2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A tanáriban minden ház színei és jelképei megtalálhatóak. A bejárati ajtó fölötti falon a címerek sorakoznak egymás mellett szép rendben és ugyanezek a képek köszönnek vissza a kanapéra helyezett négy párnán is, melyek az ülés kényelmét hivatottak biztosítani. A fent nevezett kanapé a bejárattól balra helyezkedik el, színe vörös és aranyozott szegecseléssel díszített bőrből készült. Előtte asztalka helyett egy átlényegült útikoffer áll, mely egyszerre szolgál tárolóul kívül és belül is. A kanapé mögötti könyvespolcon vegyesen sorakoznak az oktatáshoz és a tanárok kikapcsolódásához jól jövő könyvek is. A bejárattól balra tárolószekrény áll, szemben vele pedig egy nagyobb asztal székekkel, mely a tanári értekezletek helyszíne lehet.
Emmának igaza van abban, hogy valószínűleg az arányokkal lehetett a gond, hiszen jól megfejtették mindhárom bájital jelenlétét, mégis a tanári asztalán leltek belőlük, s nem tömeges ébresztgetési folyamatban. Mondjuk az sem elvetendő agyalnivaló, ami eszébe is jut nekik egy ponton, hogyha mindenki alszik, akkor ők vajon miért vannak ébren. Valószínűleg hamarosan kiderül majd az is. Joyce és Selene gyomra Emma révén nyugovóra lel, a csigahányás szerencsére enyhébb mértéket ölt így elszemtelenedett pálcából, mint amúgy tenné, szóval a szőke örökös lány hamarosan jobban érezheti magát, s lesz ideje neki is megfigyelni az ajtót, s a lakatot, ahogy társnőinek. Arra mondjuk mérget talán senkinek se kell venni, hogy az Emma által jelzett pár perc múlva találka tényleg meg fog történni, de akármi is lehet. Elég szeszélyes a környék is, nemcsak a pálcák, szóval jobb kétkedve kezelni a helyszíneket és az időintervallumokat is. Emma vizsgálódása mágikus csapdát nem lel, de egy vésett mintát a lakaton igen. A Minta nem más, mint ugyanannak a nyakéknek a képe, melyet stilizált rajz formájában Mason is látott a papíron, s mely Sidneynek is eszébe jutott, de mivel nem részletezte egyikük sem hangosan, hogy milyen képi világgal is van dolga, így az indokát összekötni nem sikerülhet. Szóval Emma is látja a szemes keresztet a lakaton kirajzolódva, de ennyi egyelőre. Sidney külső nyomot nem talál magán, ami indokolhatná a nemalvását, de belépve a Seprűbe mégis hatalmába kerítheti valamiféle [You must be registered and logged in to see this link.] érzés. Mivel világlátott valakiről van szó, sokfelé utazott, a pontos helyre nem emlékszik, de az eszébe juthat, hogy egy utazása során varázstalanok által lakott környéken járva egy ház egyik ablakából ugyanúgy figyelte őt valaki, mint ahogy most érzi a tekintetet magán, s ez jobban felkeltette akkor figyelmét, mint a szomszédos házból kihallatszó, akadozó nyelvű férfiüvöltés hangjai. A fáklyát sikerül meggyújtsa, s annak fényénél körülpillantva egyelőre semmi gyanúsat nem talál, a pult mögötti derengés így fényben kissé tán halványabb, de nem tűnik el. Mivel Selene nem sokat teketóriázik és nyúlna az ajtó felé, de Emma ki van hegyezve a hirtelen mozdulatokra, így sikerül megakadályozza Selene mozdulatát hála vérfarkas sebességének. A lány tehát nem sok mindenre jöhet rá érintéssel, de mivel az ajtót vizslatja, felfedezhet rajta egy kopogtatót. Semmi ciráda, csak egy egyszerű darab, de mégis elég kirívóan ódivatú. Még Roxmortshoz képest is. És nem illik se a házhoz se az ajtóhoz korban és időben. Mintha utólag biggyesztették volna oda. Joyce előre szól, hogy mit szeretne csinálni, így nem meríti ki a fejjel a falnak rohanást, tehát Emma szándékától nyugovást cselekedhet. Az ajtóval szerencsésen elbánik, hallani a zárszerkezet körüli reccsenést, s mintha résnyire ki is nyílna előttük a nyílászáró. Kérdés, hogy belépnek-e, vagy hogyan tovább? Mason nem lel alvókat, csak egy ijedten rohangáló egércsaládot zavar fel, de ebből rögvest nyilvánvalóvá válik, hogy itt is él a “nem mágikus lények ébren vannak” szabály, mint a Kastély körül. A pult mögött derengő valamit kézbe vennie és elemelnie ugyan nem sikerül, mert az nem más, mint egy ajtókilincs, de mivel megérinti, kiváltja a reakciót. Kivágódik előttük az ajtó, s egy Masonre eléggé hasonlító fizimiskájú férfi alakja jelenik meg Sidney és Mason orra előtt. Nyakán kidagadnak az erek, idegesen fújtat, mint aki kimerült valamiféle testmozgásban, s jobb kezében kiürült piásüveg díszeleg. Az alak megindul egyenesen Mason felé.
//Írási határidő: 07. 08. Következő mesélői ideje: 07. 09.
Mason: dobást kérek SVK-ra az alábbi értékekkel: 0-24 felismered, hogy ki közelít feléd 25-99 rájössz, hogy mivel van dolgod//
GP
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2020-07-01, 14:00
Félmosollyal bólintok Selene-nek, aki hálálkodik a farkas miatt, mégsem fogadja el. Sebaj, legalább marad mellettem az ordas. Közben hallgatom, amiről Sidney mesél; sokatmondóan kacsintok Emma felé, lám-lám, mindenképpen érdemes lesz griffendéles duónkat trióvá fejleszteni, mert Sid világlátott, és ha ráizzítunk a kobold kardokra, akkor ő biztosan hozzá tud szólni a dolgokhoz. A csigarontást viszont bekapom, mint egyszeri pincérlány a legyet, el is fordulok mindenkitől, hogy ne az arcukba köpjem a nyálkás kis gerincteleneket. Mégsem Selene-t okolom, az én varázslatom is félresikerült, lehetett volna rosszabb is. Legalább nem hoppanálgatunk teljesen véletlenszerűen, de rajtunk kívül csak a hagyományos állatok mozognak. - Köszi. – Mormolom társnőmnek két csiga között, elfogadva a bájitalt, de tekintve, hogy Selene is kér, az alján hagyok neki egy köpetnyit. Azért jól esik, hogy ő a hátamat simogatja, Emma meg a hajamat tartja, önlendezve próbálom kiadni az utolsó csigákat is. Felhajtom az italt, és hálálkodva nézek Emmára, kicsit marja a könny is a szemcsatornámat, de csak az erőlködéstől, én azért jobb vagyok ennél. Zordan törölgetem a könnyeket, várva, szinte számolva, hogy mennyi jön még, szinte érzem az apró csigaszületéseket a beleim környékén, amik felkúsznak a nyelőcsövemet át a nyelvemig. Fogyj már el! Aztán lassacskán mégis lassul a háborgás, megtörlöm a számat, még mázli, hogy nem a piros köpenyt kell így tönkretennem, mert ha Emmánál nem lett volna a bájital, még a kapucnis szövetet is telehányom. Várom, hogy a rám szemforgató Mason, és Sidney nézelődjön a seprűben, addig felfigyelek a farkasom nézelődére, s Emmát, Selene-t magam mellé intve indulunk el a lakat irányába. A farkast őrségre pillogom, a pálcám eleve Sidney-nél van, meg egyébként sem tartom jó ötletnek varázsolni, ám az erőm még így se csekély. Nem fogok szórakozni azzal , hogy zárat nyitok, úgysem értek hozzá. Szép ügyesen rákoncentrálok, megkopogtatva a lakat körülötti zárszerkezetet, hátha be tudom ütni a fát, ami tartja a nyelvet. Nem cél, hogy eltörjem az ujjaimat, vagy a csuklóm, ezért a cél a fókusz. – Álljatok hátrébb. – Kérem a két lányt, aztán óvatosan, de mégiscsak izomból odacsapok a lakat körülötti területre, hátha tudok akkora lyukat ütni, hogy a lakat értelmét veszítse.
//Intelligencia: 10 pont + Rúnaismeret: 30 pont = 40, dobás 17 Szülezett vérfarkas, alfa. : Az ereje, szaglása, gyorsasága, gyógyulásának az ideje 5-6-szorosa egy átlag emberének, farkas alakban, emberi alakban ennek kb. a fele. //
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Még a varázsige kimondása előtt indulok el Joyce felé. Kedves tőle, hogy segíteni akar, én meg puszta figyelmetlenségből megajándékozom egy csigahányós rontással. Basszus, hát mi sem leszünk öribarik azt hiszem. Ezek ellenére mindent megteszek, amit varázslás nélkül tudok, hogy könnyítsem a dolgát. Mivel Emma fogja a haját, s a megbánásom nem hagy nyugodni, így csak állok a kettős mellett, esetleg megnyugtatóan simogatom a szőke lány hátát. Nekem az mindig segít, ha hányok. Mindeközben azon jár az agyam, hogy mégis miből lehet három. A főzetekből, rajzokból vagy helyszínekből? Esetleg tűntetekből? Kissé hisztérikusan kapaszkodok bele mindenbe, ami az elmúlt nagyjából 20-30 percben történt. - Én elfogadom. – Jegyzem meg, ha Joyce nem kéri. Ugyan már elmúlt a hányingerem, de még mindig kavarog a gyomrom és szívesen véget vetnék neki. - Ne próbáljunk meg írni a papír másik oldalára? – Vetem fel még mielőtt szétoszolnánk, igazából Smallwood ötlete nyomán jutott eszembe... Hátha válaszol rá valaki. Egyszer találtam egy könyvet, amiben az író lelke volt elrejtve és minden kérdésedre válaszolt, csak arra nem, hogy hogyan került oda. Mondanom se kell, hogy apa elzárt szekrényében volt a trófeateremben. A lényeg az, hogy bármi lehet információátvitelre alkalmas a megfelelő igével. Miután megtárgyaljuk ezt a dolgot, s akár cselekszünk is, eszembe jut, hogy Joyce felajánlotta a farkason való utazást, ami amúgy felettébb csábító, tekintve, hogy a rókázás fárasztó dolog. Az állat felé pillantva arra számítok, hogy csak a körvonalait fogom látni, de egy fénysugárnak hála teljesen kitudom venni a szépséges farkast. Kissé zavartan sétálok mellé, szemmel a fénysugár origójában lévő ajtót és a rajta csüngő lakatot kémlelem. Gondolkodás nélkül nyúlok az ajtó és nem a lakat felé, hogy érintéssel hátha megtudok állapítani valamit róla.
//Relikviamester 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését. Illetve világéletében varázstárgyak közelében volt, ha ez számít.
Egy pillanatra felszökken a szemöldököm Adora kifakadását hallva, de aztán igyekszem egyttérző fejet vágni. Csak azért, mert én eleve kalandos életet éltem eddig, hiszen a szüleim mindenhová vittek magukkal kisgyerekkoromtól fogva, még nem várhatom el mástól, hogy könnyen vegye a húzós helyzeteket, főleg ha még egy szimpla hoppanálást sem bír a gyomra. Ezek után pedig még Joyce is telibe kap egy átkot. Kezd egyértelművé válni, hogy nem lenne most okos döntés használni a pálcánkat, mert gyakorlatilag bármi történhet és a bármi valószínűleg nem sok jót jelent. - Emlékszem egy medálra, a szüleim sokat meséltek róla, egyszer még meg is próbáltuk megkeresni, de csúfos kudarc lett a vége. Ha viselnnénk talán helyre tenné a varázsló képességeinket, de e nélkül csak bájitalokban bízhatunk. - itt Emmára pillantok, hiszen ez az ő asztala inkább, mint az enyém. Nem tudom, hogy mennyire lenne okos ötlet kísérletezni, főleg most így hirtelen, és hát... kin? - Megnézhetnénk, hogy mi a helyzet a postán. Üzenni kellene legalább, ha nem tudjuk megoldani kellhet a segítség. - vajon teszem azt Londonban mi a helyzet? Az iskolák aludtak el, vagy ez a valami elterjedhet akár mindenhová? Mi vajon miért nem alszunk? Azért miközben benyitok a Három Seprűbe, és remélem Mason nem akkor próbálja berúgni az ajtót, amikor már a kezem a kilincsen amúgy is, mert akkor csúnyán fogok nézni rá, szóval közben kicsit azért legalább érintőlegesen megpróbálom itt-ott megtapogatni magamat. Van-e bármi külső nyom, ami indokolná, hogy mi miért nem alszunk. - Rendben, csak óvatosan! - pillantok Emmára, mielőtt tehát bemennék a kiskocsmába. Túl nagy itt is a csend, határozottan nem tetszik, a fénysugár pedig megvilágít valamit, de nem igazán lehet látni innen, fényt varázsolni pedig nem lenne most okos döntés, mert lehet hogy kilőnénk vele az épület tetejét egyből. Végül a táskámba nyúlok, ami természetesen mindig van és jó ereklyevadászhoz mérten előkeresek egy fáklyát. Kézit, kicsit, mágiával megspékelt darabot, hogy legyen egy kis plusz fényünk. - Azért óvatosan. Nem tudhatjuk, hogy tényleg csak mi vagyunk-e ébren. - pillantok oldalt Masonra, ezzel részben jelezve, hogy jó lenne, ha körülnézne kicsit. Nem lenne jó, ha netán valaki előugrana valahonnan, aki nincs barátkozós kedvében, netán bizalmatlanabb típus.
//Ereklyevadász, ismert ereklyevadász családból, mesélőre bízom, ha még sincs fáklyája, de simán hord magánál ilyesmit a hétköznapokon is. Megszokás. //
Picit elgondolkozom a törpe kézlenyomaton, de eléggé irreálisnak hat, viszont mivel kissé begyorsulnak az események, már nem sok időnk van megbeszélni az egészet, hiszen lekerülünk Roxmortsba. - Talán azt álmodta, hogy… - kicsit megakadok, mintha megszeppennék, hiszen egy egyetemi professzorról van szó, hiába férfi is egyben, és még nem is igazán idős. -... hogy egy nő vágta pofon. - mondom ki végül, mert abban úgy fest már mindenki egyetért, hogy azt a részét megfejtettük, hogy miként érthették, hogy sérülnek álmukban. Gondolkozunk a sötétben, hiszen mi mást tehetnénk, de amikor meghallom Selene hangját és előszikrázik egy varázslat, egy kicsit megpróbálok az irányába lépni, követni a szavait, és megnyugtatóan megérinteni a kezét. - Nem fogunk meghallni, nem lesz semmi baj. - biztatom, hiszen nem szabad kétségbeesni, mert a félelem megbéníthatja a cselekvésben. Nem vagyok auror, de egy roncsolódott test felett éppen ugyanazt a bénultságot érzi a gyógyító, mint amikor az aurorok kerülnek húzós helyzetbe, dönteni kell és cselekedni, minél előbb, minél jobban. Nehéz követni, hogy hova is csapódott be az ige, de valószínűleg Joyce öklendezése majd felhangzik és kicsit aggodalommal a tekintetemben hallgatom. Ha most mindenki elkezd hányni, akkor annak nem lesz jó vége. Az érzékeny vérfarkas orr amúgy sincsen oda az ilyesmiért, habár nekem mindennemű szaggal van már tapasztalatom, de ha Sidney is beáll a sorba… - Talán az Élő Halál Esszenciája a harmadik, hiszen mindannyian mély álomba kerültek, de az álom nem elég nyugodt a tetszhalálhoz, ha több bájitalt keverünk a hatóanyagtanra nagyon kell ügyelni. - osztom meg Masonnel, de hallani a hangomon, hogy ugyan amit az esszenciáról tudok, abban biztos vagyok, de hogy az legyen a harmadik, az erősen kérdőjeles feltételezés. - Adhatok valamilyen bájitalt, hogy könnyebben jöjjenek fel, de az ilyen elfuserált átkok egyszer csak maguktól elmúlnak és varázslattal pedig nem próbálkozhatunk. - szólalok meg Joyce-hoz lépve, hiszen valószínűleg most nem érzi magát valami jól, ha kell finoman tartom is a szőke tincseit. A nyomozásból eléggé kiesek, hiszen jobban aggódom a társaim miatt, mintsem a Három Seprűt figyelgessem, így nem is csatlakozok Mason és Sidney felfedezéseihez a fogadóban, lényegében maradok a “gyengébbekkel”, mert Selene-en a hoppanálás fogott ki, Joyce-on pedig a csigák. - Találkozzunk a fogadó előtt néhány perc múlva, jó? - szólok még Sidney-hez, hiszen csak mi öten vagyunk ébren úgy tűnik, ha még mi is elveszítjük egymást…! Ahogy követem a holdfény sugarát, mint egyetlen fényforrás a sötét utcákon, és észreveszem én is az ajtót a lakattal, kicsit összevonom a szemöldökömet, és velük tartok, talán az előző életem nyomására igen csak érdekelnek a lezárt ajtók… és főleg a kinyitásuk. A probléma csak az, hogy jelenleg nem vagyok egy kis tolvaj kobold. Így inkább csak közelebb érve megpróbálom megtippelni, hogy van-e valamilyen mágikus csapda azon a lakaton, vagy a földön felrajzolva, esetleg az ajtón, nehogy fejjel menjünk a falnak és nagy bajba keveredjünk. Ha pedig Joyce vagy Selene még is csak fejjel menne a falnak, ott vagyok, hogy segítsek, bár fogalmam sincsen, hogy a képességeim rendesen működnek-e, csak a pálca rendetlenkedik...
Emma jól látta, hogy nem látta a tenyérnyomot eddig, ilyen észlelési hibát nem csak képzettsége, de farkassága révén se vétett volna. Joyce állítása pedig majdnem helytálló, hiszen a pofozkodó méreteit elég jól belövi még akkor is, hogyha fajilag elég messze jár a kérdéstől. Sidney gondolatai között kalandozva eszébe ötölhet egy nyakék, melyről majdnem hogy csak legendák szólnak, mert az elmúlt évszázadban senkinek sem sikerült felkutatnia lelőhelyéz. De a legendák azt beszélik, hogy az ékszernek hatalmas ereje van, képes felruházni a mágiatudás képességével bármilyen kuglit, de nagy árat kell fizetni ezért a tehetségért. Mondják azt is, hogy a medál segítségével lett az első sárvérűből boszorkánytanonc, s azóta is köze van minden kugliban feléledő varázsaffinitáshoz, de erre bizonyítékok nincsenek, s a nyakéknek nyoma veszett. Mason a cetlin utoljára még felsejleni lát egy csúcsosan végződő elipszismintát a közepén egy kereszttel, de elég hevenyészett a firka maga, nem volt egy Van Gogh, aki készítette, s hamar el is tűnik, szóval nem tudni tulajdonít-e a srác jelentőséget neki, s megosztja-e a többiekkel.
Selene varázslatát a megzablátlanodott pálca teljesen másképp végzi el, így mivel Joyce [You must be registered and logged in to see this link.], bizony szájfrissülés helyett csigahányás rontás áldozata lesz. Szerencsére Selene és a pálcája nincsenek teljes összhangban, így nem olyan súlyos kimenetelű a rontás, mint kellene legyen, de pár meztelen csigát így is kicsal Joyceból, mielőtt megszűnne a hatás. Sidney hiába ejti ki a Roxfortot, nem kerülnek vissza, maradnak a csendes, de még épp nem gyanúsan csendes, amúgy a megszokotthoz hasonlóan nyitott Három Seprű előtt. Emma kevés változást észlelhet hát az egy órával ezelőttihez képest. Talán csak mindenki felment aludni a szobájába, s a pincérek épp hátramentek mind a raktárba valamiért? Az öngyújtóval szerencséjük van, egészen addig ég is a lángja, amíg a Három Seprű ajtaján be nem nyitnak - nincs zárva - ám akkor elhal, mintha soha nem is égett volna. Talán csak a huzat miatt, amit az ajtó nyitásával generáltak. Nem lehet tudni. Mindenesetre immár nemcsak Sidney, hanem Mason is láthatja a pult mögötti fénysugarat, de hogy mi az, amit megvilágít, ahhoz egy öngyújtó fénye ilyen távolból így is úgyis édeskevés volna. Joyce miután úrrá tud lenni gyomrán és nem öklendez csigákat hallhatja, ahogy bogarak percegnek a közeli fákon, valahol nem messze pár bagoly is elhuhog felettük, tehát a varázstalan lények még mindig nem alszanak. A farkas feszülten figyel, de nem a Három Seprű felé fordulva arccal, hanem épp annak háttal, azzal szemben lesve a sötétet. A holdfény, mely a felhők közül éppen hogy csak átszüremlik mintha megbicsaklana egy lakaton abban az irányban, amerre a természet szülötte figyel épp.
//Írási határidő: 07. 01. Következő mesélői ideje: 07. 02.
Fakultatív dobás (kivéve Mason és Sidney): Aki közületek azt választja, hogy nem a Három Seprűbe lép be, mint ahogy Sidney és Mason inkább ott vizsgálódik, az dobjon rá, hogy látja-e a lakatot. Az alábbiak közül választható 2 módosító: intelligencia, szerencse, rúnaismeret, asztronómia. Ha az így kapott szám alá dobtok, akkor látjátok a holdsugarat, de a lakatot nem, csak az ajtót, amin van. Ha fölé, akkor megvan a lakat is.//
GP
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2020-06-17, 09:11
A farkas majd egyszercsak megjelenik, addig viszont itt ez a fura késztetés, a tűzgolyós varázsige akaratlanul is kipattan az ajkaim közül, de nem ez történik, hanem egy másik farkas, a patrónusom jelenik meg. Annak idején úgy döntöttem, hogy igenis érdemes elsajátítani ezt a védelmi igét, mert nekem is vannak félelmeim, ráadásul ha valamiért nem tudnék átváltozni, nem árt, ha emberként is tudok valami pajzsot. – Hát nem éédes? – Szakad ki belőlem elérzékenyülten, aztán Sidneyre pillantok. – Na jó, inkább elrakom, köszi, hogy megfogtad. – Ha a farkaslánytól visszakapom, meg is fogadom a saját tanácsomat, hogy nem érdemes a kezem ügyében lennie a varázseszköznek. Azt mondjuk én sem értem, hogy mi mehetett félre, nem szoktam bénázni, ráadásul ahogy látom a többiek is meg vannak döbbenve, nem én mondtam téves igét. Valami itt nagyon megborult a mágikus rendszerben. Kicsit várakozom, hogy Emma mit kutat, hiszen Grayson mintha idegrángana, kissé távolabbról de ha azért Emma fölé hajolok, észre sem veszem, hogy hosszú szőke hajam az ő arcába is belóg, ám a vörös kis tenyérnyomot észreveszem. – Ott! Nézzétek! Mint valami gonosz kis törpe! – Gyerekkorom horrorfilmjei jutnak eszembe, mindenféle életrekelt babákról, de hát vérfarkasként úgy gondolom, hogy simán lehet gyomrom ilyesmit nézni. Azért arébb lépek, hogy Emma az asztal alól kihalálassza a bónusz üvegcsét, s közben Mason szavaira is figyelek. – Harmadik? Nem elég a kettő? – Kérdezem értetlenkedve Sidneytől is, ő azért eléggé világjárós kalandor amennyire ismerem, hátha találkozott már ilyesmivel, Emma felé pedig csak egy halvány mosoly, attól mert az alvók éppen rémálmodnak, az ránk is kihathat. – Ahogy mondjátok. Mind benne lehetünk, ami velük történik az álomban, az itt is, de csak közvetve tudunk beavatkozni. – A farkas végül itt nem jelenik meg, mert gyorsan hoppanálunk Selene szavaira, kissé fel is kavarodik a gyomrom. Ám a farkas csak odaér, le is hajolok hozzá, hogy megveregessem az oldalát. – Na csakhogy kutyi. – Érzem azért, hogy a mágia itt már tényleg kézzel foghatóan tapintható, Selene-t odaintem magamhoz, hogy támogassam. – Ha gondolod ülj rá, azt hiszem nem harapja le a kezedet. – Fogom az állatot a tarkója felett, és míg Mason berúgja az ajtót, én elnyomok egy halk káromlatot Sidney felé. – Megtennénk, hogy nem kísérletezünk random helyszínekkel? – Főleg mivel ha a seprűnél kell találni a nyomokat, akkor oda visz az utunk, nem a Roxfortba, így csakazért is kimondom a Három seprű nevét, remélve, hogy Selene nem hány tarkón közben. És ha már ott vagyunk, ismét belehallgatok a levegőbe, madárcsivitelés, sima állathang van-e. Na meg persze figyelek a farkas jelzéseire, hiszen bár nekem is erősek az ösztöneim, neki azért a levegő mozdulásából, a madarak irányváltásából is lehetnek döntései. Közben pedig meresztem a szemem, hogy lássak is valamit, mert a vaksötét mellett maximum Mason öngyújtója segíthet, vagy az, hogy én is éjszakai „állat vagyok”.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Összezavar, hogy a számított tűzgolyó helyett egy patrónus hagyja el a lány pálcáját. Milyen szép farkas. Igazából számítottam a ragadozó állatra azokután, hogy közölte a kinti helyzetet. Így már biztos vagyok benne, hogy a szőkeség vérfarkas, amivel semmi baj nincsen, legalábbis engem nem zavar, csak meglepő. Nem ismerek sok varázslót, aki likán is egyszerre. Nem figyelek annyira a bájitalos okfejtésre; nem vagyok olyan jó ebből a tantárgyból, mint az jelenlévők némelyike. Illetve igyekszem leküzdeni a késztetést, hogy nonverbálisan varázsoljak. Mintha ez a mágikus késztetés érezné, hogy simán be tudom fogni a számat, így más megoldást keres az akaratának érvényesítésére. Én is felkapom a fejemet, amikor a tanerő megmoccan és felmereng valami olyasmi, hogy álmukban sebezhetők az alvók, de nem biztos, hogy ez ma hangzott el, lehet régebben olvastam egy mugli könyvben…Nincs időm ezen sokat morfondírozni, mert egy pillanat alatt Roxmortsban termünk, s minden energiámat arra kell fordítanom, hogy ne hányjam el magam. Gyűlölök hoppanálni. Sosem szerettem, de általában fel vagyok rá készülve és nem olyan az egész, mintha a gyomromnál fogva rángatnának egy kampón, akár a mugli hentesek a plafonra akasztott fél disznókat. Igen, ez egy mai napig fájó gyermekkori élményből ered, nem is szeretek túl sokáig gondolni rá. Ügyesen tartom magamban a gyomortartalmamat, addig a tört másodpercig, amíg újra meg történik, pont ugyanolyan hirtelen módon. Teljesen kikészülve fordulok el a többiektől, s pár lépés megtevése után nem túl gusztusosan kiadom magamból a kiadni valót. Remélhetem csak ebben a sötétben, hogy nem egy szerencsétlen alvóra teszem ezt. Teljesen kifáradva a megerőltetéstől, automatikusan egy szájfrissítő igét mormolok, mivel se gondolkodni, se visszafogni nem tudom tovább ezt a késztetést. Ez csak egy sima háztáji ige, amit még annak idején tanultam a hoppanáló órák során. Ellenben mikor rájövök, hogy bizony-bizony ez is egy varázslat, tágra nyílt szemekkel várom, hogy mi lesz a végkifejlete a dolognak. - Lehet, hogy most mind meghalunk. – Suttogom, merthát sötét van és egy csomóan alszanak, szóval illik nem ordítani. Fura dolog ez az agy.
//Ezt már nem sikerült, az én szerencsémnek is vannak határai.
Morfondírozom a cetlimmel és próbálom összerakni az információkat, amikor úgy tűnik, mintha a professzor... - Mintha pofont kapott volna. - ami ennél is furább, hogy ezek szerint ennek a nyoma megjelen rajta, tehát ha most épp álmodik valamiről és komolyabb sérülése lesz... Kutatni kezdek az emlékeim között, vajon hallottam-e már hasonlóról esetleg mágiatörténeti, vagy ereklye szempontból, hiszen a szüleimmel lényegében egész életemben utaztam, ereklyékre vadásztunk, elég sok elméleti információ van a fejemben. - Álomtalan álom, van benne ráció, ha miközben álmodnak megsérülhetnek a valóságban. Akkor lényegében akár meg is halhatnak. - ekkor még Joyce is a kezembe nyomja a pálcáját, miután a tűzvarázslat elhangzása ellenére mégis egy patrónus szökken ki a pálcájából. - Ha jól sejtem nem kellene varázsolnunk, mert nem tudhatjuk mi lesz az eredménye. A bájitalt viszont tesztelni... - és valahol itt hangozhat el a Roxmorts szócska és ami a legrosszabb hirtelen már nem az iskolában vagyunk, így lényegében védtelenül hagyjuk a professzort és mindenki mást, akik jelenleg egy veszélyes álomban vannak. - Ha hoppanálni se tudunk, mert másképp sülhet el, akkor hogyan jutunk vissza gyorsan a Roxfortba? Seprűket kell szereznünk, mert mindenki aki ott van veszélyben lehet, vagy újra tudod alkotni a bájitalt? - persze sejtelmem sincs, hogy kin lenne bátorságunk tesztelni, mégis Emmára pillantok. Vajon elég kimondanom a Roxfort szócskát és visszakerülünk? Részben ez egy teszt is volt részemről, de ha nem akkor muszáj lesz találnunk pár seprűt, ha jutunk itt valamire, akkor minél gyorsabban visszajussunk az iskolába. Persze az is kérdés vajon a falu is kihalt? Bekukkantok azér ta Három seprűbe, ott mi a helyzet.
Joyce picit félreértett, hiszen azt akartam mondani, hogy az alvóknak van rémálmuk, nem nekünk, bár igazából az is kezd kicsit helytálló lenni. Elkezdem pörgetni az üvegcséket, miután megbizonyosodjunk, hogy mit is főzött a tanár úr, de mielőtt kivennék bármit is, megpillantok a földön egy üvegcsét. Lehajolok érte, hogy felkapjam az orvosi táskámból kivett steril gézlappal, hiszen nem akarom, hogy akármi is legyen a tartalma, még az üveg szájánál esetleg az ujjamra maszatolódjon, és érdeklődve forgatom meg. Persze amennyiben az üvegcsébe még nem töltöttek bájitalt, csak arra várt, akkor azt konstatálom. - Kicsit el vannak a betűk mosódva, de annyi bizonyos, hogy a vége bájital, az eleje pedig gyaníthatóan Álom. Álomtalan… álomtalan álom bájital? - gondolkozom hangosan, de mivel nem vagyok különösebben harsány, talán nem zavarom meg a többieket, miközben gondolkoznak. Minden esetre a gézbe tekerem az üvegcsét és elrakom a többi fiola mellé a táskába. Kicsit felkapom a fejem és összevonom a szemöldökömet meglepetten, amikor Grayson megmozdul, pedig amikor az előbb megvizsgáltam semmit sem találtam rajta. Két lehetőség van: nagyon késő van, és kimerült vagyok, így egy kilencedikes medika hibáját vétettem el, vagy az a tenyérnyom most került oda. Igazából mind a két lehetőség aggodalomra ad okot, és persze valahol kíváncsiságra is. Mielőtt megszólalnék meghallom Joyce hangját és kicsit megugrom, pedig csak a farkasa manifesztálódik a gyönyörű ezüstös ködből. - Ez… nos… fura volt. - kuncogok fel, mintha így szakadna ki belőlem a feszültség, hiszen az egész helyzet igen kellemetlen. Mikor megnézem újra a férfit és meglátom a kicsi kezet, mivel nem következtethetek másra belőle, nekem a manók jutnak eszembe, mint apró kezű lények és a többiekre pillantok. - Lehetséges, hogy olyan aktív álmuk van, hogy akármi is történik bent, az megtörténik velük a valóságban, tehát sérülnek? És az lenne a megoldás, ha az álmuk álomtalan lenne, tehát biztonságban lennének? Bár ez nem magyarázat arra, hogy mitől aludt el mindenki, és nem is feltételezi, hogy maguktól felébrednek, de legalább… nem sérülnének meg. - fejtegetem a dolgot, de amikor Selene megosztja velünk a Háromseprűről talált képet és kiejti a száján a Roxmortsot egy heves rántással mindannyian eltűnünk a tanáriból, a mellkasomban a szívem néhány pillanatra majdnem kiszakad, és a kezeimmel nyúlok ki, hogy elkapjam a többieket, hogy érezzem őket magam mellett, ne legyek olyan egyedül a sötétségben, aztán hirtelen a Három Seprű előtt termünk, mindannyian. Muszáj felnyögnöm a meglepettségtől, hiszen olyan egy órája jártam itt utoljára, de akkor minden más volt. Mi történt, mióta nem jártam itt? A sötétségen kívül bármi más változást próbálok meg észlelni és a csillag és a hold fényét használni, hogy a farkaslátásommal felmérjem a környezetünket. Nagyon késő van, és nagyon nagy a csend, vajon a mai napon egyáltalán nyitva van a fogadó? - Ez pedig… mégfurább. - szökik ki a számon, és kicsit aggodalmasan nézek a többiek felé. - Mi van, ha hibát követtünk el és az a bájital volt a megoldás, az Álomtalan álom bájitala, ami az üstben volt? - ötlik fel bennem, de már nincs visszaút, ha ide kerültünk, hát idekerültünk.
// Vérfarkas (harapott) III, részlet: “4-szer olyan gyors, erős, erősebb a szaglása és gyógyul mint egy átlag ember farkas alakban, emberként ez 3-szoros” //
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Alighogy Sidney kimondja, hogy meg kéne vizsgálniuk az alvókat, a professzor teste megrázkódik, mintha oldalra kapná a fejét valamitől. Ha jobban megnézi valaki, akkor láthatják, hogy egy vörös tenyérnyom rajzolódik ki kivételesen simára borotvált orcáján. Kicsi kéz nyoma, alighanem fiatal valakiének felelhet meg, s nem épp markáns vagy férfias. Viszonylag hamar eltűnik, de több itt a farkas éles érzékekkel, szóval észrevehetik a nyomot és annak milyenségét. A főzetek kapcsán igazuk van a lányoknak, semmi más nem lehet csak az említett két bájital. Mason ha még nézi a cetlit, amire az álmodó felirat volt írva, akkor feltűnhet rajta két újabb felirat átvéve az álmodó szó helyét - mint egy mágikus papír, amit megbűvöltek, hogy információkat közvetítsen - egy teljesen más kézírással. Az információ, amit olvashat az a következő: "van harmadik is". Emma mialatt a saját üvegcséi között kutat, kiszúrhat egy kiürült fiolát a padlón, ami begurult az íróasztal alá, s eddig nem jó szögben álltak, hogy észlelhessék. Ha értenyúl, vagy valamilyen módon kigörgeti onnan, akkor a sajátjaihoz hasonló bájitalos üvegcsét láthat, melynek felirata elmosódott kissé, de pár betű azért kivehető. Á_ _m_ _lan _lo_ b_ji_ _l Eközben Joyce elmodmol egy varázsigét, melynek kimenetelére mindannyian számíthatnak, akik ismerik a varázst, de akárhogy nézik nem tűzgolyót látnak manifesztálódni, hanem Joyce patrónusát, pedig mind hallották, hogy nem expecto patronum hanem globus igneo hangzott el. Vajon erre vonatkozhatott az intés a varázslatok és valamiféle csere kapcsán a Sidney által talált papíron? Ennyiből még nem kideríthető, mindenesetre a patrónus farkas egy darabig téblábol a tölgyfaajtó előtt, majd köddé válik, mint aki észleli, hogy nincs dolga itt. Abban a pillanatban, amint Selene kiejti a száján, hogy Roxmorts, mindannyian egy heves rántást érezhetnek, mint mikor hoppanálnak, épp csak egyikük sem szándékosan teszi most. Sötétség öleli körbe őket, s mikor újra talajt éreznek a lábuk alatt, már a faluban állnak. Körülnézni viszont nem jut idejük, mert egy újabb rántás és kikényszerírett hoppanálás a Három Seprű elé repíti őket Mason szavainak nyomán. Olyan, mintha a mágia szinte tapintható lenne körülöttük, sokkal koncentráltabb, mint bármikor is érezték eddig életükben. Mintha ez, vagy ennek a kiváltója szabályosan idevonzotta volna őket azzal, hogy kimondtak adott szavakat. Selene pálcája tovább rakoncátlankodik, kérdés, hogy le tudja-e küzdeni a késztetését arra, hogy varázslatot mondjon el? A sötétség igen baljóslatű körülöttük, még a házakból is megszűnik egy csapásra minden fény kiszüremlése. Az orrukig se látnak momentán, de Joyce érezheti, ahogy egy nedves orr megböködi a kézfejét. Ezek szerint sikerült az alfatrükk, s a "kutyája" (farkas, akit magával hívott) megtalálta őt itt. Jelnek jó, de ettől még nem lett kevésbé sötét.
//Írási határidő: 06. 17. Következő mesélői ideje: 06. 18.
Harapott farkasok (Emma, Sidney) dobjatok nekem 6 oldalú kockával az alábbiak szerint: 1-3: vörös tenyérnyom 4: kicsi kéz 5: fiatal valakié lehet 6: nem férfikéz nyoma Joyce szintén dobjon, de mivel ő született farkas, így több mindent észlelhet egyszerre tehát az ő módosítói a következők: 1: vörös tenyérnyom 2-3: vörös tenyérnyom és kicsi kéz 4: vörös tenyérnyom és kicsi, fiatal kéz nyoma 5-6: vörös tenyérnyom és kicsi, fiatal kéz nyoma és nem férfikéz nyoma
(ergo Emma és Sid csak a megdobott tulajdonságot észlelik - a vörös nyomot alapból, az 1-3 csak annyi, hogy mást nem lát meg, csak azt ami alap) - Joyce viszont adott számnál mindent az addigi felsorolásból.
Selene pedig dobjon mentális ellenállásra. 13% van neki, tehát ha fölédob, akkor nem tudott ellenállni, mert erősebb hatás érte, ha alá vagy épp megdobja a 13-t akkor kivédte a dolgot és leküzdötte a késztetést.//
GP
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2020-06-10, 13:05
Elnyomok ismét egy ásítást, de tudom, hogy értelmetlen lefeküdnöm, mert úgysem jön álom a szememre. Ha ezek valami álomátkot kaptak el, én tuti az ellenkezőjét, de az is lehet, hogy az egész családi mizéri meg a Peter féle kérés zaklat fel ennyire, Emma már pontosan tudja, talán majd megkérem, hogy főzzön nekem valami lórugás szintű altató-nyugtató bájitalt, mert így még uborkpakolást is rakhatok magamra, olyan karikás lesz a szemem, ami már vállalhatatlan. Érzem a buborékon keresztül is, hogy friss a levegő, de azért még nem szüntetem meg a bűbájt. – Az nem a Három Seprű szimbóluma? – Kérdezem Selene-től, amikor megtalálja a különös rajzot. Mason szavaira csak megvonom a vállamat, lehet, hogy a tanár úrnak van valami titkos szerelme itt a kastélyon belül, aki szintén bealudt.. Miközben szaglászok, és szimatolok, kihajolva az ablakon, érzem, hogy a sima állatok rendben vannak, de a hozzám hasonló furább teremtmények bizony nem moccannak. Akkor mi miért maradtunk ki Sidney-vel, és Emmával? Megróbálok alfaként odahívni az udvarra egy közönséges farkast, ha úgy döntenénk, hogy elhagyjuk az épületet, nem árt a plusz segítség. Az közelemben majd hátha sima kutyaként fog viselkedni, ha sikerül uralnom, remélhetőleg a többieket sem bántja. – A kentaurok is alszanak. És minden varázslény. – Szólok vissza a többieknek, és erősödik a késztetés, hogy elővegyem a pálcámat. Most még csak játszom vele, mint valami pici lány egy új mókás kabalával, Selene felé bólintok. – Igen, a fogadóba kéne menni. Ha a rajz jel, akkor ott talán lehet válasz. Nem értek a bájitalokhoz túlzottan. – Rázom meg a fejem Sidney kérdésére. Annyi biztos, hogy két bájitalt elegyíteni szinte öngyilkosság, de azt továbbra sem értem, ki akarná a Roxfortot így betámadni, meggyengíteni? Mondjuk nem rossz ötlet, de nekem sosem jutott volna eszembe. – Rémálmunk? – Nyílik el az ajkam Emma kérdésére, ám itt mintegy magától Globus igneo varázsszava pattan ki belőlem, és még jó, hogy a pálcát nem tartottam senki felé, csak a szoba tölgyfaajtaja felé, és ha a tűzgolyó életre kel, remélhetőleg nem vág mindenkit a falhoz. Ám döbbenten nézek le a pálcámra, és Sidney kezébe nyomom. – Nem tudom, hogy miért csináltam.. – Kissé ki vagyok akadva, de ha ez a rémálom, amit Emma említett, dolgokra fog minket késztetni, akkor az még rosszabb, ha nálam van a pálcám. Mondjuk ha az ajtó kirobbant, akkor a romjain keresztül kimehetünk a folyosóra megvizsgálni az alvókat, ahogy Sidney is javasolta.
//Globus Igneo: egy tűzgolyót lök az ellenfél felé.//
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Emma tanácsára felhúzom a garbóm visszahajtott nyakát, hogy fedje a számat és az orromat. A pergamenen csak rajzok vannak, számomra nem mondanak semmit. Valami visszafordításos dolog, de a három seprű…Na várjunk csak! Mikor megkapom az engedélyt visszahajtom a garbót, mert azért erősen akadályozott a tiszta lélegzésben, az oxigén hiány pedig nem tesz jót az agynak. - Öhm. A mondandója egy kicsit zavaros volt nekem is. – Jegyzem még meg Emma szavai után. – De talán nem annyira, mint ezek a jelek. – Motyogom és összehajtva a pergament zsebre teszem. Egy pár pillanatig csak nézem, ahogy gondolkoznak és kutakodnak. Talán más is talált jelet arra, amire én. - Ti is találtatok arra utaló jelet, hogy le kéne menjünk Roxmortsba? – Teszem fel a kérdést, mivel hát a három seprűről csak erre tudtam asszociálni. Mondjuk az a visszafele nyíl…Mintha időre utalna, vagy ilyesmi. Szinte viszket a tenyerem a pálcám után, pedig nincsen konkrét ötletem arra, hogy mégis milyen varázslatot alkalmazzak. Minek lenne értelme? Mindenesetre előveszem a varázspálcát, hátha az inger gyengül azzal, hogy a kezembe fogom. Kissé idegesen forgatom a faragott és megmunkált fadarabot. Bárcsak lenne valami jó ötletem és nem csak állnék itt tanácstalanul ezzel az embertelen kényszerrel, hogy tegyek, varázsoljak valamit. Ellenben nem akarok feleslegesen hadonászni, értelmetlenül varázsolgatni.
Ahogy a tanár összeomlik előttünk még pont kihallok valamit, összevonom a szemöldökömet, de először a testi épsége miatt aggódom. Sidney és Joyce azonnal segítenek, szóval sikerül Paisley professzort egy kényelmes pózban lefektetni. - Valaki megüzente, hogy mi történt a többi iskolában, így begyűrűzhetett volna a levélről is, mint egy fertőzés. - válaszolom, de aztán kissé megrázom a fejemet. - De igazatok van, vajmi kevés esélye van, hogy érintéssel vagy belégzéssel terjedne. - adok igazat a többieknek, de azért jól esik, hogy megidézték a buborékokat és hallgattak a tanácsomra. Gyógyító vagyok, de általában helyszíni, a katasztrófában látom el a sérülteket, vagy a harcban megsérült aurorokat, erre specializálódtam, így hát a jelenlegi helyzetben nem tudom, hogy mihez kezdhetnék. Mikor Joyce és Mason is rákérdez a szavakra, abbahagyom a zsebek átkutatását és felpillantok rájuk, kicsit zavart tekintettel. - Valami olyasmit, hogy “nem akartalak bántani” és “de szólnom kellett”, de előtte a jegyzetekről beszélt, szóval nem értem, hogy hogyan kanyarodott ide. - vallom be, miközben megakad szőke barátnőmön a tekintetem. Későre jár, ez igaz, de valahogy egészen kialvatlannak tűnik, mintha vagy lelki, vagy testi probléma kínozná. A többiek előtt nem kérdezek rá, ennél tapintatosabb vagyok, inkább felállok a férfi mellől, és csatlakozom hozzájuk. Hiszen alszik, semmi baja sincsen, én pedig tehetetlen vagyok. Kicsit ismerős ez a helyzet, bár akkor tényleg egy álomátok volt a baj, és éppen ilyen tehetetlen voltam. Próbálom megtartani a reményt, és tekintve, hogy gyógyítóként konyítok a bájitalokhoz, csak kötelességem volt először a professzort megvizsgálni, Sidney mellé lépek. - Tudok segíteni valamiben? Talán egy kísérlet, amivel az álmodókat fel lehet ébreszteni. Ugyan az ember agya álmodás közben is pörög, de az ébrenlét még is csak egy tudatosabb lét, a béke elixírje pedig... Lehet, hogy rémálmuk van éppen? - kérdezem csendesen, tűnődve, bár ezzel nem vagyok olyan nagy segítség, de ha Sidney megmutatja a talált receptet, akkor talán tudok segíteni. Persze nem pontosan tudom miben, nem vagyok nyomozó, de egész életemben voltam inkább a gyógyfüvekkel, főzetekkel foglalkozó gyógyító, és nem a pálcás mágus. Talán azért, mert vérfarkasfalkából jöttem, ahol egyáltalán nem használt senki pálcás mágiát, így hát lehet erősebb bennem a farkas, mintsem a boszorkány. Az egész helyzettől kicsit libabőrös a nyakam, hiszen kintről érkeztem és nem csak az emberek aludtak el, hanem a házimanók, a festmények szereplői, mi biztosítja, hogy mi nem fogunk? Az üst tartalma két pozitív főzet, ám ettől függetlenül se mondanám jó szívvel, hogy akkor próbáljuk meginni, hiszen összefőzve lehet, hogy egészen más hatása lenne, mint külön-külön. Orvosi jelenésem volt Roxmortsban, így nálam van a táskám a bájitaljaimmal így kinyitom a bőr oldaltáskámat és elkezdem a cimkézett üvegcséket pörgetni, keresni az elmeélesítő főzetet. Ha szükségünk van rá, akkor inkább az én tiszta bájitalomat használnám, mint a keveréket. Persze nem arról van szó, hogy nem bízik a professzorban, csak nem hatóanyagtant tanít és a bájitalkeverés nem egy könnyű szakma.
// 15*2=30, és 14-et dobtam, szóval nem lett meg a fölé.
Bájitaltan: 25+10(szakmódosító) = 35 pont, a tanárúré csak 13 pont, nem bízok a kotyvasztásában. ^^U//
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az asztalt nézem át, amíg a többiek is maguk dolgával foglalkoznak szépen sorban. Bár ne mvagyok egy bájital zseni, se sose buktam meg a tantárgyból és a szaglásom is elég jó, hogy hamar rájöjjek körülbelül mit tartalmaz a bájital még az előtt, hogy Emma odalibbenne, aki egyébként is mindezidő alatt elvileg épp mással foglalkozik. - Béke elixír és elmeélesítő főzet... furcsa. Ha csak a másik lenne, akkor arra gondolhatnánk próbált okosabb lenni, hogy rájöjjön mi ez az az egész, de miért elegyítette a kettőt? - bennem fel sem merül, hogy megkóstoljam, főleg hogy a jegyzetek is elég zavarosnak tűnnek ahhoz, hogy meg merjem próbálni. Az biztos, hogy nagyon érdekes az egész, akár tényleg terjedhetett is a levéllel, bár furcsa lenne, ha valaki ilyen módon akarná kiütni az iskolákat, bár biztosan nem valami random kórság. Amik mostantás történnek, akár lehet valamiféle támadás is... - Az iskola védelme ettől még ugyanolyan erős vajon? Mi van, ha... ez valami összevont támadás? - mégis csak tanárok is áldozatul estek, de vajon miért épp mi maradunk ébren, amikor mindenki más kidőlt. A többiekre pillantok, hogy mire jutottak, mit találtak, mielőtt még a jegyzetekbe mélyednék újra. Elég zavaros az egész, még így is. - Grayson mindenféléket felírt, de teljes a káosz, mintha vigyáznunk kellene a varázslással és azt írja alvás közben sérülnek.. meg kellene vizsgálnunk pár alvót. Vajon csak a kastélyra hatott ez, vagy a falura is, ami közel van? - ezért írta fel Roxmortsot, vagy ott akart tovább kutatni esetleg? Nem tudom, de nem lenne jó ötlet, ha szétszakadnánk. Ki tudja, hogy kit mikor ér utol ez a dolog. Ha pedig az alvók veszélyben vannak ,akkor valahogy gondoskodnunk kell arról, hogy ne essen bajuk, amíg alszanak, na de mindenkiről hogyan?
Semmi jele annak, hogy mérgezés állna a háttérben, friss levegőt szippanthat be mindenki, aki nagy levegőt vesz. De persze az óvatosság nem árt, kárukra nem fog válni, az biztos. Emma semmi kirívót nem talál a professzor zsebében, jegyzeteket egy nyelvóráról, egy csoportnévsort, egy elkobzott levelezést feltehetőleg egy első évfolyamos helyettesítésről, melyben azt taglalják, hogy a professzornak milyen csúnya a kockás inge, egy mugli golyós toll.. szóval csak a szokásos, ami egy tanár zsebében fellelhető. Ellenben amit Selene és Emma is hallottak, az a motyogás, mielőtt Mr. Paisley álomba merült.
A motyogás::
"Nem akartalak bántani" ... "de szólnom kellett"...
Ha Emma a prof testi épségét is vizsgálja, semmiféle külsérelmi nyomot nem vélhet felfedezni rajta, ami okozhatta az álomba merülést. Teljesen normális élettani folyamatnak tűnik. Selene nem kap sem áramütést, sem undorítóba nem nyúl, ahogy a fiókból kihalássza a papírost. Egy rajzot lát rajta mindössze, igen csúnyácskát, halványat, hiányosat, de bőven rájöhet arra, hogy 3 egymásba kapaszkodó nyelű seprű az, ami eléje tárul. Illetve egy saját magába kanyarodó nyíl.
Vajon mire utalhat mindez? Mason egyébként ugyanebben a fiókban a bátrabb belenyúlása során egy fecnit lel, rajta egyetlen szóval: "álmodó". Egyébiránt a fiók majdnem üres, tintatartó, kiszuperált penna, s porcicák kergetőznek benne. Joyce szimata és hallása nem csal, s mivel otthon van a legendás lények ismeretében, így feltűnhet neki, hogy csak azon állatokat hallja motoszkálni, akik nem mágikus teremtmények a Kastély körül. Sidney jól kivehető, olvasható kézírású jegyzetekkel találja szemben magát, bár összefüggés elsőre nem sok fedezhető fel bennük. A főzetet szimatolva pedig [You must be registered and logged in to see this link.] elemre rá tud jönni, hogy miből áll a főzetmix maga.
A főzet + a Jegyzet::
Innen néztem ki: [You must be registered and logged in to see this link.] Sidney érzi: - porított holdkő - hunyorszirup - szkarabeusz bogár - tatuepe - gyömbérgyökér
A jegyzetben pedig ez áll: Vigyázni a varázsigékkel. Nem tudja mit csinál. CSERE. Az idő fontos tényező. Fájdalomra se ébredtek. Alvás közben sérülnek. Roxmorts?
Egyelőre nyugodtan tanakodhatnak, semmi gyanús nesz nem éled körülöttük, de talán némelyikük fura vibrálást érezhet a a varázspálcája körül, s ez erősödő kényszerrel jár arra, hogy elővegye, s netalán varázsoljon is vele.
//Írási határidő: 06. 10. Következő mesélői ideje: 06. 11.
Varázserőre kérek dobni mindenkit. Aki a SAJÁT értékének DUPLÁJA fölé dob, az a színessel megjelölt részt simán érezheti.//
GP
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2020-06-04, 11:35
Lehetne némi paranoiám, hogy Grayson becsukja mögöttünk az ajtót, hogy mi van, ha ő tervezte meg ezt a csoportos altatást, és most minket, az utolsó tanukat is el akar tenni láb alól, de tekintve, hogy két másik vérfarkassal együtt vagyok egy szobában, és egyébként is ki szokásom vágni magam minden helyzetből, most nem félek. Ráadásul nem úgy ismerem a tanárt, mint aki ilyesmire képes. Igaz, a gonosznak sok álarca van. Kiváncsian figyelnék a mondandójára, de a láncreakció beindul, fiókot huzigál, motyog, majd eldől, Emma kapja el, amennyire csak lehet, én pedig mellette próbálok segíteni, párnát rakni a feje alá, amíg társnőm zsebmetszi, vagy mi az istent csinál. Csinos arcomon bosszankodás, és meglepettség keveréke. – Ti értették mit mondott? – Kérdezek körbe a fülem mögé tűrve szőke tincseimet, mert én aztán nem, igaz leghátul álltam, de hátha akik korábban érkeztek, még kivettek valamit a motyogásból. – Álomátok? Ha varázslattal terjed, aligha hiszem, hogy egy kendő.. – Csóválom a fejemet, de Sidney ötlete megtetszik, simán leutánozom, noha úgy vélem, ha eddig nem hatott ránk valami, akkor most sem fog. Bár a tanárt is csak most gyűrte le. Körbenézek a szobában, bár társaim szemfülesek voltak, Selene a pergament vizslatja, Mason a fiók tartalmát, Emma a tanár zsebeit, Sidney meg az asztalon heverő papírhalmot, meg az üstöt, mondhatni nekem nem marad túl sok minden, de kikandikálok az ablakon, belhallgatok a madárénekbve, hogy van e egyáltalán élet a kastélyon kívül. Beleszimatolok a levegőbe, hátha érzek valami oda nem illő illatot, fuvallatot, amit hordoz a szél, de gyanus lehet a helyzetre való tekintettel, és ha találok ilyet, követem. Még nem változom át, az riasztó lenne a többiek számára, de azért számolok ezzel a lehetőséggel is.
//Született vérfarkas III: Az ereje, szaglása, gyorsasága, gyógyulásának az ideje 5-6-szorosa egy átlag emberének, farkas alakban, emberi alakban ennek kb. a fele.//
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
A férfi szavai azért rendesen meglepnek. Ha ez sorban halad miért nem értesítettek minket előbb? Az egész iskolát persze, hiszen jelenleg mindenki alszik, túl nagy a csend, valahogy kétlem, hogy másfelé sokan lennének ébren, csak épp a kastély másik felében vannak. És nem kell sok hamarosan már a tanárúr is kidől a földön. Emma reagál a leggyorsabban, hogy utána kapjon, én néhány pillanat késéssel lépek csak utána, hogy segítsek feltenni a fickót az ágyra, mert bár erősebbek vagyunk, mint az átlag, de úgy mégis csak könnyebb, ha valaki a hóna alá nyúl, a másik meg a lábait fogja meg. Kevésbé kell vonszolni és úgy felkínlódni az ágyra. Csak után teszem, amit Emma javasolt, bár kendő, vagy sál éppenséggel nincs nálam, de egy levegőbuborékot varázsolok az orrom és a szám elé, mint amit víz alatt is használni szoktak. Ha nem is tart ki örökké, maximum ha elmúlik megismételem. - Félek tőle, hogy nem igazán, hiszen minket is elért, pedig igen távol a legközelebbi varázslóiskola. - főleg, ha ez a dolog nyugatfelé terjed, akkor a legközelebbi iskola a tengeren túl van, az pedig igen nagy távolság, a Minisztériumnak kellene üzennünk, ha ott nem alszanak, hogy onnan tudjanak üzenni Amerikába. És ki tudja talán addigra már mi is alszunk mire ezt véghez vinnénk. Így én inkább az asztalon heverő papírokat nézem át, és futólag megszagolom az üst tartalmát is, ismerős-e belőle bármi is. Nem tudjuk, hogy vajon megelőző bájitallal próbálkozott, vagy olyannal, amitől felébrednek az alvók. Túl sok egyelőre a kérdés, bár én attól nem félek, hogy érintés útján terjedne ez a dolog, hiszen ha így lenne, akkor már azzal, hogy hozzáértünk a tanár úrhoz nekünk is ki kellene dőlni hamarosan. Mindenesetre, ha esetleg ránk is ez vár legalább valameddig jó lenne eljutni a kutatásban. Aztán érdemes lenne kinézni az ablakon is, vajon csak a kastélyban bent lévőkre hat ez a dolog, vagy esetleg odakint is lecsap. Bár már késő van, de lehet az udvaron diák, vagy tanár, esetleg a vadőrlakot is meg lehetne nézni. Több szem többet lát alapon, nem lenne rossz olyanokat találni még, akik szintén ébren vannak. Ha pedig csak mi, akkor fennáll a kérdés, hogy miért épp mi?
Érkezünk sorban és egyre jobban meglepődöm az ismerős arcokat látva, hiszen már csak Tim hiányzik és már vissza is csöppennénk abba a két évvel ezelőtti kalandba az erdő közepén. Azóta se voltunk így együtt és most az emlélek kicsit megrohannak, nem is tudom hogy sikerült élve kikerülnünk onnan. Bemutatkozom, akinek kell, egy kedves, nyílt mosollyal, ha mondjuk valaki ahhoz szokott, akkor kezet is fogok, de a lányok főleg puszit kapnak. Már akkor a szám elé kapom a kezemet kicsit riadtan, amikor a professzor elkezd mesélni a többi iskoláról, de ahogy összecsuklik már ugrok is Selene mellett, hogy elkapjam. Mi értünk be először, ezért talán van esélyünk megakadályozni, hogy megüsse magát, ráadásul mintha valamit még mondani akart volna... Ez az egész nagyon érdekes, még is hogyan terjedhetett csak a varázsló iskolákban el ez az egész? - Valószínűleg álom-átok, de nem biztos, hogy nem úgy terjed, mint egy vírus, mindenki takarja el az arcát, ne kockáztassunk. - mondom halkan, de érthetően, sosem volt szokásom az igazán hangos szó. Eltakarom az arcomat a sálamat szorosan megkötözve. Ha sikerült elkapni a professzort, ha nem, kényelmes pózba fektetem - ha van kanapé arra, a súlya egy vérfarkasnak nem probléma, főleg, ha Sidney vagy Joyce segít - párnát vagy összehajtogatott ruhaneműt téve a feje alá. Selene az asztalon levő papírokat kutatja át, én pedig a tanár életjeleit vizsgálom meg. - Találtál valamit? Be kéne fejeznünk egy semlegesítő bájitalt? - kozkáztatom meg, a többiekre felpillantva a férfiről, aztán a kezeim olyan puhán, mintha erre termettek volna becsúsznak a tanerő minden zsebébe, hátha találok még valamit, ami a segítségünkre lehet és nem volt ideje elmondani nekünk. Hiába felnőtt férfi, a medimágusok közönyösségével érek a testéhez átkutatni a ruháját, miután az életjeleit ellenőriztem, aztán még egy kérdést intézek a többiek felé. - Vajon van esélyünk még más iskolát figyelmeztetni? - vetem fel, bár igen bizonytalanul.
// El se hiszem, de nekem is meglett a dobás. ^^
Csak az állapotát méri fel, mesteren végzős gyógyító, természetes gyógyítás 4. szint //
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Eleinte az egész olyan, mint egy spontán kis gyülekező, bár nem tudom miért pont ezek az emberek találják meg egymást…Pontosabban a tanárit. Emmának mosolyogva integetek vissza, ahogy ő engem, úgy én is ismerem őt, annyi a különbség, hogy ő egy híresen jó gyógyító, engem pedig maximum a családi mizériáim tettek híressé. Smallwoodnak is köszönök tekintve, hogy egy szakon vagyunk elég sokat találkozunk napközben. Ellenben a másik két résztvevőt csak látásból ismerem, így elmormogok egy rövidke bemutatkozást miközben egyre feszültebben várom a tanár magyarázatát, aki maga is úgy tűnik, mintha valamire várna. Figyelmesen hallgatom, de alig hiszem el a hallottakat. Hogy ez mindenhol megtörtént? És még nem írták meg az újságok? Megreszketek az egyetlen valamit is sejtő varázsló a teremben összeesik. Mivel közvetlen mellette állok, így hallom, hogy mond valamit félálmában, de annyira sokkolnak a történtek, hogy nem értelmezem a szavakat még. Először leguggolok a férfi mellé, de hamar rájövök, hogy erre nem én vagyok a legalkalmasabb ember, s amennyiben Emma is felénk mozdul átadom neki a terepet és olyannal kezdek el foglalkozni, amihez talán konyítok valamit. A fiókhoz nem akarok hozzáérni, de a kilógó papírost sarkánál fogva kihúzom, s a mögöttem lévő falnak dőlve olvasni kezdek. Minél hamarabb rájövünk mi folyik itt, annál hamarabb meg tudjuk oldani a dolgokat. Csak remélhetem, hogy a többiek egyetértenek velem ebben. Ki tudja; lehet következőnek én fogok mély, s talán örök, álomba merülni.
Sidney szimata nem érez semmi erőszakra utalót, se vérszag, se semmi ilyesmi nem csaphatja meg az orrát, de furcsa energiákat érezhet remegni. Mondhatni félelemszag terjeng azokon a helyeken, ahol közelebbről elhalad egy-egy alvó mellett. A Mason által megbökött manó nem moccan meg, még csak a másik oldalára sem fordul alvás közben, de érezhetően nem merev, mint akit behálózott a rigor mortis, légzése és testhőse az élettani szükségesnek tökéletesen megfelel. Talán kicsit jobban cikáznak a szemei csukott szemhéjai mögött, s szapora a pulzusa, ami azt jelenti, hogy valamit álmodik. Joyce érkezéséig a professzor szinte csak fel s alá járkál, felbiccentéssel nyugtázza, hogyha belépett valaki, de cseppet olyan, mintha nem is lenne jelen. Aligha áll jövendőlátó hírében, mégis olybá tetszik, hogy szinte számít arra, hogy Joyce lesz az utolsó belépő, mert utána be is csukja a tanári szoba ajtaját, s abbahagyva az estehagyott mászkálást végre úgy tűnik jelen van teljesen a szituációban. - Nemrég beszéltem egy tibeti varázsló ismerősömmel. Ő is megerősítette azt, amire én magam gyanakszom. Szerte a világon az összes varázslóiskola személyzete és tanulói így jártak, mint a mieink. Majdnem parancsszóra merültek álomba, s egyikük sem felébreszthető. Időzónánként hullámszerű eltérés akadt, de az est leszállta mindenütt elhozta a tömeges alvás fázisát. Készítettem egy pár jegyzetet.. - lép a diófából készült íróasztal mögé, hogy kihúzzon egy fiókot Mr. Paisley, de a mozdulatot nem tudja befejezni. Ukrán gályarab testének teljes terjedelmével végignyúlik a padlón, s átmenet nélküli, azonnali álomba zuhan. Légzése heves, mint aki rohan éppen, de ugyanúgy ahogy a házmanók se reagáltak, ha bolygatják őt sem tudják felébreszteni. Viszont zuhanás közben mintha motyogott volna valamit. A csapat nagyon szerencsés két tagja talán hallhatta is. Ha a társaság tagjai körbepillantanak, akkor láthatják, hogy az íróasztalon egy halom pergamen hever, a fiók félig kihúzva és benne egy gyűrött lap sarka mintha kikandikálna. A jegyzeteken kívül egy üstben úszkál valami gyanús lé, mintha megkezdett főzet volna szintén az íróasztal tetején. Az üst mellett kikészített fiolák. Körülöttük még mindig néma csend. Vajon mihez kezdenek most?
//Írási határidő: 06. 03.. Következő mesélői ideje: 06. 04.
Joycetól kérek addigra egy karilapot is.
Emma és Selene dobjon szerencsére. Határszám: szerencse a karilapról + 30 (ez alá dobva sikeres a szerencsedobás)//
GP
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tanári szoba (I. emelet) 2020-05-23, 13:49
Napok óta álmatlanság gyötör, és nem jól kezelem. A logikus az lenne, ha megpróbálnék hallgatni az ösztöneimre, kiengedni a gőzt, legyen szó arról, hogy farkasként megfuttatom a bestiát, vagy akár az emberi alakban ütöm a boxzsákot. Vagy csak elmenni kocogni egyet Emmával. Akár Sidneyvel, hiszen a susnyás kirándulásunkat illetően egészen jóban lettünk, és talán elég is ez így, hogy nem telepszünk rá egymás nyakára. De amit Peter mondott, hogy szakadjak el a családomtól, hogy alapítsak sajátot, ez nagyon újszerű. Farkasként én is társasági lény vagyok, a véremben van, hogy utódaim legyenek, de valahogy így egyértelműen felhívják rá a figyelmemet, ez még számomra is korai volt, pláne hogy igazából együtt sem vagyunk, mégsem hagy nyugodni a gondolat. Így hát bedöntöttem egy adag jóerős medikoktélt, de az sem segített, csak ég tőle a gyomrom. A nyugtalanságomat tovább fokozza, hogy amikor jó ideje figyelem a plafont, rossz érzésem támad, de felkönyökölve az ágyban úgy látom, hogy nincs telihold, Peter átváltoztatásáig még legalább két hét van. Akkor mi lehet a baj? Leülök a fésülködőasztalom elé, és kifésülöm a gubancokat. Ebből már nem lesz szunya, és mivel egyedüli a szobám, még hálótársat se lehet felzargatni, hogy szórakoztasson. Megmosom az arcomat, és a kibújván a hálóingből pólót, és farmert húzok, a bőrdzseki most marad, csak egy piros kapucnis köpenyt kanyarítok a vállamra, na meg a fejemre. Horkolásra, hortyogásra leszek figyelmes, a folyosón csipkerózsika álomra merült manók, és tanárok nem lennének meglepőek, végülis éjszaka van. De ennyire egyszerre, és ennyire hirtelen? A különös ösztön a tanári felé vonz, ahol már féltucatnyi diák pipiskedik előttem, bentről pedig Paisley professzor ukrán gályarab daliás alakját pillantom meg. Biccentek a többségnek, csak Emmát karolom át hátulról, ha oldalba nem könyököl. – Levesosztás van, vagy mi a tosz? Hali mindenkinek. – Susogom körbe, várakozóan nézre az egybegyültekre, mert a tanácstalan arcokról lerí, hogy nagyjából senkinek lövése sincsen arról, hogy miért ennyire merevkussban mindenki.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Volt már rá példa, hogy kissé elbóbiskoltam olvasás közben, de hogy ezt ne csak én tegyem meg az már meglepőbb. Nagyjából tíz perce ébredtem fel miután a Közös Társalgóban sikerült úgy bekuckóznom egy frissen kölcsönzött könyvvel az egyik fotelbe, hogy el is nyomott a buzgóság. Épp a Griffendél toronyba indultam volna vissza, de valami miatt egy furcsa érzés azt súgta, hegy a tanári felé vegyem az utamat. Végül is annyira nem nagy kitérő, az viszont már sokkal furcsább, hogy azóta, hogy kiléptek a társalgóból nem hallottam szinte senkit sem a folyosókon közlekedni, pedig még annyira nincs késő, ilyenkor még egyetemisták simán szoktak kint lenni, talán a könyvtár is csak egy órája zárt be, sőt az sem ritka, hogy az ember összefut Friccsel, aki kitartóan próbál olyanokat lefülelni, akiknek ilyenkor már nem kellene kint lófrálni. Ösztönösen szagolok bele a levegőbe, főleg amikor még alvó manókat és mintha egy-egy tanárt is látnék a termekben. Végül pedig a Tanárinál torpanok meg, ahol egészen kis csoportosulásba sikerül botlani. Mintha a tanárúr ideges lenne, de legalább ébren van, ami azért jó jel! - Sziasztok! Odakint... túl nagy a csend nem? A házimanók egyáltalán szoktak aludni? - őszintén nem vagyok házimanó szakértő, nekünk sose volt, hiszen annyit utaztunk a szüleimmel világ életemben, hogy még se rángathattuk magunkkal mindenhová. Szóval elégg émeglep, amit odakint látok, így az is csak kis fáziskéséssel esik le, hogy a vörösként nem ismerem, maximum csak látásból, mintha egyel alattam járna ereklyevadász szakra, de nem vennék rá mérget. - Sidney, Smallwood. - mutatkozom be. Ha ismerős ereklyevadász körökben, akkor már hallhatta a nevemet, sőt talán olvasta is valamilyen szakköknyvben, hiszen a családom már elég régóta ezzel a szakmával foglalkozik.
Az egyetemisták azért kicsit más szabályok szerint mozognak a kastélyban, hiszen már mindannyian felnőttek, és legtöbben egy bizonyos elvégzett év után már gyakorlati tapasztalatot is kell, hogy szerezzenek, ami az én esetemben nem csak a Gyengélkedőn való ügyeletből áll. Tizenkettedikes vagyok, lassan teljesértékű gyógyítóként tartanak számon mind a Szent Mungóban, mind a Parancsnokságon, amikor gyógyítóra van szükségük egy-egy esethez, így az életem lényegében a hivatásom körül forog, de hát tudtam, hogy mire jelentkezek. Ma például jóval az iskola takarodója után érkezek vissza a kastélyba, ahol a szállásom van még néhány egyetemista gyógyítóval egy szobában, és ahogy belépek és a könnyed lépteim zaján kívül lényegében semmit sem hallok, kissé meglepetten vonom össze a szemöldökömet. Világ életemben - meg az előzőekben is - kíváncsi teremtés voltam, így kicsit szimatolok, miközben elindulok a kusza és igen szeszélyes lépcsőkön az emeletek felé, és közben egy apró Lumossal a pálcám végén nézelődöm, hátha észreveszek valami változást, valamit, amiért olyan szokatlan és hátborzongató a síri csend. A festmények lakóit is picit meglesegetem, jól esne, sőt, megnyugtatna, ha látnám a kis horkoló arcokat, vagy éppen az egyikük felpaprikázva rám szólna, hogy oltsam el a pálcámat, mert aludnának. Akkor legalább megtörne ez a furcsa érzés. Elindulok a lépcsőkön fel, de amikor az elsőről átmennék a következőre a vérfarkas hallásomnak hála meghallom a járkálást a Tanári felől, aztán a kiszűrődő fény sziluettjében észreveszem, ahogy egy vörös lány besétál és megszólít egy tanárt. Természetesen azonnal visszalépek a lépcsőfokról, amin el akartam indulni a hálótermembe, és bár hosszú nap áll mögöttem, az gyógyítók legendás staminájával egész éjszaka képes lennék ébren maradni, féllábon is. Hagyni akartam egy levelet Joyce-nak arról, hogy miket tudtam meg egész pontosan a Minisztérium jelenlegi véleményéről a vérfarkas harapást illetően, de… de muszáj megnéznem mi folyik itt. Még az ajtó előtt visszapillantok a vállam mögött, és ha felbukkan egy ismerős arc, akit esetleg az álmatlanság űzött ide, könnyedén intek neki, hogy esetleg együtt lépjünk be. - Mr. Paisley, és… Selene, ugye? Emma, Emma Marshall. - fordulok a lány felé egy kedves mosollyal, köszönésképpen, én nem suttogok, bár tény, hogy alapból nem vagyok az a kiabálós fajta, a hangom gyengéd, kedves és megnyugtató. - Most értem vissza egy Roxmortsi kései hívásból és láttam a fényt kiszűrődni. - említem meg, mintha magyarázattal tartoznék, hogy miért is jöttem csak úgy be, pedig úgy tűnt, hogy a férfi hív be mindenkit, aki a folyosón jár, csak… csak még is csak így illik elkezdeni egy beszélgetést, azt pedig gyanítom, hogy mások is szóba hozzák, hogy valami baj van.
♫ Zene ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Álltalában már akkor álomra hajtom a fejem, amikor mások még a holnapi leckét kezdik; mindig is korán kelő típus voltam tekintve, hogy reggelente jobban forog az agyam. Ezért is fura számomra, hogy ma csak forgolódni tudok. Nem tudom, hogy mennyi ideig igyekszem az álmok mezejére lépni, de mikor végleg kidob magából az ágy a többiek már szundikálnak. Akkor őket nem is zavarom. Hallkan magamra veszek pár melegebb ruhát és egy sportcipőt. Első gondolatom az, hogy futok egyet az udvaron, csak nem büntetnek meg azért, mert nem tudok aludni! De ahogy megyek a folyosón minden olyan…hátborzongató. Megborzongva ölelem át magam és inkább felfelé veszem az irányt ebben a farkasordító hidegben; az első emeletre érve motoszkálást hallok. Csak akkor tűnik fel, hogy minden más milyen csöndes volt eddig. Talán meg kéne néznem mi az, ki az. Nem vagyok olyan bátor, mint egy griffendéles, de a vágy, hogy találkozzak valakivel, akinek szintén nem jön álom a szemére legyőzi a félelmet. Amikor a tanári szoba felé vonzanak a hangok kissé meglepődök. Ilyenkor senki sem szokott ott lenni, remélem nem valami csínytevő diákok közé vetem be magam. Ha meg tanár, akkor lehet meg fog büntetni amiért ilyen későn kint bandukolok… Nincs időm túl sokáig mérlegelni a lehetőségeimet, mert az ajtó egyszer csak megnyílik, s egy pillanatra elvakít a kiáramló fény. Hunyorgok egy kicsit, majd felismerem az egyik kedvenc professzoromat. Mindig is imádtam a nyelveket, többek közt ezért is tanulok Ereklyevadásznak, szóval egyértelműen szeretem Paisley óráit, s remekelek is, amikor alkalmam van rá. Az arckifejezése viszont annyira megijeszt, hogy azonnal besietek mellette az ajtón. Eszembe jut, hogy netán valaki felvette az alakját és megpróbál csapdába csalni…A kialvatlanság paranoiássá tesz. - Professzor úr. – Fordulok felé egy gyors terepfelmérés után, még sosem jártam a tanáriban, s önkéntelen is suttogok. – Mi a baj?
Aktuális viselet 
