2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Külső utcák, sikátorok 2019-02-24, 17:26
A nyolc életre szemet forgat, de nem kommentálja szóban. Szép! Mikor Mad megemlíti, hogy csak emlékezetesebbé akarta tenni úgy néz rá, hogy abból süt, ha ezt az estét elfelejti, akkor semmi közük továbbá egymáshoz. - Csak nem tartasz tőle, hogy elfelednélek? - ez igen esélytelen Perselus részéről, akárhonnan is nézi a kérdést, de azért feltette. Még van idejük megbeszélni pár dolgot. Bár természetesen csak óvatosan. Lehet Mad agyára fog menni Perselus paranoiája, de végül is talán elnézhető egy olyan embertől, aki hosszú éveket töltött olyan titkok között az életéért és még párak életéért lavírozva, ami nem jósolt neki hosszú életet, és igazság szerint most is pont ebbe a lavírozásba fog vissza kerülni. A testvériséggel magával, bizonyosan nem lenne még akkora probléma, de a radikális elemei a rendnek, károsak és időzített bombaként funkcionálnak.
Zene
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Külső utcák, sikátorok 2019-02-24, 16:53
Az idők folyamán egészen hozzá szokott, hogy a férfi nem, vagy csak nagyon keveset alszik. Főleg, hogy ez őt nem zavarja a maga alvásában, ami macskához képest egyébként nem sok. Bár néha laposan pislog a férfival való éjszakázások végén, de igazából úgy van vele, hogy megéri, legrosszabb esetben délután még ráalszik egy keveset. Most pedig talált egy alkalmas pillanatot arra, hogy prezentálja, amit prezentálni szeretne, és szeretett volna. Ahogy meglendül a takaró, és vele együtt ő is repül, csak megrázza magát, és puhán érkezik meg a padlóra, furcsa módon alig lehet hallani, ahogy földet érnek puha lábai. Feláll, megrázza magát, mintha mi sem történt volna, majd a férfira néz, elismerő biccentéssel. A pálcáját bezzeg egyből megtalálja. Összefonja maga előtt a karjait, és finoman félredöntött fejjel, és csak hallgatja a férfi szavait, nem kifejezetten érdekli, hogy nem jött be neki a poén. Nem is teljesen annak szánta úgyse. A mi lett volna ha kérdésre pedig játszi könnyedséggel felel. - Már csak nyolc életem lenne legrosszabb esetben. - és érezhetően tényleg ennyi történt volna, vagy a sikátorok között ér földet. Érzékeli a féltést, de tudja, hogy nincs cukorból, vagy porcelánból, nem hímes tojás, nem lesz neki semmi baja. Addig azonban nem megy közelebb, amíg a férfi maga nem invitálja, akkor azonban finoman elmosolyodik,és lehuppan Perselus mellé az ágyra, karjaival átölelve annak nyakát, mélyzöld szemeit a férfi szürke szemeibe fúrva, miután néhány röpke csókot lehelt annak orcáira. - Ne haragudj, hogy megijesztettelek.Reméltem, hogy így jobban beléd ivódik az alakom. A későbbiekre nézve.. - nyújtja el egy kissé a mondatot, és mintha nem is lenne vége, de nyitva hagyja.
Tárgy: Re: Külső utcák, sikátorok 2019-02-23, 20:31
A jótékony hajnal, a padlásszoba ablakán bejáró friss hűvös levegő, az este hevült állapotai után egyszerű álomtalan állapotot hoznak számára, arra a pár órára, ameddig tart. Régen volt ennyire nyugodt és egyhuzamban elkövetett pár órája. Hírhedten rémes alvó. Bár nagyon igyekezett eddig úgy intézni, hogy Madet ezzel a legkevésbé zavarja az eddig együtt töltött éjszakáikon. Mikor egy hívatlannak érzékelt vendég a mellkasán landol, Perselus azonnal úgy ébred, mint aki rúgóra lépett és a takarót is úgy rántja le magáról mintha égette volna. Mad repülhet valóban egy jókorát. És mire újra szembe fordulnak, Piton kezében már ott a pálca, készen tartva arra, hogy az alattomos kis bestiát kitessékelje az eblakon át akár, amiért felriasztotta. Azonban nem azok a felemás szemek néznek vissza rá, hanem Madeleine maga. Perselus arcán pedig egyszerre ütközik ki megbotránkozás, megrökönyödés és talán némi zavar is még... Utóbbi elképzelhető, hogy az miatt, mert bár a pálcáját egy pillanat töredéke alatt megtalálta a földön a ruha kupac közepén, a nadrágjával már nem tudta ugyanezt megtenni. A hírtelen ébredéstől kissé kapál a szíve és a levegőjét is ehhez mérten veszi. - Megőrültél? És mi van ha kidoblak az ablakon? - kérdi kissé számon kérően, de már leengedett pálcával, némi féltéssel a hangjában, aztán csak megdörgöli az orrnyergét. - Bocsánat... nem igazán számítottam erre az ébresztésre.- nem Perselus nem értékelte a viccet... annyira. Vissza ül az ágyra. Ezúttal nem csak az orrnyergét dörgöli meg, de úgy az álmot is a szemeiből. Kissé megrázza a fejét aztán Madhez fordul. Kinyújtja felé hosszú, visaszszín inas karját mintegy magához invitálás gyanánt, és enyhültebb arccal, meg hangon szólal meg újra. - Ne haragudj, megijesztettél.
Madeleine Eastwick
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Külső utcák, sikátorok 2019-02-21, 18:23
A hajnal még várat magára, nagyjából egy fél-háromnegyed órányira vannak a nap első sugarai, az éjszaka hűvöse pedig be-besurran a félig nyitott ablakon, meglebbentve a függönyt, mely az ablakon feszül. Egy külső területi, kis sikátor poros fogadó-szerűségének felső emeleti szobájában ez egy kifejezetten romantikus idill. A szállás nem a legrosszabb, de nem is felső kategória. Hogy honnan ismeri Mad a helyet? Azt fedje jótékony homály. Az azonban bizonyos, hogy az éjszaka maradék részét nem egyedül töltötte el itt, bár a külső szemlélő számára egészen furcsa a látvány. A kissé megkopott, viharvert ágyon ugyanis egy fekete hajú férfi szuszog, sokat nem aludt az éjjel, de pár órája elnyomta az álom. Mellette pedig egy egészen apróra összegömbölyödött macska szuszog, és ahogy valami illat kintről megcsapja az orrát, és hozzá egy hangos ablakcsapódás, úgy rezzen össze, majd nyújtózik egy nagyot, és ha lenne mimikája, most egy sunyi mosoly jelenne meg az arcán, ugyanis egy határozott,puha huppanással a férfi mellkasán terem, és annak szemeibe néz felemás, különös szemeivel. És fel van készülve a legrosszabbra, amikor - ha a férfi erre nem ébredt volna fel - finoman az orrába harap, majd halk dorombolásba kezd. És mi lehet a legrosszabb eset, ami megtörténhet? Szerencsére nem valamiféle varázslat, mert a férfi pálcája békésen hever a földön, így legrosszabb esetben egy apró repülés vár a nőre, de bevállalja. Felkészülve arra, hogy röptében visszaváltozzon eredeti, emberi alakjára.
