Ennél fogva nekem személy szerint csak még gyanúsabb az egész. Arról nem is beszélve, hogy ha a húga csak a befolyás miatt ilyen, akkor mi szükség pluszban hatni rá miután feloldottuk…? Amikor pedig közli, hogy nem fogják és ordít róla, hogy kvázi miatta érinthetetlen… egy kissé azért.. furcsa gondolatok kavarodnak fel bennem. - Azt tisztázzuk, hogy ha tényleg befolyás alatt áll, akkor nem fognak vele semmit kezdeni. És.. a hangsúlyodból ítélve, úgy is az lesz a hivatalos formátum, hogy befolyás alatt állt. Őszintén szólva nem érdekel, nem célom ártani neki. Úgy véded be ahogy akarod, de ne mások épsége árán! Szóval örülnék, ha valami használható infót is megosztanál amin el tudunk indulni, amivel neki is meg magunknak is tudunk segíteni. -Arról nem is beszélve, hogy egy helyben toporgunk és ez őszintén szólva felcsesz. Épp eleget játszadoztak már az életemmel, meg a halálommal, szóval a türelmem sem a régi ezzel kapcsolatban. És persze elbaromkodtuk eddig, de valójában elég szarul áll a szénánk.. Aztán persze jön az újabb szédülés mielőtt érdemileg át tudnánk gondolni bármit, vagy tovább pedzegetni. Chrissel össze nézünk még de aztán egy teljesen más szituba csöppenek!
Azért az, hogy egy mozgó, pontosabban loholó testbe kerülök, úgy hogy előzőleg épp egy helyben voltam és egy csapóajtót próbáltam kinyitni… jó hogy nem esek hasra az új helyzettől. A felismerés és az újabb utazás egy újabb testbe mondhatni ad annyi rutint ezúttal, hogy ne akarjak kétségbe esni vagy bepánikolni. Így fel tudom ismerni a mozdulataiból, hogy ezúttal a manó is bele keveredett a helyzetbe.. és ki tudja, hogy ki került belé! Paulo kezében ott a pálca amivel minket is próbált fenyíteni, így bizony további hezitálás nélkül fogom rá a manóra. Ha egymás varázserejét és egymás pálcáját nehezen használjuk, akkor egy teljesen nekünk idegen lény mágiájával főleg nem tudunk mit kezdeni.. ezt.. első kézből tudom. Hiszen a sellőtestemben még mindig nem tudok pálcamágiát használni. Úgyhogy nem aggódok, hogy a manóba került akárki komoly fenyegetést jelentene.. ha csak nem esik a lábamnak és kezdi megvadulva rugdosni a bokámat.. - Beszélgessünk! Kezdjük azzal, hogy ki vagy? És ha van bármi infód arról, hogy tudnánk megszűntetni ezt a rohadt székfoglalót és helyre kerülni, ne tartsd vissza!
- Bár viszonozhatnám a bókot, de fogalmam sincsen mit kezdhetnék a te pikkelyes dolgaiddal. Mondjuk a gyógyítás nem rossz. - válaszolom gyorsan a dicséretre a sebezhetetlenségemre, bár az az igazság, hogy a tündér teleport is az én képességem volt, amivel kirántott minket a zűrös helyzetből. Valójában, ha jobban belegondolnék leesne, hogy öt perc után sokkal jobban használja a képességeimet, mint én valaha, hiszen jórészéről nem is tudtam a legutóbbi kalandunkig és tudatosan körülbelül semmit soha nem használok. Fel vagyok szerelkezve mágikus képességekkel, mint valami mágus-gladiátor, de a valóságban még mindig mindent a legegyszerűbben oldok meg, megyek fejjel a falnak. Viszont ha nem kell gyógyítani, akkor azért nem is sétálok zsepivel tömött orral, simán követem Paulot, miközben Cody erőteljesen átmegy vallatóba. Nem is szólok bele az egészbe, van nekem karakán unokahúgom elég, bár egyik se keveredne ilyen szinten bajba - remélem -, mondjuk igazából Lizzy-ből simán ki tudnám nézni és a nagynéném maga Annabelle, aki az egyik leghíresebb Testvériségis szóval... engedjük el. A lényeg, hogy akármi miatt is ilyen a húga, akkor is a húga, és majd valahogy visszafordítjuk a hülyeségéből. - Szerinted itt van lent Mr. Auror és Aurorné? - kérdezem az olasz pasit - jelenleg lányt -, éppen mielőtt jönnének a furcsa szédülős lökések, amik gyanúsan hajaznak az első körre. Ismét Cody felé kapom a tekintetem, de ezúttal nem ájulunk el, csak két pislogás között hirtelen már tök máshol vagyok.
Illetve... igazából csak a csapóajtó másik felén, de mivel nem láttam eddig ezt a részt a koordinációm összeomlik. - Cody? Pali? - kérdezem félhangosan kapásból, de amikor egy női hang jön ki a torkomon és megérzem a lábam alatt a hideget, ahogy mezitlábasan álldogálok a csini szőrtelen íves lábacskámon... Oh, szóval Justice. - Mi az anyám folyik itt éppenséggel? - fordulok lendületesen a Nicolas-test felé első sorban, remélve, hogy egy ismerős vendég került ide velem együtt. Ha még látom a veritaserumot és össze tudom kötni, hogy a megkötözött fickó vélhetően nem tud hazudni jelenleg, akkor ahogy meghallom a szavait már mozdulok is. - Oké, te vagy Nick, akkor ő pedig...- mutatom a pálcámat, Justice pálcáját a Nicolas testben levő pasasra. A reflex nagy úr, egyáltalán nem számolok azzal, hogy nem az én pálcám van nálam és hogy egy nem igazán az én testem. - Immobilus! - mondom gyorsan és mint valami barbár már kiáltás közben azonnal ugrok, hogy leteperjem, esetlegesen kiverjem a kezéből a pálcát, ha mondjuk a varázslat nem jönne be. Persze, ismét kérdőjeles, hogy miért ugrok első szóra, miért hiszem el, hogy a megkötözött az igazi Nicholas, de valahogy úgy vagyok vele, hogy a megkötözött ártalmatlan, akkor legyen a másik is ártalmatlan és majd legrosszabb esetben ücsörgök a fejükön egy darabig míg rá nem jövök, hogy ki kicsoda és kinek kell hinni. A probléma persze fentáll, hogy bár gondolom a csajszi aurorként nem annyira béndzsa harcos, de azért nem feltétlenül működik az ő teste úgy, ahogy az enyém, fix, hogy annyi izom nem lapul a kis karcsú testében, mint az én igazimban.
// SVH: 45 pont (Justice 47), Justice varázsereje meg 32 pont Hogy mennyire használnak hasonló pálcát, na arról fingom sincs.
Immobilus: Hermione ezzel teszi ártalmatlanná a 2. részben a kelta Tündérmanókat. //
A dolgok az a fele a legkevésbé se tetszik, hogy a húgom is erőteljesen belekeveredett valamibe, amibe nagyon nem kellett volna. Viszont tagadhatatlanul megkönnyebbülök, amikor a két srácnak sem esik különösebb baja. Cserébe egy egész kérdésárt kapok, amire meg kell állnom, átrágnom a dolgot egy perc erejéig. A családunk magánügyeibe és szennyesébe nyilván nem akarok senkit sem beavatni, de érthető a kétkedés a húgom irányába, és a válasz követelés is. Na itt legyél okos Paulo! - Nyilvánvalóan valami befolyás alatt áll. Ezt kell kiderítenünk először, és megszüntetni, hogy hathassak rá. - mondom lassan, megfontoltan. Nyilván nem az egészét a saját eszmefuttatásomnak ezzel kapcsolatban. Szándékosan figyelmen kívül hagyva a "házi őrizetes" és az "erre való hajlam" kifejezéseket. - Nem fogják. - zárom le komoran ennyivel ezt a témát. A hangsúlyomból így is kiérezhető, hogy azért nem fogják letartóztatni, mert én intézkedem erről. Nem fogom megengedni, hogy a húgom egy ilyen botrányba keveredjen. Az rám is igen rossz fényt vetne, és igencsak hátráltatná a jövőbeli ambícióim. Arról nem is szólva, hogy az embernek kötelessége megvédenie a családját, még akkor is, ha a szóban forgó családtag valami hatalmas butaságot követ el. - Ha igazam van, és befolyás alatt áll, akkor nem. - csóválom meg a fejem, mert egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy csak úgy felkínáljunk egy testet. Már az is eleve zavaros, hogy a manónak mért kell plusz test, és mire ez az egész? Minek kellhet Camilla segítsége, akár az akarata ellenére is. Ugyanis továbbra is kitartok amellett, hogy a húgom saját magától nem keveredne ilyesmibe. - Meglehet, hogy dühös rám, de azt is tudja, hogy én vagyok az egyetlen akire számíthat. Még ha egy ideje nem is nagyon osztja meg velem az indítékait. - csóválom meg a fejem, és inkább elfordulok, hogy nyújtott léptekkel induljak a hátsó szobába, ahol az auror duo-t láttam utoljára. Láthatólag nem nagyon akarózik erről többet beszélnem. Vélhetően, mert így is a húgom akarom védeni. Még a jelenlegi felállás ellenére is. Azonban mielőtt bármi érdemit tehetnék újra elfog a rosszullét, és mire feleszmélek már megint más testben vagyok. Ráadásul olyan gyorsan történnek a dolgok körülöttem, hogy felfogni sincs időm. Máris egy átok csapódik be a lábaim előtt, mire reflexszerűen ugrok hátra, hogy kívül kerüljek a lővonalon. - Paulo. Ezúttal legalább férfi testben. Ti? - fordulok a Chris testében méltatlankodó Justice, és a húgom teste felé, mert hát bemutatkozni elfelejtettek. Mivel pedig nem mutatkoztak be, így egyelőre megtartom magamnak az információt, hogy szerintem a manó, vagy az aki a manót irányítja a hunyó, és hogy szerintem valahogy befolyás alá vonta a húgomat, és kényszeríti a terve segítésére. Bár maga terv elég zavaros még. Én viszont óvatosan a szoba fala mentén odasomfordálok az ablakhoz, hogy kitekintsek rajta, illetve a csuklómon lévő jelet is szemügyre vegyem. - A kastély körüli pajzs, és a csuklónkon a rúna is megsérült. A kettő összefügghet. Fel kell törnünk a pecsétet, hogy végre mindenki önmaga legyen, és véget vessünk ennek. - vetem fel a dolgot. Bár szemmel elkezdek a szobában körülnézni van-e valami könyvespolc. Talán éppen magas színtű rúnamágiákkal foglalkozó könyvekkel. Illetve tovább gondolkodom, hogy hogyan tudnánk megszabadulni a pecséttől. Camilla átka okozta ezt talán, ami eltalálhatta Chirs testét. Aki saját bevallása szerint sebezhetetlen. Talán néhány rúnatörő varázslatot kipróbálhatnánk rajta? Elvben nem-igen lehet baja ugye? Persze mielőtt elkezdeném fűnek-fának osztogatni az elméleteimet, nem ártana tisztába jönni azzal, hogy kikkel is vagyok egy szobában.
Azért be akartam próbálkozni, hogy megtudjuk a valóságot, ami így is azért elég kiábrándító. Többek között azért, mert még csak abban a helyzetben sem vagyunk, hogy minket akar valaki elkapni, csupán véletlen részesei vagyunk annak, hogy mi is testet cseréltünk. Egy auror életében nincs is annál pocsékabb helyzet, mint amikor rossz helyen van rossz időben. Akaratlanul is eszembe jut az a fura karácsonyi parti, amire még valami excsajom hívott meg, hátha majd ott kibékülünk, de persze füstbe ment, mert ahol dolgozott, és adták a bulit, valami gazdag fickó volt a házigazda, így pont karácsony éjjelén hatolt be egy kisebb sötétmágus csapat, akik rajta akartak meggazdagodni. Erre mondom én, ha engem akartak volna elkapni, még megértem. De hogy valaki csak mondvacsinált hülyeségekkel tegye tönkre a szórakozásomat.. – Jól van na, majd vigyázok. – Szólok vissza a lánynak az ő hangján, méregetve a falat, de most még csak kisebbeket ütök oda, ahol az üregeket sejtem, hogy aztán észrevegyem a cselédfolyosót. Itt esetleg el tudunk indulni, ha menekülni vágyunk. Aztán ismét megkavarodik minden, s én a házigazda testében lekötözve találom magamat. – A francba.. – Csúszik ki a káromlat, már csak azért is, mert nem tudom, hogy az enyémben ki lehet, de bárki is, sürgetőleg hívom oda. – Hé, bárki is legyél, Nicolas vagyok, segíts! – Aztán lehet, hogy az illető már nem közülünk való, de most nem tehetek egyebet. Kivéve ha meghallom a Chris hangján óbégató valakit, akiről csak remélni merem, hogy ő tényleg Justice. – Ide, az öreg testében vagyok! – Emelem fel a hangomat, bízva abban, hogy áthatol a csapóajtón. Jelen állapotomban nem sokat tehetek, főleg, hogy pálca sincs nálam. A köteleket próbálgatom, de esélytelen, hogy csak úgy el tudjam tépni. – Hát ez egyre jobb és jobb.. – Mormogom kissé kedvetlenül. Ha arra vágytam, hogy Justice és én kicsit együtt nyomozzunk, lehet, hogy nem gondoltam át. Amint ennek vége, inkább elhúzunk, hogy fűzzük egymás agyát valami meghitt zugban..
- Tehát en csak véletlen hasonolóság. Érdekes! - hümmentek egyet, de igazán nincs most időnk ezzel foglalkozni, hanem jó lenne mielőbb kijutni innen, ahhoz pedig ki kellene nyitni a csapóajtót. A bájitalok között akad is használható, szóval elteszem Nicolas zsebeibe azokat, amiket biztonsággal eltudok pakolni. Ennyi előnye mindenképp van a férfi cuccoknak, legalább sok rajtuk a zseb. - Azért óvatosan. Morcos leszek, ha sérülésekkel adod vissza a testem. - pillantok hátra, amikor hallom, hogy Nick a falakkal próbálkozik, mert hát komoly erőművész nem lesz a képességemtől. Én már csak tudom, hiszen egészen kiskorom óta használom a metamorfmágiát, volt már időm minden lehetőségét kitapasztalni és az emberfeletti erő ebben nincsen benne. Sok időm viszont nincs rá, hogy figyeljem mit művel és leállítsam, mielőtt még eltöri nekem az... ujjaimat, mert egy kis szédülés után már egészen máshol találom magamat. Ott ahol lenni akartam, csak épp nem úgy, ahogyan akartam. Késsi kótyagosan rázom meg a fejemet, ami jó eséllyel azt eredményezi, hogy kiszúrok pár előre omló szőkés tincset. Ez nem az én hajam, de nem is Chris rövid haja. Ha ilyen világos, akkor... - Na ne már! Pont az, akit elakarnak rabolni, mi? - forgatom a szememet nyafogós Chris hangon, a másik kettőre nézve, aki elvileg Cody és a vöröske, na de hogy ki van bennük, ha én sem magamban vagyok és... ki van a testemben? Legszívesebben ledobnám magamat törökülésben, ha nem tudnám, hogy a manó pont jelen esetben rám pályázik az öreg fószer szerint. Így már annyira nem működik a strucc politika. Mindenesetre kicsit hátrébb lépek a többiektől, hiszen a jó ég tudja, hogy ők épp kicsodák és megpróbálom felmérni, hogy vajon ennek a szöszinek milyen adottságai vannak, mert valószínűleg megkérdezni nem fogom tudni, ha esetleg nincs itt. - Na jó kik vagytok? Nick?! - kiáltom azért el magamat a végén elég komoly hangerővel, ha netán Nicolas még odalent van, akkor hátha meghallja. Azért jó lenne tudni, hogy Nicolas hol van, mert ha még odalent valakinek a testében, netán még mindig az enyémben, akkor jó lenne mielőbb kiiszabadítani, mielőtt még messzebb kerül azon a járaton át, amit talált. Remélem azért van annyi sütnivalója, hogy nem indul el, ha észreveszi, hogy már nem én vagyok ott vele. Amennyiben egyértelművé válik, hogy Nicolas nincs itt, akkor egy erőteljes Bombardával próbálkozom a csapóajtóval, elkiáltva előtte magamat, hogy mindenki álljon hátrébb.
- A fiúval szeretne kezdeni valamit - szólal meg az öreg Justice kérdése hallatán engedelmesen, mintha éppen csak egy délutáni teázás közepette csevegnének kedélyesen. - Már hosszú hónapok óta megszállottan gyűjt minden információt, ami kapcsolatos azzal a gyerekkel... a... Grindelwald-kölyökkel - teszi még hozzá némi gondolkodás után, vagyis tisztában lehet a családfával. Justice eközben a bájitalokat kezdi el alaposabban górcső alá venni és szerencséje is van, ugyanis hamar felbukkan némi igen erős itóka, amelyek egy robbanást előidézve hamar kijuttathatják őket erről a helyről. Azonban maga a helység nem túl nagy, szóval számolniuk kell azzal az eshetőséggel is, hogy ha berobbantják a csapóajtót, akkor ők is beszerezhetnék néhány sérülést. - Megölni? - nevet fel a fickó Nicolas szavaira. - Ez az egész... Rufus hibázott valamit. Csak a fiúra lett volna szükség, ti itt mind egy elbaltázott döntés áldozatai lettetek! - fröcsögi a szavakat, miközben az orra vére még inkább elered és a szeme fehérjén is enyhe vérerek kezdenek el kirajzolódni. Látszólag nagyon küzd a szérum hatása ellen, de semmit sem tehet. Beszél, akár akar, akár nem, azonban maga az ellenállás kezdi megviselni a szervezetét. A Nicolas által alkalmazott metamorfmágia ezúttal szépen sikerül, hiszen érzi, ahogy az erő a kezeibe árad és képes lenne fél kézzel bárkivel végezni. A női karokon semmi változást sem érzékel ugyan külsőleg, vagyis nem lesznek acélos karjai Justicenak, de a kopogtatás révén itt-ott lyukakat képes ütni a falba, amelyek azonban újabb falakat engednek láttatni. Mindenesetre, a két fal között egy egyszerű kis járat húzódik, a féle cselédfolyosó, amelyben a házban szolgálók közlekedhettek annak idején, hogy ne zavarják a ház urait a jelenlétükkel. Rengeteg angliai kastélyban akadnak ilyen járatok még a régmúlt időkből.
Camillának már nincs sok ideje reagálni, hiszen a triumvirátus hamarosan kereket is old egy hoppanálás keretében, hogy végül az ismerős festmény előtt landoljanak. A vöröske átka csupán egy embert talált el, de Cody - hála Chris képességének - egy karcolás nélkül megússza a dolgot. Az egyetlen jel, amely árulkodik számára arról, hogy valamit mégis bekaphatott, az a csuklóján virító pecsét sérülése. Nyilván ott találta el a varázslat és ott lehetett egy seb, hiszen a minta elég vastagon megtört a kör részén. Egyelőre azonban nem történik semmi, noha maga a pecsét mágiaszilárdító képességekkel rendelkezik... Chris zavartalanul tömködheti magát mindenfélével, miközbenPaulo megválaszolhatja a Codyban felmerült kérdéseket. Az egyetlen, amit érzékelnek, az csupán némi fura szédelgés, amely fokozatosan erősödik. Olyan szinten, hogy mire Paulo a szobába ér és nyitná a csapóajtót, sokadjára is majdnem kizökken az egyensúlyából, amiben azért szép szerepet játszanak Camilla tűsarkai is...
Mindenki
A szédülést mindeközben Justice és Nicolas is igen szépen érzékelheti, amely egészen hirtelen tör rájuk mindenféle előzetes nélkül. A következő pillanatban pedig Justice már a csapóajtó felett állva találhatja magát, voltaképp egyetlen szempillantás alatt. Valami történhetett, ugyanis ismét testet cseréltek. Justice Chris testét nyerte meg, miközben a társaságában lévő Cody nem más lett, mint Paulo. Eközben Chris lelke átkerült Justice testébe, aki éppen egy üres, rég használt folyosót szemlél egy áttört lyukon keresztül. A polcokat fosztogató Nicolas hirtelen megtorpan a mozdulatsorban és csupán bambán mered maga elé, majd felemeli a karjait és azokat kezdi el nézegetni, az eredeti Nicolas pedig lekötözve találhatja magát, az öregúr testében. A fent lévő trió viszont nem sokáig örülhet/bánkódhat a rotálódás miatt, hiszen nem sokkal később már egy átok csapódik a földbe a Cody testében lévő Paulo lába mellett a padlóba, amely az ablakot betörve jutott be a kastélyon kívülről. Ha valamelyikük az ablakhoz lépne, hogy szemügyre vegye a kinti helyzetet, akkor láthatja, hogy a pajzson itt-ott némi rés keletkezett, azon át hatolhatott be a bűbáj. A kérdés már csupán annyi, hogy ezt az aurorok kitartása vagy az iménti kavarodás idézhette elő? Camilla egyelőre nem mozdul, helyette zavartan néz körbe, mintha fogalma se lenne arról, merre is van tulajdonképpen vagy mégis miként került ide... Cody mindeközben a manó társaságában találhatja magát, amint Paulo testében éppen a töpörödött valami nyomában lohol, aki hirtelen megtorpan és furán néz le magára, miközben a két kis kezével összevissza tapogatja a teste különböző pontjait. Tisztán láthatóan nem önmaga vagy ő is csupán megsérült volna valamitől?
Egy kis lábjegyzet nektek és magamnak
Justice Chris testébe került. - A szobában a csapóajtó mellett. Chris Justice testébe került. - Az öreggel a csapóajtó alatt, az átütött fal előtt. Paulo Cody testébe került. - A szobában, a csapóajtó mellett. Cody Paulo testébe került. - A manó társaságában, a folyosón, útban a szoba felé. Camilla a manó testébe került. - Cody társaságában, a folyosón, útban a szoba felé. A manó Camilla testébe került. - A szobában, a csapóajtó mellett, Justice és Paulo társaságában. Nicolas az öreg testébe került. - A csapóajtó alatt, megkötözve. Az öreg Nicolas testébe került. - A csapóajtó alatt, a bájitalos polc előtt.
Camilla jelenleg nekem olyasvalakinek tűnik, aki egyszerűen sokkal többet képzel magáról mint az átlag, de valójában fogalma sincs semmiről. A manó reakcióit elnézve a lány is csak egy báb.. csak éppen kezd önállósodni ezzel az ostoba alkudozással. Meg testekre licitálással.. Esélyesen fogalma sincs, hogy mibe tenyerelt valójában. Bár Paulo meg úgy beszél vele, mintha durván lenézné.. Nem amiatt gondolom így, hogy felmentsem Camillat.. egyszerűen csak nekem a manó sokkal jobban cseszi a csőrömet. Számomra lényegesen fenyegetőbb jelenség mint a vöröske. Így hát nemes egyszerűséggel megpróbálkozom azzal, hogy lelépjünk a színről. Érzékelem a villanást, így reflexből kapom magam elé védekező jelleggel a kezeimet érkezés után, eleresztve a többieket. A mozdulat nekem magától értetődő, hiszen nem vagyok hozzá szokva, hogy nem sérülhetek. Persze ezzel akaratlanul is, a pecsétet potenciálisan kiteszem annak, hogy telibe vágja Camilla átka. De bennem esélyesen nem tud kárt okozni. Ha annyira nagy ereje is volt a random csak úgy elsütött varázslatának, maximum a festménynek koccanok háttal. Azért egy kissé megilletődök, ha tényleg semmi bajom, de jó értelemben még akkor is ha a szívemet vadul dobogni érzem és a mellkasomra, vagyis Chris mellkasára teszem a kezemet mintha csak meg akarnám nyugtatni a ketyegőjét. - Oké.. nyugi.. nincs szükség adrenalinra, nem ért baj. - szusszantok aztán velük megyek követve őket. Chrisre egyetlen pillantást vetek menet közben. - Imádom, a sebezhetetlenséged… Még ha meg is hánytatott az elején.. - súgom oda neki egy szolid mosollyal. Aztán áttérek Paulohoz mert azért hozzá is lenne egy két szavam! - Amúgy.. ne vedd zokon, de a húgod valamiféle házi őrizetes és tényleg van hajlama arra amit most csinál, vagy szerinted befolyás alatt áll vagy…? - találgatok vaktában, de azért hagyok lehetőséget Paulo számára is a magyarázatnak, mert hát fogalmam sincs mi lehet vele és nekem egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy nem magától ilyen. - Csak mert ha túléljük ezt az egész szart, mindenki vissza kerül oda ahova kell és kijutunk.. Camillat esélyesen le fogják tartóztatni. - csak mondom. Egyáltalán nem tetszett, hogy úgy beszélt a testemről, mintha nem is emberi lény.. vagy legalábbis érző lélegző személy lennék.. De aztán támad egy újabb gondolatom - Mit gondolsz, magunk mellé tudnánk állítani, akár csak arra az időre ameddig ártalmatlanítjuk? Akár a.. testemmel.. ha láthatóan annyira nagyon akarja… - itt azért meglehetősen undorodó fejet vágok, bár nem gondolok semmi durvára, csak hogy jah.. önként ajánljuk oda neki, ha ez kell, vagy elég lehet ahhoz, hogy egyel kevesebb bajjal kelljen számolnunk akkor állok elébe… Vagyis.. jelen esetben Christ állítom elébe, ami végett ránézek, hogy neki ez mennyire van rendben, noha van egy olyan érzésem, hogy kismillió okból semennyire.. Amit amúgy megértenék. És persze nyitott vagyok minden más ötletre ez látszik rajtam.- Bár úgy nézett ki, hogy rád eléggé fúj valamiért.. - vetem fel a gondolatot visszatérve Paulohoz és meglehetősen mustrálva fürkészem függetlenül attól, hogy nem a saját testében van. - Van tipped, mi lehet az indítéka?
//Célszám: 42 Dobás: 49 Chris képessége: Sebezhetetlenség I. - Ellenálló fizikai sérülések, mérgek, betegségek ellen, ezek egyáltalán nem ártanak neki.
Be kell vallanom, hogy ez a piperkőc fickó - aki amúgy egy vörös maca lenne - nem valami szimpatikus, pedig nekem aztán soha senkivel nincsen semmi bajom. A VMS-en is kijöttem az ég világon mindenkivel, kivéve azzal a Morticiával, aki vélhetően az Addams Family-ből szökött meg és már akkor is lúdbőrzött a hátam, ha ránéztem. Már nem azért, mert vámpír volt, nem vagyok rasszista, Sidney meg vérfarkas volt és kicsit se ezen múlott. Csak annak a csajnak olyan nagy baba szemei voltak, mintha minimum tízszer varratta volna át magát. Jelen pillanatban persze ez a Camilla nem feltétlen a túltolt mű külseje miatt undi - bár oldalra pislogva az eredetire az is épp eléggé igaz -, hanem a jelleme miatt, ahogy hisztizik és ahogy Cody testét méregeti. Habár Elena miatt valamennyi tapasztalatom van gonosz testrablókkal, még se gondolom annyira végig az egészet, mint Cody. Csak terelés miatt beszélek ennyit, és bár általában tartom magam ahhoz, hogy nem ütnék meg egy nőt - bár, ha pasi testben van az végül is kiskapu, nem? - amikor Camilla "fizettségként" hivatkozik Cody-ra, azaz a testére, azaz amiben éppen én foglalok helyet, kicsit viszket a tenyerem, hogy egy nyílttenyeres pofonnal kínáljam meg. Persze ez nem történik meg, mert Paolo pajzsot von és ezt követően Cody megragadja a kezünket, én pedig minden hezitálás nélkül bízom benne, és a következő pillanatban, bár látok egy villanást a vörös ribi felől, egy pislogással később már a festménynél vagyunk. - Hajam szála se, Cody meg sérthetetlen, szóval... - válaszolok, de ettől függetlenül oda kapom a tekintetem Cody-ra, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg minden rendben. Elméletben Paolo is pajzsolt, amikor a húga átkokkal fenyegetőzött és semmilyen felületi sérülésnek, vágásnak nem kéne sérteni a bőrömet, mint legutóbb megtudtuk a kis kirándulásunk alkalmával, de azért csak biztosra megyek. - Oké, egységben az erő, öten már csak sikerül egyetlen embert és egy nem annyira cuki házimanót legyűrnünk. - megyek bele az ötletbe, de nyilván ha Cody tényleg valamilyen úton-módon megsérült, akkor addig nem indulok el, míg nincsen rendben. Elővigyázatosságból, bár nem először használnám a képességét és súlyos sérülése fixen nincsen, bedugom az orromat nem túl szexin felcsavart vattával, gézzel vagy zsepivel, amit csak találok még a zsebében, hogy ne csoroghasson ki az orrom vére és begyógyítom a sebeit, de csak annyira, hogy összehúzódjon, a heggel egyáltalán nem törődök, van a testemen már elég, jöhet ez is emlékbe.
// Ha Cody tényleg megsérül a pajzs és a sebezhetetlenség ellenére:
Term. gyógy. 3. szint, részlet: Nyílt sebeket is képes azonnal meggyógyítani, de ez nem vonatkozik a törésekre.
Szerencse 25 + Varázserő 20 = 45% Dobás: 40, tehát sikeres //
- Ilyesmit? Nem. Ennyire nem vagy ostoba. - vonom fel a szemöldököm. Mintha a legkevésbé se érintene meg a szituáció. Belül viszont nagyon is sok érzelem dúl hirtelen bennem. Nem figyeltem rá eléggé, ezért történhetett ez az egész meg. Vajon, mikor és hogy történhetett, hogy kapcsolatba került ezzel a mocsok kis izével, aki a befolyása alá vonhatta? - Mintha nem tudnánk, hogy kettőnk közül erre melyikünk képes valójában. Ne legyél nevetséges. Tedd le a pálcát, hogy segíthessek. Komolyan mondom. - az igazi húgom nagyon is jól tudja, hogy mikor van fogytán a türelmem, és mikor nem viccelek. Ez a helyzet pedig határozottan nem az. Persze a "beszélgetés" további folyásából úgy tűnik ajánlottak neki valamit ezért az egész közreműködésért. A kérdés csak az, hogy mihez kellettem én ide? Kétlem, hogy Camilla önként mondana le a csini kis testéről. A manónak meg meg lett volna rá az eszköze, hogy a tudtom nélkül is idehozza a húgomat. És még inkább, minek kellhet nekik Chris teste? Bár úgy tűnik mindenbe nem avatták be a kishúgomat, vagy nem értett meg mindent. Valahogy mégsem vagyok boldog ettől a felismeréstől. Ekkor azonban azon kapom magam, hogy szó szerint kihoppanáltak a képből. Vagyis a Grindelwald festmény előtt találom magam Cody és Chris társaságában. Hirtelen fel se fogom nagyon, hogy ezt melyikük vitelezte ki, a szószátyár komikus, vagy a Doki. Kell egy perc, hogy végig gondoljam a helyzetünket. Mert biztos, hogy nem fogom Camillát hagyni szabadon eltévelyedni a Testvériség karjaiba. Naiv néha, és butaságokra is hajlamos, de ez most már kezd átmenni a határokon. - Mindenki egyben van? - teszem fel végül a kérdést, bár érzelmeket jelenleg a helyzet ellenére is elég nehéz volna leolvasni az arcomról. Pusztán a tekintetem tudna szikrákat szórni, de ez inkább szól az elcseszett helyzetnek, mint a két srácnak. - Meg kell találnunk a két aurort, és véget vetni ennek a játéknak. Erre. - morranok fel, ami jelenleg inkább hisztis sipákolásnak tűnik, de hát még mindig nem vagyok hozzászokva a női hanghordozásokhoz. Ha Cody és Chris összeszedték magukat a teleportálás után, és hajlandóak követni, akkor odavezetem őket a szobába, ahol az aurorok kutakodtak, és megpróbálom felnyitni a csapóajtót. Ha másként nem, akkor egy Alohomorát is bevetve. Hátha...
//Alohomora – Zárnyitás: Kinyitja azokat az ajtókat, amelyeket nem mágikus úton zárt be használójuk.
Csupán legyintek, semmi kedvem elmagyarázni a testcserét, nyugodtan viselkedhetünk úgy, mintha Justice lenne én, és fordítva. Viszont ami nekem furcsa, hogy nekem sem rémlik sehonnan a házigazda, míg ő ismer engem. Ez mondjuk nem meglepő, hiszen a McCaine család története mindig is nyilvános keretek között futott, tehát lophatta az infókat az újságokból is. És persze lehet a szüleim egykori barátja is, noha eléggé kétes alaknak tűnik. Mindenesetre nem nagyon totojázunk, Justice és én a tettek mezejére lépünk, az illető szájába öntjük az igazság-szérumot, hogy aztán kiváncsian elkezdjük kérdezgetni. – Akkor eddig igazat mondtál.. – Fogadom el, hogy eddig nem tévedtünk, de mégis, volt már rá példa, hogy merő véletlenségből sikerült valami jó ismerőst kikérdezni, aki rosszat akart nekünk, így hát most nem habozok, belekérdezek a közepébe. – És mondd csak, miért akarsz minket megölni? – Nyilvánvaló hogy ártani akar nekünk a testcserés dolog kapcsán is. Az orrvérzés kapcsán még véletlenül sem jut eszembe, hogy elkezdjem törölgetni, felitatni. A házimanót sározza be, de ha a fickó kemény akarattal rendelkezik, lehet, hogy most is csak hárít valahogy, vagy.. kibújik a kérdések alól, hogy nem közvetlenül a témával kapcsolatban válaszol. – Áh, egyetértek, ha majd megjön az erősítés, akkor gondoskodnak róla. – Nem félek attól, hogy valami megrovásban részesülök a segítségnyújtás elmulasztása miatt. Amíg Justice bájitalokat nézeget, én megpróbálom használni a metamorfmágiáját, hogy erőt áramoltassak a kezembe, végigkopogtassam a falakat, hogy ha esetleg valahol vékonyabbnak, üresegesebbnek érzem, akkor hátha valahol át lehet ütni, és ezt meg is próbálom. Azért vigyázok Justice ökleire, nem cél, hogy eltörjem a kezét.
Azért egy pillanatra összevillan a tekintetem Nicolasszal, mert úgy fest a fickó ismeri valahonnan, de eddig nem úgy tűnt, mintha neki rémlene, szóval lehet, hogy ez is csak simán valami kamu. Az ellenkezését simán elengedem a fülem mellett, hiszen végülis én nem vagyok hivatalosan auror, ez pedig egy elég szorult helyzet ahhoz, hogy az ember olyasmire is rákényszerüljön, ami talán nem szabályos. Nicolas pedig nem ellenkezdett látványosan, én pedig nem fogom senkinek se elmondani, hogy mit csináltunk és ő se hiszem. A fickónak meg ki tudja, hogy ki hinne, ha minket eleve nyomozni küldtek ide. Kétlem, hogy olyan jó viszonyt ápol a Minisztériummal. - És pontosan milyen módon szeretne bekerülni a nagy csapatba? Tudja nem a legjobb ómen csak úgy bevallani, hogy maga is közéjük tartozik. Így sajnos nincs okunk elengedni. - affektálok kissé és simán belecsúsztatom a zsebembe a kis üvegcsét, hátha még jó lesz valamire és egyébként is igen drága holmiról van szó, hogy aztán Nicolasra pillantsak és intve neki kicsit arrébb álljunk, ha ő nem akar még valami kérdezni a pasastól. Persze megvárom még előbb az aktuális választ a kérdésemre, vagy kérdésekre, ha Nicolasnak is eszébe jut valami, csak aztán intem arrébb, hogy megbeszéljük a dolgokat. - Nincs hasznunkra, ebben egyetértünk? Viszont jó lenne kijutni innen. - pillantok a feljáró irányába, amit ugye lezártak és azért még egyszer végigfuttatom a bájitalokon a pillantásomat, akad-e valami hasznos. Akár valami savas cucc, vagy robbanó bájital. Amit egyértelműen ismerek azt nem árthat elvinni, hiszen ki tudja, hogy odafenn épp mi zajlik. Ha ki is jutunk, kell valami, amivel megvédjük magunkat, a képességeink pedig egyelőre kissé labilisak, hogy könnyen használjuk őket és még egymást pálcáját se ismerjük eléggé. Persze jó eséllyel az alapvarázslatok menni fognak, de nem árt egy kis plusz támogatás néhány bájital révén. Addig viszont nem cselekszem, maximum bájitalokból tankolok fel, amíg a fickó nem válaszolt és Nicolasszal nem jutottunk döntésre.
1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki. 2. szint: Ha már pontosan tudja, milyen lénnyel áll szemben, képes létrehozni ellene erős védőpajzsot, de ha pl. megtévesztik varázslattal, és azt hiszi vérfarkassal áll szemben, de az egy nagyobb farkas, akkor utóbbi lazán át tud hatolni a védelmén. Képes lehet elűzni a puszta akaratával a sötét teremtményeket, amiknek a hatalma viszonylag kicsi. Nagyobbak esetén maximum a támadást tudja késleltetni. Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját. 3. szint: Folyamatos védettség bizonyos szinten a lények képessége ellen (sárkányláng, vámpír pillantása, baziliszkusz stb.), de ez nem jelent száz százalékos védelmet. Átkok ellen bizonyos szintű immunitást élvez, 25 % mágialleneállás átkok ellen. (Értsd 25 % eséllyel egyáltalán nem hat rá az átok, amivel támadtak ellene.)
- Már megbocsáss, kincsem, de téged nem ismerlek - horkant fel a fickó a Justice testébe szorult Nicolas szavai hallatán. Láthatóan tényleg nem tudja, mi is folyik itt pontosan vagy dráma-tagozaton végzett az iskolában. - Ezt inkább bízzuk a profikra, rendben? - veti újra pillantását Nicolas teste irányába, akit láthatóan ismer már valahonnan. Bár, ez nem lenne meglepő, hiszen a fiú szülei is aurorok voltak és esélyesen akadt már dolga velük pár alkalommal. - Hé, álljunk csak meg egy pillanatra! - csattan fel, amint megpillantja az általa Nicolasnak hitt férfi kezében a Veritaserumot. - Ez szabálytalan, nem? - néz rémülten Justice-Nicolas irányába. - Mond meg neki, hogy nem teheti! - szólítja fel rémülten. Amikor Justice lefogja, Nicolas pedig a szájába önti a szérumot, eleinte próbálja ugyan oldalra rántani a fejét és némi ellenállást tanúsítani, sikertelenül. A Veritaserum majdhogynem pillanatok alatt fejti ki a hatását, a férfi tekintete pedig enyhén üveges és merengő lesz, mintha valamiféle ismeretlen anyaggal drogozták volna be. - Igen, én vagyok - feleli végül határozott hangon a kérdésre, amikor azonban a manó neve is felmerül, fáradt sóhaj hagyja el az ajkait. - Csupán sejtéseim vannak - csóválja meg a fejét végül, miközben enyhén elered az orra vére. Ha Nicolas dolgozott már korábban is igazságszérummal, akkor tisztában lehet azzal, hogy ez az ellenállás egyik tünete a bájitallal szemben. - Rufus szeretne a Testvériség tagja lenni - jelenti ki végül. - Megszállott és a szolgálatukba szeretne szegődni már hosszú ideje. Próbáltam beszervezni, de nem volt elég, nem fogadták be - vallja be töredelmesen, mintegy ezzel is elismerve, hogy neki is köze van ahhoz a szervezethez.
- Kényszerít? - neveti el magát Camilla enyhén sértett hangon. - Mert én már semmit se tehetek a saját akaratomból, igaz? - szegezi fenyegetően a pálcáját Paulóra. - Még egy lépés, drága bátyus és sz*rrá átkozlak - szólítja fel végül a testvérét, amint kiszúrja, miben is mesterkedik tulajdonképpen, végül a pillantása a Cody testébe szorult Chrisre villan: - Befognád a lepénylesődet végre vagy segítsek benne? - morran fel kissé idegesen a sok szövegelés hallatán, de végül azért vet egy kérdő pillantást Rufus irányába is: - Akkor most ő kell vagy a másik? - toporog immár türelmetlenül, de továbbra is készenlétben tartott pálcával, amit egyenesen a saját testében rekedt Paulóra szegez. - Mert én szívesen vinném mindkettőt - teszi azért még hozzá. - Egyébként is ígértél valamiféle fizetséget. Lehetne ő... - ajánlja fel a házimanó számára az üzletet, mire az mogorván biccent egyet. Camilla egyértelműen Cody testét akarja, bár kérdés, mi lesz ebből, miközben Chris foglal benne helyet, aki láthatóan nem igazán szándékozik távozóra fogni a dolgot. - Hé! - kiált fel Camilla, amint észreveszi, mire is készül a Chris testében rekedt Cody és annyi ideje még éppen van, hogy meglendítse a pálcáját, az átok pedig még éppen eltalálja a hoppanálás közben lévő triót, bár erősen kétséges, hogy járt-e bármiféle sikerrel is a lány...
A három muskétás végül sikeresen érkezik a portré elé, habár sok idejük nem lévén kell kiagyalniuk valamit. A kép elől tiszta rálátásuk nyílik a folyosóról nyíló szobára, ahol nemrég még Justice és Nicolas kutakodott, akiknek azonban jelenleg hűlt helyük van odabenn. Paulo az egyedüli, aki tudhat a csapóajtóról, hiszen ő volt az, aki még betoppant oda, amikor a két auror a szobában volt.
(Cody, Chris, Paulo: dobjatok két tízoldalú kockával szerencse+varázserőt. Aki a megadott érték fölé dob, az megsérül hoppanálás közben. Ha 95-00 között lesz a dobásotok, akkor egy súlyos, vágott seb lesz a mellkason, ami azonnali ellátást igényel. Ha alatta, akkor a test valamely részén egy-két enyhébb vágás jelenik meg (kar, arc, mellkas, stb, ebben szabad kezet adok nektek). Ha a karilap által megadott érték alá dobtok, akkor egy karcolás nélkül megússzátok Ezt a két értéket mindenki a saját karakter lapja szerint dobja le)
Már meg sem lep, hogy Justice milyen leleményes, intuitív, a végén még tényleg ő lesz a McCaine kastély úrnője. Ezzel talán kicsit előreszaladok, de megérte annyi éven keresztül védenünk egymást magunktól, mert mostanra érhetett be ez a tökéletes kapcsolat. Ám mielőtt bármi komolyra fordulna, vissza kell kerülnünk a saját testünkbe, és a magát házigazdának tituláló férfi nagyon is gyanus, őt kéne először a helyén kezelni. – Jól van, felesleges kiabálni, először hadd lássuk át a helyzetet. Aurorok vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy óvatlanul kiengedünk bárkit, aki le van kötözve. – Csóválom a fejemet, Justice-szal egyet értve. Én magam is keresgélek, közben azért fél szemmel odafigyelek az öregre is, hátha csak valami csel, illúzió, hogy le van kötözve. A házimanók ritkán fordulnak a gazdáik ellen, nem hiszem, hogy ok nélkül hozta le az illetőt. Valaminek lennie kell a háttérben. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy ki az a Rufus, de esélyesen pont a házimanó, akiről beszélt. Az ajtó becsapódik, de őszintén szólva ez most a legkisebb gondunk, hiszen halmozódnak az élvezetek. – Öntöm, persze! – Hagyom jóvá Justice ötletét, ha már talált egy igazságszérumot, csak nem cserélte le senki a címkét valami méregre, nemigaz? Vagy ne adjak ötleteket a sorsnak? Mindenesetre Justice most az én izmaimmal van megáldva, így a szerepcsere is logikusnak tűnik. Megvárom, amíg lefogja a házigazdát, a másik kezével pedig kicsit a száját peckeli ki, ebben már én is segítek, s miután lecsavartam a kupakot, néhány cseppet beöntök a torkába. Nem túl sokat, mert a gyerekkori traumái nem érdekelnek, csak az, hogy ki ő valójában, s hogy került ebbe a helyzetbe. Nem várom meg, hogy esetleg önként tátsa a száját, mert ha már most ennyire ellenséges, úgysem fog együttműködni. Ha sikerült pár kortyolt lenyelnie, akkor visszacsavarom a dugót, s elteszem, hátha később még jól jöhet a bájital. – Nos halljuk, valóban Ön a házigazda? Valóban nem tudja az indokot, hogy a házimanó miért hozta le, s kötözte meg? – Kérdezem éles hangon, de azért én is megrettenek a hangtól, mert nem lesz jó Justice-szal összerúgni a port, ha ilyen számonkérőn tudok még én is kérdezni a hangján.
Chris hallgatása talán pont elég válasz arra, hogy valami rohadtul nem stimmel. De valóban se időnk nincs megbeszélni, sem a helyzet, sem a helyszín nem túl alkalmas most erre. Másfelől ahogy elnézem, nem is biztos, hogy jót tenne ha kifeszegetném belőle a választ akármi is legyen az.. Mindenesetre kellően meg is lep az egész mert.. nemes egyszerűséggel olyan párosnak néztek ki Titaval akiknél az ember valahogy nem gondol arra, hogy bármi baj lehetne. És még csak most kezd felderengeni bennem, hogy amúgy miért is engem hívott el és nem Titat hozta el? Nem mintha Titanak olyasmit kívánnék, hogy ebbe a szarságba csöppenjen amiben most mi vagyunk.. Inkább leakasztom az agyamat a témáról, hiszen Paulo egyszer csak belép-esik a képbe. És bár én is reflexből kapnék utána, de Chris beelőz. Így nekem csak a meglepődés jut az egész helyzet kapcsán. Rufuson és Camillan tartom a szemem, de Chris kérdésre kelletlenül biccentek és próbálom felmérni a lehetőségeket. Paulo és Chris kellően sokat szövegel ahhoz, hogy legyen egy lélegzetvételnyi időm gondolkozni. Bár amikor Camilla úgy méreget mint egy darab húst Paulo testében és Chris is kontrázik végül utübbira ránézek kissé megilletődötten. De nem kommentálom inkább. Hát ha eddig nem volt identitás krízisem most egy pillanatra homlokon csókol.. Mi a picsa történik? Azért Chris rizsázása valójában engem személy szerint inkább kétségbe ejt, mert.. számomra nagyon is van alapja. A sellőtestem.. nem az eredeti. Nekem pedig halottnak kellene lennem. Chris lényével azt csinálnak amit akarnak, ha ki tudják nyerni a testemből.. És.. engem meg vissza küldhetnek oda ahonnan vissza jöttem.. Akárhol is legyen az és akkor már Chris testét is megnyerték… Lehet hogy halál alaptalanok ezek a gondolataim mert egy egyetemista csajsziról van szó meg egy házimanóról.. utóbbi miatt jobban aggódom, hiszen fogalmam sincs mik a házimanók határai, vagy van-e egyáltalán segítőjük még. De nem vágyom arra, hogy Christ bepalackozzák vagy ilyesmi.. Sem arra, hogy Camilla bármit csináljon a sellőtestemmel mert épp ahhoz van kedve! Ha és amennyiben Paulo valóban felvonja a védőbűbájt, abban a szent pillanatban, de ha kell anélkül, mindegy is valójában, karon ragadom mindkettejüket és megpróbálok hoppanálni. Egészen pontosan a Grindelwald és Dumbledore portré elé szeretnék érkezni. Bár amióta vissza tértem nem használtam az utazás ezen formáját mert… nem tudtam használni. De anno meglehetősen jól ment még részegen is nem hogy józanul!
///Chris értékei: Varázserő: 20 pont Szerencse: 25 pont Tündér II. - Képesek olyan helyen is hoppanálni, ahol ez le van korlátozva, legyen az a Roxfort, vagy egyéb hely, ha kifejezetten a mesélő ezt másképp nem ítéli meg.
).
