2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A tanáriban minden ház színei és jelképei megtalálhatóak. A bejárati ajtó fölötti falon a címerek sorakoznak egymás mellett szép rendben és ugyanezek a képek köszönnek vissza a kanapéra helyezett négy párnán is, melyek az ülés kényelmét hivatottak biztosítani. A fent nevezett kanapé a bejárattól balra helyezkedik el, színe vörös és aranyozott szegecseléssel díszített bőrből készült. Előtte asztalka helyett egy átlényegült útikoffer áll, mely egyszerre szolgál tárolóul kívül és belül is. A kanapé mögötti könyvespolcon vegyesen sorakoznak az oktatáshoz és a tanárok kikapcsolódásához jól jövő könyvek is. A bejárattól balra tárolószekrény áll, szemben vele pedig egy nagyobb asztal székekkel, mely a tanári értekezletek helyszíne lehet.
Megpróbálhatom, amit Gina mondd, legalább annyival is beljebb vagyunk, bár a tükör is hozzám kerül Bentől, de nem okoz gondot, hogy arra is figyeljek időnként, főleg hogy szorít az idő, miután ránk akarják törni az ajtót. Az egyik papírt hát gyertyaláng fölé tartom, és igen úgy fest, hogy tényleg látszik rajta valami. - Igen, jól gondoltad, de nem lehet elolvasni így sem, valami más kell. - csak hát nehéz úgy gondolkodni, hogy Ben trükkje nem jön be és még azt is hallani lehet, hogy Corvus előkerül odakint, mivel nagyjából beszűrődnek a zajok. Megrezzenek, amikor meghallom az egyértelmű varázslatot, csak nem tudjuk, hogy kire varázsoltak, persze elsőre arra gondolok, hogy Corvus volt a célpont. Nem épp a legjobb most a viszonyunk és igen azért csak haragszom rá, de ezt most könnyedén félre tudom tenni. - Talán fel tudnám venni a professzor alakját, de a hangja... - motyogom szinte csak magamnak. Még sose próbáltam teljes emberi alakot felvenni, bár a metamorfmágiám már néhányszor kiütközött, de eddig még csak keveset gyakoroltam, úgyhogy a jóég tudja, hogy menne-e. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nagyon fura lenne hirtelen egy felnőtt férfi testébe kerülni, meg aztán hiába lenne meg a külső, a hangom maradna a sajátom, ami eléggé fura lenne úgy. Így aztán bár kicsit hezitálok, de végül a papírt, amivel próbálkoztam Gina kezébe nyomom, hátha neki van ötlete, hogyan lehet a tényleges szöveget előhozni róla, de aztán az ajtóhoz lépek. - Annak se, ha nem tűntök el! - kiáltom ki végül a srácoknak, hogy aztán a kezemet az ajtóra tapasszam és koncentrálni kezdjek. Elég, ha elzavarjuk őket, bár tudom, hogy ez most kellemetlen lesz Corvusnak is. Remélem, hogy tisztában van vele, hogy nem szándékos és hogy csak egy kicsit kell kibírnia és akkor majd... jobb lesz. A srácok hátha elég hamar megfutamodnak ahhoz, hogy ne kelljen túl messzire mennem. A kezemet tehát az ajtóra tapasztom és megpróbálok a folyosóra hóvihart idézni, jó hideget, hogy eltűnjenek és békén hagyjanak minket. Addig a többiek megpróbálhatják tovább keresni a szükséges papírt, vagy felfedni az írást azokon, amik kirepültek a fiókból.
//Vízmágus 6. szint: Hóvihar: Képes erőteljes hóvihart idézni bizonyos területre, maximum 3x3 méterre. Az ezen a területen lévők látótávolsága szinte nullára csökken és ha sokáig bent maradnak egyszerűen megfagyhatnak a mérhetetlen hideg miatt.//
Ben bűbája nem sikerül olyan tökéletesre, amilyenre a fiú szerette volna. Grayson hangja mély, talán kissé túl mély is. Azt pedig tanulhatták az órák alkalmával, hogy egy ilyen nehézségű varázslat csak akkor működhet tökéletesen, ha néhány feltétel teljesül. Ben pedig nem elég idős ahhoz, hogy annyira el tudja mélyíteni a hangját, mint amilyen a professzoré eredetileg. Az ötlet viszont jó, sikerül is valamilyen szinten utánoznia, de nem tudja átverni a kinn ácsorgó diákokat. - Hát ezt nem vesszük be, seggfej! - kiált befelé az ajtó előtt álló legközelebbi alak. - Nem tudom, ki vagy, de hidd el, nem lesz jó vége, ha bejutunk - teszi azért még hozzá, miközben a Ben által talált tükröt tartogató Katherine észreveheti, hogy harmadik társuk már valamiféle leplet idéz a festmények elé, nehogy lebuktassák őket. Úgy tűnik, sokra nem jutottak a szóval tartásukkal. Ha valamelyikük időközben megfogadja GIna tanácsát és egy kisebb láng fölé tartja az üres lapok némelyikét, akkor hamar észreveheti, hogy mindegyiken van valamiféle írás. Ezek szerint a fehér pergameneken helyet foglaló információk csupán rejtve vannak valamiféle varázslattal. A hő ugyan nem teszi láthatóvá a szavakat, még csak kiolvasni se tudják egyiket sem, annyira halovány, de egyértelműen van ott valami. Ezek szerint érdemesebb lenne ezúttal a pálcájukra hagyatkozniuk. Talán akad olyan varázslat is, amelyik olvashatóvá teszi a szöveget. Gina és Gabriel nem talál egy titkos rekeszt vagy gombot sem, helyette azonban a kezükbe akadhat a dolgozat kérdéssora. Ki tudja, talán elég lesz kicsúsztatni az ajtó alatt, hogy Jenkins haverjai tovább álljanak? A mardekárosok már tudják, hogy nem Grayson van a tanáriban, a kérdés csupán annyi, hogy békén hagyják-e őket abban az esetben, ha megkapják azt, amit akarnak? A Remy által elmormolt Colloportus hatásos, pont abban a pillanatban sikerül ellőnie, amikor a túloldalról az Alohomora hangzik el, így nyertek maguknak egy kis időt. Az egyik srác mérgében jó erőset sóz az ajtóra, miközben szitokszavak áradatát zúdítja arra, aki ezt tette velük. A következő pillanatban pedig mindenki tisztán hallhatja a felbukkanó Corvus hangját. - Ó, Flint, te vagy az? - szólal meg az egyik srác kissé gúnyos hangnemben. - Vannak a tanáriban, haver - bök fejével az ajtó irányába. - Mi csak azt akartuk megnézni, hogy ki az. Gondolom, te is ezért jöttél, nem igaz? Eközben a Corvustól távolabb álló srác a pálcájáért nyúl a háta mögött. Minden bizonnyal még idő előtt le szeretné szerelni a prefektust. Mindenki legnagyobb meglepetésére azonban nem a fiút veszi célba, hanem a mellette álló farkast: - Stupor! - kiáltja el magát, mire a varázslat engedelmesen röppen ki a pálcájából, egyenesen a famíliáris irányába.
(Corvus: dobj egy 10 oldalú kockával és írd oda, hogy védekezés. Ha nagyobb értéket dobsz, mint a Játékmester, akkor sikerül kivédened a varázslatot. Ha nem, akkor a farkasod elalszik.)
Határidő: 2021.01.22. Következő mesélői: 2021.01.23.
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2021-01-16, 03:29
Afranc... gondoltam, hogy itt valami trükkös lesz, mégis kissé kikerekednek a szemeim, amikor az akták csak úgy szétszóródnak. De úgy vagyok vele, hogy ha megvan, amit kerestünk, majd helyrerámoljuk ezeket is, amikor távozunk, addig meg koncentráljunk a lényegre. De ez bárcsak ilyen egyszerű lenne! Ahogy a tanári többi részét veszem szemügyre, asztalokon és fiókokban nyúlkálok, egy tükörre bukkanok, ami mint valami biztonsági kamera, a folyosót mutatja. - Na ez cseles - jegyzem is meg halkan; a beszélőkém nem akaródzik kikapcsolni egészen még ebben a helyzetben sem. Hát csodálkozunk, hogy ezek mindenről tudnak? Bakker, így csináljunk ezután bármit is, ha ezek szerint nap közben a tanárok simán lefigyelhetnek... a kis akciónk veszélyesebb is lehetne, ha ezeket még magukkal is hurcolnák. És ha ez önmagában nem lenne elég, a mókusom is nyugtalankodni kezd, és ahogy elnézem, nem ő az egyedüli. Nemsoká világossá is válik az ok. - Mi, most komoly...? - kérdezek vissza, ahogy Gaby mellém lép és megemlíti a dogákért bejárkálókat. - Ez sok mindent megmagyaráz. Ez így könnyű, basszus! - világosodom meg. Egyik sem valami agytröszt azok közül, akiket a tükör-biztonságikamera-izé mutat, mégis rejtélyesen jó jegyeket hoznak össze. Túl jókat, amjlyeneket nem néznék ki belőlük, na de így... Nem tudom, mennyire veszik be Jenkinsék Ben tanár-imitációját (én tuti bevenném, de ne magamból induljak ki ugye), úgyhogy egy megerősített védelmi vonalon kezdek el agyalni. Az ajtóra szórok egy plusz colloportust, de ha minden próbálkozás nem elég és ha törik, ha szakad, mégis sikerül bejutniuk valahogy, a következő ötletem a locomotor mortis, hogy onnan tovább legalább már senki sehova. Áldom a párbajszakkört ezekért a trükkökért, amúgy is ritka alkalom, hogy próbálkozhatunk ezekkel élesben.
(Colloportus: ajtózáró-varázs, az alohomora ellentétje. Locomotor mortis: lábbilincselő átok, megkötözi a célpontot.)
Az iménti gondolatom mellett nem túlzottan lep meg, hogy az invito után hamis akták csapódnak mindenfelé. Szerintem ezek nem lehetnek igaziak, hiszen aki ide kéretlenül tér be, ki ne gondolná, hogy elsőre pont ezzel a varázsigével próbálkoznak? - Szerintem egyik sem lesz igazi. Mindenki ezt próbálná meg, amikor bejön. - Vonom meg picit a vállam és húzom el a szám, ezért én nem is foglalkozom az aktákkal, inkább megpróbálok Ginának segíteni a keresésben továbbra is. Valamit találnunk kell, olyan nincs, hogy ennyire ne látnánk, ennyien ne látnánk, hogy mi folyik idebenn. Ben és Remy valamiféle tükröket találnak, ami kicsit azért megnyugtató számunkra, hiszen ezzel legalább a folyosót is szemmel tarthatjuk útközben. Egészen belemerülök a keresgélésbe és a böngészésbe, azért persze óvatosan, nehogy valamit megsokszorozzak vagy esetleg hasonlóképp járjak mint Kath az invitoval, és csak akkor kapom fel a fejem, amikor a többiek familiárisa nyugtalanná válik és nem sokkal ezután zajok szűrődnek be kintről. Odalépek Remy mellé, hogy megnézzem a tükörben ki jön, majd megrázom a fejem. - Biztos a kérdéssorokért jönnek. Azt hallottam a múltkor, hogy páran besurrannak érte, aztán azért sikerülnek olyan jól a tesztjeik. - Jegyzem meg csendben. Nem tudom, hogy kit érdekel a dolog, de sajnos ettől többet nem mondanak. Nyilván titokban tartották, hogy hogyan jutnak be ide és hogyan találják meg a kérdéseket és a válaszokat, hiszen akkor már mindenki ezzel próbálkozna... Ben ötletét figyelem, nem véletlenül hollóhátas a fiú, igazán okos és sok mindent rögtön le tud reagálni. Az én vékony hangommal valószínűleg egyik tanárt sem tudtam volna utánozni, nem hihetően az biztos. Reméljük, hogy ez most beválik és nem kapjuk meg azt a trágyagránátot a nyakunkba, na meg még persze a beköpést, amit valószínűsíthetünk az után, hogy meglátnak minket. Inkább úgy döntök, hogy sietősen tovább kutatok, mert ha Jenkinsék most itt vannak, lehet, hogy nemsokára valaki más is jön. Miért is menne bármi olyan könnyen?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
A szerencsénk nagyjából addig tart ki, amíg mindenki a tanárin belülre kerül. Ahol iszonyú a rendetlenség, és az aktahegyek. A szekrényben helyet foglaló tömérdek akta sem segít. Még ha csak a J betűre szűkítjük a kört, akkor sem. Ez pedig nem túl jó. Kath invitoval próbálkozik. Mondjuk rész sikerrel. Egy rakás akta indul meg irányába, csak éppen ahogy a falnak csapódnak, és szétszóródnak egyértelművé válik, hogy hamisak. A kérdés csak az, hogy mind hamis-e, és nem érdemes időt pocsékolni rá, vagy köztük van az igazi, és érdemes azokat egyesével átnézni? - Az enyém nem volt láthatatlan tintával. De meg lehet próbálni. Tartsd a lapokat egy gyertyaláng fölé, és talán. A hő hatására a legtöbb láthatatlanná tévő tinta látható lesz.- emlékszem kisgyerek koromban rengeteget játszottam ilyet apámmal. Ő írt valamit láthatatlan tintával, nekem pedig meg kellett fejtenem, hogy tegyem a láthatóvá. Ha a hő nem segít, akkor valami enyhe lúgos oldat kell. A legtöbb tinta ugyanis valamilyen fémkomplexet tartalmaz, ami igen érzékeny a pH változásra. Sima alap kémia. De egyenlőre maradjunk a hőnél, és meglátjuk. Ekkor azonban Carnivora púpozni kezdi a hátát, és fújni az ajtó felé. Kath görénye is előmászik, és jelez. Ezt elég nehéz nem egyértelmű jelzésnek venni. Nem sokára a hangokat is felismerem. Jenkins bandája. Remek. Már csak azok a talpnyaló kis férgek hiányoztak. Legszívesebben felmosnám velük a folyosót, és utána még Carnivorát is rájuk ereszteném, csak úgy a miheztartás végett, de nem. Nem akarok a súlyos testi sértés vádjával szembe nézni. Kár. Vajon hol van most Flint, meg Adora? De úgy tűnik mindegy is, mert Ben egész zseniális ötlettel áll elő, ahogy kiszól az ajtón. Igaz a stílus nem teljesen tökéletes. De talán ezeknek a madáragyúaknak ez nem jut ez eszükbe. Így elismerő bólintással jutalmazom Ben próbálkozását. Ha csillapodni látszik a veszély, akkor én azonban még mindig a szekrényt, és a szekrény környékét kezdem vizsgálni. Hátha találok valami rejtett gombot, vagy titkos rekeszt, vagy bármit, ami a valódi aktákhoz visz, és nem egy szekrénnyi áll papírhoz...
Gina beterelget minket, Remy kérdése kapcsán nekem fel sem merül, hogy netán rólam van szó, még Kath pillantása alapján sem, amit észre sem veszek, magamat valahogy nem pozicionáltam be a tegnapi napig a romantikában sem. Olyan váraltanul jött az a csók Corvustól, zavarbaejtő volt az egész, ám Kathrine kifakadása után mégiscsak meg tudtuk beszélni, így remélhetőleg minden jóra fordult. Csak a mardekáros sráccal kéne beszélnem, ha tudok. – Hát ez jól le van védve.. – Csóválom a fejemet, a hamis, vagy üres akták kapcsán nem is tudom hirtelen, hogy hol találjuk meg Jenkins anyagát. A talált tükröt forgatom, hogy a szemem sarkából lássam, ha közeledik valaki, legalább be tudjuk védeni magunkat, s talán elcsenném véglegesen is, hiszen nem árt ha a későbbiekben is van egy ilyen varázstárgyunk! A familiárisok nyugtalankodása kapcsán viszont már én is hallom, hogy valaki jön, s a tükörben is látni a két srácot, akik ezt a pillantot választották, hogy hozzánk hasonlóan ide törjenek be. A fenébe! A hozzám oldalazó Kath kezébe nyomom a tükröt, hogy most nézze ő, én pedig az államhoz emelem a pálcámat, hogy egy Silentium varázslathoz hasonlóan mélyítsek kicsit a hangomon, rájátszva Grayson öblös argánumára. – Na nyomás, hátraarc, mielőtt kimegyek. Nemes házaik ne úgy kezdjék idő előtt a tanévet, hogy minusz ötven pont. Nem akarnak a klubhelységben emiatt lincselést, ugye? Naugye! – Stílusra talán nem vagyok gyakorlott, ám a szakállas tanár amolyan szigorú-segítő szándékkal szokott mindenkivel beszélni, talán hihető, hogy most ő van itt. A két srácról meg sem tudom állapítani, hogy melyik házba tartoznak, ám így látatatlanban is működhet az átverés. Azért a társaimra pillantok, hogy pálcát fel, mert ha nem veszik be, akkor ki kell ütnünk őket villámgyorsan, mert nem árulhatják el, hogy itt láttak minket. Gyerünk Flint, tedd már a dolgod!
A helyes fiú dolognál én valahogy automatikusan Benre pillantok, ha csak futólag is, de hát no számomra nem Remy az ideál, vagy hogy is mondjam. Viszont tényleg sikerül bejutni, ellenben az a rengeteg akta... Gabynak igaza lehet, ennyi nem lehet valódi. Van valami trükk, ha valaki mégis bejutna ide engedély nélkül akkor ne tudjon csak úgy kutakodni? De miért akarna valaki aktákat lopni? Azért valahogy mégis van bennem egy csepp késztetés, hogy elnézzek a B betű irányába is, de hamar leküzdöm. Annyit tudok Darius családjáról amennyit kell és ez alapján egyáltalán nem szimpatikusak, no meg amiket Missy mesélt róluk az alapján se lettek jobban azok. És amúgy is már itt van nekem a nagybátyám, csak ne kerüljön nagyobb bajba, mint amibe muszáj neki. Az invito viszont még engem is meglep, hogy sikerül. Amikor viszont nem csak egy akta röppen a kezembe na az már kevésbé. Sejtettem, hogy van itt valami trükk is! Behúzom a nyakamat és egész kicsire igyekszem összehúzni magam, hogy ne találjanak el a plusz akták és csak akkor nyitom ki azt, ami a kezembe került miután már a fél szoba tele van üres papírokkal. - Bocs, ez nem sült el jól és ebben nincs semmi. Ugye nem írhatták láthatatlan tintával? - azért nézegetem kicsit a lapokat és megpróbálok elmormolni egy sima finitét a nálam lévő aktára és a fiókra is, mert ha valami csapda van rajta, akkor hátha lehet hatástalanítani. Remélem, hogy nem csinálok vele még nagyobb bajt. Közben arra eszmélek, hogy Fehérke kapaszkodik fel a nyakamba és meredten bámul egy pontra. - Na kishaver, mi a baj? Azt hiszem érez valamit! - szólok halkan a többieknek is. Nem látok át az ajtón, de lehet hogy jön valaki? De hát akkor mivel foglalkoznak a többiek? Elterelés van odakint nem? Csak nem hagytak volna minket pácban, vagy már el is kapták őket? Automatikusan hátrébb lépek, amikor meglátom az árnyékokat az ajtó résénél, a léptek felcsendülése után. Lehet, hogy máris bajban vagyunk? Benhez csak akkor oldalazok oda, hogy mit lát a tükörben, ha kifejezetten szól, hogy megtalálta és hogy lessük meg mi is, de minden esetre biztosan leadja az infot, hogy Jenkins bandájából vannak páran odakint. A festmények tudják, hogy itt vagyunk, igazán elzavarhatnák őket.
Katherine invitója sikerrel jár, azonban – talán mindannyiuk nagy meglepetésére – egyszerre több akta is kiemelkedik a tárolóból, majd indul meg a lány felé. Mivel a bűbájjal egyszerre csak egy dolgot lebegtethet, így a maradék mappák a lány mögött lévő falhoz vágódnak, majd a bennük heverő lapok szanaszét szóródnak. Minden bizonnyal igaza volt Remynek és Gabriellenek is abban, hogy nem mind az eredeti példány. Ha valaki esetleg felvesz egyet és jobban szemügyre veszi, akkor észreveheti, hogy az irat teljes mértékben üres. Fehér lapok százai hevernek körülöttük a padlón, még abban sincs semmi, amely engedelmesen Kath kezébe reppent a varázslat hatására. Benjamin és Remy kutakodni kezdenek, amely tevékenység ezúttal sikerrel is jár. Mind a ketten találnak egy-egy kézitükröt, amelybe belenézve a folyosó rövidebb szakaszait pillanthatják meg, köztük a tanári ajtaját is kívülről. Nem sokáig tart kitalálni, hogy a professzorok nyilván ezt használják a rendbontások észlelésére, amikor ők idebenn vannak, a diákok pedig a szüneteket töltik odakinn. Nem csoda hát, hogy szinte pillanatokon belül ott teremnek, ha valahol történik valami. Időközben a gyerekek famíliárisai is nyugtalanná válnak. Amelyik jelen van, élénken fülelni kezd, Kath vadászgörénye pedig fogja magát és némi mocorgás után előbújik a lány talárja alól, hogy utána gazdája vállán foglalhasson helyet és onnan meredjen társaival egy irányba. Hallanak valamit, amit a kis csoport egyelőre még nem, de az állatkák igen élénken figyelnek. Nyilván érzik, hogy nem lenne valami jó itt és most lebukniuk, de ezen kívül más módon képtelenek jelezni, hogy valaki közeledik. Nem sokkal később azonban az ő fülüket is megüti valami. Közeledő léptek zaját hallhatják és a hozzájuk tartozó hangokat. Kath és Gina szinte egyből felismerheti őket a nevetésükről, Ben és Remy pedig a tükörbe pillantva láthatják, hogy Jenkins bandájának tagjai vannak jelen. A zajok elhalnak, majd a fiatalok néhány lábat vehetnek észre az ajtó alatti résnél. Gabynak eközben eszébe juthat, hogy hallott már néhány pletykák a folyosókon, miszerint pár diák a dolgozatok kérdéssoráért be szokott osonni a tanáriba. Ha pedig ez igaz és a tanárok nem sűrűn váltogatják a biztonsági varázslatokat, akkor csupán pillanatok kérdése, hogy rájuk nyissanak. A két tükör is ezt a feltételezést erősíti meg. Az egyik srác kezében egy trágyagránát foglal helyet, miközben a másik már a pálcáját húzza elő, hogy hatástalanítsa a varázslatot. Eközben harmadik társuk a festményeket tartja szóval, ahogy azt nemrég Kath is tette.
Határidő: 2021.01.15. Következő mesélői: 2021.01.16.
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2021-01-09, 05:33
Húha, na jó, oda az Oscar-díjat Kathnek, de komolyan. Olyan hitelesen adta elő a sztorit - amiből gőzöm sincs, mi igaz és mi nem -, hogy a festmény simán megszánt minket. Zseniális! - Helyes fiú...? Az most én vagyok? - görbül vigyorra a szám, amikor a nőci igazat ad az elméletemnek, és... hat megfogtam belőle a lényeget. Festménynek még sose jöttem be! A tanácsa viszont bejön, még ha a jelszó abszurd is. Diós kalács? Most komolyan ki találja ezeket ki...? Viszont sikerült bejutnunk, és nem is vesztegettünk túl sok időt odakint. Ahogy meglátom az aktákat, fájdalmasan felnyögök. Nem is járunk ide ennyien, vagy de? Ez nagyon sok, nem lehet mind mostani diáké. Vagy csak nem tűnt fel, hogy ilyen sokan lennénk. - Hallottam valami érintésre sokszorozó varázslatról, úgyhogy csak óvatosan - mondom, mielőtt bárki is hozzá akarna nyúlni a fiókban sorakozó akták bármelyikéhez is. Nem lenne kellemes, ha szó szerint is betemetne minket egy halom papír. Megfordul a fejemben, hogy az a baromi sok akta csak valami elterelés lehet, túl egyértelmű helyen van a fiók és talán van egy rejtett is valahol. Igencsak elrugaszkodott gondolat, de a diós kalácsból kiindulva annyira nem... úgyhogy inkább másik szekrény vagy irattartó vagy valami után kezdek el kutatni, netán azt is el tudnám hinni, hogy a problémásabb esetekét külön tárolják, esetleg valamelyik tanárnak kellhetett és nem tette vissza, úgyhogy szemrebbenés nélkül járom végig az asztalokat, hátha az azokon fekvő kupacok egyike közt találom.
Nem hittem volna, hogy Kath elterelő dumája ilyen jól bejön. Már kezdtem épp kicsit elszomorodni, hogy egyikünk ötlete sem működik, sehogy nem akar a helyén megmaradni az a nyavalyás ajtó. Aztán a festmény csak egyik pillanatról a másikra beadja a derekát és elmondja a megfelelő instrukciókat, amire igazából akár mi is gondolhattunk volna. Egyedül a jelszó volt olyan, hogy szerintem azt mindenképp a meg kellett volna tudakolnunk valakitől, de így viszont Kath több legyet ütött egy csapásra. Gina elvégzi a szükséges varázslatokat, majd azonnal be is megyünk a tanáriba. Nagyon sokat időztünk a folyosón, nem számított rá egyikünk sem, hogy ez eddig fog tartani... és a kockázat még mindig ott van természetesen, hogy valaki ránk nyit majd. Ahogy belépünk, egy halom akta fogad minket és kicsit ismét elkeseredem, vagy inkább tanácstalanná válok, hiszen nem tudom, hogyan fogunk majd végezni. Nem meglepő, amúgy, csak értelmetlen némileg, hogy mondjuk azok a diákok aktái, akik már elballagtak az iskolából, miért lehetnek még itt? Vagy csak elterelés lenne, hogy néhány ál-aktát is besuvasztottak? - Nem lehet, hogy ennek a fele hamis? Mármint ennyien biztos nem vagyunk az iskolában, ennyi J- betűs pedig tuti nincs! Nem hinném, hogy a régi diákok aktáit is itt tárolják, annak semmi értelme nem lenne! - Láttam már olyat, hogy hamis papírok voltak elterelésként az igaziak között és csak mondjuk egy apró, alig észrevehető különbség volt a kettő között. Úgyhogy nem habozom, határozottan odalépek az irattartó másik felére, és segítek Ginának átnyálazni azokat, ha tudom, akkor a másik irányból indulva, és esetleg valami extrát keresve az előbbi szónoklatomra alapozottan.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt hiszem az olyan emberek mint én nagyon szeretik túlbonyolítani a dolgokat. Legalábbis túlagyalni. Legutóbb nem volt vándorló ajtó, tehát ez újdonság. Nem tudom mikor, és melyik tanár találta ki, de most nem éppen a mi kezünkre játszik vele. Ámbár ha az volt a felvetés, hogy a diákok mindig a legbonyolultabb megoldást keresik, akkor esetemben ez a felvetés talált, süllyedt. Nem véletlen szoktam megkapni, hogy túl okoskodó, és tudálékos vagyok. Tény, ami tény, tényleg. Legalábbis, ha én akarnám megakadályozni magunkat a betörésben, akkor a tanárok helyében valami néma riasztóbűbájokkal ellátott nagyon komplikált dologgal tennem, véletlen sem kisdiák szintű varázslatokkal. Ezért is próbálkozom egy olyan megoldással, amit csak tök véletlen olvastam a könyvtárban egy rossz helyre visszatett könyvben. Vajon mikor tanulják már meg egyesek, hogy a rúnaismeret véletlen sem ugyanaz, mint az átváltoztatástan és három polcsorral arrébb van a helye? Áhh... költői kérdés. Soha. Na ezért nem leszek könyvtáros. Megkímélem magam a napi szintű idegrohamtól, amit a nemtörődöm diákok okoznak. Mire minden könyvet ellenőriznék, hogy a megfelelő helyen van-e, addigra kezdhetném elölről, mert mire a végére érnék az eleje már ugyanolyan káosz lenne, mint előtte. Ez pedig felettébb idegesítő lehet. Szóval minden elismerésem a könyvtárosoknak. Komolyan csodálom őket. Főként a türelmükért, amiről én nem vagyok híres. Na de vissza az ajtó problémára. Hát az én nyakatekerten bonyolult gondolatmenetem most nem segített. Igazából eszembe se jutott olyan egyszerű megoldás, mint kopott köveket keresni, vagy maga a finite. Valami baj lehet velem, mert nekem sosem jutnak eszembe ilyen egyszerű és kézenfekvő dolgok. Az végképp nem, hogy a festményekkel trécseljek. Nem nagyon szokásom szóba állni velük, leszámítva a Kövér Dámát, amikor a jelszót mondom be neki. Így őszintén meglep, amikor Kath sikerrel jár az egyik asszonysággal. Így a lány kap tőlem egy elismerő biccentést. Ügyesem feltalálta magát. Ennek köszönhetően gyorsan követem a festmény instrukcióit, és mindenkit beterelek a folyosóról a tanáriba. Mit ne mondjak, nagyobb rend az nem lett itt a legutóbbi látogatásom óta. És még tőlünk várják, hogy legyünk rendszerezettek. Nevetnem kellene, már ha lenne humorérzékem, és alkalmas volna a pillanat. Így csak sóhajtok egyet. - Lássunk neki, különben holnap reggel még itt találnak minket. - vonom le a teljesen nyilvánvaló következtetést. Kath invitojára reménykedve nézek fel. De ha nem használ, akkor egyszerűen az aktás szekrényhez lépek, és kihúzva azt a J betűnél szisztematikus keresésbe fogok. Csak remélem, hogy a tanárok nem annyira hanyagok, hogy egy betűn belül lévő aktákat csak úgy összevissza dobálják be, és itt is lesz rendszer, amit megfejthetek. Vagy egyszerű ABC-be vannak rendezve, és eszerint valahol a fiók egyharmada körül kell(ene) lennie +/- valamennyi, vagy évfolyam szerint vannak rendezve, akkor pedig a 1995/1996-os számjelzés alatt, már ha találok olyat a fiókon belül. Minden esetre az ujjaim manuálisan pörgetik az aktákat, és ez így eltarthat egy jó darabig...
Sietek vissza, méghozzá arra, hogy Gina próbálná feltörni a rúnát, Gaby kérdezősködik, Remy pedig finivel igyekszik feloldani a mászkálást. Kathrine bájos elesettsége szerencsére meghozza a hatást, az asszonyság is elkezd felettünk anyáskodni, s miután megvan a megoldás, már be tudunk jutni. Utolsóként lépek be, magam mögött húzva az ajtót, hogy ne lássa meg senki, hogy van bent valaki. – Ez szép volt! – Mosolygok a szemét törölgető Kathrine-re. Egész kis szinésznőnek bizonyul. Mivel a társaink elméletileg jelenleg is elterelik a tanárok, más prefektusok figyelmét, lehet pár percünk, én nagyjából tízre saccolok, de a többiekkel ellentétben én nem kutakodom, hanem őrt állok az ajtónál, próbálok minél több halkító varázslatot sugározni ránk, nehogy mégis valaki merő véletlenségből erre járjon. – Nem volt rossz ötlet az sem, hogy valami titkos kapcsolót keressünk. Az mondjuk lehet éppen itt bent is. – Lehet, hogy a tanárok rendelkeznek azzal a tudással, hogy pontosan keresni tudjanak a többszáz fős diákok anyagaiban. Tükröt, vagy valami tájololót, távcsövet, irányítűt keresek, vagy bármit, ami ennek megfelelője lehet a tanárok számára. Könnyű, kényelmes ruhában jöttem, edzőcipőm alig üt hangot, de lábujjhegyen járok. Ha nyitva van az ablak, akkor nagyon óvatosan bezárom, hogy még véletlenül se szűrődjön le a hang az udvarra, vagy a belső kertre. Remélem Corvusék nem keverik nagy bajba magukat miattunk. Közben a másik négyesre olykor odafigyelek, ha bakot kell tartani, vagy közösen kell emelni, akkor ott legyek, hogy a kezük alá tudjak dolgozni.
- Köszönöm Ben, az jó lenne, hátha neked sikerül vele rendesen megbeszéni. - bizonytalan ugyan a mosolyom, de ez nem neki szól, hanem inkább a helyzetnek. Nem tudom, hogy jut-e valamire Corvusszal, ahogyan azt sem, hogy ha ő beszél vele, akkor nekem utána milyen lesz vele a viszonyom, mennyire lesz kellemetlen, kényelmetlen. Idővel magától jobb lesz, vagy igazából már sose lesz olyan, mint volt? Sose kerültem még hasonló helyzetbe, soha életemben nem ütöttem meg senkit és most megtettem és pocsékul érzem magamat miatt. Ha pedig Bennel nem tudtuk volna a saját érzéseinket tisztázni, akkor még haragudnék is Corvusra, így csak... egy kicsit azt hiszem. Azért időnként oldalra pillantok, hogy sikerül-e a többieknek jutni valamire. Az ajtó ugrál, Ben pedig a festményeket próbálja kaszabolni, hogy megállítsa azt a fickót, aki elszelelt. Remélem sikerül neki, nem akarom én elrontani az egész akciót, az nagyon gáz lenne, hiszen a többiek akkor teljesen feleslegesen próbálkoznának az eltereléssel. Közben persze nagyon hitelesen igyekszem meggyőzni a festményen lévő asszonyságot arról, hogy mennyire nehéz nekem. Ha jobban belegondolok igazából tényleg nem könnyű, de valahogy mindig át tudtam ezeket lendülni. Talán írhatnék a nagybátyámnak is levelet megint, remélem, hogy jól van. Akkor már tényleg nem tudom, hogy mit csinálnék, ha elveszíteném őt is. A nőnek viszont legalább megered a nyelve és fényderül az ajtó rejtélyére is. - Jajj nagyon köszönöm asszonyom! Gyorsak leszünk és ezzel rengeteget segített. Remélem jobbra fordul minden és a családom befogad majd. - megtörölgetem még a szememet, hogy aztán vágjak egy gyors hátraarcot, de a meló ezen részét már a többiekre hagyom, amúgy is ők vannak ott az ajtó előtt, hogy megoldják a problémát. Addigra már Ben is visszaér és nem tudom megállni, de amikor a festmények már nem látják vetek a fiúra egy büszke széles mosolyt. Tudom, hogy sosem én vagyok a legerősebb láncszem, hiszen miattam kerültünk büntetőmunkára Corvusszal, ahol én borítottam ki a mágikus trágyát, meg aztán a hoppanálás sem az erősségem azóta se, ki tudja, hogy azt nem én szúrtam-e el, de ezúttal én oldottam meg a problémát, legalábbis az első felét,hogy egyáltalán bejussunk a tanáriba. - Invito Jenkins akta! - bár persze vajmi kevés esély van rá, hogy ez a módszer beválik, de ha meg se próbáljuk... nem de? Szóval amikor már bent vagyunk és becsuktuk magunk mögött az ajtót, akkor ez az első amit megpróbálok, amikor kiderül, hogy irdatlan sok akta van itt. Az tuti, hogy mire végignyálazzuk holnap lesz, de akkor mégis hogyan találhatnánk meg a megfelelőt? - Szerintetek az akta nem kapcsolódik ahhoz, akié? Valami személyes dologgal... tárggyal... nem is tudom. - bizonytalanul tippelgetek, na nem mintha amúgy csak úgy lenne a zsebemben bármi is Jenkinstől persze.[/color]
Ben terve működik, a bűbáj sikeres, a festmények lakói pedig sikítozva menekülnek át egy másik képbe. Nagy vész azonban nincs, mivel másnap már meg is javítják, a lakók azonban mérges pillantásokat vetnek a fiú felé, némelyikük még az öklét rázva káromkodik is párat, vöröslő arccal. A lenti festmények egyike sem indul el, hogy folytassa a Ben által megakadályozott figura útját, hiszen fogalmuk sincs, mi folyik körülöttük. Tanácstalanul pislognak felfelé, a folyosó irányába, miközben sugdolózva találgatják az okokat. A férfi, aki a kamaszokat indult el beárulni, mérges pillantásokkal illeti a srácot, majd indul vissza az eredeti helyére, letéve minden eddigi szándékáról. Úgy tűnik, ez hatott. Gina terve nem működik, az ajtóra láthatóan nincsenek hatással a rúna varázslatok sem, Gabriel pedig egyetlen kikopott követ vagy részletet sem talál a falon. Remynek azonban igaza lehet abban, hogy nem feltétlenül a lehető legbonyolultabb bűbáj a végső megoldás. A tanárok ismerik a diákokat, az észjárásukat, tisztában vannak azzal, mit reagálnának egy-egy adott helyzetben. Könnyű hát rájönni arra, hogy ha egy tanuló megpróbál betörni a tanáriba, szinte rögtön az általa ismert legnehezebb varázslattal fogja kezdeni a sort. - Jaj, kincsem, én annyira sajnálom – vet egy szomorkás pillantást a kövér asszonyság Kath arcára. - És milyen fiatal vagy még! - csóválja a fejét, miközben a mellette helyet foglaló vaskalapos férfi arca is megenyhül kissé a történet hallatán. - Hát persze, ez érthető és néhány papír elolvasásával nem ártanál senkinek sem. Drágáim! - kiált Gináék felé végül a nő, miközben azok továbbra se jutottak sokra az ajtó rejtélyét illetően. Remy finitéje se vitte előrébb a kis csapatot. - Szórjatok egy sóbálvány átkot arra a nyavalyás ajtóra! - adja ki az utasítást. - Utána Alohomora, a jelszó pedig diós kalács – teszi még hozzá. - És igaza van a helyes fiúnak, ne gondolkodjatok mindig a lehető legnehezebb mágiában. Szinte állandóan van benne egy kis csavar. Ha Gináék hallgatnak az asszonyságra, hamar kilőhetik a mászkáló ajtó problémáját, majd szinte pillanatokon belül juthatnak be azon át a tanáriba. A szobában több asztal és szekrény is elhelyezkedik, telis-tele papírhalmokkal. Itt tényleg csak az boldogul, aki tudja, mit keressen, hiszen – szemmel láthatóan – rengeteg irat tornyosul mindenfelé. A szekrények fiókjai betűkkel vannak jelölve ugyan, szóval Jenkins aktája nyilván a J-jelzésű irattárolóban lesz. De amint kihúzzák, szinte egyből azzal szembesülnek, hogy a tértágító bűbáj hatására már-már végtelen hosszúságú papírhalmazt kapnak, több száz diák nevével. Lesz egyáltalán elég idejük arra, hogy megkeressék és alaposan át is nyálazzak majd azt az egy bizonyos aktát?
Határidő: 2021.01.08. Következő mesélői: 2021.01.09.
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2021-01-02, 01:18
Mivel én vagyok az utolsó, nem cseverészünk sokat, miután megérkezem. Megkapom a szűk választ a kérdésemre és neki is esünk a... betörésnek. A festmények elég szemétnek bizonyulnak, már nem azért... Ha ezek az alakok ilyenek holtan, csupán néhány képkeretben élve, akkor milyenek voltak teljes életnagyságban?! Igazán emlékezhetnének rá, hogy ők is voltak velünk egykorúak, és a nyakam tenném rá, hogy a legtöbbjük nem is akkora szent, mint ahogy ábrázolják őket. Viszont mivel a gerlepár egész ügyesen kezelésbe veszi őket, arra jutok, talán a csajoknak nagyobb segítség kellene a fogócskázós ajtóval. Rohangálni egész biztos nem érné meg utána, ahogy elnézem, gyorsaság terén be van biztosítva. - Bonyolult varázslatnak tűnik, de... mi van, ha pont ezért tök egyszerű kiütni? - gondolkodom el ezen. Valamiért el tudom képzelni, hogy az erősebb varázslatok nem hatnak rá, amiket nekünk nem is tanítanak, legfeljebb egy eldugott könyvben találkozhatunk velük, és ha én tanár lennék, tuti nem ilyet választanék, mert tudnám, hogy az lesz az első, hogy valami bonyolultabbat keressek... Úgyhogy amíg Gina rúnázik, Gaby pedig valami kapcsolószerűséget keres, én egészen gagyi varázslatokban gondolkodom, valami olyasmiben, ami olyan szinten alá van becsülve, hogy bele sem gondoltak mint hatástalanítási lehetőség. - Finite Incantatem - mormolom aztán rálegyintve az ajtóra. Annyira alap és annyira hülyeségnek tűnik, hogy az én fordított logikám szerint be kell válnia. Párbajszakkörön is tanultunk róla, hogy nem biztos, hogy a legmenőbb és legbonyolultabb varázslat lesz a leghatásosabb is egyben, a meglepetés ereje nagyobb erővel hat, úgyhogy remélem, működik ez az elmélet máshol is.
(Ellen-varázslat. Megszünteti egy korábban elvégzett varázslat hatását.)
Valahogy azt gondoltam, hogy ha már ennyien jövünk és ennyire leleményesek vagyunk - vagy legalábbis a többség -, akkor hamar be fogunk jutni a tanári ajtaján. Ámbár ahogy mindenki megérkezik és elindultunk volna, máris bakikba ütközünk. Az egyik a festmény, amit láthatóan Kath elég jól kezel, sőt, még némi lelkit is bevet az esetleges segítség érdekében. Nagyon leleményes, ez nekem sosem jutott volna eszembe, de hát elvégre a Griffendélesek erről is híresek. Aztán Ben is tevékenykedik, és én csak ekkor veszem észre amúgy, hogy az az alak lelépett és onnan már csak egy lépésre lett volna attól, hogy a legközelebb lakó tanárnak jelentsen, de Ben láthatóan ügyesen megpróbál cselekedni. Kicsit sajnálom szegény festményeket és lakóikat, de talán meg tudják majd javítani, ha holnap rájönnek, hogy történt itt valami. Persze, nem annyira jó ám ez, hogy hagyunk nyomokat... onnan már könnyen kideríthető, hogy mibe folytunk bele. Gina előtt állok és néha-néha a vállam felett pillantok át, hogy tudok e valamiben segíteni vagy akármi... igazából csak reménykedem abban, hogy minél gyorsabban be tud törni a lány és biztos vagyok abban is, ahogy eddig kiismertem őt, hogy mindenre van egy második mondjuk B terve. Aztán hirtelen az ajtó megmozdul, én pedig egy hirtelen francia 'basszameget' nyögök ki csendben magunk elé. Hasonló bűbájt láttam már, de igazából hatástalanítani valószínűleg nem tudnám, így csak hogy beigazoljam a gyanúmat, miszerint ha közelebb megyek, az ajtó visszajön, teszek egy lépést. Már látom a szemem sarkából Gina furcsa tekintetét, így visszalépek mellé és bólintok. - Ezeket nem lehet egyszerűbben hatástalanítani? Mondjuk ha megérintesz egy téglát a falban vagy nemtudom... - Elég furcsa lenne, ha minden alkalommal egy ilyet varázsolnának az elcsavargó ajtóra. Mindenesetre megvárom, hogy Gina rúnájának lesz e valami hatása, de ha esetleg nem jön be, akkor a falat kezdem el tanulmányozni és valami kikopott jelet, követ, akármit keresve.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Az ember azt hinné, hogy normál esetben egy iskola tanárija nem rejt akkora titkokat, hogy különösebben bonyolult legyen oda betörni. De mint tudjuk a Roxfort nem hagyományos iskola, és itt semmi sem megszokott. Szóval azt is csodának tekinthetjük, hogy egyszer sikerrel jártam. Akkor kellett volna magamhoz venni a Jenkins-aktát is. Csakhogy akkoriban nem ő kötött le. Saját magamról akartam megtudni egyet s mást. A legtöbbeknek nincs szükségük rá, hogy elemeljék a saját aktájukat, de az én esetemben... Maradjunk annyiban, hogy egyszerre volt jó és rossz döntés. A jelenre koncentrálva viszont úgy tűnik, hogy a sima út csak eddig tartott. A festmények lerendezését rábízom kész örömmel bízom rá a többiekre. Ámbár talán nem is lenne erre szükség, ha egyedül jöttem volna. Nem szerencsés egy kisebb tömeg egy ilyen akciónál, de hát ez van, ha az ember csapatjátékra váltja a magányos farkas szerepet. Egy kisebb elnyomott káromkodással veszem észre, hogy újdonságként vándorol a tanári ajtaja. De a vártal ellentétben eszemben sincs kergetni. Azt is csak felvont szemöldökkel nézem, ha Gaby megteszi. - Hagyd. Ez egy tércsapda. Ítéletnapig játszhatjuk ezt. - sóhajtok fel. Majd a folyosó falára, ahol imént még az ajtó volt egy tárcsapdákat hatástalanító rúnát rajzolok fel a pálcámmal. Csak reménykedem, hogy hatásos lesz, megáll a kergetőzés. Ahogy abban is reménykedhetem, hogy nem indítunk már most el valami néma riasztó bűbájt, bár azt nem jelzett a feltáró varázslatom. De hát ki tudja, hogy mit eredményezhet a nem megfelelő próbálkozás a bejutásra. Minden esetre kezd ciki lenni itt kint ácsorogni, szóval már nagyon bent akarok lenni a tanárin belül. Az hiányozna még, hogy valaki itt lepjen meg. Márpedig ha sokáig bénázunk az könnyen lehet.
//Tércsapda törő rúna Kitalált rúna. Megtöri az esetleges tércsapdákat, mint pl. végtelen önmagába visszatérő folyosó stb.
- Akkor talán majd én. Végülis ha mindketten fiúk vagyunk, akkor hátha jobban bele tudunk gondolni a másik helyzetébe. – Tulajdonképpen én mindig azt tippeltem, hogy Corvus úgy néz Kathrine-re, hogy lehetne köztük valami, talán ezért sem léptem, nem csak azért, mert ügyetlen vagyok az ilyesmihez. S mivel Kathie felé nem közeledtem a mélyebb barátkozáson kívül, Corvus hihette azt, hogy a tegnapi a komoly esély, hiszen a lány nem választotta a csókot. Mindegy, buta játék volt, de attól még kár lenne szétszakítani, vagy feloszlatni a csapatot. Ez a szerelem téma bonyolult fogalom, én is mindössze ismerkedem vele. Nem vagyunk már kisgyerekek, mégis annyi borzalmas dolog történt a múltunkban, ami miatt talán nem is volt rá időnk, hogy érdeklődő pillantással méregessük a másikat. Azt sem túlzottan értettem, hogy Elizabeth miért akadt ki annyira. Ő is Kathrine-t szereti? Netán Corvust? Kész katasztrófa volt a tegnap. Bólintok végül az érkező Ginának, akkor nyomás, tegyük, amit tennünk kell. Miközben besurranó tolvajunk az ajtót machinálja, Gaby és Kath pedig ügyesen elterelne, én a festmények útját próbálom szabotálni. A fickó, aki nagyon siet a keretekben, már szinte a sarkon túl jár. Előkapom a pálcámat, s kiszámolom, hogy mennyivel előtte kell megakadályoznom az útját, hogy megszakadjon a lánc. Mivel nem tudnék csak úgy leugrani a lépcsőn, a Roxfortban pedig nem lehet hoppanálni, a kb tízzel előtti képek vásznát szakítom szét. Legalább kettőt. A lakók nyilván átmenekülnek a szomszédos festményekre, de ott lesz egy nagyobbacska szünet, amire a minket beárulni készülő festmény alak már nem tud átugrani. – Diffindo! Nyissz-nyissz! – Remélem soha senki nem fog rájönni, hogy mi voltunk azok, akik itt tönkretették a dolgokat, ám annak, hogy Jenkinst megállítsuk, nem galleonban megfogható értéke van. Sokakat bántott már, többeket nem kéne. Nagy levegőt véve áthajolok a korláton, figyelve, hogy sikerült-e az akció, aztán visszatekintek a lány trióra, hogy ha feltárult az ajtó, becsusszhassunk rajta.
Bizonytalanul pillantok rá. Ez elég nehéz most és egyelőre sejtelmem sincs, hogy mi lesz belőle. Félek tőle, hogy csak két lehetőség van, Corvus vagy nem lesz hajlandó többet hozzám szólni, vagy úgy tesz majd, mintha semmi se történt volna, amikor már nem haragszik. Elég fura mindkét megoldás. - Nem tudom, hogy jobb, ha ketten próbáljuk támadásnak érezheti, ha én... azt hiszem félnék. Olyan rémes! - sóhajtok egy hatalmasat, mert mindig olyan nehéz volt Corvusszal értelmesen rendeznünk a dolgainkat. Mindig én szúrtam el és most megint úgy érzem, pedig valójában azért most mégis csak ő csinálta nem? Az elején úgy éreztem biztosra, hogy ő volt, aki elrontotta, hogy ő hibázott, de napról-napra csak a rossz érzés marad a pofon miatt és egyre inkább olyan, mintha megint én szúrtam volna el a barátságunkat. Nem fair, hogy mindig én vagyok a hibás. Úgy fest elsőre tényleg nem a legjobban sikerül a csevegés a festményekkel, de azt hiszem a letakarás se lett volna a legjobb megoldás, mert akkor még simán elmehetnek azonnal, hogy megkérdezzék tényleg McGalagony volt-e. Bár ha ő nincs a szobájában és nem találják meg az elterelés miatt, akkor nincs gond. Az egyik alak mégis eltűnik a képek között, én pedig ott maradok figyelemlet elterelni, amíg a többiek megpróbálják kinyitni az ajtót, bár félszemmel látom, hogy ez nem megy valami könnyen. Az ajtó szó szerint elszalad előlük, amin más esetben tuti rendesen meglepődnék, de most a festményekre koncentrálok. - Na jó, igazából miattam vagyunk itt és valójában tényleg nem kaptunk rá engedélyt. Tudják a bátyám... - legörbül kicsit a szám és még látványosan szipogok is egyet. - Meghalt és mivel a féltestvérem volt nem tudok róla túl sokat. Mielőtt a Roxfortba jöttem meghalt az anyukám és a testvérem, apa pedig... összetört. Kiderült, hogy van egy bátyám, aki magához vett, de a családja elég undok, apa azért jött el tőlük és sose mesélt róluk, arról se, hogy varázsló. Én pedig... szeretném megismerni őket, de semmit nem tudok róluk és senki nem árul el semmit. Tudják... nekem már senkim sem maradt. De gondolom az aktájában van valami a családjáról is. - ezen a ponton engedek el azért néhány könnycseppet is és hátrapillantok Gináékra, akik már látványosan üldözik az ajtót. Azért valahol abban is reménykedem, hátha megesik rajtam a szívük és adnak valami tanácsot, hogy a jó életben lehet bejutni a folyton elszökkenő ajtón. Hátha látták már, hogy a tanárok hogyan csinálják.
A kövér asszonyság képe felderül Kath válasza hallatán, neki nyilván szimpatikus a fiatalság és semmi rosszat sem néz ki belőlük egy pillanatra sem. Eközben, a mellette helyet foglaló, szigorú ábrázatú, feketébe öltözött férfi int egy másik kép lakójának, hogy haladéktalanul induljon el és értesítsen valakit arról, hogy a folyosókon gyerekek mászkálnak. Amaz csak kurtán biccent egyet, majd engedelmesen tűnik el a keretben, hogy utána egy másik festményben bukkanhasson fel. - És mégis miféle aktákat, ha szabad kérdeznem, ifjú hölgy? - szólal meg a férfi, mire az asszony rosszallóan csóválja meg a fejét. - Ugyan már, Minerva nem mindig rohangálhat fel-alá, ezt te is tudod – próbálja meg csitítani az alak gyanakvását. Ez azonban késő bánat, hiszen egy másik festmény lakója immár útban van valamelyik tanár szobájának irányába. Gina és Gaby nem ütköznek akadályba, minden nyugodt és csendes, egészen addig a pillanatig, amíg a griffendéles lány meg nem próbálkozik a feltáró bűbájjal. Semmiféle riasztó bűbáj se indul be a próbálkozásra, inkább maga az ajtó kezd el furán viselkedni. Eltűnik, hogy utána pár lépéssel arrébb bukkanjon fel, nem messze az eredeti helyétől. Mire azonban a két lány odaér, ismét eltűnik, hogy újra az eredeti helyén jelenjen meg. Őrült fogócska veszi hát kezdetét, hiszen az ajtó minden egyes alkalommal eljátssza ezt, amint valaki megközelíti. Ben se lát semmiféle mozgást, ezzel ellentétben azonban – amikor beles az egyik, tanárihoz közeli lépcsőfordulóba – épp elkaphatja pillantásával azt a festményalakot, aki nem sokkal korábban indult el értesíteni valakit a diákok hollétéről. A hollóhátas fiú tudhatja, hogy a férfi csak akkor érhet célba, ha a képek folyamatos láncot alkotnak a falakon. Ha akár csak pár darab is hiányzik, máris kudarcba fulladhat a riadóztatás sikere. A lépcső mentén számtalan festmény helyezkedik el, szóval minden bizonnyal pillanatok alatt célba érhet. A fiúnak tehát gyorsan kell cselekednie és nem úgy néz ki, hogy lenne ideje lerohanni a lépcsőn, majd lekapkodni néhány festményt a helyéről.
Határidő: 2021.01.01.
Gabrielle Delacour
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2020-12-23, 21:09
Örülök neki, hogy a végén Remy is befut. Egy mosollyal és egy halk üdvözléssel köszöntöm őt is, majd körbetekintek. Kicsit furcsának érzem a pillantásokat, biztosan már mindenki találgat, hogy vajon mi lehet közöttünk, de engem nem különösebben köt le most ez a történet, és általában egy elvörösödéssel el is intézem ezeket a vizslató pillantásokat, de hisz igazán magam sem tudom, mi van közöttünk pontosan. Ezt a csendet és nyugalmat meg tudnám szokni viszont a folyosókon. Azért igencsak izgulok a helyzetünk végett és azért is, hogy nehogy valami problémába ütközzünk, de szinte ahogy ez megfordul a fejemben, máris megszólal mögöttünk egy festmény és én a hangra kicsit ugrok is egyet. Mire eszembe jutna bármi jó, frappáns válasz, Kath azonnal elkezd velük beszélgetni és én csak beharapott ajakkal odaállok Gina elé és megpróbálom eltakarni, hogy a falon lévő festmények ne vegyék észre az ügyködést. Remélem, hogy Kath elég ideig el tudja vonni a figyelmüket és elhiszik amit mondani fogunk. Ha ez most nem jön be, akkor a következő körben becsatlakozom valamivel, hogy húzzuk az időt, de reméljük, hogy más nem figyel fel ránk és nem indul el figyelmeztetni a tanárokat ameddig mi itt csevegünk a borozgatós alakkal.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy tűnik a gerlék szépen szétrebbennek a megjelenésemre. De igazából engem nem zavarnak. Együtt vannak, immár biztos. Persze korábban is sejthettem volna. De nem vagyok az érzelmek embere. Ugyanakkor nem gondolom, hogy rám tartozna a kapcsolatuk. Éppen ezért nem is forszírozom a dolgot. Csak a mai akciót ne veszélyeztessék az érzelmi kitörésekkel. Nem hiányzik. hogy megismétlődjön a múltkori. Hála istennek elég gyorsan megjönnek a Hugrabugosok is. A másik szép kis pár. Azt hiszem. Ebben még mindig nem vagyok jó, és ez sem tartozik rám, ami azt illeti. Nem érdekel túlzottan. Most a célra kellene koncentrálni. - Ha mind megvagyunk, akkor menjünk. Ne húzzuk az időt. - mondom csendesen, ahogy az utolsó csapattag is befut. Szívesen csevegnék itt a folyosón, de jelenleg elég csúnyán tilosban járunk. Semmi kedvem se Pitonba, se McGalagonyba, se semelyik tanárba belebotlani. Éppen elindulok, és teszek néhány lépést a tanári ajtajának irányába. Akkor szólal meg az egyik festmény. Kath pedig rögtön leáll vele csevegni. Nem a legbölcsebb megoldás, de talán elég lesz arra, hogy elaltassa a szükségtelen figyelmet. Legalábbis nagyon remélem. Én viszont nem foglalkozom ezzel a kis közjátékkal. A tanári ajtajára szórok egy néma feltáró bűbájt, aminek az a célja, hogy megállapítsa van-e valamiféle riasztó bűbáj az ajtón. Ha van ilyesmi, akkor azt próbálom hatástalanítani. Persze mindezt lehetőség szerint olyan szögből az ajtó mellett, hogy a festményeknek ne nagyon lássák, és fogjanak gyanút. Már ha ez lehetséges. Jobb szeretnék miél gyorsabban a tanárin belülre kerülni, ahol már nincsenek figyelő szemek. Ott pedig a többiek is segíthetnek a kutatásban. Most viszont szörnyen feszültnek érzem magam. Egyrészt, mert ha elkapnak, akkor végem. Akár ki is dobhatnak a Roxfortból, másrészt, ha ez Adora optimizmusából kiindulva nem is történik meg, a betörő híremnek akkor is sokat ártana az ügy. Jenkins felbőszült bosszújáról nem is szólva. Elég sok a háttulütő a szemszögemből.
//Feltáró bűbáj: Megmutatja, hogy esetlegesen van-e valahol riasztó bűbáj, vagy mágikus csapda. //
A finom ajka mindenre gyógyír. Azt hiszem az előző éveket én bénáztam el, valahogy fel sem merült, hogy több is lehet köztünk, s lehet, hogy ezért gondolta azt Corvus, hogy Kathrine számára nem jelentek udvarlót. Lehettünk volna legjobb barátok annak ellenére is, hogy különböző a nemünk, mint mondjuk Maise esetén. Kathie viszont mégis más, nekem kellett volna kilépnem a kártyák világából, elfogadni, hogy őt nem úgy kell kezelnem, mint Winit, akivel csak úgy elvoltunk egymás mellett. Kár ezen mégis eltűnődni, bólintok a leányzónak, miközben a többieket várjuk. – Hagyjuk, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és pár nap múlva szóba hozhatjuk. Akár ketten. Vagy te, vagy én? Még nem gondoltam ki. – Én vagyok az örök békítő, aztán lehet, hogy erre nem is lesz szükség. Talán Corvus tényleg csak sokat ivott, túlzásba vitte a játékot, amin nagyon megijedtünk, és túlspiláztuk. Az, hogy most az első csókot Kathie mástól kapta, számíthatna, az ilyen jellegű letámadás nem hiszem, hogy számít, és ha neki én tetszem, akkor még jelentősége sincs. Mondjuk fogalmam sincs, mit lát bennem, rém ügyetlen vagyok a élet területén, és a szüleim halála előtt úgy kiszolgáltattam magamat, mint egy kiskirály. Az érkező hármasnak sziázunk, míg Remy is kérdez végül. – Soha jobban, köszi. – És ez igaz is. Ismernek már annyira, hogy nem vagyok haragtartó, inkább a szép dolgokat igyekszem meglátni, ezért is lendülök túl mindenkinél gyorsabban a gondokon. A birtok leégése engem is sokkolt, de kétlem, hogy a szüleim azt akarnák, hogy búslakodjak még évekig. Gina kissé kaján kérdésére is mosolyogva rázom meg a fejemet. Elindulunk hát a festmények vizslató pillantásától kísérve a tanári felé. Kathie válasza kissé átlátszó, én inkább letakartam volna a festményeket, de ha már dumálunk velük, késő bánat. Olykor körbelesek, nem jár-e itt más, bekukkantok a lépcsőfordulok, és a kanyarodó folyosó irányába is. Miután ügyes vagyok bűbájtanból, előttünk és mögöttünk egy fajmagasságú pillangót idézek meg, hogy szép ívük megtörjön, ha bárki járna erre, s esélye lenne leleplezni. Addig viszont Ginán a világ szeme.
A lépteket hallva a kis állat egyből elbújik a nyakamnál. Persze ő azért nem tud csak úgy elrejtőzni, nem fér bele egy szimpa farker dzseki zsebébe. Egy talár alatt még csak-csak, de most nem öltöztem iskolai egyenruhába, hiszen a jó ég tudja, hogy mi kell majd ahhoz, hogy bejussunk és abban a talár félő, hogy csak akadályozna. Idegesen várakozom, de hamarosan tényleg meghallom én is a lépteket, amire a vadászgörény reagált pár pillanattal előbb és meglátom Bent, amire egyből felderül az arcom. - Szia! - a szájra puszi már kezd egészen megszokott lenni és nem furán zavarbaejtő. Azt hiszem azért így is időbe fog telni, amíg ez a köztünk kialakult dolog teljesen átvált barátságból, mármint nem lesz már egyáltalán fura egyetlen pillanata sem. - Nem tudom, persze haragszom, de... azt hiszem attól jobban félek, hogy megint nem fog szóbaállni velem és ő lesz dühös rám. - húzom el a számat, bár benne van a pakliban, hogy Corvus majd szimplán úgy tesz, mintha semmi se történt volna, ami szintén nem lesz kellemes érzés, főleg mert ha mérges rám, akkor úgy sem fogja tudni ezt teljesen elnyomni. A fenébe is miért kellett alkoholt hozni a pizsipartira?! Amikor Gina betoppan még annak ellenére is, hogy egyértelmű már, hogy egy pár vagyunk a megjegyzését hallva sikerül kissé elpirulnom, de végül csak sikerül kinyögnöm egy sziát, ahogyan a sorban érkezőknek szintén. - Igen, minden rendben. - engedek meg magamnak azért egy visszafogott mosolyt, futólag Benre pillantva, amikor Remy kérdez, aztán Ginára siklik a tekintetem. Mégis csak ő a tolvaj, a festmények meg itt pusmognak úgyhogy nem lenne jó sokáig húzni az időt, mert a végén még riadóztatják a tanárokat és az nem jönne jól nekünk. Az arcomra varázsolom hát a legbájosabb mosolyosomat és a kövér asszonyságra pillantok. - Természetesen igen! McGalagony professzor kért meg minket, hogy hozzunk el neki néhány aktát a tanáriból és nagyon sürgős. Az egyik szobatársam teljesen kétségbe van esve, tudja... nagyon fontos, hogy segítsünk neki! - látványos aggodalommal az arcomon magyarázok, de mivel már mind itt agyunk el is indulhatunk a cél felé, azaz remélhetőleg Gina már pontosan tudja hogyan fogunk bejutni a tanáriba úgy, hogy ne legyen gond. Ha kell én szívesen elbeszélgetek a kövér asszonysággal, amíg ő a zárral babrál, hogy ne legyen olyan látványos, hogy betörni készülünk és nem úgy küldtek minket.
Minden a lehető legnagyobb rendben alakul, mindenki akadály nélkül jut el a gyülekezési ponthoz, ahonnan már nincs olyan messze a tanári sem. Frics jelenleg is le van foglalva, hála Gillian barátnőinek, szóval ő aligha bukkan fel a közelükben mostanság. A folyosó csendes és kihalt, rajtuk kívül még egy kóbor szellem se jár erre. Hóborc jelenleg is a trófeateremben dúl-fúl és mindenki sejti, hogy ha esetleg belé is futnának, támogatná a felfordulás ötletét. Bár, azért talán mégse ártana elkerülni, hiszen igazán hangulatszellem, az se kizárt, hogy a kezdeti lelkesedés után hirtelen meggondolná magát és menne jelenteni a rendbontást. Egyedül a festmények mozgolódnak a falakon, nyilván ők is éjszakai őrszemek, hiszen a fiatalok felbukkanása láttán egyből elindul köztük a sutyorgás és igen gyanakvó pillantásokat vetnek a csapat irányába. Sejtik, hogy itt valami készül, az egyik festménylakó pedig át is megy egy másik keretbe, hogy onnan indulhasson el, ha beigazolódik a gyanújuk. Az egyik férfi, aki egy középkori borozgatást ábrázoló festmény lakója, kíváncsian dől oldalra, hogy nagyobb rálátása nyíljon a gyerekekre. - Hova-hova, fiatalok? - kérdezi meg, enyhén felvont szemöldökkel, miközben a mellette helyet foglaló telt asszonyság rosszallóan csóválja a fejét. - Van engedélyetek itt tartózkodni? Tudtommal, ilyenkor már a hálókörletekben a helyetek... Nyílt titok, hogy a folyosókon helyet foglaló festmények némelyik lakója igencsak szereti betartatni a szabályzatot és képesek riadóláncot is elindítani, ha valami nem a rendes mederben halad. Egyszóval, itt és most nem csak Fricsre kell ügyelniük, hanem minden másra is. A tanárok nem bízzák a véletlenre a dolgokat, itt nem csupán kulcsra zárt ajtóval lesz gondjuk, szóval nagyon óvatosan és csendesen kell cselekedniük. A kérdés már csak az, hogy képesek lesznek-e végrehajtani az akciót, ha már a legelején gondokba ütköznek?
Határidő: 2020.12.25.
A hozzászólást Játékmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-12-18, 15:05-kor.
