2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A tanáriban minden ház színei és jelképei megtalálhatóak. A bejárati ajtó fölötti falon a címerek sorakoznak egymás mellett szép rendben és ugyanezek a képek köszönnek vissza a kanapéra helyezett négy párnán is, melyek az ülés kényelmét hivatottak biztosítani. A fent nevezett kanapé a bejárattól balra helyezkedik el, színe vörös és aranyozott szegecseléssel díszített bőrből készült. Előtte asztalka helyett egy átlényegült útikoffer áll, mely egyszerre szolgál tárolóul kívül és belül is. A kanapé mögötti könyvespolcon vegyesen sorakoznak az oktatáshoz és a tanárok kikapcsolódásához jól jövő könyvek is. A bejárattól balra tárolószekrény áll, szemben vele pedig egy nagyobb asztal székekkel, mely a tanári értekezletek helyszíne lehet.
Izgulok. Mármint, ez az egész helyzet annyira fura számomra. A vonatúton idefelé legszívesebben visszafordultam volna annak érdekében, hogy ismét otthon lehessek, de közben tisztában vagyok vele, hogy az életemnek folytatódnia kell tovább. Már semmi se lesz ugyanaz, semmi se lesz a régi, de emlékek nélkül is lehetek valaki, nem igaz? Egy-két arc és mondat megmaradt bennem, ahogy a családomra is tisztán emlékszem, de minden más annyira kusza, hogy az valami hihetetlen számomra. Próbálok visszaemlékezni, én tényleg igyekszem, de a naplómon kívül más kapaszkodó nincs számomra. Azt olvasgattam otthon rengeteget, noha a roxforti éveimet még nem érintettem benne. Istenem, hogy én mennyire szerethettem írni! És még csak nem is sejtettem annak idején, hogy ez mekkora segítség lesz számomra a jövőben. Minden emlékem abban van, szavak és betűk formájában. Ez pedig igen sokat jelent számomra, szóval elég nagy becsben őrzöm a kis könyvecskéket. Fogalmam sincs arról, hogy előtte miként bántam velük, de az állapotukból ítélve szintén nem lehetett rossz sorsuk annak idején sem. Gondolataimból egy könyv hangos és súlyos puffanása rángat vissza a valóság talajára, én pedig a váratlan hang irányába kapom a fejem. Egy vörös hajú lányt pillantok meg nem messze tőlem, a reakciójából ítélve pedig egyből arra jutok magamban, hogy ismerhetett engem. Fogalmam sincs azt illetően, vajon mit érezhet és gondolhat most magában, hiszen hosszú ideig halottnak hittek, de már most szégyellem magam, amiért ráhoztam a frászt. Elég kellemetlen, hogy olyasmi miatt van bűntudatom, amiről elvileg nem tehetek, de azt hiszem, ez egy olyan vonás bennem, ami mindig is jelen volt és jelen is lesz. Még a madamenál is gyakran én vállaltam magamra a lelki segély-szolgálat szerepét. - Szia! - mosolyodom el szégyenlősen, miközben óvatosan közelebb sétálok a lányhoz. Az a vörös hajszín... Fenemód ismerős számomra, de ismét csupán néhány villanás ugrik be róla, semmi több, én pedig utálom magam ezért. - Nemrég érkeztem és... - itt elcsuklik a hangom, majd megállok tőle egy-két lépésnyire, nehogy a kelleténél jobban elijesszem magam elől. Már így is úgy néz ki, mint aki szellemet látott, szóval ez talán bölcs döntés részemről. - Te ismersz engem? - méregetem őt kíváncsian, időközben pedig észreveszem, hogy az - eddig mellette helyet foglaló, fura lény - elém szalad. Elnevetem magam a hízelgése láttán, majd - ha engedi - felkapom az ölembe. - De cuki! - simítok bele a szőrébe lelkesen, csillogó tekintettel. Még mindig le vagyok soványodva, de az arcom határozottan jobb színt kezdett el magára ölteni, amióta ismét a családommal lehetek. - A tiéd? - címzem szavaimat a lányhoz, de közben továbbra is a kis állatot nyüstölöm minden szeretetemmel, ami belém szorult. Az pedig - valljuk be - nem pont kis mennyiség. - Mi a neve? Szégyen vagy sem, de a mágikus lényekkel továbbra sem vagyok teljes mértékben tisztában. Ismerek vámpírokat és vérfarkasokat is, de ezek a cuki kis állatkák nem fordultak meg a madame házánál. Pedig elméletileg szerettem ezt a tantárgyat, már ami a naplómból annak idején kiderült. Jó az a kis füzetecske, hiszen így olyan dolgokat is meg tudok magamról, amiről Sera például nem tudott engem tájékoztatni, mert nem meséltem el neki. Ahogy az első, nagy szerelemmel is nélküle szembesültem annak idején. Ciki, de közben igazán aranyos élmény lehetett.
Néha úgy érzem, hogy már egy perc nyugalmam sem lehet. Pedig jól jönne. Vegyük például a mai esetet. Békésen ücsörögtem egy emeleti ablakpárkányon, olvasgattam egy Bimbától kapott gyógynövény határozót, nem tettem semmi rosszat. Ezúttal tényleg. Csak egy csendes olvasgatós napot terveztem. Csak semmi galiba. Tényleg jó akarok lenni, és elkerülni minden bünti munkát. Sokat javítana az egyetemi felvételi lehetőségeimen. Mármint egy lehetőségem van, az ösztöndíj. Azt pedig nem a bajkeverőknek osztogatják. Szóval ezúttal jobbik felemet igyekszem a tanári kar felé mutatni, hogy ők is azt lássák, hogy mennyire megváltoztam. De tényleg megváltoztam volna? Annyi minden történt. Annyi embert veszítettem el, néha azt gondolom csak a bosszú maradt, de tényleg így van? Ha már nem akarom ezt az egészet? Ha csak békében szeretnék élni az állataimmal? Mért olyan nagy kérés ez? Ráadásul ott van még Monty is, aki összezavar. Cody szerint szerelmes vagyok belé. Ha ő mondja... Csak nekem fogalmam sincs ez mit jelent, és hogy kéne kezelnem. Annyi mindent nem tudok. Főként az érzelmekről. Bezzeg Sasha. Ő mindig a nyakamon lógott, és nem engedte, hogy lerázzam. Ő már akkor tudott valamit, amit én nem. Hogy lehetséges, hogy valami fura módon kötődni kezdjek hozzá. És a többiekhez. Ben-hez, Corvus-hoz, Kath-hez, MB-hez. Hogy képes vagyok a barátságra. Talán ha itt lenne tőle is tanácsot kérhetnék. De mint tudjuk nincs. Ez pedig az én hibám. Nem mentettem meg. Jobb barátot érdemelt volna nálam... De Azt hiszem elkalandoztam, szóval vissza a lényegre. Épp békésen üldögéltem az ablakpárkányban, olvasgattam, néha kicsit ön marcangoltam, csak úgy szokás szerint magamban, amikor valaki megállt mellettem. Pontosabban valakik. Bimba és McGalagony egyszerre támadtak. Először csak azt hittem, Bimba akarja visszakérni a kölcsön adott könyvet. De mint kiderült erről szó sem volt. Azt mondták, hogy a tanári előtt vár egy szőke lány, kísérjem fel a gyengélkedőre. De miért is én? Mintha nem lenne jobb dolgom. Hogy őszinte legyek elég furák voltak. Mármint amikor megkérdeztem ki a lány, és mért nem egy prefivel kísértetik el, akkor kitérő választ adtak, és gyorsan fel is szívódtak. Ez annyira nem jellemző egyik házvezetőre se. Szóval nem volt mit tenni. Becsuktam a könyvem, lepattantam az ablakból, hónom alatt a gyógynövényes könyvvel, és követve az utasítást a tanári felé vettem az irányt. Carnivora békésen sétál mellettem. Látszólag őt nem zavarja annyira, hogy a tanerők megzavarták békés sziesztáját. Pedig lusta egy macska én mondom. Viszont, ha nem ellenkezek, és játszom a segítőkész kisdiákot, az még jól veheti ki magát a felvételin. Csak tudnám hol vannak ilyenkor a prefektusok. Ez az ő dolguk lenne nem? A tanárihoz érve viszont, ahogy megpillantom a szőke lányt toporogni hangos puffanással esik ki a kezemből Bimba vaskos könyve. - Sash... nem... ez valami morbid vicc? Elegem van a morbid viccekből... - nyögöm magam elé a lány arcát látva. Bimba mondhatott volna valamit, vagy McGalagony... vagy ők is csak valami morbid átveréstben szövetkeztek volna... nem... azt nem nézem ki belőlük... de nem... az nem lehet, hogy ez a lány... Carnivora viszont most megélénkül, és a lányhoz szalad, játékosan hízelegve bökdösi a mancsával, bújik hozzá, mintha ezer éve ismerné, és nagyon örülne neki. Ami hát fura, mert szinte sosem viselkedik így. Csak egyszer csinálta ezt, Lucával... aki nos szintén összezavar. Oké, most már Adorát is hajlandó lelkesen köszönteni, de csak azért, mert tőle mindig kap levadászható madarakat... Ez a reakció viszont elég szokatlan tőle mindezek fényében is... Én pedig csak állok a folyosó közepén megkövülten, mint aki szellemet látott... vagyis lát is...
Papírokat szorongatva toporgok némileg idegesen a tanári ajtaja előtt, ahova nemrég küldtek ki. Bimba professzornál kellett jelentkeznem, aki elméletileg a házvezetőm volt. Őszintén szólva nem sok mindenre emlékszem az iskolai éveimből. Nicholas, Lioneah és Sera arca megmaradt bennem természetesen, ahogy itt-ott előbukkan néhány másik vonás is, de őket még nem sikerült teljes mértékben a helyükre tennem. Kik lehetnek? Még maga a Roxfort épülete is olyan számomra, mintha első alkalommal járnék itt. Szinte mindenre rácsodálkoztam idefelé jövet és némileg tátott szájjal figyeltem a mozgó festményeket is. Pedig biztos láttam már ilyesmit, de most még minden annyira új számomra! És ez valami hihetetlenül fantasztikus érzés! Pár órája érkeztem csupán, noha a tanév már bő két hete tart, de nekem még otthon is lábadoznom kellett és különben is... Sera elég nehezen engedett el, szinte állandóan újabb és újabb kifogásokkal jött. Még vissza kell szoknom a családomba... Jelentem, megtettem. Ne menj, mert nincs mágikus erőd... Gyógyítónak szeretnék állni, erre az egyre határozottan emlékszem és ha varázsolni nem is tudok, azért egy-két dolgot még összerakhatok, nem igaz? Ráadásul, bármikor visszatérhet az is és nem áll szándékomban az utolsó pillanatban észbe kapni. Az a kimaradt két év pedig... Az ötödikes anyagot sikerült otthon megtanulnom és az iskola vezetősége felmentett az órákon való részvétel alól annak érdekében, hogy a tanév alatt a hatodikossal is utolérjem magam. Nehéz lesz egyszerre mindezt bepótolni és még a hetedikes anyaggal is haladnom, de annyi enyhítést kaptam, hogy csakis azokon az órákon kell személyesen is részt vennem, amelyek szükségesek a gyógyítói pályához. Ez pedig a gyógynövény és a bájitaltan. Ezeken kívül a saját tempómban haladhatok. Bölcsebb döntés lett volna otthon maradnom és magántanulóként folytatnom a tanulmányaimat, de egyszerűen már képtelen voltam erre. Sera állandó pátyolgatása révén kezdtem megbolondulni. Ismét élni szeretnék és lehet erre jobb hely, mint egy iskola? Kemény lesz, főleg abban az esetben, ha nem sikerülnek a R.A.V.A.S.Z.-ok és évet kell ismételnem, de egyelőre nem kértem, hogy a hatodik évfolyamot kezdhessem. Megpróbálkozom és év közben folyamatosan teszem le a szintvizsgát. Ha soknak érzem, átkérem magam és maximum halasztok egy évet. Elvileg küldenek elém valakit, aki elkísér a Gyengélkedőre, ahol Madam Pomfrey elvégez rajtam néhány vizsgálatot. Elvégre, amin keresztülmentem, az teljes mértékben indokolttá teszi az ilyesmit esetemben. Mostanában egyébként is megszoktam a gyógyítókat magam körül, ráadásul terapeuta is járt hozzám. Lelkileg se volt könnyű számomra ez az egész, most pedig... Vissza kell szoknom egy olyan környezetbe, amely annyira új, de mégis régi. Fura érzés.
Sajnos semmi konkrétat nem tudunk meg Dobbytól, de ez is több, mint a semmi, így tényleg nagy köszönettel tartozunk neki, nélküle most csak állnánk és kaparhatnánk a fejünket. - Nyugi, nem sértés - válaszolok Kathnek, mikor kicsit mintha rosszul érintené, hogy én is a sárvérű kifejezést használom. Valóban nem túl szép, de hát nem is egy aranyvérű ficsúr mondja... így az ereje is elvész. - Én is az vagyok - vonok vállat magyarázatképp, aztán még hozzáfűzöm nagy bölcsen: - Az a titka, hogy büszkén kell viselned a származásod. Engem is szekáltak vele, mint sok más sorstársat, az elején tényleg rosszul is érintett, de egy idő után rájöttem, hogy ettől én nem leszek kevesebb. Azt minősíti, aki mondja, főleg, ha hasonló képességeink vannak az adott dologban, márpedig nem érzem hátrányát annak, hogy nem áll ezernyi varázslóból a családom. Az elméleti tudás más tészta, hogy ők esetleg hamarabb hallottak dolgokról, de ez mind csak maszlag és amúgy sem az számít. Ezután ahogy lehetőségünk nyílik rá, a többiekkel együtt ki is oldalazok az ajtón. - Hát akkor sok szerencsét mindenkinek a további visszajutáshoz - mondom halkan, mielőtt lecsatlakoznánk azoktól, akik nem egyfelé tartanak velünk, ahogy elhagyjuk a folyosót és a lépcsőknél eldől, ki megy le és ki megy fel. Ahogy a Hugra klubhelyiség felé haladva lassan kettesben maradunk Gabyval, egy teljesen hirtelen ötlettől vezérelve pedig finoman megfogom a kezét és remélhetőleg úgy megyünk tovább az ajtót rejtő festményig...
Egy kicsit azért kételkedem a házimanó szavában, de úgy tűnik a többiek elfogadják mindezt, így hát én sem fogom újra szóvá tenni a helyzetet. Segítek még amiben kell, majd miután sikerült mindent a helyére visszapakolnunk és a bizonyíték is megvan, már nincs más hátra, minthogy szedjük a sátorfánkat és elhagyjuk a süllyedő hajót. Nem féltem túlságosan a bőrömet, azért reménykedem a leleményességünkben és abban, hogy nem fogunk lebukni mert jól elrejtettük a nyomainkat. Legalább az infót amire szükségünk volt megszereztük és innentől kezdve biztosan könnyebb lesz majd kitalálni valamit Jenkinsnek. Persze még mindig nem tudom biztosra, hogy valóban részt akarok e venni ebben az egész szituban, hogy jó lenne e magamra haragítani egy srácot, akivel eddig valójában egy mondatot sem váltottam, de a többiek szerint igen könnyen megharagszik és nem lesz rest majd megbosszulni sem az ellene tervezett támadásokat. Előre engedem a lányokat, végül pedig Remy mellett távozom a tanáriból és sietve igyekszünk vissza a klubhelyiségbe, reménykedve, hogy senkibe nem fogunk majd útközben belefutni az egyik folyosó sarkán. Ha sikerül eljutnunk a bejáratig, akkor már a célegyenesben vagyunk, onnan pedig a jelszóval be is lépek a klubhelyiségbe és elfáradtan dobom le magam az egyik kanapéra, és ha Remy kapható rá, akkor talán még egy rövid ideig beszélgetésbe is elegyedhetünk.
//Köszönöm a játékot!
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nos, mondják, hogy nem a kifinomult modoromról vagyok híres. Ez így igaz. Úgy fest, hogy akaratomon kívül sikerült a manó barátunk lelkébe lépnem. Mentségemre fogalmam sincs egy házimanó lelkivilágáról, és tényleg nem volt szándékos. Gyakran még az emberekkel sem boldogulok, nem hogy a házimanókkal. Ellenben az aggodalmam nagyon is jogosnak érzem, ami a ma este elkotyogását illeti. Dobby-nak nyilván kötelessége válaszolni, ha egy tanár kérdezi, hazudni meg nem hazudhat olyan könnyen, mint mi. És hát bár a forró csoki ebben a kuka hidegben jól tud esni, nagyon is, de éppen nem a legalkalmasabb rá az idő, még ha magamban nagyon is értékelem Dobby gesztusát. De az a helyzet, hogy most, hogy meg van amiért jöttünk minél gyorsabban kéne lelépni. Lehetőleg az előtt, mielőtt az ügyeletes tanár rajtakap minket itt randalírozni, holmi kakaós bögrékkel. Érdekes egy helyzet lenne kimagyarázni a jó öreg Flitwicknél, de nem akarom kipróbálni. Legalábbis nem akkor, amikor épp Jenkins aktájának másolatát vágom be a táskába. Nem tudom mi lehet ennél is bonyolultabb titka annak az átokverte Jenkinsnek, de majd ki fogom találni, de nem itt ácsorogva. Igazából Kath lehetséges rokonára se tudok mit mondani. Ismétlem nem alkalmas az idő, hogy ezt megvitassuk. Később biztonságban szívesen meghallgatom Kath beszámolóját róla, mondjuk a klubhelyiségben. Ott ráérek visszakérdezni. Az pedig, hogy Ben rendrakása után alig néhány másodperccel esik be MB elég figyelmeztetés, hogy még inkább szedni akarjam a sátorfám. Így sietősen lépek ki a tanári ajtaján, és pusztán egyetlen pillanatra akad össze a tekintetem a két prefektussal, akik vadul mutatják az irányt, és nem kell legilimentornak lennem, hogy leolvassam itt gáz van, sietni kell. Így pusztán egy biccentést kapnak, hogy megvan amiért jöttünk, és már futólépésben szedem is a bakancsom. Nagyjából nem nézve senkit és semmit, meg sem állva a klubhelyiségig. Mondhatnánk, hogy gyáva dolog tőlem elfutni, és magukra hagyni a lehetséges szószban a többieket, de lássuk be, nálam a másolt akta, így én vagyok az egyetlen, aki semmilyen körülmények közt nem bukhat le. Nem tudnám még én sem kimagyarázni. De gyanítom ez még a süketelés királynőjének MB-nek sem menne. Szóval a klubhelyiségben az ajtót bámulva belülről várom be végül a háztársaimat, hogy tudjam minden rendben, és végül senki nem bukott le. A gondolataim közben pedig már azon kattognak, hogy szerzem meg a gyengélkedői aktát, amire Dobby volt szíves felhívni a figyelmünket. Ha mindkét akta meglesz, akkor pedig összehívom a többieket, és eldől a következő lépés. De mára ennyi bőven sok volt a jóból.
Bólintok Ginának, akkor ne merengjünk el, inkább húzzuk fel a nyúlcipőt. Visszakerülnek az akták, még Jenkinsé is, noha arról másolatot is tudtunk készíteni. Biztos, hogy mielőbb le kell lépni, az ajtón bezuduló MB kap egy ölelést, na meg vállonveregetést, hogy milyen ügyesek voltak, ha esetleg Corvus ott lenne, neki simán állom a tekintetét, nem érzem úgy, hogy bármelyikünknek is szégyelnivalója lenne. Ami történt, megtörtént, meg lehet ugyan beszélni, de nincsen értelme rajta túl sokat rágódni. Lelkizhetnék, hogy a srác netán ellopta Kathrine csókját, de ez butaság, az erőszak nem jelenti azt, hogy mindkét fél akarta. Láthatóan Kath nem csókolt vissza, így amit ő adott, az nekem jutott, ezzel pedig nem csupán elégedett, boldog is vagyok. Gyorsan körbenézek, és megüti a fülemet Kathie döbbent szavai. – Micsoda? Rokonod? De ki? – Na majd megbeszéljük, hogy mit talált, de nem itt, nem most. Ha Gaby és Remy is készen vannak, akkor sietünk is ki ez utóbbi familiárisának nyomában. Neki is van már, Corvusnak, Kathrine-nek is. Lassan nekem is meg kéne tanulnom ezt a varázslatot, annyira hasznosnak tűnik, hogy az embernek lohol valami kisállat a nyomában, ráadásul a mágiával idézett lényeknek még fura képességei is lehetnek, amiket mindenképpen pluszként tud megélni az ember. – Na gyerünk. – Sietek én is Remy nyomában, elengedve Maise-t, ráfogva Kathie kacsójára, magam után húzva. Mázlinkra mind a griffendél, mind a hollóhát klubhelysége a tornyokban található. Ugyan külön kell majd vállnunk, de ha majd egyszer egyetemisták leszünk, ez még egyszerűbbé válhat. Gyorsan felszáguldunk a lépcsőkön, amíg még fedez minket a másik csapat.
Meglepetten pillantok Benre, amikor besorolok mellé és kiderül, hogy Jenkins maga is mugli szülőkkel rendelkezik, bár az már kevésbé tetszik, amikor Remy sárvérűnek mondja. Ez a szó nem épp a legjobb megoldás, ha egyszer azt akarjuk megmutatni, hogy mi jobbak vagyunk náluk. Nem állhatunk oda elé azzal, hogy most már tudjuk, hogy te is sárvérű vagy, azzal leereszkednénk az ő szintjére. - Csak ne így mond, kérlek. - pillantok azért még Remyre. Lehet, hogy ezt a szót megpróbálhatja az ember átértelmezni, de ha annyit hallotta, mint én is és ha olyan következményeket hozott számára, mint esetemben, akkor talán érthető, ha nem szívesen hallja senkitől sem és főleg végképp nem szívesen mondja ki. Ettől még persze nem kevésbé érdekes az, hogy Jenkinsről mi derült ki, főleg ha még ezen kívül is van valami titka a gyengélkedőn. - Talán valami betegség, vagy... képesség? - lehet, hogy ő is képes olyasikre, mint mi is, csak olyasmire, ami nem illik hozzá, vagy van valami eltitkolt betegése, amire sose gondoltunk és ezért olyan bánt mindenkit? Jó kérdés, tippelgetni valószínűleg kár, ezért marfad a lassú kisorolás, mert hát tényleg ideje lenne eltűnni végre innen. Ben rendet tesz, én ezt el is felejtem, mert még mindig azon jár az eszem, hogy megtaláltam azt az aktát arról a lányról, aki talán valamiféle rokon lehet. Előbb Missyvel kell beszélnem, de egyáltalán nem rémlik, hogy amikor pár szóban mesélt Darius nővéreiről, akkor felmerült volna a Michaela név. - Azt hiszem szeptembertől ide fog járni egy rokonom. - súgom oda még Bennek amikor már szinte lépünk ki a folyosóra, hogy aztán egy pillanatra találkozzon a tekintetem Corvuséval. Ben azt mondta, hogy majd ő beszél vele, de tudom, hogy ez nem még nem fog mindent megoldani. Nekem is muszáj lesz, különben ez a kellemetlen helyzet sose szűnik meg közöttünk. Az idő viszont most nem alkalmas, így nincs mit tenni, Ben még kap egy mosolyt, aztán gyosan elengedem a kezét, amit nem is tudom, hogy mikor fogtam meg csak úgy ösztönösen, amikor kifelé jöttünk, hogy követve a többiek iránymutatását kereket oldjak, jó eséllyel MB és Gina társaságában vissza a Griffendél toronyba.
- Kisasszony! - sipítja a manó Kath felé fordulva, bűnbánó arckifejezéssel, már amennyire ezt esetében egyértelműen meg lehet állapítani. - Dobby már így is sokat mondott, túl sokat - csóválja meg a fejét, szemeit a padlóra szegezve, végül újabb pukkanás kíséretében tűnik el, hogy egy kis idő múltán ismét felbukkanhasson pár bögre kakaóval és forró csokoládéval egy tálcán. Egyértelmű, hogy ő nem szeret a diákok ügyeibe avatkozni és a kis csapat is kockázatot vállalt egy manó bevonásával, hiszen akadnak köztük olyanok is, akiknek eljár a tanárok előtt a szájuk, de Dobby szerencsére nem az a fajta. - Dobby szája nem jár el, kisasszony! - szólal meg kissé felháborodva a manó, amikor Gina elé guggol. Láthatóan sérti a büszkeségét még csak a feltevés is. - Dobby nem áruló! Dobby a konyhán marad, ha a tanárok kérnek valamit és akkor nem tudnak Dobbytól semmit se kérdezni! - teszi azért még hozzá nagyokat pislogva. Sajnos, ha a tanárok kérdezik, válaszolnia kell, ez elég egyértelmű. Szóval igen, benne van a pakliban, hogy akaratlanul is kikotyoghatja a dolgot és a későbbiek folyamán még visszaüthet számukra ez a kis csíny. De az valóban megoldást jelenthet, ha egy jó ideig nem ő jön a tanáriba, ha valaki házimanót kér. - Jenkins úrfi titka ennél bonyolultabb - fordul bizalmasan Remy felé a manó. - De Dobbynak most mennie kell - sipítja, majd egy újabb hangos pukkanás kíséretében tűnik el a szemük elől. A tálcák és a poharak is automatikus eltűnnek, amint kiürülnek. Ginának sikerül lemásolnia az aktát minden baj nélkül, majd Benjamin bűbája nyomán minden visszatér az eredeti helyére, még Noah Jenkins iratai is. Egyértelmű, hogy az eredetit nem vihetik magukkal, de a vörös hajú lány által készített másolat is tartalmaz minden információt. Ismét tisztaság uralkodik, talán egy kissé nagyobb rend is, mint szokott, de ez nagy eséllyel nem fog szemet szúrni másnap a felnőttek számára. Amikor pedig Ben kinyitja az ajtót, MB zúg be mellette, aki éppen arra készült, hogy rátöri, de erre már semmi szükség. Mindenféle akadály nélkül léphetnek ki a folyosóra, majd zárhatják be ismét maguk után az ajtót, amelyen magától aktivizálódik a védelmi mágia. Ismét együtt a csapat, már csak rajtuk múlik, hogy elég gyorsak-e ahhoz, hogy kereket oldjanak Adora figyelmeztetése után...
(Itt a vége, fuss el véle, köszönöm a részvételt )
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2021-02-11, 12:38
Az egy dolog, hogy a manó csak így megjelenik - bár még mindig meglepő számomra néha, hogy simán előkerülnek csak úgy -, de hogy ilyen simán megmutassa nekünk az akta tartalmát... Ez zseniális. Hogy lehet szerezni ilyen manómágiát? Sokkal könnyebb lenne úgy az életünk, ha minden csak így csettintésre menne! - Azta, Dobby, szuper vagy! Köszönjük - vigyorodom el. El is jár közben a szája szegénynek, ami végülis a mi szempontunkból csak jó, de ahogy megemlíti a gyengélkedőt, átfut rajtam, hogy az a titok lehet valami olyasmi is, amihez aztán tényleg semmi közünk. - Nekem valahogy ezzel kapcsolatban rossz érzésem van - jegyzem meg. Máris túlkombinálom a dolgokat mindenféle átkokkal és ebből fakadó betegségekkel, amik miatt talán nem lehet véletlenül olyan, amilyen, de még ha valami tartós baja is van, az sem jogosítja fel őt arra, hogy ekkora mocsok legyen. Így amilyen hirtelen kezdtem Jenkins megsajnálását, olyan gyorsan engedtem is el, a kíváncsiság maradt a helyén egyedül, hogy mi lehet a titok. Remélem, Gina terve bejön és bele tud nézni a gyengélkedőn lévő iratokba. Ahogy az akta fölé hajolunk, elég meglepő tényre bukkanunk. - De... ennek így semmi értelme - zavarodom össze, ahogy meglátom, hogy kik a szülei. Úgy viselkedik, mint egy beképzelt aranyvérű, erre kiderül, hogy távolról sem az? Itt valami tényleg nagyon-nagyon nem klappol! - Miért szekálná a mugliszületésűeket, ha ő is sárvérű? Grr. Alig várom, hogy a képébe vágjam, ha legközelebb annak mer hívni! Ennyire kisebbségi komplexusa lenne, hogy fejben eldöntötte, ő nem oda tartozik, ahova? Ez egy hülyeség. Eddig is sejtettem, hogy a srácnál valami fejben nagyon csúszik, de ennyire? Nem tudhatom, pontosan mi történik odakint, de valami azt súgja, hogy übergyorsan meg kell lépnünk innen, Corvus sem véletlenül kérdezheti ennyire sürgetően, kész vagyunk-e már. Tulajdonképpen igen, csak mintha Kath nézegetne még valamit. Eredetileg én is szívesen lecsekkoltam volna a saját aktámat, hátha őrizgetnek ezekben olyanokat is, amiket poén lehet visszaolvasni magunkról a tanárok szemszögéből, de köszi, a szüleim nevét meg a büntetőmunkáimat magamtól is tudom, így most már eszembe se jut, hogy megkeressem, ha már láttam, hogy ilyesmik vannak benne. - Megvan az akta, de mi történik odakint? - szólok ki, ha még ott áll a srác az ajtónál vagy esetleg valaki más; az előbb például mintha valamelyik lány nevetését hallottam volna. Ha az ajtó résnyire kinyílt, a mókusom kiszalad rajta, szerencsére elég pici ahhoz, hogy kiférjen vagy akár elbújjon bárhol, egy terepszemle pedig akár jól jönne, hogy mi a helyzet a folyosókon, talán valami olyat is észrevesz, amit mi vagy a többiek nem és egérutat nyerhetünk valamerre.
(Fami képesség - Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.)
Mivel nincs jobb ötletem ezért nem állok ellen a manós dolog miatt. Tekintetem a többiekre siklik amikor egy apró pukkanással megjelenik előttünk Dobby. Nem voltam még a konyhában amióta ide kerültem és a házimanókat sem ismerem jól, a családunknak nincs és soha nem is volt, így hát csak próbálok úgy hozzáállni a dolgokhoz ami logikusnak tűnik. Természetesen azt bevallom, hogy amikor a manó megérinti az említett aktát és azon előtűnik a szöveg, megspórolt nekünk némi időt és felesleges próbálkozást, na meg persze egy esetleges lebukást, de ezt nem tudom így biztosra mondani, hiszen ki tudja, ha Dobby szája ilyen helyzetekben eljár akkor vajon egy tanárnak nem fog? Belelesek az aktába, de jobban felkelti az érdeklődésemet a gyengélkedő. - Vajon mi lehet a titka, ami a gyengélkedőben van? - Inkább csak hangosan gondolkodom, de Gina egyből kijelenti, hogy ennek talán könnyebben utána tud nézni. Így, hogy már megkaptuk róla az infókat, amire szükségünk van, ideje, hogy csipkedjük magunkat és elhagyjuk a helyet, lehetőleg úgy, hogy ne hagyjunk hátra semmit, amiből következtetni tudnak, hogy itt jártunk. Mielőtt kimegyünk, még kétszer is visszapillantok, de a varázslat hamar a helyére teszi a dolgokat, így igazából a kezünkre már nincs is szükség. Elindulok hát inkább kifelé és ugyan nem tudom mi lesz a következő lépés, de gondolom ezt majd megbeszéljük és kitaláljuk, hogy igazából mit tudunk kezdeni az információkkal, amik a kezünkbe kerültek. Az pedig még jobb lenne, ha Gina tudomást szerezne a titokról. Az lenne az igazi joker kártya. Na nem mintha bármit tett volna ellenem ez a Jenkins, de egyáltalán nem szimpatikus a srác és ha már ennyire mindenkit bánt, meg is érdemli azt, ami ezután vele történik. Mindenki azt kapja ami jár.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
A hideg nem igazán nyeri el a tetszésem, de mondjuk, hogy már megszoktam. Az utcán hajléktalan csavargóként élni se volt sokkal kényelmesebb. De legalább a gyógyítót nem kell eljátszania se Bennek, se nekem. Ez is valami. Ami a manó dolgot illeti, tényleg szkeptikus vagyok. Már így is vagy 10-en vagyunk egy nyomorult aktára, és minél többen keveredünk bele annál kockázatosabb. Elég, ha véletlen egy valaki elszólja magát, valahol ahol nem kéne. Még csak szándékosságnak sem kell lennie benne. És, ha a megjelenő manót néhány nap múlva véletlen megkérdezi az egyik tanár, hogy látott-e valakit errefelé lófrálni a diákok közül, és mielőtt észbe kapna kotyog ki valamit? Néha még a saját titoktartási képességeimben sem bízok, nem hogy a manókéban. Ellenben nincs jobb ötletem. Nem vagyok kódtörő komputer. Akármilyen okosnak is hiszem magam. Így végül Bennek csak megjelenik az a manó. És meglepően készségesnek tűnik a csínnyel kapcsolatban, amin épp rajta kapott minket. Mert hát az nyilván tudja ő is, hogy ilyenkor ennyi diáknak semmi keresnivalója a tanáriban, akták közt kutatni meg még annyira sincs jogosultságunk. Amikor olvashatóvá válik a szöveg, egy kis mosoly suhan át az arcomon, de villám gyorsan egy egyszerű másoló bűbájjal lemásolom a tartalmát, és a másolatot minden nemű olvasás nélkül vágom be a táskámba. Értelmezni a tartalmát ráérünk később, biztonságos környezetben. A Szükség Szobájában teszem azt. Eszembe sincs az eredetit hurcolászni, vagy most olvasgatni. Inkább el kéne végre húzni innen. Végül is, amikor Dobby Jenkinsre kezd panaszkodni, akkor tőlem szokatlan megértő képet vágva guggolok le vele szembe. - Ezt megértjük. Senki sem szereti az ilyesmit. Mi igazán nem akarunk semmi rosszat, csak tudod szeretnénk, ha Jenkins nem bántana és piszkálna senkit. Szóval, elég nagy bajba kerülnénk, ha kiderülne, hogy itt jártunk. Ezért senkinek sem szabad tudnia róla, hogy itt voltunk. Megtennéd, hogy nem mondod el senkinek?- igyekszek kedves hangot megütni a manóval, amennyire az ilyesmi tőlem telik, és nem az orrára kötni, hogy alig pár perce azt sem akartam, hogy Ben ide hívja. Az akta szempontjából jó ötlet volt, minden bizonnyal sok időt spóroltunk, de a titoktartást illetően még mindig szkeptikus vagyok. Nem lenne jó, ha Dobby szája eljárna, teszem azt az idősebb McGalagony előtt. - Nahát! A gyengélkedő!- kapom fel a fejem az információra. - A hétvégén oda kérem magam. Majd azt mondom, hogy megint nem tudok aludni. Köszönjünk!- biccentek a manó felé, és felállok. - Olvasni ráérünk később, most tűnjünk innen. - szólok még gyorsan Bennek, amikor a mugli származáson kezd elmélkedni. Ami engem is meglep, de ez most nem a megfelelő idő csodálkozni rajta. Inkább segítek Bennek eltüntetni a nyomainkat, és sürgetőleg próbálok minenkit az ajtó felé terelni. Ideje lelépni.
Még mindig kicsit vacogok a hóvihartól, de Gaby termóvarázsa meg az én kupolám többé-kevésbé vétett minket. Vetek egy kedves pillantást Katie-re, naná, hogy vakon követem az ötleteit, meg sem fontolva azt. Ha egykor Wini-vel fél szavakból is megértettük egymást, a griffendéles leányzóval már ezt is tobábbfejlesztettem. Talán ebben hibázdott Corvus elgondolása, nem elég pusztán a vonzalom, legalábbis esetünk nem a szeszélyes, veszekedős adok-kapokon alapszik az összetartozás érzése, hanem a barátságon, az odafigyelésen. Talán mindig is Corvus lesz egy csöppet a sötétebb alak, de sosem voltam rá féltékeny, mert igazából bele sem gondoltam, hogy lehet köztünk Kathrine-nel valami. Amikor pedig ez felmerült, csupán ki kellett mondanom, hogy mégiscsak zavaró lenne, ha ez megmaradna barátság szintjén. A megjelenő Dobbynak tiszteletteljesen köszönök. – Üdv Dobby, nagyon köszönjük, hogy jöttél. – Magától értetődő, hogy én is ismerem a már szabad, bérért dolgozó manót, aki mindenkire figyel, segítőkész, kiváncsi alkat. Bár sok a szabály, amihez neki is kötnie kell magát, de azért él, hogy pár bögre forró kakaó nem ártana, de az információ még fontosabb. – Már ezzel is rengeteget segítettél, nagyon hálásak vagyunk. – A titok szó hallatán én is besorolok a társaink mellé, s miközben hálásan nyújtom a kezemet a bögrém felé, kortyolgatva a kakót, ránézek az aktára a vállak felett. – Mugli, és mugli..? Hm... A kártyavár máris összedőlhet? Amúgy ugye tudjátok, hogy ez hülyeség. A maga hasznára tudja fordítani, hogy még így is tudja őket vezetni, és nem kell aranyvér ahhoz,h ogy ennyire magabiztos legyen. Egy próbát persze megér. – Látom, hogy Katie már nagyon kommunikál Corvus-szal az ajtón keresztül, egy sima háztartási bűbájjal rendet próbálok tenni, nagyjából mindent vissza az eredeti helyére, kivéve azt az aktát, ami Kathie kezében van, arról nem sokat tudok, de azt nem is veszem el tőle. – Siessünk akkor. Még egyszer köszönjük Dobby! – Intek búcsút a manónak, aztán ha a többiek sem maradnának, akkor irány kifelé, megnyitva a tanári ajtaját, de hagyjuk, hogy az elterelő brigád továbbra is falazzon nekünk, de mielőbb le kell lépni, mindenki a saját klubhelysége felé.
Manóügyben azért vannak kétségek, de jóleső melegséggel tölt el, hogy Ben gondolkodás nélkül bízik az ötletemben ezúttal is és máris manót hív, pedig Gina és Gaby azért szkeptikusan állnak a dologhoz egyelőre. - Egy próbát megér, ha nincs más ötletünk. Sietnünk kellene. - hallom meg még Corvus hangját egészen közelről, amikor még az ajtónál vagyok, ő pedig bekopogtat, hogy szóljon, hogy igyekezzünk már. Igaza van, talán az a festmény mégis eljut egy tanárig, vagy valaki más buktat le. Nem lenne okos ötlet, ha sokáig maradnánk itt, de el se vihetjük az aktát csak úgy. - Már majdnem! - kiáltok még vissza Corvusnak, hogy aztán ténylegesen megpróbáljak segíteni a többieknek, de sokáig nem jutok, mert túlságosan csábít az a fiók. Vajon találok benne bármi olyat, ami rám nézve fontos lehet? A bátyám aktája biztosan nincs már ott, hiszen meghalt, de ki tudja, talán mégis és akkor találok olyat, ami érdekes lehet. Egy próbát mégis csak megér. Addig a többiek diskurálhatnak a megjelenő manóval, ahhoz úgy se kellünk ennyien. Amikor aztán megtalálom az aktákat csak a másikat veszem ki. Michaela... ha tudnám, hogy Dariusnak hogyan hívják a testvéreit könnyebb lenne, de nem tudok róluk semmit sem. Nem faggattam Missyt, hiszen próbáltam elzárkózni az egésztől, mivel tudom, hogy úgy se lennének kíváncsiak rám. Ő is talán egy közülük? Nyolcadikos, de nem rémlik, hogy a bátyám említette volna egy szóval is. Mennyire új ez az akta? Hezitálok azért egy sort, de aztán meghallom Jenkis nevét és hogy van valami titka és végül bár nézem-nézem az aktát, de összeszorítom a számat és visszacsúsztatom a helyére. Nem ezért jöttünk, nem ez most a legfontosabb. Missyt megkérdezhetem róla, hogy tudja-e, hogy ki is ez a Michaela. - Mire jutottatok? És mi Jenkint titka? - fordulok a manóhoz, ha még nem tűnt el a szemünk elől, és persze a többiekhez intézem a szavaimat, hogy mit találtak abban az aktában. Hátha van benne valami fontos, valami értékes, de nem tolakszom oda, hogy én is belenézzek, úgyis elmondják majd és tényleg ideje lenne mielőbb eltűnnünk innen. Az azért látszik rajtam, hogy kissé elgondolkodom, minduntalan visszakanyarodnok a gondolataim ahhoz az aktához, amit találtam. Ki lehetsz Michaela Benedict?
Annyira hideg nincs a szobában, hogy Bennek a későbbiek folyamán fagyási sérüléseket kelljen gyógyítgatnia, ráadásul Gaby varázslata is segít annyit, hogy ne fagypont alatt kelljen vacogniuk. Az idő így se melegszik fel kellemesen, de az iméntiek után már az a pár fok plusz is rengeteget jelent a csapat számára. Egyedül Kath az, aki nem érzi az általa teremtett időjárás utólagos hátrányait. Másnapra pedig helyre is áll minden, mire a tanárok megérkeznek. Remélhetőleg, nem fogják kiszúrni, hogy valakik jártak itt. Ben kijelentése és tapsa hallatán szinte egyből megjelenik a semmiből Dobby, egy hangos pukkanás kíséretében. Ügyetlen meghajlást mutat be, orra szinte a földet súrolja, majd kiegyenesedik és csillogó tekintettel mered a társaságra. Láthatóan nem igazán zavarja őt, hogy a diákok tilosban járkálnak. - Parancsoljon, uram! - sipítja a szokásos manó hangon, miközben az őt megidéző srác irányába fordul végül. A fiú kérdése hallatán csak a fejét csóválja: - Én nem tudom uram, de... – ennél a pontnál felvesz a földről egy aktát, majd megérinti, mire az hatástalanítja a bűbájt, így teljes mértékben olvasható lesz a szöveg. - Dobby mágiája erre is jó – szólal meg ismét egy mély meghajlás kíséretében. - Dobby nem szereti Jenkins úrfit – csóválja meg a fejét szégyenlősen, mintha az imént valami nagyon rosszat mondott volna. - Az úrfi állandóan belóg a konyhába, hogy ugráltasson minket és sértegessen – sipítja felháborodott hangon. - Az ilyet nem szeretjük – háborog tovább, reá olyannyira nem jellemző arckifejezéssel. - És ha megenged uram egy tanácsot: Dobby bejárós a gyengélkedőre és Dobby tudja Jenkins úrfi titkát! Kileste az ottani aktáiból! - jelenti ki büszkén kihúzva magát, majd gyorsan a szája elé kapja a kezét és riadtan pislog a diákok felé. Ezek szerint nem kotyoghat ki semmit sem az itt tanuló diákokról. Bármennyire is bosszantja a mardekáros srác, láthatóan vannak dolgok, amelyet még ő sem tehet meg, akármennyire is szeretné. - Szeretne még valamit, uram? - tesz fel inkább egy újabb kérdést, amint sikerül úrrá lenni a túlzott zavarán, amit az iménti szavai okoztak számára. Kath csupán két aktát talál Benedict családnévvel: a sajátját és egy Michaela Benedict nevű lányét a nyolcadik évfolyamról. Azonban ez az akta is ugyanúgy jelszóval van védve, mint Jenkinsé. Dobby azonban még jelen van, szóval – ha Kath megkéri – ezer örömmel rohan és teljesíti a griffendéles lány kívánságát. Ha időközben a kis társaság nem ad számára újabb feladatot, akkor engedelmesen hoppanál el és tér vissza a kért italokkal egy tálcán. Jenkins aktájában a szokásos általános információk foglalnak helyet: a jegyei, az évek alatt összeszedett büntetőmunkái és az a kis plusz információ, miszerint évet kell ismételnie, mert nem sikerültek a hatodik évfolyam záróvizsgái. Ezeket az eredményeket nyáron fogják kiküldeni, szóval nagy eséllyel még a mardekáros srác se tud róla semmit sem. Az akták legelején azonban ott virítanak a családja adatai. Apja neve: Michael Jenkins. Anyja neve: Agatha Brown.Apja foglalkozása: fogorvos. Anyja foglalkozása: pénztáros. Ezek szerint Jenkins mégse az aranyvérűek táborát gazdagítja, ahogy évek óta elhiteti ezt magáról. A kérdés csupán annyi, hogy miért állít akkor ilyesmit magáról? És miért néz le mindenkit, aki hozzá hasonlóan sárvérű?
Határidő: 2021.02.13. Következő mesélői: 2021.02.14.
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2021-02-06, 01:09
A csapatmunka úgy fest, nagyon is bejön - egy kis hidegbe nem halunk bele, ennyi ideig simán bírható, főleg Gaby hőtartó bűbájával. Nem mondom, hogy kellemes, de itt az most nem lényeg, odakint eléggé kiakasztotta őket hozzá, hogy meglépjenek, a papír sercenéséből ítélve pedig a kamu kérdéssoromat is felkapta valamelyik IQ-harcos. - Én se ma jöttem a falvédőről - fűzöm hozzá Gina dicséretéhez, meg úgy általánosságban. Nem, amúgy tényleg nem, az én számlámra is írható egy kis ez-az, csak éppen nem mindegy, milyen értelemben, és ami azt illeti, néha érdemes kreatívnak lenni, ha ilyen agyatlanok ellen megyünk. Az meg egy dolog, hogy megnéztem a kérdéssort, hogy csak kis, de lényeges dolgok kerüljenek megváltoztatásra a hamisítványon. Arra se emlékszem, mit reggeliztem, nemhogy pár nap vagy hét múlva eszemben legyen bármi is a dogából, hogy előre utánanézzek... meg amúgy is előbb vállalom a bukást, de akkor azt a saját nemtudásom miatt, minthogy ezt kihasználjam. - Az aktáknál nem lehet valami személyesebb...? - szállok be a találgatásba. - Mármint szerintem is logikus, de ennyi kaja a világon nincs, ha mindenkié egyedi jelszóval nyílik. Születési dátum vagy ilyesmi az túl egyértelmű lenne? - Nos, az ebben való gondolkodás már határozottan kevésbé az erősségem. Gőzöm sincs, mi lehet a megoldás, és attól tartok, hogy akár valami riasztó is elindulhat, ha rossz a tipp, úgyhogy inkább arra hagyatkozom, amire eddig: a nyúlkálásra. Akár az is lehet, hogy fel vannak írva valahol, elvégre a tanároknak se lehet végtelen a memóriája... vagy de? Szóval mindegy, valami plusz papirost kezdek el keresni, ami valahogy kitűnik a többi közül és talán valami segítséget rejthet. - A manók jófejek. Szándékosan biztos nem köpnének be minket - mondom, hozzászólva a manós témához. Persze a véletlen benne van a pakliban... Szóval reméljük a legjobbakat velük kapcsolatban.
Az eszembe sem jut, hogy Kathrine védett a saját hóviharától. Csak azt látom, hogy szinte hóba, és jégbe borul a szoba azon része, amelynek középpontja a kilincs, tehát ez felerészben kintre is hat. Ösztönösen magamhoz húznám a lánykát, de nincsen rá szükség. – Semmi baj, ha így elmennek. – Vacogom a fogaim között kipréselve a szavakat, mindig is benti lény voltam, a karosszékben olvasgatni és kártyázni a kandalló mellett nem erősített meg túlzottan. Nem vagyok egy nagydarab alkat sem, hogy elég zsír legyen, kibírni a jeget, de azért igyekszem kitartani, hiszen Kath biztosan csúnyán nézne, ha netán egymást melegítenénk Gabrielle-el. Az, hogy gyógyító vagyok, csak annyit jelent, hogy jobban le tudom majd kezelni a fagyás okozta égési sebeket. Reméljük a hideggel együtt a másik betörő csapat is lelép gyorsan. – Ugyan lányok, a házimanók értékelik, ha bárki elismeri őket, nem szoktak árulkodni. Éhes vagyok! – Tapsolok egyet Kathrine javaslatára, miközben elismerően bólogatok Remy hamisítós ötletére. Ha merő véletlenségből megjelenne itt egy házimanó, akik nagyjából mindent látnak és hallanak, kedvesen elmosolyodom. – Köszönjük barátom, ha hoznál nekünk egy pár forró bögrényi kakaót, nagyon értékelnénk. És... tudjuk, hogy a házimanók mindenhol ott vannak, tudásotokkal mi nem versenyezhetünk. Nem hallottad véletlenül Noah Jenkins aktájának jelszavát? – Természetesen ezt csak akkor nyögöm be, ha sikeres volt a manóidézés. Közben azért megvizsgálom fél szemmel, hogy társaim, főleg Gaby és Remy nem szereztek e a hidegtől valami durva fagyást, amit mielőbb fel kell olvasztani, bár a pajzsom, s Gaby termo varázslata talán elég lehetett. Közben azért nem ártana sietni, Kath meg mit szöszöl?
Gaby se támogatja a rendes kérdéssor kiadását. Hiszen mi tanulunk, és dolgozunk a jegyeinkért, ezek meg csak simán csalnak. Viszont Remy ötletére elmosolyodom. - Ez tetszik. - vigyorodom el a srác felé egy pillanatra, aki már pennát is ragad. Hú, de megnézném a képüket, amikor rájönnek, hogy át lettek ejtve. Vagy Flitwick-ét, amikor olvassa a sok nulla pontos sületlenséggel teli dolgozatot, azoktól akik eddig feltűnően brillíroztak, és rájön, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Elvégre nem idióta. Mégsem véletlen lett házvezető, vagy mi. Ha valaki egyszer zseni, egyszer ostoba mint a föld, akkor ott svindli van. Arra, hogy Kath hideget csinál, egy kicsit megdörzsölöm a karjaimat. Elvégre megint nem öltöztem túl, és ez nem esett annyira jól. De azért megnyugtatóan legyintek a háztárs felé. - Ugyan, az utcán éltem túl csípősebb éjszakákat is. - mosolyodom el halványan. Majd a saját varázslatomra fókuszálok. Ami csak fél siker. Szóval, ahogy meglátom, hogy az akta még jelszót is kér, belőlem kéretlenül is feltörik egy kisebb olasz nyelvű káromkodás. - Nem hiszem, hogy jó ötlet még manókat is bevonni. -bólogatok Gaby szavaira egyetértően. - Akár véletlen is kicsúszhat a szájukon valami. Mondanám, hogy a süti nevek jobb megközelítés, de nem. Szerintem, ha véletlen mázlink lenne, és tényleg édesség név lenne, akkor is több ezer verzió van. Márpedig nem próbálkozhatunk a végtelenségig. Ki tudja mi lesz, ha rossz jelszót adunk meg. - sóhajtok fel kissé csüggedten. - Sajnos nem vagyok egy kódtörő program, ez pedig nem egy mugli számítógép. - bár mindenre lenne megoldásom a világon, de nem vagyok mindenható. Csodát tenni én sem tudok, legfeljebb kiszámolni hányféle átkozott variáció létezhet. Nincs mindenre ötletem. Most még is inkább Adora nénikéjéről mondott szavait igyekszem visszapörgetni magamban. Hátha elejtett valamit, ami hasznos lehet. Egy egész délután faggattam, hátha nem eredménytelenül.
Ahogy megérzem a Kath által idézett hideget, libabőrös leszek és kicsit megremegek. A cél érdekében most különösen nem érdekel ez a dolog és igyekszem fenntartani a testhő bűbájt is, ha szükség van rá, akár újra megidézem, de egyelőre, ahogy vége a hóviharnak, érezhetően melegségérzet tölt el és remélem, hogy a többiek is érezni fogják majd ezt. Remy ötletére egy elismerő pillantást és egy mosolyt küldök, aztán amikor úgy tűnik, hogy kint már nem fogunk akadályba ütközni és a Jenkins banda lelépni készül, akkor visszafordulok a feladatunkhoz és Ginához. - Jelszó? - Csüggedek el némileg. - A házimanók nem jelentenének nagy kockázatot? Ha kiderülne, hogy itt jártunk, ők lehet, hogy elárulnának bennünket, nem? - Fogalmam sincs, hogy itt a házimanók kinek engedelmeskednek leginkább és biztos, hogy ha kiderül, hogy itt voltunk és kutakodtunk, akkor Dumbledore is belefog folyni ebbe a dologba. - Mennyi esély van rá, hogy a jelszó valami tökösdereje vagy ilyesmi? Úgy tűnik, nagyon szeretik a sütiket. - Elég menő lenne eltalálni így elsőre, de csak körbepillantok a többieken és mivel jelenleg ötletem nincs, ezért kérdésekkel teli arcommal próbálok ismét körülpillantani a helységben. Ha egyszer valami könnyebben menne... Pedig már majdnem sikerült, hiszen néhány rész a papíron már feltűnt Gina bűbájának hatására. Egészen közel vagyunk a célhoz, nem kellene feladni, de ahogy közeledünk, egyre több a buktató is és az esélye annak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Remélem, ha próbálkozunk valamivel, az nem indít be valami... papírvihart itt vagy riasztót. Még az kellene, de tényleg...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Ben támogató szavaia elmosolyodom, de sajnos a metamorfmágia önmagában nem elé, ha a hangom nem változik, akkor úgyis könnyen lebuknék a fiúk előtt és ha kinyitnám az ajtót, azzal gyakorlatilag beengedném őket, ami biztos, hogy rossz ötlet lenne. Szóval nem próbálkozom ezzel, inkább megpróbálom a kinti területet lehűteni. Persze nem tökéletes a dolog, még nem tudom olyan profin irányítani a képességemet, hogy kintre koncentrálódjon teljesen, így csak remélhetem, hogy odakint is érzékelhető lesz és hogy nem akad ki e miatt majd még jobban rám Corvus. Jelenleg amúgy is fasírtban vagyunk, nem lenne jó, ha ez most csak még jobban elmélyülne, a hangomat biztosan felismerte, amikor kiszóltam. - Bocs srácok! - fordulok meg, amikor leesik, hogy azért itt bent is jócskán sikerült lehűteni a levegőt, de azért legalább a segítő varázslatok segítenek nekik annyira, hogy ne fázzanak. Nekem nem különösebben árt a hideg, a képességem erre is szolgál, a saját varázslatom fura is lenne, ha negatív hatással lenne rám ugyebár. Gina mellé lépek hát, hogy megnézzem, hogy mire jutott, amikor Remy kicsúsztatja a hamis papírt. - Azt hiszem lelépnek. - nézek még egyszer az ajtó irányába, de úgy tűnik, hogy sikeres volt a közös munka és nem fagyunk meg, viszont legalább már meg van, amit keresztünk, csak épp nem tudjuk, hogyan olvassuk el. Bizonytalanul állok meg Gina mellett, aztán körülnézek a szobában, hogy itt nem akad-e valami kósza festmény, akivel dumálni lehetne és segítene, vagy.... - A házimanók is járnak erre, nem hallhatták véletlenül a jelszót? Hogy fogjuk kitalálni? - egyelőre ötletem sincs, ezért lépek kicsit hátrébb és talán buta gondolat, de visszalépek a fiókhoz és mivel nem tudom, hogy mit kellene tennünk a B betűnél nézek kicsit körül. Amikor odakint azt hazudtam a festménynek, hogy a családomnak akarok utánajárni valahogy megakadta a fejemben a gondolat, hogy miért is ne? A B betűnél vajon ott van még Darius aktája, aki már meghalt két éve? Vagy csak az enyém? Nem ismerem a rokonait, vajon találok valamit a családjáról, a testvéreiről? Missy szerint vannak lány testvérei is, de nem tudom, hogy hány és hogy mindegyikük a Durmstrangba jár-e, vagy akad, aki ide jött egyetemre.
//Vízmágus 5. szint: Nagy hidegben is hosszú ideig bírja.//
A Vizualicus sikerrel jár és – noha nem a lap egész tartalmát jeleníti meg – de néhány szó mindenképp kibontakozik az eddig üres papírok hasábjain: Noah Jenkins, Mardekár, hetedik évfolyam. Jelszó. Ezek szerint a tanárok még némi titkos kóddal is levédték a lapok tartalmait, ami egyértelműen minden aktánál ugyanaz lehet, hiszen rengeteg diák jár a Roxfortba. A kérdés már csak annyi, hogy mi az a titkos jelszó és vajon van-e esélyük a végtelenségig próbálkozni, esetleg néhány alkalom múltán az akta blokkolja-e önmagát. Abban az esetben pedig bizonyára lebuknak, hiszen másnap feltűnhet valamelyik tanáruknak, hogy valaki megpiszkálta a lapokat. Egyértelmű tehát, hogy ha sikerrel járnak, minden nyomot el kell takarítaniuk maguk mögül.
A Kath által idézett hóvihar sikeres, Bennek pedig igaza van, az epicentrum maga a lány, aki immár tenyerét az ajtóra helyezve koncentrál. A szobában lassanként lehűl a levegő, a látótávolság pedig egyre csökken, a kis csapat pedig a Ben által idézett pajzs alatt várhatja ki az események végét. Gabriel bűbája sikeres ugyan, de korántsem melegíti fel őket annyira, hogy ne érezzék a Kath által megalkotott hideget. Szerencsére azonban nem fáznak annyira, hogy elviselhetetlen legyen számukra a tanári hőmérséklete.
Remy ötlete jó és még működik is. A kézírás szerencsére igen hasonló, ám amikor a lapot kicsúsztatja az ajtó rése alatt, azt nem veszi fel senki sem a földről. A kis cetlinél ugyanis sokkal inkább leköti őket Corvus és a Kath által előidézett hóvihar. Vacogva állnak a folyosón, miközben a mardekáros prefektus farkasa ügyesen kitér a kábítóátok elől. - Ezért még megfizetsz, Flint! - sziszegi felé az egyik srác, miközben Corvus előveszi a pálcáját. - Húzzunk innen! - bök fejével a társai irányába, majd egy villámgyors mozdulattal felkapja a Remy által meghamisított kérdéssort, végül pillanatok alatt lelépnek. Úgy tűnik, nem volt ínyükre a jéghideg levegő, amely még most - Katherine varázslata után - sem állt vissza normális hőmérsékletre. Pont úgy, mint a tanári szoba levegője sem és még pár óra kell is neki, mire normalizálódik a helyzet hőmérséklet ügyben. Szóval talán nem árt továbbra is fenntartani Ben pajzsát és Gabriel bűbáját, amely, most, hogy immár elmúlt az elemi mágia, egyre inkább átmelegíti a testüket.
Határidő: 2021.02.05. Következő mesélői: 2021.02.06.
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2021-01-30, 23:12
Na jó... ez a kis közjáték nagyon nem volt tervben, nagyon nem! Én egészen elhittem, hogy ettől egyszerűbb lesz, csak megszerezzük azt a nyomorult papírt és huss, itt se voltunk, de hát persze, most kell ezeknek is idejönnie... - Adjunk nekik valami kamut! - mondom halkan, hogy csak az ajtón belüliek hallják. A többiek elég egyöntetűen szavaznak rá, hogy ne kapják meg a dogákat, de mi van, ha mégis megkapják, csak a rosszat...? - Akkor hátha elmennek. Muti - nyúlok a pergamenért gyorsan, aztán keresek egy másik, üres papirost, hogy arra egy másik kérdéssor kerüljön. Annyira nem sok, de mindenképp idő kell. - Csak foglaljátok le őket még egy kicsit...! - pillantok fel, remélem, hogy bírják még addig, amíg még szórakozom ezzel egy kicsit. Pennát is találtam az asztalok egyikén, így gyorsan nekiláttam 5-6 kérdésnek az eredeti alapján, kicserélve benne szavakat, apróságokat, és próbálkoztam vele, hogy nagyjából a kézírás is hasonlítson. Ha a tervem bejött, akkor az ajtó alatt a kész művet le is passzoltam egy "nesze" felkiáltással.
Sajnálom, hogy Ben próbálkozása nem volt sikeres, de azért nagyon jó ötlet volt és ha be is jött volna, akkor pedig igazán egyszerű dolgunk lenne. Nem csüggedek el, mert valahogy megoldjuk a helyzetet és ugyan a tükröt nem látom innen, az aktáktól, az eseményeket a hangokból és a többiek reakcióiból figyelemmel kísérem. Ginával megtaláljuk a keresett kérdéssort, át is veszem tőle, egy futó pillantással a tetejére, hogy ez valóban az, majd megrázom a fejem és visszateszem oda, ahonnan előkerült. - Nem támogatom én sem, hogy odaadjuk nekik. Biztos, hogy ezzel nem elégednének meg, a hangjukból ítélve. - Még rosszul is kijöhetnénk ebből, már ígyis elég nagy bajt csináltak, hogy megjelentek itt. Közben a lány ötlete bejön és Kathnek sikerül előhoznia valamiféle szöveget a papíron ami el van rejtve. Egy kicsit úgy érzem, végre jutottunk is valamire, de ez még közel sem elég, így hát Gina bűbájában bízhatunk csak, reméljük összejön és megjelenik a keresett szöveg, mert most aztán tényleg nagy szükségünk lenne rá, és kezdünk az időből is kifutni. Az ajtó már majdnem nyílik, de Remy résen van és még nyerünk egy pici időt. Kath közelebb lép, kíváncsian tekintek felé, hogy miben ügyködik, az események rendesen felgyorsulnak, mint ahogy az én szívverésem is. Csak akkor kapcsolok, amikor Ben hozzám szól, és azonnal előkapom a pálcámat, majd a protego alá belépve elmotyogom a varázsigét. - Thermoregulatio! - Koncentrálok a célra, ha sikerül, akkor mindenki aki Ben protego bűbája alatt áll, olyan melegségérzetet érezhet, mintha egy forró nyári napon a tűző napfényben állna. Remélem, hogy ez bejön, mármint Kath varázslata is és az ajtó előtt álló fiúk elmennek. Mindenesetre eszembe ötlik az is, ha mégsem válna be, akkor szükség esetén a vélaszármazék énemet be tudom vetni az ajtó előtt álló fiúk ellen, de ezt csak legvégső esetben fogom előhúzni a tarsolyból.
//Thermoregulatio - Kitalált varázslat, testhő szabályzásra alkalmazható
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Többen elismerően néznek rám, s egészen addig büszkén húzom ki magam, amíg az ajtó előtt állók le nem hurrognak. Nem mondom, hogy megijedtem, mégis problémát jelent, hogy most már más is tudja, hogy valaki behatolt a tanáriba. A fenébe! – Köszi azért! – Suttogom a társaimnak, s halljuk, hogy Corvus is megérkezett kintre, talán éppen azzal a szándékkal, hogy ha eddig nem tudták mindenki figyelmét elterelni, az utolsó pillanatban közbelépnek, hogy elcsalják a dolgozat válaszaiért kutakodó másik bridágot. – Ugyan, szerintem nagyon ügyes vagy. – Hallom meg Kathrine motyogását, ő az a lány, akire akkor is odafigyelek, ha magánan beszél. Százfűlé főzettel pedig most nem készültünk, azt hittem, hogy sokkal egyszerűbb lesz ez a mai betörősdi. Remy szépen becsukogatja az ajtó zárnyelvét, megy a csikicsuki, ki és be, de ez csak időhúzás sajnos, semmi több. Mivel Kathrine már ki is kiabál, talán aki ismeri, be tudja mószerolni, tényleg rossz így lebukni. Előhúzom én is a pálcámat, de hátrébblépek, hogy egy protegot húzzak magunk köré. Ha Kathrine ilyen ügyes, hogy hóvihart idéz, akkor nem biztos, hogy a vihar csak a kilincs körül, s a folyosón szabadul el. Ha ő maga az epicentrum, szerintem mi is kaphatunk belőle. A pajzsvarázs tompít annyit rajta, hogy afféle burokként védjen minket. Fázni fogunk, az esélyes, de nem jár át minket a hó is. – Testhő bűbájt szórj ránk! – Javaslom a vélaszármazéknak, hiszen tudom, hogy francia lévén kifejezetten jók az ilyen varázslatokban, remélhetőleg a pálcája is pont ilyen kritérikumokkal készült. Aztán visszalépek Kathine mellé, hogy ő is a pajzs alatt legyen, mintegy kupolában.
Bár Ben bűbája nem sikerül tökéletesen, azért kap tőlem egy biztató biccentést. - Azért szép próbálkozás volt. - jegyzem meg a srácnak. Majd egyszerűen visszafordulok a kutatáshoz Gaby-val. Carnivora pedig az ajtó előtt néhány lépésre fúj továbbra is. Ha netán mégis bejutnának, akkor elijessze őket. Azért csúnya dolgokra képesek a macska karmok, és fogak. Az egyéb képességeiről nem is szólva. Nekem viszont Jenkins akta helyett valami más akad a kezembe, és mutatom meg előbb Gabynak, majd a többieknek. Hiszen a szőke lány volt a legközelebb hozzám. Sőt, a szöszi kezébe is adom a kérdéses lapot. - Azt hiszem megvannak a bűbájtan dolgozat kérdései. De hogy tőlem nem kapják meg az aljas csalók az tuti! De talán nem ártana szólni Flitwick-nek, hogy dugja el jobban. - jegyzem meg. Azzal intek Gabynak, hogy tegye is vissza a papírt oda, ahol találtuk. Az igazat megvallva nem néztem meg jobban, éppen csak egy futó pillantást vetettem rá, hogy megállapítsam mi az. Most könnyűszerrel memorizálhattam volna a kérdéseket, éppen csak nem szorulok rá ilyen trükkökre. - Oké, akkor nézzünk valami mást.- veszem inkább át a lapot Kath-től. Csak egy futó pillantással követem a kisebb háztárs mozgását az ajtóhoz. Nem tudom mit csinál, csak remélem, hogy sikeres. Én inkább a pálcámat húzom elő, és a lapra szegezem. - Vizualicus! - koppintok rá a papírra. Remélem ez előcsalogatja az írást. Ha nem, akkor is van még trükk a tarsolyomban. De talán ezúttal is az egyszerűség lesz a megoldás. Nem kell mindent túl komplikálni. Akármennyire is szeretem az elegánsan bonyolult megoldásokat. Mondjuk híg nátrium-hidroxid oldat éppen nincs nálam, sőt permetezésre alkalmas spricc-flaska se, de ezt relatíve könnyen orvosolni lehetne egy alkímia-laborban tett látogatással. A hiba csak az benne, hogy akkor magunkkal kell vinnünk ezt a szemét sok papírt. Pedig eredetileg arra gondoltam, hogy ha meg lesz az akta, akkor csak simán lemásolom, és a másolatot visszük magunkkal, hogy ne kelljen visszajönni, és visszacsempészni, mielőtt feltűnne mondjuk Pitonnak az akta hiánya. Szóval most csak tényleg reménykedem, hogy láthatóvá tudom tenni szöveget extra kitérő nélkül is. Corvus pedig el tudja zavarni a kinti bagázst, ha másként nem akkor Kath segítségével. Remélem, hogy akármit is próbál, az neki is sikerül a szent cél érdekében.
//Vizualicus – "Fedd fel magad!" A bűbáj a láthatatlan tintával írt szöveget fedi fel.//
)
//
